Családi kapcsolatok kategória válaszai (62105 db)

"Szeretném helyrehozni amit a szülő elrontott. " Szerintetek mit tegyek? ---> bővebben lent.

Szóval. A szüleim már több,mint 10 éve külön élnek,de hivatalosan csak 5 éve váltak el,amikor anyukámnak új élettársa lett. Ekkor apukám szó szerint megbolondult...(neki már 14 éve van nője,meg gyereke is tőle). Folyton zaklatta anyut,a nagyszüleimet,és amikor szabályozva lett a láthatás neki,akkor rendszeresen "követelte" bátyámat és engem. Egyszer bátyám karácsonykor nem szeretett volna vele elmenni,és ebből olyan botrányt csinált,hogy rendőrséget kellett hívni. Itt kezdődött az egész háború. Ezek után jöttek a mindenféle feljelentés,gyámügy,bíróság...kicsi voltam,10-11 éves,és nagyon befolyásolható. Anyukám oldalán voltam mindig. 11 éves koromban elköltöztünk anyu élettársához,akkor még nagyon jó volt vele a kapcsolatom,szerettem,meg szinte apámként tudtam rá tekinteni...Idén tavasszal kezdett megromlani vele a kapcsolatom. Kiabált velem mindig,kibeszélt a hátam mögött,veszekedett anyuval miattam...teltek a hónapok,ez ment így tovább. Egyre jobban eltávolodtam tőle. Apukámmal pedig felvettem a kapcsolatot közben interneten. Féltestvéremet is nagyon szeretem,és apum is valahogy elkezdett hiányozni...hiszen apa nélkül nőttem fel. Ezért nyáron úgy döntöttem,elmegyek apuhoz,és féltesómhoz nyaralni...amikor anyu megtudta,nagyon ellene volt persze,el se akart engedni,de elmúltam 14,én döntöttem erről. Elmentem. Mikor hazajöttem,szó szerint kiutált a család. Megértettem,hiszen sok keserűséget okozott nekünk apukám. Anyukám is alig állt velem szóba egy darabig,ez nagyon rosszul esett,sokat sírtam miatta...de akkor sem adtam fel. Ugyanis rájöttem,hogy hogy is vannak/voltak itt a dolgok. Az én fejem tele lett beszélve,és apukám ellen lettem nevelve a szó szoros értelmében. Apukám azért csinálta az egészet évekig,mert nem bírta elviselni,hogy nem láthatja a gyerekeit. Mikor nyáron magamtól elmentem hozzá,gyökeresen megváltozott. Visszavont minden eljárást amit indított anyu ellen,arra hivatkozva,hogy megjavult velem a viszonya. És itt vége lett minden ügynek. Õsszel megtudtam,hogy nevelőapám olyan dolgokkal rágalmaz,ami egyszerűen felháborító,soha nem néztem volna ki belőle,hogy olyan dolgokat terjesztene a hátam mögött...egy ismerőstől tudtam meg,teljesen kiborultam,sírtam órákon keresztül..mikor hazajött anyum,elkezdtem üvölteni,hogy mit képzel ez az ember,hogy mindenféle mocskos hazugságot terjeszt rólam. Mondtam,hogy utálom,gyűlölöm. Jöttek a veszekedések,nevelőapám az tagadt mindent,de hallgatóztam egy telefonbeszélgetésnél előtte néhány napja,és ezer százalék,hogy amit mondott rólam,az úgy volt. Anyuval minden nap veszekedünk azóta is,nevelőapám meg szinte élvezi ezt...ez lenne a célja? Hogy teljesen összevesszek anyukámmal?! Mostanra már nagyon utálom ezt az embert,utálok itt élni vele...őszi szünetben is mentem apukámhoz,sajnos csak 2 napot lehettem,mert anyukám és a family többi tagja megint akkora cirkuszt csinált,hogy haza kellett vinnie apunak. Még sírtam is,annyira nem akartam eljönni. Szóval mostmár hónapok óta támad az egész család,nevelőapámat utálom,minden nap veszekedés van itthon,mindig apumhoz menekülök neten..(300 km-re lakunk tőle).Apum bocsánatot kért tőlem azóta,és rájött milyen ostobaságot csinált. Százszor megköszönte már nekem,hogy segítek helyreállítani amit ők elrontottak..mert lám,most már minden ügynek vége,apumból teljesen más ember lett,nagyon szeretem,és ő is engem. Amúgy sokkal több mindent megtudok beszélni apuval,mint anyuval. Alig várom,hogy most karácsony után menjek hozzá néhány napra. Csak persze megint balhé lesz belőle,és én leszek a rossz anyukám szemében...szóval azt szeretném kérdezni,hogy szerintetek mit csináljak,hogy beszéljek anyummal,hogy ne bántsanak ezért,hiszen én csak jót akarok,amit el is értem,meg nekem apukám-apukám. És szeretem! De ők nem fogadják el..mit csináljak? :((
Az jutott eszembe, hogy írhatnál egy levelet anyukádnak, amiben leírod az érzéseidet, hasonló képpen, mint ahogy itt is. Beleteszed a táskájába, vagy olyan helyre, ahol õ tuti megtalálja, de a nevelõapád nem. Remélhetõleg ha elolvassa, elgondolkodik a dolgokon és másképp látja majd az ügyeteket. De fontos, hogy ne használj csúnya szavakat, ne vádaskodj, legyél diplomatikus és szõdd bele az érzelmeidet is.
Miért nem tudod anyukáddal megbeszélni ezeket a dolgokat? Szerintem nem normális, hogy így magadra hagyott egy ilyen helyzetben. Valószínû, a nevelõapád neki most az elsõ, mert már kezdesz felnõni, hamarosan ki is repülhetsz és nem akar magányos lenni. Próbáld megbeszélni anyukáddal, de ha nem megy, akkor menj apudhoz inkább. Nagyon ostoba viselkedésnek tartom azt, amit anyukád fertálya mûvel. Nem tudnak kommunikálni.
A kérdező hozzászólása: Hát az igazság az, hogy õ tudja, hogy nevelõapám hazudozik, és tudja, hogy sosem tennék olyan dolgokat, amiket hazudott rólam. De nevelõapám olyan ember, hogy õ a nagyúr, az van, amit õ akar, õ minden hétvégén részegre ihatja magát a haverokkal, anyu ezért egy szót nem szólhat, meg ha nevelõapám akar aludni, akkor anyu még hajat se moshat, mert szegényke felébred, de ha anyu kel hajnal 4-kor, akkor éjfélig mehet a tv, és kuss van. -.- Szóval sajnálom szerencsétlen anyukámat, mert ez az ember csak tönkre teszi meglátásom szerint. De hát nincs sok választása, ha elhagyná, nekünk nem lenne hol lakni.:( Gondolkodtam már, sõt mondtam is anyunak, hogy elõbb utóbb apuhoz fogok költözni..na hát ettõl retteg kb. Pedig evvel csak ezt fogja elérni.:/
Ha apudhoz költöznél akkor már nem lenne semmi ami ebben a kapcsolatban tartaná, hisz eddig lehet azért nem mert kilépni mert kettõtöket nem tudott volna a fizetésébõl eltartani. Ne mondj le apukáddal való kapcsolat tartásról és mond el anyudnak hogy a köztük lévõ feszültséget ne akarja rád is kivetíteni te akkor is a lánya vagy ha apudnál vagy.
miért is kötelességük eltartani téged???
A kérdező hozzászólása: bocsi a félreértés miatt csaj vagyok és a pasikat szeretem. igen anyu még ott maradt vele, csak azt nem értem, hogy miért vagy hogy birja õ ezt, vele normálisan lehet beszélni, de apám az egy bunkó.
Akkor örülj neki, hogy már nem ott laksz. Anyukáddal mi lett? Õ még ott lakik? Ha igen, akkor vele beszéld meg, hogy valamikor elmennél a cuccaidért, lehetõleg akkor, amikor apukád nincs otthon.
A kérdező hozzászólása: Az apám szeret inni, és akkor is ittas állapotban volt mikor a veszekedés elkezdõdött. Mert én az anyámmal mindent megbeszélek csak vele nem, de nagyon jól tudja, hogy miért nem, mert egy részeges ember, és a barátom engem védett a vitában, ekkor az apám neki akart menni és ebbõl egy hatalmas cirkusz lett, és nekem meg az anyumnak is nekiment, és ez napi szinten igy volt.
Én is szlovákiai vagyok, de soha nem hivatkoztam arra, hogy kötelessek eltartani a szüleim 25éves koromig, különben feljelentem õket.Te nagyon elkényeztetett valaki lehetsz.Örülj, hogy a szuleid eltartottak eddig.Én is 18 evessen kezdtem dolgozni, soha eszembe nem jutott volna az hogy tovább tartsanak el a szüleim.
de mi a baj akkor ha nem laksz otthon és már dolgozol? még õket is akarod pumpolni pénzzel???
Kérdezõ b(u)zi-e vagy?
Na azért nem olyan nagy szám, ha valaki középsuli vége óta dolgozik. Vagyunk még ezzel így egy páran, nyugi. Az a gond, hogy nem írod le, hogy végül is mi a baj, miért történt ez, mi a bajuk a pároddal. Így elég nehéz segíteni.
9-es vagyok, 6-os voltam csak páran közbeírtak...
Utolsó vagyok, nem írtad eddig, hogy nem Magyarországon élsz (tudod ez nem egyértelmû). Akkor menj el a pároddal a cuccaidért.
Homoszexuális vagy? Õk szokták használni a partner- kifejezést. Bár ez mindegy is, a lényeg, hogy nem kötelesek eltartani 25 éves korodig, és emiatt nem tehetnél feljelentést
Én nem értem a kérdést....
Elárulom, nem kötelesek! Sõt! 18 év alatt sem kötelesek, csak akkor legfeljebb állami gondozásba kerülsz, ha nem látnak el rendesen a szüleid. És nem kötelesek szeretni sem a partneredet. Hogy mit tegyél? Vagy elköltözöl a "partneredhez", és hátat fordítasz a szüleidnek, és kitartott leszel (feltételezem se munkád, se jövedelmed), vagy velük maradsz, õk eltartanak, de akkor elfogadod az õ játékszabályaikat!
A kérdező hozzászólása: Már elköltöztem, és dolgozom is, mióta kijártam a középsulit!! De nálunk Szlovákiában ez a törvény van.Csak a személyes dolgaimat sem engedik, hogy elhozzam tõlük, és mindent én vettem magamnak a saját pénzembõl, ezért fordultam ide, hogy valaki adjon már valamilyen érthetõ, normális tanácsot.
18 éves vagy... költözz a pasidhoz ha tényleg olyan rendes.. dolgozz... NEM kötelesek eltartani téged.. nem is tudom honnét vetted ezt a baromságot... ha feljelentgeted õket akkor gondolj arra is hogy a lábadat nem engedik többet áttenni a küszöbön akkor se ha bajban leszel... de amúgy is miért jelentenéd fel õket??? ütnek vernek? nagykorú vagy... költözz el!
Miert kotelesek 25 eves korig eltartani? A feljelentessel szerinted mi lesz jobb? Miert utaljak a partnered?
Miért kötelesek eltartani? Ettõl nem lesztek jobb viszonyban, ha bármiért feljelented õket. Miért utálják a partneredet? Adott rá valami okot?
Nem kötelesek eltartani 25 éves korodig, csak akkor, ha tanulsz, de akkor sem biztos. Nézz utána a pontos korhatárnak és a mostani szabályozásnak. Egy biztos: KITAGADNI nem lehet a családból senkit, csak az örökségbõl, és csakis akkor, ha a törvényben taxatíve felsorolt kitagadási okoknak megfelel. Az, hogy utálják a partneredet, nem elég ok. Nyugodtan jelentsd fel õket.

Szerintetek elmenjek a volt apósom temetésére, ha már van új kapcsolatom?

Nagyon szerettem őt, de miután a fiával szakítottam nem tartottuk a kapcsolatot.
Fiával meddig voltatok együtt? Ha évekig, és jó is volt a kapcsolat, szerintem menj. de ezt neked kell tudni
"ha már van új kapcsolatom?" Ezt nem is értem!! Vagy csak a friss kapcsolataiddal kapcsolatos temetésekre járnál el?? Elég morbid felfogásod van.
Én is azt mondom, hogy ha értesítettek, akkor menj el, ha nem, akkor nem muszáj.
Csatlakozom azokhoz, akik szerint ha meghívtak, akkor el kellene menni. Nem csupán illendõségbõl, hanem azért is mert ezekszerint õk úgy tekintik, hogy a család része voltál, rád is tartozik egy ilyen esemény - amivel persze egyetértek. Ha véletlenül vagy külsõ forrásból szereztél róla tudomást, akkor ne. Ilyen esetben én utólag vinnék virágot a sírra, ha tényleg jó volt a viszony.
Ha hívtak vagy a család tájékoztatott arról, hogy a volt apósod meghalt, akkor menj el, mert úgy érzik ott a helyed. Ha újságból tudod, vagy csak úgy véletlenül hallottad, akkor ne.
Ne azért menj, hogy mások mit gondolnak vagy illembõl. Ha szeretted õt és jó volt a kapcsolatotok akkor szerintem menj el és itt most mindegy, hogy késõbb nem tartottátok a kapcsolatot. De az is egy opció, hogy küldesz egy koszorút és így leróttad a tiszteleted!
Ennek semmi köze ahhoz, hogy van új kapcsolatod. Ha sokáig együtt voltatok a volt pároddal és jóban voltál az apósoddal, akkor menj el. Persze nem kötelezõ, otthon is megemlékezhetsz róla. De semmi fura vagy kivetnivaló nincs benne, ha elmész, annak ellenére, hogy már nem vagy a volt pároddal.
Ha jó volt a kapcsolatotok korábban és szeretted õt, akkor szerintem ennyit megérdemel. Senki sem szeret temetésre járni, volt rokonsággal találkozni meg biztos nem egyszerû, de én elmennék a helyedben.
Nálunk anyósomék elváltak, és amikor a párom anyai nagymamája meghalt, apósom nem jött el a temetésre, de küldött koszorút. Lehet, hogy ez a kompromisszumos megoldás nálatok is mûködne.
Senki sem szeret temetésre menni, de ide valóban nagyon illene.
Illendõségbõl semmiképp!!!!!
Ha az apóssal olyan viszonyban voltam, akkor én elmennék. Nem a fia miatt, hanme magam és az após miatt.
A kérdező hozzászólása: Ami azt illeti nem szeretnék elmenni a temetésre, de sajnos illene.
Ha valakinek a temetésére elmegy az ember, akkor vagy azért megy, mert úgy illik, vagy azért, hogy mit szólnak hozzá mások, vagy azért, hogy imponáljon valakinek, vagy azért, hogy kipipálja a saját lelkiismeretét - vagy pedig azért, mert szerette azt az embert, aki most elhunyt. És akkor nem számít senki más. A gyász valakiért van, akit szerettünk, és már nincs többé. Mit számít a fia, ha szeretted az apját? Döntsd el, hogy neked mi a fontos. Az exet nem kell soha többé látni, ha nem akarod, de ha az apját szeretted, és nem mégy el a temetésre, holott szeretnél és van rá lehetõséged is, akkor nagyon nehéz lesz a gyász. Márpedig ha tényleg szeretted az apját, akkor gyászolni is fogod.
Van olyan exem, akinek elmennék az apja temetésére, ah neadjisten történne vele valami, pedig gyerekkorunkban voltunk együtt és nem volt olyan komoly. Viszont az utolsó exem apjáéra biztos nem, mert nem voltam vele jóban. Szóval szerintem csak attól függ, hogy mennyire voltál jóban az apjával.


Szerintetek igazságosan ítélkeznek anyám testvérei?

Az édesapjuk és ők egy tanácsi bérlakásban éltek mielőtt a nagymama meghalt - mármint az ő anyjuk - aztán elköltöztek ki-ki a saját alapította családjával.Az anyám és a nevelőapám velem együtt még pár évig a papával éltünk, aztán meghalt a mama és rá egy évre megismerkedett a papám vkivel, akivel aztán ezt az akkor tanácsi bérlakást leadták, nekünk pedig kértek máshol egy szintén tan.bérlakást.Állítólag kapott a papa vmennyi pénzt a leadott lakásért, azt az új házasságába vitte, mivel feleségül vette ezt az új asszonyt, oda is költözött hozzá.Anyám testvérei azzal vádolták meg őket amikor ez történt, hogy "elvitték" illetve vették tőlük az anyai örökséget.A papa és a feleség azzal érveltek, hogy mivel ők új életet kezdtek, és mivel még életben van a papa, tulképp azt kezd a vagyonnal, amit akar - ezt persze nem mondták így konkrétan, de erre céloztak -nem követelhetnek semmit rajta, mármint az apjukon.Nem tudom, volt-e egyáltalán hagyatéki tárgyalás, de szerintem nem, mert nem is volt vagyon, ami kp-t kapott a lakásért a papa anno, az nem örökség volt, hanem az a pénz, amit az állam neki fizetett a bérlakásért midőn leadták a tanácsnál, ahogy akkoriban ez szokás volt.Teltek az évek, időközben meghaltak a papám szülei, és az anyjuk a fogadott lányára írattatott mindent, magyarán a papa és két testvére nem örököltek semmit.Na, akkor mondta azt az újdonsült feleség, hogy apukátokat végérvényesen idefogadtam.A lányok ezen fel voltak háborodva, pedig vhol igaza volt a mostoha anyjuknak, mert tényleg semmit nem vitt a házasságba a papa.
A kérdező hozzászólása: Most hogy meghalt - még el se temették szegényt, de már áll a bál az örökség körül - megint hajcihõznek, hogy mit fognak kapni, de megint benézik a helyzetet, mert amíg él a mostoha mama, addig nem adható ki az apai rész kp-ben, a halála után meg a fiai - két fia van - döntik el, el lesz e adva az ingatlan vagy se.Vagy tévedek?Jogos az állandó háborgásuk, ti hogyan látjátok?
A helyzet kicsit bonyolult. Nem is teljesen értem de a rövid lényege az lehet, hogy nem törõdtek a papával, most meg fájna a foguk az örökségre, és most háborognak, hogy nincs. Azt nem tudtam kivenni, hogy volt-e, vagy hogy ki kapta, de az a lényeg, hogy morálisan semmi joguk senkit elítélni. Az örökléssel kapcsolatban pedig vannak jogszabályok, a törvény (végrendelet esetén az örökhagyó) dönti el, hogy ki mit kap. Ha õk semmit, akkor így jártak.
A kérdező hozzászólása: *témában.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat, az ismerõsömnek mikor meséltem, mi a helyzet, õ rögtön megkérdezte, hogy és a lányai beadnak vmit a temetésbe???Ha jól tudom semmit, meg se kérdezték, de az özvegy se hozta szóba.Tényleg, mi ilyenkor amúgy a szokás?A feleségnek kell eltemetnie vagy a gyerekeknek is hozzá kell járulniuk - anyagilag?Bocs, ha naív vagyok, de inkább járatlan, nem vagyok otthon - hál Istennek - a téméban.
szerintem te gondolkodsz helyesen a papa új házasságába a nõnek volt lakása de az az ö különvagyona mert a házasság elõtt keletkezett ha meghal papa - mivel nem volt vagyona nem is tudnak örökölni semmit sem a gyerekei ha a nõ hal meg elõbb - a papa özvegyi haszonélvezetet kap a lakásra de a nõ gyerekei öröklik a lakást ha mind a ketten meghalnak akkor a nõ gyerekei örökölnek csak mivel a lakás a nõ különvagyona volt a papa után max ingóságokat tudnának örökölni - már ha van ilyen ingóság...
A kérdező hozzászólása: Köszi, 2. válaszoló a bútor kérdést, anno egy ruhásszekrény volt, egy dohányzóasztal meg egy tv állvány, amit elvitt a papa a házasságába, ezeket vissza is akarta a nyáron adni a feleség.
A kérdező hozzászólása: Nem volt anyai örökség semmi, mert anno õt is kisemmizték a szülei, illetõleg ott vmelyik testvér lépett le a családi vagyonnal, de nem volt semmilye, max ingóságok, bútorok, ezt elvitte a papa az új házasságába, a papának szintén semmilye, a tanácsi bérlakás után lelépést fizetett az állam, de ez a kp nem minõsül vagyonnak, pláne nem anyainak, nem volt tárgyalás, mert nem volt mirõl, ezért nem értem, mit háborogtak neki a lányai, az egyik kitiltotta az új feleséget a házából.Ennek elõzménye az volt, hogy õ a férje szüleivel lakott akkor már, és az anyós-após számított a hozományra, amit ugyebár befigyeltek, alaposan.Még jó, hogy az apját nem tagadta meg, de ez is durva azért szerintem....Ez a ház, ami a mostohának van, ez saját tulajdon, erre mondta azt, hogy ezért õ anno megdolgozott - ami igaz is, dolgos földmûvelõ munkával kaparta anno össze, az biztos, ez tényleg így volt - ezt a fiai fogják örökölni, nekik van ott JOGOS jussuk, anyáméknak nincsen semmilyük ott.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Ó, ezzel ne foglalkozz! Az én nagyim féltestvére 300 km-re lakik innen, 10 évente egyszer találkoznak és mindig megjegyzi, hogy a konyhabútor miatt, amit mamám 17 évesen kapott a szüleitõl (édesanyjától és a nevelõapjától) nászajándékba, neki nélkülöznie kellett... Nem tudom, hogy mekkora nélkülözés lehetett, de egyrészt a dédibõl sose néztem volna ki, hogy nem ad enni a gyerekeinek, másrészt parasztok voltak, és mint tudjuk: a paraszt hal éhen utoljára. Egyszerûen zavarta, hogy a dédinek mamám volt a kedvenc lánya és ezt a mai napig képtelen elviselni. De úgy képzeld el, hogy nagyimnál most is az a bútor van a konyhában, nagyon szép állapotban, mert rendszeresen lefestette piktorral (de ettõl függetlenül 40 ezernél többet nem ér az egész szekrénnyel, asztallal, hokedlivel, ládával együtt, szóval nem egy századfordulós csoda), vigyázott rá, és mindig, amikor jön a féltestvére, cseszteti, hogy ez a bútor neki járna... Amikor a mamáék több, mint 60 éve kapták nászajándékba... 60 éve! Gusztustalan, komolyan. Ha ne adj Isten, mamám meghal, tuti, hogy jönni fog azzal, hogy az a bútor valójában az övé.
Nem túl érthetö a helyzet a leírásod alapján. A tanácsi BÉRlakás nem tulajdon, az nem lehet örökölni sem. De hogy ki mit akarna örökölni, az nem világos. Írd le sorban, hogy mikor ki kit adott/vett. Ha jól értem, a nagyszüleid egy tanácsi lakásban éltek. A nagymama halála után egy idövel a nagypapa elköltözött és újra nösült. Elvileg amikor a nagymama meghalt, akkor kellett egy hagyatéki tárgyalásnak lennie, ahol az ö vagyonát elosztják. Erröl nem írtál, hogy ilyen történt-e, ileltve a nagymamának VOLT-E egyáltalán valamilye, amir örökölhettek volna a gyerekei. Ha nem volt vagyon, akkor NINCS mit örökölni, a lakás után kifizetett lelépési összeg annak jár, aki leadta a lakást - tehát a papáé. Ezzel ö azt csinál, amit akar, senki másra nem tartozik. Ami meg az új feleségé, ahhoz az elözö házásságból született gyerekeknek semmi köze. De persze nem biztos, hogy jól értettem, amit írni akartál. A legokosabb, ha a rokonok bemennek a bírósági ingyenes tanácsadásra és ott kérnek felvilágosítást, de szerintem nem jár nekik semmi.
Azt lehet örökölni ami az övé volt. Ha nem volt tulajdona akkor nincs örökség se. Szerintem ennyiben is hagyhatnák kár idegeskedni majd ha lesz hagyatéki tárgyalás akkor kiderül mi a helyzet.

Az erős embereket nem szeretik? Ha nem, miért: féltékenyek, irigyek? Ha igen, mire?

Megpróbálom úgy leírni, hogy ne tűnjek nagyképűnek...
Te nem erõs vagy, hanem önsajnáló, azokat valóban nem szeretik.
Elõször is: ha jókat mersz mondani magadról, akkor az emberek neked esnek és lehurrugnak, mert itt csak álszerénykedni szabad, az igazságot kimondani azt mér nem. Ez látszik a válaszadóit stílusán. Meg a nulla empátia is. Velem is ugyanez van, ha jókat merek magamról mondani, akkor keresik rajtam a fogást, hogy mitõl török össze, ha viszont a földön csúszva szenvedek, akkor elõbb utóbb megkegyelmeznek és akkor persze tudnak velem kedvesek lenni. Nem tudom, miért van ez. Szerintem amúgy azért történik ez, mert nincs családod, nem áll mögötted senki és ez bizonyos értelemben gyenge pont. Farkastörvény van, aki gyenge, azon átgázolnak, akár jó, akár rossz ember, tök mindegy. Engem is akkor értek a legnagyobb csapások életemben, amikor nem támogatott a családom és teljesen magamra maradtam. ilyenkor szabad préda vagy. Vigyázni kell az emberekkel, mert tényleg kevés közöttük a jóindulatú, aki nemcsak az önös céljaira akar felhasználni.
Tudtam hogy le fogtok pontozni mert ti is csak kanapénülõ frankótmegmondó te.tvek vagytok, akiknek apuci-anyuci mindenben segitett. Nekem magam kellett felnõnöm, megtanulni mindent ugy hogy közben szintw mindenki ellenem volt. Ma megvan mindenem de nem tudom élvezni mert az ilyen roha.dékok mint ti mocs.kosak kikészizettetek! Nem akarok magyar lenni-.-
A kérdező hozzászólása: Apám elhagyott, anyám mellettem halt meg az ágyon. A nevelõszüleim 18 éves koromban, még az érettségi elõtt utcára tettek. Rokonaim nincsenek. Soha semmit nem tettek a fenekem alá. Anyám halála után SEMMIM nem maradt. Soha nem voltam szemüveges, nem is lett volna rá pénzem. Nemhiszem, hogy egy elkényeztetett kis h.lyegyerek vagyok. Volt egy barátom, aki legtöbbször ájulásig vert, és nem akarta, hogy kiszálljak a kapcsolatból, folyamatosan fenyegetett, zsarolt érzelmileg, és zaklatott. Soroljam tovább?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Tudod Kérdezõ, van erre egy kellemes kis aforizma: Elmegy az uzsorás Kohn a rabbihoz, hogy megtudja, miért nincs neki egyetlen igaz barátja se. Azt mondja neki a rabbi: - állj az ablak elé Kohn. Mit látsz? - Embereket, házakat, fákat, madarakat... - jól van. Akkor most állj a tükör elé. Mit látsz? - Hát saját magamat. - Látod Kohn, pedig minkettõ üveglap... mégis mennyit tesz az a kis ezüst rajta... Kérdezõ, a törtetõket, a máson átgázolókat, a más vállára kapaszkodókat, a felfele nyaló lefele taposókat, az önérdeket hajszolókat, a másokat átverõket, a másokon élõsködõket, a másokat kihasználókat valóban mindenki rühelli. Nem irigyli, rühelli. Olyant még nem láttam, hogy valaki azért utálna mást, mert az képes volt úrrá lenni nehézségeken - ha közben tekintettel volt a körülötte lévõkre is. Úgy kell nyertesnek lenni, hogy ezzel ne veszteseket termelj magad körül...
Amit leírsz az ellentmondásos. Ha tényleg ennyire kedves, megértõ és nagylelkû lennél, nem lenne ennyi negatív tapasztalatod. Próbálj meg õszintébb lenni magadhoz, mert szerintem nagyon más lehet a valódi viselkedésed, mint amit hiszel magadról.
"Nezd, minden 21 eves azt hiszi, hogy o olyan hu de sok mindent megelt, es eljatssza a bolcs tapaszalt embert, amilyen igazabol nem, es ez baromi irritalo." Ilyen találó leírást egy 19 évestõl még nem láttam. Grat. Én is ezt gondoltam 20 évesen, most, közel a 40-hez látom, mennyi mindent NEM éltem meg. Veled is sokat fog változni a világ (jó esetben), és nem mindenki szembejön, és te vagy a tökéletes, és irigykednek a tökéletességedre.
Jézusom....be figyelj ezekre! Engem sem lehet szeretni...és én is átmentem sok mindenen....de nem szabad lenyelni semmit!!! Ha igy folytatod belekattansz! Én is megéltem olyan dolgokat, ami mást megõrjített volna...de mivel anyám semmit se nevelt, igy nem tudtam mindent ugy lereagálni, nem fogzam fel, mi a rossz és mi nem...ma depresszióval kezelnek.... Pontozhattok le. Ja, 24/l
"mivan ha azért nem szeretnek, mert õk nem tudnak ilyenek lenni? Bár ezt nem igazán értem, hiszen szerintem minden emberben benne van ez a küzdési vágy." - Kérdezõ, arra gondoltál esetleg, hogy nem is AKARNAK ilyenek lenni?
Az erõs embereket éppen hogy szeretik, de az ilyen nyávogósokat mint te nem szeretik, sõt elkerülik. Ez, hogy "nagyon sok bántást kapok, rengetegen átgázolnak rajtam, " pont a gyenge emberek válasza meg magyarázata a bénaságukra.
Pont, hogy az erõs embereket szokták szeretni, a gyengéket meg bántják, elnyomják, mert velük megtehetik. Akinek határozott a kisugárzása azt általában nem merik bántani, maximum a háta mögött, de nagyon azt sem, mert általában az ilyen embereket tartják vonzónak, jófejnek. Ha rajtad ennyien átgázolnak vagy próbálkoznak, akkor mégsem vagy olyan erõs, mint amilyennek gondolod magad.
Nezd, minden 21 eves azt hiszi, hogy o olyan hu de sok mindent megelt, es eljatssza a bolcs tapaszalt embert, amilyen igazabol nem, es ez baromi irritalo. Mondom ezt ugy, hogy 19eves vagyok, es nem egy olyan fiuval beszelgettem mar, aki ugyanezt a szoveget eloadta valamilyen formaban, es komolyan elhittek, hogy ok kulonlegesek, es en meg fakadjak sirva, milyen fantasztikus ferfivel van dolgom. Ne hidd el magadnak hogy ekkora szenzacio vagy, mert kiskorodban ketszer racsaptak a seggedre, altalanosban meg szekaltak a szemuveged miatt, es te ezt kibirtad, aztan akkor nem fognak rad "irigykedni" az emberek.
Egyébként szerintem büszke lehetsz magadra, hogy egyedül így sikerült talpon maradnod. Én egyetlen embert sem ismerek, aki ne ment volna tönkre abba, hogy magára hagyták, beleértve sajnos engem is. A legtöbb ilyen barátom, akinek olyan nehéz helyzete volt, mint nekem, tönkrement és most a legalja életet élik. Én pedig csak segítséggel tudtam kimászni a gödörbõl, mert egyedül nem ment volna.
Tudomásom szerint 6 hónap után, de ez már régi infó. Akkor, ha semmilyen más formában nem tudtak foglalni végrehajtás útján.

Elszakadtam a családomtól, mit tehetek?

Sajnos a sors mas orszagba sodort, es most mar nem tudok hazaköltözni, mert az egyetlen gyerekem aki iskolas, ideköt.
Hááát én nem tudom mit kellene tenned. Nyilván a lehetõ legtöbbször kommunikálj velük. Manapság már ingyen is lehet telefonálni. Amúgy én is külföldön élek, a szüleim 70 körüliek és rettegek attól, hogy mi lesz majd ha valamelyik ápolásra fog szorulni. Nem fogom tudni csak úgy nézni, de nehéz lenne mindet itthagyni és hazarohanni is.
hogy lehet az, hogy közös a gyámság? ez a házasság miatt van, vagy? ez mit jelent? hisz nálad van, te neveled...
A kérdező hozzászólása: Sajnos minden erre iranyuló megbeszeles lezarva. Az apának közös gyamsag esetén van joga megszabni mindent Sokszor nekem se jön h elhiggyjem h ez a valosag egy Eu orszagban, varom mikor ebredek a remalombol
A kérdező hozzászólása: Attol mert en gondoskodok a gyerekröl es nalam van es bizonyitekom van minderre, senkit nem erdekel es attol az apa nem veszti el a gyamsagot
Ausztriában élsz? Mert akkor sajnos az apa beleegyezése nélkül tényleg nem hozhatod haza. De, ha Ausztriában élsz (nem tudom, még melyik országban van így), akkor esetleg megoldás lenne, ha te is és a szüleid is a határ közelébe telepednétek, csak a határ két oldalára. Így jóval közelebb lennétek egymáshoz. Persze ehhez tõke kell, de egy néhány éves célnak nem rossz.
Hát ez borzasztó! Nagyon sajnállak. Segítene, ha elárulnád, hogy melyik ország ez. Hátha valakinek van ötlete, tapasztalata.
Elöször ird meg, hogy HOL élsz, mert attól függöen lehet tanácsokat adni, minden orzságban valamennyire mások a szabályok. Másodszor akár hol vagy, menj el dolgozni, és tartsd el magadat meg a gyereket. Harmadszor attól, hogy más országban élsz, NEM szakadtál el a családtól, attól, hogy nem utazgatsz ide-oda, még böven lehet tartani a kapcsolatot. Negyedszer, ha MO-on lennél, akkor sem tudnál valószinüleg többet lenni a szülökkel, mert ott is munkába kellene járnod.
A kérdező hozzászólása: Ez a baj , hogy nem talalok munkat , hiaba kuldöm a palyazatokat , mert nincs ismeretsegem es igy a legnehezebb Itt is minden ismeretsegekkel muködik
teljesen jogos hogy ne vidd el a gyereket ha apa lennék énsem engedném. Elõbb gondolkoztál volna...
Kérdezõ, többen is kérdezik, hogy HOL élsz? Szeretnének segíteni, de te nem válaszolsz erre :( Így pedig nehéz lesz bármilyen infót adni, ha nem tudjuk, melyik országban vagy, mert utána se tudunk neked nézni, sõt, lehet hogy valaki épp abban az országban él és tudna neked segíteni.... de ha neked ez ennyire nem fontos....
és én pont most állok ez elõtt!jesszus! megkérdezhetem, ha nem lettetek volna házasok, csak az apaság van megállapítva, az apa akkor is beleszólhatna ebbe???? hát még a végén elveszik az ember gyerekét, ilyet?! és valóban nem engedi az apja, hogy magyarban éljetek?vagy ez még megbeszélés tárgya?
A kérdező hozzászólása: En az itteni csaladjogi szakertöket kerestem fel mert azok a törvenyek ervenyesek ahol elek. Minden problemam megoldhatatlan, nincs nalamnal szomorubb
Nem bántásból mondom de elõre kellett volna ezen gondolkodni (persze az ember a hibáiból tanul). Egy rokonom a világ másik felén él így, elváltak a férjével de kénytelenek egy házban lakni a rossz anyagi helyzet miatt, meg ugye ott is van két gyerek akikkel évek óta nem járt itthon a lány. Neki egyedülálló nyugdíjas anyukája van és egy idõs nagymamája. Bár van aki gondoskodjon róluk, de õ is kínlódik, mivel az apa nem engedi ideköltözni õket.
A kérdező hozzászólása: Hát a baj , h hiaba tanultam is a hibámból mert mar túl kesö , nincs mit tenni. Amikor kimentem ez tunt az egyetlen jarhato útnak
Eu s ország? mert akor egyszerüen eljösz a gyerekkel, a felügyelet a tied nem veszik el a gyereket töled mert haza költözöl.
Az apával nem lehet megbeszélni a dolgot, hogy legalább míg a szülõk élnek hazamennél? Gondolom ha elváltatok akkor most sem találkozik velük minden nap. Nagyon messze éltek? Nem lehetne megoldás hogy pl. te hazaköltözöl velük a nyári szünetet pedig az apánál töltik?
Nem tudom melyik országban élsz, de egyes országokban kérheted a gyámhivatal segítségét is, hogy bírálja felül a férjed döntését, hogy hazamehess gyerekkel pár hétre. EU országban biztos van ilyen lehetõség.
A kérdező hozzászólása: Sajnos az apával semmit nem lehet megbeszelni, kiforgatott mindenunkböl es rosszindulatú mint ember Csak egy gyerekem van, amugy ott tudnam hagyni az apjanal nyaron, ha nem törödnek azzal, h sir , mert velem jönne es ha tudnák hazudni magamnak, h jó helye lesz az apjanal. Rettenetes ez a problema. Felemészt teljesen
A kérdező hozzászólása: A gyamhivatal tehetetlen, mert közös a gyamsag es közösen kell tudni megegyezni. Ha nem sikerul , törvenyszek Az ugyved viszont mondta h altalaban valtozatlanok maradnak a dolgok ne is remenykedjek, es ne is alljak neki mert fölösleges stressz. Hat az tenyleg nem hianyzik.
Ha tényleg komolyan gondolod a neten egy csomó nõi oldalon van családjogi szakértõ akitõl ingyen kérdezhetsz. Hacsak a lehetõségeket felvázolja neked és van kilátás a hazaköltözésre, akkor odaküldheted hozzá a szüleidet egy részletesebb megbeszélésre, tanácsadásra, szerintem szívesen megtesznek ennyit érted, és megér neked is pár ezer forintot, hogy hazaköltözhess.
Nagyon sajnálom a helyzeted! De azon kívül, hogy összekapod magad, dolgozol és neveled a gyereket, egyelõre nem tudsz mit csinálni. Próbálj helyezkedni, másik állást keresni, hátha összejön valami, ami többet fizet és akkor legalább anyagilag jobban állnál.
a gyereknek kettõs az állampolgársága? mert akkor ha hazahoznád, voltaképp nem külföldre vinnéd, hanem haza, talán segítene ez a tény vasamit

Nem bírom már a családom, mit tudok tenni? Fontos!

Utálok itthon lenni, soha nincs nyugi, apám haza jön és állandóan ordít, azért szól ha eszek, ha pihenek, ha tv-zek, mindenért!! A szüleim állandón veszekednek, mindenen össze vesznek, hangosan beszélnek, a húgom szintén. Nem tudok át hívni senkit mert nekem kellemetlen hogy csak a kiabálást hallják, apám mindig azzal jön hogy költözzek el, de igazából már nem sok kell hozzá hogy össze pakoljak és költözzek. Nem tudok hova menni, még tanulok, utolsó év, tanulnom kell, nagyszüleim nem élnek, senkihez nem tudok menni. A Karácsonyt se várom, mert abból áll évek óta hogy megcsináljuk az ünnepi kaját, a fát feldíszítjük, de akkor is a vita van. Nincs ünnepi hangulat, ez már nem család, és hiába beszéltem velük, senki nem változtat.
Szió! Nagyon sajnàlom ami veled történik. Nem tutsz leülni beszélgetni velük? Vagy csinàlj nekik valami meglepit. Anyud mit szól ehhez? Tudom nehéz úgy jót cselekedni velük, h bàntanak szavakkal de próbàld meg míg otthon vagy!! Tesóddal mizu jól kijöttök? Beszélgessetek csinàljatok együtt valamit, hogy legalàbb ti tartsatok össze!! Anyudéknak süss valamit vagy kérdezd meg, hogy tellt a napja próbàlj hatni ràjuk jó cselekedettel, kedves szavakkal. Tudom könnyû mondani próbàloj jó irànyba segíteni. Nekem pàrom és az õ csalàdja az én csalàdom. Szüleim elvàltak kicsi koromban. Anyu nevelgetett sõt annak se mondható. Felnõttem sajàt utamat jàrom. Jövõre babàt szeretnénk és nagyon csodàs életet meghitt hangulatot szeretnék nyújtani. Fel a fejjel. Sok sikert ne keseredj el!!!!!! :-) Gondolj jóra nézz elõre. :-) Szia. 28/L
velem is nagyjából ez a helyzet... ahogy így leírtad sok mindent nem tudsz tenni ha még tanulsz am nemed korod? ha nem vagyok indiszkrét
Velem is ugyanez van, nagyon nem szeretek itthon lenni, egy rémálom az egész apámmal.

Mit tegyek ha anya eltilt a barátomtól és a telefonomat is elvette?

Az a helyzet hogy két napot ellógtam suliból elmentem az orvoshoz kiíratni magam mert rosszul voltam meg elegem van már abból ami otthon van folyton csak ordítoznak velem meg tesóimmal és multkor is mikor beteg voltam hánytam stb akkor otthon maradtam de ugye egy betegnek pihennie kéne de én nem pihenhettem söpörnöm kellett kitakarítani a fürdőt stb..a barátommal pedig már 1 és fél éve együtt vagyunk és alig találkozunk így is egy héten csak egyszer kétszer de anya rájött hogy lógtam suliból így már véglegesen eltiltott tőle de nem akarom elhagyni mert nagyon szeretjük egymást de így még hogy a telefonom is elvette beszélni se tudok vele hogy találkozzunk.Kérlek szépen segítsetek hogy beszélhetnék vele hogy tegyem jóvá vagy mit kellene tennem? 16/L
Mondd ezt: "Anya, ne haragudj, hogy lógtam a suliból és feldühítettelek. Ígérem nem teszek ilyet többé. Kérlek bocsáss meg!" Aztán öleld meg, és mondd el neki, hogy szereted. Pár nap múlva pedig kérdezd meg visszakaphatnád-e a telefonodat, hogy beszélj a barátoddal.
Elõbbi válaszoló vagyok. Értelek, az én szüleim is elváltak, és én is fontolgattam, hogy apuhoz költöznék. Ha úgy érzed, költözz hozzá. De anyukádat is látogasd rendszeresen.
A kérdező hozzászólása: Én most úgy vagyok vele ha karácsonykor sem talalálkozhazok vele elmegyek apához mert elváltak a szüleim és 14éves korom után ahhoz a szülõmhöz költözök amelyekhez akarok és apa megengedné higy egyik hétvégén a barátom másik hétvégén meg én megyek a barátomhoz és így tudunk találkozni csak nehez beilleszkedni egy teljesen új környezetbe és a hetente utazgatas sem olcsó..de inkább mint hogy ne láthassák õt soha..meg nem akarok anyának hazudni nem fogom neki hogy barátnõmmel leszek.
Szegényke. :( Nem tudom mit tehetnél, ez nem normális, ahogy anyukád viselkedik. Nem értem miért kellene szakítanotok, ha tényleg ilyen normális a barátod, és jó tanuló is vagy. Ez, hogy "sokat találkoztok" biztos, hogy nem ez a valódi baja. Én annyit tudok tanácsolni, hogy legyetek türelemmel, idõvel hátha tényleg megenyhül anyukád. De én már pl.csináltam olyat, hogy titokban jártam a barátommal 1 évig. Néhány barátnõm tudott róla, senki más. És ugyanilyen okok miatt csináltam. Ha találkoztunk, mindig azt mondtam, hogy a barátnõmhöz megyek, biciklizünk, stb. És végül nem is tudódott ki. Kitartást!!
A kérdező hozzászólása: Barátom szülei beszéltek anyával és anya azt mondta nekik hogy szakitsunk mert miatta nem tudok tanulni holott nagyon nem igy van...ma apa is meg mamam is beszélt anyával de csak egyre jobban az mellett áll higy szakitsunk...nem akarok vele szakítani õ se velem...lehet hülyén hangzik de én inkább meghalnék mit hiogy nélküle éljek hiszen õ nekem mindenem egy barátnõm sincs és õ nekem olyan hogy mindent meg tudok beszélni vele jobb mint egy barátnõ.és nekem senkik sincs hiszen apa külföldön lakik anya meg...vele beszélni sem lehet...:'(
Anyukádat nem az zavarja szerintem, hogy "túl sokat" találkoztok, hanem hogy a kislánya lassan nagylány lesz és az ádáz fiúk érdeklõdnek iránta. Sok szülõ szerintem legalábbis így gondolkodik.
A kérdező hozzászólása: Nincs semmi baja vele mert nagyon jóvá voltak egyébként 17éves nem iszik nem cigizik semmi meg nincs vele semmi baja csak az zavarja higy 'túl sokat' találkozunk (egy heten egyszer nem tudom miert sok)es hogy miatta nem tudok tanulni holott egyedül egy oldalt 1óra alatt tanulok meg vele pedig 10perc alatt mert segít elmagyarázza felmondom neki..
És miért ellenzi ennyire anyukád a barátodat? Gondolom van valami oka rá. Sokkal idõsebb mint te? Kisebbségi? Vagy mégis mi a baja vele?
A kérdező hozzászólása: bocsánat a helyesírási hibákért
A kérdező hozzászólása: Tudok neki írni csak az a baj hogy így is csak akkor vagyok gépnél amikor anya elmegy a boltba agy lefürdik és barátom se bisztos hogy pont akkor gépközelbe van.Nem fogok teherbe esni még eleszveszíteni sem akarom a szüzességem fiatal vagyok még ahhoz.Beszéltem anyával és mondtam neki hogy sajnálom megbántam többet nem teszek ilyet, erre csak annyit mondott hogy jobb lesz ha szakítok a barátommal.De nem akarok vele szakítani és õ se ráadásul a karácsonyi ajándékot is megvettük egymásnak.Meg én mindig magamtól ágy azok be takarítom ki a szobám meg az egész lakást is de hiába ha észre sem veszi vagy ha észreveszi csak beleköt hogy nem így kellett volna vagy minek porszívóztam fel amikor még nem töröltem le a port stb. Tanulásról meg annyi hogy 4es tanuló vagyok egész évben csak egy egyest kaptam mert nem volt kész a házim meg kémiából egy hármast a többi 4es 5ös.
Én is annyit tudnék tanácsolni, hogy higgadtan ülj le anyukáddal megbeszélni mindent. Segíts neki többet, próbálj a kedvében járni, kiengesztelni õt. Sulit se hanyagold el. Tudom hogy nehéz, és ehhez van a legkevesebb kedved most, de hidd el, hosszú távon megéri! :) Egyik válaszolónak üzenem: én 14 évesen jöttem össze az elsõ barátommal, másfél évig tartott. Azután pedig egy 6 éves kapcsolatom volt. És akkor most mi? :) 23/N
Miert baj az hogy masfel eve jottek ossze? Legalabb nem mentek szet egy het utan. Esetleg sajat tapasztalatbol mondod? A helyesirasod alapjan te sem figyelhettel nagyon az iskolapadban... Vagy csak nagyon fura billentyuzeted van...
16 évesen másfél éve együtt vagytok? Jo korán kezdtétek a nagy szerelmet. Gyorsan ess töle teherbe, kihagyhatsz az iskolábol is, meg talán a telodat is visszakapod. Csupa haszon! Minden évben szülsz egy gyereket, nem is kell kijárnod az iskolát. Tuti tipp?
elõzõkhöz még annyit tennék hozzá: többet ne lógj a suliból... :)
Neten tudsz irni a baratodnak, nem? Gondolom ezt a kerdest is azzal tetted fel... Vagy nincs imelcime? Biztos nem fognak orokre eltiltani tole, csak amig jova nem teszed hogy logtal. Javits a jegyeiden, csinalj szorgalmit, vagy csak tegy ugy mintha lecket irnal/tanulnal, legalabb latjak hogy a sulival foglalkozol. Ne szolj vissza, ne vagj semmilyen kepet ha szidnak es mindig siess megtenni ha megkernek valamire. Agyazz be, vagy hetente porszivozz ki magadtol ha anyadnak epp az a dilije. Egy-ket het eltelvetel biztos megenyhul majd, viszont ahhoz az is kell hogy birja is a baratodat.
Jó tipp öld meg anyukád 😊 én 13 éves fiú vok és anyám nekem nem parancsol mivel egy normális szülõ tudja hogy a gyerekének a tulajdona nem önálló lény.
Én sokszor...
Lehet hogy anyukád a testvéredet szeretni jobban, de könnyen lehet hogy csak Te érzed így, és ha beszélnél a tesóddal kiderülne, hogy õ is szokott így érezni. Akárhogy is van, a lényeg az, hogy ne hidd emiatt hogy nem vagy szerethetõ. Minél nagyobb vagy, annál inkább fontos, hogy magadban keresd az erõt, magadban bízz, és ne hasonlítgasd össze magad másokkal, a testvéreddel sem. Ebbõl nem jön ki semmi jó, rengeteg hasznos energiát felemészt a méricskélés, és folyamatosan megbántva, elhanyagolva érezheted tõle magad. Rázd le magadról a negatív érzéseket, törekedj a jóra, és meglesz a jutalma.
Igen, sajnos a középsõ gyerek szindróma egy létezõ fogalom.
Sajnos nem csak hogy a legidõsebb gyereket szeretik jobban, mert õ az "elsõ", de az utolsót is, mert õ a "legkisebb". Szegény középsõk meg csak úgy vannak.... ezt nagyon sok családnál látom...
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nalunk ez igy van. A testveremet mindenben tamogatjak, kinyaljak a hatsojat stb....itt vagyok en van egy lanyom 26 eves vagyok egy 10 honapos kislannyal. 7 honapja felenk se neztek. Es ez onnan jott mert osszevesztunk olyan dolog miatt mert allandoan lehuztak penzzel, mindenhova en vittem oket autoval persze mindent szivbol csinaltam, de egyszer betelt a pohar mert ezek utan is engem szoltak le mindenfele mocsoknak. Kiborultam megmondtam a velemenyemet. Na azota meg az eskuvomre se voltak hajlandoak eljonni, es a gyerekemre se kivamcsiak. Ez mondjuk mindig is igy volt. Az ocsem a minden hugom se er semmit se en. Ezt leirni mndent reszletesen legalabb 20 oldal hosszusagu lenne. Tesomekat nagyon szeretem es nagyon joban vagyunk. Sajat lakasomban elek a ferjemmel es a kislanyunkkal, ok meg par kopesnyire tolunk ugy h az se erdekli h elunk-e vagy halunk. Sajnos vannak ilyen szulok. Nem lehet mit tenni. En mar ugy vagyok vele akinek en nem kellek nem is teperek a szereteert. Van aki szivbol szeret. Regen nagyon rossz volt meg otthon laktam, azt tudtak velem megtenni amit csak akartak. Ma mar aldom az eget h ezen tul vagyok. :-) Es tanultam vmit toluk, en ilyen tuti nem leszek es nem is tudnek a sajat gyerekemmel. Nalatok mi a gond?
A kérdező hozzászólása: Igen, szomorú és kemény, hogy ki lehet mondani, hogy az anyád a testvéredet jobban szereti.Elviselni igazi Freud-i, az ember el akarja pusztitatni önmagát, mig észbe kap, hogy kaphat szeretetet máshonnan talán.
Kettes, lehet, hogy egy így van, de sok szülõ képtelen arra, hogy kimutassák. Pl. az elsõ szülött mindig is kitüntetett figyelmet kap. Vagy azért, mert õ a tökély, és azt szeretnék, ha a kistestvér is olyan lenne, vagy azért, mert õ a nagy, s ezért jobban bíznak benne, neki kell vigyázni a kicsikre, stb. Innentõl kezdve a gyerekek érezhetik azt, hogy a nagyot jobban szeretik, hisz benne jobban megbíznak, õ a jó tanuló, a nagy meg érezheti úgy, hogy a kicsit szeretik jobban, hisz a kicsivel többet kell foglalkozni, míg a nagytól már önállóságot várnak el, de még igényelné a törõdést. Szóval nagyon nehéz azt kommunikálni a gyerekek felé, hogy mindet egyenlõ mértékig szereted. Nálunk pl. egyértelmûen a bátyám a kedvenc, és ezzel õ vissza is él, de amíg kicsik voltunk, õ is féltékeny volt rám elég rendesen, szó szerint versenyeztünk a szüleink szeretetéért. Én ezt a versenyzést ráhagytam, már saját családom van. Tudom, hogy engem is szeretnek a szüleim, de teljesen máshogy, mint a bátyámat. Bátyám igazi anyuci pici fia, én meg az életrevaló "kislány" vagyok, akivel közel sem törõdtek annyit, hisz mindent megold... Persze ezzel egy idõben apuci szeme fénye is vagyok, de hát egy apai kényeztetés a nyomába se ér egy anyainak. Legalábbis felénk... :) 28N
Én. De meg is mondta, sõt azt is, hogy nincs olyan ember, aki mindegyik gyerekét ugyanúgy szereti. Hát jó.
Én. Nem nem szeret, csak a nõvéremet jobban. Cserébe engem édesapám szeret jobban. Mégiscsak igazságos a Sors :)
Én.
Gyerekeit az ember egyenlõen szereti. Már ha saját és nem mostoha mondjuk az egyik. Persze normális szülõ utóbbi esetben is egyenlõségre törekszik.
A kérdező hozzászólása: Most már tudom, hogy túl meredek és ünneprontó témát vetettem fel.Túl kemény voltam.Bocsánat.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!