Találatok a következő kifejezésre: Van-e olyan amelyikkel a (91 db)

Van-e olyan ország a világon, amely saját országával van körülvéve?

Legjobb válasz: Hát ha trianon miatt Magyarország ilyen akkor még a Szovjetunió is olyan (felbomlott és a régi tagállamok körülötte vannak, baj esetén, pl világháború, újra összeállnának), Kína (sok ország kivált és körülötte van most is). Másik nem jut eszembe. Mondjuk a kérdést elolvasva én olyanra gondoltam, hogy középen van egy rész és körülötte sok kicsi ország ami a központinak most is a része csak közben van másik ország (ilyet mondjuk nem tudok de érdekes lenne XD).

Hát ha trianon miatt Magyarország ilyen akkor még a Szovjetunió is olyan (felbomlott és a régi tagállamok körülötte vannak, baj esetén, pl világháború, újra összeállnának), Kína (sok ország kivált és körülötte van most is). Másik nem jut eszembe. Mondjuk a kérdést elolvasva én olyanra gondoltam, hogy középen van egy rész és körülötte sok kicsi ország ami a központinak most is a része csak közben van másik ország (ilyet mondjuk nem tudok de érdekes lenne XD).
Ez fizikai képtelenség... Nem, nincs ilyen.
A remény hal meg utoljára:) . Szerintem ha ilyen lehetséges is, akkor a Jobbik az a párt amelyik megpróbálná. Nem biztos hogy sikerülne, de ha lenne rá esély akkor õ megpróbálná.
Igen , van egy...Magyarország.
Igen, Magyarország :( . De nem szokták ugy mondani hoyg a saját országával van körülvéve, olyan hülyén hangzik. Hanem Magyarország az egyetlen olyan ország melyet saját maga vesz körül.
Magyarország
Magyarország
Trianon miatt mondható, hogy van, és ezért magyarország
A kérdező hozzászólása: Magyar lévén a kérdésfeltevõ is hazánkra gondolt.A sima kiváncsiság volt az amikor a kérdés leiródott és ide került. A tudásvágyon túl ama óhaj is benne lapul a kérdésben, mely szerint szép is lenne, ha e csonka Magyarország valaha el tudná érni azt a határbázist, ami trianon elõtt létezett. Ti válaszolók, bíztok ebben?
A kérdező hozzászólása: Ahogy én látom.Az elmult husz év vezetõi közül egyiknek sem volt ahhoz türelme, hogy a leggyengébb láncszenemet elszakitsa.Pedig ehhez hosszu, türelmes munkára van/lett volna, szükség.Ha csak egy láncszemet is dikerült volna elpattintani, lehet, hogy a következõ már egy szál babért tudott volna a kabátjára tüz és verte volna a mellét.Megfeledkezve az elõzõ sziszifuszi mánkájárõl.A képletesen emlitett láncszemet továbbiak követhetnék, ha olyan kitartó és egymás munkájára épitõ vezetõk (lettek volna) és lennének.Ehelyett megy az acsarkodás, stb.
A szigetországok. Azok egy országgal sem határosak. Egyébként ilyen nincs, mivel ez olyan, mintha azt mondjuk, te melletted minden oldalról te állsz.
engem is érdekelne :D
én megterveztem magamnak ezzel a programmal: 3d studio max

Vannak-e olyan versek amelyekben a Tamás név szerepel, és melyek azok?

Legjobb válasz: Petõfi Sándor: A TÁBLABÍRÓ Elõljáróbeszéd Ah siralmas idõ! oh elfajult világ! Boldog mostan a vak, s jaj annak, aki lát, Haj százszor jaj annak, mert csak azt láthatja, Hogy küszöbön van már az itélet napja. A földön minden fölfordult fenekestül, Lábra kap a gonosz és a jó elrestül, Bizony pedig csoda, mert nem nõ a hája, Sõt oly sovány lett, hogy csörög a bordája. Életem sok drága éjét virasztám át, Az elmélkedésnek égetvén lámpáját: Mi lehet az oka, hogy a világ pusztul, Hogy hátunkra nyerget kaptunk a gonosztul? És egy éjszakának a dereka felé, Midõn lelkem már az álom borát nyelé, Feltûnt elõttem a rettentõ kisértet, Melytõl e világra jön a vég-itélet. Nem síri kisértet fejér lepedõben Volt ez, mely lakozik kinn a temetõben; Franciaország az õ laka, nem kripta, A neve pediglen: jakobinus-sipka. Oh e sipka ördögkezektõl van varrva, Ez a piros sipka a bõségnek szarva, Amelybõl minden rosz csakúgy dûl szerteszét, Hogy a jó lelkeknek elveheti eszét. "Újítás" a jelszó e sátán zászlaján, S még a dögvésznél is harapósabb talán; Annyira vagyunk már, hogy ama régi jó "Elõljáróbeszéd" mostan csak "elõszó". De mit nekünk a nyelv, mit az irodalom! Ez csak haszontalan cifra az asztalon; Nagyobb az, hogy recseg az asztal lába is, Bebujt az ördög a politikába is. S hah szentségtörése a szentségtörésnek! A táblabírák is oda esküvének, Od' ahhoz az isten nélkül való néphez, Amely újítást, mely haladást visz véghez. Igen, már a táblabirák közt is vannak, Akik parókájok porának rohannak, Kik parókájokról a szent port lerázzák, Mellyel a századok õket koronázák. Ah siralmas idõ! oh elfajult világ!... De hála istennek, maradt még legalább, Maradt egy-kettõ a táblabirák között, Kikhez, te rosz szellem, nincsen semmi közöd. A dicsõ férfiak! fölirom nevöket, Kalapomba vetem, s aztán amelyiket A szerencse ér, amely'ket kikapom, Halhatatlanítni fogja harsány dalom...- Felsõ-Kis-Kálnai és Szent-Demeteri Fegyveres Tamás... hah, épen jól jöve ki! Õ méltó dalomra! testi-lelki képe Bátran odaillik Árpád idejébe. 1-sõ $ Régi példabeszéd: "Nehéz minden kezdet", De én csak most kezdem tapasztalni eztet; Amidõn kezdeni kellene dalomat, Tollnak rágásában gyakorlom magamat. Kitaláltam végre!... hõsöm vezetem be, De hogy is nem jutott ez mindjárt eszembe? Bevezetem hõsöm... Kérem az urakat, Emeljék meg, amint illik, kalapjokat. Elõször is pedig leírva mi lenne, Hogyha nem az, ami legfontosabb benne? Szerencse, hogy írom, és hogy nem rajzolom, Erre nagon kicsiny volna papirosom. Fegyveres Tamás úr legfontosabb része Az, mely arra van, hogy az ételt eméssze. Ki látta a Gellérthegyet életébe'? Ama hegy e hasnak miniatür-képe. Tiszteletgerjesztõ, méltóságteljes has! Csak azt ne adja az ég, hogy megapadhass, Hova lenne akkor ama nagy tekintély, Melyet gazdádnak oly fényesen szereztél? Ritka szép látvány, ha a megyeházánál Fegyveres Tamás úr szónokolni föláll, Elsõ tempója, hogy hasát üggyel-bajjal Föltálalja... csakúgy recseg a zöld asztal. Különben arányos testalkata vagyon, Mert hasához feje hozzáillik nagyon. Egyik a másiknál nem rútabb s nem kisebb, Csak az a különbség, hogy a fej üresebb. S ezt a fizikából könnyû magyarázni: A teher mindenkor alá szokott szállni, S innen van - amit sok hinni vonakodik - Hogy táblabíró úr mélyen gondolkodik. Arca kellemdús arc, bár az orra kurta... Tán mert az alkotmány árkát annyit túrta; Hát ne is fitymáljuk ezt az orrot, melyet Invalidussá ily nagy és szent dolog tett. Valami rejtélyes van vonásaiban, Nem tudhatni: mihez hasonlít legjobban? Némelyek az tartják, hogy bivalybikához, Mások, hogy hasonlít tengeri-kutyához. Nincsen az igazság sem egy, sem más részen! Én a természettant keresztülfürkésztem Csupán csak e miatt s a legnagyobb gonddal, S úgy találtam, hogy õ valóságos cethal. Táblabíró úr hû gyermeke a földnek, Lelke-teste rajta hûséggel ragad meg, Egy van benne, mit az ég magához húza, Ez egy: kackiásan kipödrött bajúsza. S ezzel kész az arckép. Érzem, tökéletlen; De van egy vigaszom ebb' a tekintetben: Mit ecsetem roszul festett vagy felede, Pótolja olvasóm kegyes képzelete. Külsõképen immár táblabíró urat Ismernõk, most már csak a belseje marad, S ez még nagyobb munka, ezt egy lélekzettel Ugy kutyafuttában nem végezhetni el. Lelkiismeretem fölvigyázó lészen, Hogy dolgom valahogy el ne hevenyésszem, S hogy ne legyek csalfa, hazug farizéus, De igazat szóljak... segíts, uram Jézus! 2-dik $ Betyárok nélkül nem szûkölködik hazánk, De a legszilajabb betyár a mi Tiszánk, Rakoncátlan legény, nincsen semmi módja, Merre kedve tartja, arra van az útja. Fél óra a medre Felsõ-Kis-Kálnótul, De ha eszébe jut, neki-nekilódul, És a szegény falun olyanokat ölel, Hogy a dereka is csak ugy ropog bele. Ugy kell neked, hazám! mért nem tanítottad, Iskolába mért nem járattad folyódat? De hogyan járatnál folyót iskolába, Mikor ez alig van fiaid számára? S attól tartok, hazám, hogy majd fiaiddal Azon módon jársz, mint Tisza folyamoddal; Mint ez környékének, ugy esnek õk neked, S ezt tõlök még csak rosz neven sem veheted. - Tisza mellett Kálnó; azért jövünk rája, Mert Fegyveres Tamás rezidenciája. Genialis egy kis falu... amennyiben Rajta a jó rendnek híre sincsen jelen. Ugy állnak a házak, oly egyenes sorba', Valamint a mezõn a legelõ csorda, Egyik nyugatra néz, a másik keletre, Harmadik, negyedik, isten tudja, merre. A parasztkunyhók a tehenek és borjak, Köztök, mint ökrök, a közbirtokos urak... Azaz csak házaik, engedelmet kérek, Megbotlott a nyelvem; akarva nem sértek. Se szere, se száma Kálnón az uraknak, Itt a faluvégen Latócziék laknak, Tõszomszédságokban az öreg Gödördi, Tovább Badallóék s a többi, s a többi. Fegyveres Tamás úr háza a más végen A tiszteletes-lak s templom közelében, Homlokára írva: 1603... Utána illenék: az ujítást várom. Csakhogy persze szörnyen hasztalanul várja, Mert Tamás úr ennek rettentõ barátja, Semhogy újítólag kezeit tenné rá, Inkább tüstön-tõbül azokat kivágná. "Szentségtelen kezek sohase bántsanak, Ti az idõk által szentesített falak!" Szól táblabíró ur lelkesedésébe', Ha javítást súg a rosz szellem fülébe. "S miért javítanám? azért, hogy repedez, Hogy ingófélben van? semmit sem teszen ez! Hiszem azt az egyet, hiszem én azt szentül, Ha apámra nem dûlt, unokámra sem dül." Négyszögû épület, majd egy hossza, széle, Van elõl középütt holmi tornác-féle; Itt szuszog a háznak érdemes gazdája, Ha a délutáni álom borul rája. A tornác teteje torony, s óra rajta, Mely az idõt három oldalra mutatja: Éjszak-, kelet- s délre; csak nyugat felé nem... Rövid kis történet, tehát elbeszélem. Az én táblabíróm és Latóczi Endre Régi ellenségek, pörlekednek egyre, S a boszút, ha kezök ügyére eshetik, Egymás ellen teljes szívbõl elkövetik. Latóczi Endrének nyugatra a háza, S hogy ez az idõnek járását ne lássa, Tamás úr, követvén örökös boszúját, Kivette nyugati óramutatóját. - Jobbra a cselédház, az istállók balra, Középütt egy almafa a nagy udvarba'. Árva fa! ha egyszer gyümölcs téved rája, Három következõ esztendõ megbánja. - Ha belépsz a házba, szent borzalom száll rád: Meglátod az ókort, hogyha még nem látád, Réki karosszékek, régi almárjomok, Az egyik roskadoz, a másik tántorog. A vén bútoroknak talán a legvéne Borbála kisasszony, Tamás úrnak nénje, De van köztök új is, egy kis gyémánt láda: A szép kis Piroska, Tamás úr leánya. Az ebédlõ terem egyszersmind képcsarnok, Ott lóg fölakasztva a sok híres bajnok, Akik a Fegyveres-családból erednek, Kiket a törökök annyiszor kergettek. S immáron ismervén a háznak mivoltát, Kivül is belül is annak állapotját, Nehezen hiszem, hogy ideje ne lenne Elkezdeni végre, mi történik benne? 3-ik $ Kukorít a kakas hajnal hasadtára. Ki teremne talpon, hogyha nem Borbála? Borbála kisasszony, gazdaság tengelye, Tõvel-heggyel állna minden õ nélküle. Talán amióta század ez a század, Nem érte Borbálát még az a gyalázat, Hogy a kamrában ne sürgött-forgott volna, Midõn piros orrát a hajnal föltolta. Istentelen nyelvek azt regélik ugyan: A pálinkás-üveg a kamarába' van, S ez az, ami õt oly jókor odavonja, Koránsem a háznak, gazdaságnak gondja. De mi nem hallgatunk minden szíre-szóra, Rágalom malmára, pletyka darálóra; Üssön le a mennykõ a feje búbjára, Ki elõtt még hölgyek jó neve sem drága. - Tehátlan tehát a kakasság kukorít, Borbála kisasszony a kamrában virít, A konyha számára ád ki fõzeléket, S ex tempore pofonvágja a cselédet. Ugy kell neked, ugy kell, te kotnyeles Sára! Nem volt elég, nézned az aszalt szilvára, Bele is markoltál, de Borbála lesett, Rajta is kapott... most dugd el a poflevest. Fegyveres Tamás úr azonban még alszik, Még pedig ugy, hogy a szomszédba is hallik; Gyermekek hallják a hortyogást az utcán, S azt hiszik: trombita... katonák jõnek tán. De most megrázkodik, torka muzsikája Elfúl, mintha kötél hurkolódnék rája, Szemöldöki, mint két ellenséges medve, Egymásnak rohannak, s megállnak meredve; Fején a haj ezer zsindelyszöggé válik, Kiegyenesûl mind az utolsó szálig, Redõ-árkak nyílnak homloka rónáján, S képe tetemesûl, orcáit fölfújván. Hirtelen fölébred és az ágyán fölül, Harag és iszonyat lángol szemeibül: "Borzadalmas álom!" szuszogja, lihegi, "Arcomat a hideg veríték verte ki. Írnom kellett volna... írni erõtettek... Lelkem most is dühöng, lelkem most is retteg. Hah, ki föltaláltad az írást, gazember, Hánykolódjék veled koporsód, mint tenger. Alva sem hagy békét az átkozott irás! Istennek hála, hogy csak álom volt s nem más." Nem más? szegény ember! gondold meg csak jobban, Hej, írnod kell még ma, írnod kell valóban. Eszébe is jutott nem igen sokára, Nyilalt az oldala, borsózott a háta, Káprázott a szeme, izzadt az üstöke, Kiszáradt gégéje, viszketett a feje. Eszébe jutott, hogy van egy édes fia, Akinek levelet kell még ma írnia, S a dolog sürgetõs, nincs mód halogatni, Azért is fölfelé kezdett tápászkodni. Fölkelt, felöltözött, bebujt ruhájába, Mintha egy nagy bõgõt dugnának tokjába, Meg is reggelizett, két font húst bevága... Éhgyomorra csak nem kaphat ily munkába. Az almáriomnak tetejérõl pedig A toll s kalamáris elõkeríttetik, Kiszáradt belõle a tenta fenekig, Annakokáért is borral föleresztik. Most már teljességgel nincsen egyéb hátra, Csak hogy Fegyveres úr álljon ki a gátra, Irja meg levelét... de mi hagyjuk õt itt! Kereszténytelenség nézni, mint veszõdik. Láttuk a vén tölgyet, nézzük meg lombját is, Illendõ megnéznünk a kis Piroskát is; Hol találjuk õt fel karcsú derekával, Mosolygó szemével, pajkos mosolyával? Ne is menjünk tovább, csak a kert aljáig, A kertnek legalsó sötét lugosáig, Hiába keressük, ha ott meg nem lelnõk, Reggelenként a nap ottan üdvezli õt. Ime, nem megmondtam? a lugas mélyében Ûl, mint a csalogány ûl rejtett fészkében. Mért rejtezik így el a világtól mindig, S riad föl, ha szellõk a lugost legyintik? Megmondom, hogy miért?... aztán borzadjatok, Mert iszonyúságos az, amit hallotok! Oly fiatal leány, olyan szép rózsaszál, S máris és mégis az ördöggel cimborál. Ördöggel cimborál! apja is bevallja, Gátolná is, hanem hiába gátolja; Lel módot, hogy a jó öreget rászedje... Áldoz a gonosznak... könyvet olvas egyre. Itt, és leginkább a napnak kezdetével, Itt táplálkozik õ a pokol fõztével; Keze, zsebe most is könyvekkel van teli... A kárhozat magvát milyen mohón nyeli! Olvas, olvas, olvas, szeme fényes ablak, Melyet egy égõ ház lángi ragyogtatnak; Ez már a pokolnak rálövelõ lángja. Sajnálatra méltó szegény kis leányka. Azonban kinn a kert mögött ostor pattan, (Tiszai rév felõl jön el az út onnan,) Ostorpattogásra, kocsi zörgésére Fölugrott Piroska s a palánkhoz tére. Bántotta õt a zaj, bántotta fölötte, Mely ábrándjaiból õt felijesztette, De a kiváncsiság szinte fölkelt benne, Megnézni, hogy ki jön? ha ismerõs jönne? Több jött, mint ismerõs; bátyja jött meg, bátyja, Kitörõ örömmel nevét elkiáltja: "Dezsõ, Dezsõ lelkem!" s kinyitá a kertet, S a kisajtón által az hugánál termett. "Hogy vagy, édes húgom?" kérdezé a bátya, "Egyre vig? szívedet a bú most se' bántja? Arcod most is piros, szemed most is élénk, Mint midõn búcsúszót és csókot cserélénk." "Oh," felelt a lyányka, "nekem semmi bajom! Mindennapos vendég ugyan az unalom, De ez az öregúr épen ugy utálja A könyvet, mint apánk... fut, mihelyt meglátja. Igaz, a könyvekkel csak titkon mulatok, De a tiltott gyümölcs a legjobb, tudhatod. Milyen gyönyör, hogyha fölnyitom könyvemet! Mintha nyilni látnám fölöttem az eget. Abból olvasom a világ tarkaságát, S feledem falunknak bús egyformaságát, S ahová magamnak elmenni nem szabad, Legalább elküldöm oda vágyaimat. Igy élek, de te, jó bátya, te hogyan vagy? Szerelmed s bánatod még most is olyan nagy? Ilyen váratlanul haza mi vezetett? Szarka sem jelenté megérkezésedet." "Mi vezetett haza? az ami elhajtott," Válaszola Dezsõ s kínosan sohajtott. "Tudod, gyermek vagyok, dajkám a szerelem, Ahogy neki tetszik, megyen és jön velem. Néha elõvettem férfiuságomat, Hogy kiszabadítsam ölébõl magamat, Akkor õ lett gyermek, zokogott elõttem, S ujra elgyöngülék, s karjaiba dõltem. De nem küzdök többé. Merre kedve tartja, Vigyen... s elõször is vezetni fog karja Az elhatározás erõs sziklájához... Azonban jer, hugom, menjünk most apánkhoz." 4-ik $ Táblabíró úr az ég segedelmével Óriási dolgát ép akkor végzé el, Amidõn az ajtón kopogtattak vala, S kopogás után belépett Dezsõ fia. "Ejnye, akasztani való rosz portéka, Napjaim gyilkosa, életem hóhéra!" Ilyen barátságos szavak hangozának Nyájas üdvözletûl ajkán az apának. Dezsõ pedig örömkönnyekre nem fakadt, Hallván ez édesen üdvezlõ szavakat; Bátor volt kérdeni, folyvást hûledezve: E szép fogadtatást hogyan érdemelte? "Hogyan érdemelted!" kiálta föl apja, S kezébõl a tollat dühösen eldobja, "Nem tudott az ördög elébb hazahozni Csak egy pár órával, vagy ott tartóztatni? Itt van, kész a levél, nincs egy betû híja, És az ember ezt mind, mind hiába írja! Kínos fáradságom nagy potyára történt; Szabott fejemre a sors ily kemény törvényt. Hogyha nem sajnálnám az útiköltséget, Ebb' a nyomba' visszakergetnélek téged, Olvasnád levelem ott Pest városába', Nem írtam legyen azt ily szörnyen hiába. Azt írtam: jõj haza; henyéltél eleget, Illõ, hogy ezentúl szolgáld a nemzetet. Itt a tisztújítás, egy becses virágot Terem neked e kert; szolgabíróságot." Nem felelt egyebet erre Dezsõ, csak azt, Hogy õ ezen kertbõl virágot nem szakaszt, S a nemzetre nézve azt jegyzi meg, hogy ez Amint eddig elvolt nélküle, el is lesz. "Hogyha vétek," ugymond, "a közügyi terhet El nem fogadni, ha az ember rátermett, Szinte az, sõt kettõs vétek elvállalni, Ha viselésére gyöngék a vállai. Érzem gyöngeségem, azért ki sem lépek, Foglalják el a tért markosabb legények, Én majd benn maradok csendes hajlékomban A nekem való, a rejtett nyugalomban." "Kivel beszélsz, kölyök?" kurjantott reája Az apa oly igen méltó haragjába', "Kivel beszélsz, kölyök, s mióta feleded, Hogy apádnak minden hangja parancs neked? Ki sem lépsz? röpûlni fogsz, ki az ablakon, Hogyha vonakodol szót fogadni vakon; Azt teszed, mit mondok én, a ház királya, S tizenkét vármegye fõtáblabirája!" Dezsõben nem nyargal szilaj vér patakja, De szelidségébõl e beszéd kikapja, S a fiúi érzés tusakodik benne: Nem lenne-e jobb, ha szivébõl kimenne? Végre, amint illett, csak erõt vett magán, S így kezdé szavait nagy hallgatás után: "Jól van, apám, tehát legyen, mint kivánja, Ki fogok lépni a nyilvány piacára." Táblabíró úrnak nyájasabb lett képe, Béke angyalaként szállt e szó fülébe; Hej pedig ha tudná fiának szándokát, Csibének nézné õt s kitekerné nyakát. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Koltó és Pest, 1847. október-november

Petõfi Sándor: A TÁBLABÍRÓ Elõljáróbeszéd Ah siralmas idõ! oh elfajult világ! Boldog mostan a vak, s jaj annak, aki lát, Haj százszor jaj annak, mert csak azt láthatja, Hogy küszöbön van már az itélet napja. A földön minden fölfordult fenekestül, Lábra kap a gonosz és a jó elrestül, Bizony pedig csoda, mert nem nõ a hája, Sõt oly sovány lett, hogy csörög a bordája. Életem sok drága éjét virasztám át, Az elmélkedésnek égetvén lámpáját: Mi lehet az oka, hogy a világ pusztul, Hogy hátunkra nyerget kaptunk a gonosztul? És egy éjszakának a dereka felé, Midõn lelkem már az álom borát nyelé, Feltûnt elõttem a rettentõ kisértet, Melytõl e világra jön a vég-itélet. Nem síri kisértet fejér lepedõben Volt ez, mely lakozik kinn a temetõben; Franciaország az õ laka, nem kripta, A neve pediglen: jakobinus-sipka. Oh e sipka ördögkezektõl van varrva, Ez a piros sipka a bõségnek szarva, Amelybõl minden rosz csakúgy dûl szerteszét, Hogy a jó lelkeknek elveheti eszét. "Újítás" a jelszó e sátán zászlaján, S még a dögvésznél is harapósabb talán; Annyira vagyunk már, hogy ama régi jó "Elõljáróbeszéd" mostan csak "elõszó". De mit nekünk a nyelv, mit az irodalom! Ez csak haszontalan cifra az asztalon; Nagyobb az, hogy recseg az asztal lába is, Bebujt az ördög a politikába is. S hah szentségtörése a szentségtörésnek! A táblabírák is oda esküvének, Od' ahhoz az isten nélkül való néphez, Amely újítást, mely haladást visz véghez. Igen, már a táblabirák közt is vannak, Akik parókájok porának rohannak, Kik parókájokról a szent port lerázzák, Mellyel a századok õket koronázák. Ah siralmas idõ! oh elfajult világ!... De hála istennek, maradt még legalább, Maradt egy-kettõ a táblabirák között, Kikhez, te rosz szellem, nincsen semmi közöd. A dicsõ férfiak! fölirom nevöket, Kalapomba vetem, s aztán amelyiket A szerencse ér, amely'ket kikapom, Halhatatlanítni fogja harsány dalom...- Felsõ-Kis-Kálnai és Szent-Demeteri Fegyveres Tamás... hah, épen jól jöve ki! Õ méltó dalomra! testi-lelki képe Bátran odaillik Árpád idejébe. 1-sõ $ Régi példabeszéd: "Nehéz minden kezdet", De én csak most kezdem tapasztalni eztet; Amidõn kezdeni kellene dalomat, Tollnak rágásában gyakorlom magamat. Kitaláltam végre!... hõsöm vezetem be, De hogy is nem jutott ez mindjárt eszembe? Bevezetem hõsöm... Kérem az urakat, Emeljék meg, amint illik, kalapjokat. Elõször is pedig leírva mi lenne, Hogyha nem az, ami legfontosabb benne? Szerencse, hogy írom, és hogy nem rajzolom, Erre nagon kicsiny volna papirosom. Fegyveres Tamás úr legfontosabb része Az, mely arra van, hogy az ételt eméssze. Ki látta a Gellérthegyet életébe'? Ama hegy e hasnak miniatür-képe. Tiszteletgerjesztõ, méltóságteljes has! Csak azt ne adja az ég, hogy megapadhass, Hova lenne akkor ama nagy tekintély, Melyet gazdádnak oly fényesen szereztél? Ritka szép látvány, ha a megyeházánál Fegyveres Tamás úr szónokolni föláll, Elsõ tempója, hogy hasát üggyel-bajjal Föltálalja... csakúgy recseg a zöld asztal. Különben arányos testalkata vagyon, Mert hasához feje hozzáillik nagyon. Egyik a másiknál nem rútabb s nem kisebb, Csak az a különbség, hogy a fej üresebb. S ezt a fizikából könnyû magyarázni: A teher mindenkor alá szokott szállni, S innen van - amit sok hinni vonakodik - Hogy táblabíró úr mélyen gondolkodik. Arca kellemdús arc, bár az orra kurta... Tán mert az alkotmány árkát annyit túrta; Hát ne is fitymáljuk ezt az orrot, melyet Invalidussá ily nagy és szent dolog tett. Valami rejtélyes van vonásaiban, Nem tudhatni: mihez hasonlít legjobban? Némelyek az tartják, hogy bivalybikához, Mások, hogy hasonlít tengeri-kutyához. Nincsen az igazság sem egy, sem más részen! Én a természettant keresztülfürkésztem Csupán csak e miatt s a legnagyobb gonddal, S úgy találtam, hogy õ valóságos cethal. Táblabíró úr hû gyermeke a földnek, Lelke-teste rajta hûséggel ragad meg, Egy van benne, mit az ég magához húza, Ez egy: kackiásan kipödrött bajúsza. S ezzel kész az arckép. Érzem, tökéletlen; De van egy vigaszom ebb' a tekintetben: Mit ecsetem roszul festett vagy felede, Pótolja olvasóm kegyes képzelete. Külsõképen immár táblabíró urat Ismernõk, most már csak a belseje marad, S ez még nagyobb munka, ezt egy lélekzettel Ugy kutyafuttában nem végezhetni el. Lelkiismeretem fölvigyázó lészen, Hogy dolgom valahogy el ne hevenyésszem, S hogy ne legyek csalfa, hazug farizéus, De igazat szóljak... segíts, uram Jézus! 2-dik $ Betyárok nélkül nem szûkölködik hazánk, De a legszilajabb betyár a mi Tiszánk, Rakoncátlan legény, nincsen semmi módja, Merre kedve tartja, arra van az útja. Fél óra a medre Felsõ-Kis-Kálnótul, De ha eszébe jut, neki-nekilódul, És a szegény falun olyanokat ölel, Hogy a dereka is csak ugy ropog bele. Ugy kell neked, hazám! mért nem tanítottad, Iskolába mért nem járattad folyódat? De hogyan járatnál folyót iskolába, Mikor ez alig van fiaid számára? S attól tartok, hazám, hogy majd fiaiddal Azon módon jársz, mint Tisza folyamoddal; Mint ez környékének, ugy esnek õk neked, S ezt tõlök még csak rosz neven sem veheted. - Tisza mellett Kálnó; azért jövünk rája, Mert Fegyveres Tamás rezidenciája. Genialis egy kis falu... amennyiben Rajta a jó rendnek híre sincsen jelen. Ugy állnak a házak, oly egyenes sorba', Valamint a mezõn a legelõ csorda, Egyik nyugatra néz, a másik keletre, Harmadik, negyedik, isten tudja, merre. A parasztkunyhók a tehenek és borjak, Köztök, mint ökrök, a közbirtokos urak... Azaz csak házaik, engedelmet kérek, Megbotlott a nyelvem; akarva nem sértek. Se szere, se száma Kálnón az uraknak, Itt a faluvégen Latócziék laknak, Tõszomszédságokban az öreg Gödördi, Tovább Badallóék s a többi, s a többi. Fegyveres Tamás úr háza a más végen A tiszteletes-lak s templom közelében, Homlokára írva: 1603... Utána illenék: az ujítást várom. Csakhogy persze szörnyen hasztalanul várja, Mert Tamás úr ennek rettentõ barátja, Semhogy újítólag kezeit tenné rá, Inkább tüstön-tõbül azokat kivágná. "Szentségtelen kezek sohase bántsanak, Ti az idõk által szentesített falak!" Szól táblabíró ur lelkesedésébe', Ha javítást súg a rosz szellem fülébe. "S miért javítanám? azért, hogy repedez, Hogy ingófélben van? semmit sem teszen ez! Hiszem azt az egyet, hiszem én azt szentül, Ha apámra nem dûlt, unokámra sem dül." Négyszögû épület, majd egy hossza, széle, Van elõl középütt holmi tornác-féle; Itt szuszog a háznak érdemes gazdája, Ha a délutáni álom borul rája. A tornác teteje torony, s óra rajta, Mely az idõt három oldalra mutatja: Éjszak-, kelet- s délre; csak nyugat felé nem... Rövid kis történet, tehát elbeszélem. Az én táblabíróm és Latóczi Endre Régi ellenségek, pörlekednek egyre, S a boszút, ha kezök ügyére eshetik, Egymás ellen teljes szívbõl elkövetik. Latóczi Endrének nyugatra a háza, S hogy ez az idõnek járását ne lássa, Tamás úr, követvén örökös boszúját, Kivette nyugati óramutatóját. - Jobbra a cselédház, az istállók balra, Középütt egy almafa a nagy udvarba'. Árva fa! ha egyszer gyümölcs téved rája, Három következõ esztendõ megbánja. - Ha belépsz a házba, szent borzalom száll rád: Meglátod az ókort, hogyha még nem látád, Réki karosszékek, régi almárjomok, Az egyik roskadoz, a másik tántorog. A vén bútoroknak talán a legvéne Borbála kisasszony, Tamás úrnak nénje, De van köztök új is, egy kis gyémánt láda: A szép kis Piroska, Tamás úr leánya. Az ebédlõ terem egyszersmind képcsarnok, Ott lóg fölakasztva a sok híres bajnok, Akik a Fegyveres-családból erednek, Kiket a törökök annyiszor kergettek. S immáron ismervén a háznak mivoltát, Kivül is belül is annak állapotját, Nehezen hiszem, hogy ideje ne lenne Elkezdeni végre, mi történik benne? 3-ik $ Kukorít a kakas hajnal hasadtára. Ki teremne talpon, hogyha nem Borbála? Borbála kisasszony, gazdaság tengelye, Tõvel-heggyel állna minden õ nélküle. Talán amióta század ez a század, Nem érte Borbálát még az a gyalázat, Hogy a kamrában ne sürgött-forgott volna, Midõn piros orrát a hajnal föltolta. Istentelen nyelvek azt regélik ugyan: A pálinkás-üveg a kamarába' van, S ez az, ami õt oly jókor odavonja, Koránsem a háznak, gazdaságnak gondja. De mi nem hallgatunk minden szíre-szóra, Rágalom malmára, pletyka darálóra; Üssön le a mennykõ a feje búbjára, Ki elõtt még hölgyek jó neve sem drága. - Tehátlan tehát a kakasság kukorít, Borbála kisasszony a kamrában virít, A konyha számára ád ki fõzeléket, S ex tempore pofonvágja a cselédet. Ugy kell neked, ugy kell, te kotnyeles Sára! Nem volt elég, nézned az aszalt szilvára, Bele is markoltál, de Borbála lesett, Rajta is kapott... most dugd el a poflevest. Fegyveres Tamás úr azonban még alszik, Még pedig ugy, hogy a szomszédba is hallik; Gyermekek hallják a hortyogást az utcán, S azt hiszik: trombita... katonák jõnek tán. De most megrázkodik, torka muzsikája Elfúl, mintha kötél hurkolódnék rája, Szemöldöki, mint két ellenséges medve, Egymásnak rohannak, s megállnak meredve; Fején a haj ezer zsindelyszöggé válik, Kiegyenesûl mind az utolsó szálig, Redõ-árkak nyílnak homloka rónáján, S képe tetemesûl, orcáit fölfújván. Hirtelen fölébred és az ágyán fölül, Harag és iszonyat lángol szemeibül: "Borzadalmas álom!" szuszogja, lihegi, "Arcomat a hideg veríték verte ki. Írnom kellett volna... írni erõtettek... Lelkem most is dühöng, lelkem most is retteg. Hah, ki föltaláltad az írást, gazember, Hánykolódjék veled koporsód, mint tenger. Alva sem hagy békét az átkozott irás! Istennek hála, hogy csak álom volt s nem más." Nem más? szegény ember! gondold meg csak jobban, Hej, írnod kell még ma, írnod kell valóban. Eszébe is jutott nem igen sokára, Nyilalt az oldala, borsózott a háta, Káprázott a szeme, izzadt az üstöke, Kiszáradt gégéje, viszketett a feje. Eszébe jutott, hogy van egy édes fia, Akinek levelet kell még ma írnia, S a dolog sürgetõs, nincs mód halogatni, Azért is fölfelé kezdett tápászkodni. Fölkelt, felöltözött, bebujt ruhájába, Mintha egy nagy bõgõt dugnának tokjába, Meg is reggelizett, két font húst bevága... Éhgyomorra csak nem kaphat ily munkába. Az almáriomnak tetejérõl pedig A toll s kalamáris elõkeríttetik, Kiszáradt belõle a tenta fenekig, Annakokáért is borral föleresztik. Most már teljességgel nincsen egyéb hátra, Csak hogy Fegyveres úr álljon ki a gátra, Irja meg levelét... de mi hagyjuk õt itt! Kereszténytelenség nézni, mint veszõdik. Láttuk a vén tölgyet, nézzük meg lombját is, Illendõ megnéznünk a kis Piroskát is; Hol találjuk õt fel karcsú derekával, Mosolygó szemével, pajkos mosolyával? Ne is menjünk tovább, csak a kert aljáig, A kertnek legalsó sötét lugosáig, Hiába keressük, ha ott meg nem lelnõk, Reggelenként a nap ottan üdvezli õt. Ime, nem megmondtam? a lugas mélyében Ûl, mint a csalogány ûl rejtett fészkében. Mért rejtezik így el a világtól mindig, S riad föl, ha szellõk a lugost legyintik? Megmondom, hogy miért?... aztán borzadjatok, Mert iszonyúságos az, amit hallotok! Oly fiatal leány, olyan szép rózsaszál, S máris és mégis az ördöggel cimborál. Ördöggel cimborál! apja is bevallja, Gátolná is, hanem hiába gátolja; Lel módot, hogy a jó öreget rászedje... Áldoz a gonosznak... könyvet olvas egyre. Itt, és leginkább a napnak kezdetével, Itt táplálkozik õ a pokol fõztével; Keze, zsebe most is könyvekkel van teli... A kárhozat magvát milyen mohón nyeli! Olvas, olvas, olvas, szeme fényes ablak, Melyet egy égõ ház lángi ragyogtatnak; Ez már a pokolnak rálövelõ lángja. Sajnálatra méltó szegény kis leányka. Azonban kinn a kert mögött ostor pattan, (Tiszai rév felõl jön el az út onnan, ) Ostorpattogásra, kocsi zörgésére Fölugrott Piroska s a palánkhoz tére. Bántotta õt a zaj, bántotta fölötte, Mely ábrándjaiból õt felijesztette, De a kiváncsiság szinte fölkelt benne, Megnézni, hogy ki jön? ha ismerõs jönne? Több jött, mint ismerõs; bátyja jött meg, bátyja, Kitörõ örömmel nevét elkiáltja: "Dezsõ, Dezsõ lelkem!" s kinyitá a kertet, S a kisajtón által az hugánál termett. "Hogy vagy, édes húgom?" kérdezé a bátya, "Egyre vig? szívedet a bú most se' bántja? Arcod most is piros, szemed most is élénk, Mint midõn búcsúszót és csókot cserélénk." "Oh, " felelt a lyányka, "nekem semmi bajom! Mindennapos vendég ugyan az unalom, De ez az öregúr épen ugy utálja A könyvet, mint apánk... fut, mihelyt meglátja. Igaz, a könyvekkel csak titkon mulatok, De a tiltott gyümölcs a legjobb, tudhatod. Milyen gyönyör, hogyha fölnyitom könyvemet! Mintha nyilni látnám fölöttem az eget. Abból olvasom a világ tarkaságát, S feledem falunknak bús egyformaságát, S ahová magamnak elmenni nem szabad, Legalább elküldöm oda vágyaimat. Igy élek, de te, jó bátya, te hogyan vagy? Szerelmed s bánatod még most is olyan nagy? Ilyen váratlanul haza mi vezetett? Szarka sem jelenté megérkezésedet." "Mi vezetett haza? az ami elhajtott, " Válaszola Dezsõ s kínosan sohajtott. "Tudod, gyermek vagyok, dajkám a szerelem, Ahogy neki tetszik, megyen és jön velem. Néha elõvettem férfiuságomat, Hogy kiszabadítsam ölébõl magamat, Akkor õ lett gyermek, zokogott elõttem, S ujra elgyöngülék, s karjaiba dõltem. De nem küzdök többé. Merre kedve tartja, Vigyen... s elõször is vezetni fog karja Az elhatározás erõs sziklájához... Azonban jer, hugom, menjünk most apánkhoz." 4-ik $ Táblabíró úr az ég segedelmével Óriási dolgát ép akkor végzé el, Amidõn az ajtón kopogtattak vala, S kopogás után belépett Dezsõ fia. "Ejnye, akasztani való rosz portéka, Napjaim gyilkosa, életem hóhéra!" Ilyen barátságos szavak hangozának Nyájas üdvözletûl ajkán az apának. Dezsõ pedig örömkönnyekre nem fakadt, Hallván ez édesen üdvezlõ szavakat; Bátor volt kérdeni, folyvást hûledezve: E szép fogadtatást hogyan érdemelte? "Hogyan érdemelted!" kiálta föl apja, S kezébõl a tollat dühösen eldobja, "Nem tudott az ördög elébb hazahozni Csak egy pár órával, vagy ott tartóztatni? Itt van, kész a levél, nincs egy betû híja, És az ember ezt mind, mind hiába írja! Kínos fáradságom nagy potyára történt; Szabott fejemre a sors ily kemény törvényt. Hogyha nem sajnálnám az útiköltséget, Ebb' a nyomba' visszakergetnélek téged, Olvasnád levelem ott Pest városába', Nem írtam legyen azt ily szörnyen hiába. Azt írtam: jõj haza; henyéltél eleget, Illõ, hogy ezentúl szolgáld a nemzetet. Itt a tisztújítás, egy becses virágot Terem neked e kert; szolgabíróságot." Nem felelt egyebet erre Dezsõ, csak azt, Hogy õ ezen kertbõl virágot nem szakaszt, S a nemzetre nézve azt jegyzi meg, hogy ez Amint eddig elvolt nélküle, el is lesz. "Hogyha vétek, " ugymond, "a közügyi terhet El nem fogadni, ha az ember rátermett, Szinte az, sõt kettõs vétek elvállalni, Ha viselésére gyöngék a vállai. Érzem gyöngeségem, azért ki sem lépek, Foglalják el a tért markosabb legények, Én majd benn maradok csendes hajlékomban A nekem való, a rejtett nyugalomban." "Kivel beszélsz, kölyök?" kurjantott reája Az apa oly igen méltó haragjába', "Kivel beszélsz, kölyök, s mióta feleded, Hogy apádnak minden hangja parancs neked? Ki sem lépsz? röpûlni fogsz, ki az ablakon, Hogyha vonakodol szót fogadni vakon; Azt teszed, mit mondok én, a ház királya, S tizenkét vármegye fõtáblabirája!" Dezsõben nem nyargal szilaj vér patakja, De szelidségébõl e beszéd kikapja, S a fiúi érzés tusakodik benne: Nem lenne-e jobb, ha szivébõl kimenne? Végre, amint illett, csak erõt vett magán, S így kezdé szavait nagy hallgatás után: "Jól van, apám, tehát legyen, mint kivánja, Ki fogok lépni a nyilvány piacára." Táblabíró úrnak nyájasabb lett képe, Béke angyalaként szállt e szó fülébe; Hej pedig ha tudná fiának szándokát, Csibének nézné õt s kitekerné nyakát. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Koltó és Pest, 1847. október-november
szia.olyan verset nem tudok, de ha van egy kis költõi érzéked, könnyen bebiggyesztheted egy álltalad választott versbe.


Van-e olyan lopó, amelyikkel a képernyőn futó műsort letölthetem?

Legjobb válasz: Van olyan film/mûsor az interneten, ami letölthetõ. Ezekre van olyan program, amely teljes egészében fájlként letölti, úgy, ahogyan a szerveren megtalálható. A letöltés sebessége a kapcsolat sebességétõl függ. Ilyen pl. az RTL Klub weboldalán lévõ mûsorok. Van olyan (általában élõ) közvetítés (stream), amelyet nem lehet letölteni. Ezekre is van program, amely valós idõben "felveszi", és fájlba menti. Ilyen pl. a TV2 weboldalán lévõ mûsorok.

Van olyan film/mûsor az interneten, ami letölthetõ. Ezekre van olyan program, amely teljes egészében fájlként letölti, úgy, ahogyan a szerveren megtalálható. A letöltés sebessége a kapcsolat sebességétõl függ. Ilyen pl. az RTL Klub weboldalán lévõ mûsorok. Van olyan (általában élõ) közvetítés (stream), amelyet nem lehet letölteni. Ezekre is van program, amely valós idõben "felveszi", és fájlba menti. Ilyen pl. a TV2 weboldalán lévõ mûsorok.

Van-e olyan anyag amely a lélektől, független? Azaz amire nem vonatkozik a tudat?

Valójában létezik úgy anyag hogy egy lélekkel rendelkez? lény, azaz egy tudat ne tudná a létezését ?

Legjobb válasz: tudtommal a kvantumfizika nem állítja, hogy akármilyen elemi részecskének önmagában öntudata lenne. Csak annyit, hogy van olyan állapotuk amely kiszámíthatatlan, lásd: szuperpozíció. Ennek fényében a válasz, hogy igen, van olyan anyag, sõt, minden anyag ilyen. De ha ezek az anyagok összeállnak pl emberré, ott az öntudat. Legalábbis materialista szemléletmód szerint, miszerint a fizikai testen kívül semmilyen anyagtalan része nincs az embernek.

A kérdező hozzászólása: "Van internethozzáférés a bolondok házában?:D" Hát mivel itt netezel, te bizonyítottad hogy van.
A kérdező hozzászólása: Kedves Antimod ! Elképzelhetõ amit mondasz, bár szerintem máshogy tõrténik a való életben a dolog, de Te egy olyan komplex közelítésmódot használsz amely irreleváns azon kérdésre, hogy létezik-e olyan anygi jelenség amely ebbõl a tudatos információszerzési kritérium alól kiesik. Most alapszinten szeretném letisztázni, és legyetek szívsesek szkeptikusok mondani példát ha tudtok ! Létezik-e olyan anyagi jelenség amely a tudatosságon kívûl önnmagában létezik, mint matéria. Nekem nem sikerûlt ilyet találnom, pedig nagyon akartam volna.
A kérdező hozzászólása: Kell hogy tudata legyen az elemi részecskéknek, hiszen el tudják dönteni, hogy hova csapódjanak be az ernyõbe. Most az filozófiai kérdés, hogy egy mindenttudó Isten irányítja õket, mint ahogyan az ember tetteit a sors, ennek anlógiájára, de itt most elemi szinten szeretném tisztázni, hogy valójában a tudat információja az ami hatással van az anyag viselkedésére, ami akár a múltban tõrtént meg.
"Maga a fizika törvényeibõl egyenletek után is levezethetõ, hogya tudatos megfigyelés, maga a tudatos döntés hatással van az anyagra !" Ez szerintem sem feltételezi pusztán azt, hogy az anyag maga rendelkezik tudattal. Lehet, hogy az emberi tudat - amely az egyetemes tudat része - hozza létre saját maga körül a világ illúzióját? Vannak ilyen elméletek is. Ez megmagyarázná, miért tudja befolyásolni azt.
kérdezõ ma 14:52 Rendben akkor nem értettem félre a kérdésed. Ebben az esetben viszont ugyanaz a válaszom mint az elõbb: A kvantumfizika sehol nem állítja, hogy akármilyen elemi részecskének akármilyen öntudata lenne. Ismerem a kísérleteket amikre hivatkoztál, de ezekbõl egyáltalán nem lehet levonni azt a következtetést, hogy öntudattal rendelkeznének az elemi részecskék. Legalábbis semmilyen megbízható forrásból nem hallottam még ezt, de lehet le vagyok maradva, régen foglalkoztam a témával.
A kérdező hozzászólása: Van tudata a részecskének így van és az érdekelne, hogy bizonyíthatóan ven-e olyan anyagi manifesztum, akár részecske aminek nincsen. Én még nem találtam, annak ellenére, hogy nagyon kerestem.
kérdezõ: "Tudjuk kvantumfizikából, hogy a részecskéknek ami az anyag legkisebb létezõ formája van tudata" Itt azt írtad, hogy szerinted magának a részecskéknek van tudata.. Na mind1 akkor nem értem a kérdést :/
"Jól körülhatárolható kémiai reakciók folyamata tudományosan magyarázható, bizonyítható és gépekkel kimutatható." Ez nincs teljesen így, tudat akkor is létezhet, amikor nem mutatható ki agyhullám - azaz az agy nem mûködik. "Az állatoknak nincs én-tudatuk.Nincsenek tisztában a saját létezésükkel." Ez sem igaz, a fejlettebbek (emberszabású majmok, delfinek) felismerik saját tükörképüket. Ennyi az, amit biztosan tudunk róluk.
Ki mondta neked, hogy a lélek az a tudat?A tudat az agyban lévõ neuronok kölcsönhatásának a következménye.Jól körülhatárolható kémiai reakciók folyamata tudományosan magyarázható, bizonyítható és gépekkel kimutatható.A lélek ezzel szemben nem kézzelfogható semmivel nem igazolható és bizonyítható feltevés.Az agy tökéletesen ellát minden funkciót ahhoz, hogy tudattal rendelkezõ és mûködõ élõlények legyünk.Magyarán a lélek egy haszontalan semmilyen funkciót nem szolgáló megfoghatatlan valami lenne ha létezne.A kérdésedre pedig egyértelmû a válasz.Nemhogy anyag de még élet is létezik tudat nélkül.Például a komplett állatvilág.Az állatoknak nincs én-tudatuk.Nincsenek tisztában a saját létezésükkel.Minél primitívebb szintû állatokat nézel ez annál jobban igazolja magát.Például egy rovarnak abszolút semmilyen tudata nincsen.Még azzal sincs tisztában, hogy õ egyáltalán a világon van létezik és él.
A kérdező hozzászólása: Utolsó, sajnos nem érted amit leírtam kérdédemben. A kvantumfizika állítja, hogy az anyag a tudatunk hatására változik akár úgy is hogy a multra hat vissza.
tudtommal a kvantumfizika nem állítja, hogy akármilyen elemi részecskének önmagában öntudata lenne. Csak annyit, hogy van olyan állapotuk amely kiszámíthatatlan, lásd: szuperpozíció. Ennek fényében a válasz, hogy igen, van olyan anyag, sõt, minden anyag ilyen. De ha ezek az anyagok összeállnak pl emberré, ott az öntudat. Legalábbis materialista szemléletmód szerint, miszerint a fizikai testen kívül semmilyen anyagtalan része nincs az embernek.
Nyílván akkor ismered Erwin Schrödinger gondolatkísérletét a "zsákbamacskával". A konklúzió az hogy a részecskéknek van olyan állapotuk amikor bizonyos tulajdonságaikat nem tudjuk egyértelmûen megállapítani, úgynevezett kevert állapotban vannak. Addig maradnak ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban vannak. Mérés vagy szimpla megfigyelés hatására a részecske egyértelmûen a lehetséges állapotok egyikébe kerül. Ez érdekes jelenség, de ebbõl egyáltalán nem következik egy öntudatos részecske létezése. Felhívnám a figyelmed, hogy a kevert állapot elhagyása nem a részecske döntése miatt következik be, hanem a mérést/megfigyelést végzõ személy döntése miatt. Tehát kizárható, hogy a részecske önállóan cselekedett.
A kvantumfizikáról, és a részecskékrõl miért az Ezotéria topikban vitatkoztok?
Van internethozzáférés a bolondok házában?:D
A kérdező hozzászólása: Természetesen ismerem a Schrödinger macskáját, de azon már az általam vázólt kísérletek jelentõsen túlhaladtak. A schrödinger macskájában nem azért nem tudjuk hogy mi tõrténik a macskával a dobozban, mert még nem mértük meg, hanem azért nem tudjuk mert a macska még nem született döntés a macskát illetõen, amikor kinyitjuk a dobozt tõlünk függ hogy meghal-e vagy él-e a macska.
A kérdező hozzászólása: Maga a fizika törvényeibõl egyenletek után is levezethetõ, hogya tudatos megfigyelés, maga a tudatos döntés hatással van az anyagra !
A kérdező hozzászólása: Tudom, hogy most úgy lehet a legjobban félrevinni ezt a fontos kérdést, ha a tudat és lélek közötti összefüggést filozófálgatjuk végig, ezt szeretik tenni a szkeptikusok, hogy ne kelljen a lényeggel foglalkozni :(. Szerintem ezt az ál vitát zárjuk le és koncentráljuk a kérdésre. egyébként az állatoknak van lelkük és tudatuk is, hiszen tudatosan cselekednek, mozognak tesznek dolgokat, mint ahogyan az elektronok is.
Te érted, mit szeretnél kérdezni? Én csak homályosan. Ha arra vagy kíváncsi, hogy létezik-e olyan anyag, amelynek nincs tudata, illetve nem áll kapcsolatban a tudattal, azt nem tudom, és talán nincs is a Földön olyan ember, ki erre pontosan választ tud neked adni. Én azt gondolom, hogy nem az anyagnak van tudata, hanem egy tudatos "energiamezõ" (egyszerûen nem tudom másnak nevezni) veszi körbe, hatja át a világegyetemet.

Van-e olyan interaktív tábla, amelyet megzavarhat a telefon bloothu-ja?

Legjobb válasz: Minden olyan táblát megzavarhat a mobiltelefon (laptop stb.) bluetooth jele, amely a vezeték nélküli kapcsolatot bluetooth adapterrel vagy bluetooth tollal oldja meg. Ezért olyat érdemes választani, ahol a vezeték nélküli kapcsolódáshoz más frekvenciát és ún. protokollt használnak, nem a szabványos bluetooth. Sok ilyen tábla van.

Minden olyan táblát megzavarhat a mobiltelefon (laptop stb.) bluetooth jele, amely a vezeték nélküli kapcsolatot bluetooth adapterrel vagy bluetooth tollal oldja meg. Ezért olyat érdemes választani, ahol a vezeték nélküli kapcsolódáshoz más frekvenciát és ún. protokollt használnak, nem a szabványos bluetooth. Sok ilyen tábla van.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm!

Van-e olyan program, amelyik a levéltovábbitásban segít?

Arra gondolok; amikor kapok ilyen olyan dia- és videó küldeményeket, amiket a letöltés után tovább akarok küldeni 15-20 ismer?snek és ne kelljen külön külön a cimzett rovatba kattintgatni, hanem a programban lév? ismer?söknek egy kattintással elküldeni.

Legjobb válasz: az olyan emberek miatt nem e-mailezek, mint te!

az olyan emberek miatt nem e-mailezek, mint te!
A kérdező hozzászólása: Most mi a bajod velem?
Microsoft outloook programban, de szerintem az email cimedre mikor bejelentkezel ott is tudsz csinálni distribucios listat. /itt kivalasztasz egy csoportot az elmentet partnerek email cimebol es egy csoportot tudsz kesziteni. Majd kivalasztod a csoportot es kuldod az emailt. Megoldhatod ugy is a cimzethez vesszovel elvalasztva az emailcimeket beirod kinek akarsz kuldeni a levelbol.

Van-e olyan macskabetegség, amelyiknek ezek a tünetei? Ha igen, van e kezelés?

Van egy herélt kan macskám. Mióta átesett a beavatkozáson, idegesen csóválja a farkát(már amelyik hosszan kinyúlik), meg s?r?n nyalja és vakarja is azt. Amúgy meg, szerintem idegbajos...

Legjobb válasz: Mûtét utáni kellemetlen tünetek.Idõvel elmúlik

Mûtét utáni kellemetlen tünetek.Idõvel elmúlik
A kérdező hozzászólása: Köszi a választ! Mennyi az az idõ, amíg el fog múlni? kb. 3 hónapja volt a mûtét.
egyetértek, négy herélt és egy kasztrált cicám van, ez valami maradványtünet lehet, idõvel elmúlik......

Van e olyan írott nyelv amelyik ugyan úgy használja az ly-t mint a Magyar?

Pl folyó lyukas stb.

Legjobb válasz: Olyan nincs, de más nyelvekben is elõfordul, hogy egy hangot kétféle írásjellel jelölnek.

Olyan nincs, de más nyelvekben is elõfordul, hogy egy hangot kétféle írásjellel jelölnek.

Van e olyan program, amellyel üzenetet tudok küldeni ahhoz a készülékhez, amely használja aktuálisan a Wi-Fi-met? (részletezem lent)

Tehát olyan, amely persze ingyenes, és üzeneteket tudok küldeni annak a WiFi-képes készüléknek, amely éppen a WiFi-met használja... Tehát ő fellép, majd én küldök neki egy üzenetet... Olyan is jó volna, amely egy weboldalra irányítja át őt.

Legjobb válasz: Üzenetet nem tudom (szerintem ez függ az op.rendszertõl is), de az átírányítást a router beállításainál tudsz. De ugyanott egyébként ki is zárhatsz mindenki mást, pl. ne használj DHCP-t, állíts IP és MAC szûrést, stb.

Üzenetet nem tudom (szerintem ez függ az op.rendszertõl is), de az átírányítást a router beállításainál tudsz. De ugyanott egyébként ki is zárhatsz mindenki mást, pl. ne használj DHCP-t, állíts IP és MAC szûrést, stb.
A kérdező hozzászólása: Nem... PC-m van, és nem zavar, hogy használják a WiFi-met... Csak úgy meg akarom tréfálni õt, hogy üzenetet küldök neki a telefonjára (nem Androidos, hanem JAVA)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!