Találatok a következő kifejezésre: Van-e köztetek aki (53 db)

Van e köztetek, aki tud izlandiul? Hol tanulhatnék ezen a nyelven? Mennyire nehéz? Nyelvtana stb?

Legjobb válasz: Az izlandi egy erõsen ragozó nyelv; ragozza a fõneveket, az igéket, a mellékneveket, a számneveket és a névmásokat. A nyelvtan a német nyelvtanhoz hasonlít, de van néhány olyan lehetõség, ami onnan hiányzik. A szavak nem lesznek ismerõsek sehonnan, nemzetközi szavak sincsenek (csak az, amit egyes filmekben esetlegesen felhasználtak).

Az izlandi egy erõsen ragozó nyelv; ragozza a fõneveket, az igéket, a mellékneveket, a számneveket és a névmásokat. A nyelvtan a német nyelvtanhoz hasonlít, de van néhány olyan lehetõség, ami onnan hiányzik. A szavak nem lesznek ismerõsek sehonnan, nemzetközi szavak sincsenek (csak az, amit egyes filmekben esetlegesen felhasználtak).
Én nem tudok izlandiul, sajnos, de ha jól beszélsz angolul, akkor ajánlom ezt az oldalt: http://icelandic.hi.is Alapszinten talán itt meg tudsz tanulni dolgokat [én próbálgattam már, de sajnos kevés az idõm rá és türelmetlen vagyok]. Egyébként ahogy az elsõ válaszoló írta, olyan a nyelv. :) A modern, nemzetközileg használt szavakat gyakran nem veszik át változatlanul, hanem új szóalkotással vonják be a nyelvükbe. Így lesz az elektromosság "borostyánkõ-erõ" és a telefon valami kötéllel kapcsolatos dolog. ;) Ha tudsz angolul, néhány szó ismerõs lehet, de nagyon messzirõl. Ha már tanultál olyan nyelvet, ahol megkülönböztetnek nemeket, sokféle ragozás létezik [pl. német, olasz], akkor ugyan nehéz, de nem tûnik túl ijesztõnek, remélhetõleg. Sajnos nem hallottam még izlandi nyelvtanárról Magyarországon, Skandinavisztika szakon sem oktatják. Szerintem érdemes az angol és norvég vonalon elindulni elõször és utána nekifutni valahogy, szerezve egy ottani ismerõst a neten valahol. :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen mindkettõtöknek. Olvasgattam neten és tudom, hogy nem igazán olvasztanak be szavakat a nelvükbe és emiatt most is könnyen megértik az évszázadokról korábban fennmaradt írásos emlékeket. Angolt is és németet is tanulok. Németbõl valóban ismerõs a hímnem, nõnem stb. Találtam pár ragozással kapcsolatos oldalt és elsõ nekifutásra nagyon nehéznek tûnt. Nem adom fel még. : ) Egyébként úgy hittem, tanítanak egyetemen, de ezek szerint csalódnom kell. =(

Van-e köztetek olyan, aki bevett valakit harmadiknak? Megbántátok-e, vagy épp ellenkezöleg feldobta a kapcsolatotokat?

Már régóta téma köztünk ez,és jó lenne feldobni a kapcsolatot.De hát nemtudom...! Haverokat soha nem vonánk be,de a neten próbálok keresni ápolt igényes fiatalokat,de hát szörnyü a felhozatal.Esetleg tudtok valami oldalt is ajánlani? Akinek van ebben tapasztalata,az írjon.Egyébként én 21 vagyok,a barátnöm 17.

Legjobb válasz: Szia!Én 17 évesen mentem bele a barátom kedvéért(az egyik haverjával),de én nem élveztem,mert nem érdekelt a fiú és így nem tudtam ellazulni,de a barátom élvezte(de csók nem volt a másik fiúval) De ez szerintem egyén függõ.Most bele mennék egy lányos dologba,de csak akkor ha lezbi(hogy tuti ne legyen megcsalás). Ígényeset nem tudom, hol találsz,de azt tudom, hogy régebben a mostani barátom volt fizetõs lánynál aki a saját lakásában fogadta, szerintem a neten találsz ilyen fazonokat.

Szia!Én 17 évesen mentem bele a barátom kedvéért(az egyik haverjával), de én nem élveztem, mert nem érdekelt a fiú és így nem tudtam ellazulni, de a barátom élvezte(de csók nem volt a másik fiúval) De ez szerintem egyén függõ.Most bele mennék egy lányos dologba, de csak akkor ha lezbi(hogy tuti ne legyen megcsalás). Ígényeset nem tudom, hol találsz, de azt tudom, hogy régebben a mostani barátom volt fizetõs lánynál aki a saját lakásában fogadta, szerintem a neten találsz ilyen fazonokat.
A kérdező hozzászólása: Szia!Hogy érted?Úgy hogy lezbi csajjal lennél, de csak veled foglalkozzon? Meg aztán miért mentél bele olyan dologba amit nem élvezel? Ha szeretett a barátod akkor ilyet nem várhatna el töled.

Érdekelne van-e köztetek itt valaki aki terhesen is szoptat tovább?

Tapasztalatokra lennék kiváncsi, nem tudom hogyan fog a továbbiakban alakulni.15 hónapos a kisfiam még kb. napi 4x cicizik, de most éjszaka is többet jönnek a rágófogai.

Legjobb válasz: Barátnõm 6hónapos terhes koráig szoptatott,hogy azért e,de a baba nagyon pici volt.Védõnõnek hiszek,de azért ha terhes lennék a lányom mellett,akkor elválasztanám

Barátnõm 6hónapos terhes koráig szoptatott, hogy azért e, de a baba nagyon pici volt.Védõnõnek hiszek, de azért ha terhes lennék a lányom mellett, akkor elválasztanám
Szia! Én is szoptattam 30. hétig, nekem is azt mondták, hogy semmi baj nem lehet belõle. Ennek köszönhetõen (szopi), vagy sem de nagyon rosszul viseltem a terhességet, gyenge voltam és sokszor keményedett a hasam. Mióta nem cicizik a kislányom sokkal jobban érzem magam. Barátnõm viszont nem szoptatott és mégis szinte ugyanezek a dolgok viselik meg. Igazából csak azt szeretném kihozni, hogy szerintem embere és helyzete válogatja. Egészséges babavárást! Egy 38h kismami
Szia!Nekem is 15 hós a fiam és én is várandós vagyok 9 hetes kismami.Fiam napi 4x cicizése az a minimum nála.Õ nappal szopizik most többet, hogy jön a foga + beteg is volt.Védönõm azt mondta nyugodtan szoptasam tovább õt semmi probléma nem adódhat ebbõl.Csak vitamint ajánlót, hogy szedjek, mert ugye terheség+szopiztatás mégjobban igénybe veszi a szervezetett.Lehet, hogy idõ közben leszokik majd de annak is meg van az esélye, hogy ha meg lesz a kistesó akkor is fog jönni 1x-1x cicizni.Már hallottam ilyet is olyat is. Boldog babavárást és babázást! Sorstárs:) )!!!!
A kérdező hozzászólása: Szia sorstárs:) A védõnõ azért emlitette h el kéne válsztani, de én nem nagyon akarom, szerintem nem tudnám még jó darabig. Õ is most beteg volt+ a foga, napközben is jön és húzza le a polóm:) Csak nem tudom milyen lesz nagy hassal szoptatni, nehogy hamarabb beinduljon a szülés pl. ? Én is gondoltam arra h adnék neki is, mellszívozás helyett:)
Nekem is 15 hónapos volt a lányom amikor már 8 hetes terhes voltam, és még szopizott napi 3x-4x. Ahogy érzékennyé kezdett válni a mellbimbóm nem volt már jó nekem. Egyik nap mondtam neki, hogy "anyának ez már nem jó". Elengedte a cicit és azóta nem is kérte. Pedig igazi cicifüggõ volt. Most hogy megint szoptatok, már egyátalán nem érdekli. Meg se viselte. Azt hittem sokkal nehezebb lesz.
Bocsánat, hogy betolakodom, csak a ki írt kérdésemre nem jött válasz, pedig valószínû, pont Ti tudtatok volna okosakat mondani. Amikor pár hetes terhesek voltatok, éreztetek valami szokatlant szoptatáskor? Köszi, és még egyszer bocs a Kérdezõtõl.

Van-e köztetek olyan, vagy ismertek olyat, akinek még felnőttként is komoly (tényleg komoly) önértékelési zavarai voltak és sikerült valahogy kilábalni belőle? Ha igen, hogyan?

Képes lehet-e valaki párkapcsolatra, családalapításra így?

Legjobb válasz: Igen.Én pont ilyen voltam.18 éves koromban kerültem ki állami gondozásból 8 osztályos végzettséggel.Senkim és semmim nem volt.Kábitószeres,alkoholista hajléktalan lettem.Ez jó pár évig így ment.Aztán ahogy egyre több lett a rovásomon(pitiáner bûncselekményekbõl tartottam fent magam és az utcán illetve hajléktalan szállókon éltem párkapcsolatom évekig nem volt)valahogy kezdett megjönni az eszem és rájöttem ha így folytatom akkor börtön,hajléktalanság és örök magány lesz az életem.Képtelennek éreztem magam arra hogy bármit is elérjek vagy valaha normális életet éljek.Aztán elkezdtem a lépcsõ legalján az évekig tartó "nagy menetelésem".Elsõnek épitkezéseken dolgoztam mint segédmunkás de láttam ez sem vezet hosszú távon sehová mert hol van munka hol nincs hol kifizetnek hol nem.Levelezõn beiratkoztam egy suliba és ez adta meg nekem a kezdõ lökést.Itt elég sok sikerélmény ért mert a tanulás jól ment és sok bíztatást kaptam mindenkitõl fõleg hogy tudták milyen helyzetben vagyok.Közben alkalmi munkákból éltem és hullámvasútszerû életem volt szállók és albérletek között de a sulit nem hagytam abba.Ahogy egyre több önbizalmam lett a sikeres tanulmányi eredményeim miatt(leérettségiztem) úgy nõt az önbizalmam és észrevettem minnél magabiztosabb vagyok annál több nõ figyel fel rám.Ekkor már voltak párkapcsolataim is de mind pár hónapig tartott mert az évekig tartó elfolytás és sikertelenség után eléggé átestem a ló másik oldalára és mindig újabb kapcsolatba léptem át.Az igazán nagy változást az életemben a választot szakmám(felnõtt szakápoló)hozta meg amit szintén esti tagozaton munka mellett végeztem el(persze itt már állandó bejelentett munkám volt de teljesen más területen).Nekem ez az iskola adott erkölcsi tartást,világnézetet és felelõsség tudatot is.Itt ismertem meg a késöbbi feleségemet is akivel azóta is boldog házzasságban élek(bár gyermek még nincs).Már nincsen semmilyen önértékelési zavarom és ez fokozatosan azûnt meg ahogy haladtam elõre és mindenfajta külsõ segítség nélkül az utcáról idáig eljutottam.Hosszú évekig tartott de ha nekem sikerült aki tényleg nagyon mélyrõl indult akkor bárki másnak is sikerülhet fõleg ha a kiindulási helyzete sokkal jobb mint nekem volt(mondjuk egy normális családi háttérrel,munkahelyel és egzisztenciával rendelkezõ ember akinek csak annyi a problémája,hogy önbizalom hiánya van és nem tud párkapcsolatot kiépíteni annak nevetségesen egyszerû lenne kilábalnia ebbõl).

Igen.Én pont ilyen voltam.18 éves koromban kerültem ki állami gondozásból 8 osztályos végzettséggel.Senkim és semmim nem volt.Kábitószeres, alkoholista hajléktalan lettem.Ez jó pár évig így ment.Aztán ahogy egyre több lett a rovásomon(pitiáner bûncselekményekbõl tartottam fent magam és az utcán illetve hajléktalan szállókon éltem párkapcsolatom évekig nem volt)valahogy kezdett megjönni az eszem és rájöttem ha így folytatom akkor börtön, hajléktalanság és örök magány lesz az életem.Képtelennek éreztem magam arra hogy bármit is elérjek vagy valaha normális életet éljek.Aztán elkezdtem a lépcsõ legalján az évekig tartó "nagy menetelésem".Elsõnek épitkezéseken dolgoztam mint segédmunkás de láttam ez sem vezet hosszú távon sehová mert hol van munka hol nincs hol kifizetnek hol nem.Levelezõn beiratkoztam egy suliba és ez adta meg nekem a kezdõ lökést.Itt elég sok sikerélmény ért mert a tanulás jól ment és sok bíztatást kaptam mindenkitõl fõleg hogy tudták milyen helyzetben vagyok.Közben alkalmi munkákból éltem és hullámvasútszerû életem volt szállók és albérletek között de a sulit nem hagytam abba.Ahogy egyre több önbizalmam lett a sikeres tanulmányi eredményeim miatt(leérettségiztem) úgy nõt az önbizalmam és észrevettem minnél magabiztosabb vagyok annál több nõ figyel fel rám.Ekkor már voltak párkapcsolataim is de mind pár hónapig tartott mert az évekig tartó elfolytás és sikertelenség után eléggé átestem a ló másik oldalára és mindig újabb kapcsolatba léptem át.Az igazán nagy változást az életemben a választot szakmám(felnõtt szakápoló)hozta meg amit szintén esti tagozaton munka mellett végeztem el(persze itt már állandó bejelentett munkám volt de teljesen más területen).Nekem ez az iskola adott erkölcsi tartást, világnézetet és felelõsség tudatot is.Itt ismertem meg a késöbbi feleségemet is akivel azóta is boldog házzasságban élek(bár gyermek még nincs).Már nincsen semmilyen önértékelési zavarom és ez fokozatosan azûnt meg ahogy haladtam elõre és mindenfajta külsõ segítség nélkül az utcáról idáig eljutottam.Hosszú évekig tartott de ha nekem sikerült aki tényleg nagyon mélyrõl indult akkor bárki másnak is sikerülhet fõleg ha a kiindulási helyzete sokkal jobb mint nekem volt(mondjuk egy normális családi háttérrel, munkahelyel és egzisztenciával rendelkezõ ember akinek csak annyi a problémája, hogy önbizalom hiánya van és nem tud párkapcsolatot kiépíteni annak nevetségesen egyszerû lenne kilábalnia ebbõl).
Nekem még nem sikerült, utálom magam.Egy nagy rakás [email protected] vagyok.23L
2.nak minden elismerésem, példa értékü a történeted.
A legtöbb ciszta magától is elmúlik.
A kérdező hozzászólása: Igen, ezt én is tudom, de az enyém 2éve megvan!:((
Nekem kb. 3 évig volt vagy 3, nem voltak nagyok, majd magától elmúltak, és azóta egy sincs (most 24 vagyok)
2 éve megvan? :// Etesd jobban, majd meghíz'!

Van-e köztetek olyan, aki magyar felsőoktatás után külföldi phd-vel próbálkozik?

Konkrétan doktori képzésre gondolok 3-4 évesre, f?leg angol nyelvterületen, full time-ban, ahol igazából mint egyetemi alkalmazott fizetést is kapnék. Hol lehet ilyenek után keresni a neten? Kinek mi a tapasztalata? Esetleg szívesen beszélgetnék olyanokkal, akik épp phdznak külföldön. El?re is köszi!

Legjobb válasz: Nem értek teljesen egyet Dubival. Több ismerõsöm is van, aki az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban PhD-zik úgy, hogy itthon végezte az alap- vagy a mesterképzést vagy a régi osztatlan képzést. Nem gazdagok, nem támogatta õket semmilyen cég, hanem teljes támogatást kaptak az ottani egyetemtõl. Én is itthon végeztem még osztatlan képzésben. Utána 3 évig dolgoztam itthon, majd kimentem PhD-zni Amerikába. Engem sem támogatott senki itthonról, teljes támogatást kapok az egyetemtõl (fizetik a tandíjt, az egészségbiztosítást, a megélhetést). Igaz, hogy ez magánegyetem - az állami egyetemeken kevesebb esély van arra, hogy komoly anyagi támogatást kapjon egy nem helybeli. Amerikában amúgy pont fordítva van: sokkal kevesebb az esély külföldiként BSc-re (vagy akár MSc-re) támogatást kapni, mint PhD-ra. Az anyagi támogatásnak különbözõ formái vannak: fellowship (ösztöndíj - nem kell külön dolgozni érte), TAship (tanári asszisztensként kell dolgozni) vag RAship (kutató asszisztensi munka). Mindegyik jövedelemnek számít, ami után adózni kell. A neten úgy tudsz rákeresni, hogy felmész azoknak az egyetemeknek a honlapjára, amelyekrõl úgy gondolod, hogy érdekelnének.

Nem értek teljesen egyet Dubival. Több ismerõsöm is van, aki az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban PhD-zik úgy, hogy itthon végezte az alap- vagy a mesterképzést vagy a régi osztatlan képzést. Nem gazdagok, nem támogatta õket semmilyen cég, hanem teljes támogatást kaptak az ottani egyetemtõl. Én is itthon végeztem még osztatlan képzésben. Utána 3 évig dolgoztam itthon, majd kimentem PhD-zni Amerikába. Engem sem támogatott senki itthonról, teljes támogatást kapok az egyetemtõl (fizetik a tandíjt, az egészségbiztosítást, a megélhetést). Igaz, hogy ez magánegyetem - az állami egyetemeken kevesebb esély van arra, hogy komoly anyagi támogatást kapjon egy nem helybeli. Amerikában amúgy pont fordítva van: sokkal kevesebb az esély külföldiként BSc-re (vagy akár MSc-re) támogatást kapni, mint PhD-ra. Az anyagi támogatásnak különbözõ formái vannak: fellowship (ösztöndíj - nem kell külön dolgozni érte), TAship (tanári asszisztensként kell dolgozni) vag RAship (kutató asszisztensi munka). Mindegyik jövedelemnek számít, ami után adózni kell. A neten úgy tudsz rákeresni, hogy felmész azoknak az egyetemeknek a honlapjára, amelyekrõl úgy gondolod, hogy érdekelnének.

Van-e köztetek olyan anyuka, akinek a másfél év körüli gyereke hiszti esetén a fejét veri a padlóba? Teendő ilyenkor?

Legjobb válasz: Az enyém is csúnya hisztiket szokott levágni, de annak mindig oka van. Jó padlóba nem is veri a buciját, de pl teljesen elengedi magát hogy ne tudjam talpra állítani. ELeinte sokat idegeskedtem, nem tudtam kezelni én sem, fõleg korábban agresszív is volt. De a legfontosabb hogy próbálj meg higgadt maradni, ha nyilvánosan csinálja, ne hagyd természetesen hogy baja essen, de ne törõdj vele hogy mások mit gondolnak...Amúgy mindig az okát kell megkeresni, pl unatkozik, fáradt, nyûgös, fáj valamije, stb.. nálam bevált hogy pl hisztizik akkor leguggolok hozzá vagy felveszem, és elbeszélgetek vele, felkeltem a figyelmét hogy mondjuk ha kicsit megpróbál jól viselkedni, akkor anya hamarabb végez, és akkor nemsokára csúszdázhat a játszótéren, szóval próbálj meg vele egyességet kötni, vagy hébe-hóba jutalmazd meg pici ajándékkal. Remélem tudtam segíteni

Az enyém is csúnya hisztiket szokott levágni, de annak mindig oka van. Jó padlóba nem is veri a buciját, de pl teljesen elengedi magát hogy ne tudjam talpra állítani. ELeinte sokat idegeskedtem, nem tudtam kezelni én sem, fõleg korábban agresszív is volt. De a legfontosabb hogy próbálj meg higgadt maradni, ha nyilvánosan csinálja, ne hagyd természetesen hogy baja essen, de ne törõdj vele hogy mások mit gondolnak...Amúgy mindig az okát kell megkeresni, pl unatkozik, fáradt, nyûgös, fáj valamije, stb.. nálam bevált hogy pl hisztizik akkor leguggolok hozzá vagy felveszem, és elbeszélgetek vele, felkeltem a figyelmét hogy mondjuk ha kicsit megpróbál jól viselkedni, akkor anya hamarabb végez, és akkor nemsokára csúszdázhat a játszótéren, szóval próbálj meg vele egyességet kötni, vagy hébe-hóba jutalmazd meg pici ajándékkal. Remélem tudtam segíteni
22.36 És te ezt komolyan gondolod, diagnosztizáltad 3 sorból, ismeretlenül, látatlanban, hogy az egyik gyerek problémás, amit észre kellett volna venni és kezelni. A másik meg csak dackorszakban van? És mi alapján, 2 gyerek aki a fejét veri a padlóba hiszti közben? Oké, lehet az egyik dackorszakos, a másik beteg, de mégis mi alapján döntötted el? Az én gyerekeim sosem fetrengtek, sosem hisztiztek és sosem verték a fejüket sehova. Szerintem is neurológiai rendellenesség, ami elhiszem abbamarad, de normális, egészséges gyerek nem csinál ilyet. Én is elvinném neurológiára, pszichológushoz, nevelési tanácsadóba, mert ha saját magában tesz kárt valaki, az baj.
22:14 azért szerintem a másfél, és a 13 év között, eltelt egy kis idõ, amíg érzékelhettétek volna, hogy gond van a gyerekkel. Én olvastam a te esetedet. Nem hinném, hogy párhuzamos ezzel. Nem kéne egy korai dackorszakos kisgyerek rossz idõszakait azonosítani, egy kezelhetetlen kiskamasz esetével. Két gyerek, két család, két nevelési mód...
Ja, a teendõ???? Hát nem tudom. A nagynál úgy emlékszem semmi sem használt, csak elõbb-utóbb kinõtte. A kicsinál már egy jópár hónapja tart, sajnos... Nem foglalkozunk vele olyankor és kész. Csak elmúlik ez is...
Jaj, mindkét fiam ilyen volt, vagyis a kicsinél sajnos még mindig tart :( Autizmusról szó sincs az õ esetükben! A nagy (4, 5 éves) mondjuk elég izgága, enyhén túlmozgásos, de azért nem hiperaktív! A kicsi (20 hós) pedig amúgy tök nyugodt, kiegyensúlyozott baba, csak sajnos kezdõdik nála (is) a hisztikorszak, meg hát elég sok hülyeséget eltanul a nagytól :(
Az autizmusra, Asperger szindrómára szerintem, legalábbis nekem ez jutott eszembe. na nem a fejét a padlóba veri kapcsán, hanem a komment olvasása kapcsán. És pont most volt rádióban egy riport egy Asperger szindrómás gyerekkel és ott hallottam ez jellemzõ, hogy képesek akár a fejüket is betörni. DE így van, ennek vannak más tünetei is. Bár nyilván, ha rákattansz, lehet az összeset észleni fogod. Nem hiszem egyébként, ez nagyon ritka dolog, inkább szimplán dackorszak. És azt tedd, amit leírtak korábban.
Ne hozd már rá a frászt szegény kérdezõre ok nélkül.:-)) Biztosan nincs semmiféle olyan kóros elváltozása, sem idegrendszeri zavara, ami miatt hiszti közben a padlóhoz veri a fejét. Kérdezõ nyugi; ez csak a közeledõ dackorszak "elõjele". A gyerekek még túlságosan gátlástalanok és õszinték ahhoz, hogy visszafogják magukat, ha valami bajuk van. Kiboríthatja a fogzás, a meleg, ha a popsija izzad a pelusban és csípi a bõrét. Az álmosság, egy idõjárási front, az hogy valamit épp akkor szeretne, amikor nem lehet, vagy olyasmit szeretne, amihez még nem elég ügyes. Millió oka lehet, amitõl még egészséges és normális kisgyerek. Türelem, és reménykedés, hogy más is túlélte már...:-)))
A kérdező hozzászólása: Más fura dolgot nem csinál, ezt is csak akkor , ha valami nem úgy van ahogy õ akarja. Mire gondolsz utolsó válaszoló??
Szia .Csinál még valami furát vagy szokatlant a gyerek? mert van valami, aminek elég jellegzetes "tünete" ez, amit írtál. Csak nem akarom mondani, ha nem biztos.
Hát nálunk keresztlányomnak szokása volt, hogy földhöz csapta magát. Én csak annyit mondtam neki, hogy gutaütést ne kapj már és hogy ez égõ. Na azóta nem csinálta, röhög magán. Bár õ idõsebb volt.
Otthon viszonylag egyszerû. Ülj mellé, vedd ölbe, öleld át, ringasd, és ne engedd el, amíg nem érzed, hogy már nem akar mindenáron szabadulni. Amíg tombol, nem érdemes hozzá beszélni sem, mert úgysem tud figyelni rá. De ha érzi, hogy te nyugodt vagy(???:-))) akkor kizökken a hisztibõl. Utána lehet megpróbálni valami olyan dologba kezdeni, ami érdekli, és leköti. Nem tudom nálatok hogy van, nálunk ezek a dolgok inkább otthonra korlátozódtak. Mondjuk nem nagyon mászkáltam velük, ha fáradtak, nyûgösek voltak, tehát eleve megvolt a veszélye, hogy kitör a balhé. Idegen helyen, inkább az a lényeg, hogy a sérüléstõl megóvd. Tehát ölbe venni, és lefogni lehet csak. És soha ne ígérj, vagy tégy olyat a cirkusz elkerülése érdekében, amit máskor nem tudsz, vagy nem akarsz megtenni.
A Suttogó mindent megold c. könyvben olvastam hasonló eset megoldásáról. A kisfiút ilyenkor egy nagy, puha fotelba tették, és addig nem engedték le onnan, amíg le nem higgadt. Késõbb már csak küldeni kellett, magától ment a "hisztifotelba". Ezt abban az esetben alkalmaznám, ha félnék, hogy kárt tesz magában. Ha nem ennyire veszélyes a helyzet, simán nem vennék róla tudomást, otthagynám, azzal a céllal, hogy a negatív viselkedést semmiféle pozitív reakcióval ne erõsítsem meg. Ha nem éri el, amit akar, más módszerrel fog próbálkozni. Most még talán pici hozzá, de próbáld neki elmagyarázni, megmutatni (esetleg bábokkal eljátszani), milyen viselkedést vársz el tõle, és ha késõbb úgy viselkedik, nagyon meg kell dicsérni.

Van e köztetek olyan akinek volt problémája a magas prolaktinnal és most babát vár?

Kinek milyen magas volt,és mennyi idő után jött helyre?Mennyi idő után lett baba?

Legjobb válasz: Sok esetben PCOS mellékhatása ezért midnenképp érdemes egy terheléses inzulin vizsgálatot is csináltatni. Viszont ismerek olyat is akinek csak ez volt a gond. Norprolac vitte le neki több mint másfél év alatt. Miután beállt a havija a 3. ciklusban babás lett pedig még akkor is magas volt a prolaktinja 1000 fölötti. Most 2 éves mult a gyerek, még nem menstruál de most hagyta abba a szoptatást. Azért igy is néztek neki prolaktint egyszer és akkor is 1200 körül volt, pont mint amikor teherebe esett. Nekem csak enyhén volt emelkedett aztán kiderült a PCOS. kb 3 lvig szedtem a bromo-t rögötn le is vitte, önszántamból hagytam abba és fél év után most nézettem, azóta is tökéletes, nem emelkedett vissza. Nekem sosem volt 600 fölött, szóval a gyógyszer is 1 hónap alatt rendezte. Viszont a PCOS miatt a baba még mindig nem sikerült.

Sok esetben PCOS mellékhatása ezért midnenképp érdemes egy terheléses inzulin vizsgálatot is csináltatni. Viszont ismerek olyat is akinek csak ez volt a gond. Norprolac vitte le neki több mint másfél év alatt. Miután beállt a havija a 3. ciklusban babás lett pedig még akkor is magas volt a prolaktinja 1000 fölötti. Most 2 éves mult a gyerek, még nem menstruál de most hagyta abba a szoptatást. Azért igy is néztek neki prolaktint egyszer és akkor is 1200 körül volt, pont mint amikor teherebe esett. Nekem csak enyhén volt emelkedett aztán kiderült a PCOS. kb 3 lvig szedtem a bromo-t rögötn le is vitte, önszántamból hagytam abba és fél év után most nézettem, azóta is tökéletes, nem emelkedett vissza. Nekem sosem volt 600 fölött, szóval a gyógyszer is 1 hónap alatt rendezte. Viszont a PCOS miatt a baba még mindig nem sikerült.
Nekem magas volt, és talán most is az. 1700 körül volt és nálunk 500 a max. ---> csak mert nem mindenhol ez az arányszám, ezt a viszonyításhoz írtam le. Amikor terveztük a babát akkor elõször bromocriptin-t szedtem majd norprolacot. A norprolac jobban levitte (nekem egyébként van is elváltozásom a hipofízisben). Aztán nem jött össze, és abbahagytam a gyógyszer szedését. Láss csodát teherbe estem, no nem attól, hogy abbahagytam. Az orvos aztán mondta, hogy azonnal szedni a 12. hétig. Elõzõ terhességnél is csak addig kellett szednem. Sok sikert!
Nekem nem, de egy kedves ismerõsnek (egyben kolléganõm is volt), szintén magas prolaktin szintje volt (konkrét számokat nem mondott), olyannyira, hogy az orvosok közölték, hogy ne fáradjanak védekezéssel, gyakorlatilag esélytelen, hogy kezelés nélkül teherbe essen. Õ aztán felíratott mégis fogamzásgátlót, biztos, ami biztos. Én bejelentettem az egyik hónapban, hogy jön a gyerkõc, a következõ hónapban pedig a kollegina. :) Teljesen természetesen, spontán fogant a babájuk, védekezés mellett. Szóval most együtt pocakosodunk. Szóval, egy kis lelkesítõ, hogy magas prolaktinnal is simán jöhet a baba, még ha az orvosok semmi esélyt sem látnak rá. :)
Nekem magas volt, szedtem Bromocryptint, majd Clostilbegitet is vagy 3 évig, de nem sikerült teherbe esnem (illetve amikor igen, nem maradt meg a baba). Késõbb kiderült, hogy pajzsmirigy-alulmûködésem van, erre kaptam Letroxot. A prolaktinom lement 2, 0 alá, és most már két szép gyerkõcöm van.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat!Nekem most lement a normál értékre, a tsh is 1, 75.remélem már nem sokáig kell várni a babára :)

Van-e köztetek valaki, aki a jogosítvány megszerzése óta egyáltalán nem vezetett?

(Viszont az érvényességét mindig meghosszabbíttatja.) Itt nagyon hosszú id?szakokra, akár 10-20 évre gondolok. Kíváncsi lennék, ki lesz a "rekorder"?

Legjobb válasz: bizonyosan vannak, én pl nem tartozok közéjük, de olyannal nem akarok találkozni az utakon aki 10-20 év kihagyás után elõször autóba ül! :D

bizonyosan vannak, én pl nem tartozok közéjük, de olyannal nem akarok találkozni az utakon aki 10-20 év kihagyás után elõször autóba ül! :D
18 évesen szereztem autós jogsit, most 31 vagyok, és nem használtam. Szóval ne add kölcsön a kocsid, mert könnyen lehet, hogy fölcsavarom az elsõ fára! :P Viszont azóta szereztem motoros jogsit is, azt használom februártól novemberig. Autót vezetni soha nem szerettem, most se szívesen próbálkoznék vele, hiába nyúz az egész család, hogy nem lehet mindent motorral elintézni.
Egyik ismerösõm 40 körül van és 20éve levan járva már a jogsija, mondjuk nemtudom hogy vezetett-e jogsi szerzés után. 17/L(2NAP múlva f.vizsga:D, egy leendõ mindennapos vezetõ)=D
15:05-nek Szerintem nem Te lettél megszólítva! A friss jogosítványos talán jobb? Egyébként nem kell félned, velem nem fogsz találkozni az utakon, mint vezetõvel, mert – még a múlt században megszereztem a jogosítványt - nincs autóm. Inkább nekem, mint utasnak kellene Tõled, mint autóstól félnem, mert ez a válasz sok mindent elárult. 15:18-nak: Az én autómra se számíts, mert nincs.
15:36! a friss jogosítványos igenis jobb. az nem hagyott ki 10+x évet, hanem MEGTANULTA néhány nappal ezelõtt, hogy miként kell vezetni, különben nem kaphatta volna meg. azért csak leírhatja már a véleményét 15:05, nem?? jó hogy azt nem mondod, hogy egy 80 éves jobban vezet, mint egy 20 éves... :D
Igen van, anyám unokatestvére, õ már 10 éve nem vezet. Pontosabban megszerezte a jogsit(kb. 6. próbálkozásra)és azóta nem is vezetett. Jobb is így szerintem. Aki nem bízik magában az ne is vezessen. Én 2 hónapja szereztem meg, és ha össze kéne hasonlítanom a 17 évest a 80 évessel nem tudnék dönteni. Az én javamra az szól, hogy még frissebb vagyok, jobbak a reflexeim, viszont nincs RUTINOM, amin nagyon sok múlik egy éles helyzetben, míg az idõsebbek figyelmetlenebbek, kissé lassabbak. (utoljára is visszarohantam a zebrán mert a papi nem vette észre hogy ott vagyok...) Viszont az is tény, hogy a fiatalok rengeteg balesetet okoznak. Gondolok itt az ilyen tizenéves "menõzõ" fiatalokra. És sajnos mindig a vétlen lesz az áldozat. Szóval az a lényeg szerintem, hogy 20 év után is vissza lehet rázódni, és nem lesz semmi baj, ha odafigyelünk és betartjuk a szabályokat.
Na anyum 20 éve nem vezetett(mióta megkapta a jogsit..) És nem is fog soha..De persze mindig meg hosszabítja.
En 6 evig nem vezettem, mert nem volt ra szuksegem (gimis, utana kolis egyetemista voltam es csak 2 hetente jartam haza). Nos, eltartott egy darabig, mig ujra belerazodtam, de alapvetoen konnyebb volt, hisz olyan mint a biciklizes. Nem lehet teljesen elfelejteni, de hozza kell szokni ujra...
Én általában hetente egyszer vezetek mert saját kocsim nincs. Egyik unokatesóm a jogsiszerzés után az apjával ment pár kört meg még az anyjával egy kicsit és kész, onnantól kezdve 3 évig nem vezetett. Ma már vezet de állítom hogy én jobban vezetek mint õ pedig még nincs egy éves a jogsim:) Van olyan ismerõsöm aki kb 8 éve vezet rendszeresen pedig elõtte is volt jogsija de én ezt nem tudtam mert kocsijuk viszont akkor még nem volt. Szerintem úgy 10 év kihagyás után vezethetett újból. Azt mondta hogy régen volt vmi polskija vagy zsigálya.
Fodraszoknak van rutinjuk, neked ez nem fog sikerulni, tapasztalat!
Nekem sikerült. Feleségem ölbe fogta, én meg nedves hajkefével lefésültem a haját, és villanyborotva szakállnyírójával fazonra vágtam. Gyerekenként nagyjából egy perces mutatvány, egyik sem tiltakozott, egyszer sem. Jövõ héten lesz a következõ aktuális nyírás.
Nekünk ez 5 hónaposan történt meg, férjem fogta, én vágtam a géppel. Na jó, legközelebb viszem a fodrászhoz :-)
ha most vágsz elõször hajat, akkor inkább ne kezdj bele:) egyébként nem olyan nehéz ha van egy kis rutinod. Az apja ölében vágom én is neki. Néha valami játékot vagy könyvet is be kell vetni, hogy nyugodtan üljön egy kicsit.
A kérdező hozzászólása: Meglepiiii fodrász vagyok.tehat nem a vagas okozza a gondot hanem a kicsi fiam rugkapalozasa.nincs fel perc hogy nyugodtan ulne....
Kérj meg valakit, hogy fogja meg, vagy ültesd be az etetõszékbe.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!