Találatok a következő kifejezésre: Van olyan aki nem (4390 db)

Van olyan akit nem ért meg a férje? Hibá mondom, hogy mi a problémám vele, mit szeretnék máskép, nem hogy változtasson de még a tényeket sem hajlandó elfogadni, megérteni.

Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes és nagyon ígyekszek mindenhez úgy viszonyulni, ahogyan azt ő elvárja, de úgy gondolom ez társas játék. Hasonló tapasztalatokat - megoldásokat szívesen olvasnék.

Legjobb válasz: Nem benneteket akarlak oltani, csak azt tudom, hogy nekem nemrég lett vége egy hosszabb kapcsolatomnak, amiben ugyanezt éreztem, és utólag tiszta fejjel teljesen másképp látom a dolgokat. Úgyhogy feltennék néhány kérdést: ti odabújtok hozzá? Ti megpuszilgatjátok? Vagy csak tõle várjátok el? ki vagytok hegyezve a pozitív dolgokra is annyira, mint a negatívakra? Keresitek benne a jót? Ha valami apróság jól esik, azt természetesnek veszitek, vagy elõ veszitek a bûbájt, és megköszönitek és elmondjátok mennyire jól esett? Én ezt látom a legnagyobb hibánknak, hogy ami oké azt természetesnek vesszük, és keressük a hibát minden másban. Szerintem állati fontos lenne, hogyha valamiben megpróbál igyekezni, vagy a legapróbb hajlandóságot mutatja rá, hogy igyekezzen (és persze, hogy elbénázza, hiszen már õ is tele van tüskékkel nincs meg a határozottsága) akkor megkapja a pozitív megerõsítést? Ha valami úgy van, ahogy nem akartátok, hogy legyen, akkor hogyan reagáltok? Megsértõdtök? A sértettség a legrosszabb reakció amit adni lehet szerintem. Utólag látok egy csomó helyzetet, amiben megsértõdtem, ahelyett, hogy bûbáj mosoly, az amit csak egy nõ tud és nyünyögés, hogy de szívem én úgy szeretlek, olyan jól esne, légyszikérlek! Felhánytorgattok régi sérelmeket, vagy tudtatok húzni egy vonalat? Akit nem kíván a párja: próbáltad már szopással ébreszteni? :) Tudom, mikor benne vagy, marha nehéz félretenni a büszkeséget és a sértettséget, könnyebb úgy hozzáálnni, hogy na majd persze, majd még pont én teperjek, mikor igazából én vagyok a nõ, és engem kéne tenyéren hordozni?!

Nem benneteket akarlak oltani, csak azt tudom, hogy nekem nemrég lett vége egy hosszabb kapcsolatomnak, amiben ugyanezt éreztem, és utólag tiszta fejjel teljesen másképp látom a dolgokat. Úgyhogy feltennék néhány kérdést: ti odabújtok hozzá? Ti megpuszilgatjátok? Vagy csak tõle várjátok el? ki vagytok hegyezve a pozitív dolgokra is annyira, mint a negatívakra? Keresitek benne a jót? Ha valami apróság jól esik, azt természetesnek veszitek, vagy elõ veszitek a bûbájt, és megköszönitek és elmondjátok mennyire jól esett? Én ezt látom a legnagyobb hibánknak, hogy ami oké azt természetesnek vesszük, és keressük a hibát minden másban. Szerintem állati fontos lenne, hogyha valamiben megpróbál igyekezni, vagy a legapróbb hajlandóságot mutatja rá, hogy igyekezzen (és persze, hogy elbénázza, hiszen már õ is tele van tüskékkel nincs meg a határozottsága) akkor megkapja a pozitív megerõsítést? Ha valami úgy van, ahogy nem akartátok, hogy legyen, akkor hogyan reagáltok? Megsértõdtök? A sértettség a legrosszabb reakció amit adni lehet szerintem. Utólag látok egy csomó helyzetet, amiben megsértõdtem, ahelyett, hogy bûbáj mosoly, az amit csak egy nõ tud és nyünyögés, hogy de szívem én úgy szeretlek, olyan jól esne, légyszikérlek! Felhánytorgattok régi sérelmeket, vagy tudtatok húzni egy vonalat? Akit nem kíván a párja: próbáltad már szopással ébreszteni? :) Tudom, mikor benne vagy, marha nehéz félretenni a büszkeséget és a sértettséget, könnyebb úgy hozzáálnni, hogy na majd persze, majd még pont én teperjek, mikor igazából én vagyok a nõ, és engem kéne tenyéren hordozni?!
Mind ha róla mírtad volna. Meg se hallja hogy mondok neki valamit.Hiába várok a támogatására. :(((( Csak én már ott tartok hogy kikészültek az idegeim és nyugtató kell. Félek hogy a végén bedilizek. Én próbáltam már vele beszélni minden féle módon.Nem is válaszol. Hagyjam aludni, ne szekáljam.... ezek a válaszok többnyire.Vagy még ennyi se, csak egyszerüen nem válaszol.Szerinte minden rendben.Én ugy vok vele ha nem lennének a gyerekek, vagy az anyagi helyzetem engedné, elhagynám.Persze szeretem nagyon de nem akarok így megöregedni. Én is kértem már hogy változzon, épp hogy nem röhögött csak ki. Hiába sírok sokszor végig az ágyban egy egy éjszakát, nem kérdi meg hogy mivan.Sose kér bocsánatot ha hibázik, pedig én mindig kérek ha hibáztam. Nem törödik semmivel ami velem kapcsolatos.Én tényleg abban látom a megoldást hogy külön menni, és hátha megjönne az esze ha azt látná hogy elveszíthet.De erre sajnos nincs módom. Bár tudnék neked mondani valami hasznosat, mert az azt jelentené hogy megoldottam a problémám. Sajnállak és együtt érzek veled.
Nem kell tökéletes. Csak ne azzal kezdje hogy elfogadja amilyen vagyok, de mindig ott lesz egy "de". Amúgy meg jobban szeretek egyedül lenni mint hogy valaki mellett éljek. Valakivel élni pedig bonyolult, mert vannak dolgok amikben rugalmatlan a hozzáállásom, ismerem ezt a hibám. A svédcsavar ott van ebben hogy ez csak másoknak hiba, én jól érzem magam így, egy bizonyos szempontból korlátok nélküli világban. Szóval sokszor nem értem miért érzek szemrehányást mások hangjában amikor nem keseregtem a sorsomról. Hacsak nem irigységbõl, amikor rádöbbennek hogy olyasmibe másztak bele amibõl talán csak a maffiából való kiszállás hasonlóan nehéz. Szerintem sosem keseregni kéne azon ami nem tetszik hanem változtatni rajta. Ha félretesszük a lélekvándorlás eshetõségét, akkor ezt az egy adott idõtartamot úgy kéne mindenkinek eltölteni ahogy a legjobbnak érzi. Ám amikor valaki már rogyadozván a kompromisszumok súlya alatt amiket sorra köt csak kesereg, és anyagiakra meg gyerekre és egyebekre hivatkozva marad, az szintén az õ egyéni döntése, így viselje méltósággal a következményeket.
Ugyanebben a cipõben járok én is. Én már nagyon határozottan bejelentettem, hogy szeretnék elválni. Valaki leírta, hogy a gyereknek igenis fontos a kapcsolati minta, a mi gyerekünk esetében pedig különösen (most nem részletezem, hogy miért, de õ aztán végképp azt követi, amit megtanul). A férjem kapott egy utolsó esélyt, de hetek óta képtelen változtatásra a lényeges dolgokban. Ugyanúgy nincs intimitás köztünk - már évek óta, és én ebbe beleõrülök. A kezdeményezéseimet nagyon rosszul reagálta le, én is félretettem már minden büszkeségem, és kezdeményeztem, egy idõben minden nap, és utána csak dicsértem és éreztettem, hogy milyen jól érzem magam kielégülten. De ez sem hozta meg a változást. Neki soha nem kellett küzdeni értem, mindig én igyekeztem, mindig én adtam újabb esélyt, mindig mindent megbocsátottam. Ez hiba volt. Megszokta, hogy én mindig ott vagyok, és a kisujját sem kell megmozdítania. Mondták, hogy hagyjam ott, és akkor majd ráébred, mit veszít és küzdeni fog. A gond ezzel az, hogy nálam nincs második esély, ha valamit lezártam. Amíg benne vagyok a kapcsolatban, addig képes vagyok új esélyeket adni, de ha egyszer kimondom, hogy itt a vége, és tényleg szétmegyünk, akkor utána bármit tehet a másik, nem tudok rá férfiként tekinteni. Egyszerûen nem megy. :( Hát ez a helyzet, nem tudom, mi a megoldás. Én évek óta küzdök a házasságomért, voltak nagy beszélgetések, sok-sok próbálkozás, de nem megy. Szakember talán segíteni - különösen a szexuális problémákon - de ettõl a férjem mereven elzárkózik. Azt hiszem, kap egy ultimátumot: vagy hajlandó szakember segítségét igénybe venni nagyon rövid idõn belül, vagy vége...
Hát az utolsó elõtti igen fura dolgokat írt.Én pl. inkább nevelem a gyerekeit úgy hogy boldogtalan a kapcsolat amiben élek, de akkor van mit enniük és van hol lakinuk, és megtudunk nekik adni amire szükségük van.Most õszintén miért lenne jobb elhagyni a párom ha csak az utcára mehetnék?? Anyagiakra igen is gondolni kell, nem mindenki képes ellátni a gyerekeket egyedül.Én speciel nem!! gyeden vok. 30 pár ezer forinttal. Ha ez lejár utána gyes 28 ezer forinttal.Munkát már évek óta nem találok, pedig én mindent elvállalnék, nem csak a szakmámban kerestem.Ha meghallották hogy van egy pici gyerekem akkor már nem is kellettem.Most hogy már kettõ van, hát gondolom még kevesebb az esély. Továbbá ha betegek és én táppénzre járogatnék azonnal kitennének.Ez a csúf igazság.Tehát munka híján pénz és lakás nélkül nehéz lenne kiszállni a kapcsolatból.
A kérdező hozzászólása: Én meg azt nem értem, hogy akinek nincs munkája minek vállal gyereket?
S így válik valaki teljesen kiszolgáltatottá egy másik embernek. Szerintem ezt nemtõl függetlenül kerülni kellene.
Hmm, kérdezõ elárulom hogy mikor megfogant az elsõ akkor még volt munkám. Aztán végülis 2 és fél éves volt mikor második babámmal terhes lettem, de én akkorbian már munkát kerestem mivel mondta a fõnök hogy amint lejár a gyesem felmondják a szerzõdést.Ugyhogy én már két éves korában dolgozni akartam menni de nem találtam munkát.Aztán jött az hogy terhes lettem ismét, ami meglepett mivel gyogyszert szedtem, és mivel nem sokkal elõtte volt a egy mûtétem így a méhfalam vagy pontosan nem tudom hogy mi , de elvolt vékonyodva és egy kaparás túl kockázatos lett volna , így fennált a veszély hogy több babám majd nem lehet.Végülis csak annyi maradt meg bennem hogy esetleg többé nem lehet babám, így nem volt kérdés hogy megtartom-e. Hát ennyi a történet, amikor a kissebbik is betöltötte az egy évet már szintén munka keresésbe kezdtem mert ha lejár a gyed 3 éves korában akkor megszünik a munkaviszonyom sajnos.Tehát amig nem ismered a tényeket légyszives és ne kérdezz be ilyen durván.
A kérdező hozzászólása: Ne haragudj nem akartalak megbántani, az általánosítással. Megértem a helyzeted és teljesen igazad van. Csak olyan sok ilyen találkozom az óvodában is, hogy nincs munkájuk, nincs mit enni a gyereket programokra vinni és jön a következõ meg az azutáni gyerek. Még egyszer bocs! Ne vedd magadra!
Nincs semmi baj :) ) Tudom én is ismerek sok ilyet, nálunk az oviban is van akiknél 5 gyerek van, aztán még az apa se dolgozik.Amúgy nincs anyagilag rossz helyzetünk a férjem hála égnek jól keres, de én így egyedül nem mennék semmire.És annó a második gyerkõc fogantatásának idejében még nem voltak ilyen problémáink.Mint most, amik vannak .
21-es válaszoló vagyok. Én azt gondolom, hogy van, amikor érdemes küzdeni, és akár külsõ segítséget is igénybe venni, ha a felek között nincs meg a kommunikáció. De a másiknak igenis tudomásul kell venni, hogy igenis küzdenie kell neki is. Én a férjemen azt tapasztaltam, hogy ha más mondja neki, hogy gond van (nem én), akkor elfogadja, és hajlandó változtatni. Lehet, hogy a többieknél is erre van szükség. Én most adtam egy ultimátumot: vagy szakemberhez fordulunk, vagy válunk. Nincs más út. Mi már nem tudjuk helyrehozni, túl nagy a távolság, túl sok a tüske. Vagy sikerül külsõ segítséggel, vagy tényleg ne raboljuk egymás idejét. Az, hogy kétféle gyógyszert szedek, nem megoldás.
Az élet más területeire is igaz: "Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport" Tehát azért mindig legyen egy "B" terv is.
Aki a bizonytalanság miatt nem mer lépni: a válás nem olyan dolog, hogy az utcára teszik a nõt a gyerekekkel. Nyugodtan beadhatnád a válópert, simán lehet, hogy te maradnál a lakásban, és még szép gyerektartást is kapnál. Nem azt mondom, hogy a férjen kell élõsködni, szó nincs errõl! De a gyerekért õ is felelõs, a családjáért õ is felelõs, és ha nem hajlandó megbecsülni azt, amije van, akkor viselje a következményeit! Biztos lehetsz benne, hogy nem kerülnél utcára!
Az egy hatalmas nagy tévedés, hogy ha nem veszekedtek , akkor a gyerek semmit nem lát a feszültségbõl. Ezt az ökörséget csak egy idióta, tudatlan barom gondolja. Már értem miért van zátonyon a házasságotok. Fel kéne nõni, nem gyógyszert szedni, meg sírni.
#3-as válaszoló vagyok. Nekm így ért véget 13 év házasságom. Pontosan ugyan ezen okokból amit az elsõ válaszoló leírt, csak fordítva. Én mint ff voltam a 2 Gyermekemmel, én neveltem õket, takarítottam, fõztem, a Nejem meg csavargott. A szexuális kapcsolatunk pedi egy nagy 0 volt. 10 év után én is léptem (szeretõt tartottam), 13 évet már nem bírta ki a házasságom. Hozzá teszem, hogy az akkori szeretõm ma már a feleségem, és azóta is boldogan élünk!
Utolsó, örülök hogy jóra fordult az életed. Hát õszintén szolva nem velem kellene foglalkozni a többieknek, mivel nem tettem fel kérdést. Megvan a saját gondolkodás módom, és nem kérdezem másét.
Pszichológus? Nekem amúgy az a legnagyobb segítség. Elsõ körben belül, magamban rendet rakni, lepucolni a sértettséget, a dacot, a sérelmeket, és megtalálni, hogy valójában ki vagyok én, mire vágyom, mik mozgatnak, mik motiválnak, hogy végül ez alapján el tudjam dönteni, hogy a másiktól mit várok el.
A kérdező hozzászólása: Nos, akkor mi a megoldás?
Nos kérdezõ, ahogy leírtad teljesen egy a helyzetünk :( szóról szóra. Én is a gyerekek miatt maradok így meg azért mert kb. az utcára kerülnék két gyerekkel. Õk nem látnak semmit, nem vitázunk elõtttük, sõt a páromat annyira nem érdekli semmmi velem kapcsolatban hogy nem lehet vele vitázni mert nem válaszol semmire.Nálunk csönd van, persze vannak jobb napok mikor kicsit elnevetgélünk stb. én sírni pedig éjjel szoktam mikor már alszanak.
"..nagyon ígyekszek mindenhez úgy viszonyulni, ahogyan azt õ elvárja.." Ez a baj. Sajnos ezért kevesebb a házasság, ezért több a válás, mert az emberek már annyira antiszcok, nem tudnak egymással bánni, nem tudnak magukkal bánni rendesen. Szeritned a kapcsoalt arról szól, hogy oylanok legyünk , amilyennek a másik akar látni? Persze egy-egy dolgoban lehet változtatni, de ez a görcsös igyekezet, hogy megfelelj, ez elfogadhatatlan. Hiába az internet, hiába a telefon, hiába a sok szórakozóhely, az emberek nem udnak bánni egymással.
Az a baj ezzel, hogy nem írtok példákat. Megítélni vagy segíteni csak akkor tudunk, ha ismerjük a tényeket. Elég nagyvonalakban írtátok le a problémát.
Nem tudom kérdezõnél pontosan mi a probléma de nálam pl. nincs testi kapcsolat, csak nagyon ritkán kíván meg, õ jár szórakozni kikpacsolodni viszont engem nem sûrûn visz el.Nem nagyon segít a gyerekek körül pedig nagyon nehéz velük.Nem bújik hozzám nem érint meg. Soha nem mond annyit se hogy csinosan öltöztem fel vagy hasonló.Magányos vok és õ ezt nem érti meg.Ha valamit nem csináltam meg neki, akkor igenis szóvá teszi de õ cserébe nekem semmit meg nem tesz.Nem beszélget velem másról csak az anyagi dolgokról, hogy hogyan hova tegyük a pénzt, hogy osszuk be stb. Hát kb. ennyi.Bár még fokozhatnám de nincs értelme.Jah és elsõ voltam.
A kérdező hozzászólása: Elsõ válaszolónak. Tényleg egyforma cipõben járunk. Én már próbáltam, hogy elköltöztem, de volt sírás-rívás, könyörgés, ígéret amire visszamentem. Minden szép és jó volt ideig-óráig.
Na én is kipróbálnám de nincs hova elköltöznöm, és egyedül nem menne két kisgyerekkel. :(
És mik a problémák kedves kérdezõ, miben fafejû a párod, férjed
Na én igen is oda bújok, vissza még egy ölelést se kapok.Próbálom megcsoolni és max vissza puszil. Én ráakarok mászni és kijelenti hogy nem , majd holnap!!!! Szopás???Van bõven én már rég félre tettem a büszkeségem.Sõt jól megvok alázva. Apróságok???Nincsenek , én mindig elmondom neki hogy mennyire szeretem, és büszke vok rá.most fogyizik és én segítek neki, már sokat fogyott, és megmondtam neki hogy nagyon büszke vagyok az eredményei miatt. Még sorolhatnám, de lehet hogy nálatok te így szurtad el.Csak hogy én ezeket mind megteszem, így nincs mit elszurnom. Jah és nálunk sosincs úgy semmi ahogy én szeretném.Magamnak venni se merek nagyon semmit mert azonnal felháborodik hogy szorom a pénzt.De õ azért hódol egy két hobbynak. Nálad akkor más mint nálam ezek szerint. Elsõ válaszoló voltam.
Ja, hát ebben meg az a nehéz, hogyha félreteszed a büszkeséget, akkor meg az a baj. Marha kényes egyensúly ez, mert ugye aki éppen sündisznó (nálunk ez én voltam) azt leginkább felpofozni kéne, nem puncsolni neki, mert a puncsolástól meg ugye még sündisznóbb lesz, és ott már bejátszik az is, hogy valahol a tudata mélyében ott a lelkiismeret, ami azért jelzi neki, hogy õ maga nem oké, de ha ennek ellenére megkapja a kedvességet, akkor az csak méginkább frusztrációt okoz benne. Legalábbis nálam ez volt, hogy szegény hiába jött, hiába kedveskedett, csak méginkább dacos voltam és sértett, mert az motoszkált bennem (persze akkor nem így láttam, ezt is csak utólag látom) hogy én magam nem vagyok megfelelõ, szégyeltem magam a viselkedésemért, és méginkább csak szurkálással reagáltam. Szörnyû ez, hogy ki kell lépni valamibõl, hogy meglásd mit csináltál rosszul. Én a végén már biztos voltam abban, hogyha szétmegyünk, akkor két hét alatt rájövök, hogy mit hogy kellett volna, ezért is kezdeményeztem, hogy menjünk szét, mert bíztam benne, hogy akkor kitisztul a kép, csakhát ezt csúnyán megszívtam mert az õ részérõl már nicns visszaút, felszabadult attól, hogy szétmentünk.
Hmmm hát igen, ez az egész nagyon nehéz tud lenni.Én személy szerint benne látom az igazit, de még is sokszor hajlok rá hogy jobb lenne külön.Nem mindig bírom idegekkel.És te kérdezõ ? nálatok végülis miben nyilvánul meg mindez ?? Annyira rossz hogy ilyen helyzetbe kerültünk :(( És még hányan... Pedig mindenki azt mondja milyen jó fej embert fogtam magamnak, meg azt hiszik tök boldogságban élünk a gyerekekkel. Aztán ez csak a látszat.És õ valóban arany ember , csak inkább barátként.
Azért hihetetlen hogy az emberek miféle kapcsolatokban képesek benne maradni. Az én világom ehhez képest eléggé fekete és fehér. Tetszik? Nem? Akkor ott a kijárat. Nekem senki ne tegyen szivességet hogy elvisel, nem vagyok rászorulva.
A kérdező hozzászólása: A fontosabb dolgokban nagyobb volumenû döntésekben egyetértünk azzal nincs gond. A mindennapokban számtalan dolog van ami engem zavar, de nem lehet szólni érte mert megsértõdik mindenen pl.: a morzsát otthagyja a pulton és szólók érte, hogy máskor ne felejtse el letörölni, erre megkapom a sértõdést és hogy én miért baszogatom õt! Sok ilyet tudnék írni, ami szerintem egy normál kapcsolatban nem kellene, hogy sértõdés tárgyát okozza, de ezekért én már nem szólók egy szót se. Ami a legjobban zavar, hogy nem tudunk beszélgetni, nem mond semmit, hogy mi történt vele, amit pedig én mondanék az egyszerûen nem érdekli. Vagy rámszól, hogy ezt most hagyjam, vagy végig hallgat minden féle reagálás nélkül de aztán semmit nem jegyez meg belõle. Már úgysem kommunikálunk mint a lakótársak szoktak, és akkor a mélyebb érzelmi dolgokat nem is említem. Jelenleg ez a legnagyobb gáz számomra és ezt még csak meghallgatni sem hajlandó - mondván én ne cseszegessem õt.
12-es, szerintem meg idealista vagy. Amikor egy kapcsolatban évek alatt mindkét fél változik, mindkét fél alakul, és mindkét fél szerez sérelmeket, akkor már torzul az egész viszony. Nincs olyan ember a földön, aki ugyanolyan lenne mint te, és ugyanolyan irányba változna az évek alatt mint te. Veszettül nehéz hosszútávon fenntartani egy kapcsolatot, és sok esetben még az õszinteség és a problémák megbeszélése sem vezet jóra. az én példámnál maradva, tönkrement a szex, azért mert a másik fél teljesítmény kényszert érzett. Én meg persze õszintén elmondtam, õszintén megbeszéltük, hogy nekem nem jó a szex, amivel mit értem el? Még erõsebb volt a teljesítménykényszer, és még kevésbé ment a szex. Iszonyatosan érzékeny az az egyensúly, ami két ember között kialakul, nagyon könnyû megborítani, akár küldõ tényezõk miatt is, és állati nehéz helyrebillenteni. A te hozzáállásoddal egyet lehet elérni, hogy egész életedben virágról virágra szállsz, ugyanis tökéletes ember nem létezik.
A kérdező hozzászólása: 12-es válaszolónak Nem neki teszek szívességet, hanem a gyerekemnek, hogy próbálok egy családi környezetet biztosítani neki, mert hát õ ugyanúgy szereti apát és anyát és számára ez a biztonság és ez a világ. Nagyon gaznak érezném magam ha ettõl pont én fosztanám meg a gyerekem. És tudom, hogy rengeteg gyerek felnõtt elvált szülökkel és mondhatom, hogy felnõt korukban nagyon jól érezhetõ a lelkükben a család hiánya.
Kérdés, hogyha van család, de rossz kapcsolatot, rossz kapcsolati mintát lát, akkor az mennyiben látszik meg a felnõttkori lelkében. Az én szüleim pl. együtt maradtak, mégis sérültem, mert nem láttam egszséges, egymás tiszteletén és elfogadásán és támogatásán alapuló egészséges szülõi kapcsolatot, és én sem lettem ilyenre képes.
32: Azt hiszem, a Te példád biztató lehet mindannyiunk számára. :)

Rengetegszer csalodtam pasikban, naiv voltam. De nem tudom ha megtudok megegyszer bizni bennuk... Van olyan aki nem ve rat?

Amiota megkezdtem a "pasis" eletem, mindig csak csalodtam bennuk. Mindig komoly kapcsolatot akartam, de valamiert soha nem jott ossze rendesen.Most baratom van mar reg, de mar annyiszor csalodtam(megcsalas,nem szeretet mikor en beleadtam mindent,elhanyagolas,kihasznalas stb.)h a legkisebb dolog amit csinal teljesen kiabrandit, s megint csak az jar a fejembe, h vele sem erdemes mert ugyanolyan mint a tobbi.O is az elejen konnyen vette de aztan megkomolyodott.S ha tortenik valami,v akar felreertheto helyzet, eyszeruen nem tudok bizni benne, mert bennem van, h mi van ha hazudik...mint a tobbi...mit tehetnek?

Legjobb válasz: Sok pasi van aki tényleg csak kihasználja a lányokat és sajnálom h te csak ilyenekkel találkoztál de vannak akik komolyan gondolják! Csak ki kell fogni öket... Ha a mostani barátod megcsalt nem is egyszer és már nemcbízol benne talán jobb ha nem folytatjátok de ne add fel a keresést!!! Találsz majd olyat akiben meg fox bizni!!! Nekem is sok idöbe telt mig megtanultam bizni a barátomban, sok félreértés adódótt de most teljesen megbízom benne!

Sok pasi van aki tényleg csak kihasználja a lányokat és sajnálom h te csak ilyenekkel találkoztál de vannak akik komolyan gondolják! Csak ki kell fogni öket... Ha a mostani barátod megcsalt nem is egyszer és már nemcbízol benne talán jobb ha nem folytatjátok de ne add fel a keresést!!! Találsz majd olyat akiben meg fox bizni!!! Nekem is sok idöbe telt mig megtanultam bizni a barátomban, sok félreértés adódótt de most teljesen megbízom benne!
2ik hozzaszolonak azert nem ennyire egyszeru a helyzet. vki csak szimplan peches es jol belenyul tobbszor is egymas utann... es nem biztos aki szemlyisegileg is passzol az illetohoz ahhoz vonzodik fizikailag is. azert az emberi kapcsolatok es erzelmek ennel bonyolultabb... szerintem ha nincs bizalom egy kapcsolatban akkor az mar regen rossz... mondjuk ha vki eljatszotta a bizalmat azt nagyon nehez visszakapni.
szerintem a 2. hozzászóló elég öntelt lehet ha ennyire szánalmasnak tartja az ilyen lányokat... már bocsánat de nem mindig magunkba kell keresni a hibát... énis sokx estem bele ugyanabba a csapdába és nem mindig én voltam a hibás hanem több esetben a fiú -.-" és mégis megtaláltam azt, aki szeret és mindent megtesz értem.én is elvesztettem a bizalmamat a férfiak iránt de õ visszaadta.van, h csak a szerencsén múlik :) nemkell elkeseredni, a barátok tartják bennünk a lelket ;)
Én fiú vagyok, de ugyanigy jártam a lányokkal...Bár õszinte leszek, sokat kihasználtam, és mire odajutottam hogy komoly kapcsolatot szeretnék én estem hasra...de felkeltem ujrakezdtük és most minden oké!Rengeteg barát barátnõm van, akivel egyszerûen olyan szoros a barátságunk, és a bizalmunk, hogy mindenrõl tudok velük beszélni, lehet az tanulás, munka, család, kapcsolat, szex.Ezért szerencsémre vagym inkább szerencsétlenségemre sikerült kiismernem a nõi nemet és nagyon nehéz engem átverni, de ez az éberségemnek is köszönhetõ!Az , hogy a barátnõmet megcsaljam eszembe sem jutott!Ha esetleg valéami problémám van akkor azt nyiltan a szemébe mondom, szerintem ez igy fair!Sikerült elfogadtatni vele, hogy én inkább lányokkal és felnõttekkel barátkozom 17 éves létemre.Az, hogy elhanyagol nem törödik veled, szerintem épp azért van mert érzi, hogy angyon szereted!Kicsit probáltasd vele éreztetni azt , hogy veszély van a kapcsolatotokban, és ha akkoris eztcsinálja akkor nem szeret, de ha hirtelen megváltozik akkor nem akar elvesziteni! Egyébként mennyi idõs vagy te és mennyi a barátod, na meg miota vagytok eggyütt ha szabad tudnom!? Remélem segitettem!
Te tehetsz a nyomorult helyzetedrõl mert képtelen vagy azokat észrevenni akik passzolnának hozzád, vagy csak szimplán nem is akarod észrevenni õket. A sokadik alkalom után annyi fix hogy fel kéne merüljön a kérdés hogy nem e benned van a hiba?! Vagy talán álomvilágban élsz és képtelen elvárásaid vannak, de mindegy is az ilyeneket egyszerûen nem tudom sajnálni, saját helyzetük elbaszarintói!
Igaza van a 3ik hozzaszolonak. Van akik sokadjara pechesek, es nem mindig a lany tehet. es vannak fiukban ugynaolyan pechesek. es nem feltetlen jelent keptelen almokat. En is hanyszor de hanyszor belenyultam ugyanabba a csapdaba es megegettem magam. es igen vannak olyanok akikrol tudom h nagyon rendesek es sosem hasznalnanak ki es mindent megtennenek ertem de nincsen meg a fizikai vonzalom. egy olyan kapcsolat sem tud sokaig elni... Persze nem adtam fel es most ugy nez ki h sikerult megtalalnom azt aki rendes es fizikailag is vonzodom, DE a bizalom nalam is egy kerdojeles pont. Sajnos sokat dolgozik es keveszer vagyunk egyutt igaz meg az elejen tartunk a kapcsolatban, nem mondom h nem bizom benne mert bizom es tudom h o is csalodott mar tehat o is vagyik egy normalis kapcsolatra, de a lelkem melyen ott van a felelem mi lenne ha... ez egy mindennapos lelki kuzdelem pl nalam amin erzem h egyre jobban kuzdok es probalom kontrollalni de nagyon nehez... Ismerek olyan fiut aki erzelmileg anyagilag ki lett hasznalva es nem kepes kiepiteni egy ujabb kapcsolatot, ahogy egy lanyt megkedvel es erzi h tudna hozza kotodni nem kepes tovabb lepni mert a felelem benne erosebb es nem kepes lekuzdeni. ez egy bonyolult dolog, nem lehet igy feket feheren lefesteni h ki erdemel meg es mit...
A kérdező hozzászólása: ja es egy eve
A kérdező hozzászólása: Te egy belevalo srac vagy.Szerencses a baratnod! 20 evesek vagyunk mindketten.en kiprobaltam ezt a "vege a kapcsolatunknak dolgot" es tenyleg megvaltozott...mondjuk csak par napja, de meg mukodik.Csak epp le kene sozkjak arrol h nem bizok a ferfiakban..mar annyira nehez megbizni
A kérdező hozzászólása: Neha meg felek attol is h talan tul durvan vennem vele, "merthat ezt mar a tobbitol is hallottam", de lehet o komolyan mondja...annyira osszezavaro
A kérdező hozzászólása: Eloszor is a baratom nem csalt meg soha, csak a massal levo kapcsolataim miatt nem tudok megbizni benne. Masodszor meg en is felnottem, es mar pont ezeknek koszonhetoen kifinomult az erzekem, es nem hagyom h atverjenek.De az a baj, h a megbizas meg mindig nem megy, es soha nem tudom, h lehet pont valamikor a jelenlegi v a kovetkezo megint olyan...
Szerintem próbálj meg vele foglalkozni, és nem az elõzõkkel. A férfiak, minden ellenkezõ híresztelés ellenére NEM egyformák. Azt gondold végig, hogy Õ mit tett idáig. Ha ez elég neked, és jól megértitek egymást már régóta, és közben nem kacsintgatott félre - akkor szerintem bízhatsz benne. Beszéljetek meg lehetõleg mindent. Elmondhatod neki, hogy már sokszor csalódtál (de ne részletezd) - és emiatt egy kicsit bizamatlanabb vagy. Próbálj meg õrá figyelni.

Van olyan aki nem szereti a "babaillatot"?

Legjobb válasz: Én imádom! Annyira finom... olyan ártatlan! Sztem nem nagyon van olyan ember, aki nem szeretné!

Én imádom! Annyira finom... olyan ártatlan! Sztem nem nagyon van olyan ember, aki nem szeretné!
az a legfinomabb illat a világon :) )))))
Én szabadalmaztatatnám a babaillatú légfrissítõt, parfümöt! Imádom!
Miért szerinted van???
A saját babádét vagy más babájáét?Én a sajátomét sajnos nemérzem, de a barátnõméknél mindig is nagyon szerettem a babaillatot.
A kérdező hozzászólása: van, én
A kérdező hozzászólása: se a sajátomét, se másét
ez komoly? mármint gondolom nem a kakis pelusra gondolsz. de mondjuk mikor behintõporozod a kis tappancsát és pillanatok alatt elterjed a lakásban az a finom illat? hmmm :) ))) én bevallom, babám szappanjával fürdök, annyira finom illatú :D
Hát én sem ....


A srácoknál hány százalékban számít hogy a csaj vékony legyen? Van olyan aki nem azt nézi meg elsőnek?

Többen szeretik a vékony csajokat, de honnan lehet azt lesz?rni hogy melyik fiúnak els?dleges szempont hogy vékony legyen a lány?Hogyan lehet háttérbe szorítani egy ilyen fiúnak ezt a tulajdonságát, elterelni a figyelmet a test felöl, hogy ne számítson nála ez annyira sokat?

Legjobb válasz: Szerintem ez változó. Mondjuk tényleg undorító ha egy lány direkt fogyózik le a 30 kilókig.Én is sovány vagyok Volt már egy pasi aki tett olyan megjegyzést hogy csontkollekció hát nagyon rossz volt :( Pedig én nem a fogyózás miatt vagyok ennyre sovány mert soha életemben nem fogyókúráztam hanem egy betegség miatt rengeteget lefogytam. Szerencsémre találtam egy olyan pasit aki tényleg szeret és megérti a dolgot.De minden erõmmel a hízáson vagyok

Szerintem ez változó. Mondjuk tényleg undorító ha egy lány direkt fogyózik le a 30 kilókig.Én is sovány vagyok Volt már egy pasi aki tett olyan megjegyzést hogy csontkollekció hát nagyon rossz volt :( Pedig én nem a fogyózás miatt vagyok ennyre sovány mert soha életemben nem fogyókúráztam hanem egy betegség miatt rengeteget lefogytam. Szerencsémre találtam egy olyan pasit aki tényleg szeret és megérti a dolgot.De minden erõmmel a hízáson vagyok
CSatlakozom az elõzõhöz, iylen, és hasonló kérdéseket már vagy huszat feltetek:S minden pasinak más és más az izlése. én is inkább azt , , nézem" a lányon h jófej, aranyos vagy normális-e. nem szeretem a csontvázakat. legyen rajta mit nézni, legyen mit fogni:P 21 éves pasi
Szerintem a fiúknak nem a csontváz lányok tetszenek, hanem a normál testalkatúak. Ha nem vagy csontváz, attól még van esélyed, sõt több, mint ha az lennél. Ha valaki kövér, az mondjuk megint más kérdés..
Ne, már......unom ezeket a kérdéseket. Minden férfi más, neme lehet következtést levonni. Ilyen kérdés csak egy kislány tehet fel, annak meg itt semmi keresni valója!!!!!!
Szia, te elötte iró, 21 éves pasi nagyon szép amit irtál.Ismerkedünk?Telt vagyok.
Én nem vagyok túl sovány, de vékony testalkatú!s mindig összeveszem ezen a fiúkkal mert õk a ducibb lányokat szeretik!! Mármint akik nekem tetszenek, s ez nagyon gáz! Mert ez tök nem számít ha vki aranyos kedves, de hát így járok mindig! Sosem fogyóztam, de hízni sem akarok..maradok szingli!! :)

Van olyan aki nem jön ki jól a nevelőapjával hasonló módon?

13 éves koromig éltünk apámmal, de annyit vert engem, hogy anyu végre kitette a szűrét. kb fél évig volt "csend". Aztán anyu keresett valakit maga mellé, hogy anyagilag könnyebben élhessünk és nevelőapámat ajánlották be neki, végül összejöttek, nagyon gyorsan (2-3 hónap után) összeházasodtak. Már lassan 10 éve együtt vannak és eleinte nagyon jókat beszélgettem nevelőapámmal (aki nem nevelt, csak úgy éltünk egymás mellett), de mára minden megváltozott. Olyan szokásai vannak amiket nem tudok hova tenni. Amikor édesanyámat felhívom, hogy beszélgessek vele (én Bp-en élek és 2-3 hetente látom őt), akkor nevelőapám is odamegy a telefonhoz hallgatózni, hogy kideritítse mikről beszélek és sokszor beleordít a telefona csak úgy: ne poffázzá, feejezzed abba teeee... mint valami cigány, körülbelül. Amikor haza megyek, akkor is kiabál velem. Anyukám sosem szól, inkább nevelőapámmal együtt kiabálnak rám, ezt élvezik, ahogy észrevettem. Van olyan (amikor már nem bírom a megaláztatást) visszaszólok, hogy miért beszélnek így velem?! a válasz: látod te kiabálsz, te kezdted... pedig csak (végre) kiszerettem volna állni magam mellett. 22 éves vagyok, Anyukám 65 éves, nevelőapám 60 éves. Lehetséges a korkülönbségek miatt adódnak konfliktusaink? Párom nagyon sajnál engem, a saját szemével látja és hallja, mennyire megaláznak együtt... Az ő szülei tisztelik a "kisebbet". Párom szava épp olyan fontos, mint az anyukájáé. Valami tanácsotok lenne, hogy otthon nagyobb békesség lehessen? próbáltam keülni beszélni velük, de kiakadtak, és azt mondták: hagyjál minket békén ezzel, magaddal törődjél inkább

Legjobb válasz: Ez csak egy tipp, de olyan érzésem lett Téged olvasva, hogy talán az Õ kapcsolatuk kiüresedett, és Te vagy a "közös ellenség", aki összekovácsolod õket. Ezért szidhatnak vállvetve Téged. Persze, lehet, hogy más ilyen "ellenségképük" is van, talán az egész világra haragudnak? Ha így van, nem sokat tehetsz, nem a te hibád, nem is felelõsséged, és megjavítani sem tudod. Sajnálom.

Ez csak egy tipp, de olyan érzésem lett Téged olvasva, hogy talán az Õ kapcsolatuk kiüresedett, és Te vagy a "közös ellenség", aki összekovácsolod õket. Ezért szidhatnak vállvetve Téged. Persze, lehet, hogy más ilyen "ellenségképük" is van, talán az egész világra haragudnak? Ha így van, nem sokat tehetsz, nem a te hibád, nem is felelõsséged, és megjavítani sem tudod. Sajnálom.
A kérdező hozzászólása: Õk érdekbõl házasodtak össze, nem szerették egymást. Tiszteletrõl meg végképp nem volt szó. Anyukámmal úgy beszél nevelõapám, mint a sz*rral. Nekem is épp annyira fáj, amikor szidja õt, mintha nekem mondaná. Persze rám is mond mindent, meg együtt is mondják... talán anyukám akkor érzi azt, hogy véééégre nem õt bántják, ezért száll be a közös szidásba, ha rólam van szó?!
Én hanyagolnám õket, nem hívnám õket telefonon, és nem mennék haza a megaláztatásért.

Bölcsi/ovi-beszoktatós kérdés:Van olyan akinek nem szokott be? Illetve anyuka feladta, és nem hagyta ordítva leszedni magáról a gyereket?

Lányommal még csak az els? héten vagyunk, és a gondozón? kedves, próbál vele kapcsolatba lépni, de a lányom nem reagál rá, és ha hozzáér, akkor fut hozzám, kicsit ijeszt? nekem ez az els? reakciója, pedig olyan barátságos máskor, biztos érzi, hogy a gondozón? nyomul rá...azzal nyugtatom magam, hogy a bölcsi nem kötelez? dolog, és ha nagyon nagyon gáz lesz, akkor nem hagyom ott max..Volt itt ilyen vkinek?

Legjobb válasz: Az oviban is ugyanilyen nehéz, fõleg olyan gyereknek, aki elõtte nem volt közösségbe. Azért szerintem próbálkozz még a bölcsivel, az elsõ pár hétben ez teljesen természetes. Ha ennyire félõs, akkor az ovodában ugyanez lesz vele, de ha elõtte megszokja a bölcsit, akkor valószínû könnyebb lesz. Legyél vele határozott az elváláskor, nem kell sokat ott idõzni, az még rosszabb, mert látod hogy sír és ezzel elbizonytalanít.

Az oviban is ugyanilyen nehéz, fõleg olyan gyereknek, aki elõtte nem volt közösségbe. Azért szerintem próbálkozz még a bölcsivel, az elsõ pár hétben ez teljesen természetes. Ha ennyire félõs, akkor az ovodában ugyanez lesz vele, de ha elõtte megszokja a bölcsit, akkor valószínû könnyebb lesz. Legyél vele határozott az elváláskor, nem kell sokat ott idõzni, az még rosszabb, mert látod hogy sír és ezzel elbizonytalanít.
Az én tapasztalatom: 3 éves még nem volt egészen a lányom, mikor próbáltuk az ovit. Tényleg próba volt, azt már én is az elején mondtam az óvónõknek, mert otthon voltak az ikeröccseivel, szóval nem volt nagyon fontos dolog. Nos, a lányom is így üvöltött, nem evett, nem ivott, stb. Én kivettem. Mindenki hülyének nézett, de nem érdekelt.Ez volt egy éve õsszel. Tavasszal áprilisban közölte a lányom, hogy menni akar az oviba. Beszélgettem vele sokat errõl, (amíg ezt nem mondta, fel sem hoztam az ovit egyátalán), és mondtam neki, ha most elkezd járni, akkor az lesz az õ munkahelye, és hogy akkor ez után mennie kell. Menni akart, és vittem. Járt nyár elejéig, nem igazán szerette meg, többször sírt, de már evett (igaz csak ha etették, pedig amúgy gyönyörûen eszik evõeszközzel) és délben elhoztam. Nyáron nem vittem, összevont csoport volt, és nekem is addig csak macera volt az ovi, pihenntettem. Aug közepén már mondogatta, hogy menne, és észre is vettem rajta, hogy már nem nagyon tudom lekötni. Próbából montam neki hogy ott is alszik, és hogy milyen jó lesz majd, és azóta azt mondta, hogy úgy lesz. Szeptember 3tól jár, elsõ két nap kicsit sírt, azóta imád menni!!!Ott is alszik, délután megyek érte. És már készül a papírja, hogy busszal jöhessen haza, mert a szomszéd faluban van az ovi, diákbusszal mennek-jönnek. Reggel elviszem, de azt kérte, busszal jöhessen haza. Amint kész a papír, buszozik majd a nagylányom. Reggel is csak átöltöztettem, felágaskododott hogy "Anya, adok puszi!", adott is, és rohant be a csoportba. :-)) És én boldogan és nyugodtan hagyom ott, mert tudom hogy jól érzi magát.
Mi csak érdeklõdni voltunk még, egy év múlva fogom beadni a kislányomat, de mondott néhány érdekes dolgot a bölcsivezetõ. Én is kérdeztem, hogy ha nyitott, barátkozós típus a kislányom (most 15 hós), akkor ugye nem lesz gond vele? Erre õ azt felelte, hogy az esetek nagy többségében vagy az elsõ pár napban van sírás vagy egy hónap múlva. Ugyanis akkor jön rá, hogy ez már "visszafordíthatatlan", nem csak játék, hanem tényleg minden nap ugyanúgy menni kell... Muszáj lesz beadnom, mert vissza kell mennem dolgozni, de próbálom magam elõre készíteni a dologra amennyire lehet. Nagyon lelkis vagyok, de a külön szobába költöztetéssel is riogattak, de az is tök simán ment. Én is úgy leszek szerintem mint te, hogy ott hagyom, aztán ha már nem lát lehet sírni nyugodtan. Még annyit azzal biztatom magam, hogy anyukám szerint velünk nem volt gond (öten vagyunk tesók), és rám ütött a kislányom. Apuka bezzeg sokáig csinálta a mûsort reggelente, délután viszont nem akart hazamenni. Szerintem egy év múlva sem lesz könnyebb.
Kiegészítem az elõzõ válaszom avval, hogy persze az óvoda, bõlcsõde megfelelõ "táptalaj" a fertõzéseknek, és egy be nem szokott gyermek pláne könnyen elkaphatja, de ez -úgymond- csupán "ürügy" tudatalatt. A valódi oka a betegségeknek mindig érzelmi, és/vagy gondolkodásból ered minden életkorban, kisgyerekkorban fokozottan érzelmi okokból és gyakran történik meg. Ez is életkori sajátosság. Fokozott érzelmi törõdést, együttlétet igényel a kisgyermek, mégpedig alapvetõen legalább az egyik szülõjétõl. Ha erre kellõ mód és idõ van, ritkábbak a megbetegedéseik.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Csak azért írok, mert hátha vki mást is érint ez a téma, lássa mi lett..:-) A nyolcadik nap vagyunk a beszoktatással, és ma már én itthon vagyok, és csak alvásidõre kell bemennem, kint ücsörögni, ha felkel, akkor ott legyek neki. :-) Minden nagyon flottul ment, pedig sztem én eléggé vibráltam, de a lányom, és a gondozónõ ügyesek voltak. Az ottalvással vannak gondok, de sztem 1-2 hét alatt azt is megszokja...itthon ugye csand van, és sötét, ott meg világos, van egy alapzaj, meg egy csomó gyerek 1 karnyújtásnyira, ezeket meg kell szegényeknek szokni... Ami szívfacsaró, hogy ugyan a lányom nem sír, viszont mikor megyek érte, levegõnek néz, szóval állatira meg van rám haragudva, hogy "cserben hagytam"...kb. mintha gyomron rúgnának...:-( De hát inkább én sírjak itthon, mint Õ ott bent...szóval elég jól haladunk, nem kellett letépni rólam hála az égnek...:-DDDD Nem is hagytam volna... Mindenkinek kitartást, aki hasonló cipõben van! :-)
A kérdező hozzászólása: már beteg is, ma már nem tudtam vinni..:-(( gyakorlatilag 3x1-2órát voltunk eddig, most ebédelt volna ott elõször..:(
A kérdező hozzászólása: :-) köszi. Hát sztem nemhogy 2, de még 1 hétig sem fogjuk húzni betegség nélkül, ugyanis az én lányomat kivéve mindnek folyik az orra, köhögnek...:-/
3. vagyok. Szerintem az lenne a gond, ha nem így reagálna. Aki sírás nélkül szokik be a bölcsibe... hááát, ott valami bibi lehet a háttérben. Ne aggódj, egy egészséges sírás belefér, ettõl még szeretheti a bölcsit késõbb. Azért ha belegondolunk, nekik is, nekünk is hatalmas változás, ezt tényleg meg kell szokni, nem megy egyik napról a másikra, de még két hét sem elég rá. (fõleg, ha utána két hétig betegen van otthon....)
A kérdező hozzászólása: köszönöm mindannyiótok válaszát! Én totál pozitív vagyok ezzel a bölcsi dologgal, még csak a második nap vagyunk, és a lányom nem is félõs, semmi gond ezzel a részével, de ma "megtorpantam" kicsit, mert azt hittem, hogy az én lányom milyen kis nyitott, barátságos, nekünk semmi gondunk nem lesz, meg hogy ha lesz is, az csak majd a második héten, és most kicsit pofára estem...túl lazán vettem, tényleg semmi de semmi ellenérzésem nem volt, sõt, és a lányom mégis így reagál...
Együtt érzek veled. Nem lehet kellemes érzés, h haragszik rád, de hát még pici gyerek, tudod, nem igazán érti, miért hagytad magára, holott a lehetõ legjobbat teszel érte. Majd megengesztelõdik idõvel. :) Meg te is. :)

Van itt olyan anyuka aki beoltotta a babáját agyhártya gyulladás elenni oltással és van olyan aki nem? Miért döntőtettek így?

Legjobb válasz: Most vagyunk túl rajta. Nincs mellékhatása. Azért döntöttünk így, mert anyukámnak volt agyhártyagyulladása és emiatt csillapíthatatlan migrénes fejfájása van és lesz egész életében.

ma halt meg egy fiatal lány agyhártyagyulladásban .most olvastam.és örülök hogy megkapták a gyerekeim.
mindkét gyerekem beoltattam, van amelyik oltást feleslegesnek tartok, de ez pont nem az.
Most vagyunk túl rajta. Nincs mellékhatása. Azért döntöttünk így, mert anyukámnak volt agyhártyagyulladása és emiatt csillapíthatatlan migrénes fejfájása van és lesz egész életében.
Én mind a négy gyerekemet beoltattam, nem volt mellékhatása egyiknél sem és azóta sincs semmi, a legnagyobb már elmúlt 18 a legkisebb pedig 4 és fél hónapos. 10hkm
Be fogjuk, többek között azért, mert az édesapja neurológus, és igen gyakran találkozik ezzel a betegséggel. És mert van olyan gyermek a (nem túl közeli) ismerõsök között, aki összeszedte valahogyan. Nem jött ki túl jól belõle sajnos.
2 hét múlva viszem a fiamat oltásra. Azért döntöttem mellette, mert van a családban egy ovis, és hát emiatt a doki nagyon javasolta.
Beoltattam semmi mellékhatása nem volt
Én beoltattam, és semmi baja nem lett tõle. Nem vagyok nagy híve az oltásoknak, de ezt fontosnak, hasznosnak érzem.
Én is beoltattam. Semmi gond nem volt, és nyugodtabb vagyok. Pedig mi sem vagyunk nagy oltás "mániások".
Mi is beoltattuk, mert járunk közösségbe, ahol a babáknak vannak nagyobb, ovis tesói, féltettem volna, hogy tõlük elkaphatja. Így nyugodtabb vagyok, a doktornõnk is ezt javasolta.
Beoltattam, mert úgy gondoltam, hogy ez fontos. Rotát pl nem adattam be neki. Ezen kívûl még a bárányhimlõ elleni lesz amit megkap.

Sonte 1-en milyenek a szülésznők? Van olyan akit kifejezetten ajánlanátok, és van olyan akit nem?

Fogadott dokim az lesz, de a szülésznőtől félek egy picit. Nem tudom, még hogy fogadunk-e vagy sem.

Van olyan, aki nem feji a tejet csak szoptat?

7 hetes a lányom és nem fejem a tejet, mert mindig kiszívja a cicib?l. Jól lakik és vagy bealszik, vagy kiköpi. Igény szerint szopizik. Nem durrannak be a melleim, mert mikor már kezdene feszülni, mindig kéri a lányom. Eddig még van elég tejem. Váltott mellb?l szoptatok.Érdemes azért fejni? Mert nekem ?szintén szólva eszembe sem jutott. A véd?n? rökönyödött meg, hogy nem fejek.

Legjobb válasz: Én sem fejtem, bár nekem kevés volt a tejem. Illetve akkor fejtem, mikor nagyon feszült fájt a cicim és csomós volt, ez hajnalba volt inkább, mert akisfiam akkor nem ébredt olyan korán már fel, nekem meg fájt már és csöpögni is kezdett, na akkor fejtem csak. Szerintem ha nincs panaszod és a lányod is jól lakik minek fejni?

Én sem fejtem, bár nekem kevés volt a tejem. Illetve akkor fejtem, mikor nagyon feszült fájt a cicim és csomós volt, ez hajnalba volt inkább, mert akisfiam akkor nem ébredt olyan korán már fel, nekem meg fájt már és csöpögni is kezdett, na akkor fejtem csak. Szerintem ha nincs panaszod és a lányod is jól lakik minek fejni?
szerintem fejni a tej növelése miatt szoktak, bár errõl is megoszlanak a vélemények, vagy mert neked rossz, fáj a cicid feszül stb.
"Sosem fejtem"- ennyi volt a válaszom, mégis le lettem pontozva. Miért? Csak válaszoltam a kérdésre. Egy éves múlt a kisfiam, még szopizik, soha nem fejtem, nem volt rá szükség. Mi a rossz ebben?
Ha a babád kiüríti a melledet és nem cél a szaporítás, illetve nem telítõdik túl a melled, nem kell fejni:) . Az én kislányom is két éves, soha nem fejtem, nem is tudtam, mégis szopik még.
én sem fejtem 2 éves korig szopott :-9
Én sem fejek csak akkor ha nagyon muszáj.Ez a 9, 5 hónap alatt nem fordult elõ 10x.Ha nem feszül a cicid akkor szerintem felesleges.
az elso kettonèl fejtem elis ment a tejem 4 ho utàn.a kislànyom most 3 honapos eddig nem fejtem èn is igèny szerint szoptatom.èn is csak remènykedni tudok hogy ez a modszer bevàlik. :) )
én nem fejtem, nem is értem miért kell, ha a gyerek igény szerint van szoptatva annyi tej van amennyi neki kell. majdnem 2 évig szopott, csak azért választottam el mert ujra terhes lettem és 2 hónap után már nem birtam mindent együtt, de ha nem lett volna még kistesó most is szopna:D
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen!!! Akkor csinálom, ahogy jónak látom. Csak elbizonytalanodtam. Meg persze nem szeretném, ha csökkenne a tejem. Szeretnék sokáig szoptatni. Köszönöm még egyszer, szép napot Nektek!
Szia!Én sem fejtem/fejek! 2év 7 hónapig szopotta nagylányom 2 hónapig tandem a kicsivel!A nagyabbahagyta mostmárcsak a 4, 5 hós kicsi szopik!
Szia! Én sem fejtem. 25 hónapos, esténként még mindig szopizik... :D
én 1 hónapig fejtem utána abbahagytam...be is gyulladtak a melleim, 2 hétig lázas beteg voltam, nem is volt utána már tejem...
Nekem 5 hónapos a babàm, anyatejes, sosem tudtam rendesen fejni. Próbálkoztam, mert szerettem volna egy esküvõn inni, ezért 3 héttel elõtte kezdtem fejni. Kb 150 ml-t sikerült lefejni 3 hét alatt.. De a babám mindig jóllakik...
Sosem fejtem.
bocsi :-) na ez a jó
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, hogy megerõsítettetek. Nem fejek továbbra sem, mert nem feszül a mellem, nem csomós, elintézi a babó. Csak nem akartam, hogy emiatt idõvel kevesebb legyen a tejem. De akkor ez egy hülye gondolat volt. Tök jól csináljátok! Maradok én is csak a szopinál, igény szerint. Köszönöm szépen. Ja és én mindenkinek zöld kezet adtam, sajnálom, ha valaki lepontoz, nem tudom miért. Nekem hasznosak voltak a válaszaitok, nagyon is.

Van olyan, aki nem vízöntő és igazak rá ezek?

Legjobb válasz: Persze hogy van olyan. Mondjuk akinek nem a Nap, hanem más bolygója áll a Vízöntõben. Vagy egyszerûen a család, a környezet alakította úgy, hogy ezek közül a tulajdonságok közül legyen neki is.

Persze hogy van olyan. Mondjuk akinek nem a Nap, hanem más bolygója áll a Vízöntõben. Vagy egyszerûen a család, a környezet alakította úgy, hogy ezek közül a tulajdonságok közül legyen neki is.
Hát ha nem nézzük a bolygókat, akkor nagy valószínûséggel az fog kijönni, hogy az ilyen tulajdonságú emberek nagyobb többségének van valamilyen bolygója a vízöntõben.
A kérdező hozzászólása: jó, akkor úgy értem, hogy ha nem bárminemû horoszkóp szerint nézzük, ahnem azt elfelejtjük...csak olyan szinten marad meg h ki mikor született....most hogy magyarázzam el?? nem attól fõggüen h mi hol mikor állt...hanem alapban csak...semmilyyen horoszkóppal összefüggve


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!