Találatok a következő kifejezésre: Van olyan, valaki egyszerűen depressziósnak születik (1 db)

Van olyan, hogy valaki egyszerűen depressziósnak születik?

most 17 éves vagyok... soha nem volt okom szomorúságra, szeret? családban élek, anyagiak is rendben vannak, egy halálesetet leszámítva nem történt velem semmi tragédia, de az is csak pár éve volt. ennek ellenére amióta csak vissza tudok emlékezni, majdnem minden este sírva alszom el. több olyan napom volt, amikor sírtam, mint amikor nem. állandóan az élet múlásán rágódom, és nem marad id?m élvezni. zárkózott vagyok rettenetesen. a kortársaim se bírnak igazán. járok pszihológushoz, pszihiháterhez, mindenféléhez, kb hatéves korom óta, azt mondták, anorexiás is vagyok, mindenestre néha tényleg napokig csak tablettákon élek. nem vagyok emós, szóval az ilyen jelleg? válaszoktól kíméljetek. szeretnék túllenni ezeken, és egy boldog életet élni... nagyon szeretnék. de annyira nehéz. mindig van min tépel?dni. amikor örülök valaminek, akkor rögtön belémhasít az érzés, hogy mindez múlandó. lehet, hogy ez valami genetikai hiba nálam? hogyan küzdhetem le, és lehetek normális?

Legjobb válasz: Én úgy tudom, depresszióra való hajlamot lehet örökölni, a depressziót, mint betegséget nem igazán. De ez nem biztos... Viszont hogyha jársz pszichológushoz, akkor nyugodtan megbízhatsz benne, és bármilyen kérdéseddel fordulhatsz hozzá. Õ azért van, hogy átsegítsen téged ezen. Egyébként mi nem hiszem, hogy nagyon sokat mondhatunk neked, hiszen ha szakemberhez jársz, ezt inkább rá kéne bízni. De sport állítólag sokat javít a dolgon. Meg ha kaptál valamilyen gyógyszert, azt szedd rendesen. Az is használ szerintem, ha ezeket kiírhatod magadból, mint például ahogy most is tetted. :) Remélem, rendbejössz hamarosan, kitartást kívánok! :)

Én úgy tudom, depresszióra való hajlamot lehet örökölni, a depressziót, mint betegséget nem igazán. De ez nem biztos... Viszont hogyha jársz pszichológushoz, akkor nyugodtan megbízhatsz benne, és bármilyen kérdéseddel fordulhatsz hozzá. Õ azért van, hogy átsegítsen téged ezen. Egyébként mi nem hiszem, hogy nagyon sokat mondhatunk neked, hiszen ha szakemberhez jársz, ezt inkább rá kéne bízni. De sport állítólag sokat javít a dolgon. Meg ha kaptál valamilyen gyógyszert, azt szedd rendesen. Az is használ szerintem, ha ezeket kiírhatod magadból, mint például ahogy most is tetted. :) Remélem, rendbejössz hamarosan, kitartást kívánok! :)
sztem kifogod nõni:) gondolj csak arra..nincs miért szomorkodnod...de arra talán csak akkor jössz rá, ha lesz okod szomorúnak lenni, és visszagondolni, , miért is voltás bús ok nélkül?!
Szia!Én is 17 vagyok, és hasonló jellegû problémákkal küzdök, azzal a különbséggel, hogy nem mondhatnám rendezettnek a családi hátteremet, bár a külvilág ebbõl mit sem sejt, hiszen elsõ ránézésre minden tökéletes.S ugyan miért akarna bárki is mélyebbre ásni?Az emberek felszínesek, szeretik magukat biztonságban tudni, még ha a lelkük mélyén tisztában is vannak vele, h becsapják magukat..LÉnyeg a látszat.Sokat rágódtam az általad feltett kérdésen..vagyis felmerült bennem a feltételezés, hogy igenis vannak emberek, akik egyszerûen melankólikus alkatok, s soha nem lesznek 100%-ig elégedettek, s boldogak, mert egyfajta késztetést éreznek a fájdalom megélésére..Nekem is sajnos nagoyn jellegzetes tulajdonságom, hha tudatosul bennem, h igen, boldog vagyok, most minden ok..rögtön azon kezdek görcsölni, hogy meddig tart?s félek az érzés elvesztésétõl..amint felfogom, hogy mulandó, az öröm már messze száll, s én azt mondom magamban:hát igen, tudtam.De kezdek rájönni, hogy a hozzáállással, a félelemmel, a negatív kisugárzással vonzom be saját magamnak a kellemetlen eseményeket, s ezen tudnék változtatni, szeretnék is, csak..egyelõre nagyon messzinek érzem a pozitív, bizakodó gondolkodásmódot.Am. én is borzasztó zárkózott vagyok, és én is az anások táborát gyarapítom:S ha gondolod írj privit, asszem elég sok bennünk a közös:D
Még egy ötlet. :) Lépj be az Ifjúsági Vöröskeresztbe. Magával fog ragadni, lesz célja az életednek, olyan emberek vesznek majd körül, akiktõl csak szeretet kapsz. :) Egy új közösség hasznos tagja lehetsz úgy, hogy közben sok új dolgot is tanulsz! Egy próbát megér, ha van hozzá kedved. :) http://www.mivk.hu, itt találsz a saját régiódhoz elérhetõséget. :)
A kérdező hozzászólása: annyira fura... mintha lenne bennem valami, ami szándékosan gátolja, hogy jól érezzem magam... pedig tényleg próbálom, csak utána eszembe jut, hogy az a kevés ember is meghal, aki közel áll hozzám, meg én is, meg a többiek is, meg blabla, és elmegy a kedvem mindentõl... nyelvekbõl már a negyediket tanulom, sportolni annyira nem szeretek, de lehet, hogy mert az anorexia miatt most nincs nagyon erõm rá (amúgy bicikliztem és úsztam sokat, amíg tudtam, de gyûlöltem), kurva anorexiát is el akarom felejteni örökre. olyan idegen tõlem minden, ami a világon van... jó, tudom, ez önsajnáltatás, de muszáj leírnom...
A sport nagyon jó ötlet! Próbáld ki! De semmiképp sem valami monoton sportot válassz, hanem valami társas, eseménydúsat! Pl: labdajátékok, küzdõsportok (én fõleg az utóbbira szavazok, mert annak különösn jó hatása lehet a lélekre) Ott közösségben is vagy, lesznek barátaid (ha hagyod!!!) , mozogsz, ami önmagában olyan hormonokat termel, amitõl jobb kedved lesz, ezen kívül érnek sikerélmények, stb. Keress olyan sportot, ami tetszik és kezdd el tanulni. Még egy apróság: tudtad, hogy ha SZÁNDÉKOSAN mosolyogsz hosszabb ideig, akkor olyan hormonok szabadulnak fel, amiktõl jobb kedved lesz? Én kipróbáltam, igaz! De csak akkor, ha nem határozod, el, hogy "úgysem segít". Ha közösségben vagy, MINDIG mosolyogj az emberekre! Így könnyebben fogsz barátkozni is. És igenis lehet tudatosan keresni a jót és a szépet! AKARD észrevenni az emberekben is a jóságot, a kedvességet, a világban is a szépet! Annyi minden van, aminek örülni lehet, csak AKARD látni! Nem tudom, kitõl származik a következõ idézet, de nagyon nagy igazság: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk!"
Nem lehet hogy picit sajnálod magad? Valószínüleg túl simán megy az életed. Próbálj meg egy kicsit küzdeni az életben. Sportolj, vegyél részt közösségi munkában, képezd magad! Válalj önkéntes munkát! Menj el dolgozni, pl. most nyáron. Meglátod mennyi minden élmény történik majd veled és nem lesz idõd depi lenni. :)
A kérdező hozzászólása: köszi, hogy írtatok, már ez is segített egy kicsit:)
nincs szerintem igyekezz elfoglalni magad olvass, kirándulj, menj úszni, tornázni, tanulj idegen nyelvet s meglátod, ha nem érsz rá tépelõdni, akkor máris jobban érzed majd magad
Lehetséges hogy van olyan, akkor már ketten vagyunk. Ugyan ilyen vagyok én is, csak 24 éves, és remélem nálad nem marad ez a helyzet, de nálam sem a pszichológusok, sem a gyógyszerek nem segítettek. Cseppet sem lett jobb tõle. Mindenesetre a barátok segíthetnek kicsit a helyzeten, ha eljársz néha és szórakozol, addig sem az életen gondolkodsz. Már ha vannak barátaid, mert így azt sem egyszerû találni. Én is zárkózott vagyok, nem igazán van senki aki megértene, hogy ilyen vagyok, és elfogadna így, gondolom ilyesmi lehet veled is a helyzet.
Szerintem Te is sokat tudsz tenni azért, hogy jól érezd magad. Nem kerül semmibe. Próbáld meg az apróbb örömöket meglátni. Pl. fütyül a rigó, lágy szellõ fújdogál, egészséges vagy, gyönyörõ az égbolt stb. Tudatosan keresd a szépet, a jót, és majd belejössz. Ami még fontos, próbálj meg mosolyogni. Elõször lehet, hogy nem lesz könnyû, de a pozitív dolgokat észre fogják venni és más is mosolyog rád, pozitívan állnak hozzád, szeretnek. Vedd észre, hogy sok ember van akinek sokkal rosszabb, nehezebb az élete, mégis boldog. Értékeld a saját jó sorsodat. Szép az élet. Szeretettel üdvözöllek.
Tudod , én együtt érzek veled. Énmég csak 15 vagyok , de depressziós. Már több éve tart ez az egész. Néha boldog vagyok , nagyon ritkán , és örülök azoknak a napoknak , amiken nem sírok! A környezetemben szinte senki sem ért meg , fõleg mikor az öngyilkosságrol beszélek....És még ha boldog is vagyok , félek hamarosan véget ér...nagyon rossz érzés...neked is kívánom hogy legyél túl rajta minél hamarabb! Sok sikert

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Depresszióval, illetve hangulatingadozással küzdő emberek, van kedvetek együtt kilábalni?

3

Nekem akkor nyári depresszióm van?

Télen főleg mikor még sötét van reggel az utcán vagy othon mikor még mindenki alszik és én zenét hallgatok valami megmagyarázhatatlan idokból örölük.Boldognak éreztem magam.Most nyáron pedig értelmetlennek találok mindent amit csinálok.Lehet ez azért mert metál zenét kezdtem álltalánosan hallgatni.Voltak olyan zenék amiket csak ebben az időszakban hallgattam.Ha ezek előkerülnek megint azt érzem mint télen.Elnézést kicsit hülyére sikerült a kérdés.
14/f

4

Miért történhetett ez? Normális, vagy megint/még mindig beteg vagyok?

Kicsit bonyolult helyzet. Az van, hogy régebben kicsit félénk voltam, ami hatalmas szociális fóbiává változott az évek során, és elég komoly következményei lettek (önvagdosás, szorngás, fóbiák egész sora...), viszont kb fél éve szinte semmi bajom nem volt, nem vágtam meg magam, be tudtam szállni a liftbe vagy a buszra, vagy egyáltalán utcára lépni anélkül, hogy görcsben lennék.
Viszont ma bementem egy könyvesboltba, ami tele volt emberekkel, és kb 10p. után nagyon melegem lett (az üzletben volt légkondi), elszédültem, alig kaptam levegöt és úgy szúrt a mellkasom, hogy nem bírtam lélegezni. Akkor most mi van? Meggyólgyultam, és ez valami más lehetett, vagy nincs rendben minden körülöttem?

1

Van itt valaki akinek szinten vannak gondjai es szivesen beszelgetne egy "bajtarssal"?

en senkivel sem tudom megbeszelni a gondjaim es felemeszt :(

5

Mi pontosan a Westermarck hatás?

Bővebben kifejtett választ sehol nem találtam a neten.

3

Mit tanácsoltok? Mit tegyek? (Többi lent)

Ami itt megy az a mentális/lelki egészségemnek tesz kárt. Olyan embertípus vagyok, aki szeret a másikon segíteni, de sajnos egyedül nem bírok el ennyivel.
Ami megy az interneten/tévében/rádióban azt már teljesen nem bírom. Mindenhol politika, rasszizmus stb.
Politika: Milliók éheznek, az ország egyre nagyobb szegénységben. Senkinek se biztos a munkahelye. Lehet h ezt a pár hónapot se bírja ki a választásokig.
Rasszizmus: Magyar vagyok, de az elveim az, hogy nem a bőrszín határozza meg az embert, hanem a cselekedetei. Mindenhol cigányozás és zsidózás, amikor ők is emberek. Láttam már rendes cigányt és tolvaj magyart is.
Szeretném, hogy minden rendben legyen, de amikor eszembe jut, h egyedül nem tehetek semmit, akkor általában negatív hangulatba kerülök át.
Mit tanácsoltok, mit tegyek?

4

Mit csináljak ha feszült és ideges vagyok?

Gombóc van a torkomban, de annyira h enyire még soha nem voltam feszült. Kimentem futni, akkor nem voltam ideges de pár órával késöbb megint. Annyira rosz a helyzet hogy kihat az egészségemre. Enyhr hányingerem van, kiráz a hideg verejték, libabőrözök, rosz a közérzetem. Mit csináljak? Ilyen még sosem volt! :(

3

Hogy lehetne visszaszokni az "életbe" és változtatni ezen az egyhangú életmódon?

Hosszú ideje álláskereső vagyok.De már ennél is hosszabb ideje, hogy nincs baráti társaságom és "szórakozásom".30 feletti nő vagyok, tehát a szórakozás alatt nem bulizásra gondolok, hanem valami nyugodtabb, csendesebb kikapcsolódásra.Szívesen elmennék mondjuk nyaralni, a lányommal, de nincs rá pénz.Régebben szívesen jártam vásárolni, de most, hogy már csak kajára jut pénz, attól is elment a kedvem.Nincs semmi, ami inspirálna, hogy kimozduljak itthonról így ha nem muszáj, nem megyek.Na jó, erre most rátettek a 40 fokos melegek, mert nem bírom a hőséget még itthon sem, nemhogy odakinn....
És most, elborzasztó belegondolni, hogy viszonylag fiatalon , mikor szép nyár van én itt vagyok bezárva és se kedvem, se lehetőségem nincs kimozdulni(legalábbis olyan lehetőség, ami vonzana, kíváncsivá tenne).Még szörnyűbb, hogy annyira beleszoktam ebbe a tespedt állapotba, hogy már , se kedvem, se energiám nincs nagyon bármit is csinálni.Lassan úgy vagyok a dolgokkal, mint a viccben nyuszika a gázrezsóval...
Nem vagyok depis, nem hanyagolom el magam, sem a környezetem, csak megrekedtem ebben az unalmas, sehová nem vezető helyzetben és nem tudom, hogy jöjjek ki belőle.
Társat keresek, de valahogy az sem dob fel igazán, azt is "muszájból" csinálom, mint általában minden mást.
Ilyenkor hogy találhat újra magára az ember??
Mert nem voltam ám mindig ilyen!

3

Hogyan győzhetném le a feszültséget?

Pánikos depressziós vagyok kb 18 éve. Szedek szeropramot, ezért szerencsére a pánik nagyon ritkán jön rám, viszont este félek a sötétben sétálni. Mindig az jut az eszembe, hogy mi van, ha megtámadnak...annyira megijednék, hogy még véletlenül sem tudnám magam megvédeni. Miért félek este egy jó sétától? Miért nem tudok már élvezni olyan dolgokat, amiket régen igen? Hogyan hagyhatnám el ezeket a negatív érzéseket?

3

A Pszichiáteremmel van a baj vagy velem?

Pszichiáterhez járok 8 éve, eleinte kapcsolati probléma miatt kerültem hozzá. Most már fogalmam sincs. Tiltakoztam a gyógyszeres kezelés ellen, mert nem hittem, hogy szükségem lenne rá. Sajnos, idővel meggyőzött, mert annyi stigmát kaptam, hogy a végén már magam sem tudtam, hogy jól teszem-e, hogy nem hallgatok az orvosomra ő biztos tudja, én meg itt pattogok, „ teles tele mentális betegséggel a fejemben”.

A Diagnózisok, amiket kaptam:

- Disztimia, - Hisztrionikus személyiségzavar, - Mániás depresszió, - Bipoláris affektív zavar, - jelenleg kevert tünetek… később még hozzájött az Akut stressz reakció

Végig kóstoltam a gyógyszerek étlapját, hát nem mondom…

Miasterin Merc: egész éjjel vakaróztam, és nem tudtam aludni.

Effectin: menstruáció alkalmával ömlött belőlem a vér, és 1 hónap szedés után akaratlanul remegett a szám, és a szemem.

Tegretol: nagyon erős fejfájást okozott, zavartság.

Convulex: csomóban, hullott a hajam, és nem éreztem semmi javulást. (mondtam, hogy abbahagyom, mert hullik a hajam, erre az orvosom, hogy türelmetlen vagyok az csak átmeneti, és szedjem tovább, aztán ajánlottam neki, hogy szedje ő)

Xanax: amitől egész nap tompultam, közömbössé váltam, és egyre több kellett.

Edronax: nálam ez ütötte ki a biztosítékot, megmagyarázhatatlan feszültséget éreztem, agresszív lettem, és egész nap, azért imádkoztam, hogy múljon el a hatása, nehogy kiugorjak az emeletről. (itt nagyon kiakadtam, és megijedtem, mert ilyet még soha nem éreztem, kezdett megszakadni a bizalmam, ha egy orvos jót akar nekem, akkor nem ír fel mérgeket, amitől megakarok halni, szerinte itt is én voltam a hülye, és a vulgáris... kicsit hangosabban közöltem vele, hogy nem vagyok kísérleti nyúl)

Ezek mellett még írt Stilnoxot, hogy tudjak aludni ( helyette inkább már gyógyteával próbálkoztam, és kálcium porral, bevált. Írt még Zoloftot, azt már ki sem váltottam. De előfordultak rémálmok, volt, hogy azt álmodtam, hogy egy kapualjban fekszik egy kupac meztelen halott csecsemő. Volt, hogy azt álmodtam, hogy test szerte tele vagyok sebekkel, és az egyiket lehúztam, és folyt belőlem a genny… szuper „gyógyszerek”. Egy rémálom után kellett egy óra, azon gondolkoztam, hogy ez tényleg megtörtént vagy csak álmodtam.

Ezek után több hónapra abbahagytam a gyógyszereket, és a terápiázást, lett egy kapcsolatom, ami igen hamar zátonyra futott. Visszafutottam az orvosomhoz, hogy nem tudok aludni, enni, és állandóan agyalok, ideges vagyok. Doktorom utamra engedett, és ismét Xanaxot írt fel, esténként elkezdtem szedni, egy hét után csúnyán összevesztem az akkori párommal, és szétvertem a lakását (ilyen feszült soha életemben nem voltam), és utána bevettem a maradék gyógyszerem, másnap a toxikológián ébredtem. A felelősségemet vállaltam, ugyanis a volt párom beperelt, és ezzel egyedül nekem kell szembe néznem, és vállalnom a tettem, csak egyet nem értek, hogy a gyógyszernek elvileg azt a célt kellett volna szolgálnia (amit akkor már egy hete szedtem), hogy nyugodt legyek, és nem pont az ellenkezőjét. Itt a nagy kérdőjel a fejemben!

Magamtól jelentkeztem rehabilitációra, ott ismét kezdődött a gyógyszerezésem (rögtön kaptam Depakine-t, Xanaxot, és Stilnoxot). Mondanom sem kell, hogy elfogyott a maradék agyam. És akkor eldöntöttem, hogy ez így nagyon nem jó!! Kijöttem, és szép fokozatosan elhagytam a gyógyszereket… ez egy éve történt, azóta nem szedek semmit, problémáim ugyanúgy vannak, de nem vagyok tompa, zavart, agresszív, tudok aludni, van étvágyam! Az életem egy részét, azért osztottam meg, mert így szeretnék segítséget kérni...

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!