Találatok a következő kifejezésre: Van olyan, valaki egyszerűen depressziósnak (1 db)

Van olyan, hogy valaki egyszerűen depressziósnak születik?

most 17 éves vagyok... soha nem volt okom szomorúságra, szeret? családban élek, anyagiak is rendben vannak, egy halálesetet leszámítva nem történt velem semmi tragédia, de az is csak pár éve volt. ennek ellenére amióta csak vissza tudok emlékezni, majdnem minden este sírva alszom el. több olyan napom volt, amikor sírtam, mint amikor nem. állandóan az élet múlásán rágódom, és nem marad id?m élvezni. zárkózott vagyok rettenetesen. a kortársaim se bírnak igazán. járok pszihológushoz, pszihiháterhez, mindenféléhez, kb hatéves korom óta, azt mondták, anorexiás is vagyok, mindenestre néha tényleg napokig csak tablettákon élek. nem vagyok emós, szóval az ilyen jelleg? válaszoktól kíméljetek. szeretnék túllenni ezeken, és egy boldog életet élni... nagyon szeretnék. de annyira nehéz. mindig van min tépel?dni. amikor örülök valaminek, akkor rögtön belémhasít az érzés, hogy mindez múlandó. lehet, hogy ez valami genetikai hiba nálam? hogyan küzdhetem le, és lehetek normális?

Legjobb válasz: Én úgy tudom, depresszióra való hajlamot lehet örökölni, a depressziót, mint betegséget nem igazán. De ez nem biztos... Viszont hogyha jársz pszichológushoz, akkor nyugodtan megbízhatsz benne, és bármilyen kérdéseddel fordulhatsz hozzá. Õ azért van, hogy átsegítsen téged ezen. Egyébként mi nem hiszem, hogy nagyon sokat mondhatunk neked, hiszen ha szakemberhez jársz, ezt inkább rá kéne bízni. De sport állítólag sokat javít a dolgon. Meg ha kaptál valamilyen gyógyszert, azt szedd rendesen. Az is használ szerintem, ha ezeket kiírhatod magadból, mint például ahogy most is tetted. :) Remélem, rendbejössz hamarosan, kitartást kívánok! :)

Én úgy tudom, depresszióra való hajlamot lehet örökölni, a depressziót, mint betegséget nem igazán. De ez nem biztos... Viszont hogyha jársz pszichológushoz, akkor nyugodtan megbízhatsz benne, és bármilyen kérdéseddel fordulhatsz hozzá. Õ azért van, hogy átsegítsen téged ezen. Egyébként mi nem hiszem, hogy nagyon sokat mondhatunk neked, hiszen ha szakemberhez jársz, ezt inkább rá kéne bízni. De sport állítólag sokat javít a dolgon. Meg ha kaptál valamilyen gyógyszert, azt szedd rendesen. Az is használ szerintem, ha ezeket kiírhatod magadból, mint például ahogy most is tetted. :) Remélem, rendbejössz hamarosan, kitartást kívánok! :)
sztem kifogod nõni:) gondolj csak arra..nincs miért szomorkodnod...de arra talán csak akkor jössz rá, ha lesz okod szomorúnak lenni, és visszagondolni, , miért is voltás bús ok nélkül?!
Szia!Én is 17 vagyok, és hasonló jellegû problémákkal küzdök, azzal a különbséggel, hogy nem mondhatnám rendezettnek a családi hátteremet, bár a külvilág ebbõl mit sem sejt, hiszen elsõ ránézésre minden tökéletes.S ugyan miért akarna bárki is mélyebbre ásni?Az emberek felszínesek, szeretik magukat biztonságban tudni, még ha a lelkük mélyén tisztában is vannak vele, h becsapják magukat..LÉnyeg a látszat.Sokat rágódtam az általad feltett kérdésen..vagyis felmerült bennem a feltételezés, hogy igenis vannak emberek, akik egyszerûen melankólikus alkatok, s soha nem lesznek 100%-ig elégedettek, s boldogak, mert egyfajta késztetést éreznek a fájdalom megélésére..Nekem is sajnos nagoyn jellegzetes tulajdonságom, hha tudatosul bennem, h igen, boldog vagyok, most minden ok..rögtön azon kezdek görcsölni, hogy meddig tart?s félek az érzés elvesztésétõl..amint felfogom, hogy mulandó, az öröm már messze száll, s én azt mondom magamban:hát igen, tudtam.De kezdek rájönni, hogy a hozzáállással, a félelemmel, a negatív kisugárzással vonzom be saját magamnak a kellemetlen eseményeket, s ezen tudnék változtatni, szeretnék is, csak..egyelõre nagyon messzinek érzem a pozitív, bizakodó gondolkodásmódot.Am. én is borzasztó zárkózott vagyok, és én is az anások táborát gyarapítom:S ha gondolod írj privit, asszem elég sok bennünk a közös:D
Még egy ötlet. :) Lépj be az Ifjúsági Vöröskeresztbe. Magával fog ragadni, lesz célja az életednek, olyan emberek vesznek majd körül, akiktõl csak szeretet kapsz. :) Egy új közösség hasznos tagja lehetsz úgy, hogy közben sok új dolgot is tanulsz! Egy próbát megér, ha van hozzá kedved. :) http://www.mivk.hu, itt találsz a saját régiódhoz elérhetõséget. :)
A kérdező hozzászólása: annyira fura... mintha lenne bennem valami, ami szándékosan gátolja, hogy jól érezzem magam... pedig tényleg próbálom, csak utána eszembe jut, hogy az a kevés ember is meghal, aki közel áll hozzám, meg én is, meg a többiek is, meg blabla, és elmegy a kedvem mindentõl... nyelvekbõl már a negyediket tanulom, sportolni annyira nem szeretek, de lehet, hogy mert az anorexia miatt most nincs nagyon erõm rá (amúgy bicikliztem és úsztam sokat, amíg tudtam, de gyûlöltem), kurva anorexiát is el akarom felejteni örökre. olyan idegen tõlem minden, ami a világon van... jó, tudom, ez önsajnáltatás, de muszáj leírnom...
A sport nagyon jó ötlet! Próbáld ki! De semmiképp sem valami monoton sportot válassz, hanem valami társas, eseménydúsat! Pl: labdajátékok, küzdõsportok (én fõleg az utóbbira szavazok, mert annak különösn jó hatása lehet a lélekre) Ott közösségben is vagy, lesznek barátaid (ha hagyod!!!) , mozogsz, ami önmagában olyan hormonokat termel, amitõl jobb kedved lesz, ezen kívül érnek sikerélmények, stb. Keress olyan sportot, ami tetszik és kezdd el tanulni. Még egy apróság: tudtad, hogy ha SZÁNDÉKOSAN mosolyogsz hosszabb ideig, akkor olyan hormonok szabadulnak fel, amiktõl jobb kedved lesz? Én kipróbáltam, igaz! De csak akkor, ha nem határozod, el, hogy "úgysem segít". Ha közösségben vagy, MINDIG mosolyogj az emberekre! Így könnyebben fogsz barátkozni is. És igenis lehet tudatosan keresni a jót és a szépet! AKARD észrevenni az emberekben is a jóságot, a kedvességet, a világban is a szépet! Annyi minden van, aminek örülni lehet, csak AKARD látni! Nem tudom, kitõl származik a következõ idézet, de nagyon nagy igazság: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk!"
Nem lehet hogy picit sajnálod magad? Valószínüleg túl simán megy az életed. Próbálj meg egy kicsit küzdeni az életben. Sportolj, vegyél részt közösségi munkában, képezd magad! Válalj önkéntes munkát! Menj el dolgozni, pl. most nyáron. Meglátod mennyi minden élmény történik majd veled és nem lesz idõd depi lenni. :)
A kérdező hozzászólása: köszi, hogy írtatok, már ez is segített egy kicsit:)
nincs szerintem igyekezz elfoglalni magad olvass, kirándulj, menj úszni, tornázni, tanulj idegen nyelvet s meglátod, ha nem érsz rá tépelõdni, akkor máris jobban érzed majd magad
Lehetséges hogy van olyan, akkor már ketten vagyunk. Ugyan ilyen vagyok én is, csak 24 éves, és remélem nálad nem marad ez a helyzet, de nálam sem a pszichológusok, sem a gyógyszerek nem segítettek. Cseppet sem lett jobb tõle. Mindenesetre a barátok segíthetnek kicsit a helyzeten, ha eljársz néha és szórakozol, addig sem az életen gondolkodsz. Már ha vannak barátaid, mert így azt sem egyszerû találni. Én is zárkózott vagyok, nem igazán van senki aki megértene, hogy ilyen vagyok, és elfogadna így, gondolom ilyesmi lehet veled is a helyzet.
Szerintem Te is sokat tudsz tenni azért, hogy jól érezd magad. Nem kerül semmibe. Próbáld meg az apróbb örömöket meglátni. Pl. fütyül a rigó, lágy szellõ fújdogál, egészséges vagy, gyönyörõ az égbolt stb. Tudatosan keresd a szépet, a jót, és majd belejössz. Ami még fontos, próbálj meg mosolyogni. Elõször lehet, hogy nem lesz könnyû, de a pozitív dolgokat észre fogják venni és más is mosolyog rád, pozitívan állnak hozzád, szeretnek. Vedd észre, hogy sok ember van akinek sokkal rosszabb, nehezebb az élete, mégis boldog. Értékeld a saját jó sorsodat. Szép az élet. Szeretettel üdvözöllek.
Tudod , én együtt érzek veled. Énmég csak 15 vagyok , de depressziós. Már több éve tart ez az egész. Néha boldog vagyok , nagyon ritkán , és örülök azoknak a napoknak , amiken nem sírok! A környezetemben szinte senki sem ért meg , fõleg mikor az öngyilkosságrol beszélek....És még ha boldog is vagyok , félek hamarosan véget ér...nagyon rossz érzés...neked is kívánom hogy legyél túl rajta minél hamarabb! Sok sikert

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

A húgon teljesen kikelt magából amióta véget ért a kapcsolata. Teljesen megváltozott. Az utóbbi napokban már enni sem akar és az öngyilkosságot emlegeti. Még a szobájába sem enged be senki. Hogyan tudnánk neki segíteni? Pszichológus?

2

Azt hiszem depressziós vagyok, mit kell tennem?

Senkivel nem tudom megbeszélni, úgyhogy kérlek segítsetek , hogy hova menjek ezzel és mennyibe fog kerülni? Nem akarok gyógyszereket szedni.
És nem is tudom magamat kigyógyítani, voltam már ennél rosszabb állapotban tudom, de akkor sikerült továbblépnem, de most valahogy nem megy.
Hetek óta annyira fáradt vagyok, hogy az valami elképesztő, nagyon későn alszom el, hajnalban, mert nem vagyok álmos, igazán semmi nem érdekel. De viszonylag korán kelek fel. Amikor felkelek nagyon fáradtnak érzem magam, ledőlök és pihenek, de ezek után is fáradt vagyok, a fejem kicsit fáj, mintha kicsit zsibbadna is. Mindenért sírok szinte, és hasztalannak érzem magam, sőt utálom is magam. Már nem érdekel semmi. Eljárok néha edzeni , de olyankor is érzem ,hogy írnám még csinálni, de nem akarom és abbahagyom. Oda is amúgy nagyon nehezen veszem rá magam , hogy elmenjek. Már hónapok óta a barátom miatt teljesen rosszul érzem magam, volt két hét amikor leírhatatlan fájdalmat éreztem miatta, szinte mindennap sírtam akkor, azért mert már 4 éve együtt vagyunk, de ő nem olyan ember mint amilyennek mutatta magát, mindenért engem hibáztat, kiabál velem, csúnyákat mond rám, ordít, volt hogy lökdösött is, mindenki előtt megaláz. Én már csak csendben tűröm nem mondok semmit, mert ha megszólalok leordít. Most is ,elmertem neki mondani , hogy nem vagyok jól már hetek óta, erre ordított velem, hogy mit képzelek , hogy nem szóltam eddig neki róla, hogy semmit nem csinálok miért nem megyek orvoshoz..
A szüleimmel nem tudok beszélni erről ,mert nem lehet.Nem érdeklem őket, úgyhogy ez kizárt. A nagymamám az akivel lehetne beszélni, de ő már túl idős ahhoz hogy ilyenekkel terheljem.
A jövőmet sem látom szépnek, úgy érzem egy semmi vagyok és az életem is az, és hogy nincs semminek értleme, meg hogy túl érzékeny vagyok, és ezt is utálom, meg sajnálom a múltamat, hogy miért szerettem bele a barátomba,a hibáimon rágódok.Alig tudok koncentrálni, sőt egyáltalán nem tudok.
De egyéként már a barátom sem érdekel úgy, régebben meghaltam volna, ha elhagy vagy így elhanyagol ,mint most, erre már teljesen érdektelenné vált a számomra, nem érdekel hogy mit tesz vagy mond.

6

Mit tegyek, ha úgy érzem, teljesen tönkreteszem magam?

Fóbiáim vannak, nem merek kilépni a forgalmas utcára, mert rosszul érzem magam, ha korombéli gyerekekkel találkozom. Néha pánikrohamom van és minden nap fáj a fejem, ezért minden nap gyógyszert szedek be.
Egyszerűen nincs semmi önbizalmam, félek, hogy mások mit gondolnának rólam, stb...
A szüleim ezért dühösek és fenyegetnek, hogy pszichológushoz visznek, de azt nem akarom
Kérlek segítsetek, hogyan tudnék megváltozni?
14/L

3

Depressziós vagyok már évek óta?

Már számtalan ilyen kérdést tettem fel, de azóta sem lett jobb egyszerűen nem bírok már ezen a világon létezni, még nem próbáltam megölni magam, de már nagyon gondolkozom rajta hogy hogyan próbálhatnám meg lebukás nélkül. Persze szeretném hogy megváltozzak, de nem tudom hogyan. Pszichológushoz NEM fogok elmenni, mert ugyebár soha sehova nem megyek ki, barátaim nincsenek, teljesen feleslegesnek érzem magam, a családom idegesít, néha meg tudnám ölni őket, egyszerűen senkinek sem számítok. Kérlek szépen ne gyertek azzal, hogy kislány vagy még, majd kinövöd! Ezt senki sem értheti meg, senki nem tudhatja hogy én mit érzek, csak azok akik voltak már hasonló helyzetben. Régen sokat csúfoltak, emiatt pedig teljesen tönkrementem lelkileg, nem merek beszélni és nem merek még a házból kimenni sem egyedül. Nagyon kéne valami segítség, bármi, mert nem tudom hogy mit csináljak. Egész nap csak ülök a gép előtt és semmihez sincs kedvem, még gépezni se gépezek csak ülök, nézek magam elé és bőgök. A "meg akarok halni"-osdi pedig már 3-4 éve megy, szóval azt hiszem már komoly a dolog.
16/L

3

Hogy legyek úrrá magamon, a hétköznapokon?

21 éves lány vagyok, két hónapja elköltöztem otthonról, úgy kb. 250 km-re, a barátomhoz. Együtt élünk, jól meg vagyunk, a kapcsolatunkkal nincs gond, velem annál inkább. Több egészségügyi problémám is van, ami felemészt. Pánikolós típus vagyok, minden orvosi eljárástól rettegek. Gyomortükrözésre kéne mennem, de iszonyatosan félek tőle. Egy hete voltam és képtelen volt megcsinálni az orvos, mert folyton kirántottam a csövet. Ezen kívül mandulaműtétre is el kellene mennem, de egyenesen rettegek tőle. Ezen kívül még számos eü gondom van. A barátom napközben dolgozik, nekem csak annyi volna a dolgom, hogy takarítsak és főzzek, valamint felügyeljem a pár napja hozzánk került kölyökkutyát. Azt hittem, hogy minden szép és jó lesz, de felemésztenek a hülye gondolataim, nincs kedvem semmihez, folyton rosszul érzem magam. De nem annyira, hogy így viselkedjek! Fájdogál a hasam, hányingerem van, de ettől még nyugodtan csinálhatnék itthon bármit, mégis képtelen vagyok, folyton álmos, fáradt, stresszes. Mit kezdhetnék magammal? Azt tervezem,hogy elmegyek jógázni. Szeptembertől estin fogok tanulni (OKJ), de az csak kéthetente két nap lesz. Meg fogom szokni ezt a helyzetet?

6

Segítség! Úgy érzem mintha két személyiségem lenne. Mit tegyek ellene? Mással már volt ilyen?

Minden 2006-ban kezdődött mikor a haláltól rettegve elkezdtem hinni a piramis gyógyító erejében. Tudom betegesen hangzik de megváltoztattam a külsőm "Fáraósra" nyomon követve kedvenc történelmi személyem III. Ramszeszt.
Illetve az ágyamra helyeztem egy fém piramist amiért sajnos legomboltak rólam közel 100e forintot. Idén év elején vettem észre először mintha két személyiségem lenne, ez annyit tesz hogy egyszer nagyon kedves segítőkész vagyok az emberekkel, máskor viszont ha tőlem kérnek valamit nem teszem meg, leordítom őket. Nagyon zavar mert tudom hogy ez nem én vagyok. Két hónapja volt egy hallucinációm miszerint az égen egy narancssárga emberszabású majom arca megjelent és arra kért hogy halljak meg. Kábítószereket nem használok, de viszont minden reggel úgy kezdem a napot hogy beveszek egy
algopyrin-t. Ha nem tenném egész nap fájna a fejem. A munkahelyemen a kollégáim olyanokat mondanak a hátam mögött mint például:"Na megjött a skizofrén" Engem ez nagyon zavar nem akarok teljesen megőrülni, sokszor még felnőtt férfiként sírok is, de viszont orvoshoz sem merek elmenni mert félek hogy akaratom ellenére bezárnak megaláznak.Mit tegyek? Nektek már volt hasonló problémátok? A tapasztalataitokat írjátok le létszíves!

4

Depresszióval, illetve hangulatingadozással küzdő emberek, van kedvetek együtt kilábalni?

3

Nekem akkor nyári depresszióm van?

Télen főleg mikor még sötét van reggel az utcán vagy othon mikor még mindenki alszik és én zenét hallgatok valami megmagyarázhatatlan idokból örölük.Boldognak éreztem magam.Most nyáron pedig értelmetlennek találok mindent amit csinálok.Lehet ez azért mert metál zenét kezdtem álltalánosan hallgatni.Voltak olyan zenék amiket csak ebben az időszakban hallgattam.Ha ezek előkerülnek megint azt érzem mint télen.Elnézést kicsit hülyére sikerült a kérdés.
14/f

4

Miért történhetett ez? Normális, vagy megint/még mindig beteg vagyok?

Kicsit bonyolult helyzet. Az van, hogy régebben kicsit félénk voltam, ami hatalmas szociális fóbiává változott az évek során, és elég komoly következményei lettek (önvagdosás, szorngás, fóbiák egész sora...), viszont kb fél éve szinte semmi bajom nem volt, nem vágtam meg magam, be tudtam szállni a liftbe vagy a buszra, vagy egyáltalán utcára lépni anélkül, hogy görcsben lennék.
Viszont ma bementem egy könyvesboltba, ami tele volt emberekkel, és kb 10p. után nagyon melegem lett (az üzletben volt légkondi), elszédültem, alig kaptam levegöt és úgy szúrt a mellkasom, hogy nem bírtam lélegezni. Akkor most mi van? Meggyólgyultam, és ez valami más lehetett, vagy nincs rendben minden körülöttem?

1

Van itt valaki akinek szinten vannak gondjai es szivesen beszelgetne egy "bajtarssal"?

en senkivel sem tudom megbeszelni a gondjaim es felemeszt :(

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!