Találatok a következő kifejezésre: Van olyan, valaki egyszerűen depressziósnak (1 db)

Van olyan, hogy valaki egyszerűen depressziósnak születik?

most 17 éves vagyok... soha nem volt okom szomorúságra, szeret? családban élek, anyagiak is rendben vannak, egy halálesetet leszámítva nem történt velem semmi tragédia, de az is csak pár éve volt. ennek ellenére amióta csak vissza tudok emlékezni, majdnem minden este sírva alszom el. több olyan napom volt, amikor sírtam, mint amikor nem. állandóan az élet múlásán rágódom, és nem marad id?m élvezni. zárkózott vagyok rettenetesen. a kortársaim se bírnak igazán. járok pszihológushoz, pszihiháterhez, mindenféléhez, kb hatéves korom óta, azt mondták, anorexiás is vagyok, mindenestre néha tényleg napokig csak tablettákon élek. nem vagyok emós, szóval az ilyen jelleg? válaszoktól kíméljetek. szeretnék túllenni ezeken, és egy boldog életet élni... nagyon szeretnék. de annyira nehéz. mindig van min tépel?dni. amikor örülök valaminek, akkor rögtön belémhasít az érzés, hogy mindez múlandó. lehet, hogy ez valami genetikai hiba nálam? hogyan küzdhetem le, és lehetek normális?

Legjobb válasz: Én úgy tudom, depresszióra való hajlamot lehet örökölni, a depressziót, mint betegséget nem igazán. De ez nem biztos... Viszont hogyha jársz pszichológushoz, akkor nyugodtan megbízhatsz benne, és bármilyen kérdéseddel fordulhatsz hozzá. Õ azért van, hogy átsegítsen téged ezen. Egyébként mi nem hiszem, hogy nagyon sokat mondhatunk neked, hiszen ha szakemberhez jársz, ezt inkább rá kéne bízni. De sport állítólag sokat javít a dolgon. Meg ha kaptál valamilyen gyógyszert, azt szedd rendesen. Az is használ szerintem, ha ezeket kiírhatod magadból, mint például ahogy most is tetted. :) Remélem, rendbejössz hamarosan, kitartást kívánok! :)

Én úgy tudom, depresszióra való hajlamot lehet örökölni, a depressziót, mint betegséget nem igazán. De ez nem biztos... Viszont hogyha jársz pszichológushoz, akkor nyugodtan megbízhatsz benne, és bármilyen kérdéseddel fordulhatsz hozzá. Õ azért van, hogy átsegítsen téged ezen. Egyébként mi nem hiszem, hogy nagyon sokat mondhatunk neked, hiszen ha szakemberhez jársz, ezt inkább rá kéne bízni. De sport állítólag sokat javít a dolgon. Meg ha kaptál valamilyen gyógyszert, azt szedd rendesen. Az is használ szerintem, ha ezeket kiírhatod magadból, mint például ahogy most is tetted. :) Remélem, rendbejössz hamarosan, kitartást kívánok! :)
sztem kifogod nõni:) gondolj csak arra..nincs miért szomorkodnod...de arra talán csak akkor jössz rá, ha lesz okod szomorúnak lenni, és visszagondolni, , miért is voltás bús ok nélkül?!
Szia!Én is 17 vagyok, és hasonló jellegû problémákkal küzdök, azzal a különbséggel, hogy nem mondhatnám rendezettnek a családi hátteremet, bár a külvilág ebbõl mit sem sejt, hiszen elsõ ránézésre minden tökéletes.S ugyan miért akarna bárki is mélyebbre ásni?Az emberek felszínesek, szeretik magukat biztonságban tudni, még ha a lelkük mélyén tisztában is vannak vele, h becsapják magukat..LÉnyeg a látszat.Sokat rágódtam az általad feltett kérdésen..vagyis felmerült bennem a feltételezés, hogy igenis vannak emberek, akik egyszerûen melankólikus alkatok, s soha nem lesznek 100%-ig elégedettek, s boldogak, mert egyfajta késztetést éreznek a fájdalom megélésére..Nekem is sajnos nagoyn jellegzetes tulajdonságom, hha tudatosul bennem, h igen, boldog vagyok, most minden ok..rögtön azon kezdek görcsölni, hogy meddig tart?s félek az érzés elvesztésétõl..amint felfogom, hogy mulandó, az öröm már messze száll, s én azt mondom magamban:hát igen, tudtam.De kezdek rájönni, hogy a hozzáállással, a félelemmel, a negatív kisugárzással vonzom be saját magamnak a kellemetlen eseményeket, s ezen tudnék változtatni, szeretnék is, csak..egyelõre nagyon messzinek érzem a pozitív, bizakodó gondolkodásmódot.Am. én is borzasztó zárkózott vagyok, és én is az anások táborát gyarapítom:S ha gondolod írj privit, asszem elég sok bennünk a közös:D
Még egy ötlet. :) Lépj be az Ifjúsági Vöröskeresztbe. Magával fog ragadni, lesz célja az életednek, olyan emberek vesznek majd körül, akiktõl csak szeretet kapsz. :) Egy új közösség hasznos tagja lehetsz úgy, hogy közben sok új dolgot is tanulsz! Egy próbát megér, ha van hozzá kedved. :) http://www.mivk.hu, itt találsz a saját régiódhoz elérhetõséget. :)
A kérdező hozzászólása: annyira fura... mintha lenne bennem valami, ami szándékosan gátolja, hogy jól érezzem magam... pedig tényleg próbálom, csak utána eszembe jut, hogy az a kevés ember is meghal, aki közel áll hozzám, meg én is, meg a többiek is, meg blabla, és elmegy a kedvem mindentõl... nyelvekbõl már a negyediket tanulom, sportolni annyira nem szeretek, de lehet, hogy mert az anorexia miatt most nincs nagyon erõm rá (amúgy bicikliztem és úsztam sokat, amíg tudtam, de gyûlöltem), kurva anorexiát is el akarom felejteni örökre. olyan idegen tõlem minden, ami a világon van... jó, tudom, ez önsajnáltatás, de muszáj leírnom...
A sport nagyon jó ötlet! Próbáld ki! De semmiképp sem valami monoton sportot válassz, hanem valami társas, eseménydúsat! Pl: labdajátékok, küzdõsportok (én fõleg az utóbbira szavazok, mert annak különösn jó hatása lehet a lélekre) Ott közösségben is vagy, lesznek barátaid (ha hagyod!!!) , mozogsz, ami önmagában olyan hormonokat termel, amitõl jobb kedved lesz, ezen kívül érnek sikerélmények, stb. Keress olyan sportot, ami tetszik és kezdd el tanulni. Még egy apróság: tudtad, hogy ha SZÁNDÉKOSAN mosolyogsz hosszabb ideig, akkor olyan hormonok szabadulnak fel, amiktõl jobb kedved lesz? Én kipróbáltam, igaz! De csak akkor, ha nem határozod, el, hogy "úgysem segít". Ha közösségben vagy, MINDIG mosolyogj az emberekre! Így könnyebben fogsz barátkozni is. És igenis lehet tudatosan keresni a jót és a szépet! AKARD észrevenni az emberekben is a jóságot, a kedvességet, a világban is a szépet! Annyi minden van, aminek örülni lehet, csak AKARD látni! Nem tudom, kitõl származik a következõ idézet, de nagyon nagy igazság: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk!"
Nem lehet hogy picit sajnálod magad? Valószínüleg túl simán megy az életed. Próbálj meg egy kicsit küzdeni az életben. Sportolj, vegyél részt közösségi munkában, képezd magad! Válalj önkéntes munkát! Menj el dolgozni, pl. most nyáron. Meglátod mennyi minden élmény történik majd veled és nem lesz idõd depi lenni. :)
A kérdező hozzászólása: köszi, hogy írtatok, már ez is segített egy kicsit:)
nincs szerintem igyekezz elfoglalni magad olvass, kirándulj, menj úszni, tornázni, tanulj idegen nyelvet s meglátod, ha nem érsz rá tépelõdni, akkor máris jobban érzed majd magad
Lehetséges hogy van olyan, akkor már ketten vagyunk. Ugyan ilyen vagyok én is, csak 24 éves, és remélem nálad nem marad ez a helyzet, de nálam sem a pszichológusok, sem a gyógyszerek nem segítettek. Cseppet sem lett jobb tõle. Mindenesetre a barátok segíthetnek kicsit a helyzeten, ha eljársz néha és szórakozol, addig sem az életen gondolkodsz. Már ha vannak barátaid, mert így azt sem egyszerû találni. Én is zárkózott vagyok, nem igazán van senki aki megértene, hogy ilyen vagyok, és elfogadna így, gondolom ilyesmi lehet veled is a helyzet.
Szerintem Te is sokat tudsz tenni azért, hogy jól érezd magad. Nem kerül semmibe. Próbáld meg az apróbb örömöket meglátni. Pl. fütyül a rigó, lágy szellõ fújdogál, egészséges vagy, gyönyörõ az égbolt stb. Tudatosan keresd a szépet, a jót, és majd belejössz. Ami még fontos, próbálj meg mosolyogni. Elõször lehet, hogy nem lesz könnyû, de a pozitív dolgokat észre fogják venni és más is mosolyog rád, pozitívan állnak hozzád, szeretnek. Vedd észre, hogy sok ember van akinek sokkal rosszabb, nehezebb az élete, mégis boldog. Értékeld a saját jó sorsodat. Szép az élet. Szeretettel üdvözöllek.
Tudod , én együtt érzek veled. Énmég csak 15 vagyok , de depressziós. Már több éve tart ez az egész. Néha boldog vagyok , nagyon ritkán , és örülök azoknak a napoknak , amiken nem sírok! A környezetemben szinte senki sem ért meg , fõleg mikor az öngyilkosságrol beszélek....És még ha boldog is vagyok , félek hamarosan véget ér...nagyon rossz érzés...neked is kívánom hogy legyél túl rajta minél hamarabb! Sok sikert

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Depresszios vagyok es egyre melyebbre sujjedek. Mit tegyek?

16 eves lany vagyok. Nagyon szegenyek vagyunk. Nincs rendesen ruham csak szakadt vagy ami nagy ram. Nincs penzem sportolni futni meg nem lehet farmerban. Szeretek olvasni de nincs penz konyveket venni konyvtarba meg nem tudok menni mert tartozasom van. Szoval amihez kell penz az nallam lehetetlen megoldas. Volt egy fiu akivel tetszettunk egymasnak de o azt mondta hogy nem megy neki a dolog szoval csak baratok vagyunk. De sajnos megszerettem es emiatt is magam alatt vagyok. A csaladom hulyenek es betegnek tart. Szerintuk mindig mindent rosszul csinalok es egyre inkabb ugy latom hogy igazuk van. Mindenki ellok magatol. Egyedul vagyok mint a kisujjam. Nincs egy baratom aki mellettem alna. Neten van 1-2 de azok nek olyanok. Meg okk fiuk es nem csupan baratkozni akarnak. Ezt murisnak is tartom. Rengeteg fiu hajt ram de annak nem kellek aki nekem kell. Mindegy. Lehet tenni valamit hogy ne legyek depresszios? Vagy remenytelen a hejzetem? Magantanulo leszek mert a suliban.is folyton bantanak es megalaznak engem. Sajat szobam sincs. Anyukammal vagyok egy szobaban.

4

A pszichológus tényleg tud segíteni?

4

Beszéne valaki nekem bövebben ezekröl a mentális betegségekröl? (Lent)

Bipoláris zavar
skizofrénia
Bipoláris depresszió

1

Mihez kezdjek az életemmel?

Sziasztok.

Ma szóltak a kórházból,hogy apa meg fog halni,úgyhogy
látogassuk amíg lehet,ő a mindenem,ő nevelt fel,egyetlen
ember az életben aki szeret,akire számíthattam. Folyamatosan épült le,egy életvidám 46 éves ember,
a szemem előtt.

Voltak már kapcsolataim,de most 21 évesen találtam meg az első fiút,aki életem első nagy szerelme,sokat kellett harcolnom érte,aztán végre együtt lehetünk,majd múlthét
csütörtökön belém rúgott és elhagyott.

Egy másik városba kell járnom hetente kezelésre,2:30 óra az út oda,tegnap voltam,jövőhét csütörtökön be kell feküdnöm,mert annyi vizsgálat kell,mert rosszak az eredményeim.

Egyik napról a másikra,2 hónapja apa két állását kell betöltenem belecsöppentem. 2 hete munka közben leestem a lépcsőn agyrázkódásom lett,és megsérült a lábam,még azóta
is sántítva megyek dolgozni,ezzel telik el a nyaram.

Elkezdtem az egyetemet,mert apa rám erőltette,de nem tetszik,nagyon nehéz,nem is sikerült pár vizsga,a
nyáron olyan szinten depressziós lettem,hogy most is
azon gondolkodom,hogy kimegyek a konyhába,és szíven
szúrom magamat,így ott hagyom az iskolát,dolgozom
apa helyett,és ez is külön ideg,hogy miből fogom
én azt az 1 év képzést visszafizetni,mondjuk azt
mondták,ha meghalok,akkor nem kell visszafizetni.

Szerintetek is az öngyilkosság lenne a legjobb ötlet?

Szeretném megkérni,most az egyszer a vicces válaszokat
kerüljük,csak komoly válaszok érdekelnének,most is ülök az ágyam szélén,már ég a szemem a sírástól.

21/L

9

Akikből felnőtt korukra gonosz, gyilkos emberek lesznek, azoknál gyerek, kamasz korukban vannak erre utaló előjelek?

Milyen jelek utalhatnak rá, hogy valakiből ilyen ember lesz majd?

4

Hogyan lehet leszokni a FRONTIN tabletta szedéséről?

Akinek van ebben tapasztalata kérem az írjon.Tudom rá van írva,hogy nincs rászokási lehetőség,de én nem tudok nélküle elaludni...ráadásul a kezelőorvosom sem elérhető aki felírta valamikor régen.
Szóval le akarok állni... Tapasztalatok?

7

Ti nem érzitek úgy, hogy ez az oldal kezd függőséget okozni?

Naponta többször megnézem a válaszokat és a véleményeket. Azt hiszem ez kezd kóros lenni, le kell szoknom róla. Mással is tölthetném az időmet. Ti nem így gondoljátok?

10

Az apakomplexussal kell szakemberhez fordulni?

12

Amikor pszichiáterhez jártam, miért csak gyógyszereket írtak fel, miért nem említették egyáltalán, hogy a probléma gyökerét is kezelni kéne?

Régen volt ez. Már felnőtt voltam, de lelkileg egyáltalán nem voltam felnőtt és nem lettem volna magamtól képes arra, hogy utánajárjak, egyáltalán bármit foglalkozzak vele, hogy ki és hol próbálja a probléma gyökerét kezelni, ki pedig nem.
Számomra a napnál világosabb volt, hogy több frusztráció és probléma miatt alakult ki a betegségem, ami miatt akkor pszichiáterhez kerültem, de már nagyon átlátszó volt, hogy ezekre soha nem kérdezett rá évek alatt. Mintha egyáltalán nem tudna róla, mi okozhatja ezeket a betegségeket. Párszor érintőlegesen szóba hoztam ezeket, de akkor is "elsimította" a témát.
Akkor is nagyon-nagyon furcsa, szinte átlátszó volt ez, de mai fejemmel határozottan hanyagnak tartom ezt a fajta gyógykezelést. Nem mondom, hogy nincs szükség ilyen gyógyszerekre, de a problémát kiváltó dolgokról egyáltalán nem esett szó. És mondom, éppen a lelki bajok részét képezte az is, hogy ennek én magam nem lettem volna képes önállóan utánajárni.
Miért csak gyógyszereket írnak fel, miért nem próbálnak érdemi segítséget adni az embernek?

7

Mik a vélemények az "energy memory &mood " tablettarol?

0

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!