Találatok a következő kifejezésre: Van még próbálkozni a volt barátomnál (1 db)

Van még értelme próbálkozni a volt barátomnál?

Sziasztok!

Legjobb válasz: szia látom az idõpontot mikor írtad, szóval tényleg hiányozhat a fiú, fõleg így valentin napon! Nekem 2 éve van kapcsolatom, õ az elsõ ilyen hosszú és én is neki, vagyis elõttem volt egy 10 hónapos de az ehhez képest rövid, és sajnos én is próbálom magamhoz láncolni, mert egyszer csókolózott egy buliban egy másik lánnyal és nem is mondta el ráadásul/ bár õ állítja h nem viszonozta, meg h részeg volt, amit én is tudok mert ott voltam de nem indok/. Azóta folyton próbálom ellenõrizni és óvni attól h lányokkal legyen v nálkülem menjen ki a barátaival, de próbálunk megegyezni és tudom h jót tesz neki is és nekem is ha velük is van. Mi nem élünk együtt, sõt nem is járunk egy suliba, csak 3-4 napot talizunk és akkor sem vagyunk együtt egész nap! NÉha én is vágyom arra h egyedül legyek és visszagondolok milyen jó volt pasi nélkül bulizni a csajokkal amikor kacérkodhattam, de szeretem. Lehet a te barátod is ezt érzi csak õ meg is valósította. Még ilyen fiatalon nehezebb a fiúknak lekötniük magukat szerintem , mint nekünk lányoknak. Légy türelmes, néha találkozgassatok, beszélgessetek, mert sztem úgy van ahogy írtad h 3 hét alatt nem lehet elfelejteni egy hosszú kapcsolatot, csak sztem most egy kicsit élvezi h nem "parancsolgatnak" neki. És abból gondolom h van esélyed még, h nincsenek képben újabb lányok tehát tényleg scak arra vágyott h a barátaival legyen minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Szerintem ne add fel, ne keseredj el, ne akard féltékennyé tenni, csak szépen finoman nyolulj és hódítsd vissza. Légy mindig csoda szép és ellenállhatatlan ha tudod h találkoztok és persze természetes! sok sikert drukkolok neked, és tanulva ebbõl én is megértõbb leszek a párommal egy 19 éves lány

szia látom az idõpontot mikor írtad, szóval tényleg hiányozhat a fiú, fõleg így valentin napon! Nekem 2 éve van kapcsolatom, õ az elsõ ilyen hosszú és én is neki, vagyis elõttem volt egy 10 hónapos de az ehhez képest rövid, és sajnos én is próbálom magamhoz láncolni, mert egyszer csókolózott egy buliban egy másik lánnyal és nem is mondta el ráadásul/ bár õ állítja h nem viszonozta, meg h részeg volt, amit én is tudok mert ott voltam de nem indok/. Azóta folyton próbálom ellenõrizni és óvni attól h lányokkal legyen v nálkülem menjen ki a barátaival, de próbálunk megegyezni és tudom h jót tesz neki is és nekem is ha velük is van. Mi nem élünk együtt, sõt nem is járunk egy suliba, csak 3-4 napot talizunk és akkor sem vagyunk együtt egész nap! NÉha én is vágyom arra h egyedül legyek és visszagondolok milyen jó volt pasi nélkül bulizni a csajokkal amikor kacérkodhattam, de szeretem. Lehet a te barátod is ezt érzi csak õ meg is valósította. Még ilyen fiatalon nehezebb a fiúknak lekötniük magukat szerintem , mint nekünk lányoknak. Légy türelmes, néha találkozgassatok, beszélgessetek, mert sztem úgy van ahogy írtad h 3 hét alatt nem lehet elfelejteni egy hosszú kapcsolatot, csak sztem most egy kicsit élvezi h nem "parancsolgatnak" neki. És abból gondolom h van esélyed még, h nincsenek képben újabb lányok tehát tényleg scak arra vágyott h a barátaival legyen minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Szerintem ne add fel, ne keseredj el, ne akard féltékennyé tenni, csak szépen finoman nyolulj és hódítsd vissza. Légy mindig csoda szép és ellenállhatatlan ha tudod h találkoztok és persze természetes! sok sikert drukkolok neked, és tanulva ebbõl én is megértõbb leszek a párommal egy 19 éves lány
kurva warcraftot be kéne tiltani (az a WOW ugye?)... az én pasim is mindig azt nyomatja és semmi más nem érdekli, érzelemmentes impotens zombivá változtatja az embereket az a hülyeség..szentem a volt pasid is wowfüggõ, ezért nem is csajozik és az se érdekelné ha térden állva könyörögnél neki, mert baromi jól elvan magában. De egyszer csak elunja és rájön hohy magányos és akkor majd vissza akar menni hozzád lehet amúgy, hogy tévedek, csak a saját példámból kiindulva beszélek, akkor bocs:)
vááá az én pasim és wowozik!!! és rühellem mikor több orán át azt a sz*rt nyomja és le se szar, teljesen beleéli magát... Am szerintem ha szereted probálkozz még nála:) probáld ujra elcsábitani. sok sikert:)
Én lány vagyok, a pasimmal együtt játszunk, tervezzük hogy átmegyünk RP (szerepjátékos) szerverre és összeadjuk a karaktereket. Nagyon jól elvagyunk. Nem láttam még olyat hogy a srácok ne egy kibírhatatlan hárpia elõl, vagy a megszünk szerelem emlékétõl menekültek volna a WoWba... Mindemellett: Próbálkozz, ha hiányzik és szereted, de csak ha szereted.
Szia! Azért írok, mert nálam is tök ugyanez a helyzet. Nekünk is 2 év után amiatt lett tuti vége, mert h szóvá tettem, h folyton játszik (Warhammer - majdnem Wow) meg azt mondta, h már nem szerelmes... Én se tudom elfogadni, bár nálunk még csak 2 hetes a szakítás. Az elsõ hétben õ is sírt mikor beszéltünk, hiányzom neki, stb stb. Nektek h alakult? sikerült visszahódítani?
A kérdező hozzászólása: Szia! Nem, nem tudtam visszahódítani. Ugye a kérdést tavaly februárban írtam ki, rá 2 hónapra, áprilisban megismertem egy másik srácot, akivel a megismerkedésünk után 2 hétre eljegyeztük egymást, összeköltöztünk, s azóta ez a "srác" már a férjem :) Ja igen, és pont ma 4 reggel lett 4 hónapos a kislányunk! :) Szóval ennek nálunk így kellett lennie (mármint a volt barátommal). Viszont azt elmondhatom, hogy így utólag valahol még hálás is vagyok neki, hogy szakított velem, mert ha még együtt is maradunk, akkor sem lett volna jövõje a kapcsolatunknak, mert én már akkor is nagyon család párti voltam, õ viszont hallani sem akart se házasságról, se kisbabáról. Alapvetõen eltértek a céljaink. Sajnálom, hogy nektek így alakult, viszont, ha azt mondta, hiányzol neki...akkor lehet, hogy csak egy kis idõre van szüksége ahhoz, hogy átértékelje magában a kapcsolatotokat. A különlét arra is jó lehet, hogy mindketten végiggondoljátok, mi az, amit esetleg elrontottatok, mert, ha már eddig eljut õ is és Te is, akkor van értelme folytatni, ugyanis akkor közösen kereshettek megoldást, amivel talán egy életre szóló kapcsolatot alapozhattok meg, de nagyon fontos, hogy összhangban legyetek, legyenek közös célok, rengeteg kommunikáció, amivel rengeteg esetleges késõbbi problémát megelõzhettek. Tök egyszerûnek hangzik, de tényleg a kommunikáció a legeslegfontosabb, mert, ha mindent azonnal megbeszéltek, a legapróbb problémát is, nincs, ami elmérgesedjen, megmarad a kölcsönös bizalom, a szerelem, és ennél több nem is kell egy igazán jó kapcsolathoz. Hagyni kell a másiknak és magatoknak is egy kis idõt, viszont, ha mindketten végiggondoltátok, üljetek le, és beszéljétek meg, ki mit szeretne, és tartsátok tiszteletben a másik döntését. Tényleg nagyon fontos, hogy ismerjétek egymás céljait, h ki mit szeretne elérni, és hogy ebben a másik partner tud-e (v. akar-e) lenni. Tudom, hogy ez nem vígasztal (és most hiába is mondom, hisz én sem hittem el anno), de, ha esetleg mégsem folytatnátok a kapcsolatot, annak valamiért így kell lennie. Egy szakítás után is , akkor is, ha nagyon fáj, de utána is van ám élet, és lehet, hogy sokkal jobb dolog vár, mint amirõl eddig álmodtál. Elõre sajnos nem tudhatjuk. (nálam így alakult, azért írom) De tudom, hogy most tényleg feleslegesen írom/mondom, hisz most valószínûleg arra koncentrálsz, hogy mit tegyél, hogy újra együtt legyetek... De mivel anno ez nekem nem sikerült, így erre sajnos nem tudok tanácsot adni (bár nem is kérted :) ). Szóval fel a fejjel, és légy türelmes, de ne évekig! Várj egy kicsit, próbáljatok egymásnak idõt adni (semmiképp ne "zaklasd", én anno ezt csináltam, hát, rosszabbat nem is tehettem volna), és majd szépen kialakul. Nyugi, minden úgy lesz, ahogy Nektek a legjobb. Ha együtt, együtt, ha külön... Légy pozitív, amennyire csak tudsz! Én szorítok Nektek! Üdv: Betti
Köszönöm szépen, és gratulálok, hogy ilyen jól alakult az életed. Mi nagyon egy cipõben járunk :) Én is családpárti vagyok, õ meg nagyon nem. Lehet, hogy tényleg így kellett ennek lennie. De iszonyatosan fáj és hiányzik. Én is az elsõ 1 hétben zaklattam, most már próbálok magamon uralkodni csak hát nehéz, mert szívem szerint most is vele lennék...

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Fiúk! Számotokra milyen az ideális nő?

külső,belső jöhet

4

Ennek mi lehet a magyarázata?

Van egy lány az osztályomból, akibe már régóta szerelmes vagyok. Elég régről ismerjük egymást, én 16, ő meg 15. Nagyon sokat dumálunk, jó elvagyunk egymás társaságában. Amire kíváncsi volnék, hogy annak mi lehet a magyarázata, hogy otthon náluk sokszor beszél rólam. Értem itt pl. azt. hogy nemrég lett egy új hobbim és rá pár héttel, amikor egy összeröffenésen ott volt ő is az öccsével, a srác megkérdezte, hogy én tényleg sziklamászással foglalkozom? Erre mondtam, igen de honnan tudja? "Hát a nővérem mondta" -jött a válasz.

Kérhetnék értelmes válaszokat? És kérlek, hanyagoljátok az olyan kaliberű hozzászólásokat, hogy "házi nyúlra nem lövünk" stb. Nem szeretnék lemondani róla, ez már rég több annál, hogy tetszik. Félek elmondani, mert ha esetleg nem kölcsönös az érzés, akkor örökre elvághatom magam nála.

4

Nektek mi számít megcsalásnak?

5

Milyen programokat találjunk ki?

Eddig nem volt gond, mert elmentünk moziba, kajálni vagy ilyesmi. De mindig ő fizetett, mert nekem nincs pénzem.. Elég szarul áll a családunk. De ő mindig erősködik, hogy menjünk el, majd fizet ő. De én ezt már nem akarom, mert rettentően rosszul esik. Szinte fáj és égő az egész.
De ilyen, biciklizzük, sétáljunk meg nem bejövős, főleg nem ebben a városban, ahol 1, semmi látnivaló, 2 rengeteg az agresszív cigány.

Õ most ki van rám akadva, amiért mindig ezen agyalok, hogy bánt, hogy ő fizet...
18/L.

4

Beszélgetés? (lent)

Van egy fiú akivel közel kerültünk egymáshoz, viszont azt veszem észre hogy én hiába próbálkozok nem tudunk olyan nagyon elbeszélgetni..
Nemtudom mit kellene tennem,hogy ez változzon mert tényleg egy kapcsolatnak elég jelentős pontja az hogy eltudjunk beszélgetni e nélkül nincs kapcsolat.. segítséget szeretnék kérni hogy hozhatnám ki belőle hogy beszélgessünk többet és ő is próbálkozzon

3

Szerintetek akar tőlem valamit, vagy miért viselkedik így?

Megismerkedtem egy fiúval randiztunk párszor, a randikon szájra puszi volt mikor át akartam dugni a nyelvem, akkor nem hagyta, fogtuk is egymás kezét, viszont a legutolsó randin megujjazott.
Mikor neten beszélünk, akkor úgy csinál mintha semmi nem lenne, köszön, beszélünk valamiről, a végén szia, puszi.
Rákérdeztem hogy akkor most járunk, arra nem válaszolt, hanem kicsit később beszéltünk valami teljesen másról.
Akkor most akar valamit tőlem?
19/L

3

Beleszerettem a legjobb fiúbarátomba, akinek van már barátnője, de nem alakulnak valami fényesen a dolgaik. Most milyen lépést kellene tennem?

Tudom, fiatal vagyok még, most kezdtem a középiskolát, volt már egy barátom, akivel nem rég, olyan két hónapja szakítottunk... Afféle diákszerelem volt, de én sokáig gyengéd érzéseket tápláltam iránta, ez volt az első igazi szerelmem. Róla meg kiderült, hogy egy szoknyapecér, most is van egy barátnője, de ez nem is olyan lényeges a történet szempontjából... A gólyatáborban a volt barátom egyik haverjaként és osztálytársamként ismertem meg azt, akiről most komolyabban lesz szó. Már az első beszélgetésünkkor szimpatikusnak tartottam. A bogrács vigyázáshoz kettőnket bízott meg sz osztályfőnök. Aközben (mint ahogy az általában lenni szokott az ismerkedő embereknél) sokat beszélgettünk. Szóba jött az én barátom is, az ő barátnője is, meg az, hogy számos dologban egy az ízlésünk. Nagyon jól megértettük egymást. Igaz, a második nap festős program volt, és véletlen leöntött egy kis festékkel, mire én lehülyéztem, nevetségesen hisztiztem, mintha azzal megmentettem volna ruhámat... Utána egy jó két hétig folyamatosan szekáltam. Ezért a festék-ügyért, pedig számtalanszor bocsánatot kért a nap folyamán, és ki is jött a nadrágomból is, a pólómból is azonnal. Egy jó óra múlva meg is száradtam, nyoma se látszott a festéknek, de nem is tudom, miért olyan gyerekesen b******ttam.... Viszont a tanár egymás mellé ültetett bennünket angol órán és kiderült, nagyon gyenge angolos. Pedig így is a leggyengébb csoport vagyunk az angolosok között... Valamiért megsajnáltam, és segítettem neki folyamatosan mindenben. Óra előtt kikérdeztem, nagyszünetben gyakoroltam vele, pedig nekem is eléggé minimális a tudásom... Szép lassan összebarátkoztunk, és mára már elválasztatatlanok vagyunk. Az osztályban az volt osztálytársa (aki neki is és nekem is legjobb barátom) is hozzánkcsapódott, és hárman vagyunk egy kis csapat. :) Bizalmasan elmondta, hogy nem tudja, mi lesz a barátnőjével, meg vele, merthogy a lány azt mondta neki, nem tudja mit érez iránta, folyamatosan elutasítja a randimeghívásait, de az anyja nagyon erőlteti hozzá. Nem tudom, miért. Az anyja szerint én vagyon a r****c, aki jövendőbeli veje és a lánya közé áll, pedig még járnak. Amúgy is 14-15 évesek vagyunk, hol van még a házasság! A barátom számára is kezd ez az erőltetés terhessé válni, plusz lassan ő is úgy érzi, hogy nem tudja, milyen érzéseket táplál a barátnője iránt. Ugye most nemrég kezdődött az őszi szünet, de az első napján nekünk még be kellett menni bemutató órára. Én kölcsönadtam a számológépem egy srácnak és naki még órája volt, rá vártunk. Ott volt Õ is, és a közös barátunk is. Nem tudtuk, mikor végez, és anyuval megbeszéltem, hogy ilyen és ilyen okok miatt a későbbi busszal megyek haza. Oké, renden... Persze addig mit csinál három barát? Hülyül, természetesen. :) Ez a két idióta jól összefogott ellenem, és megvicceltek, hogy eltüntették a verseimet (verseket írok titokban, és csak nekik mutatom meg) és mikor előkerültek, örömömben (nagyon sok van már, kár lenne értük) megöleltem a barátomat. Õ persze kedvesen, félig nevetve, félig megilletődve visszaölelt, és jó szorosan odahúzott magához. Mire a másik barátunk meg elkezdi mondani, hogy én biztos szerelemből öleltem meg Õt. Én hevesen tagadtam, pedig abban a pillanatban hideg zuhanyként tört ráma felismerés: beleszerettem. Pedig barátnője van, már két éve. Igen, tudom, a kapcsolatuknak valószínűleg hamarosan vége, én mégis úgy érzem, ez nem helyes, mert még együtt vannak, és fenn áll a valószínűsége, hogy esetleg nem, és újra egymásra találnak... Az alatt a pár nap alatt, amit nélkülük töltöttem el, rájöttem, hogy nagyon hiányzik, és alig várom, hogy újra lássam... Tudom, hogy ő azt a másik lányt szereti, mégha most rosszul is áll a szénájuk, mert nemsokára lesz a szülinapja, és nagyon készül rá, hogy valami egyedi dologgal lepje meg. Mégis úgy érzem, nem tudok többé rá barátként tekinteni, de nem mondhatom el neki, mert akkor tönkremegy a barátságunk, inkább maradok így, ahogy most. Viszont így meg nagyon rossz, mert a közös barátunknak nem mondhatom el, elmondaná neki, így is nyaggat, hogy valljam már be, olyan nevetséges vagyok, amikor eltagadom... Most akkor mit tegyek? Segítséget kérek!

2

Hogyan találjak társat, ha az összes csajnak akit ismerek van már párja, és a szórakozóhelyeken, internetes tárkeresőkön is alig van már csaj? 23/F

2

Ötletek? Milyen meglepit adjak a barátomnak? (bővebben lent)

Nem régóta járunk (2 hónapja),valami apróságot szeretnék adni neki,csak úgy:) Normális válaszokat légyszi :D
(Persze gondolkodom én is rajta,de hátha ír valaki itt is jó ötletet)

4

Ti otthagynátok a munkátokat a barátnőtök kedvéért?

Az a helyzet, hogy nagyon szeretem a barátnőmet, és ő is szeret, életemben először szerelmes vagyok valakibe, de ugyanakkor szeretem a munkám is és megdolgoztam érte, hogy idáig eljussak. Most viszont választanom kellene.

17

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!