Találatok a következő kifejezésre: Vallásköziség Ökumenizmus. miért (1 db)

Vallásköziség (Ökumenizmus). Hogyan, miért jött létre? Jézus, vagy a Biblia tanítja?

Mindenkinek a véleménye érdekel hajszínt?l függetlenül.

Legjobb válasz: A kérdésbõl azt gyanítom, hogy hívõ vagy, ilyen szellemben válaszolok. Akkor elmondom, hogy én miben látom az ökumenizmus lényegét: Egyrészt a sokat hangoztatott: "Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem, ami összeköt." Másrészt és ezt tartom igazán fontosnak (és itt most el kell vonatkoztatni az egyházak politikájától, mert az nekem is nagyon durva sokszor): Képzeld el, hogy Te is Jézust szeretnéd követni és én is. Más felekezetnél érezzük úgy, hogy rátaláltunk, ezért vannak dolgok a hitünkkel kapcsolatban, amiben nem értünk egyet. De ezen nem vitatkozunk, hanem összejövünk és együtt imádkozunk Jézushoz. Hogy épp miért imádkozunk, az most ebból a szempontból mindegy. Szerinted ez tetszik Istennek? Mert szerintem igen. A többi meg sajnos politika.

A kérdésbõl azt gyanítom, hogy hívõ vagy, ilyen szellemben válaszolok. Akkor elmondom, hogy én miben látom az ökumenizmus lényegét: Egyrészt a sokat hangoztatott: "Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem, ami összeköt." Másrészt és ezt tartom igazán fontosnak (és itt most el kell vonatkoztatni az egyházak politikájától, mert az nekem is nagyon durva sokszor): Képzeld el, hogy Te is Jézust szeretnéd követni és én is. Más felekezetnél érezzük úgy, hogy rátaláltunk, ezért vannak dolgok a hitünkkel kapcsolatban, amiben nem értünk egyet. De ezen nem vitatkozunk, hanem összejövünk és együtt imádkozunk Jézushoz. Hogy épp miért imádkozunk, az most ebból a szempontból mindegy. Szerinted ez tetszik Istennek? Mert szerintem igen. A többi meg sajnos politika.
Szia, az elsõ válaszadó vagyok. "De miben kell kettõ, vagy több önmagát kereszténynek valló egyháznak együtmûködnie azon kívül, hogy nem ölik meg egymást, mint ezt már sokszor tették, teszik ma is?" 1. Abban, hogy elismerik egymás létezésének jogosultságát 2. Tisztelik és testvérekként szeretik egymást 3. Tanulhatnak is egymástól (nem a saját hitvallásuk és alapértékeik feladásával, hanem a másiktól azt átvéve, amiben azok szemmel láthatóan jobbak) 4. Imádkozhatnak közösen, és tarthatnak közös istentiszteleteket (van erre mûködõ példa, nem is egy helyen) 5. Szervezhetnek közös evangélizációt, hogyha elég érettek arra, hogy belássák, hogy nem az a legfontosabb cél, hogy az õ felekezetük nõjön egy fõvel (bár kétségtelen, hogy mindenki annak örül a legjobban, én is) hanem az, hogy a megtérõk Jézus Krisztusnak adják át az életüket
A kérdező hozzászólása: A válaszod második fele teljesen tiszta. De miben kell kettõ, vagy több önmagát kereszténynek valló egyháznak együtmûködnie azon kívül, hogy nem ölik meg egymást, mint ezt már sokszor tették, teszik ma is? Nem értem, eszükbe se volna szabad jutni ilyen gondolatnak, mégis a Balkán, Ruanda... Ez a közelmúlt! Tudjuk, hogy ezekbe /is/ az egyházak hivatalos szinten is bele ártották magukat. Ezeket nem lehet csupán egyéni felelõsségi szintre redukálni. Persze, az is van. Mint ahogy a militarista, vagy öngyilkos szekták esetében érdekes mindig a bunkó szektafõnõk van kiemelve, a nagy egyházak vezetõi felelõsségérõl mindig halgatnak, amikor háborúznak! Pedig, akárhogy szépítjük, a történelmi egyházak teológiájának, hitelveinek is része az a konkrét tanítás, ami bár a bibliában nincsen, mert nem Krisztusi tan, mégis legalizálta a történelem háborúit a keresztény világban. Ma is legalizálja, mert az egyházak nem semlegesek nemzeti, etnikai alapon. "A hazának mindig igaza van"- teológiáját követik itt is, ott is, mindenhol. Erre jöhet az ökumenizmus, mint rákos betegnek a hidegborogatás! Persze, ez az én véleményem.
A kérdező hozzászólása: Hogy érthetõbb legyek: 1. Ha Isten elismer minden sokszor egymásnak ellentmondó keresztény (maradva a kereszténységnél) teológiát, akkor minden oké! De ha nem...? Hát ezt honnan tudhatjuk meg? A Bibliából. 2. A keresztényeknek minden emberi lény "felebarátja" vallási, etnikai hovatartozás nélkül (lásd: irgalmas szamaritánus) Ennek a vallásköziség elõtt is igy kellett volna lenni. Csendben megjegyzem, most sincs így (tisztelet a kivételnek). 3. Ez oké!(Ehhez szintén nincs szükség az ökumenizmusra) 4.és 5. pontra ugyanaz érvényes, mint az elsõre. Ha ez Isten tetszésével találkozik (mert kik vagyunk mi, hogy nélküle eldöntsük?!), akkor biztos jó dolog ez. Már csak az a kérdés, mit mond nekünk, milyen imádatot fogad el tõlünk? Mert azt már tudom, hogy mindenfélét nem. 1. Abban, hogy elismerik egymás létezésének jogosultságát 2. Tisztelik és testvérekként szeretik egymást 3. Tanulhatnak is egymástól (nem a saját hitvallásuk és alapértékeik feladásával, hanem a másiktól azt átvéve, amiben azok szemmel láthatóan jobbak) 4. Imádkozhatnak közösen, és tarthatnak közös istentiszteleteket (van erre mûködõ példa, nem is egy helyen) 5. Szervezhetnek közös evangélizációt, hogyha elég érettek arra, hogy belássák, hogy nem az a legfontosabb cél, hogy az õ felekezetük nõjön egy fõvel (bár kétségtelen, hogy mindenki annak örül a legjobban, én is) hanem az, hogy a megtérõk Jézus Krisztusnak adják át az életüket
A kérdező hozzászólása: Remélem, senki nem hiszi, hogy én itt gonoszkodni akarok, valójában teljesen egyetértek a Baptista t. hallgatóval abban, hogy mennyire fontos a jó kapcsolat másokkal, más hitûekkel is. Azért használtam a „felebarát” kifejezést, mert én szûkebb értelemben használom a testvér szót. Látod, te is írod a kommented elején: nem hiszed, „hogy Istennek mindegy lenne a teológiai látásunk”. Tehát magyarán nem mindegy miben hiszünk fõleg, ha a bibliára akarjuk alapozni az álláspontunkat. De milyen imádat tetszik Istennek? Ez itt a kérdés. Ebben a kérdésben is csak akkor tudunk elõbbre jutni, ha visszamegyünk az elsõ századi mintához, az ókor mélyebb bugyraiba. „Szellemben és igazságban”! Hogyan imádták az elsõ keresztények „szellemmel és igazsággal” Istent? A korai keresztényiség nem volt szekta, hiszen maga Jézus alapította. Nem is arra volt szánva, hogy különálló szektákra hulljon szét. Amikor Atyjához imádkozott, Krisztus azért könyörgött, hogy tanítványai ’mindannyian egyek legyenek’ (János 17:21). Tanítványai közt ’szeretetnek kellett uralkodni’ (János 13:35). Mindez természetesen kizárta a széthúzó szekták megalakulását. Ez a tény megcáfolja számos történész és teológus azon állítását, hogy többféle keresztényiség is létezik. Ezek beszélnek ugyanis „zsidó keresztényiségrõl” (amit feltételezésük szerint Jakab, Péter és János védelmezett). Ezzel ellentétben állt szerintük a „pogány keresztényiség” (amit állítólag Pál védelmezett). Utalnak „Johannita [vagy jánosi] teológiára” és „páli teológiára”, és azt állítják, hogy a keresztényiség sohasem tudott volna elterjedni az egész világon, ha Pál nem formálta volna át azt teljes egészében. Ezeket az elméleteket olyan férfiak állították fel, akik vagy nem hittek a keresztényiségben, vagy természetesnek vették, hogy a kereszténység több száz egyházból és szektából álljon. A tények azonban mást mutatnak. Még mielõtt Pál kereszténnyé lett, Jézus Krisztus már megbízta tanítványait, hogy az összes nemzetben az õ tanúi legyenek (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8). Maga Pál is keményen harcolt az olyan tendencia ellen, hogy embereket kövessenek. Kijelentette: „Ne legyenek nézeteltérések köztetek” (1Korinthus 1:10–15;(!!!) 3:3–5). Tehát teljesen hiábavaló azt állítani, hogy Pálnak másféle felfogása volt a keresztényiségrõl, mint mondjuk Jakabnak, Péternek és Jánosnak. Õk mindannyian egységesek voltak a jó hír terjesztésében. Egy alkalommal, valószínûleg a körülmetéléssel kapcsolatos tanácskozáson, mind a négyen szorosan együttmûködtek az evangélizáló terület felosztásának kérdésében (Galata 2:7–9). Tehát a szakadások nem betervezett, de a bibliában elõre jelzett valóságok. Egyáltalán nem természetes állapot az ami minket körülvesz. Ebbõl szerintem az következik, hogy a bibliai tanításokat csak egy módon lehet közös nevezõre hozni, ha feltárjuk mi a pontos tanítása, és ahhoz ragaszkodunk! Két külön vélemény nem lehet igaz egyszerre, szerintem. Ha csak kettõ magát kereszténynek nevezõ egyház lenne a földön, akik alig térnének el egymástól, (mivel a Biblia Istenét nem megalkuvó, hamisítások iránt engedékeny Istennek ismerem), akkor is eldöntené, melyiket támogassa. De szerinted a másikat elvetné? Arra szeretnék rákérdezni, hogy mi alapján döntöd el, hogy mi az a tanítás, ami „üdvösség kérdés”, vagy nem az?
Szerintem sem lehet egyszerre két egymásnak ellentmondó vélemény igaz. De úgy gondolom, hogy vannak olyan csaták, amiket meg kell vívni, és olyan apróságok, amiken nem érdemes vitatkozni. Pl. soha nem állnék le egy adventistával arról vitatkozni, hogy a szombatot kell ünnepelni, vagy a vasárnapot, mert az ilyen kérdésekrõl Pál is megírja, hogy ezek marginális dolgok, mindenki cselekedjen hite szerint --- Üdvösség kérdése: a Krisztusról vallott hitünk, az hogy Jézust egészen pontosan kinek gondoljuk, és milyen a viszonyunk vele. Vagy te hogy gondolod, mitõl üdvözül az ember? Minden más ehhez képest másodlagos kérdés szerintem
A kérdező hozzászólása: A Biblia más fajta szombatról is ír, nem csak a zsidóknak törvénybe adott 24 órásról. A keresztények mindennap örülhetnek a ’sabbatnapi nyugalomnak’ A Héberek 4:4–11 Az Írásokban a "nap" szó nem csak 24 órát jelent, pl: Ez a története az egek és a föld teremtésének, amikor megteremtettek, amely napon Isten földet és eget alkotott
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen megfogalmaztad. Gratulálok! Öröm egy ilyenfajta tanult emberrel beszélgetni, mint te. Az egész írásod szellemével egyetértek. Csak a határokat mozgatnám egy kicsit.(De lehet, hogy nem kell, csak rosszul értelmezek valahol valamit.) Mindamellet, hogy a szeretetünket minden ember irányába ki kell mutatnunk, a "preferenciák" által is azonosítható, behatárolt bibliai tantételeket szintén komolyan kell venni, és ezekben egységesnek kellene lennünk. Persze így van, két ember sem lehet mindenben teljesen egységes, és ez így szép. Még a Biblia alapján is létezhetnek apróbb nézetkülönbségek, mivel nem vagyunk egyformák teljesen sem tudásban, sem tapasztalatban, és ezt is el kell fogadni. Söt, a (jelenleg tudható, feltárt) Biblia ismeretünk mindannyiunkat korlátoznak abban, hogy teljesen egyek legyünk. De valószínü, nem is ezt várja el tõlünk a Biblia istene Lehet, hogy csak kevéssé ismerlek még téged, és a felfogásodat, és ezért mondom a következõt: arra gondolok, hogy a vallásköziségbe bevitt "közös pontok" marginálisnak gondolása még nem tesz egységessé bennünket, olyan bibliai kritériumok alapján, amiket már az elõzõekben is idéztem.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért írták át a Szent Lélek megnevezést a Szent Szellemre?

A Lélek és a Szellem között elég nagy különbbség van. A lélek az az élőké a szellem viszont a holtaké.
Gondolom,hogy minden keresztény az Élő Istent imádja és nem egy halott istent.
Isten mikor megteremti az embert nem szellemet fúj az orrába hanem lelket és így lesz az ember élő lélekké.
És akkor újra megkérdezném,hogy Istennek Szent Lelke van ami élő,vagx pedig szent szelleme ami nem az?
Szerintem nem helyénvaló a szent szellem megnevezés,de annál inkább a Szent Lélek igen.

14

Az evolucionista tudomány azt is bebizonyította, hogy nincs Isten, vagy csak direkt Isten nélkül akar mindent megmagyarázni?

36

A szamár tisztának, vagy tisztátalannak számít-e az ószövetségi törvények szerint?

6

Miért van ez így?

Hallottam mar hogy azt tanítsa egy hitoktató hogy a sex házaságon kívül természetes,megengedett.
Szerintetek miért van ez így?

11

Honnan tudhatom, hogy Isten meghallgatta az imám? A hitetlenek imáit is meghallgatja?

Hiszen visszajelzést nem kapok!
Nincs hitem.Van értelme így imádkozni?
Volt idő amikor bizakodtam,kértem, de még csak a kitartásom sem nőtt,sőt. Elfogytam. Hiábavalónak érzem.
Nem lett jobb,hogy kicsit is foglalkoztat az egész.
Amikor rendszeresen imádkoztam csak annyit értem el,hogy kissé vagy jobban bűntudatom volt amikor nem imádkoztam lefekvés előtt.

Arról nem is beszélve,hogy jelenleg úgy gondolom Istent nem érdekli milyen az életünk,hogy boldogok vagyunk-e,éhezünk-e csak az számít neki,hogy hisz benne valaki vagy sem.
És ha hisz annak örül,de változatlanul nem fogja könnyebb,boldogabbá,jóllakottá tenni az életet.
Egy lépést sem fog feléd tenni. Csak örül annak,hogy hiszel benne.Kész.
Még csak megnyugvást sem fog adni.
Mit kap az akinek van hite? Mitől lesz neki jobb az élete?
Milyen előnyös változást hoz az életébe?
Úgy érzem én csak érdekből tudom keresni.Meg aztán nem is nagyon érdekelhetem Õt. Persze miért pont rám figyelne amikor másol épp elég sok dolga lenne,de ott sem látni nagyon a tevékenységét.
Milyen jó annak aki a reinkarnációban hisz.

16

Mire jó a keresztény vallásos nevelés?

Ismerek egy lányt, szülei nagyon vallásosan nevelik, nem mehet sehova, nem nézhet TVt, de van azért otthon enem is 1, nem netezhet, mert onnan csak a gonosz jön, és mindig ellenőrzik a telefonját a szülei, megnézik a képeit, belehallgatnak a zenébe, csúnya beszéd 1 darab nem lehet, még 1 francba se!
Mindig az a válasz, hogy miért nem lehet, hogy "Az úr ezt nem szereti!"
Most komolyan mire jó ez?
Félnek istentől, de minek?

9

Mi istennek/eknek célja velük?

Isten mit akar azzal tudatni, ha egy olyan izomsorvadásos ember, aki nem bírja mozgatni a végtagjait, és beszélni se, netalán gondolkozni se, vagy valaki aki kómában van.Hisz akár szép, akár nem, de semmi hasznuk sincs, nincs értelme az életüknek. Hisz akár szép, akár nem, de semmi hasznuk sincs, nincs értelme az életüknek.
Az embereket a túlvilágon a vallások szerint a földi tetteik alapján ítélik meg, de aki nem képes tenni semmit, őket hogy ítéli meg?

9

Segítene valaki? Jó keresztény, bárki. Kicsit hosszú. Elnézést:/

Bűnös egy ember vagyok...Sok rosszat tettem eddigi élemben..förtelmesebbnél förtelmesebb dolgokat...
DE ISTEN megbocsátott, mi több MEGHÍVOTT magához...
Mégis üresnek érzem magam, amikor egyedül vagyok otthon elfog a "GONOSZ" pl: most önmegtartóztatótok a késztetés a bűnős dolgok...
Emberek/a barátaim előtt nincs ilyen, tudom vagy legalább is megpróbálom ISTENT képviselni...De amikor egyedül vagyok...
Van egy kép amit az emberek látnak, és egy kép amit én...MAGAMRÓL...
Mit tegyek?KÖSZI mindenkinek

12

Miért nem fogadják el egymás istentiszteleti formáját az egyéb keresztény irányzatokhoz tartozó hívők? Miért kell kirekesztőnek lenni az esetleges külsőségek miatt?

Történelmi egyházban nem vagyok megkeresztelve, hanem egy protestáns kisegyháznál merítkeztem be felnőttként.
Tehát a családomból hit tekintetében nem hoztam magammal semmit, hanem magam kerestem-kutattam ki a dolgokat. Először valami miatt a protestáns vonalon indultam el, olyan közösségekbe jártam évekig.

Majd azt követően elindultam keleti tanok felé és a hinduizmus (NEM a krisnás mozgalom!) egyik irányzatát követtem, részt vettem hindu templomi szertartásokon Indiában egy tanulmányút során. Ott otthon éreztem magam, ellentétben a protestáns keresztény közösségekkel.

Jó ideje figyelmem ismét a kereszténység felé fordult. De ezúttal a római katolikus irányzat felé. Nagyon elmélyültem benne, sokat olvastam róla.

És két-három hete el is látogattam egy vasárnapi misére.
Az élmény, amit ott kaptam: feledhetetlen! Ekkor ismét azt éreztem, hogy "itthon vagyok". Nem zavartak a szobrok, tudva, hogy NEM azokat imádjuk, nem zavartak a Mária-énekek, hiszen csodálatos a hangzásuk, a gyertyafény pedig annyira meghitté tette a kis templomot és az istentiszteleti alkalmat, hogy az leírhatatlan szóval.

Én ebből arra következtettem, hogy mindenki számára másra van szükség, hogy megérezhesse a jelenlétet, hogy Isten megérintse.
Van, akinek a puritán (egyszerű) református imaház és az ahhoz tartozó énekek jönnek be, van akinek a görög katolikus ikonosztázs (ami nekem pl. túl sok külsőség tekintetében) és van, akinek a római katolikus templom (pl. nekem). Tehát kinek mire van szüksége az elmélyüléshez, attól függően kellene megválasztania, hogy melyik irányzathoz akar tartozni és azt követni hűségesen, de anélkül, hogy kritizálnánk, bírálnánk a többi irányzatot.
Ugyanis Isten Egy van, és minden ember saját természetének megfelelően közeledhet hozzá Jézuson keresztül.

Az egészben az az érdekes, hogy még mielőtt a protestáns közösségbe elkezdtem volna járni, már akkor támadtam a katolikusokat...olyan hitvita területén, ha lehet így fogalmazni. Így még misére se voltam hajlandó ellátogatni kívülálló, szemlélőként sem.

De az említett legelső alkalom, az tökéletes volt, szavakkal leírhatatlan, és most már tudom, hogy talán hibáztam, amikor alapból elutasítottam a katolicizmust. Ugyanakkor talán szükségem volt a kerülőutakra, hogy most már ismerettel és ne csak fanatikus vak hittel járjak közösségbe, mert "kell" vagy "illik". Hanem egy tudatos, elmélyült lelki életet szeretnék élni.

Mit gondoltok a leírtakról? Ti hogyan látjátok e témát?

7

Leírnátok ki milyen gyülekezet tagja?

Névtelen hozzászólók ne írjanak. Gondolok itt Péterre, Katy-re, Lost...-ra, Istvánra, stb. És hány évesek vagytok??

22

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!