Találatok a következő kifejezésre: Valóban nincs módszer a kamaszkori lázadás (1 db)

Valóban nincs nevelési módszer a kamaszkori lázadás és szembefordulás elkerülésére?

Legjobb válasz: de van! sok szeret, megértés és rengeteg türelem. egyébként lehet a gyereknek is igaza.

A szulok tenyleg sokkal nehezeben ertik meg annak ellenere hogy ok mar tulvannak ezen!
de van! sok szeret, megértés és rengeteg türelem. egyébként lehet a gyereknek is igaza.
Én is most vagyok ebben a korban és apám egyszerüen nem érti.Mintha õ még soha nem lett volna kamasz.Ha máshogy beszélek(nem kislánykori hangsúllyal) akkor bedurvul és megbüntet.Lehet h korlátozásokat kell bevezetni ha a gyermek tulságosan elzüllik, de sztem az én esetemben még nem tartunk ott. Ui:ezt elárulom így mellékesen hogy apám miatt már gondolkoztam rajta hogy rászokom "dolgokra".Remélem lehet érteni.Lényeg hogy ne korlátozzák nagyon a kamaszokat.Sajnos én ezt nem tudom apámnak megmagyarázni:(:(:(:(:(:'(:'(
Hatásos módszer nincs, de én, mint kamasz, azt mondom, hogy kompromisszumal sok lázadást és szembefordulást elkerülhettek.
Saját módszerem:gyermekkortól fogva önállóságra nevelés, /mindig a korának megfelelõ/, személyes példamutatás, problémák megbeszélése és hagyni a gyereket dönteni-ha a szülõnek nem tetszõ irányba akkor megbeszélni annak mi lehet a vége? Néha hagyni hogy "kis" dolgokban az Õ megoldása érvényesüljön, ha kudarc éri átbeszélni hogy mit csinált rosszul./fel kell tudni dolgozni a kudarcokat, a veszteséget is, és tanulni belõle !!!!
A lényeg, hogy nem oktasd ki, ne alázd meg, és igen, néha azért lásd be hogyha igaza van. Engem anyám arra nevel, hogy idõnként hajoljak meg mások akarat elõtt, még ha nincs is igaza az illetõnek. De ez nagyon idegesít, és nehezen tudom betartani. Üdv: Egy kamasz
Az utolsó elõtti hozzászólóval teljesen egyetértek. Bizonyos határokon belül nem parancsolni, csak véleményezni. Engedni belemenni kisebb csínyekbe, és ha nekünk volt igazunk a végkifejlt tekintetében TILOS!!! az mondani, hogy " ugye megmondtam". Akkor jöhet az éjszakába nyúló beszélgetés. Egy idõ után észrevétlenül a kamasz elkezdi értékelni a véleményt, és már nem úgy áll hozzánk, hogy azok az "okos felnõttek". De a mindent megbeszélésre mindenképpen kicsikorban kell rászoktatni a srácokat. Ha kamasz korban szeretnénk elkezdeni, nem biztos, hogy sikeres lesz.
te is voltál kamasz nem?-
Ez a magatartás bármilyen furán is hangzik, pozitívumokat is rejt magában. Ha nem akarna leválni a szülõrõl, akkor inkább a szülõnek kellene megijednie - ezért inkább azt kívánom, hogy ne kerüld el :) . Ha a szülõ megértõen viselkedik a gyerekkel, és tudatosítja benne, hogy baj esetén nyugodtan fordulhat hozzá, akkor a korábban beléplántált értékrendekkel azért a gyerek nagyobb nehézségek nélkül túlesik ezen a koron. Ilyenkor már késõ elkezdeni a nevelést, illetve ilyen korban nem is hagyják már magukat nevelni.
A lényeg hogy ne kapd fel a vizet ha pl. rossz jegyet kapott vagy késõbb hogy barátja/barátnõje van mert ha mindenért mérgesek a szülõk és veszekedés van otthon akkor nem fog semmit elmondani csak hogy elkerülje a balhékat. Fontos a bizalom és a megértés
Nincs! El kell viselni és kész! :D :D :D :D :D
dehogy nincs! ahogy Feró mondta: ÜSS A KÖLÖKRE!!!
Ezt nem lehet és nem is szabad elkerülni, mert egy nagyon fontos szakasza az életének. A kamaszok ilyenkor keresik saját identitásukat, példaképeket állítanak maguk elé, próbálnak függetlenedni szüleiktõl, sõt, általában mindenkitõl, de közben ott él bennük a valahová, valakihez tartozás vágya is, lehetõleg mindenben más véleményt próbálnak megfogalmazni, mint a felnõttek. Szerintem ezt az idõszakot úgy lehet túlélni, ha nem korlátozzuk a kamaszt jelentéktelen dolgokban, nem szólunk bele abba, hogy például a tévében milyen mûsort nézzen, hiszen akár tiltjuk, akár nem, úgyis megnézi, vagy nem írjuk elõ neki, milyen ruhában járjon, mikor tanuljon (nem az a fontos, hogy mikor, hanem hogy egyáltalán tanuljon), stb. Emlékszem, unokatesómnak az anyja állandóan lefikázta azokat a könyveket, amiket unokatesóm olvasott (horror regények), pedig szerintem annak kellett volna örülnie inkább, hgoy egyáltalán olvas. A szülõ ilyenkor ne utasítson, hanem ajánljon (könyvet, filmet, ételt, idõtöltést, stb.). Persze komolyabb dolgokban fontos, hogy a szülõé legyen a végsõ döntés, hiszen neki már jóval több az élettapasztalata, de azt se felejtse el, hogy õ azért mégis inkább a saját korosztályát, illetve saját fiatalkorát ismeri jobban, a gyereke van benne igazán a mostani korban. Úgy kell a gyereket a neki nemtetszõ döntések meghozatalára rávenni, hogy õ is belássa, miért szükséges, azaz higgadtan kell megbeszélni a dolgokat, engedni, hogy a gyerek is elmondja saját véleményét, és mindig figyelembe is kell venni. Ettõl még biztosan lesz olyan helyzet, amikor dacból is ellentmond a szülõnek, válasz nélkül, legfeljebb azt vágja oda, hogy "csak". Ez sajnos ezzel jár, biztosan minden családban van néha ajtócsapkodás és duzzogás, de szerintem ott lényegesen kevesebb, ahol a kamaszt is emberszámba, sõt, felnõttszámba veszik, és kikérik a véleményét.
kamasz szemszögbõl.16 vagyok. nincs!
Ez a kamaszoknál már szinte "életkori sajátosság"... Nem hiszem, hogy a nevelési módszerekben lehetne általánosítani. Minden szülõ a saját gyerekét ismeri a legjobban, de talán az õszinteség, a bizalom, és a sok-sok beszélgetés átsegít ezen a nehéz idõszakon. Ügyelni kell arra, hogy ez tényleg beszélgetés legyen, ne egyoldalú "osztás"!
Ha el.b.sztad a gyereked, viseld a következményeit!Ha úgy neveled, akkor nem jutottál el vna idáig!Legyél megértõ a kölyökkel szemben, és HITELES SZÜLÕ!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Kamaszok, melyik rajz tetszik jobban?

És miért? Kb. hány évesek rajzolhatták egyiket másikat? :)

köszi a válaszokat. :)


24

Hogyan legyek türelmesebb?

Nyugodt ember vagyok, nehezen lehet felhúzni, de a fiamnak elég ha csak koszos cipővel jön be, máris kiveri nálam a biztositékot.

1

Szerintetek nem helyes ha elmegyek a baratommal a mezore?

Sziasztok.
15 eves lany vagyok es a baratom 16.8 honapja egyutt vagyunk, es mondhatni normalis a kapcsolatunk.Igy hetvegeken szoktunk elmenni a mezore vagy az erdobe szamocat szedni meg ilyeneket.Anyukam azon van fennakadva, hogy hogy is kepzelem, hogy kettesben megyunk?Normalis h idegeskedik ezert?

12

Apakomplexust lehet gyogyítani?

A barátnom szerintem súlyos apakomplexusban szenved,halottam hogy az olyanoknál alakul ki akik nincsenek jo kapcsolatban az apjukkal,esetleg apa nélkul nottek fol stb.
Hát a barátnom 15 éves és 38 éves pasija van és ez nem az elso oregebb pasi es nem is a utolso... a korunk beli fiuktol undorodik...pisiseknek,szarosoknak,csucskeknek nevezi oket...ha sztároktrol van pl szo akk 30 év alatt mind kicsi neki ...az apjával nagyon rossz viszonybanvan...bonyolult a helyzet koztunk de a apja szarik rá es így ma a baratnom is a apjára
Ki lehet gyogyitani ebbol?

7

Nagy baj, ha nem tudok jópofizni?

Csak azokkal tudok felszabadultan viselkedni, hülyéskedni, akik a barátaim vagy nagyon jóban vagyok velük. Akiket nem különösen csípek, olyan "semmilyenül" beszélek, bunkónak tűnhetek, témát sem nagyon tudok felhozni, meg egy nagyobb csapatban, akikkel nem vagyok túl jóban, inkàbb csak hallgatok, mert úgy érzem, hogy alig engednek szóhoz jutni, meg jellegtelennem érzem, amit mondanék, mintha senkit nem érdekelne. Barátokkal más a helyzet, velük felszabadultan beszélek akármilyen marhaságról, de úgymond "idegenekkel" nem tudok jópofizni, inkàbb nézzenek csendesnek, minthogy feleslegesen beszéljek, ami nem is nagyon érdekel senkit. Magamtól nem szoktam ilyen közösségbe menni, de pl osztàlykiránduláson is (nagyon-nagyon rossz a közösség), ahol több ember csak jópofizik a másikkal. Valamikor csak rájuk nézek, de inkább egyedül maradok, vagy mást csinálok, minthogy bájcsevegjünk. Más is ilyen? Làny vagyok

6

Miért érzek így?

Egyszerűen gyűlölök emberek közé menni, és sajnos nem tudom, hogy miért. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy utálok közéjük menni, mert engem figyelnek, hogy hogy nézek ki stb. Persze tudom, hogy ez óriási baromság, mert pont leszarnak engem, de akkor is így érzek valamilyen oknál fogva... Mindennap leviszem a kutyámat, és sokszor egyenesen félek, hogy mi lesz velem köztük. Amikor kisebb voltam, nem volt semmi olyan eset, amitől ilyen érzelmeim lennének az idegenek iránt, igaz egy-két eset volt, amikor egy buszon kinevetett pár kamasz, és az nagyon rosszul esett nekem akkor, mert nem értettem, hogy mi volt rajtam olyan nevetséges? Természetesen mai fejjel már nem érdekelnek azok az esetek, de lehet, hogy pont azok miatt érzek így? Nagyon nem érzem így jól magam! :( Tudnátok tanácsokat adni, hogy hogyan érezhetném jobban magam az emberek között? A válaszokat előre is köszönöm! 15/L

4

Ha 13 éves vagyok és 177centiméter akkor nőhetek még?

anyu:168 apu:179 bátyám:193 cm körül van :D a bátyám 26 éves.

8

Mit írjak bele?

Az osztályfőnökömnek adok ajándék mellé képeslapot,mit írjak bele?Esetleg egy rövid idézet?

2

Kamaszok! Tánc, kézilabda, focilabda egyszerre nem sok?

15 éves lány vagyok, három éve rendszeresen táncolok. Heti két óra, modern tánc, ami elég intenzív testmozgás.
Szeptemberben indul az iskolában kézilabda csapat, ahová szintén szeretnék járni, közben pedig ma írt nekem egy lány, hogy szeretnének többen lányoknak focicsapatot a városban, szeretnék-e részt venni. Szeretnék. Viszont kicsit tartok tőle, hogy ennyi sport hogyan hatna rám, mert ha mindet aktívan végezném, az nem lenne sétagalopp. Szerintetek bírnám szuflával?
A másik, hogy időből is elég sokat elvenne, nem tudom, hogy mennyire tudnám kipihenni magam, mennyi időm lenne tanulásra, kikapcsolódásra.
Kicsit félek egyszerre mindenbe belevágni, mert nem szeretném valamelyiket vagy esetleg mindet csak lazán, hanyagul csinálni. Szerintetek megpróbáljam?

3

Mit szólnátok hozzá, ha 13 éves lányotok ezt a zenét hallgatná?

http://www.youtube.com/watch?v=GSP81Che1X0&list=PLLMkecBnMl4..

13

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!