Találatok a következő kifejezésre: Valóban nincs módszer a kamaszkori (1 db)

Valóban nincs nevelési módszer a kamaszkori lázadás és szembefordulás elkerülésére?

Legjobb válasz: de van! sok szeret, megértés és rengeteg türelem. egyébként lehet a gyereknek is igaza.

A szulok tenyleg sokkal nehezeben ertik meg annak ellenere hogy ok mar tulvannak ezen!
de van! sok szeret, megértés és rengeteg türelem. egyébként lehet a gyereknek is igaza.
Én is most vagyok ebben a korban és apám egyszerüen nem érti.Mintha õ még soha nem lett volna kamasz.Ha máshogy beszélek(nem kislánykori hangsúllyal) akkor bedurvul és megbüntet.Lehet h korlátozásokat kell bevezetni ha a gyermek tulságosan elzüllik, de sztem az én esetemben még nem tartunk ott. Ui:ezt elárulom így mellékesen hogy apám miatt már gondolkoztam rajta hogy rászokom "dolgokra".Remélem lehet érteni.Lényeg hogy ne korlátozzák nagyon a kamaszokat.Sajnos én ezt nem tudom apámnak megmagyarázni:(:(:(:(:(:'(:'(
Hatásos módszer nincs, de én, mint kamasz, azt mondom, hogy kompromisszumal sok lázadást és szembefordulást elkerülhettek.
Saját módszerem:gyermekkortól fogva önállóságra nevelés, /mindig a korának megfelelõ/, személyes példamutatás, problémák megbeszélése és hagyni a gyereket dönteni-ha a szülõnek nem tetszõ irányba akkor megbeszélni annak mi lehet a vége? Néha hagyni hogy "kis" dolgokban az Õ megoldása érvényesüljön, ha kudarc éri átbeszélni hogy mit csinált rosszul./fel kell tudni dolgozni a kudarcokat, a veszteséget is, és tanulni belõle !!!!
A lényeg, hogy nem oktasd ki, ne alázd meg, és igen, néha azért lásd be hogyha igaza van. Engem anyám arra nevel, hogy idõnként hajoljak meg mások akarat elõtt, még ha nincs is igaza az illetõnek. De ez nagyon idegesít, és nehezen tudom betartani. Üdv: Egy kamasz
Az utolsó elõtti hozzászólóval teljesen egyetértek. Bizonyos határokon belül nem parancsolni, csak véleményezni. Engedni belemenni kisebb csínyekbe, és ha nekünk volt igazunk a végkifejlt tekintetében TILOS!!! az mondani, hogy " ugye megmondtam". Akkor jöhet az éjszakába nyúló beszélgetés. Egy idõ után észrevétlenül a kamasz elkezdi értékelni a véleményt, és már nem úgy áll hozzánk, hogy azok az "okos felnõttek". De a mindent megbeszélésre mindenképpen kicsikorban kell rászoktatni a srácokat. Ha kamasz korban szeretnénk elkezdeni, nem biztos, hogy sikeres lesz.
te is voltál kamasz nem?-
Ez a magatartás bármilyen furán is hangzik, pozitívumokat is rejt magában. Ha nem akarna leválni a szülõrõl, akkor inkább a szülõnek kellene megijednie - ezért inkább azt kívánom, hogy ne kerüld el :) . Ha a szülõ megértõen viselkedik a gyerekkel, és tudatosítja benne, hogy baj esetén nyugodtan fordulhat hozzá, akkor a korábban beléplántált értékrendekkel azért a gyerek nagyobb nehézségek nélkül túlesik ezen a koron. Ilyenkor már késõ elkezdeni a nevelést, illetve ilyen korban nem is hagyják már magukat nevelni.
A lényeg hogy ne kapd fel a vizet ha pl. rossz jegyet kapott vagy késõbb hogy barátja/barátnõje van mert ha mindenért mérgesek a szülõk és veszekedés van otthon akkor nem fog semmit elmondani csak hogy elkerülje a balhékat. Fontos a bizalom és a megértés
Nincs! El kell viselni és kész! :D :D :D :D :D
dehogy nincs! ahogy Feró mondta: ÜSS A KÖLÖKRE!!!
Ezt nem lehet és nem is szabad elkerülni, mert egy nagyon fontos szakasza az életének. A kamaszok ilyenkor keresik saját identitásukat, példaképeket állítanak maguk elé, próbálnak függetlenedni szüleiktõl, sõt, általában mindenkitõl, de közben ott él bennük a valahová, valakihez tartozás vágya is, lehetõleg mindenben más véleményt próbálnak megfogalmazni, mint a felnõttek. Szerintem ezt az idõszakot úgy lehet túlélni, ha nem korlátozzuk a kamaszt jelentéktelen dolgokban, nem szólunk bele abba, hogy például a tévében milyen mûsort nézzen, hiszen akár tiltjuk, akár nem, úgyis megnézi, vagy nem írjuk elõ neki, milyen ruhában járjon, mikor tanuljon (nem az a fontos, hogy mikor, hanem hogy egyáltalán tanuljon), stb. Emlékszem, unokatesómnak az anyja állandóan lefikázta azokat a könyveket, amiket unokatesóm olvasott (horror regények), pedig szerintem annak kellett volna örülnie inkább, hgoy egyáltalán olvas. A szülõ ilyenkor ne utasítson, hanem ajánljon (könyvet, filmet, ételt, idõtöltést, stb.). Persze komolyabb dolgokban fontos, hogy a szülõé legyen a végsõ döntés, hiszen neki már jóval több az élettapasztalata, de azt se felejtse el, hogy õ azért mégis inkább a saját korosztályát, illetve saját fiatalkorát ismeri jobban, a gyereke van benne igazán a mostani korban. Úgy kell a gyereket a neki nemtetszõ döntések meghozatalára rávenni, hogy õ is belássa, miért szükséges, azaz higgadtan kell megbeszélni a dolgokat, engedni, hogy a gyerek is elmondja saját véleményét, és mindig figyelembe is kell venni. Ettõl még biztosan lesz olyan helyzet, amikor dacból is ellentmond a szülõnek, válasz nélkül, legfeljebb azt vágja oda, hogy "csak". Ez sajnos ezzel jár, biztosan minden családban van néha ajtócsapkodás és duzzogás, de szerintem ott lényegesen kevesebb, ahol a kamaszt is emberszámba, sõt, felnõttszámba veszik, és kikérik a véleményét.
kamasz szemszögbõl.16 vagyok. nincs!
Ez a kamaszoknál már szinte "életkori sajátosság"... Nem hiszem, hogy a nevelési módszerekben lehetne általánosítani. Minden szülõ a saját gyerekét ismeri a legjobban, de talán az õszinteség, a bizalom, és a sok-sok beszélgetés átsegít ezen a nehéz idõszakon. Ügyelni kell arra, hogy ez tényleg beszélgetés legyen, ne egyoldalú "osztás"!
Ha el.b.sztad a gyereked, viseld a következményeit!Ha úgy neveled, akkor nem jutottál el vna idáig!Legyél megértõ a kölyökkel szemben, és HITELES SZÜLÕ!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mikor fogok "átalakulni" nővé? Mikor fogok "felnőni"?

17 éves lány vagyok. Egyáltalán nem nőttem fel, sőt.
12 éves koromig egy magabiztos lány voltam, de ahogy elkezdtünk felnőni, minden lány egyre csajosabb, nőiesebb lett, de, bár külsőre én is, belül azonban nagyon gyerek maradtam. Mindenki "Megszépült", ápolt, csajos lett, én meg úgy érzem megcsúnyultam. A legjobb barátnőm közölte, hogy csúnya vagyok, az öltözködésemen poénból viccelődtek.
Változott a helyzet, van barátom is azóta, de úgy érzem, hogy KISLÁNY maradtam. Ha kisminkelem magam, ha felveszek lányos ruhákat, akkor is olyan kislányos kisugárzásom van, és annak is érzem magamat. Nem járok fiús ruhákba(hordok cicanadrágot, harisnyát, szoknyát, karidgánokat, stb)-szóval nem ez a teljes "fiúsabb" öltözködés. Mégis csúnyának érzem magam, és kislányosnak.
Félig-meddig örülök ennek, hiszen ez vagyok én.
Másrészt meg nem tudom hogy kezelni. Mindjárt 18 éves vagyok, és tényleg alapból úgy viszonyulnak hozzám az emberek is, mint egy 15 éveshez, mert SUGÁRZIK rólam. Nem lehet engem nőnek mondani.
EZ magától og változni, vagy tennem kell valamit?

6

Apukák! Ti szeretnétek erről tudni?

Nemrégiben feltettem ide egy kérdést, amiben nem tudtam, hogy elmondjam-e a férjemnek, hogy a lányunk le szeretne feküdni a barátjával , mert nekem elmondta.. Kaptam rá válaszokat, hogy előbb beszéljem meg a lányommal és stb.. A kérdésben megemlítettem, hogy nem tudom, hogy egy apának tudnia kéne-e ezt ???
Kaptam olyan választ,hogy miért ne kéne tudni és egy levelet is amiben egy apuka írt, hogy ő szeretné tudni a lánya életében ezt a pontot.
Az lenne a kérdésem, hogy lányos apukák ti szeretnétek-e tudni, ha a gyermeketek lefekszik valakivel??

6

Mit csináljak ha soha nem volt meg köztünk a jó anya-ánya kapcsolat?

Anyám nagyon szigorú, és tényleg nem lehet vele megbeszélni semmit.. Már nagyon bosszant és tök rossz így. Nem beszélhetek meg vele semmit, itthonról el nem mehetek...mint egy börtön...Barátaimmal nem mehetek sehova, és csak a maga dolgait fújja.. nem fogadja el ha másnak is igaza van...
Ahjj tök rossz.. semmit nem beszélhetünk meg, meg semmi... mit csináljak valaki segítseen?:(
13/L

4

Mit akar? Nem értek a lányokhoz.

Szóval van egy lány haverom.
Tök kiskorom óta ismerem oviban a feleségem is volt:DD:D
Szóval mindig jóba voltunk, családjaink is.
Mostanában valahogy más vele, csak nem tudom hova rakni magamban.
Pl koncertem volt a múlt héten és néha ha ránéztem ő kacsintott vagy megharapta a száját.
Most hülyít vagy mi van?
Nem olyan "tinip.csa", tehát még nem volt pasija.
(nem azért nekem se volt még barátnőm xDD)

Nem tudom mi van.
15F

12

Lányom (16) el akar menni a gimnáziumból egy másikba, hagyjam és segítsek neki?

Kiközösítve érzi magát, bár van aki barátkozna vele, de ő mást szeretne. Minden ellen lázad, a jegyei sem jók. Nem tudom, azzal teszek-e jót, ha elengedem? Általánosban sem volt neki jó az osztálya, ezért félek, semmi sem fog változni.

4

Miért jutottam ide?

Sokszor éreztem magam egyedül így az elmúlt 1 év során, 9.-es voltam, de az osztályban a társaságunknon belül (8lány) népszerű vagyok, szeretnek, csak mások mint én, én valahogy többre vágyom. Mindig mennék ide-oda, de ők nem szervezkedősök, én pedig igen.
Az osztályon kívül van 2 legjobb barátnőm. Az egyik nem a sulimba jár, vele 1-2 hetente találkozom, a másikkal pedig szinte minden nap együtt lógunk, ha van időnk.
Akit mindnnap láttam, ő elutazott egész augusztus 20-ig, n em fogom látni. A másik mindig táborokban van, alig-alig látom majd.
Az osztálytársaim is szét vannak szóródva, néha találkozunk majd, de főleg hogy nem is valami összetartó társaság, inkább csak a suliban vagyunk együtt (pláne h én szoktam mindent szervezni).
Teljesen egyedül vagyok. Vannak régebbi ismerőseim, akiket szívesen látnék, akikkel havonta találkoztam eddig, de ha én nem írok, ők sosem keresnek, hogy találkozzunk. Erre rájöttem, elég rosszul esett, így már nincs kedvem keresni senkit.
A legjobb barátnőmet (akivel sokat találkozom) ma láttam utoljára, és rájöttem, hogy nagyon egyedül maradtam. Egyfolytában mennék mindenhova, bulizni, külföldre, akárhova, nem tudok itthon lenni, de egyszerűen vagy van programja a többieknek, vagy egyszerűen nem kíváncsi rám senki, és ez nagyon rosszul esett... Hülyén érzem magam, hogy írjak akárkinek is, mert mindig mindig én írok...
Próbálok önkéntes munkákat, diákmunkákat keresni, de nem nagyon vesznek fel sehová. Próbálom eltölteni hasznosan a szabadidőmet, de mindent keseredettségből csinálok. Nincsen széles családi köröm, akikkel lehetnék. Nincs pénzünk táborokra. Mit tegyek? Nem akarok olyan néhánybarátos, otthonülős unalmas ember lenni, akiket mindig is elítéltem, de ez lettem, egész nap egyedül vagyok. Nagyon rossz! Folyamatosan érzem a sóvárgást egy olyan élet után amiben egy széles társaság, egy fiú, sok buli van... eddig azt hittem megvan mindez, mert a legjobb barátnőmmel mindig egy csomó koncertre jártunk, sokáig kinnmaradtam stb, de basszus nagyon rossz ez így...
15L

3

A fiam 6 éves kora óta katona akar lenni, ez már így marad?

Nem ilyen pályára szántam, persze én akkor leszek a legboldogabb, ha azt csinálja amit szeret. 6 éves korában, kitalálta, hogy katona lesz, akkor mosolyogtunk rajta, még 13 éves korában is ugyan, ezt mondta, reméltem, hogy kinövi, most 16 éves. Én médiatudománt és kommunikációt oktatok, az egyetemen, ennek kapcsán egy PR es találkozón összebarátkozdtam egy ezredessel, aki a Magyar Honvédség reklámszakembere volt, ō azt mondta, hogy nyugodjak bele, ez már így marad, mesélt afganisztán, ciprus, iraki, koszovói misszióiról, hogy bizony voltak olyan helyzetek, ahol majdnem meghalt. Ezt elmeséltem otthon a fiamnak, de ez csak mégjobban feltüzelte... Törōdjek bele, ez már így marad?

Egy aggódó édesapa.

3

Mit csináljak, ha én a piszkálható, "megalázható" személyiség vagyok?

7.-es koromig jól mentek a dolgok, nem érdekelt semmi, volt önbizalmam. Utna etediktől valami megváltozott, visszahúzódó lettem, nem mertem a többiekkel feloldódni, önmagam lenni. Kikerültem az általánosból, és elhatároztam, hogy a gimnáziumban változni fog a helyzet. Sokan megszerettek. De valahogy tudják az emberek, hogy mit lehet velem tenni. 9.-be tetszett egy fiú, és az akkori egyik legjobb barátnőm közölte, hogy mégis hogy gondolhatom komolyan ezt, hisz az egy (akkor) 18 éves fiú volt, és hogy ez képtelenség.
A legjobb barátnőm is folyton közölte velem, hogy csak magammal foglalkozom(ami nem volt igaz akkor se), és, hogy nem is érdekel engem amit Õ mond. A másik legjobb barátnőm folyton azt mondogatta, hogy vele sose foglalkozom. Szintén az egyik legjobb barátnőm közölte velem, hogy szerinte csúnya vagyok(pedig nem is kérdeztem tőle).
Mostanába rengeteget javult a helyzet, de például az öltözködésem miatt POÉNBÓL, de olyton piszkálnak. Egy hármas barátság tagja vagyok(hárman lelgjobb barátnők), és 90%-ban a közös csipkelődések mindig ellenem irányulnak, ketten összefognak, és engem piszkálnak. Ténlyeg poénból, mert a felállás más is szokott lenni,de 90%-ban mindig én vagyok a középpontjában. A ruhám, vagy, ha bármivel igyekszem megvédeni magam.
És nem tudom, hogy hogy jöhetnék ki ebből.
Kitűnő vagyok, és mindenkinek segítek, aztán egyszer egy fiú közölte az egyik legjobb barátnőmnek, hogy minek köszönje meg, hogy oda adtam a házimat.
A húgom is úgy beszél Velem,hogy ha a szobájában vagyok(ott szoktunk videójátékozni), hogy ha valami olyat csinálok, pl táncolok, énekelek, ami őt idegesíti, hogy i lehet menni, meg ne pofázzak, meg ilyenek.
17 éves vagyok, tudom, hogy nagyon gyerekes, de nem tudom megvédeni magamat, akárhogy próbálom. És mindig én kerülök ki rosszul.
Vagy elmentem a barátaimmal filmezni, és beszóltak a barátomra valamit, én meg megvédtem a barátomat(a barátom nem volt ott), és rajtam röhögött mindenki, még a legjobb barátnőm is.
Annyira nem szeretem, hogy én a megalázható lány vagyok, és, hogy ha megpróbálom összeszedni magam, kapok még egyet.

10

Ti ezt elmondanátok az apának?

Van egy 17 éves lányunk a férjemmel , aki elmondta nekem, hogy le szeretne már feküdni a barátjával. Természetesen mindent megbeszéltünk, nagyon felelősségteljes lány , örülök annak is , hogy szólt nekem.
A kérdés az lenne, hogy ti ezt elmondanátok a férjeteknek? Végül is az ő lánya is és bár eléggé olyan dolog, amiről egy apának nem biztos, hogy tudnia kéne, de nem tudom.. szerintetek?

9

Miért csinálja ezt?

Van egy barátnőm, akit akárhány buliba, vagy baráti összejövetelre hívunk, nem jön el velünk. Mikor megkérdezzük milyen programja van helyette, azt mondja semmi, otthon van csak nincs kedve menni. Elhiszem, hogy otthon van, olvas, sorozatot néz meg ilyenek, de így mindenről lemarad és ez lassan már engem zavar.

7

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!