Találatok a következő kifejezésre: Valóban nincs módszer a (2 db)

Nincs valami jó módszer hogy ne szeressek valakit tovább? (sry a kérdés hülye, de a megjegyzésben részletezem :D)

Fiatalabb koromban volt egy 2 éves kapcsolatom, mostanra gyerekszerelemnek mondanám (16-18 voltam kb) :D, viszont azóta nem tudom kiheverni. Eltelt már 4 és félév hogy vége, de sokszor még mindig arra ébredek hogy vele álmodtam, van hogy napközben is eszembe jut. Tudom hogy én bsztam el, de nem kellett volna már elmúlnia? Még mindig szeretem. (Fiú vagyok 21) Valami taktika nincs a felejtésre? Nem beszéltem vele azóta és nem is akarok, azóta már teljesen más utakat járunk. Viszont rohadtul szenvedek és már kezdem unni. Néha teljesen magam alá kerülök. Tovább akarok lépni. Volt utána még 2 kapcsolat, ami összesen 3 hónapig tartott. Mindenkiben Õt keresem :S

Legjobb válasz: Mivel a szellemi dolgok mindkettõtöknél nyitva vannak még, és nincsenek zárva, nem is fogsz tudni túllépni, még 10 év múlva sem. Lesznek nõk, akik jönni menni fognak az életedben, de nyilt érzéssel egyik iránt sem tudsz lenni.

Mivel a szellemi dolgok mindkettõtöknél nyitva vannak még, és nincsenek zárva, nem is fogsz tudni túllépni, még 10 év múlva sem. Lesznek nõk, akik jönni menni fognak az életedben, de nyilt érzéssel egyik iránt sem tudsz lenni.
A kérdező hozzászólása: De ezt nem értem. Mindenkinek jönnek-mennek a "kapcsolatok" én meg már teljesen kész vagyok hogy meglátok az utcán hogy távolról és hátulról hasonló lányt és felpörög a vérnyomásom h lehet h õ az... Még az illatát is érzem :S Meg ettõl az egésztõl valahogy csak meglehet szabadulni
2 Nem, mert kettötök között nincs lezárva az érzelmi kapu-lelkileg. Ezt kivûlrõl más nem tudja megtenni, ezt nektek kell egymással lezongorázni. Igy is lehet hagyni a dolgokat, de akkor ez vár rád egész életedben.
A kérdező hozzászólása: Részérõl gondolom már zárva, hiszen részérõl múltak el az érzések és így váltunk el egymástól :) Ha más nem, elmegyek orvoshoz. Állítólag sokat tud segíteni egy jó pszichiáter
A kérdező hozzászólása: Ezzel az egy dologgal kellene kezdenem valamit. A környezetemben én vagyok a szikla, "nem rendít meg semmilyen probléma" mindenkibe igyekszem lelket önteni a legvégsõkig, még akkor is viccelek amikor nem látok semmi reményt (anyagi v bármilyen probléma). Viszont ezzel semmit nem tudok tenni. Néha kis idõre tudom csak felejteni, de akkor is érzem a hiányt
4 Ha a másik fél részérõl valóban elmultak volna-nem lenne nálad ez. Nyitva van a szellemi kaputok-ezt egyébként érezni is..
Most ezekkel a válaszokkal hülyíted a kérdezõt, vagy tényleg van ilyen, amirõl beszélsz? Hogyan lehet érezni, hogy nyitva van e ez a kapu, vagy nincs? Utána lehet ennek olvasni valahol?
A kérdező hozzászólása: Én materialista vagyok, nem hiszek a természetfeletti dolgokban :/ Csak azért tettem fel a kérdést, mert gondoltam hátha van olyan aki járt már így és valahogy sikerült megoldania :/

Valóban nincs nevelési módszer a kamaszkori lázadás és szembefordulás elkerülésére?

Legjobb válasz: de van! sok szeret, megértés és rengeteg türelem. egyébként lehet a gyereknek is igaza.

A szulok tenyleg sokkal nehezeben ertik meg annak ellenere hogy ok mar tulvannak ezen!
de van! sok szeret, megértés és rengeteg türelem. egyébként lehet a gyereknek is igaza.
Én is most vagyok ebben a korban és apám egyszerüen nem érti.Mintha õ még soha nem lett volna kamasz.Ha máshogy beszélek(nem kislánykori hangsúllyal) akkor bedurvul és megbüntet.Lehet h korlátozásokat kell bevezetni ha a gyermek tulságosan elzüllik, de sztem az én esetemben még nem tartunk ott. Ui:ezt elárulom így mellékesen hogy apám miatt már gondolkoztam rajta hogy rászokom "dolgokra".Remélem lehet érteni.Lényeg hogy ne korlátozzák nagyon a kamaszokat.Sajnos én ezt nem tudom apámnak megmagyarázni:(:(:(:(:(:'(:'(
Hatásos módszer nincs, de én, mint kamasz, azt mondom, hogy kompromisszumal sok lázadást és szembefordulást elkerülhettek.
Saját módszerem:gyermekkortól fogva önállóságra nevelés, /mindig a korának megfelelõ/, személyes példamutatás, problémák megbeszélése és hagyni a gyereket dönteni-ha a szülõnek nem tetszõ irányba akkor megbeszélni annak mi lehet a vége? Néha hagyni hogy "kis" dolgokban az Õ megoldása érvényesüljön, ha kudarc éri átbeszélni hogy mit csinált rosszul./fel kell tudni dolgozni a kudarcokat, a veszteséget is, és tanulni belõle !!!!
A lényeg, hogy nem oktasd ki, ne alázd meg, és igen, néha azért lásd be hogyha igaza van. Engem anyám arra nevel, hogy idõnként hajoljak meg mások akarat elõtt, még ha nincs is igaza az illetõnek. De ez nagyon idegesít, és nehezen tudom betartani. Üdv: Egy kamasz
Az utolsó elõtti hozzászólóval teljesen egyetértek. Bizonyos határokon belül nem parancsolni, csak véleményezni. Engedni belemenni kisebb csínyekbe, és ha nekünk volt igazunk a végkifejlt tekintetében TILOS!!! az mondani, hogy " ugye megmondtam". Akkor jöhet az éjszakába nyúló beszélgetés. Egy idõ után észrevétlenül a kamasz elkezdi értékelni a véleményt, és már nem úgy áll hozzánk, hogy azok az "okos felnõttek". De a mindent megbeszélésre mindenképpen kicsikorban kell rászoktatni a srácokat. Ha kamasz korban szeretnénk elkezdeni, nem biztos, hogy sikeres lesz.
te is voltál kamasz nem?-
Ez a magatartás bármilyen furán is hangzik, pozitívumokat is rejt magában. Ha nem akarna leválni a szülõrõl, akkor inkább a szülõnek kellene megijednie - ezért inkább azt kívánom, hogy ne kerüld el :) . Ha a szülõ megértõen viselkedik a gyerekkel, és tudatosítja benne, hogy baj esetén nyugodtan fordulhat hozzá, akkor a korábban beléplántált értékrendekkel azért a gyerek nagyobb nehézségek nélkül túlesik ezen a koron. Ilyenkor már késõ elkezdeni a nevelést, illetve ilyen korban nem is hagyják már magukat nevelni.
A lényeg hogy ne kapd fel a vizet ha pl. rossz jegyet kapott vagy késõbb hogy barátja/barátnõje van mert ha mindenért mérgesek a szülõk és veszekedés van otthon akkor nem fog semmit elmondani csak hogy elkerülje a balhékat. Fontos a bizalom és a megértés
Nincs! El kell viselni és kész! :D :D :D :D :D
dehogy nincs! ahogy Feró mondta: ÜSS A KÖLÖKRE!!!
Ezt nem lehet és nem is szabad elkerülni, mert egy nagyon fontos szakasza az életének. A kamaszok ilyenkor keresik saját identitásukat, példaképeket állítanak maguk elé, próbálnak függetlenedni szüleiktõl, sõt, általában mindenkitõl, de közben ott él bennük a valahová, valakihez tartozás vágya is, lehetõleg mindenben más véleményt próbálnak megfogalmazni, mint a felnõttek. Szerintem ezt az idõszakot úgy lehet túlélni, ha nem korlátozzuk a kamaszt jelentéktelen dolgokban, nem szólunk bele abba, hogy például a tévében milyen mûsort nézzen, hiszen akár tiltjuk, akár nem, úgyis megnézi, vagy nem írjuk elõ neki, milyen ruhában járjon, mikor tanuljon (nem az a fontos, hogy mikor, hanem hogy egyáltalán tanuljon), stb. Emlékszem, unokatesómnak az anyja állandóan lefikázta azokat a könyveket, amiket unokatesóm olvasott (horror regények), pedig szerintem annak kellett volna örülnie inkább, hgoy egyáltalán olvas. A szülõ ilyenkor ne utasítson, hanem ajánljon (könyvet, filmet, ételt, idõtöltést, stb.). Persze komolyabb dolgokban fontos, hogy a szülõé legyen a végsõ döntés, hiszen neki már jóval több az élettapasztalata, de azt se felejtse el, hogy õ azért mégis inkább a saját korosztályát, illetve saját fiatalkorát ismeri jobban, a gyereke van benne igazán a mostani korban. Úgy kell a gyereket a neki nemtetszõ döntések meghozatalára rávenni, hogy õ is belássa, miért szükséges, azaz higgadtan kell megbeszélni a dolgokat, engedni, hogy a gyerek is elmondja saját véleményét, és mindig figyelembe is kell venni. Ettõl még biztosan lesz olyan helyzet, amikor dacból is ellentmond a szülõnek, válasz nélkül, legfeljebb azt vágja oda, hogy "csak". Ez sajnos ezzel jár, biztosan minden családban van néha ajtócsapkodás és duzzogás, de szerintem ott lényegesen kevesebb, ahol a kamaszt is emberszámba, sõt, felnõttszámba veszik, és kikérik a véleményét.
kamasz szemszögbõl.16 vagyok. nincs!
Ez a kamaszoknál már szinte "életkori sajátosság"... Nem hiszem, hogy a nevelési módszerekben lehetne általánosítani. Minden szülõ a saját gyerekét ismeri a legjobban, de talán az õszinteség, a bizalom, és a sok-sok beszélgetés átsegít ezen a nehéz idõszakon. Ügyelni kell arra, hogy ez tényleg beszélgetés legyen, ne egyoldalú "osztás"!
Ha el.b.sztad a gyereked, viseld a következményeit!Ha úgy neveled, akkor nem jutottál el vna idáig!Legyél megértõ a kölyökkel szemben, és HITELES SZÜLÕ!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!