Találatok a következő kifejezésre: Véletlenül teherbe szeretném megtartani (1 db)

Véletlenül teherbe estem, szeretném megtartani a babát, de a párom ellene van... Mit tegyek?

25 éves lány vagyok, másfél éve élek boldog párkapcsolatban. Az orvosom kb 2 hónapja gyengébb fogamzásgátlót írt fel, amit?l folyamatosan vérezgettem, de mire visszamentem volna a n?gyógyászhoz kiderült, hogy terhes vagyok. El sem tudom képzelni hogy elvetessem, számomra ez elképzelhetetlen, a párom viszont azt mondta, hogy ? még nem készült fel a gyerekvállalásra. Egyedül is vállalnám, de nem szeretném elveszíteni a párom... Mit tegyek? :-(

Legjobb válasz: Nehéz helyzetbe kerültél, az biztos. Viszont egyúttal gratulálok is, mert szerencsés vagy, hogy ilyen könnyen sikerült teherbe esned. (Én már egy ideje próbálkozok). Én a helyedben semmiképpen sem vetetném el a kicsit és elgondolkoznék, hogy valóban szeret-e a párom, ha a közös gyerekünket nem kívánja. Drukkolok neked, hogy a számodra legjobb döntést hozd. Csak arra gondolj, mi az amit TE SZERETNÉL!

Nehéz helyzetbe kerültél, az biztos. Viszont egyúttal gratulálok is, mert szerencsés vagy, hogy ilyen könnyen sikerült teherbe esned. (Én már egy ideje próbálkozok). Én a helyedben semmiképpen sem vetetném el a kicsit és elgondolkoznék, hogy valóban szeret-e a párom, ha a közös gyerekünket nem kívánja. Drukkolok neked, hogy a számodra legjobb döntést hozd. Csak arra gondolj, mi az amit TE SZERETNÉL!
Szia! Én már írtam neked, a 2. választ. Még annyit írnék, ezzel a most elõttem szólóhoz is reagálva, hogy amikor egy nõ babát vállal, valahogy mindig gondolni kell arra is, hgy esetleg késõbb, ha úgy alakulna sikerül-e egyedül is felnevelni egy babát, mert sajnos minden benne van a pakliban, és lehet, hogy egy most boldog kapcsolat 5 év múlva megromlik. Engem anyukám 4 éves koromtó egyedül nevelt, és bolog, kiegyensúlyozott, tanult felnõtt lettem. Az igaz, hogy mindig számíthattunk a családra, de megvolt az önálló éltünk! És a végére csak annyit, hidd el egy talpraesett nõ elõtt nincs lehetetlen, mindent meg tud oldani, legalábbis én ezt a példát láttam! Azt látom, nagyon szeretnéd a kicsit, és tényleg remélem, jól döntesz!
A baba áldás, tényleg megtisztel téged, titeket! Nem hiszek a véletlenekben sem. Akkor jön, amikor jönnie kell! Mindenképp adj neki esélyt az életre! A párodnak meg idõt adj! Légy vele türelmes. Így neked nehezebb lesz a várandósság, de adj neki 9-10 hónapot! Ha ezalatt megváltozik, rendben, ha nem, akkor már nem is fog, - esetleg késõbb, és bánni fogja, hogy nem tartott ki a családja mellett...
No, mi ennek megelõzésére beszéltük meg már anno a kapcsolatunk elején (de már amikor komolyabbra fordult a dolog), hogyha netán becsúszna a baba, nem vetetjük el. Megmondtam neki hogy én nem tudnám elvetetni, és õ is így gondolta (szerencsémre). Ez azért jó, mert az ember tudja hányadán áll a másikkal, és picit meg is nyugodtam. Egyébként a barátnõm (most már) férje sem akarta a babát, pedig kb 11 éve vannak együtt. Elõször akarta, aztán hallani sem akart róla. Abortuszra akarta küldeni....stb. Eléggé válságban voltak. A barátnõm csak nem vetette el, mert õ már nagyon szerette volna. Elmentek ultrahangra, aztán a párjában valami letisztult. Lehet hogy bepánikolt. Mindenesetre, most szerintem õ várja a legjobban a babát. Sajnálom hogy ilyen helyzet alakult ki nálatok. Remélem sikerül közös nevezõre jutnotok, és meghoznotok a helyes döntést! Sok sikert! 35 hetes kismama
Az elõzõ hozzászóló vagyok. Még csak annyit akarok írni, hogy a barátnõmnek is a fejére olvasta a párja, hogy biztos szándékosan esett teherbe, meg azért mert én is az vagyok....stb. Marhaság. Én tudom hogy nem akart pont akkor még a barátnõm sem babát. Így jött ki. Egy gyerek létrejöttérõl 2 ember tehet.
Én a helyedben azt mondanám a leendõ apukának, hogy nincs kényszer, vállalom egyedül, ha õ nem akarja, de el sem zárom tõle, ha látni akarja. A kapcsolatunkat sem akarom felrúgni, de ráakszkodni sem, ha neki jó, akkor éljünk külön, amíg el nem dönti, hogy minket akar vagy mást. Így talán nem érzi kényszernek, az idõ meg valószínûleg úgyis mellettetek teszi le a voksát, fõleg, amikor már látni is fogja a gyerekét. Mindenképpen próbálnám úgy alakítani a dolgokat, hogy semmit ne érezzen kényszernek, mert így talán van rá esély, hogy saját akaratából lesz jó apa és társ.
Szerintem egyértelmû, mit kell tenned! Fõleg azok alapján, amit itt mindenki felhoz érvként. Nagyon sok boldogságot kívánok neked, egy babával nem is lehet másképp élni, mint boldogságban!
ha már azt hiszi hogy direkt estél teherbe nem szerethet igazán. tudod ha már eldöntötted mi nem tehetünk semmit de gondold meg hogy tényleg azt akarod e hogy a gyermeked esetleg apa nélkül nõljön fel. ha mégis úgy döntessz hogy megtartod kérlek hogy szeresd õt mert nem minden embernek adatik meg hogy egyáltalán teherbe essen, most magamról beszélek.
biztosan nagyon ragaszkodsz a párodhoz. most biztos nagyon csalódott vagy, hogy õ így reagált arra, hogy gyermeket vársz. nem akarok rá semmi rosszat mondani, mert te szereted. gondolom nem véletlenül. valószínûleg olyan tulajdonságai vannak, amiket szeretsz, és olyanok is amiket nem szeretsz, de elfogadsz. gondolom vele képzelted az egész életed. de! egy új élet van a pocakodban! Isten megajándékozott azzal, hogy egy új kis emberkét Te hozzál a világra! A párod ha elfogadja, ha nem, õ már él, létezik, várja, hogy világra hozd! ez az egyik legcsodálatosabb dolog a világon! nagyon együtt érzek Veled a fájdalmadban, már csak azért is, mert én úgy gondolom, hogy a férjem az elsõ az életemben, és csak utána jönnek a gyerekek. de én azt is tudom, hogy a megfelelõ emberhez mentem hozzá, aki soha, de soha nem mondana nemet egy gyermekre. ha nem így lenne, nem õ lenne a megfelelõ...
Szia! Én nem vagyok sem az abortusz ellen, sem mellette. Létezik olyan szituáció, amikor jobb döntés az abortusz. Én is teherbeestem egy viszonylag friss kapcsolatban. Volt is munkám, meg nem is. Saját lakásom volt, amit alig birtam fenntartani ja és volt autóm is. Hát nem ideális?! A fiú el is vett volna feleségül, épp akor fejeztem be a tanulást, de már volt akkor egy másik szakmám is, csak mást akartam csinálni. Ezt leírva szerintem 100-ból 99 nõ megtartotta volna a babát. Azt elfelejtettem írni, hogy gyógyszereket szedtem és nem biztos, hogy egészséges lett volna, de az orvos biztatott, hogy egy genetikai vizsgálat segít, ha úgy gondolom. Én nem gondoltam sehogy! Olyan bizonytalannak tartottam és éreztem az egész helyzetet, hogy nem mertem vállalni. Nagyon megszenvedtem lelkileg, de utólag is azt gondolom, hogy nem hoztam rossz döntést. Az akkori apuka rámbízta a döntést, hogy bármit döntök, neki jó lesz úgy. Ez nem nagy segítség! Gondoltam, ha már most ilyen tesze-tosza f..szkalap mi lesz késõbb...? Mind ezt telefonon mondta, mert külföldön volt. Mire hazajött már nem voltam terhes, hiába hozta a gyûrût. Azóta van két gyereke és éppen válik. Ennek a történetnek már több mint 10 éve és akkor egy évvel voltam nálad idõsebb. Volt idõm gondolkodni de még sosem éreztem úgy, hogy rosszul döntöttem. Most várjuk elsõ babánkat a jelenlegi párommal 11 hetes terhes vagyok, semmirõl nem maradtam le. Ha megtartod a babát, ne azért tedd, hogy a barátod ne haggyon el, hanem azért mert te átgondoltad és így döntöttél. Arra is gondolj, nem önzõ dolog-e azért megtartani egy babát, mert te szeretnéd. Neki vajon jó lesz-e? Vagy ha elveteted akkor meddig marad meg a kapcsolatod, meg tudsz-e bocsátani ennek a fiúnak? Vagy ha nem veteted el akkor õ hogy éli meg? Esetleg az is elõfordulhat, bárhogy döntesz a kapcsolat végetér, csak azt mérlegeld, hogy babával, vagy baba nélkül maradsz magadra. Hogyan lesz tovább, ha marad a baba? Ki fog segíteni neked, másokra leszel-e utalva, szüleidre, barátokra? Mennyire leszel kiszolgáltatott helyzetben? Most lehet, hogy úgy gondolod, meg tudod oldani egyedül is, de mi lesz késõbb? Feltettem egy csomó kellemetlen kérdést, amit az ember nem szívesen tesz fel magának, de én most kívülálló ként könnyebb helyzetben vagyok. Ha gondolod írj privát emailt vagy ha van kérdésed szívesen válaszolok.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, kezdem egy kicsit derûsebben látni a dolgokat... Még sok idõ van vissza a 9 hónapból és remélem semmi gond nem lesz, apa pedig eldöntheti mit akar ha kezében tarthatja a gyerekét... :-)
1, 5 év után képes azt feltételezni, hogy szándékosan estél teherbe, amikor te ilyet soha nem is tennél????Ez azért más képet fest errõl az egészrõl.Sóval a párod nem is bízik benned. Mi is tabi mellett nyertük meg a babát, és én is 7 hetes voltam, amikor kiderült, hogy baba van a dologban.Mi mindketten szerettük volna, csak féltünk, hogy tudjuk-e vállalni.De aztán a baba mellett voksoltunk, és jól tettük.Bár, eleinte én nagyon foglalkoztam az abortusz gondolatával, és csak a 9. héten, a nõdokinál várva, döntöttem el, hogy nem tudnám megölni a kisbékát. Ha a párod ellene van, akkor nem kell ráeröltetni.Nem akarod elveszteni, én ezt megértem, de a sarkadra kell állnod, és válaszút elé kell állítani.Sok félresiklott kapcsolatot ismerek, amikor nem akaerták a babát, de valaki ráeröltette az egyikre, vagy szülõi nyomásra, és lett belõle három tönkrement élet.Tehát ha menni akar had menjen.Ha viszont ennyire fontos neked a pasi, akkor a baba nem jöhet még.
Szia! Ezt Neked kell eldöntened, és mérlegelned! Az tény, hogy ezt a babát ketten "alkottátok", de a nagyobb felelõsség mindig is a tiéd, mert Te vállalod, vagy nem, és éled át mindazt, ami egy terhességgel vagy egy esetleges abortusszal jár. Mi nagyon szerettünk volna babát, most leszek 24 éves, és megbeszéltük a párommal, hogy belevágunk, pedig még egy éve sem voltunk együtt. Soha még ennyire boldog nem voltam, mint most, alig várom, hogy meglegyen a pici, és hidd el, ha egy kapcsolat boldog, akkor egy baba csak erõsíti azt! DE: mivel nem volt tervezett, elõfordulhat, hogy a párod egy csapdaként éli meg a helyzetet, nincs felkészülve az esetlegesen rászakadó felelõsségre, és az is természetes, hogy a teljesen új helyzetet el sem tudja képzelni! Én azt tanácsolom, beszélj a pároddal, õ mit is tervez a jövõben, és mérlegelj, mert a nagyobb felelõsség a gyermekvállalásban mindig is a nõé. Én csak a saját nevemben tudok most írni: ha tudom, hogy babát várni ilyen csodálatos, és a Te helyedben lennék, megtartanám, lehet a párod is elfogadja, "megemészti" az új helyzetet. De ez tényleg a Te életed, csak Te tudhatod, hogy milyenek a körülmények, kire számíthatsz! Mérlegelj, és kívánom, hozd meg a legjobb, legmegfelelõbb döntést! Üdv!
A kérdező hozzászólása: Nem fogom elvetetni, képtelen lennék rá, csak most el vagyok keseredve. Pedig a párom imádja a gyerekeket, ha meglát egy picit legszivesebben egybõl az ölébe venné, sajátot mégsem akar még...
A kérdező hozzászólása: Ami a körülményeket illeti, munkám van és van egy kis garzonom részben hitelbõl... Valahogy megoldom, mert szeretném ezt a picit, csak jó lenne ha a párom mellettem állna... Még csak 3 hetes vagyok, de talán ha késõbb elviszem magammal az ultrahangra, talán felébrednek benne az apai ösztönök...
Én ellenzem az abortuszt, viszont a gyerekvállalás alapja, hogy mind a ketten akarják. Szóval neked is tiszteletben kell tartanod, hogy a párod még nem akar apa lenni. Ha akarata ellenére lesz apa, az semmiképp nem jó, még ha nem is mondja azt, hogy akkor õ kiszáll az egészbõl. De ez rányomja a kapcsolatra a bélyeget, a gyerekhez sem fog tudni úgy hozzáállni, a kisgyerek érezni fogja, hogy valami baj van az õ családjával. Az nem helyes hozzáállás, hogy csak azzal foglalkozz, amit te szeretnél, hiszene ez kettõtök döntése kell hogy legyen, mivel a kettõtök gyerekérõl van szó. Ha te a párod akarata ellenére szeretnéd megtartani a babát, akkor tulajdonképpen "jogos" hogy nem akar majd veletek maradni. Ettõl függetlenül én tuti megtartanám (ahogy meg is tartottam a sajátomat, vállaltam egyedül is). Hiszen az abortusz gyilkosság. Csak éppen ebben az esetben készülj fel rá, hogy a párod nem lesz többé a párod, vagy csak egy vasárnapi apuka lesz, aki nem is önszántából vállalkozik erre a feladatra. Ráadásul ha tanusítani tudja, hogy õ már akkor sem akarta ezt a babát, amikor megfogant, és te ennek tudatában vállaltad, akkor nem is lesz kötelezhetõ arra, hogy gyerektartást fizessen. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de én õt is meg tudom érteni. A férfiak kicsit másként gondolkodnak errõl, mint mi, nõk, hiszen nem az õ testükben növekszik az a picike. Egyébként ne hidd, hogy én szívtelen vagyok, vagy elítéllek, én ugyan így jártam, 19 évesen terhes lettem, de mire kiderült, addigra annyira megromlott a párommal a viszonyom, hogy biztos volt, hogy már nem húzza sokáig a kapcsolatunk, akár lesz gyerek, akár nem. Én ennek ellenére vállaltam a babát, 20 évesen megszültem és nagyon boldog vagyok vele, igaz, igénybe kell vennem a szüleim segítségét, bár kapok GYED-et, mert dolgoztam, de ez nem sok két embernek, pláne, hogy még tanulni szeretnék, mert egy érettségivel úgy érzem, nem tudnék még késõbb sem jobb életet biztosítani a fiamnak. Szóval én mindent megteszek, hogy neki jó legyen, mert abban a pillanatban, hogy kiderült, hogy terhes vagyok, felelõsséget éreztem iránta, és ez nem múlik el amíg élek, de azt is tudom, hogy ugyan ezt az apjától elvárni felesleges lenne, hiszen õ nem akart apa lenni. Szóval neked igazán mérlegelned kell, hogy a párod a fontosabb, vagy a gyereked. Én nagyjából gondolom, hogy mi a válasz erre, szerintem nem fogod te sem megbánni.
Szerintem tartsd meg. Üljetek le és beszéljétek meg a dolgot, ész érvekkel támaszd alá mondanivalóidat, tiszta szívedbõl beszélj. Hallgasd meg az õ mondanivalóját. Kérdezd meg mért nem akarja a ti babátokat. A "csak nem" felelet. Mint a "nem tudom", stb. sem. Mond neki ha te õszinte vagy õ is legyen az. Aztán mérlegelj. Amint látom, te már eldöntötted a baba marad. Most már igazából (ahogy látom) csak az a kérdés, hogy vele vagy egyedül vágsz bele. Egyedül biztosan nehezebb, de sok egyedülálló anyukát ismerek, aki mégis nagyon boldog. Ráadásul, van aki terhesen, ill. gyerkõc után talált magának mást. Biztosan nehéz, mert szereted. De engedd elmenni, ha õ nem akar titeket. Remélem , nem így lesz, és az elsõ sokk után végre õ is belátja, hogy ez nem nyûg, hanem a világ legcsodálatosabb dolga. Igaz felelõsségteljes, mégis csodálatos.
A kérdező hozzászólása: Azt hiszem az a legnagyobb gond, hogy azt hiszi szándékosan estem teherbe, pedig ilyet sosem tennék, úgy látszik nem ismer eléggé... :-( Nem így akartam gyereket, az én álmom is egy szép esküvõ volt és utána egy baba közös elhatározással, de ha ez a pici megtisztel minket azzal, hogy a mi gyerekünk lesz, hát akkor én vállalom...
szia a pici tudja hogy mikor króell jönnie.én sokáig probálkoztam mire sikerült remélem a legjobb döntést tudod hozni számotokra neked kell végig csinálni ha abortusz mellet döntenél.a párom sem szeretett volna még és mikor nem jött meg és hozott nekem tesztet elvolt keseredve hogy negatív lett és én is remélem boldog babavárásod lesz nagyon kívánom mert ez nagyon nehéz döntés.
Bar csak en is veletlenul teherbe esnek!Sajnos mi mar 3 honapja probalkozunk(es a tavaly elvesztettunk 1 babocat). Szerintem hallgass a szivedre, ha tenyleg szeretned a babat akkor beszeld meg a paroddal.Szerintem a parod csak megijedt, ahogy te is irtad , lehet meg a fejeben sem fordult meg a dolog, hogy babazzatok. Probald meggyozni!Hisz pont most vagy a legtokeletesebb idoszakban, hisz nem vagy sem tul fiatal sem pedig tul idos a babahoz! Es ki ne rajongana 1 kisbabaert, foleg ha a sajatja! Adj neki 1 kis idot, meglatod a remult szive ugy is meglagyul!(foleg ha szeret teged!)Vagy csak azert ijedt meg , mert lehet feltekeny hogy ezutan nem o lesz a kozeppontban, hanem mar ketten lesznek. Beszeljetek meg a dolgot, hadjatok 1 kis idot magatoknak.(de en tutira megtartanam---en mar azt is banom hogy nem az eskuvo utan fogtunk bele a baba projektbe, 21 evesen.most 23 vagyok es honaprol honapra varjuk a csodat....) Sok sikert! .....es Boldog baba varast....
és soha de soha nem feltételezne rólam ilyesmit! (az elõzõ válaszoló)

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Akinek mellfeszülés volt a terhesség első tünete, hány nappal a nemvárt előtt kezdte érezni?

3

15. DPO-n délután is kimutatja a teszt ha babát várok?

Bár semmi jele nincs hogy megjönne.. Néha a bal petefészkemnél érzek szurkát, de semmi más tünetem nincs. Eddig mindig pontosan megjött a menstruációm, csütörtökre nem vártam, eddig hála égnek még nem jött :-)

5

Baloldali alhas és derékfájás utalhat terhességre?

Hasonló fájdalmaim vannak, mintha meg akarna jönni, de remélem, nem fog, mert szeretnék teherbe esni. Ez még csak a második hónap próbálkozásunk, de mivel egyszer már voltam terhes, de halva született, ezért nem tudok sem türelemmel várni, se "lazán hozzáállni", szóval állandóan ezzel foglalkozom.. Szülés óta mindig 24-25 napos volt a ciklusom, de a múlt havi próbálkozás 35 napos ciklust "eredményezett", vagyis annyit késett. Ebben a ciklusban az 5. naptól a 17. napig 1 nap kivételével naponta együtt voltunk, a 10. naptól kb. 4-5 napig folyamatosan szurkált hol az egyik, hol a másik oldalamban, a 18. és 19. napon este tompa alhasi fájdalmam volt, és most 3 napja, vagyis a 24. 25., 26. napon olyan érzésem van, mintha meg akarna jönni,de nekem előtte nem szokott fájni, csak mikor megjön. Csináltam tesztet ma reggel (x-epilt), de negatív lett. Lehet még, hogy ebben a ciklusban összejött? Nagyon szeretnék babát.. Van olyan, akinek hasonló a története és azóta boldog anyuka? Előre is köszönöm a válaszokat!

8

Ha a teszten csak 4-6 perc után jelenik meg egy halvány csík, de az ott is marad, az terhességet jelent vagy hamis eredmény? Járt más is így?

X-Epil tesztet csináltam.

5

Az is lehet a terhesség jele, ha nem reggel van rosszullét, hanem este?

Mostanában esténként lefekvés előtt rámjön az émelygés (egy hete mindennap, akkor is ha eszek, akkor is ha nem).

12

Mára nem várom, erős fehér folyásom van. Ez azt jelenti hogy megfog jönni?

A hőm egész nap 36.4, de most felment 37 felé. Fehér folyásom van és szúr alul a hasam. Ez az jelenti hogy megfog jönni? :((

38

Mitől lehet ez a pici es halvány vérzés?

Első clostilbegyt-es hónapom van. Ma van a ciklus 18. napja es picit vérzek. Azert kérdezem mert tegnap picit felfáztam. Lehet a felfázás miatt vérzek? (Csak ha megtörlöm magam akkor olyan.)

2

Mára nem várom, hőmérőztem. Ti mit gondoltok ezek alapján?

Csütörtökön teszteltem reggel negatív lett. A melleim nagyon fájtak sokáig szúrt és néha belenyilallt. Mára ez viszont elmúlt csak ritkán érzem. Van néha mindjárt megjön érzésem,a derekam is fáj.Szörnyen fáradékony vagyok, tegnap du 3 órát aludtam egy huzamba pedig nem szoktam. Reggel délelőtt 11-kor mértem a hőmet hónaljnál sajnos nem tudtam akkor még hogy nem ott kell, most mértem még egyszer nyelv alatt 37.1 reggel 36.3 volt. Mára nem várom. Szerintetek? Vagy csak a reggeli hőmérőzés ér valamit? Szerintetek mikor teszteljek újra?

3

Ajánlanátok fél év védekezésre valami? Olyat mai biztonságos, gumit kivéve.

Egyéb okok miatt fel kell függeszteni a baba projektet!

8

Nem várt előtti napon fehér folyás? Volt valakinek hasonló?

Nekem nem szokott lenni, mensi előtt ilyen fehér folyásom, elég bő, de szagtalan, szóval nem fertőzés vagy ilyesmi. Éreztem hogy folyik, na mondom megjött, de amikor megnéztem láttam hogy csak fehér folyás. Volt valakinek hasonló és baba lett? köszi :)

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!