Találatok a következő kifejezésre: Véletlenül teherbe szeretném (3 db)

Párom 37 évesen még nem szeretne gyereket. Essek "véletlenül" teherbe?

25 éves vagyok és már nagyon szeretnék gyereket, de a párom nem érzi azt, hogy õ is szeretne apa lenni. Nem jár bulizni stb, csak valamiért nem szeretne gyereket.

Legjobb válasz: Hát ez a véletlenül teherbeesés majdnem minden épeszû embernek elhagyási ok, azt jó, ha tudod!

Ne tedd!!! Mert elhagy, vagy ha nem is hagy ott, de egyáltalán nem fogja úgy kivenni a részét a gyerek nevelésbõl, mintha tervezett baba lett volna.
De jó, hogy nõnek születtem.
Jobb ha beletörõdsz, hogy ha eddig nem akart gyereket, ezek után sem fog, pláne nem 37 évesen. Ha te szeretnél babát, akkor keress mást!
Te tényleg sötét vagy, mint az éjszaka. Amíg így gondolkodol, jobb is, ha nem lesz még gyereked, ilyen hozzáállással, hogy mostazonnalakarom.
Te nem akarsz "öreg" anyuka lenni, de szerinted õ akar "öreg" apuka lenni? 37 évesen ha eddig nem volt gyereke, akkor ezután sem nagyon fog megváltozni a véleménye.
Kérdezõ, kb 5 oldalon keresztül írja neked mki, hogy mekkora gusztustalan dologra készülsz, de te csak fújod a magadét. Ha ezt nem fogod fel, akkor tényleg ostoba vagy. Aztán ha teherbe vágatod magad és egyedül maradsz csak úgy "véletlenül", akkor majd jössz ide sírni, hogy elhagytak, mibõl fogsz megélni a gyerekkel.. nõ létemre szégyellem magam helyetted is...
Én igazából szeretem ezeket a kérdéseket. Mindig olyan jót mulatok. :)
Kérdezõ! Azért nevezett butának az általad lebunkózott (de valójában csak õszinte) válaszadó, mert az vagy. Normális nõnek ilyen nem fordul meg a fejében. 28N
A kérdező hozzászólása: Milyen jogon nevezel te engem butának te bunkó?
Kamu. Ilyen buta nõvel senki nem húz le 3 évet..
"Mi lenne, ha addig nem feküdnék le vele amíg bele nem egyezik a babába?" Ez jó ötlet! Ha van egy kis esze, kidob, ha meg hülye és belemegy, akkor tökjó, megtalálta a zsák a foltját. :D
Õ szerintem engedi, hogy gyereked legyen, csak õ nem akar magának. Te vagy az önzõ, hogy rá akarod kényszeríteni. Ha gyereket akarsz, keress neki olyan apát, aki szintén szeretne. Ennyi.
És még valami: nem õ az önzõ, mert nem akar gyereket, hanem TE, mert kihasználnád! Gusztustalan vagy. 28N
"Õ az önzõ amiért nem engedi, hogy gyerekem legyen." Ez ám a felfogás..engedi, hogy legyen gyereked. Azt nem engedi, hogy tõle legyen gyereked.
A kérdező hozzászólása: Mi lenne, ha addig nem feküdnék le vele amíg bele nem egyezik a babába? Persze elhúznám a mézes madzagot elõtte.
25 éves vagy, te jó ég.Hogy mondják, hogy aki 25 alatt szül az éretlen, meg felelõtlen és buta. Aztán tessék itt egy 25 éves elvileg érett, értelmes felnõtt nõ aki át akarja vágni a párját ahelyett, hogy megbeszélnék, kompromisszumot kötnének, esetleg elválnának útjaik ha a két fél teljesen mást akar.Ezzel semmi jót nem érsz el.Az ember nem vágja át akit szeret, nem hazudik neki, hanem õszinte, és kész kompromisszumokra.Mit csinálsz ha elhagy? Akkor majd sírsz, hogy a gonosz párod elhagyott terhesen.Egy gyerek két ember döntése, önzõség és gerinctelenség lenne ha "véletlen" becsúszna egy gyerek.24L
Ha én férfi lennék, és ezt csinálnák velem, élvezettel szakítanék.
Tudod mi a durva benne utolsó, akkor te lennél a szemét alak aki elhagyta a terhes barátnõjét.
NNa? Mi lett? Felcsináltattad magad, te agyament?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Javaslom minden férfinak, aki 100%-osan biztos benne, hogy nem szeretne a jövõben gyereket, az "ivartalanítsa" magát! :) Az a biztos ilyen hazug boszorkányok mellett. Oh, Kérdezõ, bocs leboszorkányoztalak, de ugye nem tévedek, és a helyzet az, hogy te valójában nem mondtad még a párodnak, hogy te viszont akarsz gyereket? Csak szépen meghúzod magad mellette, azzal áltatva, hogy te sem akarsz, vagy még jó sokáig nem akarsz. Így van? Nem kell válaszolni, elég, ha magadba nézel, magadnak válaszolsz. Ha meg a kezdetektõl tudtára adtad a párodnak, hogy te igenis szeretnél gyereket, akkor valóban bocs, és visszaszívva a hazug boszorkány! Ez esetben a párod hülye, hogy még nem lépett le. Igazán pedig csak akkor válik szamárrá, ha rákényszerítesz majd egy gyereket. Hogy is mondjam, vállalnia kell, ha nem is marad aztán veletek, gyerektartás muszáj lesz, és meg is érdemli, ha annyira nagyon megbízott benned loty.ban. De a leendõ gyereketeket nagyon sajnálom...
abban bízol, hogy evés közben jön meg az étvágy, mi? :) ha már ott lesz a gyerek, a párod is boldog lesz, és örül, hogy apa lett... DE ne várd, hogy ásó-kapa-nagyharang lesz a kapcsolatotok, mert ahol így gondolkozik valaki, ahol a párjával valakinek így kell manipulálnia, ott nem fog mûködni a dolog. egyszerûen mond meg, te akarsz gyereket, ha õ nem, akkor nincs közös jövõtök! és nem ám ígéretet szeretnél, te még idén szeretnél a projektbe belevágni. ugyanis ha megvan a gyerek, és õ még mindig nem akar apa lenni, akkor lehet, hogy egyedül maradsz ezzel az egésszel, talán még egyedülálló kisbabás anyuka is lehetsz. fejezd inkább ki neki, hogy mit érzel, mit szeretnél.
Nnnna, a Kérdezõ elég szépen lepontozta azokat, akik szerint ez egy aljas dolog. :D Ez azt hiszem, mindent elmond. 28N
Nem olvastam végig, remélem nem ismétlek. "Véletlenül" teherbe esni eléggé öngól jellegû dolog, ha õ nem akarja, akkor ezt tiszteletben kell tartani, de meg kell vele beszélni, hogy te szeretnél gyereket, tehát ha ez nála nem fog megváltozni 1-2 éven belül, akkor ti nem egy felé haladtok, nincs közös jövõtök, kár lenne egymás idejét húzni. És ezt neked is be kell látni, akkor is, ha most szerelmes vagy. Velem 25 évesen szakított az exem, amikor fülig szerelmes voltam és azt hittem õ az igazi, de ma már nagyon hálás vagyok neki, hogy szakított, amikor úgy látta, hogy nem egy felé haladunk, így tovább tudtam lépni, megtaláltam a tényleg igazi páromat, 29 évesen összeházasodtunk, és most 30 évesen várjuk a közös babánkat. Tapasztalatból mondom, nem érdemes tovább húzni, ha nincs közös jövõtök.
Attttya ég! Ilyen létezik? És olYan is, h a kérdezõ szerint mindenki hülye és önzõ, de õ csak babara vágyik. Kérdezõ, te mit szólnál, ha ráderoltetnenek egy hasonló kaliberû dolgot?? Te lennél a leginkább felháborodva, hogy higy képzelik!! Inkább keress olyan férfit, akivel közösek a jövõbeli terveitek.
kb minden 2. kérdésben ez van ahol fiatal anyukák kérdeznek, vagy válaszolnak, hogy 25 éves kor alatt gyerek az ember éretlen és felelõtlen...
Én még sehol nem olvastam, hogy aki 25 felett szül az biztos felelõsségteljes ember.
én nem általánosítottam, hanem írtam, hogy aki 25 év alatt szül azt elhordják mindennek, de aki 25 év felett az már felelõsségteljes, és erre írtam, hogy erre itt egy 25 éves aki nagyon úgy tûnik nem felelõsségteljes és érett ember
Én nem pontoztalak de szerintem az általánosítás miatt amiért fordított esetben te is háborogsz. Van hülye 30- 40 évesen is attól még nem általános szerencsére. Egyéni véleményem meg az, hogy még 25 évesen bõven ráér gyereket nevelni nem hisztizni elõadva a nagy halált, mégsem írtam én sem.
Miért is lettem lepontozva?? ugyanaz a véleményem mint a többieknek, áhá biztosan a korom komolyabban vennének ha azt írnám elmúltam 30 alatta biztos csak hülye lehet az ember
És tudjátok, ebben az a borzasztó, hogy mondjuk azt hazudja a párjának, hogy szed fogamzásgátlót, pedig közben leteszi, vagyis a férfi nincs tisztában, hogy nem védekezik, ezáltal terhes lesz a nõ és szerencsétlen pasi, aki egyértelmûen megmondta, hogy nem akar gyereket, mégis apuka lesz, és otthagyja a nõt, mert ezért aztán tényleg nem lehetne hibáztatni és még a nõ elvárná, hogy azért a gyerektartást fizesse...Szegény gyerek, ha tényleg megfogan...:(
Ja az apa fél fizetésével együtt.
A gyereket legalább a nõ kapja váláskor is, az lenne jó benne.
Ez az õ élete is, joga van önzõnek lenni. Õ nem kényszerít téged, hogy sterilizáltasd magad, még mindig lehet gyereked mástól, egyéjszakás kalandból vagy mesterséges megtermékenyítésbõl.
Kérdezõ, ez egy nagyon ócska és szánalmas trükk lenne a részedrõl. Nemet mondani ugyan nem fog, de elhagy, az tuti. És akkor ott maradsz egyedül egy babával, akinek apára is szüksége lenne. Hihetetlenül gyerekes a gondolkodásod 25 évesen. Keress inkább egy fiatalabb férfit, vagy törõdj bele, hogy õ nem akar gyereket! 28N
Ne, mert jól el fog hagyni, amit majd meg is érdemelsz, de a gyerek ott lesz és a gyerek semmiképp sem érdemli meg, hogy szingli anya nevelje... A párod nem hazudott, elmondta, hogy nem akar gyereket. Ha te akarsz, akkor keress mást, aki szintén akar, és ne vágd át!
A kérdező hozzászólása: Már lassan három éve együtt vagyunk. Biztos, hogy nincs gyereke és én vagyok az elsõ tartós kapcsolata is. Szeret engem és tudom, ha lenne egy gyerekünk akkor nem hagyna el.
És a gyerek lelkibeteggé nõne fel, mert az apjának csak púp volt a hátán.
Miòta vagytok együtt?
A kérdező hozzászólása: Azt mondja, hogy õ nem olyan típus aki egy kisbabát el tudna viselni. Az is igaz, hogy a húgán kívül nem volt pici baba a családjában. Gondolom ezért is nem tudja milyen nagy öröm egy kisbaba.
7: Te nem értesz semmit a szerelemhez. Hogy lehetne már jó viszonyod valakivel, akit átversz és aki elõl a hátralévõ 80 életévedben titkolni fogsz valamit? Saját magaddal sem lenne többé jó viszonyod, nemhogy mással!!!
Ha "véletlenül" egyedül akarsz maradni, akkor csak hajrá.
Te biztosan egy sötét szõke nõ vagy...minek jöttél össze "öreg" pasival? Keress egy fiatalt, bakker! A szíve joga az, hogy nem akar gyereket és lehet, hogy már van is neki.
A kérdező hozzászólása: Tudom, hogy nem jó ötlet, de már nagyon vágyom egy gyerekre. Soha nem tudná meg, hogy direkt estem teherbe.
Szerintem nem jó ha "véletlenül" esel teherbe. Ha szeretitek, megértitek egymást, akkor nem értem, hogy miért nem jöhetne a baba. Párodat kérdezted, hogy egyébként miért nem szeretne?
Te ostoba! Mikor jonnek ra a magadfajta "nok", h mar mas vilag van. Ma mar nem lehet egy pasit gyerekkel megfogni. Az is lehet, h csak toled nem akar. Nagyon remelem, h ez egy kamukerdes. De mindegy, tobb eszed is lehetne, mert igy vilagit a negro a szadban...:-/
Tehát annyira szeretnél egy gyereket, hogy képes lennél hazugságba szülni, és elmarni az apját? Csodás anya leszel.
"úgysem tud nemet mondani". Miért is nem tud? Te nem hallottál olyan nõrõl akit terhesen hagytak el mert "véletlenül" teherbe esett?
Egy gyerek nagy felelõsség, a legkevesebb, hogy mindkét szülõ akarja és szeresse. Nem lesz jó apa, ha rákényszeríted a gyereket.
11: Tehát NEVELNI nem akarja? Vagy együtt lakni vele? Mit ért elviselés alatt?
Az is lehet, hogy akar gyereket, de nem tõled...
Nem mindenki akar gyereket, és nem mindenki gyönyörködik a kisbabákban. Engem is inkább idegesítenek nõ létemre. Nem valószínû, hogy az egész napos gyereksírások és éjszakai virrasztások majd megszerettetik vele az eleve nem kívánt gyereket.
A kérdező hozzászólása: Õ az önzõ amiért nem engedi, hogy gyerekem legyen. NEM KAMU!!!!!!
Véletlenül semmiképp. Attól még a titokban valahol megbújó kicsi kedve is elmegy az apaságtól. Ha a babázás fontosabb, mint õ, szakíts vele. Ha a baba mindenáron csak tõle kell, el kell mondjad: Drágám, ez az utolsó csomag tabi, amit beszedek. Mostantól te vigyázol, vagy indul a babaproject. Ha erre szakít, akkor is ott vagy mint az elsõ verzióval, és nem rángattál bele egy ártatlan picit az apátlanságba.
De õ nem akar tõled! Micsoda egy önzõ hárpia! :D Egyetértek egyik elõzõ hozzászólóval: ilyen hülye tényleg nincs a világon sem. Most már biztos, hogy kamu. :D
A kérdező hozzászólása: Én tõle akarok gyereket. Mire megint eljutok valakivel odáig, hogy gyereket vállaljunk akkorra már 30 éves leszek és nem akarok "öreg" anyuka lenni.
Õ már 37 éves, nemigen fog változni. Beszéljétek ezt át, aztán szépen mindenki menjen tovább a maga útján. Ha neked fontos, hogy legyen gyereked, õ meg nem akar, akkor nem egy az utatok. Hidd el, tényleg rohadt egy dologra készülsz ellene. Egy gyerek közös döntés, hiszen két szülõje lesz, nem használhatod ki ilyen gusztustalanul a párodat.
Kerek perec megmondta, hogy nem akar gyereket. Ezen mit nem értesz? Te szeretnél. Ha nem felel meg neked, ami most van, akkor szakíts és keress valaki olyat, aki szeretne. Ennyire hülye senki nem lehet..
Ne úgy fogd fel, hogy MÉG nem akar, nem valószínû, hogy az õ korában kinövi. Õ ilyen.
Egy ilyen komoly dolgot soha sem szabad ráerõltetni a másik félre! Fõleg, hogy még csak nem is tud róla. Te viszont tudod, hogy õ nem szeretne, és cserébe így hátba támadnád? Mióta vagytok együtt? Régebben nem beszéltetek ilyesmirõl, hogy ki mit vár ettõl a kapcsolattól? Mert ha õ már a legelején tisztázta a dolgot, és te belementél, akkor ez még aljasabb árulás lenne. Elhiszem, hogy nagyon vágysz egy babára, meg is értem, de ennek nem ez a módja. 23/N
A kérdező hozzászólása: Kicsi babák közt dolgozom és elszorul a szívem amikor meglátok egy babát és tudom, hogy ha a páromon múlik akkor soha nem lesz saját gyerekem. Ahányszor felhozom a témát mindig azt mondja, hogy hagyjam a hülyeségemmel. Sokszor már sírok annyira vágyom egy babára.
Azt meg ideje lenne már felfogni neked, meg a hozzád hasonló libuskáknak, hogy nem mindenkinek akkora öröm az a pici baba. Van, aki tényleg rohadtul nem akar gyereket.
Jesszus! Remélem, ez a napi kamu kérdés és ilyen buta, gonosz, rosszindulatú nõ nincs a világon. A legaljasabb dolognak tartom ráerõltetni valakire a gyerekvállalást, aki nem akarja. Szerencsétlen persze, hogy nem tud mit csinálni, a gyerekérõl gondoskodnia kell. De ha van egy kis ép esze, téged úgy kidob, mint macskát [email protected] Te nem szereted ezt az embert. Ha szeretnéd, nem tennél vele ilyet. Csak kihasználod.
És az is sokat jelez, hogy mekkora a korkülönbség köztetek! Vannak pasik, akik tényleg nem akarnak, vagy tényleg csak késõn akarnak gyereket. És épp ezért is nem 30 feletti nõkkel vannak, hanem 20-asokat keresnek, mert velük még megtudják valósítani a hosszabb (pár éves) kapcsolatot úgy is, hogy ne akarjon hamar gyereket a nõ...
Szakítsatok és lépj tovább! Hiába vagytok meg jól, hiába szeretitek egymást, egyértelmû, hogy a közös céljaitok, a jövõre való terveitek nem egyeznek. Te akarsz gyereket, õ meg nem. Azáltal, hogy te nem vállalsz gyereket, pedig szeretnél, mert õ nem akar, ugyanannyira ártotok a kapcsolatnak, mint ahogyan te is ártanál azzal, hogy direkt teherbe esel az õ tudta és beleegyezése nélkül. Mert lehet hogy megvalósulna az, hogy anya legyél, viszont a gyerekvállalás én azt gondolom, hogy közös döntés legyen, amennyiben nem az, hanem az egyik fél önhatalmúlag dönt errõl, akkor semmi oka csodálkozni, ha egyedülálló anyuka lesz. Üljetek le, beszéljétek meg, mond, hogy te nagyon szeretnél, vágysz rá és esetleg kérdezd meg, mitõl fél, hogy azt hogyan tudnátok megoldani, de ha akkor sem akar, akkor nincs keresnivalótok egymás mellett! Akkor neked egy olyan ember mellett van a helyed, aki szintén szeretne családot, neki meg egy olyan ember mellett, aki meg nem akar. Csak saját magaddal tolsz ki akkor is, ha vele maradsz, mert nem leszel boldog és akkor is, ha a tudtán kívül teherbe esel, mert õ meg fogja magát és lelép. Akkor már inkább jobb a békesség és a közös megegyezés.
Ha egyedülálló anya akarsz lenni, akkor hajrá...
Hát ez a véletlenül teherbeesés majdnem minden épeszû embernek elhagyási ok, azt jó, ha tudod!

Véletlenül teherbe estem, szeretném megtartani a babát, de a párom ellene van... Mit tegyek?

25 éves lány vagyok, másfél éve élek boldog párkapcsolatban. Az orvosom kb 2 hónapja gyengébb fogamzásgátlót írt fel, amit?l folyamatosan vérezgettem, de mire visszamentem volna a n?gyógyászhoz kiderült, hogy terhes vagyok. El sem tudom képzelni hogy elvetessem, számomra ez elképzelhetetlen, a párom viszont azt mondta, hogy ? még nem készült fel a gyerekvállalásra. Egyedül is vállalnám, de nem szeretném elveszíteni a párom... Mit tegyek? :-(

Legjobb válasz: Nehéz helyzetbe kerültél, az biztos. Viszont egyúttal gratulálok is, mert szerencsés vagy, hogy ilyen könnyen sikerült teherbe esned. (Én már egy ideje próbálkozok). Én a helyedben semmiképpen sem vetetném el a kicsit és elgondolkoznék, hogy valóban szeret-e a párom, ha a közös gyerekünket nem kívánja. Drukkolok neked, hogy a számodra legjobb döntést hozd. Csak arra gondolj, mi az amit TE SZERETNÉL!

Nehéz helyzetbe kerültél, az biztos. Viszont egyúttal gratulálok is, mert szerencsés vagy, hogy ilyen könnyen sikerült teherbe esned. (Én már egy ideje próbálkozok). Én a helyedben semmiképpen sem vetetném el a kicsit és elgondolkoznék, hogy valóban szeret-e a párom, ha a közös gyerekünket nem kívánja. Drukkolok neked, hogy a számodra legjobb döntést hozd. Csak arra gondolj, mi az amit TE SZERETNÉL!
Szia! Én már írtam neked, a 2. választ. Még annyit írnék, ezzel a most elõttem szólóhoz is reagálva, hogy amikor egy nõ babát vállal, valahogy mindig gondolni kell arra is, hgy esetleg késõbb, ha úgy alakulna sikerül-e egyedül is felnevelni egy babát, mert sajnos minden benne van a pakliban, és lehet, hogy egy most boldog kapcsolat 5 év múlva megromlik. Engem anyukám 4 éves koromtó egyedül nevelt, és bolog, kiegyensúlyozott, tanult felnõtt lettem. Az igaz, hogy mindig számíthattunk a családra, de megvolt az önálló éltünk! És a végére csak annyit, hidd el egy talpraesett nõ elõtt nincs lehetetlen, mindent meg tud oldani, legalábbis én ezt a példát láttam! Azt látom, nagyon szeretnéd a kicsit, és tényleg remélem, jól döntesz!
A baba áldás, tényleg megtisztel téged, titeket! Nem hiszek a véletlenekben sem. Akkor jön, amikor jönnie kell! Mindenképp adj neki esélyt az életre! A párodnak meg idõt adj! Légy vele türelmes. Így neked nehezebb lesz a várandósság, de adj neki 9-10 hónapot! Ha ezalatt megváltozik, rendben, ha nem, akkor már nem is fog, - esetleg késõbb, és bánni fogja, hogy nem tartott ki a családja mellett...
No, mi ennek megelõzésére beszéltük meg már anno a kapcsolatunk elején (de már amikor komolyabbra fordult a dolog), hogyha netán becsúszna a baba, nem vetetjük el. Megmondtam neki hogy én nem tudnám elvetetni, és õ is így gondolta (szerencsémre). Ez azért jó, mert az ember tudja hányadán áll a másikkal, és picit meg is nyugodtam. Egyébként a barátnõm (most már) férje sem akarta a babát, pedig kb 11 éve vannak együtt. Elõször akarta, aztán hallani sem akart róla. Abortuszra akarta küldeni....stb. Eléggé válságban voltak. A barátnõm csak nem vetette el, mert õ már nagyon szerette volna. Elmentek ultrahangra, aztán a párjában valami letisztult. Lehet hogy bepánikolt. Mindenesetre, most szerintem õ várja a legjobban a babát. Sajnálom hogy ilyen helyzet alakult ki nálatok. Remélem sikerül közös nevezõre jutnotok, és meghoznotok a helyes döntést! Sok sikert! 35 hetes kismama
Az elõzõ hozzászóló vagyok. Még csak annyit akarok írni, hogy a barátnõmnek is a fejére olvasta a párja, hogy biztos szándékosan esett teherbe, meg azért mert én is az vagyok....stb. Marhaság. Én tudom hogy nem akart pont akkor még a barátnõm sem babát. Így jött ki. Egy gyerek létrejöttérõl 2 ember tehet.
Én a helyedben azt mondanám a leendõ apukának, hogy nincs kényszer, vállalom egyedül, ha õ nem akarja, de el sem zárom tõle, ha látni akarja. A kapcsolatunkat sem akarom felrúgni, de ráakszkodni sem, ha neki jó, akkor éljünk külön, amíg el nem dönti, hogy minket akar vagy mást. Így talán nem érzi kényszernek, az idõ meg valószínûleg úgyis mellettetek teszi le a voksát, fõleg, amikor már látni is fogja a gyerekét. Mindenképpen próbálnám úgy alakítani a dolgokat, hogy semmit ne érezzen kényszernek, mert így talán van rá esély, hogy saját akaratából lesz jó apa és társ.
Szerintem egyértelmû, mit kell tenned! Fõleg azok alapján, amit itt mindenki felhoz érvként. Nagyon sok boldogságot kívánok neked, egy babával nem is lehet másképp élni, mint boldogságban!
ha már azt hiszi hogy direkt estél teherbe nem szerethet igazán. tudod ha már eldöntötted mi nem tehetünk semmit de gondold meg hogy tényleg azt akarod e hogy a gyermeked esetleg apa nélkül nõljön fel. ha mégis úgy döntessz hogy megtartod kérlek hogy szeresd õt mert nem minden embernek adatik meg hogy egyáltalán teherbe essen, most magamról beszélek.
biztosan nagyon ragaszkodsz a párodhoz. most biztos nagyon csalódott vagy, hogy õ így reagált arra, hogy gyermeket vársz. nem akarok rá semmi rosszat mondani, mert te szereted. gondolom nem véletlenül. valószínûleg olyan tulajdonságai vannak, amiket szeretsz, és olyanok is amiket nem szeretsz, de elfogadsz. gondolom vele képzelted az egész életed. de! egy új élet van a pocakodban! Isten megajándékozott azzal, hogy egy új kis emberkét Te hozzál a világra! A párod ha elfogadja, ha nem, õ már él, létezik, várja, hogy világra hozd! ez az egyik legcsodálatosabb dolog a világon! nagyon együtt érzek Veled a fájdalmadban, már csak azért is, mert én úgy gondolom, hogy a férjem az elsõ az életemben, és csak utána jönnek a gyerekek. de én azt is tudom, hogy a megfelelõ emberhez mentem hozzá, aki soha, de soha nem mondana nemet egy gyermekre. ha nem így lenne, nem õ lenne a megfelelõ...
Szia! Én nem vagyok sem az abortusz ellen, sem mellette. Létezik olyan szituáció, amikor jobb döntés az abortusz. Én is teherbeestem egy viszonylag friss kapcsolatban. Volt is munkám, meg nem is. Saját lakásom volt, amit alig birtam fenntartani ja és volt autóm is. Hát nem ideális?! A fiú el is vett volna feleségül, épp akor fejeztem be a tanulást, de már volt akkor egy másik szakmám is, csak mást akartam csinálni. Ezt leírva szerintem 100-ból 99 nõ megtartotta volna a babát. Azt elfelejtettem írni, hogy gyógyszereket szedtem és nem biztos, hogy egészséges lett volna, de az orvos biztatott, hogy egy genetikai vizsgálat segít, ha úgy gondolom. Én nem gondoltam sehogy! Olyan bizonytalannak tartottam és éreztem az egész helyzetet, hogy nem mertem vállalni. Nagyon megszenvedtem lelkileg, de utólag is azt gondolom, hogy nem hoztam rossz döntést. Az akkori apuka rámbízta a döntést, hogy bármit döntök, neki jó lesz úgy. Ez nem nagy segítség! Gondoltam, ha már most ilyen tesze-tosza f..szkalap mi lesz késõbb...? Mind ezt telefonon mondta, mert külföldön volt. Mire hazajött már nem voltam terhes, hiába hozta a gyûrût. Azóta van két gyereke és éppen válik. Ennek a történetnek már több mint 10 éve és akkor egy évvel voltam nálad idõsebb. Volt idõm gondolkodni de még sosem éreztem úgy, hogy rosszul döntöttem. Most várjuk elsõ babánkat a jelenlegi párommal 11 hetes terhes vagyok, semmirõl nem maradtam le. Ha megtartod a babát, ne azért tedd, hogy a barátod ne haggyon el, hanem azért mert te átgondoltad és így döntöttél. Arra is gondolj, nem önzõ dolog-e azért megtartani egy babát, mert te szeretnéd. Neki vajon jó lesz-e? Vagy ha elveteted akkor meddig marad meg a kapcsolatod, meg tudsz-e bocsátani ennek a fiúnak? Vagy ha nem veteted el akkor õ hogy éli meg? Esetleg az is elõfordulhat, bárhogy döntesz a kapcsolat végetér, csak azt mérlegeld, hogy babával, vagy baba nélkül maradsz magadra. Hogyan lesz tovább, ha marad a baba? Ki fog segíteni neked, másokra leszel-e utalva, szüleidre, barátokra? Mennyire leszel kiszolgáltatott helyzetben? Most lehet, hogy úgy gondolod, meg tudod oldani egyedül is, de mi lesz késõbb? Feltettem egy csomó kellemetlen kérdést, amit az ember nem szívesen tesz fel magának, de én most kívülálló ként könnyebb helyzetben vagyok. Ha gondolod írj privát emailt vagy ha van kérdésed szívesen válaszolok.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, kezdem egy kicsit derûsebben látni a dolgokat... Még sok idõ van vissza a 9 hónapból és remélem semmi gond nem lesz, apa pedig eldöntheti mit akar ha kezében tarthatja a gyerekét... :-)
1, 5 év után képes azt feltételezni, hogy szándékosan estél teherbe, amikor te ilyet soha nem is tennél????Ez azért más képet fest errõl az egészrõl.Sóval a párod nem is bízik benned. Mi is tabi mellett nyertük meg a babát, és én is 7 hetes voltam, amikor kiderült, hogy baba van a dologban.Mi mindketten szerettük volna, csak féltünk, hogy tudjuk-e vállalni.De aztán a baba mellett voksoltunk, és jól tettük.Bár, eleinte én nagyon foglalkoztam az abortusz gondolatával, és csak a 9. héten, a nõdokinál várva, döntöttem el, hogy nem tudnám megölni a kisbékát. Ha a párod ellene van, akkor nem kell ráeröltetni.Nem akarod elveszteni, én ezt megértem, de a sarkadra kell állnod, és válaszút elé kell állítani.Sok félresiklott kapcsolatot ismerek, amikor nem akaerták a babát, de valaki ráeröltette az egyikre, vagy szülõi nyomásra, és lett belõle három tönkrement élet.Tehát ha menni akar had menjen.Ha viszont ennyire fontos neked a pasi, akkor a baba nem jöhet még.
Szia! Ezt Neked kell eldöntened, és mérlegelned! Az tény, hogy ezt a babát ketten "alkottátok", de a nagyobb felelõsség mindig is a tiéd, mert Te vállalod, vagy nem, és éled át mindazt, ami egy terhességgel vagy egy esetleges abortusszal jár. Mi nagyon szerettünk volna babát, most leszek 24 éves, és megbeszéltük a párommal, hogy belevágunk, pedig még egy éve sem voltunk együtt. Soha még ennyire boldog nem voltam, mint most, alig várom, hogy meglegyen a pici, és hidd el, ha egy kapcsolat boldog, akkor egy baba csak erõsíti azt! DE: mivel nem volt tervezett, elõfordulhat, hogy a párod egy csapdaként éli meg a helyzetet, nincs felkészülve az esetlegesen rászakadó felelõsségre, és az is természetes, hogy a teljesen új helyzetet el sem tudja képzelni! Én azt tanácsolom, beszélj a pároddal, õ mit is tervez a jövõben, és mérlegelj, mert a nagyobb felelõsség a gyermekvállalásban mindig is a nõé. Én csak a saját nevemben tudok most írni: ha tudom, hogy babát várni ilyen csodálatos, és a Te helyedben lennék, megtartanám, lehet a párod is elfogadja, "megemészti" az új helyzetet. De ez tényleg a Te életed, csak Te tudhatod, hogy milyenek a körülmények, kire számíthatsz! Mérlegelj, és kívánom, hozd meg a legjobb, legmegfelelõbb döntést! Üdv!
A kérdező hozzászólása: Nem fogom elvetetni, képtelen lennék rá, csak most el vagyok keseredve. Pedig a párom imádja a gyerekeket, ha meglát egy picit legszivesebben egybõl az ölébe venné, sajátot mégsem akar még...
A kérdező hozzászólása: Ami a körülményeket illeti, munkám van és van egy kis garzonom részben hitelbõl... Valahogy megoldom, mert szeretném ezt a picit, csak jó lenne ha a párom mellettem állna... Még csak 3 hetes vagyok, de talán ha késõbb elviszem magammal az ultrahangra, talán felébrednek benne az apai ösztönök...
Én ellenzem az abortuszt, viszont a gyerekvállalás alapja, hogy mind a ketten akarják. Szóval neked is tiszteletben kell tartanod, hogy a párod még nem akar apa lenni. Ha akarata ellenére lesz apa, az semmiképp nem jó, még ha nem is mondja azt, hogy akkor õ kiszáll az egészbõl. De ez rányomja a kapcsolatra a bélyeget, a gyerekhez sem fog tudni úgy hozzáállni, a kisgyerek érezni fogja, hogy valami baj van az õ családjával. Az nem helyes hozzáállás, hogy csak azzal foglalkozz, amit te szeretnél, hiszene ez kettõtök döntése kell hogy legyen, mivel a kettõtök gyerekérõl van szó. Ha te a párod akarata ellenére szeretnéd megtartani a babát, akkor tulajdonképpen "jogos" hogy nem akar majd veletek maradni. Ettõl függetlenül én tuti megtartanám (ahogy meg is tartottam a sajátomat, vállaltam egyedül is). Hiszen az abortusz gyilkosság. Csak éppen ebben az esetben készülj fel rá, hogy a párod nem lesz többé a párod, vagy csak egy vasárnapi apuka lesz, aki nem is önszántából vállalkozik erre a feladatra. Ráadásul ha tanusítani tudja, hogy õ már akkor sem akarta ezt a babát, amikor megfogant, és te ennek tudatában vállaltad, akkor nem is lesz kötelezhetõ arra, hogy gyerektartást fizessen. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de én õt is meg tudom érteni. A férfiak kicsit másként gondolkodnak errõl, mint mi, nõk, hiszen nem az õ testükben növekszik az a picike. Egyébként ne hidd, hogy én szívtelen vagyok, vagy elítéllek, én ugyan így jártam, 19 évesen terhes lettem, de mire kiderült, addigra annyira megromlott a párommal a viszonyom, hogy biztos volt, hogy már nem húzza sokáig a kapcsolatunk, akár lesz gyerek, akár nem. Én ennek ellenére vállaltam a babát, 20 évesen megszültem és nagyon boldog vagyok vele, igaz, igénybe kell vennem a szüleim segítségét, bár kapok GYED-et, mert dolgoztam, de ez nem sok két embernek, pláne, hogy még tanulni szeretnék, mert egy érettségivel úgy érzem, nem tudnék még késõbb sem jobb életet biztosítani a fiamnak. Szóval én mindent megteszek, hogy neki jó legyen, mert abban a pillanatban, hogy kiderült, hogy terhes vagyok, felelõsséget éreztem iránta, és ez nem múlik el amíg élek, de azt is tudom, hogy ugyan ezt az apjától elvárni felesleges lenne, hiszen õ nem akart apa lenni. Szóval neked igazán mérlegelned kell, hogy a párod a fontosabb, vagy a gyereked. Én nagyjából gondolom, hogy mi a válasz erre, szerintem nem fogod te sem megbánni.
Szerintem tartsd meg. Üljetek le és beszéljétek meg a dolgot, ész érvekkel támaszd alá mondanivalóidat, tiszta szívedbõl beszélj. Hallgasd meg az õ mondanivalóját. Kérdezd meg mért nem akarja a ti babátokat. A "csak nem" felelet. Mint a "nem tudom", stb. sem. Mond neki ha te õszinte vagy õ is legyen az. Aztán mérlegelj. Amint látom, te már eldöntötted a baba marad. Most már igazából (ahogy látom) csak az a kérdés, hogy vele vagy egyedül vágsz bele. Egyedül biztosan nehezebb, de sok egyedülálló anyukát ismerek, aki mégis nagyon boldog. Ráadásul, van aki terhesen, ill. gyerkõc után talált magának mást. Biztosan nehéz, mert szereted. De engedd elmenni, ha õ nem akar titeket. Remélem , nem így lesz, és az elsõ sokk után végre õ is belátja, hogy ez nem nyûg, hanem a világ legcsodálatosabb dolga. Igaz felelõsségteljes, mégis csodálatos.
A kérdező hozzászólása: Azt hiszem az a legnagyobb gond, hogy azt hiszi szándékosan estem teherbe, pedig ilyet sosem tennék, úgy látszik nem ismer eléggé... :-( Nem így akartam gyereket, az én álmom is egy szép esküvõ volt és utána egy baba közös elhatározással, de ha ez a pici megtisztel minket azzal, hogy a mi gyerekünk lesz, hát akkor én vállalom...
szia a pici tudja hogy mikor króell jönnie.én sokáig probálkoztam mire sikerült remélem a legjobb döntést tudod hozni számotokra neked kell végig csinálni ha abortusz mellet döntenél.a párom sem szeretett volna még és mikor nem jött meg és hozott nekem tesztet elvolt keseredve hogy negatív lett és én is remélem boldog babavárásod lesz nagyon kívánom mert ez nagyon nehéz döntés.
Bar csak en is veletlenul teherbe esnek!Sajnos mi mar 3 honapja probalkozunk(es a tavaly elvesztettunk 1 babocat). Szerintem hallgass a szivedre, ha tenyleg szeretned a babat akkor beszeld meg a paroddal.Szerintem a parod csak megijedt, ahogy te is irtad , lehet meg a fejeben sem fordult meg a dolog, hogy babazzatok. Probald meggyozni!Hisz pont most vagy a legtokeletesebb idoszakban, hisz nem vagy sem tul fiatal sem pedig tul idos a babahoz! Es ki ne rajongana 1 kisbabaert, foleg ha a sajatja! Adj neki 1 kis idot, meglatod a remult szive ugy is meglagyul!(foleg ha szeret teged!)Vagy csak azert ijedt meg , mert lehet feltekeny hogy ezutan nem o lesz a kozeppontban, hanem mar ketten lesznek. Beszeljetek meg a dolgot, hadjatok 1 kis idot magatoknak.(de en tutira megtartanam---en mar azt is banom hogy nem az eskuvo utan fogtunk bele a baba projektbe, 21 evesen.most 23 vagyok es honaprol honapra varjuk a csodat....) Sok sikert! .....es Boldog baba varast....
és soha de soha nem feltételezne rólam ilyesmit! (az elõzõ válaszoló)

Normális hogy gondolok ezekre? Csak mert annyira imádom bnőmet hogy véletlenül se szeretném hogy teherbe essen.

Ha rendesen stabilan rajta van a farkamon a gumi akkor az vadabb szeretkezésnél sem csúszhat le nem?Meg ha nem csúszkál a farkamon a gumi akkor ha elég sokat élvezek bele akkor sem folyhat ki vagy csúszhat le a farkamról?

Legjobb válasz: Mi is ezeket szoktuk..:) Egyébként elvileg nem csúszhat le de minden megtörténhet..

Mi is ezeket szoktuk..:) Egyébként elvileg nem csúszhat le de minden megtörténhet..
Durex már szakadt el nálunk kétszer is, Lifestlyes még nem. Amúgy elvileg minden óvszer ugyanúgy készül, tehát nem hiszem, hogy az óvszerek minõségbeli különbségérõl van szó. Szedjen fogamzásgátlót, az a legjobb, legbiztonságosabb.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!