Találatok a következő kifejezésre: Válni szeretnék, a feleségem (6 db)

Nem szeretnék válni a feleségemmel ellentétbe.Részéről az elhidegülés az oka és már alig várja, hogy mindenen túl legyünk. Ilyenkór kénytelen vagyok tudomásúl venni? Mi a teendő ilyenkór?

Hogy el kell adni a közös otthont, hogy a gyerekeket inkább maga mellé édesgeti mert jórészt vele fognak élni. Hogyan kellene cselekednem, miközbe én ezt a válást egyáltalán nem akarom? Azt kell csinálnom amit ? mond, hogy tisztességesen váljunk el miközbe én nem akarok? Ha azt mondom, hogy nem válok el és nem adom el a közös otthont, akkor mindjárt ügyvéddel fenyeget?zik, elhord minden szemétnek és azt hogy minden közös ismer?sünk utál engem. Szeretem a családomat és mégis el kell fogadjak mindent amit ? akar tenni. Mi a megoldás? Nagyon egyed?l vagyok ezekkel a gondjaimmal.

Legjobb válasz: Ha õ válni akar, nem tudsz ellene mit tenni. Elválhattok közös megegyezéssel és elválhattok hosszú, csúnya perrel, de mindenképp elválasztanak. Azt ajánlom, hogy menj el ügyvédhez és beszéld meg vele a lehetõségeket, mert ezen a fórumon nem tudunk pontos tanácsot adni. A vagyont - gondolom nem volt házassági szerzõdésetek - megosztják, tehát amit a házzasság alatt szereztetek azt kétfelé oszják. Fele a tiéd, a másik felel az övé. A gyerekek után tartásdíjat fognak megítélni, általában gyerekenként 20, max (a jövedelmedtõl függõen) 40-50 %-ot. Szerintem, ha már mindenképp válni akar, akkor egyezetek meg a feltételekben és legyetek túl rajta hamar márcsak a gyerekek érdekében is. Egy hosszú válóper nagy idegi megterhelés és sok pénz.

Ha õ válni akar, nem tudsz ellene mit tenni. Elválhattok közös megegyezéssel és elválhattok hosszú, csúnya perrel, de mindenképp elválasztanak. Azt ajánlom, hogy menj el ügyvédhez és beszéld meg vele a lehetõségeket, mert ezen a fórumon nem tudunk pontos tanácsot adni. A vagyont - gondolom nem volt házassági szerzõdésetek - megosztják, tehát amit a házzasság alatt szereztetek azt kétfelé oszják. Fele a tiéd, a másik felel az övé. A gyerekek után tartásdíjat fognak megítélni, általában gyerekenként 20, max (a jövedelmedtõl függõen) 40-50 %-ot. Szerintem, ha már mindenképp válni akar, akkor egyezetek meg a feltételekben és legyetek túl rajta hamar márcsak a gyerekek érdekében is. Egy hosszú válóper nagy idegi megterhelés és sok pénz.
Ha ennyire el akar válni, akkor valószínûleg már nem szeret. Persze, érdemes volna ezt meg is kérdezni tõle! Amennyiben "nem"-et mond, akkor engedd el, erõszakkal szeretetet nem tudsz kicsikarni. Ráadásul az állandó marakodással még tovább romlik kettõtök között a helyzet, amit legjobban a gyerekek szenvednek meg. A válást kimondják akkor is, ha az egyik fél nem egyezik bele. Legfeljebb nem azonnal, hogy egy kis gondolkodási idõt kapjon mindkét fél.
Kedves, kétségbeesett válni nem akaró apuka! Az elõttem szólóak már szinte elmondtak mindent, amit ebben az esetben el lehet mondani. Én is egy válni készülõ feleség vagyok, csak bennem egyelõre még érlelõdik a dolog, és nem mertem lépni. Tudom, az én férjemnek a reakciója közel azonos lesz a tiéddel. Elsõre kétségbeesik, aztán haragos és dacos lesz, majd könyörögni fog. Az a baj, és ezt most nem személyeskedve értem, és nem is kizárólag a pasikra, hogy általában a "szenvedõ" alany akkor tér magához, mikor már késõ. Akkor kezdi megbecsülni azt, ami van, mikopr már gyakorlatilag nincs. Addig, amíg nincs baj, addig természetesnek vesz szinte mindent, nem érzi a kis negatív rezdüléseket, melyekbõl aztán késõbb lesz a nagy probléma. Sorolhatnám még itt a sablonos dolgokat, mint megszokás, oda nem figyelés, mondván, már egyszer megszereztem magamnak, mit akar még alapon. Bocsánatot kérek, amiért nem tippet és tanácsot adok kérdéseddel kapcsolatosan, de ez most nagyon kijött belõlem siránkozó soraidra. Nem akarlak, mivel sem jogom, sem közöm bántani, de nem hiszem el, hogy nem vetted észre, mikor kezdett a kapcsolatotok megromlani. Akkor talán még menthetõ lett volna. Ahogy olvasom soraidat, már teljesen késõ bármit is megjavítani kettõtök között. És hidd el, nem is lenne már értelme, miután a feleséged besokallt, és válni akar, ezt részérõl szerintem rengeteg sérelem, vagy vélt sérelem elõzte meg, de általában ok nélkül, fõleg egy gyerekkel, senki nem szokta beindítani a válást. Én is csak az elõttem szólóhoz csatlakozva tudom azt tanácsolni, hogy mûködj legalább most együtt a feleségeddel, mert nincs annál rosszabb, mint az elvált szülõk acsarkodása egymásra, különösen, ha ez egy kisgyerek elõtt zajlik. Sok-sok kitartást és erõt kívánva, legyen további szép napod!
Én nem vagyok tapasztalt ilyen témában, és sokak szerint nagyon naív vagyok. Én hiszek abban, hogy ha két ember annyira szereti egymást, akkor az csakis örökre tarthat. Nem tudom elképzelni mi vezethetett ide. Nem lehet hogy ritkán hallgattad meg, hogy nem jártál eleget a kedvébe? Nem tudnád megkérdezni tõle, hogy miért akarja ennyire, h mikor hidegült el tõled? Ha nyugodt vagy végig, és nem hagyod, hogy veszekedésbe torkoljon a dolog, akkor biztos legalább megérted, de lehet, hogy tenni is tudsz. Emlékeztesd rá, hogy te még mindig az vagy, akibe beleszeretett, és aki miatt úgy döntött, hogy házas asszony akar lenni. De az igaz, hogy ne erõltesd. Akkor minden rosszabb lesz. Hagyd hogy tegye amit akar, de amíg zajlik a válási procedúra megpróbálhatod visszahódítani, ha tényleg akarod.
Kedves válni nem akaró apuka! Én vagyok a válni készülõ feleség, aki pár hozzászólással feljebb picit "kioktatott, letorkollt". Kérdésem a következõ lenne: miért vagy biztos benne, hogy a párterápia segítene kettõtök kapcsolatában? Megint csak nem akarok okoskodni, de: ha válásig fajul egy házasság, akkor a párterápia sajna, nem tudja visszahozni a szerelmet, a kihûlt érzéseket, érzelmeket. Ettõl szerintem ne is várj csodát. Sajnos, elkerülhetetlenül tudomásul kell venni, hogy véget ért egy szépnek és boldognak indult kapcsolat, melyet elrontottatok, gondolom nem direkt... Azért ha nem titok, ha úgy érzed, megosztanád velünk a bajok forrását, tehát hogy miért is jutott ide a kapcsolatotok, akkor azt szívesen olvasnám, és megköszönném. Hátha mások is tanulnak belõle...
Szia! Hát sajnálom, hogy ezt kell írnom, de a félrelépés az, amit én mint nõ és anyuka soha sem tudnék megbocsájtani, még akkor sem, ha szeretem a férfit!!Erre nincs bocsánat, nálam. Én is válok a férjemtõl és õ is nehéz eset, bár õ azt állítja nem csalt meg, de én azt érzem, hogy igen. Sokat kicsapongott, bulizott, a családjával nem foglalkozott, nem törõdött, megalázott.... Tehát én teljesen kiábrándultam, és nem akarom vele tovább élni az életünket, a kicsikénknek is jobb lesz békességben, mint állandó veszekedésben. Õ nem akar válni, és bunkó is, mert azt mondta mindent megtesz, hogy ne váljunk el, csakhogy, ha én akarom, akkor õ bármit tehet, el fogunk! Csak így megutálom õt még jobban, sajnos. Már nem szeretem annyira, hogy újrakezdjük és nem is akarom újrakezdeni. Besokalltam. Túl sokat nyeltem. Tudod, ha valaki félrelép, annak mindig oka van! És egy félrelépés undorító a másikkal szemben. Ha csak arra gondolok, hogy õ mással is csinálta azokat, amiket velem, még ha egyszer is, és utána hozzám bújik oda ugyanúgy??!!! Hát ehhez nincs gusztusom, ne haragudj. Akkor kellett volna gondolkoznod, mielõtt megteszed, mert a következményekkel számolhattál volna. Erre nincs mentség, és felesleges kimagyarázni, mert megtetted!! És te tetted meg, nem õ mondta tedd meg! Annyit tehetsz, hogy férfiként és emberségesen, tisztelettel viselkedsz a feleséged felé és elfogadod a döntését. Ennyi idõ eltelt és hidd el, õ próbált túljutni ezen, de nem tudott, ezért döntött, ahogy döntött. Sajnálom, hogy késõn gondolkodtál józanul és elveszíted õket nem teljesen, de magad mellöl igen. De a jó kapcsolatot továbbra is tarthatod és szeretheted, megadhatsz nekik mindent, csak már apukaként és nem férjként. És ki tudja még mit hoz az élet, ha egymásnak vagytok teremtve, akkor még bármi lehet! :)
Akár az én férjem is írhatta volna a kérdést. Hiába mondogattam neki már egy idõ óta, hogy "addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik" nem hitt nekem. Besokalltam, válunk, õ meg néz bambán, és nem érti, mi a bajom. (még mindig nem érti) Ne nehezítsd meg a helyzetét, hagyd elmenni, mindenkinek jobb lesz így. Próbáld vele érzékeltetni, hogy nem hagyod magára a gyerekekkel, (és tényleg ne hagyd magukra õket)számíthatnak rád, talán úgy könnyebb lesz elviselni a válást. Miért van az, hogy mindenki utólag bánja csak meg, konkrét esetben a megcsalást? Ha nem derül ki, akkor mi lett volna? Nagy levegõ, hogy húú megúsztam, akkor bepróbálkozok újból??
Hát én lennék a minden szinten tapasztalatlan szerelemben hívõ naiv kislány, és azt kell mondjam, hogy ez így tényleg menthetetlen. Nem, egy megcsalást képtelenség megbocsájtani. Annak oka volt, én a helyében már akkor elváltam volna.
A párterápiával csak az lesz a probléma, hogy valószínûleg úgy érzi a feleséged, hogy nem neki van szüksége segítségre, szakemberre... Én sem szívesen lennék elráncigálva szakemberhez, ha engem árultak el, és aláztak meg azzal, hogy megcsaltak. Bárhova fajul is egy kapcsolat, egy megcsalást nõként nagyon nehéz lehet feldolgozni, és szinte lehetetlen túllépni rajta.
A kérdező hozzászólása: Sajnos férelépés okozta, ami 1, 5 éve történt és mostanra romott meg igazán minden. Néha sajnos ebben a rohanó problémás életbe megfeletkezünk arról a biztonságról és békérõl ami a családot jelenti nekünk és ezáltal csinálunk butaságokat ami már megbocsájthatatlan attól akit megbántottunk. A párterápiát még utólsó esélyként szeretném megpróbálni. Lehet, hogy elõbb kelett volna. 16-éve vagyun együtt és talán mindent elértünk ez idõ alatt amit egy átlag ember lérhet. Ezt nem szeretném feladni.
A kérdező hozzászólása: Köszönök minden hozzászólást!! Párterápiát szeretném még megprobálni, ami nehéz lesz vele. Sokan azt gondolják, hogy sregíthet.Bár Õ nem úgy érzi.
Tutira másik manusza van azért akar válni.Ne akard visszatartani értelmetlen, már úgyis döntött.Szerintem meg te menj ügyvédhez, és ne költözz ki a lakásból ha menni akar menjen.Na nehogy már egyedül te legyél a hibás mindenért!Honnan tudod, hogy õ nem lépett félre?Csak nem bukott le.Ne hagyd magad!Neked is jogod van a lakáshoz.Ígyis-úgyis szemét leszel a végére, állj ki magadért!Ha hagyod magad különben csak leránt és hülyének néz!

A feleségem 20 év házasság után öszzebujt a haverommal! Válni szeretne! Persze én még mindig szeretem! Mit tegyek?

Buta és naiv voltam!! Azt hittem hogy megbízhatok benne, de becsapott. Eleinte csak átjárt hozzánk. Szórakozni szeretett volna a haverommal, kikapcsolódni a két gyermek mellett. Elengedtem ?ket, de végül belebolondult. Velünk jött nyaralni is, mivel neki nincs senkije. Akkor már gyanús lehetett volna a dolog! Közben kórházba kerültem egy hétre, és amikor kijöttem, akkor mondta hogy VÉGE! El?ször mást talált ki: kollégájával jött össze, de otthagyta.

Legjobb válasz: Már nem azért, de az sem normális, h te elengedted a feleségedet egy másik férfival szórakozni.....veled nem tudott vna elmenni?!Már akkor föltûnhetett volna, h vmi nem stimmel.Aztán miután ennyire megalázott, még vissza akarod szerezni.....aztán úgy tûnik, h még a gyerekeidet is hagyod elvenni....ez szánalmas4 tudom, h ez biztos nem tetszik most, de ez a véleményem, és most minek hazudjak, a a kérdés már adott...

A kérdező hozzászólása: 07.09-esnek! Soha ne mond hogy soha! Azt mondja a nejem, ha tökös csávó vagyok, és megmutatom ezt neki, és esetleg nem lesz a másikkal, még elképzelhetõ hogy együtt lehetünk. De most biztos nem!! Szerintem is csak menekül!!
Igazából nem értem, hogy mi még itt a kérdés: ha válni akar, váljon. Hiába akarod te és akarja fiatok, hogy együtt maradjatok, mégis milyen kapcsolat lenne az, amibõl a nõ szabadulni akar? Nem gondolod, hogyha megcsalt, annak volt oka - talán már nem szeret. Akkor pedig miért erõlteted, csak a fájdalmat okozva. A feleséged semmibe vett téged, nem adta meg azt a minimális tiszteletet sem, ami kijár neked, mint embernek, legyen már benned annyi önbecsülés, hogy ezek után nem könyörögsz neki!
Már nem azért, de az sem normális, h te elengedted a feleségedet egy másik férfival szórakozni.....veled nem tudott vna elmenni?!Már akkor föltûnhetett volna, h vmi nem stimmel.Aztán miután ennyire megalázott, még vissza akarod szerezni.....aztán úgy tûnik, h még a gyerekeidet is hagyod elvenni....ez szánalmas4 tudom, h ez biztos nem tetszik most, de ez a véleményem, és most minek hazudjak, a a kérdés már adott...
Akkor innen üzenem neki, hogy ritka szánalmas emberek egyike!!! Mi az, hogy tervei vannak? 20 évig játszotta magát, szült két gyereket, és most van terve? Ez mi volt? Béta verzió, most jön a végleges program? Hát hallod, tényleg nem lennék a helyedben, szar ez így most, és elhiszem, hogy szereted, nem mondom, hogy én is voltam így de hasonló helyzetben voltam. Igazából, ha egy nõ ilyen akkor nem hogy el kell engedni, de azonnal elfelejteni a p*csába, tudom, hogy 20 év után lehetetlen, de ez felejtõs. Elfelejteni pedig egy másik nõvel tudod, másképpen nem!!!!!! Egy ilyen ember aki 20 év után gondolja meg magát szerinted mit fog csinálni a jövõben, soha nem lesz normális családja. De természetesen ennek is gyerekek isszák meg a levét, mert az anyjuk "meg gondolta magát"... Már ne haragudj, hogy leszólom a feleségedet, de hatalmas szánalom lehet, aki ilyet megcsinál. Tudom, hogy nehéz elengedni ennyi idõ után, de a szeretetedet kell valahogy átalakítanod utálattá, én is így szabadultam meg a hasonló helyzettõl anno. Tisztelet és kitartás!
En annyit tudok mondani, hogy minel jobban tepersz, hogy visszaszerezd, annal kevesbe lesz eselyed visszakapni. Ha szeret, akkor ugyis visszamegy hozzad. Az mar mas kerdes, hogy en nem fogadnam vissza. Megorult, itt volt a lehetoseg vmi ujra, izgalmasra, amibe belement. Kesobb ha megbanja, az mar az o baja. Ne fuss utana, mert attol csak jobban eltavolodik toled. A masodik valaszolo meg szinten nem normalis.
A nõk be szoktak így kattanni, nem sok esélyt látok arra hogy meggondolja magát.Õ majd csak akkor fog rájönni a dolgokra, amikor már nem lesztek együtt, és esetleg ez a kapcsolata sem fog sikerülni.Aki szeret valakit, az nem tesz ilyet, fõleg a haveroddal, a bizalmatlanságod mindig megmaradna, úgyhogy én azt mondanám hogy próbálj új életet kezdeni..még ha nehéz is..
Jesszus... a nejed bekattant szerintem. Legalább a gyerekeire tekintettel lehetne. A gyermekeknek stabilitásra van szükségük a megfelelõ lelki-szellemi fejlõdéshez. Mégis, milyen volt az utóbbi pár évben a házaséletetek? Nem lehet, hogy ezt fel kéne frissíteni valahogy? Erõt, kitartást.
Nincs jovoje a kapcsolatuknak. Ha epp annyira vissza akarod szerezni, akkor hagyd oket. Majd ugyis megbanja es vissza akar menni hozzad. A "haverodnak" nem kell annyival idosebb no.
Mondjuk ne vágd állandóan a fejéhez a dolgot, hanem inkább vígasztald, és legyél türelmes + szeresd! -egy sorstárs csak az én sztorim 1:1 állású és titkos..
Hagyjuk már ezt a nõimádó szöveget. A felesége lépett le a haverral, nem a férj. Ha fordítva lenne õ lenne leugatva, hogy tûrnie kell egy férfinek az elhanyagolást, mert a nõk mennyivel jobbak. Hánynom kell.
Jaj istenem! Hány ilyen eset van. Csak a nõk titokban tartják. A barát meg kárörvendve sörözik veled és hallgat. Válni kell, sajnos. Tönkre fogsz menni ha nem teszed. Õ biztos nem szeret ha ezt tette veled. És a nem haver az aki a haverja nejét dugja.
Abban biztos vagy, hogy a haverod is a nejeddel akar élni? Nem csak jó kaland volt neki a dolog? A feleséged meg komolyan vette és szerelmes lett? Megjegyzem ennek te is oka lehettél, valami hiányozhatott neki különben nem akarna lelépni. De ne veszítsd el a reményt, mert lehet, hogy ha szembesül azzal, hogy a haverod (amúgy milyen haver az ilyen?) nem akarja õt akkor rájön, hogy mit veszít el.
A kérdező hozzászólása: 12.37-esnek! Az tetszik neki a másikban hogy viccesebb, megtudja õt nevettetni! De ez az hogy 30 évesen én is viccesebb fickó voltam, de ahogy öregszik az ember ez egyre nehezebb! Ezek után pedig nem tudom mikor fogok úgy élni mint régen õvele! A következõ kapcsolatomba nem szeretném belevinni a boldogtalanságomat!!
már bocsanat ez nem nõ imádó szöveg de nem olvastad el figyelmesen mert az hogy a nõ lelép valoszinûleg valami oka van! nem gondolod? az hogy a férj most siránkozik az meg valoszinûleg nem a nö hibája! valoszinûleg a férj nincs a helyzet magaslatán és azt nem meri leirni h ennek ö volt az oka hogy ez bekövetkezett! mert valoszinûleg tehet rola ha az asszony elhaggya! valamit nagyon nem jol csinált mert nem hinném hogy egy jolmüködõ kapcsolatrol van szó!de ez csak az én véleményem! üdv: suszter
A kérdező hozzászólása: 01.19-esnek! Éppen nem ezt mondja a másik! Õ nem szeretne fiatalabbal összejönni.
A kérdező hozzászólása: 00.40-esnek írom! Igazából nincsenek nagyszülõk! Azaz az én részemrõl vannak, de mégsem vigyáznának úgy a srácokra!
Szia! A helyedben én adtam volna be a válópert. Ezt ne tûrd el. Ocsmány nõi szokás ez a fiatalabb pasihoz rohanunk dolog, mert öregnek érezzük magunkat. Remélem én kapok egy jó adag fejmosást, ha idõsebb koromra ilyen leszek, nekem ettõl undorom van, hatalmas. Az egyik nõismerõsöm megtette ugyanezt...ismerem a volt férjét, a legremekebb ember akit valaha láttam. És elhagyta egy...na mindegy, nem mondok semmit, nem kenyerem mások szidása, de engem ez háborít fel a legjobban. Mondom, a helyedben én adtam volna be a válópert, ez már túlmegy azon a határon, amit el lehet nézni a házasság miatt.
Ez nem tipikus ffi viselkedesi mod, vagy pedig egy kitalalt tortenet! Nem tudom elkepzelni azt, hogy egy normalis ffi, Aki szereti a parjat, az csak ugy elengedi a Nejet hancurozni, szorakozni, csak akkor, ha ott mar mas problemak is jelen vannak, mint az agyban pl. Amikor Te valoban szereted a Nejedet, akkor mindent megadsz Neki erzelmileg, de szerintem itt valami hianyzott, s ezert dontott igy a feleseg. Nem tudsz mit tenni, mivel Te segitetted hozza, hogy uj tarsat talaljon, igy kivanhatsz Nekik sok boldogsagot!
Legyen annyi önbecsülésed hogy nem könyörögsz neki, ha menni akar hadd menjen. Egy ilyen nõért nem kár!Találni fogsz sokkal jobbat!
Mindig a nõ döntése ha egy kapcsolat létrejön. (Ha nem így lenne, az akkor nemi erõszak.) A férfi felelõssége a kapcsolat megtartása. Ergo: a nõ döntése a férfi felelõssége.

Válni szeretnék, mert a feleségem "megmelegedett"! Van esélyem a közös kislányunkra?

Segítsetek nekem! Mennyi lehet az esélyem, hogy simán elváljak a feleségemt?l, és hogy megkapjam 4.5 éves kislányunkat? 3 hónapja leszbikus kapcsolatban van a feleségem egy munkatársával, elég keményen és nyilvánosan. Ritkán jár haza, a Gyermeket Én és Anyósom látjuk el! Én viszont már válnék és költöznék a Gyerekkel. A párom eddig sem, most meg pláne nem tör?dik a kislánnyal. Van esélyem?

Legjobb válasz: Ha ennyire nem törõdik a kislánnyal, nagyon is van esélyed. Sõt. Nyújtsd be a keresetet, és tarts igényt a lányodra. Valószínûleg kivizsgálják majd az ügyet, ha megírod, hogy a feleséged ennyire nem törõdik a kicsivel, és te kapod meg a felügyeleti jogot. Sok sikert! :)

Ha ennyire nem törõdik a kislánnyal, nagyon is van esélyed. Sõt. Nyújtsd be a keresetet, és tarts igényt a lányodra. Valószínûleg kivizsgálják majd az ügyet, ha megírod, hogy a feleséged ennyire nem törõdik a kicsivel, és te kapod meg a felügyeleti jogot. Sok sikert! :)
Még egy apró észrevétel: Úgy gondolom, nagyon nehéz lehet, hogy a felesége egy nõ miatt hagyta el, és úgy hiszem, ez komoly konfliktusforrás is önök közt. Azonban, ha kicsit túl tud ezen lépni, és hajlandó így elfogadni õt, akkor talán több idõt fog Õ is otthon tölteni, a kislányukkal, akinek épp annyira szüksége van az anyukájára, mint Önre. - / Mellesleg, úgy, ahogy az Ön felesége is egy szeretnivaló, normális nõ volt, amikor elvette, az sem kizárt, hogy a barátnõje is csak egy átlagos, normális ember... - lehet hogy érdemes lenne akár megismernije is idõvel... - persze, az biztos hogy ehez nagy bátorság, nyitottság, és nagy nagy önuralom szükséges.../ Minden jót kívánok Önnek és a családjának! - Remélem sikerül megtallálnijuk a kislány számára és az önök számára is a legjobb megoldást. M.
Szia! Nem tudom épp hol tart az ügy, de azért leírom, amit én tudok errõl. Szóval, gyermekelhelyezési perben, a gyerek érdekeit nézik, és önmagában az hogy anya v. apa nem perdöntõ. Amit néznek, hogy kihez kötõdik jobban, ki tudja biztosítani számára a megfelelõ testi, lelki fejlõdést, gondoskodást. - A legtöbb kutató szerint, a gyermek egészséges lelki fejlõdését, önmagában nem befolyásolja, a szülõk szexuális irányultsága. Ami viszont fontos, hogy a kislányt jelenleg is, javarészt ön látja el. - ezt valószínûleg a családrajz és a gyermekjólétis, ill esetlegesen pszichológus is igazolni tudja majd szükség esetén. Amint említettem, a kislány érdekeit fogják vizsgálni, és ami nagyon fontos érdeke, hogy a szülei ne akarják szétszakítani...valószínûsítem, hogy a fentebb szóló 15 éves lánynak vagy srácnak is az a leg szörnyûbb, hogy a szülõk rajta civakodnak...azt hiszem, ennél nincs rosszabb, egy gyerek számára. - Nem szabad a szülõknek azzal próbálkozni, hogy a gyereket a saját oldalukra állítsák, - arra kellene gondolni, hogy mindkettõjük érdeke, a kicsi érdeke... Nem hinném, hogy bármelyikük is azt szeretné, hogy a kislány szenvedjen amiatt, mert tönkrement a házaságuk... - ez legalább egy közös pont kettõjük között... És ha a kicsi jólétének az az ára, hogy valamelyik fél engedjen, akkor miért is ne tehetné ezt a bölcsebb... Mivel az anyósnál élnek, a kislány akkor sem fog hiányt szenvedni, és ön is élhetne a rendszeres láthatással. Kérem, ne felejtse el, hogy leginkább szeretetteljes környezetre, és nyugalomra van szüksége, - nem pedig évekig tartó pereskedésre... - Ha ezt nézi, muszály lesz kompromisszumot kötniük, - és azt csak remélhetjük, hogy a felesége is belátja ezt, és Õ is így ál majd hozzá... Az biztos, hogy ezt nagyban elõsegítheti, ha látja, ön nem ellenségként kezeli, annak ellenére sem, hogy mélyen megsebezte, és hogy nehéz elfogadnia a felesége döntését...mégis, azt gondolom, hogy az elsõ lépés a békés megoldás felé, ha félreteszi az indulatait a kislányuk érdekében, - hogy a felesége is képessé váljon erre a lépésre... Amúgy 300 km tényleg rengeteg, - de gondolom, a munkája is ide köti, - Arról nem is beszélve, hogy a gyereknek is az a jó, - hogyha ugyan külön külön is, - de mindkét szülõ aktívan részt vegyen az életében. A gy
Hogy ez nekem mennyire ismerõs. Csak én idõsebb vagyok... A kislányt mindenesetre próbáljátok minél inkább távolt tartani ezektõl a csúnya dolgoktól... Engem 13 éves fejjel is nagyon megviselt, nem hogy ilyen pici gyermeket. :((( Csak nálunk anya nem leszbi, és annyi... 2 éve tart a dolog, még mindig nem tudjuk hova ítélnek... Eléggé problémás a dolog. Bízom benne, hogy nálatok egyszerûbb lesz. [az 1. válaszoló]
Ezeket a dolgokat amiket írsz, próbáld dokumentálni. Csak azért, mert ha kicsit dörzsölt a párod, akkor ponthogy VISSZAÉLNI fog a leszbikusságával. Ugyanis elég egy homoszexuális és leszbikus jogokért harcoló civil szervezet segítségét kérni, hogy el akarják tõle venni a lányát, mert õ LESZBIKUS, és máris igencsak meginog a bíróságon a léc, hogy be mer-e vállalni egy olyan pert, amelynek igen nagy sajtóvisszhangot is adhatnak. Ezért neked szilárdan kell AZT BIZONYÍTANOD, HOGY AZ ANYUKA nem leszbikussága miatt alkalmatlan a gyereknevelésre. Még véletlenül se legyen peralap az õ szexuális identitása! Kínosan kerüld peres ügyben, ha jót akarsz, és ha jól akarsz kijönni a tárgyaláson.
A kérdező hozzászólása: Az a probléma, hogy Anyósom nekem ad igazat, de semmiképp nem száll szembe a lányával! A másik gond, hogy nincs sok pénzem! Illetve hallottam olyan lehetõséget, hogy peres úton visszakövetelhetem a Páromtól a perköltségeket. Még egy plussz gond: az Õ lakásukban lakunk. Van hova mennem, de az 300 km.-rel messzebb van. De már nincs türelmem várni, meg nincs is mire. Eleinte próbáltam békülni, de annyit hazudott, hogy pofozkodás lett a vége. A Kislány pedig már retteg! Most Gyereknapi hétvége van, Õ szabadhétvégés, de három napja nem volt itthon. Illetve nem volt itthon születésnapkor, névnapkor, húsvétkor, majáliskor, anyáknapján, pünkösdkor, és most gyereknapkor sem! Állandóan a csajával van!
ha van rá pénzed, keress egy szuper, és megbízható ügyvédet, akinek van ebben a témában gyakorlata! Mindig nehéz apukáknak nyerni, még ha indokolt is!
Szerintem sokat segithet ha anyosod is melletted all azonkivul az, hogy a feleseged leszbikus lett amit nem titkolva nyilvanosan muvel.
A kérdező hozzászólása: Próbáltam már beszélni a párommal, de nem hajlandó egyezkedni, és lemondani a Kislányunkról! Érzésem szerint, csak azért hogy ne nekem legyen igazam! Viszont én úgy gondolom, hogy a Gyermek késõbbi mentális fejlõdésében is negatív lehet a Párom leszbikus kapcsolata!
Ha be tudod bizonyítani a bíróságnak, hogy kizárólag te tudod garantálni a lányod egészséges testi és szellemi fejlõdését, akkor a bíróság neked fogja ítélni. Viszont ez egy elég költséges és hosszadalmas procedúra, hacsak nem tudtok megegyezni a feleségeddel peren kívül.
Elsõre próbáld megbeszélni vele - az a leggyorsabb és legolcsóbb út. Ha nem megy, akkor is van esélyed - de az évekig fog tartani, és NEM lesz könnyû!
Azért ne legyetek ennyire naívak! Lehet az apa akarja lejáratni az anyát, aki ezt akarja felhasználni ellene, hogy leszbikus, ettõl függetlenül még lehet jó anya.Ez kb olyan, mintha akik elválnak azért nem kerülhetne az anyához a gyerek, mert új párja van..ez nonszensz....


Mit tegyek, ha 13 év után, egy gyerekkel a feleségem válni akar, de én nagyon szeretem?

1999-ben megismertem életem szerelemét. Nem indult egyszer?en a kapcsolatunk, ugyanis sem hozzájuk sem hozzánk nem nagyon tudtunk felmenni kezdetekben, így 6 hónap múlva a randizgatásnak szakítás lett a vége, de nem bírtuk egy egész hónapig sem egymás nélkül, majd nemsokára összeköltöztünk.

Legjobb válasz: Hat, ezt jol megcsinaltad.... Mindenkeppen parterapeutat ajanlanek, talan ugy meg van remeny, hogy atbeszeljetek.

A kérdező hozzászólása: Sziasztok. Rengeteg dolog tortent azota. Együtt vagyunk meg, talan sokkal erosebb az erzelmi kapocs mint korabban volt. Nem mondom, hogy tul jutottam a tortenteken, de talan mar enyhult a fajdalom. Megbocsatani, megerteni sosem fogom, de nagyon szeretem. Azota munkahelyet valtoztattam, sajnos a varakozasaim nem igazan teljesultek, itt is rengeteget kell tulorazni... De soha tobbe nem kovetem el azt a hibat, amit korabban. Koszonet megegyszer mindenkinek rengeteg erot adtatok!!!
Hát ez durva... Sok lelkierõt kívánok ehhez! Majd írj mi történt!
A kérdező hozzászólása: Az onostorozas befejezve, egyelore arról is letettem, hogy buldozert jatszom, pedig tudnek, nagyon! Ááá! Ez most uj alapokra helyezte a dolgot! Persze nem adom fel. Megigerte, hogy lezarja az egeszet! Hivta is, de az a gyoker nem vette fel! Bocsanat, de nagyon kikeltem magambol! Köszönöm, hogy támogattok az itteni leveleitekkel és privatban is! Nagyon!!!!
Kérdezõ, goto az anno szépen lepontozott #6-os válaszom.... és egyébként ha konkurencia van a képben és te továbbra is helyre akarod hozni a kapcsolatot, akkor a konkurencia nem teszi lehetetlenné, csak megnehezíti. De az önostorozást végre tényleg légyszi fejezd be, ha nem akarsz még mélyebbre jutni, az ugyanis nem vezet sehova, hidd el végre, kevés nõ szeret bele önostorozóba.
A kérdező hozzászólása: Kiderült, hogy megcsalt és meg most is megcsal. Egy olyan ferfival, akinek 2 gyereke van és mindannap hazamegy a feleségéhez. Azt hittem a multkorinal nincs nagyobb fajdalom, de tevedtem! Nem tudom, hogy lehet ezt túlélni!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Egyelõre még küzdünk, ha lesz lényegi változás írni fogok. Köszönöm, hogy erdeklõdsz... :)
Szia Kerdezo! Mi van veletek? Mi tortent azota?
Jaj, szegény :((( láttam egy másik kérdésben a válaszodat ilyen tartalommal, gondoltam is, hogy te vagy, azért néztem vissza ezt a kérdést, és tényleg :( Még egy tanácsom lenne, ami még hátha megmenti a dolgot... közeli ismerõs pár példája alapján mondom. Õk kétszer is éltek külön amikor megromlott a kapcsolatuk, kifejezetten el is mérgesedett bizonyos pontoknál. De akkor még nem adták be a válópert, mert úgy voltak vele, hogy majd ha külön élve se hiányoznak egymásnak, akkor beadják, de tekintettel az együtt töltött sok boldog évre, még ezt az utolsót megpróbálják. Már jó pár éve megint együtt vannak, és úgy tûnik, most már örökre. Örülnek is, hogy nem váltak el, mert nekik is van 2 gyerekük, meg elég sokféle vagyonon kellett volna osztozni, és elég macerás, hosszadalmas lett volna. Tehát esetleg említsd meg a feleségednek (gondolom együtt fog mûködni azért, normális nõnek tûnik a leírás alapján) hogy ok, menjen külön (vagy te mész el), éljetek úgy, mintha elváltatok volna, írjátok össze hogy ki mit kap a vagyonból hogy az kész legyen, de a keresetet még ne adjátok be. Aztán mondjuk 1 év múlva megnézitek hogy hol tartotok, és ha még akkor is ott, hogy igen a válás a legjobb, akkor beadjátok, és gyorsan meg is lesz a közös megegyezés miatt. Én ezt tenném, ha a házasságom bajban lenne, az biztos. Mert a távolság sokszor ráébreszt dolgokra.
Sajnálom!:(
A kérdező hozzászólása: Sajnos ma est volt egy beszélgetésünk, amiben elmondta, hogy látja rajtam a változást és érzi, hogy tényleg megértettem a problémákat, de nem tud másképpen tekinteni rám, mint egy barátra és el kell gondolkodni azon, hogy hogyan tovább, mert úgy érzi, hogy ez a helyzet õt még jobban bezárja, le akarja zárni a kapcsolatot, annak ellenére, hogy tudja, hogy én egy nagyon jó ember vagyok, célokkal, egzisztenciával..... Úgy tûnik, hogy lassan szembe kell néznem azzal, amit soha nem tudtam volna elképzelni. Nem tudom, hogy hogyan fogom ezt feldolgozni, hogyan fog lezajlani a válás, kétségbe estem teljesen, borzasztóan fáj. Remélem, hogy a történetem tanulságként fog szolgálni másoknak, vagyis egy kapcsolatban mindig mindent meg kell tenni, megbeszélni és nem csak akkor változni, ha már késõ. Ez nekem is egy életre szóló tapasztalat, hiszen elvesztettem az igaz szerelmem. (Természetesen a válásból úgy fogok kiszállni, hogy nekem kell újraépítenem mindent, hiszen Neki gyerekkel nagyon nehéz lenne. És a gyerek érdekeit mindenek elé helyezzük). Köszönöm a segítõ hozzászólásokat!
Nem akarlak elkeseriteni, de lehet, hogy vege. Tul sok sebbol verzik mar. :( A nok inkabb erzelmei okbol lepnek felre, nekunk nem annyira a szex hianyzik, mint a torodes... S ha meg most is csal, akkor sajnos nem sokat szamit mar a probalkozasod. Mert mar inkabb oda huz. De remelem nem jol latom, megmindig szurkolok...
A kérdező hozzászólása: Azt mondta velem szeretne folytatni, ez mar elkezdett erni benne. Meglatjuk, most en is nehezen hiszek es most bennem is meghalt valami...
Most mi a helyzet veletek, együtt vagytok?
Igazán nincs mit, és sok sikert:)
A kérdező hozzászólása: Reszben egyetertek veled, probalom megérteni! Hidd el, nem fogom ezzel bantani, ostorozni, mert mar nincs ertelme, megtörtént, csak valószínûleg kell meg idõ, hogy helyre kerüljenek az erzesek. Annyi hazugság, annyi becsapas latott napvilágot, ezt fel kell dolgoznom. Korabban mar írtam, hogy latom a hibaim, tanultam belõlük! Igyekszem újra visszatérni, de összetörtem. Azt tudom, hogy ez a helyzet sokmindenre rávilágított. Köszönöm a tanácsaid!!!
Ja, és Kérdezõ, miután te magad is emberbõl vagy, ha most mégis ingadozol a vádlás és az önvádlás között mint a váltóáram, azt meg vedd tök természetesnek, ez is emberi alaptulajdonság, kezeld a helyén... ha tényleg rendezõdnek a dolgaitok (amit õszintén remélek), egyre kisebb lesz az amplitudo mindkét irányba, aztán szépen el fog enyészni ez az érzés, kisimul, a múlt lezárt múlt lesz és a helyére kerül. Ez mindig így mûködik családi konfliktusban, gyászban, veszteség feldolgozásában, stb.
Pedig kedves Kérdezõ, nem jó dolog a ló egyik oldaláról a ló másik oldalára esni, inkább a paci hátára kellene kerülni végre, az visz valahova:) Ha végigolvasod a saját kérdésedet, annak meglehetõsen evidens következménye egy külsõ kapcsolat feltûnése. "Sokszor hozzám akart bújni, meg akart ölelni, de én csak megveregettem a hátát és már mentem is a dolgomra. " - írtad... és hát igen erõs embernek kell lenni, aki erre nem úgy reagál, hogy ha adódik valaki, aki átöleli és megérti - vagy legalább azt hiszi róla - akkor hagyni fogja, hogy ez történjen, mert hát az ember már csak olyan, hogy szeretetre vágyik. Egyébként nálunk is volt anno 3. (még mindig #6-os vagyok) azután ahogy a mi kapcsolatunk rendezõdni kezdett egymással, kikopott a kapcsolatból, mert hát csak pótolt valamit, amit már nem kellett pótolni. Pedig még csak feltételül se szabtam, hogy ne találkozzanak vagy ilyesmi... megtörtént magától, ahogy a mi kapcsolatunk kapcsolatként kezdett mûködni, nem volt szükség külsõ kapcsolatra, ennyi. (már tizenéves történet) Szóval ahogy tegnap kértelek, hogy ne önostorozzál, akkor most megkérlek, hogy légyszi a párod se ostorozd azért, amiért gyarló ember és nem mártír. Te tettél dolgokat (amiket a kérdésedben leírtál), ennek KÖVETKEZTÉBEN õ is tett dolgokat, és mostanra talán mindketten eljutottatok oda, hogy felismertétek mit rontottatok el, és megfogalmaztátok a szándékot, hogy ezentúl másként akartok létezni, ennyi. Szépen meg kell fogni egymás kezét, egymás szemébe nézni, és ezentúl megadni azt a szeretetet és tiszteletet egymásnak, amiért anno ez a kapcsolat létrejött, és amirõl láthatóan mindketten megfeledkeztetek egy idõre.
A kérdező hozzászólása: Igen, sajnos most tenyleg azt erzem, hogy megfordult bennem minden. Hazugsag volt az elmúlt egy év. Sok mindent ertek most már amit eddig nem.
Majd irj, hogy mi van! De ezek utan azt gondolom, hogy te nem fogod akarni.
A kérdező hozzászólása: Meglatjuk, atbeszeltuk. Holnaptol tisztalap.... Leirni könnyû, erezni viszont.... Tenyleg koszonom, hogy itt vagytok es tamogattok. Itt most 2 lehetoseg van, vagy megerosit minket vagy megoli az egeszet.
Sajnalom. :( Van, amikor mar nincs mit tenni. En vagyok a 15-os is es vegul mi sem maradtunk egyutt....:( O a buszkeseget valasztotta, pedig hallom kozos baratoktol, hogy nincs jol... Elrontottuk, nagyon. Sokat kell tanulnunk meg, viszont mar tudom, hogy mit!
Turelem! Ez a legnehezebb, mert latod, hogy nem valtozik semmi es feladnad... Legyel kitarto, jol csinalod, es o is akarja, hogy minden a regi legyen. Sikerulni fog!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok, Hogyan telik egy napunk? Igazából nem ragadnék ki egy napot, inkább leírom, hogy hogyan telik egy hetünk. Hétfõn reggel én viszem a kisfiamat oviba, mert a feleségem korábban szokott menni, ugyanis reggel 9-ig el kell készítenie bizonyos riportokat a hétvégérõl is. Miután elköszöntem a kisfiamtól bemegyek a munkahelyemre, bekapcsolom a gépem, majd felhivom 9-kor és elmesélem Neki, hogy mi volt az oviban, illetve minden rendben volt és már bent vagyok én is…  Ebéd elõtt fel szokott hívni (vagy én Õt), ekkor beszélünk egy pár mondatot, jellemzõen, hogy kinek hogyan telik a napja, mit csinál(t), milyen megbeszélés lesz, mennyire fáradt stb. Õ 16-kor, vagy 16:30-kor szokott végezni, olyankor amikor elindul az oviba, mindig felhív, majd megkérdezi, hogy én mikor megyek, együtt megyünk-e haza… A munkahelyemet és minden mást hátrasoroltam, vagyis a hónapban szinte minden nap én vittem õket haza, de többször volt, hogy elmentünk hármasban vacsorázni és csak utána haza. A hét többi napján együtt megyünk reggelente, 7:30-körül indulás (feleségemnek ekkor kellene a munkahelyén kezdenie ), bemegyünk az oviba, majd onnan viszem a feleségem is a munkahelyére. Próbálok maximális odafigyelni rájuk, szinte minden este megmaszíroztam a feleségem lábát, a hátát (ezt régen sokat kérte, de én nehezen vettem rá magam), most viszont nagyon élvezem, mert a kezem is hozzászokott és lelkileg is jó érzés. Bevásároltam, sokszor fõztem (pl.: töltött húst, ketchupos oldalast, rántott húst), illetve a kisfiammal is sokkal több idõt töltök, amit irtóra élvezek, vele viszont egyértelmûen közelebb kerültünk egymáshoz, sajnos az utóbbi idõben már Õt is elhanyagoltam.  A tv-t be sem kapcsolom, csak akkor nézem, ha mindenki itt van (most az X-faktor a nagy kedvencük ). A hétvégén hármasban szoktunk kirándulni (gyerekvasút, Hûvösvölgy, Hajógyári sziget stb.) Vasárnap Kisfiamat visszük lovagolni, majd utána egy nagy bevásárlás, ebéd „csendespihenõ” délután játék, vagy esetleg elmegyünk moziba hármasban (mesét nézünk ), és sajnos már el is telt a hétvége… A hétköznapok nagyon zsúfoltak, hétfõn szerdán judózik a Kisfiam, így akkor már eleve késõn érünk haza, csak vacsorázni és kis játékra van idõ. Miközben õk elmennek aludni (meseolvasás) én elmegyek edzésre (20-22 óráig hétfõ-szerda), szerencsére a feleségem megvár, és utána még tudunk beszélgetni. A mostani hétvégén, szombaton nem voltunk sehol, mert szerdán beteg lett a Kisfiam és hagytuk még gyógyulni, ma délelõtt egy kis parkban voltunk, gesztenyét szedtünk, kisfiammal fogócskáztunk. Nagyjából leírtam mindent, tudom, hogy hiányzik belõle a közös program (csak ketten), de mivel ez már nagyon régóta így van és érzem, hogy most még nem vágyik arra, hogy csak kettesben menjünk el, nem is próbálkozom vele. Nem akarom, hogy úgy érezze, hogy nem korrekt velem szemben, ahogy viselkedik (nem viszonozza az érzéseim), és emiatt erõsödjön benne az, hogy esetleg nem jó ez így, majd végleg szakítson velem. (Egyszer már kérdeztem tõle, hogy változik-e benne valami, de azt mondta, hogy úgy érzi elmúlt a varázs, de szeretné, ha ez megváltozna, de még nem megy). Ezt nem volt túl jó hallani, de hát ugyebár köszönhetem magamnak…. Jövõ héten egy gyermekes családdal elmegyünk egy wellness hétvégére, remélem jól fog sikerülni. Érzelmileg sajnos semmi nem látszik, még apró jelek sem. Köszönöm az eddigi véleményeket, illetve azt is, hogy végigolvastad!
Gondolom eddig azért nem hagyott el, mert azon kívül hogy szeretett téged, nem tudta volna eltartani a gyereket. Legalábbis nehéz lett volna. Mivel te vagy a keresõ, gondolom eléggé ki is van-volt neked szolgáltatva, amivel te rendesen vissza is éltél. Rákényszerítetted hogy csak tûrjön. Láttam a saját anyukámon, hogy milyen helyzet ez. õ is csak tûrt, tûrt. És hiába mondta ha valami nem tetszett neki, jól le lett ugatva. hogy mit tudsz tenni? azon kívül hogy bocsánatot kérsz, többet nem cseszteted. Többet segítesz neki, és hagyd hogy õ kezdjen közeledni hozzád. De semmiképpen ne erõltesd rá magad. ha látja a változást, tartósan, akkor elképzelhetõnek tartom hogy közöledni fog hozzád. Ha nincs másik pasi a láthatáron. Ha van, akkor neked annyi. Párterápiának nem látom értelmét, mert pontosan tudod és látod hol rontottad el. Ezenkívül én a feleséged helyében nem akarnék idegen elõtt megint beszélni a megaláztatásaimról. Mi a fenének. Ha látom hogy változol, talán jó, mert tudod mit kell tenned. nem kell ezt másnak megmondani, hogy hogy ne emeld fel a hangod, hogyan figyelj rá, hogy ne ugasd le stb... 33/N
Jaj, nagyon sajnálom, hogy így alakult, átjön, hogy nagyon-nagyon megbántad ami történt. A feleségednek is elmondtad ezt így, ahogy nekünk? Hogy õ is hallja, mennyire megbántad? Kérted, hogy adjon még egy esélyt? Ha nem, akkor mindenképpen elõször ezt próbáld meg, közben pedig gondolkodj valamilyen terápián, ahol levezetheted a feszültséged és rendbehozhatnád a kapcsolatodat. MINDENKÉPPEN próbálj meg még egyszer beszélni a feleségeddel - ne sajnáltasd magad, de jöjjön át, hogy nagyon megbántad és mindenképp azon leszel, hogy változtass. Én is halasztanék egy félévet, és megkérném a feleségem, hogy még ennyi idõt adjon, és ha utána is úgy érzi hogy menthetetlen a dolog, akkor döntsön. Sok sikert!!!
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a hozzászólását, nagyon hasznos dolgokat írtatok! Tiszta szívembõl remélem, hogy sikerül megmenteni, jelenleg semmi más nem érdekel csak a Család. A passzív féléven én is gondolkodtam, még azon is, hogy a munkahelyemen felmondok, ha nem sikerül rendeznem magamban a dolgokat, de haza nem viszem többé a stresszt. A 4# hozzászólást is köszönöm. Sajnos teljesen tisztában vagyok azzal, amit leírtál, pontosan tudom, hogy mit érez, és a lelkem kiszakad. Férfi létemre óránként bõgöm el magam. Abban az esetben, ha úgy dönt, hogy válás lesz a vége mindent meg fogok tenni, hogy Õ és a Gyerek a legkisebb veszteséget szenvedje el, amennyire csak tõlem telik, de egyelõre még küzdök, mert van egy halvány esélyem. A jellemem korábban nem volt ilyen, eltorzultam, valószínûleg tényleg pszichológus segítségét kellett volna kérnem már réges-régen. Én úgy gondolom, hogy igenis meg tudok változni, nem csak egy hónapra, hanem ÖRÖKRE, mert szeretem Õket!!! Írtátok a párkapcsolati tanácsadót és a konfliktuskezelési tanfolyamot. Esetleg tapasztalatból tudna valaki ajánlani? Nagyon köszönöm!
Ajánlani tudom ezt a filmet, talán segít... http://www.youtube.com/watch?v=9O0YPoOk8gM
Kérdezõ, esély mindig van, amíg valamelyik félre nem szegezik a koporsó fedelét, a kérdés legfeljebb annyi lehet, hogy mennyi, vagy hogy hogyan lehet az esélyt növelni. Egyfelõl szerintem te most éppen átestél a ló túloldalára, mindenért magadat hibáztatod, és ez sem jó. Pl: "2008-ban elhelyezkedtem a jelenlegi munkahelyemen, nagyon stresszes állás, viszont jól keresek, dõl a pénz, mindent meg tudtunk/tudunk venni, amit csak akartunk. Idõközben elkezdtem másik fõiskolán is tanulni, .." szóval, az ember, ha azt látja, hogy a párja elkezdi túlvállalni magát, akkor kinyitja pici száját, és leállítja, nem megvárja, amíg a kapcsolat rovására megy, én azt gondolom egy ilyen helyzetrõl. Szóval nekem úgy tûnik külsõ szemlélõként, hogy abban, hogy a dolgok idáig jutottak, mindkettõtöknek van hibája és felelõssége. Elõször is tehát kellene egy reálisabb értékelés arról, hogy ki miben hibázott... abból lehetne ugyanis kiindulni. Aztán jó kérdés, hogy van-e már a feleségednek valami új kapcsolat a láthatáron, avagy nincs. Ha van, lényegesen nehezebb a helyzeted, ha nincs semmi, akkor könnyebb. Aztán az is jó kérdés, hogy a környezetetek milyen, a kapcsolat mellett, avagy ellene van. Szóval én férfiként (és túl már ilyen helyzet megoldásán:) ) azt tenném valszeg, hogy egyfelõl egyértelmûvé tenném, hogy hogyan látom én a multat - és hidd el, az efféle önostorozás sem jó, mint amit itt leírtál, csak még jobban meggyõzöd vele a másik felet a saját "méltatlan voltodról", egyszerûen reális kép kell, "utólag nézve én ezt tettem rosszul, te meg azt tehetted volna másként". Másfelõl meg hagynék neki levegõt, ha menni akar menjen, az ugyanis nyilvánvaló, hogy ezt neki emésztenie kell, azt meg nem lehet úgy, hogy a másik is állandóan ott van, csak némi távolságból, rálátással. És akkor - ha nincs neki más - jócskán van eélyed, hogy arra döbben rá saját maga is végiggondolva a helyzetet, hogy a hibákat felismerni, és megjavítani kell, nem kidobni a kapcsolatot.
Mentsd ami menthetõ! Van egy kisfiad, akiért harcolnod kell, ha a feleségedért már nem tudnál... Örülök, hogy õszintén leírod a te viselkedésedet, és így nem a feleségedet állítod be bûnbaknak, mint annyi ember ezen az oldalon. Ha már belátod, hogy hibáztál, akkor nagyon jó úton vagy, hogy visszaszerezd a bizalmukat, viszont ez még nem elég. Ajánlok egy dolgot: menjetek el hármasban nyaralni valahová, két-három hétre, ha megengedhetitek magatoknak. Mindenki kikapcsolódna, a feszültség megszûnne, jól éreznétek magatokat. Nagyon fontos, hogy közben ne telefonálgass, ne járjon az eszed munkán, vagy máson, tegyél róla, hogy csak azt lássák, hogy boldog vagy velük. A feleségedet halmozd el szeretettel, gyöngédséggel. Fõzz neki ezúttal te, amit szeret. Lássa, és érezze, hogy sajnálod, és jóvá akarod tenni az elmúlt éveket. Lehetõleg ne hajszold túl magad a munkahelyen, keress hobbikat, sportolj, esetleg jógázz. Megnyugtat. Remélem rendbe jöttök! 23 L
Ismerem ezt az érzést mert én is éveken át ezt kaptam, és tûrtem. Nem foglak kecsegtetni reménnyel. Szerintem (ahogy nálam is) már régen túl késõ hogy bocsánatot kérj. Több éve lelkileg megaláztad, és bár fogalmad sem lehet de az önbizalmát porig tönkre zúztad. Évek alatt nem csak azért nem szólt már mert "ilyen a természete" hanem azért sem mert már kiveszett belõle, jobban mondva sikeresen kivetetted belõle a küzdeni akarást. Már rég elvesztette a nõi mivoltát. A szeretetet amit adni tudod. Már hinni sem fog, mert tudja az állapotok nem változtak, és a jellemed sem fog, hiába döbbentél rá az igazságra. Az én exférjem is hasonló vallomást mondott, és újabb esélyt kért, hogy bizonyíthassa, õ szeret és megváltozott. Én adtam esélyt, de másfél hónap után újra a régi önmaga lett. Elváltam hasonló, és korú kisfiúval új életet kezdtem. Éveknek kellett eltelni míg valamennyire visszanyertem a nõi mivoltomat. Egyet tudok tanácsolni. Hagyd hogy a nejed eldöntse. Lehet ad egy új esélyt. Ha már azon a ponton van, hogy nála végleg vége, akkor enged el. A szeretet és a fiad iránti imádatból váljatok el kulturáltan. Ne veszekedjetek , ne fordulj ki önmagadból mert akkor nemcsak a fiadnak ártasz hanem a feleséged emlékét is eltiprod aki talán azt mondja, hogy "azért volt pár gyönyörû évünk"
Mi is csúnyán viselkedtünk egymással a párommal, igaz se gyerek, se házasság.. én sajnos hasonlóan viselkedtem mint te, õ nagyrészt nem foglalkozott a véleményemmel/igényeimmel. Külön voltunk 4 hónapot, most újra megpróbáljuk, õ szakított amúgy, de õ is kezdeményezte a békülést... Nagy pofont kaptunk az élettõl a külön töltött idõ alatt, most olyan mintha újjászülettünk volna.. Nem tudom tartós-e, csak az idõ derítheti ki, de én bizakodó vagyok.. És nagyon jó dolog hogy a feleséged adott még egy esélyt.. De ne túlozz el semmit.. ne akarj nagyon a kedvében járni, mert idegesíteni fogod vele. Csak annyira kell amennyire átlagosan tenné az ember. Legyél figyelmes, gondoskodó, számolj fel minden korábbi viselkedést/reakciót, legyél nagyon nagyon nagyon türelmes.. Sok sikert, remélem sikerül megmenteni a házasságotokat!!
Figyu, most azonnal menj pszichológushoz és menjetek együtt konfliktuskezelés-tanfolyamra és párkapcsolati tanácsadásra. A feleséged sem jó konfliktus-kezelõ, ha csak most szólt. Sokat segít az ilyesmi, egy csomó hatékony technikát tanul az ember, amivel elkerülhetõ, hogy a helyzet ennyire elfajuljon. A fõiskolán pedig végy egy passzív félévet, hogy több idõd legyen egy kis ideig. Szerintem ez a legjobb, amit tehetsz, persze nem biztos, hogy van ennyi idõd, de ebben az irányban kéne elindulni. Sok sikert!
Nõ vagyok és tudom , hogy minden nõ szereti ha meg akarják hódítani udvarolj neki mint régen :) hívd randizni virágot ajándékokat szabadídõdet rofdísd rá.Ha azt mondta nem szeret akkor nyerd el újra a szívét és majd fellángol a régi szerelem:) .Ja és a házasság és a jó élet titka.Azt cseleked másokkal amit te is elvárnád , hogy veled cselekedjenek.Jézus krisztus szavai:)
A kérdező hozzászólása: Igen, elmondtam neki az érzéseimet õszintén. Valóban én vagyok az, aki többet keres, de ezzel én soha nem éltem vissza, illetve a saját fizetésébõl is ki tudna jönni, ha arról lenne szó. A beszélgetésünknek az lett a vége, hogy kapok még egy esélyt, hátha…, de ez a jelenlegi helyzetben csak a gyerek miatt van, különben már ez sem lenne. Azt, hogy lenne bárki más egyáltalán nem tudom elképzelni, illetve van annyira õszinte, hogy ezt el is mondaná. Ami igazán nehéz az az, hogy megálljam, hogy ne én közeledjek hozzá, hanem adjak neki idõt mindenre, holott tudom, hogy ha nem ezt teszem még többet ártok.
De semmi valtozas nem latszik, vagy csak apro jelek? Meseld mar el legyszives, hogy nez ki egy napotok, ha otthon vagytok mindketten!
Próbáltátok felidézni a régi szép közös emlékeket? Nem tudom, beválna-e, de hallottam olyanról, hogy ez mûködött. Pl elmenni kettesben egy napra egy olyan helyre, ahova köt titeket egy fontos emlék, pl ahol megismerkedtetek, vagy ahol megkérted a kezét, ilyesmi. Nem kell erõltetni a romantikát egy ilyen esetben, de közösen újraélni fejben a pozitív emlékeket szerintem segíthet neki megenyhülni irányodban.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok, Egyelõre még mindig minden változatlan, próbálok nem letörtnek látszani a jelenlegi helyzetben, de nagyon nehéz. Úgy érzem rengeteget változtam és mindent megteszek egészen addig, amíg hagyja. Nem tudom, hogy milyen irányba halad a kapcsolatunk, de reménykedem, mert nagyon szeretem, bízok benne, hogy újra szeretni fog. Érzelmeket sajnos még mindig nem tapasztalok irányából, de türelmes vagyok, hiszen hosszú idõ volt az is, amíg idáig jutottunk.
Érdekelne azóta mi történt :) Hogy vagytok?
Kitartas! Latom, hogy komolyan gondolod. De! Nem tudom, hogy ezek a dolgok miota mentek igy, de lhet, hogy nem bizik abban, hogy meg-, vagy visszavaltoztal. Azt hiheti, hogy csak atmeneti, mert most bedobta a valast. Bizonyitanod KELL! Lehet sokaig, az is lehet, hogy nem kapod vissza, de Te megprobaltad helyrehozni. Erted? Kommunikaljatok! Este beszelgessetek, kerdezd meg milyen napja volt, simogasd meg. Hetvegere szervezz csaladi programot, csak harmotoknak. Menjetek el valamerre csak harman. Ha ez mnyugtat, eleinte nalunk is ment a tavolsagtartas, de ma mar o bujik hozzam. Emlekezz milyen voltal mikor megismerted, probalj ugy viselkedni. Es ne gorcsolj!!! Ugyesen! Bocsi a gepelesi hibakert.
A kérdező hozzászólása: Kedves PeggyBundy! Köszönöm a biztató szavakat, örülök, hogy Nálatok jól alakulnak a dolgok. Sajnos egyelõre nálunk minden változatlan. Próbálok én is minden megtenni, amit csak tudok, de sajnos pozitív jeleket nem tapasztalok. Érzem, hogy nagyon "távol" van tõlem. Nagyon rosszul viselem, de próbálom nem kimutatni. Elkezdtem sportolni, minden nap legkésõbb 17:15-kor eljövök a munkahelyemrõl, aztán viszem Õket haza, velük vagyok. Remélem benne is újra fellángolnak az érzelmek, visszatér a varázs, de jelenleg kicsit nehéz benne hinni:(
Hasonlo helyzetben vagyok, de nalunk en vagyok a no es nincs gyerekunk. Teljesen megvaltoztam, mindenert veszekedtem vele, holott imadom, az eletem. SZakitott velem. A korulmenyek miatt egyutt kell laknunk. Elhataroztam, hogy igenis bebizonyitom, hogy jo tarsa vagyok. Probalok odafigyelni ra, hogy kielegisem az igenyeit (minden ertelemben veve), torodom vele, kedves vagyok. (Amugy alapbol is, csak sajnos az evek alatt termeszetesnek vettem, hogy ott van nekem es barmit csinalok, nem hagy el...:() Ennek ket honapja es szep lassan kozeledunk vissza egymashoz! :) Ne add fel, meg akkor sem, ha ugy latszik, hogy nincs remeny! Csak lassa, hogy mellette allsz, TARSA vagy mindenben. SZoritok, majd irj, hogy mi a helyzet!
A kérdező hozzászólása: Igyekszem nagyon.
"Ami igazán nehéz az az, hogy megálljam, hogy ne én közeledjek hozzá, hanem adjak neki idõt mindenre, holott tudom, hogy ha nem ezt teszem még többet ártok." - ezt nagyon jól látod, hagyj teret és idõt neki, hogy ezt a konfliktust magában fel tudja dolgozni. (azért finom jelzéseket, gesztusokat azért adhatsz néha, de ne nyomulj)
Hat, ezt jol megcsinaltad.... Mindenkeppen parterapeutat ajanlanek, talan ugy meg van remeny, hogy atbeszeljetek.

A feleségem el akar válni, a szeretőm miatt. Mit tegyek?

Minden este, mikor zuhanyozni megyek munka után és a feleségem viszi ki a szennyest ordítozás kezd?dik. A feleségem szerint megcsalom Õt, mivel a ruhámon hosszú hajszálak vannak, sz?kék. A feleségem fekete. El akar válni t?lem, mert szerinte szeret?t tartok.

Legjobb válasz: szerezz be egy ruhakefét

szerezz be egy ruhakefét
Akkor válts ruhát amikor beérsz a munkába, és visszaveszed amikor hazaindulsz. Azon csak nem lesz hajszál. Aztán ezt a ruhádat mosasd ki a szeretõddel, mert ha hazaviszed, azt fogja hinni, hogy szeretõd van. :D
es? nem tartassz? valoszinuleg elhanyagolod es bizonyossagot akar hogy szereted-e meg!bizonyits neki!
igaz-e? hol szedhetsz össze ilyet? csak húhó vagy tényleg válni akar?
Válts ruhát a szeretõdnél.
Ha eddig nem volt szeretõd, most már csak a mosás miatt is muszáj lesz, ezt mindenkinek be kell látnia.
Pedig más megoldás nincs, a szõke szeretõt le kell cserélni egy feketére.
" A feleségem el akarni válni, a SZERETÕM miatt. Mit tegyek?" itt elástad magad szeretõd van...szóval ne magyarázkodj. Jól is teszi ha otthagy téged.
Kérdezõ, pedig próbáld megbeszélni vele amit a 14-ben írtam. Ez borzalmas, így tényleg tönkreteszi a kicsik életét, és mérgezi a kapcsolatotokat. Mondd neki, nagyon komolyan, nagyon õszintén, csendsen, amikor nem ordítozik: nem csallak meg, szeretlek titeket, de ezt így nem akarom tovább.
Sajnálom. Nincs valami újdonsült barátnõje, aki telebeszéli a fejét a feleségednek? Vagy olyan nõismerõse, akit megcsalnak és tudat alatt a feleségedre vetíti a baját? Ez így tényleg nem normális :(
Engem az érdekelne leginkább, hogy végülis hogyan kerültek rád azok a szõke hajszálak?
A feleséged már évek óta otthon van ezek szerint. EZ biztos nem tesz jót neki. Nem szeretne visszamenni dolgozni? Emberek között lenne, és talán rájönne, hogy a munkahelyen (nagyobb részt) melózni szoktak, nem pedig megcsalni.
A kérdező hozzászólása: Szerintem nincs, szinte száz százalék, hogy nincs. Megfogom Vele beszélni, amit tanácsoltatok. ma 00:52 Nem hiszem, hogy még sosem találtál hajszálat magadon, olyat, ami nem a Tiéd és nem a párodé volt, azt hiszem, egy hajszálat bárhonnan összeszedhetünk, nem csak akkor, ha összebújunk valakivel..
Több alkalomkor is volt már rajtad?Persze én elhiszem neked, hogy nincs senkid, de egy féltékeny nõnek már sajnos bizonyítani kell, nem elég a szavak
Ha már többször is elõfordult, hogy "véletlenül" valahogy idegen szõke hajszál került rád, akkor bizony az asszonyka okkal ideges rád. Mert - lássuk be - ez azért már mégiscsak furcsa. Úgy látszik te vonzod a hosszú szõke nõi hajszálakat!
A kérdező hozzászólása: ma 01:03 Hogy hogy hogy? Ez számomra tényleg hihetetlen. Emberek között mozgok, a munkahelyemen, amikor a gyerekekért megyek, amikor bevásárolok, emberek akik elmennek mellettem, akik mellettem túrnak bele a hajukba, akikkel összeér a vállunk a bevásárló sorban, vagy összekoccan a hátunk egy buszon.
A kérdező hozzászólása: ma 01:14 Igen, lássuk be, tényleg valóban nagyon furcsa, nyilván Te sosem hagyod el egyetlen hajszáladat sem, nem is értem, rám, hogyan kerülhetnek. Azt hiszem alvás elõtt elgondolkozom, hogy megcsalom e a feleségemet.
Alvás elõtt öleld át, adj neki egy óriáspuszit, és mondd el neki, hogy mennyire szereted, és hogy milyen vonzónak és értékesnek tartod! Valamint az se ártana, ha megerõsítenéd abban, hogy számodra elképezlhetetlen, hogy más nõ legyen melletted.
ugyanezt mondaná, ha szeretõje lenne
Bocs, de nekem egy vicc jut eszembe rólatok: A feleség minden nap balhézik a férjével a hajszálak miatt, hogy hol szõkével, hol meg barnával csalja. Egyik nap azonban nem talál egyetlen hajszálat sem, akár mennyire is keresgél. Erre kifakad a férjére: -már a kopasz nõkkel is megcsalsz, te szem*ét??!
azért a hajszálaknál kicsit több bizonyíték kellene. amikor a kolléganõm székét használtam az irodábann egy hétig tele voltam a hajával... persze nekem is gyanús lenne, de azért ez önmagában nem áll meg bizonyítékként. valószínûleg amúgy is válságban van a házasságotok, ez magyarázat lehet a viselkedésére. "Minden este, mikor zuhanyozni megyek munka után és a feleségem viszi ki a szennyest ordítozás kezdõdik." - ilyenkor nem ez az igazi ok, csak a szikra, amitõl kipattan a balhé. Beszéljétek meg a problémáitokat, nyilán épp azért merült fel benne, hogy egy esetleg egy harmadiknál keresed a boldogságot, mert köztetek nem teljesen klappolnak a dolgok... persze lehet, h tévedek 35/N
Ha megcsalod , ha nem mindenféleképpen ne ismerd el!!! Nem tudom hány éve vagytok együtt ill, hány évesek vagytok. A jó házasság titka az elbeszélgetés és a gyakori "nemi-élet". Késõbb (40év felett) a nagy nagy szerelem helyett a szeretet lesz, ami közben a kisebb megcsalások elhanyagolhatók, sõt kell is.... Hogy mit tegyél?? Egy nõ ha beindul nagyon hülye tud lenni, próbálj elbeszélgetni, egy kis különélés is szóba jöhet /egy darabig../ talán meg tudod gyõzni! Ha nem érti meg soha nem is szeretett, ha fiatal vagy újból el kell kezdeni mert késõbb keményebb lesz a helyzet...
Akkor indokold meg neki, hogy kerûlt rád a hajszál.Gondolom, nem bújtok össze a munkatársaddal, hogy rád száll a haja.
A kérdező hozzászólása: Gondolod, hogy bármit is akar velem csinálni, azokon a napokon mikor a megcsalással vádol? Háttal nekem alszik el. A lányaink három, és öt évesek.
A kérdező hozzászólása: Nem hanyagolom el, szeretjük egymást és nem, nem tartok szeretõt, nincs szükségem ruha váltásra sem. Hogy, hogy hol szedem össze? Emberek közé járok nap mint nap.
A kérdező hozzászólása: Nem hiszem, hogy hazudnék egy anonim oldalon és azt sem hiszem, hogy a cím megfogalmazása mindenkinek a legnagyobb problémája, nekem jelenleg az, hogy a feleségem el akar válni tõlem, egy hülyeség miatt én pedig kétségbe vagyok esve. Örülök, hogy mások ilyen jól szórakoznak ezen, de a magyarázatban megmagyaráztam a kérdést. Nincs szeretõm, így nem tudja kimosni a ruháimat sem.
Beteg a kapcsolatotok, hogy ilyet feltételez Rólad a feleséged. Mióta vagytok szerelmi kapcsolatban? A házassági tanácsadás megoldhatná a helyzetet. Ajanlj fel neki párterápiát és hazugsagvizsgalatot.
A ruhakefés ötletemet nem poénbõl mondtam. Amúgy a nõk (legalábbis én) akkor kombinálnak ilyet, hogyha otthon nem érzik a szeretetet. Oké, hogy szeretd, de ki is mutatod neki? Mitõl ilyen féltékeny, ha nem adtál neki sosem okot erre?
Biztos, hogy amiatt akar elválni? És biztos, hogy nem õ tart szeretõt? Gyakori dolog a saját bûnünkkel másokat megvádolni.
Az ordítozást meg kell szüntetni. Mi lenne, amikor nem ordít, csend van, béke.. váratlanul nagyon-nagyon nyugodtan, csendesen ezt mondanád: - Nincs senkim, de nem bírom ezt a gyanusítgatást-ordítozást. Csendre, nyugalomra vágyom munka után. Váljunk el, ha úgy akarod. hm? milyen elnyúlt képe lenne...
A kérdező hozzászólása: Nem merem azt mondani, hogy váljunk el, mert attól tartok, tényleg elválnánk. Kimutatom, hogy szeretem, mert tényleg nagyon szeretem, sok a munkám, de ez nem befolyásol semmit, törõdöm a feleségemmel, segítek neki a házban, a ház körül, a gyerekekkel, jól megvagyunk, sosem adtam okot arra, hogy féltékenykedjen.
"Gyakori dolog a saját bûnünkkel másokat megvádolni." Milyen jol megfogalmaztad. Koszonom, hasznos.:)
És mindig ilyen féltékeny volt? Egy ideig én is ilyen voltam, aztán a férjem egyszer azt mondta, hogy ez megmérgezi a kapcsolatunkat és hogy ha elválunk az nem egy másik nõ miatt lesz, hanem a beteges féltékenykedésem miatt. Na azóta nem vagyok féltékeny, mert nem akarom elveszíteni! :)
A kérdező hozzászólása: Nem, körülbelül két hónapja kezdõdött ez.
Én megkérdezném akkor tõle, hogy mibõl gondolja ezt a szeretõs dolgot, mert pár hajszálra nem lehet alapozni. Okot nem adtál soha, szereted, kimutatod, nem tudom...mit akar még? Nincs valami "jóakarótok" aki bekavar?
A kérdező hozzászólása: Sosem volt semmi baj, de két hónapja szinte minden második nap megy az ordítozás emiatt, a gyerekek is hallják. A párterápiát már felajánlottam, de Õ azt mondta nem fog hülyét csinálni magából egy idegen elõtt, csak azért, mert én megcsalom, nem tudom mit csinálhatnék. Egész nap a munkában vagyok, Õ pedig otthon, alig várom, hogy hazaérjek hozzá és együtt legyünk és ez fogad.
"Õ azt mondta nem fog hülyét csinálni magából egy idegen elõtt, csak azért, mert én megcsalom, nem tudom mit csinálhatnék. " Menj el egyedul, és kérj tanácsot! Ez a problema meghaladja a laikus szintet.
Hány évesek a gyerekeitek? Nem lehet az, hogy õ egész nap otthon van, hallgatja a gyerekeket, felhergeli magát valami apróságon, aztán nekiáll kombinálni és rajtad csattan az ostor? Ilyen is volt már nálunk :) Én itthon a picivel, felkaptam a vizet valami hülyeségen napközben, aztán este amikor hazajött a férjem és nem lelkesedett eléggé (szerintem..) akkor rá voltam mérges. Tudom gáz, próbálok is rajta változtatni. Ha ez, próbáljatok egy picit kettesben, ha lefeküdtek a gyerekek. Filmet nézni, romantikázni. Nálunk ez beválik.
Szerintem se lehetetlen, hogy hajszál kerül valakire. Bár buszra, utcára, bevásárlásra én se gondolnék. Inkább azon gondolkodj, hogy a melóhelyeden van-e olyan fotel, vagy egy tárgyalóba elhelyezett kanapé, amin könnyen megtapad a haj. Lehet, hogy van egy szõke munkatársad, akinek valamiért nagyon hullik a haja, és összeszedsz belõle minden nap amikor nekidõlsz valaminek. Mindenképpen keresd meg az okot, hogy hol és kiét szeded össze, mert nõként elég gagyi hazugságnak tartanám én is, hogy buszon, utcán.... stb. Ilyen tényleg nincs. Én is járok emberek közé, de idegen hajat nem igen találtam még magamon, se a páromon. Joggal mérges a feleséged. Amúgy én elhiszem hogy nincs senkid.

Feleségem bejelentette, hogy "lehet hogy van valaki aki kezd számára fontossá válni". Én nem szeretnék e mellé asszisztálni. Mennyi esélye van a gyerekeknek az apánál történő elhelyezésre?

A nevelt nagyfiát már elküldte az édesapjához, mert én nem úgy szoltam a hozzá, ahogy ? szerette volna. Nem tettem különbséget a nevelt fiam és a sajátjaim között. Kijelentette, hogy ? saját vagyont akar (jelenleg a közös vagyon 1/2-1/2-a tul.lapon). A gyerekeket is el akarja vinni ( 2 közös 6, és 9 éves). eddíg f?állású anyaként m?ködött, a gyerekek egész nap oviban és suliban voltak, ? f?iskolára és tanfolyamokra jár. A gyerekeket én vittem reggelente. Velem meg az a baja /mint egy keres? a családban/, hogy keveset vagyok otthon és kevés a pénze. Mindennel elégedetlen ez nincs az nincs. Képtelen belátni, hogy egy keresetb?l nem lehet többet kihozni. /Én meg néha hulla fáradtan esek haza és nem mindíg tudtam a nyakába borulni. Beadta a válókeresetet, saját jövedelme nincs.

Legjobb válasz: Az a "baj", hogy a bíróság nem azt nézi, hogy ki rúgta fel a családi békét, hanem azt, hogy mi jó a gyerekeknek. Sajnálom, ami történt. Mi sem vagyunk gazdagok, pici lakásban élünk, és a párom amellett, hogy rengeteget dolgozik, még többször eljár focizni meg ilyenek. Én ebben mindig támogattam, mindenkinek kell, hogy legyen saját dolga, bár terhes vagyok, érzékeny, mindig szeretettel várom. És õ mindig örömmel jön haza, és igenis mindig a nyakamba borul, akkor is, ha utána rögtön ledõl egy fél órácskára. Ezzel azt szerettem volna írni, hogy azért bármilyen kevés az idõ, ha szereted a párod és örülsz neki, azért azt éreznie kell, ha egy picit is érezteted vele.. az elég hamar megöli a kapcsolatot, ha hazajössz, õ nem is köszönt, téged nem érdekel, aha, szia, szia, semmi ölelés, milyen volt a napod (mindig megkérdezem, akkor is, ha azt mondja sokszor semmi különös, mert tényleg érdekel, és 10 esetbõl egyszer mond valami apróságot).. szóval azért hogy kihûlt a kapcsolatotok biztos voltak jelei.. és igazából az elsõ jeleknél tenned kellett volna valamit.. most sem szeretnéd rendnehozni, tehát már te sem szereted, igen, sajnos ilyenkor az egyetlen jó megoldás a válás, de azért remélem érted mit szerettem volna mondani. A másik dolog, hogy fõállású anya tudtommal 3+ egy háztartásban élõ gyerektõl lehet, tehat hiaba van nagyon sok munka egy kis lakassal is, meg fozes, meg takaritas, meg ilyesmi, azért hivatalosan nem fõállású,ennek ellenére, ha nekiitélik a gyerekeket, simán elviheti a fizud akár 40%-t is. (20% gyerekenként) Ha van valakije, es az valóban komoly, akkor ez is mellette szól, hiszen így tudja biztosítani a családi légkört a gyerekek számára, amit te, mint egyedülálló, dolgozó apa nem biztos -- a bíróság szerint. És itt komolyan el kell gondolkoznod, hogy valóban képes lennél e munka mellett ellátni két gyereket olyan jól, mint õ tenné (aki nem dolgozik, valszeg a válás után sem fog), és itt most nem a materiális javakra gondolok, mert persze meg tudnál nekik te is venni mindent, hanem foglalkozni velük, fõzni rájuk, mosni, vasalni, foglalkozni a kis lelkivilágukkal, elvinni õket ideoda, stb. Nagyon, nagyon sajnálom, ami veled történt, és sajnálom a gyermekeid is, nagyon komolyan végig kell gondolni mindent, remélem, hogy lesz segítséged, hogy nagyobb esélyjel indulj a gyerekekért, és ne add fel, bármilyen kilátástalan (én sem írtam túl bíztató dolgokat :((). Az anya hozzáállásával igazából nem tudok mit kezdeni, nagyon önzõnek érzem, és nem értem, hogy ha valami hiányzott neki (nem pénz! hanem törõdés, stb), akkor miért nem szólt, és próbáltátok meg egyutt orvosolni (pár perces séta, megnezni kozosen egy filmet, barmi.).. viszont a kapcsolat kihûlése nem biztos, hogy 100% az õ hibája, és a gyerekeknek azt kell látni ideális esetben, hogy a szülõk szeretik egymást, mert ha csak élnek egymás mellett, az nem jó. Bár gondolom ezeket te ezerszer végiggondoltad. Hogy a kérdésedre is válaszoljak.. kb 30% eselyed van a gyerekekre.

Az a "baj", hogy a bíróság nem azt nézi, hogy ki rúgta fel a családi békét, hanem azt, hogy mi jó a gyerekeknek. Sajnálom, ami történt. Mi sem vagyunk gazdagok, pici lakásban élünk, és a párom amellett, hogy rengeteget dolgozik, még többször eljár focizni meg ilyenek. Én ebben mindig támogattam, mindenkinek kell, hogy legyen saját dolga, bár terhes vagyok, érzékeny, mindig szeretettel várom. És õ mindig örömmel jön haza, és igenis mindig a nyakamba borul, akkor is, ha utána rögtön ledõl egy fél órácskára. Ezzel azt szerettem volna írni, hogy azért bármilyen kevés az idõ, ha szereted a párod és örülsz neki, azért azt éreznie kell, ha egy picit is érezteted vele.. az elég hamar megöli a kapcsolatot, ha hazajössz, õ nem is köszönt, téged nem érdekel, aha, szia, szia, semmi ölelés, milyen volt a napod (mindig megkérdezem, akkor is, ha azt mondja sokszor semmi különös, mert tényleg érdekel, és 10 esetbõl egyszer mond valami apróságot).. szóval azért hogy kihûlt a kapcsolatotok biztos voltak jelei.. és igazából az elsõ jeleknél tenned kellett volna valamit.. most sem szeretnéd rendnehozni, tehát már te sem szereted, igen, sajnos ilyenkor az egyetlen jó megoldás a válás, de azért remélem érted mit szerettem volna mondani. A másik dolog, hogy fõállású anya tudtommal 3+ egy háztartásban élõ gyerektõl lehet, tehat hiaba van nagyon sok munka egy kis lakassal is, meg fozes, meg takaritas, meg ilyesmi, azért hivatalosan nem fõállású, ennek ellenére, ha nekiitélik a gyerekeket, simán elviheti a fizud akár 40%-t is. (20% gyerekenként) Ha van valakije, es az valóban komoly, akkor ez is mellette szól, hiszen így tudja biztosítani a családi légkört a gyerekek számára, amit te, mint egyedülálló, dolgozó apa nem biztos -- a bíróság szerint. És itt komolyan el kell gondolkoznod, hogy valóban képes lennél e munka mellett ellátni két gyereket olyan jól, mint õ tenné (aki nem dolgozik, valszeg a válás után sem fog), és itt most nem a materiális javakra gondolok, mert persze meg tudnál nekik te is venni mindent, hanem foglalkozni velük, fõzni rájuk, mosni, vasalni, foglalkozni a kis lelkivilágukkal, elvinni õket ideoda, stb. Nagyon, nagyon sajnálom, ami veled történt, és sajnálom a gyermekeid is, nagyon komolyan végig kell gondolni mindent, remélem, hogy lesz segítséged, hogy nagyobb esélyjel indulj a gyerekekért, és ne add fel, bármilyen kilátástalan (én sem írtam túl bíztató dolgokat :((). Az anya hozzáállásával igazából nem tudok mit kezdeni, nagyon önzõnek érzem, és nem értem, hogy ha valami hiányzott neki (nem pénz! hanem törõdés, stb), akkor miért nem szólt, és próbáltátok meg egyutt orvosolni (pár perces séta, megnezni kozosen egy filmet, barmi.).. viszont a kapcsolat kihûlése nem biztos, hogy 100% az õ hibája, és a gyerekeknek azt kell látni ideális esetben, hogy a szülõk szeretik egymást, mert ha csak élnek egymás mellett, az nem jó. Bár gondolom ezeket te ezerszer végiggondoltad. Hogy a kérdésedre is válaszoljak.. kb 30% eselyed van a gyerekekre.
"Mennyi esélye van a gyerekeknek az apánál történõ elhelyezésre?" A kérdés végülis ez volt. Nem értem miért van lepontozva az egyetlen kérdést megválaszóló. A kérdezõ végülis nem lelkisegélyt kért, hanem egy kérdésre egy választ, de mindegy, ezen nem fogok vitázni... Azt, hogy mennyi az esélye, nagyon sok dologtól függ, nem utolsó sorban a gyerekektõl is. És az ügyvédtõl. DE! Az esély mindenképp meg van rá. Viszont azt Neked kell bizonyítani, hogy az anya alkalmatlan a nevelésre. Üdv!
A magyar válási jogesetek kb. 90%ában az anyának ítélik a gyereket, ha szól ellene érv, ha nem!
Nagyon nehéz helyzetben vagy. Nem értem a feleséged. boldognak kéne lennie, hogy nem kell egész nap otthon lennie kifizeted neki a fõsulit, meg a tanfolyamokat és közben rendezed a gyereketek. Kevés a pénz? Ez nincs az nincs? Miért nem dolgozik???? Akkor lenne pénze. Õszintén szerezz egy jó ügyvédet rakd össze az összes érvet amellett, hogy jó apa vagy és a gyerekek veled jobban járnak. S ha tudsz járj pontosan annak is utána, hogy a nevelt fiával, vagyis az elsõ válásakor ez hogy is zajlott. Sok érvet és bizonyítékot kell felhoznod amellett, hogy neked ítéljék a gyerekeket. Egy ilyen asszony nem érdemel sem családot sem téged.
Szia, én ugyan nem sokat tudok errõl, de szerintem egy jó ügyvéddel sikerülni fog. Végülis õ az aki "felrúgta" a házasságot, te minden tõled telhetõt megtettél. Nagyon sok szerencsét kívánok, és remélem boldog leszel, nem akarom csúnya jelzõkkel illetni a feleséged, de... te is tudod. Szép napokat kívánok a gyerekeiddel :) u.i.: teljesen igazad van, egy kereset kevés fõleg ha neki ilyen igényei vannak. Továbbá a pénzért dolgozni kell és ha dolgozol nem vagy otthon, világos. :)
Egyik ismerõsöm is pont így járt. Ott a ribinek még fizuja is volt, de szerencsére az édesapának ítélték a gyerekeket.
vagyis nem mki, csak páran, bocs!
A kérdező hozzászólása: Kedves Mindenki aki segített gondolataival! Lezárult válásunk. A gyermekek apai elhelyezésbe kerültek, jól vannak... Üdv. Mindenkinek! ui.: Kedves hasonló cipõben járó Apukák! Ne adjátok fel! Nem lehetetlen az apai elhelyezés.
A kérdező hozzászólása: Üdv Mindenkinek! Köszönöm Mindenkinek a gondolatát és a bíztatást! Elsõ körben a bíróság elutasította a feleségem igényét, hogy elköltözzön a gyerekekkel, és új iskolába irathassa õket. Ennek a gyerekek is örültek és én is, mert legalább nem lehet õket ide-oda rángatni. Ez egy kis megnyugvást hozott nekünk. Itt tartunk jelenleg. Mégegyszer köszönöm a bíztatásokat, sokat segítettek a gondolatok rendezésében és átláthatóságában. Üdv. Mindenkinek
Gondolom ismered a népi bölcseletet, miszerint "a kutya is jó dolgában vesz meg". Szerintem a te feleségeddel is ez történt. Az én férjem is rengeteget dolgozik, sokat vagyok egyedül a kisbabánkkal, és valóban egyedül, mert a férjem szülei régen meghaltak, az enyémek meg hétszáz kilóméterre laknak innen. De igyekszem nem nyûgölõdni rajta, mert értünk dolgozik látástól vakulásig, nem jókedvébõl. Én nem merek jóslatokba bocsájtkozni azzal kapcsolatban, hogy hogyan ítél a bíróság, de neked drukkolok! Harcolj értük, hiszen lagalább annyira a tiedek is, mint amennyire az õvéi. Ráadásul veled ellentétben, õt ezek szerint nem nagyon érdekli, hogy a gyermekeknek jó-e amit tesz, önzõ módon csakis saját magára gondol. Ha menni akar, hát menjen egyedül - hamar rájön, hogy nem sokan vannak azok a férfiak, akik ezt eltûrik neki! Azt gondolom, jót is tenne neki néhány pofon az élettõl!
Sajnos mivel te magad mondtad, milyen sokat dolgozol, nem sok esélyt látok arra, hogy a gyerekeket te kaphasd meg :( A bíróság amúgyis leginkább az anyánál szereti tudni a kicsiket. Tény, hogy ebben a helyzetben nem lenne tiszta és sajnos az ilyen korú gyerekeket nem szokták megkérdezni, kivel szeretnének maradni. Leginkább az anyagi helyzetet és a családi körülményeket nézik (mennyit vagy otthon, mennyit érsz rá törõdni a csöppségekkel, stb.), majd ott helyezik el, ahol az említett két tényezõ jobb. Amennyiben a feleséged nem tudná megfelelõen eltartani, nevelni a gyerekeket, nagy az esély, hogy te nevelheted õket. Remélem, tudtam segíteni.
Szia! Két magyar jogász nemrég készített egy felmérést, hogy a válásoknál hány százalékban ítélik a gyermeke(ke)t az édesanyának, és hány százalékban az édesapának. A válások 90 (!) %-ánál az apák nem is harcolnak azért, hogy náluk helyezzék el a gyereket, hanem beleegyeznek, hogy az édesanyánál történjen az elhelyezés. A maradék 10 %-nál pedig, amikor perre kerül a dolog, az arány 60%-40% az anya javára, ami még mindig nem egyenlõ esély, de jelentõs! Ha úgy gondolod, hogy a gyerekeknek valóban nálad lenne jobban biztosítva a testi, lelki, szellemi fejlõdése, akkor harcolj! Ha tényleg szeretnéd õket szépen felnevelni, és nem csak az édesanya elleni bosszú hajt, akkor ne törõdj bele, ne gondold, hogy a bíróság úgyis neki ítéli, mert igenis van esélyed. A két jogász által készített tanulmányról a cikk: http://nol.hu/archivum/archiv-424775 Olvasd el!
Azt nem ertem, hogy az anya hogy gondolja, mibol fogja eltartani a gyerekeket? Eddig csak foallasu anya volt, tehat 9 evig otthon volt. Hat 9 ev otthonlet utan munkat talalni, olyat amibol a 2 kiskorut el is tudja tartani????!!! Eleg bator es annal felelotlenebb no a feleseged, bar en kivanom talalja meg almai munkahelyet! Vagy talan ugy gondolja hogy az uj apuka fogja eltartani az o ket csemetejet?! Nem ertem, de par mondatbol, abbol amit te leirtal nem lehet eldonteni sok mindent, az hogy hogy eltetek, mi az igazsag, azt csak TE es O tudjatok. Szerintem o a gyerekek elol is menekul, hiszen normalis esetben ha o otthon van, nem hagyja 4 es 5 oraig a gyerekeket az oviban, suliban. Talan, ha edesanya 3 muszakban dolgozna, a ket gyerekkel foglalkozna es rendezne a haztartast, akkor elfaradna, es nem lenne mar ereje, ideje arra, hogy egy masik ferfi kezdjen a szamara fontossa valni. A birosag szerintem megkerdezi majd azert azt is, hogy miert valnak el? Es az anya mit fog mondani? Azert mert bepaliztam? Azert valunk el, mert valaki kezd az eletemben fontossa valni, FONTOSABBA MINT A KET GYONYORU GYEREKEM ES AZ EDESAPJUK! Szerintem anyuka probalja meg csak egyedul nevelni a gyerekeket, valoszinu vissza sirja o meg ezeket az eveket! Es most ki marad a hazban? A gyerekek az anyjukkal, es netalantan jon az uj szereto is? Vagy hogy mukodik ez Magyarorszagon? Azert eleg felhaborito. Mama elmegy felrekefel, es o visz mindent a vegen? Nem tudok neked mit mondani, talan azt hogy sajnallak (pedig nem vagyok ffi parti, mert szerintem a csaladok 99% -at a ffi-ak teszik tonkre)de tudom ez enyhe vigasz szamodra. A gyerekeket nagyon szeresd, es ne felejtsd el, hogy ha nem is most (mert a birosag az anyanak iteli oket), de par ev mulva lehet hogy a gyerekek onkent fognak HOZZAD koltozni(az anya eletmodja miatt). Lehetne-e hogy te vidd el az egyik gyereket, a masik pedig maradna az anyanal? Nem tudom, sajnos. Angliaban elek, es itt is rengeteg a valas. De itt nem egyertelmuen kapja meg az anya gyereket, hallottam peldaul olyat, hogy 2 het apanal, 2 het anyanal van a gyerek. Mivel a birosag ugy itelte meg, hogy mindket szulo alkalmas a gyereknevelesre! Es persze a szulok meg tudtak egyezni. Tobbet mar nem irok, majd esetleg kesobb!
"..Az édesanya amint lehetett oviba vitte a gyerekeket és mint a fõállású el kellet volna hoznia õket az oviból délben, de soha nem hozta el õket, merthogy otthon unatkoznak a gyerekek..." Szerintetek tényleg jó anya az ilyen??? Nekem nincs gyerekem, de nem az lenne az elsõ, h oviba meg bölcsibe dugjam õket. És ha már háztartásbeli vagyok, biztos nem akarnék "megszabadulni" a gyerekeimtõl, h maradjanak csak bent az oviban, suliban stb. minket öcsémmel anyukám egyedül nevelt fel, apukám 2és fél éves koromban meghalt, anyu 21éves volt 2gyerekkel özvegyen, de soha nem pattintott le minket. Nem jártunk bölcsibe, oviba is egy évet mert inkább õ foglalkozott velünk. Pedig neki százszor nehezebb helyzete volt. Ha én annyira törõdöm a gyerekeimmel, akkor az a normális, h alig várom, ha hazahozzam õket és nem úgy állok hozzá h unatkoznának, hanem hogy kitalálok nekik olyan dolgokat, amik lekötik õket. Persze más lenne a helyzet, ha dolgozott volna, de így... Sztem ez a nõ csak önmagával van elfoglalva. Hogy neki jó legyen, h ne dolgozzon, de legyen pénz, h ne legyenek otthon a gyerekek, addig sem zavarják õt. Túl nagy volt neki a szabadság... De ha meg dolgoznia kellett volna, az lenne a baja. És most lehet lepontozni, de ez a véleményem.
Nagyon örülök ( de úristen, milyen régen is írtad ki a kérdést. én voltam az 1. válaszoló)! Így lesz a legjobb, s remélem a karácsonyotok is nagyon boldogan telik majd!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!