Találatok a következő kifejezésre: Válni akarok, de (45 db)

Mi van akkor, ha a férj válni akar, de a feleség nem?

Legjobb válasz: Ugyanugy elvalhatnak, csak kevesbe lesz gyors ez a folyamat, mintha kozos megegyezessel valnanak. A ferj adja be a valokeresetet, es pont. El lesznek valasztva.

Ugyanugy elvalhatnak, csak kevesbe lesz gyors ez a folyamat, mintha kozos megegyezessel valnanak. A ferj adja be a valokeresetet, es pont. El lesznek valasztva.
Ez a hivatalos szoveg, a gyakorlatban ilyen nagyon keves van, aki el akar valni, az ugyis elvalik.
"Amennyiben azt állapítja meg a biróság, hogy a felek házassága nem romlott meg, ugy a keresetet elutasítja." és ilyenkor mi van? akarata ellenére kötelezi az egyik felet, hogy éljen a másikkal? hallottam már ilyet, akkor sem értettem...hogy van ez?
Amennyiben a felek nem tudnak megegyezni, ugy a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy valóban megromlott- e a felek házassága. Ezt tanukkal kell bizonyítani. Amennyiben megállapítja a biróság, hogy a felek házassága végérvényesen, helyrehozhatatlanul megromlott, ugy felbontja a házasságot. Amennyiben azt állapítja meg a biróság, hogy a felek házassága nem romlott meg, ugy a keresetet elutasítja.
A felek házasságát megromlottnak találják, ha az egyik fél határozottan kijelenti, hogy válni akar. Ehhez nem kellenek tanuk, elég az egyik fél nyilatkozata. Tehát mindenképp válás a vége, csak tovább tart. Én a helyedben inkább megegyeznék (mi értelme van egy házasságnak amit az egyik fél nem akar? Hogyan élnétek tovább?), megegyezéssel olcsóbban és egyszerûbben túl vagy rajta.
A váláshoz elég egyik fél akarata. Senkit nem kötözhet maga mellé senki ha az nem akar vele élni.Ha nem közös megegyezéssel adják be a válást, akkor egyik fél a felperes les(aki beadja)másik az alperes. Ha az alperes nem jelenik meg a tárgyaláson akkor is elválasztanak tõle.A többit, vagyon megosztás...stb...el lehet húzni ha nem tudnak a felek megegyezni.De elõször a válást mondják ki.
A kérdező hozzászólása: Nem én akarok válni, hanem ismerõsöm!Nálunk szerencsére nincs ilyen probléma!Köszönöm a válaszokat!
"Amennyiben azt állapítja meg a biróság, hogy a felek házassága nem romlott meg, ugy a keresetet elutasítja." és ilyenkor mi van? akarata ellenére kötelezi az egyik felet, hogy éljen a másikkal? hallottam már ilyet, akkor sem értettem...hogy van ez? Ilyenkor az a helyzet, hogy valójában nem romlott meg ez a házasság helyrehozhatatlanul. Tehát nem váltak el ágytól és asztaltól, csupán az egyik mérges hangulatba került valami miatt és ugy tetszett neki, hogy "szórakoztatja egy kicsit a biróságot". Mondok egy-két példát: 1./ Folyik a peres felek között a házasság felbontása iránti per. Volt már tárgyalás. Eljött a következõ kitüzött tárgyalás. Megjelennek a felek. A felperes ügyvédje bejelenti, hogy a felperes (nõ) 6 hetes terhes. Eltávolodtak õk egymástól érzelmileg? Nem! Szabad az ilyen házasságot felbontani? Nem! 2./ A férfi beadta a válókeresetet, mert nem tudja elviselni a nõ által, még a házasságkötés elõtti idõben, az intézetbõl kihozott gyermeket, a nõ pedig nem akarja visszavinni a férfi kérésére. Soha nem laktak egy fedél alatt, de naponta találkoztak, hiszen közben már két közös gyermek is született. A férfi azzal érvelt a biróságon, hogy nem birja elviselni az intézetbõl feleségéhez került gyermeket és hogy nem is laknak egy lakásban. A biróság megállapította, hogy a felek soha nem is laktak egy lakásban, a férfinek tulajdonképpen nem a feleségével van az érzelmi problémája, hanem az intézeti gyermekkel. A biróság indokolása szerint "lehet egy fedél alatt külön is élni, és lehet külön fedél alatt is együttélni." Nem választotta el a biróság a feleket, akik azóta is ugyanugy élnek (kb. 18 éve). Fel kellett volna bontani a házasságot? Aztán elõfordulnak olyan esetek is, amikor valamilyen cél érdekében akarnak válni a felek. Valamelyik családtag kivánságának eleget tenni, vagy fogadásból stb. Van egy olyan eset is a Csjt. megfogalmazásában, hogy a házasság érvénytelenítése. Ez akkor fordul elõ, ha pl. a felek már jó ideje együttélnek, de házastársi (szexuális) kapcsolat nem jött létre köztük egyszer sem. Az egyik fél szépen becsapta a másikat az érzelmek terén.

Mit csináljak, ha anya válni akar, de ezt apának még nem tálalta?

Apa nem is akarja észrevenni hogy probléma van, én pedig próbálom rávezetni, de reménytelen. Anya pedig állítólag várja a "megfelelő pillanatot" de van hogy könnyes szemmel búlyik elő valamelyik szobából és gőzöm sincs melyik lenne a jobb, ha elválnának, vagy ha maradnának. De egy esetleges válás a hugomat és apát is nagyon megviselné.

Legjobb válasz: 2 dolgot tehetsz: Vagy elmondod apukádnak. Vagy hagyod, hogy õk intézzék el. Talán a második verzió jobb lenne. Ha apukád nem akarja észrevenni, hogy baj van, akkor bármit mondasz, nem fogja elhinni addig, amíg anyukád nem mondja neki.

2 dolgot tehetsz: Vagy elmondod apukádnak. Vagy hagyod, hogy õk intézzék el. Talán a második verzió jobb lenne. Ha apukád nem akarja észrevenni, hogy baj van, akkor bármit mondasz, nem fogja elhinni addig, amíg anyukád nem mondja neki.
Szerintem te ne csinálj semmit! Majd õk megoldják! Értelek én, hogy segíteni szeretnél, meg azt is, hogy erre mondjuk, ez nem állapot, ami van, de nem a gyermek feladata, az ilyen problémák megoldani, elintézni. Ne avatkozz bele. Bízd rájuk! Sajnálom.
hát, inkább ne szóllj bele :) hidd el, jobb ha õk intézik :) ha beleszólsz abból tuti nem sül ki semmi jó :D úgyhogy maradj ki az egészbõl >.<
Ne szólj bele a felnõttek dolgába. Továbbá a jövõben se szólj bele másnak a szerelmi életébe. Két felnõtt emberrõl van szó. Majd õk eldöntik, hogy mi a jó, neked pedig mint a gyermekük el kell fogadnod a döntésüket (ésszerû határokon belül természetesen).
az õ férj-feleség kapcsolatuk az õ dolguk, ebbe akkor sincsen beleszólásod, ha õk a szüleid. Biztos vannak olyan dolgok, amirõl neked nincsen tudomásod, anyád döntésében pedig fontos szerepet játszik. Max. olyan mondhatsz apádnak, hogy anya mostanában szomorú, veszekedtek? De konkrét dolgot nem mondhatsz. Ja, és megvan a papír, amit anyád benyújt, vagy csak az elhatározás van meg? nem mindegy.
A legrosszabb, amit tehetsz, hogy elmondod apádnak, így 90% hogy egy átgondolatlan válás lesz a vége.
Szerintem jobb lenne, ha ebbõl kimaradnál. Rossz lehet így látni anyukádat, de ezt neki kell megtennie, nem neked. Hidd el, jobb, ha nem avatkozol bele, mert késõbb minduntalan eszedbe jut, hogy mi lett volna, ha nem szólsz? Am, én elvált szülõk gyereke vagyok, igen, tényleg megviseli, mind a szülõket, mind a gyereket, de még mindig jobb, mint boldogtalanul együtt élni. A húgoddal beszélhetnél errõl, nem konkrétan a válásról, csak a szüleitekrõl, hogy annyira ne legyen váratlan, ha elválnak.
nem igazán kéne beleszólnod, mert abból csak rosszab sülhet ki, annyit viszont tehetnél, hogy ha a válásról beszéltetek anyukáddal, akkor nyugodtan ülj le anyuddal és beszélgessetek errõl a dologról, tanácsokat adhatnál pl olyat, hogy egy esti vacsoránál, mintha te nem tudnál semmirõl, de mindenki ott van, anyukád elõttetek és apukád elõtt mondaná el problémáit, és hogy szeretné h ezen változtatna, mert ez nektek sem jó, szeretné ha minden jobbra fordulna, de te még mindig nem tudsz semmirõl, max annyit mondhatsz apukádnak hogy tényleg látod anyukádon, hogy szomorú, és hogy nem akarod te sem, és a húgod, hogy rosszabb legyen, hanem inkább mint egy boldog család. vagy próbáld rávezetni apudat, hogy beszélgessen anyuddal, mert látod rajta h szomorú, esetleg veszekedtek-e.. hasonló dolgokat mondhatsz neki, de konkrét dolgokat, amikrõl tudnod sem kéne, olyanokat ne.

Mit gondoltok egy olyan férfiról, aki 2napja jelentette be, hogy válni akar, de kedden már az új nőjét költöztetné az én cuccaim közé?

ezeket a kérdéseket is én tettem fel:

Legjobb válasz: Nem ikrek pasiról van szó véletlenül? Nem egy ilyen esettel találkoztam a baráti körömben... Amúgy nem ismerlek téged és õt sem, de szerintem nem érdemel meg, hagyd, az ilyen ember soha nem lesz igazán boldog...Elõtted pedig ott az egész élet;)

Nem ikrek pasiról van szó véletlenül? Nem egy ilyen esettel találkoztam a baráti körömben... Amúgy nem ismerlek téged és õt sem, de szerintem nem érdemel meg, hagyd, az ilyen ember soha nem lesz igazán boldog...Elõtted pedig ott az egész élet;)
A napokban valakinek válaszolván azt írtam, "az élet arra való, hogy csalódjunk". Persze nem hitték el. Pedig igaz. Nem te vagy a hibás, az élet ilyen. Viszont agyalj rajta, hogy mit kell megtanulnod a csalódás kapcsán. konkrétan, hogy mi az, amibõl csakis ennek a csalódásnak az árán kell kigyógyulnod.
milyen bunkó paraszt
Hát nem ismerjük a másik fél verzioját de egy ijen pasi felejtõõõõõõs!Igy v ugy.Az h érzel még vmit az majd elmulik. Mond h addig odaköltözik a te uj pasid is amig nem találsz lakást. Mindenkit a saját fegyverével kell legyõzni
Beleolvasgattam a linkekbe. Sztem a férjed egy idióta barom. Nehogy már te menjél el otthonról! Ha annyira egy másik nõt akar, költözzön vele albérletbe. A lakás közös, vagy csak az övé?
hagyd a francba ezt a faszit!
nagyon sajnálom ami veled történt, tudom hogy ez nem vígasztal de örülj neki, hogy megszabadulsz egy ilyen pasitól! és hidd el próbál majd õ még visszakúszni hozzád miután rájön hogy az iwiwen felületesen megismert nõci meg a gyereke nem lesz a menyország :) légy erõs és kezdj új életet!
Jéééézuuuus!!!Szegénykém....ez nagyon duuurva!Keress valami új hobbit és foglald le magad , vagy egy nyelvtanfolyam, egy kutyus a lényeg, hogy felejtsd el minél elõbb....meglátod találsz százszor jobbat. Nagyon szorítok neked.
A kérdező hozzászólása: albérlet!
a lakás közös?
A kérdező hozzászólása: igen, én voltam a másik! most megbüntetett az élet. Visszakaptam amit tettem! Remélem egyszer õ is "bûnhõdik"!
Szerintem tedd össze a két kezed, hogy megszabadultál ettõl az állattól! (bár, az eszembe jutott, hogyha minden nõjét egy másikért hagyta el, akkor 5 éve te voltál a másik?)
A kérdező hozzászólása: most derült ki, hogy a lakásunkban az ágyunkban du.gta meg a nõt:-) rá pár napra meg engem:-) ezen már tényleg röhögni tudok:-) Azt hiszem boldogok lesznek! volt egy sms-e ami után azt érzem, h õ mindig ilyen csajra vágyott! Kihozta belõle azt a megfoghatatlan érzést...:-)
Szegéénykéém :( Hát a szüleimnél ugy ment hogy, Anyunak volt egy régi szerelme, õt elhagyta Apumért...apu 13 év alatt rengetegszer megcsalta Anyut, Anyu elköltözött..azóta azt hallgathatom , hogy mi mindent hozott el Anyu kipakolta a lakást stb. Apu akkori barátnõjével maradt, aztán most meg sajnálja, hogy Anyu mért nem volt neki elégg jó :D Anyu azóta visszament a régi szerelméhez :) szal Hajrá!Találsz ennél jobbat..hiddel kb ugyanezt átéltem pedig még csak 13 éves vagyok :D Kitartás..én drukkolok, a boldogságodért és azért is hogy a férjed kapjameg mééltó büntetését:D
Szegénykém... Csak azt tudom mondani, hogy kitartás!!! :) És fel a fejjel, én hiszem, hogy fogsz találni egy sokkal jobb társat magad mellé akivel minden örökre tökéletes lesz. :)
A kérdező hozzászólása: eddig szar melója volt. Most egy hónapja került új helyre vezetõ beosztásba, kettõ felett fog keresni. Eddig kb 100at hozott haza. Mondtam neki, h addig amíg szar volt, addig velem volt, 100ezres fizuval kinek kéne? fõleg h semmije sincs??? Most már jól keres, kapósabb a nõk körében is. Mondtam neki, h lakva ismerik meg egymást, és nem hiszem el, h ezt teszi... Kiváncsi vagyok ha kakiba kerül, vajon ki fog e állni mellette úgy a csaj, mint én. Erre közölte, hogy nem ismerem a nõt, mert õ egy nagyon jó ember, aki vmi olyat adott neki, amit eddig soha senki... és hogy változni fog miatta, és már most is változott, és nem lesz több iwiw, skype, társkeresõ meg ilyenek. Velem meg 5évig szórakozott. Még mketten a jó ercukat mutatják egymásnak, de kiváncsi vagyok hogy fogja viselni a nõ, hogy csak minden másnap van otthon, és akkor is a fél napot végig alussza, mert 24be dolgozik. Lehet hogy gonosz vagyok, de tényleg nem kívánom nekik, hogy boldogok legyenek. Az lenne a legnagyobb elégtétel, ha az exem pár hónap múlva a fejét verné a falba, h basszus ez se jobb, sõt... és h milyen hülye volt, h elvált...
Ne hagyd magad!!!! Nincs bocsánat. Az a minimum h elhozol mindent, sõt .Kié a Lakás???? Biroság, válás , kifosztás. Az összes többi nõ nevében is!!!!!!
Persze ideges a férjed.Tv, dvd, mikró meg egyéb nyalánkságok nélkül az új nõcinek nem fog tetszeni.Úgyhogy nyulhat mélyen a bukszába, ha nem akarja újnõci sirámait hallgatni.
Elég patkány a férjed, de sajnos ezt a helyzetet meg kell oldani, mégpedig mielõbb. Egy osztozkodás mindig nehéz és fájdalmas, de most erõsnek kell lenned. Nem tart sokáig. Állj ki magadért és azok a dolgok, amiket te vittél be ebbe a házasságba igenis téged illetnek. Beszéljetek meg egy idõpontot, ami mindkettõtöknek jó és a lakásban kell elosztozni a dolgokon, nem pedig külön és akkor csak veszekedés van ki mit vitt el, ki mit "lopott" el. Vidd az öcsédet is vagy más lelki támaszt, ezt jobb nem egyedül végigcsinálni. Én nem vinném el az ágyat. Hiába tied, abba az ágyba én nem feküdnék, amibe már biztos dugta a nõjét. Menekülj mielõbb és jegyezz meg két szót: házassági szerzõdés! Coyote 25F
A kérdező hozzászólása: hagyom! én neki is elmondtam, hogy lezártam, mert nekem lesz így a legjobb. Õ sosem fog változni, eddig az összes nõjét megcsalta, a csajt is meg fogja. Csak még érzek iránta vmit, és én 5évet nem tudok fél perc alatt sutba dobni és elfelejteni! De vége! 5éve megaláz, hülye voltam, h eddig is hagytam!!!!
A kérdező hozzászólása: háááát ne tudjátok meg. Átmentem elhoztam néhány személyes cuccot, meg a tv-t dvd-t mikrót. Elõtte felhívtam, elmondtam neki, h megyek. Öcsémmel voltam, a mûszaki cikkeket õ pakolta a ruháimat, papírjaimat én. Felhív, hogy köszöni, hogy elvittem a vasalót, amikor neki az kell. Mondtam, hogy kettõ volt, az enyémet elvittem, amelyik az övé az ott van a szekrényben! ja, ott nem nézte! Nem ellenõriztem le mit visz ki a lakásból és véletlenül elvittünk két hosszabbítót meg egy átjátszókábelt, amit õ vett. Most egy órája azt hallgatom, hogy milyen szemét, kétszínû rosszindulatú ku.rva vagyok és mivel kiba.sztam vele, õ is ezt fogja tenni. Írtam neki, hogy nem én pakoltam egyedül, így valóban elõfordulhat h valamit elvittünk amit nem kellett volna, de ez nem szándékos volt. Kértem nézzen körül írja meg mi az ami hiányzik és holnap visszaviszem. Erre csak jönnek a szitkok, hogy tõlem neki nem kell semmi és takarodjak, meg h én minden rossz vagyok. Vagy 10szer leírtam neki, h nem szándékosan vittem el, és ha ki akarok ba.szni vele, azt nem két hosszabbító elvitelével teszem. De folyamatosan csak bánt! Nem értem miért kell ezt...
Ne foglalkozz vele, hogy bánt. Ne vedd magadra, fog õ még "sírni". Nyakába vesz egy családot... nem tudja, hogy mit vállalt be. Én a helyedben, amilyen hamar csak lehet, rövidre zárnám az egészet, és pontot tennék a végére. Pofátlanul felmennék, kipakolnám a saját holmimat, leraknám a kulcsot, aztán "Csókolom". Különben a nõt sem értem, neki sincs sok elvi kérdése. Evidens, hogy az én ágyamba ne feküdjön senki, én sem fekszem máséba. Minél elõbb dolgozd fel szerintem ezt az 5 évet, és csinálj egy minõségi cserét:D A férjed(volt) meg pukkadjon meg. (Nagyon sok hasonló esetrõl lehet hallani, nem Te vagy az egyedüli, más is kilábalt ilyen gondokból, légy büszke és lépj nagyot)
A kérdező hozzászólása: Persze, nem kesergek. Túlléptem már ezen. Én 26vagyok, õ 41. Nekem több lehetõségem van normális és boldog családra, nem úgy mint neki. Most ez jó, mert újdonság, de megunja õt is, és tõle is lelép. Világ életében ezt csinálta. Minden nõt egy másikért hagyott el. Én meg azt hiszem végre boldog vagyok, mert nem fogok állandó vitában élni, és nem fognak állandóan hülyének nézni. Végre élni fogok és egy csomó új és jó dolgot megismerni és megtanulni! Amúgy hiszem azt, hogy ki mint vet úgy arat... Lesz még ennek böjtje... Mindenki megkapja a maga büntetését. És nem tõlem, hanem majd az élettõl! Én már nem akarok tõle semmit és örülök, hogy vége. Picit fáj, hogy ennyi rosszindulat van benne és hogy így viselkedik, de pont írtam neki, h sztem más baja van, csak most éppen emögé bújik... Amúgy a gyerek ma látta elõször a volt páromat, de kedden már odaköltöznek. Egy hete a nõ a saját fia életére esküdött meg, h soha nem találkoztak és h nem akar semmit a férjemtõl... Erre, kiderült, hogy találkoztak és h akar mindent... úgyh én ezek után meg sem lepõdtem azon ha neki természetes, h az én ágyamban fekszik, az én tvmet nézi, és az én samponommal mos hajat... dehát van akinek nincsenek sem elvei, sem erkölcsi értékrendje. Persze megértem, h nekik az lett volna a kényelmes, fõleg a nõnek, h egy teljesen bebútorozott lakásba teszi be a lábát, csak hát én ezt nem hagyom. És nem kib.aszásból ahogy az exem gondolja... mindenesetre ez undorító húzás volt...
Egy köcsög a pasi. Amit tudsz vigyél csak el.
00:12 vagyok! Engem is hagytak el hasonló módon, nálam még az is megkeserítette az egészet, hogy a csaj aki "jobb" volt nálam, idõsebb volt tõlem 24 évvel, páromnál 20 évvel. Én is mindent vinni akartam, semmit nem hagyni a "sz.meteknek"... Aztán csak a személyes dolgaimat hoztam. Totál úgy voltam vele, hogy inkább hagyom nekik a bútorokat, nekem nem kell semmi, ami arra az 5 évre emlékeztet. Hát igen, a földön aludtam, dobozban voltak a ruháim, mégis boldogabb voltam, mint akkor. Azóta mindenem megvan. Az ágyon kívül szeretõ férjem, gyönyörû kislányom. Hogy az ex hova került:) )), ahh hát Õ leadta nagyon a dolgait, és én megcsináltam a minõségi cserét. Csak egy példát írtam, kicsit off.
Ha mar elhoztal mindent, ne allj vele tobbet szoba. Nem erdemli meg. Tudom min mesz keresztul, velem ugyanez volt, csak mikor mentem volna a cuccaimert, addigra szepen kicserelte a zarat... Par kabelt csak meg tud venni ujra, mar nem is azon van a hangsuly. Orulj neki, hogy megszabadultal tole, biztos vagyok benne, hogy meg fogod talalni azt aki ertekel is teged! Nagyon sok sikert! (En azota megtalaltam) 25/N
undorító féreg, de fog õ még szenvedni.... legyél Te az elsõ, aki beadja a válókeresetet, ne õ!!! reméljük, rövid válás lesz, és gyorsan kitörlöd az életedbõl ezt a szemetet!!!!!
szegénykém szerintem keress egy jó pasit aki nem olyan mint az exed hisz mégy csak 26 éves vagy elõtted áll az egész élet ez a hülye pasi elpazarolt az életedbõl 5 évet sajnos ez az 5 év az nem fog visszatérni bízok benne hogy megtalálod az igazit HAJRÁ!!:-))

17 éve vagyunk házasok, van 2 gyerek, egy közös lakás, amit szoc. Pol-on és jelzálog kölcsönből alakítottunk át. Válni akarok, de a férjem családja fenyeget hogy a lakásból ki kell költöznöm a 2 gyerekkel. Mit csináljak?

Legjobb válasz: miért kéne kiköltözni? ez nevetséges. Közös tulajdonnak számít, a közösen szerzett vagyon. Valószínûleg azonban válás esetén aki a házban marad, annak ki kell fizetni a másikat. Ha nem tudnak megegyezni , el kell adni az ingatlant. De ez hosszú évek huzavonája is lehet..

miért kéne kiköltözni? ez nevetséges. Közös tulajdonnak számít, a közösen szerzett vagyon. Valószínûleg azonban válás esetén aki a házban marad, annak ki kell fizetni a másikat. Ha nem tudnak megegyezni , el kell adni az ingatlant. De ez hosszú évek huzavonája is lehet..
a fene enné meg az ilyen nagyszülõket, hogy még a saját unokáikat is kilakoltatással riogatják!
Nekem is furcsa ez , hogy lehet egy nagyszülö ilyen?Én oda adnám mindeneem ha majd egyszer nagymama leszek, csak az unokáimnak jobb legyen!

Apám alkoholizmusa miatt édesanyám 23 év után válni akar, de rengeteg adósság van apámnak hála anyám nyakán is. Mit tehetnénk? 20/L

Azalatt a 23 év alatt nagyon sok nyomorúságot okozott az a rohad*k apám az életünkbe. 10 éve nincs karácsonyunk, csak az, hogy 60.000 Ft.-ot fizetett a kocsmába minden hónapban, nem csak karácsonykor... A szülei is utálják apámat, én miatta és a lelki-fizikai terror miatt lelki beteg lettem, egyfolytában depressziós voltam és vagyok is, nem tudtam emiatt befejezni a gimnázium utolsó évfolyamát, 15 éves korom óta dolgozom, hogy legalább a ruhám és a cipõm meglegyen...menekültem már miatta kollégiumba, és felköltöztem miatta Budapestre (ott tanul a párom). Most, hogy válni akar anyám, mert besokallt, és egyébként végre talált apám helyett mást, Itthon megint megy a fenyegetés, a lelki terror, és hamarosan újra eljön a verés is....nagyon féltem édesanyámat, de várandós vagyok, és nem tudom, miben tudnám segíteni, rajtam kívül nincs neki senkije. Félek, hogy az ideg miatt elmegy a baba (15 hetes vagyok), illetve, hogy vér fog folyni....a rendõrség ilyenkor is csak akkor segít, ha vér folyik? Ezt most komolyan meg kell várnom? Kérlek segítsetek tanácsot adni, lehetõségeket írni, mert sajnos tényleg anyám maradék fizetésébõl nem tudnánk megélni (10.000 ft), a többit elviszi a bank....

Legjobb válasz: Egyébként most Békéscsabán élek velük és már életveszélyesen fenyegeti anyámat és engem is. Azt is mondja, hogy ha kideríti anyám leendõ párja nevét, megöli, tönkreteszi az életét. Rettegek :( Annyira kijárna anyámnak a boldogság, az apám komolyan nem normális :'( nincs egy nyugodt éjszakánk sem :'(

A kérdező hozzászólása: Egyébként most Békéscsabán élek velük és már életveszélyesen fenyegeti anyámat és engem is. Azt is mondja, hogy ha kideríti anyám leendõ párja nevét, megöli, tönkreteszi az életét. Rettegek :( Annyira kijárna anyámnak a boldogság, az apám komolyan nem normális :'( nincs egy nyugodt éjszakánk sem :'(
Én nem értem a párodat sem. Képes eltanulgatni, amíg te várandósan itthon vagy, ilyen ótvar helyzetben? Irtad, hogy a babát se akarta...akarja most õ egyáltalán? Akar õ segíteni titeket? Jól irta az egyik hozzászóló, anyukád se piskóta, hogy ennyi éven át eltûrt egy ilyen helyzetet. A saját életét úgy teszi tönkre ahogy akarja, de a te életedet is tönkretette. Szerinted ha eddig nem hagyta el apádat, akkor el fogja hagyni? Olvasgass egy kicsit az alkoholizmus lélektanáról, majd rájössz, hogy az alkholista mellett mindig ott van egy társfüggõ személy, akinek tudatalatt bizony pont egy alkholista társra van szüksége. Anyád, ugyanolyan beteg, mint az apád, ha nem betegebb. Talán rosszabb is, mert õ az örökös passzivitásával, meg mártirkodásával fog megfojtani. Ugyanúgy bûnös mint az apád, különben évekkel ezelõtt kilépett volna ebbõl a helyzetbõl. Gondolj végre magadra, meg a gyerekedre. Azt akarod, hogy a te gyereked is úgy nõjön fel, mint ahogy te?! Neked ezekszerint van hová menned, úgyhogy mennyél a nagymamádhoz. A szüleid meg felnõtt emberek, nem a te dolgod bármelyiküket is megmenteni. Ha meg akarják oldani ezt az élethelyzetet, akkor megoldják. Ha nem, akkor meg kár beléjük, csak a saját életed keseríted vele.
1. Másik banknál nyissatok folyószámlát. 2. Anyukád szóljon a munkahelyén, h oda utalják a fizetését. 3. Törvény van rá, hogy a fizetés hány %-át vonhatják le, olan nincs, hogy 10.000, - Ft maradna, ez nem igaz. HA mindimálbért kap és csak 6 órában dolgozik, akkor is többet keres. 4. Menjetek el a Családsegítõ Szolgálathoz, nekik az a dolguzk, hogy ténylegesen segítsenek ebben a helyzetben. Például rábeszélik édesanyádat arra, hogy forduljon a rendõrséghez. 5. Költözzetek el legalább egy másik házba ott a faluban -ha már mindenképpen ragaszkodtok a faluhoz anyukád munkahelye miatt. 6. A barátod jól teszi, ha elvégzi az egyetemet, mérnöki diplomával lehet valamit kezdeni, nehogy rábeszéld az abbahagyására. 7. Ha fenyegetve érzed magad továbbra is és a babát is, már most beköltözhetsz egy anyaotthonba és ott lakhatsz a babával, a gyerek 1 éves koráig. Addigra ha meglesz a párod diplomája, tudtok majd új életet kezdeni albérletben. 8. Menj be az önkormányzathoz a szociális ügyintézõhöz és igényelj önkormányzati segélyt, a Szociális törvényben benne van, hogy várandos anya részére különösen indokolt, hogy segélyben részesítsenek. 9. Írj fel mindent egy papírra, hogy tudd, mi mindent kell tenned! Sok sikert kívánok!
Sajnos az említett törvény csak látszattörvény. A fizu x%-át levonják, majd a többit a bankszámláról....
"Egyedem Begyedem nevû felhasználó válasza: 1. Másik banknál nyissatok folyószámlát. " Miért is? Ha végzés van a tartozás elõ, akkor eloszor is a bank nem engedi megszüntetni a számlát, másodszor ha melle nyit egy ujat, arra is raterhelik, harmadszor hazassag alatt vagyonkozosseg van, tehat nem kellene a férjet meglopni. "2. Anyukád szóljon a munkahelyén, h oda utalják a fizetését. " Mint fentebb említettem, értelme nincs. "3. Törvény van rá, hogy a fizetés hány %-át vonhatják le, olan nincs, hogy 10.000, - Ft maradna, ez nem igaz. HA mindimálbért kap és csak 6 órában dolgozik, akkor is többet keres. " A torvény szerint egy tartozás eseten 33, kettõ vagy tobb eseten 50szazalekot vonhat. Ez akkor érvényes, ha mar végrehajtásra kerül a sor. Siman elõfordulhat, hogy kerdezo szulei többféle hitelt vettek fel, amit a számláról von a bank es osszesen igy annyi marad amennyi. "4. Menjetek el a Családsegítõ Szolgálathoz, nekik az a dolguzk, hogy ténylegesen segítsenek ebben a helyzetben. " Hat remelem hogy egy olyan családnak, ahol az egyik alkesz, a masik tehetetlen, a harmadik meg a semmire szül, nem fog senki segiteni. "7. Ha fenyegetve érzed magad továbbra is és a babát is, már most beköltözhetsz egy anyaotthonba és ott lakhatsz a babával, a gyerek 1 éves koráig. Addigra ha meglesz a párod diplomája, tudtok majd új életet kezdeni albérletben. " Anyaotthonba csak ugy nem veszik be, alapfeltétel a rendszeres jovedelem. "8. Menj be az önkormányzathoz a szociális ügyintézõhöz és igényelj önkormányzati segélyt, a Szociális törvényben benne van, hogy várandos anya részére különösen indokolt, hogy segélyben részesítsenek. " Ez ritka nagy baromsag, a terhesseg semmilyen extra jogot nem ad, pláne nem segélyt.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó válaszoló..... szerintem nem azt kertem itt, hogy megalazzanak EGYESEK, hanem segítséget, szerintem normálisan, mivel aggódom. Ha mar annyira matattal a válaszok között, megtudhattad, hogy normálisan szedtem a gyógyszert, es amellett estem teherbe, az elvetetes, mint olyan, mar késõn jutott drágalátos párom eszébe, hogy talán mégse kene. Nem kivanok neked ilyen, vagy ehhez hasonló elethelyzetet, mert egyaltalan nem vicces az alkoholista apám es a fenyegetések, meg az, hogy lattam 10 éves koromban a kenyervago kesz a hasába szurodni, es nem sokon mult, hogy belehaljon.....bar azt ugyan nem apám döfte bele, hanem édesanyám, mert sajnos megcsúszott az a r*hadt kes, es õ az adrenalin es az ideg miatt nem érzett az egeszbol semmit, csak azt vettük eszre, hogy omlik belole a ver....szoval nem ciganynak kellene nézni, akik nem dolgoznak es ne járna nekik segitseg, mert én 15 eves korom ota dolgozom azert a pénzért, amit egyébként a szulonek kene megadnia a gyermekének..... sajnos nem azert nem kapok majd rendes gyest, meg gyedet, mert én nem dolgoztam mar 5 évet is, hanem azert, mert 15 évesen csak diakmunkara tudtam elmenni, a többi pedig nem tesz ki 365 napot, mivel sajnos utolag derült ki, hogy par helyen be sem voltam jelentve, pedig a tulaj valltig állította..... édesanyám a napi 8 órányi hetfotol-péntekig tarto robotolás mellett minden hetvegen ment meg dolgozni napi 10 órákat, es Emellett meg ráhárult minden házi munka, amig én pesten éltem..... apám is dolgozik, es de, sajnos van olyan, hogy csak 10.000 marad a megélhetésre, ha providentrol van szo, ami heti 14.000 ft, plusz a többi bank által kiszabott összeg.... tényleges segítségnyújtásra lett volna szükségem, nem pedig marha okos emberek elcelodesere, mert az is nagyon bánt, hogy tudom, hogy egyetemre kellene járjak, mert van hozza eszem, de szerencsére ez nem megy olyan könnyen, ahogy masok elkepzelik....mert ha nincs mibol, mert egy szemet ember elissza, akkor ugy gondolom, hogy nem az elszenvedõ alanyt kellene bántani...... es hidd el, nagyon szivesen dolgoznék most is, azon is vagyok, es ugy néz ki, visszavesznek az egyik helybeli munkahelyemre, ahol ugyan napi 16 orat kell lehuznom sz*ros 3.000/16 ora aron, de megyek, mert kell a pénz, es amugy is rühellek itthon lenni egész nap. Tehat amig nem tudsz mindent, jo lenne nem itelkezni, hanem inkabb segiteni tanáccsal, ha tudsz, ha meg nem, akkor inkabb meg se szólalj. Tipikus magyar mentalitás, csak gratulálni tudok. Soha semmilyen segélyben nem reszesultem, mivel mar irtam, hogy nem a kissebbseghez tartozom. Apám meg az utóbbi egy hétben ilyen idiota, mert az utóbbi egy hétben kezdett el megint inni...... (elotte 2 hétig tiszta volt :P)
A kérdező hozzászólása: *a kenyérvágó kést édesanyám hasába szúródni.
A kérdező hozzászólása: Illetve elore is bocsanat mindenkitõl a helytelen irasert, de telefonról vagyok, es eleg hosszadalmas lenne mindent ékezettel irni..... Mindazoknak koszonom a válaszát, akik segítséget szerettek volna nyújtani. Jövõhet pénteken bemegyünk anyukámmal a bíróságra, es tanácsot kérünk egy ügyvédtõl is. A helyzet pedig Szüleim között ugy fajult el idáig, hogy anya sokaig hitt es bízott apámban, aki kihasználta ezt...anyanak nincs se anyja, se apja, egyedul én vagyok neki, de hiaba kertem, hogy költözzön fel velem pestre, mert tartottak benne az óvodában a gyerekek (ugyanis dajkanéni, és képtelen lenne otthagyni az életét....anya a kedvenc dajkanénijük :) ) Párommal meg igy beszéltük meg. Ha nem tanul tovább, es nem végzi el vegre a maradék 1, 5/2 évet, akkor sima érettségivel meg nem menne sokra....viszont egy alap Villamosmérnöki fizetés mar nem rossz, es egyre ügyesebb, egyre jobbak a vizsgaeredmenyei.
Ha le diplomazik es talal egy jo munkahelyet legalabb jo gyerektartast fogsz kapni.
ha egyáltalán tesz majd a drága faszi apasági nyilatkozatot, tehát jogilag is övé lesz a gyerek. Szerintem jól palira vesz téged mindenki!
A kérdező hozzászólása: Persze, azert van velem 6 éve es azert volt velem az orvosnál is... semmi baj nincs a kapcsolatunkkal, es neki faj a legjobban ez a megoldás. szeretne minden percet a babával és velem tölteni, de akkor ha én felkoltoznek hozza a picivel, nem tudnank neki mindent megadni. de mindegy is, az értelmes válaszokat tényleg köszönöm :)
22/28-as sötét, agyatlan hozzászólónak! Azért kell másik banknál folyószámla, hogy apuci nem tudja kezelni anyuci pénzét! Gyógyszer hatása alatt írtál ennyi sületlenséget, vagy alapban is ilyen korlátolt vagy? Jogi végzettségem van, tisztában vagyok az általam leírtak létjogosultságával, szóval érdemes igénybe venned mindenfajta segítséget. Méghogy az anyaotthonhoz jövedelem kell! Ekkora primitívséget! Ha meglesz a baba, akkor kapsz majd anyaságit, TGYást és majd Gyest. Menj mielõbb a Családsegítõ Szolgáklathoz, ne törõdj a gonosz, rosszindulatú, sötét emberekkel! Remélem, sikerül valamennyit elõrelépned az ügyben. Agyatlankának meg tobábbi agyszûkületet!
Jogi vegzettseged van? Ma mar semmit sem jelent egy diploma :(
Egyedem Begyedem jó tanácsokat adott neked, fogadd meg õket! Azt én is furának tartom, hogy 10 ezer Ft-ja marad édesanyádnak, max a fizu 50 %-át vonhatják, de mindegy. AZ önkormányzatnál kérjél önkormányzati segélyt, ez a segélyfajta jan 1-jétõl létezik és valóban van a Szoc. törvényben olyan szakasz, hogy különösen figyelembe kell venni ha várandós anya gyermekének megtartása céljából kéri valaki a támogatást. Sokféle tanácsot kaptál, léptél már valamit, vagy semmit? Az , hogy bemenj a családgondozóhoz, igazán nem kerül semmibe, tedd meg mielõbb! A barátod elismerheti a gyermeket teljes hatályú apai elismerõ nyilatkozattal már most, a gyermek megszületése elõtt is, kell hozzá orvosi igazolás a szülés várható idõpontjáról. Ezt az önkormányzatnál tudjátok intézni. A rossz indulatú válaszolókkal ne törõdj, azokra figyelj, akik segíteni akarnak!
A kérdező hozzászólása: Nagyon kedves es aranyos vagy, koszonom szépen! Intezkedtem, bementem a munkaugyre, es valoszinuleg el fogok tudni kezdeni egy tanfolyamot, ami par hónapos, es azert ugye meg õk fognak fizetni havonta 40 ezer körül. Páromnak mondtam, hogy a héten bemegyek ezert a papírért, es együtt kitoltjuk a hetvegen, készségesen benne volt :) es a 20. heti ultrahangra is együtt megyunk (a sulija miatt nehézkesebb összeegyeztetni), ki nem hagyná a pillanatot, amikor kiderül a baba neme :) Anyával pedig pénteken megyunk ingyenes ügyvédi tanácsadásra, es mindenben kikerjuk a tanácsát. Es leirtam mar fentebb, hogy a legnagyobb baj a providenttel van, ami heti szonten 14.000 ft.... Anya 70.000-res netto fizetésébõl Szerintetek mi maradna? Es ezt készpénzben kell fizetnie. Ez csak õt terheli, mert az õ neven van. A többi, amiket vonogatnak a számlájáról.....azokat meg kb szóra se meltassuk....tehat de, lehetseges, hogy 10.000 ft maradna neki mimdenre...... De pénteken elmegyünk es minden kiderül. Õ biztos okosabb, mint mi.
Én meg gratulálok a szinvonalas válaszokat. Most kell a mostani helyzetre a megfelelõlet lépni, nem azon kell agyalni hogy a multban ekkor meg akkor mi lett, lehetett volna. Örökölt adósságot vissza lehet majd utasítani. Ha 100 km-nél messzebbre mentek, létezik albérlet támogatás. Egyetem mellett lehet dolgozni. nehéz, de még mindig könnyebb mint alkoholista családtag mellett gyereket nevelni. Ez néhány olyan ötlet amit meg lehet vizsgálni hasznos e. A kérdezõ baszogatása ellenben semmiféle hasznos tartalommal nem bír.
Hát ez nem semmi. Egyetértek az elõttem szólókkal. Ami nem világos: Hogy a francba fajult idáig a dolog? Megpróbálom összefoglalni a teendõket: 1. Irány a bank, anyud fizetését és a családi pótlékot másik bankszámlára kérni, ha nincs akkor nyitni egyet 2. Ahogy a fater hazaér letámadni palacsintasütõvel, és mindketten te is meg anyud is, és kilökdösni a házból(ezt komolyan gondolom, és ha feljelentést merne tenni, akkor önvédelem volt, ketten vagytok egy ellen) 3. Megmondani az öregnek hogy eztán ti dirigáltok, és valahányszor kinyitja a pofáját, szembe találkozik a palacsintasütõvel 4. Ha ez sem segít, irány a rendõrségre és távoltartást kérni, életveszélyes fenyegetésre hivatkozva. Ezt a kérdést és a hozzászólásokat szerintem mutasd meg anyudnak ha még eddig nem tetted volna! 39 ffi
Anyukád se piskóta, hogy eddig várt......
Tudom ostobaság ilyet írni de végy egy nagy levegõt és nyugodj meg mert ez tényleg nem jó a gyereknek.Te most hol élsz? Nem tudod magadhoz venni anyukádat, vagy a másik pasihoz nem tud költözni? Azzal ne foglalkozz, hogy fenyegeti mert akkor is fenyegeti ha otthon marad. A rendõrségre menjetek be és jelentsétek fel mert az élet ellenes fenyegetéseket igenis komolyan veszik. Gondolom te is tanúja voltál úgyhogy minimum ketten vagytok ellene. Esetleg kérni kell egy távol tartási végzést. A tartozás miatt meg felesleges otthon maradni. Azt mindenképp fizetni kell és mégis nyugodtabb lenne ha elmehetne. Esetleg beújíthatna egy másodállást ha bírja valami takarítást...de nem szabad otthon maradni. Egyébként meg mondok valamit. A félõ embert a legkönnyebb fenyegetni. Ha hasonló stílusban elkülditek a fenébe akkor talán észbe kap, hogy nem õ brúzolta a golf áramlatot. Az én alkesz apámnak is addig volt nagy a szája, amíg anyám képen nem törölte a palacsinta sütõvel. Igaz apám épp ütni akart, úgyhogy önvédelem volt. Onnantól kezdve úgy meghúzta magát, mint nyuszi a fûben. Ha nagyobb tökötök van, mint neki akkor nem lesz olyan bátor.
A gyereked apja kollegiumban el? Es te az alkoholista apaddal maradnal ha anyukad az uj parjahoz koltozne? Ha anyukad maradek 10000ftbol kellene elnetek akkor ezek szerint te nem dolgozol. Nincs lakasod, munkad es a gyermeked apja sem tud tamogatni. En ugy latom elobb a sajat eleted kellene rendbe hozni es utana esetleg segithetnel edesanyadnak. Megmondod hoany eves vagy?
Én se értek sok mindent. Akkor ti most mibõl éltek, ha apád fizetése kiesik? Ki keres, és ki nem? (Nem a pénztárcádban akarok turkálni, de a kérdés megválaszolása szempontjából talán döntõ jelentõsége van ennek). Van hova mennetek? Hol fogsz te a párod és a baba lakni? Illetve anyukád tud-e az új pasijához költözni? Vagy esetleg ti igy együtt kivehetnétek egy 2-3 szobás albérletet... De apádtól nyilván el, ezt megértem, az enyém is alkoholista volt, bár ekkora gondokat nem okozott azért.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a gyors választ, de sajnos rosszabb a helyzetünk. Egy fedél alatt élek velük, egyszer anyám már véletlenül magába szúrta a kenyérvágó kést, mert apám akkor is terrorizálta. Pont elakarta tenni, amikor a hasába vágott vele jó mélyen....és persze apám akkor is részeg volt. Gyanút fogtak ugyan a mentõsök, hogy nem kenyérvágás közben vágta meg anyám magát, de sajnos apám a kiérkezésükig minden nyomot eltüntetett, és legnagyobb sajnálatomra nem jutott el rendõrségre az ügy. Mivel én 3 évet diákmunkában, a többit fõleg vendéglátásban dolgoztam (ahol heti 10 órába voltam bejelentve), csak kb. fél év rendes munkaviszonyom van, semmit nem kapok várandósság alatt, még csak munkanélkülire se vennének fel, de persze minden lehetõséget megragadok majd. Szívesen dolgoznék is még valami könnyebb munkát, de ha meghallják, hogy terhes vagyok, nem vesznek fel. Anyám pedig sajnos nem tud elmenni a párjához sem, mert az is a feleségével él, aki hasonló hülye, mint apám (vagyis, a csávó felesége). Anyával azt beszéltük, hogy jövõhéten bemegyünk a bíróságra, meg a munkaügyre, és megtesszük a lépést a külön élet felé, a fizetését meg egyelõre átkéri másik számlára. Hátha megoldható. Csak az a bajom, hogy én mennék rendõrségre....csak anya nem fog velem jönni. Illetve, én ma is apámhoz vágtam egy pohár vizet és nekivágtam a bejárati ajtónak, meg elég csúnyán elküldtem melegebb éghajlatra, de ez csak löki a rizsát...hol azt mondja, hogy nekem kell orvoshoz menjek (pszichológus), hol azt, hogy anyámnak, mert már nem tud megbocsátani neki, és õ ezt nem hiszi el....egyébként elég kövér, kb. 170 cm magam ember az apám, aki albínó és ezáltal nagyon gyengén is lát...szóval ha egy kicsit erõsebb mernék vele szemben lenni, már lehet a börtönben csücsülnék, csaj van eszem......
Akkor számoljátok össze, hogy négyõtöknek (felnõtteknek) mennyi jövedelmetek van közösen, és abból kijön-e egy két-három szobás lakás bérlése + rezsije, és mennyi marad, amibõl még meg is tudnátok élni. A fenyegetéstõl pedig nem kell megriadni... valószínûleg ha egyedül marad a házban, megjuhászodik.. vagy addig iszik amig bele nem hal.
A kérdező hozzászólása: Nem tervezett gyerek, de szeretném, ha párom végre elvégezné az egyetemet... Villamosmérnöknek tanul a BME-n, és elég körülményes az õ családi helyzete is, bár neki más szempontból, tehát onnan se kaphatunk segítséget. Amikor hazaköltöztem, úgy tûnt, hogy megváltozott apám, és mégse, egyre hülyébb lett. Apám és anyám keres, apámnak megy a rokkant nyugdíj, meg a fizetése, meg a családi, anyámnak meg csak a fizetése, amit szintúgy apám kezel. És dehogy maradnék én apám mellett, a fene ott egye meg ahol van!!! Tudom, hogy felelõtlenség volt bevállalni a babát, de gyógyszer mellett estem teherbe rendes szedés mellett, és amikor arról volt szó (a 11. héten mondta párom, hogy mégse kéne ez a gyerek a helyzetünkre való tekintettel), hogy abortusz, képtelen voltam megtenni, lelkileg összetörték csak
A kérdező hozzászólása: *lelkileg összetörtem csak....
Kie a haz amiben eltek? Csak azert mert vallas utan felezodne a vagyon.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat!
Lesz ebbõl kiút, ne add fel. A sors valamiért mégis küldte nektek ezt a babát, a védekezés ellenére is. Városban laktok vagy falun?
A kérdező hozzászólása: Apám nevén....de sajnos ezen csak adósság van, vagyon az semmi...ha sikerülne eladnunk a házat, 5, 5 millióért, akkor lenne a 2 legnagyobb kölcsön kirendezve....az összes többi maradna....de már az is könnyebbség lenne...és nem érdekelne a fenyegetése, ha nem láttam volna többször is, hogy mire képes.....szegény anyámmal is.... :/
A kérdező hozzászólása: Falun. És párom is nagyon várja már, sokat beszélünk róla...csak úgy nézett ki a dolog, hogy apám változni fog az unokája miatt, már el is tervezte, hol lesz a kiságy, stb.....most meg.... :( A bíztatást is köszönöm, de tényleg csak anyát és a babát féltem....én mehetnék mamámhoz (apai ágon), de félek itthagyni anyát...
Kötõdtök ahhoz a faluhoz? Egy közelebbi városba kéne költöznötök (ahol munka is lenne a munkaképes korúaknak) és apádnak nem elárulni a címet.
A kérdező hozzászólása: Anyának itt a munkahelye, de biztosan leültetem végre a fenekére, hogy mit akar és aszerint cselekedjünk. Itt a munkahelye, de ez is max 2 évig, ha lesz még neki, mert egy óvodában dajkanéni, csak 2015-re már ide nem fognak annyi gyereket beíratni, hogy fent lehessen tartani az ovit.....bár Békéscsabán is vannak óvodák és amennyire gyerekcentrikus a kis drága, meg amilyen szorgalmas, biztosan találna munkát magának.
Utolso uzid ota mar a baba is nagy lehet..mi zujs veletek?

Mit tegyek, ha 13 év után, egy gyerekkel a feleségem válni akar, de én nagyon szeretem?

1999-ben megismertem életem szerelemét. Nem indult egyszer?en a kapcsolatunk, ugyanis sem hozzájuk sem hozzánk nem nagyon tudtunk felmenni kezdetekben, így 6 hónap múlva a randizgatásnak szakítás lett a vége, de nem bírtuk egy egész hónapig sem egymás nélkül, majd nemsokára összeköltöztünk.

Legjobb válasz: Hat, ezt jol megcsinaltad.... Mindenkeppen parterapeutat ajanlanek, talan ugy meg van remeny, hogy atbeszeljetek.

A kérdező hozzászólása: Sziasztok. Rengeteg dolog tortent azota. Együtt vagyunk meg, talan sokkal erosebb az erzelmi kapocs mint korabban volt. Nem mondom, hogy tul jutottam a tortenteken, de talan mar enyhult a fajdalom. Megbocsatani, megerteni sosem fogom, de nagyon szeretem. Azota munkahelyet valtoztattam, sajnos a varakozasaim nem igazan teljesultek, itt is rengeteget kell tulorazni... De soha tobbe nem kovetem el azt a hibat, amit korabban. Koszonet megegyszer mindenkinek rengeteg erot adtatok!!!
Hát ez durva... Sok lelkierõt kívánok ehhez! Majd írj mi történt!
A kérdező hozzászólása: Az onostorozas befejezve, egyelore arról is letettem, hogy buldozert jatszom, pedig tudnek, nagyon! Ááá! Ez most uj alapokra helyezte a dolgot! Persze nem adom fel. Megigerte, hogy lezarja az egeszet! Hivta is, de az a gyoker nem vette fel! Bocsanat, de nagyon kikeltem magambol! Köszönöm, hogy támogattok az itteni leveleitekkel és privatban is! Nagyon!!!!
Kérdezõ, goto az anno szépen lepontozott #6-os válaszom.... és egyébként ha konkurencia van a képben és te továbbra is helyre akarod hozni a kapcsolatot, akkor a konkurencia nem teszi lehetetlenné, csak megnehezíti. De az önostorozást végre tényleg légyszi fejezd be, ha nem akarsz még mélyebbre jutni, az ugyanis nem vezet sehova, hidd el végre, kevés nõ szeret bele önostorozóba.
A kérdező hozzászólása: Kiderült, hogy megcsalt és meg most is megcsal. Egy olyan ferfival, akinek 2 gyereke van és mindannap hazamegy a feleségéhez. Azt hittem a multkorinal nincs nagyobb fajdalom, de tevedtem! Nem tudom, hogy lehet ezt túlélni!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Egyelõre még küzdünk, ha lesz lényegi változás írni fogok. Köszönöm, hogy erdeklõdsz... :)
Szia Kerdezo! Mi van veletek? Mi tortent azota?
Jaj, szegény :((( láttam egy másik kérdésben a válaszodat ilyen tartalommal, gondoltam is, hogy te vagy, azért néztem vissza ezt a kérdést, és tényleg :( Még egy tanácsom lenne, ami még hátha megmenti a dolgot... közeli ismerõs pár példája alapján mondom. Õk kétszer is éltek külön amikor megromlott a kapcsolatuk, kifejezetten el is mérgesedett bizonyos pontoknál. De akkor még nem adták be a válópert, mert úgy voltak vele, hogy majd ha külön élve se hiányoznak egymásnak, akkor beadják, de tekintettel az együtt töltött sok boldog évre, még ezt az utolsót megpróbálják. Már jó pár éve megint együtt vannak, és úgy tûnik, most már örökre. Örülnek is, hogy nem váltak el, mert nekik is van 2 gyerekük, meg elég sokféle vagyonon kellett volna osztozni, és elég macerás, hosszadalmas lett volna. Tehát esetleg említsd meg a feleségednek (gondolom együtt fog mûködni azért, normális nõnek tûnik a leírás alapján) hogy ok, menjen külön (vagy te mész el), éljetek úgy, mintha elváltatok volna, írjátok össze hogy ki mit kap a vagyonból hogy az kész legyen, de a keresetet még ne adjátok be. Aztán mondjuk 1 év múlva megnézitek hogy hol tartotok, és ha még akkor is ott, hogy igen a válás a legjobb, akkor beadjátok, és gyorsan meg is lesz a közös megegyezés miatt. Én ezt tenném, ha a házasságom bajban lenne, az biztos. Mert a távolság sokszor ráébreszt dolgokra.
Sajnálom!:(
A kérdező hozzászólása: Sajnos ma est volt egy beszélgetésünk, amiben elmondta, hogy látja rajtam a változást és érzi, hogy tényleg megértettem a problémákat, de nem tud másképpen tekinteni rám, mint egy barátra és el kell gondolkodni azon, hogy hogyan tovább, mert úgy érzi, hogy ez a helyzet õt még jobban bezárja, le akarja zárni a kapcsolatot, annak ellenére, hogy tudja, hogy én egy nagyon jó ember vagyok, célokkal, egzisztenciával..... Úgy tûnik, hogy lassan szembe kell néznem azzal, amit soha nem tudtam volna elképzelni. Nem tudom, hogy hogyan fogom ezt feldolgozni, hogyan fog lezajlani a válás, kétségbe estem teljesen, borzasztóan fáj. Remélem, hogy a történetem tanulságként fog szolgálni másoknak, vagyis egy kapcsolatban mindig mindent meg kell tenni, megbeszélni és nem csak akkor változni, ha már késõ. Ez nekem is egy életre szóló tapasztalat, hiszen elvesztettem az igaz szerelmem. (Természetesen a válásból úgy fogok kiszállni, hogy nekem kell újraépítenem mindent, hiszen Neki gyerekkel nagyon nehéz lenne. És a gyerek érdekeit mindenek elé helyezzük). Köszönöm a segítõ hozzászólásokat!
Nem akarlak elkeseriteni, de lehet, hogy vege. Tul sok sebbol verzik mar. :( A nok inkabb erzelmei okbol lepnek felre, nekunk nem annyira a szex hianyzik, mint a torodes... S ha meg most is csal, akkor sajnos nem sokat szamit mar a probalkozasod. Mert mar inkabb oda huz. De remelem nem jol latom, megmindig szurkolok...
A kérdező hozzászólása: Azt mondta velem szeretne folytatni, ez mar elkezdett erni benne. Meglatjuk, most en is nehezen hiszek es most bennem is meghalt valami...
Most mi a helyzet veletek, együtt vagytok?
Igazán nincs mit, és sok sikert:)
A kérdező hozzászólása: Reszben egyetertek veled, probalom megérteni! Hidd el, nem fogom ezzel bantani, ostorozni, mert mar nincs ertelme, megtörtént, csak valószínûleg kell meg idõ, hogy helyre kerüljenek az erzesek. Annyi hazugság, annyi becsapas latott napvilágot, ezt fel kell dolgoznom. Korabban mar írtam, hogy latom a hibaim, tanultam belõlük! Igyekszem újra visszatérni, de összetörtem. Azt tudom, hogy ez a helyzet sokmindenre rávilágított. Köszönöm a tanácsaid!!!
Ja, és Kérdezõ, miután te magad is emberbõl vagy, ha most mégis ingadozol a vádlás és az önvádlás között mint a váltóáram, azt meg vedd tök természetesnek, ez is emberi alaptulajdonság, kezeld a helyén... ha tényleg rendezõdnek a dolgaitok (amit õszintén remélek), egyre kisebb lesz az amplitudo mindkét irányba, aztán szépen el fog enyészni ez az érzés, kisimul, a múlt lezárt múlt lesz és a helyére kerül. Ez mindig így mûködik családi konfliktusban, gyászban, veszteség feldolgozásában, stb.
Pedig kedves Kérdezõ, nem jó dolog a ló egyik oldaláról a ló másik oldalára esni, inkább a paci hátára kellene kerülni végre, az visz valahova:) Ha végigolvasod a saját kérdésedet, annak meglehetõsen evidens következménye egy külsõ kapcsolat feltûnése. "Sokszor hozzám akart bújni, meg akart ölelni, de én csak megveregettem a hátát és már mentem is a dolgomra. " - írtad... és hát igen erõs embernek kell lenni, aki erre nem úgy reagál, hogy ha adódik valaki, aki átöleli és megérti - vagy legalább azt hiszi róla - akkor hagyni fogja, hogy ez történjen, mert hát az ember már csak olyan, hogy szeretetre vágyik. Egyébként nálunk is volt anno 3. (még mindig #6-os vagyok) azután ahogy a mi kapcsolatunk rendezõdni kezdett egymással, kikopott a kapcsolatból, mert hát csak pótolt valamit, amit már nem kellett pótolni. Pedig még csak feltételül se szabtam, hogy ne találkozzanak vagy ilyesmi... megtörtént magától, ahogy a mi kapcsolatunk kapcsolatként kezdett mûködni, nem volt szükség külsõ kapcsolatra, ennyi. (már tizenéves történet) Szóval ahogy tegnap kértelek, hogy ne önostorozzál, akkor most megkérlek, hogy légyszi a párod se ostorozd azért, amiért gyarló ember és nem mártír. Te tettél dolgokat (amiket a kérdésedben leírtál), ennek KÖVETKEZTÉBEN õ is tett dolgokat, és mostanra talán mindketten eljutottatok oda, hogy felismertétek mit rontottatok el, és megfogalmaztátok a szándékot, hogy ezentúl másként akartok létezni, ennyi. Szépen meg kell fogni egymás kezét, egymás szemébe nézni, és ezentúl megadni azt a szeretetet és tiszteletet egymásnak, amiért anno ez a kapcsolat létrejött, és amirõl láthatóan mindketten megfeledkeztetek egy idõre.
A kérdező hozzászólása: Igen, sajnos most tenyleg azt erzem, hogy megfordult bennem minden. Hazugsag volt az elmúlt egy év. Sok mindent ertek most már amit eddig nem.
Majd irj, hogy mi van! De ezek utan azt gondolom, hogy te nem fogod akarni.
A kérdező hozzászólása: Meglatjuk, atbeszeltuk. Holnaptol tisztalap.... Leirni könnyû, erezni viszont.... Tenyleg koszonom, hogy itt vagytok es tamogattok. Itt most 2 lehetoseg van, vagy megerosit minket vagy megoli az egeszet.
Sajnalom. :( Van, amikor mar nincs mit tenni. En vagyok a 15-os is es vegul mi sem maradtunk egyutt....:( O a buszkeseget valasztotta, pedig hallom kozos baratoktol, hogy nincs jol... Elrontottuk, nagyon. Sokat kell tanulnunk meg, viszont mar tudom, hogy mit!
Turelem! Ez a legnehezebb, mert latod, hogy nem valtozik semmi es feladnad... Legyel kitarto, jol csinalod, es o is akarja, hogy minden a regi legyen. Sikerulni fog!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok, Hogyan telik egy napunk? Igazából nem ragadnék ki egy napot, inkább leírom, hogy hogyan telik egy hetünk. Hétfõn reggel én viszem a kisfiamat oviba, mert a feleségem korábban szokott menni, ugyanis reggel 9-ig el kell készítenie bizonyos riportokat a hétvégérõl is. Miután elköszöntem a kisfiamtól bemegyek a munkahelyemre, bekapcsolom a gépem, majd felhivom 9-kor és elmesélem Neki, hogy mi volt az oviban, illetve minden rendben volt és már bent vagyok én is…  Ebéd elõtt fel szokott hívni (vagy én Õt), ekkor beszélünk egy pár mondatot, jellemzõen, hogy kinek hogyan telik a napja, mit csinál(t), milyen megbeszélés lesz, mennyire fáradt stb. Õ 16-kor, vagy 16:30-kor szokott végezni, olyankor amikor elindul az oviba, mindig felhív, majd megkérdezi, hogy én mikor megyek, együtt megyünk-e haza… A munkahelyemet és minden mást hátrasoroltam, vagyis a hónapban szinte minden nap én vittem õket haza, de többször volt, hogy elmentünk hármasban vacsorázni és csak utána haza. A hét többi napján együtt megyünk reggelente, 7:30-körül indulás (feleségemnek ekkor kellene a munkahelyén kezdenie ), bemegyünk az oviba, majd onnan viszem a feleségem is a munkahelyére. Próbálok maximális odafigyelni rájuk, szinte minden este megmaszíroztam a feleségem lábát, a hátát (ezt régen sokat kérte, de én nehezen vettem rá magam), most viszont nagyon élvezem, mert a kezem is hozzászokott és lelkileg is jó érzés. Bevásároltam, sokszor fõztem (pl.: töltött húst, ketchupos oldalast, rántott húst), illetve a kisfiammal is sokkal több idõt töltök, amit irtóra élvezek, vele viszont egyértelmûen közelebb kerültünk egymáshoz, sajnos az utóbbi idõben már Õt is elhanyagoltam.  A tv-t be sem kapcsolom, csak akkor nézem, ha mindenki itt van (most az X-faktor a nagy kedvencük ). A hétvégén hármasban szoktunk kirándulni (gyerekvasút, Hûvösvölgy, Hajógyári sziget stb.) Vasárnap Kisfiamat visszük lovagolni, majd utána egy nagy bevásárlás, ebéd „csendespihenõ” délután játék, vagy esetleg elmegyünk moziba hármasban (mesét nézünk ), és sajnos már el is telt a hétvége… A hétköznapok nagyon zsúfoltak, hétfõn szerdán judózik a Kisfiam, így akkor már eleve késõn érünk haza, csak vacsorázni és kis játékra van idõ. Miközben õk elmennek aludni (meseolvasás) én elmegyek edzésre (20-22 óráig hétfõ-szerda), szerencsére a feleségem megvár, és utána még tudunk beszélgetni. A mostani hétvégén, szombaton nem voltunk sehol, mert szerdán beteg lett a Kisfiam és hagytuk még gyógyulni, ma délelõtt egy kis parkban voltunk, gesztenyét szedtünk, kisfiammal fogócskáztunk. Nagyjából leírtam mindent, tudom, hogy hiányzik belõle a közös program (csak ketten), de mivel ez már nagyon régóta így van és érzem, hogy most még nem vágyik arra, hogy csak kettesben menjünk el, nem is próbálkozom vele. Nem akarom, hogy úgy érezze, hogy nem korrekt velem szemben, ahogy viselkedik (nem viszonozza az érzéseim), és emiatt erõsödjön benne az, hogy esetleg nem jó ez így, majd végleg szakítson velem. (Egyszer már kérdeztem tõle, hogy változik-e benne valami, de azt mondta, hogy úgy érzi elmúlt a varázs, de szeretné, ha ez megváltozna, de még nem megy). Ezt nem volt túl jó hallani, de hát ugyebár köszönhetem magamnak…. Jövõ héten egy gyermekes családdal elmegyünk egy wellness hétvégére, remélem jól fog sikerülni. Érzelmileg sajnos semmi nem látszik, még apró jelek sem. Köszönöm az eddigi véleményeket, illetve azt is, hogy végigolvastad!
Gondolom eddig azért nem hagyott el, mert azon kívül hogy szeretett téged, nem tudta volna eltartani a gyereket. Legalábbis nehéz lett volna. Mivel te vagy a keresõ, gondolom eléggé ki is van-volt neked szolgáltatva, amivel te rendesen vissza is éltél. Rákényszerítetted hogy csak tûrjön. Láttam a saját anyukámon, hogy milyen helyzet ez. õ is csak tûrt, tûrt. És hiába mondta ha valami nem tetszett neki, jól le lett ugatva. hogy mit tudsz tenni? azon kívül hogy bocsánatot kérsz, többet nem cseszteted. Többet segítesz neki, és hagyd hogy õ kezdjen közeledni hozzád. De semmiképpen ne erõltesd rá magad. ha látja a változást, tartósan, akkor elképzelhetõnek tartom hogy közöledni fog hozzád. Ha nincs másik pasi a láthatáron. Ha van, akkor neked annyi. Párterápiának nem látom értelmét, mert pontosan tudod és látod hol rontottad el. Ezenkívül én a feleséged helyében nem akarnék idegen elõtt megint beszélni a megaláztatásaimról. Mi a fenének. Ha látom hogy változol, talán jó, mert tudod mit kell tenned. nem kell ezt másnak megmondani, hogy hogy ne emeld fel a hangod, hogyan figyelj rá, hogy ne ugasd le stb... 33/N
Jaj, nagyon sajnálom, hogy így alakult, átjön, hogy nagyon-nagyon megbántad ami történt. A feleségednek is elmondtad ezt így, ahogy nekünk? Hogy õ is hallja, mennyire megbántad? Kérted, hogy adjon még egy esélyt? Ha nem, akkor mindenképpen elõször ezt próbáld meg, közben pedig gondolkodj valamilyen terápián, ahol levezetheted a feszültséged és rendbehozhatnád a kapcsolatodat. MINDENKÉPPEN próbálj meg még egyszer beszélni a feleségeddel - ne sajnáltasd magad, de jöjjön át, hogy nagyon megbántad és mindenképp azon leszel, hogy változtass. Én is halasztanék egy félévet, és megkérném a feleségem, hogy még ennyi idõt adjon, és ha utána is úgy érzi hogy menthetetlen a dolog, akkor döntsön. Sok sikert!!!
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a hozzászólását, nagyon hasznos dolgokat írtatok! Tiszta szívembõl remélem, hogy sikerül megmenteni, jelenleg semmi más nem érdekel csak a Család. A passzív féléven én is gondolkodtam, még azon is, hogy a munkahelyemen felmondok, ha nem sikerül rendeznem magamban a dolgokat, de haza nem viszem többé a stresszt. A 4# hozzászólást is köszönöm. Sajnos teljesen tisztában vagyok azzal, amit leírtál, pontosan tudom, hogy mit érez, és a lelkem kiszakad. Férfi létemre óránként bõgöm el magam. Abban az esetben, ha úgy dönt, hogy válás lesz a vége mindent meg fogok tenni, hogy Õ és a Gyerek a legkisebb veszteséget szenvedje el, amennyire csak tõlem telik, de egyelõre még küzdök, mert van egy halvány esélyem. A jellemem korábban nem volt ilyen, eltorzultam, valószínûleg tényleg pszichológus segítségét kellett volna kérnem már réges-régen. Én úgy gondolom, hogy igenis meg tudok változni, nem csak egy hónapra, hanem ÖRÖKRE, mert szeretem Õket!!! Írtátok a párkapcsolati tanácsadót és a konfliktuskezelési tanfolyamot. Esetleg tapasztalatból tudna valaki ajánlani? Nagyon köszönöm!
Ajánlani tudom ezt a filmet, talán segít... http://www.youtube.com/watch?v=9O0YPoOk8gM
Kérdezõ, esély mindig van, amíg valamelyik félre nem szegezik a koporsó fedelét, a kérdés legfeljebb annyi lehet, hogy mennyi, vagy hogy hogyan lehet az esélyt növelni. Egyfelõl szerintem te most éppen átestél a ló túloldalára, mindenért magadat hibáztatod, és ez sem jó. Pl: "2008-ban elhelyezkedtem a jelenlegi munkahelyemen, nagyon stresszes állás, viszont jól keresek, dõl a pénz, mindent meg tudtunk/tudunk venni, amit csak akartunk. Idõközben elkezdtem másik fõiskolán is tanulni, .." szóval, az ember, ha azt látja, hogy a párja elkezdi túlvállalni magát, akkor kinyitja pici száját, és leállítja, nem megvárja, amíg a kapcsolat rovására megy, én azt gondolom egy ilyen helyzetrõl. Szóval nekem úgy tûnik külsõ szemlélõként, hogy abban, hogy a dolgok idáig jutottak, mindkettõtöknek van hibája és felelõssége. Elõször is tehát kellene egy reálisabb értékelés arról, hogy ki miben hibázott... abból lehetne ugyanis kiindulni. Aztán jó kérdés, hogy van-e már a feleségednek valami új kapcsolat a láthatáron, avagy nincs. Ha van, lényegesen nehezebb a helyzeted, ha nincs semmi, akkor könnyebb. Aztán az is jó kérdés, hogy a környezetetek milyen, a kapcsolat mellett, avagy ellene van. Szóval én férfiként (és túl már ilyen helyzet megoldásán:) ) azt tenném valszeg, hogy egyfelõl egyértelmûvé tenném, hogy hogyan látom én a multat - és hidd el, az efféle önostorozás sem jó, mint amit itt leírtál, csak még jobban meggyõzöd vele a másik felet a saját "méltatlan voltodról", egyszerûen reális kép kell, "utólag nézve én ezt tettem rosszul, te meg azt tehetted volna másként". Másfelõl meg hagynék neki levegõt, ha menni akar menjen, az ugyanis nyilvánvaló, hogy ezt neki emésztenie kell, azt meg nem lehet úgy, hogy a másik is állandóan ott van, csak némi távolságból, rálátással. És akkor - ha nincs neki más - jócskán van eélyed, hogy arra döbben rá saját maga is végiggondolva a helyzetet, hogy a hibákat felismerni, és megjavítani kell, nem kidobni a kapcsolatot.
Mentsd ami menthetõ! Van egy kisfiad, akiért harcolnod kell, ha a feleségedért már nem tudnál... Örülök, hogy õszintén leírod a te viselkedésedet, és így nem a feleségedet állítod be bûnbaknak, mint annyi ember ezen az oldalon. Ha már belátod, hogy hibáztál, akkor nagyon jó úton vagy, hogy visszaszerezd a bizalmukat, viszont ez még nem elég. Ajánlok egy dolgot: menjetek el hármasban nyaralni valahová, két-három hétre, ha megengedhetitek magatoknak. Mindenki kikapcsolódna, a feszültség megszûnne, jól éreznétek magatokat. Nagyon fontos, hogy közben ne telefonálgass, ne járjon az eszed munkán, vagy máson, tegyél róla, hogy csak azt lássák, hogy boldog vagy velük. A feleségedet halmozd el szeretettel, gyöngédséggel. Fõzz neki ezúttal te, amit szeret. Lássa, és érezze, hogy sajnálod, és jóvá akarod tenni az elmúlt éveket. Lehetõleg ne hajszold túl magad a munkahelyen, keress hobbikat, sportolj, esetleg jógázz. Megnyugtat. Remélem rendbe jöttök! 23 L
Ismerem ezt az érzést mert én is éveken át ezt kaptam, és tûrtem. Nem foglak kecsegtetni reménnyel. Szerintem (ahogy nálam is) már régen túl késõ hogy bocsánatot kérj. Több éve lelkileg megaláztad, és bár fogalmad sem lehet de az önbizalmát porig tönkre zúztad. Évek alatt nem csak azért nem szólt már mert "ilyen a természete" hanem azért sem mert már kiveszett belõle, jobban mondva sikeresen kivetetted belõle a küzdeni akarást. Már rég elvesztette a nõi mivoltát. A szeretetet amit adni tudod. Már hinni sem fog, mert tudja az állapotok nem változtak, és a jellemed sem fog, hiába döbbentél rá az igazságra. Az én exférjem is hasonló vallomást mondott, és újabb esélyt kért, hogy bizonyíthassa, õ szeret és megváltozott. Én adtam esélyt, de másfél hónap után újra a régi önmaga lett. Elváltam hasonló, és korú kisfiúval új életet kezdtem. Éveknek kellett eltelni míg valamennyire visszanyertem a nõi mivoltomat. Egyet tudok tanácsolni. Hagyd hogy a nejed eldöntse. Lehet ad egy új esélyt. Ha már azon a ponton van, hogy nála végleg vége, akkor enged el. A szeretet és a fiad iránti imádatból váljatok el kulturáltan. Ne veszekedjetek , ne fordulj ki önmagadból mert akkor nemcsak a fiadnak ártasz hanem a feleséged emlékét is eltiprod aki talán azt mondja, hogy "azért volt pár gyönyörû évünk"
Mi is csúnyán viselkedtünk egymással a párommal, igaz se gyerek, se házasság.. én sajnos hasonlóan viselkedtem mint te, õ nagyrészt nem foglalkozott a véleményemmel/igényeimmel. Külön voltunk 4 hónapot, most újra megpróbáljuk, õ szakított amúgy, de õ is kezdeményezte a békülést... Nagy pofont kaptunk az élettõl a külön töltött idõ alatt, most olyan mintha újjászülettünk volna.. Nem tudom tartós-e, csak az idõ derítheti ki, de én bizakodó vagyok.. És nagyon jó dolog hogy a feleséged adott még egy esélyt.. De ne túlozz el semmit.. ne akarj nagyon a kedvében járni, mert idegesíteni fogod vele. Csak annyira kell amennyire átlagosan tenné az ember. Legyél figyelmes, gondoskodó, számolj fel minden korábbi viselkedést/reakciót, legyél nagyon nagyon nagyon türelmes.. Sok sikert, remélem sikerül megmenteni a házasságotokat!!
Figyu, most azonnal menj pszichológushoz és menjetek együtt konfliktuskezelés-tanfolyamra és párkapcsolati tanácsadásra. A feleséged sem jó konfliktus-kezelõ, ha csak most szólt. Sokat segít az ilyesmi, egy csomó hatékony technikát tanul az ember, amivel elkerülhetõ, hogy a helyzet ennyire elfajuljon. A fõiskolán pedig végy egy passzív félévet, hogy több idõd legyen egy kis ideig. Szerintem ez a legjobb, amit tehetsz, persze nem biztos, hogy van ennyi idõd, de ebben az irányban kéne elindulni. Sok sikert!
Nõ vagyok és tudom , hogy minden nõ szereti ha meg akarják hódítani udvarolj neki mint régen :) hívd randizni virágot ajándékokat szabadídõdet rofdísd rá.Ha azt mondta nem szeret akkor nyerd el újra a szívét és majd fellángol a régi szerelem:) .Ja és a házasság és a jó élet titka.Azt cseleked másokkal amit te is elvárnád , hogy veled cselekedjenek.Jézus krisztus szavai:)
A kérdező hozzászólása: Igen, elmondtam neki az érzéseimet õszintén. Valóban én vagyok az, aki többet keres, de ezzel én soha nem éltem vissza, illetve a saját fizetésébõl is ki tudna jönni, ha arról lenne szó. A beszélgetésünknek az lett a vége, hogy kapok még egy esélyt, hátha…, de ez a jelenlegi helyzetben csak a gyerek miatt van, különben már ez sem lenne. Azt, hogy lenne bárki más egyáltalán nem tudom elképzelni, illetve van annyira õszinte, hogy ezt el is mondaná. Ami igazán nehéz az az, hogy megálljam, hogy ne én közeledjek hozzá, hanem adjak neki idõt mindenre, holott tudom, hogy ha nem ezt teszem még többet ártok.
De semmi valtozas nem latszik, vagy csak apro jelek? Meseld mar el legyszives, hogy nez ki egy napotok, ha otthon vagytok mindketten!
Próbáltátok felidézni a régi szép közös emlékeket? Nem tudom, beválna-e, de hallottam olyanról, hogy ez mûködött. Pl elmenni kettesben egy napra egy olyan helyre, ahova köt titeket egy fontos emlék, pl ahol megismerkedtetek, vagy ahol megkérted a kezét, ilyesmi. Nem kell erõltetni a romantikát egy ilyen esetben, de közösen újraélni fejben a pozitív emlékeket szerintem segíthet neki megenyhülni irányodban.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok, Egyelõre még mindig minden változatlan, próbálok nem letörtnek látszani a jelenlegi helyzetben, de nagyon nehéz. Úgy érzem rengeteget változtam és mindent megteszek egészen addig, amíg hagyja. Nem tudom, hogy milyen irányba halad a kapcsolatunk, de reménykedem, mert nagyon szeretem, bízok benne, hogy újra szeretni fog. Érzelmeket sajnos még mindig nem tapasztalok irányából, de türelmes vagyok, hiszen hosszú idõ volt az is, amíg idáig jutottunk.
Érdekelne azóta mi történt :) Hogy vagytok?
Kitartas! Latom, hogy komolyan gondolod. De! Nem tudom, hogy ezek a dolgok miota mentek igy, de lhet, hogy nem bizik abban, hogy meg-, vagy visszavaltoztal. Azt hiheti, hogy csak atmeneti, mert most bedobta a valast. Bizonyitanod KELL! Lehet sokaig, az is lehet, hogy nem kapod vissza, de Te megprobaltad helyrehozni. Erted? Kommunikaljatok! Este beszelgessetek, kerdezd meg milyen napja volt, simogasd meg. Hetvegere szervezz csaladi programot, csak harmotoknak. Menjetek el valamerre csak harman. Ha ez mnyugtat, eleinte nalunk is ment a tavolsagtartas, de ma mar o bujik hozzam. Emlekezz milyen voltal mikor megismerted, probalj ugy viselkedni. Es ne gorcsolj!!! Ugyesen! Bocsi a gepelesi hibakert.
A kérdező hozzászólása: Kedves PeggyBundy! Köszönöm a biztató szavakat, örülök, hogy Nálatok jól alakulnak a dolgok. Sajnos egyelõre nálunk minden változatlan. Próbálok én is minden megtenni, amit csak tudok, de sajnos pozitív jeleket nem tapasztalok. Érzem, hogy nagyon "távol" van tõlem. Nagyon rosszul viselem, de próbálom nem kimutatni. Elkezdtem sportolni, minden nap legkésõbb 17:15-kor eljövök a munkahelyemrõl, aztán viszem Õket haza, velük vagyok. Remélem benne is újra fellángolnak az érzelmek, visszatér a varázs, de jelenleg kicsit nehéz benne hinni:(
Hasonlo helyzetben vagyok, de nalunk en vagyok a no es nincs gyerekunk. Teljesen megvaltoztam, mindenert veszekedtem vele, holott imadom, az eletem. SZakitott velem. A korulmenyek miatt egyutt kell laknunk. Elhataroztam, hogy igenis bebizonyitom, hogy jo tarsa vagyok. Probalok odafigyelni ra, hogy kielegisem az igenyeit (minden ertelemben veve), torodom vele, kedves vagyok. (Amugy alapbol is, csak sajnos az evek alatt termeszetesnek vettem, hogy ott van nekem es barmit csinalok, nem hagy el...:() Ennek ket honapja es szep lassan kozeledunk vissza egymashoz! :) Ne add fel, meg akkor sem, ha ugy latszik, hogy nincs remeny! Csak lassa, hogy mellette allsz, TARSA vagy mindenben. SZoritok, majd irj, hogy mi a helyzet!
A kérdező hozzászólása: Igyekszem nagyon.
"Ami igazán nehéz az az, hogy megálljam, hogy ne én közeledjek hozzá, hanem adjak neki idõt mindenre, holott tudom, hogy ha nem ezt teszem még többet ártok." - ezt nagyon jól látod, hagyj teret és idõt neki, hogy ezt a konfliktust magában fel tudja dolgozni. (azért finom jelzéseket, gesztusokat azért adhatsz néha, de ne nyomulj)
Hat, ezt jol megcsinaltad.... Mindenkeppen parterapeutat ajanlanek, talan ugy meg van remeny, hogy atbeszeljetek.

Válni akarok, de félek "lépni". Más is érzett így?

Szinte biztos vagyok benne,hogy jobb lenne,de mégis félek,hogy mi lesz. Két kisgyerekünk van,közös ház,amit ha eladnánk, 2 egyszobás lakást tudnánk venni.Gyesen vagyok még,tehát anyagilag sem lennék renben.

Legjobb válasz: Megértem a vívódásodat..Én sem tettem meg annak idején ezt a lépést a gyerek miatt és mert féltem...Aztán mégis megtörtént! Elõbb kellett volna, mert egy rossz házasság miatti családi légkörben a gyerek is szenved, ami nagyrészt meghatározza majd a felnõtt korát...mint ahogyan most ki is derült! Szerintem a két rossz közül még mindig az a jobb, ha a gyermeked nyugodt légkörben nõ fel, mert bármilyen kicsi is, megérzi ha a szülök között valami nincs rendben, s attól Õ is szenved! (tapasztalat!) Az apját meg bármikor láthatja, s lehet, hogy felnõttként jobb kapcsolata lesz vele, mintha egy feszültséggel teli családi légkörben nõ fel! :(

Megértem a vívódásodat..Én sem tettem meg annak idején ezt a lépést a gyerek miatt és mert féltem...Aztán mégis megtörtént! Elõbb kellett volna, mert egy rossz házasság miatti családi légkörben a gyerek is szenved, ami nagyrészt meghatározza majd a felnõtt korát...mint ahogyan most ki is derült! Szerintem a két rossz közül még mindig az a jobb, ha a gyermeked nyugodt légkörben nõ fel, mert bármilyen kicsi is, megérzi ha a szülök között valami nincs rendben, s attól Õ is szenved! (tapasztalat!) Az apját meg bármikor láthatja, s lehet, hogy felnõttként jobb kapcsolata lesz vele, mintha egy feszültséggel teli családi légkörben nõ fel! :(
Hazamész a szülõkhöz. Gyerekes kislányukat nemfogják kidobni hidd el :)
Gyerektartást kell fizetnie a válás után a párodnak és emelt családi pótlékot kapnátok meg vannak még ilyen kedvezmények (menzára, tanszerre). Vagy várj addig amíg újra nem lesz munkád, míg keresõképessé nem válsz és utána elválsz!
Mennyi idõsek a gyerekek? Ha gyesen vagy, akkor a kisebb is elmúlt 2 nem? Gyes mellett tudsz dolgozni, bár nem tudom, ahonnét elmentél szülni, mi van azzal a munkahellyel. Tudom, hogy nagyon nehéz állást találni. Két egyszobás lakás is több, mint a semmi, ideiglenesen mégiscsak jobb, mintha nem lenne semmi. Neked kell eldöntened, hogy nyugalmat szeretnél azzal, hogy elválsz vagy maradsz ott és úgy, ahogy vagy. Én léptem, igaz, nálunk nem volt akkor sem gyerek, sem ház, így "egyszerû" volt. Szóval magadban kell eldönteni, melyiket akarod!

Mit tudok tenni ha én válni akarok de a férjem nem hajlamndó aláírni a papírokat?

Legjobb válasz: Nincs olyan, hogy nem írja alá a papírokat, Magyarországon a válás kimondása a bíróság hatáskörébe tartozik, az egyik félnek mindössze annyi a feladata, hogy a bíróságnál beadja a válókeresetet, nem szükséges a másik féltõl semmiféle aláírás (kivéve maximum a közös megegyezésnél), akkor is kimondják a válást ha a másik fél ezzel nem ért egyet.

Nincs olyan, hogy nem írja alá a papírokat, Magyarországon a válás kimondása a bíróság hatáskörébe tartozik, az egyik félnek mindössze annyi a feladata, hogy a bíróságnál beadja a válókeresetet, nem szükséges a másik féltõl semmiféle aláírás (kivéve maximum a közös megegyezésnél), akkor is kimondják a válást ha a másik fél ezzel nem ért egyet.
Az esküvõt mindkettõtöknek akarni kellett, a válast csak egyikõtöknek, úgyhogy akkor is el fognak választani titeket, ha csak Te akarod. A keresetet beadod a bíróságon, és várni kell hogy kitûzzék a tárgyalás idõpontját. Vidéken gyorsabban mennek a dolgok, Bp-en kicsit lassabban. Tény, hogy ha úgy mentek oda, hogy megegyeztek a vagyont illetõen (amire kicsi az esély, ha válni sem akar), akkor seperc alatt kimondják a válást, ha osztozkodni kell, akkor nem fog az elsõ tárgyaláson elrendezõdni.
El nem tudom képzelni milyen paprokat akartál a férjeddel aláirítni, és azokat honnan szerezted be. A válási papirok aláirása csak a filmeken van, a mi jogrendszerünk nem ismer ilyet. Már a bulvár sajtóban is olvastam egy magyar sztárpárral kapcsolatosan. Ez ugyan olyan, mint az esküdtszék, a filmek miatt sokan azt hiszik, hogy nálunk is van ilyen jogintézmény.
Természetesen ügyvédhez fordulni, de azonnal, kerül, amibe kerül.
A kérdező hozzászólása: SZERENCSÉRE NINCS SEMMI KÖZÖSVAGYONUNK :d
sziasztok igen ez egy nagyon nehéz hejzet számotokra a válás.Ez jelentheti azt is hogy a férje azért nem szeretne elválni mert még érez valamit ön iránt vagy esetleg nem akarja hogy a család szétváljon. De ezt a hejzetet meg lehet még mnteni ha át beszélik a dolgokat. Én kivánok önöknek sok sikert és sok szerencsét még nem veszhet semi probálják meg beszélni a dolgokat.sok sikert.
Persze, hogy vannak papírok. A kérdezõ gondolom közös megegyezéssel szeretne válni, mert ez a legegyszerûbb, az Õ esetükben fõleg, mivel nincs közös ingatlan és gyerek sem. Nálunk ugyanez a helyzet. Most írom a papírokat és dugom a férjem orra alá. Ezek a papírok a következõk. Kérelem, megállapodás. A Bíróságon adnak egy téjékoztatót és az azon levõ kérdéseket kell írásban beadni. Nem tudom mit kötözködik a férjed? Ha nem megy jön a másik verzió. Azzal kapcsolatosan nincsenek információim, de a Ti helyzetetekben az sem lehet valami bonyolult.

Van egy barátnőm és nem tudja mit tegyen! Válni akar, és útban van a baba, de nem akarja, hogy a férj nevén legyen a baba. A fogantatás a házasság előtt történt. Mik a lehetőségek?

Kérhet-e gyerektartást, ha nem a férje nevén van a gyerek, de a bíróság megcsináltatja az apasági tesztet?

Legjobb válasz: Már bocs, de szerintem a barátnódnek elõször gerincet kellene növeszteni... terhes lesz, majd megházasodik, majd válni akar, gyerektartást akar, de azt nem akarja, hogy a férj nevén legyen a gyerek... és mindezt mondjuk fél-kétharmad éven belül... én a bíró helyében biztos, hogy elrendelném a pszichológiai vizsgálatát gyermekelhelyezés kapcsán, mert ez nem egy érett személyiség cselekvésére vall.

Már bocs, de szerintem a barátnódnek elõször gerincet kellene növeszteni... terhes lesz, majd megházasodik, majd válni akar, gyerektartást akar, de azt nem akarja, hogy a férj nevén legyen a gyerek... és mindezt mondjuk fél-kétharmad éven belül... én a bíró helyében biztos, hogy elrendelném a pszichológiai vizsgálatát gyermekelhelyezés kapcsán, mert ez nem egy érett személyiség cselekvésére vall.
Elég undorító dolog, hogy azt akarja, ne legyen a nevén, de a gyerektartás az kell! Amúgy ez nem így megy: házasságban fogant baba, vagy azóta összeházasodtak: vélelem, hogy a férj az apa --> az õ nevén is lesz. Házasságon kívül fogant és született gyerek: nincs ilyen vélelem, nem lesz a nevén, de így nincs kitõl tartást sem kérni!
Az elõzõnek teljesen igaza van. Mindenképp a férj nevére fog kerülni. Jó példa rá, hogy Majka és Dundika gyereke is Dundika férje nevére kellett anyakönyvezni. Vagy a Várkonyi Bocskor párnál is.
Automatikusan a férje nevére kerül a gyerek!!!Párom elvált feleségétõl, és volt felesége terhes lett új pasijától, megszült, és párom nevét kapta a gyerek!Sok papírmunka után sikerült megváltoztatni az apja nevére. Ha szabad kérdeznem, miért akarsz válni?Nemrég házasodtatok össze.
A férj nevére fog kerülni a gyerek, még ha el is válnak a szülésig.
Ha azt akarja akkor mondja meg neki, hogy hagyja õt békén. De az apát szerintem megilleti, hogy a gyerek a nevén legyen. Nem értem a nõk miért akarnak a gyerekkel bosszút állni. :S 29hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Igazából a férj adta be a válókeresetet, mert lett másik nõje, a barátnõm csak azt akarja, hogy hagyja õt békén, de a gyerekrõl gondoskodjon.
Már megint ez a hülye "nevére kerül" fogalom, ami jogilag nem létezik és sose lehet kideríteni, mit értenek alatta... Úgy érted, hogy a férj jogilag ne legyen az apja a gyereknek? Akkor nem jár gyerektartás, mert jogilag nincs közük egymáshoz. Viszont házasoknál ez nem kivitelezhetõ, még ha elválnak se, mert a válás után el kell telnie bizonyos idõnek, hogy azt feltételezzék, hogy nem a férjé. Vagy úgy értetted, hogy jogilag õ a gyerek apja, szerepel az anyakönyvi kivonatban, csak éppen nem az õ vezetéknevét viseli a gyerek? Ez lehetséges, és ilyenkor gyerektartás is jár. Más kérdés, hogy a gyerek vezetéknevérõl a szülõk döntenek és ha nem tudnak megegyezni, akkor mindkettejükét megkapja.
Bocsi rosszul írtam, barátnõd miért akar válni??? Nemrég házasodtak össze! Utolsó voltam
Ha a férjéé a gyerek, természetesen kérhet gyerektartást, és nem kell, hogy a férj nevén legyen a gyerek.
Elsõ körben valószínûleg a férj nevét kapja a baba, aztán ha barátnõd akarja, elintézheti hogy az õ nevén legyen. Ha a férj valóban a gyermek apja, akkor fizetnie kell majd gyermektartást, és joga lesz a láthatáshoz is.
Útban van a baba. Ha jól értem, kevesebb, mint 9 hónapja házasok, és válni akar? Egyébként szerintem kérhet, ha bebizonyosodik, hogy a fickóé a gyerek.
A hûtlenséget nem azzal kell megtorolni, hogy nem viselheti a gyerek a nevét, de le kell húzni apukát, amennyire lehet.Lépjen túl a nõ ezen a kapcsolaton és ne a gyerekkel vágjon vissza az apának.A férfi az apja marad a gyereknek, akkor is, ha ez a nõnek nem tetszik.A piti bosszúkból pedig nõjjön ki.

Szerintetek ez "megállapodás"? A férj vagyok, két kisfiúval, a feleségem kiábrándultság, fásultség miatt válni akar. Első ("békítő") tárgyaláson túl vagyunk, a folytatásról állásfoglalás nincs. De.

A gyerekláthatásról van egy "megállapodási javaslatuk". 6 éve csak én dolgozom, ő otthon gyesen. Én józan, tényleg normális ember vagyok, nem verem a családom, nem iszom, az összes fizetésem (nem kevés) hazamegy a családra, mert nincs más bevételünk. Imádom a gyerekeimet, szeretem a családom, semmilyen házimunkából nem vonom ki magam, és - irracionális ugyan - de szeretem a feleségem. Ehhez képest az ajánaltuk a "megállapodásra": közös akarattal házasságfelbontás (pedig én nem akarom), a gyerekeimet elválasztani tőlem, láthatás kéthetente egy hétvége, és egy nap köztes heteken, gyerektartási azzsonytartási igény több, mint 300.000 per hó, és házmegosztás. Ellentmondás az egész, és bosszúéhes személyiségre vall. Ezzel és a házrészlettel lenullázom a havi egyetlen bevételüket, mehetek a híd alá... Mint aki veri a családját, elissza a pénzt, gyakorlatilag parazitaként akarnak leválasztani a családomról. Pedig semmi büntetendőt nem tettem. Mi a véleményetek?

Legjobb válasz: na nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát. Mondd el, hogy te nem is akarsz válni, egyedül neked van bevételed, már miért kapná meg anyuka a gyerekeket???? vicces lenne. Jobban keresel, van egzisztenciád és intelligenciád, asszonynak mi van? ráadásul a gyerekeket is szereted. ha el akar válni, akkor menjen õ.

na nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát. Mondd el, hogy te nem is akarsz válni, egyedül neked van bevételed, már miért kapná meg anyuka a gyerekeket???? vicces lenne. Jobban keresel, van egzisztenciád és intelligenciád, asszonynak mi van? ráadásul a gyerekeket is szereted. ha el akar válni, akkor menjen õ.
a véleményem nem küldené el a gyakori... undoritó ha finoman fogalmazok Ne hagyd magad Mennyire kicsik a gyerekek? Te nem akarod õket nevelni?
Szerintem mond el a feleségednek, hogy te mit akarsz, és hogy semmiképpen nem egyezel bele abba amit kér. Én megpróbálnám helyedben a közös felügyeletet - egyik héten nálad, másik héten a feleségednél a gyerekek. Ez ugyan elég borzasztóan hangzik, de sok esetben mûködik. Persze ehhez a feleségedben is kell hogy legyen némi alkalmazkodási képesség. Nem lehet, hogy nem kiábrándultság van a háttérben, hanem egy harmadik személy?
Kérdezõ: minél több ilyen van, és minél több ponton tudod bizonyítani (tanúkkal, ha lehet), hogy fõleg te törõdsz a gyerekekkel annak ellenére is, hogy az anya otthon van, annál több esélyed van!!
Sajnallak, h ezek utan Te meg mindig ot szereted! Komolyan.
Soha nem kell majd 300 forintot fizetned. Ne agyalj, ne gondolkozz, ne tördeld a kezed, keress egy igazán jó ügyvédet. Sok szerencsét kívánok, minden a Tiéd lesz, de, ha megkaptad amit akartál, ne legyél szívtelen a feleségeddel, bár a soraid alapján, biztosan nem is lennél! Nyugodj meg, minden rendben lesz!
Kedves kérdezõ! Itt valami nagyon nem stimmel. A leírásod alapján te vagy a mintaférj, és apa, az egyedüli keresõ, és lakás, meg háztulajdonos. A feleségnek meg már volt egy elüldözött férje, meg belefásult ebbe a remek házasságba. Valahogy nem áll össze ez nekem. Tudod, ha én fizetem a cigányt, akkor azt muzsikál, amit rendelek. Te pedig valósággal siránkozol itt, hogy milyen gonosz a feleséged. A gyerekek a tieid, vagy még az asszony elsõ házasságából születtek?
"agára meg (amíg nincs munkája és gyesen van) 150-et." Na persze, meg még az anyja p**ja. Hova képzeli magát az ilyen nõ? Mások meg itt panaszkodtak ezen az oldalon, hogy alig várják, hogy visszamenjenek dolgozni, nem az hogy évekig otthon vannak. Õ meg elüldögél otthon majd 300 ezerért. Én is diplomás közgazdász vagyok, de rühellem az ilyen ingyenélõ nõket.
Ne hagyd magad havi 300. 000/ hót soha az életbe nem ítél meg a bíróság. Asszonytartás Magyarországon szerencsére nincs, jó pofára fog majd esni és majd kiakar veled békülni mert rájön hogy ennyi volt a jó világa. Na akkor legyél majd erõs ennél százszor különb, nõt fogsz találni.
A kérdező hozzászólása: utolsó: elõzõ, verekedõs férjével azért lett átmenetileg jóba, hogy az ráirassa a lakásának a felét. majd elüldözte otthonról, elváltak. A lakás másik feléhez felvett hitelt, azt fizette (illetve én), így van neki lakása.
"Az mennyire járható, hogy eladom neki az én lakásom, megkapja tehát a házból rá esõ anyagi részt, elhúz, otthagyja a gyerekeket velem, és akkor jön, amikor akar?" Én nem ismerem a nejedet, de ahogy a kérdésbõl látom, ragaszkodik a gyerekedhez és elég kevés az olyan anya szerintem, aki egy házrészért lemond a gyerekei felügyeletérõl. Amúgy nem tudom, mennyire járható út, mindent meg lehet próbálni.
Elnézést 300 ezer forintot.
Asszony/ férj tartás a Magyar jog szerint csak ritka esetekben jár pl ha az elhagyott fél sceloris multipelexben lebénult és a napi bevásárlást se tudja megoldani Tehát valószinütlen hogy ilyesmit fizetni kéne. Ha közös a lákás az árán osztozni kell van saját lakásatok már most meg kell hirdetni és eladni amig nem jön össze maradjatok ott. Van saját lakásod, kereseted tehát nem mész a híd alá lásd reálisan a dolgokat ne idegesitsd mag feleslegesen. A 2 hetenit láthatás az átlag ettõl nem leszel se jobb se rosszabb helyzetben más is ilyen feltételeket kap.
Ne hagyd magad. Ne írd alá semmit soha amíg nem látta ügyvéd. Hogyha még szereted esetleg még egy beszélgetõs próbálkozást megér, tudd meg hogy mit akar és van-e valakije. Ha látod hogy ebbõl nem lesz békülés, keress egy jó ügyvédet. Ennyit biztos nem kell majd fizetned, és az is megoldás lehet hogy két hetet itt, két hetet ott vannak a gyerekek, ehhez elég nagyok. Asszonytartás, neki?? Lakása van, dolgozhatna, kizárt hogy megítélik. Kompromisszumot lehet és kell is kötni, de kisemmizni ne hagyd magad. Biztos nem kerülsz a híd alá.
Ragaszkodj a közös felügyelethez, vagy a korlátlan láthatáshoz. Beszeld meg az exeddel, ha ti megegyeztek mindenben a birosag nem fog kotekedni, ha latja hogy jo a gyerekeknek, jo mindenkinek rabolint. Cserébe az asszony megkapja maximalis tamogatasod, hogy meg tudjanak élni.
Azért lássuk be elég széles e világ. Létezik olyan ember aki simán belelaposodik a jóba. Aztán ez igen unalmassá is tud válni. Szegénynek. Lakásomat biztosan nem adnám el. Ház is maradna. Hiszen ezek mind a gyerekek örökségei. Anyuka menjen a saját lakásába és fizesse a hitelét. Max nem kérsz gyerektartást. Te ügyvéded mit mond errõl az egészrõl?
Nekem nem tetszik, hogy többször ki van hangsúlyozva, hogy a feleség 6 éve otthon van. Mintha bûn lenne. 2 éves gyerek mellett igenis legyen ott az anyja. Az is taszító, hogy semmi, de semmi tiszteletet nem tanúsít a kérdezõ a feleség iránt, hanem idejön egy weboldalra és még ha névtelenül is, de idegenekkell beszéli ki az asszonyt. Egyedül nem tud problémát megoldani? Idegenek támogatására van szüksége? Nem túl bizalomgerjesztõ. El tudom képzelni, hogy az asszony belefáradt mindebbe, mert ha itt megtette, hogy a nõt úgy írta le, mint aki 6 éve nem dolgozik, holott a gyereknevelés, terhességgel, szülessel, éjszakázással kõkemény meló, akkor neki is mindig elmondta, és lealacsonyította a párját. Nem kell ahhoz se részegesnek, se munkakerülõnek lenni, hogy rossz férj legyen az ember.
"Egyedül nem tud problémát megoldani? Idegenek támogatására van szüksége? Nem túl bizalomgerjesztõ. " Ember. Az oldal szlogenje: amit máshol nem mertél, itt megkérdezheted! Hadd ne ítéljük már el azért, mert a felesége depressziója miatt nem szeretné elveszíteni a gyermekeit és itt kér tanácsot. Mellékesen jegyzem meg, hogy a feleségére egy rossz szót sem mondott - szerintem tény, és nem szidalom, hogy valaki 6 éve otthon van (ráadásul lényeges infó is a helyzet szempontjából). Itt te vagy az egyetlen, aki ezt negatívumként értékelte.
A kérdező hozzászólása: Kedves "Válaszom". Anélkül, hogy kommentálnék bármi mást a hozzászólásodból, engedd meg, hogy a felvetésembõl ideírjak egy idézetet: "Imádom a gyerekeimet, szeretem a családom, semmilyen házimunkából nem vonom ki magam, és - irracionális ugyan - de szeretem a feleségem." Ennél többet szerintem nem is kell hozzátennem.
Nem olvastam egyetlen hozzászólást sem, csak a kérdést. Már bocs, de itt valami biztos nem kóser. Ha ennyi lóvéd van 300 ezernél magasabb fizetés, közös ház, plussz mindkettõtöknek saját lakás, akkor hihetetlen számomra, hogy itt a gyakorin teszed fel a kérdést és nem egy valódi családjogász elegáns irodájában... Vagy ennyire hüly.e vagy?
A kérdező hozzászólása: utolsó: az ismerõs, hogy gyerekek születésekor a nõi ffi szerep átcsap néha anya-apává? De nem olyanná kellene, amiben az apa mndennek az akadálya és minden rossznak az okozója? Miközben megszûnik a nõként való hozzámállás? amikor leaáll minden nõi isnpiráció? És ha szólok, akkor szemrehányás van, nem annak átgondolása, hogy talán lehet benne valami? Röviden ennyi, de félek, hogy ezen már túl vagyunk...
A kérdező hozzászólása: Mindkettõnknek van egy-egy külön lakása, az enyém tehermentes, az övé nem. Eddig persze az õ részletei is én fizettem. Az mennyire járható, hogy eladom neki az én lakásom, megkapja tehát a házból rá esõ anyagi részt, elhúz, otthagyja a gyerekeket velem, és akkor jön, amikor akar? Persze ez kiugrasztja a bokorból azt a nyulat, hogy tképpen õ nem akarja otthagyni a házat és visszaköltözni Bp-re, pedig a gyerekek változatlan környezetéért érvel, ami így megmaradna... Ugyanakkor kellene egy félállású babysitter ehhez, mert egyedül nem tudnék dolgozni is és 3-4-re hazaérni...
A kérdező hozzászólása: Egyre feltûnõbb nekem is. A gyermekeimhez való ragaszkodásom viszont erõsebb annál, hogy otthagyjam, és rábízzam õket egy labilis lelkiállapotú ember nevelésére. A fiúknak apára van szüksége, nem nevelõapára. Ha már él...
A kérdező hozzászólása: de igen, nevelném. de a ffi olyan hátránnyal indul, hogy lehetetlenség. pedig én tudom eltartani õket, én tartom fent a házat amióta megvan, õ jelenleg nem keres semmit csak a gyest, munkája sincs 6 éve, csak státusza. Kétségbe vagyok esve... Ekkora aljasságra nem számítottam.
A kérdező hozzászólása: jah, bocs: 2 és 5 éves fiúk. A kicsi nem is beszél még. A nagynak én olvasok mesét minden este, én fürdetem õket...
A kérdező hozzászólása: a ház közös. A kölcsönt 17 évre vettük fel, nekem volt munkám, én lettem a fõadós. Õ nem akar menni sztem a jóból, pedig van saját lakása is (nekem is egyébként). Arra hivatkozik, hogy a gyerekek környezetés ne változtassuk meg. Még, amíg ilyen kicsik.
A kérdező hozzászólása: ezért "kér" gyerekenként 100-at, magára meg (amíg nincs munkája és gyesen van) 150-et. A kérdés persze, hogy motiválná, hogy visszamenjen dolgozni...
Ajánld fel neki, hogy a kicsik nálad maradnak, nem kérsz gyerektartást, kifizeted a ház felét (már ha eddig egyenlõ arányban törlesztettetek, ha nem, nem), õ pedig mehet a lakásába, a gyerekeket pedig akkor látogatja, amikor szeretné. Ez 100x jóindulatúbb, mint az õ ajánlata...
A kérdező hozzászólása: Ha és, ha van valakije? Öltözzön hozzá és hagyja békén a családját, nem kell magával rántania a gyerekeit is.
Asszonytartás nincs az országban. Rokontartás van, de azt csak munkaképtelen ember kap ha arra érdemes (a feleséged se nem munkaképtelen, se nem érdemes rá, ráadásul van lakása, eladhatja, élhet abból amig nincs melója) Bele ne menj ilyenbe. Gyerekre se itél meg egy biró se 100at/fõ. Ha nagyon jó a fizud, akkor kettõnek együtt 100at igen, többet nem.
Szerintem ne egyezz bele és próbáld meg a közös felügyeletet. A többiben nem foglalok állást, mert itt csak az egyik verziót hallottuk, nem tudni, mi lehetett a fásultság és a kiábrándultság oka, de nyilván nem is ez a kérdés lényege, ez a házasság már valamiért tönkrement. Az anyagi része sem tûnik fairnek, ebben se engedj, beszélj ügyvéddel, hogy mit lehet tenni.
A kérdező hozzászólása: a ház közös tulajdon, de csak én törlesztettem, mert csak én kerestem. És teszem a mai napig. Eladom neki a lakásomat a ház feléért cserébe, én maradok a házban, a gyerekekkel, mert csak én tudom eltartani õket, és a környezet is marad?
15. vagyok, errõl az asszonytartásról még csak nem is hallottam. Szerintem ilyen nincs, fõleg ha tud dolgozni a feleséged. A gyerektartásra meg nem szoktak ennyit megítélni. Csak ismételni tudom, semmiképp ne menj bele.
Semmi esély arra, hogy esetleg megmentsétek a házasságotokat? Próbáljatok meg kimozdulni a gyerekek nélkül, feleleveníteni a régi szép emlékeket, stb. ha tényleg szereted még, inkább küzdj érte, éreztesd vele, hogy fontos neked.
A kérdező hozzászólása: Két diplomás közgazdász, jó fizetõ munkahylrõl ment gyesre. Tudna menni dolgozni, ha nem lenne válogatós. tartásdíjat ebben a doksiban kérnek, korábbikban errõl lemondtak. A gyerektartást a bíróságra kell bízni.
A kérdező hozzászólása: bocs a hibákért, csak remeg a kezem az idegességtõl...
Tanult ember vagy, okos is, de most nem tudsz hatékonyan gondolkodni, mert lebutítanak az érzelmek. Szemétül hangzik, de egy ilyen rafinált nõ ellen védekezve ne sajnáld jó ügyvédre a sok pénzt, mert egy mostani rossz itélet évtizedekre befolyásolhatja a te, és a gyerekeitek sorsát. Most nem szabad érzelgõsnek lenned, igyekezzél minnél kedvezõbb válást elérni, és amit így megmentesz vagyont, azt költsd a gyerekekre.
Jaj utolsó miért kell ennyire bunkónak lenni. Egy kicsit hezitál és magában gondolkozik ezért kiírt egy kérdést. Ettõl még nem hülye.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!