Találatok a következő kifejezésre: Unalmas az mit (91 db)

Az oprendszerem kb olyan 1-2 havonta bemondja az unalmast, ez mitõl lehet?

Már próbáltam win7, win8.1 mindegyiknél ez van, win7 tovább bírta.

Legjobb válasz: Ühüm, bemondja az unalmast. Nem lehetne még ennél is szakszerûbben elmagyarázni, mirõl van szó?

Ühüm, bemondja az unalmast. Nem lehetne még ennél is szakszerûbben elmagyarázni, mirõl van szó?
toled, altalad latogatott oldal fergei, virusai, vedelem hianya. utolso elotti op rendszer majd 5 eves volt, alkatresz csere vegul muszaly volt. most is lehet 2 eves, kozbe legozom be az ujabb dolgokat, birja. szoval elmondom, h te vagy a hiba oka. egy szervizes.
A kérdező hozzászólása: bemondja az unalmast alatt azt értem hogy összeomlik, egyszerûen nem tudom elindítani az oprendszert, nem tudja javítani se magát, csak ha újrapakolom az segít rajta
esetleg rossz hdd is lehet, amit irtam, nem valaszoltal.
A kérdező hozzászólása: közben sikerült bekapcsolnia 2 visszaállítás után vírusírtó van a gépen, tûzfal be van kapcsolva, igyekszek olyan oldalakat látogatni amiket ismerek és véleményem szerint biztonságosak hd sentinelel néztem, van 2 gyenge szektor, 99% a kondíció, vírusírtót lefuttattam 1 vírust talált eltávolította
Ez tipikus tört OS, program használatból eredõ probléma. pl. a rendszer loaderrel történõ aktiválása után, a vírus kergetõnek nem sok értelme van, pár primitív webrõl érkezõ támadó kódot meggátol, de aki a loadert készítette arra használja a géped amire akarja. (És nem feltétlen vírussal végzi, mivel nem kell megkerülnie semmilyen védelmet, te magad engedélyezed számára) Ugyan ez a helyzet a tört játékokkal, gyakorlatilag azért hogy játssz, sokszor bogaras töréssel, engedélyezed a készítõjének, hogy arra használja közbe a géped amire akarja, és még csak fel sem tûnik, kivéve, ha picit gyengébb a vas, és érezhetõvé válik a játék folyamatán.

Mihez kezdjünk? Unalmas az együtt töltött idő.

18 éves vagyok, barátom 24. Nem tudjuk mivel töltsük el az együtt töltött id?nk, pedig nem olyan sok. Nem is vagyunk együtt régóta (1év), de mindig unalmas az együtt töltött id? pedig meg?rülök érte úgy érzem Õ is értem. Ötleteket várok hogy mit csináljunk. (ne olyan extrémet, kivitelezhet?t)

Legjobb válasz: Ti is az a tipikus otthon négy fal között pár vagytok? Beszélgetni azért gondolom szoktatok, az is unalmas? Miért nem mentek el kirándulni? olyan szép az idõ és hétvége van. Annyi szép hely van.

Ti is az a tipikus otthon négy fal között pár vagytok? Beszélgetni azért gondolom szoktatok, az is unalmas? Miért nem mentek el kirándulni? olyan szép az idõ és hétvége van. Annyi szép hely van.
hát most..az jutott eszembe, ha szerettek humorizálni, és ehhez tényleg nem kell csak egy tv, ha pl. nagyon unalmas a mûsor, rászinkronizálunk valamit :D és ebbõl tök jó vicces szövegek szoktak kijönni, és mindig röhögés a vége... de igazából annyi minden van, csakannyira egyszerûnek tûnik, hogy eszetekbe se jut...menjetek kirándulni? jön a jó idõ! vigyetek kaját magatokkal, tûzzetek ki, mit akartok megnézni, vagy menjetek uszodába, fõzzetek, süssetek együtt valamit...akár hívjátok át pár barátotokat, és társasozzatok, activity ilyesmi, ezek is jók lehetnek, esetleg mozi helyett, színház?
Kirándulás, mozi, egy hosszú séta a városban (közben beülhettek egy cukrászdába egy sütire vagy ehettek egy fagyit), állatkert (bár nem tudom, hol laktok, és egyáltalán van-e a közelben).
gyertek el hozzám takarítani
A kérdező hozzászólása: Midig tervezünk a hétvégére valami programot(kirándulás mozizás...), de soha nem jön össze semmi.. nem tudom hogy és mint kellene csinálnunk.

Nagyon unalmas az életem. Mivel tudnám színesebbé tenni?

15 éves lány vagyok. Szórakozni nem engednének a szüleim, meg amúgy se lenne kivel(a baráti társaságom elég passzív ebben az ügyben). Hétköznapokon tanulok, vagy sportolok, de valahogy minden olyan monoton...:/ Gondolkoztam önkénteskedésen, de azt sem lehet még 15 évesen...Ti mit ajánlotok?

Legjobb válasz: érdekes dolog ez... itt vagyunk egy csomó mindennel körülvéve a világban, és ezek mindegyikével állandó kapcsolatban állunk. Amikor észre sem vesszük, akkor is hat ránk környezetünk minden egyes eleme. Színek, hangok, mozdulatok, érintések, szavak és jelentések. Természetes úton elkerülhetetlen, hogy úgy megszakadjon a kapcsolatunkat a dolgokkal, hogy nem akarjuk õket még jobban megismerni. Mert én ezt tartom unalomnak. Biztosan van valami, ami érdekel, foglalkoztat. Kár hogy legtöbben úgy járnak iskolába és sportolni, hogy nem érdekli õket. És ez nem az õ hibájuk: hiszen azt se tudjuk mi a *zar az a matek meg költészet amikor ledugják a torkunkon. Jó vívó abból lesz aki tudja miért vív. Kész elvárásként kapjuk az iskolákat, sportokat, mûvészeteket miközben önmagunk oktatását, õszinte érdeklõdésünket ellehetetlenítik. Vissza kell találnunk ahhoz, ami minket érdekel a világban, amivel szoros kapcsolatban állunk. "When a man is warmed by the several modes which I have described, what does he want next? Surely not more warmth of the same kind, as more and richer food, larger and more splendid houses, finer and more abundant clothing, more numerous, incessant, and hotter fires, and the like. When he has obtained those things which are necessary to life, there is another alternative than to obtain the superfluities; and that is, to adventure on life now, his vacation from humbler toil having commenced. The soil, it appears, is suited to the seed, for it has sent its radicle downward, and it may now send its shoot upward also with confidence." (H.D. Thoreau - Walden) Lefordítom, de például tök jó dolog lehetne pl. megtanulni angolul ha még nem tudsz :). "Amikor az ember megszerezte magának azt a melegséget, amiket fent felsoroltam [röviden az alapvetõ szükségletekrõl beszélt, úgymint étel, hajlék, ruházat és "tartalék"], mit akarhat még? Biztosan nem még több meleget - még több ennivalót, még nagyobb és gazdagabb házakat, még szélesebb ruhaválasztékot, még lángolóbb, égetõbb, megállíthatatlanabb tüzet és hasonlókat. Amikor már mindene biztosítva van az életben maradáshoz, más út is nyílik elõtte, mint a fölösleges felhalmozás; egy életnyi kaland útján indulhat el egyszerûbb küzdelmein való felülkerekedésével. A talaj, mint látjuk, alkalmas a mag számára, hogy legyökerezhessen, és eztán felfelé is biztonsággal növeszthesse hajtásait." Ha valaki nem motivált arra, hogy kiteljesítse világát, vagy nagyon bölcs és nem vágyik már több ismeretre (de akkor nem unatkozik, sõt inkább mindig tudja mit csináljon, de én ebben alapból nem hiszek), vagy pedig valamilyen tökéletesen természetellenes állapotba csöppent, aminek pedig oka van. És feltehetõleg külsõ. Tehát elõször azt kell szerintem kiderítened, hogy miért unatkozol. Ha pótcselekvéseket találsz ki vagy új szokásokba menekülsz, avval jóeséllyel csak még jobban eltávolodsz eredeti, természetes önmagadtól. Tehát lehet hogy jobb onnan megközelíteni a dolgot, hogy mi zavar, hol akadt meg a lelkesedésed, mi miatt nem lelkesít semmi, mi volt az utolsó dolog, ami lelkesített, illetve megtalálni azt, ami valahol egy kicsit is lelkesít, ami megmozdít benned valamit. Erõs sejtésem van, hogy a kettõ nem lehet túl messze egymástól. Összesûríte egy kérdésbe: miért unatkozol? :) Na ilyen béna ezoterikus dumát se nyomtam még soha......

érdekes dolog ez... itt vagyunk egy csomó mindennel körülvéve a világban, és ezek mindegyikével állandó kapcsolatban állunk. Amikor észre sem vesszük, akkor is hat ránk környezetünk minden egyes eleme. Színek, hangok, mozdulatok, érintések, szavak és jelentések. Természetes úton elkerülhetetlen, hogy úgy megszakadjon a kapcsolatunkat a dolgokkal, hogy nem akarjuk õket még jobban megismerni. Mert én ezt tartom unalomnak. Biztosan van valami, ami érdekel, foglalkoztat. Kár hogy legtöbben úgy járnak iskolába és sportolni, hogy nem érdekli õket. És ez nem az õ hibájuk: hiszen azt se tudjuk mi a *zar az a matek meg költészet amikor ledugják a torkunkon. Jó vívó abból lesz aki tudja miért vív. Kész elvárásként kapjuk az iskolákat, sportokat, mûvészeteket miközben önmagunk oktatását, õszinte érdeklõdésünket ellehetetlenítik. Vissza kell találnunk ahhoz, ami minket érdekel a világban, amivel szoros kapcsolatban állunk. "When a man is warmed by the several modes which I have described, what does he want next? Surely not more warmth of the same kind, as more and richer food, larger and more splendid houses, finer and more abundant clothing, more numerous, incessant, and hotter fires, and the like. When he has obtained those things which are necessary to life, there is another alternative than to obtain the superfluities; and that is, to adventure on life now, his vacation from humbler toil having commenced. The soil, it appears, is suited to the seed, for it has sent its radicle downward, and it may now send its shoot upward also with confidence." (H.D. Thoreau - Walden) Lefordítom, de például tök jó dolog lehetne pl. megtanulni angolul ha még nem tudsz :) . "Amikor az ember megszerezte magának azt a melegséget, amiket fent felsoroltam [röviden az alapvetõ szükségletekrõl beszélt, úgymint étel, hajlék, ruházat és "tartalék"], mit akarhat még? Biztosan nem még több meleget - még több ennivalót, még nagyobb és gazdagabb házakat, még szélesebb ruhaválasztékot, még lángolóbb, égetõbb, megállíthatatlanabb tüzet és hasonlókat. Amikor már mindene biztosítva van az életben maradáshoz, más út is nyílik elõtte, mint a fölösleges felhalmozás; egy életnyi kaland útján indulhat el egyszerûbb küzdelmein való felülkerekedésével. A talaj, mint látjuk, alkalmas a mag számára, hogy legyökerezhessen, és eztán felfelé is biztonsággal növeszthesse hajtásait." Ha valaki nem motivált arra, hogy kiteljesítse világát, vagy nagyon bölcs és nem vágyik már több ismeretre (de akkor nem unatkozik, sõt inkább mindig tudja mit csináljon, de én ebben alapból nem hiszek), vagy pedig valamilyen tökéletesen természetellenes állapotba csöppent, aminek pedig oka van. És feltehetõleg külsõ. Tehát elõször azt kell szerintem kiderítened, hogy miért unatkozol. Ha pótcselekvéseket találsz ki vagy új szokásokba menekülsz, avval jóeséllyel csak még jobban eltávolodsz eredeti, természetes önmagadtól. Tehát lehet hogy jobb onnan megközelíteni a dolgot, hogy mi zavar, hol akadt meg a lelkesedésed, mi miatt nem lelkesít semmi, mi volt az utolsó dolog, ami lelkesített, illetve megtalálni azt, ami valahol egy kicsit is lelkesít, ami megmozdít benned valamit. Erõs sejtésem van, hogy a kettõ nem lehet túl messze egymástól. Összesûríte egy kérdésbe: miért unatkozol? :) Na ilyen béna ezoterikus dumát se nyomtam még soha......
ha szép vagy beszélgethetünk..
hm. hát azt hiszem te egy magasabb szintet lõttél be mint amire ilyen könnyen lehetne okoskodni ahogy én próbálkoztam :) . Amit te mondasz az szép, és klassz hogy nem nyomnak el azok a dolgok amik valamilyen szinten mindenki életében jelentkeznek elõzményként. Én sem értek egyet ezzel a lekezelõ-leegyszerûsítõ "tini" jelenéggel. Az egész az egyedi történetek, az elnyomások és a szellemi szabadság küzdelme, ami vég nélkül jelen van. Idõvel vagy szerencsésen (?) "szabad" marad az ember (ha van ilyen, az szintén nem túl jó), vagy szerencsés ügyességgel sikerül ellenállnia, illetve megtanul valahogyan védekezni (ami sokszor azt jelenti, hogy "felnõttkorunkra" olyan szokásokat veszünk fel, illetve szellemiséget sajátítunk el, mint a cinizmus, a pozitivizmus, vallások vagy egyéb [azt hiszem minden esetben] filozófiai tartalmú "hozzáállás") vagy rossz esetben a támadás, az erõszak, a nihilizmus, vagy a "depresszió" (ez alatt az elnyomásnak való engedést értem, az elõbbi lehetõségben ez inkább egy kis melankólia szintjén, rapszodikusan jelenik meg) irányába húzódik vissza az ember szelleme. Na mielõtt megint belemegyek a saját kis (védekezõ) "filozófiámba", gyorsan kilyukadok oda hogy hát az unalom az egy fogós kérdés. Nagy filozófiai irodalom is foglalkozik a dologgal viszont sajnos nem tudok ajánlani mert sajnos nem filozófia szakra járok :) . Illetve ezt az oldalát még nem közelítettem meg. Én inkább egy "pozitivista" utat választottam, azokra a pillanataira az életemnek, amikor a szellememre vagyok utalva és nem sodornak az (egyébként szintén más emberek által kitalált) események ("unatkozom"). De közben igyekszem átfogó képet alkotni minden lehetséges útról és tartalomról. Érdekes, de én mondjuk nem igazán szoktam unatkozni. Vagy csak nem úgy hívom, mert pl. az sem a legizgalmasabb tevékenység hogy mások gondolatfoszlányait hajkurászom az interneten és új kapcsolódási pontokat keresek. Végsõ soron szerintem az "unalom" egy rendkívül izgalmas dolog/állapot. Ilyenkor nézek szembe magammal, ilyenkor értékelem át a tapasztalataimat, ilyenkor fûzöm össze a szétesett darabokat - és máris valamilyen aktivitás van az "unalom"ban. Nem tudom, mikor akad meg az ember, és fogalmazódik meg bennünk az, hogy: "unatkozunk". Talán valamire várunk, és ahhoz a gondolatszálhoz ragaszkodunk, amit a várt dolog megérkezéséhez kapcsolódik, és az lendítené tovább. Mi pontosan az érdeklõdési köröd? milyen sport, milyen könyvek &c. Akkor talán könnyebben tudok javasolni "átlendítõket" :)
A kérdező hozzászólása: Lehet, hogy igazad van, ilyenkor kéne feldolgozni magamban a dolgokat, de ilyeneket inkább este, lefekvés után szoktam, nem hiszem, hogy napközben egy helyben tudnék ülni, hogy ilyeneken gondolkozzak. Tájfutok heti 2x, de nem igazán szeretem, mint már írtam, inkább táncolnék. Könyvek pedig, szeretem az izgalmasakat, durvábbakat is (jeaniene frost: karó és sírhant), evermore, ha esetleg ismered, és hasonló kissé emberfeletti történeteket. Szeretek zenét hallgatni, énekelni. Szeretnék olyan örökké pozitív ember lenni, ehelyett egy csomószor süllyedek depresszióba. És nagyon nagy hangulatingadozásaim vannak. :/ Tehát ha pl. sokaig ülök egy helyben (otthon) elkezdek unatkozni, vagy belegondolok, hogy milyen unalmas az életem, meg én is, és ettõl egyre depisebb leszek.
Ismerkedj új emberekkel, fõként fiúkkal:D


Mi bajom lehet? Depressziós vagyok? Vagy ez más? Egyszerűen csak unalmas az életem?

Na, szóval az a helyzet, hogy 14 és 16 éves korom között brutálisan depressziós voltam. Ez alatt azt értem, hogy TÉNYLEG depressziós, de annyira, hogy azt csak egy különösen tehetséges költ? tudná szavakba önteni. Akkoriban minden nap azért kellett küzdenem, hogy ne öljem meg magam stb... Ráadásul volt rá okom is. Még anno, 3 éve leírtam ide a problémákat, és még az életvidám válaszolók is csodálkoztak, hogy ilyen nehéz élethelyzetben nem öltem meg magam. Brrr, még most is fáj, ha visszagondolok azokra az id?kre.

Legjobb válasz: Ahhoz fiatal vagy,hogy így gondolkodj. Keress magadnak egy állást, tanulj, dolgozz magadért, szedd össze magad, és értékeld az életed,mert másnak fele ennyi nem jutott,mint neked. Gondolj bele,hány kicsi gyerek,hány életerõs,élni akaró felnõtt fekszik a kórházban, fele ennyi eséllyel,mint ami neked van. Undorító ez a hozzáállás, és érthetetlen,hogy nyugtatózod is magad mellé,nincs senki,aki figyelne rád? Jusson eszedbe,hány ember lenne HÁLÁS az életért,te meg elb.szod a sajátodat azzal,hogy gyenge vagy, és lusta.Ennyi az egész. Semmi másról nincs itt szó,csak arról,hogy nincs benned annyi,hogy felállj a sz.rból,amit te okoztál magadnak. Nem a családod,nem a barátaid,nem az élet,nem Isten,nem az Univerzum,hanem Te magad. Képzeld el,hogy ezt,amit itt leírtál,elõadod egy beteg,ámde élni akaró embernek. Szerinted mit érezne?Elcserélné veled az éveit,hogy élhessen egy kicsit,te meg nevetséges gyökér módon elherdálod azt,ami megadatott neked. Mindent összevetve: mentálisan beteg vagy-e,vagy sem,szánalmas és nevetséges a hozzáállásod. A te lelkednek nem pátyolgatás kell,hanem seggberúgás, valami munka,amivel lefoglalod magad,tanulás, esetleg barátnõ,mert azt se tudod,jó dolgodban,hogy mit csinálj. Szégyelld magad. Tanuld meg értékelni,hogy élsz, és kezdj magaddal valamit. Nem tudlak sajnálni téged,bármennyire is szomorú,ami a családodban történt, vagy az,hogy a világ "nem ért meg". Csodálod? Te mit mutatsz kifelé? Mit adsz az embereknek? Azt,hogy "semmi sem érdekel." Hát,te sem érdekled õket,ha így állsz hozzá. Úgyhogy én a helyedben nem a gyakorikérdéseken keresném a választ,hanem saját magadban.Jah,hogy ahhoz össze kéne szedned magad? Rajta. Élsz, megadatott,hogy rendelkezz az élet nevû ajándékkal, ami másnak,olyan embereknek,akik mindent megadnának az életért, nem adatott meg. Ezt talán nem kéne lesz.rnod.

Ahhoz fiatal vagy, hogy így gondolkodj. Keress magadnak egy állást, tanulj, dolgozz magadért, szedd össze magad, és értékeld az életed, mert másnak fele ennyi nem jutott, mint neked. Gondolj bele, hány kicsi gyerek, hány életerõs, élni akaró felnõtt fekszik a kórházban, fele ennyi eséllyel, mint ami neked van. Undorító ez a hozzáállás, és érthetetlen, hogy nyugtatózod is magad mellé, nincs senki, aki figyelne rád? Jusson eszedbe, hány ember lenne HÁLÁS az életért, te meg elb.szod a sajátodat azzal, hogy gyenge vagy, és lusta.Ennyi az egész. Semmi másról nincs itt szó, csak arról, hogy nincs benned annyi, hogy felállj a sz.rból, amit te okoztál magadnak. Nem a családod, nem a barátaid, nem az élet, nem Isten, nem az Univerzum, hanem Te magad. Képzeld el, hogy ezt, amit itt leírtál, elõadod egy beteg, ámde élni akaró embernek. Szerinted mit érezne?Elcserélné veled az éveit, hogy élhessen egy kicsit, te meg nevetséges gyökér módon elherdálod azt, ami megadatott neked. Mindent összevetve: mentálisan beteg vagy-e, vagy sem, szánalmas és nevetséges a hozzáállásod. A te lelkednek nem pátyolgatás kell, hanem seggberúgás, valami munka, amivel lefoglalod magad, tanulás, esetleg barátnõ, mert azt se tudod, jó dolgodban, hogy mit csinálj. Szégyelld magad. Tanuld meg értékelni, hogy élsz, és kezdj magaddal valamit. Nem tudlak sajnálni téged, bármennyire is szomorú, ami a családodban történt, vagy az, hogy a világ "nem ért meg". Csodálod? Te mit mutatsz kifelé? Mit adsz az embereknek? Azt, hogy "semmi sem érdekel." Hát, te sem érdekled õket, ha így állsz hozzá. Úgyhogy én a helyedben nem a gyakorikérdéseken keresném a választ, hanem saját magadban.Jah, hogy ahhoz össze kéne szedned magad? Rajta. Élsz, megadatott, hogy rendelkezz az élet nevû ajándékkal, ami másnak, olyan embereknek, akik mindent megadnának az életért, nem adatott meg. Ezt talán nem kéne lesz.rnod.
Hát tényleg elég összetett a helyzeted, de az jó, hogy végülis elég reálisan átlátod a dolgokat magad körül. Én azt mondom, keressél meg egy pszichológust, és az tud segíteni. Én jártam egy jó pszichológushoz, a neve Szokolai Árpád, és úgy tudom, hogy a diákoknak ad kedvezményt, merthogy õk még nem tartják el magukat, de attól még szükségük lehet segítségre. Egy alapítványnak a munkatársa, meg ilyen újságokba is szokott írni cikkeket. Nekem nagyon sokat segített, amikor szorongásos rohamaim voltak. Szerintem keresd meg, v agy írjál neki, vagy valami, mert tuti, hogy tudna segíteni neked is.
Ha így áll a helyzet, ahogy leírtad, akkor is csak te segíthetsz magadon. Szard le a rokonokat, sz---rd le a többi embert.Ha ott van neked édesanyád, akit normálisnak tartasz, hozd rendbe vele a kapcsolatodat.Fiatal vagy, vannak lehetõségeid...a rokonokat tényleg le kell sz..rni! kit érdekelnek? Senkit, felesleges rajtuk mérgelõdni. Amit érzel, az a tompaság, hogy unalmas az életed. Képzelj el magadnak egy életet, amit élni akarsz.Olyan nincs, hogy semmi nem jut eszedbe.Biztos nem vagy egy hülye gyerek, ha eljutottál odáig, hogy feltedd a kérdést.Amit érzel, sokan érzik igen...el fog múlni, igen: ha akarod.Ha elmész emberek közé, vagy akár pszichológushoz.A problémák elõl nem menekülni kell, hanem megoldani õket.Az unalommal is lehet mit kezdeni... hajrá! Ne másokkal foglalkozz, hanem magaddal!
A kérdező hozzászólása: Ejj, de jó oldal ez gyik.hu :D Viszont szerintem ti valamit félreértettetek. Nem vagyunk gazdagok, nincs sem úszómedence, sem BMW. De abban is igazatok van, hogy az élethelyzetem nem indokolna ilyen hozzáállást. ÉS PONTOSAN EZ A BAJ! Fogalmam sincs, hogy miért érzek így, ahogy érzek. Most mondhatjátok, hogy ilyen-olyan módon vagyok hülye, de tehetek én róla, hogy így érzek?! A pofonokról-seggberúgásokról meg annyit: egész életemben ilyeneket kaptam. Szerintem éppen ez a baj, hogy engem túlságosan is nevelni akartak. Az engem körülvevõ emberekrõl meg annyit: a rokonunk, akirõl írtam, valószínûleg elnyomja magában a leszbikusságot, nárcisztikus és olyan gyerekes kényszerképzetei vannak, miszerint anyám egy bérgyilkost akar ráküldeni(ez nem vicc). Apám alkoholista volt, már józan. Az életben semmire sem vitte, és ahányszor csak lehetõsége van, eltolja maga elõl. De megtalálta a saját szintjét: náci lett. Nem képletesen, hanem tényleg: apám egy Hitler-fan. Van egy nagynéném, aki ugyancsak bolond, semmi pénzérzéke nincs, már 20 milliós hitelt halmozott fel, és mindeféle kétes alakokkal áll össze. Persze az õ ügyeit is mi finanszírozzuk. Az egyetlen normális ember anyám, de õ meg kb. tehetetlen a sok hülye rokonunk miatt. Ha sikerül külföldre költöznöm, akkor valószínûleg nekem kell onnan eltartanom az összeset, pedig valójában csak anyám érdemelné meg. Most ez a helyzet, összefoglalva. Én ennek dacára optimista voltam évekig, és lényegében egyik napról a másikra változtam át ilyen "leszarok mindent, mert én már láttam mindent" emberré. De miután engem egész életemben csak nevelni akart mindenki, a legkevésbé arra van szükségem, hogy itt az oldalon mindenféle idegentõl az olvassam, hogy én csak a lusta-semmittevõ ifjúsághoz tartozó, lázadó tini vagyok. Azért tettem fel a kérdést, hogy hátha van/volt valaki ilyen helyzetben, és elmondja, hogy ez miért van, elfog-e múlni, és egyáltalán mit kezdjek az egész helyzettel.
Azok, akik így gondolkodnak, nem érdemelnek két-három pofonon kívül semmit. Fogd magad, és kezdj el csinálni valamit, nagyon jó dolgod van, ha ilyen lehetõségeid adódnak, te meg itt siránkozol, hogy de szar neked... hát én nem tudlak sajnálni apukám. Érdekes, hogy akik szegényen élnek, mégis tudják szépen látni a világot, de te barátom, akinek ilyen lehetõségei vannak, sírsz. Menj el pszichiáterhez, az kineveli belõled a hülyeséget. Csodálkozol, hogy anyukád kiabál veled?Szerinted mit lát? Ezt, hogy szarsz bele mindenbe. Szerinted ez milyen neki? Ne õt hibáztasd ember, hanem saját magadat...tiszta hülye vagy, dühítõ a hozzáállásod...az ilyen emberek nem érdemelnek semmit azon kívül, hogy valaki helyrepofozza õket.Add elõ a hülyeségeidet olyanoknak, akik az életüket végigdolgozzák, hogy elérjenek valamit, tuti lenne hozzád egy-két keresetlen szavuk. Nevetséges...
Nah, ez az, amit úgy hívnak, hogy "szar ember."
ppfpff szánalmas gyökér senki vagy öcsém... az elsõ válaszoló leírta az igazságot. gyökér vagy... szégyelld magad!
Legyél józaneszü és vállald a jövõben, azokat a célokat, amelyek ki vannak tûzve eléd!Hiszen pénzed van, akkor már nincs gond és szerezni fogsz uj barátokat! Fel a fejjel és ne gyógyszerezd magadat, ne bolondozz!
Az a bajod, hogy túl unalmasnak tartod az életed. Ha találnál valami normális elfoglaltságot, munkát (mondjuk azért jobb lenne, ha készülnél is az érettségire), akkor nem jönnének rád az ilyen pillanatok. Viszont azt nem tudom felfogni, ha ott heverne elõtted az egész világ, mert k-ra irigyellek ezért, hogy 19 évesen kijutnál Dániába, ide-oda, és akkor te adod a pesszimistát. Eszem megáll! Már, bocs ezért az offolásért, de saját magad alatt vágod a fát ezzel a hülye bedepizõs nyavalygásoddal, ahelyett, hogy összekapnád magad, és koncentrálnál a jövõdre, mert, ha nem akkor rohadtul el fogod cseszni és akkor már nem fogsz tudni venni nyugtatót sem!!! Gondolkodj el ezeken!
Bár régi a topic, nekem is van hasonlóm, megértem a kérdezõt. Ennyire talán nincs vész nálam, de nálam is látszólag indokolatlan érdektelenség tört elõ minden iránt.

21 éves vagyok. Üres az életem! Folyton melót keresek de mindenhonnan elutasítanak, semmi nem jön össze, a családom széthullóban van, apám hozzám se szól. Van egy tökéletes barátom 100% minden téren, de mégis olyan unalmas az életem. Mit tehetnék?

Itthon döglök, nincsenek haverjaim, és a pasim is mesze lakik.Szerencsétlennek és haszontalannak érzem magam amiért nincs melóm. Más osztálytársam aki kikerült a suliból már dolgoznak. Rosszul esik hogy én meg itt vagyok meló nélkül,miközben már jó ideje családot szeretnénk alapítani, de csak a pénz az akadája,még lakásunk is van.

Legjobb válasz: Hát igen igy gondolom. Mi mást tehetnék? Bulizzak?Keressek hobbit?(nincs kitartásom, abbahagynám egy hónap alatt)

A kérdező hozzászólása: Hát igen igy gondolom. Mi mást tehetnék? Bulizzak?Keressek hobbit?(nincs kitartásom, abbahagynám egy hónap alatt)
A kérdező hozzászólása: Sehonnan nem hívtak még vissza. Lesz most bõvítés a városunkban ápolóként oda is beadtam, talán eny kis protekcióval anyám által sikerülni fog:) Na ez egy életvélom viszont, azután a családalapítás:)
Az üres életed attól lesz tartalmas, hogy dolgozol és lebabázol, ahogy teszi azt annyi ember a környezetedben? Ez így egy kicsit furcsán jött le. Nincsenek barátok, na nem baj, majd a gyerek lefoglal?
Szegény gyerek! Ahogy megszületik, rögtön a nyakába kell vennie az anyja terhét :) Igaza van az elõzõ válaszolónak, egy gyerektõl nem lehet várni, hogy kitöltse az ûrt. Még egy stabil helyzetet is kicsit összekavar egy gyerek, hát még egy labilist... Igen, keress hobbit! Ne egész nap ülj és csináld a semmit, hanem keress valamit, amivel lefoglalhatod magad! Ja persze nincs kitartásod, jön a kifogás, hát bameg akkor biztos jó neked így azért csinálod ezt! Szedd már össze magad, egy gyereket nem szülhetsz meg így, hogy még magadban sem vagy biztos :)
Bocsáss meg kedves kérdezõ: Mi a végzettséged, és hol keresed a melót?
Jut eszembe: Ha van egy 100%-os barátod, gondolom neki van munkája. És ha van lakásotok, akkor össze is költözhettek. Gondolom, apukád már nagyon unja, hogy otthon hûtöd a levet.
Tanulásról nem esik szó. Akárcsak otthoni nyelvtanulással is képezhetnéd magad. Életcélt neked kell találnod!
A kérdező hozzászólása: Hát köszike rendesek vagytok. Kereskedõ a szakmám és ápoló, de nem szeretnék korházban dolgozni. Viszont az összes idõsek otthonába és klubba már beadtam az önéletrajzom. Nyelvet tanulok itthon, az leköt. És igazatok van!! Amíg nem vagyok biztos magamban, addig nem lehet gyerekünk. Nem költöznék még össze vele, van melója, de nagyon labilis, és egy keresetbõl szükösen lehet megélni fõleg télen.
ápoló???? SZeptemberben voltam a munkaügyiben pályamódosítási tanácsadáson és ott mondták, hogy õk még soha-de soha nem találkoztak ápolóval. Az egyetlen biztos szakma (nem megbecsült, nem megfizetett, de legalább biztos) ma Magyarországon az ápolónõé. Ezek szerint mégsem?
Csak akkor unalmas az életed ha egy balf*sz wagy(már bocsánat a kifejezésért!)Az élet értelme az hogy yól érezd magad.
"Az élet célja a küzdés maga" Madách;Az ember tragédiája
Azért gazdagnak sem olyan jó lenni, mert ha pl. úgy nézzük akkor mindent megvehet amit akar. Így meg kicsit unalmas lenne az élet, hogy semmiért nem kell küzdeni..:/
A te életed lehet unalmas, de az enyém biztos nem. Kiélvezem minden pillanatát, imádok az élvezeteket habzsoltni, imádok élni. Én boldog vagyok! Amúgy miért nem teszel vmit, hogy boldogabb légy?
Nézd..te alakítod az életed. Mindenkinek más a fontos az életben. Én sem születtem dúsgazdag családba, de voltak/vannak céljaim, amiket mindenképpen meg akarok valósítani. Persze..egy szegényebb embernek sokkal nehezebb megvalósítani az álmait, mint egy gazdagnak.De ez a kitartáson is múlik..Nekem a karrier fontos, valószínûleg soha nem fogok férjhez menni és nem lesz gyerekem. Valakinek a szerelem és a család fontosabb, mint a karrier. Viszont minden megvalósítás áldozatokkal jár..Voltak már pillanatok, amik miatt majdnem feladtam az álmaimat, de a legnehezebb idõkben mindig jön valami segítség. Ki kell élvezni az életet és nem úgy kell felfogni, hogy ez egy értelmetlen játék, aminek a végén úgyis vesztünk.
az, hogy érezd jól magad, és élvezd ki az életet.
Nem a megszokott dolgokra kell gondolnod, hogy mi értelme amikor új unalmas és én tán semmit soha nem fogok végig vinni, nem fogják ünnepelni a nevemet és kiállítani az alkotásomat. De akkor is vagyok valaki, és van értelme ennek a kis életnek ami bennem van ami lüktet, hogy hajszoljam az életemet próbáljak, ki mindent, bizonyos keretek között. Az emberi életet egy igen fontos érzés mûködteti az érzelmeink. Mi nem ösztönösen érzünk, mint az állatok többsége. Szeretettbõl áll össze életünk értelme. Minden évben szeretsz valakit, és valamit. L/22
utolsó: 16 éves létedre sokat tudhatsz róla :) ..., aranyos vagy, kár hogy nincs igazad válasz: mindenki maga alakítja az életét, próbálj meg kikapcsolódni, barátokkal elmenni szórakozni, lásd meg az élet szépségét, ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog rád, tapasztalat ;)
De ez csak nalunk van igy.Aki retek gazdag, az elvezi az eletet.Nekunk meg maradnak az apro oromok.
semmi értelme nincs. :/ legalábbis én igy gondolom... 16/L
én még arra is gondoltam hogy minek is élünk? csak élünk, nem csinálunk semmit.... max szánalommal párosítjuk az "életet" =s én így gondolom

Holnap karácsony és fingom sincs hogy mit adhatnék a 17 éves bátyámnak. Készíteni gondoltam valamit, de nem rajzolni vagy festeni mert azt egy kicsit unalmasnak találom. Mit adhatnék neki?

Legjobb válasz: Kicsit késõn jutott eszedbe... Egyébként egy playlist a kedvenc zenéivel hatásos tud lenni, és még el tudod készíteni.

Kicsit késõn jutott eszedbe... Egyébként egy playlist a kedvenc zenéivel hatásos tud lenni, és még el tudod készíteni.
Jaja vagy egy cd a zenéivel. A rajz és a festés se rossz ha ügyes vagy és bele lehetne majd rakni egy keretbe és kirakni a falra. Vagy ha tudsz beszerezni egy számitõgépes játékot... Vagy egy darab anyagból egy kicsi blúzzot varsz ráirod filcel a legyjobb bátty és ráadod egy plüssmacira :) ) vagy ha be tudsz szerezni egy sima csészét és ráírod ugyanezt vagy a kedvenc bandája nevét...
A kérdező hozzászólása: Köszi. CSodálatosak vagytok. Boldog karácsonyt! :)

Kicsit unalmas az öltözködésem, Mit tegyek?

Nah szóval 16 éves fiú vagyok kb 60Kg és 175cm magas, kicsit unalmas az öltözködésem már többen is mondták. Tudnátok pár tippet adni hogy hogyan lehetne divatosabb az öltözködésem. Ha kérhetném minden válasz maradjon a kérdéssel kapcsolatban és részletesen irjátok le.

Legjobb válasz: Szia! :) Mit szólnál ehhez? Sportcipõ, nadrág, sima fehér póló, és rá egy kockás ing? :)

Unalmas az életem, mit tehetnék, hogy ne így legyen?

Sziasztok!

Legjobb válasz: Keresd a társaságot, ne várd, hogy az találjon meg téged. Kicsit pörögj fel, mert nekem úgy tûnik, hogy ez a magányos életmód már kezd maga alá temetni! Tessék pörögni és nem a gép elõtt punnyadni!

Keresd a társaságot, ne várd, hogy az találjon meg téged. Kicsit pörögj fel, mert nekem úgy tûnik, hogy ez a magányos életmód már kezd maga alá temetni! Tessék pörögni és nem a gép elõtt punnyadni!
Ugyanilyen vagyok, csak lányban.. Szóval megértelek, barátom. 18L
Én is így voltam és csak dolgoztam dolgoztam (SÖRRE SEM KÖLTÖTTEM) egyszer csak azt vettem észre 28 évesen hogy Qrva sok pénzem van. 2 évig nem dolgoztam csak éltem kocsikáztam nyaraltam stb pár barátot találtam és egy feleségnek való lányt is a sok kis nyávogós egyetemista p.icsa között. Most újra csak dolgozom dolgozom dolgozom de vannak már barátaim és menyasszonyom és útban van a baba is. 34éves vagyok.
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Elsõ: Igazad van, tényleg.. Mert nem szoktam meg, hogy egyedül vagyok ilyen helyzetben, de így meg nehéz. Nem tudok felpörögni, pedig szeretnék.. Második: Sajnálom.. Ez az életmód engem tényleg felemészt, nem kell ez nekem.. De mégis ezt kapom.. Te lány vagy, azért szerintem egy lánynak sokkal jobb a helyzete a mai világban, bármikor, bárhol kap pasit, fõleg ha még jól is néz ki. És ha már nem vagy egyedül, akkor nem unalmas az élet. :) Harmadik: Ez szép.. :) Bár úgy gondolnám Én, hogy nem éltem, mert most is ezt gondolom, nem élek.. De a vége a történetnek szép, komolyan mondom, és gratulálok a babához. Mondjuk ez feledteti az egészet, meg hát úgy repülnek az évek.. Igen, azért lehet érezni a különbséget, hogy dolgozol, dolgozol, dolgozol, de nincs senkid. Vagy ha dolgozol, és van mellett valaki, sõt! még gyerkõc is lesz. :) Velem az a nagy baj, hogy nagyon nem szeretek ilyen téren egyedül lenni, ezért voltam már olyan lányokkal is több hónapot, akibe igazából nem is voltam szerelmes.. Persze, hogy tönkrement, mint a mostani is..

Mit csináljak? Unalmas az életem nem csinálok semmit és nagyon zavar.

Vannak terveim, van egy hobbim amit majd késöbb amikor felnõtt leszek csak akkor tudok majd megvalósítani... De most így 16 évesen nem csinálok semmit azon hogy hétvégén egyszer elmegyek edzésre... vannak barátaim, osztálytársak inkább...Az egyikük vagy messze lakik, vagy nem ér rá soha sem jó semmi és ez már így tart régóta ezért már csak alig próbálkozok és ez õrjítõ:( Szeretnék egy új sportot vagy hobbit találni magamnak de mint persze minden tizenéves lány egyedül én nem merek semmit...

Legjobb válasz: Én japánul tanulok, nagyon érdekes és hasznos. Önállóan is hozzákezdhetsz, én is úgy kezdtem, aztán ha késõbb is érdekel elmehetsz tanárhoz. A felesleges szabadidõdet garantáltan leköti. :)

Én japánul tanulok, nagyon érdekes és hasznos. Önállóan is hozzákezdhetsz, én is úgy kezdtem, aztán ha késõbb is érdekel elmehetsz tanárhoz. A felesleges szabadidõdet garantáltan leköti. :)
Gyere fel hozzám van egy üveg whiskym ;)
A kérdező hozzászólása: Megyek:'D


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!