Találatok a következő kifejezésre: Ugy érzem az egyik (405 db)

Szoptatas alatt el lehete menni egy rak szureses vizsgalatra? Mert ugy erzem az egyik mellemben van egy csomo.

Legjobb válasz: Rákszûrésre persze, azt hüvelyben végzik. A mellet szerintem ilyenkor nem röntgenezik, de uhot csinálhatnak, ha indokoltnak látják. Nem csak tejcsomód van? Mert azt meg egyszerûen fel lehet maszírozni a meleg zuhany alatt. A védõnõd segít, hogyan.

Rákszûrésre persze, azt hüvelyben végzik. A mellet szerintem ilyenkor nem röntgenezik, de uhot csinálhatnak, ha indokoltnak látják. Nem csak tejcsomód van? Mert azt meg egyszerûen fel lehet maszírozni a meleg zuhany alatt. A védõnõd segít, hogyan.
Gondolom a kérdezõ mammográfiára gondolt(a cici "rákszûrésére").Nem.Csak ha már kb.min. 3-4 hónapja nem szoptatsz.
Menj el emlõ uh-ra. Azt is ott csinálják ahol a mammográfiát, kell hozzá beutaló vagy a nõgyógyásztól, vagy a háziorvostól. Nekem is van egy csomóm, mi is azt hittük a védõnõvel, hogy tejcsomó, de nem tudtam kimaszírozni, ezért elküldött a nõgyógyász uh-ra. Szoptatás alatt csak ezt ajánlják. Viszont elképzelhetõ, hogy elküldenek citológiára is, ahol mintát vesznek a csomóból. Nekem azt mondták, hogy valószínüleg megrugott a gyerek, ezért van a csomó.

A bal felső 1-es fogam mögött mindig úgy érzem, mintha egy kis része lenne belülről egy másik fognak, de van, amikor eltűnik, és csak az ínyem érzem, viszont olyan is, hogy közel egy mm-t érzek mögötte. Ez mi lehet?

Szóval a fels? középs? metsz?fogamnál, már sok éve. Egyébként hordtam fogszabályzót, de meguntam, és kicsit feleslegesnek tartottam, szóval már nem.

Legjobb válasz: Feltennéd kicsit összeszedettebben a kérdést? Vagy csak én nem értem? :)

Feltennéd kicsit összeszedettebben a kérdést? Vagy csak én nem értem? :)
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, ezen mit nem lehet érteni.:D szóval a fogam mögött úgy érzem néha, mintha lenne még egy fog egy része.
ja, így már értem :)
de most értettem a kérdésben is, lehet, hogy a 2 órai szövegértelmezés nem ment ilyenem nekem is volt, de elmúlt, a nyelvemmel szoktam tapogatni, de fogorvoshoz sem mentem vele, én készpénznek vettem, hogy mindenkinek ilyen :D és nem lett belõle semmi baj, még egy fog sem bújt ki 26/N

Akinek nagyon sírós babája volt segítsen, mert úgy érzem teljesen egyedül vagyok! Tényleg csak az első 3-4 hónap ilyen nehéz? Tényleg elmúlik idővel? De legalábbis javul a helyzet mert úgy érzem tarthatatlan ez az állapot!

Most 2 és fél hónapos a lányom és ha nem eszik éppen akkor sír. Éjjel jó baba, nagyon jól alszik, bár 1X fel kell hozzá kelni etetni, de egyból visszaalszik. Viszont nappal alig alszik és csak sír-sír-sír. 2 etetés között állandóan sír. Néha játszik 10-20 percet aztán kezdi. Ha sír a vállamon nyugszik csak meg, de mászkálni kell vele! Ha megpróbálok leülni kezdi a sírást... Nem tanácsot kérek, hogy mi segít enyhíteni a sírást mert már mindenen végigmentem: hasfájásra az összes csepp, hordozókendő sem jó mert abban nem a vállamon van, bebugyoláltam, masszíroztam, énekeltem, altattam mindenhogyan, hintáztattam ...stb, stb, stb. 2 hetes kora óta ilyen! A babakocsiban sem alszik csak fél órát... Amikor ritkán nem sír akkor élvezettel játszik. A kezünkben is mosolyog ezerrel. Jól fejlődik, szóval amúgy egészségesnek tűnik. Volt valakinek ilyen babája? Változott a helyzet? Kérlek írjatok valami vigasztalót, mert nagyon kivagyok!

Legjobb válasz: Kapcsold be neki a porszivot. A feher zaj minden gyereket megnyugtat.

Kapcsold be neki a porszivot. A feher zaj minden gyereket megnyugtat.
A kisfiam ugyan nem volt ennyire sírós, de rengeteg problémával kellett szembenéznünk, míg pár hónapos volt csak. Elsõ baba volt, minden új volt nekünk, tapasztalatlanok voltunk. Egy ideig felcserélte az éjszakát a nappallal, hónapokig keserves volt az etetése, itatása, 4 hónaposan kórházba került, soha nem aludt el egyedül, nagyon sokáig nem tudtam tõle mozdulni sem, mert semmi nem kötötte le, szóval nagyon nehéz hónapok állnak mögöttünk. De aztán egyre jobban megismertük, szépen lassan minden problémára megoldást találtunk. 1 éves kora óta pedig határozottan sokkal könnyebb. Már másfél éves és még sokkal könnyebb. Nagyon sok kitartást kívánok, hidd el lesz jobb is és könnyebb is!:)
Ismeros emlekek, nalunk 4, 5 honaposan lett jobb. Addig ejjel-nappal sirt. Mint kiderult ehes volt, mert ahogy elkezdtem neki tejpepet adni nyugodtabb lett sokkal. Ezenkivul vettem egy adamo hinta utanzatot rugoval a vateran es abba nagyon jol elvolt, sokszor el is aludt. A hasfajasara sajna semmi szer nem hasznalt...
Szia! Tudom, hogy nem tanácsokat kértél, de egy valami még eszembe jutott, hogyan lehet "elviselhetõbbé tenni" a helyzetet, amíg ez van. Az én kisfiam is sokat van kézben, cipelve, mert úgy nyugszik csak meg. Ilyenkor be szoktam rakni a kedvenc zenéimet, felveszem és énekelek meg táncolok vele, ütemre lépegetek. Szóval ez a része nekem kikapcsolódás, és úgy látom neki is tetszik, nem sír, és mindketten elvagyunk így egy darabig, nem tûnik "nyûgnek" a cipelése:) )) Kitartást és jó babázást!
A kérdező hozzászólása: Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan vagyunk akik hasonló cipõben járunk! A környezetemben szinte mindenki mintagyerek. Az unokaöcsém és az unokahúgom most 1 éves, ketten együtt nem sírtak még annyit mint az én 11 hetes babám... Pedig sokat voltam velük, láttam hogy fejlõdnek, és persze mindig nagyon okos voltam a sogórnõimmel, hogy el ne kényeztessék azt a gyereket mert egész nap hordozgathatják utána. És tessék, megkaptam! Itt van a lányom akit egész nap hordozgathatok és vígasztalhatok... Úgy látom a válaszokból, hogy alapvetõen 2 féle jövõ várhat rám: az egyik, hogy ilyen természet és ilyen is marad, de majd hozzászokok és azért lesz jobb vagy pedig a szerencsésebbek közé tartozom és egyszercsak abbahagyja a sírást. Az utóbbiban nem ringatom magam, mert félek, nehogy csalódás érjen. Elvégre olyannak kell szeretnem a babámat amilyen! Egyébként az enyém is rettentõ élénk, néha megijedek, mennyire gyorsan fejlõdik. A babakocsiban le kell hajtani neki a tetõt és könyökölve néz kifelé... (talán ez az 1 helyzet amikor tutira nem sír) Ha hasra teszem kepeszt ezerrel, kúszna és kúszik is csak hamar bemérgesedik mert még nem megy olyan jól persze. Ha nem sír éppen akkor mindent és mindenkit néz, figyel ezerrel és mindenkire mosolyog! Mégegyszer köszönöm a válaszokat! A simplynoise linket megnéztem, mindenképpen kipróbáljuk, mert tényleg olyan az én babám is hogy megnyugszik a porszívó, hajszárító hangjára. Van egy altató macija amin a tenger zúgása megy és este arra alszik el és éjjel is arra alszik vissza egyetlen sírás nélkül! Nekünk ez nagyon bejött. Kár, hogy nappal nem mûködik...
elsõ vagyok, ez a simplynoise nagyon tetszik! :) Nem is tudtam, hogy a "zaj" jó hatással lehet. Az én babám a porszívót nem szereti, de a hajszárítót igen. A fehér zaj az jót tesz ezek szerint, vagy ez most hogy is van? Kérdezõ, még egyszer kitartást neked, látod, nem vagy egyedül, mind egy cipõben járunk úgy tûnik :)
Még egy tipp, ha a porszívó-zajt szereti: simplynoise.com Mi ezt nyitottuk meg, mert ha elalszik rá, lehet halkítani, de ha ébredezett, visszahangosítottuk. :) Nekünk 4-5 hónapos korában javult, de nem mondanám, hogy egyik napról a másikra. Most 14 hónapos, és egy kis ördögfióka, de imádnivaló. Õ már csak akkor sír, ha éhes, fáradt, alvásidõ lenne, vagy fáj valami.
Szia! Az én lánykám is ordított 8 hétig. Ugyan úgy, mint nálad. Szopi után, ha letettem, azonnal sírt, nem tudtam fejni, és semmi mást sem. Azt hittem megõrülök, meghittségre és boldogságra számítottam, nem ilyennek képzeltem az anyaságot(inkább visszavittem volna a kórházba). Elsõ baba, azt hittem depis lettem, de nem. Csak nem tudtam a helyzettel mit kezdeni. Aztán egyszer csak mintha elvágták volna. Egy édes csajszi lett, aki mellett fõzni stb. mindent meg tudok csinálni. Most 10 hós, 4. foga jön, és egy kis szepa szorongás szerû van nála, de ettõl függetlenül egy nagyon nyugodt, vidám baba most.
Az én lányom is ilyen volt.Második gyerek ráadásul és én már gyakorlottnak hittem magam.De õ csak sírt és sírt és hurcoltuk és hurcoltam magamon.Elmúlt féléves korára , azóta is õ egy figura .Egy nehéz eset csecsemõ kora óta.Most 3 éves elmúlt hatalmas az akarata .Nyugi elfog múlni hamarosan de ha olyan mint az enyém mindig új kihívások elé fog állítani benneteket.:)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a gyors válaszokat! Az elsõ válaszolónak írom, hogy erõs a gyanúm nekem is, hogy ilyen természet lesz. Mivel nem a klasszikus kólikás tüneteket produkálja, nem remélem, hogy egycsapásra mintagyerek lesz. Persze imádom a kis méregzsákot, de ezt azért nem könnyû megszokni... De ahogy írjátok azért talán remélhetem hogy idõvel valamivel könnyebb lesz a helyzet! A kaja szerintem elég amúgy. Szoptatom, hetente 150 g-ot mindig, de van hogy többet is hízik. Rengeteget bukik amúgy, voltunk hasi UH-n is emiatt még a kórházban, de azt mondták minden rendben van vele! A nehéz az egészben tényleg az, hogy semmit sem tudok csinálni mellette. És itt most nem arra gondolok, hogy olvasni szeretnék vagy kártyázni, hanem az alapvetõ háztartási feladatok elvégzésére... Ezt a kérdést is úgy írtam ki hogy természetesen sír... WC-re pedig úgy megyek mint akit az oroszlánok kergetnek.
mármint hogy az elsõ voltam...
Utolsó vagyok, még valami: Elég neki a kaja? Szoptatod? Nem lehet hogy éhes marad?
A kérdező hozzászólása: Kedves válaszolók! 3 hete írtam ki ezt a kérdést kétségbeesésemben és örömmel írom hogy azóta nagyon sokat javult a helyzet! Most 14 hetes a kislányom és ha ügyesen alakítom a napunkat akkor már szinte alig sír. Az elmúlt hét hozta a nagy áttörést (tényleg lehet valami ebben a 3 hónapos fordulópontban...). Lényeg hogy nem egész nap a vállamon kell cipelnem, már elég ha csak magam mellé rakom a kanapéra, ágyra és kicsit segítek neki a játékban. Sõt, van hogy egész sokáig egyedül is elvan a játékaival! Tegnap már sikerült itthon is elaltatnom a kiságyában napközben és aludt 1 és negyed órát. Ez rekord!!! Persze így sincs olyan sokmindenre idõm, de legalább már nem a sírást hallgatom, hanem vidáman telik a nap! De hogy panaszkodjak is egy kicsit: éjjel sajnos újabban 2-3X kér enni..


Miért van az, hogy sokszor úgy érzem, mintha egy dolog velem már megtörtént volna a korábbiakban?

Legjobb válasz: ezt hívják deja vu.nak (dézsá vü, így már biztos hallottad. ) Több magyarázat létezik rá, a legtudományosabb az, hogy az egyik szemed által befogott képet az agyad hamarabb értelmezi, így a másiknak már az megtörtént, ezért érzed. Vannak ezoterikus magyarázatok is, hogy elõzõ életedben már láttad ezt, esetleg Mátrixban élünk, és néha hiba csúszik a programba. :D

ezt hívják deja vu.nak (dézsá vü, így már biztos hallottad. ) Több magyarázat létezik rá, a legtudományosabb az, hogy az egyik szemed által befogott képet az agyad hamarabb értelmezi, így a másiknak már az megtörtént, ezért érzed. Vannak ezoterikus magyarázatok is, hogy elõzõ életedben már láttad ezt, esetleg Mátrixban élünk, és néha hiba csúszik a programba. :D
Szia! Ilyen velem is sokszor elõfordul, de nem mindig, sõtt elég ritkán van az a borzongató Dejavu érzés, de az, hogy mintha ez már lett volna, az sokszor van. Én arra tudok gondolni, hogy gyakran vagy olyan hejzetben. Vagy régi emlék, ami egyszercsak feltör. Változtatni úgyse lehet:(
Ilyen már velem is gyakran elõfordult.Arra gondoltam , hogy talán megálmodtam , de ezek szerint...Ez a világ ki tudja hányadik csodája.

Mit tegyek? Úgy érzem minden el van veszve! Nem is tudom, hogy mit érzek az egyik osztálytársam iránt.

Két hete nagyon jól megvagyunk.Tegnap viszont bejelentette a barátn?mnek,hogy idegesíti,hogy mindig ott vagyok mellette.(pedig nekem úgy t?nt mintha ? kezdte volna a flörtölést)Ma viszont letagadta és próbált ugyan úgy jóban lenni mint korábban.Egy csaj megkérdezte t?le,hogy akarja e,hogy járjanak.Õ még nem mondott igent,de nemet sem.Lehet,hogy túl gyorsan rámozdultam?Vagy mi lett?

Legjobb válasz: Hagyd békén...hülyegyerek.. késöbb is csak a gondok lennének vele

Hagyd békén...hülyegyerek.. késöbb is csak a gondok lennének vele
felejtõs
Hát nemtudom még nem volt velem ilyen, de hát próbáljál sztem vele lenni és ha nem birsz várni akkor kérdezd meg te a járás dolgot. Mást nemnagyon tudok mit mondani. Sajna...
Szerintem itt max a gyerek van elveszve...

Van olyan anyuka, aki 5 hónap körüli babájánál még mindig úgy érzi, az egész nap csak egy nagy etetésből áll?

Kislányom mindig is rossz ev? volt. Korán elkezdtük a hozzátáplálást, azt szereti is, de emelett mégis úgy érzem, állandóan csak eszünk. Nem tud egy nagyobb mennyiséget enni, amivel 3-4 órát elvan. Napjában még vagy 10szer szopizik is.

Legjobb válasz: ennyi idosen én is eleget szenvedtem, én leginkább azért mert kevés volt a tejem és a fiam állandoan csak cicizett volna, aztán probálkoztunk tápszerrel, aztán ugye a hozzátáplálást...néha délig is pizsiben voltam, mert minek oltozzek fel??? aztán elhagytuk a szopit, maradt a hozzátáplálás meg a tápszer. Nem volt válogatos a fiam, de minden evés után még vagy 2 honapig igényelte a tápszert is, kb. fél-1 órával utána. Persze, mire erre rájottem, azt is kiszenvedtuk. aztán magátol megszokta és onnét fogva az etetés csak akkor borzalom, ha éhes ugyan, de szorakozik kozben és nem akar enni...Persze, néha most is vannak napok, amikor surubben eszik, de ugy általában 3-4 àát kibír, kozben esetleg kisebb nasi. 15 honapos most. Ne aggodj, jobb lesz, ha a picur megszokja annyira a szilárd ételt, hogy jol is lakik vele. csak ido kell hozzá.

ennyi idosen én is eleget szenvedtem, én leginkább azért mert kevés volt a tejem és a fiam állandoan csak cicizett volna, aztán probálkoztunk tápszerrel, aztán ugye a hozzátáplálást...néha délig is pizsiben voltam, mert minek oltozzek fel??? aztán elhagytuk a szopit, maradt a hozzátáplálás meg a tápszer. Nem volt válogatos a fiam, de minden evés után még vagy 2 honapig igényelte a tápszert is, kb. fél-1 órával utána. Persze, mire erre rájottem, azt is kiszenvedtuk. aztán magátol megszokta és onnét fogva az etetés csak akkor borzalom, ha éhes ugyan, de szorakozik kozben és nem akar enni...Persze, néha most is vannak napok, amikor surubben eszik, de ugy általában 3-4 àát kibír, kozben esetleg kisebb nasi. 15 honapos most. Ne aggodj, jobb lesz, ha a picur megszokja annyira a szilárd ételt, hogy jol is lakik vele. csak ido kell hozzá.
meg fogja kicsinyenként szokni, biztosan. en is el voltam keseredve, hogy bevágta az uvegnyi bébikaját vagy otthonit, és utána ugyanugy a tejet is. tízorai, ebéd és uzsi után ugyanugy...nem akrtam hinni a szememnek. és jopár hét után jottem rá, hogy ezért nyugos a gyerkoc, mert igényli még.lehet csak megszokásbol. aztán magátol elhagyta... azért is szopizhat olyan gyakran, mert szomjas, nem lehet? esetleg ha nem szeretnéd olyan gyakran, akkor megprobálni a vizet szomjuságra?
A kérdező hozzászólása: Ebédre kap vagy zöldséget, vagy gyümölcsöt. Van úgy, hogy 150-200ml-it is bevágott, majdnem lefordultam a székrõl! De összességében akkor sem változott a többi. És nálunk is úgy van, hogy utána, ha nem is rögtön, de kell szoptatni. Tápszert adnék én neki, de nem kell neki!
megint én: sokat változott nálunk, mikor végre bevezettuk a husit, nem sokkal utána maradt el a tej. lehet, hogy koze volt hozzá. ill. maga a gyumolcs sem volt elég táplálo, amíg nem keverhettem bele rizst, piskotát vagy kekszet...ha már tobb mindent fog enni, biztos jobban eltelíti.
A kérdező hozzászólása: Remélem így lesz! Szoktam vízzel kínálni, (teát, gyümölcslevet egyenlõre fölöslegesnek tartok), de vagy hülyén néz rám, vagy elkezdi röhögve rágcsálni a cumit, vagy iszik belõle, de utána ugyanúgy jöhet a cici is! :-)) Nemsokára bevezethetjük a husit, lehet, hogy az útválasztó lesz. Nem panaszként mondom, szívesen szoptatom, de valahol úgy érzem, ehhez õ már "nagy", hogy csak ennyi ideig legyen el kaja után. Illetve a jövõre gondolok, hogy nem szeretnék még 3 évesen is ott állni, hogy napi 10x eszünk, mert csak csipeget, és folyamatosan készen kell állni valamivel. Szeretnék rendszert!! Punktum! :-))) Köszönöm szépen a válaszokat!

Miért érzem úgy hogy az egyik legjobb barátom egyben a legnagyobb riválisom és ellenségem? 18/F

Legjobb válasz: bõvebben? gondolom ez valamilyen nõ ügy lesz.

bõvebben? gondolom ez valamilyen nõ ügy lesz.
Szeintem ez így elég paradox helyzet. Nem lehet a barátod az ellenséged. Vagy õ nagyon versengõ típus.
Van egy jó kis mondás: "Csak a barátaimtól mentsen meg az Isten, az ellenségeimmel elbánok magam is" :D
A kérdező hozzászólása: Egyik haveromról van szó.Tulajdonképpen csapattársam is. Pl:amikor valami sikerül neki az engem elszomorít és azt juttatja eszembe hogy szerencsétlenség vagyok és ezen rágódom viszont amikor nekem sikerül valami örömmel tölt el hogy neki nem sikerült. Állandóan keresem az olyan helyzeteket amikben rivalizálhatok vele illetve bebizonyíthatom hogy jobb vagyok nála.
Ez nem ellenség, hanem rivális ;) és teljesen természetes, fiúk szeretnek versengeni, én is szoktam versengeni haverokkal :D
Ha ezt nem veszed túl komolyan, akkor egészséges rivalizálás néven elmegy.
Hmm.. ez velem is így van néha.. hogy a másiknak van pasija, nekem nincs, õ szép én meg nem, neki sok haverja van, nekem kevés. Csak ne hagyd, hogy túl nõjön rajtad...
Szerintem ezt õ érezhetné így :D természetes érzés, de nincs értelme :)
Tök természetes.. Nekem is van olyan akivel szinte mindenben hülyeségben a riválist látom és egész évben kb vele versengek. Akár miben jobb vagyok nála vagy valami jobban sikerül , az az elsõ , hogy orra alá dörgölöm , de viszont õ is ugyan így viselkedik velem , de soha fel sem merült bennem az , hogy az ellenségem lenne..

Szerintetek is túlzásokba esik az anyám? Úgy érzem h egyre több mindenbe beleszól.

Nagyon szeretem őt,mindig számíthattam rá.Nemsokára szülök,a férjével nagyon sok mindenbe segítenek,de mostanában egyre idegesítőbb.A párommal külön élünk tőlük de egy faluban.Nagyon örülne a picinek de anyám kezd egyre erőszakosabb lenni.Mostanában semmi nem jó amit én főzök,mindig azt akarja h együnk inkább náluk,csak mert én másféle ételeket főzök mint ő,azzal biztos nem lakunk jól.A párom nővérével nagyon rossz a viszonyunk,mindig fúrni próbálja a kapcsolatunkat,egyszer elmondtuk ezt anyámnak azóta az van h majd ő elkapja az utcán meg csak találkozzon vele majd ő megmondja neki a véleményét hiába kértük h ne szóljon bele.A barátom nem lesz ott a szülésnél se ő se én nem akarjuk,erre anyám h majd akkor ő lesz ott,meg se kérdezett h szeretném-e.Egyébként nem mert ismerem túlaggódna mindent és csak idegesítene.Újabban az a baja h a barátommal napközben néha beülünk egy közeli presszóba(ami szerinte kocsma)inni egy üdítőt meg enni egy hamburgert és egy kicsit a barátokkal lenni.Mit tehetnék h nem bántsam meg de egy kicsit visszafogja magát?

Legjobb válasz: Finoman le kell állítani. Felnõtt nõ vagy, lassan anyuka leszel, el tudod magad is dönteni, hogy mi a jó nektek és magatokról is tudsz gondoskodni. És ha nem állsz a sarkadra, akkor ha megszületik a baba, akkor majd az õ ellátásába, nevelésébe is bele fog szólni. Azzal egyébként semmi baj nincs, hogy segítõ szándékkal elmondja a tapasztalatait, vagy ötleteket, tanácsokat ad, azt meg kell hallgatni, azt megköszöni az ember, mert lehet hogy lesznek köztük igazán hasznosak is, de amit nem akarsz, azt természetesen meghallgatok és úgy csinálod, ahogy neked tetszik.

Finoman le kell állítani. Felnõtt nõ vagy, lassan anyuka leszel, el tudod magad is dönteni, hogy mi a jó nektek és magatokról is tudsz gondoskodni. És ha nem állsz a sarkadra, akkor ha megszületik a baba, akkor majd az õ ellátásába, nevelésébe is bele fog szólni. Azzal egyébként semmi baj nincs, hogy segítõ szándékkal elmondja a tapasztalatait, vagy ötleteket, tanácsokat ad, azt meg kell hallgatni, azt megköszöni az ember, mert lehet hogy lesznek köztük igazán hasznosak is, de amit nem akarsz, azt természetesen meghallgatok és úgy csinálod, ahogy neked tetszik.
A kérdező hozzászólása: Hát még egyenlõre a baba dolgaiba nem szól bele pl:h miket veszünk v nem veszünk neki, de igazad van érzem h így lesz ha megszületik.Meg oda akar költözni hozzánk az elsõ 2 hétben, ott is akar aludni pedig kb 10 percre lakik tõlünk, hiába mondtam h nem kell.Csak ilyenkor azért kicsit aljasnak érzem magam mert a segítsége szülés után viszont tényleg jól jönne pl a fõzésben de azt nem akarom h mindig ott legyen.Ez nem olyan mintha kihasználnám?
Nézd, ha õ ajánlja fel a segítségét, akkor miért használnád ki? Nyilván az a természet rendje, ha egyszer gyereket vállalok, akkor azt a gyereket szeretni fogom és amennyiben tudom vagy amennyire szüksége van, segítem és ez nem csak a gyerekkorára érvényes. És szerintem ez egy abszolút oda-vissza mûködõ dolog, hogy ha megszületik az ember unokája, akkor a friss anyuka segítségére vagyok. Aztán meg ha nekem lesz szükségem a gyerekemre, mert éppen eltörik a lábam és jó lenne, ha valaki gondolna rám, mondjuk ennivaló és takarítás tekintetében, akkor jólesik, hogy számíthatok valakire. De én is azt gondolom, hogy ha csak pár percre lakik tõletek, akkor nem kell ott is éjszakáznia. Ha napi szinten besegít egy kicsit, az is bõven elég. Megmondod neki, hogy köszönöm, ha az elsõ napokban segítesz, nekem is könnyebb lesz, de felesleges, hogy itt is aludj, megvagyunk 3-an is.
Nem beszéllek rá semmire sem de hidd el ha megszülsz megváltás lenne ha édesanyád ott aludna. Eleve friss gátsebbel nem úgy mozogsz ahogy kellene (én pl. konkrétan az ágyba nem tudtam megfordulni egy pár napig) Nekem Édesanyám itt volt éjjel is az elsõ 1 hétben. Meg lett minden beszélve. Viszont ilyen viszonyban vagyok anyóssal illetve még ennél is roszabb! Mert egy lakásban élünk, õ is beleszól mindenbe, de õt egyszerûen nem lehet leállítani, se szépen se csúnyán. Azt gondolom beszéld meg anyuddal, hogy ha kell valami segítség vagy nem tudsz valamit, akkor majd szólsz neki, viszont hagyd egy picit rá az apróbb dolgokat. :) nyilván csak jót akar, és õ nevelt föl szeret Téged és csak segítene.

Úgy érzem engem egy nő se fog igazán szeretni, vagy egyáltalán férfi számba venni, hogy szüntessem meg ezt az érzést?

Mivel még egy n?vel se voltam soha semmilyen módon, el sem tudom képzelni hogy valaki folyton rám gondolna. Hogy az én arcomat, az én testemet tartsa a megfelel?nek. Mikor látok egy lányt akkor eszembe jut hogy miért pont én kellenék nekik mikor annyi jó pasi van. Tudom hogy nem vagyok jó pasi, de azt is tudom hogy nem vagyok ronda, mert neten keresztül mondták már nekem páran. De még se tudom elképzelni, hogy valaki küls?leg bels?leg egyaránt elfogad és vonzónak tart. Nem vagyok csendes típus de vad idegenekkel él?ben egyszer?en képtelen vagyok ismerkedni. Baráti köröm meg túl kicsi hogy onnan ismerkedjek. Egyre jobban igénylem a szeretetet, meg is olyan lehetetlennek t?nik az egész. Mindenki csak azt mondja hogy ismerkedjek meg majd jön az úgy is. De amíg elképzelni se tudom addig úgy érzem ez reménytelen. 21/f

Legjobb válasz: Ismerkedj nyugodtan, mert nem azon múlik, h el tudod-e képzelni. Ha nem vagy jóképû, akkor nehéz dolgod lesz ugyan, de ha ronda se vagy, akkor nem lehetetlen.

Ismerkedj nyugodtan, mert nem azon múlik, h el tudod-e képzelni. Ha nem vagy jóképû, akkor nehéz dolgod lesz ugyan, de ha ronda se vagy, akkor nem lehetetlen.
És a lakóhelyeden esetleg ismerkedni?
Megkérdezhetem, hogy mi volt az oka a sikertelenségnek?
A kérdező hozzászólása: Budapest de hiába vannak jó programok legtöbb pénz és idõ, meg egyedül úgy se mennék sehova. Egy egy program meg oké, de mindig nem menne, így már nem érvényesülne a nagy számok törvénye. múltkor voltunk egy kis koncerten, csoporttársam meg is próbált engem összehozni pár lánnyal, de nem volt sikerem
Melyik városban tanulsz? Nézz ki magadnak valami programot!
A kérdező hozzászólása: nincs idõm pénzem és energiám ennyi programmal fõleg hogy szinte senkit nem ismerek a városban csak a csoporttársaim, õk meg ugyanúgy nem érnek rá
A kérdező hozzászólása: gyávaság? talán, de az igazság az hogy kevés a lehetõség, suliba semmi, onnan este haza, nincs olyan szituáció amiben tudnék ismerkedni. 5 fõs társaság amiben vagyok nincs semmi lehetõség hogy õ általuk találjak valakit. az önértékelésemen kéne változtatni tudom, de annyian atgazoltak már rajtam nem csak nõk, férfiak, még a család is.
Azt nézem, hogy a legrondább, legnyámnyilább, legszerencsétlenebb férfiaknak vannak barátnõik. Nem ezen múlik. Hanem a számok törvényén. Mert van olyan nõ, aki pont olyat keres, mint Te vagy! A gond, hogy csak akkor találod meg, ha rengeteget mozogsz. Egyfolytában mozgásban kell lenni! Társaságról társaságra járni, az utcán nyitott szemmel, tánciskolák, klubok, teljesítménytúrák, sörözés etc. meg ne állj, házibulik, elegyedj szóba akivel csak tudsz és tartsd nyitva a szemed, és ne akarj annyira barátnõt. Egyszer csak ott fog állni elõtted egy, és nem lesz több kérdésed! De mozogni kell, nem kell erõltetni, mert egyszercsak ott lesz és tudni fogod, hogy õ kell Neked.
Szerintem önmagaddal kell tisztába jönnöd és elfogadni olyannak magadat, amilyen vagy. Nem vagy ronda, de lehet, hogy páran jobbak nálad, így mondhatnád azt, hogy átlagos vagy, de mégsem, mert minden ember egyedi.) Az önbecsülésedet kellene helyre tenni és el kell fogadni, hogy rád is vár valaki. Az ember társas lény, jó hogy igényli a szeretetet. Találj valami olyan elfoglaltságot, amiben ki tudsz teljesedni.
Ismerõs, pont ugyan ez van velem is. De mégis, õszinte véleményed szerint, hogyan tudod megszüntetni ezt az érzést? Tudom, hogy tudod. Én is tudom. Gyáva vagy. Ilyen fórumon feltenni egy ilyen kérdést, gyávaság. De ha tényleg nem tudod a választ, íme: - Öngyilkosság - Barátnõ szerzés De ha halálra dolgozod magad vagy olyan hobbit találsz ami teljes egésszében eltereli a figyelmed, azzal még kihúzhatod egy ideig.
A kérdező hozzászólása: hát nem voltam az esetük gondolom. nem akarok itt ismerkedni mert szinte mindig pesten vagyok és suli után is itt maradok, tavkapcsolat meg nem kell

Mit tegyek ha úgy érzem az egész életem egy nagy zsákutca (már öngyilkosságon is gondolkoztam)?

Most lettem els?s gimnazista,az ötéves Károlyi Mihány spanyol kéttannyelv?ben.Nem ebbe az iskolába akartam menni,hanem a Karinthy kéttannyelv?jébe,de oda csak németre vettek volna fel,angolra nem.Én még az utolsó hetekben is beiratkozásnál is mondtam anyumnak,hogy nem lenne-e jobb a német,mert abban van aki tud segíteni.A válasz mindig ugyanaz volt:mivel nagyon jó angolos vagy így a spanyolt kifogod rázni a kis újjadból!Én hittem neki.Ám amikor elkezd?dött az iskola a bajok is jöttek vele.Volt egy békatábor nevezet? hat napos kirándulás a kilencedikeseknek,ami azért kellett,hogy megismerjük egymást nem mondták el kikkel leszünk egy osztályban és véletlenszer?en összeraktak minket csoportokba,illetve házakat is ?k osztották be.Na most össze barátkoztam 5-6 lánnyal,és kb. úgy négy volt közülük akivel nagyon-nagyon szerettem volna egy osztályban lenni.Mind a négy gyereket berakták egy osztályba engem pedig egy másikba.Nagyon kiborultam,hiszen rosszul esett...az igazgatót is felkerestem szeptember elsején,hogy nem-e lehetne átmennem a másik osztályba.A válasz persze nem volt.Aztán ahogy elkezd?dött a tanítás próbáltam beilleszkedni és összebarátkozni az új osztálytársaimmal,mert azok a gyerekek akikkel táborban voltam egy idú után eltávolodtak t?lem,sose találkoztunk szünetekben sem,nem volt rá lehet?ség.Egy id? után sikerült is beilleszkednem és egész jól éreztem magam,de utána elkezdtünk jegyeket kapni és úgy,hogy az általánosban a legjobb tanulók közé tartoztam egy er?s iskolában,most a gyengékhez.El?ször spanyolból olyan négyeseket szereztem,utána most pedig már van két egyesem és egy kettesem is és két nagy négyes témazárom,ami mellé valószín?leg fog egy nagy kettes témazáró jönni,legjobb esetben hármas.Édesanyám erre azt mondta,hogy ebben a gimnáziumban ezek nem rossz jegyek.Hát téved.Én úgy érzem a többieknek sokkal jobban megy a spanyol kevesebb tanulás mellett,és ami a legroszabb folyton azt kérdezgetik ez hogy ment és amikor pl. mondtam,hogy egyes lett kiröhögtek és amikor látták,hogy nem nevetek velük akkor meg megkérdezték:na ne viccelj komolyan egyes lett??és ez írtózatosan rosszul esik.Beszéltem az osztályf?nökömmel,hogy mit lehetne tenni,azt mondta hoz teszteket amik segítenek kideríteni hogy mit csinálok rosszul.Ez volt szeptember hatodikán.Azóta sem hozta.Már voltam spanyol tanárnál,két órát spanyoloztunk és úgy írtam kettes vagy hármas NAGY DOLGOZATOT AMI KÉTSZERESEN SZÁMÍT!Ma nem mentem iskolába se,félek,hogy lemaradok a spanyolal,mert nincs egy ember akit?l elkérhetném a füzetet,hogy lemásolhassam!Már addig eljutottunk,hogy felhívtuk a Karinthy igazgatóját,hogy vegyen át az angolba!Aki azt a választ adta,hogy idézem "Pár ponttal csúszott le,ezért átvennénk.De nincs hely.Próbáljon meg hívni minket hetente,ha annyira rossz a helyzet,hátha lesz el?bb-utóbb egy hely.Majd ha már ténylegesen nincs értelme átjönni szólok,hogy többet ne hívjon akármi van."Bíztató,igaz?Anyám pedig a fejemhez vágta,hogy amiért sokat hisztizek és sírok azért ? mindent megtesz,keresett spanyol tanár,beszélt a karinthyval nem tud többet megcsinálni,de már teljesne kikészítem idegileg.És igaza van,ezt tudom.És most hatodikán megy m?tétre,hogy kivegyék a vese kövét!És a legrosszabb ebben,hogy folyamatosan mondja,hogy iylen okos vagyok,meg olyan,de ha annyira okos lennék akkor itt is sokkal jobb lennék,s?t a karinthy angoljába is bekerültem volna!És az fáj a legjobban,hogy a sikerélmények hiánya és próbálkozások kudarcba fulladása miatt teljesen megutáltam már most a spanyolt,az angolt meg imádom,most is az én dolgozatom lett a legjobb!Amivel semmit nem érek,mert ez SPANYOL ISKOLA!Egyszer?en nem bírom,úgy érzem semmire sem vagyok elég jó,hogy akármit akarok az nem sikerül,hogy én ezt nem fogom bírni,legszívesebben már kiúgranék az ablakon,hogy semmit ne érezzek ha nem félnék annyira,hogy életben maradok és hogy fájni fog!Már háromszor kimentem az úttestre egy autó elé,hogy hátha elüt,de eddig sajnos mindig csak rámdudált,hogy menjek az útjából...Pszichológushoz is kértem id?pontot,október 22.ére kaptam...És még az elhízástól is félek,nagyon nagyon 172 cm vagyok és 55 kg és tanévkezdete óta híztam két kilót és emiatt is legszívesebben a falnak mennék!!!Mit tegyek,lehet ez egyáltalán a büdös életben valaha jobb vagy tényleg jobb ha feladok mindent?

Legjobb válasz: Jah és ráadásul hiába mondja minden családtagom,hogy "helyes a pofim" és,hogy nagyon vékony vagyok,mégis egy rusnya dagadéknak látom magam.A kalóriákat is folyton csak számolgatom...komolyan én egy kész csapás vagyok,nem tudom minek születtem egyáltalán meg,az élet egy nagy [email protected]

A kérdező hozzászólása: Jah és ráadásul hiába mondja minden családtagom, hogy "helyes a pofim" és, hogy nagyon vékony vagyok, mégis egy rusnya dagadéknak látom magam.A kalóriákat is folyton csak számolgatom...komolyan én egy kész csapás vagyok, nem tudom minek születtem egyáltalán meg, az élet egy nagy [email protected]
Szia! A középiskola a nagy váltás fõleg lelkileg. Tudom nagyon kiborított, feszült vagy amiatt, hogy úgy érzed semmi nem jött össze, ebben a hónapban. Sokminden összejött sok adaállyal megbirkóztál, amirõl nem is tudsz. A legfontosabbak egyike, hogy sikerült beilleszkedni az osztályközösségbe, annak ellenére hogy azok a lányok akikkel jobabn megismertél a gólyatáborban más osztályba kerültek, tehát úgy érezted egeyedül vagy. Igen ennek ellenére sikerült új barátokat szeretni, befogadtak a többiek. Ez azért nagy szó. A nyelvtanulás igen a sapnyol új nyelv teljesen kérlek adj magadnak egy kis idõt ezzel kapcsaltban meg a jegyekkel kapcsoaltban is ez az iskola nehezebb mint az ált. suli, emiatt kell egy idõ amíg belerázódsz. Nem sikerültek a sapnyol dolgozatok, emiatt úgy látod nincs sikerélményed, emiatt nem szeretnéd folytani az egészet, kérlek kis türelmet magad iránt roppant nagyon az elvárások Lesz jobb hidd el 2-3 hónapon belül megoldódik ez. Ha gondolod írj egy privát üzit
A kérdező hozzászólása: de ha nem fog menni 2-3 hónap múlva meg már egy normális iskola sem vesz át és tanulhatok öt évig egy nyelvet amit utálok és nem fogom tudni és csak még többet fogok szendedni öt éven keresztül, mert jövõre meg folyton csak spanyolul beszélünk...:(( már teljesen idegbe vagyok hogy tudom, hogy holnap is be kell menjek!
de ha nem fog menni 2-3 hónap múlva meg már egy normális iskola sem vesz át és tanulhatok öt évig egy nyelvet amit utálok és nem fogom tudni és csak még többet fogok szendedni öt éven keresztül, mert jövõre meg folyton csak spanyolul beszélünk...:(( Jövõre akkor átmész másik iskolába, vagy addig még nagyon sok víz lefolyik a Dunán, azt nem mondom, hogy jövõ ilyenkorra megszereted a spanyolt (bár az is lehetséges :-), de azt igen, hogy addig még nagyon sokminden történik. már teljesen idegbe vagyok hogy tudom, hogy holnap is be kell menjek! Igen tudom nagyon nehéz ez kis kitartást és türelmet. Javaslom végy egy jó fürdõt és ha szereted masszírozd meg kicsit a nyakd és a vállad. Vagy sportolj kicsit
ha a kaloriaszámlálgatással telik a szabadidöd az elég sz.ar komoly önértékelési problémáig vannak a pszichologus jo ötlet. ne akarj anorexiáslenni, mmeg folyton fogyozni... ha salátán élsz az egyik pasinak se jön be.és a siránkozás se. fogadd el önmagad. én szintén 172 vagyok, de 70 kilo, néha +2-3. arányosan oszlik rajtam a felesleg de jol érzem magam, imádok enni, és mivel elfogadom magam igsy negem is minden pasi imád. hiába van csinos pofikád meg bomba alakod ha csak azt hallani töled h jaaaj kövér vagyok jaaaaj csak salátát rendelek mert az nem hizlal, jaaaj ugye hogy tul nagy a seg.gem?
A kérdező hozzászólása: úgy érzem ma volt a mostani korszak eddigi legmélyebb pontja.nem hittem volna, hogy még lehet rosszabb is.ma sem mentem be suliba, holnap sem kéne.de befogok mert félek az iskolától, de attól még jobban, hogy nagyon lemaradok.megint veszekedtünk anyukámmal az iskolaváltás kapcsán még pofont is kaptam és anyukám egyre rosszabbul van, azt mondja, hogy miattam.nem érzem úgy, hogy a pofont vagy a vádaskodást nem érdemeltem meg.mert igaza van.olyan bûntudatom volt, hogy sokáig azon gondolkoztam kiugrom az ablakon.végül azt sem mertem ezért inkább fogtam egy ollót és azzal karcolgattam a kezem...most ég is rendesen, de a szüleim nem vették észre.pedig látszanak a karcolás nyomai.
gratulálok..... ahelyett hogy elolvasnád felfognád mit irunk itt siránkozol nekünk.... egy szot semirtál hogy hasznos lenne e a válaszunk vagy valami, konkrétan blogként kezeled ezt az oldalt.... nem vagyunk kiváncsiak a siránkozásodra. nekem ennyiböl lejött hogy rohadtul nem akarsz változni pedig tisztában vagy vele , amint mondtad hogy megérdemled.de könnyebb sirni igaz? meg karcolgatni magad.meg s eérdemled h az emberek segitsenek neked. szánalmas vagy!
pszichiáterre szorulsz nem veszed észre?????? jo lenne ha végre tennél valamit, ha másért nem anyádért mert ha miattad szenved és te is elismered hogy hibás vagy jo lenne ha nem csesztetnéd a depresszioddal. de anyád is lehetne kicsit leleményesebb és elrángathatna dokihoz.ha meghalsz azzal csak még nagyobb fájdalmat okoznál neki!!! nekem 5 éve halt meg a hugom, 17 évesen agyhártyagyulladásban!!! anyám a mai napig nem heverte ki és sztem nem is fogja!!!!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!