Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő krizis helyzetet (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit tegyek? (többi lent)

Ha mondjuk tetszik egy lány és talizni akarnák vele egyből begörcsölök és félek minden lánytól... hogy tudnám ezt korrigálni? valaki segítsen légyszíves

1

Szerintetek kényes vagyok?

Szoktam szökdécselni a folyosón, énekelni, de egyébként jól tanulok. Van olyan feladat (mondjuk matekba vagy szövegértésbe) amit nem értek és azt kihagyom. Például tavaly verset kellett mondanom a nyolcadikosoknak, és én mondtam hogy nem szeretnék. Rám erőltették, szóval el kellett mondanom:/ Nagyon rosszul esett hogy ezt mondják hogy kényes vagyok.. Aztán egy másik alkalom, voltunk nyári táborba. Odaáll elém egy tanár és közli hogy fogalmazást kell írnom...Mondom hogy biztos nem, örülök ha órára megírom nemhogy külön. (nyolcadikos vagyok, minden héten kapunk fogalmazást, hogy a felvételin menjen) Minden versenyre engem küldenek, és én mindegyikre el is megyek. Volt olyan vetélkedő ami 4 órás volt, én ott voltam és mindent beleadtam.
És igazából nagyon sokat sírok, pedig ez még a 2. hét. Valahogy érzem hogy nehéz év áll előttem, és fogalmam nincs hova akarok tovább tanulni, erre még ilyen plusszokkal is terhelnek. Nagyon fárasztó, hogy mindig én megyek, én mondom, én csinálom. És a tanáraim állandóan mondják hogy jaj, ne kényeskedj már. Nagyon utálom már ezt az iskolát emiatt is. Ti mit gondoltok? 14/L

1

Férfi növekedés + vissza térő szektás gondolatok. Mit tegyek?

18 éves vagyok. 172 cm.

Nagyon zavar. Kisebbségi komplexusom is van ez miatt.

Amikor fiatalabb voltam akkor behálózott 1 szekta. Már ott hagytam. De folyamatosan vissza tér a gondolat , hogy : ´´ Mi van ha van ´´Isten,, és segíthet megnőni és segíthet az álmaim megvalósításban,,.

1

Nektek mi az életcélotok?

9

Mit tegyek? Az egyik barátom teljesen rákapott a drogokra.

Kb 1 éve rendszeresen majdnem napi sziten szív füvet (ha nincs pénze akkor herbált). Egyébként jár dolgozni , meg él szociális életet , jár vásárolni moziba meg szórakozni stb... Meg néha még focizni is , de teljesen az élete részévé vált már. Régebben átjött játszottunk kimentünk meg ilyenek, most meg már mindig hozza azt a szart , tekeri és szívja. Próbáltam már vele beszélni de azt mondta hogy nem függő akármikor abba bírná hagyni , csak nem akarja mert neki így jó. Azt mondta ha vmi jobb meló helye lesz akkor a kokaint is kifogja próbálni. Szerintetek már sose fogja abbahagyni ? Mit tudnék még tenni? Szüleivel nem akarok beszélni...
20/F

7

Az baj, ha nem igénylem más emberek társaságát? Jó egyedül, nem vagyok magányos.

Nincs kedvem beszélgetni senkivel, csak anyukámmal és apukámmal, nem érdekelnek más emberek, kiábrándultam abból, hogy én közös programokat csináljak más emberekkel.
Szeretek itthon lenni, egyedül vásárolni menni, sétálni.
Egyetemre járok, sok ismerősöm van, de próbálok távolságot tartani, a tanulásra figyelek és nem bulizok. Ez furcsának tűnik másoknak, de én így jól érzem magam. Felmerül bennem a kérdés, hogy az baj -e, hogy én így jól érzem magam, vagy van valami defektem és fel kellene keresnem egy pszichológust?

21/L

2

Mi a baj velem?

Oké, ez a kérdés elsőre nem biztos, hogy teljesen érthető, de részletezem.

14 éves lány vagyok, és szerintem depressziós, de nem vagyok benne biztos.
Eléggé sokat (talán túl sokat) gondolkozom a vagdosáson, öngyilkosságon, halálon, már többször elképzeltem hogy felvágom az ereimet, meg a saját temetésemen veszek részt, meg hasonló abnormális dolgokat. Folyamatosan rosszul érzem magam, fáradt vagyok, levert, ingerlékeny, nem tudok koncentrálni, és ha valaki hozzám szól, legszívesebben leüvölteném a fejét, hogy hagyjon békén. Ez vonatkozik a barátaimra is, de nem szándékosan csinálom. És persze nem üvöltök, mert elég jó színész vagyok, el tudom játszani, hogy nincs semmi bajom, nem akarom ezzel elrontani az előadást. Nem akarom, hogy bárki is aggódjon értem, mert nem érek annyit.
Az egészben az a legfurcsább, hogy semmi reális okom nincs erre az egész baromságra. A szüleim nem veszekednek, a tesóimmal jóban vagyok, van pár barátom a suliban is.
Szerintetek ez depresszió? Mit tegyek? Előre szólok, NEM beszélek róla a szüleimmel, mert nem akarom, hogy azt érezzék, elrontom a boldog családi életet a "problémáimmal". És NEM megyek se pszichológushoz, se pszichiáterhez, de még háziorvoshoz se, mert képtelen vagyok megnyílni idegenek előtt, még a szimpla beszélgetéstől is rosszul vagyok. (Persze így, a neten könnyebb.)
Igazából megölni sem akarom magam, mert azzal megint csalódást okoznék egy csomó embernek.

Szóval, mit tegyek?

8

Víziszonyom van? Mit csináljak? (Több lent)

Úszásra kellesz járnom mert gerincferdülésem van és ez igazolná a plusz órámat. Eddig gyógytesire jártam, de az megszünt.
Tavaly volt rendes órába úszásóránk, de mégse tudok úszni. Be bemerek menni a vízbe, max. addig ami a nyakamig ér de ott is csak akkor ha a szélén vagyok és kapaszkodok. Ha csak a mellemig ér akkor nem kapaszkodok.
Síklani is csak segítségel vagy deszkával tudok. Egyszer megpróbáltam a tanár kérésére anélkül(remegtem) és ahogyan siklottam volna süllyedtem lefelé, nagyon viháncoltam. Utána a sírás kerülgetett.
Nem is merek beleugrani. Félek is attól, hogy valaki belelök.
Még a gondolatától is ideges leszek hogy úszni kellesz járnom.
Nagyon félek a víztől. Nem merem magam elengedni benne.

2

Fiuk! Nektek bejonnek?

13 eves lany vagyok, 165cm, kozephosszu szokesbarna haju, zold szemu, 50 kg-s sportos lany vagyok.
Sokan mondtak mar hogy szep vagyok, mindenkivel kedvesen viselkedek es hogy okos vagyok. Tobb fiunak is tetszem, de en valahogy nem vagyok megelegedve magammal.

8

Mit lehetne tenni ez ellen a gátlásosság, szégyenlősség ellen?

Szeretnék ismerkedni egy lánnyal, de egyszerűen nem tudok hozzászólni, amikor barátnőivel van, vagy más osztálytársaival, múltkor addig eljutottam, hogy amikor egyedül ment az udvaron, leszólítottam, és megkértem hogy ismerkedjen velem, de azóta megint...és így egy teljes napot hozzá se szóltam, mert amikor el tudnám érni, akkor társaival az osztályteremben van, és egyszerűen mintha nem mernék bemenni, leszólítani...attól tartok, hogy elzavar, vagy az ismerősei égetnek be, vagy bármi ilyen. Egyszer régebben volt egy lány, akivel az osztálya előtt kezdtem el ismerkedni, és röhögtek rajtam, a lány viszont kedves volt, igaz ez még általánosban volt, ez meg gimi...de egyszerűen nem...pedig sűrűn látom, megy át másik terembe, terem előtt vár az osztályával meg egyéb...de ha nincs egyedül, befagyok, vagy jön szembe egyedül, de siet, akkor is, mert azt gondolom elküldene a sietés miatt, vagy észrese venne, pedig tudom, hogy akkor sem törne össze a világ, mert mindenki él át elutasításokat, de nem tudom hogy kéne kezelnem a gátlást.
Annak is örülök, hogy múltkor le tudtam szólítani.
17/f

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!