Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő krizis helyzetet (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ha egyszer meghalsz és mondjuk a túlvilágról megfigyelheted az embereket, kit fogsz meglesni?

Tehát senki sem lát téged, te viszont bárhova eljuthatsz egy gondolat erejével, megfigyelhetsz bármit, ami a valós világban történik :D

25

Biszex lennék? (Többi lent)

Azt vettem észre, hogy egyre többet figyelem az énektanárnőmet, próbálok jófej lenni előtte. Valamint a férfi szinédzek sem érdekelnek annyira mint a nők. Mindig őket figyelem, ha filmet nézek. Lehet hogy biszex vagyok? Az biztos hogy nem vagyok leszbi mert a fiúk is érdekelnek.
14L

3

Most lesz a szalagavató, és lesz a műsorban egy idő ahol csak én meg a partnerem táncolunk, NAGYON izgulok és félek, hogy elrontom, mondhatni félek hogy lemerevedek és lámpalázas leszek. Mit tegyek?

Vélemény, tapasztalatok?? Egyébként sokat gyakorlunk eddig 1 hónapja táncolunk, de tanárom szerint eddig kb, 2.5 hónap anyagát tanultuk meg...

3

Hogy tűnjek vidámnak anélkül, hogy vigyorognék, mint a tejbetök?

Nem vagyok egy vidám ember, mert nincs boldog életem, ez tény, de azért nem hinném, hogy annyira látszik rajtam. Nem járok olyan cuccokba, és normálisan beszélgetek a emberekkel. Mégis, egyre többen jegyzik meg, hogy ránézére milyen komor és morci és rosszkedvű vagyok, és miután megismernek, jönnek rá, hogy amúgy nem vagyok olyan, jó társaság vagyok. De mégis mit tegyek, hogy ne iilyesmi látszódjon rajtam??? Mégse mehetek az utcán vigyorogva... Mások akkor hogy csinálják?
15L

7

Tényleg nem létezik lehetetlen?

Minden csak az akaratomon múlik? Akár repülőpilóta is lehetek egyszer?

5

Valamikor én ezt már átéltem egyszer? Nektek mi az álmotok?

Amikor arra gondolok, hogy mi a célom és mi lehet a jövőm, akkor egy ilyen kép ugrik be: Szép családom van, gyerekeim vannak, jómódúak vagyunk, valamelyik csendes budai házikóban lakunk, ősz van, színesek a levelek, olyan egyszínű, igényes ruhát hordok, és meleg teát főz bent az asszony, amíg én kint játszok a gyerekekkel a kertünkben.

Szóval az a kérdésem, hogy ezt magamtól találhattam ki vagy valahol láthattam egy ilyen életeseményt?

Nektek mi az álmotok?

2

Hogy tudom pontosan megmerni, hogy hány cm magas vagyok?

egyszer 164 vagyok,aztan 165,majd vaglahogy 166ot merunk a baratommal. mindig mas jon ki,és kotve hiszem,h hetente 1cm-t nonek :D
van valami praktika h pontosra tudjam?
és még szt szeretném,hogy a sztároknak szerintetek a rendes magassagukat irjak oda,vagy csalnak picit az internetes adatoknal?

1

Ha mezitláb haladok egyenletes tempóban egész nap akkor mennyi idő alatt keményedik meg a talpam?

1

Gyakran hibazol? Pl munkahelyen

3

Eltoltam az életem, hogyan lépjek tovább? 28 / f

Egyetem végeztével...nos bezárkóztam. Otthon ültem több mint egy évig...utána kaptam állást - hamarabb is lehetett volna de nem akartam emberek közé menni - de a munka nem volt szakmai, és nem láttam benne jövőt...eljöttem, majd újabb munkahely...itt 2 hónapig bírtam, majd újabb munkahely - ez nem lett volna rossz, de ez megszűnt...rögtön utána újabb munkahely, ez sem volt szakmai meló...de gondoltam végigcsinálom. Ment is egy darabig, de ekkor kezdődtek a gondok: alvászavaraim lettek a mai napig nem tudom mitől... odáig fajult hogy gyakorlatilag nem tudtam teljesíteni a helyemen - kirúgtak...egy év után. Kerestem újabb állást - nem akartam külföldre menni mert beszari voltam - találtam is - de első nap gyakorlatilag rosszul lettem szó szerint, és felmondtam egy hét után.... végül befeküdtem a pszichiátriára.... bent voltam 1 hónapot, kijöttem, itthon voltam megint egy jó darabig, majd újra találtam melót.... de nagyon idegesített a gyógyszer szedés...így elmentem egy rehabilitációs intézetbe - próbaidő alatt 1,5 hétre - mikor visszajöttem kirúgtak innen is... ezek után még mindig gyógyszert szedve, nyitottam egy irodát egy üzlettárssal - de nem jött össze a dolog - majd találtam megint egy új munkahelyet - itt 1 hónapig húztam - nem bírtam felkelni a gyógyszertől reggel - végül visszamentem a rehabilitációs helyre - itt voltam 5 hónapig... kijöttem innen - kerestem állást de ez úttal angliában - fel is vettek egy nagy multihoz egy kisvárosba - itt voltam 3,5 hónapot - szedtem a gyógyszert, minden jó is volt eleinte, de utána megint nem bírtam felkelni....így eljöttem, a meló amúgy is "temporary position" volt, szóval nem nagy szám...Hazajöttem, most nyáron, a gyógyszerrel leálltam - nem vagyok még olyan jól, de fel tudok kelni reggel simán és energiám is van úgy ahogy nap közben...
Ez idő alatt kb. 5 év telt el, ebből összesen 1,5 évet ha dolgoztam.... nincs komolyabb tapasztalatom, pláne nem szakmai...ez a kisebbik baj...a nagyobbik hogy nem tudom feldolgozni a hatalmas mennyiségű elpocsékolt időt...nagyon bánt...rémálmaim vannak miatta, néha nyugtatót is be kell vennem hogy lehiggadjak. Gyakorlatilag ugyanott vagyok mint 5 éve....anyagilag és szakmailag is. Ráadásul az önéletrajzom ezt nyilván nem mutatja így, ki van kozmetikázva...ez is idegesít hogy hazudnom kell folyamatosan....
Elég idegesítő pályakezdőnek lenni 28 évesen.... és ez is még csak kisebbik gond... amit tanultam szakmát nem is érdekel annyira...totál mást akartam tanulni, de mindegy, azért nem tanultam azt amit szerettem volna mert nem voltam olyan jó matekból...
Ez a sztori egyszerű nyávogásnak tűnhet, "küzdeni nem akarás" -nak....de én már nem tudom mit higgyek, ki vagyok, mi vagyok. Egyetem alatt nagyon jól tanultam, tudtam is sok mindent, dolgoztam is mint egy állat, jártam edzőterembe....ezek közül az edzőterem maradt meg....
A kérdésem végül is, hogyan tegyem magam túl ennyi sikertelenségen, bénázásokon? Meg hogy hazudnom kell az önéletrajzomat illetően? Ráadásul mondanom sem kell hogy párkapcsolatom sem volt még soha... most már persze volna rá igényem, de úgy érzem már elkéstem mindennel.
Nem vagyok már elkeseredve, csak nagyon nem találom a motivációt ezek után ami történt.
Persze lehetne azt mondani hogy: "ha nem lenne mit ennem akkor mennék mint a kisangyal dolgozni" és ez így is van, azzal a kivétellel hogy ha tényleg így volna, már lehet rég halott lennék, mert nem bírnám elviselni a tudatot hogy nem vittem semmire az életben....
Hogyan tovább? Ha valaki tud esetleg pszichológiai megközelítésű könyvet, commentet írni azt megköszönöm!

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!