Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő krizis helyzetet (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Pszichológus mindenképpen tesz feljelentést, akkor is ha ezt nem szeretném?

Például ha nemi erőszak történik, elmondom neki, (tegyük fel régen történt) és nem szeretném ha kitudódna, akkor is köteles jelenteni a rendőrségen?
Légyszíves csak olyan írjon, aki biztosan tudja a választ.

4

Mit jelent az hogy: "próbálom felnagyítani magam"? Mit értenek ez alatt?

(pszichológiai értelemben)

2

Nagyon nagy segítség kéne igaz nem tudom mi van velem de hallom az animéket látom őket beszélek velük válaszolnak?

mindenbe segítenek a rosszak meg akarnak ölni is meg is tudnak nagyon félek már éjszaka is folytogatnak és minden éjszaka csak nem lehetek fent alvás mindenkinek kell de nem ez a lényeg igen nagyon is haza akarok jutni de sajnos arra nem jöttem rá hogy és ha így folytatodik itt Budapesten halott leszek és akkor vége ez nem játék mit tegyek?

5

SEGÍTSETEK! Két énem van. Lehet valami pszichés bajom? Vagy ez normális?

Egyszer olyan boldog vagyok, hogy csak vigyorgok ki a fejemből, ugrálok, táncolok a tükör előtt és egyszerűen szépnek találom az életet. Szeretek mindenkit. Mindenkiben csak a jót látom.

Máskor pedig annyira a padlón vagyok, nincs kedvem élni, utálok mindenkit.

Mindenkinél vannak ilyen hullámvölgyek? Percről percre úgy meg tud változni a hangulatom :S

A második esetet szeretném kicsit kifejteni, és ebben szeretnék segítséget kérni. Nagy szükségem lenne rá.

Ez a rossz kedv, általában esténként jön elő nálam. Tudni illik, hogy egy kétezer fős faluban lakom, ahol régen sok barátom volt. Minden este kint voltam velük. De megromlott a kapcsolatunk. Általánosban is beszólogattak, emiatt utáltam magam. Ez az örökös kétszínűség, amit láttam mindenkinél. Megutáltam az ittlétet. Aztán van több mint két éve párom. Imádom. Egy 300 fős falucskában lakik, ahol a fiatalok olyan szinten összetartanak, hihetetlen. Szeretek ott lenni, ott lakik unokatesóm is, mikor megszülettem, én is ott laktam. Jól kijövök mindenkivel. De mikor itthon vagyok, egyedül, a barátom pedig kimegy a faluba, vagy csak a haverjával elmegy valahova, engem olyan szinten elfog a féltékenység és az irigység. Most is csak sírok, mert elmentek kocsikázni. Utálom azért, amiért neki vannak barátai, sőt, gyerekkori barátai, és mindig csinálnak valami programot. Csak az jár a fejemben, hogy mással érzi jól magát, és olyan dolgokat tesznek, amin évek múlva nevetni fognak és szép emlékként gondolnak rá. Úgy volt, hogy lejönnek értem is, tegnap lejöttek, annyira jól éreztem magam. De most nem fognak, pedig úgy beleéltem magam. Azóta csak sírok. Én nem akarok ilyen lenni. Basszus féltékeny vagyok a barátomra... :S

Mi miatt alakulhat ki ez az érzés? És hogyan lehet legyőzni? Érek valamit, ha beszélek neki az érzéseimről? Sosem mondtam el neki :\

19/L

4

Ti hány évesen mentetek vagy mennétek sziget fesztiválra?

Az anyukám 18 évesen engedne el...

3

Önbizalom növelés?

Nem vagyok valami szép lány, és már annyira se tartom magam szépnek, hogy mikor valaki azt mondaná hogy szép vagyok kínosan érzem magam, mert azt hiszem, hogy viccel és már reflexből az jön nekem, hogy a srác csak viccelődik velem ezért negatív vagyok. Sokan mondják, hogy minden lány megérdemli, hogy szépnek találja magát, és fontos az önbizalom, de én sehogy sem tudom szépnek látni magam, és még elfogadni sem. Ha mondjuk meglátnak a fiúk nem hogy odajönnek hozzám, hanem elmennek szerintem még ki is röhögnek. Nem azt várom 13 évesen, hogy járni akarjanak velem, mert még tudom, fiatal vagyok, de jól esne ha valakinek tetszenék, meg hogy bókol nekem, értitek mire gondolok. 13/L

1

Mejik van előb a születésnap vagy a névnap?

4

Szereted az embereket?

7

Pályaválasztási tanácsadót keresek nyíregyházán, sajnos nem nagyon találok pedig tudom h van nem is kevés :S tud nekem telefonszámot adni meg pontos címet?

0

Ciki az, ha székletürítés után popsitörlővel (baba törlőkendővel) törlöm ki a seggem? 15 éves vagyok

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!