Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő krizis (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért álmodom még mindig az exemmel?

Màr majdnem 2 éve szakítottunk, van új párom. Nem értem ès ha felkelek meghatározza a hangulatom az álom.

2

Rohadt nagy kocka lettem?

Tetszettek a lányok, de sosem próbálkoztam náluk mert féltem. A bánatomat az xbox live-ba fojtottam (cod black ops 1) és naponta 10 órát játszok vele, és imádom. Eddig sportoltam, deszkáztam, fociztam, de már ez az életem, és rohadtul élvezem, nagyon király. L96A1-es snipert használok extended maggal tuningolva, tigris mintával, secondary-nak meg python revolvert használok, és flashbang-em van, mezei fraggel. Persze fel vagyok szerelve gyors újratöltéssel is.
Mi a véleményed az életemről?

22

Bennem van a hiba vagy a többiekben?

A gimis osztályomban én vagyok az egyetlen, aki más, mint a többi. Lassan itt az évnyitó, és már most érzem a furcsálló pillantásukat magamon. Hogy példát mondjak… Kötelező olvasmány volt Moliére-től a Tartuffe. Senkinek nem tetszett az osztályban, csak nekem. A végén még rám néztek furcsán, amiért elolvastam A fösvényt is. Jövőre Kosztolányi Édes Annája lesz kötelező, és én megemlítettem nekik, hogy én azt már olvastam. Erre azt hitték, azért, mert kötelező lesz, és stréber módra előre elolvasom. De amikor mondtam, hogy nem azért olvastam, csak simán szeretem Kosztolányit, mert gyönyörűen bánt a nyelvvel, és hogy épp az Esti Kornélt olvasom, még ferdébben néztek rám. Pedig én olyan szívesen elbeszélgetnék egy velem egykorúval József Attila vagy Radnóti költészetéről, de mindenki hülyének néz! Teljesen más zenét hallgatok, mint ők. Õk számomra ismeretlen előadókról és számokról beszélgetnek (például nem tudtam, ki az az Avicii vagy Macklemore…), én pedig számukra idegen zenéket szeretek (nem ismerték a Deep Purple-t és az Iron Maiden-t sem). Egyszer elmentem suliba a Jim Morrison-os pólómban, de megszólták, hogy miért hordok ilyen csúnya ősembereket magamon. Pedig ha tudnák, ki volt ő… De a legszomorúbb, hogy nem is ismerik! Zeneórán mindenki mutatott egy magyar dalt, amit szeret. Én egy Hot Jazz Band dallal próbálkoztam, de „Mi ez a sz*r?” kommentek miatt feladtam. Míg én idétlennek tartom a Horrorra akadva vagy az Adam Sandler-es filmeket, addig ők unalmasnak mondják a 12 dühös embert és nem tartják viccesnek a Brian életét. Nem is lenne baj ez, de én egyedül vagyok, ők meg tömegben, és emiatt kiközösítenek. Már elegem van, hogy megbámulnak a rövid, tüske hajam miatt, a ruháim miatt, nem fogadnak be. Érzem a tekintetüket magamon, hallom a sugdolózást a hátam mögött. Nekem csak egy olyan tizenéves kell, akivel el lehet beszélgetni a politikáról, a gazdaságról, a világról, az irodalomról, akivel el lehet filozofálgatni, akivel elmehetek színházba vagy egy művészmoziba, akivel koncertre vagy táncházba mehetek. Csak hogy ne kelljen mindenhová egyedül mennem. Bennem van a hiba, hogy mindig mindenben más vagyok? Alkalmazkodnom kéne hozzájuk? De ha egyszer nem szeretem azt, amit ők?! Váltsak iskolát? Vagy máshol is csak ez várna? Tanácstalan vagyok, és egyre inkább tartok az új tanévtől!
17/L

4

Aki sokat tanult, jó eredményt akart elérni, küzdött, merevebb volt, kevesebbet bulizott, az válaszolna?

Tehát a stréber szó rosszul értelmezett megfelelője szerinti emberekre vagyok kíváncsi.
Akik sokat tanultak, nem elégedtek meg rossz jeggyel, nemcsak vizsga előtti nap vették elő a jegyzeteket. Ne adj' Isten nem voltak jó agyúak, mégis a jobb jegyért tanultak.
Nem ittak sokat, csak néha és csak becsípésig, nem cigiztek (vagy csak kocadohányosként).
Többé-kevésbé maguknak valóak voltak, sok hobbijuk volt.
Nem szórakoztak végig egész hétvégéket meg délutánokat, hanem csak mondjuk fél délutánokat, fél hétvégéket, mert tanultak is.
Merevek voltak.

Van itt ilyen ember?
Tényleg megkeserednek az ilyen emberek?
Valóban nagyon nehéz így párt találni?
Mivel szerintem nem lehet a nézeteinket teljesen palástolni, néha kiadjuk magunkat... Az ilyen "stréberek" mindenhol népszerűtlenek lesznek? Mindenhol törtető emberkeként lesznek megbélyegezve, netán robotként?
Valóban visszasírják a fiatalságukat az ilyen emberek?

Mert ezeket hallom... Ugyanakkor akiket ismerek ilyen jellegű embereket, azok közül igazán csak egy keseredett meg, de neki volt egy rosszul sikerült házassága is... Meg egy másik folyton ideges volt, sport miatt, politika miatt, a munkahelyén tapasztaltak miatt. De szerintem nem szükségszerű, hogy attól, hogy ő komolyan veszi a tanulást, majd a munkáját, ideges legyen attól, hogy mások nem. Inkább ő volt túlságosan érzékeny.

2

Az gáz ha 14 évesen még nem volt barátnőm és nem is smároltam még? 14/F

9

Bárit csinálok, vagy ha csak megszólalok, mindig valami rosszat teszek/mondok. Meg szeretnék változni, csak az a baj, hogy nem ismerem fel, hogy mit rontok el mindig. Így hogy kezdjek hozzá?

5

Az élet nagy kérdéseire magamban kell hogy megkeressem a válaszokat nem pedig az interneten?

0

Mi a francot kezdhetnék így az életemmel?

20 éves vagyok, már két szakmával is próbálkoztam, de annyira egyik sem fogott meg, hogy azzal akarjam keresni a kenyerem életem végéig. De tulajdonképpen halvány fingom nincs mit is szeretnék kezdeni az életemmel...

2

Üdv. Körülbelül 1 hónap + 4 nap múlva leszek 13 éves. Nem dohányzok, sose volt kezemben se drog, se alkohol és még nem voltam "úgy" nővel. Akkor én jó vagyok?

8

Mért van az, hogy én 19 évesen is szeretem még a gumimaci videóját nézni?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!