Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő krizis (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Van aki rajtam kívül így érez?

Szóval az életem el van cseszve én is elvagyok és ezen változni akarok változnom kell mert kétlem hogy sokáig kibírom de erre képtelen vagyok egyedül szükségem van valakire aki segít aki kitámaszt , különben eldőlök .

Szóval ha van rajtam kívül egy másik ilyen érzelmi nyomorék akinek szűksége van valakire aki mellette legyen akkor segíthetnénk egymásnak és elölről kezdhetnénk az életet :)

19/f

2

Vannak más felnőttek is beilleszkedési problémákkal?

19 éves srác vagyok. Sose vtak barátaim. Általánosban, középiskolában is kiközösítettek. Most szakképzésen se barátkozik velem senki se, mert már mindenkinek ebben a korban meg van a maga ismeretségi köre és a sok meló, tanulás mellett nem tudnak ismerkedni. Akikkel próbáltam barátkozni azok lenéznek, mindig mondogatják, hogy hülye vagyok. Sajnos ronda is vagyok és eléggé ügyetlen ezért nem vagyok senkinek se szimpatikus. Vannak mások is ilyen helyzetben?

3

Fiuk, ti elélveztek lovaglás közben?

6

Férfiak, mi volt az eddig, amiért sírtatok?

Persze nem kisgyerekként, hanem később. Sírtatok? Miért?

5

Miért lehet az, hogy manapság teljesen motiválatlan vagyok? Nem ilyen voltam, többi lent.

Manapság mindenki idegesít, szinte minden nap idegesen jövök haza a suliból. Nagyon fáradt szoktam lenni a nap végére és teljesen lefárasztanak az órán. Semmi kedvem itthon tanulni. Pedig régebben nem ilyen voltam ... fősulira is szerettem volna menni, és utána külföldre vagy a fősulit kihagyva csak külföldre, de most ez valamiért a háttérbe szorult és annyira már nem érdekel.
Ezt a fáradtság teszi velem ? Szerintetek ? Mit tudnék ellene csinálni, hogy jobban érdekeljen a tanulás és ne legyek ilyen fáradt ?

5

Milyen az, aki földhöz ragadt?

3

Valamit ki tud váltani az olvasóból ez a versem?

======
A napsütés hatására
======
Felkel a nap, pirkad az ég,
az éjjel múlott fényesség
csillámló ragyogással
gyérülve gyengül,
a törött felhők
hada összeállva
elritkul-szétfoszol,
az idő rostája
mossa tisztára
(újon-újra)
az elhasznált eret.

Végigsimít sugarával
a borzasan ölelő meleg,
átfogó fogásában szeretet
bontakozik ki és teljesül az
alázatosan hajlékony sebhely.

Feléled kábán a tompa élet és remény,
kicsordult fuvoláján pengeti az eszmény
trillázó szólamát aláhullva, felvágva,
de így is már csupán jelenléte jó kedély,
és a szeles mezején újra visszhangozik
a természet halk, morajló, sok apró nesze;
kagylók titkos csobbanása, éji násza,
a madarak bátorító csipogása,
vándorló lábnyomok zarándoklata,
a vízcsobbanás zaja, a hullámok
fodrása, pöndörödése, az eső-
cseppek viruló-sugárzó terménye,
a gyökeréig hatoló elemek
egésze, tájak tájt érdes rezgése,
két hegy, négy patak, öt folyam, tíz kép,
még, még, még; jönne a szó, de már
halkul újra, gyengül, csökken, elég -

Mint torkodból a hang mikor megreked,
s hiába bármi erőlködésed, csak egy
lágy sóhajra futja, esetleg egy-két hangra
s aztán alábbhagy erőd visszahullva
a mély sötétség kamráiba.

Ajándék ez az élet szikra,
benned remeg, bár a szála
vékony, s akaratod gyengíti
sorsok viharos tengere, de
fogadd el a selymes ragyogást,
mi beszínezi, s bearanyozza
életed – mert sose tudhatod
melyik fénylés von felszínre
belőled egy rejtélykulcsot a
százezer zárhoz mi benned
pereg - lapul feszengve,
aztán rajtad múlik hogy (egyszer)
kinyitod e csillagod (ablakát).

Érezheted, ekkor hajad cibálja
a szél, hogy neveden kiált és
rád eszmél az ismeretlenség,
valami gondtelt, susmorgó erő,
mely tíz csapásból egyet hágy néked,
ahol te döntöd el, hogy melyik...
szeszélyes ösvényt lépjed.

Olyan ez érzés, mintha gyöngéd
virágszirmok hullnának körkörösen
reád rendszeresen és gyorsan
olvadának kebelbe; egy nárcisz,
egy tulipán, egy nefelejcs, egy jázmin...
megannyi íz és variáció, pikáns
oltalommal ivódik beléd minden.
Látod e? Ez a végtelen szépség kezdete.
Mintha a megszentelt természet őszülése
alatt is hajlongna elébed alázattal
töredezve repedne talpad alatt
fonódna szelleme testedbe -
(Hallgasd a lombok dallamát,
nézd az ágak mozdulását.)

Az élet értelmét magadban
s körülötted érzékelheted,
ne gondolj hiábavalóságra
és a hibákra: csak cselekedj
és aztán okulhatsz belőle.

3

Mit csinál valaki aki bármit megtehet?

Aki nem rabja időnek, pénznek, képességeknek és lehetőségnek.

1

Mit tegyek, hogy ne gépezzek annyit?

Szeretek sportolni, járok táncra, és lovaglásra, de a lovi csak hétvégén lehet. Van egy kutyánk, akivel nem lehet játszani, és sétáltatni se, mert erre felé túl sok a kóbor kutya. Szeretek olvasni, de a könyvtár túl messze, és ami itthon van és érdekel már kiolvastam. Fotózni is szeretek, bár már nem tudom h mit.ÉS szeretek DIY cuccokat csinálni, de azokat a netről szedem, és ha már be van kapcsolva a gép akk...

8

Hogyan tudnék barátkozni?

nem vagyok már kiskamasz, de mégsem megy a barátkozás. 30 éves kétgyerekes anyuka vagyok. Az elmúlt 6 évemet kitöltötték a gyerekek. Szinte semmi mást nem csináltam csak velük voltam. Ezer éve nem volt olyan hogy barátnőm. Valamikor még a középiskolában volt utoljára. Ahogy a sulit elvégeztem a munkahelyemen én votlam egyetlen nő, a pasikkal pedig jól kijöttem. Õk is a barátaim voltak. De egyszerűen úgy érzem magam mint aki fordítva van bekötve: férfiakkal könnyen barátkozom a nőkkel viszont sehogy sem. Nőkkel szemben nem tudom magamat adni, ideges vagyok, agyalok hogy most mit kéne szólni hogy egyáltalán észrevegyenek. Most pl alig vártam hogy elkezdődjön az ovi, hátha tudok barátkozni, de nem megy. Láttam egy két emberen hogy talán szimpi vagyok nekik, de nem tudok mit szólni hozzájuk. Teljesen leblokkolok. Vagy ha beszélek hülyeségeket mondok és már nem is vagyok szimpi nekik. Vagy nekem már nem lesz soha igazi barátnőm? olyan mint iskolában, akivel kibeszéljük a dolgainkat és együtt nevetgélünk meg ilyenek?

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!