Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő krizis (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Honnan lehet tudni, hogy mi jó magunknak valóban, mi önhazugság, mi tényleg igaz?

Nagyon sok heppem, furcsa szokásom, átlagtól eltérő dolgaim vannak.
Olyankor zavarni kezd, hogy csak én csinálom úgy, vagy legalábbis 1% csinálja csak úgy, köztük én. Sokszor meg is szólnak, diagnosztizálnak, hogy biztos ezt meg ezt akarom leplezni, ezért meg ezért csinálom így, erre meg erre lenne szükségem. Vagy előrejelzik, hogy ez és ez lesz a bajom a szokásom miatt.
Ekkor elgondolkozom, hogy miért lehet jobb úgy, ahogy 99-99,99% csinálja, miért lehet úgy rossz, ahogy én. Ekkor általában arra jutok, hogy mégiscsak úgy kellemesebb/gazdaságosabb/kényelmesebb, ahogy én csinálom.

Aztán van, amiben mégis változok, és onnantól én se értem régi önmagamat.
Éppen ezért nem bízom már a heppjeimben. Máshogy nem tudom csinálni, viszont már én is úgy GONDOLOM, káros magamra nézve.

Honnan lehet megtudni, hogy mi az, amit ugyan furcsán csinálunk, de mégis jó nekünk úgy; és mi az, ami menekülés valami elől, direkt ellenkezés, önhazugság, stb?

8

Mit csináljak? Új vagyok a munkahelyen, és az egyik kolleganő el akarta venni a szabadnapjaimat, közölte velem, hogy nem mehetek el, majd ő, mert neki nagyobb szüksége van rá.

Mi az hogy az egyik dolgozó beosztja a másiknak szabadnapjait? Bementem a főnőkhöz, ezen nagyon kiboult.
Azt hozzá kell tennem, ha nem mendtem volna be akkor símán bevettem volna a helyzetett, és azt is, hogy alá kell írni, hogy voltam pihenőn mert ez így szokás ottan.
Mind kiderült ugyanez a dolgozó négy órás, de már hetek óta nyolc órát dolgozik, és nem is tudod róla a főnők.
Hát ilyenkor persze az az első kérdése, hogy ezt kifizesse-e neki.
Nagy esélye van, hogy fi fogja rugni.
Csakhát tudjátok már nagyon régi dolgozó. A többiek persze hogy mellette állnak. Esélye sincs, legalábbis most még nem érzem, hogy valaha is befogadnának.
Pláne ezekután, hogy alapos felymosást kaptak, nem lesz kifizetve amit ledolgozott....
Ilyen helyzetbe be menjek-e dolgozni? A munkát nem nagyon bírom fizikailag, de a pénz kellene.

8

Lehet hogy a korom miatt van ez?

18-20 évesen nagyon szerettem számítógépen, konzolon játszani. De amióta 23 éves vagyok egyre ritkábban köt le ez a tevékenység. Mostanság nagyon unatkozok nem tudok mit kezdeni magammal.

Szerintetek ez az miatt van mert idősebb lettem ?

4

Milyen szakmát ajánlanátok?

szeretem a törit, ezért gondoltam a régészetre, de a legtöbb vélemény az hogy abból nem lehet megélni és kicsit félek is az emelt töri érettségitől
könnyen tanulok idegen nyelveket ezzel kapcsolatban nem tudom milyen szakmát tudnátok ajánlani
emellett gondoltam a grafikus szakra mivel sokat rajzolok és szeretek is, de nem tudom h pl egy okj-s képzés után hogyan tovább??
szívesen foglalkoznék még gyerekekkel, beteg gyerekekkel főleg, de nem orvosra gondolok mert a biológia nem erősségem csak egyszerűen szeretnék gyerekekkel foglalkozni

mit javasoltok? egyetemi szakok, vagy képzések?

3

Hány éves korig OK hinni a csodákban? 15F

9

Hogyan lehetek olyan mint Tonto a magányos lovas c filmben?

Tök jó lehet neki... Bárcsak én is úgy élhetnék.

2

Ez mennyire normális?

14 éves lány vagyok. Mostanában feltámadt az érdeklődésem a fegyverek és a haditechnika iránt. Általában reflexből megmondom, hogy egy képen milyen fegyver van... (Pl. mutatna valaki egy képet egy szexi, kockahasú srácról fegyverrel a kezében, és biztos nem a srácot szúrnám ki először :D) És szeretnék egyszer igazi fegyverrel lőni :) Az ilyesmi sportokat/hobbikat is kedvelem, például a lézerlövészetet nagyon élveztem. Anyumat kifejezettem idegesíti ez a hajlamom, ő ezt úgy veszi le, hogy képes lennék embert ölni. Mennyire normális ez az érdeklődésem?

9

Az alsó mondat igaz. A felső mondat hamis. Ilyenkor mi van?

4

Ajak pc-t tudom otthon magamnak cserélgetni vagy amit az elején beraktak az marad?

1

Szociális fóbia kezelése?

Most olvastam el, hogy pontosan mi is ez, és úgy érzem hogy nagyon illik rám...
Kialakulásának oka nálam (szerintem) apukám halála, és az utána következő piszkálás, csúfolás az osztályban (ált. iskola)

Nagyon zárkózott vagyok, sehol se vagyok önmagam, úgy viselkedek társaságba (pl osztály), mint egy lelki nyomorék, ennek következtében egyáltalán nem vagyok az osztály része (középsuli). Ott egy-két ember néha piszkál, de az osztály nagy része normális. Szeretnék megváltozni, és végre önmagam lenni. De nem tudom hogyan kellene... Tudom, hogy nincs veszíteni valóm azzal, ha önmagam leszek! Mert az csak jobb, mint "aki" ilyen helyzetekben vagyok. De amikor ott vagyok abban a bizonyos helyzetben, nem tudok másképp viselkedni... valaki tudna segíteni?

18/L

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!