Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogyan lehetne az életösztönt, kiirtani magamból? Vagy legalább teljesen érzéketlenné válni a világ felé?

10

Szeretnék megfelelni mindenkinek, de nem megy. Mit tegyek?

14 éves vagyok és pont most vagyok abban a korban hogy nem tudom ,hogy a felnőtt vagy a gyerek világ vonz e jobban.. szeretnék megfelelni a felnőtteknek de ők nyilván a felnőttesebb oldalamat kedvelik jobban,de a barátaimmal nem tudok komoly maradni. Úgy szeretem leírni hogy xd de miután leirom bűntudatom támad hogy ez ciki,nem menő stb.. tudom hogy ez betegesen hangzik de szerintem skrizofén vagyok vagy legalább is személyiség zavarom biztos van.. :-DDD

3

Miért vagyok ilyen hülye?

Egy komplett idióta vagyok borsónyi aggyal:'(

11

Nagyon kicsi vagyok! Szerintetek ez gáz? (többi lent)

13 évesen 138 cm vagyok. Tudom, hogy ez nem normális, kapok rá gógyszert, meg minden egyebet,de nagyon rosszul érzem magam ettől. A fiúk is folyton piszkálnak... Mit tegyek? Szerintetek ez gáz?

7

Szerintetek milyen tanár lenne belőlem?

Tulajdonképpen történelem és irodalomtanár szeretnék lenni. A gond csak az, hogy manapság egy tanár nem keres túl sokat Magyarországon. De a célom akkor is ez, csak ezt szeretném csinálni, ha nagy leszek.
Már négyéves koromban tudtam írni-olvasni, a történelem iránt hatéves korom óta érdeklődöm. Tizenkét éves koromra már elolvastam az olyan nagy klasszikusokat, mint Tolsztoj, Victor Hugo, Alexandre Dumas, Stendhal stb. Történelem terén szintén jelentősen fejlődtem az évek során. A suliban tartottam több előadást is, nagyon jól tudok beszédet mondani, bemutatni dolgokat.
Mindenki arra ösztönöz, hogy történész vagy tanár legyek. Én az utóbbit választanám. Így a szakmámat nem csupán munkának, de hivatásnak is érezném. Tudom, hogy jó, talán az egyik legjobb vagyok ezekben a tárgyakban.
De félek, alig több, mint százezer forintból nem tudnék egy nagyobb családot eltartani. Az előrelépést pedig gátolja, hogy tudtommal ebben a körben is nagyon számít az ismeretség. De ha tényleg jó oktató lennék, akkor van esélyem nagy pályafutásra tanárként is? Fizetésemelésre, magasabb pozíció betöltésére? Szerintetek elég a tudásom ahhoz, hogy sokra vigyem és jó tanár legyeKk

1

Mit tehetnék ha irreális álmokat kergetek?

Nem lehetetlen dolgok, de az esély olyan minimálisan kicsi hogy az kimondhatatlan. Már egy jó ideje csinálom napi rendszerességgel, de csak most mint egy villámcsapás eszméltem rá. Éppen képzelegtem ilyen dolgokról, fel se merült bennem hogy erre szinte semmi esély nincs, és egyszer csak bummm... Tökre lehangolt a dolog. :(

4

Úgy érzem terhes vagyok, eddig minden jel arra utal, de orvoshoz nem merek elmenni, és még senkinek sem mondtam el, hogy milyen változásokon mentem keresztül az utóbbi hat hétben, nagyon sok mindenben változtam. Vajon terhes vagyok?

4

Hogyan ne legyek ismerkedéskor, haverkodáskor túl nyomulós?

Hogyan csináljam? Mert valószínűleg az vagyok túlságosan.

1

Szerintetek ebbe belelehet őrülni?

Ha valaki lottózik és kiderült, hogy nyert, de elhagyta a szelvényét amivel igazolni tudná..

3

Mitől érzem azt hogy én nem én vagyok?

Olyan mintha valaki más akarnék lenni, mintha valaki más akarna én lenni. Mintha lenne egy másik én aki vagyok de a mostani énem nem engedi előtörni. Amikor belenézek a tükörbe nem látom magam. Látom az arcot, hogy van ott valaki, de azt a valakit nem tudom magammal összekapcsolni. Valahogy nem tudom fel fogni hogy az én vagyok. Mert az én az valaki más. Miért van ez?! Mert szörnyű ez az érzés! Egyszerűen kínoz! Nem a nap minden percében de ha előjön mint most is akkor szinte elviselhetetlen! Szinte már fáj.

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!