Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Az Amerikai angol mennyiben különbözik a sima angoltól? És meg ért az Amerikai?

1

Képes vagy elfogadni az emberek szeretetét? Természetes dolognak számít neked ha valaki szeret téged és pozitív jelzéseket küld?

Nem családi közösségre gondolok, hanem iskolai/munkahelyi/bármilyen közösségre. A pozitív jelzés alatt az öleléseket, puszikat értem és hogy elhív magával kikapcsolódni.

3

Mit csináljak, hogy boldogabb legyek?

az iskola miatt nagyon feszült vagyok 17 èves vagyok és ez már a 4.iskola amibe beiratkoztam és itt se érzem jol magam
nem az osztályal van a baj hanem azzak hogy bezártnak érzem magam, probálom elfogadni hogy megmondják a tanárok hogy mit csináljak de egyszerüen nem megy.azt hiszem akkor kezdtem feszült lenni amikor a szüleim elváltak(talán 12 éves lehettem nem emlékszem pontosan) és ezt szerintem a szüleim nem èrtik meg, állandoan kiabál velem (főleg anyukám és érzelmileg probál zsarolgatni)mit ajánlotok mit csináljak?bocsi a helyesirási hibákért ès köszi előre is.

6

Mit csináljak, hogy rendbe jöjjek?

Mit csináljak, ha mérhetetlenül nagy ürességet érzek magamban? Ehhez még hozzájön, hogy minden szétesőben van körülöttem, és mindentől nagyon távol érzem magam. Csináljam a dolgomat, ha van, vagy valami hasznosat, hátha elmúlik. Sokszor úgy érzem, jobb lenne inkább rákosnak, vagy valami nagyon durva betegnek lenni, csak ne mentálisan vagy lelkileg legyek beteg. A haláltól egyáltalán nem félek, azért mondom ezt. Még csak mással se vagyok annyira jó kapcsolatban, hogy miatta aggódnék a halálom miatt.

5

Mi okozhatja az állandó bűntudatérzést?

Látszólag minden ok nélkül jelentkező bűntudatérzésem van. Úgy érzem, hogy valami rosszat tettem, szörnyű, haszontalan ember vagyok és sajnálom a szüleimet azért mert ilyen lettem, amilyen vagyok. El szoktam képzelni őket, amint örülnek nekem, amikor megszülettem és sajnálatot érzek irántuk mert biztosan nem számítottak arra, hogy ez lesz belőlem. Kár volt felnevelni engem. Belátom sok butaságot csináltam életemben, olyanokat is, ami túlmutat a gyermeki csínytevésen (történt ez 14 éves koromban, példának okáért), lehet, hogy ez is hozzátesz ehhez az érzéshez, nem tudom. Főleg akkor jön elő ez az érzés, amikor ilyen gyerekjátékokat látok, mesefigurákat a boltokban, tudom, ez elég morbidan hangzik. Amúgy dolgozgatom (nagyon nem presztízs munka, mondjuk úgy, a legalja de legalább fizetnek), tanulok, hobbim nincs.

Szerintetek mi lehet az oka az állandó lelkiismeret furdalásnak?

1

Mivel vezethetem le a stresszt? Nagyon rossz így minden.

10.es vagyok kemény suliba járok reggel7től este8ig folyamatosan bennt vagyok.nagyons stresszes vagyok e miatt mindig a legjobbat akarom kihozni magamból ami persdze nem mindig sikerül.stressz levezetési módszereket szeretnék kérni.ittam svéd cseppet néha cigizek amitől jobb.csak nem akarom rászokni..:/ a svéd csepptől is csak kicsit jobb xanaxot nem szeretnék szedni szedtem már pszihiáter ajánlására mert volt ezzel tavaly nagyobb problémám amikor összeroppantam.a sulim szeretem leváltani semmi képp sem akarom.valakinek valami ötlet?

3

Hogyan lehet fejleszteni ezeket a képességeket?

Iskolában volt már párszor nyilvános szereplés, és többen is mondták hogy jól tudok szerepelni, és jó színész lenne belőlem. Úgy érzem hogy valóban vannak adottságaim a dologhoz, és bár nem akarok színész lenni mégis szívesen fejleszteném ezeket a színészi képességeket. Gondolok ezzel a jó,változatos,megfelelő mimikára, testbeszédre hangsúlyozásra és előadásmódra. Valaki esetleg nem ismer módszereket amivel ezeket tovább lehet fejleszteni, vagy egy oldalt erről? Az a baj hogy sajnos elég lámpalázas vagyok idegen környezetben szóval nem szívesen mennék ilyen "tanfolyamra" vagy amatőr színjátszó körbe vagy bármire. A válaszokat előre is köszönöm.

2

Azt szeretném meg kérdezni, hogy az angolt 2 évig tanulnám tudnék beszélni egy Amerikai emberel? De úgy értem, hogy 2 év alatt lehet annyit fejlődni?

4

Több ember akarok lenni?

Úgy értem, szó szerint. Néha úgy érzem, hogy nem egy ember vagyok, hanem több, egy testben és nagyon nem férünk meg. Néha ilyen akarok lenni, néha olyan. Persze össze lehetne mixelni, de ahhoz túl félénk az alaptermészetem, hogy kifejezzem magam, ezért szeretnék több életet élni, mint különböző személyiségek. Ti éreztetek már így? Vagy nem tudom, mit lehet ezzel csinálni? :/

2

Ha kb. minden szokásomat máshogy csinálom, mint az emberek általában, az nem gond?

Például nem bírok csak fél órával indulás előtt kelni, mert képtelenség, hogy annyi idő alatt összeszedjem magam. Kell egy - egy és negyed óra.
Vagy egyedül futok, mert nem motivál, hanem demotivál, ha valaki gyorsabb nálam és jobban megy neki.
Máshogy osztom be a tanulást: inkább több napon kevesebbet, mint kevesebb napon többet.
Nem abba a kocsiba szállok a BKV-n, ami a legközelebb lesz a lépcsőhöz, hanem ahol legkevesebben vannak.

Úgy állítanak be, és talán csak emiatt úgy érzem magam, mintha egy heppes vénember lennék.
Közben csak máshogy áll kézre, máshogy kényelmes, illetve nem mindig a leghatékonyabb és/vagy leglustább, hanem sokszor a kellemesebb utat választom.

Úgy érzem magam, mint egy heppekkel teli nemnormális, közben az én szemszögemből a többiek is ugyanúgy ragaszkodnak a saját elveikhez, idegesek, ha nem tudják úgy csinálni, ahogy megszokták és nem tűrik, ha megszólják őket. Ebből a szemszögből ők is kényszeresen ragaszkodnak és én is, csak én olyasmihez, amivel egyedül maradok.

Nem tudom, baj-e, bajra utal-e vagy bajt szül-e, hogy én mindig a kellemes utat választom.
Megintcsak: az én szemszögemből ugyanolyan rögeszmés lehet mindig a lustább utat választani, mint mindig a kellemesebbet.

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!