Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Öngyilkosság segít tudom, de mi lesz másokkal?

Tudom hogy az öngyilkosság segítene rajtam, megszűnne a szenvedésem.
De másokkal mi lenne halálom után? Pár nap után le is szarnának?

14

Egész nyáron csak lustálkodtam, és már el is repült a szünet. Szerintetek rosszat tettem ezzel?

Év közben eléggé széttanultam magamat az egyetemen, és nem volt erőm nyáron semmi konstruktívra, csak szórakoztam, pihentem stb... pedig terveztem , hogy tanulok ezt azt de nem ment. Szerintetek nem kellene ezen aggódnom, ez így helyes?

2

Miért vezetik le az emberek a saját problémáikból eredő feszültséget idegeneken? ! Nem gondolnak rá, hogy ez rosszul esik, és nyomot is hagyhat?

Gondolok itt minden apró fölösleges bunkóságra, pl. amikor egy eladó bunkózik minden ok nélkül, vagy ha véletlenül mondjuk belemegyek valakibe és rögtön ordibálni, és szapulni kezd, és minden ilyen hasonlóra.

Ma egész nap engem szapultak, mindenkinek pont rajtam kellett levezetnie a feszültséget, bunkó volt az eladó, a buszsofőr, a kalauz, a néni a buszon, egy gyerekes család az utcán, és bár már rögtön reggel sikerült ezzel elrontaniuk a napomat, de hazafelé jövet konkrétan ELBÕGTEM magam az utcában... És nem viccelek, nem is túlzok. Nagyon szarul esett. Az egyik ember konkrétan engem vádolt meg, hogy majdnem megöltem a gyerekét, amikor csak éppen véletlenül én voltam legközelebb.

Nekem is vannak problémáim a magánéletemben, nem is kevés, nincs szükségem még mások terheit is cipelni. Biztos én vagyok a gyenge, meg biztos az is közrejátszik, hogy mindjárt megjön, de akkor is.

4

Ufó vagyok? Vagy csak rosszul gondolkodom? (többi lent)

Lehet, hogy idóta kérdés de nekem ez fontos:)
A lényeg,hogy sokan mondták, hogy hű de különc vagyok meg stb., mert:
-nem a mai divat zenéket hallgatom (általában Rammstein-t,Slipknot-ot,Ozzy Osbourne-t,AC/DC-t,Korn-t,Kiss-t hallgatok)
-ki nem állhatok vásárolgatni(pláne drága dolgokat)
-majdnem mindig kitűnő voltam
-nem kenek magamra 100kg sminket
-nem cigizek,piálok a bulizástól pedig egyenesen undorodom (szerintem ilyen korban egyáltalán nem szükséges)
-akárhová mentünk osztállyal,barátokkal mindig vittem/viszek egy könyvet és azzal elvagyok:)
-és nem a közösségi hálón élem az életem...

Volt olyan hogy pár 'barátom' nem beszélt többé velem mikor kijelentettem 1 éve, hogy én hülyeségnek tartom,hogy bulizni menjenek és hulla részegre igyák magukat 13 évesen...

Miért alacsonyodik le ennyire a világ? Vagy csak én gondolom így?

14/L

11

Nagy baj van velem?

Megmondom őszintén, nem tudtam milyen címet adjak ennek a kérdésnek. Igazából ez "nagy baj" nem tudom, hogy velem van, vagy pedig a világgal, úgy értve, hogy nem vagyok kompatibilis vele. Bár, ha ezt nézzük, akkor megint ott tartunk, hogy velem van a baj.
Nem is tudom, hol kezdjem. Diszfunckionális családban nőttem fel. Nem tanította meg senki, hogy mit jelent saját magunkat szeretni, megbecsülni, és úgy érzem, hogy ez még mindig kihat rám. Mindent magamnak kellett "összeraknom", és ezért eléggé sajátos a világlátásom és a véleményem. Sokan mondják, hogy nagyon ritka, hogy valakinek ilyen stílusa van, és mennyire jó, hogy önálló, eredeti gondolataim vannak, és mindent szépen logikusan le tudok vezetni, de aztán meglátják a korhadozó, betegeskedő gyökereket a mélyben, és egyszerűen kiállhatatlanná válok számukra. Hiába próbálok beszélni az érzéseimről, vagy önsajnáltatásnak veszik, vagy pedig hisztinek, pedig csak arról szólna az egész, hogy értelmesen megbeszéljük, hogy engem mi bánt, és, hogy őt mi bántja, hogy értette az adott dolgot, de nem megy. Kóválygok. El vagyok tévedve, egyszerűen nem találom a helyem. Folyton válaszokat keresek, de csak egy szorító, préselő érzés van itt a mellkasomban, és nem tudom legyűrni. Szeretetéhes vagyok, de nem tudom enyhíteni ezt az érzést, mert hiába szeretek, nem tudják viszonozni a nők. Ezzel nem azt mondom, hogy ők a hibásak, mert valahogy nem tudom elvárni, hogy szeressenek, de nem tudom miért van ez, és fáj. Tisztában vagyok azzal, hogy tökéletlen ember vagyok, ugyanakkor látom az értékeimet, jó tulajdonságaimat is. A külsőmmel is meg vagyok elégedve, nem arról van szó, hogy hibás lenne az énképem. Egyszerűen csak azt érzem belül, hogy valami hatalmas baj van, de nem tudom, hogy konkrétan miért.
Édesanyámat, vagy a testvéremet szerette, tőlem meg félt. Olvasgattam itt a kategóriában kérdéseket, és szokták ilyenkor javasolni, hogy vegyen az ember egy kutyát. Nos, én örökbe fogadtam egyet, de ő sem szeretett. Sosem jött oda hozzám, legfeljebb akkor, ha ennivaló volt nálam. Próbáltam kifejezni neki, hogy én szeretem őt, de ő sem értékelte, egyszerűen semmibe vett, pont, mint a legtöbb ember. Elhiszem én, hogy sok hibám van, hogy félek, vagy, hogy kishitű vagyok, de én csak megértésre vágyom. Úgy érzem, ennek hiányából fakad minden, de mindenki mintha csak az okozatot, az eredményt nézné, nem pedig az okot.

5

Nem tudom mitévő legyek? Valaki mentsen meg

Sziasztok!
2012. 04.08.-án egy általam nagyon borzalmasnak ítélt cselekedetet valósítottam meg. Még pedig azt ,hogy orálisan közösültem egy férfivel. Azóta rettentő bűntudat gyötör. Kilátástalannak látom az életem. 17 éves vagyok . Nem tekintem magam FÉRFI -nak .Öngyilkos is próbáltam lenni ( elkezdtem magam vagdosni). Többé nem tudok úgy a tükörbe nézni ,hogy ne jutna eszembe " na ez volt az a k*csög aki le**opott egy férfit". Az tény ,hogy nagy kimenetele volt/van a fejlődésemre hiszen még gyerek vagyok. Csak egy dolgot nem értek igazán. Amikor "kanos" vagyok tehát beindulok akkor szinte mindenre. Miután maszturbáltam viszont a szexre sem tudok gondolni nem ,hogy még férfival. Egyszerűen elmegy utána mindentől a kedvem és zavarban érzem magam (tehát normális leszek). Nos ez az eset is így történt ,hogy "kanos" lettem és nem bírtam ki. De miután elélveztem rögtön rájöttem ,hogy hatalmas hibát követtem el. Lehet ,hogy az is közre játszott benne ,hogy 1,5 éves kapcsolat után egyik pillanatról a másikra kidobott a csaj ennek immáron 4 éve és talán betegesen vágyom a törődésre arra ,hogy valaki megértsen , szeressen. Nem tudom hova tenni ezt a dolgot. Vagy pszichológushoz kell forduljak vagy tényleg öngyilkos leszek. Eszméletlenül kínoz a bűntudat. Kérem valaki segítsen!!!

20

Thiery Henriette pszichológussal kapcsolatban bármilyen tapasztalat?

Pszichológust keresve ezt a nőt találtam az egyik legszimptaikusabbnak és hozzá fogok járni.

Van valakinek bármilyen tapasztalata vele kapcsolatban?

Köszönöm!

3

Másokkal már volt ilyen?

Kezdő író vagyok, és egyik nap szuper ötlet támadt. Két hónap múlva már majdnem kész volt a "könyvem", mikor meglátok egy frissen megjelent könyvet, aminek a hangulata, a helyszínei, a mindene szinte olyan volt, mint az én kéziratom. Kiadatni már nem fogom, hisz semmi értelme nem lenne. Azt mondanák, hogy csak másoltam.

7

Beszélek álmomban, és ez iszonyúan zavar. Hogyan tudnám ezt elmulasztani?

Én egy 14 éves lány vagyok. Nemrég voltam táborban, és ott mondták a lányok, hogy rengeteget beszélek álmomban. De itthon is, és már többen mondták. Nagyon zavar mert egyrészt felkeltem a többieket, másrészt meg ijesztő, és nem akarom, hogy ezért zárkózzanak el tőlem az emberek. Nincs valami módszer? Vagy akármi?

5

Üdv! Mi van olyankor ha egy reggel úgy keltek fel hogy nincs kedvetek semmihez?

Ma velem ezt történt, nem úgy mint máskor most lefeküdtem egy kicsit aludni, fél óra volt az egész de jobban érzem magam!
Érdekelne hogy mások mit tesznek ilyenkor?

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!