Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az életedben felmerülő (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Fontos! Mit lépjek meg ezek után?

az örökségem kész téboly mindenki akarja! vagy csak beképzelem?
sokat tanakodom miért van az hogy egyfolytába várok ara ami engem megilet! a növérem intéz mindent nekem aláirnom kel csak amiböl pénz jöne ki amire nekem szükség lenne huzodik!
felmerült a kérdés hogy átvert ezért ma azt mondtam neki mindenemet a pénzéhes páromra biztam egy aláirásal! nagyon kiakadt
ilyenkor mi van? valami takargatni valoja lenne a gyanum szerint?
a párom azt hiszi lemondok? segitsetek nem birom

2

Másnak is vannak ilyen fura érzései? (nem önsajnáltatás)

20 éves srác vagyok és nem járok sehova, otthonülő vagyok, még szűz, soha nem voltam nővel, pedig nem egy lehetett volna, magamban állandóan rinyálok hogy most kellene élni, bulizni, inni, csajozni szakadásig, mert ez az az időszak, irigységből gyűlölöm az összes velem egykorú embert mert ők ezeket csinálják, de mégsem teszek semmit csak nyavalygok magamban, EZ BETEGES?

7

Valaki kívülálló véleményét szeretném kérni pár komoly személyes dologban. Kinek írhatok?

7

Mi a baj velem?

25 éves férfi vagyok és egyszerűen nem tudom mi van velem. Az a helyzet hogy az utóbbi 8-9 évben nem vonzódok senkihez. Korábban voltak barátnőim de most már nem vonzódok a női nemhez. Félre értés ne essék, homoszexuális sem vagyok. Egyszer láttam meleg pornót akkor is majdnem behánytam. Nem tudom magam elképzelni se nővel se férfival. Jobban vágyok inkább a barátságukra. Sajnos ezért rengeteg női barátomat elveszítettem mert ők többet akartak. Én meg nem. Tehát értitek gondolom. Nem vágyok a szexre, csókolózásra csak barátságra, arra viszont nagyon. Nem ért a múltban semmi olyan megrázkódtatás ami közre játszott volna.

1

Az egész nyarat itthon töltöttem az internet előtt. Egyszerűen kényszert érzek arra hogy valamit elolvassak az interneten. Mit tegyek?

3

Nem találom a helyem, döntésképtelen, magabizonytalan vagyok. Hogyan tudnék ennek véget vetni?

Nagyon szenvedek attól,ahogyan élek. Sőt, ezt nem is nevezném életnek. Nincs munkám, nem járok iskolába, vagy tanfolyamra,nincs hobbim, nem szórakozom, még barátaim sincsenek. Itthon ülök és a gépezésen, tv nézésen kívül semmit sem csinálok. Céljaim vannak, de képtelen vagyok megvalósítani őket, mert mindent egyszerre akarok véghez vinni, mivel állandóan olyan érzésem van,hogy kifutok az időből. Aztán a végén semmi sem sikerül. Az utóbbi 2-3 évben bármibe belefogtam, rosszul sült el. Mivel már jó ideje nincs munkám, sem elfoglaltságom, egy senkinek érzem magam, úgy érzem mintha nem is lennék ember. Szégyenlem magam már az ismerőseim előtt, inkább nem is beszélek senkivel, bujkálok az emberek elől, mert rettegek a kérdéseiktől. Régen bátor, életvidám,kiegyensúlyozott lány voltam tele élettel, most pedig egy szerencsétlen, önbizalomhiányos 0 vagyok, és nem tudom ezt az állapotot megszüntetni, pedig régóta próbálkozom.
Nem magamat akarom sajnáltatni, hanem a véleményetekre, tanácsaitokra vagyok kiváncsi.

22L

1

Mikor egy ismeretlen számról hívnak téged telefonon, te mit mondasz a telefonba mikor fölveszed?

Nem titkosított telefonszámra gondolok,hanem egy olyan számra amiről pl. téged még sosem hívtak,nincs benne a névjegyzékedbe.

8

Nincs valaki aki eljönne velem?

Sajnos barátaim, nincsenek ithon unatkozok, valakinek nicncs kedve eljönni a sziget fesztiválra 1 napra? Egyedül nem jó..

3

Egy gameplay videó az miért lehet annyira érdekes egy youtube-ot néző számára?

már láttam párat, csak, hogy elhessegessem az előítéletek, de akkor sem értem, hogy miért lehet egy embernek azért több ezer, sőt láttam olyat is akinek 20 ezer feliratkozója, mert gameplayeket csinál??

vagy csak az lehet az ok, mert az ember azokra talál rá a legkönnyebben vagy mi?

10

Mit jelképez a Guy Fawkes maszkok?

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!