Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Tetszek neki vagy ez még belefér a barátkozásba?

Múltkor elhívott az egyik osztálytársam, hogy csináljunk valamit együtt. Voltunk kajálni (ő fizette), vett nekem csokit meg este ittunk egy kicsit (tényleg csak kicsit, még sosem ittam alkoholt és mondta hogy próbáljam ki). Utána megölelt és a kezemet is megfogta meg búcsúzáskor is, adott két puszit is.

Belefér még ez a haverkodásba? Én nem igazán szeretnék úgy a barátnője lenni, csak egy jó barátot szeretnék, de félek hogy ő nem így gondolja. :( Szerintetek? 18/L vagyok, ő 24 éves.

6

Érzelmi analfabéta vagyok?

Üdv,
17 éves srác vagyok,
Egy hatalmas gondom, hogy nem igazán tudom megkülönböztetni az érzéseimet illetve az érzelmeimet...
Korábban, egy-két éve még úgy ahogy meg tudtam...
azóta történt egy-két dolog amik ahoz vezettek, hogy bármit érzek, nem mondom el, bármit gondolok, nem mondom ki, csak elfolytok mindent...
mindenkinek olyan arcot mutatok, amit épp kell...
viszont attóól tartok, hogy emiatt teljesen elvesztettem az emocionális 'énemet'
nem tudom mikor mit érzek...
ezt példákkal illusztrálnám:

Ha egy lány kedvesen szól hozzám, hajlamos vagyok beleszeretni.Teszem azt egy osztálytársam, akivel most beszélek először köszönt, kedvesen mosolygott és meg kérdezte mizu? Elöntött egy érzés, és ezt eléggé furának tartotam...
pláne, hogy ő aznap a 2. ilyen lány volt...

vagy

Villamoson szoktam látni egy lányt, aki mindíg mosolyog,
nem tudom ki ő, hogy hívják, hány éves, MI ő egyeltalán... de ha épp felém mosolyog megint összezavarodok.

Van egy legjobb barátom, akit megtanultam 'nem szeretni' ilyen módon, de néha annyira szomorú leszek, hogy kikunyerálok tőle egy ölelést (ő lány)

valamint elég gyakran a semmi miatt lessz semleges hangulatom.Van, hogy meditálok kicsit, akkor képes vagyok boldogságot előidézni magamban, de ez más történet, lényeg, hogy ehez hasonló semleges érzés fog el...
hogy egy darabig semmi sem érdekel, senki, nem fáj semmi, nem nyom semmi, nem kell semmi és senki... és egyszerűen nem értem akkor mi van... csak egy szorongás fog el, hogy most mégis mi van? mi vagyok?

Ez mi lehet? ezellen mit lehet tenni???
Bizonyos ismerősöm szerint Ashberger (bocsánat, ha elírtam) szindróma... pszichológushoz nem igen akarok elmenni, mivel egyrészt nincs rá keretem, másrészt időm,
illetve a fent leírtak miatt nem igen adnék ki magamból lényegeset neki... nem bízom a saját anyámban sem ><

2

Szerinted ez nagyon aljas, 'két'színű?

Szóval én úgy szoktam csinálni hogy megfigyelem az embereket (akikkel valamennyire kapcsolatban állok főleg, de azokat is akikkel beszélek), és úgy nagyjából felmérem hogy milyen ember, és ahhoz 'alkalmazkodok'. Tehát elérem hogy kedveljen, vagy legalább szimpatikus legyek neki valamennyire, még akkor is ha ez teljesen eltér az én természetemtől. Mintha mindig más álarcot húznék, attól függően hogy kivel beszélek. :/ Szerinted ez mennyire aljas? Rossz hogy ezt csinálom?

3

27 évesen még sosem voltam igazán szerelmes, viszonzottan? Ez nem normális igaz? Késő?

3

Miért 'szeretek bele' egyből abba aki egy csak egy kicsit is törődik velem? Mit tehetnék ellene?

Szóval elég idegesítő, ha valaki csak egy kicsit is törődik velem, akár csak annyi hogy kedvesen beszél velem vagy valami, már egyből a megszállottja leszek, néha még bizony bele is szeretek, és ez eléggé nagy szívás mert igazából tudom hogy ő csak udvarias, de mégis. :( Miért van ez, mit csináljak vele? :(

3

Ez a youtubeos Goodlike gyerek mitől népszerű?

mi az amit az a 39ezer feliratkozója lát belőle amit én nem

személy szerint ez a gyerek egy kamera elé beülő nem sok kreativitással megáldott egyén, amit jól elsajátított, hogyan vonzza magához sötét embereket

csak azt nem értem, mit látnak benne, ez megvan a legtöbb 16-17 évesben, amit ő csinál


egy videója, 101 ezer megtekintéssel

még azt el tudom képzelni, hogy cuki helyeskének tartják a lányok és ezért feliratkoznak

mit gondoltok?

26

Mit tegyek?

Én szeretnék dalszöveget írni de nem tudok. :(

2

Minden tini igy van? Nemtudom mi van velem . Olyan fura vagyok mostanában. Itthon vagyok nem kell menjek sehova, pihenhetnék s mégis olyan levert vagyok. Holnap matek felmérő, nemértem a kémiát, és az emberekkel 0 vagyok.

Nincs önbecsülésem, nem akarok többet társaságba menni, de egyedül se akarok lenni.azon jár az eszem hogy lehetnék jobb. mindig uj cucccokat szeretnék, és nemtudok laza lenni, hogy most kit érdekel mi van rajtam? Nemtudoook semmit, bizonytalan vagyok. és folyton . Mindenki igy van ezzel? Szeretnék jól tanulni, próbálok hozzáálni, mindent meg akarok tenni, de az életem egy hullámvölgy. Fent, lent, lent, lent, fent, lent. és valahogy igy.
Adjatok tippeket:(..jó szeretnék lenni, laza, és bizonyítani akarok.nemakarom hogy az emberek véleménye érdekeljen.Mit csináljak?

2

Hogy fogadjam el a külsőmet és szerezzek önbizalmat?

Sajnos nagy önbizalom hiányban szenvedek túl sokat adok más véleményére.. mindenkit szebbnek látok magamon kivűl.. nem tetszik a fejformám olyan hosszúkás. magas homlok hosszú áll.. ha belenézek a tükörbe a sírás kerülget.. nem értem az eddigi barátaimnak mi tetszett rajtam.. legszívesebben elbújnék az emberek elöl!!

2

Miért nem lép, ha tetszem neki?

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!