Találatok a következő kifejezésre: Tudnád méltósággal az (1 db)

Tudnád méltósággal kezelni az életedben felmerülő krizis helyzetet?

Legjobb válasz: van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?

van, amit igen, van amit nem, ez függ a krízis fajtájától.Pontosan mire gondolsz?
Azt csinálom... nagyjából.
Az ilyen krízishelyzeteket nagyon nehéz kezelni, talán nem is lehet! Azt mondják az idõ begyógyitja a sebeket, de ez sem igazán így van, pl: egy szülõ vagy gyermek elvesztését soha nem lehet kiheverni.
azt vettem észre magamon, hogy nem. Tök rossz. Hagyom, hogy eluraljanak az érzések.
Amiket felsoroltál érzelmi dolgokat nem nagyon hiszem, de ha tudok rá valami racionális magyarázatot kapni, akkor már inkább. Bár egy ilyen helyzetben engem elsõre elönt a teljes kétségbeesés.
En tul vagyok egy megcsalason es sajnos Edesapam sem el mar... Megcsalas: a meltosag nem nagyon ment, hiszen visszaelt a "szeretett" leny a bizalmammal az eletemmel, mindennel amim volt. Hosszutavon persze en nyertem es ez adott nekem egy kis megnyugvast de a tressztol komoly problemaim lettek es iszom a levet egy eletre. Halal: dobbenet, nem ertes, szomorusag es keptelen voltam feketet hordani. Szoval miutan egy megcsalason tul vagyok es megtanultam semmi sem biztos, mar valoszinu nem borulnek ki annyira es azt is, nem setalnek el ....egyszeruen halal nyugodtan tennem pokolla annak eletet aki visszaelne a bizalmammal. Szornyu, de en pl. nem vagyok kepes megbocsatani es ahogy az ido telik egyre alacsonyabb a turesi kuszobom. Kepes vagyok kizarni embereket az eletembol pillanatok alatt. Tudom, hogy ez sem jo. De en tenyleg egy "birka" turelmu ember vagyok, nehez megbantani es ha egyszer sikerul, vege; szamomra ez a "meltosaggal kezelt helyzet."
eddig nem sikerült. fõleg azért mert fiatal vagyok, és nincs még annyi élettapasztalatom...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az õszinteséget, a felismerés már fél gyõzelem.
A kérdező hozzászólása: Õszintén köszönöm a hozzászolásodat amit hasznosnak itéltem. Természetesen a véleményedet és a felháborodásodat amihez jogod van , tiszteletben tartom. Egy gondolat erejéig kiegésziteném a magam tapasztalatával. Ahhoz, hogy pontosan tud, hogy miért háborit fel a kérdés, kérlek próbálj meg külön békét kötni MAGAD és a VILÁG között. Fogadd szeretettel a következõ kis igen hasznos idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."(Márai Sándor)
nem tudom pontosan miért, de engem felháborit ez a kérdés. olyan mintha már most elkéne képzelnem valakinek a halálát, válását, traumáját stb... mi az a méltóság? amikor valakije meghal az embernek; kihez/mihez legyen méltó akkor, hiszen Õ már halott. csak el kell fogadni a dolgot és élni tovább. elolvasva a válaszokat arra jöttem rá hogy ez erõsen kor függõ kérdés is. gondolj bele egy 6éves gyerek mit érez amikor meghal az apja. semmit legalábbis én nekem semmi "hatást" nem váltott ki.évent 1-2szer temetõben kimegyünk, rendbe hozzuk a sírját. ennyi. apám után soha nem sírtam, talán mert nem is ismertem, nem volt az életem része. nagyapám halála sokkal inkább megviselt. és akinek a telefonja megszolal 1 temetésen az milyen ember? õszintén szóval nem érdekelt hogy kié volt, nem is érdekelt hogy ki vagy kik voltak ott, akik ott voltak azok letették a tiszteletük és ennyi elég:nem nekem, hanem saját maguknak.
Én tudnám, talán mert az én családomban nem szokás kinyilvánítani az érzelmeket.Az elsõ pillanatokban, napokban nem is fognám fel, hogy mi történt, és pár hét múlva érezném, hogy mennyire rossz.
A kérdező hozzászólása: Maradj továbbra is önmagaddal békében, mert ennek függvényében születhetnek bármilyen élethelyzetben, emberhez méltó gondolatok, a problémákra megoldások.
Tulajdonképpen igen. Ráadásul a szülõi házban van az urnája elhelyezve, ahol édesapám ma is lakik. Õ majdnem minden nap visz fel a kisszobába virágot, ünnepek, évfordulók alkalmával én is. Voltak olyan okos beszólások anno, hogy nem engedjük el a szellemét, odáláncoljuk, meg miegymás, csak azért, mert nem csináltunk harsány gyászt és teátrális temetést. Szûk családi körben bucsuztunk tõle. De a lényeg az, hogy méltósággal próbáltuk a helyzetet kezelni. És azt hiszem sikerült is.
A kérdező hozzászólása: Méltósággal el tudtad engedni Édesanyádat, pontosan tudtad mi az amit még megtehetsz: egy életen át hordozzod a feloldhatatlan hiányt, és nem hagyod emléké égni. A lényeg, hogy másképpen ugyan, de napi szinten létezik.
Én egy indulatos, hirtelenharagú fickó vagyok. De érdekes, hogy nagyon éles helyzetben urrá tud lenni rajtam a higgadtság. Tehát: ha leszarja egy madár a frissen lemosott és féltett sportkocsimat, akkor káromkodok és ordibálok. De pl amikor édesanyám rákbeteg lett, hónapokig haldoklott, majd otthon halt meg, akkor abszolút higgadt tudtam maradni (nem közömbös!), mert tudtam, hogy hiába õrjöngenék, úgysem tudnék semmit sem tenni. Pedig nagyon szerettem õt. 11 éve, hogy meghalt, de ma is hiányzik és olyan, mintha tegnap történt volna. :(
A kérdező hozzászólása: Olyan esetekre gondolok ami földrekényszerit, például:haláleset, hûtlenség , válás, betegség stb. Egyszóval:emberpróbáló!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, hiszem hogy az egymást formáló vélemények közelebb visznek mindannyiunkat a méltósággal történõ megoldásokhoz. Érdeklõdéssel várom a hozzászolásokat!
A kérdező hozzászólása: Kedves 12 Éves! Gyönyörû lelked van, jó volt olvasni soraidat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, érzésvilágodat. Kivánom, hogy megtudd õrizni az élet viharában a szeretetet, a jóság, szépség, segitõkeszség az odafigyelés iránti hajlamodat, ami belõled árad.Nagyszerû ember vagy, sok öröm és boldogság kisérje felnõtté válásodat!

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Budapesten van ingyenes, vagy legalábbis olcsó pszichológus 18 éves kor alatt?

5

Nagyon depressziós vagyok. Anyukámnak nagyon viszeres a lába és folyton azt képzelem hogy trombözisa lesz. Mit tegyek?

állandóan halál félelmem va.azt képzelem minden nap az utolsó lehet.az egyik lábát műtötték a másikat is kellene de nagyon sokba kerül.a bal lába csúnya de ő azt mondja tudja hogy kell ezzel bánni mozgatni kell stb.

1

Az átlagemberek egy része miért irigykedik, illetve zavarja az, hogy egy sérült ember is lehet sikeresebb mint egy egészséges?

Természetesen rólam van szó. Úton vagyok a diploma felé. Angol szóbeli nyelvvizsgám van (középfok). Alkalmanként diákmunkákat is elvállalok. Sajnos volt már rá példa mikor rendezvényszervezőként dolgoztam,kaptam egy durva beszólást az egyik főiskolai társamtól, hogy biztos a testemmel kerestem a pénzt. Pedig én csak azért tanulok meg azért dolgoztam, mert szerezni akartam egy kis munkatapasztalatot,mert manapság pályakezdőként nehéz munkát találni ebben az országban, sérült embernek meg pláne. Szeretnék értelmes válaszokat kapni a kérdésemre.

4

A fiúk miért csinálják mindig ezt?

Konkrétan a saját esetemben nem értem.. szóval azt tudni kell rólam, hogy egy csúnya, rövid hajú, kis mellű, fiús lány vagyok. Habár vékony vagyok, de a hasam meg nagy (alma-alak gondolom), szóval még az se pozitívum. De mégis amikor találkozok egy fiúval úgy hogy ketten elmegyünk valahova, mindig 'többet' akarnak, szóval kinyilvánítják, ölelgetnek meg puszilgatnak, stb.. És nem értem, tiszta önbizalomhiányos vagyok meg csúnya is, hogy miért van ez? Nem azt mondom hogy sokszor, mert nem vagyok népszerű természetesen a fiúk körében de ha egy-egy elhív valahova akkor én mindig azt gondolom hogy haverkodunk, de a végén ez lesz.

És már több lánytól is hallottam hogy ők csak barátkozni akarnak a fiúkkal de mindig rájuk másznak, mondjuk ez szép lányokkal még érthető is ez igaz. De szóval minden fiú ilyen?? Mindegy milyen csaj, csak csaj legyen??

6

Hogyan lehetnék felszabadultabb?

A közeli ismerettségemben van kb. 2-3 ember (inkább 2 az a 3 :D ), akivel jól elvagyok, abszolút felszabadult tudok lenni.
Idegenekkel, de akár már osztálytársakkal más a helyzet. Ha pl kiselőadást kell tartanom az kb olyan, mint ha a hold túloldalára kellene utaznom :S Nagyjából összekapom magam, minimálisan látszik rajtam az izgulás, de kb 120 alá nem megy a pulzusom olyankor, mikor többek előtt kell beszélnem :S
Ott van az idegen lányok felé nyitás. Ha úgy pl. útbaigazítás gyanánt kérdezek valamit egy idegen lánytól, akkor semmi probléma. Ha kamu útbaigazítást kérek, valójában ismerkedési célzattal, akkor már valahogy jön egy láthatatlan fal, egy blokk, egyszerűen a pulzusom az egekben, és csak habogok :/
Másik példa: hobbiból kicsit bűvészkedtem. Egyedül lazán mennek a trükkök, de ha valaki néz akkor simán elbénázom :D Szóval erről a hobbimról elég hamar letettem :)

Amúgy az egész onnan jön szerintem, hogy áltsuliban én voltam az akit cikizni kellett, otthonról is mindig csak negatív kritikát kapok, szóval elég önbizalomhiányosra lettem nevelve, és hiába látom, hogy sokkal több hülyébb, bénább ember van nálam, még így 22 évesen, lassan az egyetem végén is megvan ez a gátlásosság.

Amúgy nem, nem egy kesergő kis szerencsétlenség vagyok, szeretem az életet, csak hát emberek közt jó lenne kicsit lazábbnak lenni.

22/F

0

Zárkózott ember hogyan ismerkedjen, szerezzen barátokat?

Lehet, hogy nem a legjobb kategóriába írtam a kérdést, de nem találtam jobbat. 21 éves lány vagyok, egyetemista. Mindig is zárkózott típus voltam, nem vagyok egy nagy bulizós, társasági alkat, de tinikoromban sokat csalódtam is az emberekben. 15 éves koromig nem igazán voltak igazi barátaim, barátnőim. A középiskolában szerencsére ez változott, ott ismertem meg a legjobb barátnőimet, a mai napig ők azok 3-4-en, akik tényleg igazi barátnők és megosztunk egymással mindent, rendszeresen találkozunk, annak ellenére is, hogy másfél éve teljesen máshol tanulunk. Az egyetemen viszont szinte egyáltalán nincsenek barátaim. Sok mindenkivel, szaktársakkal vagyok úgy jóban, hogy beszélünk pár mondatot ha összefutunk, de olyan nincs, akivel szünetekben együtt, akivel elmehetek ebédelni. Tavaly volt egy csaj, akivel viszonylag sokat együtt voltunk, de ő most teljesen a barátjával van elfoglalva és nem keresi már annyira a társaságom, én meg nem is szeretek felesleges harmadik lenni. Alapjában véve nagyon szeretem az egyetemet, h végre azt tanulhatok amit szeretek, de magányos vagyok így. Nem is járok egyetemi bulikra, mert tényleg nem érdekel ez a téma, ha itthon néha a barátnőimmel beülünk valahova, az nekem teljesen elég. Viszont így meg nem ismerek meg embereket, sokan vannak a szakomon akikkel szinte még egyáltalán nem is beszéltem 1 év alatt. De hogyan lehet így ismerkedni, főleg hogy a többiek már megtalálták egymás társaságát?

2

Mindig kiálltok magatokért?

Velem mindig olyan gyorsan zajlik minden, hogy meg sem tudok szólalni, és ez egyre jobban megvisel. Egyszerüen leblokkolok, csak utána jövök rá, hogy megint kuka voltam és mégis, hogy mit kellett volna mondanom.

7

Van egy fiúbarátom, akibe szerelmes voltam. Mostanra már "csak" jóbarátok vagyunk. Ebbe a barátságba belefér egy puszi, egy ölelés vagy hasonlók a nélkül, hogy azt gondolná, hogy újra szerelmes vagyok belé? (lány vagyok)

2

Az baj ha más vagyok?

Szóval hát elér rosszul nőttem fel. (Szülők) de ezt most nem szeretném részletezni majd később. Humorom az van, mivel örököltem. 1 éve az a hír járta rólam, hogy Pornót nézek. Nem lehet tudni ki találta ki de a szülők körében elterjedt és ezért nem nagyon mehettem át a barátaimhoz mert a szüleik féltek.

Kicsit igazságtalan, mivel én nem vagyok az a perverz fajta, max viccelődni szoktam az ilyen jellegű témákkal. 2 osztálytársam viszont azok (nevezzük Bélának és Pistának őket)

Bélát részletezném most. Nem zavartatja magát, erdei suliban is maszturbált a szobában, úgy hogy összesen 4-en tartózkodtunk ott.. amikor valamelyikőnk rászólt azt mondta csak vakarja.

A lényeg hogy valaki (szerintem Béla) elkezdte terjeszteni rólam h pornót nézek, vagy szülői értekezleten valaki.

(miért pont én, miért nem Béláról találták ezt ki?!)

Emiatt ugye nem mehettem át senkihez, nem is tisztázhattam az ügyet és emiatt félénk lettem.

Pistával jó haverságban voltunk, de egy idő után leesett hogy milyen egy alak ő, miatta kerültem sokszor bajba.

Az osztály egy életre megutált.

Majd most, nem zavarok senkit, nem csinálok semmi rosszat (nehogy félreértsetek, vannak barátaim még az osztályból, nem húzódok annyira félre), de próbálok most bizonyítani hogy igenis tudok jó lenni.

Az osztályban alakult egy csapat ahova csak a menők kerülhetnek be, mindig együtt mennek mindenhova jól el vannak, lányok fiúk vegyesen: legszebb lányok és legbunkóbb felnyalt hajú b*zigyerekek. Õk azok akik mindenkit kibeszélnek, egymás háta mögött. Akik nem olyanok mint ők azok már paraszt nyomorékok, ezt gondolják rólunk a többiekről.

"Ez kövér, szóval hülye" így gondolkodnak.

A csoportban lévő lányok utálnak engem elvileg mivel "humoros vagyok" és mindenen nevetek.

Másfelől a többiekkel jóban vagyok.

És elég sz*rul érzem magam...

Egy kicsit szüleimről mesélek:

Apámat rosszul nevelte az ő anyja és ezért keveset törődött velünk. (Ezért is nem leszek az a tipikus apa felnőttkoromban és ezértsem tudok focizni
Anyám ha kicsit is iszik már olyan tüneteket produkál mint ha belenne rúgva, megváltozik a személyisége teljesen olyankor. Depressziós elvileg, régen tört zúzott, de másfelől nagyon rendes anya, sokat gondolkodik, visszahúzódó. Apám gyermekded ha mindenigaz, és anyám ezt sokszor próbálta kezelni, de apám sértésnek vette ha rászóltak akármi miatt is és ettől vitáztak és ettől lett anyám depis.

Szóval nem az a tipikus "normál" gyerek vagyok, de nagyon sokat gondolkodok én is, filozofálok akármiről.

Túl sokat írtam tudom, de ezek amiket itt olvastok csak egy nagyon nagyon morzsányi töredéke az életemből, nagyon sok megrázó dolog történt velem.

A kérdésem az lenne, hogy szerintetek baj ha ilyen vagyok? Ezért már el kell ítélni? :/

15/F Debrecen

4

Az ismerőseitek között van olyan aki lenéz titeket és amikor csak teheti rosszindulatú megjegyzéseket tesz? Hogyan kezelitek?

Nekem ilyen a gépjárművezető oktatom. 4 hónapja nincs munkám, ez magában is kikészít. Minden óra után nulla önbizalommal térek haza. Állandóan kiabál, sérteget, sőt még a nevemen sem szólít, mindig valahogy másképp, pl fiú, haver, öcsi. Látom rajta, hogy lenéz, már-már megvet, de én soha nem mondtam neki egy rossz szót, talán mert zöld vagyok vezetésből, az átlagosnál nehezebben érzek rá a dolgokra.

Oktatót sajnos nem válthatok komplikáltabb okok miatt. Eddig tűrtem, soha nem szóltam semmit, de már semmi kedvem sincs a vezetéshez...csak a pénzt sajnálom amit kifizettem.

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!