Találatok a következő kifejezésre: Tourette szindrómás hogyan vélekedik a (1 db)

Tourette szindrómás emberről hogyan vélekedik a környezet?

Legjobb válasz: Azt hozzá kell tennem, hogy a Tourette szindrómásoknak csak 5-10 %-a káromkodik.

A kérdező hozzászólása: Azt hozzá kell tennem, hogy a Tourette szindrómásoknak csak 5-10 %-a káromkodik.
A kérdező hozzászólása: Az utolsó mondatodban mire gondolsz pontosan?
Ha tudják, hogy beteg akkor természetesen tolerálják, vagyis megértik, hogy a mozgás ill. a szavak, azok nem akaratlagosak. Ha nem tudják, hajlamosak elmeroggyantnak titulálni, mert mozgás és néha a beszéd kivételével teljesen normálisan viselkednek.
jómagam is tourettes vagyok, és nagyonsokat csúfolnak sajnos a mai világ nem tudja elfogadni ezt betegsget még ha ismerik is, nagyon enhéz vele együttélni
Az én tourette szindrómás fiamról a környezete nem tudja hogy beteg, és szerencsére mások elõtt vissza tudja fogni a tickjeit. A szûkebb baráti kör, meg teljes mértékben elfogadja õt. Azt viszont nagyon nehéz eldönteni, hogy a sok negatív cselekedete közül, mi az ami még a betegség számlájára írható, és mi nem.
Bavallom, nem hallottam még a Tourette szindrómáról. Legalábbis arról, hogy ez a neve. Láttam már furán viselkedõ embert, szerintem õ ezzel a betegséggel élt. Nagyon fura volt, elakadt a szavam a viselkedésétõl, nem tudtam mit tenni, csak bámultam, pedig nem akartam. Hadonászott és hangosan szívta a levegõt. Igen, elkerültem, azt hittem közveszélyes, de most hogy utána olvastam mi is ez, szégyellem, de nem tudhattam hogy az mi volt. Sajnálom szegényeket.
south paaark
"Ezen kívül amit szerintem nem szabad csinálni: olyan dolgokra is felmentést adni a Tourette-szindrómás ember számára, ami nincs semmilyen kapcsolatban a betegségével." <---Azt kérded, hogy ebben a mondatomban mire gondolok. Arra, hogy amit valaki a betegsége miatt nem tud kontrollálni, az nem számonkérhetõ rajta. Amit viszont tud kontrollálni, vagy egy kis erõfeszítéssel meg tudja tanulni, azt szerintem számon kell kérni tõle. Sajnos nem ismerem nagyon jól a Tourette-t, csak nagy vonalakban. Én mozgáskorlátozott emberekkel dolgoztam sokat (tudom, hogy teljesen más tészta), de ebbõl szeretnék hozni egy példát. Volt olyan mozgássérült kamasz fiú ismerõsöm, aki szerette megfogdosni, taperolni a környezetében élõ nõket, és sokan nem mertek rászólni, mert "Jaj szegény, hát nem tehet róla, milyen rossz neki, stb." --> Pedig igenis tehetett róla, mert nem az értelmével volt baj, hanem mozgáskorlátozott volt. Tehát ameddig teljesen természetes, hogy ettõl a fiútól gonoszság lett volna számonkérni azt, hogy miért nem öltözik fel, vagy mosdik meg egyedül (nyilván azért, mert nem képes rá) addig igenis számon kell kérni rajta azokat a dolgokat (pl. nem taperolunk le minden nõt) --> Mert ezt viszont igenis fel tudja fogni, mert nem az értelmével van baj. Szóval amíg megértést kell kapnia a betegséggel kapcsolatos dolgokban, ez ne lehessen kibúvó olyasmivel kapcsolatban, ami nem szorosan a betegséghez köthetõ. De konkrétumokat nem tudok mondani, mert keveset tudok a Tourette-rõl, a konkrét esetrõl meg semmit.
szerintem attól függ, hogy kivel áll szemben. Aki tudja, ismeri a betegséget az biztosan sokkal toleránsabb, mint aki nem. Érdemes Oliver Sackc-ot olvasni (neurológus) (pl. Ember a Marson), nagyon izgalmas, igaz történeteket ír, a Tourettesekrõl is
Szerintem a környezet változóan vélekedik, mert változó értékrendszerû emberekbõl áll. Elképzelhetõ, hogy bunkó embereknek céltáblája lesz a Tourette-szindrómás illetõ, akkor is ha tudják, hogy nem jó kedvébõl, hanem betegség miatt viselkedik "furcsán". De egy csomó normális, józan és kedves ember fogja tudni tisztelni, szeretni és becsülni õt ennek az apróságnak az ellenére is. Ezeknek az utóbbi embereknek a véleményére kell hallgatni, és az elõbbi csoportnak megbocsátani, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Ezen kívül amit szerintem nem szabad csinálni: olyan dolgokra is felmentést adni a Tourette-szindrómás ember számára, ami nincs semmilyen kapcsolatban a betegségével.
szia! én egyszer voltam egy hétig pszichiátriai kórházban, és egy tourette szindrómás fiú is ott volt. elõször nem tudtam, miért kiabál, meg ordítozik, de aztán mondták, h ez a betegsége, a végén barátkoztunk is, csak elején volt furcsa, és emlékszem az ápolók szavaira: "nem veszélyes..." (mármint a gyerek)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogy tudnám, ezeket az öngyilkossági "rohamokat", gondolatokat megállítani magamban?

Kezd már egy kicsit eldurvulni, mert alapvetően szeretek élni, de ha már egy kis rossz is történik, akkor már azon vagyok, hogy mikor hogy, mivel nyírjam ki magamat. A párom is kicsit úgy érzem elhanyagol, meg ha összeveszünk, akkor dől bennem minden. Már december óta gyenge vagyok így, volt hogy szétvágtam a karomat is, bár azt más célból... próbáltam megfullasztani magamat, meg még volt egy pár...
Nem tudom magamat sokszor lenyugtatni, hogy majd lesz jobb, mert már nem hiszek benne, mert tudom, hogy jöhet egy rosszabb :(, most mindenki egy gyenge kis senkinek lát, tudom, de volt pár dolog ami miatt idekerültem...

5

Szerintem ez nem normális dolog. Mit kéne tennem?

nagyon remélem valami tanácsot tudnátok nekem adni mert már nem bírom tovább !:'/ kicsit hosszú lesz de nagyon megköszönném a válaszokat..
2 éve alakulhatott ki ez nálam, amikor szerettem valakit de muszáj volt elfelejtenem (most lehet nagyon hülyének fogtok nézni de ez egy sztár volt akit már betegessen szerettem, és gondoltam egyet,bemeséltem magamnak h muszáj elfelejtenem..)it alakulhatott ki valami mert ezóta van ezek a gondolatok nálam -> elkezdek állandóan,de tényleg folyamatosan gondolkozok és nem bírom abbahagyni olyanokon gondolkodok h így végig mondom magamban a tulajdonságaimat ,meg h kik azok akik vannak az életembe a legfontosabbakat,meg a zenéket h miket szeretek amiből alapból nagyon sok van..és állandóan eltervezem az összes napomat sőt még most csak egy plt mondok a 10évvel későbbi életemet is..és ha vmi nem ugy van ahogy tervezem akkor megint elkezdem, de ezeket folyamatosan mondom végig magamba, ha végig mondtam magamba akkorsem nyugszom meg elkezdem megint mondani,és ha mondjuk 10000en lennének körülöttem akkoris csak mondanám magamba folyamatosan :'// mintha ott se lennék..mintha lenne egy másik énem aki nem engedné h ne gondolkozzak!!!! és ezt nagyon nagyon nehezen leküzdöm ezt az egészet pár hónapig jol vagyok semmi de tényleg semmibajom nincsen és utánna ugyanigy visszajön..:'( utoljára akkor jött nagyon elő volt másfél évig egy barátom , de ez nagyon bonyolult nagyjábol leírom, ht nem vagyok rá büszke de 10hónapig együtt éltünk 16 éves létemre..ő volt az első szerelmem ugy mond,mindenbe ő volt az első és nagyon összevoltunk már nőve soha sehova nem mentünk el egymás nélkül,nagyon szerettem és ő is engem és egyszercsak nem keresett többet szo nélkül elhagyott és ekkor jött még nagyon nagyon elő ez a'betegség' rengeteget szenvedtem ő miatta, de közbe még előjött ez a dolog is.. de végülis olyan sokáig nem tart de ezt az érzést senkinek nem kívánom!!! azthittem beleőrülök, és visszajön ez a 'betegség' csak nem annyira durván vagy nemtudom h mondjam..:'// orvoshoz még mindig nem sikerült ezzel eljutnom sajnos anyuval nem tudok normálisan beszélgetni ,sőt valamikor 1 mondatot nemtudok neki elmondani tesóm miatt főleg!! de szerintem ez nem normális dolog..és nem kéne elhanyagolni... mert végülis mindig visszajön ez a dolog.. már 1000x átgondoltam.. és sztem a változásoknál jön elő ez a dolog amikor vmi sokáig van és hirtelen megváltozik.. a pánikbetegségre gondoltam szerintem az lehet... a barátnőm akivel ugyahogy még eltudok beszélgetni mindenféle dologról,ő is mondja h ez nem normális dolog! és most is nagyon nehezen tudtam leírni de sztem még ez is kevés!! és nagyjábol írtam le mindent.. ti mit gondoltok erről az egészről? :''((

8

Miért ilyen rossz a memóriám?

16 éves fiú vagyok, és azt vettem észre hogy nagyon rossz a memóriám. Például valamelyik nap egész este egy lánnyal voltam, és reggel nem tudtam felidézni az arcát, vagy ha a barátaimmal vagyok egész nap mire hazaérek azt se tudom meg mondani hogy milyen szinű ruha volt rajtuk vagy hasonló.. Ez miért van?

4

Szerintetek igaz az, hogy a lelki problémák rákot okoznak, és ha igen hány év szenvedés után?

8

Elmenjek avagy se?

Anyukámat tavaj felhívta az ofőm, hogy falcolok és, hogy ezt az osztálytársaim is észrevették. A szüleim beszéltek velem és arra jutottunk, hogy felhívnak 1 pszichológust, aki segített a barátunknak is. Õ azt mondta, hogy nem válal el és ajánlott mást. Nadebár a másik szakember kórházban dolgozik és én féltem attól, hogy továbbküld. Így beszéltem a szüleimmel, hogy nem lenne jobb a suli pszichológus és mondtam egy két dolgot, hogy aztmondják, jó. Ja és az sem maradhat ki, hogy az is benne volt az alkuban, hogyha nincsen semmi komoly és úgy érzem hogy nem kell több találkozó akkor nem kell mennem. Elmentem 5 alkalommal, a pszichológus úgy gondolta hogy kellene még több de én nem így nem mentem.
A falcolással nagyjábból le tudtam állni, de most megint erősödik a vágyam hogy megtegyem. És hát ott vannak még más dolgok is.
Anyukám újra elkezdte mondani hogy jó lenne ha elmennék a kórházas szakemberhez mert ő mégis tudja a dolgát. Ti mit ttennétek? Elmennétek hozzá vagy inkább csinálnátok mindent min eddig?

6

Folyton az az érzésem, hogy a tárgyaknak lelke van, nem tudom leküzdeni. Lehet vele valamit csinálni?

15 éves lány vagyok. Elég régen kezdődött ez a dolog, de most már egyre kellemetlenebb. Nem vagyok jó a fogalmazásban, ezért inkább példákat mondok: a legfrissebb félelmem az osztástól, kivonástól van. Olyan, mintha gyilkolnánk a számokat, ezért csak nagyon nehezen tudok rávenni magam, hogy elvégezzek egy ilyen műveletet, ami ugye kicsit zavaró pl. matekon. Számolás téren felosztom két csoportra a műveleteket: amik szeretnek és amik nem szeretnek. Amik nem szeretnek, azokkal tök mindegy, mit csinálok, nem fogom tudni kiszámolni őket. Aztán ott van az ajtóm is. Karistolja a földet, ezért igyekszem nem sokat csukogatni, mert fájhat a padlónak, este pedig amúgy sem szeretem piszkálni, mert valószínűleg már alszik. Táskákat nem dobálok, mert fájhat nekik. Az egeremmel viszont vannak problémáim, mert néha begorombul, azt nem kattint. Már volt problémám abból, hogy dolgozatírás közben a tollam felmondta a szolgálatot, én meg megpróbáltam jobb belátásra bírni. Azt hitték, puskázok. És a végtelenségig sorolhatnám, de azt hiszem, hogy itt most abbahagyom. Az osztálytársaim kezdenek az eddiginél is furábbnak tartani, ami kicsit feldühít, mert én nem tehetek erről. Ha valakinek megemlítettem valamilyen problémámat, rögtön betegnek hívott miatta, tehát ha legalább ezt meg tudnám oldani, örülnék. Bármilyen tippet szívesen fogadok! (Nem bármilyet, de elég széles körben.)

7

Anyukám 21 éve cukorbeteg, 2 éve majd hogy nem elviselhetetlen. Állandóan morog semmi nem jó és csak magában beszél. Mitől lehet ez?

Ha vendégségbe jön hozzánk valaki,hiába köszönnek neki nem köszön vissza,egésznap egyhelyben ül és kötekedik minek van ez minek van az...? Párbeszédet nem lehetet vele folytatni,mert bármit kérdezünk nem válaszol csak a saját dolgait ismételgeti. Csakodja az ajtót a fiókot és kñzben csúnyán beszél. Valaki találkozott már ilyesmi tünettel?

2

Mi van velem? Összetett probléma.

18 éves vagyok, fiú.
Mostanában szorongok, aggódok magam miatt.
Két éve rendszeresen más személyeknek adom ki magam, az internet segítségével. Sajnos olyan pontra értem ahonnan szerintem nincs nagyon visszaút. Függő lettem, nem tudok leállni a hazugságokkal. Ez végülis annyira nem zavarna.
De a probléma az, hogy elhiszem, hogy azok a személyek léteznek. Volt, hogy lánynak adtam ki magam, viccből. De ez bennem valahogy megmaradt, és nem tudok elszakadni ezektől. De nem csak pár személyiségről van szó, hanem már legalább 10ről, és ezek kapcsolódnak egymáshoz.
Ki szeretném zárni végleg ezeket a dolgokat a fejemből, de megy.
Össze-visszaságok szoktak csak úgy bevillanni, néha nem tudom, hogy ki vagyok. Már nem tudom, hogy kinek a fejével gondolkodok.
Leírni se tudom a problémám, pedig olvastam már a neten valami tanácsot, de egyszerűen semmi.
Mostanában nagyon rossz a hangulatom, legszívesebben valami kárt csinálnék magammal. Semmihez sincs kedvem, tanulni se szoktam már, ez meg is látszik. Kedvetlen vagyok.
Menjek orvoshoz? Szedjek gyógyszer? Mit csináljak?

7

Hangokat hallok, mi lehet ez?

Nem régen még úgy július közepén tovább fentmaradtam a szokásos 11-12 óránál. Hangokat kezdtem hallani az utcáról(utca felöli szobában alszom), hogy valaki be akar törni, a csatornát akarják leszedni. Felébresztettem az öcsémet, de ő nem hallott semmit. Kinéztem az ablakon, az erkélyen de semmit, senkit nem láttam, de ha lett volna is ott valami már eltűnt. Azóta néha-néha újra hallom, de nem törten be hozzánk, nem loptak el semmit. És én sajnos egyre jobban félek estelente az alvástól, de nem tudom mi lehet ez.

5

Borderline/agresszív gondolatok mások felé-rivotrilt szedni rá nem lesz baj?

Nem leszek agresszívabb?Nem szabadulnak fel agresszív indulatok ha beszedem,ugye?

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!