Találatok a következő kifejezésre: Tourette szindrómás hogyan vélekedik a (1 db)

Tourette szindrómás emberről hogyan vélekedik a környezet?

Legjobb válasz: Azt hozzá kell tennem, hogy a Tourette szindrómásoknak csak 5-10 %-a káromkodik.

A kérdező hozzászólása: Azt hozzá kell tennem, hogy a Tourette szindrómásoknak csak 5-10 %-a káromkodik.
A kérdező hozzászólása: Az utolsó mondatodban mire gondolsz pontosan?
Ha tudják, hogy beteg akkor természetesen tolerálják, vagyis megértik, hogy a mozgás ill. a szavak, azok nem akaratlagosak. Ha nem tudják, hajlamosak elmeroggyantnak titulálni, mert mozgás és néha a beszéd kivételével teljesen normálisan viselkednek.
jómagam is tourettes vagyok, és nagyonsokat csúfolnak sajnos a mai világ nem tudja elfogadni ezt betegsget még ha ismerik is, nagyon enhéz vele együttélni
Az én tourette szindrómás fiamról a környezete nem tudja hogy beteg, és szerencsére mások elõtt vissza tudja fogni a tickjeit. A szûkebb baráti kör, meg teljes mértékben elfogadja õt. Azt viszont nagyon nehéz eldönteni, hogy a sok negatív cselekedete közül, mi az ami még a betegség számlájára írható, és mi nem.
Bavallom, nem hallottam még a Tourette szindrómáról. Legalábbis arról, hogy ez a neve. Láttam már furán viselkedõ embert, szerintem õ ezzel a betegséggel élt. Nagyon fura volt, elakadt a szavam a viselkedésétõl, nem tudtam mit tenni, csak bámultam, pedig nem akartam. Hadonászott és hangosan szívta a levegõt. Igen, elkerültem, azt hittem közveszélyes, de most hogy utána olvastam mi is ez, szégyellem, de nem tudhattam hogy az mi volt. Sajnálom szegényeket.
south paaark
"Ezen kívül amit szerintem nem szabad csinálni: olyan dolgokra is felmentést adni a Tourette-szindrómás ember számára, ami nincs semmilyen kapcsolatban a betegségével." <---Azt kérded, hogy ebben a mondatomban mire gondolok. Arra, hogy amit valaki a betegsége miatt nem tud kontrollálni, az nem számonkérhetõ rajta. Amit viszont tud kontrollálni, vagy egy kis erõfeszítéssel meg tudja tanulni, azt szerintem számon kell kérni tõle. Sajnos nem ismerem nagyon jól a Tourette-t, csak nagy vonalakban. Én mozgáskorlátozott emberekkel dolgoztam sokat (tudom, hogy teljesen más tészta), de ebbõl szeretnék hozni egy példát. Volt olyan mozgássérült kamasz fiú ismerõsöm, aki szerette megfogdosni, taperolni a környezetében élõ nõket, és sokan nem mertek rászólni, mert "Jaj szegény, hát nem tehet róla, milyen rossz neki, stb." --> Pedig igenis tehetett róla, mert nem az értelmével volt baj, hanem mozgáskorlátozott volt. Tehát ameddig teljesen természetes, hogy ettõl a fiútól gonoszság lett volna számonkérni azt, hogy miért nem öltözik fel, vagy mosdik meg egyedül (nyilván azért, mert nem képes rá) addig igenis számon kell kérni rajta azokat a dolgokat (pl. nem taperolunk le minden nõt) --> Mert ezt viszont igenis fel tudja fogni, mert nem az értelmével van baj. Szóval amíg megértést kell kapnia a betegséggel kapcsolatos dolgokban, ez ne lehessen kibúvó olyasmivel kapcsolatban, ami nem szorosan a betegséghez köthetõ. De konkrétumokat nem tudok mondani, mert keveset tudok a Tourette-rõl, a konkrét esetrõl meg semmit.
szerintem attól függ, hogy kivel áll szemben. Aki tudja, ismeri a betegséget az biztosan sokkal toleránsabb, mint aki nem. Érdemes Oliver Sackc-ot olvasni (neurológus) (pl. Ember a Marson), nagyon izgalmas, igaz történeteket ír, a Tourettesekrõl is
Szerintem a környezet változóan vélekedik, mert változó értékrendszerû emberekbõl áll. Elképzelhetõ, hogy bunkó embereknek céltáblája lesz a Tourette-szindrómás illetõ, akkor is ha tudják, hogy nem jó kedvébõl, hanem betegség miatt viselkedik "furcsán". De egy csomó normális, józan és kedves ember fogja tudni tisztelni, szeretni és becsülni õt ennek az apróságnak az ellenére is. Ezeknek az utóbbi embereknek a véleményére kell hallgatni, és az elõbbi csoportnak megbocsátani, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Ezen kívül amit szerintem nem szabad csinálni: olyan dolgokra is felmentést adni a Tourette-szindrómás ember számára, ami nincs semmilyen kapcsolatban a betegségével.
szia! én egyszer voltam egy hétig pszichiátriai kórházban, és egy tourette szindrómás fiú is ott volt. elõször nem tudtam, miért kiabál, meg ordítozik, de aztán mondták, h ez a betegsége, a végén barátkoztunk is, csak elején volt furcsa, és emlékszem az ápolók szavaira: "nem veszélyes..." (mármint a gyerek)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Félek, hogy nem leszek őszinte a pszichológussal. Mit tegyek?

Holnap fogok menni pszichológushoz.
Egy ideje készülök lélekben, hogy tényleg el tudjak majd mondani mindent.
De most előjött az a szorongató érzés.
Vannak olyan dolgok, amikről senki nem tud, csak én.
És elég kellemetlen ezekről beszélnem.
Hiába mondogatom magamnak, hogy mindent el kell mondanom, félek, hogy amikor majd ott fogok ülni, nem leszek őszinte..

2

Bástyai Frigyes lélekgyógyászt hogy lehet elérni?

Neten semmit nem találtam róla.

2

Valaki segítene, nagyon nagy szükségem lenne rá? (többi lent)

7

Pszichológus vagy pszichiáter?

Borzasztóan stresszes nő vagyok (25 éves), mindenen csak idegeskedek. Ezt néha már tudok kezelni, de arcomon akkor is meglátszódnak a bajok.
Nagyon csúnya kiütéseim, pattanásaim vannak, és már nem tudok mire gondolni, csak a stresszre. (Jártam már jó pár kivizsgáláson)
Tud nekem egy kis lelki békét adni a pszichológus? vagy pszichiáter?
Melyikhez forduljak? Szombathelyre szeretnék menni, és egy pszichiátert néztem ki magamnak.

5

Miért nem tudok nevetni?

Amióta az eszem tudom, mindig irigyeltem azokat akik olyan igazán jót tudnak nevetni, kereket kacagni, hogy más is kedvet kap a jó kedvre. Én is víg kedélyű vagyok, nagyon tudok mosolyogni, de nevetés helyett csak károgás jön ki a torkomon, igaz picit mély hangom van, ez nem is lenne baj. Nevetés helyett vissza fogott-fojtott vihorászást, szinte vihogást tudok produkálni. Valami pszichés probléma lehet a dologban, mert eltakarom a számat, soha nem villantom ki a fogaimat /igaz bolti, de hibátlan/, mindig lefelé nézek ha nevetek, ha véletlen mégis felsikerül röhögnöm össze pisilem magam. Ez azért is nagyon gáz mert 54 éves nő vagyok.
Göndöröket szeretnék kacagni úgy hogy közben száraz maradok.
Ugye van megoldás?

4

Mikor köteles az orvos felvilágosítást adni a hozzátartozónak a páciens betegségéről?

Férjem néhány éve pszichiártián felírt gyógyszereket szed (Mirtazapin, Cipralex). Befolyásolható.A Nővére minden eszközzel igyekszik megakadályozni, hogy egyáltalán információt kapjak arról, hogy valójában mi a betegsége.Mikor köteles az orvosa tájékoztatni?

8

Az idegrendszert hogyan lehet a legjobban erősíteni?

2

Hogyan küzdjem le önállóan a pánikbetegséget, szorongást és depressziót?

19 éves vagyok, kb 2-3 éve vannak pánikrohamaim, nem tudom mi a kiváltó ok. Régebben volt szociális fóbiám, de úgymond magamra kényszerítettem, hogy megszokjam az emberek társaságát, de még mindig félek tőlük. 4 éve vagyok depressziós, igyekszem elterelni róla a figyelmem, barátok közt lenni, stb, de egyre sikertelenebbek a próbálkozásaim, és már nemcsak spontán pánikrohamaim vannak, hanem gyakran érzem, ahogy kerülget, és nem tudok mit tenni ellene, és borzasztóan kínos, ha mondjuk iskolában tör ki rajtam. Idén érettségizem, és nem tudom, hogy tudom megcsinálni ezt az évet ilyen idegállapotban, mi lesz, ha mondjuk rám tör szóbelin? jártam 2 pszichológushoz, de nem használt, egyiknek se tudtam beszélni, nem tudok beszélni idegeneknek.. Nem is lenne időm valakihez járni, elég nehéz suliba járok. Nem akarok nyugtatókat szedni, tudom magamról, hogy azonnal rászoknék, és nem is jelentenek megoldást. Néha megvágom magam, az megkönnyebbülést okoz, de azzal is le kell állnom, mert a szüleim nagyon figyelnek rám, észre is vették. Nagyon megértőek, de azt hiszem nem értik, nem is látszódik rajtam kívülről, mert képes vagyok egy nyugodt álarcot viselni. Egyre jobban érzem, hogy mennyire labilis vagyok, mi lesz, ha kicsúszik a lábam alól a talaj? tényleg igyekszem jól érezni magam, sportolni, elterelni róla a figyelmem, de nem megy. Hogy segítsek magamon egyedül?

5

A pszichológus kérte, hogy írjam le, ami az eszembe jut, ha itthon vagyok stb. Gáz lenne ha leírnám, hogy néha eszembe jut az öngyilkosság?

Mondtam a pszichológusomnak, hogy mikor ott vagyok és beszélgetünk egyszerűen nem jut eszembe semmi. De ahogy kilépek az ajtón hirtelen rám törnek az érzések, gondolatok. Pl: düh, bűntudat meg ilyenek. Köztük van az öngyilkosság gondolata is, de ezt nem mertem Neki elmondani, mert nagyon cikinek gondolom és nem is tudom csak úgy kibökni, elmondani, még csak bele sem tudok kezdeni. Most viszont arra kért, hogy írjam le, hogy miket érzek és Én arra gondoltam, hogy leírhatnám, öngyilkosság, meg a többi dolgokat és egyszerűen a kezébe nyomnám a papírt és aztán majd lesz valahogy. Szóval ez gáz lenne? Vagy csak egyszerűen mondjam el, hogy vannak ilyen gondolataim és még nem próbálkoztam, de mégis gondolok rá?

8

Elég rosszul érzem magam. Mit tegyek? Help

Először is elég szorongós típus vagyok nagyon kevés önbizalommal..Elég gyakran van pánikrohamom és félek elmenni itthonról..Sok minden rátett erre sajnos..családi problémák csalódások mérhetetlenül sok idegesség stb..Egyszerűen félek idegen emberekkel találkozni idegen helyre menni mindig attól félek hogy elájulok rosszul leszek!Most jelenleg munkanélküli vagyok de Hála Istennek felhívtak és holnap kell menjek interjúra,de már most rosszul vagyok tőle.Pedig már nagyon szeretnék dolgozni és muszáj is de ha belegondolok,hogy el kell menjek itthonról rögtön kiráz a hideg..Főleg hogy eladói munkára jelentkeztem ami nekem nem kihívás mert már sok helyen dolgoztam de akkor még nem voltam ilyen pánikos..Szóval valaki tudna nekem segíteni??MIt csináljak??hogyan küzdjem le a félelmeimet??Valami hatásos módszer,ami tényleg beválik??Előre is nagyon köszönöm

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!