Találatok a következő kifejezésre: Ti hogyan meg (2160 db)

Egy kis faluban lakok, de szeptembertől egy pesti egyetemre fogok járni. Félek, hogy nem tudok majd beilleszkedni, hisz Pest annyira nyüzsgő város, és senkit se ismerek. Ti, hogy meg tudtátok szokni az új környezetet, hogy tudtatok beilleszkedni?

Mesélnétek a tapasztaltaitokról?

Legjobb válasz: hát nekem fordítva volt a dolog. városból vidékre bútoroztunk. én egyszerûen ismerkedni kezdtem a környékbeli korombeliekkel (persze azért õk is egybõl átjöttek, amint megtudták, hogy van gyerek a háznál) és beilleszkedtem. szerintem te is szerezz az igényeidnek megfelelõ baráti kört, és azokkal jól el lehet lenni, felfedezitek a várost. nem nagy kunszt, majd megszokod.

hát nekem fordítva volt a dolog. városból vidékre bútoroztunk. én egyszerûen ismerkedni kezdtem a környékbeli korombeliekkel (persze azért õk is egybõl átjöttek, amint megtudták, hogy van gyerek a háznál) és beilleszkedtem. szerintem te is szerezz az igényeidnek megfelelõ baráti kört, és azokkal jól el lehet lenni, felfedezitek a várost. nem nagy kunszt, majd megszokod.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a bátorító szavakat!:) A BME-re fogok járni, és nem, nem Vanda vagyok!:D
te vagy az vanda?:D
Mi is pár éve költöztünk Bp-re a családdal és most kezdem az egyetemet. Fura volt az elején, de pár hónap(esetleg hét) és megszokod. Melyik egyetemre mész? Csak egy tanács, szerezz be egy zsebtérképet, nekem nagyon jól jött. Elsõ nap nem találtam volna haza nélküle a suliból.(:
A csoporttársaiddal valószínûleg nem lesz nehéz összeismerkedned, így máris lesz társaságod. Majd adja magát úgyis a helyzet, biztos elhívnak majd ide-oda, szórakozni. De ésszel az éjszakában! Nem szabad naivnak lenni, mindig hallgass a józan eszedre! És ha olyan társaságba keverednél, akiknek a felfogása idegen a tiédtõl, akkor ne habozz, keress más embereket. Az egyetemen rengetegen tanulnak, biztos, hogy találni fogsz magadhoz hasonlóakat.
Ó, ne aggódj, természetes, hogy így gondolod és parázol:) Én már családdal költöztem fel Pestre (26 éves vagyok, férjjel, 3 éves gyerekkel mentem) és paráztam. De a tapasztalatom az volt, hogy nagyon hamar kiismered magad (pedig nálam eltévedõsebb ember nincs) :) ) És az emberek sokkal normálisabbak mint vidéken (pedig az ellenkezõjét hittem világéletemben). Persze mindenhol vannak bunkók, de annak semmi köze ahhoz hol élsz. Nagyon hamar nagyon sok barátunk lett és hamar megszokod a kényelmet is.Több lehetõséged van mindenre, minden ott van a szádban stb.Mi nem nyüzsis helyen élünk, de mégis közel mindenhez.(20 ker) Hidd el kellemesen fogsz csalódni, hamarosan már nem isszívesen jársz haza;-) sok sikert:)
*szubjektív
Szigorúan szunjektív véleményem következik. Budapest teljesen más világ, mint egy kisváros (ahonnan én is származok) vagy egy falu. Rengeteg az ember, más a mentalitás, más az életstílus. Pont ez a sokféleség és másság izgalmas nekem. Az emberek -saját tapasztalatom szerint- többségében toleránsabbak, mint vidéken. És rengeteg olyan emberrel fogsz találkozni, aki hozzád hasonlóan eredendõen nem budapesti, szóval ezzel a dologgak korántsem leszel egyedül. Fõleg az egyetemen. Legyél nyitott, ismerkedj a csoporttársakkal, és legyél szociálisan aktív. Magát a várost én nagyon megszerettem. Gyönyörû helyek vannak, mindig van valamilyen szórakozási vagy kikapcsolódási lehetõség, sosem unalmas. Már az is természetes (és nem esik rosszul), hogy akár 1-1, 5 órát kell utazni városon belül, ha megyek valahova. Tehát nincs félnivalód, nyugi :)
szerintem nem lesz semmi gondod. csak add önmagad :)
Hello... Szintén hasonlóan, csak én megyeszékhelyre költöztem, de nekem az is nagy változás volt... Nehezen elejében, de megszoktam, és imádom!!! :D Itt is telepedek le, az biztos!! Nagyon jó a nyüzsgés meg a pezsgés... Bunkók meg hár mindenhol vannak... :D
ne izgulj :) a közlekedést kell csak megismerned, hogy ne tévedj el, mással nem lesz gond :) biztos, hogy be tudsz majd illeszkedni, nem te leszel az egyetlen vidéki :) én is falusi vagyok és budára járok suliba, bár nekem annyival könnyebb, hogy középsuliba is BP-re jártam, de hát azt is meg kellett akkor szokni. szóval nyugi, nem lesz semmi gond :) annyit tudok tanácsolni, hogy még a beiratkozás elõtt menj el a sulihoz bkv-val, ne akkor kelljen még azon is izgulni, hogy ne tévedj el :)

Ti hogy reagálnátok, ha kiderülne, hogy a férjeteknek van még egy gyermeke, aki még a kapcsolatotok előtt született?

35 éves férfiként megtudtam, hogy az egyetemi éveim alatti "futó kalandomból" született egy kislányom, aki most 10 éves, gyönyörű,okos kislány. Az anyukája akkor tudta meg, hogy terhes, amikor már nem voltunk együtt, sőt ő munkát kapott külföldön, ahol egészen idáig élt. Most hazaköltözött Magyarországra és elmondása szerint megbánta, hogy nem szólt nekem és mivel úgy gondolta a gyermeknek joga van tudni ki az édesapja, felkerestek engem. Én nagyon szeretném anyagilag támogatni a lányomat (bár az édesanyja ezt nem követeli meg) és kapcsolatot tartani vele. A helyzet azonban az, hogy nekem azóta a feleségemmel született 3 gyermekünk és bár nem nyomorgunk, de szűkösen élünk, sok lemondással a gyerekek javára. Amikor a feleségem megtudta ezt először persze megdöbbent és dühös volt, de aztán próbált megértően állni a dolgokhoz. Viszont mikor felhoztam az anyagi támogatás témáját és azt, hogy heti rendszerességgel találkozni szeretnék a kislányommal nagyon kiakadt. Ez azóta odáig fajul, hogy azt mondta nem tudja ezt elviselni, nem tud igy élni és el akar tőlem válni...Teljesen tanácstalan vagyok. Ti hogy reagálnátok nőként, vagy mit tennétek férfiként hasonló helyzetben? (Még annyit tennék hozzá, hogy eddig semmi különösebb gondunk nem volt, én úgy gondolom, hogy nagyon jól működő volt a házasságunk. A fiaink 5, 3 évesek, a legkisebb pedig 7 hónapos. )

Legjobb válasz: Egyet jó ha megjegyzel, egy nõ mindig a saját gyerekét védi. Ez egy ösztön. Azzal nem is lenne baja, ha megy hozzátok a kislány, meg nálatok van rendszeresen, ott alszik, eszik stb, de hogy a feleséged 3 gyerekétõl vond meg a falatot a 4. javára, azt nem fogja lenyelni. Õ nem ezt vállalta. Nyilván, ha milliomos lennél, nem érdekelné, és még szívesebben látná a lányodat, de amit leírtál arra kell következtessek, hogy nem sok megtakarításotok van... Úgyhogy ha a feleségeddel jó viszonyban akarsz maradni, akkor egyelõre hagyod a gyerek támogatását anyagilag. Amint írtad, a kapcsolattartás ellen nincs kifogása, sõt... Úgyhogy elégedj meg ennyivel, egyelõre. Aztán ha hozzászokott a gondolathoz, meg eltelt egy kis idõ, lehet hogy meggondolja magát. De ha belegondolsz az anyja saját felelõsségére hozta világra a gyermekét, és most sem kér tõled pénzt, úgyhogy nem szorul rá hogy fizess neki. Te ezt szeretnéd, mert mégis, ez rendjén van, de ezt késõbb is megteheted, mikor mondjuk nagyobb összegre van szüksége, akkor hozzájárulsz. De mindig vigyázz, hogy a maradék pénzt egyenlõen oszd el a négy gyereked között. Mindegyiknek egyenlõen, nem úgy, hogy anyánként, érted ugye... megy ugye más lenne, ha hirtelen te kezdenéd nevelni a kislányt, és hozzátok kerülne. Akkor sem mondana semmit a feleséged, hiszen ez van, és kész. De hogy a családi szûkös kasszátokból egy idegen gyerekének adjál, ez megviseli. Nem azért spórol, és szûkölködik, hogy más gyerekének adja. Sajnálom, de neki ez idegen gyerek, hiába a tied. Én azt tanácsolom neked, hogy vegyél vissza, adj egyelõre igazat a feleségednek, mondd meg, hogy természetesen, te nem akarsz itthonról pénzt elvinni, csak cikinek érezted, hogy hogy nézz a kislány szemébe, hogy nem veszel neki semmit. És nyilván a 3 kicsi gyerek élvez elsõbbséget. Ha ezt elmondod, akkor elgondolkodik, és hidd el pár nap múlva õ lesz az elsõ aki vesz ajándékot a kislánynak, hogy vidd el neki. 33/N

Egyet jó ha megjegyzel, egy nõ mindig a saját gyerekét védi. Ez egy ösztön. Azzal nem is lenne baja, ha megy hozzátok a kislány, meg nálatok van rendszeresen, ott alszik, eszik stb, de hogy a feleséged 3 gyerekétõl vond meg a falatot a 4. javára, azt nem fogja lenyelni. Õ nem ezt vállalta. Nyilván, ha milliomos lennél, nem érdekelné, és még szívesebben látná a lányodat, de amit leírtál arra kell következtessek, hogy nem sok megtakarításotok van... Úgyhogy ha a feleségeddel jó viszonyban akarsz maradni, akkor egyelõre hagyod a gyerek támogatását anyagilag. Amint írtad, a kapcsolattartás ellen nincs kifogása, sõt... Úgyhogy elégedj meg ennyivel, egyelõre. Aztán ha hozzászokott a gondolathoz, meg eltelt egy kis idõ, lehet hogy meggondolja magát. De ha belegondolsz az anyja saját felelõsségére hozta világra a gyermekét, és most sem kér tõled pénzt, úgyhogy nem szorul rá hogy fizess neki. Te ezt szeretnéd, mert mégis, ez rendjén van, de ezt késõbb is megteheted, mikor mondjuk nagyobb összegre van szüksége, akkor hozzájárulsz. De mindig vigyázz, hogy a maradék pénzt egyenlõen oszd el a négy gyereked között. Mindegyiknek egyenlõen, nem úgy, hogy anyánként, érted ugye... megy ugye más lenne, ha hirtelen te kezdenéd nevelni a kislányt, és hozzátok kerülne. Akkor sem mondana semmit a feleséged, hiszen ez van, és kész. De hogy a családi szûkös kasszátokból egy idegen gyerekének adjál, ez megviseli. Nem azért spórol, és szûkölködik, hogy más gyerekének adja. Sajnálom, de neki ez idegen gyerek, hiába a tied. Én azt tanácsolom neked, hogy vegyél vissza, adj egyelõre igazat a feleségednek, mondd meg, hogy természetesen, te nem akarsz itthonról pénzt elvinni, csak cikinek érezted, hogy hogy nézz a kislány szemébe, hogy nem veszel neki semmit. És nyilván a 3 kicsi gyerek élvez elsõbbséget. Ha ezt elmondod, akkor elgondolkodik, és hidd el pár nap múlva õ lesz az elsõ aki vesz ajándékot a kislánynak, hogy vidd el neki. 33/N
Nem igazán értem a feleségedet. Én természetesnek tartom, hogy látogatni, és az anyagi helyzetedhez mérten támogatni akarod a gyermekedet. Nem egy mostani kapcsolatból született kislányról van szó, hanem egy 10 éves gyerekrõl akirõl eddig nem tudtál. Ráadásul eddig mint irod jól müködõ házasságban éltek. Remélem a feleséged belátja, hogy emiatt nem szabad egy kapcsolatot felrúgni. 54/N
Bocs: valószínûleg megváltozik...
Ha az anyagiakra nem tart igényt az anyja, nem erõltetném az ismert okok miatt. Lehet jobban élnek mint Ti. Ekkor viszont a feleségednek is valószínûleg a hozzáállása. De de kell látni, egy 7 hónapos gyerekkel nagy trauma egy ilyen hír...
Nem értem a feleséged, és azokat sem, akik kiakadnak ezen. Nem a házasságod alatt született a gyerek, nem csaltad meg a feleségedet! Milyen anya az, aki egy gyereket elválaszt az apjától? Esetleg azon kell gondolkodni, hogy anyagilag tudod-e segíteni, nem megy-e ez a család rovására? De a gyerekkel való kapcsolattartás a legelemibb dolog. A mai nõk között nagyok sok az önzõ, ilyen a feleséged is. Én is nõ vagyok, de a gyereket szeretettel fogadnám.
Én is kiakadnék. Ti is szükösen éltek és akkor még az a pénz is lecsökkenne. Nem erre kalkulált.
A feleségeddel értek egyet. Ha most egyszercsak a férjem ugyanezzel az óhajjal állítana be, én sem tûrném el. Azon kívül a hölgy is elég furcsán viselkedik, hiszen 10 évig nem kereste veled a kapcsolatot, nem értesített még akkor, hogy gyermeked született. Már persze, ha egyáltalán a tied!
35- ös vagyok. Fiatalok voltak akkor még mindketten, közös megegyezéssel abortusz mellett döntöttek, ahova a kedves hölgy nem menet el és esze ágában se volt, 5 hónapos terhese közölte, hogy így járt a párom és a gatyája rá fog menni, mert egy vasat nem fog hagyni a zsebében ! A bíró elõtt le akarta még ez az összeget is tagadni a , , hölgy", hogy márpedig Õ nem kapott semmit sem!Csak ott volt a bökkenõ, hogy tanúk voltak a pénz átadására. Továbbá többszörösen zaklatta a kedves , , kicsínnny" család párom családját volt, hogy hajnalok hajnalán közölték ha nincs pénz (mert hát a megnemszületettnek is enni kell) rájuk gyújtják a házat!Többszörösen több munkahelyrõl el kelet jönnie a zaklatások és fenyegetések miatt!Mert a fõnökök nem voltak kíváncsiak a balhéra. Miután mi KÖZÖSEN döntünk arról, hogy legyen vagy sem gyerekünk, így nem jön az össze, hogy ne legyen kíváncsi rá.Hisz nem egyoldalúan döntök majd csak Én, és szerény véleményem szerint nem mindegy, hogy egy futó kaland vagy egy tartós x éves kapcsolat vagy házasságba születik a gyerek. Öröklõdés:Hiába Magyarország, és nem USA , de mindent le lehet papírozni.Nem kisemmizni akarom az Õ fiát, csak az nálam a azért nonszensz lenne, hogy amiért ÉN meggürizek;öröklök befektetek belõle , abból a gyerekeinken kívül számomra vér szerint egy vadidegen részesüljön.Hisz az Én felmenõim se linkre puszira kapták amit megöröklök egyszer. Pont a csak csöpp hiperpigmentált családja miatt nem kíváncsi a gyerekére...
EMBER vagy a talpadon, Kérdezõ. Õszintén kívánom, hogy megoldódjon a helyzeted, amelyben Téged látlak az igaz oldalon. (tegnap 20:56-os vagyok)
# 35 Pedig nyugodj bele, ha ti közösen felépítetek egy 20M-ós házat a férjeddel és õ ne adj isten meghalna akkor a futó kapcsolatából a fia örökölni fog a házból - mert MO-n az egyenes ági örökös örököl, nem a feleség (mint pl. USA-ban). Az örökségbõl pedig csak nagyon-nagyon nyomós indokkal lehet bárkit kizárni (pl. ha megpróbálta megölni az apját, stb...) Az, hogy õ kapott már egy házat szép és jó, de irreleváns az esetben.
Talán kissé eltúlzott a feleséged reakciója, DE. Magamat ismerve, adott körülmények között, én is kiakadnék, ha a párom minden családi kiruccanásra magunkkal akarná hozni a gyerekét is. Pláne, hogy eddig nem is tudtál róla. Gyakorlatilag idegenek vagytok egymás számára. Akkor a feleségednek és a gyerekeidnek még inkább idegen. Persze, találkozz a lányoddal, vidd el ide-oda, néha hívd el talán a családdal, de ne akard beleékelni a családodba, mert nincs ott helye. Melletted van, a család mellett nincs. Ha egyszer a családra szenteled az idõdet, akkor velük legyél, számukra idegeneket ne erõltess rájuk mindig. Elég feszélyezõ lenne.
Sajnos lemaradt: a 20:40-esnek szól a válasz
Egyetlen egy dolgot tudok megérteni - hogy a mostani feleséged nem örül annak, hogy az amúgy is szûkös büdzsébõl most még el akarsz vonni "tõlük". De azt totál nem tudom felfogni, hogy mi a gondja azzal, hogy a kislány veletek menjen néha kirándulni vagy bármi. Õszintén én megmondanám az asszonynak, hogy vagy megszokja a helyzetet, hogy hiába nem láttad 10 éve, attól még neked ugyan olyan gyereked a kislány is mint a másik 3 vagy ha tényleg menni akar akkor menjen.
A kislánynak is olyan hû de klassz lenne ez az apásdi? Elvégre 10 évig nem is tudta, ki az apja. Most találkozik egy idegen férfival, akire azt mondják, õ az apukád. És? Az elmúlt éveket, a kimaradt élményeket nem lehet pótolni. A három gyerek meg nem is értené, hogy most hirtelen került melléjük egy féltestvér. A kislány pontosan érezné az ellenszenvet, hiába próbálná a feleség egy esetleges találkozás során titkolni. Szóval, tényleg annyira jó ötlet most összehozni két egymásnak tökéletesen idegen embert?
Ohh, még annyit , hogy az ügyvédek és a bíró döntöttek úgy mindezek után, hogy ha a kedves anyukának megfelel akkor a ház jóval többet ér mint 18 évnyi gyerektartás. Belement , de még ezek után is próbált pereskedni, mert neki az se volt elég és havi kp-t is akart.A bíró persze elutasította a nõt, hisz a ház akkor értéke meghaladta a 22M forintot.(Budai családi ház)
Egy könyvben olvastam, hogy az arab férfiak hogy csinálják, miért nincs sose vita a feleségeivel a többi kapcsolatáról....nem azért, mert odasóz egyet, hogy kuss, hanem mert nem beszélnek róla! Ha egy férfinak több házasságából van gyerek és/vagy több felesége van, a másik elõtt nem tárgyalják ki! A nõ csak annyit tud, én vagyok a 2. feleség az 1.-nek van 1 lánya, és ennyi, az apa soha nem hozza fel témának a másik asszonyt vagy gyereket, és ez így van akkor is, ha négy felesége van......érdekes egy kultúra, 4 család és olyan, mintha a férfinak 4 élete is lenne, de mindegyik élete szigorúan elkülönül a többitõl, még a gondolatok szintjén is! Ha a 2. feleségével és gyerekeivel van, csak róluk beszél, csak velük foglalkozik, csak a õ gondjaik fontosak. A többi nem számít! És ez így körbe jár.....és mûködik a dolog! A nõk nem kapnak féltékenységi rohamot a férfi nem bosszankodik, nincsenek viták a másik család miatt!!! a férfi megmondja, most elmegyek és hétfõn jövök újra, a nõ tudja, hogy a másik asszonyhoz megy, és bólint egyet...elfogadja és kész. Soha sem beszélnek a másik felségrõl, még a nõk sem! Olyan tabu ez, mint nálunk a homoszexualitás, tudja mindenki de senki sem beszél róla! Érdekes egy kultúra, a könyvet már kiolvastam egy párszor és még mindig úgy érzem, új...egy európai nõnek ez elfogadhatatlan, fõleg ez a csendes belenyugvás, és hogy soha sem beszélünk a másikról, mert itt ez az íratlan szabály! Lehet, neked sem kellene a feleséged idegesítened az exekkel, inkább ne beszélj róla! Próbáld ki, mûködik-e így jobban a dolog? Ha a nõ szemében deszka a lányod, inkább ne idegesítsd vele! Ha csak "ugrik, mint a felbõszült tigris" el kell gondolkodni, érdemes-e szóba hozni? Természetesen jobb, ha tud a gyerekrõl, de nem kell elõtte zászlón lobogtatni!
# 40 Ez mind teljesen lényegtelen. A GYEREKTARTÁS le van tudva azzal, amit írsz. De ha a férjeddel közösen épített lakásban a férjednek lesz tulajdonjoga akkor a zabigyerek is fog örökölni. Ennyi a tény. Teljesen mindegy, hogy el akarták vetetni vagy mennyire görény az anyuka (bár aki cigány kurv&val kezd az ne csodálkozzon... szvsz) Ezen változtatni nem tudsz, maximum ki tudjátok játszani úgy, hogy csak a te neveden, illetve a közös gyerekeitek nevén lesz az ingatlan, ti meg életfogytig tartó haszonélvezetet jegyeztettek be.
Nehéz eldönteni, hogy mi lenne helyes ilyen esetben. De abból a szempontból meg tudom érteni a feleségedet, hogy õ nem ezekkel a "feltételekkel" ment hozzád, nem így tervezte az életeteket. Más az, ha hozzámegy egy elvált pasashoz ahol "benne van a pakliban" a gyerek, volt feleség, stb. De õ egy egyedülálló, gyerektelen férfihoz ment hozzá. Ezt választotta. Innentõl kezdve õ nem tehet arról, hogy kiderül van egy 10 éves lányod. Vagy elfogadja, vagy nem. Ha nem, azt is meg tudom érteni, mert lehet minden önzõ mocsok dögnek hívni, de én úgy érezném, hogy nem ezt vállaltam. Ez nem olyan "jóban, rosszban dolog", hogy majd csak lesz valahogy. Ha felveszed a kapcsolatot a lányoddal, onnan nincs visszaút. Onnantól egyik napról a másikra megváltozik az õ élete is, a gyerekeitek élete is. Több évig abban a hitben élt, hogy a ti családotok 5 tagú (ahogy te is). Most pedig hirtelen olyan, mint ha egy elvált férjet kapna egy másik nõvel és gyerekkel. Valószínûleg én sem repesnék az örömtõl, pláne ha ez még a gyerekeim anyagi biztonságra is hatással lenne. Az meg hogy sítúrára, stb pénzt adsz neki megint szép dolog, mert úgy érzed érte is felelõs vagy, de a feleséged még mindig csak a 3 közös gyereketekért felelõs és érthetõ módon félti õket attól, hogy mostantól nekik majd kevesebb jut.
40-es válaszoló! Ha nem akarod hogy a párod gyereke örököljön, egy dolgot tehetsz: a te nevedre íratjátok a házat. Ebben az esetben a gyerek nem örökli azt értelemszerûen. Anyám, és anyósom is így kerülte ki a hálátlan zabigyerekeket :)
Nem bírom elolvasni a kommenteket, mert rengeteg, de elmondom a mi történetünket. Apumnak volt egy fia. Volt egy elõzõ felesége is, de a fiának nem õ volt az anyukája, éss apám tagadta is mindig, hogy az övé a gyerek. Anyu szegény nem is tudott róla, 21 éves volt amikor születtem, akkor írt egy levelet a tesóm, amit persze anyu bontott ki: "Szia Apa! Hallottam született egy kishugom, kár hogy nem tõled tudom". Anyuból meg elõtört a bölcs asszony, és ahelyett, hoyg kaiakdt volna azonnal mondta, hogy jöjjön ide, mutassanak meg neki. Aztán össze is állt a kapcsolat a tesómmal, késõbb már anyu adta neki oda a kocsiját mikor csajozni ment. Nálunk teljesen normális lett a viszony, pont anyumnak köszönhetõen.
a kérdezõ számára szinte kellemes ez a helyzet, mert gyerekek, meg szeretet és ragaszkodó nõk vennék körül, ha az asszony is olyan lenne, hogy jé, gyerek? a tied? de cuki :) (ami szerintem abnormális reakció lenne) a feleség számára viszont természetes, hogy ez kellemetlen, sõt nagyon is nehéz helyzet, mert ha akarna sem tudna kimászni belõle. muszáj valamit elfogadnia, amit rákényszerítenek, amit nem õ választott, amit nem is akart soha, ez senkinek nem lenne könnyû
Azért elõbb tisztáznám, hogy biztosan a férj-e az apa. Ha pedig igen, akkor nincs mit tenni, a gyerek érdeke elõbbre való mindennél. Még akkor is, ha emiatt szûkösebben kell élnem. Jó megoldás ilyenkor már úgy sincs, csak rossz és rosszabb, és még rosszabb.
IGAZA VAN! Nem illik a családba más szuka vére. A saját ÁLTALAD NEVELT gyerekekkel foglalkozz!
Azzal egyetértek, utolsó, hogy szidod az elõzõ nõt, de az a szerencsétlen gyerek errõl nem tehet. Szóval elég szemét hozzáállás, hogy nem lennél rá kíváncsi. A nõre én sem lennék, de a gyerekre igen, õ is azé, akit szeretek.
Valaki azt írta, hogy a kislányt az anyja felelõsséggel és szeretettel vállalta. Ja, tényleg nagy felelõsség volt benne, ha hagyta 10 évig apa nélkül felnõni, majd egyszercsak, nagyhirtelen úgy döntött, mégiscsak ismerje meg az a gyerek az apukáját. Szerintem ez egy önzõ, ócska kis r.ibi a hölgyike. Annak idején miért nem gondolta, hogy a gyereknek apa kell és talán a leendõ apukának is értesülnie kellene egy kis jövevény érkezésérõl? Mielõtt felmerült benne a korszakalkotó ötlet, hogy most ismerkedjen meg apa és lánya, vajon miért nem gondolt arra, hogy az apukának esetleg már új családja, gyerekei lehetnek, akiket tudatosan vállaltak a feleségével. Most hirtelen megjelenik, belerondít egy szép család életébe és a válaszadók 90 százaléka szerint a feleség egy dög, mert nem fogadja szeretettel a kislányt. Hát, én sem fogadnám, nem is lennék rá kíváncsi. Tökéletesen megértem a feleség reakcióját.
Nem a kivételekrõl beszéltem :) Láthatod rengeteg olyan válasz van, ami a feleséget pártolja. Gyerektartásos kérdéseknél ugyanez van :) Éppen elég egyetértõ válasz érkezett ahhoz, hogy a kérdezõt összekavarja. Természetesen nem rád gondoltam :)
Tipikus nõi hozzáállás. Úgy gondolja hogy te csak az övé vagy és a gyerekeitekért.
nõi hozzáállás? egy férfi nem bírná elviselni, ha egy nõnek innen onnan lenne gyereke mellette! a férfiakban annyi empátia nincs ilyenkor mint egy nõben!
Igen, a családjáért kell hogy legyen egy nagycsaládos apa! Õk az elsõk, ezt mondd meg a feleségednek, és ha van mibõl, van mit, lehet adni a jövevénynek. 3 gyerek nagy felelõsség, sok pénz, egy 4. nem biztos, hogy belefér. Amúgy is az anyja tudja egyedül vállalni. Tarts kapcsolatot, DE NE AZ ANYÁVAL, VIGYÁZZ, anyagilag csak ami nálatok nem szükséges, abból adj. Biztosítsd a feleséged, hogy nincs veszélyben az egész család. Megértem én a feleségedet, megjelent a képben egy volt nõ, a gyereked, egy új örökös, lehetséges gyerektartásfizetés, konkurrencia esetleg. Nagyon állj mellé, mert ezt nehéz lehet lenyelni...Ha megbizonyosodik arról, hogy a nõ nem anyagilag akar titeket kihasználni, nem téged akar megszerezni a családtól, biztosan megnyugszik, de ehhez kell némi idõ.
ki tudja a férjnek is mi a konkrét motivációja, ennek a mintaapának... szerelemben, üzletben nincs barátság.
Tipikus nõi válaszok! Nem értem, hogy a mai nõk miért ilyen önzõk? Miért nem képesek együtt érezni egy gyerekkel? Neki is szüksége van az apjára, ahogy a másik 3-nak is! Sõt, testvérekként kellene felnõniük. Ha emiatt a feleséged elakar vállalni, akkor a saját gyerekei iránt sincs semmi felelõsségérzete! Csupán a saját sértettségével törõdik, bár nincs rá semmi oka. Az anyagi részét megértem, de a kapcsolattartást nem! Légy ebben a kérdésben határozott, akkor az õ álláspontja is megváltozik.
Egyátalán tiéd a gyerek, az biztos? Apasági vizsgálat? Hát, ha igen, nem könnyû hónapoknak néztek elébe, míg kialakul a dolog, hogyan tovább... Adj idõt a feleségednek, hozzászokni a gondolathoz...
Nem tudom. Szerintem azt tenném, hogy megismerkednék a nõvel, a kislányt szívesen látnám, de ha nem szorul rá, mi viszont igen, akkor anyagilag nem támogatnánk. Megmondanám a férjemnek, hogy ne azzal bizonygassa a férfiasságát, hogy pénzt ad nekik, hanem legyen ott a kislánynak, amikor szüksége van rá.
szerintem hol 3 gyerekre jut, ott négyre is - pláne, hogy az az elsõ gyerek anyja nem is számít anyagi támogatásra. annyit, amennyi belefér, közös vásárlás a gyerekkel, zsebpénz ha találkoztok, ami tõled telik! a feleséged reméljük megérti, hogy 1. te sem tudtál errõl ugyebár 2. attól még a te gyereked õ is a, a te véred 3. akkor történt amikor még nem is voltatok együtt 4. lássa be és örüljön neki, hogy ilyen felelõsségteljes vagy!!! én büszke lennék rád, noha az elején biztosan lennének fenntartásaim, egy "idegen" becsöppen az életünkbe. ha szeret, szeressen így is. kérdezd meg, õ hogyan viselkedne, ha lenne egy gyereke még az elõtted lévõ idõkbõl. elvárná, hogy befogadd a családba, elvárná, hogy foglalkozz vele?
A kérdező hozzászólása: Kértem apasági vizsgálatot, szóval biztos, hogy az enyém. Tudom, hogy nehéz helyzetbe került miattam a családom és tudom, hogy a feleségemnek most kétségbeejtõnek tûnik a helyzet, de nekem sem annyira könnyû. Annak a válaszolónak, aki azt írta, hogy vajon mi lehet a valódi motivációm és, hogy szerelemben nincs barátság annyit mondanék, hogy a lelkiismeret furdalásom enyhítése a valódi motivációm, mert egyáltalán nem vagyok mintaapa és iszonyú nekem a tudat, hogy a lányom 10 évig úgy nõtt fel, hogy azt sem tudtam, hogy létezik, hogy nem tudtam elérni, hogy az anyja bízzon bennem annyira, hogy elmondja nekem, hogy gyereket vár. Minden gyereknek szüksége van apára. Azt meg nem is értem, hogy mire mondta, hogy szerelemben nincs barátság, ki akar barátkozni kivel? Egy 10 éves gyereknél nem hiszem, hogy fennállna olyan probléma, ami egy csecsemõ esetében, hogy az anyja nélkül nem láthatom. Nem úgy terveztem, hogy mindketten nálunk fognak ebédelni minden vasárnap. Az anyagi jellegû aggodalmakat megértem és ebbõl nagyon hamar engedtem is és mondtam, hogy nem támogatnám havonta X összeggel, "csak" a nagyobb kiadásokba szeretnék beszállni. (Sítúra, osztálykirándulás, esetleg iskolakezdéshez a dolgok... én ezt kötelességemnek érzem, õk sem gazdagok, bár a lányom édesanyja mindent megtesz így nem szenvednek hiányt sem.) Valamint úgy gondoltam, hogy mondjuk hetente egyszer elhoznám hozzánk és, hogy a családi programokra (kirándulás, állatkert, szülinapozások) szeretném elhívni õt is és majd õ eldönti szeretne e velünk lenni. De hallani sem akar ezekrõl, azt mondja tönkretettem az egész család életét és, hogy elárultam õket. Hogy miért nem elég, ha karácsonykor meglátogatom, azt mondja még az elvált apák is igy csinálják... Az meg, hogy be akartam mutatni a szüleimnek végleg betette nála a kaput... 3 hónapja mondtam meg egyébként otthon. Megvártam az apasági eredményét, utána rögtön szóltam. Addig nem akartam, bár eléggé biztos voltam addig is benne.
Szerintem jók a terveid! Így korrekt, mert a feleséged nem mondhatja, hogy elhordod a pénzt otthonról, hisz nem állandó hozzájárulást nyújtasz. Ez az eljövetel hozzátok a legjobb ötlet, megismerkedhet a féltestvéreivel és persze veled. Nem az anyagiakról szólna az egész, hanem hogy pótoljátok a kimaradt élményeket. Ha ezt nem tudja megemészteni a párod, akkor nagyon önzõ. Persze még biztos kell neki idõ, elég rossz lehet ilyennel szembesülni.
Hát én egyáltalán nem tartom érthetõnek és menthetõnek a feleséged hozzáállását! Nem árultad el, hiszen nem a házasságotok alatt született egy "félrekefélésbõl" a lányod. Meg mi az, hogy más elvált apák is csak karácsonykor látogatják a gyereküket?? Ha a közös három gyerekedet is csak karácsonykor látogatnád ilyen esetben, akkor azt is normálisnak tartaná?? Azt megértem, ha attól fél, hogy kevesebb jut a közös gyerekekre, ezért az még oké, hogy havonta nem fizetsz gyerektartást ha a lányod anyja nem igényli, de szerintem az igenis természetes és normális, ha a nagyobb kiadásokba beszállsz, illetve ünnepekkor ugyanúgy kap ajándékot, hiszen, ugyanannyira a gyereked mint a másik három. Ha meg ennyire ellenséges egy gyerekkel, akit nem is ismer és nem is hibás semmiben, akkor tényleg nem kéne összeereszteni a gyereket a feleségeddel, hanem eleinte csináljatok programot kettesben, majd fokozatosan úgy, hogy a többi gyereked is veled van, a feleséged meg üljön otthon, ha ennyire nem képes elfogadni a lányodat. Viszont a gyerekeknek joguk van ismerni egymást és tartani a kapcsolatot egymással, illetve ha a szüleid szeretnék, akkor nekik is joguk van ismerni az unokájukat. Ne haragudj, de ha ezért el akar válni a feleséged, akkor önzõ és szívtelen. Ez három hónap után már nem az elsõ sokk, ezt már fel kellett dolgoznia. (40/n)
Azért én nem irigylem a feleséget....
Nõként teljesen természetesnek tartanám, hogy kapcsolatban akarsz lenni a gyermekeddel. Én magam is szorgalmaznám, hogy a kislány ismerje meg az édesapját és a testvéreit. A helyzet kristálytiszta: egy házasság elõtt kapcsolatból tudtodon kívül született egy kislány, akit az édesanyja szeretettel és felelõsséggel vállalt. Most sem anyagi támogatást kér, csak azt szeretné, ha a gyerek - aki elõbb-utóbb meg akarta volna ismerni az apját és ehhez joga van - közelebb kerülne a másik szülõjéhez. Az nem igaz és egyáltalán nem is mûködik, hogy egy nõ "mindig a saját gyerekeit védi". Egy "nõstény" valószínûleg..egy ember nem. Az annál sokkal bonyolultabb. Ha a feleséged nem eléggé intelligens és belátó, az óriási baj - de csak az õ hibája. Õt marasztalom el.
Itt mindig is a nõk pártjára fognak állni, ez az oldal sosem adott normális képet a valóságról. Elfogultak, nem ok nélkül, de az okot inkább nem firtatom, akinek egy cseppnyi esze is van, az magától is rájön. Egyáltalán nem tudom megérteni a feleségedet, ilyen helyzetben én támogatnám a férjem, hiszen gyakorlatilag ez egy olyan helyzet, amirõl õ nem tehet, és mivel igent mondtam neki és szeretem, a problémát együtt kell kezelni. Ilyenért válni, az agyam eldobom, nem csodálom, hogy gyakorlatilag nincsenek együtt élõ emberek, ha mindenki minden miatt hajlandó válni.
14:29-es: "Itt mindig is a nõk pártjára fognak állni.." Kérlek, olvasd el a válaszokat. A legtöbbjükbõl az ellenkezõje derül ki - és a konkrét esetben nagyon is helyesen. Én is - közvetlenül elõtted - a feleséget marasztaltam el.
én a feleség helyében úgy érezném, hogy egy világ dõl össze körülöttem, hogy amiben eddig éltem nem is létezett a férjem háremet tart, meg sorolhatnám nem csak a gyerek járna át hozzánk, hanem a volt bnõ is rettegnék ettõl a képtõl félteném a családi magánszférámat, ahogy addig se volt senkinek semmi köze hozzá betolakodónak tekinteném a nõt, pláne úgy, hogy 10 évig nemcsak a férjem, hanem ezzel engem is hazugságban tartott. és nagyon élnék azzal a gyanúval, hogy annak a nõnek valahogy most nincs senkije....nem hinném, hogy a kislány érdekei most azok amik megszólaltak benne 10 év után.... és hirtelen igen, én is a váláson agyalnék, mert a férj ezzel a hirtelen adakozásával (nem csak az anyagiakat értem ezalatt) meggondolatlannak, befolyásolhatónak, felelõtlennek tûnik, nem mint apa, hanem mint férj.
Nem mindegy h mi hogy vagyunk ezzel? Ha ti szeretitek, csináljátok. Ha nem, ne csináljátok!
Én hozzám ne nyúljon ilyen szándékkal senki!!!! Ti élvezzétek csak.
Köszönjük, hogy megosztottad velünk az újdonsûlt szexuális élményeidet..
Én sem vetem meg az ilyesfajta izgatást, bár egy kissé perverznek tartom.
Hát, egy beöntés elõtte nem árt, nehogy a végén a szrlé a combodon folyjon végig, de aztán jöhet könyékig az asszony...
Néha szoktam izgatni ott, és az ujjamat óvatosan bedugom neki, de inkább õ csinálja az én popsimba a farkával... :D 28/N
Jó dolog az, fõleg orállal kombinálva!:D
mélytorkos szopás közben imádom :)

Idősebb srácokhoz szól a kérdésem, akiknek kiskorú barátnője volt, ti hogy éltétek ezt meg? (begyezésben. )

Sok kérdést és hozzászólást olvastam itt ebben a témában. Valaki arról mesélt, hogy 14 éves volt amikor megismerte a 22 éves barátját, nem volt egyszerű, szülők is tiltották, de végül kiállta a próbát a kapcsolatuk, és össze is házasodtak. Na jó ilyen 1000-ből talán 1 ha van, de nem ez a lényeg... Az én barátnőm 16, én már lassan a 23-t taposom, tök jól kijövünk. Csak egyszerűen olyan nehéz, hogy nem láthatjuk egymást annyit és akkor amikor csak mi akarjuk... Ez nagyon frusztráló, szerencsére itt a szülők elfogadták a kapcsolatunkat. De attól még a korlátozások élnek, hogy hányra érjen haza, mennyit láthatom stb... A szokásos féltés...

Legjobb válasz: Tisztázzunk valamit. Kiskorú az, aki 14 éven aluli. Kiskorúval bármilyen szexuális kapcsolat bûncselekmény egy nagykorú számára. 14-18 éves korig van a fiatalkorúság. A te barátnõd fiatalkorú. A jelen helyzetben nem tudok neked tanácsot adni, de késõbb majd mindenképp számolja azzal, hogyha együtt is maradtok, a lány huszonegynéhány éves korában elkezd agyalni, hogy õ tulajdonképpen nem is élt. Lepattint, hogy neki kis idõre van szüksége (ami alatt majd az érti, hogy másokkal is szexuális kapcsolatot létesít meg miegymást). Nem feltétlenül lesz így, de messze az esetek 90%-ában ez van. Õ még tényleg fiatal, nem biztos, hogy komolyan veheted, hogy elkötelezi agát melletted. Az õ személyisége még nagyon sokat fog formálódni, többet mint a tied.

Tisztázzunk valamit. Kiskorú az, aki 14 éven aluli. Kiskorúval bármilyen szexuális kapcsolat bûncselekmény egy nagykorú számára. 14-18 éves korig van a fiatalkorúság. A te barátnõd fiatalkorú. A jelen helyzetben nem tudok neked tanácsot adni, de késõbb majd mindenképp számolja azzal, hogyha együtt is maradtok, a lány huszonegynéhány éves korában elkezd agyalni, hogy õ tulajdonképpen nem is élt. Lepattint, hogy neki kis idõre van szüksége (ami alatt majd az érti, hogy másokkal is szexuális kapcsolatot létesít meg miegymást). Nem feltétlenül lesz így, de messze az esetek 90%-ában ez van. Õ még tényleg fiatal, nem biztos, hogy komolyan veheted, hogy elkötelezi agát melletted. Az õ személyisége még nagyon sokat fog formálódni, többet mint a tied.
Te sem tudtál senkit sem felszedni a korosztályodban?
az a kiskorú, aki 18év alatti büntetõjogilag gyermek a 14alatti, 14-18 között fiatalkorú ahol már nem tiltott a szex, 18felett pedig felnõtt a 18év alatti kiskorúság polgári jogi fogalom, nem befolyásolja a nemi életet ha már hozzászólunk, legalább ne hülyeséget!

Ti hogyan élitek meg a saját személyiségeteket, hogy egy személy vagytok? Nektek mit jelent az, hogy ti ti vagytok?

Mert ezt én így nem nagyon értem. Folyamatosan ehhez hasonló témákkal foglalkozom, meg nyilván nekem is van öntudatom, de nem tudom.. bonyolult lenne elmondani, kíváncsi vagyok mások véleményére. (Áttehetitek később az önismeretbe, csak légyszi ne azonnal, mert ilyen későn senki nem fog ott válaszolni.)

Legjobb válasz: Én valahogy úgy, hogy a testem az eszköz, ami eléri, amit a szellemem akar. Van öntudatom, van énerõm, vannak céljaim, és ha elérem õket, sikerélményeim. A sikerek visznek elõre. Persze sok kudarcom is van, de igyekszem õket valami jóval felülírni. Én azért vagyok én, hogy összességében pár órát boldog legyek ebben az életben, és néhányszor "itt és most" létezzek a földön, a köztes idõben ezekért a pillanatokért dolgozom. 17/l

Én valahogy úgy, hogy a testem az eszköz, ami eléri, amit a szellemem akar. Van öntudatom, van énerõm, vannak céljaim, és ha elérem õket, sikerélményeim. A sikerek visznek elõre. Persze sok kudarcom is van, de igyekszem õket valami jóval felülírni. Én azért vagyok én, hogy összességében pár órát boldog legyek ebben az életben, és néhányszor "itt és most" létezzek a földön, a köztes idõben ezekért a pillanatokért dolgozom. 17/l
PL. amit most csinálsz az tök jó. Érdeklõdsz a pszichológia és az önismeret után. Ez már egy nem olyan elfoglaltság amivel mások elõtt "villogsz" (nem negatív értelemben), hanem csak Téged érdekel. Ilyen irányzattal elindúlhatsz ezernyi irányba. Pl. lehetnél tanító sok a változatosság (technika, gyerek, kolega stb. szempontjából).
Nekem van az un. ösztön én és a társadalmi én. Ez utóbbit meg is magyarázom. A társadalmi Énem úgy viselkedik ahogy a környezetem elvárja. Ahogy a szokások és az illem tartja és nem a kényelem, az ösztön. Pl.: Nem ordítozok társaságban egy olyan emberrel, aki azt mondja, hogy aki szegény ne vegyen fel diákhitelt, hanem elégedjen meg az érettségivel és boldoguljon azzal ahogy tud, addig nyújtózkodjon amíg a takarója ér... blablabla (ez pont egy fél órával ezelõtt történt) Az ösztön én pedig bennem van. Pl.: Úgy pofon vágtam volna, vagy úgy beolvastam volna egy tanárnak.... szóval az ösztön fölött uralkodik a társadalmi Énem. Néha ez elég kiborító és valamikor az ösztön is kijön. Na ilyenkor vannak veszekedések.... Na valahogy Én így élem meg :)
A kérdező hozzászólása: Most kihagytam valamit, természetesen nem minden ok nélkül látok ostobának mindenkit, úgy értettem, hogy hamarabb találok hibát az emberekben, mint általában mások, és ha már 1 hiba van valakiben, onnantól kezdve engem az az ember nem érdekel, hosszabb távon irritál.
én ugyanilyen vagyok:) de tényleg, hány éves vagy? Én 18, és egyre jobban sajnos a külvilágnak élek, és már néha úgy érzem teljesen elvesztettem önmagamat, mert mindig mások elvárásai szerint viselkedek. De ez nagyon nem jó út szerintem.. te nem érzed rosszul magadat, ha egyedül vagy? Mert én igen, és ez azért van mert akkor ugye nincs akinek "meg kelljen felelnem", olyan furcsán érzem magam, mintha zavarna a saját társaságom, mert üresnek érzem magam, semminek, mert nincsenek önálló gondolataim, és mivel egyedül vagyok, nincs kedvem semmihez, mert ugye nem látja senki.. pedig én mindent azért csinláok, hogy azért elismerjenek, és pl. a szüleim büszkék legyenek rám.. magam miatt semmit nem csinálok:( 18/L
Érdekes ember vagy szerintem. Úgy gondolom, hogy a testem is a tudatom része, azaz abban van benne, és ha meghalok, ez a rész egyszerûen megszûnik, és létrejön egy új test, amelyik jobban passzol a tudatom többi részéhez, és olyan világba kerülök, amelyikkel leginkább kompatibilis leszek.
Huhh jó lenne tudni, hány éves vagy, de szerintem te abban a fázisban vagy, amikor az ember kezdi megtalálni önmagát, csak egyelõre fél megvalósítani. Azért nem érdekel semmi, mert sok mindenben egyelõre még hazudsz magadnak. Azért vagy ilyen másokkal, mert te sem látod saját magadat úgy igazán értékesnek. Ez pedig nagyon fontos, amíg saját magadban nem látod meg az értéket, addig nagyon sok mindent egyszerûen képtelenség elérni az életben. Megkérdezhetem, hogy van-e testvéred, vagy egyke vagy?
Második vagyok. Szerintem az ösztön én az állati eredetû dolog. Mivel ha fél a kutya akkor vagy behúzza a farkát, vagy támad. És mivel emberek vagyunk vannak törvényeink, elnyomják ami eredetileg belénk van kódolva és etikátlan lenne. Pl. A gorillák gyakran megerõszakolják a nõstényeket és úgy szaporodnak. (mondjuk még jó hogy ez nem legális az embereknél) Am. meg mindenki szerepeket játszik és küzd a szerepkonfliktusaival. Ajánlom a kísérlet címû filmet. Egy igaz történetre hajaz ( Zimbardo kísérlet), ami az emberek viselkedéseit, szerepváltozását figyeli meg.
Mert mindannyian mások vagyunk. Am. nagyon sok jó pszichológiai könyv van amik errõl szólnak. :)
Szóval nem azért csinálsz valamit hogy neked jó legyen, hanem azért hogy vki tudja rólad hogy jó vagy? Ez így egy kicsit bonyolult. Szerintem fel kellene fedezni önmagad. Önismereti tréningek, könyvek, tesztek. Rájönni arra, hogy mi érdekel. Pl.: hobbik. Ha festesz valamit és élvezed miközben csinálod, akkor az nyilván jó neked és ha másoknak is tetszik akkor még jobb. De ha nem tetszik másoknak az amit csináltál v. ahogy csináltad de te élvezted akkor nincs mirõl beszélni... és itt most akkor tényleg ne menjünk bele az extrém dolgokba :)
A kérdező hozzászólása: Ez szokatlan lenne? Tényleg csak azért tettem fel a kérdést, mert fogalmam sincs mi jár mások fejében. Néha egyszerûen nem tudom értelmezni az embereket.
A kérdező hozzászólása: Második: Hm, érdekes. Én úgy érzem, az ösztön-énem hiányzik. Mármint vannak saját gondolataim, de nem úgy ahogy te írtad. Nem vagyok indulatos, és pl. abban a helyzetben amit te írtál, lehet hogy azt gondolnám, nincs igaza az illetõnek, de különösebben nem érdekelne. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy ha van is ösztön-énem, az úgysem számít, mert arról csak én tudok, mások nem.
A kérdező hozzászólása: És mi van akkor, ha valakit a sikerek sem érdekelnek? Úgy érzem, csak a külvilágnak élek. Ha elérek dolgokat, az csak azért számít, mert elmesélhetem valakiknek (nem is számít kinek, csak valaki tudjon róla), és akkor õ majd azt gondolja rólam, hogy sikeres vagyok. Igazából ezzel nincsen bajom, nem panaszkodni akarok, bár nem túl izgalmas az élet úgy, hogy semmi nem érdekel. Gyakorlatilag tényleg csak mások miatt csinálok dolgokat. De a lényeg, hogy nem értem mások hogy vannak ezzel. Pl. milyen az, mikor valaki 'erõs személyiség'? Olyasmire gondolok, hogy vannak akik szeretik minden helyzetben a saját véleményüket hangoztatni, meg úgy viselkedni ahogy nekik tetszik (nem feltétlen a nagyon extrém esetekre gondolok), meg nem szeretnek szerepeket játszani, mert elnyomva érzik magukat.
Számomra (a kérdésedre a válaszom) azt, hogy korlátot jelent. Nem lehetek ott mindenhol, így "csak" azt látom, ami velem történik, és nem lehetek ott mindenhol minden percben. Akkor sokkal tájékozottabb lennék, és nem kéne naponta gondolkodnom, hogy ez és ezt az újságcikket elhiggyem-e vagy sem pl.

Hogyan lehet ezt feldolgozni? Két pozitív teszt után pár nappal később meg spontán vetélés. Annyira szomorú vagyok, a környezetemben egy 13 éves lány vár babát, úgy érzem nekem már nem sikerül, valahol feladtam. Ti hogy dolgozzátok fel?

Legjobb válasz: Szia! Mi ultrahangon is láttuk, mielõtt elment. Egy év telt el, de nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Feladni butaság lenne, hisz még mindig vágyunk egy babára, és szerintem te/ti is! Az emlék megmarad, de az életünk megy tovább. Jobb szembenézni vele, mint elmenekülni. Nagyon sajnálom, ami történt, hagyj egy kis idõt, de mindenképp lépj tovább! Lesz még babád! L27

Szia! Mi ultrahangon is láttuk, mielõtt elment. Egy év telt el, de nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Feladni butaság lenne, hisz még mindig vágyunk egy babára, és szerintem te/ti is! Az emlék megmarad, de az életünk megy tovább. Jobb szembenézni vele, mint elmenekülni. Nagyon sajnálom, ami történt, hagyj egy kis idõt, de mindenképp lépj tovább! Lesz még babád! L27
Szia. Tudom, min mész át, nekem is volt sajnos vetélésem. DE gondolj arra, hogy most már tudod hogy képes vagy teherbe esni!! Ez nagyon sokat jelent, van akinek sajnos még ez sem sikerül. nem tudom volt-e már korábban vetélésed. Én azt javaslom, hogy ha lelkileg túl jutottál rajta, akkor kezdjetek el újra próbálkozni. Én a vetélés után 6 hónappal jutottam el oda, hogy újra próbálkoztunk és rögtön baba lett belõle. Már fél éves a picim:) Sok erõt neked!
Ezt még viszonylag "könnyen". Sajnálom, ami történt, de sokkal rosszabb lehet, ha halva születik. Az én babám most májusban született volna. A sógornõméknél szerencsére minden rendben zajlott, de olyan rossz, hogy nekünk is lehetne:( Egy 4 éves fiú anyukája, akinek 2 spontán vetélése (ikrekkel a 11.héten, egy babával a 10-en), és egy méhen kívüli terhessége is volt.
A második vetélésem 18 hetes korban történt. Hát mit mondhatnék. Egy megválaszolatlan kérdés örökké bennem marad: Nem mondták meg, hogy fiú vagy lány lett volna.Ne tessék már könnybe is lábadt a szemem.
Szia! Én is nagyon sajnálom, ami veled történt. Ha ez valamennyire vígasztal, akkor gondolj arra, hogy ilyenkor a mindent vagy semmi elv mûködik. Ha elvetéltél, akkor valószínû valami nem volt rendben, s sokkal jobb még így, mintha megszületett volna, s valamilyen kárododása lenne. Fel a fejjel, add ki magadból az elkeseredésedet, s ha úgy érzed, hogy készen állsz á, kezdjétek újra. Remélem hamarosan beköltözik egy teljesen egészséges baba a pocidba.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a válaszát, igazatok van, lesz még nekünk babánk, és aki ide ír, tiszta szívbõl kívánom, mihamarabb sikerüljön mindenkinek.
Tudom én is mit érzel, nekem is volt s.vetélésem, 5 hetes múltam csak, de már arra is nagyon vártunk. Hónapokig sírtam, már tökre belebolondultam a hõgörbékbe és tesztekbe... kiderült hogy pcos-em van. Clostit kaptam, a következõ hónapban megfogant a lányunk. Idõben: május vetélés, december closti, január 30. + teszt. Kitartás és fel a fejjel, fog jönni a baba!!!! Üdv. 8 hónapos kislány anyukája
Remélem azóta már Te is babázol. Teljesen normális gondolat a feladás...de meg kellpróbálnod hinni, hogy megy. Azért leírom, nálunk hogy volt. Másfél év hiábavaló próbálkozás után, 10 hetesen veszítettükel elsõ kisbabánkat 2011 októberében. Elsõ terhességem volt, nem is gondoltunk ilyen lehetõségre, az ember ilyenkor boldog, és vár hogy bejelenthesse a családnak... esetünkben, hogy a kórházbn vagyok, a mûtõben. Ezután a nap után olyan mélyre kerültünk, nemcsak én, hanem aférjem is, hogy egyszerûen nem bírtunk kisgyermekekre nézni... a depressziót addig hírbõl sem ismertem. Az, hogy nem tudtál örülni egy közeledben élõ terhességének, teljesen normális érzés. Én is így éreztem. Tavasz lett, mire összeszedtük magunkat, és újra próbálkoztunk, ismét sikerrel, majd sajnos õt is elveszítettük, most hamarabb, kb. 5 hét alatt... én addigra teljesen feladtam. A nõgyógyászom, aki egy szuper rendes ember, nem tudott már mit mondani, csak azt, hogy bízzak magamban, és legyek erõs, higgyem el, hogy legközelebb sikerüni fog. Fiatal vagyok, és nincs semmi egészségügyi akadálya a babának. Ekkor már úgy voltam vele, hogy nekünk nem lehet gyermekünk, mert alkalmatlan vagyok rá... nem vallottam be a férjemnek, csak késõbb, és minden próbálkozás végén kértem az égieket, hogy segítsenek, hogy ha sikerült is, megmaradjon. És sikerült. Párhéten belül fog megszületni a kisfiunk, és nagyon boldogok vagyunk, de soha nem fogom elfelejteni az elõzõ két babámat, ahogyan a férjem sem. Van egy mondás, a jó dolgokért meg kell szenvedni... ez esetemben teljesen igaz... Nekem a férjemen kívül az orvosom volt az, aki sokat segített. A mostani babánál minden nap rettegtem a 10 hétig, hogy mikor fog bekövetkezni az ismert folyamat... féltem minden uh-n, hogy nehogy azt mondja, ennyi... soha nem tudtam mosolyogni, mikor monitort néztem, annyira féltem, mit mond az orvosom. És õ mindig megkérdezte, hogy nemis örül? Látta, hogy baj van... féltem. Aztán, mikor elõször éreztem, hogy megmozdult, és ficánkol, akkor kezdett lassan elmúlni minden félelmem... Még most is örökmozgó, pedig márcsak szûkösen fér el. Mégegyszer szívbõl remélem, hogy azóta sikerült Nektek is a baba, együtt érzek Veled az átélt tragéiával kapcsolatban... szerintem soha nem lehet teljesen feldolgozni. Elhalványodik, de az emlékét nem lehet kitörölni. Most hogy csak írtam róluk, így is könnyeztem...
Ha értelmes a lány, nem szólna semmit. ha meg hülye, akkor meg nem érdemes foglalkozni vele...
szerintem ezt teljesen oké, nálunk is ez volt a helyzet. miért zavarná a lányt. mondd el neki :)
Együtt érzek veled öreg!:D 19 évesen lett elõször rendes csajom de õ még kifejezetten örült is neki h szûz voltam
Én 17 vagyok, a barátom 19, és szinte beleõrülök a tudatba, hogy már mással is volt elõttem...:D Lehet, hogy emiatt a hülyeségem miatt, de én örülnék neki, hogy még szûz... Bár az igaz, hogy nekem õ az elsõ, így nem látok bele teljesen:)
A kérdező hozzászólása: Majd ha lessz Bnõm akkor el is mondom neki de az nem mostanában lessz sajna
én örülnék neki
én örülnék neki, hogy én leszek az elsõ :) 16L

Kismamak ti hogy vagytok vele? . En most 40+1hetes terhes vagyok ti nem izgultok hogy meg nem let meg, es hogy ne legyen semi baja? . En nagyon izgulok. Nem erzek semi elojelet.

Legjobb válasz: Én 40+5 napos voltam, és hirtelen jött. Folyamatosan néztek, nem lehet gond. Engem a kiirt napon befektettek, másnap akarták inditni, 41. héten de nem várta meg:) Most volt 16 hónapos:)

Én 40+5 napos voltam, és hirtelen jött. Folyamatosan néztek, nem lehet gond. Engem a kiirt napon befektettek, másnap akarták inditni, 41. héten de nem várta meg:) Most volt 16 hónapos:)
Én holnap leszek 40 hetes.(menzeszem szerint már jóval több) A 32. héten azt mondta a doki, hogy meszes a méhlepény. Azóta ezen aggódom folyamatosan, hogy kitartson. Hétfõn voltam EST terhelésen, a baba jól bírta, utána kedden ctg-n, ott is minden ok volt, holnapra hívott a doki megint (katasztrófa volt ez a 2 nap, egész éjjel nem aludtam egyik nap sem, hogy mozog e még a baba, vagy feladta már a méhlepény...). Azt mondta, hogy holnap megbeszéljük, mikor fektet be. Szerintem a hétvégén biztos nem, meg fogok itthon hülyülni megint az aggodalomtól. Hacsak addig ki nem akar bújni a kismanónk:) )))
Gondolom jársz mindennap a kórházba, legalábbis ezt hallottam, hogy a 40. hét után mindennap nézik a babát. 37 hetes
A kérdező hozzászólása: Neked elso gyerek?ma felvoltam a dokihoz holnap beindicsa aszulest ha adig nem indul be.konyu szulest kivanok.
Jó neked:) Nálam semmi különös.....40+1 heteske
A kérdező hozzászólása: Nekem most regel ment el a dugom.En is remelem hogy ma meg lesz, egy kicsit fajdogal a hasam.Konyu szulest neked.
A túlhordás nem veszélyesebb.... Én ma vagyok 40 hetes, minden nap bejárok, naponta NST, kétnaponta uh+vizsgálat. Ha elõbb nem bújik ki, kedden reggel befekszem (saját döntés), mert csüt.ön úgyis indítaná. Ezt majd hétfõn közlöm neki, akkor rendel a dokim a terhesgondozóban. Nálam 2 napja vannak fájások, elõtte nem volt semmi, remélem éjjel megyünk:)
Szerintem ilyenkor a legjobb ha már megindítják a szülést! Nem akarlak ijeszgetni, de a barátnõmnek is ugyanez volt, és aztán már elhasználódott volt a magzatvíz, és késõ volt... Tényleg nem akarlak megrémíteni, de ha beindítják a szülést, attól semmi bajod nem lesz, meg a babának sem, de a túlhordás mindig veszélyesebb!
18:05-ös vagyok: Nekem van sok jósló fájásom már hetek óta, úgy látszik az sem jelent semmit.
A kérdező hozzászólása: Ategnap voltam azt monta adoki hogy majd menyek szombaton.
Elsõ igen. Nekem azt mondta csüt.ön indítja, ha addig nem bújik ki:) Könnyû szülést, sok sikert:)

Kórházban ti hogy oldjatok meg a masztit?

Ott van több beteg van egy büdös közös wc és nektek kellene.... Vagy megvarjatok, hogy álom közben távozzon aztán majd cserélik a lepedot?

Legjobb válasz: amúgy meg legutóbb mikor kórházban voltam fel sem bírtam kelni mûtét után xD hogy a fenébe tud valaki még arra gondolni olyankor?? vagy ti poénból jártok kórházba? :D

amúgy meg legutóbb mikor kórházban voltam fel sem bírtam kelni mûtét után xD hogy a fenébe tud valaki még arra gondolni olyankor?? vagy ti poénból jártok kórházba? :D
"Nõvérke, a kacsát legyen szíves!"
hát ha kórházban vagyok általában ez a legkisebb bajom..-.-
Kérdezz meg egy ápolót, hogy mások hogyan szokták megoldani. :D
Érdekes kérdés... Tényleg, a nõvérke megteszi? Ha mondjuk töréssel van bent az ember...volt már valakinek ilyen?
Nõvérke!:)
wc...
Errõl van szó.
Egy helyes gyógytornász néni mint minden görcsöt a kangörcsöt is ki tudja masszirozni :DDDDD
"Vagy megvarjatok, hogy álom közben távozzon aztán majd cserélik a lepedot?" Nem az izzadásról kérdeztél ami lázálmodban folyik rólad.. Dehogy, a kangörcshöz szólni kell az ápolónõnek, õ tudja mit kell tenni..
Én 9 napig feküdtem bent, és eszembe sem jutott férfi létemre. Olyan fájdalmaim voltak, hogy az alvás is alig sikerült, nemhogy masztizzak.
volt nagyobb bajom is a kórházban..
wcben
mit hogyan oldunk meg? a hapcit?
Mivel voltál vagy vagy bent a kórházban? Mert ott tényleg nem ezen jár az ember gondolata. de ha már kérdezted akkor a legegyszerûbb lehet talán akkor ha fürdesz és egyedül van rá erre lehetõséged. De legjobb hely erre a WC helysége szerintem is.

Pasik! Ti hogyan csókoljátok meg a lányt akit szerettek? Gyengéden vagy szenvedélyesen? És hogyan viselkedtek vele?

Legjobb válasz: Életem elsö csòkját ùgy kaptam, hogy elötte hosszasan beszèlgettünk majd mikor felálltunk és elköszöntünk én már indultam ö elkapta a kezemet magâhoz huzott es azt mondta , h mèg szeretne valamit mondani aztàn megcsòkolt olyan szenvedéllyel ès hosszasan , hogy el.se hittem , h ez velem törtènik majd mikor vége lett azt mondta : mèg nem mondott el mindent ès újbol megcsòkolt.Mèg màsnap is èrezni véltem ajkaimon. :) De szerintem minden csòk màstòl lessz jò.helyzettöl függ.mostani kedvesemmel az elejèn egy kèt fèlve adott szájra puszibòl lett finom mèg még bâtortalan lâgy csòkocska. Volt , hogy baràti tàrsasàgban csattant el egy egy titkos lopott csók. A lènyeg ,h a szerelmedtöl kapott csòk mindig tökèletes mind1 , szenvedèlyes vagy lehelletnyi finom. Remélem hasznodra vâlik ez a pàr kedves történet. :) szép estét 25/N

Életem elsö csòkját ùgy kaptam, hogy elötte hosszasan beszèlgettünk majd mikor felálltunk és elköszöntünk én már indultam ö elkapta a kezemet magâhoz huzott es azt mondta , h mèg szeretne valamit mondani aztàn megcsòkolt olyan szenvedéllyel ès hosszasan , hogy el.se hittem , h ez velem törtènik majd mikor vége lett azt mondta : mèg nem mondott el mindent ès újbol megcsòkolt.Mèg màsnap is èrezni véltem ajkaimon. :) De szerintem minden csòk màstòl lessz jò.helyzettöl függ.mostani kedvesemmel az elejèn egy kèt fèlve adott szájra puszibòl lett finom mèg még bâtortalan lâgy csòkocska. Volt , hogy baràti tàrsasàgban csattant el egy egy titkos lopott csók. A lènyeg , h a szerelmedtöl kapott csòk mindig tökèletes mind1 , szenvedèlyes vagy lehelletnyi finom. Remélem hasznodra vâlik ez a pàr kedves történet. :) szép estét 25/N
ezt én is tudni akarom

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!