Találatok a következő kifejezésre: Teljesen tanácstalan A (97 db)

Hogyan kellene kezelnem ezt a helyzetet? Teljesen tanacstalan vagyok! (peniszmerettel osszefugg)

Az a helyzet, hogy a munkahelyemen belemszeretett egy nalam picivel idosebb no. Eloszor csak tetszettem neki, tobb jelet is mutatta, neha ugy nez ram, hogy szinte felfal a szemeivel, ami persze nekem is imponal es megmozgatja a fantaziam. Ennek a lanynak nagyon eros a szexualis kisugarzasa, fontos neki a szex, ezt szokta is hangoztatni es tudom (de legalabbis sejtem), hogy kedveli a nagy peniszmeretet... es itt a baj! Mert en eppen a peniszmeretem miatt vagyok mar eleg regota gatlasos es frusztralt, nem vagyok vele elegedett, mindigis kicsinek es vekonynak tartottam, emiatt sosem mertem ismerkedni es csajozni! Most nem tudom, hogy mit tegyek! Gyakorlatilag nem merek vele osszejonni, probalom kerulni a munkahelyen is es ugy teszek, mintha nem erdekelne, vagy nem vennem eszre, hogy mennyire szeretne velem osszejonni. O meg persze nem erti, hogy mi a problemam, szerintem o is, meg a tobbi kollega is talalgat a hatam mogott, hogy biztos meleg vagyok, vagy nem tudom! Hogyan kellene kezelnem ezt a helyzetet? Mit tegyen egy kisebb peniszmerettel megaldott srac, akibe epp egy olyan lany lesz szerelmes, aki a nagy meretet kedveli? Tudnatok tanacsot adni? (bocs, hogy hosszu lett es hogy nincsenek ekezetek)

Legjobb válasz: Már ne haragudj a válaszom nyers volta miatt, de neked nem a kicsi péniszeddel van gondod, hanem egyszerûen "töketlen" vagy. Ha bejössz a csajnak, és õ is bejön neked, akkor mi itt a probléma. Olyan a farkad, amilyen. Valamennyi csak van belõle, talán csak hosszabb, mint az ujjad, és csak van olyan húsos, mint a nyelved. Márpedig tapasztalati úton mondhatom Neked, hogy ujjal, vagy nyelvvel ki lehet elégíteni egy nõt. Ergo a farkaddal is. A probléma nem a méreted lesz, hanem a parázásod, mert ugyanis, ha parázol, akkor be fogsz sülni! Ne parázz! Fûzd be a csajt, és mindent bele (minden értelemben)! Ha nagyon komplexusod van a farkad miatt, akkor ne vedd le a gatyát addig, amíg totál fel nem izgattad (kézzel, nyelvvel, simogatással, csókolgatással, nyalással stb.) Ha már teljesen be van indulva, akkor vedd le a gatyeszt! Ha olyan állapotban van, hogy alig várja, hogy betedd, tutira nem fog hazazavarni! Olyan nõ még nem volt, aki teljesen felizgult állapotban csak azért áll el a szextõl, mert esetleg (hangsúlyozom, hogy nincs róla konkrét info, hogy tényleg ezt gondolná, ez csak a te véleményed) kicsinek találja a péniszt. Ha meg esetleg tényleg nevetne rajta (nem hiszem), mondd meg neki, hogy most ez van kéznél, ezt fogjuk használni! Ügyes légy, és ne parázz! Szerezd meg, ami kell!

Már ne haragudj a válaszom nyers volta miatt, de neked nem a kicsi péniszeddel van gondod, hanem egyszerûen "töketlen" vagy. Ha bejössz a csajnak, és õ is bejön neked, akkor mi itt a probléma. Olyan a farkad, amilyen. Valamennyi csak van belõle, talán csak hosszabb, mint az ujjad, és csak van olyan húsos, mint a nyelved. Márpedig tapasztalati úton mondhatom Neked, hogy ujjal, vagy nyelvvel ki lehet elégíteni egy nõt. Ergo a farkaddal is. A probléma nem a méreted lesz, hanem a parázásod, mert ugyanis, ha parázol, akkor be fogsz sülni! Ne parázz! Fûzd be a csajt, és mindent bele (minden értelemben)! Ha nagyon komplexusod van a farkad miatt, akkor ne vedd le a gatyát addig, amíg totál fel nem izgattad (kézzel, nyelvvel, simogatással, csókolgatással, nyalással stb.) Ha már teljesen be van indulva, akkor vedd le a gatyeszt! Ha olyan állapotban van, hogy alig várja, hogy betedd, tutira nem fog hazazavarni! Olyan nõ még nem volt, aki teljesen felizgult állapotban csak azért áll el a szextõl, mert esetleg (hangsúlyozom, hogy nincs róla konkrét info, hogy tényleg ezt gondolná, ez csak a te véleményed) kicsinek találja a péniszt. Ha meg esetleg tényleg nevetne rajta (nem hiszem), mondd meg neki, hogy most ez van kéznél, ezt fogjuk használni! Ügyes légy, és ne parázz! Szerezd meg, ami kell!
Ha nagyon tetszel neki, netán szerelmes is beléd, akkor nem fog a méreteddel foglalkozni.
hmm..amúgy...nekem volt egy barátom és az a helyzet, hogy neki szerintem átlag alatti mérete volt, amennyire én emlékszem már rá. Õ is így érezte, és hát sajna nincs mit tagadni, igen, lehetett volna még mit javítani. De mivel szerettem egyáltalán nem érdekelt, problémát semmilyen esetben nem jelentett. Inkább az volt a baj hogy képtelen volt használni amilye volt......
a 13, 5 a kelet-ázsiai átlag :D Magyarország vezet Európában a farokméretet illetõen, ha jól tudom, 16, 8 az átlag, de ez is úgy jön ki, hogy sok olyan van akinek 20 centi a farka, és sok olyan akinek 12 körül. A te méreted teljesen rendben van, a vastagsága is jó, tökéletesen fog mûködni! Ha a többi testrészedet jól használod, a farkaddal már nem lesz gondod! ;)
Vágd le, dobd oda a kacsáknak, és nyugodj békében.
A magyar átlag 13, 5cm (állítólag), de már 6, 5cm is elég lehet a kielégítésre, a többit nem nagyon érzi ugyanis. Volt 1 haverom, neki 22cm volt, és frusztrálta, hogy bemegy-e a csajnak, vagy nem, mert volt belõle probléma. Konkrétan kizavarta a csaj, azzal hogy nem lóval akar henteregni. Szal nyugi, a 15 nem kicsi.
lol, teljesen normális farokmérted van :D ezen paráztál? nehogy azt hidd, hogy 20centi az alap.
Basszus! Ne szívass bennünket! Ez a méret teljesen normális. Azt hittem valami extrém kis méretet írsz. Nyugi srác, azzal amid van, lehet dolgozni. Hajts rá a csajra, meglátod nem fogsz csalódni, csak ne parázz! Ügyes légy! És legyen sok elõjáték, kényeztesd, amíg csak lehet. Nem kell egybõl fejest ugrani. Meglátod, hálás lesz!
A kérdező hozzászólása: Mereven kb. 15 cm hosszu es kb. 3, 5 cm az atmeroje.
A lankadtan mért méret lényegtelen. A merev állapotban mértnél mennyi az annyi? Ezt mondd meg, és megmondom, hogy mi a szitu? A pornófilmek nem mérvadók, azokhoz a manuszokhoz ne hasonlítgasd magad, mert ha az lenne az etalon, igencsak kipusztulna a Föld!
A kérdező hozzászólása: Utolso valaszolo: igen, rendesen beletrafaltal! Epp abbol fakad a problemam, hogy a szo szoros ertelmeben erzem magam "toketlennek", mert kicsinek es vekonynak gondolom a peniszem. Emiatt aztan nem erzem magam elegge ferfinak es nyilvan ez kihat a viselkedesemre is (nem vagyok hatarozott, magabiztos, celtudatos, bizonytalan vagyok)... es igy folyamatosan bennem van a gondolat, hogy kevesebbet tudok nyujtani, mint mas fiuk, csalodast okoznek, vagy egybol kiabrandulna belolem a lany, ha szexre kerulne a sor! Az a baj, hogy igazan mar azt sem tudom eldonteni, hogy mi szamit tenyleg kicsinek es vekonynak es mekkora lenne az a meret, ami valoban megrokonyodest valtana ki a lanyokbol! Annyit tudok, hogy az enyem lankadtan baromira picike, mint egy kisegyereke es ezert nem is erzem magam igazi "FERFI"-nak... Egyebkent koszonom a valaszokat!
V annak technikák a pénisz növelésére :) Próbálj ki egy párat..
nem a méret a lényeg! szerintem ez miatt ne frusztráld magad! akinek meg ennyire számit azzal nem is érdemes semmit kezdeni! Ilyen nõ miatt nem érdemes tönkretenned magad lelkileg! 22/L
amelyik nõnek ez a fontos az egy ri.anc, jobb ha kerülöd, mert ha kinevet vagy bármit mond a tiédre, egy életre elbas.a a szexuális életed!!!...nem éri meg!!!! ..inkább mond meg neki, hogy menjen a lovardába!!!
amije* bocsánat

Mit csináljak? Van egy csak, akibe teljesen beleszerettem tavaly májusban. ő csúnyán lekoppintott, de én azóta nem bírom kiverni a fejemből, rengeteget gondolok rá, szeretem ezek ellenére. Teljesen tanácstalan vagyok

Legjobb válasz: engem is nagyon durván lekoppintott. Csak annyi volt a bûnöm, hogy szerelmes lettem belé, és észre vette rajtam. Én 1 éve szeretem a Nõt. El se kezdtem neki udvarolni, de máris lekoppintott. Megalázóan. Ennek ellenére mégis szeretem, pedig tudom hogy már nem kellene... Próbálom õt elfelejteni, de nem megy. Minden nap nagyon sokszor gondolok rá. Tudom hogy reménytelen a helyzetem. Kérdezõ ! ha lekoppintott esélytelen vagy. ha meg erõszakoskodsz, még jobban megbánt, és meg is utál.

engem is nagyon durván lekoppintott. Csak annyi volt a bûnöm, hogy szerelmes lettem belé, és észre vette rajtam. Én 1 éve szeretem a Nõt. El se kezdtem neki udvarolni, de máris lekoppintott. Megalázóan. Ennek ellenére mégis szeretem, pedig tudom hogy már nem kellene... Próbálom õt elfelejteni, de nem megy. Minden nap nagyon sokszor gondolok rá. Tudom hogy reménytelen a helyzetem. Kérdezõ ! ha lekoppintott esélytelen vagy. ha meg erõszakoskodsz, még jobban megbánt, és meg is utál.
Ha nem jár senkivel, akkor keresd meg. Ezek szerint semmi vesztenivalód nincs, vagy bejön vagy nem, de egy misét talán megér.
utolsónak ment.. Jah és joggal gondolhatja azt a srác, hogy hülyét csináltál belõle, lehet hogy nemez volt a célod, csak sajnos a látszat még ezt okozza.. A lányök zöme nagyon bunkó tud lenni, fõleg akkor ha rendes srácról van szó és mindenféle idióta magyarázkódással rázzák le a másikat stb.. Ez nagyon lealacsonyító, amit a srácok utának nagyon az a magyarázkodás és a lenézés-azaz hülyének nézés..
Legalább te is tudod milyen érzés ez és ezáltal bûnhõdni. Gondolkodni kellene mielött bármit mondanánk. Sokan erre képtelenek.
Én most, mint lány válaszolok. Nem védem a csajt, tényleg bunkón rázott le, nincs mentség. Én egy picit idõsebb vagyok nálatok, viszont találkoztam tavaly egy sráccal, aki talán megtetszett, de mikor elõször találkoztam vele nagyon rossz passzban voltam (pont abban az idõszakban lettem ismét egyedül, tudom ez sem mentség részemrõl) és olyan durván beszóltam neki, hogy azon az estén többet rám se nézett. Hihetetlenül megbántam, amit tettem. Nagyon jó lenne visszafordítani az idõt és mindent másképp csinálni, de nem lehet. Mindez egy éve történt és azóta nem tudom kiverni õt a fejembõl, mert azóta újra találkoztam vele és végképp belehabarodtam. De addigra õ neki már nem tetszettem. Gondolom, amiért tahó voltam vele. Hát ez van, a lányok sem tökéletesek, én például nagyon bánom az egészet azóta is. Talán az a büntetésem, hogy egy olyan srác tetsszen, akit nem is ismerek eléggé és akinek durván beszóltam. Hát ennyi lenne egy lány szemszögébõl. 22/L
A kérdező hozzászólása: köszönöm utolsó, hát igen valahogy az általad felvázolt helyzet van....de azt is szokták mondani amit az ember szeretne azért küzdeni kell... de hajlok az általad vázolt megoldásra
Bunkó és idióta lány lehet. A többség sajnos ilyen, mindenféle hülye és megbántó szöveggel rázzák le a másikat, ahelyett, hogy finoman tennék. Teljesen elveszik az ember önbizalmát.
A kérdező hozzászólása: nagyon, de nagyon bele vagyok esve;bulizni jelen pillanatban az nem foglalkoztat, hogy a városi szórakozás, hogy a fiatalok részegen fetrengenek egymás hányásában.
Hasonló cipõben vagyok én is. Ez csak egyre rosszabb lesz. Mégis mennyire vagy beleesve? Fogadd meg az én tanácsom és járj el bulizni. Próbálj becsajozni. Ha õ az elsõ szerelmed sohasem fogod elfelejteni.
Akkor abszolút nincs esélyed és hagyd. Ha lekoppint és durván teszi akkor esélytelen vagy. :S
A kérdező hozzászólása: 16 évesek, nem részletezném nagyon hogy miket mondott, de eljutott odáig, hogy 4 hónapig nem volt velem köszönõ viszonyban
hogy koppintott le ? mit mondott ? hány évesek vagytok ? amúgy ha lekoppintott nincs esélyed
A kérdező hozzászólása: köszi a tippet csak egyáltalán nem merem, önbizalmam majdnem negatív ilyen téren ezek után
Kedves utolsó válaszadó! Csakhogy reagáljak, amit nekem válaszoltál, igazad van abban, hogy a lányok néha nagyon tahók tudnak lenni. Nem elég, hogy irreális elvárásaik vannak, még elküldik is azt, akivel talán esélyes lehetne egy normális kapcsolatra. Én azt hiszem, hogy azért néhány fiú sem angyal, de õk inkább akkor, amikor benne vannak egy kapcsolatban, de most ezen ne vitatkozzunk, nem a kérdéshez tartozik. Szóval sajnálom az egészet, de már visszacsinálni nem lehet. De kedves kérdezõ nem minden lány ilyen. Olyannal ismerkedj inkább, aki elõítéletmentes, hidd el nekem. Ilyenekre meg ne pazarold az idõdet. Szerintem.

3 es fel honapos babam nem akar rendesen szopizni, vagy kapkodja a fejet, vagy ha szopizik is teljesen leiizad es erolkodik. Teljesen tanacstalan vagyok mi baja lehet? Koszi a valaszt

Legjobb válasz: Eszel mostanában valami újat amit eddig nem?nem méred az õ súlyát,hátha kevesebb a tejcid és emiatt erölködik,h többhöz jusson!nem kakil evés közben?hátha valamelyik válaszban rejlik a dolog

Eszel mostanában valami újat amit eddig nem?nem méred az õ súlyát, hátha kevesebb a tejcid és emiatt erölködik, h többhöz jusson!nem kakil evés közben?hátha valamelyik válaszban rejlik a dolog
Ilyen nálunk is volt pár napja. 2 napig tartott és minden visszaállt a régi kerékvágásba. Amire még én gondoltam: nálunk 1 fokkal melegebb van most a szobában mint szokott (távfûtés) és talán szomjasabb, így kéri a másik cicit az elõtej miatt. EGyébként én ilyenkor átteszem a másik cicimre, ott is szopik egy ideig rendesen, utána kezdõdik a cici rángatás, fejrángatás. Ha még nem evett eleget, megint vissza az elsõ cicire.
Kapott cumit, cumisüveget?Mert ezek megzavarhatják a szopási teknikáját. Nem voltatok betegek mostanában, fájhat szopi közben a torka, füle.Igazából most ezek jutottak eszembe.Remélem mindn rendbe jön.
Nálunk is ez volt, (most 4hónapos), de mind a két cicibõl szopizik .azóta nincs semmi gond.Szerintem, csak lusták szívni, mikor már kevesebb van benne.Addig míg nem sír evés után, addig tuti nincs semmi baja.

Teljesen tanácstalan vagyok. A kisbabám jövője mindennél fontosabb. Jól döntöttem?

Hát én vagyok az elhanyagolt feleség, anyuka. :) Aki egy kérdésre válaszolva írtam le, hogy tönkrement a házasságom. Köszönöm az utolsónak, teljesen igazad van, sajnos az én férjem is ezen apukák táborába tartozik, akik csak akarják a babát, aztán leszarják. :( Már 2 éve nyaggatott, hogy legyen kisbabánk(27 vagyok). Én még vártam volna, mert épp csak el kezdtem dolgozni a f?suli után, még szerettem volna több bért kapni, hogy határozatlan szerz?désem legyen, dehát engedtem neki, szerettük egymást nagyon. Beindítottunk egy pizzériát is, gondoltuk, jó lesz, majd alakulunk. Õ rend?r. Mindig kedveskedett, szórakozni jártunk, vacsorázgatni, moziba... Minden megvolt, ami egy boldog házassághoz szükséges, csinosítgattuk, átépítettük a házat, amit vettük. Mikor terhes lettem már kezd?dtek a bajok. Kb 4-5 hós lehettem, amikor már kezdett hanyagolni és a haverok nem maradhattak ki egy hétvégén sem. Akkor én már nem kívánkoztam hangos szórakozóhelyekre este, f?leg egy reggelt?l délután fél 5-ig tartó irodai munka után még este a pizzériába besegíteni és még 11-kor bulizni?! Végül veszélyeztetett terhes is lettem 6 hósan már otthon kellett pihengetnem a picire vigyázni nagyon, így akkor már végképp nem mentem sehova. Még vásárolgatni se nagyon engedett a férjem, mondván pihennem kell. Csak mindig egyedül pihengetni... Sokat sírtam, szomorú voltam, de a babómmal este az ágyikóban mindig beszélgettem, ? meg visszarugdosott. :) Sziveszterkor is bulizott nélkülem én hiába vártam hogy majd hazajön és megölelget éjfélkor nagy pocakkal, bármikor szülhettem volna, az utolsó hónapban voltam. Megszületett a csöppség, apás szülés volt és programozott, mert nyitva voltam már 2 hete, beindították. Az els? hónapok fárasztóak voltak neki is nekem is, anyukám sokat segített, nem tudtam menni 2 hónapig, annyira szétrepedtem. Gyönyör? kicsi babócám kiegyensúlyozott, nyugodt, mosolygós baba. Olyan 4-5 hós korára kezdett nagyon elmaradozni, jöttek a viták, nem csinált otthon semmit, csak feküdt, néha babázott, de inkább csavargott. Engem be akart zárni a 4 fal közé a kicsivel. Dolgozott, aztán a pizzi, sok volt neki is, de a pizzibe direkt vettünk fel alkalmazottat, hogy ne kelljen mindig ott lennie. Nyáron folyamatosan bulik voltak, volt hogy csak 2-3 kiscsaj üdít?zött, ? meg nem zárt be csak hajnal 2-kor. Átvert, elment discóba, mindent nyitva hagyott, még a zene is ment, hogy azt higgyem ott van. Nem szeretkeztünk szinte sose, mikoris tudtunk volna, hajnalban, amikor általában pia szagú volt?! Mindenben magamra számíthattam, a baba körül, még fürödni wc-ni is vele tudtam csak, mert egyedül sirdogált mindig. Biztos érezte a feszültséget. Meguntam a hazugságokat, a nemtörödömségét és pár napra hazajöttem a szüleimhez a bébivel. Hagyott elmenni, nem tartott vissza. Végül eljött értünk, egy darabig minta házasság volt, aztán megint elromlott minden. Õ nem akar tenni értünk semmit, nem akar változtatni. Úgy gondolja minden tökéletes. Így hát ismét anyukáméknál vagyunk, már másfél hete és ? 2-3-szor jött át fél órára a lányához....

Legjobb válasz: szia, teljesen megértelek s nagyon sajnálm...én is 27 éves vagyok kisfiam 26 hónapos...sztem tényleg nem éri meg folytatni inkább adj még esélyt magadnak boldogságra fiatal vagy biztosan találsz majd mást, aki megbecsül szeret s a piciteket is...sajna pasik késõbb érnek, nekem férjem 33 éves lesz s igazából amikor fiunk született akkor állt készen aõpaságra, nem amikor a lánya született 25 évesen az elõzõ nejétõl...na õk is 28 évesen elváltak inkább... ha úgy érzed h vele nem vagy boldog s esélyt s adtálk már neki, változni nem valszínû h fog akkor hagyd el, persze jól vigyázz nehogy babátok rovására menjen neki õ is szülõje az apukája így hagyd h lehetõ legtökéletesebb kapcsolat legyen majd köztük

szia, teljesen megértelek s nagyon sajnálm...én is 27 éves vagyok kisfiam 26 hónapos...sztem tényleg nem éri meg folytatni inkább adj még esélyt magadnak boldogságra fiatal vagy biztosan találsz majd mást, aki megbecsül szeret s a piciteket is...sajna pasik késõbb érnek, nekem férjem 33 éves lesz s igazából amikor fiunk született akkor állt készen aõpaságra, nem amikor a lánya született 25 évesen az elõzõ nejétõl...na õk is 28 évesen elváltak inkább... ha úgy érzed h vele nem vagy boldog s esélyt s adtálk már neki, változni nem valszínû h fog akkor hagyd el, persze jól vigyázz nehogy babátok rovására menjen neki õ is szülõje az apukája így hagyd h lehetõ legtökéletesebb kapcsolat legyen majd köztük
Mekkora szemetek a férfiak jesszusom, biztosan nagyon nehéz, de annyi értelmes gyönyörû nõt látok szenvedni, holott vhol ott rohangál egy olyan férfi aki bármit megadna egy családért de már nincsa szabad nõ csak a bulizós piálós libák, az meg nem kell senkinek. Hidd el, hogy találsz olyan férfit aki társ lehet a mindennapokban és értékelni tudja az élet kincseit!!Egy családot!!
Szia Andi! Ezt tök muris. Igen az a Timi vagyok aki a párásítóról érdeklõdött. Kicsi a világ és sok a közös bennünk. Én ikrek vagyok és állati makacs. Te is egy stramm csaj vagy. De még annyit írnék neked csak azért hogy megerõsítselek a döntésedben, hogy ne csak a mára gondolj. Nálam a szülés hozott ki elég durva dolgokat a szervezetemben. Érdeganat a lépemben, myoma a méhemben és a májam nagyon beteg, de hogy mitõl azt még a mai napig sem tudják az orvosok. Hétfõn megyek egy májspecialistához. Szóval három hónapja kezdõdtek a problémáim. Annyira beteg lettem, hogy felkelni sem tudtam három hétig. Plusz másra is gyanakodtak az elején ezért a kislányomhoz sem nyúlhattam és itthon is csak szájmaszkban lehettem. Ha nekem akkor nincs a férjem én tuti nem ülnék itt. Táppénzre ment és ellátta a gyerekünket és az egész háztartást. Mosott, fõzött és vasalt. Cipelt az orvosokhoz stb... A szülésem is durva volt csakúgy mint neked. Három hónap múlva jöttem nagyjából rendbe. Akkor élhettünk elõször házaséletet is orvosi engedéllyel. Szóval ebbõl azt akartam kihozni, hogy olyan társ kell aki a bajban is meletted van, mert a betegség nem válogat. Nem nézi, hogy fiatal vagy vagy idõs. És soha ne legyél beteg, de ha mégis akkor számíthatsz a párodra? Szerintem nem. Ezt is mérlegeld amikor döntést hozol. Jó éjt. Üdv: Timi
A kérdező hozzászólása: Köszönöm nektek csajok. Sajnos én is ezt látom, hogy értelme semmi, de mindig kapaszkodna az ember a megszokottba, a kialakított életébe. Mire meglett mindenünk... és most elölrõl kezdeni.... ez a nehéz. Igen igyekszek erõs lenni, oroszlán vagyok!! :) És a babámat imádom mindennél jobban. Nélküle megõrülnék. Így hogy alig talizok a férjemmel, olyan mintha már nem hiányozna, napról napra elfelejtem. Remélem, próbálok nem rá gondolni, meg a szép dolgokra, csak a rosszakra. Muszáj. Timi, aranyos vagy én is minden szép jót kívánok nektek, szeressétek egymást. Borzasztó lehet neked is fiatalon és mindenkidet elveszíteni... De a férjed és kicsikéd a jövõd, mint nekem a bébikém. :) (az a Timi vagy, aki avair párásítót vett? mert én meg az Andi, aki válaszoltam neked :) )) Mindenkinek békés boldog karácsonyt kívánok és sok puszi. Szeretem ezt az oldalt és titeket is, olyan jó volt kiírni magamból!!! Megkönnyebbültem komolyan!! Szép jó éjszakát! Megyek az én csöppemhez, próbálok aludni, már hiányzik. :) Mégegyszer köszi.....
Szia! Gondold azt, hogy a régi énje meghalt, nincs többé. Hidd el, találsz magadnak olyan társat, aki megérdemel. Anno az én anyukám 24 volt, amikor elvált az apukámtól, akkor én 4 voltam. Nem elsõre (a hülye azt mondta anyunak, hogy válasszon õ vagy én), hanem másodjára megtalálta azt a férfit, aki elfogadott engem és én is õt. Két vér szerinti gyereke van, de mindenhol azt mondja, hogy 3, én vagyok a harmadik. Ezt csak azért meséltem el, mert nem lehetetlen, hogy egy fiatal anyuka gyerekkel talál magának egy új társat.
Szia! nagyon megértelek! jo döntést hoztál! kezd uj életet és a legfontosabb a csöppséged!!! a szüleid segitenek majd és biztossan találsz egy IGAZI társat én szurkolok! A kislánytol ne tiltsd el de te ne bocsáss meg neki mert sztem nem is vagy/vagytok neki fontosak! a babának nem jo a feszültség rá gondolj!
Én vagyok az aki az elõzõ kérdésnél megvédtelek. Tettem mindezt azért mert ítélkezni könnyû. Mások problémáit és cselekedeteit elítélni könnyû. A másik helyzetébe beleélni magamat. Ha ez sikerül akkor minent más szemszögbõl lát az ember. Szóval borzasztóan sajnállak és mivel nem vagy egy elveszett nõ, fiatal vagy, szép vagy, tanult vagy. Azt mondom LÉPJ!!! A baba még kicsi nem fog emlékezni ezekre a rossz napokra. Viszont ha így maradtok azzal csak ártanátok a babának is és magatoknak is. Idõhúzás lenne szerintem csak. A vége minden képp válás. Ez az ember nem érdemel meg benneteket. Viszont ahogy már korábban is írtam most még van esélyed egy új kapcsolat kialakítására. De minél tovább vársz, annál jobban mérgesedik el a helyzet, és te sem leszel fiatalabb. Tanult intelligens nõ vagy, segítenek a szüleid, van családod. Számíthatsz rájuk. Élj a lehetõséggel. És ha idõbn léptek talán még a válásotok sem lesz sárdobálós, megalázó. Nekem senkim nincs, mármint felmenõim nincsenek, úgyhogy nagyon szerencsés vagyok hogy rendes szertõ férjem van. Neked is lesz, csak akarnod kell. Lépj ki ebbõl a borzasztó társas magányból. Kívánok mindehezz sok erõt, kitartást és mivel jön a Karácson, békés boldog ünnepeket. Ott a csodálatos kisbabád õ majd segít neked mindenben ha elkeserednél. Én csonka családban nõttem fel, de soha nem éreztem az apám hiányát, mert anyukám mindent megadott nekem érzelmileg is és minden téren. Bízz magadban. Üdv: Timi
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. :) Csak nehéz meglépni, mert szeretem még... a régi énét, de az már elveszett. :(
elõzõ vagyok...hát ha szereted az más ügy:) de vmiért csak eljöttél tõle s vmi nagyon nyomós ok kell ahoz h vki picibabával eljöjjön ez nem szórakozás...tiéd a döntés meg akik látják mi van nálatok azok adhatnak tanácsot max...én amit leírtál ebbõl teljesen megértelek s nyilván én se bírnám..eléggé lázadó s nagyszájú vagyok::) )
szia! nagyon nehéz, de ha a babád már most megérzi a vitákat a hangulatot késõbb sem lesz jobb. Ahogy szokták mondani kutyából nem lesz szalonna. Sajnos valószinû a férjed nemigen változik meg. szerencse hogy tudsz anyukádékkal lenni. 27 éves vagy! Elõtted az élet! Kisbabával sem akadály találni egy szeretõ embert aki megbecsül és imád. Ezt az egészet sajnos csak Te tudod igazán átgondolni, de én a helyedben hagynám az egészet. Kár lenne a még legszebb fiatal éveidet egy ilyen emberre áldozni. Bár a kislány összeköt, biztos vagyok benne hogy megtalálod a boldogságot. Szoval : én mennék!
A kérdező hozzászólása: Jöhetnek még vélemények!!! Várom õket. Nyugodtan írjatok még, hátha láttok valami megoldást....
Szia, teljesen egyetértek az elõttem szólókkal! Csak annyit tennék hozzá, hogy az sem mindegy, milyen családmodellt lát maga körül a kislányod, milyen szülõi szerepeket lát amíg felnõ. A gyerekek - pláne az elsõszülöttek - felnõttként gyakran szinte lemásolják azt az életformát, amit a szüleiktõl láttak és tanultak, hiszen számukra ez az ismerõs, "jól bevált" sablon. Sokszor akár generációkon keresztül ismétlõdhet egy - egy viselkedésforma és ez a párválasztásra különösen igaz. Szerintem szerencsésebb, ha nem egy elhanyagoló, a feleségével rosszul bánó apa környezetében nõ fel a kislányod, mert számára ez válhat természetessé és ha felnõ esteleg hasonló párt választ majd, aki mellett hasonlóan szenvedhet, ahogy Tõled látta. Ezt pedig biztosan nem szeretnéd. Ahogy elõttem már írták, fiatal, okos és erõs vagy, ráadásul sok olyan rendes srác szaladgál a világban, aki méltó példa lesz a kislányod számára! Sok erõt kívánok!
ugyan ebbe a helyzetbe vagyok en is gyerekunk van de allandoan veszekszunk, egyre nehezebben birjuk o is meg en is, mar komolyan megforduolt a fejembe a valas is , tudiom hogy jobb lenne mert a gyerek nem latna az allando feszultseget, veszekedest, verekedest... de nagyon nehez lepnem erzem a lelkem is faj borzaszto !
Szia! Nálunk is nagyon hasonló a helyzet..a párom mindig is szeretett volna kisbabát, 2 hónapig mintaapa volt. Majd hirtelen haza költözött nevetséges indokokkal, és azóta csak én keresem, és könyörögnöm kell neki, hogy látogasson meg minket...Szóval maximálisan átérzem a problémádat. És sajnos nem tudok jót gondolni ezekrõl a férfiakról, hiába szeretem még mindig a páromat. Sõt...talán jobban is, mint valaha. Õrülten fáj.
A kérdező hozzászólása: Hát úgy látom sajnos nem csak nekem vannak ilyen gondjaim. Köszönöm hogy bátorítotok, én is bátorítalak titeket, akik szenvedtek és nem kaptok megértést, szeretet. Kitartás nekünk, erõsnek kell lennünk, van csodálatos picike emberpalántánk, akit nekünk kell formálnunk és felnevelnünk, igen ahogy írta valaki, meghatározó, hogy milyen körülmények között nevelkedünk. Én hatalmas szeretetben nõttem fel és a pindurkám is ezt fogja kapni, tudni fogja, hogy rám és a családomra mindig számíthat, sosincs egyedül. Az is lehet kicsit önzõ vagyok, mert sokat piszkáltam a férjem, mivel nem az elvárásaimnak megfelelõ apaszerepet tanúsított, a társról már nem is beszélve. De én csak figyelmet szerettem volna, és szeretet, mint sokan mások is. No de ez már lejárt lemez. Képzeljétek most itt volt az elõbb ment haza "fõzni" magának. Nem volt bulizni se, nem csavarog, csak dolgozni jár. Remélem hiányol minket a nagy üres házból. Bár lehet nem.... jó így neki. De nem rágódok ezen. Rólunk ennyi szólt. Mindenkinek sok kitartást és türelmet és szeretetet az év utolsó napjaiban és a továbbiakban. Timi! Neked pedig jobbulást és jó egészséget a családodnak. Millió pusszi, sorstársam. :) Bízok benne, hogy meggyógyulsz és a csapásoknak vége szakad. Azt mondják "bórúra derû"!!! Sok puszi mindenkinek. 11 hós törpe látszólag erõs anyukája :) )
nagy batorsag kellett eljonni, gratulalok! jól döntöttél! bárcsak az en anyamban is lett volna ekkora erõ, nem indulok az eletnek olyan defektesen!
Szia Andi! Köszi a jókívánságokat! Én is viszont kívánom nektek és mindenkinek. Sajnos itt a fórumon is látszik hogy hány olyan pasi van mint a te párod is. Mindenkinek sok erõt, kitartást és sok boldogságot kívánok. Timi
Kedves Anyuka! Szomorúan olvastam soraidat! Jól teszed ha elválsz, mert ami egyszer elromlik, az már jobb NEM lesz! A gyermekednek a nyugalom a lényeg, hogy kiegyensúlyozott légkör vegye körül, ne állandó veszekedés. Az én kislányom 5 hónapos, de szó nélkül szétmennék a párommal ha a kislányom boldogsága és nyugalma múlna rajta, hiszen az neki sem jó, se most, se késõbb ha azt látja, hogy nap mint nap veszekedtek és ideges vagy, mert akkor Vele is türelmetlenebb vagy. Ez saját tapasztalat, mert az én szüleim is elváltak és amíg odáig eljutottak, az nekem rémálom volt... Mostmár õ a legfontosabb ember az életedben. Elõször mindig az õ jólétét kell nézned, aztán jöhet minden más. Ha úgy érzed, hogy így nyugodtabban tudtok élni, akkor ne habozz, hanem lépj!!! Kívánom, hogy jó döntést hozz, és kívánok kellemes ünnepeket és azt, hogy minden megoldódjon, és ha mást nem, akkor egy másik apukában talád meg a késõbbiekben azt, akit a férjedben sajnos nem sikerült.

Teljesen tanácstalan vagyok! Mit tegyek a beütemezett együttlét érzete ellen?

Férjemmel mindketten 27 évesek vagyunk, bő fél éve próbálkozunk, babát szeretnénk. Én vezetek hőgörbét, és mivel utólag mindig szépen kirajzolódik, mikor volt ovulációm (ami változó) elég jól átlátható a ciklusom, persze utólag. Mivel előre nem lehet tervezni, és őt zavarja a "beütemezett együttlét" ritkán vagyunk akkor együtt, amikor a legtöbb az esély a fogamzásra. A gond az, hogy a férjemet zavarja az a gondolat, hogy én a baba, vagy nem a baba miatt közeledek-e éppen... Több forrásból is megerősítették, hogy lényegesen lerövidülhet a teherbeesés időszaka, ha az ovulációkor és az az előtti néhány napban vagyunk együtt, viszont mi általában eléggé "szétszórjuk" az együttléteket egy cikluson belül. Általában 35-40 naposak a ciklusaim, nagyjából ezidő alatt 6-8-szor vagyunk együtt. Szerintem ez nem túl sok, ha az ember babát szeretne és mivel hosszabbak a ciklusaim, így persze még több időt kell várni a következő termékeny időszakra. :( Akinek van hasznos tanácsa, vagy véleménye, kérem segítsen, mi tehetnék/tehetnénk? Köszönöm

Legjobb válasz: Sajnos teljesen jogos a férjed ellenérzése, az ilyen "gyerekcsinálási" praktikák eléggé le tudják hervasztani a pasikat. Az ébredési hõ mérését ráadásul nem is lehet "titokban" csinálni, tehát kb. minden reggel látja. Esetleg megpróbálhatnád átmenetileg a hõmérõzést ovutesztre váltani. Ezt nem muszáj pont a hitvesi ágyban végezni, ráadásul megvan az az elõnye, hogy nem utólag jelzi, hogy lezajlott az ovud, hanem elõtte, amikor még csak várható. És nem kell neki pontosan beszámolnod róla, hogy is áll most épp a ciklusod, mit mutat az ovuteszt. Ezzel egy kicsit kikerülne a férjed mindennapi életébõl az a tudat, hogy neki x napokon "teljesítenie" kell, mert idõ van... Aztán azt, hogy az együttléteiteket hogyan tudod elég izgalmassá, és jól idõzítve is spontánná tenni, az már rajtad múlik.:-))

Sajnos teljesen jogos a férjed ellenérzése, az ilyen "gyerekcsinálási" praktikák eléggé le tudják hervasztani a pasikat. Az ébredési hõ mérését ráadásul nem is lehet "titokban" csinálni, tehát kb. minden reggel látja. Esetleg megpróbálhatnád átmenetileg a hõmérõzést ovutesztre váltani. Ezt nem muszáj pont a hitvesi ágyban végezni, ráadásul megvan az az elõnye, hogy nem utólag jelzi, hogy lezajlott az ovud, hanem elõtte, amikor még csak várható. És nem kell neki pontosan beszámolnod róla, hogy is áll most épp a ciklusod, mit mutat az ovuteszt. Ezzel egy kicsit kikerülne a férjed mindennapi életébõl az a tudat, hogy neki x napokon "teljesítenie" kell, mert idõ van... Aztán azt, hogy az együttléteiteket hogyan tudod elég izgalmassá, és jól idõzítve is spontánná tenni, az már rajtad múlik.:-))
Meg lehet érteni. A párom is azt mondta, hogy nem szívesen lenne velem úgy, hogy közben azon görcsölök, hogy most babát csináljunk. Csak azt tudom tanácsolni, hogy ne számolgass, ne görbézz, csak szeressétek egymást, ha a baba jönni akar, jönni fog. A múltkor kiderült itt, hogy elég sokan vagyunk úgy, hogy nem a várható peteérés környékén sikerült teherbe esni.
Nekünk úgy sikerült, hogy már kezdtük feladni. Már nem számolgattam, nem hõmérõztem. Elmentünk, jól berúgtunk, hazajöttünk, és megcsináltuk. :)
Szia, mi is baba projekt-be kezdtünk a párommal már egy hónapja, de sajnos még nem sikerült, én nem hõmérõzök meg semmi ilyesmi mert én úgy vélem hogy ha meg akar foganni akkor meg fog és a párom is rosszul van attól hogy a baba miatt szexeljünk!add át magad a szenvedélynek és ne görcsölj mert annál rosszabb!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Mivel nekem a gyógyszer elõtt is hosszabbak voltak a ciklusok, nem olyan vészes a 40, bár nem az a jellemzõ szerencsére, inkább mindig a 35höz van közelebb.
Az én párom máshogy áll hozzá. Õ is akarja a babát, tudja, mikor érdemes együtt lennünk, ezért akkor belead apait-anyait, és még büszke is magára. Nemrég azért "borult ki", mert csak 4x csináltuk ovu alatt, nem 5-6x, amit eltervezett. Szinte rekordot akar ebben dönteni. Talán ne vegyétek ennyire komolyan, inkább tekintsetek rá játékként, keresse meg õ is az ovus idõszakban azt, ami felvillanyozza, szórakozzatok vele! Nekünk ez az elsõ próbálkozós hónapunk, de teljesen fel van pörögve, még engem is meglepett :) Talán ha játékosabban tekintene a dologra, nem kötelezettség, vagy kihasználás érzésével, jobban telne a próbálkozós hónap! Lazítsatok! :) )) A 40 napos ciklus picit hosszú, szerintem a hormonvizsgálat nem ártana nõdokinál vagy endokrinológusnál, és persze az ovu tesztek is segítenének a pontosabb meghatározásban.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Jó tanácsok, nagyon fogok igyekezni megállni minden elijesztõ dolgot, ... így lvasva könnyû, de ismerem magam, sajnos már annyira szereték babát, hogy nehéz lesz, de annyian javasoljátok, hogy erõt veszek magamon és valahogy elérem, hogy ne prögjön ezen minden egyes gondolatom! Nagyon köszönöm a segítõ tanácsokat mindenkinek!
Gondolom ez azóta van, mióta elkezdtél hõmérõzni. Õszintén szólva, én is azon a véleményen vagyok, hogy -ha csak orvosi indoka nincs - a gyerekhez vezetõ legjobb út, ha sokat, és felszabadultan szeretkeztek, mindenféle méricskélés, számolgatás nélkül. Ennél jobb módszert még nem talált ki senki hálistennek:-)) Nem mellesleg neked is jobbat tenne, ha nem azon kattognál, hogy alakult a hõgörbéd, jókor voltatok, vagy lesztek-e együtt. Lehet, hogy ha nem látja nap mint nap a hõmérõs hókuszpókuszt, akkor kicsit enyhül benne a fenntartás. Ha kibírod, akkor tényleg hanyagold egy kicsit a gyerekkérdést. Már olyan szempontból, hogy ne legyen beszédtéma, ne lássa, vagy tudja, hogy te ellenõrzöd magadat, érezze, hogy õt kívánod amikor összebújtok, és nem azt, hogy le ne késsétek a peteérést... A pasik sem hülyék, pontosan megérzik az ilyesmit, és nagyon nehezen viselik el.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Lehet, hogy ki fogom próbálni az ovutesztet. Egyébként a férjemnél bármelyik együttlétünkkor felmerül ez az érzés. Független attól, hogy cikluson belül mikor van :(
A nõi szervezet bármikor képes spontán peteérésre. Elegendõ egy hevesebb orgazmus, és máris kiszabadul egy pete – nem törõdve azzal, hogy még nincs itt az ideje. Szerintem ez nem olyan ritka, csak nem beszélnek róla.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszod! Tényleg?? Én ilyenrõl eddig még nem nagyon hallottam (csak az orgazmus miatti plussz peteérésrõl, ami ritka), és mivel azt olvastam több helyen is, hogy ha az ovuláció környékén is vagytok együtt, akkor is csak 30% körüli az esély, ... nem visz rá a lélek, hogy abbahagyjam a hõmérõzést. Tudnál errõl bõvebben írni?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Jól hangzik, remélem sikerülni fog elengedni nekem is, és nem rágörcsölni.

Mi a véleményetek errõl? Aki már volt Thaiföldön, mennyibe került nektek szállás, repülõ és minden más? Bõvebben lent, teljesen tanácstalan vagyok.

Január v februárba szeretnék a párommal 9 napot Thaiföldön tölteni. Mivel egész évben dolgozunk,(én még tanulok is)van félretett pénzünk. A kérdésem az lenne, hogy 2 fõ részére, 9 éjszaka ( + kb 2nap az utazás..) egy 5 csillagos gyönyörû szállodába a tengerparton Phuketben kb 2500 Euroért "megéri"-e? Persze a repülõjegy oda vissza már benne van, az átszállásokkal együtt. Tanácstalan vagyok, mert sokat megnéztük és a legtöbb elég horibilis áron van.. Nem tudom aki már volt Thaiföldön, vagy hasonló távoli helyen télen, õ mennyi pénzbõl jött ki ? A válaszokat elõre is nagyon megköszönöm.

Legjobb válasz: fejenként vagy 2 fõre 2500? 5*-os thaiföldön se olcsó, 2 fõre minimum 1millió körül van egy ilyen

fejenként vagy 2 fõre 2500? 5*-os thaiföldön se olcsó, 2 fõre minimum 1millió körül van egy ilyen
Szerintem: 1. 9 napra totál értelmetlen elmenni olyan messze 2. Értelmetlen Phuketre menni, tömegnyomor, millió orosz 3. a repülõ jegy kb 160-170E/fõ persze persze ez a pornép így általam is használt economy class, a first class sokkal drágább 4. én életemben nem voltam még 5 csillagos szállodában és nem is vonz így errõl nem tudok nyilatkozni, viszont már kb 40 USD/nap/double lehet találni elég szuper szállásokat Thaiföldön, persze nem 5 csillagos 5. 5 csillagos szállások ott is drágák de messze nem annyira mint Európában, nézd meg pl az agodan milyen áron vannak De én úgy gondolom hogy 2500 EUR-nak azért elégnek kellene lenne.
Hát nem tudom, én kevesellem. Mikor mi voltunk kb 900 ezer volt fejenként plusz költõpénz.
Szerintem ez jó ár, utazási irodával kb 1 mill lenne kettõtöknek a tavalyi irodas árakat nézve. Mondjuk nem tudom pontosan, mi jópár éve úgy voltunk, hogy csak repjegyet vettünk Bangkokig, a szállást saját magunk intézetük a neten (5*), aztán Bangkokban vettünk repjegyet le Krabiba ( ez Phukettel szembe van) az ottani szállást meg ott inteztuk. Nem emlékszem mennyi volt, de az utazási irodás töredéke a biztos. Meg a belföldi repjegy is tok olcsó volt úgy emlékszem. Nem irtad hogy utaztok, saját szervezés vagy irodas?
amúgy koh samui jobb, mint phuket ha már thaiföldre mentek [link]
A kérdező hozzászólása: kettõnknek lenne ennyi. Egyenlõre egy olyan oldalon nézegettük, amit az utazási iroda adott ki, hogy errõl tudunk választani. Mivel a saját oldaluk, nem hiszem hogy sokat rátennének még, ilyen 2500-2600 körül. Még talán annyi, hogy a reggilt ez minden nap tartalmazza. Igazából az európai szállodákhoz képest tényleg kevesebb, voltunk már hasonló helyeken 7 napon hasonló árakért. Ha már elmegyünk valahova messzebbre nyaralni, pihenni, inkább valasztjuk a luxust és a kényelmet, a több medencét, közvetlen tengerpartot stb, ami ugye itthon nincs mindennap:) Arra voltam csak kíváncsi, hogy ez az ár Thaiföldön egy ilyen helyre reális-e. Köszönöm, aki válaszolt és még várok vélemeényeket továbbra is.

Teljesen tanácstalan vagyok! Az örökbeadás lehet a megoldás?

16 hetes terhes vagyok és tegnap úgy döntöttem örökbe adom a babámat. Több oka is van döntésemnek. Van itt olyan aki már átment ezen a procedúrán és hogyan élte meg, utána fel lehet ezt dolgozni, vagy megbánom, örökre nyomot hagy bennem? Minden hasznos gondolat érdekel.

Legjobb válasz: szia!valóban nincs más megoldás?családba helyezésen nem gondolkoztál?esetleg testvér vagy szülö nagyszülö akármilyen rokon ???

szia!valóban nincs más megoldás?családba helyezésen nem gondolkoztál?esetleg testvér vagy szülö nagyszülö akármilyen rokon ???
Miért döntöttél igy?
Egyik 28 éves ismerõsöm titkolta hogy terhes. Rendesen bejárt dolgozni, kicsit bõvebb tuhákat hordott, úgy nézett ki mint aki felszedett pár kilót. Otthon lakott szüleinél. Egyik nap elment dolgozni, útközben jöttek a fájások, bement a kórházba, megszült, ott hagyta a babát. Otthon ment minden tovább, mintha misén történt volna. Egyszer csak a postás hozott egy levelet, a szülei kibontották, s abban volt hogy még meg gondolhatja magát mielõtt végleg örökbe adná a babát... Na a szülõk azonnal mentek a lányukért, s vitték hogy azonnal vigyék haza az unokát, mi az hogy örökbe adja, majd õk felnevelik. Na azóta is boldogan élnek, a szülei segítik, s nagyon bánja amit tett, de szégyelte hogy terhes, mert a barátja elhagyta, s úgy gondolta egyedül nem boldogúlna...
Ismertem olyat, aki örökbe adta a babáját, nyílt örökbe adással. Neki már volt egy kisfia. Amikor beszélgettem vele, láthatóan nem bánta a döntését, inkább örült, hogy jó szülõket talált a babájának. Vele mentek a vizsgálatokra, stb. Az örökbefogadók mondták, hogy milyen nevet szeretnének adni, az örökbeadó azt is helyeselte. Az új anyuka készült a szoptatásra. Mondom, a lányon nem látszott, hogy bánná, inkább nyugodt volt attól a tudattól, hogy minden elrendezõdik. Nyilván sok múlik azon, hogy kinek milyenek a körülményei, a családi háttere, van-e támasza, nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is, stb. jó döntést, sok erõt kívánok!
A gyász kezdeti szakasza nagyjából öt-hét év. Gondoljunk csak bele: a vér szerinti anyát nem segítik megértõ családtagok, barátok – leggyakrabban egyedül kell megbirkóznia az érzéseivel. Ez egyaránt igaz a titkos és a nyílt örökbeadásokra. Ilyenkor a legtöbb, amit a kommunikáció fenntartásában érdekelt örökbe fogadó szülõk tehetnek, hogy akkor is folytatják a levelek és fényképek küldését, ha nem jön válasz. Sok vér szerinti szülõ úgy éli meg az elválásnak ezt a korai fázisát, mint a poszttraumás stressz állapotában lévõ emberek. Ez az érzelmi moratórium idõszaka, a teljes érdektelenség állapota, amellyel a veszteség fölötti fájdalmukat próbálják csökkenteni. Ez még a manapság már igen gyakori tervezett, nyílt örökbefogadások esetében is így van. Egyes esetekben az örökbe fogadó szülõk – megértve a kapcsolattartás jelentõségét  –, megpróbálnak még nyitottabbak lenni, miközben a vér szerinti szülõk elzárkóznak. Ez frusztráló lehet, ha nem tudjuk, hogy az érzelmek tagadása része a „gyógyító gyász” normális folyamatának. […] Egy gyermek halála esetén temetést tartunk, és mindenki együtt érez velünk. A vallások a gyászhoz kapcsolódó szertartásokkal segítenek bennünket halott gyermekünk elsiratásában, ezek során meg tudjuk osztani a fájdalmunkat másokkal. Azonban egy gyermek örökbeadásával kapcsolatban nincsenek könnyebbséget adó rítusaink. Egy vér szerinti anya gyakran még a terapeutájától sem kapja meg a szükséges empátiát. Claire sem kapott semmiféle segítséget ahhoz, hogy szembenézzen a történtekkel, és feldolgozza a veszteségét. […] Nagyon fontos kiemelni a következõt: a veszteség okozta gyász és fájdalom, a titok, a csak részben megértett, fel nem dolgozott örökbefogadás generációról generációra öröklõdik. […] Amikor a vér szerinti szülõ – akinek a környezete általában nem tud az örökbe adott gyermekrõl – házasságot köt, és további gyerekei születnek, a „második elsõ gyermek” és környezete is úgy tudja, hogy õ „az” elsõszülött. Így õt érinti leginkább a hirtelen elõkerült gyökérkeresõ története. Szembesülve örökbe adott testvére létével, hirtelen ijesztõ módon kibillen addig egyértelmûnek és megváltoztathatatlannak hitt pozíciójából, abból a szerepbõl, hogy õ „az elsõ”, esetleg az egyetlen fiú vagy lány a családban. […] Sam története is azt a lényeges tényt erõsíti meg, hogy titok és magánügy között fontos különbség van. Az örökbefogadás esetén ez még hangsúlyozottabb. Amint láttuk, a titok megnyomorítja a vér szerinti szülõk életét – mint Rose-ét, Samét és Claire-ét. Ennek ellenére sajnos még mindig elég gyakori, hogy az örökbefogadással együtt jár a titkolózás, és ez fojtogatóan borul minden érintettre. Azokat az örökbe fogadó szülõket, akik nem kaptak megerõsítést arról, hogy a gyermektelenségük miatt érzett gyász normális része az örökbefogadásnak, rejtegetett érzelmeik megfosztják a gyógyulás lehetõségétõl. Ha a vér szerinti és örökbe fogadott gyerekeknek nem mondják meg az igazságot saját maguk vagy testvéreik származásáról, ez megingatja a bizalmukat, és akadályozza identitásuk kialakulását. A könyvben leírt példák mind azt illusztrálják, hogy a titkolózás okozza a legtöbb kárt a családok életében. […] A magánügy fogalmának természetesen – mint az élet bármely más területén – az örökbefogadás esetén is van létjogosultsága. Az embereknek szükségük van határokra; diszkrétnek kell lenniük atéren, hogy mit és kivel osztanak meg. Titok az, amikor a rád tartozó igazságot elzárják elõled. Magánügy esetén te döntöd el, hogy kinek és mit akarsz elmondani magadról. Egy gyermek számára a saját örökbefogadásának története magánügy. Sok gyerek panaszolja, hogy elkeseríti, amikor a szülei – például a bevásárlóközpontban – felületes ismerõsöknek, szomszédoknak mesélnek az örökbefogadásának részleteirõl. Ez sérti a gyerek magánéletét. A család sokat beszélgethet róla otthon, akár lehet ez esténként a mese tárgya. A gond abból adódik, hogy sokszor mindenféle idegen részletesen ismeri a gyerek történetét, mielõtt még õ kész lenne azt egészében megérteni, vagy mielõtt eldönthetné, hogy bizonyos emberekkel meg kívánja-e osztani azt. […] A vér szerinti szülõk sosem veszítik el azt a szerepüket, hogy õk adtak életet a gyermeknek, aki rajtuk, az õ génjeiken és történetükön keresztül kapcsolódik a múltjához. Történetük – legyen az szomorú, nehéz vagy akár borzalmas – az örökbe fogadott gyermek történetének is része. Az örökbefogadás ténye azt jelenti, hogy a vér szerinti szülõnek nincs valódi szülõi, felnevelõ szerepe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem törõdhet a gyermekkel, nem gondolhat rá, ne lehetnének vele kapcsolatos vágyai, kívánságai, esetleg éppen az, hogy bárcsak másképpen alakultak volna a dolgok. Ha fontos nekünk a gyerek, akkor pozitív érzelmekkel és gondolatokkal kell viseltetnünk azok iránt, akik a világra hozták. (Joyce Pavao: Az örökbefogadás háromszöge c. könyvének részletei)
Nem kell hogy nulla legyen vele kapcsolatod. Léteznek olyan örökbefogadók, akik hajlandóak teret adni az örökbeadó anyukának, és akár rendszeresen kapcsolatot tartani. -PL én kifejezetten örülnék, ha a leendõ gyermekem ismerné azt aki megajándékozta az élettel, és tartanák a kapcsolatot, ha erre az anyukának is lenne igénye. - Valószínûsítem, hogy ezzel a gyereknek és az örökbeadónak is könnyebb lenne feldolgozni a tényt, hogy így alakult az életük. - Azt gondolom, minél többen szeretnek egy gyermeket, Õ annál gazdagabb lesz...
Jól gondold meg. Utólag megbánhatod. Én is inkább a családon belül próbálnám elhelyezni ha már késõ az abortuszhoz, mint egy vadidegen zsákbamacskánál. Nem tudnám elviselni, hogy más neveli az én gyerekemet. Fõleg azok után, hogy kihordtam, vajúdtam és megszültem. Minden szülinapján és Karácsonykor eszembe jutna, hogy mit érezhet szerencsétlen, miért nem kellett az anyjának. A te döntésed.
Látom le lettek pontozva, akik szintén a családon belüli megoldást javasolták. Sokan már annyira kétségbe lehetnek esve, hogy nem lehet saját gyerekük, hogy bármit megtesznek érte. Nem számít, hogy a babának és a családjának mi a legjobb. Gratulálok.

Voltatok már úgy, hogy teljesen összezavarodtatok a terhesség, szülés, gyereknevelés témában kapott rengeteg információtól? Én most nagyon tanácstalan vagyok.

Túl sok ellentétes információhoz lehet hozzájutni. Interneten is, de az jobban összezavar, hogy az orvosok is teljesen mást mondnanak. Pl. jó a málnalevél tea, mások szerint nem, mert vízhajtó, kell vitamint szedni, másik szerint nem kell és még sorolhatnám.

Legjobb válasz: Én nem szedtem utrogestant de mindenhol azt olvasom hogy 12 hetesig kell csak szedni és szép lassan abba hagyni. Én az elejétõl elkezdtem szedni elevitet de olyan rosszul voltam tõle hogy abba hagytam. Magneb6 ot szedek amikor nagyon hányingerem van vagy görcsölök.

Én nem szedtem utrogestant de mindenhol azt olvasom hogy 12 hetesig kell csak szedni és szép lassan abba hagyni. Én az elejétõl elkezdtem szedni elevitet de olyan rosszul voltam tõle hogy abba hagytam. Magneb6 ot szedek amikor nagyon hányingerem van vagy görcsölök.
Ezt tényleg csak te döntheted el hogy akkor meddig szeded, da ha felíratod sem kötelezõ kiváltani.
A kérdező hozzászólása: Nos, találtam egy hivatalos adatot egy külföldi oldalon: A lényege az, hogy az utrogestan nem csak a korai terhesség megtartásásban segít, hanem a koraszülés kockázatát is csökkenti, ezért bár legtöbbször csak az elsõ trimeszterben adják, bizonyos esetekben engedélyezett a használata a 32 hétig. Ezt írják. 32. hét. No, az akkor sem 35. hét... Úgy látszik, hogy a doki szerint én még a bizonyos esettõl is bizonyosabb eset vagyok. No, és ha úgy csinálnám, egyszer még hagyom, hogy a dokinõ felírjon egy adagot (úgyis ragaszakodni fog hozzá), de lehet, hogy nem napi kettõt, csak napi egyet használok, és akkor az kitart két hónapig (kb a 30. hétig, mert még az elõzõbõl is van), azután meg elfejeltek szólni neki, hogy elfogyott?
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Persze, hogy nem fogok feküdni. Hisz jól érzem magam, sétálok is, teszek-veszek a lakásban, persze odafigyelek, pihenek is sokat, de azért feküdni egész nap nem fogok mint egy ágyhoz kötött beteg. Van még itthon másfél üveg Hipp natal, azt biztos megiszom, a 20. hét környékén fogy el és majd átgondolom akkor, hogy a terhesvitamint akarom-e, hisz itt a zöldség és gyümölcsszezon, és tudom, hogy a hipp natal nem is igazi terhesvitamin, mert nincs benne annyi vitamin, mint a terhesvitaminokban, de a zöldség, gyümölcs, tejtermék, hús mellé szerintem pont elég kiegészítõ. Ennyit sikerült átgondolnom. De az utro... Hát azzal nem tudom mit csináljak. A genetikai vizsgálaton a genetikus már azon is csodálkozott, hogy a doktornõm (az elsõ volt még akkor) miért a 20. hétig szedeti velem, mert a genetikus szerint max a 16. héten el kéne hagyni. Erre most jön a 35. héttel az új orvos. Szóval az utroval kapcsolatban már hárman 3 félét mondtak. és nem tudom, hogy hagyjam -e abba és hazudjak a doktornõmnek, hogy még szedem? Mert hiába mondtam neki, hogy mit mondott az elõzõ orvosom és a genetikus is, õ csak a saját meggyõzõdését mondta, hogy ha abbahagyom fél, hogy megint elvetélek. Egy nõrõl tudok, hogy õ végig szedte, de másról tényleg nem hallottam ilyet. Az, hogy vitamint beveszek vagy nem, az nem olyan hú, de nagy horderejû dolog, abban döntésre jutok, de a hormongyógyszer azért más kategória. Abban nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés.
utrot 35. hétig??? ez bolod. kb 14. hétig szedi midnneki. feküdni egy probléma mentes terhességnél egy tavalyi vetéllés miatt??? ez is butaság. Ha ezt követed majd hizol 30 kg-ot és jókis cukorbetegség is kailakul a mozgáshiány miatt.
Èn csak terhesvitamint szedtem elejètõl a vègèog.Meg B6vitamint kb a 16.hèttöl vègig. 10 hetesen tudtam meg hogy baba lesz, így akkor kezdtem el a vitamint.Az orvos azt mondta hogy àrtani semmikèpp nem àrt, viszont màr a baba tervezèstöl jô ha szedjük, mert a 12hètre màr kifejlödik mindene a babànak, ès a abban sokat segít.ÈN szedtem ès jô is volt, mert kicsttantam az egèszsègtöl...Soha nem volt hànyingerem sem semmi.
Én sem szedtem egyiknél sem terhes vitamint, az én orvosom sem ajànlotta.Mind a 4 gyermek 3 kg felett volt bõven.Azt mondta ha jól vagyok és a vérkèpem leleteim jók, ne szedjjm mert felesleges.Változatos étrend stb.A folsav 12 hétig ajànlott.A magnèzium görcsöknèl ill kemènyedèsnél.Azért ne engedd hogy ez az ember beteget csináljon belõle.
A kérdező hozzászólása: Harmadikhoz nem mehetek, mert már nincs választási lehetõség. (államiban vagyok, itt van egy választott, aki végigkövet és kész. Nekem muszáj volt másik orvost kapnom, mert az elsõ felmondott, de harmadik orvoshoz már nem mehetek át) És attól meg csak még jobban félek, hogy a 3. még jobban összezavar...
A kérdező hozzászólása: Hát ez az, hogy akkor most hagyjam abba az Utrot, miközben az orvos a 35. hétig mondta, hogy szedni kell? Mégiscsak õ az orvos, hallgatnom kéne rá, viszont senkit se tudok, akivel végig szedették ezt a gyógyszert. Fõleg hogy nem is barnázok, nem is vérzek. Én hipp natalt iszok, nem szedek terhesvitamint, de az új orvos szerint az semmi, és egy dupla árú terhesvitamint ajánlott helyette. És csinálhatok mindent, persze óvatosan vagy tényleg feküdjek ágyban egész nap? Mindkét orvos elismert, mindkettõrõl jókat hallani, csakhát szöges ellentéte egymásnak amit mondanak és nem tudok okos lenni....
Menj egy 3. orvoshoz, mert úgy látszik 2 ellentétest sikerült találnod. A 3. hátha olyan tanácsokat ad mint valamelyik a kettõ közül és akkor megnyugodhatsz. Rossz esetben háromféle infót kapsz :/
Az utrogestant valóban ritkán szokták szedni a 12. hét után, de tényleg van szerepe a koraszülés megelõzésében, én a helyedben szedném, biztos nem véletlenül írta elõ az orvosod. Ártani biztosan nem fog, legrosszabb esetben felerõsíti valamennyire a terhességi tüneteidet. A magzatvédõ vitaminról pedig már rég bebizonyosodott, hogy megelõzhet súlyos fejlõdési rendellenességeket, szóval azt pláne szedném rendesen. És a magnéziummal is ugyanez a helyzet, ártani biztos nem fog, de megelõzhetõek vele a korai méhösszehúzódások, Szóval szerintem hallgass az orvosodra, semmi olyat nem javasolt, ami káros lehetne, esetleg kicsit túl elõvigyázatos volt, de ez nem baj (inkább egy ilyen orvos, mint egy felelõtlen).

Mit csinálnátok ebben a helyzetben? Teljesen tanácstalan vagyok.

Vettünk egy házat, márciusban írtuk alá az adásvételit. 5 örökös volt az eladó. A vételár megfizetését úgy rendezzük, hogy vagy egy önrészem, a maradék pedig banki hitelbõl kerül megfizetésre. Az önrész is és a hitel is ugyanabban az arányban kerül megfizetésre az öt eladónak, nem egyenlõ részben.

Legjobb válasz: ha az ügyben érintett, (eljáró, az üzletet lebonyolító) ügyvéd, nem tud tanácsot adni, akkor õszintén... milyen tanácsot vársz, az oldal laikus felhasználóitól?

ha az ügyben érintett, (eljáró, az üzletet lebonyolító) ügyvéd, nem tud tanácsot adni, akkor õszintén... milyen tanácsot vársz, az oldal laikus felhasználóitól?
A kérdező hozzászólása: Az ügyvéd azt mondta, hogy fenyegessem meg hogy ha nem fizet a héten, akkor jogi útra terelem. Ezt meg is tettem, de annyit reagáltak rá, hogy nincs pénzük, nem tudnak most fizetni, majd ekkor, meg akkor. Hidd el, annyira mérges és tehetetlen vagyok, hogy bármilyen ötlet érdekel. Azért köszi...
Rendõrségi feljelentés sikkasztás miatt.. Aztán polgári peres úton lehet visszaperelni a pénzt. Ha van vagyona akkor behajtják rajtuk. Ne hagyd annyiban!

Teljesen tanácstalan vagyok! Hogy mennek ezek a dolgok?

Egy önálló kis vállalkozást csinálok, fél éve kiléptem emiatt a munkahelyemről. Hogy csinálhatnám legálisan úgy, hogy közben ne is nyúljon le az állam? Évente kb 7-800 ezret keresek, nem olyan sok de legalább azt csinálom, amit szeretek!

Legjobb válasz: KATA, havi 50 ezer. Ennél olcsóban nem úszod meg.

KATA, havi 50 ezer. Ennél olcsóban nem úszod meg.
E.V asszem 2014tõl teljes munkaidõbe is csak havi 25 lesz majd + könyvelõ.
A kérdező hozzászólása: Egyébként könyveket írok, és ebbõl származik a bevételem.
Látszik hogy a katásoknak nem kell könyvelõ.... A kata mértéke nem csökken jövõre sem, marad az 50 a fõállásúnak, és 25 ezer a mellékállásúnak, és VÁLASZTHATÓ a 75 ezer, ha magasabb ellátási alapot szeretne.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!