Találatok a következő kifejezésre: Teljesen el keseredve! (90 db)

Mit csináljak teljesen el vagyok keseredve?

Havi bevételünk kb 170 ezer. Ebb?l kellene fizetni: törleszt?+rezsi kb 120ezer, kaja, manónak a cuccok. Hogy lehet ennyib?l megélni? Eddig több volt de most kb 50 ezerrel kapunk kevesebbet. Teljesen el vagyok keseredve. Mit csináljak? Még nagyon pici a manó, így dolgozni se tudok elmenni.

Legjobb válasz: Én is el vagyok keseredve az anyagiak miatt. Minden hónap végén (utolsó hét) már úgy húzzuk át magunkat a következõ hónapra. Nagyon sz.. érzés. Már próbálunk eladni dolgokat, amik nekünk nem kellenek, de elõbb utóbb ezek is elfogynak. Ez a válság mindenkit tönkretesz.

Én is el vagyok keseredve az anyagiak miatt. Minden hónap végén (utolsó hét) már úgy húzzuk át magunkat a következõ hónapra. Nagyon sz.. érzés. Már próbálunk eladni dolgokat, amik nekünk nem kellenek, de elõbb utóbb ezek is elfogynak. Ez a válság mindenkit tönkretesz.
Énis... 1évig a havi bevételünk 49 ezer ft volt.. Ott volt a 2évesem és a kisebbik a pocakban. rengeteget nélkülöztünk, szinte csak a gyereknek vásároltunk. Mindenbõl a legolcsóbbat vettük. Amikor a pici 2 hós lett, végre sikerült munkába állnia a férjemnek. De addig én idegileg kikészültem, sokat sírtam. Nálunk nincs rezsi és részlet, de a 49ezer lószart sem ért:(
Igen, a védõnõ nagy segítség lehet. Bár én nem szorulok a támogatásra, de amikor viszem a gyerekeket egészséges rendelésre mindig viszek egy szatyor ruhát, holmit, amit õ eloszt, akinek szüksége van rá. Karácsony elõtt raktam oda szaloncukrot, sok csokit, meleg hálózsákot kisbabáknak, most pedig a húsvéti csomagot készítem majd össze: csokik, popsitörlõ, ruhácskák. Tudom, hogy nem sok, egy csepp apróság, de aki kapja, az ennek is tud örülni!
13:11 vagyok... Az nem baj ha az önkormányzat elutasít, minket is elutasított forráshiny miatt/hahaha/ de ugyanott badod a krízis támogatást, írd le az ÖSSZES kiadást -bevételt, szerintem megkapjátok, ezt nem az önkormányzat adja csak közvetítõ!!! Elutasítástól 6napon belül a férjrm számláján volt a pénz!!! Próbálkozz bátran, nem nekünk kell szégyellni magunkat!!! Ja! Ha magad fõzöl a picurnak az olcsóbb és még tudod is mit eszik, meg mostmár elég sok mindent ehet majd amit magatoknak is csinálsz:) :) Fel a fejjel:)
ja! és ami még eszembe jutott: moss olcsó mosószerrel, most nekünk is ilyen van:) öblíteni én nem is szoktam, csak sima vízzel. takarítás, felmosás: ecetes vízzel.
13:03-as vagyok. ruhaügyben szólj a védõnõnek, õk tudnak segíteni ingyen csomagokkal, ha arról van szó. esetleg családsegítõ, önkormányzat, egyszeri támogatással. kaja: olcsót vegyél: tészta, ilyesmik. fõzelékek esetleg. a babának irass fel receptre mindent: popsikrém, ilyesmi... törlõkendõ helyett: melegvizes vatta. attól nem lesz semmi baja. pelusból átmenetileg jó lehet a kék tescos is. hirtelen most ennyi jutott eszembe.
Mi ettõl is [email protected] vagyunk, albérletben, havi kb.130ezer ft-tal.40 albi, rezsi, hitelek....sokszor nem fizetjük a számlát, hogy legyen kaja...mindez azért mert a férjem munkahelye csõdbe ment, maszekba senki nem hívja, az új munkahelye kemény 60ezerft -ot fizet, plusz a gyesem.Most, hogy valahogy helyre jöjjünk õ külföldre megy dolgozni, aminek én nem örülõk, de nincs más....
A kérdező hozzászólása: 10 hónapos. most fogok végezni az egyetemen, tehát államvizsga elõtt állok. Eszik mindent. Sajnos kérni nem tudok senkitõl kölcsön, nem is ebben látom a megoldást. próbáltam több helyen is, hátha kaphatok valami melót, de sehol semmi. Próbáltam: korrepetálást, eladó, áru feltöltõ (akár éjszaka is) de sehol semmi. Mindenhol elutasítanak. Az önkormányzathoz adtam be támogatásra igényt azt is elutasították, mert túllépjük a megengedettet 630 valahány forinttal. Ez vicces nem?????
Mi épp ugyanígy vagyunk. NEM LEHET ENNYI PÉNZBÕL KIJÖNNI. A párom 80 e ft -ot keres (vicc) és hónapok óta a nagymamájától kuncsorogja a plusz 30 e ft-ot, mert akárhogy spórolunk, nem jövünk ki. Nincs elõfizetéses telefonunk, se kocsink, se semmink az interneten kívül, csak az albérlet és a rezsi és a kisfiúnk, aki már nem szopik, hiszen 15 hónapos. Minden ruháját mi használtan vesszük, egyéb segítségünk, mint a kuncsorgás nincs. Mindennap sírok, tiszta ideg vagyok, hogy mi lesz velünk. Borzasztó érzés ez. És én max gyedet kapok, mégis ez van. Én csak együttérezni tudok veled, segíteni sajnos nem.
pontosan ennyibõl élünk mi is hárman, ugyanennyi hitellel+diákhitel. meg lehet szokni simán. nálunk a szülõk segítenek, ha minden kötél szakad
marad kb. 50.000. az nem sok. sõõõõt rohadt kevés. mennyi idõs a babád? szopik/tápszeres? hozzátáplálsz már? mert ezek is súlyos pénzekbe kerülnek. leírnád ezeket? hátha így könnyebb lenne kiokoskodni vmit.
Pont most tettem fel egy hasonló kérdést. Sajna megoldást én sem tudok. Már csak a csodában bízok :-(

Teljesen úgy éreztem, hogy kisbabánk lesz. Mi történhetett? Teljesen el vagyok keseredve!

Teljesen úgy éreztem, hogy kisbabánk lesz. Peteérés után 5-6 nappal volt egy kis pecsétel? vérzésem. Fájdogált a derekam, néha megszédültem, mindig pisilnem kellett, úgy éreztem, hogy mindjárt megjön. Nem várt mensi el?tt 1-2 nappal volt egy kis barnás folyásom, amib?l arra gondoltam, hogy befejez?dött a beágyazódás. A 2 nap késésben csak egy kis barnázás volt, ma viszont megjött. :((( Nagyon fáj a derekam, er?sen görcsölök, fáj a hasam alja.

Legjobb válasz: Szia! Én is teljesen ugyanígy vagyok. 7 nappal a peteérés után erõs mensi szerû érzés és egy kis barna pecsételés volt(máskor soha nem volt ilyen) Én holnapra nem várom, ma magasabb lett a hõm mint eddig volt, de egész nap barnán pecsételek, úgyhogy szerintem nekem is meg fog jönni. Úgyhogy ezt a 7. napi barnázást és ezt a magas hõt én sem tudom hova tenni.

Szia! Én is teljesen ugyanígy vagyok. 7 nappal a peteérés után erõs mensi szerû érzés és egy kis barna pecsételés volt(máskor soha nem volt ilyen) Én holnapra nem várom, ma magasabb lett a hõm mint eddig volt, de egész nap barnán pecsételek, úgyhogy szerintem nekem is meg fog jönni. Úgyhogy ezt a 7. napi barnázást és ezt a magas hõt én sem tudom hova tenni.
Szia! Nincs semmi gond, ne izgulj elõre ennyire. Ahogy mondani szokták igaz, a görcsös akarás nem segíti a folyamatot. Én is minden jelet figyeltem, és elsõ sikertelen próbálkozás után hasonló kérdések voltak a fejemben, be is pánikoltam, mi lesz, ha nem lehet, stb. Aztán következõ hónapban sikerült a baba, el sem tudtam hinni. Ne kalkulálj szerintem olyan dolgokkal, hogy pecsételõ vérzés, barnázás stb. jelez bármit a babával kapcsolatban. Ülõmunkától sem lesz semmi bajod, és nem megterhelõ kerti munkától sem. Próbálj meg lelkileg ellazulni, és kikapcsolni az olyan gondolatokat, hogy mi van, ha baj van velem, mi van , ha nem sikerül, stb. A legtöbb amit tehetsz, hogy megpróbálsz nyugodtan várni az örömteli hírre, ne kezdj el kalkulálni a tested által adott legkisebb jelek láttán, mert úgy nagyobb a csalódás. Több hónapi próbálkozás is teljesen normális egyébként. Ha hónapokon át próbálkoztok már, akkor pedig szerintem az egyik legbiztosabb a peteérést jelzõ tesztek (pl Babymark). Az megmutatja mikor kell együtt lenni.
Szia! Nekem is megjött a 7. napi barnázás és tünetek ellenére. Úgyhogy szerintem ezek az un.Beágyazódásos tünetek sem jelentenek semmit, nem hiszem hogy nálad vagy nálam baba lett volna és nem tudott volna bármilyen okból megtapadni. Nekem mégcsak nem is késett pont 28 nap reggelére megjött erõsen. Elsõ hozzászóló voltam.

Anyámmal mondahtni a pokol fenekén van a kapcsolatunk. Mit csináljak? Teljesen el vagyok keseredve.

Soha nem csináltam semmi rosszat Most is amikor kezet mostam ugy hátbavágott hogy azóta is iszonyatosan fáj a hátam.Csak azért mert most értem haza a gyakoratról fáradtan és a zoknit ottfelejtettem a széken :\'(

Legjobb válasz: Mindenképp hívd fel apukádat!!! Mi az hogy hátbavág?! Mit gondol mi vagy te egy állat? Remélem apukád jobb belátással van rá, de ha nem akkor nem sok jövõt jósolok neked otthon. Miért viselkedik így veled? Vagy alapjáraton ilyen természetû? Testvéred van? Az öngyilkosság nem megoldás, annyit nem ér, hogy eldobdd az életed, ezzel csak neki tennél szívességet. Elõször is beszélj apuddal, hátha kiáll melletted, és leállítja anyádat. Addig meg próbálj tartózkodni tõle, a lehetõ legkevesebbet érintkezz vele. Ha szakad a cérna akkor pedig nyugodtan kérdezd meg, hogy tulajdonképp mi baja veled, hiszen a gyermeke vagy. Ha nem tettszik neki hogy visszaszólsz szard le, de ne bánjon veled úgy mint egy kutyával. Tapasztalatból mondom, jobb ha nem hagyod magad teljesen megalázni!

Próbálj meg elköltözni otthonról. Átmenetileg egy haverodhoz, vagy rokonhoz. Mindenképp ki kell szakadnod ebbõl a környezetbõl, mert nem jó így neked. Pár nap után vissza fog hívni, hogy menj haza. Talán rájön, hogy rossz egyedül és ha nem változik egyedül is marad.
Mindenképp hívd fel apukádat!!! Mi az hogy hátbavág?! Mit gondol mi vagy te egy állat? Remélem apukád jobb belátással van rá, de ha nem akkor nem sok jövõt jósolok neked otthon. Miért viselkedik így veled? Vagy alapjáraton ilyen természetû? Testvéred van? Az öngyilkosság nem megoldás, annyit nem ér, hogy eldobdd az életed, ezzel csak neki tennél szívességet. Elõször is beszélj apuddal, hátha kiáll melletted, és leállítja anyádat. Addig meg próbálj tartózkodni tõle, a lehetõ legkevesebbet érintkezz vele. Ha szakad a cérna akkor pedig nyugodtan kérdezd meg, hogy tulajdonképp mi baja veled, hiszen a gyermeke vagy. Ha nem tettszik neki hogy visszaszólsz szard le, de ne bánjon veled úgy mint egy kutyával. Tapasztalatból mondom, jobb ha nem hagyod magad teljesen megalázni!
Akkor mindenképp beszélj apukáddal!
nekem is ilyen volt a kapcsolatom anyámmal, apámmal meg még szarabb! én fogtam magam, és elköltöztem a nagyszüleimhez, szerencse, hogy rájuk tudtam számítani..
énis rosszban voltam anyummal, de a nagymamámmal beszéltem errõl. (az õ anyjával)és õ egy kicsit észhez térítette.. sztem próbáld meg apukádat hívni, vagy anõvéredet, vagy a angyszüleidet
A kérdező hozzászólása: Sajnos a nagyszüleim már mindmeghaltak.Pedig az õ anyukája ha még élne tuti hogy segítene amikor kicsi voltam és mindig volt valami baj hozzá fordultam.De már nem éél :(
A kérdező hozzászólása: Szóval a nagyszülõkkel ne gyertek mert nekem nincsenek nagyszüleim
sajnos apukád sem fogja tudni megoldani a dolgokat mert nem fogja tudni megbeszélni édesanyáddal a dolgokat. a rendõrségre vagy a gyámügyisekhez kell fordulnod amilyen gyorsan csak tudsz. hidd el ha igazat mondasz és tényleg ilyen a helyzet segíteni fognak. és ne engedj a fenyegetéseknek, mert az elgyengít holott semmi okod rá. erõs vagy és több akaratod van mint neki hidd el. ne add fel ami nem öl meg az erõsít!!!! sok sikert és bátorságot kívánok
Anyukád valószínûleg rajtad éli ki a keserûségét... Én a helyedben nagyon-nagyon határozottan elé állnék, és megmondanám neki, hogy ha nem változtat a viselkedésén, akkor otthagyod a fenébe az elsõ adandó alkalommal!! És nem árt vele tudatnod azt sem, hogy egyszer bizony meg fog öregedni, és ne számítson majd a segítségedre. Azt mondod, ne tanácsoljuk, hogy ülj le vele beszélgetni, pedig más megoldás nincs!! És ne akaszd fel magad, nem jött el a világvége. Hidd el, õ az, aki sokkal szarabbul érzi magát, mint Te, ezért tombol!! Elõtted még ott az egész élet!! Nekem is nagyon szar volt annak idején ez a korszakom (hasonló), aztán amilyen hamar csak lehetett, elmentem dolgozni. Utána levelezõn munka mellett érettségi, diploma... Anya nélkül is ment. Sõt, csak nélküle ment... Te is egy olyan ember vagy, akinek nem pottyan minden az ölébe, és ezért meg is fogsz becsülni majd mindent az életben!! Fel a fejjel, és kitartás!!
A kérdező hozzászólása: csak azt ne mondjátok hogy üljünk le és beszéljük meg.Én már nemakarok beszélni vele már nemis eszek és még a szobából se merek kimenni
A kérdező hozzászólása: Apám megmondta hogy nem is szeret itthon lenni meg nagyon régen a nõvérem is róbálkozott már öngyilkossággal egy rakás gyógyszert vett be és a rendõrök uy találták meg ájultan az eggyik parkban.
családsegítõ szolgálat ... milyen fizikai állapotban vagy anyádhoz képest? megpróbálhatod megvédeni magad, esetleg kihívni a rendõröket, ha erõszakos veled mégegyszer! amúgy nem csodálom, nõvéred elszökött, apád külföldre ment ...
A kérdező hozzászólása: Sajnos nem tud segíteni sehogysem tudom elérni és még azt sem tudja hogy engem is megszokott verni
De az nem megoldás, hogy ha kárt teszel magadban. A nõvéred nem tudna segíteni valahogyan?
A kérdező hozzászólása: De most leszívesebben meghalni volna kedvem mert elegem van ebbõl az életbõl :(
A kérdező hozzászólása: Van egy nõvérem vele ritkán beszélek mert anyámmal összerugta a port ésazóta semmi hírt nem tudok róla.Régebben a nõvéremet is volt hogy gyakran megverte meghogy hajánál fogva rángatta meg kapott akkora pofont is hogy ugy belilult az arca hogy 1 hétig nem ment suliba.
Szia! Nagyon sajnálom a helyzetedet! Jogilag a dolog úgy néz ki, hogy 16 éves korodtól szabad lakhelyválasztási jogod van, tehát elköltözhetsz, iskolát választhatsz, akár koleszba. A teendõ valóban az, hogy a Gyermekjóléti Szolgálathoz kell bemenned és elmondanod a dolgot, õk pedig adott esetben átadják az ügyet a Gyámhivatalnak. De talán érdemes a Gyámhivatallal IS beszélned. Anyukád valóban nem érdemli meg, hogy visszanézz rá...

Kisfiam teljesen megváltozott, mi lehet a hátterében szerintetek, teljesen el vagyok keseredve?

Eddig egy nagyon vidám,mosolygós,nyugodt baba volt,de mostanában sokat hisztizik,türelmetlenkedik,feszíti magát,sír. Az első 2 fog kibújása előtt nem voltak ilyen gondok vele,most katasztrófa minden. Alig lehet megetetni,este alig lehet elaltatni,pedig eddig magától elaludt (igaz,csak este,nappal egyszer ringatva alszik,egyszer a babakocsiban). Sír,forgolódik,tépi a saját fülét,már tiszta seb neki,rá sem ismerek :( annyira sajnálom őt és annyira sz.rnak érzem magam,hogy nem tudok mit tenni,tehetetlen vagyok.. Hiába ringatom,ha sír,nem nyugszik meg,a simogatás néha beválik,énekelek neki,összebújunk.. aztán vagy elalszik/megnyugszik,vagy nem. Szerintetek? Lehet közrejátszik az is,hogy 1 hét alatt felült,felállt,elkezdett mászni? Lehet túlterheli a kis idegeit ez a sok új? Már nem tudok mire gondolni...

Legjobb válasz: Homeopátiás szereket próbáltál már? Nekem az Osanit fogzáskor/nyugtalanság (ilyesmi viselkedés) esetén sokat segített.

Homeopátiás szereket próbáltál már? Nekem az Osanit fogzáskor/nyugtalanság (ilyesmi viselkedés) esetén sokat segített.
Ha a fülét tépi, fogzási fájdalom. Homeos szerek segithetnek.
Egyik ismerõsöm kisfia a fülét ütögette, elvitte dokihoz és kiderült hogy középfül gyulladása van.Szerintem nem ártana megnézetned.
Szerintem genetikai ok. Nem voltak a szülõk közeli rokonságban?
A kérdező hozzászólása: Egyáltalán nem.Olyant is hallottam, hogy a nem megfelelõ kezdõ eleség is okozhat ilyesmit.Artémia helyett banánférget adtam az elején.Mondjuk szerintem nem emiatt van.Mindegy, így is nagyon szépek lesznek, úgy látom.Remélem akad gazdájuk.

Az orrcsepp már nem segít, teljesen meg van duzzadva az orrnyálkahártyám. Parlagfű allergiás vagyok, ráadásul terhes. Hogy lehetne jobb? Már teljesen el vagyok keseredve.

Legjobb válasz: Nekem erre írta ki az orvosom a Rhinocort aquát és már az elsõ fújásnál segített, receptre kapható!!!

Nekem erre írta ki az orvosom a Rhinocort aquát és már az elsõ fújásnál segített, receptre kapható!!!
A kérdező hozzászólása: Köszi a választ. Nekem nem akarta felírni -korábban ezt használtam-, merthogy szteroidos... Meddig használtad? És milyen gyakorisággal?
Egy darabig 3*1, aztán már csak akkor szoktam fújni amikor nehezen kapok levegõt, de nem gyakori!!!

Szerintetek velem van a baj? Teljesen el vagyok keseredve.

A tortenet a kovetkezo: nem vagyunk hazasok,de nagyon szeretjuk egymast immaron 5 eve,igy gondoltuk a kapcsolatunkba mar belefer egy baba. Sikerult is nagyon hamar teherbe esnem,mindketten boldogok voltunk. Amikor kiderult,hogy kisfiu,gondolhatjatok a parom mennyire repesett az oromtol,ahogy persze en is. Ez igy is ment sokaig,en legszivesebben az elejetok vasaroltam volna mindent,ami megtetszett,de o nem. Meg is ertettem az allaspontjat,igy nem eroltettem,gondoltam raerunk meg. Eddig egy kisagyat vettunk es egy matracot,tobb volt a semminel. Rengeteg ruhat kaptunk,de meg nagyon sok a hianyossag. Tegnap megemlitettem neki,hogy most mar ideje lenne vasarolni (30hetes vagyok) es intezni a dolgokat (apasagi),mert kifutunk az idobol lassan. O erre az arcomba nevetett,hogy nekem nem eleg 6 het,hogy kimossam a ruhakat es rendbe tegyem oket (na igen,arra eleg,csak kene egy komod pl.,hogy el is tudjam oket rakosgatni). Kerdezte mire lesz meg szukseg,en elkezdtem sorolni,hogy kesztyu,sapi (szeptemberi baba lesz),kisnadrag,takarok.. Ezert is kirohogott,hogy minek neki sapka,ha 40 fok lesz,meg hogy o ekkora hulyeseget meg nem hallott,hogy kesztyut adjanak egy babara. Elotte mar osszevesztunk a babakocsi kerdesen,mert olyannyira nem vizualis,hogy azt hitte ugy fog kinezni a kocsi,ahogy a kepen ( a babakocsira ra volt teve a hordozo,igy egyben volt lefenykepezve) es nekem tamadt,hogy ez mennyire csunya es mit ertek en ehhez,hulye vagyok hozza... Azt hiszi,hogy minden kocsihoz jar hordozo es nem erti meg,hogy ez marhara nem igy van,sot ugy tunik fogalma sincs a dolgokrol.. Nem is ezen akadtam ki,bar mar itt is le tudtam volna harapni a fejet,hanem azon,hogy azt vagta a fejemhez,hogy en ugy beszelek vele,mintha mar csak azt akarnam,hogy hozza a penzt es maradjon kussban. Kozben ez egyaltalan nem igy van,mindig probalok a kedveben jarni,a kedvenc kajait csinalom neki, aprosagokkal meglepem, oszinten nagyon szeretem, mindig csak bujnek hozza. Viszont egy ideje ugy erzem,hogy ez a terhesseg inkabb eltaszit minket egymastol,ahelyett hogy kozelebb hozna. Mar alig kivancsi ram,fel sem hiv,pedig mindig ebed szunetben csorog,egyaltalan nem mondja,hogy szeret,ugy tunik nem erdeklem. Persze amikor mondom neki,akkor kozli,hogy dehogynem szeret,csak faradt,de hetvegen is ugyanez van.. Mindig menni akar,ez kell neki,az kell neki es en nem szolok,mert megdolgozik a penzert,csak az faj,hogy sosem a babara gondol eloszor.. En szeretnek mar mindent a helyen tudni,mert megnyugtatna,de ugy tunik nem az en akaratom dog ervenyesulni. Na de lenyeg a lenyeg,hogy ha osszekapunk,akkor mindig en kell pitizzek,akkor is,ha nem en vagyok a hibas. O nem kepes bocsanatot kerni.. Anyukam azt mondta,ugyeljek ra,hogy barmennyire osszekapunk,sose hajtsuk haraggal alomra a fejunket. Tegnap viszont ugy gondoltam,hogy kivetelesen varni fogok,hogy mit lep felem. Hat varhattam,mert semmit nem tett es ez olyannyira elgondolkadtott,hogy nem birtam aludni. Persze reggel,hogy ment dolgozni mar adta a puszikat,suttogta hogy szia edesem, sietek,de en nem szoltam semmit. Ez lenne egy kapcsolat? Ugy erzem csak en teszek erte,hogy jobb legyen,hogy en torodok,o meg kenyelmesen eldegel es nem erdeklik az erzeseim. Ha barmi vita van,azt hiszi masnapra megoldodik es elfelejtem. De nem.. Felek,hogy mi lesz a baba szuletese utan. Lehet,hogy csak dulnak bennem a hormonok es tudom,hogy ezt nekunk kene megbeszelnunk,de annyira el vagyok keseredve.. Csak en fujom fel a dolgot? Vagy nektek hogy esne,ha ilyenek lennenek veletek? Sokszor ugy erzem csak en varom a babat,csak nekem fontos,hogy mindene meglegyen..

Legjobb válasz: Jó reggelt! Mikor elolvastam az írásod, mintha az én történetemet olvastam volna vissza. Az én párom is ugyanilyen. Ne keseredj el, a férfiak már csak ilyenek. Hej, ráérünk arra még. Abba nem gondol bele egyik sem, hogy a 30. hét után nem egyszerû a közlekedés, a mozgás, a hajolgatás. Nagyon könnyen elfárad a kismama. Ne hagyd magad, te hordod a kicsit a szíved alatt. Mondhatnám, hogy te vagy az anyukája, mint ahogy ezt sokszor mondtam az én páromnak is, de õ erre azt felelte, hogy õ meg az apukája, így 50-50 % a beleszólás esélye. Nálunk sokszor még az is elõfordul, hogy ha leeszi a ruháját a baba, és menni akarunk valahova, nem engedi lecserélni a bodyt, hogy mennyit kell mosni. Vagy ha át akarom pelenkázni a fiamat (7 hónapos), beleszól, hogy még minek, majd ha belekakilt. Szerintem a te párod is kicsit féltékeny a babára, hogy milyen fontos neked a kicsi, és hogy életed párja egy kicsit mellõzve érzi magát, annak ellenére, hogy mindig mindent megadsz neki. Hiába gondolod úgy, hogy elhalmozod minden jóval, benne akkor is ott motoszkál, hogy valaki "beférkõzik" közétek. Ne engedd, hogy uralkodjon feletted, engedd az akaratod érvényesülni. Ne már, hogy egy férfi jobban tudja, hogy milyen babakocsi kell egy kisbabának! (Ezen jól felhúztam magam!) Próbálj meg beszélni vele arról, hogy neked õ továbbra is nagyon fontos, hisz õ a gyermeked apja, életed párja, és ugyanúgy tekintesz rá, mint eddig. Majd, ha megszületik a kicsi, akkor biztosan bátrabb leszel, mert a baba érdeke az elsõ. Hidd el, én is így voltam, vagyok. Bocsánat, sajnos mennem kell, mert ébredezik a kisfiam! Sok sikert, majd még visszanézek a kérdéshez! Kitartás, és légy erõs!

Jó reggelt! Mikor elolvastam az írásod, mintha az én történetemet olvastam volna vissza. Az én párom is ugyanilyen. Ne keseredj el, a férfiak már csak ilyenek. Hej, ráérünk arra még. Abba nem gondol bele egyik sem, hogy a 30. hét után nem egyszerû a közlekedés, a mozgás, a hajolgatás. Nagyon könnyen elfárad a kismama. Ne hagyd magad, te hordod a kicsit a szíved alatt. Mondhatnám, hogy te vagy az anyukája, mint ahogy ezt sokszor mondtam az én páromnak is, de õ erre azt felelte, hogy õ meg az apukája, így 50-50 % a beleszólás esélye. Nálunk sokszor még az is elõfordul, hogy ha leeszi a ruháját a baba, és menni akarunk valahova, nem engedi lecserélni a bodyt, hogy mennyit kell mosni. Vagy ha át akarom pelenkázni a fiamat (7 hónapos), beleszól, hogy még minek, majd ha belekakilt. Szerintem a te párod is kicsit féltékeny a babára, hogy milyen fontos neked a kicsi, és hogy életed párja egy kicsit mellõzve érzi magát, annak ellenére, hogy mindig mindent megadsz neki. Hiába gondolod úgy, hogy elhalmozod minden jóval, benne akkor is ott motoszkál, hogy valaki "beférkõzik" közétek. Ne engedd, hogy uralkodjon feletted, engedd az akaratod érvényesülni. Ne már, hogy egy férfi jobban tudja, hogy milyen babakocsi kell egy kisbabának! (Ezen jól felhúztam magam!) Próbálj meg beszélni vele arról, hogy neked õ továbbra is nagyon fontos, hisz õ a gyermeked apja, életed párja, és ugyanúgy tekintesz rá, mint eddig. Majd, ha megszületik a kicsi, akkor biztosan bátrabb leszel, mert a baba érdeke az elsõ. Hidd el, én is így voltam, vagyok. Bocsánat, sajnos mennem kell, mert ébredezik a kisfiam! Sok sikert, majd még visszanézek a kérdéshez! Kitartás, és légy erõs!
Érdekes a párod... Nem veled van a baj!!! Szeptemberi a mi lányunk is. És neki is volt kis sapkája. Azért kell, hogy ne fázzon meg! Mert szeptemberben is van ám hideg!!! Kesztyû azért, hogy ne karmolja össze magát. Állj a sarkadra, és mondd meg, hogy ekkor meg ekkor menjetek el bevásárolni együtt! Ha máshogy nem megy... :)
A kérdező hozzászólása: Kicsit kusza lett es hosszu, elnezest. Amit meg nem irtam bele, hogy honapok ota, ha hazajon, az neki az elso, hogy leul gepezni, ugyet sem vetve ram. Egeszen eddig nem vagyott a haverjaira, amikor en akartam menni a baratnoimmel, az sem tetszett neki, azt mondta faj a szive, ha massal vagyok, mert annyira szerelmes, stb.. De miota terhes vagyok, mindig talal maganak valakit, azt mondja teszem fel 1 ora es jon, ehelyett jon 3 ora mulva.. Apro dolgok, de nekem szarul esnek. Ha dugoba kerul munkabol hazafelejovet, akkor sem hiv fel, hogy ugyan ne aggodjak mar, sot a multkor nem hogy nem hivott, de ahogy beert a varosba egybol valami hulye kocsi alkatreszert ment, en nem tudtam elerni, a legrosszabbra gondoltam. Es azt hiszi egy bocsanattal el lehet az ilyet intezni.. Mar ra sem ismerek.
Szia! Én a helyedbe leülnék és megpróbálnék beszélni vele. A hormonok is biztos, hogy közrejátszanak, de ez így nem lesz jó, pláne ha megszületik a kicsi. De szerintem a férfiak nagy része ilyen, hogy majd megvesszük, ráérünk. Azt is mondhatod, hogy elõfordulhat, hogy elõbb szülsz és akkor Neki egyedül kell mindent megvenni. A másik részére nem tudok mit írni, csak hogy mondd el, hogy mit érzel és ez milyen rossz így Neked. Legszebb hónapjaidba nem tudsz felhõtlenül örülni, sajnálom:-( Kitartást és fel a fejjel!
Én is tettem fel egy hasonló kérést nemrég, nálunk is hasonló a helyzet.Teljesen megváltozott a kapcsolatunk mióta babát várok.Nagyban betudom a hormonoknak, mert azért valljuk be én sem vagyok "normális" azóta, de ez a ráérõsség nagyon kiakaszt engem is.31 hetes vagyok és az elejétõl fogva úgy érzem, nem várja meg a babó a kiírt idõpontot, hanem elõbb meglesz.Ezért én így is készülök.Nekünk is hátravan még az apasági, de én már úgy vagyok vele, hogy nem fogok könyörögni, nem lesz az õ nevén a gyerek és akkor majd gondolkodhat.Lehet gonoszság, de ha "elkésünk"ilyenekkel talán elgondolkodik... Kedves 4.: nagyon rossz volt olvasni, hogy ennyire eltávolodtatok.Kicsit elgondolkodtam én is ezen most.Az én páromnak is ha hazajön az az elsõ, hogy menni valahova vagy mással programot csinálni, az eszébe sem jut, hogy esetleg velem, amíg még csak 2-en vagyunk.Nagyon elszomorít ez a dolog.Nálunk is bajok vannak a sexel, nekem is fáj és kellemetlen, ezért nem is kívánom.Én elhiszem, hogy a pasik ettõl kivannak, de nem tudom miért nem lehet egy kicsit megérteni minket is. Borzasztó, de néha úgy gondolom korai volt még babát vállalni, emellett mindennél jobban szeretem ezt a picit a pociban.Én abban reménykedem, hogy ha majd a kezében tartja minden megváltozik.Tudom, a férfiaknak nehéz átélni a terhességet.Tudják, hogy baba lesz, de igazából akkor tudatosul bennük minden, mikor meglátják. Kérdezõ, és mindenki más! Kitartást kívánok nektek, és remélem ebbõl a 9 hónapból majd csak a jó emlékek maradnak meg nekünk! Már nincs sok hátra, ezt már fél lábon is kibírjuk és a kis csöppség mindent elfeledtet! 31hkm

Teljesen el vagyok keseredve. Hogy oldjam meg?

Tudom,lerágott csont,de a szobatisztaság nem megy nekünk.27-én le 3!!!éves a lányom és még nem szoba tiszta. Nem szól ha pisilni,kakilni kell.A pelust levettük 1 hónapja.Napközibe jár,ott ha ráültetik a bilire pisil.Itthon is,de nem szól.Inkább bepisil.Értelmes gyerek. El beszélgettem már vele,hogy Õ nagy lány,csak a babák pisilnek,kakilnak pelusba.Így nem tud szeptembert?l oviba menni.(csak akkor mehet ha szobatiszta,ez követelmény)Vettem Elmó-s DVD-t.Bili könyvet.Kívülr?l fújja mindet.Dicsértük,ajnároztuk,ha sikerült egy akciója. Elmondtuk mennyire büszkék vagyunk rá.Ígértem játékot,kirándulást,állatkertet ha ügyesen szól,de semmi nem hat rá.Nem zavarja,ha bepisil.Nem szidom le ha baleset történik,nem vagyok ideges.Elmondtam neki,hogy mennyire szomorú vagyok emiatt,de nem hatott.Teljesen el vagyok keseredve.Mit csináljak?Igazából,már az is vigasztalna,ha tudnám,hogy más is jár hasonló cip?ben. Nem adom fel persze,csak titkon bennem van a félsz.Éretlen a gyerekem,vagy gond van az értelmi fejl?désével?Folyékonyan beszél,egyedül eszik,ismeri és felismeri az összes számot.20-ig számol.Tudja a címét,személyes adatait,családtagok nevét.kb.40 dalt,mondókát ismer.(nem túlzok)Több versszakos verset el tud mondani tanítás nélkül csak úgy,hogy többször olvastam neki,de hát akkor mi a baj?Mit csináljak?Ti mit csinálnátok?Tudom,hosszú lett,bocs.

Legjobb válasz: Ha jól értem, családi napközibe jár. Hidd el, hogy hosszú a nyár, és nagyon sok minden történhet, simán szobatiszta lehet még belõle. Nálunk mindkét lányom nyáron lett szobatiszta, most a 29 hónapos fiammal kezdtem a próbálkozást, mert vele sem egyszerû, egyelõre hallani sem akar a bilirõl:/ Nyáron kint is lesz egy bili az udvaron, mindig szem elõtt, kis bugyiban lesz, és többször kérdezgetem majd. Nem szabad túlzottan rágörcsölni, tudok nagyon sok gyerekrõl, aki elmúlt három éves, utána lett csak szobatiszta, nem mindenkinek sikerül jóval elõbb

Ha jól értem, családi napközibe jár. Hidd el, hogy hosszú a nyár, és nagyon sok minden történhet, simán szobatiszta lehet még belõle. Nálunk mindkét lányom nyáron lett szobatiszta, most a 29 hónapos fiammal kezdtem a próbálkozást, mert vele sem egyszerû, egyelõre hallani sem akar a bilirõl:/ Nyáron kint is lesz egy bili az udvaron, mindig szem elõtt, kis bugyiban lesz, és többször kérdezgetem majd. Nem szabad túlzottan rágörcsölni, tudok nagyon sok gyerekrõl, aki elmúlt három éves, utána lett csak szobatiszta, nem mindenkinek sikerül jóval elõbb
A gyerek képességével akkor van baj, ha betöltötte a 4. életévét, és még nem szobatiszta! Ebben a korban ne aggódj! semmi baja, csak lusti. Bilizés szempontjából szigorú napirendet állíts fel! Ébredés után le a pelust, és ültesd a bilire. Ha sikerül bármit is produkálnia azonnal jutalmazd, nem kirándulás, mert az távoli dolog, nem rakja össze a kettõt, meg nem is lehet minden pisilés után kirándulni. De lehet jutalom, ha a kedvenc meséjét elolvasod neki rögtön utána, vagy azt csináljátok amit õ a legjobban szeret! Nekem az édesség nincs beépítve a mindennapokba, de bilire szokásnál, és hasonló nagyobb lépéseknél a jutalomfalat rendszere mûködik! Ha érdekel hogyan szívesen leírom!
Nem hiszem, hogy az értelmével bármi gond lenne. Talán egy kicsit jegelni kellene a témát. Próbáld ki, hogy pár hétig nem beszéltek róla, nem olvastok, nem néztek ilyen mesét stb. Otthon legyen bugyiban, ha bepisil, csak annyit mondj, hogy legközelebb szólj, ha érzed hogy jön. és ennyi, szó nélkül takarítsd fel/öltöztesd át. Ha sétálni mentek, akkor legyen nálad váltóruha, gyakran kérdezd meg, hogy megpróbáljunk pisilni? napközben ne legyen rajta pelus egyáltalán! Alváshoz-éjjelre adhatod még. jön a nyár, hidd el, rá fog kapni hamarosan. De ha azt tapasztalja, hogy ez a dolog ennyi plusz figyelmet generál, akkor mindent ki fog csikarni ebbõl a helyzetbõl, amit csak tud. közben viszont frusztráló lehet, mert álandóan azt élni meg, hogy most se volt jó, most se volt jó most se... Ne keríts ekkora feneket a dolognak. rá fog jönni, hogy neki is jobb a bugyi, csak várd ki. Már megpróbáltál mindent, talán ideje egy éles váltással rábízni kicsit a dolgot. Talán pont erre van szüksége
"Dicsértük, ajnároztuk, ha sikerült egy akciója." Pont ezzel van a baj. Nem szabad agyon dícsérni. Ennek természetesnek kellene lennie. Nem szabad "nagy dobra verni". Sem megszidni, ha bepisil. Ne aggódj, még elõttetek az egész nyár, sokminden történik még. :) Kicsit késõbb tanulja meg, na és? Meg fogja tanulni, ne aggódj. Nincs két egyforma gyerek! Sok sikert, és ktartást hozzá. :)
Nyugi, hosszú még a nyár! Ne idegesítsd magad a határidõn, nyáron leteszi a pelust, tuti! Hanyagold most ezt a témát.
szerintem is inkább az a baj, hogy túl van lihegve a téma. Ne beszéljetek róla, egyszerûen csak bugyit adjatok rá. Lehet, hogy 4-5 napig folyamatosan be fog pisilni, de utána szobatiszta lesz. Hagyd elöl a bilit, hogy bármikor rá tudjon ülni, ha bepisil ne szidd le, csak töröld fel és adj rá tiszta ruhát. Nálunk is ilyen volt, de rájöttem, hogy õ csak azért se lett szobatiszta. A második lányom 2 éves, már szobatiszta, senki nem erõltette, egyszerûen utánozza a nõvérét.
A kérdező hozzászólása: Köszi csajok, igazatok van.Visszább veszek a tempón, lehet, hogy tényleg ez a megoldás.Hátha magától szólni fog egy idõ után.Bugyi van rajta, csak alváshoz szoktam pelust adni rá.
A napirendre visszatérve, ébredés után, reggeli elõtt, ebéd elõtt, alvás elõtt, alvás után, uzsi elõtt, vacsi elõtt alvás elõtt, és igénye szerint közben. Az idõpontot nem lehet órához kötni, mert nem mindig percre pontosan történnek a dolgok, de ha eseményhez köti, pl.: étkezés és alvás, sokkal hamarabb megszokja, és kisebb a balesetek esélye, ha nem azt várod, hogy szóljon. ("Nem kell pisilnííí! Nem baj kincsem ûlj rá, és ha sikerül jön a jutalom!"). A fiaimnak mindig sikerült. 2-3 hét alatt lettek megbízhatóan szobatiszták nappal, és innen számítva kb 1-2 hónap és éjszakára is!
Türelem, türelem, türelem!!! Ezen a nyáron már biztosan szobatiszta lesz, ne aggódj, és az én véleményem szerint jól csinálod, és mi is hasonlóan "küzdünk" ezzel.Mióta jó idõ van levettük a pelust(augusztusban lesz 3 éves a kisfiúnk)és kis gatyót adok rá(imádja hogy nem kell pelus).Nem zavarja ha bepisilt bekakilt.Nálunk az volt egy forduló pont hogy a bili-mellett vettünk olyan wc ülõkét amin van gyerek-ülés is, külön tetõcskével, nem mozog, stabil, "szép" meg egy fel-lépõt.És mikor csak nem akart , csak nem akart a bilire ülni, sosem kell(be pisilt, bekakilt de mindig szólt utána)egyszer bevittem a wc-be és rátettem az ülõre(addig nem , mert azt gondoltam az majd a bilizés után jön)és nagy boldogan pisil, kakil azóta, nyomkodja az öblítés gombot, és büszke magára.Fél óránként kérdezem, ha látom hogy tudna(csak nem ér rá)bekísérem, lelkesítem.A déli alváshoz sem kell már pelus, álmában sosem pisil vagy kakil már, felkelés után megyünk a wc-re.Vannak napok hogy egy balesettel megússzuk, van hogy 4-5 is történik, de sosem szidom, hanem mondom hogy nem baj legközelebb sikerül.De ez hatalmas elõre lépés nálunk!Esetleg megpróbálhatjátok , hátha nálatok is a bilivel van a "gond" :) Ne keseredj el, semmiképp itt a nyár elõttetek IS!!!
az én fiam még a bilire se hajlandó rá ülni, se a wc-re.Leveszem a pelusát, de inkább nem pisil, irtózik a bilire üléstõl, én meg azt nem tudom ez hogy változik meg.Mert ez meglenne a pisivel nagy gondok már nem lennének.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a sok jó tanácsot.Így olvasva már nem is olyan elkeserítõ a helyzet.Valóban igazatok van.TÜRELEM.Annyira akartam, hogy nem veszem észre mit akar a gyerekem.Figyelnem kell jobban a jelzéseire és a rendszerességet is bevezetjük. Sokat segítettetek, köszönöm mindenkinek.

Teljesen el vagyok keseredve, mit rontok el?

Hiába szeretnék fogyni egyszerűen nem megy. Megállt a súlyom 95 kg-nál (103ról kezdtem). Január óta életmódváltással szeretnék fogyni de nem megy. Kerékpárral járok mindenhova, tornázok stb. Evésemben nincsen lisztes, cukros dolog tehát nem eszek kenyeret, pékárút stb. Amiket eszem: csirkemell, húsok,zöldség, gyümölcs, tojás, sajt,néha rizs..ilyeneket! Inni csak ásványvizet iszok. Jövőhéttől járni akarok aerobikra, hátha segít. De már teljesen el vagyok keseredve. Orvosi gondom nincs, megnézettem magam mikor itt írtátok egyszer nekem. De azóta sincs semmi :/ Mit tegyek?

Legjobb válasz: "de kg-ból is jó lenne ha menne le!" Hát, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor viszont ne csinálj erõsítõ gyakorlatokat, a kerékpárt pl. felejtsd el.

"de kg-ból is jó lenne ha menne le!" Hát, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor viszont ne csinálj erõsítõ gyakorlatokat, a kerékpárt pl. felejtsd el.
Pár lehetséges változtatás a jövõre. 1. hormonvizsgálat 2. teljes gluténmentesség 3. rizs, sajt elhagyás (tejfehérjementesség, keményítõk kiiktatása) 4. szigorú ketogén étrend kipróbálása 5. nem jó akármilyen torna, gyógyhatású torna kell hogy ha valami probléma van ami miatt nem sikerül egészséges módon a fogyás, az helyre jöhessen (Qigong (újpesten van jó oktatás) vagy jóga)
Ne a kilókat nézd! Ha sokat biciklizel, tornázol, attól izmosodsz és nehezebb leszel. Azt nézd, hogy a tükörben mi van.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. Igazad van legalább sportolok :)
Ok, akkor ezen a téren minden rendben. Lehet, hogy érdemes még egy-két hónapig türelmesnek lenned, esetleg picit csökkentve a kalóriamennyiséget. Ha ez nem segít, akkor nincs ötletem (mivel írtad, hogy az orvosi problémát már kizártad). Esetleg annak örülhetsz még, hogy a túlsúlynak tulajdonított kockázati tényezõk jelentõs része igazából az edzetlenséggel függ össze, ami nálad nem áll fenn, tehát egészségi szempontból akkor is sokat nyertél a sporttal, ha nem tudsz annyira lefogyni, amennyire szeretnél.
A kérdező hozzászólása: kb május óta áll a súlyom.
A kérdező hozzászólása: Igen, kalóriabázison számolok. 170 cm vagyok és 22 éves.
Ajánlom neked Moós Gergõ blogját, a Dagadt köcsögöt. Õ is szenvedett, mert megállt a fogyásban, aztán akkor megint kellett neki egy váltás.
Összeszámoltad, hogy amit eszel, az mennyi kalóriában összesen? Mert bizony húsból könnyen be lehet tolni elég sokat. Mióta áll a súlyod (nem világos, hogy diétázni kezdtél januárban, vagy azóta áll). Milyen magas vagy, mennyire van messze a súlyod az egészségestõl? Ahogy közeledsz, egyre lassabban fogysz, ez normális.
A kérdező hozzászólása: Azt nem akarom, azzal közlekedem stb. Nem úgy értettem, a tükör a fontos, de nem szeretnék 170 cm-hez ennyi kg maradni. Érted mit szeretnék mondani.
A kérdező hozzászólása: Köszi! Nézem azt is, de kg-ból is jó lenne ha menne le!
mennyi kalóriát eszel? elég lenne 1000 is

Már nem bírom elviselni azt az életet, amit már évek óta élek! Teljesen el vagyok keseredve, már nem látok reményt a változásra! Egyáltalán van még esélyem, hogy rám is felnézzenek az emberek?

Megpróbálom összefoglalni a problémáimat, de előre is elnézést kérek, ha hosszú lesz. Igaz, már sokszor siránkoztam itt gyakorin, de sosem éreztem azt, hogy segített volna az elindulásban. Lehet, hogy most sem fog, de legalább kiírtam magamból. Na szóval kezdjük az elején. 20 éves vagyok. Van egy 22 éves bátyám és egy 18 éves húgom. Óvodás korom óta zárkózottsággal, gátlásossággal, önbizalomhiánnyal, és ismerkedési félelemmel küzdök. Ezek azok, a problémák, amik tönkretették az eddig eltelt éveimet. Már ott tartok, hogy minden nap ez foglalkoztat, rengeteget gondolkodok, elmélkedek, és mindig ezeket a kérdéseket teszem fel magamban: Mi az oka, hogy ennyire zárkózott lettem? Miért kellett megszületnem? Mi az én életfeladatom? Vajon hogyan alakul majd az életem? Felnéznek valaha is rám az emberek? Ha nem a záróvizsgáimra készülök, és nincs semmi dolgom, a napom legtöbb részét az álmodozás, a problémáimmal való foglalkozás tölti ki. Már nem járok gyakorlatokra sem, csak a vizsgák vannak hátra és végzek a szakmával. Már teljesen beleőrülök a folyamatos gondolkodásba komolyan és úgy érzem teljesen beszűkül a világnézetem. Egyszerűen nem tudok másra koncentrálni, ami annak is az oka, hogy nincs mit csinálnom, nem tudom mivel kössem le magam. Már számtalanszor visszagondoltam óvodáskoromra, mikor elkezdtek kiközösíteni, bántani a többiek, szó szerint félelemben, rettegésbe telt az idő, amit ott töltöttem. Emlékszem mindig az óvónénikhez futottam és mindig a közelükbe akartam maradni, hogy ne tudjanak bántani. Azelőtt kisebb koromba teljesen más voltam. Cserfes, életvidám, mosolygós életet éltem, a családban én voltam a leghangosabb, még a bátyámnál is elevenebb voltam. Még a rokonok előtt se fogtam vissza magam, sokszor kaptam is a szüleimtől a szidást, hogy maradjak már kicsit csendben. Akkor mindenki előtt önmagam mertem lenni, nem érdekelt, hogy mit szólnak mások a viselkedésemhez. Nem féltem semmitől, nem stresszeltem semmin, túl tudtam tenni magamat, ha a szüleim emiatt leszidtak, éreztem, hogy ennek ellenére szeretnek és boldog voltam. Életemben két barátnőt sikerült csak szereznem, egyiket óvodáskoromban a másikat ált. iskola alsó tagozatában. De sajnos rövid ideig tartottak, mivel mindenkit másfelé vitt az élet. Se ált. iskolába, se középiskolába, se pedig a mostani osztályomba nem sikerült beilleszkednem, kijártam úgy, hogy szinte egész nap ültem a helyemen, szünetekben nem mentem ki, és barátokat sem tudtam szerezni. Ált.iskolába volt a legrosszabb, mivel ott sokan bántottak, kiközösítettek. Középiskolába csak néha fordult elő, de inkább levegőnek néztek. A mostani osztályomba végre sikerült egy barátnőt találnom, talán róla mondhatom el, hogy tényleg barátnak is érzem, és ha vége lesz a sulinak, akkor is tartani fogjuk a kapcsolatot. Már annyira bezárkóztam, a sok bántás és kiközösítés miatt, hogy már a szüleim, a bátyám, sőt a nagyszüleim előtt se merek beszélni, ezáltal teljesen megváltozott a velük való kapcsolatom. Mikor a kiskori képeket nézegettük, mondták, hogy kiskoromba teljesen más voltam és az az énem nagyon tetszett nekik, és sajnálják, hogy megváltoztam. Nem merek előttük megnyílni, önmagam lenni. A közös étkezéseknél is a tesóim és a szüleim tök jól elbeszélgetnek, én meg csak csendben vagyok, olyan mintha én nem is tartoznék közéjük. A húgom az egyetlen olyan személy az életemben, aki előtt teljesen meg mertem nyílni, mellette önmagam lehetek, és egyáltalán nem vagyok vele zárkózott. Egyedül neki merek a problémáimról beszélni, sokszor már elege is van belőlem. Ált. iskolában ő is bezárkózott és bántották, ezért teljesen átérzi a helyzetemet. Szerencsére ma már sikerült megváltoznia, vannak igaz barátai, és újra az a vidám, optimista lány. Saját maga határozta el, hogy nem akar így élni, és elkezdett pozitívan gondolkodni, megbocsátott azoknak, akik bántották, és továbblépett. Már rengeteg tanácsot adott nekem is, a saját tapasztalatait is elmesélt. Rajta látom legjobban, hogy segíteni akar, már mindennel próbálkozott, de rájöttem, hogy nekem kell megtennem az első lépéseket. Csak ez sajnos nekem nem olyan egyszerűen megy, mint neki régen. Mikor megkérdeztem tőle, hogy milyen vagyok valójában, azt mondta, látja bennem azt a cserfes, mosolygós, kedves, életvidám lányt, aki kiskoromba voltam. Azt mondta, hogy benne is maradt még zárkózottság, ami talán mindig is az élete része fog maradni, amit el is fogadott. Olyan mintha a barátnőm is lenne egyben, de mégis egyre jobban féltékeny, irigy vagyok rá. A szüleim sokkal többre értékelik a bátyámmal együtt, mint engem. Mindig is kitűnő tanuló volt, megvan a középfokú nyelvvizsgája, ősztől egyetemre megy és lesz diplomája. Egyedül ő fog egyetemet végezni a családban, ezért különösen nagyra értékelik a szüleim. Lehet azért is, mert ők csak szakmunkást végeztek, és mindig is azt akarták, hogy az egyetlen jó tanuló a családban sikereket, nagy dolgokat érjen el az életben, ha már egyszer nekik nem sikerült. Bátyámra pedig azért néznek fel, mert sikeres a munkájában, megvan a jogsija, és sok mindenhez ért, csomó dolgot tud a világról, elég tapasztalt, és érett gondolkodású. Pedig nem volt annyira jó tanuló és csak egy szakmát végzett. Én meg úgy érzem semmit nem tudok felmutatni és nem értem el semmit még az életben. Mintha észre sem vennének, hogy én is a család tagja vagyok, folyton csak parancsolgatnak, és kb. 5 évesen kezelnek. Anyukám állandóan anyáskodik felettem, mindent a számba akar rágni, és nem látja, hogy már 20 éves vagyok. Apukám meg a bátyám, pedig csak elviselik a jelenlétemet, de nem szólnak annyira hozzám. A jelenlegi legnagyobb álmom, hogy érezzem, hogy szeretnek az emberek, élvezik a társaságomat, és teljesen elfogadnak. Meg persze egy párkapcsolat is jól jönne már. Van is egy srác, akivel pár hónapja folyamatosan leveleztünk, meg kétszer találkoztunk. Elmondtam neki a problémáimat őszintén, és azt mondta segít legyőzni, és elfogad. Szerelmes belém, de én nem igazán tudom mit érzek iránta. Fogalmam sincs mit kellene tennem,, hogy rám is felnézzenek és értékeljenek az emberek és ne csak azt a szerény, szürke, unalmas kisegért lássák. Szeretném elhinni a húgomnak, hogy még ott van bennem az az életvidám lány. Köszönöm, ha valaki elolvassa ezt a hosszú levelet és tanácsot ad!

Legjobb válasz: Kapaszkodj a srácba és a saját párkapcsolatodba, ez egy kiút ebbõl. Ha nem is vagy szrelmes, próbáld meg vele! Kell valami ami kimozdít ebbõl, talán új ötleteket is kapsz ettõl a kapcsolattól. Nem kell hogy felnézzenek rád az emberek, elég, ha el tudod tartani magad. Legjobb lenne, ha komolyra fordulna a dolog a sráccal, házasságot kötnél stb.

Kapaszkodj a srácba és a saját párkapcsolatodba, ez egy kiút ebbõl. Ha nem is vagy szrelmes, próbáld meg vele! Kell valami ami kimozdít ebbõl, talán új ötleteket is kapsz ettõl a kapcsolattól. Nem kell hogy felnézzenek rád az emberek, elég, ha el tudod tartani magad. Legjobb lenne, ha komolyra fordulna a dolog a sráccal, házasságot kötnél stb.
Mond el otthon a tükör elõtt magadnak hangosan ötször mindennap hogy én szeretem magam, én szeretem magam stb.Nagyon hatásos 1 hónap és tapasztalod a változást;-)
õszintén mondom nem szoktam az ilyen hosszú gyk-s szövegeket végigolvasni de ezt elkezdtem és megfogott benne valami.... gondolj arra, hogy SOSEM KÉSÕ VÁLTOZTATNI ÉS MEGVÁLTOZNI! írásodból úgy vettem észre, benned minden megvan, hogy újra a vidám cserfes lány légy aki valaha volt csak félsz tõle mert úgy érzed, hogy az emberek és a családod már megszokott ilyennek... a fiúval szerintem ne járj akkor ha nem szereted ( de azért megpróbálni lehet a kapcsolatot)
Itt a válasz a kérdésedre a te válaszod:Hát legyél ilyen, mi tart vissza?Csak törekedj erre amit leírtál. Azelõtt kisebb koromba teljesen más voltam. Cserfes, életvidám, mosolygós életet éltem, a családban én voltam a leghangosabb, még a bátyámnál is elevenebb voltam. Még a rokonok elõtt se fogtam vissza magam, sokszor kaptam is a szüleimtõl a szidást, hogy maradjak már kicsit csendben. Akkor mindenki elõtt önmagam mertem lenni, nem érdekelt, hogy mit szólnak mások a viselkedésemhez. Nem féltem semmitõl, nem stresszeltem semmin, túl tudtam tenni magamat, ha a szüleim emiatt leszidtak, éreztem, hogy ennek ellenére szeretnek és boldog voltam.
És ne hagyd magad, ez nagyon fontos ha valaki megbánt téged akkor gondolkozz el azon hogy milyen módon tudnád elérni hogy veled ezt ne merje az illetõ megtenni, egy stratégiai gondolkodás ez egy kicsit.De fejtsd ki nemtetszésedet amikor valaki megsért és hogy õ sem különb nálad... valamiben figyeld meg az illetõt aki megbánt és ha valami hibát találsz benne rajta akkor azt fel tudod használni ha sértegetni próbál, és mindjárt visszább vesz az arcából ha látja hogy kivel áll szemben.Jelen esetben veled.Ne engedd meg az a lényeg hogy veled rosszul viselkedjenek.Ennyi.
Nincsen veled semmi probléma hidd el.Nagyon aranyos vagy, és szimpatikus.A választ is megfogalmaztad a kérdésedre a leveledben, lehet hogy te nem vetted észre de én igen.Tudod azon is dolgoznunk kell minden nap hogy elfogadtassuk magunkat, és hogy építsük a kapcsolatainkat, magától ez szinte senkinek sem mûködne.Ha azon dolgozol hogy bezárkózz akkor az fog mûködni, legyél önmagad ne görcsölj annyit. Szeresd és fogadd el önmagad olyannak amilyen vagy és ezt otthon is észre fogják venni.Figyelj oda más emberekre, ne csak magadon legyezgesd a gondolataid.
Hûha :) Tényleg neked kell változnod, és a lábadra állnod. Ne engedd, hogy 5 évesként kezeljenek, ha rokonokkal ebédeltek, próbálj bekapcsolódni a témába. Vállald fel büszkén azt aki vagy, mert önmagunknak lenni minden körülmények között nagyon sokat ér. A srácot mennyire ismered? Milyen messze lakik? Ha komolyak az érzéseid iránta, szerintem próbáld meg a párkapcsolatot. Egy kapcsolatban tud igazán kiteljesedni az ember. Viszont a mindennapi életben egyedül te tudsz tenni az ellen, hogy ne szerény, szürke, unalmas kisegért lássanak. Ha gondolod írj, szívesen levelezek veled :)
Átértem a problémádat. Figyel ott a barátnõt és az a kedves srác. Indulj el ezen a nyomon. Nekik vannak barátaik. Na pl beszéld meg a barátnõddel, hogy ha van hasonló csendesebb, vagy legalább ne lenézõ típusú barátnõje akkor egyszer menjetek el mind a 3-an moziba vagy sétálni. És merj vele is beszélni, elmondani a véleményedet. Azután, egyre könnyebb lesz beszélgetni egyre több emberrel.
nem baj, ha nem pörögsz, és nem te vagy a középpont. Középsõ gyereknek nehéz lenni. Hallgass a húgodra. ne irigyeld, hanem utánozd. Figyeld meg, õ hogyan viselkedik. Mi az, ami jobban megy neki, mint neked, és azt csináld utána. Egy idõ után az emberek visszamosolyognak:)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!