Találatok a következő kifejezésre: Több mint fél (525 db)

Egy éve elváltam. Tavaly ősszel elköltöztem albérletbe a 2 gyerekkel, hogy nyugalom legyen nekik. A vagyonmegosztásnál mire számíthatok? Az, hogy elköltöztem, de fizetem több, mint felét a költségeknek, nem lesz hátrányomra, ugye?

Vagyonmegosztási kérelmet nyújtottam be, mert a volt férjem semmilyen ésszer? megoldásra nem hajlandó. Ennek elindulására várok éppen. A házat azóta is gondozom, fizetem a hitelt, de nem lakom ott a gyerekekkel. A volt férjem közben az ingóságokat is kipakolta a házból. Én fizetem a lakáshitelt, és a 2 autó hitelét is. Õ meg a rezsit.

Legjobb válasz: elõször is. semmi esetre se vállad át te a teljes hiteltörlsztést. ha közös tulajdon, akkor a hitel is közös. így fele fele arányban kell fizetni. kocsi hitelre ugyanez vonatkozik. te fizesd a lakás hitel felét. rezsit az fizet aki a lakásban maradt. jelen esetben neked semmit nem kell rezsibe beleadni, hisz az nem rajtad múlik, hogy mennyi minden hónapban, hisz nem élsz ott, nem te használod a vizet,villanyt stb. az autók meglettek felezve? nálad az egyik nála a másik?

elõször is. semmi esetre se vállad át te a teljes hiteltörlsztést. ha közös tulajdon, akkor a hitel is közös. így fele fele arányban kell fizetni. kocsi hitelre ugyanez vonatkozik. te fizesd a lakás hitel felét. rezsit az fizet aki a lakásban maradt. jelen esetben neked semmit nem kell rezsibe beleadni, hisz az nem rajtad múlik, hogy mennyi minden hónapban, hisz nem élsz ott, nem te használod a vizet, villanyt stb. az autók meglettek felezve? nálad az egyik nála a másik?
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy a hitelek az én nevemen vannak. A deviza-lakáshitel is, illetve a kocsihitelek is. Az egyik kocsi már nincs is meg, visszaadtam a banknak, de a fennmaradt összeget 4 évig fizetem még. Kérhetek erre az idõre lakáshasználatra pénzt, amíg mi nem, õ pedig ott lakik? Vagy örüljek, ha be tudom majd vasalni rajta az általam többletbefizetés felét? Nem lehet ezzel tenni valamit, hogy én fizetek, õ meg bent lakik? Nem tudom kitenni valahogy? Hiszen õ csak egyedül van, mi meg 3an, mégis õ lakik ott, így én is kibírnám....
Ha a hitelek a te neveden vannak, ki az adóstársad? Õ? Felét neki kell fizetnie, rosszul teszed, ha te fizeted.

25 éves vagyok és még szűz. Kicsit több, mint fél éve vagyunk együtt a barátommal és nagyon szeretnék vele lefeküdni, de félek a szextől, ahányszor ott tartunk, hogy majdnem, mindig megijedek és mégsem. Baj van velem?

A barátommal sokat beszélgetünk err?l és sokat segít, de kezdi magát hibáztatni, hogy biztos ? nem csinál jól valamit, pedig ez nem igaz. Az el?z? kapcsolataimban sem mertem megtenni. Hülyeségeket ne írjatok, tanácsra lenne szükségem, nem kioktatásra és beszólásokra.

Legjobb válasz: A probléma benned van és egyben a megoldás is.Azt tanácsolom ,hogy menyj el egy szexologushoz.Õ nem tud neked segíteni a problémádba ,de rá tud vezetni a megoldásra.Egyébbként természetes ,hogy félsz.Szerintem mindenkibe van az elején egy természetes félelem ,de le kell küzdeni.Talán az is lehet a baj ,hogy nme bizol a partneredben. Az én esetemben a partnerem jobban félt az elsõ alkalommal ,mint én ,pedig egyszere vesztettük el. 20/L

szerintem az a baj, h nem bízol meg egyik fiúban sem annyira h lefeküdj velük. Eddig azért is nem tetted meg. Véleményem szerint nem vagy beléjük elég szerelmes... Valamiért mindíg óckodsz a testi kapcsolattól. Egyszerûen nem vagy még kész rá.
Jobb, ha rögtön szexuálpszichológust keresel. Ha tudnád, hogy hogyan segít, akkor te is pszichológus lennél. Szal azt nem kell tudnod, csak menj el. Valami erõs félelem van beléd programozva a fájdalomtól, gyerekfoganástól, vagy nagyon eltúlzott gátlások. Biztos otthon is ez tabu téma volt, tiltott dolog?? Miért nem beszéled meg anyukáddal? Vagy erõs vallásos programozás hogy házasság elõtt nem lehet??? Mert akkor meg házasodj meg és akkor már lehet! Várjunk csak! Petting, kézi simogatás, szájjal ingerlés, csókolgatás, ilyesmi játékok voltak már??? elõbb azt kéne megszoknod, hogy valaki ott nyúlkál, meg nyalakszik, ha máér azt élvezed, akkor utána szerintem már nem lehet gond a nagy dolgokkal, sõt te fogod magadba követelni!!! De kezdjétek csak kis lépésekkel ! Hm???
Biztos agyaltál sokat ezen hogy még szûz vagy. Mondjuk nem tudom mitõl félsz mert éretlen már nem lehetsz:) Ha szereted a barátod és akarja, te is akarod? akkor jó kell hogy legyen. Ha esetleg az elsõ mégsem úgy sikerül, a többinél bõven van lehetõség gyakorolni. A barátod úgyis szeret és veled akar lenni, nem a szex a lényeg. Beszéld meg vele, ha esetleg fáj vagy ilyesmi akkor abbahagyjátok és megpróbáljátok mégegyszer legközelebb, de szerintem alapból a barátod is úgy van vele. Mi baj történhet? Max megkedveled a szexet és legközelebb te fogsz kezdeményezni:)
A probléma benned van és egyben a megoldás is.Azt tanácsolom , hogy menyj el egy szexologushoz.Õ nem tud neked segíteni a problémádba , de rá tud vezetni a megoldásra.Egyébbként természetes , hogy félsz.Szerintem mindenkibe van az elején egy természetes félelem , de le kell küzdeni.Talán az is lehet a baj , hogy nme bizol a partneredben. Az én esetemben a partnerem jobban félt az elsõ alkalommal , mint én , pedig egyszere vesztettük el. 20/L
Feküdj le vele ha tényleg szereted! Én 23évesen vesztettem el, nem mertem én se egy ideig , de akartam csak mindig megilyedtem . De aztán rájöttem hogy ha elszánom magam és tényleg megbízok benne akkor megteszem. Rá 1hétre megtörtént . Csodálatos volt. Készülj fel rá testileg és lelkileg is. És ne félj nem lesz semmi baj:) Sok szerencsét! 25/L
vannak neten is orvosok/sexualpszichologusok kérj tölük tanácsot, igy nem kell elmenni igazihoz:) rem. segitettem
fordulj pszichológushoz.
mikor "arra" kerül sor, próbálj valami másra gondolni. pl. anyukádra amikor éppsn apukád dugta hoyg te megfoganj
Jaaa, én is pont ezt akartam javasolni, h igyál elõtte egy kicsit, attól majd feloldódsz és tök simán fog menni minden, legközelebb pedig már magától jönnek a dolgok. Szerintem ez mindenképp be kell, h jöjjön, próbáld ki!:)
Pszichológus.
Dokit biztos hogy ismerõst akarsz? A hatékonyságuk nem kis része áll abból hogy egy idegennel akit soha máskor nem látsz könnyebb ilyesmirõl beszélni mint azzal akivel adott esetben még pirulás nélkül kéne együtt nevetnetek egy-egy pikánsabb viccen.
A kérdező hozzászólása: De miben tudna segíteni egy pszichológus? Hogyan? Az hogy lazuljak el, meg ne görcsöljek, nem sokat segít, sajnos nem megy, bármennyire is szeretném.
akkor maradj szûz. Mi már neten keresztül kevesek vagyunk ehez, ne haragudj...ha ez sem jó, meg az sem jó akkor old meg valahogy vagy tényleg maradj szûz örök életedre...
A kérdező hozzászólása: Utolsónak: Ha rossz kedved van, ne rajtam verd le...Köszönöm a "segítséged"... A többieknek viszont tényleg köszönöm! Nem írtam, hogy semmi nem jó, csak azt, hogy a lazulj el az nem megy csak úgy. Ez olyan, mintha valaki depressziós, azon sem segít, hogy szedd össze magad...
...csak a doki. Esetleg a bort tényleg kipróbálhatod. Persze ne vidd túlzásba, de egy-két pohár csak segíthet, oldja kicsit a gátlásokat, meg persze nyugis környezet ahol senki sem nyithat rátok. Ha meg úgy érzed mindent megpróbáltál akkor már tényleg csak doki, szerintem lehetõleg idegen. 1415 Szerintem ne olvasd az oldalt egy darabig ha besokalltál, de tényleg ne rajta verd le a port.
igen, ez lesz. Sok h ennyi ideje ezen megy a szenvedés ahelyett h elment volna már dokihoz. Minek húzni halasztani ha baj van? Ha magától nem oldódik meg, akkor az orvos a megoldás...ha az sem felel meg akkor..ennyi..
Lehet, hogy csak a gátlásaidat kéne ledobnod:) egy pohár bor, vagy kettõ!:) ez is megoldás lehet:) ha ez sem megy, akkor doki:(
A kérdező hozzászólása: Most délelõtt átjött egy kicsit, sokat bezsélgettünk, õ is azt javasolta, hogy próbáljak meg egy pszichológussal beszélgetni errõl, ismeretségi körben amúgy is van és ha szeretném, õ is eljön velem. Csókolóztunk, simogatott most is, de egyszerûen begörcsölök lelkileg.
A kérdező hozzászólása: A pszichológuson már én is gondolkodtam, de nem tudom hogyan tudna segíteni... A második választ inkább nem kommentálom...
A kérdező hozzászólása: Õ a 3. barátom, mindegyiket szerettem és bíztam benne. Pont ez a bajom, hogy bízom bennük és mégsem... Vagy lehet, hogy nem bízom eléggé, de ezt nem hiszem. Köszönöm a tanácsaitokat és a bíztatást!
0115 azt a kérdést tedd fel magadnak hogy azon belül hogy félsz mitõl?:)
A kérdező hozzászólása: Nem a fájdalomtól félek, hanem... nem is tudom mitõl...úgy egyben... Igen, simogatás, petting bõven van, néha akkor is kérem, hogy hagyjuk abba, nem merem igazán azt sem élvezni... Tudom, hogy nem könnyû velem, ezért szeretnék változni. Nem volt tabu otthon, szülõi tiltás sem, hívõ vagyok vagyok ugyan, de ez nem volt soha gát, hogy esküvõig nem lehet.
Akkor phszihológus, nincs abban semmi szégyen, abban tud segíteni hogy ki deríti hogy kell keresni a bajt.
Hát akkor igen, csak simán gátlásos vagy! Nem mersz feloldódni, nem mered kimutatni az érzelmeidet, félsz hogy a másik meglátja. Jobban meg kéne, hogy bízz a partneredben, nagyobb bizalmat kéne mutatnod irányába, meg kell tanulnod, hogy hogyan add át magadat õneki teljesen. Áhh, igen, nem akarod átadni magadat az érzésnek, a szexnek, nem lehet, hogy a KONTROLL ELVESZTÉSÉTÕL félsz, a tudatos állandó önkontrollod elvesztésétõl, félsz hogy mi lesz?? Ilyen irányú cikkeket témákat is keress, nézz meg. Pedig a szexben éppen az a lényeg, hogy elengeded magad. zért szex, teljesülhetnek a vágyaid a másik irányában, vele együtt! Hát egyszer azért próbáld ki, szánd rá magad, mert sosem tudod megtudni, hogy mi a szex vége!!! Mi itt sokmillióan garantáljuk neked, hogy nem fogsz belehalni, haem teljesen más történik a végén. Valami nagyon jó! Csak engedd el magad, "ülj fel a hullámvasútra", "ugorj le egy gumikötéllel a szakadékba" Jó lesz!!
Nem mered élvezni??? Így szinte garantált a kudarc. Mi a probléma, miért nem mered? Ortodox vallásos vagy, vagy gyerekkorodban ütöttek érte, ha csak ránéztél egy fiúra? Szerintem így csak orvos tud segíteni!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Most így elsõre a 2.02-es hozzászólás segített a legtöbbet, de mindenkiét köszönöm, tényleg kicsit kezdek bátrabb lenni, hogy segítséget kérjek.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom mi az, hogy ennyi ideje... Azért ez nem olyan, minthogy náthás vagyok és elmegyek dokihoz. Ha neked ez könnyû lépés lenne, akkor gratulálok, nekem nem egyszerû elszánni magam a dokira. Ténbyleg inkább aludj meg olvass a rosszindulatú beszólogatás helyett...

A szüleim azért is felháborodnak, ha mikor hazajövök munkából, le merek ülni enni több, mint fél nap éhezés után, és nem pattanok azonnal segíteni. Miért?

Lakásra gy?jtök, még nincs elég pénzem, hogy elköltözzek, ?k soha nem segítenek, nekik öcsém a kedvenc... Még az életet is sajnálják t?lem?

Legjobb válasz: Szia! Egyszemélyben gyermek, szülõ és nagymama vagyok, nekem is van Öcsém, akit jobban pártfogoltak a szüleim. Ez nekem nagyon fájt, mindkét gyermekem felnõtt, mindkettõt szeretem "egyformán" annak ellenére, hogy a szülõ mindig az elesetteb gyermekét védi kissé jobban. Szülõbõl csak egy van! Ne hagyd magad befolyásolni. Te mindig tudod mit kell tenned, ne tégy olyat amit késõbb megbánnál! Szerintem a szüleid szeretete egyforma felétek, csak valami miatt az öcséd jobban rá van szorulva, hogy a szeretetüket jobban kimutassák felé. Gondold át a dolgokat mielõtt döntenél, mert egyedül maradsz te is ha elköltözöl, és a pénzed is kevesebb lesz ebben a cudar helyzetben.

Szia! Egyszemélyben gyermek, szülõ és nagymama vagyok, nekem is van Öcsém, akit jobban pártfogoltak a szüleim. Ez nekem nagyon fájt, mindkét gyermekem felnõtt, mindkettõt szeretem "egyformán" annak ellenére, hogy a szülõ mindig az elesetteb gyermekét védi kissé jobban. Szülõbõl csak egy van! Ne hagyd magad befolyásolni. Te mindig tudod mit kell tenned, ne tégy olyat amit késõbb megbánnál! Szerintem a szüleid szeretete egyforma felétek, csak valami miatt az öcséd jobban rá van szorulva, hogy a szeretetüket jobban kimutassák felé. Gondold át a dolgokat mielõtt döntenél, mert egyedül maradsz te is ha elköltözöl, és a pénzed is kevesebb lesz ebben a cudar helyzetben.
Szerintem menj albérletbe. Csak 1-szer vagy fiatal, nem érdemes elrontani. Lehet jó fej albérlõtársakat találni (akár neten is), nem muszáj 1 egész lakást kivenni. Ne hagyd magad kikészíteni, hidd el a kezelés többe fog kerülni (tudom, átéltem). A kérdésre a válasz: tudják, hogy rossz helyzetben vagy, és nem szólsz vissza, és ezt kihasználják. Az ilyen szülõk vagyontárgynak tekintik a gyereket (még felnõtt korában is), ami arra jó, hogy kiszolgálja õket, ill. van valaki, akin le lehet vezetni a feszültséget. Nem bántásból írtam, az enyémek is ilyenek. Ha van 2000-3000 Ft-od, vedd meg és olvasd el a Mérgezõ szülõk c. könyvet. Nekem és több más, hasonló ismerõsömnek sokat segített, máshogy fogod látni utána a helyzetet + megtanulod a helyükön kezelni õket.
szia!!! Nekem ilyen ügyekben hála az Istennek nem volt részem... de a munkahelyemen az egyik csaj, állandóan a szüleire panaszkodik ami jogos...ha leírnám akkor hosszú lenne, ezért legyen elég annyi, hogy ennek a csajnak a szülei pontosan (sajnos) a mi házunk mellé költöztek...egyszerûen utálom õket, tényleg kibírhatatlanok, persze ezt a munkatársamnak nem mondom el...egy szónak is száza a vége õ is ebben a cipõben járt, vagy jár... az a lényeg, hogy egyszerûen azokat az embereket akik abban az idõben nõttek fel amiben az "ezer" forint is gazdagságot jelentett, képtelenség meggyõzni arról hogy egy kiló kenyér mennyibe kerül "pedig õk is veszik!!!!!!" szóval erre egy megoldás van...tûrni amíg lehet, tûrni amíg nincs elég pénz saját lakásra vagy albérletre, nem fogod számlákkal sem megértetni velük hogy mennyibe kerül az életbenmaradás....tényleg, én sem értem, hogy hogyan tudnak emberek ennyire, begyepesedni...nem a rosssz szándék vezérel...soha nem voltam rosszakarója senkinek...de mostanában az öregebb emberek egyre jobban idegesítenek és rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem én vagyok embergyûlölõ, hanem az idõsebb emberek nem tudják feldolgozni a jelent... régebben talán, bár most is zajlik a vita, hogy a fiatalabb nemzedék miért nem tiszteli azokat az idõs embereket akik a buszon vagy vonaton órákig ácsorognak... ezt én teljes mértégben elfogadtam addig a pillanatig amíg rá nem jöttem én is (!!!!!!), hogy gyakran az idõs emberek kihasználják a helyzetüket. Én nagyon szeretek másoknak segíteni, de ha érzem, hogy az illetõ tolakodóan lép fel akkor tudom, hogy egész életében ilyen mentalitással rendelkezett...sajnos ezzel együtt kell élnünk, és azzal is hogy, amíg teljesen megaláznak minket, addig mi dolgozunk, hogy NEKIK jólegyen!!!!!!
A kérdező hozzászólása: Nincs pénzem Pesten albérletre, és ha megyek, mindenemet vinni akarom... Nem keresek annyira jól. :-(
A kérdező hozzászólása: Egyáltalán nem szorul rá jobban az öcsém. Mindig én voltam a negatív példakép a családban, és ezt már néhány évesen megkaptam, a szüleimtõl és a nagyszüleimtõl is egyaránt. Ha nem lennének a barátaim, nem lenne önbizalmam se...
Az elõzõ válaszoló vagyok!!!Igen egy dolgot kihagytam, az öcsédet, ...erre csak azt tudom mondani hogy az emberek mindig annak örülnek a legjobban amire vágynak!!! fiút szerettek volna??? most megkapták!!!! hidd el annyira el lesz neveve (az unokatestvéreméknél is ez volt), hogy nem fognak neki tudni parancsolni, azt nem mondom, hogy te leszel az Isten, de rá fognak jönni, hogy rosszul tették azt amit tettek, még ha nem is fogják kimondani (higyj nekem!!!!!!)

17 éves vagyok, több, mint fél éve van egy 24 éves barátom. 300km a közöttünk lévő távolság, de mivel ő már egyetemista, így általában minden 2. héten jön hozzám. Vajon kibírom? Van esélyünk a boldogságra?

17 éves vagyok, több, mint fél éve van egy 24 éves barátom. Imádom ?t. Túlságosan is, ez a probléma. 300km a közöttünk lév? távolság, de mivel ? már egyetemista, így általában minden 2. héten jön hozzám szerdán és csak vasárnap megy el. Decemberben 3 hetet is együtt tudtunk tölteni, csodálatos volt. Aztán jan. 2.-án el kellett válnunk a vizsgái miatt és majd csak 30.-án jön hozzám. Teljesen kikészültem. Állandóan sírok, mindenhol ?t látom, mindenhol az ? hangját hallom. Mindennap beszélünk telefonon és csak az ad er?t, amikor mondja, hogy értem csinálja az egészet. Egyszer?en nem találom a helyemet, olyan tökéletes az összehang közöttünk, hogy semmi jót nem látok abban, ha nincs velem. Az összes barátn?m azt mondja, hogy nekik ez már sok lenne, ?k meg pont azt nem bírnák, hogy reggelt?l-estig együtt legyenek a barátjukkal. Valószín?leg jöv?re abba a városba tudok menni továbbtanulni, ahol ? lakik. És abban is reménykedünk, hogy júliustól többet tudunk együtt lenni, hiszen szeptembert?l már csak vizsgái lesznek, órákra nem kell bejárnia. De az még messze van és én most itt vagyok egyedül. Annyira hiányzik!!!! Együtt szoktunk fürödni, enni, aludni…mindent együtt csinálunk…..és most bármit csinálok egyszer?en üvölt a csend és majd bele?rülök a hiányába. Tudja, hogy szomorú vagyok, de nem szoktam panaszkodni, mert ekkor mindig b?ntudata van, hogy nem lehet velem….persze tudom, hogy nem ? tehet róla. Mit kéne csinálnom, hogy jobb legyen? Szívesen e-maileznék olyan emberekkel is, akik hasonló cip?ben járnak, illetve jártak.

Legjobb válasz: Azt hiszem hasonló helyzetben vagyunk. Mondjuk köztem és a párom között nincs ekkora távolság,de mi is kéthetente találkozunk. Õ a munkálya miatt nem tuf gyakrabban jönni. Nálatok valamennyivel jobb a helyzet, mert szerdától vasárnapig együtt vagytok. Mi viszont két hét után mikor talizunk, akkor eljön hozzánk szombaton és vasárnap már mennie is kell haza. Már 2 éve vagyunk együtt. Eleinte nekem is nagyon rossz volt, sokat sírtam, de aztán ahogy telt az idõ megszoktam, hogy ennek így kell lennie, és attól h nem lehetünk minden nap együtt, a szerelem ami bennünk van, és egymás iránt érzünk éltetni tudja ezt a kapcsolatot, és bíznunk kell egymásban, mert ez nagyon fontos. Mi is szinte minden nap beszélünk telefonon, msn-en, és hát az sms-ekbõl is van elég:). Mi csak akkor tudunk több napot együtt tölteni ha én megyek náluk, és az csak szünetekben van, mert én még tanulok. Merj belevágni, és meglátod, hogy a távkapcsolat is lehet sikeres, fõleg ha van szerelem is!

Azt hiszem hasonló helyzetben vagyunk. Mondjuk köztem és a párom között nincs ekkora távolság, de mi is kéthetente találkozunk. Õ a munkálya miatt nem tuf gyakrabban jönni. Nálatok valamennyivel jobb a helyzet, mert szerdától vasárnapig együtt vagytok. Mi viszont két hét után mikor talizunk, akkor eljön hozzánk szombaton és vasárnap már mennie is kell haza. Már 2 éve vagyunk együtt. Eleinte nekem is nagyon rossz volt, sokat sírtam, de aztán ahogy telt az idõ megszoktam, hogy ennek így kell lennie, és attól h nem lehetünk minden nap együtt, a szerelem ami bennünk van, és egymás iránt érzünk éltetni tudja ezt a kapcsolatot, és bíznunk kell egymásban, mert ez nagyon fontos. Mi is szinte minden nap beszélünk telefonon, msn-en, és hát az sms-ekbõl is van elég:) . Mi csak akkor tudunk több napot együtt tölteni ha én megyek náluk, és az csak szünetekben van, mert én még tanulok. Merj belevágni, és meglátod, hogy a távkapcsolat is lehet sikeres, fõleg ha van szerelem is!
Azért a hurrá-optimizmus és a rózsaszín köd mögé nézve kijelenthetjük azt, hogy 1. Nem biztos, hogy jó lenne akkor is, ha már együtt lennétek, mert hát "lakva ismerkszik meg a másik". Nem véletlenül van ez a mondás. Más az, hogy néha, hétvégente találkozol valakivel, ami inkább ünnep-szagú. Aztán hét közben meg a fejedben építgetsz valami képet, ami nem is biztos, hogy valós. Az dönti majd el, hogy mennyire van összhang, hogy hogyan szervezitek meg a közös mindennapokat (postán befizetés, ki mosogat, ki takarít, mit mondasz, ha fáradt munka után, stb.). 2. Szerintem kifejezetten rossz ötlet azért választani hivatást/iskolát/karriert, hogy a másik mellett legyél. Mi lesz, ha szakítotok? Ej. Nagyon nem szabad keverni a szezont a fazonnal. Lehet, ez a fiú pár év múlva már nem lesz az életed része, de az, hogy hol végeztél és mit/hogy tanultál örökre a Tiéd marad. 3. A homo sapienst nem arra találták ki (nem olyanná fejlõdött az evolúció során), hogy elektronikus eszközökön keresztül kapcsolatot ápoljon több száz km-re lévõ fajtársával. Tudom, hogy nem segített a válaszom és nem túl szívderítõ, de a masszív lepontozás ellenére is vallom, hogy ezt az oldalát is látni kell a dolgoknak, mert neked is csak egy életed van. Amit persze úgy rontasz el, vagy teljesítesz ki, ahogy neked tetszik.
Utsónak: teljesen egyet értek Veled, de a válaszodból az derül ki számomra, hogy nem 17 év körüli vagy. Én 30 vagyok és emlékszem hogy tini koromban bele akartam halni minden szerelembe!!! Van olyan mondás is, hogy "a tanulópénzt meg kell fizetni", " mindenki a saját kárán tanul", bla-bla. De tizenévesen nem igazán a józan ész döntött nálam sem! Az mondjuk fura, hogy a szüleid tárt karokkal fogadnak egy 24 éves fiút... Persze lehet, hogy én vagyok túl konzervatív, úgy látszik ez meg a korral jár! :-)
Nem bántásból mondom, de ez amolyan romantikus regényes/brazil sorozatos, hogy "tiszta szívembõl, õszintén szeretek". Így csak filmekben és regényekben fogalmaznak és egy kicsit megjátszás/mesterkélt szagú, ha élõben találkozol vele.
A kérdező hozzászólása: Igaza van az utolsó elõtti válaszolónak abban, hogy nem nekem találták ki a távkapcsolatot, de inkább vállalom, minthogy lemondjak arról, akit tiszta szívembõl, igazán szeretek....
A mai fiatalok kezdenek hasonlítani a hetvenes és nyolcvanas évek (anti-)utopisztikus scifijeiben jósolt "szép új" világokra. Akármilyen jó is msn-ezni, meg pótolhat sokmindent, de pont a lényeget nem pótolja. A másik bõrének szagának megszokása, a másik minden apró rezdülésének megismerése, a rigolyákkal és idegesítõ vonásokkal való szembesülés, stb. Ez és nem más a "lakva ismerkszik meg a másik mondás" alapja.
Egyébként az is eszembe jutott a fentieken kívül, hogy fél évet azért ki lehet így bírni. Meg talán nem szomorkodni kell, hanem vágyakozni, mint amikor a suliban arra gondolsz, hogy de jó, este palacsintát süt a nagyi és de jó lesz (most mondtam egy példát). De az, hogy sírdogálsz, egy kicsit azt jelzi, hogy nem biztos, hogy való neked a távkapcsolat.
Köztünk 160 km van. Fél éve vagyunk együtt. Ált. hetente/kéthetente/3hetente talizunk. Legtöbbször 1 napra, de van, hogy még 24 óra sincs. Ha én megyek hozzá, akkor 4-5 nap is együtt tudunk lenni. Szerintem az MSN egy csoda a távkapcsolatokban. Legalábbis a webkamos része. Nekem sokat jelent, hogy láthatom és úgy beszélgethetünk. Az írogatós része meg többször vezet félreértéshez, mert nehezebb objektíven értékelni az olvasottakat. Könnyebben félreértheted, mert lehet azt is komolyan veszed, amit a másik mosolyogva írt le, csak te épp nem láttad a mimikáját, gesztusait...Nálunk pl. lényegesen többször megy a vita MSN-en, mint élõben. Pont amiatt, hogy elbeszélünk egymás mellett...SZóval nekem a webkamozás a legmegnyugtatóbb érzés, ha nagyon hiányzik a párom.
Elõzõ válaszoló: én is 30 vagyok. A tanulópénzes dologgal egyetértek, ezért én csak egy dologra "esketném" meg a szülõk helyében a kérdezõt, hogy az életének egyéb más fontos döntéseit a leírt problémától független döntésként hozza meg. Együtt lehet a fiúval, a 24 év sem probléma, aranyosak, kedvesek, de én többször is figyelmeztetném, hogy nem jó ötlet úgy iskolát/hivatást választani, hogy a srác meglétének puszta ténye bármi befolyással van rá. Egy esetben lenne kivétel, ha végül is valahány egyenlõ esélyes eset közül kell választani és amúgy is pénzt dobna föl, hogy eldöntse. Akkor lehet a döntésben azt is mérlegelni, hogy a sráccal többet legyen együtt.
A kérdező hozzászólása: Az elején nagyon féltettek, de mivel már ismerik a páromat, így tudják, hogy mennyire megbízható. Nagyon mûvelt, mindenhez hozzá tud szólni, illemtudó, nem alkoholista, mint a fiatalok nagy része stb.... Abban egyeztünk meg a szüleimmel, ha nem romlik a tanulmányi eredményem, akkor õk áldását adják a kapcsolatunkra. Nos...amióta vele vagyok, azóta még javítottam is, hiszen matekból mindig csak 4-es voltam , de hála a barátom magyarázásainak, ma már ez is simán 5-ös. És ezt a szüleim is látják... Abban igaza van a 2. válaszolónak, hogy nem szabadna csak miatta odamennem továbbtanulni, de az a kar, amire szeretnék menni, nos csak az ottani egyetemen van és még Budapesten. Tõlünk Pest is 3 órányi buszozásra van, szóval ezzel nem veszítenék sokat...
Szia.Nekem 3eves kapcsolatom van amibol 1evet toltotunk egyut a masik 2 atment tavkapcsolatba ami szornyen nehez mert en is nagyon szeretem ot.Tudom hogy sokszor erzed magad egyedul es biztos hogy ugy erzed mintha valami hianyozna az eletedbol es tenyleg ugy van mert nincs meleted ez mind ismeros erzes.Probald meg lekotni magad es vedd ugy ezt az egeszet mint egy akadajt es ha legyozod az akadajt nagyon boldog leszel.Szoritpk neked!!!!

Hogy illeszkedjek be az uj osztalyomba ha tobb mint felet ismerem, de nem voltam eddig nepszeru kozottuk?

A leendo osztalyom felepitese a kovetkezo: kb 10-en maradunk osztallytarsak a regi osztalybol, ugy 10-en jonnek a volt A-bol es 9-en mashonnan. Nos a jovendobeli osztalyt ugy kell elkepzelni, hogy egy pro osztaly. Nagyjabol a legokosabb, legmenobb, legnagyszajubb, legnepszerubb es a tanargyerekek fogjak alkotni. En sajnos egyikbe se tartozom bele. Hogyan baratkozzak meg veluk? A helyzet az, hogy nem voltam nepszeru V-VIII-ban, sot az elejen paran piszkaltak es volt amikor tul csendes es visszahuzodo voltam. Az a par lany akikkel eleg jol egyeztem mind kepzore mennek, en pedig bio-kemiara. Tudom, hogy baratnok maradhatunk, de ha valaki nem illik be az osztalyaba az rossz erzes, mert veluk kell toltse a legtobb idot. Hiaba kene orakon tanulni, mert ti is tudjatok, hogy mostanaban a legtobb tanar orajan, hogy megy ez. A legtobben beszelgetnek, zenet hallgatnak vagy mergesitik a tanart. Par jovendobeli osztalytarsammal beszelgettem facebookon es a tobbseggel jol el tudtam beszelgetni altalanos dolgokrol. 1 lany van akit nagyjabol baratnomnek mondhatok, de meg nem ismerjuk egymast annyira. Senkivel se vagyok rossz viszonyba, de annyira joban se, hogy teljesen megbizzak bennuk. Irnatok tippeket, otleteket a beilleszkedehez? 15\L

Legjobb válasz: A mi osztályunk is az egyik úgymond legelitebb az iskolában, azt hittem hogy úgy is a tanuláson lesz a lényeg meg minden, és megkezdõdött az iskola, kiderült hogy rengeteg idióta van köztünk.Nem csak egymást (és persze engem) készítik ki idegileg, hanem a tanárokat is.Nagyon durva.Én amit látok, hogy más, gyengébb tagozatú osztályokban sokkal nagyobb az összetartás mint a miénkbe, elegem van már belõle, ki vagyok, és alig várom hogy vége legyen, a hátam közepére sem kívánom ezt az osztályt.Persze ez nem azt jelenti hogy veled is ez lesz, de készülj fel rá, hogy mindenhol van legalább 1-2 ilyen aki szívassa a többieket.De amúgy, kérdésedre válaszolva légy magabiztos, és ha beszólogatnak, akkor tégy úgy mintha nem érdekelne, és akkor nem foglalkoznak majd veled idõvel.Attól, hogy csendes vagy, még lehetsz jófej.Amúgy ha máris megismerkedtél egy lánnyal, akkor próbálj vele barátkozni, és ha találsz olyanokat, hogy kis magányosnak tünnek meg nem akad nekik sem senki akkor simán összebarátkozhattok, én is úgy gondoltam hogy jajj így meg jajj úgy lesz mert csendes vagyok meg így úgy, de végül egész jól felszabadultam, igaz hogy szívattak egy csomót, engem és mást is aki nem volt olyan 'nagymenõ',mint õk, de inkább a kellemes emlékek maradtak meg így utólag. :P De ettõl függetlenül legyenmárvége! XD Remélem segítettem.

A mi osztályunk is az egyik úgymond legelitebb az iskolában, azt hittem hogy úgy is a tanuláson lesz a lényeg meg minden, és megkezdõdött az iskola, kiderült hogy rengeteg idióta van köztünk.Nem csak egymást (és persze engem) készítik ki idegileg, hanem a tanárokat is.Nagyon durva.Én amit látok, hogy más, gyengébb tagozatú osztályokban sokkal nagyobb az összetartás mint a miénkbe, elegem van már belõle, ki vagyok, és alig várom hogy vége legyen, a hátam közepére sem kívánom ezt az osztályt.Persze ez nem azt jelenti hogy veled is ez lesz, de készülj fel rá, hogy mindenhol van legalább 1-2 ilyen aki szívassa a többieket.De amúgy, kérdésedre válaszolva légy magabiztos, és ha beszólogatnak, akkor tégy úgy mintha nem érdekelne, és akkor nem foglalkoznak majd veled idõvel.Attól, hogy csendes vagy, még lehetsz jófej.Amúgy ha máris megismerkedtél egy lánnyal, akkor próbálj vele barátkozni, és ha találsz olyanokat, hogy kis magányosnak tünnek meg nem akad nekik sem senki akkor simán összebarátkozhattok, én is úgy gondoltam hogy jajj így meg jajj úgy lesz mert csendes vagyok meg így úgy, de végül egész jól felszabadultam, igaz hogy szívattak egy csomót, engem és mást is aki nem volt olyan 'nagymenõ', mint õk, de inkább a kellemes emlékek maradtak meg így utólag. :P De ettõl függetlenül legyenmárvége! XD Remélem segítettem.
1. AKárhova mész nem fogsz találni olyan osztályt ahol ne lenne egy két olyan ember akit nem lehet elviselni. Még nálunk is volt olyan aki mindenkit kikészített /osztályt is, tanárokat is/ de nem is foglalkoztunk úgy vele. De valahogy még is azt hitte, hogy ez 'menõ' dolog. Pedig többször is mondtuk neki, hogy ez nagyon gyerekes. 2. Ha beszólnak, piszkálnak ne vedd fel. Mintha meg se hallanád. Tudom ezt a legkönnyebb mondani. De én is átmentem rajta. 3. A többieket akik nem tõletek mennek ismered? Esetleg velük barátkozhatnál. Lehet valakivel tök jóba lennétek. Egyébként a legjobb közöség összekovácsoló dolgot elmondom. Programokat kell szervezni. Akár osztály szinten. Tesómékkal anno ezt csinálta az osztályfõnöke. Pl:. bográcsoljunk, vagy üljünk ki a kávéházba stb. És mikor 9.esek voltunk of.ünk nem tudod minket összekovácsolni, ezt mondta szülõin is. Ekkor ezt beszéltük otthon utána. Utána ezt meg is mondtam neki. És totál összekovácsolódtunk. Jó mondjuk a suliba mindent micsináltunk /diáknapok, avatók/ aztán összekovácsolódtunk. Aztán akármitakartunk engedtek is nekünk emiatt. 19l
Nem tudom mit gondolnak, rólad, milyen volt az elsõ pár nap. Én már szerencsére 10.-es vagyok, de átéltem ezt. Én elsõ pár hónapban nem hagytam piszkáljanak vissza szóltam, vagy épp megcsináltam vele ugyan ezt, így piszkálni nem piszkálnak. Az hogy tartozz valahova, az rossz hozzá állás. Nálunk nincs senki akivel úgymond jobb barátok lennénk, viszont mindenkivel beséltem már az elsõ hónapokban pár szót, honnan jöttél, merre laksz stb... Ne legyél visszahúzódó, csendes, mert akkor ki fognak készíteni, és még 4 NÉGY évig együtt lesztek. Szóval a lényeg, ne tartozz sehova, inkább legyél egy normális srác, de rendes, tudj velük kommunikálni, viszont aki piszkál, azt idegeld ki.
A kérdező hozzászólása: Koszi a hasznos valaszokat, de nalunk meg nem kezdodott meg a suli, mert itt Erdelyben csak szeptember 16-an kezdodik.(Azert ne legyen csudatok, mert mi csak junius 15-e korul kapjuk ki a nyari vakaciot.)
lány vagy.. ha jól nézel ki semmilyen gondod nem lesz
A kérdező hozzászólása: Kosz a tippet utolso valaszolo, de szerintem nincs teljesen igazad, mert hiaba nezhet ki akarmilyen jol valaki, mert ha nagyon csendes vagy ha asszocialis tipus, netalan ha onbizalma sincs az meglatszik az illeton es nem fognak olyan sokan baratkozni vele. A kulsommel illetoen arcilag szeretem ahogy kinezek, mert csak idonkent vannak pattanasaim stb, de a testemert nem vagyok oda es ep most teszek azert, hogy jobb alakom legyen. Az elso 2 nap eleg jo volt, de nem a legjobb. Kb az van amire szamitottam. Az A-sok a sajat osztalyukkal vannak, mi pedig inkabb a sajat volt osztalyunkkal vagyunk. Remelem, hogy ez meg valtozni fog. Esetleg tippek, hogy hogyan baratkozhatnek fiukkal? Jofejnek, kedveseknek es rendeseknek tunnek. Fiubarataim nem nagyon voltak eddig. Az eddigi volt fiu osztalytarsaimmal is valtottam par mondatot ha talalkoztunk, de nem lett koztunk igazi baratsag.
Menj el veluk iskolan kivuli programokra, bulizni vagy akar tanulni kozosen ezek mind segìtenek abban h beilleszked szal legjobb mòdszer ez, ès mèg ìgy is vannak rajtad kìvül nehezebb helyzetben levok nekem kulfoldi osztalyom van az anyanyelvunk sem kozos...
A kérdező hozzászólása: az jó:) köszi a választ
nem

Több, mint fél éve szakítottunk a barátommal és képtelen vagyok őt elfelejteni, pedig egyáltalán nem érdemli meg. Nem tini-dráma! Miért nem tudom őt elfelejteni?

Tavaly ősszel szakítottunk a barátommal. Azóta nem találom a helyem. Nagyon rövid ideig voltunk együtt és teljesen mást vártunk mind a ketten a kapcsolattól. Lehet arra fogni, hogy régóta nem volt senkim és valójában sose volt komoly kapcsolatom, de én oltárira belezúgtam a srácba, vagy legalábbis abba, amik lehettünk volna. Szóval: A barátaink révén ismerkedtünk meg, minden úgy kezdődött, mint az álom, talán kicsit gyorsan is. Ezerrel hajtott rám, mindent ő kezdeményezett. Igazából sose vonzódtam még férfihoz ennyire, mint hozzá. Megőrjített... (először a jó értelemben, utána nem :D) Na mindegy, össz-vissz 3 hónapot jártunk csak, ebben volt szülőknek bemutatás (nagymamája mondta nekem: "XY azt mondta, csak azt hozza haza, aki komoly és te vagy az első itt nálunk"). Érdekes módon, azt mondta egyszer, hogy szerelmes belém, amin nagyon meglepődtem és nem hittem el neki, ezen be is rágott kicsit - holott szerintem pont fordítva volt igaz, csak én még nem mertem kimondtani. Azért nem mondhatta, hogy lefektessen, mert addigra bőven túl voltunk mindenen... :) Az egyik közeli barátja elmesélte, hogy amikor hazament tőlünk a családi bemutatás után, madarat lehetett volna vele fogatni, annyira boldog volt. A szüleinek szimpatikus voltam, ő is jól érezte magát nálunk. Később kiderült, hogy nem igazán illünk össze. A fő konfliktusforrás az volt, hogy füvezik (és társai) én ezt nehezen toleráltam. Ezek miatt kezdett szépen leépíteni, elérte, hogy én dobjam, majd a haverjainak azt mondta, nem érzett semmit. Áruljátok el, mit tegyek?? Nem is érzett semmit irántam, cuccozik, nem is illettünk össze...csak a szex volt állati. Néha még most is bevillannak képek. Majd meghalok azért, hogy valaki meséljen róla valamit - az egyre durvuló drogozásán kívül. Azon kívül, hogy tudom, hogy egy szánalmas ökör állat barom liba vagyok, mi lehet annak az oka, hogy képtelen vagyok őt elfelejteni? :( Minden nap eszembe jut, mit csinálhat éppen, kivel kavar, miért nem tudtam megváltoztatni. Pontosabban miért voltam kevés hozzá? Az a baj, hogy még a közeli barátaimnak sem merem ezt elmondani, mert biztos hülyének néznének - jogosan. Õk úgy tudják, rég túlléptem ezen. De nem bírom már bent tartani. 23L

Legjobb válasz: A megoldást leírtad te magad: "de én oltárira belezúgtam a srácba, vagy legalábbis abba, amik lehettünk volna" Sajnálom, ez ilyen egyszerû. Többet vártál ettõl a kapcsolattól, mint ami lett belõle, és az agyad, a fantáziád nem hagy nyugodni. Az eszedre kell hallgatni, még ha nehéz is, és kirángatni magadat abból a fantáziavilágból, amiben benneragadtál. Nyugalom, ez is el fog múlni, legkésõbb amint megismered a következõ párodat. (Addig meg tartsd nagyon észben, hogy drogossal nem kezdünk, soha, semmikor!)

A megoldást leírtad te magad: "de én oltárira belezúgtam a srácba, vagy legalábbis abba, amik lehettünk volna" Sajnálom, ez ilyen egyszerû. Többet vártál ettõl a kapcsolattól, mint ami lett belõle, és az agyad, a fantáziád nem hagy nyugodni. Az eszedre kell hallgatni, még ha nehéz is, és kirángatni magadat abból a fantáziavilágból, amiben benneragadtál. Nyugalom, ez is el fog múlni, legkésõbb amint megismered a következõ párodat. (Addig meg tartsd nagyon észben, hogy drogossal nem kezdünk, soha, semmikor!)
A kérdező hozzászólása: Hát nekem szerintem sose lesz normális kapcsolatom, ha eddig nem volt...már 23 vagyok. Egyébként teljesen igazad van, nem szabad drogossal kezdeni. De nála úgy volt, hogy azt hittem kéthavonta poénból elszív egy két spanglit... akkor derültek ki dolgok, amikor már jártunk és úgy voltam vele naiv módon, hogy na majd én megváltoztatom... :S
arra sose építs, hogy majd a párod megváltozik érted. sajnos családi körben (tehát nem magamon) tapasztaltam ilyet. csak annyit tudok mondani mint az elõzõ is, a szabadidõdben sportolj, vagy akármi ami levezeti a feszültséget, járj el sokat a barátaiddal valahova, vagy csak csinálj valamit ami elvonja a figyelmed. attól hogy 23 vagy még nincs vége a világnak, bármi jöhet még:) .
Tipikus nõi hiba, megváltoztatni. Elõször is, felnõtt ember, saját döntésekkel. Másrészt, ha valakinek konkrétan változni kell ahhoz, hogy egy kapcsolat mûködhessen, akkor az szerintem nem egy jó felállás, mert akkor nem önmagáért szereted, hanem azért, amit te képzelsz róla, hogy milyen lenne, ha... de a valóság más. Harmadrészt, én egy drogosra soha nem bíznék egy petákot se, nemhogy a lelki világomat, érzéseimet stb.
A kérdező hozzászólása: Teljesen igazatok van abban, hogy eleve fogadjam el úgy, ahogy van. De itt nem arról volt szó, hogy pl. fogyjon 5 kg-t, vagy szokjon le a káromkodásról...neki akartam jót. Az elején egyébként elõttem egyáltalán nem csinálta, aztán szép lassan kezdte le****ni.
Szerintem nem érted a lényeget. A drogfüggés rossz - te le akarod szoktatni. Namost ez nem így mûködik. Majd ha õ akar, akkor leszokik, de ehhez elsõsorban nem a te akaratod kell, hanem az övé. Nem tudom milyen cuccot tol (õszintén remélem, hogy nem heroint), de az ilyen dolgoknak szerintem általában az a vége, hogy a másik fél ígérget, és megpróbál átverni, magyarul a hátad mögött csinálja tovább. Persze mindenki lebukik elõbb-utóbb, abból balhé lesz, újabb ígérgetés, újabb lebukás... elõre megírt forgatókönyv. Mert nem a _saját_ akarata van a leszokás mögött, hanem a tiéd.
A kérdező hozzászólása: Igazad van... hülyén fogtam fel az egészet, most már belátom. Egyébként fû nagy mértékben és extacy. Megesett a ketamin is. Másról nem tudok....
Szegény, nagyon sajnállak és együtt érzek veled. Én is 23 évesen találkoztam azzal a férfival, aki iránt úgy éreztem, hogy elképzelni se tudtam korábban, hogy lehet ennyire szeretni valakit. Minden addig érzett szerelmeimet felülírta ez az érzelem. Mi 3 évet voltunk együtt, aztán szakított velem azzal az indokkal, hogy nem érzi azt, hogy én vagyok az a nõ, akivel biztosan le akarja élni az életét. Szép és jó volt velem, de valami hiányzik nála. Képzelheted, mit éreztem, teljesen összeomlottam. Ha nagyon szeretted ezt a srácot, normális, hogy fél év alatt nem vagy túl rajta. Mi 9 hónapja mentünk szét és nekem is vannak nagyon szar napjaim még mostanában is. Egyik pasi sem fog meg úgy igazán, persze meg-megtetszik ez az, de most is épp annyi történik, hogy belém zúgott egy 19 éves kölyök, és tudom, hogy szemétség, de ez most nagyon jókat mulatok. Azt tudom egyébként tanácsolni, hogy semmilyen formában ne értesülj arról, hogy mik történnek vele. A barátaidat pedig kérd meg, hogy ne számoljanak be neked az élete mozzanatairól. Ha igazi barátok, megértik. Egyébként teljesen fölösleges azon forognod, miért nem tudtad megváltoztatni: senkit nem lehet megváltoztatni, vagy akarja az illetõ a változást vagy nem. Meg kell lassan értened, hogy ez a fickó egyszerûen nem volt neked perspektíva: drogozott, azt hazudta, hogy szeret és még jól ki is használt. Ha ezt megérted, már lesznek olyan pillanataid, amikor azt érzed, milyen marha voltál, hogy egy ilyen után sírtál. Kitartás! 27 N
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Ha hiszitek ha nem, nagyon sokat segített és már nem gondolok annyit rá. Persze nem tökéletes, de szerintem teljesen csak akkor fog ez elmúlni, ha jön más... Szóval még egyszer köszönöm :)
több mint féléve?! hülye a barátod, ennek örülni kellene :( hány évesek vagytok?
A kérdező hozzászólása: 100 %-osan vele tervezem a jövõt , és reméllem teljesül is . mivel ha anyukáink jóba lennétek akkor lehet könnyebben engednének el minket valahova meg igy :)
Nálunk a kor ugyanez, de én vagyok a lány és nagyon nem akarom hogy a szüleink elkezdjenek haverkodni. Hidd el te se szeretnéd, így sokkal nehezebb lesz kiszállni a kapcsolatból majd. Márpedig 17 évesen ne hidd hogy õ lesz életed szerelme, ez nagyon bizonytalan még. Ott van elõtted a fõiskola, ahol rengeteg pasit ismerhetsz meg. Bár lehet csak én vagyok ilyen pesszimista.
lehet nem akar felvállalni
A kérdező hozzászólása: én 17 , õ 22 :)
szerintem is csak egyszerûen korainak tarja és elõbb megszeretne jobban ismerni , mielõtt elkezdenének a szülök tervezni helyettetek ... :) szerintem csak annyi az egész..
jajj, gyerekek, gyerekek....
szerintem mondjuk 25 éves kor alatt (pl. amíg tanulsz) teljesen jó idõ, hogy bemutasd de fölötte még kevés
Szerintem csak kiakar használni, és nem akarja hogy szoros kötelék legyen a két család között, bár lehet tévedek.
2., én is erre gondoltam xD
a szulok bemutatasara sztem meg korai vagyis fugg attol is h hany eves vagy...
Fél éve vagytok egybe??!!!Egybe mûtöttek titeket és olyanok vagytok, mint a sziámi ikrek?
igen te 100%osan vele tervezed, de õ? még a szüleit se akarja rendesen bemutatni... egyébként is fél év, kevés idõ, hiba hiszed azt, hogy sok... gyerek vagy még...

Miért nem alszik a több mint fél éves kislányom többet egy huzamban mint 2, 5 óra?

Éjjel legalább négyszer kell ciciztetni mert felébred és nem tud visszaaludni. Meddig tart ez?

Legjobb válasz: Nyugi, 7-8 hónapos korára ez csökkenni fog 1-2 éjjeli szopira.

Nyugi, 7-8 hónapos korára ez csökkenni fog 1-2 éjjeli szopira.
én sajna nem tudlak bíztatni, kisfiam mindjárt 9 hós és még mindig kel legalább 2 óránként, van hogy óránként:(( már akkor örülök ha 3 órát alszom megszakítás nélkül, nem tudom mikor változik meg, lehet sosem de egyszer csak alszanak majd, mint akit lecsapnak:)
A kérdező hozzászólása: okot nem mondanak a dokik ilyen esetekre?

Több mint fél éve rendszeresen fogamzásgátlót szedek, mindig időbe bevettem a tablettát és napra pontosan meg is jött. De most nem jött meg! Jóval a megszokott idő előtt kb 1 hétig volt enyhe vérzésem de az elmúlt. Mi lehet a gond?

Legjobb válasz: Kompetens választ erre egy nõgyógyász szakorvos fog tudni adni neked! Kérdezz is meg egyet. Fogamzásgátló szer mellett is teherbe lehet esni. Vérzés ki is maradhat külsõ hatások miatt ,de ez a megvonásos vérzésre annyira nem igaz. Nem jellemzõ,hogy kimarad. Keress fel egy nõgyógyászt és kérd ki a véleményét!!

Kompetens választ erre egy nõgyógyász szakorvos fog tudni adni neked! Kérdezz is meg egyet. Fogamzásgátló szer mellett is teherbe lehet esni. Vérzés ki is maradhat külsõ hatások miatt , de ez a megvonásos vérzésre annyira nem igaz. Nem jellemzõ, hogy kimarad. Keress fel egy nõgyógyászt és kérd ki a véleményét!!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!