Találatok a következő kifejezésre: Tényleg olyan szülési (26 db)

Nagyon fáj a szülés? Tényleg olyan mintha szétszakadnál?

A tietek hogyan zajlott le??

Legjobb válasz: Mindenkinél más!!!!!És minden szülés is más!Az elsõ nekem hosszú volt, és a kitolás nem volt olyan vészes, kimondottan a vajúdás (15óra) volt kegyetlen!!! A másodiknál a vajúdás nagyon rövid volt (1 óra)és annyira nem is fájt, viszont a kitolás rettenetesen fájt, halálfélelmem volt szinte pánikrohamot kaptam annyira rettegtem hogy ott halok meg!!Nagy is lett a babám hozzám képest! (56kg voltam, és 3500grammos babám lett!) No nem is szülök többet!!

Mindenkinél más!!!!!És minden szülés is más!Az elsõ nekem hosszú volt, és a kitolás nem volt olyan vészes, kimondottan a vajúdás (15óra) volt kegyetlen!!! A másodiknál a vajúdás nagyon rövid volt (1 óra)és annyira nem is fájt, viszont a kitolás rettenetesen fájt, halálfélelmem volt szinte pánikrohamot kaptam annyira rettegtem hogy ott halok meg!!Nagy is lett a babám hozzám képest! (56kg voltam, és 3500grammos babám lett!) No nem is szülök többet!!
Azt hittem ott halok meg. De kibírtam.
Mindenesetre nem egy leányálom...Nekem a tudatom szûkült be. Ilyen sosem volt, csak szüléskor. De a pici megszületése után már akkora volt az öröm, hogy a varrást már nem is éreztem.
Tényleg mindenki máshogy éli meg és minden szülés (még ugyanannál a nõnél is ) más. én 4x szültem... Ha annyira kibírhatatlan lett volna, elhiheted, nem vállaltam volna. Nekem a vajúdás mindegyikkel elég könnyû volt. Egyszer se akptam érzéstelenítést, de anélkül se volt vészes. Nekem minegyikkel a kitolás fájt a legjobban. Talán azért, mert rosszul csináltam elõször, az bevésõdött, utána mindnél ettõl tartottam legjobban. A vajúdásról csak annyit, hogy egy nyikk nélkül sikerült kibírni mindannyiszor... Még viccelõdni is tudtam.. Szóval: ne tántorítsanak el más esetleg rémisztõ történetei! Te lehet, egészen másképp fogod megélni az egészet :)
Valóban mindenkinek más. Nekem rettenetes volt, viszont aki mellettem szült 5perc alatt meg lett a gyereke.
KIrály annak aki kérhet edát!Baján azt mondta a doki mikor már a csempét téptem a falról, és könyörögtem legalább egy szem gyógyszerért vagy bármi másért csak múljon a fájdalom azt válaszolta:Ez nem az a kórház!!
Hát, nem akarlak rémisztgetni, de tényleg nagyon fáj. Leírni nem lehet, mert ilyen fájdalom nincs is. Én kértem epidurált és azzal viszont nagyon szuper élmény lett a szülés és fél órával utána már mondtam, hogy jöhet a második. Tényleg igaz az, ha megvan a baba, minden fájdalmat elfelejtesz! Könnyû és gyors szülést Neked! Ne agyalj ezen a kérdésen, mert mindenkinek más és más a fájdalomküszöbe. Az enyémrõl a szülõszobán derült ki, hogy nagyon alacsony!:o(
Na akinek igazán fáj, az meggondolja még a másodikat is, nemhogy 4-et szüljön. De én is csak azt tudom mondani, hogy mindenkinél más, és ugyanazon nõnél többedszer is más. Én reménykedem, hogy a második könnyebb lesz. Ha nem, akkor kettõvel be is fejeztem.
Egyálltanán nem vészes!!!! Nekem a menses jobban fájt, mit a szülés. Ez halál komoly! 2ujjnyira voltam kitágulva mikor bementem egy álltalános vizsgálatra reggel. És végig aludtam az éjszakát is. Aztán irány a szülõszoba. Tök lazán mentem be, fájás és minden nélkül. Burkot repesztett a fogadott dokim és még akkor se jöttek a fájások. Kaptam oxitocint akkor kezdett el fájni, de inkább olyan volt mint mikor nagyon kell kakilni és nem birod kinyomni. Amikor már tolhattam az már nem is fájt. A varrást meg se éreztem szinte. Nem kell félni nem olyan vészes. Persze fáj, de nem annyira... És az eredménnyel kell törödni!
Nekem is a vajúdás volt a rosszabb, az utolsó pár órában komolyan azt gondoltam, hogy ott halok meg, sosem éreztem ilyen borzalmas fájdalmat, pedig nem vagyok kényes típus. A kitolás már inkább megkönnyebbülés volt, hogy végre elérkezett csak erre gondoltam, feszítõ érzés inkább, én szakadtam is és éreztem közben, hogy szakad, de az már nem érdekelt, akkor már láttam, hogy mindjárt itt a vége és megfoghatom a babámat! És valóban: amint kint volt el is felejtettem minden fájdalmat!
Iszonyatosan fáj, de nekem a kitolás már nem fájt, ott csak nyomni kellett és kb 10 perc volt. De a vajúdás valami kibírhatatlan.
A vajúdás borzasztó volt, nem tudtam már mit kezdeni magammal amikor fájt, rettentõ volt. Maga a szülés azaz a kitolás már nem volt vészes, mintha kakilnál, ugyan úgy nyomsz. Az már inkább feszítõ érzés, de nekem nem fájt, csak fura volt.
Maga a szülés nem fáj-mintha nagy vécézés alatt lenni, de kicsit szorulásod lenne, és erõsen nyomsz. A vajúdás az sok mindenkinél "kegyetlen", ám vannak igen szerencsések, akik ezt úgy élik meg, hogy alig érzik, és 1-2 órán át tart csak. Én ezen szerencsés emberek közzé tartoztam mind a 2 alkalommal! :D Üdv:2gyerkõcös, 29 heteske
nincs fájdalmasabb a szülésnék-azt mondta a szülésznõ hát igaza volt. brutális kegyetlen volt. kapartam a falat, se fájdalomcsillapító se semmi ordítottam a kíntól de hát mindenkinek más és más.a tolófájások voltak a legrosszabbak azt hittem a nyomásnál szétpukkan a fejem szülés után nem is tudtam lábra állni vagy 3 óra hosszat.. majdnem elájultam szóval kész..
Jah, a kitolási szakasz nekem sem fájt, de elõtte a tágulás 3 órán keresztül az nem leányálom.
Igen, nagyon, de ez a babával jár, gyorsan túl vagy rajta. Szétszakadás érzés nincs, a végén a kitolásnál inkább feszít, de ha szükséges, vágnak, hogy ne szakadj. Egy kis mellékes megjegyzés: engem vágtak és egy kisebb helyen szakadtam. A vágás helye gyönyörûen begyógyult, a szakadásé a mai napig fáj. 3 hónapja szültem. ezt azért írom, hogy ne ragaszkodj majd minden áron a gátvédelemhez, mert lehet, hogy akkor jársz rosszabbul
EGYÁLTALÁN NEM FÁJ! Na jó, talán egy kicsit mégis, hiszen elvileg a szülés fájdalmas, de közel sem annyira mint ahogyan azt belesulykolják az ember lányába. Tény, hogy nem egy kellemes dolog, de nagyon is kibírható, én kitolási szakaszt meg sem éreztem, pedig majdnem 4 kilogrammos babát szültem. Még csak 4 hónapos a kisbabám de már dolgozunk a kistesón:) Nem vészes, ne félj! Könnyû szülést Neked is (majd):D
A kérdező hozzászólása: oh köszönöm nem várok babát :) kíváncsi voltam csak, ha majd egyszer szeretnék mire számíthatnék.... köszönöm a válaszokat :)
úristen de jó, hogy nem nõ vagyok:D sok sikert mindenkinek és egészséges gyerekeket:) 20/f

Anyukák! Tényleg olyan érzés a szülés, mintha valaki az ánuszán próbálná magát kifordítani?

És nem féltetek a szüléstõl, hogy milyen lesz? Egy 10-es skálán mennyire értékelnétek a szülés fájdalmát, ha a 10-es olyan, mintha mondjuk elevenen elégetnének, miközben kikaparják a szemed?

Legjobb válasz: Ja és még egy kérdés: Olyan tényleg létezik, hogy valaki több NAPON ÁT vajúdik? Olyankor komolyan ott ülnek körülötte mondjuk 48 órán keresztül az orvosok és várják, hogy mikor születik már meg szerencsétlen gyerek?

A kérdező hozzászólása: Ja és még egy kérdés: Olyan tényleg létezik, hogy valaki több NAPON ÁT vajúdik? Olyankor komolyan ott ülnek körülötte mondjuk 48 órán keresztül az orvosok és várják, hogy mikor születik már meg szerencsétlen gyerek?
A császármetszès is fáj csak nem kozben hanem utana.
szia.en 24 órát vajúdtam. a végén mondták h medence téraránytalanság van ezért császár. Hát azért annyira nem rossz a vajúdás h olyan mintha elevenen elégetnének es kikaparnak a szemed. en amennyire feltem annyira nem volt veszes csak a derekam akart leszakadni:) azota 7 honapos a kislanyom:)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat :) utolsó: Grat a babádhoz :)
Szia én 23 órát vajúdtam, 10-es skálán :D olyan 6 Az utólsó 10 óra már elég rossz volt, de kibírható maga a szülés nem fájt.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Csak a csaszarrol tudok nyilatkozni, surgossegim volt. Nem altattak el vegig ebren voltam. Annyi h eltakartak igy semmit nem lattam az egeszbol es ereztem. Reszkettem sz biztos de nem azert mert fajt hanem a tudat h vilagra jon a lanyom es latni fogom, renbden legyen vele minden stb.. Az erzestelenites pl nekem egyaltalan nem fajt. Szerintem fel sem fogtam az extazis miatt amit akkor ereztem. :-) Lehet h akkor nem fajt de utana, haaaat nem vot egy kellemes erzes mikor masnap kikotnek egy kotelet az agyad vegebe es kozlik veled h na ulj fel. Akkor rossz volt nagyon meg kb 2 hetig de eltelt 10 honap es szinte nem is emlekszem a fajdalomra, csak a jokra. :-) Nem nagy dolog szerintem egy szules, legyen az csaszar rendes szules. Akik meg teljesen a remtorteneteket tudjak meselni azert ferditenek is rajta es szeretik sajnaltatni magukat. En is tudnam most sajnaltatni magam h miert kellett a surgos csaszar, utana miben kertem a ferjem segitseget, felesleges. Mindenkinek mas a teste, maskepp eli meg a szulest, felepulest. Nem ul mar senki manapsag a foldre attol h vki szult egy gyereket. Ez a normalis. :-) hidd el ha majd odaig jutsz maskepp latod. Foleg ha mar terhes leszel es a vegen jarsz mar alig hiszed h ki bujjon legyen az akarhogy. Az ilyen buta felelmeket meg el kell terelni a baba varasaval, tervezgetesekkel. Meg annyi h amit a filmekben latsz h prditanak szules kozben az se igaz. :-) sokkal kevesbe birsz annyira nyomni ha uvoltesz mintha csendesen nyomnal. :-)
14es vagyok. koszi es ha majd terhes leszel ne felj ha faj is a szules a vegeredmeny egy csoda:) ))
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat :) )
Ugyan én még nem szültem, de bennem is voltak/vannak hasonló gondolatok. Ha nagyon félsz tõle még tudsz EDÁ-t kérni, illetve szerintem jobb lehet egy alternatív szobában szülni. De hogy melyik kórházban van pesten alternatív szoba és adnak kérésre EDA-t..háát jó kérdés.:) Erre meg én lennék kíváncsi.:D
:D ezért sem kell 16 évesen szülni de talán még 20 évesen se... fáj , nagyon , az egész testedet elönti, de nem szabad ellenkezni én 12 órát vajúdtam , és sokkal jobban fáj pl egy gyökérkezelés ami 2 óra hosszat tart .... szobatársam 36 órán át vajúdott, nem ülnek ott az orvosok csak a kitolásra esnek be.
A kérdező hozzászólása: 9/10 Köszönöm :) És ha nincs semmilyen eü.-i problémám, csak nem akarom, hogy fájjon, akkor nem végezhetik el a császármetszést rajtam? 10/10 Te meg aztán nagyon a kérdésre tudsz válaszolni
:D Te aztán nagyon érzékletesen fogalmazol.
Bizonyos idõ után, ha nem akar megszületni a baba császármetszést végeznek-
Szülheted császárral is Egyébként a gátnál metszést szoktak végrehajtani, amit utána összevarrnak, nem hülyék az orvosok
A kérdező hozzászólása: Jaaa szóval az nem szakadhat szét magától?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Négy gyereket szültem, de még nem égettek el elevenen, és a szememet sem kaparták még ki, úgyhogy nem tudom összehasonlítani. Viszont amivel össze lehet hasonlítani, az a menzeszes görcsök, kb 5-szörösre felerösítve, és igen gyakori ismétlödéssel. A gátszakadást normál helyen megakadályozzák gátmetszéssel (mert a símán vágott seb könnyebben, gyorsabban és szebben gyógyul, mint a szakadt), de a szülö nö jóformán nem érez belöle semmit, mert félig-meddig transzban van. A rémtörténetekel nem érdemes foglalkozni meg meghallgatni, ugyanis a legtöbb nö szerint akkor "szült igazán", ha minél több rémséget tud elmesélni, akinek símán, könnyen meglesz a baba, azt lenézik, hogy az nem is tudja, mi a szülés. Hidd el, nem olyan rémes, mint ahogy terjeszi sok ember, inkább olyan hangulata van, mintha pl végigfutsz egy maratont és sikerül - hullafáradt vagy a végén, de akkor is az az érzésed, hoyg megérte, lett valami nagyon szép eredménye. Az ilyen általad a kérdésben idézett hasonlatok egyes túlpörgött idióták fejében születik meg, aki ilyeneket mond, azt jobb, ha elkerülöd.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm :) És egyébként ha valaki császármetszéssel szüli meg a babáját, akkor közben elaltatják? És nem múlhat el az altató hatása? És egy császármetszés kb menyi idõ?
Én fetrengõs fájdalomnak hívom. Az, hogy milyen érzés, ha az ánuszomon akarna valaki kifordítani, nem tudom:D És az elevenen elégést se tudom:D De azt tudom, hogy úgy fájt, mint még semmi, de azt is tudom, hogy megcsinálnám még egyszer:D Sokáig fél az ember a szüléstõl, aztán elmúlik, az izgalom, és a tudat, hogy a babádat a kezedben tarthatod nem sokára, sokkal erõsebb a félelemnél. Amikor meg jönnek a fájások, akkor már nem félsz...nincs rá idõd, nincs rá energiád.
A kérdező hozzászólása: Köszi :) Igaz :)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); "És egyébként ha valaki császármetszéssel szüli meg a babáját, akkor közben elaltatják? És nem múlhat el az altató hatása? És egy császármetszés kb menyi idõ?" A császármetszés ugyanolyan hasmütét, mint minden más operáció - ha altatnak, akkor közben az altatóorvos figyelni, hogy mennyire van hatása az altatásnak és szükség szerint adagolja a szert, szóval olyan nincs, hogy közben elmúlik a hatása. A császármetszést végezhetik altatásban vagy gerincbe adott érzéstelenítéssel (edipurális érzéstelenítés a hivatalos neve), ebben az esetben a nö ébern van, csak nem érez semmit, ami az alsóbb részen történik, mert az idegek blokkolva vannak. (Ez a szülés után természetesen megszünik.) Így az anya nem alussza át, amikor megszületik a babája. A császármetszés maga kb 15-20 perc, szóval nem igazán tart sokáig. Ha elhúzódik a vajúdás, akkor sürgösségi császármetszést végeznek, ez azt jelenti, hogy ott derül ki, hogy szükséges, elöre nem tudják. De van a programozott császármetszés is, amikro az orvos elöre tudja, hogy valaki egészségügyi oka lenne a természetes szülésnek, vagy túlhordás miatt szükséges, ilyenkor elöre megbeszél idöpontban megy be a nö a kórházba, és akkor végzik el a mütétet.
A kérdező hozzászólása: Én is :D

Tényleg olyan a szülés mint a filmekben? Tényleg annyira borzalmas?

Legjobb válasz: NEM olyan. Pl. nem kell üvölteni közben, mert akkor nem lesz energiád a tolófájásoknál nyomni. Kövesd a szülésznõ tanácsait, és akkor nem lesz gond. Bár nálunk is volt egy nõ, aki végigüvöltötte, és sose azt csinálta, amit mondtak neki, szét is szakadt teljesen, meg megijesztette az összes vajúdó kismamát, nekem is elszállt minden bátorságom, de aztán mégis túléltem :) Kibírható! És itt van az én gyönyörû 10 hónapos kislányom!! Érte bármilyen fájdalmat elviselnék bármikor :)

A legtermészetesebb, legõsibb dolog a szülés és egyben a legcsodálatosabb élmény is. Így kell hozzáállni. Természetesen nagyon tud fájni, az embernek meg kel szenvednie azért a kis csodáért, amit a kezedbe adnak utána. :) Nekem személy szerint a szülés semmi nem volt az utána következõ hónapokhoz képest. :( Szövõdményeim voltak szülés után, 24órás fájdalmakkal küzdöttem, nem tudtam rendesen szoptatni, egy merõ káosz és kétségbeesés volt az életem hónapokon keresztül. ehhez képest az a néhány óra szenvedés, semmiség. :) De így is megért és készülök a másodikra. :)
NEM olyan. Pl. nem kell üvölteni közben, mert akkor nem lesz energiád a tolófájásoknál nyomni. Kövesd a szülésznõ tanácsait, és akkor nem lesz gond. Bár nálunk is volt egy nõ, aki végigüvöltötte, és sose azt csinálta, amit mondtak neki, szét is szakadt teljesen, meg megijesztette az összes vajúdó kismamát, nekem is elszállt minden bátorságom, de aztán mégis túléltem :) Kibírható! És itt van az én gyönyörû 10 hónapos kislányom!! Érte bármilyen fájdalmat elviselnék bármikor :)
A legcsodálatosabb dolog a világon.Én most szültem 25évesen elsõ gyerek, fájdalomcsillapító és érzéstelenítõ nélkûl. Fájt, de édes fájdalom volt! Ahogy a hasamra tették a manót, az volt az elsõ szavam, h jöhet a következõ:) ) Bármikor végigcsinálnám újra, meg újra.... A filmek azért vannak, h elszórakoztassanak, megbotránkoztassanak. Semmi köze a valósághoz! Nem tudtam mi vár rám, de nem féltem a szüléstõl.9hónapig izgalommal vártam, h vajon milyen lesz?! EGY CSODA!!!! Kívánom h te is így éld át!
A kérdező hozzászólása: Köszön a válaszokat. Rendes hogy igaz választ kaptam 19 éves lány
EGyáltalán nem. Én utálom is, hogy egy ilyen borzalomnak állítják be. Mindenki ordít, mindenki hisztizik és fájdalomcsillapítóért kiáltt, izzad és kikel magából. Nekem egy csoda volt a szülés, abszolut ki lehetett bírni, már alig várom a másodikat. Nem kaptam fájdalomcsillapítót, és nem is hiányzott. Sajna a filmekben semmi nem olyan, mint az életben, ne ezt vedd alapul...
Én tavaly szültem 27 évesen, elsõ babámat és hát mondhatom kellemesen csalódtam.Pedig nagyon féltem mert mindenki elijessztett. Fájdalomcsillapitó nélkül és csak a derekam fájt és az se nagyon. Szerencsésnek érzem magam.De megmondom õszintén, amivel viszont megszenvedtem az a varrat helye volt.Az sajna fájt vagy 2 hétig. De kivánok másnak is ilyen kõnnyû szülést mint amilyenben nekem volt részem.
igaz én császárral szültem nem normális úton mint az elõttem szólóak, de még egy jó darabig nem gondolkodom második gyereken, pedig 2-õt szeretnénk és 33 éves vagyok. Tehát idõ szûkében mondhatni. Engem megviselt ez is. De hát különbözõek vagyunk. Filmet elõre a szülésrõl szerintem se nézz meg! Én sem tettem és így volt jó. Lehet hogy nem is olyan lesz mint amit látsz és félrevezet az egész. Ráérsz majd akkor gondolkodni mikor ott tartasz már.. :)
Elõször is nehogy megnézz egy szülésrõl szóló filmet! Nekem a védõnõ hozott egyet, amikor terhes voltam, de közöltem vele, hogy szó sem lehet róla, hogy én azt megnézzem. Ki volt akadva, hogy pedig fel kell készülni rá. Hát szerintem nem így. Fájt, igen, de ki lehet bírni, a gyerekért mindent. Ha annyira szörnyû lenne, senki nem vállalna második gyereket.
Én nem látom a filmekben borzalmasnak a szülést. És az életben sem volt az. Fáj és ki kell bírni, de egyáltalán nem borzalmas.
Szia! AZ igazság az, hogy néha a filmekben eltúlozzák a dolgokat, dehát azért filmek. Mindenki máshogy szül, nincs két egyforma szülés. Én egy hang nélkül fogamat összeszorítva szültem, de a mellettem lévõ szülõ szobán csak úgy ordított mint a fába szorult féreg. Ha borzalmas lenne mint ahogy te is mondod, akkor nem is szülnének a nõk :) 4 hónapos baba anyukája
Szia! Ne aggódj nem olyan borzalmas mint a filmeken. Én is nagyon féltem, pedig senkire sem hallgattam és a fájdalmat sem bírom igazán. Ezzel együtt egy percig sem gondolkodtam azon hogy császárral szüljek, egyedül a fájdalomcsillapításhoz ragaszkodtam, hiszen minek szenvedjek ha nem muszáj, ezt azért találták ki. Sõt annyira jó volt, hogy két vajúdás között telefonálni is tudtam. Ne szégyelld bevallani hogy ha fáj ezt mindenki meg fogja érteni, sok múlik az orvos hozzáértésén és együttmûködésén, a párod jelenlétén, ha azt szeretnék hogy bent legyen, de a legfontosabb a te leszel. Nekem kb 8 órás volt a szülés és csak az utolsó fél óra volt a fájdalmas amikor már nem kaptam fájdalomcsillapítást. Sok sikert és jó egészséget!

Tényleg olyan a szülési fájdalom, mint a menstruációs görcs? Mármint a típusára gondolok, nem az erősségre.

Legjobb válasz: szia!! ezt nem lehet mihez pontosan hasonlítani!!a menstruációs görcsöknél jóval nagyobb a fájdalom!de túl lehet élni! típusra meg hasonlít de 5 -el legalább még szorozzd meg!! szóval könnyû szülést grat a babához!!

szia!! ezt nem lehet mihez pontosan hasonlítani!!a menstruációs görcsöknél jóval nagyobb a fájdalom!de túl lehet élni! típusra meg hasonlít de 5 -el legalább még szorozzd meg!! szóval könnyû szülést grat a babához!!
Szia! Igen ugyan azt érzed kb a 15-10 perces fájásoknál, mint aki menstruál.Ahogy halad az idõ a fájások erõsödnek nyomást érzel a..tulajdonképpen mindenhol ezek hiába fájnak a legjobb fájások.Ki kell bírni.:) Ez eltart néhány óráig ez a tágulási szak.Amikor ez megtörtént, akkor hirtelen egy egészen másfajta ingert érzel ez a kitolási szak.Ezt nagyjából úgy képzeld el, mint amikor azt érzed, hogy menned kell a wc-re csak intenzívebb nyomás készséget.Ez már a jobbik és egyálltalán nem fájdalmas rész, de aki szerencsés csak rövid idõ egy kis szusszanásra.A fájdalom akkor jön elõ ismét amikor a baba keresztül jön a szülõcsatornán ilyenkor fontos 10 számolásig nyomni különben csak"hintázik" bent a baba.És már kint is az apróság. Amikor nyomsz csukd be a szemed a szád és csak arra figyelj, hogy a baba utját segísd. Szem becsukás fontos, hogy ne vérezzen be a szemed. Száj becsukás pedig azért, hogy ne ordibálj, nem azért mert ""viselkedni kell""(ez hülyeség)csak az oxigénellátás miatt ugyan csak a picike miatt. A szülés egyénenként változó, mint idõben, mint fájásban. De megéri hidd el és nem olyan szörnyû, ha nem csak a fájdalommal foglalkozol akkor egy szép emlék maradhat, sõt hallottam olyat is, hogy van akinek közben többször orgazmusa volt.:) ;) Sok szerencsést és gyors szülést!
inkább az utobbi de annyira nem vészes hidd el
Mindenkinél más a szülés. Van akinek kevésbé fáj, van, akinek jobban. Én sajnos az utóbbihoz tartozom. Iszonyatosan fájt, azt hittem sosem lesz vége és akkor még, ami utána jött...hát nem kívánom senkinek ( szakadtam, 30öltéssel varrtak össze, kanalaztak, mert bent maradt placente...) és hogy õszinte legyek mire kijött a kisfiam csak a sebeimet tudtam nyalogatni! Persze mára ""elfelejtettem" a dolgot és imádom a kisfiam. A varratokat nekem nem szedték ki, felszívódó volt és vérezni csak 4hétig véreztem, az elsõ mesim pedig 8hónap után jelentkezett.... Most újra babát várok és már imádkozom az Úrhoz, h a második babámat könnyebben szülhessem:)
Szia. Nálam nem volt szétszakadok érzés. Volt viszont: Iszonyatosan erõs menstruációs fájdalom. Amikor viszont végre megszületik, az összes fájdalom elmúlik. És ez nem kamu!! Könnyû szülést kívánok.
A kérdező hozzászólása: Szülés után, amikor az anyukákat is rendbe teszik(összevarrják, és felviszik az osztályra)nem sajog utána a hüvelyetek a fájdalomtól?Gondolom szülés után nem rögtön múlik el az összes fájdalom..mert ott van pl a méhösszehúzó injekció.Állítólag az is fájdalmas, ahogy húzza össze a rendes méretére a méhet.
Azert tulzas azt mondani, hogy ha kibujik a baba megszunik minden fajdalom. Persze van akinek jobban, masnak meg turhetobben faj. Nekem nagyon nehez szulesem es ugy ereztem belehalok ebbe a fajdalomba. Utana persze fajt a varras es mindenem. 3 het kellett ahhoz, hogy ismet ulni tudjak. Mindenkinel mas a szules, van aki szules utan par oraval kis tulzassal szaladgal.
4.ik vagyok. Arra értettem, hogy elmúlik az összes fájdalom, amikor a baba megszületik, Te olyan boldog leszel, hogy nem érzel semmilyen fájdalmat. Tudom hülyén hangzik, de hidd el, így lesz. Aztán persze visszatérnek. Nekem speciál, a hüvelyem nem fájt, vagy nem éreztem, mert a szülésnél kijött az aranyerem (ami azóta is kísért), és az jobban fájt!!!
A kérdező hozzászólása: Ezt nem tudtam, hogy a szoptatás is elõidézi a méhösszehúzódást..de az is megéri a fájdalmat, mert örömet okoz az, hogy táplálhatod a babádat :) A varratot azt még azelõtt kiveszik, hogy hazaengednek a kórházból, ugye?És a szülés után rögtön meg is jön a menstruáció?Hallottam már olyat akinek rögtön megjött, és tartott 2 hétig folyamatosan.
Szia! Én úgy éreztem, hogy végem van, úgy fájt az alhasam meg a derekam, tiszta vörös voltam, 150 volt a pulzusom, sosem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni. Nekem nagyon nehéz szülésem volt. Tegnap volt 1 hónapos a kislányom. Én nem kaptam méhösszehúzó injekciót. Nekem 1 hónap elteltével is sajog odalent, de már csak wc-nél.
Hát, az igazat akarod? Már maga a szoptatás is fájdalmat fog okozni, mert növeli a méhösszehúzodásokat. Az elsõ szülésem bitang nehéz volt, de komolyan meg se fordult a fejemben h mindjárt meghalok....A szétszakadás is más jellegû érzés.... Tudod, tényleg nem lehet semmihez sem hasonlítani ezt a fájdalmat, nagyon fáj, nagyon feszít, nagyon x-ar minden, de csak a "végeredményre" koncentrálsz! Ez az a fájdalom, amire utólag azt mondja az ember, h maximálisan megérte.
Azt a szétszakadok dolgot a kitolásnál éreztem. Fáj, persze nagyon fáj, de nem olyan vészes, valamit valamiért.
Nekem nagyon nehéz szülésem volt és én tényleg azt hittem, hogy mindjárt meghalok:) Iszonyatosan fájt, de így utólag azt mondom megérte!:) 20hetes km:)
Nekem az elsõ szülésem volt baromi nehéz, bár mindkét babámat infuzióval segitették....mert nem volt elég erõs a fájás:S Az elsõnél mondtam is a dokinak hogy na most meghalok, ugy fáj....iszonyatos fájdalmam volt, de kibirtam:) ) Én azt mondom, hogy ahogy kibujt, minden elmult, persze lehet tényleg azért, mert a babára koncentráltam, de nem éreztem semmit:) Utánna persze, mikor varrtak meg rendbe tettek, ujra fájtak a dolgok:) De a második szülésemnél az utofájások sokkal intenzivebbek voltak mint az elsõnél, szoptatásnál azt se tudtam, hogy mocorogjak olyan fájásaim voltak, ahogy a kislányom szivta a cicit:S Most 13 hetes pocakos vagyok, emlékszem a fájdalmakra, de már ugye nem olyan intenziven mint akkor:) ) Most bejön velem a férjem, remélem egy élmény lesz és tényleg segitség hogy bennt van, hiába a harmadik baba, kicsit félek a szüléstõl:) 14 és 9 évesek a gyerekeim, tehát már rég volt:) )

Szülés után mikor már otthon vagytok, nektek hogy teltek a napjaitok, tényleg olyan borzalmas mit ahogy mondják? Kellett a segítség a nagyszülõktõl hogy ott legyenek, mossanak vasaljanak, fõzzenek?

Valaki azt vallja,hogy eltudja látni magát és a babát,szoptatja 2 óránként aztán alszik õ is mikor a baba és ezzel úgy eltelnek a napok.Valakitõl meg azt hallom,hogy horror az elsõ félév,mert semmit nem tudsz megcsinálni segítség nélkül.

Legjobb válasz: Kell 1-2 hét, mire az ember az elsõnél belerázódik, de azért nem kell tùldramatizàlni. Nekem ikreim vannak, strapàs volt, de nem kellett belepusztulni. Fõleg az 1 darab babàval rendelkezõ friss anyukák hiszik azt, hogy milyen nehéz nekik...

Kell 1-2 hét, mire az ember az elsõnél belerázódik, de azért nem kell tùldramatizàlni. Nekem ikreim vannak, strapàs volt, de nem kellett belepusztulni. Fõleg az 1 darab babàval rendelkezõ friss anyukák hiszik azt, hogy milyen nehéz nekik...
A kérdező hozzászólása: Nektek amúgy jut idõtök magatokra?Mikor bíztátok a piciteket anyukátokra vagy hagytátok otthon apával elõször?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); 15. vagyok, 6 hónapos koráig igény szerint szoptattam, max kocogni mentem el fél órára, addig a férjem vigyázott rá, vagy olyan is volt egyszer hogy fejtem le tejet és elmentem barátnõzni, de azt nem fogadta el a fiam. A rokonság nagyon messze lakik úgyhogy rájuk csak 1 éves korában bíztam fél napra, de nem azért mert nem bízok meg bennük hanem mert így hozta a helyzet. Hamarosan megszületik a kistesó, a "nagyfiamat" aki akkor lesz 21 hónapos rábízom anyukámékra 4-5 napra amíg kórházban leszek, tudom hogy semmi gond nem lesz, nagyon jól elvan velük. A férjemre a kezdetektõl rá mertem volna bízni hosszú távra is, nagyon lelkiismeretes. Sírva cserél pelenkát (ilyenkor könnyezve röhögök, öröm nézni :) ), de megcsinálja. Te majd kitapasztalod hogy a rokonok hogyan bánnak a gyerekkel, illetve a férjed, és majd el tudod dönteni hogy mikor mered rájuk bízni. Nálunk pl az anyósom megmondta hogy nem cserél pelenkát, így nem hagynám ott a fiamat. Ja és õ is mondta hogy nem jön ha nem hívjuk, de nem rosszindulatból, hanem egyszer már befürdött azzal hogy odament a másik unokája születésekor hogy ott marad 2 hétig segíteni, de hazaküldték hogy nem kell. Lehet hogy a te anyósod is megélt már ilyesmit. (mi anyukámat küldtük így haza, nem volt boldog...)
Még soha nem bíztam másra a gyerekeket csak azért , hogy elmenjek szórakozni stb... csak ha olyan dolgom volt, ahova nem tudtam õket vinni, de muszáj volt menni. Majd ha nagyobbak lesznek könnyebb lesz, sõt már így is könnyebb, a nagy 4 a kicsi 2 éves!
Nekem most 10 hónapos a fiam, néhány órára akkor bíztam elõször a nagyszülõkre, mikor pl. mentem vissza a kürházba varratszedésre vagy kontrollra. 2, 5 hónapos volt, mikor esküvõre mentünk, akkor anyukám vigyázott rá fél napig (közben egyszer hazaugrottam megszoptatni). 5 hónapos kora óta járok tornázni (hetente kétszer másfél óra - ennyi szerintem jár nekem is :) ), ilyenkor anyósom van vele. Az apja (pasi...) nem nagyon mer vele kettesben maradni (pedig egy jó természetû, nem hisztis-sírós gyerkõc), eddig (10 hónap alatt) háromszor vigyázott rá egyedül (azaz akkor is felhívta egy barátját hozzánk), alkalmanként max. 1-másfél órát volt vele.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Még nincs gyerekem, de elképesztõ számomra, ahogy egyes anyák döngetik a mellüket, hogy így a nevelés, meg úgy a nyámnyilaság. Anélkül, hogy eszükbe jutna, hogy mindenki másképp éli meg a szülést és esik túl rajta. Aki könnyen szül, gátvédelemmel, rendben megjön a tej, nem lesz mellgyulladása, és a férj otthon tud maradni (és még akar és képes is segíteni!), elhiszem, hogy jól elvan. Aki császárral szül, esetleg szövõdménnyel, kínlódik a szoptatással (a gyerek egész nap üvölt mert éhes vagy fáj a hasa), esetleg még maximalista is (és bántja, hogy nem csillog-villog a lakás, nincs elég tej), plusz a férje sincs otthon, vagy ha otthon van, nem segít és még róla is gondoskodni kell, az meg szégyellje magát, hogy nem tökéletes!!! Komolyan, attól lesztek jobb anyák, hogy másba belerúgtok még kettõt, és éreztetitek vele, hogy milyen szar alakok, hogy képtelenek zökkenõmentesen megoldani egy ilyen helyzetet? Vagy a saját szánalmasságotokat próbáljátok ezzel leplezni? (Tisztelet a kivételeknek természetesen.) Mindemellett szerintem azért van a család, hogy amikor valakinek segítségre van szüksége, KÉPES LEGYEN ELFOGADNI is. Nem azért, mert maga nem képes mosni meg fõzni, hanem azért, mert könnyebb, ha valaki segít. Nem csak adni kell tudni. Mert más is pont olyan örömmel ad nekem, mint amilyen örömmel én adtam neki, pusztán azért, mert segíteni akartam, nem azért, mert az illetõ életképtelen. Én igen, minden könnyebb, ha van - túlzásba nem vitt - segítség. Vagy aki nem óhajt segítséget elfogadni, mert ha beled*glik is megcsinálja egyedül, az adni sem képes? Mert akkor már mindent értek.
Kedves utolsó! Mi a baj?
Kedves 21-es válaszoló! Abszolút egyetértek Veled! Érdekes, mert ez a kérdés egész nap a fejemben volt meg a hozzászólások is... Én sem értem azokat akik csak azért sem fogadják ela segítséget, vagy hazakuldik azt aki segíteni szeretne. Miért??? Ha más nem is, maga a segíteni próbáló ember társasága nem esik jól? És aki azt írta, h Õ egyedül is el tudja vinni a gyerekeit a vedonohoz statuszra és ott látja h mennyi ember erre nem képes, mert csak kiserovel tudja megoldani. Miért? Ha a férjem épp ráér, és könnyebb ha ketten megyünk, utasitsam el, csak azért mert végül is ezt egyedül is el tudnám intézni? Nekem jól esik a segítség és nem érzem kevesebbnek magam e miatt! Nem szoktam ilyen hevesen reagálni, de ezek a válaszok most kihoztak belõlem!
Igazatok van utolsók, de van más indok is a segítség elutasítására. Ha én hagynám, hogy az anyósom tóbbet segítsen, mint amennyit muszáj, akkor feljogosítva érezné magát arra, hogy beleszóljon az életünkbe. Ez tapasztalat. Szóval, inkább egyedül oldom meg a mindennapjainkat, minthogy felborítsam a családi életünket azzal, hogy a férjem anyja miatt, vagy vele vitatkozzak. Szóval megvan az elõnye annak, hogyha nincs segítséged, és a böjtje is, de annak is, ha sok segítséget kérsz vagy fogadsz el. És mindkét esetben árthatsz is a gyerekednek, és jót is tehetsz vele.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); 15. és 18. vagyok. Nem azért küldtük haza az anyukámat mert "döngetem a mellem" hogy milyen tökös csaj vagyok, hanem mert szerettünk volna pihenni. Igen, a férjem ki tudott venni egy hét szabit, nem voltam addig egyedül, de onnantól igen. Egyébként építkeztünk, és anyukám már elõre bejelentette hogy õ itt lesz, így majd a férjem tud falazni stb, sõt a napjainkat is elég szépen el akarta irányítani, hogy mikor szoptassak, hogyan pelenkázzak, elvégre õ már 3 gyereket felnevelt. És folyton b..szogatott hogy pihenjek, ne keljek fel, holott az égvilágon semmi bajom nem volt, vágytam a friss levegõre (késõ tavasz volt), söprögettem, fõztem volna, de csak hallgattam hogy majd õ mindent megcsinál, pihenjek. A gyerek minden nyikkanására õ pattant fel, holott én vagyok az anyja, és el tudtam látni, és még a kezembe sem vehettem mert pihennem kellett volna. Na ettõl bennem felmegy a pumpa (akármennyire is ciki mások szerint), és nem vagyok köteles elviselni. Még azt is megmondja hogy mit egyek, és mennyit, és ha nincs meg az adag akkor: el fog apadni a tejem. Najjja, õ tudja, egy gyerekét se tudta szoptatni, én meg még adtam is másnak. Már 19 éve önálló vagyok, független a szüleimtõl, mindent meg tudtam/tudtunk eddig is oldani a férjemmel, így nehezen viselem ha valaki ideköltözik hívás nélkül a nyakunkra és mindenhez osztja az észt. Lehet lepontozni. Ez nem csak az egón, magamutogatáson stb múlik, ahogy páran írták, és nem vagyok köteles senki b..szogatását hallgatni még éjszaka is, két héten keresztül, mert annak csak nagyon rossz vége lett volna. Így most szent a béke, max naponta egyszer kapom a sok-sok felesleges utasítást és tanácsot telefonon keresztül, szépen lenyelem, és az élet megy tovább.
Persze, megértem amit írtatok kedves utolsó válaszolók, de azért a Ti esetetek (fõleg az utolsó válaszolóé) eléggé sarkalatos! Így én sem szeretném elfogadni a segítséget.
Én könnyen szültem gátvédelemmel. Az elsõ héten Férjecske volt itthon, a második héten anyukám, a harmadik héten anyósom :) igazából nem lett volna szükség rájuk, de annyira szerettek volna itt lenni, én meg imádom õket (igen, még anyóst is :D ), szóval örültem nekik. A lányunkkal igazából én csináltam mindent, õk csak beszélgettek velem, ami nagyon jól esett ...és mindig hoztak nekem valami finomat, péksütit, csokit, gumicukrot :D
Elvileg kellene, de ha nincs, úgyis megoldja az ember a dolgokat.
A kérdező hozzászólása: Ahogy írtátok is páran, ez teljesen egyén függõ.Mondjuk mi kijelentettük hogy hozzánk senki nem költözik, a férjem elég aktívan részt vesz a babavárásban, szeretné is kivenni a részét ha megszületik a picit-persze remélem marad a lelkesedés a kakis pelus cserénél is :) így nem félek annyira csak ugye az ismeretlen helyzet rémít meg egy cseppet.Anyukám felajánlotta hogy megfõz nekem minden nap, csak átszalad vele és ha igénylem akkor marad segíteni, van egy elbûvölõ nagymamám aki szintén szívesen segít majd.Az anyósom közölte hogy akkor jön ha hívom, nem fog zavarni-furi kijelentés :/ Úgy hogy van segítségem ha éppen rászorulnék de nem szeretném ha a nyakamon lennének, elég talpraesettnek érzem magam remélem minden sikerülni fog.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én a szülés utáni napon már teljesen jól voltam, itthon nem is kellett segítség. Gondolom a szülés elõtt 1-2 héttel mindenki "kinyalja" a lakást, én legalábbis így tettem, szóval amikor hazaértünk, nem várt a mosogatóban a koszos edény és nem volt poros semmi. A babát pelenkázni, etetni kell, de õ még nem csinál rendetlenséget, így a takarítás kimerül egy porszívózásban, söprésben. A heti 1 portörlés és felmosás nem vágott földhöz, a mosógép kimosott, és mivel egymagamra kellett fõzni, nem termeltem halomszámra a koszos edényeket, pár perc alatt megvolt a mosogatás. A szülés utáni leglazább idõszak volt, habár a babám hasfájós volt, és nagyon rossz alvó. A kemény idõszak 1 éves kor után jön, a wc-re sem mehetsz el majd nélküle, hisztizik ha nem vele foglalkozol hanem más dolgod lenne. Most van hogy ott áll a mosogatnivaló, és elfelejtek kiteregetni, mert muszáj volt legótornyot építeni, vagy kimenni az udvarra, különben egész délután hisztizne a gyerek. De most sem úszunk a mocsokban. Császármetszés után biztos nehezebb (hamarosan én is megtapasztalom, már egy hisztikorszakos másfél évessel megkoronázva), de valahogy megoldom, más is megoldotta. Ja és nappal sohasem aludtam :) Minden baba alszik napközben legalább 1 órát (az enyém kb ennyit aludt újszülött korában is), az nagyon sok dologra elég! Legtöbb baba pedig ennél jóval többet alszik, úgy meg már idõd mint a tenger.
2 év van a gyerekeim kózött. A szülés utáni 2 hétben a férjem itthon volt, addig megkértem a rokonokat, barátokat, hogy ne látogassanak. Ezek voltak a legnyugisabb, és legszebb heteink.
Ez csak attól függ, hogy mennyire önálló az anya. Nagyon sokan képtelenek megszervezni az életüket, kisgyerekek maradnak a szülés ellenére is és kell nekik az anyukájuk, hogy ellássa a kislányt meg a gyerekét. Amelyik nö viszont már felnött, az nem akarja állandóan a szülöt maga körül, hanem megoldja egyedül - a saját párja segítségével. négy gyerekes anya
Az elsõ pár hétben jól jön a segítség, mert kell neked a regenerálódás, nekem 5 hétig fájt a gátsebem, meg kell is a pihenés, fekvés, meg volt mellgyulladásom is, lázas voltam, nem tudtam a háztartással foglalkozni, bármennyire is akartam volna, mert zavart a rendetlenség körülöttem, a fõzés esélytelen volt. Aztán miután elmúlt a sebfájdalom már lassan beálltak a dolgok. Horrornak azért nem mondanám, de tényleg fáradtak vagyunk azóta is az éjszakai etetések és hasfájás miatt.
Nekünk nem kellett segítség, amit én nem tudtam épp megcsinálni azt a férjem megoldotta, sokkal jobban esett a csend és nyugalom, egyáltalán nem volt borzalmas, életem egyik legszebb idõszaka is volt egyben.Igaz, elõfordult, hogy akadt a lakásban 1-2 porcica, és megfelelt a gyûröttebb nadrág is, sõt, éhen se haltunk, csak a gátseb gyógyulásáig éreztem némi korlátot, a szoptatás pedig egyenesen természetes volt, nem teher ami miatt segítséget hívjunk.
Nekem nem volt segítségem, a nagyszülõk nem ajánlkoztak, a férjem meg külföldön dolgozik. Szóval hazajöttünk, és bele a mélyvízbe (úgy, hogy itt a baba 4 éves tesója is). Megoldottam, igaz, nem ragyog a lakás mindig, de kosz sincs, fõzök napi szinten, ellátom a gyerekeket. Hozzáállás és akarat kérdése szerintem.
Az elsõ egy-két hétben nem árt a segítség, amíg az anyuka regenerálódik a szülés után, meg kicsit belerázódik a dolgokba, utána szerintem csak szervezés kérdése. Az újdonsült anyuka a pici babájával hajlamos úgy érezni (én is így voltam), hogy nem jut idõ semmire, de csak ésszerûsíteni kell a feladatokat, meg elfogadni, hogy nem azért van otthon a babájával, hogy napi 4-5 órát takarítson.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a hozzászólásokat! Igazából még a szüléstõl se félek csak a haza kerülés utáni idõszaktól tartok nagyon.Nagyon sok negatív kritikát, élményt kaptam hogy nem tudnak meglenni segítség nélkül. Én és a férjem is úgy állunk hozzá hogy nem lesz annnnyira nehéz és bonyolult a dolog ahogy ezt sok anyuka állítja. Férjem viszi a kutyust és segít a házimunkában míg én helyre nem jövök.Még talán a fáradtságtól félek, hogy nyûgös és kiállhatatlan leszek.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Bizony hozzáálás és neveltetés kérdése is. Engem önállóságra neveltek. Egyik gyerekem születésénél sem volt segítség semmi. Habár örültem volna. Férjem 5 napot volt otthon mindkét esetben. Nem mondom, hogy egyszerûen belerázódtam, mert voltak fennakadások, fõleg amikor sokat kell éjszakázni, de bele lehet rázódni. Akkor volt nagyon nehéz, amikor a kisebbik gyerekem született. Bizony , ha nekem unokáim lesznek én megyek majd segíteni. Nem azt mondom, hogy nem lehet megoldani, de azért néha jól jött volna egy-két óra, amikor leülhetek/alhatok/tehetem a dolgom picit. De a túl sok segítség sem jó. EGyik barátnõmnek napi szinten fõz az anyja, de még a reggeliért is úgy mennek át. Szerintem ez nem normális. Anyukája minden szarba beleszól, oda mennek, ahova az õ anyja akarja, úgy vásárolnak be, ahogy a "fõnök" diktál, azt esznek és úgy élnek ahogy meg van szabva. Nekem ez már sok lenne. Sõt, a szomszédunkba van egy csaj két kislánnyal otthon. ANyósa heti kétszer hoz kaját és marad segíteni, anyja meg heti háromszor. Vagyis minden nap kell neki segítség. Ezek nekem már morbidnak számítanak. Soha nem tud belemerülni a gyerek játékába, úgy érzem nem lazítanak, mert diktálnak maguknak egy tempot: kaja kipipálva, lemenetel kipipálva, ruha kipipálva, de egy jót nevetni együtt a gyerekekkel még nem láttam õket. No mindegy, nem vagyunk egyformák. Szerintem a normális az lenne, ha hetente-kéthetente jönne a nagyi mondjuk játszóra lemenne a gyerekkel + akkor jönne még amikor egyéb ügyintéznivaló vagy orvos van. S olyankor nem utasítanék vissza mondjuk egy ételhordónyi kaját. :-) De ez csak egy álom, illetve egy jövõkép, ahogyan majd én tervezem a gyerekeimet segíteni. Amúgy azon szoktam mosolyogni, amikor kell vinni a gyereket tanácsadásra, hogy én megoldom egyedül két gyerekkel, és hányan vannak ahol két felnõtt megy egy babával. Ki-mennyire életképes, ez számít. :-)
Nálunk simán ment az elsõ fél év, amíg meg nem tanult kuszni-mászni. Ahogy haza jöttünk, már ketten voltunk. Fõzni 2 naponta, a takarítás nem nagy dolog, mondjuk az ablakpucolást nem sürgettem és a vasalással is megcsúsztam általában. De soha nem volt kosz vagy orbitális kupi, és enni is volt mit. Ha úgy volt, simán elvoltam délig pizsiben, vagy lefeküdtem a babával aludni ha álmos voltam. Segítségünk annyi volt hogy hétvégén nem itthon ettünk hanem a nagyszülõknél.
Nem, nem kellett senki, megoldottam mindent, a második gyereknél már nehezebb volt belerázódni de megoldottam, én sose értettem azokat , akik odaköltöztetik az anyóst hetekre, engem zavarna!
Hát nézd, engem császároztak, és mivel extrém nagy súllyal született a fiam a vágásom is nagyobb volt az átlagosnál, én õszintén szólva nehezen szedtem össze magam (pedig nem vagyok egy nyámnyila alkat). A lábaim a sok infúziótól úgy bedagadtak (kb. a háromszorosukra), hogy gyakorlatilag itthon egy hétig csak csoszogni bírtam, lépni nem (a papucsomba sem fértem bele), felállni is nehezen tudtam, mindig kellett egy-egy plusz párna a fenekem alá, egyedül a kádba sem tudtam belépni... Ez két hét volt, de utána átlendültem a holtponton, onnan már könnyû volt. Kellett egy hétig anyum segítsége, a vágásommal nem bírtam volna egybõl ugrani, amikor felsírt éjszakánként a gyerek. Ezen kívül jól esett az is, hogy volt fõtt kaja, arra nekem nem lett volna energiám (a kórházban gyakorlatilag 3 órát aludtam 4 nap alatt, tehát volt mit kipihennem itthon). Azóta minden oké, a párom sem volt itthon velünk, meg tudok oldani mindent egyedül (azaz a gyerekkel), de tényleg jól jön a segítség.
Szerintem ez a babán is múlik, h milyen természetû. Engem egy nagyon hasfajos, nyûgös, sokat elegedetlenkedo Drágasággal áldott meg a sors! :-) Az elsõ 8 hét nagyon kemény volt, pedig hidd el, nagyon is független, talpraesett ember vagyok, de ez mégis kifogott rajtam. Szóval jól jött a segítség, ahogy a mai napig jól jön! :-) Anyukám 1 hétig volt itt mikor hazahoztuk a picit. Egyik ismerõsöm babaja igazi eszik-alszik baba! Hát persze h egy ilyen gyerkoc mellett könnyû belerazodni az anyasagba...
Ez annyira egyénfüggõ... Nem kell nyámnyilának, elkényeztetettnek lenni ahhoz, hogy segítségre szoruljon az ember. Ha már csak a magyar hagyományokat nézitek, nem véletlen volt régen is a 6 hét gyermekágyas idõszak, amikor a rokonok, szomszédok hozták az ételt a frissen szült anyának. Vannak könnyebb és nehezebb szülések, vannak nyugodtabb és sírósabb babák. Két gyerekem van, sosem aludtam napközben velük, mert nem voltam rá képes. Szerettem volna, de "genetikailag kódolva vagyok" a nappali alvás ellen. Így sokszor voltam fáradt, de mindent meg lehet szokni. A férjem sokat segített, hétvégenként a szüleimnél ebédeltünk, ez elegendõ volt. De mindenki másképp éli meg, nem elítélendõ az sem, akihez odaköltözik a szülõ segíteni.
Férjrcske? :D Nemár, na...

Tényleg olyan borzalmasan fájdalmas a szülés? Ha igen melyik része a rosszabb a vajúdás vagy a tolás?

Legjobb válasz: Nekem a tolás volt a rosszabb. Vajúdás nem vészes. De az egész nem vészes, persze fáj meg minden, de utána jó, van babád, és elfelejted a fájdalmat. Ki lehet bírni.

Nekem a tolás volt a rosszabb. Vajúdás nem vészes. De az egész nem vészes, persze fáj meg minden, de utána jó, van babád, és elfelejted a fájdalmat. Ki lehet bírni.
28 órát vajúdtam de kibírható volt! Nagyon fáj az igaz kár lenne szépíteni, de nem olyan mint a filmekben a sikoltozós õrjöngõs dolog, az baromság (tisztelet a kivételnek)! Nekem a kitolás már nem fájt...
Nem osztom elõttem szólók véleményét.Igaz csak 7 órás volt a szülésem, de borzasztóan fájt.A tolás rosszabb volt, a vajúdást el lehetett viselni.De a tolásnál azt hittem nem tudom megcsinálni, hogy szétszakadok.Kegyetlen fájdalom, és mikor ott vagy [email protected] sem izgat milyen szép ívet ír le a szülés....Az tény és való, hogy csodálatos érzés mikor kipottyan a baba, de addig nem tudsz erre gondolni.És nem ijesztgetni akarlak, csak reálisan leírom mi van.Nekem egyedül anyukám mondta mindig, hogy kegyetlen fájdalom, a barátaim kb ilyeneket írtak mint az elõttem írók.Még jó, hogy anyum felkészített, így nem ért váratlanul annyira...:) DE túléled!És ami nem öl meg, az megerõsít.És az tényleg fantasztikus érzés, mikor meglátod a babád:)
Mindenkinek más. Nekem nem fájt de borzalmas volt. A vajúdás 3 óra volt össz vissz, ment minden gyorsan, kellemetlen volt de igazából akkora fájdalom nem volt. Aztán jött másfél óra kitolási szakasz, amikor a baba ki-be csúszkált és teljesen eröm alatt voltam, elkeseredve, de már császározni nem lehetett. az egyetlen pozitív az volt hogy a bébinek szuper szívhangja volt. de azt nem kívánom senkinek sem. nekem a gátseb sem fájt igazán utánna.
Van akinek nagyon hosszú fájdalmas szülése van, de van olyan is akinek nagyon gyors és könnyû szülése van.Barátnõm például azt mesélte, hogy neki egyáltalán nem fájt a szülés, mikor meg lett a baba meglepõdve kérdezte a dokit, hogy "ennyi volt"?Nálunk nincs is lehetõség fájdalomcsillapításra. Én több napig vajúdtam, a végén már tolófájásaim voltak de vissza kellett õket tartanom, nekem az volt a legrosszabb , hogy nem nyomhattam, ráadásul császár lett a vége!
Vajúdás kellemetlenebb volt.
Tényleg nagyon fájdalmas, de egyáltalán nem "borzalmas". Ha sikerül rákészülni, és minél többet megtudni a folyamatról, akkor nagyon szép is lehet, a fájdalommal együtt. Egyébként a fájdalom maga a vajúdás alatt szerintem erõsebb, kitoláskor már kevésbé érezni, viszont ott meg elég nagy erõt kell kifejteni... Szép íve van az egésznek, amikor benne vagy, akkor nincs természetesebb annál, mint ami éppen történik. Szép szülést Neked!
Nekem a vajúdás volt rossz, fõleg, mikor a doki tágított. Azt hittem meghalok.
A vajúdás rosszabb volt, majdnem egy napig tartott. A kitolás hamar megvolt negyedjére meg is volt a baba.
Indított szülésem volt, 8-kor kötötték be az oxit, pontban 11-kor megszületett a lányom. Nekem a vajúdás sokkal fájdalmasabb volt, a kitolás már egyáltalán nem fájt, az kb. 15 perc volt. Nem tudom, hogy ha magától indult volna be, akkor mennyire fájt volna. Azt tudom, hogy közben én azon gondolkoztam, hogy nem lesz több gyerekem :) Rá 1-2 hónappal viszont már szívesen szültem volna újra :) A varrás volt még elég kellemetlen.
ezt már én is hallottam azért nem tudja senki pontosan felidézni mert a természet így oldja meg hogy újra vállalkozzon rá a nõ.
Utólag mindenki kevésbé fájdalmasnak látja (az agy jól mûködik, letompítja a kibírhatatlan fájdalom teljes érzetét, utólag meg el is halványul). Annak, aki azt mondja, azt hitte, hogy meghal annyira fájt, annak is legalább 1, 5-2x annyira fájt, mint amire emlékszik. Az én fiam nagyon hamar megszületett, délelõtt fél 11 körül repesztettek burkot, és háromnegyed háromkor már felsírt. A vajúdás sokkal rosszabb volt, a szülés már szinte megkönnyebbülés volt nekem. Szerencsére a gyerkõccel minden rendben volt, nálam lépett fel komplikáció, de végül meg tudták oldani:) Ezzel együtt is életem legszebb órái voltak, és remélem lesz még részem benne. Nem kaptam fájdalomcsillapítót és gyerek voltam még jó alacsony fájdalomküszöbbel, de óriási szerencsém volt és van azóta is a fiammal.
hát nekem brutális fájásaim voltak. a hátam közepére se kívánok még egy szülést.
Hát nem tudom, nekem annyira nem volt borzalmas. A vajúdás végén volt egy 20 perc, amikor már összefolytak a fájások, azt hittem, ott maradok az asztalon, akkor kezdtem künyörögni a dokinak, hogy csináljon valamit. Utána a kitolást már nem is éreztem. Nekem ami nagyon fájt, az a varrás volt.
Én EDA-val szültem így a vajúdás egyáltalán nem fájt! A kitolási szak elõtti 1 óra volt kemény, amikor már eda-t nem adtak, de kibírható volt. Márciusban, hóesésben szültem így a hideg ablaknak nyomtam a fejem, az nekem tök sokat segített! A kitolásnál nem emlékszem örült nagy fájdalomra, de én toló fájások nélkül nyomtam. Ott már csak a tolásra koncentráltam, valamint, hogy minél elõbb meglegyen a baba. Burokrepesztéstõl számítva 4, 5 órán belül meg volt a baba, ebbõl a kitolás kb. 15-20 perc.
a vajúdás rosszabb volt, de azt még kibírtam, csak nem tágultam elégg, és végül oxitocint kaptam, na ott azt hittem meghalok. nem tudom hány fájás volt oxival, mondjuk talán 5 vagy 6, nem tartott sokáig, de rendesen halálfélelmem volt akkor. utána a kitolás már nem fájt egyáltalán. akor kellett nyomnom, amikor jött a fájás. csak már iszonyú gyenge voltam akkor, mert elõtte 20 órát vajúdtam , éjjel nem aludtam , nem ettem már rég...de az már nem fájt, csakalig volt rá erõm. de végül mikor kibújt a babám, akkor megszûnt minden fájdalom. :) nyugi, te is túléled majd, mint itt mindenki.
Nekem a tolas megkonnyebules volt, par nyomasra kint is volt (gatmetszessel), viszont egy nap vajudas az fajdalmas volt annyira hogy emlekszem beszelni nem tudtam, szerencsere raereztem hamar hogy vegyem a levegot es valahogy kiabalas nelkul kibirtam. Estetol reggelig vajudtam es egybol 2 perces fajasaim voltak amik egyre egyre erosebbek voltak. en csak azt hajtogattam hogy nem birom nem birom ki es adjanak valamit.. Masodik babamat varom, 2 hetem van hatra..hat izgulok..
talán a vajúdás rosszabb de tudni kell közben hogy az miért van és ha utánaolvasol-kérdezel nem olyan misztikus.mindennek megvan a miértje.és a legjobb hogy amint kint van a baba mintha elvágták volna, mármint a fájdalmat.
A vajúdás rosszabb, olyan végeláthatatlannak tûnik, a tolás megkönnyebbülés, lehet hogy jobban fáj akkor, de rövidebb, így az emberben nem az marad meg utólag. A tolásnál, már tudod, hogy mindjárt vége.

Én egy 28 éves nő vagyok. Nincs még gyermekem de szeretnék a közeljövőben. De egy valamitől félek, hogy elviselhetetlen lesz a fájdalom amit szülés alatt kell átélni! Tényleg olyan szőrnyű?

Legjobb válasz: nem :) ha elviselhetetlen lenne, nem népesedett volna túl a bolygónk... viccen kívül: igen, fáj. van akit jobban megvisel, van akit kevésbé, mert a fájdalomtûrési küszöb mindenkinek máshol van. de korántsem kibírhatatlan, és hozzám hasonlóan, sokan már a szülõágyon azon viccelõdnek, hogy mikor jöhet a következõ. szerintem sokat számít, hogy az ember lánya hogyan áll hozzá. nekem segített, hogy a fájdalmat nem "ellenségként" éltem meg, folyton azt mondogattam magamnak ,hogy minden fájással közelebb vagyok ahhoz, hogy végre megöleljem a babámat. Egyébként elsõ baba, mégis meglett másfél óra alatt ,nem repedtem, nem vágtak. szerencsés vagyok :D

nem :) ha elviselhetetlen lenne, nem népesedett volna túl a bolygónk... viccen kívül: igen, fáj. van akit jobban megvisel, van akit kevésbé, mert a fájdalomtûrési küszöb mindenkinek máshol van. de korántsem kibírhatatlan, és hozzám hasonlóan, sokan már a szülõágyon azon viccelõdnek, hogy mikor jöhet a következõ. szerintem sokat számít, hogy az ember lánya hogyan áll hozzá. nekem segített, hogy a fájdalmat nem "ellenségként" éltem meg, folyton azt mondogattam magamnak , hogy minden fájással közelebb vagyok ahhoz, hogy végre megöleljem a babámat. Egyébként elsõ baba, mégis meglett másfél óra alatt , nem repedtem, nem vágtak. szerencsés vagyok :D
Szerinted, ha annyira elviselhetetlen lenne, hányan vállalkoznának gyerekszülésre esetleg több alkalommal is? Nekem 4 gyerekem van és nem mondom, hogy nem fáj a szülés, de itt vagyok, kibírtam. Azt az érzést pedig, amikor kibújik a baba és hirtelen elmúlik minden addigi fájdalom, nem lehet leírni, csakis átélni lehet. A különféle szüléstörténetekkel ne foglalkozz, van aki így éli ki magát, hogy olyanokat ijesztget, akik még nem szültek, bár nekem fogalmam sincs némelyeknek miért jó ez..mit kompenzálnak az ilyen rémmesékkel. Lehet, hogy magukat akarják ezzel jobb színben feltüntetni. Nem tudom, miért , de nekem sosem jutott eszembe, hogy mások elõtt feltupírozzam a szülési fájdalmat..pedig tényleg 4x volt benne részem. :) ) Tehát emiatt ne félj, bõven ki lehet bírni. Nagyon sok ismerõsöm még a szülõágyon azt mondta, hogy soha többet nem fog szülni, de amikor eltelt néhány nap és a kezében volt a babája, akkor már azt mondták, hogy minél hamarabb szeretnének még egy babát :) ) Tehát csak hajrá! kibírható a szülés :) ))
Én is baromira be voltam parázva, és éppen ezért a legutolsó pillanatban indultam csak el a kórházba!De megnyugtathatlak, hogy nem is olyan vészes! Persze fáj, nem is kicsit, de ki lehet bírni!Egy jó tanács : NE SÍRD EL MAGAD, mert az elveszi az erõdet!Nekem hajnali 4kor kezdõdtek a fájások, délután 5kor vettek fel a szülészetre és este 22:36kor meglett az én tündérem! És amikor legelõször megpillantottam, el is felejtettem mindent.Ezt sokan mondták nekem, amikor terhes voltam, de nem hittem el, hogy el lehet pillanatok alatt felejteni a fájdalmakat! Pedig tényleg!Akkor már semmi nem számít, csak a pici!
Mindenki másképp éli át, és ezért nem fogod tudni, hogyha eljön az idõ neked milyen lesz.Amikor a fiammal terhes voltam, végig attól féltem, hogy nagy fájdalmaim lesznek és szenvedni fogok 2 napon keresztül..(mert volt aki ezt mesélte nekem...) De amikor eljött a szülés ideje, az olyan gyorsan meglett, hogy nem volt idõm félni se...Amikor a kórházba mentem 36 perc alatt megszületett a fiam.A legnagyobb problémám az volt, hogy nagyon szomjas voltam(augusztus és nagy meleg) és olyan érzésem volt mintha "hasmenés" gyötörne...Szóval én nem szenvedtem, de gondolom van aki igen, mert biztos vannak olyanok akiknek több órás vajúdása volt.De szerintem Õk is azt mondják, hogy megérte mert kaptak egy szép kisbabát....Bár én amikor szültem még nem alkalmazták, de ma már kérheted az érzéstelenítõt is a gerincedbe....(de lehet hogy nem jól tudom???)
mivel 2 fájás közt nincs fájdalom és amikor kibújik mintha elvágták volna plusz azok a hatalmas érzelmek amik felspanolják az endorfint, tényleg kibírható. ne úgy képzeld el, hogy állandóan fáj, bár a végén egyik éri a másikat, de ettõl nem kell félni. Írtam egyszer ide valakinek, hogy én arra gondoltam, hogy 15-20 cm-t kell megtennie és ez így olyan bagatell. Hozzáteszem 10 órát vajúdtam, de életem eddigi legcsodálatosabb élménye volt!!!
Nagyon fáj, de bõven megéri! Gondolj bele, nem lehet egy emberi életet összehasonlítani azzal a pár óra kellemetlenséggel. Az igaz, hogy csak a nõk képesek arra, hogy egy ilyen után, még másodikra is tudjanak gondolni.
Én abszolut nem használom a fájt szót a szülésre. A vajúdást abszolut ki lehtett bírni , semmi rossz nem volt benne. Maga a kitolás meg feszített, de nem fájt. És nem beszélve arról, hogy tudod, miért csinálod. De én úgy gondolom, hogy amíg valaki így fél a szüléstõl, nincs felkészülve rá.
Nyugodtan kövezzetek meg, de szerintem a szülés olyan, mint a tetoválás.Tudod, hogy a jó cél érdekében csinálod, vagy hogy valami jót, szépet "kapj" az akció után, így kibírod a vele járó fájdalmakat:)
Az olyanoknak mint te, feltalálták a császármetszést és egyéb módszereket.
Nekem nagyon gyors volt a tágulás, ezért szinte az elejétõl egybefolytak a fájások. Én nem mondanám h tudtam közbe pihenni meg ilyesmi:) Ez teljesen egyéni. De érdekes módon terhesen sose féltem egy pillanatra se a szüléstõl. Szerintem nagyon fáj, de ez az áldozat azért, hogy egy édes, gyönyörû babád legyen:)

Tényleg olyan gáz, hogy nem fogytam még le szülés után?

5 hónapos lesz nemsokára a fiam. A nemrég egy rokonom megjegyezte, hogyugyan fogyjak már le, mert nekem nem állnak olyan jól a hurkák, mint a babámnak. Nem fogyókúrázom, mert szoptatok még, igyekszem eleget enni és inni, hogy ne menjen el a tejem és tápláló maradjon. Még nem fogytam egy dekát sem, néha zavar, de úgy vagyok vele, hogy ha abbahagyom a szoptatást úgyis nekiállok intenzíven diétázni, tornázni. Kinek mikorra sikerült leadnia a terhességi pluszt?

Legjobb válasz: Én összesen 11.5kg híztam,a babám májusban született.kb.2 hónapos volt,amikor már semmi nem volt rajtam,a hasam is teljesen vissza húzódott.6.5 hós koráig szopizott,én nem fogyóztam.Szeretek mozogni,nyáron min.2 órát sétáltunk naponta.Sztem ez alkati dolog is.2 gyerekes anyuka

hú, de beszóltam volna a kedves rokonnak... az biztos. (talán, ha a férjem mondta volna, de o sose mondana ilyet) amugy ezen gondolkoztam a napokban, hogy ha fogy az ember, akkor méreganyag szabadul fel a szervezetben, és ha szoptatunk hova kerul. aztan mondta a doki, hogy egy része bizony at a babába a tejjel, es néha ha rossz mereganyag kerul at (ami nagyon nagyon ritka), akkor az rossz a babanak. szóval van jó oldala is, hogy nem fogysz, a szervezet tudja, hogy mibõl kell fogynia, neked meg valoszinuleg nincs olyan tipusu felesleged. merthogy ez nem csak a kalóriakról szól, ha arról szólna, nem tiltanak a fogyokurat (de nemcsak a tej miatt tiltjak). nem ertek hozza, de szerintem semmiképpen ne aggasszon a kérdés, az ilyen "jóindulatú" rokonokkal meg ne foglalkozz. a természet jól csinált mindent, nem véletlen van így, ahogy van. (én leadtam a baba elott 40 kilót, 20 vissza is jött amióta terhes vagyok, és a dokim midnig megemliti, és nem hiszi el, hogy nem eszek sokat (inkabb amiatt aggodok, hogy keveset eszek, es ritkan), és marhára nem vagyok hajlandó a súlyom miatt stresszelni. van egy csomo dolog, amit nem ehetunk, ihatunk, szoptatas alatt még több, el vagyunk vagva a termeszetes mozgastól (nekem ez heti 4-10 óra aktív mozgast jelentett), akkor nehogymár csodálkozzunk, hogy hizunk. (mar akinek olyan a genetikaja)
Én összesen 11.5kg híztam, a babám májusban született.kb.2 hónapos volt, amikor már semmi nem volt rajtam, a hasam is teljesen vissza húzódott.6.5 hós koráig szopizott, én nem fogyóztam.Szeretek mozogni, nyáron min.2 órát sétáltunk naponta.Sztem ez alkati dolog is.2 gyerekes anyuka
Elõzõ vok.Ja, és szeptember óta naponta szobabringázok, felüléseket csinálok+heti 2x kondizok(itthon, este, miután a baba elaludt)!
Szia!Én is nagyon el vagyok keseredve mert 60kg kezdtem a terhességet, 75kg szültem (5hónapja)!6hét alatt lefogytam 65kg és most 68kg vagyok!Tehát lement 7kg.és nem szoptatok.
Nekem is van feleslegem, 5 kiló. Szerencsére engem a család dícsér, hogy "le ne fogyjak, olyan jól nézek ki". De engem nagyon zavar. Most 6 hós a lányom, és én sem fogytam szopi alatt, a kalóriákat meg nem fogom számolgatni... Nálam mindig a mozgás jött be, de most ilyen vacak idõben be vagyunk zárkózva, ráadásul vizsgákra is készülök, ha idõm van, tanulok (ülve, fekve), úgyhogy ez sem segíti elõ a fogyást. Én már kinéztem a közelben egy konditermet, majd eljárok ha a leányzó nem szopik. Este, ha már lefeküdt, és apa itthon van, lemegyek heti 2x-3x egy órára, még a lelkemnek is jót fog tenni. Ha pedig jön a jó idõ, akkor többet fogunk sétálni, jönni-menni, ahogy majd Ti is, az is jó zsírégetõ! Ne hallgass a károgásokra, ha elhatározod magad, meg fogod tudni csinálni! És ráérsz szépen lassan fogyni, ez nem lóverseny! :)
Ne törõdj senki véleményével, a babád a fontos, és , hogy tudd szoptatni.Én szülés után két héttel már 12 kg-t leadtam, aztán szoptatás alatt (6 hó-ig) vissza is jött mind, pedig rengeteget sétálok vele.Már két hónapja nem szopizik, nem is eszek sokat, de az aktív torna még nem indult be.Remélem hamarosan leadom a felesleget:-) Sok sikert Neked is.
elsõ vagyok: 5 hónap után még rajtam is volt bõven, most 17 hós a csajszim, és még mindig nem vagyok a régi. De közben a tesó is növöget a pocimban 18 hetesek vagyunk, úgyhogy egy darabig esélyem sincs vissza szerezni a régi súlyomat....de teszek rá... A fõ a gyerkõcök egészségesek legyenek.
szia, Mivel szoptatsz, í7gy nem hiszem, hogy nem ment le egy dkg sem. A szoptatás napi -500 kalória, nem kell többet enned. A tejed attól még finom lesz és tápláló, csak normálisan egyél, és igyál 2-3 liter folyadékot. Ja, ne hidd, hogy fogsz tornázni szopi után. Mert minden idõdet le fogja kötni a szaladgáló babócád..:)
Szia! Én az elõzõ terhességnél 23 kilót híztam, 68-ról 91-re, vagy másfél évig voltam 83 kiló szülés után. Soha nem érdekelt.Most már kb25 kilónál tartok, de nagy ívben nem érdekel, majd lemegy. Imádom mikor a szuperanyuk okoskodnak, dicsekszenek , hogy csak 8 kilót híztak és az is lement 3hét alatt.Boáá.Hál istennek nem vagyunk egyformák. A károgókkal ne foglalkozz!
Szia!Én 13kg-ot szedtem fel 40hét alatt akkor be kelett feküdnöm a korházba 2hét alatt 3kg-jött fel igy összesen 16kg 42hétre dzületett a kisfiam 3500gr a korházból -5kg al jöttem haza 6hét szopi alatt visszajött 6kg most 9hós a kisfiam még szopizik nem akar lemenni rólam a fölösleg, de engem sem az érdekel, hanem, hogy a picikém egészséges legyen.Ne foglalkozz senkivel
Elsõ: Nehogy már e miatt búsulj, én még szülés után is 80 kg voltam, 65-el kezdetem a 2. babát. Lemegy ne izgulj! Kitartás. Ha a párodat nem zavarja, akkor tojjál a többiek fejére.
A kérdező hozzászólása: szuper... még pár ilyen válasz és tényleg csõdtömegnek fogom érezni magam amiért még mindig ekkora vagyok...
A kérdező hozzászólása: pedig nem ment le semmi... 71 kilóval jöttem ki a kórházból és most is annyi vagyok.
rólam se ment le egy deka sem, pedig már 2ésfél éve szopizik a Picur..azt mondta egy doki ismerõsöm, h alkati kérdés.h kinek hogy raktároz ilyenkor a szervezete..de megnyugtatott legalább: aki nem fogyik ilyenkor, annak lesz minõségi a teje:-)

Szülés előtti napokon tényleg nem mozog olyan sokat a baba?

A 40. hétben járok, de a baba nagyon sokat mozog. Többet, mint eddig:)

Legjobb válasz: Nekem mozgott szülés elõtt, de valóban az az általános, hogy "megnyugszik" a baba. A hascsikarás nekem a szülés kezdete volt (sûrû székeléssel párosítva). + az elsõ fiamnál hánytam is egyet :o( Hát ürül a szervezet, ami jó. Szép szülést! :o)

Nekem mozgott szülés elõtt, de valóban az az általános, hogy "megnyugszik" a baba. A hascsikarás nekem a szülés kezdete volt (sûrû székeléssel párosítva). + az elsõ fiamnál hánytam is egyet :o( Hát ürül a szervezet, ami jó. Szép szülést! :o)
Figyi az nem biztos, hogy sima hascsikarás. Nézd a csikarások között eltelt idõt. Ha sûrûsödik, vagy erõsödik, akkor nem valószínû hogy csikarást.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!