Találatok a következő kifejezésre: Tényleg annyira válik az (7 db)

Tényleg annyira nehézzé válik az ember lányának az élete egy baba vállalása esetén? Tényleg le kell mondani a főiskoláról, a normális munkáról? Valóban akkor járok jól, ha most nem tartjuk meg a babánkat?

A családom részér?l megkaptam, hogy azonnal vetessem el a babám, mert tönkre teszi az életem, az apukája úgy is elhagy, nincs még állandó munkahelyem, a f?sulit ott kell hagynom, stb indokokkal. Párom is ezekre az indokokra hivatkozva akarja az abortuszt. /kivéve az elhagyás/ (tény, az ? keresetéb?l fogunk egy ideig élni csak, mert max 36eFt/hó támogatásra vagyok jogosult)

Legjobb válasz: Én is 21 vagyok és a férjem 30. Nemrég szültem tervezett baba volt. Én otthagytam az egyetemet és munkám se volt. A családba mindenki nagyon örül. Az viszont igaz h nem könnyû egy babával még segítséggel és jó kapcsolatban sem! Én most itton vagyok azt 1-2év és akkor kezdõdik az élet. Vágytam a kicsire de most jöttem rá hogy más minden és nem olyan min elképzeltem! (megbánni viszont nem bántam!)

Én is 21 vagyok és a férjem 30. Nemrég szültem tervezett baba volt. Én otthagytam az egyetemet és munkám se volt. A családba mindenki nagyon örül. Az viszont igaz h nem könnyû egy babával még segítséggel és jó kapcsolatban sem! Én most itton vagyok azt 1-2év és akkor kezdõdik az élet. Vágytam a kicsire de most jöttem rá hogy más minden és nem olyan min elképzeltem! (megbánni viszont nem bántam!)
Ha igazán nem akarod az abortuszt, életed legnagyobb hibáját követed el, ne tedd! Egy életre fájni fog!
Lehet nehezebb, de a legszebb! Az abortusz minezeknél sokkal nehezebb!
Ezt beszéljétek meg mégegyszer. Jó lenne tudni, hogy te szeretnéd-e. Az apa szerintem csak megijedt. 2. válaszoló Írj...!!!
Nekem is nagyon nehéz volt döntenem. Kérdés: tervezett baba volt? Ha igen, akkor a párod milyen jogon kér téged az abortuszra, ha meg nem terveztétek, akkor szerintem nem kell mondanom, hogy mi a helyzet!. Nem írtad, hogy hány évesek vagytok. Érdekelne. Kérdés 2: te szeretnéd a babát? Az én szüleim se örültek neki, sõt a páromnak se nagyon. Egész fiatalon dolgoztam már, és tanultam is. 23 évesen megismertem a párom, õ 38 éves. 15 év van köztünk. A sarkamra álltam, mert akartam a párom és a babám is. A család ma már körülrajong, imádják a leendõ unokát, stb. Saját életedet kell élned, nem a családodét. Ha nem szeretnéd a babát, akkor nincs kérdés. Tény, hogy nagyon nehéz lesz neked, de nem a világ vége egy baba, hanem õ az élet. Érte érdemes élni. Írd meg, hogy mi lett a dologból, kérlek. 12 hetes kismama.
Szerintem ha nem lesz támogatásod, akkor vetesd el. Hiszen a caládod és a párod is az abortuszt szeretné. Ha elhagy, akkor mégnehezebb lesz felnevelned, fõleg hogy a szüleid is neheztelnek majd rád. A fõsulin halaszthatnál, vagy átmehetnél levelezõre, de támogatás nélkül ez is nagyon nehéz. Utána nehéz lesz munkát vállalnod (persze baba nélkül is nehéz). Én elõbb megteremteném a gyereknek az anyagi hátteret és kivárnám a megfelelõ alkalmat.
Ha akarod a gyereket, el ne vetesd!!!Barátnõm 5 éve pszichiáterhez jár a rossz döntése miatt!És azóta hiába akar másik gyereket, nem fogan meg! De hogy tudsz így a férjeddel egy ágyba bújni és kedveskedni vele?Ezzel az emberrel akarsz élni örökké?Ilyen családi elnyomásban?
A kérdező hozzászólása: Ezt a kérdést elég régen tettem fel. Másfél éve. Azóta saját bõrömön tapasztalom a választ. Igen nehéz az élet egy babával:D Mert itt potyog a váza ott a bébi, neked meg két kezed van, és egyiket sem akarod a földrõl felszedni. A kérdést kiváltó babát nem tarthattam meg, apát váltottam, és született egy gyönyörû kisfiunk, aki most fél éves:D Szépen élünk egy fizetésbõl egyenlõre, a fõsulin kihasználom az egy év passzív lehetõséget, addig babusgathatom a cseppem, edzõdhetek, diploma után meg irány dolgozni. És ami a károgókat illeti(család, stbek) nem nehezebb a picivel az élet, max a kezek száma kevesebb mint amennyire szükség lenne:d, és kéne még pár plusz nyugodt óra aludni! Ezt leszámítva életem legjobb döntése volt, hogy a babát válaltuk a párommal, és anya lehetek.
Szia! Nektek kell megbeszélnetek, hgoy mi legyen! De ha szeretnéd megtartani, akkor azt egyértelmûen mondd meg párodnak!A fõsulin akár halasztást is kérhetsz. Nem lesz könnyû, ahogy ezt más is írta már, de ha szeretitek egymást, minden rendben lesz! Párod szerintem kicsit megijedhetett. Ezért kéne leülnötök, mindent átbeszélni alaposan.
szia! nagyon sajnálom hogy az elsõ babát nem tarhattad meg. Én ugyanolyan helyzetben voltam, mint te, de megtartottam. ugyanezeket mondták nekem..már 1 éves a kisfiam, és imádja mindenki, maxmimálisan támogatnak, de azért aggódnak a jövõ miatt. Nagyon gratulálok a fiadhoz! És most jön majd a neheze!!! amikor 6 kéz is kevés lesz!!! :) Jó egészséget és bOldogságot kívánok nektek!!!!
Szia! Én pont ugyanebben a helyzetben voltam egy éve. Én is megkaptam a kioktatást az egész családtól, mégis a szivemre hallgattam. A párommal az elejétõl fogva örültünk a jövevénynek, csak a környezetem reakciójától tartottam kicsit. De ennek ellenére egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy el kéne mennem abortuszra. Most pedig már itt fekszik a kiságyban az én meseszép kisfiam. Az egyetemet egy évre szüneteltetem, aztán levelezõn folytatom. Igaz, rengeteg áldozattal jár a picur, de nagyon megéri. Most õ a család kedvence :) )) Senki nem tudja nem szeretni. A párommal majd csak késõbb tervezünk lagzit, de igy jó minden ahogy van. Most költözünk külön a szüleimtõl. Látod, nekünk sem volt egyszerû a helyzet. Azt már ne is emlitsem, hogy a párommal különbözõ állampolgárok vagyunk :) )) Az értékrendem nem engedné, hogy elvetessek egy babát. Ehhez tartom magam. Ha a picur jönni akar, annak megvan az oka :) ) Remélem úgy döntesz, ahogy neked a legjobb.
Huha, ez gyorsan ment!:)
tehát azt a babát elvetetted, majd nemsokára lett új párod és teherbe is estél tõle, és ezt a babát meg is tartottad....jól értem? mindez elég gyorsan történt, úgy látom. mi változott ilyen rövid idõ alatt, hogy ezzel a ásodik bab áv al m ár nem mentél abortuszra?
Sajnálom, hogy annak idején nem tudtad megtartani a babádat. De gratulálok a fél éves picidhez :) Én írtam, hogy éppen érettségi, meg estin tanulás meg ilyenek. Azóta nekem is jól alakultak a dolgok, már két éves a fiam, és jelentem, tök jól megy a suli, tényleg egyetemre járok :) Majd most a vizsgák után kiderül, mennyire hatékonyan :) De asszem azért azt már most lehet látni, hogy nem lehetetlen pici gyerek mellett tanulni. Majd ha visszamész suliba, te is meglátod, kicsit stresszes, kicsit idegtépõ, de pl. nekem már az kárpótlás, amikor a környezetem elismer, hogy mennyire jól összehangolom a dolgokat. Csak odafigyelés kérdése, és megy.
Meg ne haragudj, nem bántani akarlak, csak egyáltalán nem értelek. Nem csak arról van szó, hogy én nem mentem át azon, amin te. Olvasom a kommentjeid és az elején még azt írtad, hogy csak az anyukád nem áll melletted, a párod is megsiratja a kicsit, meg az õ szülei is támogatnak, a következõ oldalon már senki nem támogat. Felteszel egy kérdést, amire rengeteg válasz érkezik és a végén az jön ki, hogy köszi szépen, de senki nem úgy gondolkodik, ahogy te. Nem tudom, hogy mivel tudnánk mi életben tartani azt a babát? Bocs a kemény szavakért, de én az ilyen hozzáállást nem értem. És nehogy azt hidd, hogy mindenki másnak sokkal könnyebb. Az a különbség, hogy van, aki meglátja a lehetõséget bizonyos szituációkban, van, aki nem. Sajnálom, hogy a ránézésre könnyebb (inkább kényelmesebb)utat választod. Minden jót!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm minden válaszolónak a válaszokat, sajnos, hiába erõsítettek meg abban amit eddig is tudtam, sajnos senki más nem gondolkozik így. 9én mennem kell.
A kérdező hozzászólása: Igen, várnám a babát. Nagyon. Nem tudok kiszakadni, abból a kegyetlen körbõl, hogy én élhessem az életem. Számtalanszor úgy alszom el, hogy a babámmal "beszélek", és kérem a bocsánatát. Soha nem tudom meg ki is lett volna. És sajnos tisztában vagyok azzal is, hogy akár utoljára érezhetem az anyaság minden boldog, és kevésbé kellemes pillanatát. Sajnos feladtam, és ez a gyengeség a pici életébe kerül. (és egy darab belõlem is meghal)
A kérdező hozzászólása: 21éves vagyok, a párom 30. Engem félt, azért nem akaja, hogy megtartsuk, de tény, hogy nem mostanra terveztük a picit. És mikor azt hiszi nem látom megsiratja a picit. Az apai nagyszülõk nagyon szeretnék, és szakítás esetén is mellettem állnának, csak az édesanyám ellenzi. Az abortusz papirmunka részét ma reggel a laborral kezdtem meg, de az utolsó percig remélem nem jutunk el a végére
A kérdező hozzászólása: most is dolgozok, de sajnos nem nagyon akarnak véglegesíteni, nem lesz meg a biztosítási idõm.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat.
2. válaszoló Ha talpraesett vagy és rugalmas, akkor nem kell lemondanod semmirõl a baba miatt. Lehet tanulni mellette is, és dolgozni is. Aki kitalálta, hogy a baba mellett nem lehet csinálni semmit, az hülye (bocs). Max 1 éves koráig kell jobban vigyázni, utána kicsit szabadabb lehetsz. A szüleid lehet, hogy jót akarnak, de ezzel a hozzáállással csak összezavarnak téged. Nagyon sajnálom... Ne vetesd el szerintem, megbánod. Az életed az abortusz után nem biztos, hogy olyan jól alakul, mint ahogy a szüleid eltervezték. Nehéz lesz, de a pici kárpótol majd mindenért, és a szüleid, ha meglátják a babát örülni fognak.
Teljesen egyetértek az utolsó válaszolóval. Az abortuszt életed végig bánnád, akárhány csemetéd is lenne késõbb. Nem tisztem helyetted dönteni, de szerintem semmi sem történik véletlenül. 35 hetes kismami
Ha megtartod a babát, tény, hogy nem úgy fog menni a dolog, ahogy a "Nagykönyvben" meg van írva, de minden csoda három napig tart! Hidd el, a szüleid is boldog nagyszülõk lennének, és bár nehéz, de a fõsulit is be tudod majd fejezni, fõleg, ha családi segítséget is kapsz. Nem ismerem az érzelmi hátteret a családban/pároddal kapcsolatosan, de ha a párkapcsolatod fix, közösen tervezitek a jövõt, én nem vetetném el. Millió nõ lenne a helyedben, akinek soha nem lehet babája, és ha te sem szeretnéd, akkor örökké bánnád, ha mégis az abortuszt választanád.Beszélj a pároddal, és õ álljon melletted! Ha ketten együtt akarjátok, akkor minden meg fog oldódni! Fel a fejjel, hallgass a szívedre!
Szia! Egyik barátnõm is fõsuli alatt lett terhes, õt azonnal otthagyta a pasija, még nagyon friss volt a kapcsolatuk és hát felelõtlenek voltak, nem védekeztek... Ennek ellenére fel se merült, hogy elvetetné a babát. Nappali tagozatról kijött levelezõre, de simán folytatta a fõsulit, idén végez. És van egy angyali szépségû kétéves kislánya.:-) Az egész családja imádja, elõször nem volt neki könnyû, de aztán mindenki melléállt. Õ is csak az alap gyest kapja, mivel nem volt elõtte munkahelye, de pl. a TGYÁS mindenkinek jár és kap családi pótlékot is. Ezen kívül ha tanulsz, jogosult vagy jó pár kedvezményre. Én nem látok indokot, hogy miért kellene elvetetned a kisbabádat. Gondolj bele, ott egy pici élet a szíved alatt, és csak tõled függ, mi történik vele. Soha nem fogod magadnak megbocsájtani, ha megölöd a gyerekedet. Ráadásul még mindig sokszor elõfordul, hogy abortusz után többé nem esik egy nõ teherbe. Nem feltétlenül orvosi okból, sokaknál egyszerûen pszichológia. Tarts ki! Minden jót neked!
A kérdező hozzászólása: Az utolsó válaszolónak: Te sem válaltad volna a babád, vagy te is feltetted volna ezt a kérdést, ha a párod sem, a családod, SENKI nem állna most melletted. Az a tény, hogy belehaltam mikor megkaptam az igazolást, mehetek abortuszra, az senkit sem zavar, sõt. A környezetem szerint csak ezt dönthetem.
Gratulálok!!!!Örülök, hogy jól alakultak végül a dolgok! Sok boldogságot Nektek! :)
Nem biztos, hogy berúgott. Partidrog miatt is lehet.
A kérdező hozzászólása: Tuti, hogy nem drogozott.Csak szimplán ivott.De tényleg lehet, hogy egy pillanatképre sem emlékszik?

A Defendo tényleg annyira rossz lenne? Olvastam itt az oldalon a sok negatívumot. Tanul valaki Defendot? Érdemes elkezdeni?

Legjobb válasz: Az ilyen Defendo, Krav Maga, stb. "önvédelmi" oktatásokkal a baj, hogy általában pénz lehúzásról szól. Emiatt is nem nagyon szoktam ajánlani az ilyeneket még hobbi célre sem.

Az ilyen Defendo, Krav Maga, stb. "önvédelmi" oktatásokkal a baj, hogy általában pénz lehúzásról szól. Emiatt is nem nagyon szoktam ajánlani az ilyeneket még hobbi célre sem.
én csináltam egy darabig modern defendo változatot. akkor van értelme elkezdeni, ha már van egy alap küzdõsport amit ismersz, pl jártál bokszolni 3-4 évet. akkor ezt teljesen jól ki lehet egészíteni a defendo nyújtotta taktikai ismereteivel, piszkos trükkjeivel. szóval kiegészítõ sportnak tökéletes, kezdõként meg nem.
A kérdező hozzászólása: És, ha megy mellé sparring, akkor jó lehet?


Tényleg annyira gáz, ha valaki az autósiskolában tanul meg vezetni?

Ennél a kérdésnél írják többen, hogy rég rossz, ha ott vezet valaki el?ször.

Legjobb válasz: Miért lenne gáz? Azért van az autósiskola és azért fizetsz az oktatónak, hogy megtanítson vezetni.

Miért lenne gáz? Azért van az autósiskola és azért fizetsz az oktatónak, hogy megtanítson vezetni.
Azért van az iskola! Az a gáz, ha egy szülõ van olyan felelõtlen, hogy engedi a gyerekét jogsi nélkül vezetni akár faluban is a forgalomban!
Én apám ölében vezetgettem (na jó, kornmányoztam) elõször autót, sõt, korábban motoroztam is, az oktatóautóba elõször beülve mégis kezdõnek éreztem magam - nekem igenis olyan volt, mintha ott tanultam volna meg vezetni. De neked az a fontos, hogy közlekedni tudj, arra kapod elsõsorban a jogsit, a pedálok, váltó meg a kormány kezelését tényleg elmélet alapján is meg lehet tanulni. E miatt ne izgulj, hozzá fogsz szokni elõbb vagy utóbb.
a gáz ha már tudsz vezetni mert vannak rossz szokásaid és ezt nehezen tudod le állitani mikor suliban vezetsz, pl: kéz a válton , 1 kézel vezetsz, 50 es tempo , .... vagy a rosszabb tudsz vezetni azt hiszed mindent tudsz közben nudli vagy 5 ször buksz forgalmin, oktatod mit mond soha sem halgatod meg.
Hát szerintem az elsõ lépésnek az kellene, hogy legyen miszerint beülsz az autóba és elmagyarázzák mi mire való. Én is megkérdeztem, hogy miért nem lehet 3-asban kanyarodni, és akkor mi van? Nem kormánnyal a kezemben jöttem ki anyukámból:) Hasznos dolog az, ha van a családban egy autó és tud rajta az ember gyakorolni. Persze nem forgalomban, de ha normálisan megtanultad a kreszt, sztem nagy baj nem lehet belõle. Tesómat biztosan kitanítom majd, ha rászánja magát a jogsiszerzésre. Nem a jogosítványtól megy az autó! Én például egy hete kaptam a kártyámat és tegnap mertem elsõre forgalomba vezetni. Megkértem egy ismerõst, hogy menjünk ki egy forgalom mentes helyre, ahol gyakorolhatok. Saját kocsimat eddig csak a garázsban vezettem, így nem volt vele tapasztalatom. /szerintem ezt hívják felelõsségteljes gondolkodásmódnak/ Lehet lepontozni, de aki azt mondja, hogy õ bizony 30 óra kötelezõ után profi sofõr az hazudik!!
Egyáltalán nem gáz. Az utolsó hozzászóló az meg no comment... Jogosítvány nélkül a forgalomban vezetni felelõtlenség. És ha elkapja a rendõr akkor egy jó idõre búcsút mondhat a jogsiszerzésnek. Annak még esetleg van értelme hogy mondjuk egy a forgalom elõl elzárt területen pl. kertben gyakorolja a gyerek az elindulást, kuplungcsúsztatást. persze felügyelet mellett. De ezzel vezetési tudást nem szerez, max. kevésbé lesz zavarban ha beül az oktató mellé. Ami nem hátrány de attól nem lesz valaki profi sofõr hogy 15-16 évesen gurult pár méter egy autóval.
A technika kezelése ne vonja el a figyelmedet. Ez a legfontosabb sztem és ezt a köztelezõ 30 óra alatt nehéz elérni :(
Persze, én is ezt írtam, hogy a 30 óra csak a legalapvetõbb rutin megszerzésére elég. Sajnos ezt sokan nem hajlandóak megérteni, így gyakran hallani olyan esetrõl, hogy 17-18 éves sofõr kisodródott a kanyarban és a szembe jövõvel vagy fával ütközött. (Személyes ismerõseim között is volt ilyen.) És azzal is egyet értek, hogy amiben az ember nem biztos azt jobb az oktatótól akkor megkérdezni. De nekem furcsa lett volna, ha elkezdi az oktató mesélni hogy mi is az a három kiálló "izé" a lábamnál, meg ott jobb oldalt mire való az a bot.
Én is akkor vezettem elõször, mivel nem volt autónk sem akkor még, amikor a jogsit letettem, és utána sem volt még kb fél évig. Szerintem nem gáz, ha ott vezet elõször az ember, az oktató elmagyaráz mindent.

Tényleg annyira lehetetlen hogy valaki az első szerelmével élje le az életét?

20 éves vagyok és a barátommal már öt éve együtt vagyunk. Nagyob szeretem. Jól megvagyunk. Soha nem gondolkoztam azon, hogy milyen lenne valaki mással. Jó a kapcsolatunk. Nem veszekszünk semmin max néha kapunk össze, de akkor se tart tovább a harag pár percnél. Az ismer?seink szerint is szép pár vagyunk. De a szüleink állandóan csak azt vágják a fejünkhöz, hogy els? szerelem, úgy se tart sokáig. Plusz a barátom anyja nagyon utál engem mert teljesen eltér? a gondolkodás módunk, és ? még mindig ott tart, hogy "megrontom" az ? pici fiát. Mostmár lassan a költözésen gondolkodunk, de még nincs elég pénzünk rá és a szüleinkre nem számíthatunk. Mit csináljunk, hogy kicsit megbarátkozannak a helyzettel, hogy mi egy pár vagyunk és végre leszáljanak rólunk? :(

Legjobb válasz: nem lehetetlen, de ritka mint a fehér holló :) örülj neki, hogy megtaláltad a másik feled az életben sokunknak ez nem is sikerül... tanulj amíg lehet járj ki minden iskolát és utána kezdj(etek) el dolgozni és költözzetek össze az anyóssal sajnos nem sok mindent lehet kezdeni, de elõbb utóbb hozzá kell szoknia a helyzethez elvégre a "kisfia" is felnõ egyszer

nem lehetetlen, de ritka mint a fehér holló :) örülj neki, hogy megtaláltad a másik feled az életben sokunknak ez nem is sikerül... tanulj amíg lehet járj ki minden iskolát és utána kezdj(etek) el dolgozni és költözzetek össze az anyóssal sajnos nem sok mindent lehet kezdeni, de elõbb utóbb hozzá kell szoknia a helyzethez elvégre a "kisfia" is felnõ egyszer
5 év a mai viszonyokhoz képest szerintem nagyon szép eredmény. Pusztán már ezzel megcáfoltad azt, hogy "úgy sem tart sokáig" :) . Ha ennyi idõ után sem érzed, hogy ellaposodott volna a dolog, és tényleg nem érdekel más - és ugye a párod is így gondolja -, akkor semmi gond. Ez rajtatok áll, nem pedig kívülálló emberek gondolatain, berögzõdésein. Nincs kõbe vésve, hogy az elsõ szerelem meddig kell, hogy tartson, illetve, hogy hányadik szerelmével marad együtt az ember. Ez csakis a két féltõl (tõletek) függ. "Mit csináljunk, hogy kicsit megbarátkozannak a helyzettel, hogy mi egy pár vagyunk és végre leszáljanak rólunk? :(" Szeressétek egymást, és kész. "A kutya ugat, a karaván halad."
Hülye anyósok ennyire nem tudnak mit kezdeni magukkal?! Nemhogy örülnének, hogy normális lányt talált a fiacskájuk. Szeressétek egymást, más véleményére meg ne adjatok. =)
Nem, nem lehetetlen, de a neheze ezután jön majd. Meggyõzõdésem, hogy az elsõ kapcsolatok azért nem szoktak mûködni (ha nem számoljuk a "nem éltem ki magam" típusú vágyódást), mert az ott elkövetett hibákból leszûrt tanulságot mindenki a következõ kapcsolatában kamatoztatja, azaz, ha egy nagyon jó kapcsolatod rámegy egy addig helyesnek vélt viselkedésre, azt a következõben már szem elõtt tartod majd. Azért érdekes ez, mert 20 évesen még olyan nagy pofonokat és változásokat még nem hozott elétek az élet, amelytõl a kapcsolatotoknak és nektek meg kell változnotok. Egy kapcsolatnak ezek a próbái, mert egy párkapcsolat nem attól erõs, mert minden tökéletes benne, hanem, mert a problémák sem tudják szétválasztani a párt. EZEK a problémák még tuti, nem jöttek el, 20 évesen, öt év után minden rózsaszín tud lenni. A kérdés az, hogy amikor ezek a problémák eljönnek, lesz e annyira fontos mindkettõtöknek a másik, hogy ezt megoldjátok. Majd ott ismeritek meg egymást valójában (mert most még felszínesen ismeritek csak egymást és magatokat is). Mondok egy gyakori példát, amit az elmúlt két évben SOKSZOR láttam: adott egy hosszú, több éves kapcsolat, gimiben kezdõdik, egyetemen folytatódik. Minden tökéletes, az összeköltözés is boldogan zajlik, azt hiszik a felek, hogy mivel az életük minden pontján közösen mennek keresztül, ez így is marad. De aztán jön a diploma, az álláskeresés, márpedig EZ az igazi változás. Itt esik le az ember seggérõl a tojáshéj, egyszersmind rá is ébred, hogy húszas évei közepét tapossa, egyetlen partnerrel élt idáig. Lassan harminc éves és életében elõször döntéseket kell hoznia EGYEDÜL. Ez az idõszak súlyos hibákkal és hirtelen felindulásból elkövetett döntésekkel van tele, kapásból fel tudnék sorolni vagy 3-4 párt, aki itt bukott el - ha nem is mind elsõ kapcsolatból! Ilyenkor elõfordulhat, hogy a váltás az egyik félnek nehezen megy, pl tökéletesen csinálta az egyetemet, majd 24 évesen diplomásként jön rá, hogy tulajdonképpen a munkaerõpiacon halálra van ítélve (mert pl bölcsész), hogy az egyetem elvesztegetett energia és évek voltak. Nem egyszerû látni, hogy emberek, akik mondjuk 5-10 évvel azelõtt senkik voltak, jobban haladnak az életükkel. Sok ember ilyenkor elveszíti önmagát, amit a partner nem tud feldolgozni, csalódik a másik félben és rámegy a kapcsolat. Azt se felejtsd el, hogy tizenévesen még teljesen egyformák vagytok, mindenki suliba jár, utána haza, hétvégén bulizni. Van jó fej meg s*ggfej ember, van aki így, van aki úgy néz ki, de nagy különbségek nincsenek. A húszas évek végére ezek a különbségek elkezdenek szembeötlõvé válni, az életutak távolodnak, elõfordulhat, hogy egyikõtöknek sokkal jobban bejön az élet, mint a másiknak. Egyik oldalon áll egy sikeres ember, aki boldog, elhivatott és eredményt eredményre halmoz, a másik oldalon pedig egy megkeseredett, önbizalomhiányos, kényszerpályán tötyörgõ szerencsétlen. A sikeres félnek az esetek többségében ilyenkor kolonccá tud válni a párja, mert nem élheti meg sikereit vidáman, mivel mindig ott egy ember, akinek ez még nagyobb rúgás. Ilyenkor könnyen elõkerül egy hasonlóan elhivatott és sikeres partnerjelölt, aki egy világot nyit meg a partner elõtt, a sikertelen ember meg hirtelen ott marad facéran. Klasszikus buktató még az is ebben az idõszakban, hogy egyszer valamilyen ok miatt, bár komoly válság nem áll be a kapcsolatban, mégis megkopnak az érzelmek. Nagyon sok nõ ilyenkor nyitottabbá válik a világra érzelmileg, és a keletkezett ûr hirtelen beszippant új ingereket. Ilyenkor szoktak a nõk új, mindent elsöprõ szerelembe esni egy új férfi irányába, viszont egy folyamatos biztonságérzetet nyújtó kapcsolatban nem tanulják meg, mennyire hamis ez az érzés; hogyan is tanulnák, hiszen nem éreztek ilyet még soha. A lányregényekbõl azt tanulták, hogy a szívükre kell hallgatniuk, és az egész dolgot egy égi jelként fogják fel. A pasi semmivel sem tapasztaltabb, nem tudja kezelni a helyzetet, csalódik, kifordul önmagából, ezáltal az ellenkezõjét váltja ki a kívántnak: meggyõzi szeretett partnerét, ennek bizony tényleg vége van. Ezek csak a saját életem (és részben a barátaim életének) tanulságai, abból is csak az elmúlt KETTÕ év történéseibõl szemezgettem. A fenti példák egyike sem légbõl kapott, majdnem mind saját (is) keserû tapasztalatok megfejtése, a tanulság pedig az, hogy most úgy tûnik, ezt mind sikerült megoldanunk, de majd a jövõ megmondja. A lényeg az, hogy öt év után nálunk is minden felhõtlen volt, esküvõt, családot álmodtunk, aztán egy pár hónap leforgása alatt ez mind majdnem a kukában landolt a fenti példákban taglalt dolgok miatt. Nemsokára kilenc éve leszünk együtt, szinte együtt nõttünk fel, voltunk élettársak, voltunk távkapcsolatban, leküzdöttem a szülei megvetését, megváltoztam érte, semmirekellõ utcagyerekbõl diplomás programozó matematikus lettem, jól keresek. Legyõztem, amikor gimis álmaim nõje egy szál bugyiban kínálta magát nekem, õ kiböjtölte mellettem a legnagyobb lelki válságaimat, türelmesen kezelte minden idióta húzásomat, mert tudta, hogy helyrehozom. Sokat próbált kapcsolat a miénk, majd amikor már majdnem nyolc éve voltunk együtt, felnõttünk, meg akartam kérni a kezét kis híján minden romba dõlt 2 hónap alatt. Mûködhet hát a dolog, de még sehol sem vagytok, de gyanítom, hogy még mi sem! Bocs, hogy ilyen k*rva hosszú lett, de jól esett leírni... 27F
Egy külsõ szemlélõ mindig jobban lát, mint aki a kapcsolatban benne van. Csak idõ kérdése hogy a párodnak mikor jön meg az esze.
"Egy külsõ szemlélõ mindig jobban lát, mint aki a kapcsolatban benne van." Ez hatalmas baromság, már bocs! Ez csak az elvakult gyerekszerelemnél igaz, komoly, mély kapcsolatokba nem lát bele senki sem, csak aki benne él, ezt a saját példámból tudom!
a szüleim 20 évesen jöttek össze. Most 43 évesek. És tökéletes a harmónia. Kitartás :D

Tényleg annyira befojásolhatja a babadolgot az, ha valaki állandóan feszült, ideges (pl. pénz miatt. Stb) még ha csak tudat alatt is? Mert nálam azt hiszem van ilyen és 2 éve, hogy nem jön a baba. Ezen viszont hogy lehet segiteni?

Legjobb válasz: a stressz nem is hinned mennyi mindent befolyasol. termeszetesen! en is rakerdeztem a nodokimtol, õ is megerositett benne. konnyu mondani, hogy ne stresszelj (Ennyire), megtartani nehezebb. de tény, hogy igy van. az érem masik oldala, hogy nekem a stresszes idoszakban voltak a legnagyobb orgazmusaim, és az orgazmus viszont ugye segitik a fogantatast, a méhosszehuzodasok miatt (amiket ugye nem terhesen meg nem éreztem, nem ugy, mint most :))) én kiéltem a stresszt, az segitett. sportban, jatekban, szerelmeskedesben, stb. van, aki a bogyokra eskuszik, de en azt elitelem. ki tudja mi mast csinal meg.

a stressz nem is hinned mennyi mindent befolyasol. termeszetesen! en is rakerdeztem a nodokimtol, õ is megerositett benne. konnyu mondani, hogy ne stresszelj (Ennyire), megtartani nehezebb. de tény, hogy igy van. az érem masik oldala, hogy nekem a stresszes idoszakban voltak a legnagyobb orgazmusaim, és az orgazmus viszont ugye segitik a fogantatast, a méhosszehuzodasok miatt (amiket ugye nem terhesen meg nem éreztem, nem ugy, mint most :) )) én kiéltem a stresszt, az segitett. sportban, jatekban, szerelmeskedesben, stb. van, aki a bogyokra eskuszik, de en azt elitelem. ki tudja mi mast csinal meg.
Szia! Igen a sport, játék, felszabadult szex az tuti jó :) De nekem mondjuk a jóga jött be, és a meditálás. És teljesen átértékeltem a fontossági sorrendeket! Már nem jelentenek gondot azok a dolgok, amik miatt régen aludni sem tudtam... pedig nem lettem yogi :)
Miért? Nem igaz?????
biztos egy világot döntöttél össze az elsõ válaszolóban most :D
Persze, hogy hittem. És jó is volt úgy. :)
Én hittem. De magamtól jöttem rá, így nem volt nagy trauma, hogy kamu:) Amúgy szerintem olyan jó volt hinni benne, ha nekem lesz gyerekem, én is ezt fogom neki mondani.
A kérdező hozzászólása: Érdekes. Én nem hittem el, de nem is hiányzott.
a discoveryn volt:"ó, boldog tudatlanság."
Én nem is nagyon emlékszem hogy volt ez, végülis hittem benne, de kisgyerekként sokat nem gondolkodtam ezen. És nem is volt nálunk ilyen "lebukós" jelenet, ahogy nõttem, valahogy magamtól is rájöttem, hogy nem így megy a dolog az ajándékokat illetõen :) Azt már nem tudom, hogy anyáék mikortól tudták, hogy én tudom, hogy a Mikulás nem létezik... :D De nálunk még mindig úgy megy az ajándékozás karácsonykor, hogy mindenki sunyiban kicsempészi a fa alá a dolgokat, úgyhogy... :) Azért majd én is eljátszom a gyerekeimmel.
A kérdező hozzászólása: Igazából sok válaszból az szûrhetõ le, hogy a gyerekek ezt sosem gondolják túl komolyan.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!