Találatok a következő kifejezésre: Tényleg annyira annyira fáj a szülés (3 db)

Ha tényleg annyira pokolian fáj a szülés akkor miért nem kérnek epidurális fájdalomcsillapítást?

Minden nő mondja hogy eszméletlenül fáj a szülés..Minek szenvedni?Nem a 19.században élünk, mostmár van lehetőség a fájdalommentes szülésre.Engem is így szült az anyukám, és semmi bajom nincsen..nem attól lesznek jobb anyák hogy szenvednek..

Legjobb válasz: Kezdjük azzal, hogy bizonyos fokig ki kell tágulni, hogy az epidurált beadhassák, az nem úgy van, hogy az elsõ fájásnál már szúrják is be. Én kértem volna, de olyan pikk pakk kitágultam, hogy már nem volt értelme beadni. De bizony tényleg pokolian fáj, ezt azért ne vonjuk kétségbe.

Kezdjük azzal, hogy bizonyos fokig ki kell tágulni, hogy az epidurált beadhassák, az nem úgy van, hogy az elsõ fájásnál már szúrják is be. Én kértem volna, de olyan pikk pakk kitágultam, hogy már nem volt értelme beadni. De bizony tényleg pokolian fáj, ezt azért ne vonjuk kétségbe.
Barátnõm a fogorvosnál sem kér fájdalomcsillapítót, mert jobban fél a tûtõl, mint a fájdalomtól. Egy lány, akivel egy szobában voltam, azt mesélte, azért nem kért mégsem epidurált, mert azt hitte még jobban fog fájni és majd akkor kéri, de addigra meg megszületett a gyerek. Én úgy voltam vele, hogy tuti már a portástól fogom kérni :) (de császár lett). Nem vagyunk egyformák.
Több oka lehet: - fél a mellékhatásoktól - valamiért nem kaphat (nincs olyan orvos aki beadja, már nem lenne értelme stb) - el akarja mondani magáról hogy õ jól szült, hogy õ igazi anya - azt hiszi nincs rá szüksége, amikor meg mégis kérne már késõ - nekem egy ismerõsöm kapott az elsõnél de nem hatott, ezért a második és harmadik szülésénél nem kért Meg még egy tucat oka lehet.
bár még nem szültem, van még egy-két hónapom, de már most nem a szüléstõl rettegek, hanem attól, hogy császár lesz, vagy akármi, és tût szúrnak belém. Õrültes tûfóbiám van, tényleg szégyen, de sírni tudnék, ha közelítenek felém. Mondom ezt úgy, hogy nem kevés injekciót kaptam életemben - sõt, és véradásra is jártam, hogy sokkolódjak. De nem ment :) )) Nem, nem ettõl lesz valaki jobb, vagy rosszabb anya szerintem sem.
Nekem eszembe sem jutott az igazat megvallva.Kibírhatónak éreztem, amire pedig elfogyott minden erõm, és már könyörögtem valamiért, toltak a mûtõbe, mert császározni kellett...Ha kipihenem magam szülés elõtt és haladt volna a maga útján, akkor valószínûleg nem jutok el ebbe a fázisba(bár ugye nem tudom, h milyen a kitolás, hisz az kimaradt az életembõl eddig..)
Mert nem vagyunk egyformák. Van aki kér, van aki nem, van aki nem kaphat valamiért. Én pl kétszer akartam kérni, mindkétszer úgy alakult, hogy már nem kaphattam ezért vagy azért. Attól még baromira fáj, hogy nem teszem hozzá, hogy nem kaphattam edát, ettõl nem vagyok jobb anya, ez igaz, de nem írja ki senki a hátára.
Egyetértek a kérdezõvel, az anyaságnak semmi köze a fájdalomhoz. A szülés nem egy emberfeletti magasságos dolog. Az egy gyermek világra hozatala ami fáj. Attól senki nem lesz teljesebb és jobb anya hogy természetesen szül. Szerintem a nõk túl sokat látnak bele a szülésbe. Például én videóra sem venném soha, nemhogy vissza nézzem. Ettõl nem hiszem hogy rossz anya leszek. És hány anya szült már természetesen, aki utána eldobta a gyerekét? Vagy megölte? ETTÕL FÜGGETLENÜL mindenkinek szíve joga eldönteni hogyan szül, de nem szeretem amikor a természetesen szülõk felsõbbrendûnek érzik magukat.
Én nem szeretem a mesterséges dolgokat. Fájni fog. Had fájjon. Én így gondolom. Meg akarom élni a fájdalmat, mert még teljesebbnek fogom érezni az élményt, és nem utolsó sorban rendesen fogom érezni mi történik velünk. Aki nem bírja, kérje, de nekem nem kell semmi. Sem ez, sem más. Csak ha életveszély van, akkor egy orvos és mûtõ. Mást nem kérek.
Azért mert az epidurális érzéstelenítés a gerincbe történik és elég egy hajszálnyival arrébb nyomni a tüt és már is meg van a baj. Akár lebénulás is lehet belöle. A másik pedig, hogy ha a természet úgy akarta volna akkor fájdalom mentesre csinálta volna a szülést, de nem arra csinálta, valószínü mindennek meg van az oka miért. Amúgy a szülészetek sem rajonganak érte, habár lehet kérni, de nem nyomják beléd egyböl.
Köszönöm a lepontozásokat! Bocsássatok meg, hogy nem kértem fájdalomcsillapítàst. Biztos hasznosabb lenne a valaszom, ha kértem volna EDA- t. Így, hogy nem kértem semmit, szarabb lett számotokra a világ?
Nálunk nem lehetett semmit kérni, se gázt, se epidurálist. Úgy látszik a mi városunk kórháza leragadt a 19. századnál. Azt mondták még a közeli megyeszékhelyen is csak gáz van, de amúgy sem szívesen adnák, mert amit az anya kap azt kapja a baba is, ezért nem kérhettem, kaphattam.
A kérdező hozzászólása: En nem pontoztam le ugyan senkit
Sokan azért nem kérnek, mert téves információkkal van tele a fejük az EDÁ-val kapcsolatban. A spinálist szúrják necces helyre, az EDA-t az epidurális térbe, ahol elég nehéz eltrafálni bármit is: http://babafalva.hu/kismama-lexikon/epiduralis-erzestelenite.. Sõt, fel is lehet utána kelni, nem jár fejfájással, van sétáló EDA is...
Nem akartam fájdalom csillapítást, nagyon fájt de a szülés után a második napon már egyáltalán nem tudtam felidézni a fájdalom mértékét, csak el tudom mondani, hogy nagyon fájt. Az emlékezetem, a tudatom mindent kitörölt. Engem nem érdekel, hogy más kér érzéstelenítést, én nem akartam és ez az én döntésem. Nem kell senkit elítélni semmi miatt...
Én a terhességem során akartam kérni, aztán kiderült, hogy nálunk nincs rá lehetõség. Ettõl függetlenül a másodikat is ugyanitt szûltem. Nem egy fáklyás menet a szülés, de valóban úgy van, hogy akkor piszkosúl fáj, de utána a fájás mértékét már nem tudod felidézni. Legalábbis nálam. Ha esetleg lesz egy harmadik, ott is maradok a már általam tapasztalt teljesen természetes szüléshez.
Nekem nem volt rá szukségem. Én nem mondom azt, hogy eszméletlenul fáj a szulés.Én viszonylag gyorsan tágultam.3 ora alatt megszuletett a kislányom.Ha tovább tartott volna sem hiszem, hogy kértem volna, mert nem fájt annyira, hogy megszúrassam magam.Kivéve, ha nagyon fáradt vagyok és annyira lassan tágulok, hogy 2 napba is beletelik, de szerencsére nem így volt. Szerencsés alkat vagyok az orvosom szerint.:)
:) én elõre jeleztem az orvosomnak és a szülésznõmnek, hogy fogok kérni. aztán meg... 3 perceseknél (mikor sms-eztem, telóztam, trécseltem a szülõszobán) rákérdeztem, ennyire fog-e fájni, mondták kicsit rosszabb, de gyorsan túl leszek rajta, vidáman mondtam, hogy akkor nem köll az EDA... és nem is volt vészes a szülés. hozzá teszem, mondták, h elsõ gyereknél ritka az ilyen gyors, könnyû szülés. szerintem a helyzet hozza, ha szenvedtem volna, akkor kértem volna, a gyereknek nem árt, a szövõdmény max. 3 napos fejfájás, de ez se a jellemzõ...
Az elsõnél fel sem merült bennem, hogy kérjek, gondoltam, nagyon jól bírom a fájdalmat. Ebben tévedtem. Iszonyatosan fájt, de mivel elég makacs vagyok tartottam magam az eredeti álláspontomhoz és inkább császárért könyörögtem (nem az lett). A másodiknál már tudatosan készültem, hogy kérek majd, de végül mire arra a pontra jutottam, hogy kérjek onnantól kezdve a 3. fájás már toló fájás volt, így esélyem se volt kérni
A gáz sem használ mindenkinek, van aki azt mondja, hogy elkábult tõle, rosszul lett, mintha elájult volna. Én injekciót kaptam (Bp, István), hogy mi a fenét raktak bele nem tudom, de olyan szinten kába lettem tõle 2 fáját között, a fájást meg ugyan úgy éreztem, hogy a köv.babánál biztos nem kérnék. Aki írta, hogy kifáradt a végére és császár lett: off: a Bezzeganyán van egy post, egy Svédországban szült nõ férje írta, hogy milyen volt az ottani szülés. Ott az anyákat a szülés elõtt nyugtatózzák (nem tudom mi a helyes orvosi szó!!), hogy tudjon még aludni és pihenni. A hozzászólók olyan szinten támadták ezt az eljárást, pedig kb egy sem orvos, szülésznõ, plusz nem hiszem, hogy Mo bármilyen területen is taníthatná Svédo.ot, fõleg nem a szülészet terén.
Ja és 24 órát vajúdtam, ebbõl csak 2 és fél órán át szívtam a gázt, a többi natúrba ment!! És nem érzem ettõl sem rosszabb-sem jobb anyának!
Addigra, mire a tényleg pokoli fájások jönnek, már kikapcsolják az eda-t.
Már megint egy még nem szült nõ magyaráz a szülés nehézségérõl? Marha jó! Kezdjük ott, hogy nem minden kórházban adnak EDÁT. Aztán meg hogy még nem adnak, mert korai, aztán meg már nem adnak, mert késõ. Akkor ott van a sok eset, ahol adnak, de nem hat. Kicsit tájékozódj mielõtt baromságokat kérdezel.
Mi kórházunkban nincs rá lehetõség.
Én kértem Eda-t, nem kaptam. Nem volt olyan orvos, aki be tudta volna adni. Marha ideges lettem ettõl, kb. 30 percig szidtam a rendszert, káromkodtam mint egy kocsis, fájdalomra nem is emlékszem, csak arra, hogy marha pipa vagyok. Akkor már 14 órája vajúdtam, rendszeres fájásokkal. A dokim nevetett rajtam, majd szólt, hogy szerinte a következõ fájás már toló lesz. Így is volt.
Én kétszer szültem, és eszembe sem jutott kérni, azért mert az egy plussz kockázatintényezõ. A fájdalomnak megvan a maga pozitív hatása a szülés folyamán. Attól nem vagyok jobb anya, hogy szenvedtem, de amikor gyereket vállaltam, akkor tudtam, hogy áldozatokat kell érte hoznom, és a szülési fájdalmat is belekalkuláltam. Mellesleg kicsit ellenséges a hangnemed, mintha zavarna, hogy valaki el meri viselni a szülési fájdalmakat.
A kérdező hozzászólása: Nem szántam ellenségesnek, bocsánat:)
Azért ne szóljuk már így a kérdezõt. Majd fog szülni egyszer, persze, hogy érdekli a dolog. Egyébként sok országban nagyobb rutinnal alkalmazzák, csak épp Mo-n 1) spórolni akarnak az EDA-val (persze az oxitocinnal nem...) 2)nincs elég orvos, aki beadja, 3)a szülészeknek nincs kedvük hívogatni az anesztest, meg várni fél órával többet a babára (állítólag valamennyire lassítja a szülést az EDA). Ezek miatt az a magyar szülészorvosi gyakorlat, hogy mindenkit leakarnak beszélni, ijesztgetnek (tudom én is, hogy komoly beavatkozás, de azzal, hogy totál beijesztik a szülõ nõt, nem korrektek), és a szüléskor az van, hogy "várni kell míg x ujjnyira...", kimegy az orvos, majd amikor egyszer visszajön, akkor "már x ujjnyira nyitott, már nem lehet". Én is így jártam...Külföldön szülöm a következõt babát, itt teljesen elérhetõ az EDA, elvileg nagyon szeretném, de gyakorlatilag én is tartok tõle.
Én gázt szívtam..kellett EDA a francnak!!Nekem a gáz is nagyon bejött..jó, éreztem azért a fájásokat, de szerintem teljes fájdalomcsillapítás nem létezik szülésnél, mert azért szerintem az EDA mellett is lehet érezni a fájásokat..akkor meg mi a francnak szúrkáltattam volna össze a gerincemet, ha a gáz is van olyan jó?!Egyébként én sosem kérném, mert nagyon félek tõle, jobban mint a szüléstõl..az én gerincemnél ne babráljon senki sem, mert elég egy rossz mozdulat, és ki tudja mi lenne a következménye(pl:bénulás). Úgyhogy nekem bejött a gáz..a kitolásnál már nem szívhattam a gázt, megtiltották, na és..fájt, mert szerintem a kitolás a legfájdalmasabb, de túléltem, még itt vagyok..mindent ki lehet bírni, ha az embernek van önkontrollja és nem kényeskedik!!Kb 5 nyomás alatt megszületett a 3300g-os és 55 centis kisfiam.
Mert nem volt pokoli...illetve az volt, de azt éreztem, amit már leírt valaki, hogy fel sem tudtam idézni, csak mondtam, hogy fájt. Hmmm...máskülönben nem vállaltam volna másodikat:) )) gázt kaptam mindkétszer, de szerencsés alakt vagyok, magas fájdalomküszöbbel. A lepontozások számomra felfoghatatlanok-miért baj, ha valaki másképp éli meg/át? Ugyan...

Kinek mennyire fajt a szules vagy mar nem is emlekeztek ra gondolom ha tenyleg annyira fajna nem szulne senki tobbszor 38 hksm?

Legjobb válasz: Nem fájt annyira-komolyan. Én nagyon nyafka vagyok, de sok minden sokkal jobban fájt már életemben. Egyébként sem szabad arra kondicionálni magad, hogy nagyon fog fájni, nyugodj meg.

Nem fájt annyira-komolyan. Én nagyon nyafka vagyok, de sok minden sokkal jobban fájt már életemben. Egyébként sem szabad arra kondicionálni magad, hogy nagyon fog fájni, nyugodj meg.
Én szülés közben csak arra gondoltam:soha többet, soha többet, és megeskettem a férjemet, hogy amint vége, megyünk és elkötteti magát :D És valóban kiestek részletek, amire a mai napig sem emlékszem, annyira fájt.De még így is azt mondom megérte.
Most komolyan 38 hetes kismamát miért kell így felzaklatni. Megértem, hogy van akinek nagyon fáj, de nagyon ijesztõ dolgokat írtok, egyértelmû, hogy azért kérdezi, mert fél. Az is tudott szerintem, hogyha nagyobb fájdalomra készülsz, akkor rosszabbul fogod viselni. Kérdezõ, szerintem nem reprezentatív a merítés. 5.
Tõlem mindig kérdezték, -na, félsz a szüléstõl?-mondtam , nem hiszen nem tudom hogy milyen lesz. Inditották, nehéz volt, de például néha az sem jutott el a tudatomig hogy ott van a párom is, annyira "rákényszerített "a testem hogy a szülésre koncentráljak.És ez benne a "szép", hogy meg tudod csinálni, és lesz egy gyönyörû babád:-))
Az 5-ös válaszolót egyáltalán nem értem. Lehet hazudozni, de mi értelme? A nagy átlagnak igenis rettenetesen fáj. Én is a nagy átlag része voltam. Inkább izgultam, mint féltem, amikor a szülésre gondoltam. Gyors lett, komplikáció mentes, de akkor ott puszta kézzel leszedtem volna a csempét a falról annyira fájt. A végén kiestek dolgok, a páromat kérdezgettem errõl-arról. Kedves kérdezõ! Az agy annyira jól van összerakva, hogy a szülés után pár hónappal/évvel már nem fogsz "úgy emlékezni" a fájdalomra. Még csak fél éves a kislányunk, de már csak annyit tudok, hogy nagyon nagyon fájt. Magát a fájdalmat és az érzést nem tudom felidézni. Ha feltudnám, lehet többet nem mennék. Ennek ellenére nem rég teszteltem pozitívat és érkezik hozzánk a tesó. Nagyon várom az egészet, de legfõképp a szülést!!! Nekem tényleg életem egyik legfelejthetetlenebb és leggyönyörûbb napja volt! Szeretném újra végigcsinálni, a fájdalommal a könnyekkel a z eufóriával együtt (amit a végén éreztem, mikor kibújt az Angyalkánk!) Fel a fejjel, menni fog!
Az elsõ szülésnél amikor varrt a doki azt mondtam neki: ha csak ennyi akkor 5 gyereket szülök. Fél óra volt, indították. Aztán 9 évvel késõbb, idén júniusban magàtòl indult, de azt mondtam soha többet. Elsõnél semmit nem éreztem. Másodiknál nagyon fájt és 9 óra tömény fájdalom, mert a fájások ellenére nem tágultam. Majdnem császár lett. Most Màr ismét bevállalnám mert vágyok egy harmadik Babára
Nekem is kiestek dolgok. De utánna meg annyira jó, tele vagy adrenalinnal, szerintem egy maratont letudtam volna futn i szülés után annyira boldog és büszke voltam :) szóval az agy, és az ösztön csodákra képes!
Nagyon fájt(bár nekem nem tartott sokáig), az sem izgatott, hogy kik vannak ott, csak a testemre tudtam koncentrálni!A legtöbbször általam kimondott dolog az volt, hogy nem bírom tovvább!... De mikor kicsúszott a kis teste...ésminden fájdalom elmúlt, szerintem én voltam a legboldogabb a világon!És mikor megöleltem, azt súgtam a férjemnek, hogy ezt még át akarom élni!10 perccel a szülés után...Most is pityergek... Apocakomban a tesó, és azt az egyet sajnálom, hogy az utolsó gyerekünk! Szóval pokolian fáj, de amit utána éreztem, azsemmihez nme hasonlítható...Öröm, erõ, büszkeség (terméészetesen a kislányomra is, hisz együtt csináltuk)Tele voltam energiával...Életem ediggi legszebb napja ez volt!
hát nekem annyira hogy 5 évig nem volt merszem a kistesóhoz. Aztán a kistesó még fájdalmasabb lett igaz jóval rövidebb. De nem ijesztgetni akarlak, nem egyforma a fájdalomküszöbünk, és a szülések is sokfajták
Féltem tõle nagyon, akkor azért mert nem tudtam elképzelni mennyire fog fájni, meg ugye milyen maga a fájdalom...Most hogy túl vagyok rajta, már azért fogok félni mert tudom milyen lesz, és mennyire borzasztó a fajdálom:( Lehet nem is lesz kis tesó...:( De mindenképp megérte ez a kis csaj aki most itt van mellettem:)
Nekem az elsõ 16 óra vajúdás után lett meg, nagyon fájt; a 2-at 3 óra alatt kibújt, máshogy fájt, de fájt. Én se szépítem, igen is ezek "anyacsináló" fájások. Utána viszont, mikor felmutatták a babát meg felsírt, meg elõször megkaptam, husss.... el is múlt minden, csak a szépre emlékezem....:)
én szerencsésen gyorsan tágultam, igaz a baba feje nem illeszkedett be rendesen a szülõcsatornába, és szó szerint kinyomták a hasamból a babát ( a fél szülészet + a hajnalban felkeltett fõorvos ott állt készenlétben az ágyam mellett, hátha császár vagy vákum lesz), de az egész olyan eufórikus volt, mert tudtam, minden egyes fájással közelebb leszek a fiam születéséhez mivel elsõ gyerek, minden az újdonság erejével hatott, és mindenre rá lehetett csodálkozni, a burokrepesztése, tolófájásokra, és a szülés utáni õrületes remegésre minden olyan volt, amilyennek mások körülírták amikor kitoltak a szülõszobáról már akkor is azt mondtam, ezt megcsinálom még kétszer most két és fél hónappal a szülés után csak arra emlékszem hogy fájt (nem kaptam epidurális érzéstelenítést), de magát a fájdalmat nem tudom felidézni nekem sokat segített, hogy figyeltem a szülés közben a légzésemre, és hogy fájások között próbáltam relaxálni -ez annyiból állt, hogy azt mondogattam: ellazulok, ellazulok :) a kérdezõnek szép szülést kívánok
Nagyon fajt, epidurallal is:( Amugy is nagyon alacsony a fajdalomkuszobom. De megerte. Par honappal utana mar vagytam a kistesora:) Szoval, amint abbahagyom a szoptatast, szerintem ujra belevagunk, szeretnek ujra teherbeesni. Tudom, hogy faj, felek is tole, de ez semmi ahhoz kepest, hogy uj elet szuletik.
ha már kérdezni nem fogunk hazudni.. és különben is aki elõször szül azért fél mert még nem tudja milyen, aki meg többedszer az meg azért mert már tudja. Én az elsõnél még vihogva mentem be a kórházba, anyám meg bõgött mint a szamár, hogy mi lesz velem. hiába halottam ezer rémtörténetet el sem bírtam képzelni, milyen lesz. Anyutól kérdeztem mindig, csak annyit mondott majd megtudod.Már értem miért mondta:) A második után meg úgy búcsúztam a szülésznõtõl, hogy remélem mi már nem találkozunk többet. És igaz akármi van menet közben nincs mit tenni csinálni kell, de amint a hasamra tették a picúrt azonnal elmúlt minden fájdalmam. És igen az a gyermek egy életre boldoggá tesz.
Szülés elõtt azt mondtam én is szeretnék 4-5 gyereket, mi 5en vagyunk tesók, tök jó a nagy család:) Közvetlen szülés után az jutott eszembe, hogy 'te jó ég, anyukám hogy a francba volt képes erre ÖTSZÖR??' A következõ hónapokban a miatt sírtam, hogy hogy lehetek ilyen, hogy nem tudok még egy babára gondolni, csak az járt az agyamban, hogy engem többet ne is piszkáljanak ott lent...Szóval azért nem mindenkit tolnak úgy ki a szülõszobáról, hogy máris visszavágyik. Most 14 hónapos a fiam, és már nagyon szeretnék megint terhes lenni:) )Tudom, hogy piszkosul fáj, de azt is, hogy elmúlik, és annyira nem maradandó a dolog, hogy e miatt ne mernék bevállalni még egy vagy akár több gyereket:) Ha azon múlna, hogy akarjuk-e, akkor már lehet pocakos lennék, csak a fránya anyagiak közbe szóltak, még várunk picit:(
De aranyos vagy :) ne áltasd magad, iszonyatosan fájni fog, de amikor megszületik a picike, már nem fog érdekelni mi volt elõtte.Én azt mondom a kínok kínja, de 11 óra volt csupán, a gyerekem pedig simán megérte azt a szenvedést. Sok sikert :)
De fáj, viszont mivel ez nem egy általános fájdalom és nem is gyakori (mint pl. hogy elvágod az ujjad), ezért a nehezebbik részét elfelejti az ember az idõ múlásával. Ha szülök még egyszer az nem azért lesz, mert az elsõ szülésem jó volt (rossz volt, utáltam, szenvedtem, nem tetszett), hanem azért fogok szülni, mert szeretnék még egy babát, és ennek bizony az az ára, hogy szüljek... Biztos van, akinek nem fáj annyira, és jó élmény marad a szülés. De van, akinek nagyon fáj, mégis túl lép rajta a gyerkõc érdekében. A szülés maga rossz, de az csak egy átmeneti állapot. A gyerek akiért mindezt átéled, viszont ott lesz veled sokáig. S ezért megéri.
Én nem féltem kedves 5. válaszoló, és aztán meg tök szarul sült el a szülés. Szóval nincs egyenes arányban, hogy ha félsz rossz lesz, ha nem félsz akkor meg jó. Senki nem írt horrortörténetet, ez nem is arról szól, viszont azt meg ne várja senki, hogy azt mondjuk a szülés egy nagy rózsaszín köd. DE azt viszont leírtuk, hogy az ember gyorsan felejt, és a gyerek még bent nem maradt. Valahogy ki kell jönnie, ezt át kell élni, és menni fog, mint sok más anyukának. Kérdezõ, túl leszel rajta, menni fog bármilyen is lesz. A babáért megéri, de tényleg.
Azt hittem meghalok (: De egy idõ után tényleg ilyen módosult tudatállapotban voltam, szóval nem úgy fogtam fel a dolgokat. És amikor ott van az ember, benne van, nincs mit tenni, csinálni kell, utána meg azt gondolod, a gyerekedért megérte. Neked is menni fog! És reméljük lesz támaszod a szülõszobán, az kincset ér! (:
Ezt én sem értem...egyértelmû, hogy tart a szüléstõl ezért kérdezi...de ettõl még nem fogom azt írni, hogy "jaa, annyira nem volt rossz"!de nagyon fájt!kegyetlenül, de már újra szeretnék babát, azért ez is jelent valamit....
Mindenki fél, ha elõtte nem, akkor majd ott helyben, ez normális, attól még nem lesz kellemes, sem fájdalommentes, mert ez igenis egy fájdalmas kínzó dolog, de a nõk évezredek óta szülnek és kibírják.Kérdezõ is ki fogja.Szerintem az ember lehetõség szerint nézzen szembe a dologgal, ne áltassa meg hitegesse magát, ez az én véleményem. Meg persze az, hogy mindezek mellett megéri, de még mennyire hogy meg!
Nekem könnyû szülésem volt, és arra is készültem, mert Anyukám és a nõvérem is könnyen szültek. Úgyhogy a félsz helyett inkább a kíváncsiság dolgozott bennem, hogy na milyen is lesz ez valójában. Persze azért 3-4 hónapig kirázott a hideg, ha visszagondoltam rá, de ez elmúlt. Másfél éves a fiam és április elejére várjuk a tesót. Már nagyon várom magát a szülést, komolyan! Én azt mondom, rengeteg múlik a hozzáálláson. Ne arra koncentrálj hogy fájni fog és az húdeszar. Hanem arra, hogy minden egyes fájás közelebb visz a végeredményhez, ez szükséges velejárója a folyamatnak, örülni kell neki (és markolni a matracot, harapni a párnát :) ). Hajrá!
Szia! Én még ugyan nem szültem, de ha Isten is úgy akarja, akkor rám is sor kerül :) Egy ige, ami alátámasztja az elõttem szólók igazát: "Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az õ órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra" (Jn 16, 21) :) Sok erõt, kitartást, sikeres szülést, nagyon jó egészséget és sok boldogságot kívánok Nektek!

Tényleg annyira de annyira fáj a szülés?

Nagyon félek a szülést?l, próbálok lelkileg felkészülni, de úgy érzem nem tudok. Nem tudom milyen lesz, nem tudom pontosan mit?l félek.Még a menstruációs görcsöket is nagyon nehezen bírtam.38 hetes kismama

Legjobb válasz: Talán segít, ha nem magadat látod a szülésben, hanem a babádat. Ne magaddal, vele foglalkozz, és azon igyekezz hogy neki könnyítsd meg a dolgát. Ez hihetetlenül sokat segít neked is, akár hiszed akár nem. És még vaami: nem véletlenül mondja a nõk nagy része, hogy élete legcsodálatosabb élménye. Akkor annyira rossz mégsem lehet, nem? :) fel a fejjel, és várd a pillanatot boldogan!!!

Talán segít, ha nem magadat látod a szülésben, hanem a babádat. Ne magaddal, vele foglalkozz, és azon igyekezz hogy neki könnyítsd meg a dolgát. Ez hihetetlenül sokat segít neked is, akár hiszed akár nem. És még vaami: nem véletlenül mondja a nõk nagy része, hogy élete legcsodálatosabb élménye. Akkor annyira rossz mégsem lehet, nem? :) fel a fejjel, és várd a pillanatot boldogan!!!
Szerintem sokan írnák ezt neked, amit én , hogy ha minden lezajlik körülöttetek akkor jössz rá , a stresszel mennyi energiát vontál el magadtól.A sógornõm is fájdalmasan görcsölõs menstruációkat élt át a szülése elött és 3 óra alatt mégis megszülte a kislányát.Mikor másnap meglátogattam azt mondta, ha lett volna ereje akkor mégegyet megszült volna.Ha nem a fájdalom dominál az érzéseid között hanem ahogy az elõzõ is írta a gyereked iránt érzett kiváncsiság, szeretet, törõdés akkor sokkal könnyebb a szülés.El kell hitetni az agyaddal amit a szíved érez ha ránézel a pocakodra és akkor sokkal gyorsabban telik az idõ is és pikk pakk a kezedbe foghatod a bébydet. Meglátod milyen büszke leszel magadra, hogy ezt is meg tudtad csinálni! kellõ önbizalmat és erõt kíván egy 32 hetes kismama :-)
Szia, Hogyha tényleg ennyire rettengsz akkor beszéld meg a dokiddal, hogy ADÁt kérsz/epidurális érzéstelenítõt/.Így is érzel némi fájdalmat a végén mert akkor már adagolják, de talán a lelkedre jobban hat, mert sokszor a nõk csak bebeszélik maguknak a rettegést.Inkább ez, minthogy szorongva hozd világra a picit. :o) Könnyû szülést kívánok
Szia! Ha annyira fájna akkor nem élnének emberek a földön. A természetnek ez is egy csodája, hogy amikor megszületik a kicsi és a hasadra teszik, elfelejted, hogy mennyire fájt elõtte. Legalábbis én így voltam az elsõ szülésemnél. Legyen az eszedbe, hogy azok a görcsök a kisbabád megszületésében segítenek, és nemsokára a kezedben tarthatod. Ez mindennél többet ér. 28 hetes kismama
A szülési fájdalom, az egyetlen fájdalom, aminek értelme van az életben :) Fáj, de ha nem arra figyelsz, annyira el lehet nyomni. Mi sokat nevettünk a párommal bent, igaz szerintem nagyon sokat segített, hogy nagyon nagy bizalommal mentem szülni (jó volt a szülésznõm, és a kórház) és semmi félsz nem volt bennem, így könnyebben tudtam lazítani. Bízz magadban és a babádban, és a téged körülvevõ dokikban, szülésznõkben. A legszebb nap lesz az életedben, mely minden nap eszedbe fog jutni :) Azóta is minden nap visszaemlékszem rá, és nem a fájdalom jut eszembe :) Szép szülést!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a megnyugtató válaszokat!Tényleg hihetetlenül aranyosak vagytok!!!És valóban megnyugtattatok!!Köszönöm Mindenkinek!!!
Hát fáj... De nem annyira, hogy ne lehetne kibírni. Az benne az érdekes, hogy amikor éppen fáj, akkor az tényleg fáj, de miután megvan a baba, nem is emlékszel már rá. Komolyan. Én emlékszem rá, hogy szenvedtem össze-vissza, de már nem tudok rá visszaemlékezni, hogy pontosan mit is éreztem. Nagyon sokat segít, hogy jól lélegezz, mert egy elrontott levegõvétel még kellemetlenebbé teheti a dolgokat. Viszont annyit elárulok, hogy ehhez nem kell semmiféle torna meg tanfolyam, ez teljesen ösztönös, csak figyeld magadat, hogy mit érzel, mi az, amit jónak gondolsz.
Próbálj valamiképp ellazulni, megnyugodni, mert ha félsz, akkor az kihathat a szülés lefolyására... nekem a légzés segített, illetve az, hogy végig beszéltem a babámhoz, magamban; minden fájás alatt elképzeltem, hogy egyre jobban nyílik meg számára az út, próbáltam tudatosan engedni õt kifelé. Hogy mennyire fáj... nekem nagyon rossz a fájdalomtûrõ képességem, de már hármat szültem. Mindig, amikor épp úgy éreztem, ez már tényleg gáz, akkor jöttek a tolófájások, és miközben nyomtam, az már nem fájt. Próbálj ne a fájdalomra gondolni, hanem az eredményére.
Micsoda válaszok, hihetetlen, mennyire jófejek vannak itt :) Nem én vagyok a kérdezõ, de jó a kérdés, én is kicsit aggódom a szülés elõtt, de ez teljesen normális dolog. Ezektõl a válaszoktól nyugtatóbbat és kedvesebbet nem túl gyakran kap az ember :) Köszönjük:) Egy szintén szülés elõtt álló kismama

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!