Találatok a következő kifejezésre: Szerelmes vagyok. és mégse (5 db)

3 éve vagyunk szerelmesek egymásba és mégsem vagyunk együtt. Szerintetek mit kéne csinálnom?

Sziasztok!16 éves vagyok és akibe már 3 éve vagyok szerelmes az édesanyám mostani párjának az unokaöccse.Tavaly nyáron nálunk aludt családi okokból és anyu mondta,hogy aludjon mellettem.Semmi komolyabb nem volt,csak kéz a kézben aludtunk.Majd másnap este amikor a szüleim nem voltak itthon csókolóztunk, kb 20 percet,amit ? kezdeményezett.Idén júliusba lefeküdtünk, és múlthét hétvégn megkérdeztem t?le,hogy most mi lesz.Õ a távolságra fogta-80 km-és közölte velem,hogyha sokat keres? munkálya lesz-mert már 19 éves-akkor csak mi ketten elmegyünk innen örökre és magához fog láncolni.De vajon mikor jön el az az id??Segitsetek légyszi,mert nagyon szeretem, de nem akarom elfelejteni.Õ viszont nem hajlandó saját magának bevallani,hogy mit érez irántam.Miként tegyek? :S El?re is köszönöm, Barka :)

Legjobb válasz: ha sokat keresõ munkája, szóval soha =P

ha sokat keresõ munkája, szóval soha =P
nem latok ra sok eselyt, hogy ebbol meg vmi normalis kapcsolat fele is kialakulhat. valoszinuleg meg 1x, 2x kihasznalja azt, hogy kellene neked es lefekszik veled d tobbre lehetoseget en nem igen latok sajnos...
egyetértek az elõttem szólóval. Sajnos tisztán és világosan látszik az, amit te most nem tudsz/nem akarsz észrevenni. Csak arra kellesz/kellettél neki. Ha komoly érzelmekrõl van szó, akkor a távolság nem akadály, ezt jegyezd meg.
"közölte velem, hogyha sokat keresõ munkálya lesz-mert már 19 éves-akkor csak mi ketten elmegyünk innen örökre és magához fog láncolni" Ne haragudj, de szerintem ez annyira gyenge, gyermeteg szöveg, különösen egy ennyi idõs sráctól! Szerintem felejtsd el, mert csak kihasznált!

Szerelmes vagyok. Átvert és mégse múlik. Most mit csináljak?

(Az átverést ne úgy értsétek hogy megcsalt vagy ilyesmi csak na mindegy ez hosszú.)

Legjobb válasz: Sírd ki magad, majd elmúlik lassan. Jobb megoldás nincs ilyen helyzetre. Az élet megy tovább, te is elõbb-utóbb találsz majd hozzád való társat, akibe újból szerelmes lehetsz.

Sírd ki magad, majd elmúlik lassan. Jobb megoldás nincs ilyen helyzetre. Az élet megy tovább, te is elõbb-utóbb találsz majd hozzád való társat, akibe újból szerelmes lehetsz.
Fiú/lány vagy?? Felejtsd el, majd lesz más:) Fel a fejjel!
Ez olyan hülyeség, sose lesz más :( Legalábbis nekem nem volt/van :S
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, kedvesek vagytok. :) Én úgy gondolom igaziból sose felejtem el, mert amit már egyszer valaki meg tudott adni nekem azt máskor is megtudja/ki tudja hozni belõlem.Azért köszi a bíztatást.
El fogod felejteni, csak idõ kérdése, én is voltam ilyen helyzetbe, legszivesebben meghaltam volna, azt hittem nem tudok nélküle élni. De hát itt vagyok, és már alig emlékszem rá :)
Csatlakozom az elõttem szólóhoz. Engem is taccsra vágtak jó idõre. Aztán találtam jobbat, és rájöttem, hogy nem érdemes sírni a régi után...
Hamarosan jobbat talalsz , es nagyon boldog leszel ...en 2 evig sirattam valakit aki meg sem erdemelte , aztan most ujra szerelmes vagyok
Gondolom a kérdés óta, hogy „Most mit csináljak?” elhalványult benned a kínszenvedés, és rájöttél, hogy semmit nem kell tenni a dolgok rendbetételéhez. Minden megoldódik. Ha ez nem így van, és folyamatosan a megsemmisülés érzése kerít hatalmába, ideje lenne összeszedni a gondolataidat, hogy rendezni tudd az érzéseidet. Tedd fel bátran a kérdést, és válaszolj magadnak hogy senki ne hallja. Valóban átvert? Vagy a csalódottság érezteti ezt...Ha átvert, miért tette? Volt-e oka rá...És miért akarsz tenni ellene, vagy érte? Ha nem kapsz választ magadtól, kérdezd Õ-t. Ne hagyd hogy falak maradjanak köztetek, mindig bánni fogod. Majd a szeme válaszol a tekintetedre, s aztán csak annyira szeresd, amennyire megérdemli.
A kérdező hozzászólása: Igen, valóban átvert, de volt oka rá. Mikor próbáltam tudtára adni az érzéseimet, teljesen bediliztem. Mindenhol ott voltam, fontoskodtam, megjátszottam magam. És tulajdonképpen utáltam azt a valakit akit csinált belõlem. Mindennek már lassan 2 éve. Szerelmes nem vagyok már...azt hiszem. Vagyis hát én úgy gondolom azért gondolok még mindig rá mert még nem jött senki más az életembe.

Mit tegyek, ha már régóta szerelmes vagyok egy lányba, de a túl régóta tartó barátságunk miatt a lány nem akar semmit? De mindig megtaláljuk egymást, és nagyon jól elvagyunk, szinte izzik a levegő köztünk, ő mégsem akarja.

Van egy lány, akibe már nagyon régóta szerelmes vagyok, ő is érez irántam valamit, de ez még nem szerelem. Megkért, hogy vigyek el neki egy füzetet, de nem tudom személyesen odaadni neki. Valamit szeretnék bele írni, vagy rajzolni, amivel utalok arra, hogy többet is szeretnék tőle, mint barát lenni. Esetleg valami ötlet?

Legjobb válasz: Sajnos azt kell mondanom, h felejtõs. Ahhoz, h összejöjjön veled, tetszened kéne neki külsõre. Ha tetszenél, akkor viszont már az elejétõl fogva nem barátként tekintett volna rád.

Sajnos azt kell mondanom, h felejtõs. Ahhoz, h összejöjjön veled, tetszened kéne neki külsõre. Ha tetszenél, akkor viszont már az elejétõl fogva nem barátként tekintett volna rád.
A kérdező hozzászólása: De akkor ha közeledem felé, miért nem húzodik el ? Épp ez az, hogy mindig mikor már éppen elfelejteném, õ megjelenik, és mindent összekavar, én meg egybõl fejvesztve rohanok utána, mikor semmi értelme.... Egy az egyben olyan a kapcsolatunk, mint a How I Met Your Motherben Robin és Ted kapcsoata... :D:D
Mert élvezi, h játszhat veled.
A kérdező hozzászólása: Valamit biztosan érez õ is mélyen... Régen már utasítottam vissza egyszer, utána jöttem rá, hogy nekem csak õ kell. De azóta is, nagyon sokat beszéltünk. Csak az a baj, hogy túl régóta ismerjük egymást..
Vmi cuki állatot :D esetleg szivecskét:3 és vmi kevés irományt :D


Nem.
Igen, pontosan ilyen helyzetben vagyok most. Két éve hülyítem magam - és õt is. Az elsõ év maga volt a tökély, annak ellenére, hogy már az elején legbelül éreztem, hogy valami nem stimmel. Bebeszéltem magamnak, hogy senki sem tökéletes és mindenkiben lehet találni negatívumot, ha nagyon keresünk. Ezért kiiktattam ezeket a dolgokat a gondolataimból, mondván, aki hosszútávra tervez, annak kell hoznia kompromisszumot. Eleget csajoztam már, ideje megállapodni. Csak a jót kerestem benne és nagyon szép idõket éltünk meg együtt. Tetszett az arca, a haja és a bõre, a természete, a humora, a dolgokhoz való hozzáállása. Mindezek azt sugallták, hogy Õ a másik felem, a párom, akivel azért születtünk, hogy életünk során találkozzunk és ezután csak egymáséi legyünk. Országot váltottam miatta és összeköltöztünk. Itt kezdtek elõjönni a kezdetektõl érzett negatívumok, amelyek annyira begyûrûztek már, hogy szinte elviselhetetlen. 2x megpróbáltam szakítani, de nem engedett, könyörgött és én a szép idõkre emlékezve és sajnálatból még mindig vele vagyok, de érzem, hogy nem jó ez így. Szakítás lesz belõle, csak a módját kell rendesen kitalálnom, hogy minél kevesebb sebet hagyjak benne. Nagyon szarul érzem magam emiatt, de õ is hibás azért.
Velem is volt ilyen.. egyszerûen elképzeltem milyen jó lehetne vele minden és abba szerelmesedtem bele, nem a lányba.
Igen, és most láttam be, hogy mégsem. Ha az okát kérdezed, egy végtelenül rendes srác volt, és nem akartam megbántani, meg akartam próbálni. Két hónapig elhittem, hogy szerelmes vagyok, a másik kettõ csak szenvedés volt (vele is, és önmagammal is)
A kérdező hozzászólása: Akkor végül mi volt a szakítás oka?
El se tudom képzelni így utólag. Volt egy elképzelésem, hogy milyen az az ember, aki nekem kell, és az elõre meghatározott attribútumaimnak tökre megfelelelt. Valamiért a racionalitás benne tartott, pedig visszagondolva a belsõ hang már a legelén jelezte, hogy valami nem kóser. De annyira el akartam hinni, olyan sok szempontból klappoltunk, hogy inkább küzdöttem.
A kérdező hozzászólása: Hogy lehet erre rájönni? Mi késztet arra, hogy hazudjunk önmagunknak?
Volt, de sosem tartott sokáig, max pár hónapig ez az állapot.
A kérdező hozzászólása: Miért kellett annyi ideig hülyítened saját magad?
Igen. 3 évet töltöttem egy olyan kapcsolatban, amire ha visszagondolom, már az elején éreztem, hogy valami nem klappol.
Eldöntendõ kérdést tettél fel, én meg válaszoltam.
A kérdező hozzászólása: Most azokra vagyok kíváncsi, akiknél volt ilyen. :D
12-es vagyok. És ami még ennél is nagyobb probléma, hogy így jöttem rá 30 évesen, hogy soha az életben nem voltam igazából szerelmes és azt sem tudom, hogy mi az és kibe lehetek egyáltalán.

Nem vagyok szerelmes, mégsem bírom elhagyni. Miért és mit tegyek?

Nem vagyok már szerelmes a barátomba. Nagyon jó embernek tartom,együtt is élek vele.Nem hibázott semmiben,legalábbis nem adott okot arra, hogy kiszeressek belőle, egyszerűen csak így alakult,és erről nem tehetek.Nem akarom őt megbántani,ragaszkodom hozzá és emberileg meg a velem való viselkedése tényleg kifogásolhatatlan,de egyszerűen elmúlt.Tudom,hogy lépnem kéne,de nem tudok.Gyáva vagyok...mit csináljak???

Legjobb válasz: megszokásból vagy vele együtt..

megszokásból vagy vele együtt..
Nem lehet, hogy csak a szenvedély és az õrület hiányzik a kapcsolatotokból? Volt, hogy mi is éreztük a barátommal, hogy valami nem a régi, elmúlt azt a láng, de elkezdtünk õrültebbnél õrültebb dolgokat csinálni és nálunk ez mûködött :) Lehet te is újra beleszeretnél.
Lehetetlen valakibe újra beleszeretni, ha a tûz kihunyt. Ha már sok ideje éltek együtt, sajnos elkerülhetetlen a megszokás, de lehet, hogy emiatt nem kéne szakítani vele, ha nem kifejezetten rossz a kapcsolat. Lehet, hogy nem találnál helyette elsöprõ szerelmet, sõt az is elõfordulhat, hogy semmilyet és totál egyedül maradnál... Ezt gondolod végig!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!