Találatok a következő kifejezésre: Szerelmes vagyok fiúba de anyukám tilt (1 db)

Szerelmes vagyok egy fiúba de anyukám tilt tőle! Mit tegyek?

17 éves lány vagyok! Az anyukám tilt t?le mert rokonok vagyunk de messzir?l és nem vérrokon! Õ is szeret engem! Titokba járunk már kb 5 hónapja! Lefeküdtünk! És szeretnénk valami közöset kihozni ebb?l! Mit tegyünk? Édesanyámnak hogy mondjam el?

Legjobb válasz: Ha szereted akkor állj ki mellette,ha meg anyukád nem érti meg,akkor csináljátok titokban amíg 18 leszel aztán már tényleg nem szólhat bele.

Ha szereted akkor állj ki mellette, ha meg anyukád nem érti meg, akkor csináljátok titokban amíg 18 leszel aztán már tényleg nem szólhat bele.
Szerintem meg ha nem békél meg a dologgal, akkor 18 éves korod után is haragudni fog miatta, az életkor nem sokat száámít... Én 19 éves vagyok, de még most sem tetszik anyumnak, hogy van pasim. Mi most 4 hónapja járunk, az elején anyum az elején nem is akart róla hallani. Próbáld meg vele elfogadtatni a helyzetet!
sztem ez a te életed, és ha bejösz a tagnak akkor ne gondolkozz.....
Nehogy anyukád írja már elõ, kibe lehetsz szerelmes!!!
Ismerõs a szitu ! Az én szülieimnek sem tetszett h összjöttem egy fiúvel. odáig fajultak a dolgok h elegem lett és 2 évvel ezelõtt elköltöztem otthonról.Elõször nagyon nehéz volt de aztán megszoktam .Most barátoméknál lakom. Szóval kitartás !! :) ja és én 16 voltam mikor elköltöztem (ez nem biztatás h megpattanj otthonról )Puszi! Sok sikert ! :)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ezek után nem merek vele csókolózni. Mit csináljak?

már többször csókolóztunk a barátommal, múltkor pedig azt mondta nekem, hogy nem tudok csókolózni, tök béna vagyok és azóta is bénának "becéz"

7

Miért fordult el tőlem teljesen a srác, akivel szexeltünk?

Kb. 2 hete, egy csütörtöki nap a kollégiumba az egyik srác (nagyon helyes, komoly) nagyon berúgott+ még lehet volt mellé valami és bejött a szobámba, majd először lánynak nézett. Megcsókolt. Utána mondta, hogy ezt felejtsük el. 2 percig beszélgettünk és megint megcsókolt. Õ nem tudta, hogy én biszex vagyok, és hogy totál bejön. Majd követték egymást az események és megtörtént aminek meg kellett. Kb. 4 órakor hajnalban megint átjött, hogy folytassuk. Elküldtem, mert fáradt voltam. Már bánom, mert azóta nem beszél velem. Másnap annyit tudtunk beszélni, hogy szerinte ez a világ legundorítóbb dolga és hogy ez soha nem derülhet ki! Nem értem hogy miért lett MÉG távolságtartóbb velem, hiszen az első pillanattól kezdve nem nagyon bírt engem. Azt hittem ez egy kicsit pozitív irányba sodor minket. Valaki, valami ötlet? Mit tanácsoltok?

9

Sok fiú szereti a parancsolgatós akaratos lányokat?

Sok lányt ismerek, aki ilyen erőszakos, mindig azt kell csinálnod amit Õ akar.
Mindig: "Add már ide, gyere már ide! Most rögtön! Mert ezt akarom!" Ilyen mindig körbe kell ugrálni, és azt csinálni amit Õ akar.
Na az ilyen van akinek bejön? Engem pont hogy elijeszt! De ez én vagyok! Van akinek kifejezetten az olyan lányok tetszenek, akik ilyen "Azt mondtam, hogy gyere ide!" típusúak?
Akiknek ilyen a barátnőjük azokból lesznek a "papucsok"?

4

Miért van ez? ( kérdésed túl rövid )

Már hosszú ideje annak, hogy szakítottunk az ex barátommal, neki is új kapcsolata lett, és nekem is. A jelenlegi párommal is régóta együtt vagyok már, sőt az exemmel sem tartom a kapcsolatot, ő volt az első nagy szerelem az életemben, most nem érzem úgy, hogy szerelmes lennék a jelenlegi páromba, szeretem, de ha összehasonlítom a két érzelmet az exem iránt jobban rajongtam, van hogy csak állok és nézem az embereket, az épületeket és felidézem azokat az érzéseket amiket iránta éreztem, hogy ha most vele lennék, mit éreznék, ha ezt most együtt csinálnánk, és minden alkalomkor mikor jön egy születésnap, karácsony, húsvét, arra gondolok, hogy ez vele mennyire szép volt, és mennyire szép lenne, hogy mellette mit éreztem akkor, és most köze sincs hozzá. Azt hittem elmúlik, de egyre gyakrabban törnek rám. Szeretem a jelenlegi párom, és nem akarom megcsalni, régóta tartó, stabil a kapcsolatunk, de az érzelmeim hullámzók.

7

Szerintetek 1-2év korkülönbség sokat számít? Többi lent!

A lány 1évvel idősebb nálam és ezen gondolkodik h öszzejöjjünk e ugy h én fiatalabb vagyok! Sokat számít ez a korkülönbség szerintetek? Nekem bejön a lány és fülig szerelmes vagyok belé, ő is mondta h tetszem neki de nem tudja eldönteni h mi legyen! Mi lesz ennek a vége, összejövünk vagy sem?

15

Néha Ti is elszomorodtok, ha az exeteket valami eszetekbe juttatja?

Én már továbbléptem az életemben,de néha,ha híreket hallok felőle,vagy látom,akkor elszomorodom,mert eszembe jut,hogy mehetett volna jobban is. 21/F

10

Kiben van a hiba?

Megkérdeztem a párom mit szeret bennem és nem tudott válaszolni. Azóta nem ír vissza és már nagyon fáj odabenn :(
Rengeteget sírok miatta és az öngyilkosságon jár a fejem amiről mindenki lebeszél. (Az öngyilkosság az elcseszett életem miatt)

17

Valóban szakítanom kéne?

20L vagyok a barátom 26. 3 éve ismerem, kb 2 éve vagyunk együtt. Mondhatni rengeteg mindenen átmentünk, például ott volt az, mikor meghalt az apja (az apja nevelte az anyja kiskorában meghalt), akkor nagyon összetört, ami természetes, én mellette voltam, de neki kellett egy kis szünet a világából és egy hónapra lelépett. Megértettem, elfogadtam, nehéz volt, de én is ezt tettem volna. Egyszer már szakítottunk, kicsit több mint fél éve. Nem azért, mert nem jöttünk ki jól vagy ilyesmi, csak az öccse külföldön él és elég nagy szarba került, neki ki kellett mennie hozzá egy hosszabb időre, én nem tudtam menni és akkor megbeszéltük, hogy ahelyett, hogy egymást kínoznánk a távolsággal, fejezzük be. De másfél hónap után visszajött, és folytattuk. Aztán most 3 hete az egyik legjobb barátja meghalt. Baleset volt, ő pedig nem nagyon tudta elfogadni. Megváltozott, kifordult magából. Időközben az öccse is haza tudott jönni. 3-an élünk egy lakásban (fantáziadúsaknak: külön szobában:)) és az öccse mondta, hogy talán el kéne mennem egy időre még mielőtt rossz dolog történik. A barátom agresszív lett, folyton ideges, van, hogy csak úgy elmegy otthonról kocsikázni... Én megértem, hogy nehéz neki, én is elvesztettem mindkét szülőmet, nem egy barátomat és nekem sem volt könnyű, sőt még most is sokszor kiborulok pedig már nem most történtek. Minden nap többször elmondom neki, hogy mellette állok, vele vagyok és segítek neki és ez tényleg így van. Nagyon szeretem. De nem tudok segíteni ha nem hagyja. Nem akarom, hogy ostobaságot csináljon. Az öccse szerint el kéne kicsit tűnnöm míg lenyugszik. Én nem akarom itt hagyni, de sajnos semmilyen megoldást nem látok. Mit mondtok?

6

Fű, alkohol, játékgép. Le tudom szoktatni a párom ilyesmiről?

No, hogy pontos legyek: A párom kb 10 évig rendszeresen füvezett, ezt saját maga vallotta be, és tette hozzá, hogy már másfél éve abszolút nem szívja, mert érezte, hogy tönkre teszi magát. Közös barátainktól megtudtam, hogy az anyja 20 éves korában kirakta otthonról, mert a pénzt amit a rezsire kellett volna leadjon, eljátékgépezte. Utána az apjához költözött, és ott is megcsinálta ugyanezt többször, csak az apja nem rakta ki ezért. Mondjuk ez már régi sztori, azóta eltellt 10 év, de a barátnőm kb 3 éve ismeri a páromat (régebb óta mint én) és azt mondta 3 éven belül egyszer látta csak gépezni. Hát az alkohol meg... :( Mivel a kedvesem külföldön dolgozik, szállásokon lakott eddig munkatársaival, az volt a fő szórakozásuk, hogy hétvégente főztek meg jól beb.asztak. A hétköznapi munka utáni iszogatás (pár sör állítólag) az is 3x minimum előfordult. Én ezt soknak tartom. Mivel most már együtt fogunk élni, nem lesz lehetősége piálni, meg zülleni a kolegákkal, stb. Összeköltözésünket ő szerette volna jobban ő kezdeményezte, és hogy mondjak pozitívumot is, rengeteget tett azért, hogy működhessen a kapcsolatunk. Albérletett vett ki kint, ahol ketten fogunk lakni. Ha én nem lennék, maradt volna a szálláson a kolegáival. Magyarországon belül is 200 km távolságra lakunk egymástól, az sem volt neki gond soha, jött mindig. Voltam már nála kint külföldön is egyszer egy hetet, azt is lerendezte, hogy épségben ki-és hazajussak, meg még sok apróság. Szóval úgy látom, ami tőle tellik belead mindent, hogy működjön a dolog. Engem viszont ezek a dolgai iszonyat aggasztanak, amiket fent írtam. Azt állítja, hogy a fűről saját maga szokott le, a játékgép nem szenvedélye, mert ha annyira akarná, akkor neten keresztül is eljátszhatná a pénzét. Inni viszont szerintem sokat iszik. :/ Aztmondja, hogy ő így tudja magát lelazítani. Észre vettem már, hogy ha valamin ideges, vagy feszült,egyből kibont valami alkoholt. Azt mondja, ha kint leszek nem fog inni, mert ott ott leszek neki én, és én vagyok a fontos. Szerelmesnek nagyon szerelmes belém. De valahol attól tartok, hogy ezek a lemondásai csak ideig óráig fognak tartani. Szerintem aki ilyen beállítottságú, amilyen, az ilyen is marad. Én mindig is elítéltem a drogosokat (igen én a füvet is annak tartom), azokat akik sokat isznak, a játékgépről meg nem is beszélve... Változhat egy ember szerintetek kapcsolatban olyan mértékűt, hogy ezeket a dolgokat elfelejtse teljesen? Én is feldobtam az itthoni életem miatta, nem szeretnék csalódni. Szeretném hinni, hogy nem fog ilyeneket csinálni, de nem tudom...:( Szerintetek?

18

Ti nem érzitek úgy néha, hogy teljesen feleslegesek vagytok, nem volt értelme megszületni, nem hozhattok létre semmi maradandót, mert minden mulandó és semmi sem örök?

19

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!