Találatok a következő kifejezésre: Személyiségzavarból meg gyógyulni Van olyan, (1 db)

Személyiségzavarból meg lehet gyógyulni? Van olyan, akinek ez sikerült?

Pszichológus irányítása mellett, természetesen.

Legjobb válasz: Igen, meg lehet gyógyulni.

Igen, meg lehet gyógyulni.
Rendes helyen 70% körül szokott lenni a sikeres gyógyulások aránya. Vagyis az emberek kétharmada meggyógyul, vagy jelentõsen enyhül a betegsége. Csak arra figyelj, hogy van egy csomó szer, amelytõl igen boldog vagy nyugodt leszel - de ezek nem gyógyítanak, és könnyen rá lehet szokni. Ez csak arra jó, hogy kibírd addig, amíg gyógyulni kezdesz - ha MINDENKÉPPEN szükség van egyáltalán bármilyen szerre. Kényelmes (lusta) orvosok szeretnek ilyet adni.
A személyiségzavar nem gyógyítható, csak kezelhetõ és szintentartható...mivel a valóságkontroll megtartott, ám nincs betegségtudat.
Személyiségzavar lehet olyan is, hogy az illetõnek VAN betegségtudata!
Csak abban az esetben van a személyiségzavarosnak betegség belátása, ha neurozissal párosul, keveredik.. nem?
Rengeteg féle személyiség zavar van, attól függ melyikbõl.
pl..a skizoid?????


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Akkor most Pókfóbiás vagyok?

nem vagyok benne biztos de amikor már képen is meglátok egy pókot kiráz a hideg. amikor hazajövök a suliból mindig leellenőrzöm a szobámat hogy van e valahol pók és a meglátok egyet azonnal kiszaladok

8

Sokszor gondolok az öngyilkosságra. Csak azt nem értem, hogy miért nem tudom megtenni?

Napi szinten eszembe jut a dolog, de mégse merem és nem értem, hogy miért.
A másik dolog, ami eszembe jutott az a világgá menés.
E között a két megoldás között ingadozok. Vagy öngyilkos akarok lenni vagy világgá menni és itt hagyni mindent és mindenkit, hogy úgy éljek, mint egy csavargó vagy egy csöves.

14

Pszichiátriai magánrendelésen írathatok ki magamnak gyógyszert (SSRI, konkrétan rexetin), vagy erre csak "hivatalos" rendelésen van lehetőség?

Üdv! Ambuláns pszichiátriai kezelésben részesülök (gyógyszereket írnak fel, kábé ennyi), de az utóbbi időben a munkám miatt nem érek rá délelőttönként a rendelésre járni. Úgy döntöttem, magánrendelésre jelentkezem be. Ott vajon írnak ki receptet, vagy ezt csak a "hivatalos" rendelési időben teszik meg?

5

Lehet borderline személyiségzavarom?

Az a helyzet, hogy mindig mindent elrontok. Az emberek rendszerint magamra hagynak, nincsen egy őszinte kapcsolatom sem, hiába ragaszkodom foggal-körömmel hozzájuk. Egyik lány, aki korábban a barátnőm volt, azt mondta, hogy szerinte szociopata vagyok, de nem valószínű, mert érzek bűntudatot. Nagyon erős bűntudatot... Gyakran azt érzem, hogy meg sem érdemlem, hogy éljek. Voltak öngyilkossági kísérleteim is, és rendszerint szólok ezekről a hozzám közel állóknak. Vagdosom a karjaim, meg a lábaimat is, rendszerint a bűntudat miatt. Néha olyan szinten, hogy nincs egy szabad bőrfelület sem a karomon. Állandóan változik a hangulatom... az egyik pillanatban még nagyon jól érzem magam, és csak a jót látom, a következőben, amikor valami rossz történik, vagy ha szimplán csak úgy érzem, hogy nincs mellettem senki, akkor olyan üresnek érzem magam... Úgy érzem, hogy nincs értelme az életemnek. Ez borderline lehet? El kéne mennem pszichiáterhez, tudom, de az a baj, hogy a szüleim nem hajlandóak fizetni, én meg csak szeptembertől fogok dolgozni... Kezdek beleőrülni ebbe.

18/L

3

Egy gyerek halálát hogy lehet feldolgozni? Képtelen vagyok rá.

Amikor meghallottam, hogy balesetben mrghalt a 8 éves gyerekem, lepergett előttem az életem és hirtelen olyan érzésem volt mintha kiléptem volna a testemből. Senkinek nem kívánom azt amit át kell(ett) élnem. Ez 2 éve történt és azóta van egy nem tervezett gyerekünk meg az előző házasságomból egy másik. Csak az akkor terhes feleségemért és a másik lányomért próbáltam erős lenni de a lelkem a mai napig darabokban van, szilánkosra tört. El se tudom mondani, hogy mekkora hiányt érzek, egyszerűen lehetetlen elviselni, hogy neki csak ennyi jutott és soha többé nem ugrik a nyakamba, nem mondja hogy szeret. Annyira fiatal volt. Szinte még mindig nem telik el úgy nap, hogy ne sírnék miatta pedig tudom hogy el kéne engednem de nem tudom. A feleségem rábeszélt egy pszichológusra mert ő is járt és könnyebb lett neki de rajtam nem segített. Akkor jobb amikor nagyon nagyon elfoglalt vagyok. Még mindig gyakran előjön az álmaimban és reggelente könnyes szemmel ébredek mert elviselhetetlenül fáj. Õ (volt) a mindenem. Olyan mintha csak elutazott volna. Emlékszem milyen boldogok voltunk amikor megszületett, felriadtam a szuszogására, emlékszem minden mozdulatára. Rettenetesen hiányzik. Minden kislányban őt látom és haragszom magamra amiért volt olyan, hogy helyette valami más elfoglaltságot találtam és nem vele voltam de hát nem tudhattam. Még abba is belegondoltam, hogy most hogy nézhet ki?! Úgy érzem sosem fog enyhülni a fájdalom. Egyáltalán lesz ez elviselhetőbb?

24

Mit csináljak? (folyt lent sos)

nem tudok aludni tegnap 2 orát aludtam mert barátnömmel beszélgettem és ma meg attol félek hogy nem fogok tudni aludni:'(

3

Mihez kezdjek magammal? Hogy jöjjek ki a depresszióból? Kapcsolat lehetséges?

30 éves pasi vagyok és egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Depressziós vagyok, pánikrohamokkal küzdök és kapcsolat képtelennek érzem magam. 4 éve segíteni próbáltam egy volt kolléganőmnek, aki egy volt kapcsolatából lépett ki, szenvedett tőle, én segíteni akartam neki. Ezt úgy hálálta meg hogy fél év lelki kapcsolat után bepanaszolt a vezetőségnél, hogy zaklatom, sikerült kimagyaráznom magam, de annyi minden történt még emelett és annyira megalázott ezzel, hogy a mai napig meghatároz minden döntésemet és lépésemet. Egy ideig egymástól teljesen függetlenül dolgoztunk, de nagyon rossz volt 3 hónap alatt 30kg-t fogytam miatta. Részben próbáltam hatni rá, de egy idő után már étvágyam sem volt és nem bírtam enni. Mindenki csak arról kérdezett, beteg vagyok-e, annyira megalázónak éreztem a helyzetet, hogy szégyelltem elmondani, mi történt, így nem mondtam semmit. Ami rosszul esett, hogy a családom nagy ívben tojt rám, apán annyit mondott, hogy egyek már valamit, meg sem kérdezte, hogy miért, a barátaim ugyanígy. Egyre jobban fordultam magamba. Aztán tavaly ilyenkor úgy adódott, hogy a lány mellé kellett volna visszamenjek dolgozni, én nem vállaltam és eljöttem, azóta nincs rendes munkám. Még rosszabbul érzem magam. Nem vesznek fel sehova, pedig napi rendszerességgel járok interjúkra. Az évek alatt sorra hagytak el a barátaim, akikkel meg tudtam beszélni a problémáimat, volt, akit én hagytam el, mert önzően viselkedett. Egyre jobban készülök ki, folyamatos pánikrohamaim vannak, depressziós vagyok. A szüleimmel rossz a kapcsolatom, nem tudom velük megbeszélni ezeket. Apám úgy beszél velem, mint egy 5 éves gyerekkel. És ami a legrosszabb, még mindig a megalázottságot érzem. Próbálok ismerkedni, beszélgetni, de folyamatosan pánikrohamszerűen jön elő, hogy újra meg fog történni. Tudom, hogy 30 éves pasiként nem rinyálni kéne, de lassan a maradék életkedvem is elmegy és egyszerűen tanácstalan vagyok, hogy jöjjek ki ebből a helyzetből.

6

Hi! Nektek volt már-e olyan, hogy nem tudom így kimentek az utcára és megöltők pár embert ( vagy állatot)?

5

Úgy hiszem bipoláris zavarban szenvedek. Mi a teendő?

5

Miért nem érzek ilyenkor semmit?

Ha elvesztek valamit/valakit akit szeretek nem érzek semmit, nem sírok, nem sajnálom csak élem tovább az életem. 14 évesen vettem észre először amikor meghalt a cicám, nem éreztem semmit miközben mindenki megsiratta. Most derült ki, hogy anyukám rákos, most se éreztem semmit miért van ez? Lehet, hogy csak elfojtom az érzelmeimet? Vagy nem képes felfogni az agyam a dolgok súlyosságát? Antiszociális vagyok?

8

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!