Találatok a következő kifejezésre: Sokan mondják, hisztis vagyok. Miből tudom, (1 db)

Sokan mondják, hogy hisztis vagyok. Miből tudom, hogy az vagyok? Hogyan lehetne erről "leszokni"?

Legjobb válasz: pl én hisztis vagyok mielött megjön, hormonok, alig tudom kontrolálni. mindenen nyafogok semmi nem jó, kiborulok ha valami nem úgy történik ahogy akarom és kiabálok másokkal. de az állandó nyafogás is hiszti. pl barátnömnek volt egy idöszaka amikor semmi nem volt jó neki, az 5 lánybol mindig csak neki nem feleltek meg a programok,ha usziba mentünk túl hideg volt a fürdöbe úl meleg ha salit ettünk túl száraz ha hambit akkor túl zsíros. így mi hisztis picsának hívtuk és le is szokott mert mikor már elegünk lett megmondtuk hogy mindenen nyafog és egy hisztis picsa.

pl én hisztis vagyok mielött megjön, hormonok, alig tudom kontrolálni. mindenen nyafogok semmi nem jó, kiborulok ha valami nem úgy történik ahogy akarom és kiabálok másokkal. de az állandó nyafogás is hiszti. pl barátnömnek volt egy idöszaka amikor semmi nem volt jó neki, az 5 lánybol mindig csak neki nem feleltek meg a programok, ha usziba mentünk túl hideg volt a fürdöbe úl meleg ha salit ettünk túl száraz ha hambit akkor túl zsíros. így mi hisztis picsának hívtuk és le is szokott mert mikor már elegünk lett megmondtuk hogy mindenen nyafog és egy hisztis picsa.
önkontroll!!!pl mikor nem tetszik valami és épp támadnál, számolj el magadban 10-íg.mire eljutsz a 9-hez nem nem is akarsz hisztizni.nálam ez vált be...meg egy bukás mert ez miatt hagyott el a férjem aki életem szerelme volt.
Önismerettel, nem önkontrollal lehet "leszokni" a hisztériáról. Nem megfékezni kell az indulatokat, hanem megérteni miért reagáljuk túl a dolgokat. :) F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam Ajánlom még Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvét amiben remek példák vannak a társkapcsolatok jellemzõ sajátosságaira. Sokat megtudhatsz az ismétlõdõ helyzetekrõl amikben mindig a "hisztisen reagáló" a szereped. Ajánlhatnám még a Hellinger féle családállítást is, de ahhoz már tudnod kéne, hogy mi a valódi probléma. A hiszti csak tünet. Már elindultál az úton és ehhez gratulálok! Sok sikert! :) )
Sajnos én is ilyennel küszködöm, hisztizem és túl forgok mindent a kapcsolatban. Ahogy egyre jobban kombinálok egyre jobban eltávolodik tõlem és elveszíthetem. Vannak olyan idõszakok amikor nyugodt nem hisztizem, de késõbb felrobban bennem egy bomba, és újból ezt csinálom. Tudom mi miatt van, de mondta hogy nincs velem semmi gondja, nem lenne velem ha nem lennék jó neki, csak a hisztik és a forgások az nem hiányzik neki. Tényleg amikor mondom mondom utána rájövök milyen fafejû voltam, és vissza pörgetném az idõt. Az a fura az egészben hogy volt kapcsolatokban persze velem egykorúakkal voltam, soha nem hisztiztem nem forogtam, nyugodt voltam, most akivel vagyok õ jóval idõsebb (27 éves) ami megint más személy, hülyéskedik velem és van hogy máshogy reagálok és így halmozódnak a kételyek. pl:(Lát egy csajt vhol, vagy tv és mondja helloka "milyen jóóóóó csaj" és piszkál, látom rajta tényleg sokkal szebb és vele egykorú lehet, ekkor is mire gondolhatok, megcsalna engem egy olyan szépségekért mert én még egy fiatal (19) hülye vagyok stbstb...Mindig mondja "na ez jó csaj" engem nem fényez hogy milyen szép vagyok. Nem tudom mit gondol, mit érez. Nem lennék olyan érdekes fontos, hogy csak a tenyerén hordoz. Leakarok szokni de nem pár napokra, hanem kitörölni egy életre a hisztis szokásom. Tudom hogy nem tûnik el egy csettintésre, hanem figyelnem kell magamra. Csak van hogy szarul megy a napom és mindent tönkre teszek, és akkor középpontban kívánnám magam a hogy tudjam még velem akar lenni egy kicsit. Nem érzem a ragaszkodást, futna utánam. Meg nem olyan szeretlek téged típus pasi, én meg azt szeretem. Ezekbõl kiindul sok minden .... Vélemény?! :(
Hát gondolkozz el rajta, hogy te kire mondanád, hogy hisztis, namost elgondolkodsz azon is, hogy te hogyan viselkedsz, aztán rájössz magadtól is. Leszokni? Figyeld magad, több önkontroll, tudatosság. Sok sikert.
Hisztis az aki duhrohamot kap akkor ha nem minden ugy tortenik ahogy o elkepzeltee vagy ha nem tudja elviselni hogy masnak is lehet igaza.Egyetertek az elottem szoloval csak onkontrollal es onismerettel es nemi kompromisszumkeszseggel le lehet szokni.De jo erre allitolag a tarkora ontott hideg viz is.(legalabb egy vodornyi)-a baratnomet igy szoktatta le az anyukaja.
Az elsõ lépést már megtetted: felismerted a problémát :) Csak így tovább!
A kérdező hozzászólása: Köszi mindenkinek!:)

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Kevesebbnek érzem magam a betegségeim miatt. Igazam van?

Persze, egy beteg ember nem kevesebb mint a többiek! De nekem nagyon kínos betegségeim vannak. Normál esetben nem is beszélnék róluk, de végül is ez egy névtelen oldal.. Aranyerem van, és emésztési betegségem (ami puffadással is jár, meg alig tudok enni). Ezek nem igazán gyógyíthatóak. Undorodok magamtól és úgy érzem meg sem érdemlem az életet, meg hogy boldog legyek. Még ha valami jó történik is velem, úgy érzem nem örülhetek, mert ilyen betegségeim vannak. Igazam van? Vagy ti mit gondoltok erről? Ne nevessetek ki légyszi. =(

10

Hogyan legyek magabiztosabb több lent?

Az a hejzet h suliban mindíg vmiért vkinek szúram a szemét pedig eleve csendesebb tipus vagyok, de mégis mindíg beszólogatnak.Ami azt illeti még a magabiztosságom sem 100%
és azt szeretném megtudni hogy hogyan lehetnék magabiztosabb,illetve hogyan tudnék olyan magabiztos lenni hogy valami épkézlábat is visszaszólja?

1

Gólyatáborban be kell mutatkoznom a többieknek, de nem tudom, hogy mit mondjak majd magamról. Valami érdekeset akarok, de félek, (és lehet, hogy csak az ezelőtti osztályom viselkedése miatt) untatni fogom az osztályomat!?

3

Miért érzem azt, hogy jobb volna, ha nem is élnék?

Vannak jó dolgaim az életben, de nem tudok örülni neki, mert mulandó és félek, hogy elmúlik és nem lesz már többé.
Félek a jövőtől, és esélytelennek érzem magam ahhoz, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék.
15 éves vagyok, így azt érzem, van még kb 3 évem, utána jön a vég, mert ami eddig volt, más lesz, viszont biztos, hogy rosszabb, mert én olyan ügyetlen vagyok, hogy csak a baj van velem mindenhol.
Szívem szerint már öngyilkos lennék, egyenlőre kiváráson vagyok, mert még van lehetőségem élni, de 3 év múlva úgyis végem lesz.

15

Ugy erzem mintha kis depresszioban lennek. Mit tegyek?

Kezdem azzal hogy par eve egyedul elek kulfoldon, tavol a csaladomtol. Szeretem a munkam s jol is keresek, habar mar arra kezdek gondolni a penz nem minden az eletben. Nagyon sokszor szomoru vagyok, mert egyedul vagyok. Van keves baratom s ki is jarunk bulizni amikor tudunk, de mindig valahogy elvagyok magamban. Ha otthon vagyok probalom lefoglalni magam fozessel, sportolassal de ezek sem segitenek. Mar nem tudom mi tevo legyek. Mar arra is gondoltam feladjak mindent s hazakoltozzek, de ugy sem tudom mennyire leszek boldog. Ugy meg munkam sem lesz... Van e vagy volt valaki ilyen helyzetben? Hogyan dontottetek?

5

Félek új emberekkel ismerkedni pedig nagyon szeretnék de egyszerűen félek az emberektől mit csináljak?

-

7

Nagyon gáz ha egy 20 év körüli fiú néha még vágyik a babusgatásra? Mint mikor kicsi volt?

12

Hogyan legyek bátrabb, nagyszájúbb?

Mindenki azt mondja, hogy nagyon jól nézek ki, de senki nem gondolná, hogy az osztályom kiközösít, mert nem vagyok valami társasági ember.Hamarosan kezdődik az iskola, és meg akarok változni.Tudom hogy egyből nem fog menni, de csak van valami ami segíthet, vagy nem? Elég csendes vagyok, már próbáltam jobban kibontakozni de valamiért nem megy.Igazából nincsenek is igazán barátaim.Amikor unokatestvéremmel voltunk (távol lakik tőlem) bulizni, akkor meghívtak minket egy italra, az pedig nagyon jól esett.Mintha egy teljesen más ember lennék, nem pedig az akiként megismertek az osztálytársaim.Pasim még soha nem volt, de volt 2 ember aki próbálkozott, egyikük nem jött be, a másikkal pedig úgy éreztem, hogy meg is volna köztünk az a szikra, de féltem hogy úgy is megunna,ezért elutasítottam, ezt pedig nagyon megbántam, mert egy másik osztálytársammal jár, akivel egy városban lakunk, és eléggé féltékeny vagyok.Félek, hogy ha ilyen maradok, senkinek nem fogok kelleni, és ha kellenék akkor sem tartana sokáig.Nem tudnék valahogy változtatni a személyiségemen?

2

Mit gondoltok erről a felvetésről?

Az a helyzet,hogy nincs valami jó humorom. Állandóan nevetek,mosolygós vagyok,viszont jó megszólalásaim ritkán vannak.
Azon gondolkozom mostanában,hogy pl színvonalasabb humoros könyvek olvasásával fejleszthető-e ez a ,,képesség"?!
Tudom, ez adottság de azt nem hiszem el,hogy sehogy se lehetne magasabb szintekre emelni.
Szerintetek?

4

Miért nincsenek barátaim? (többi lent)

15 éves lány vagyok, az általános iskolában sem voltak barátaim,és a középiskolában is csak "állbarátaim" vannak, igazi nincsen.Soha nem volt legjobb barátnőm vagy barátom. :( Ha esetleg beszélgetni próbálnék valakivel,leblokkolok és elvörösödök, ez miatt nagyon nem is keresik a társaságom.Néha még piszkáltak is miatta.:(
Arra gondoltam, hogy ebben az évben megváltozhatnék, hogy szerezhetnék új barátokat az iskolában,de nem tudom,hogy csináljam.
Mit kéne tennem, hogy tudjak beszélgetni emberekkel?
Esetleg mit változtassak magamon?
Előre is köszönöm a válaszokat. :)

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!