Találatok a következő kifejezésre: Sokan mondják, hisztis vagyok (1 db)

Sokan mondják, hogy hisztis vagyok. Miből tudom, hogy az vagyok? Hogyan lehetne erről "leszokni"?

Legjobb válasz: pl én hisztis vagyok mielött megjön, hormonok, alig tudom kontrolálni. mindenen nyafogok semmi nem jó, kiborulok ha valami nem úgy történik ahogy akarom és kiabálok másokkal. de az állandó nyafogás is hiszti. pl barátnömnek volt egy idöszaka amikor semmi nem volt jó neki, az 5 lánybol mindig csak neki nem feleltek meg a programok,ha usziba mentünk túl hideg volt a fürdöbe úl meleg ha salit ettünk túl száraz ha hambit akkor túl zsíros. így mi hisztis picsának hívtuk és le is szokott mert mikor már elegünk lett megmondtuk hogy mindenen nyafog és egy hisztis picsa.

pl én hisztis vagyok mielött megjön, hormonok, alig tudom kontrolálni. mindenen nyafogok semmi nem jó, kiborulok ha valami nem úgy történik ahogy akarom és kiabálok másokkal. de az állandó nyafogás is hiszti. pl barátnömnek volt egy idöszaka amikor semmi nem volt jó neki, az 5 lánybol mindig csak neki nem feleltek meg a programok, ha usziba mentünk túl hideg volt a fürdöbe úl meleg ha salit ettünk túl száraz ha hambit akkor túl zsíros. így mi hisztis picsának hívtuk és le is szokott mert mikor már elegünk lett megmondtuk hogy mindenen nyafog és egy hisztis picsa.
önkontroll!!!pl mikor nem tetszik valami és épp támadnál, számolj el magadban 10-íg.mire eljutsz a 9-hez nem nem is akarsz hisztizni.nálam ez vált be...meg egy bukás mert ez miatt hagyott el a férjem aki életem szerelme volt.
Önismerettel, nem önkontrollal lehet "leszokni" a hisztériáról. Nem megfékezni kell az indulatokat, hanem megérteni miért reagáljuk túl a dolgokat. :) F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam Ajánlom még Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvét amiben remek példák vannak a társkapcsolatok jellemzõ sajátosságaira. Sokat megtudhatsz az ismétlõdõ helyzetekrõl amikben mindig a "hisztisen reagáló" a szereped. Ajánlhatnám még a Hellinger féle családállítást is, de ahhoz már tudnod kéne, hogy mi a valódi probléma. A hiszti csak tünet. Már elindultál az úton és ehhez gratulálok! Sok sikert! :) )
Sajnos én is ilyennel küszködöm, hisztizem és túl forgok mindent a kapcsolatban. Ahogy egyre jobban kombinálok egyre jobban eltávolodik tõlem és elveszíthetem. Vannak olyan idõszakok amikor nyugodt nem hisztizem, de késõbb felrobban bennem egy bomba, és újból ezt csinálom. Tudom mi miatt van, de mondta hogy nincs velem semmi gondja, nem lenne velem ha nem lennék jó neki, csak a hisztik és a forgások az nem hiányzik neki. Tényleg amikor mondom mondom utána rájövök milyen fafejû voltam, és vissza pörgetném az idõt. Az a fura az egészben hogy volt kapcsolatokban persze velem egykorúakkal voltam, soha nem hisztiztem nem forogtam, nyugodt voltam, most akivel vagyok õ jóval idõsebb (27 éves) ami megint más személy, hülyéskedik velem és van hogy máshogy reagálok és így halmozódnak a kételyek. pl:(Lát egy csajt vhol, vagy tv és mondja helloka "milyen jóóóóó csaj" és piszkál, látom rajta tényleg sokkal szebb és vele egykorú lehet, ekkor is mire gondolhatok, megcsalna engem egy olyan szépségekért mert én még egy fiatal (19) hülye vagyok stbstb...Mindig mondja "na ez jó csaj" engem nem fényez hogy milyen szép vagyok. Nem tudom mit gondol, mit érez. Nem lennék olyan érdekes fontos, hogy csak a tenyerén hordoz. Leakarok szokni de nem pár napokra, hanem kitörölni egy életre a hisztis szokásom. Tudom hogy nem tûnik el egy csettintésre, hanem figyelnem kell magamra. Csak van hogy szarul megy a napom és mindent tönkre teszek, és akkor középpontban kívánnám magam a hogy tudjam még velem akar lenni egy kicsit. Nem érzem a ragaszkodást, futna utánam. Meg nem olyan szeretlek téged típus pasi, én meg azt szeretem. Ezekbõl kiindul sok minden .... Vélemény?! :(
Hát gondolkozz el rajta, hogy te kire mondanád, hogy hisztis, namost elgondolkodsz azon is, hogy te hogyan viselkedsz, aztán rájössz magadtól is. Leszokni? Figyeld magad, több önkontroll, tudatosság. Sok sikert.
Hisztis az aki duhrohamot kap akkor ha nem minden ugy tortenik ahogy o elkepzeltee vagy ha nem tudja elviselni hogy masnak is lehet igaza.Egyetertek az elottem szoloval csak onkontrollal es onismerettel es nemi kompromisszumkeszseggel le lehet szokni.De jo erre allitolag a tarkora ontott hideg viz is.(legalabb egy vodornyi)-a baratnomet igy szoktatta le az anyukaja.
Az elsõ lépést már megtetted: felismerted a problémát :) Csak így tovább!
A kérdező hozzászólása: Köszi mindenkinek!:)

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Úgy érzem képességeimmel többre lennék képes. Ti hogy vagytok ezzel? 16/f

Főleg fizikailag rengeteg sportot csináltam már de nem tudtam igazán kiélni magam. Szerintem képes lennék valami hős szerepét is magamra vállalni. jo nem superman de mondjuk egy robin vagy zöld íjász megfelelò gyakorlással beváltható lenne. na de komolyan valaki tudna tanácsot adni hogy nyújtsam a maximumot? Történt már veletek hasonló?

5

Milyen személyiségre utal, ha más lakásában folyamatosan azon gondolkodom, hogyan lehetne szebben, jobban berendezni a szobákat?

2

Ki fél a sötétben?

1.KI fél éjszaka kimenni a kertjébe?
2.KI fél teljesen sötétségben a házában/lakásában?
kérlek írjatok kort.
ÉS, hogy miért?

9

Az ember a saját hangját máshogy hallja mint akik hallgatják?

7

Arabról le fordítsa valaki?

لا ما زعلتش بس ساندي ممكن تفهم غلط

2

Első ránézésre szimpatikus vagyok vagy inkább ellenszenves?

Nagyon sok embertől kapom azt,hogy sunyi a tekintetem. ez rosszul esik mert őszinte, egyenes embernek tartom magam. Szeretném tudni,hogy nektek első ránézésre szimpatikus vagy inkább ellenszenves vagyok? Képet e-mailben küldök :)
17/L

6

Ti megbocsájtanátok apátoknak?

18 éves vagyok. Idén érettségiztem, "felnőttem". Sportoltam, elkezdtem kitanulni a szakmám, kialakult egy stílusom, zenei ízlésem, van barátnőm. Apám ezekről semmit nem tud. Megkockáztatom, azt se tudja, hogy hány éves vagyok. Nagyon kicsi voltam, mikor elhagyott minket. Voltaképp sosem voltak összeházasodva a szüleim, de régen szerették egymást, aztán jöttem én, de sajnos apám lusta ember volt, sokszor ivott. Persze ezt ne úgy értsétek, hogy erőszakos ember volt, inkább csak link. Talán még az óvoda elején volt, hogy néha-néha átjött, játszott velem, láttuk egymást, néha ellátogattam hozzá, vagy apai ágon nagyszüleim telkére, de utána szinte teljesen megszakadt a kapcsolat. A gyerektartást sosem fizette ki rendesen, amiért bíróságra is elment édesanyám, azonban ott nem sajnálták a pénzt. Kb 3 éves korom óta sosem vett nekem ajándékot szülinapra, névnapra, karácsonyra, húsvétra, vagy mikulásra. Fel se hívott. Illetve pontosan 3 alkalommal hívott, abból ha jól emlékszem 2 volt karácsony. Háromszor találkoztam vele. Egyszer édesanyámnak sürgősen be kellett mennie a kórházba, mert nagyon elkezdett vérezni egy seb a lábán, erre apám átjött, taxit is szerzet neki, és ő vigyázott rám, a másik pedig mikor nagyon beteg voltam, és el kellett menni a belvárosba vmi orvosi ügy miatt, de mindenki dolgozott, és ő vitt engem. Harmadjára 2 éve találkoztam vele, az utcán. Ha nincs épp velem édesanyám, el is mentem volna mellette, annyira nem ismertem meg. Azt ígérte, hogy húsvétkor felhív, elmehetünk vmerre együtt, de nem tette. Egész életemben mindig azt mondtam, hogy utálom az apámat, alkoholista, utolsó alak, hogy ennyire nem érdeklem. Ahányszor lelki bajom volt, mindig azt mondtam, hogy gyűlölöm őt, ő tehet róla, hogy szenvedek, miatta élek, minek kellett ez, ha a továbbiakban ennyire elhanyagol? Aztán egyszer előkerültek videók a családról, és ahogy néztük őket, néhány helyen feltűntem én is. Keresztelő, szülinap, és ott volt az apám, és játszott velem, és arra gondoltam, hogy mindig őt hibáztatom, ha rossz volt valami, de a boldogságért, és a jó dolgokért, sosem mondtam, hogy köszönöm apámnak, hogy élek, és megtörtént velem, mert nélküle én se lennék. Ti hogy állnátok hozzá? Utálnátok? Megpróbálnátok vele kialakítani egy kapcsolatot? Vagy csak felejtsem el, mintha halott lenne, tartsak meg egy jó emléket róla, de én se foglalkozzak vele a jövőben, ahogy ő se velem a múltban?

3

Ezt hogyan lehet egyáltalán elfogadni? A legtöbb hobbikertész minden évben veszi a magot, ahelyett, hogy őshonos újravethető magot vennének?

Most, hogy szüleim elkezdtek érdeklődni a saját kert, saját termés iránt, hogy mégis tudjuk mit eszünk, ne vegyük meg a boltba szóba került, hogy jövőre újravethető magokat kéne venni

én ezt eleve nem értem, hogy úgy minek nekiállni, hogy nem újravethető, hogy jövőre már nem lesz termés abból amiből idén, mert a pénzcserkész tudológusok profitmaximalizálásra hajtanak

Ez az egész akkor igazán felháborító amikor magamon tapasztalom(vagy a szüleimen keresztül), hogyan lehet azt támogatni, hogy a géntechnológia elcseszi a magokat..ez valami szörnyű gondolat eleve, még hogy meg is csinálni..

1

Miert erzem azt hogy rolam beszelnek. Engem pletykalnak? Vagy csak magamra veszek dolgokat?

3

Nagyon el vagyok keseredve, és egyre jobban félek! Szerintetek, azért még bízzak benne, hogy szeptembertől lesz állásom? 20/L

Jún.18.-án végeztem csecsemő-és kisgyermeknevelő gondozó szakon, ami felsőfokú OKJ-s 2 éves, közepes eredménnyel csak sajnos. Van érettségim is. Augusztus 7.-én lejár a 45 nap és fizetnem kell az Eü.járulékot is, ami 6600Ft, ha jól tudom. Ennyi idő alatt 100%, hogy nem találok munkát, max. csak szeptembertől tudnék elhelyezkedni ezzel a szakmával. Ma rádöbbentem arra, hogy mennyire nehéz lesz így megélnünk. Míg suliba jártam nem igazán érintett meg és fogtam fel ennek a súlyát, de most, hogy nekem is egyre jobban kilátástalanabb a helyzetem munkakeresés ügyben totálisan felfogtam mi a probléma. Apukám és a bátyám dolgozik, anyukám viszont ha talál is munkát egy-két hónapnál tovább nem marad tovább egy helyen, mivel nem bírja fizikailag és kikészül. Sajnos a szüleim, és a bátyám is nem egyetemet végeztek, hanem csak egy szakmát. Bátyámnak van érettségije, mint nekem, és ő egy 1 éves OKJ-s képzést végzett utána, amiben szeptembertől már dolgozhatott is és sikerült neki állást kapnia. Már 2 éve, hogy ott van. A szüleimnek nincs érettségijük, csak szakmunkás bizonyítványuk. Apukámnak már hosszú évek stabil, biztos munkahelye van, sosem volt munkanélküli. Anyukám viszont már nagyon sok helyen dolgozott, de csak pár hónapig. A húgom ősztől egyetemre megy, ő a legjobb képességű a családban(kitűnő érettségi, középfokú nyelvvizsga, első helyre fel is vették). Sajnos azonban apukám egyedül nem tudja egy keresetből finanszírozni a tanulmányait és egyre jobban kezd úrrá lenni mindenkin a kétségbeesés. A bátyámtól nyilván nem lehet elvárni, hogy támogassa a húgomat pénzzel, de így meg lassan már nagyon rossz anyagi körülmények közé fogunk kerülni. Folyton mondja apukám, hogy jó lenne, ha találnék már munkát, érzem, hogy egyre idegesebb és feszültebb, ami érthető is. Anyukám mivel ő is munkanélküli tök nyugodtan véd, hogy nem egyszerű találni. Családi pótlékot, adókedvezményt már nem kapunk, így még nehezebb lesz. Én beadtam már a bölcsi központjába az önéletrajzomat, de azt mondták, hogy majd nyár végén érdeklődjek, mert nincs munka most. Õ fogja továbbítani ahol lesz üresedés. Közbe írtam a húgom régi óvónőjének, aki most bölcsődevezető, hogy nincs-e üresedés, ő az egyetlen ilyen helyen ismerősöm és gondoltam protekcióval könnyebb lesz bejutnom. Hát azt mondta, most nincs állás, de ha lesz gondolni fog rám és szól. Írtam már egy csecsemőotthonnak is, de oda nem küldtem el az önéletrajzomat, csak érdeklődtem. Azóta se írtak vissza:/ Most mit csináljak? Ilyen helyeken lehet ezzel elhelyezkedni: bölcsi(itt 13), akinek írtam más községben van, csecsemőotthon(nálunk 2 van a környéken), családi napközi, családok átmeneti otthona(családgondozó)(ezt nem akarom), magánbölcsi, játszóház. Már 2 osztálytársamnak is sikerült egy fejlesztő játszóházban elhelyezkednie, ami nagyon jó kis hely, tetszik, nem tudom miért nem én találtam meg előbb. Gyermekfelügyeletet családnál tuti nem tudnék vállalni, mert a szülők nem bízzák pályakezdőre a gyereküket és nem is hosszú távú a legtöbb. Nekem stabil munkahely kellene, de egyre jobban félek, hogy nem fog sikerülni.:( Meg az is baj, hogy túlságosan bizonytalan vagyok és nem is igazán vagyok biztos benne, hogy ez a pálya amit akarok. Lehet tök más állna hozzám a legközelebb(személyiségben), de én nem tudom mi az ami érdekelne. Igazából sosem kaptam a szüleimtől megerősítést, hogy jót választottam-e vagy sem. Bárcsak lett volna bátorságom ugyan erre a szakot egyetemen végezni, akkor talán több esélyem lenne.

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!