Találatok a következő kifejezésre: Sokan mondják, hisztis (1 db)

Sokan mondják, hogy hisztis vagyok. Miből tudom, hogy az vagyok? Hogyan lehetne erről "leszokni"?

Legjobb válasz: pl én hisztis vagyok mielött megjön, hormonok, alig tudom kontrolálni. mindenen nyafogok semmi nem jó, kiborulok ha valami nem úgy történik ahogy akarom és kiabálok másokkal. de az állandó nyafogás is hiszti. pl barátnömnek volt egy idöszaka amikor semmi nem volt jó neki, az 5 lánybol mindig csak neki nem feleltek meg a programok,ha usziba mentünk túl hideg volt a fürdöbe úl meleg ha salit ettünk túl száraz ha hambit akkor túl zsíros. így mi hisztis picsának hívtuk és le is szokott mert mikor már elegünk lett megmondtuk hogy mindenen nyafog és egy hisztis picsa.

pl én hisztis vagyok mielött megjön, hormonok, alig tudom kontrolálni. mindenen nyafogok semmi nem jó, kiborulok ha valami nem úgy történik ahogy akarom és kiabálok másokkal. de az állandó nyafogás is hiszti. pl barátnömnek volt egy idöszaka amikor semmi nem volt jó neki, az 5 lánybol mindig csak neki nem feleltek meg a programok, ha usziba mentünk túl hideg volt a fürdöbe úl meleg ha salit ettünk túl száraz ha hambit akkor túl zsíros. így mi hisztis picsának hívtuk és le is szokott mert mikor már elegünk lett megmondtuk hogy mindenen nyafog és egy hisztis picsa.
önkontroll!!!pl mikor nem tetszik valami és épp támadnál, számolj el magadban 10-íg.mire eljutsz a 9-hez nem nem is akarsz hisztizni.nálam ez vált be...meg egy bukás mert ez miatt hagyott el a férjem aki életem szerelme volt.
Önismerettel, nem önkontrollal lehet "leszokni" a hisztériáról. Nem megfékezni kell az indulatokat, hanem megérteni miért reagáljuk túl a dolgokat. :) F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam Ajánlom még Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvét amiben remek példák vannak a társkapcsolatok jellemzõ sajátosságaira. Sokat megtudhatsz az ismétlõdõ helyzetekrõl amikben mindig a "hisztisen reagáló" a szereped. Ajánlhatnám még a Hellinger féle családállítást is, de ahhoz már tudnod kéne, hogy mi a valódi probléma. A hiszti csak tünet. Már elindultál az úton és ehhez gratulálok! Sok sikert! :) )
Sajnos én is ilyennel küszködöm, hisztizem és túl forgok mindent a kapcsolatban. Ahogy egyre jobban kombinálok egyre jobban eltávolodik tõlem és elveszíthetem. Vannak olyan idõszakok amikor nyugodt nem hisztizem, de késõbb felrobban bennem egy bomba, és újból ezt csinálom. Tudom mi miatt van, de mondta hogy nincs velem semmi gondja, nem lenne velem ha nem lennék jó neki, csak a hisztik és a forgások az nem hiányzik neki. Tényleg amikor mondom mondom utána rájövök milyen fafejû voltam, és vissza pörgetném az idõt. Az a fura az egészben hogy volt kapcsolatokban persze velem egykorúakkal voltam, soha nem hisztiztem nem forogtam, nyugodt voltam, most akivel vagyok õ jóval idõsebb (27 éves) ami megint más személy, hülyéskedik velem és van hogy máshogy reagálok és így halmozódnak a kételyek. pl:(Lát egy csajt vhol, vagy tv és mondja helloka "milyen jóóóóó csaj" és piszkál, látom rajta tényleg sokkal szebb és vele egykorú lehet, ekkor is mire gondolhatok, megcsalna engem egy olyan szépségekért mert én még egy fiatal (19) hülye vagyok stbstb...Mindig mondja "na ez jó csaj" engem nem fényez hogy milyen szép vagyok. Nem tudom mit gondol, mit érez. Nem lennék olyan érdekes fontos, hogy csak a tenyerén hordoz. Leakarok szokni de nem pár napokra, hanem kitörölni egy életre a hisztis szokásom. Tudom hogy nem tûnik el egy csettintésre, hanem figyelnem kell magamra. Csak van hogy szarul megy a napom és mindent tönkre teszek, és akkor középpontban kívánnám magam a hogy tudjam még velem akar lenni egy kicsit. Nem érzem a ragaszkodást, futna utánam. Meg nem olyan szeretlek téged típus pasi, én meg azt szeretem. Ezekbõl kiindul sok minden .... Vélemény?! :(
Hát gondolkozz el rajta, hogy te kire mondanád, hogy hisztis, namost elgondolkodsz azon is, hogy te hogyan viselkedsz, aztán rájössz magadtól is. Leszokni? Figyeld magad, több önkontroll, tudatosság. Sok sikert.
Hisztis az aki duhrohamot kap akkor ha nem minden ugy tortenik ahogy o elkepzeltee vagy ha nem tudja elviselni hogy masnak is lehet igaza.Egyetertek az elottem szoloval csak onkontrollal es onismerettel es nemi kompromisszumkeszseggel le lehet szokni.De jo erre allitolag a tarkora ontott hideg viz is.(legalabb egy vodornyi)-a baratnomet igy szoktatta le az anyukaja.
Az elsõ lépést már megtetted: felismerted a problémát :) Csak így tovább!
A kérdező hozzászólása: Köszi mindenkinek!:)

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit csináljak, hogy boldogabb legyek?

az iskola miatt nagyon feszült vagyok 17 èves vagyok és ez már a 4.iskola amibe beiratkoztam és itt se érzem jol magam
nem az osztályal van a baj hanem azzak hogy bezártnak érzem magam, probálom elfogadni hogy megmondják a tanárok hogy mit csináljak de egyszerüen nem megy.azt hiszem akkor kezdtem feszült lenni amikor a szüleim elváltak(talán 12 éves lehettem nem emlékszem pontosan) és ezt szerintem a szüleim nem èrtik meg, állandoan kiabál velem (főleg anyukám és érzelmileg probál zsarolgatni)mit ajánlotok mit csináljak?bocsi a helyesirási hibákért ès köszi előre is.

6

Mit csináljak, hogy rendbe jöjjek?

Mit csináljak, ha mérhetetlenül nagy ürességet érzek magamban? Ehhez még hozzájön, hogy minden szétesőben van körülöttem, és mindentől nagyon távol érzem magam. Csináljam a dolgomat, ha van, vagy valami hasznosat, hátha elmúlik. Sokszor úgy érzem, jobb lenne inkább rákosnak, vagy valami nagyon durva betegnek lenni, csak ne mentálisan vagy lelkileg legyek beteg. A haláltól egyáltalán nem félek, azért mondom ezt. Még csak mással se vagyok annyira jó kapcsolatban, hogy miatta aggódnék a halálom miatt.

5

Mi okozhatja az állandó bűntudatérzést?

Látszólag minden ok nélkül jelentkező bűntudatérzésem van. Úgy érzem, hogy valami rosszat tettem, szörnyű, haszontalan ember vagyok és sajnálom a szüleimet azért mert ilyen lettem, amilyen vagyok. El szoktam képzelni őket, amint örülnek nekem, amikor megszülettem és sajnálatot érzek irántuk mert biztosan nem számítottak arra, hogy ez lesz belőlem. Kár volt felnevelni engem. Belátom sok butaságot csináltam életemben, olyanokat is, ami túlmutat a gyermeki csínytevésen (történt ez 14 éves koromban, példának okáért), lehet, hogy ez is hozzátesz ehhez az érzéshez, nem tudom. Főleg akkor jön elő ez az érzés, amikor ilyen gyerekjátékokat látok, mesefigurákat a boltokban, tudom, ez elég morbidan hangzik. Amúgy dolgozgatom (nagyon nem presztízs munka, mondjuk úgy, a legalja de legalább fizetnek), tanulok, hobbim nincs.

Szerintetek mi lehet az oka az állandó lelkiismeret furdalásnak?

1

Mivel vezethetem le a stresszt? Nagyon rossz így minden.

10.es vagyok kemény suliba járok reggel7től este8ig folyamatosan bennt vagyok.nagyons stresszes vagyok e miatt mindig a legjobbat akarom kihozni magamból ami persdze nem mindig sikerül.stressz levezetési módszereket szeretnék kérni.ittam svéd cseppet néha cigizek amitől jobb.csak nem akarom rászokni..:/ a svéd csepptől is csak kicsit jobb xanaxot nem szeretnék szedni szedtem már pszihiáter ajánlására mert volt ezzel tavaly nagyobb problémám amikor összeroppantam.a sulim szeretem leváltani semmi képp sem akarom.valakinek valami ötlet?

3

Hogyan lehet fejleszteni ezeket a képességeket?

Iskolában volt már párszor nyilvános szereplés, és többen is mondták hogy jól tudok szerepelni, és jó színész lenne belőlem. Úgy érzem hogy valóban vannak adottságaim a dologhoz, és bár nem akarok színész lenni mégis szívesen fejleszteném ezeket a színészi képességeket. Gondolok ezzel a jó,változatos,megfelelő mimikára, testbeszédre hangsúlyozásra és előadásmódra. Valaki esetleg nem ismer módszereket amivel ezeket tovább lehet fejleszteni, vagy egy oldalt erről? Az a baj hogy sajnos elég lámpalázas vagyok idegen környezetben szóval nem szívesen mennék ilyen "tanfolyamra" vagy amatőr színjátszó körbe vagy bármire. A válaszokat előre is köszönöm.

2

Azt szeretném meg kérdezni, hogy az angolt 2 évig tanulnám tudnék beszélni egy Amerikai emberel? De úgy értem, hogy 2 év alatt lehet annyit fejlődni?

4

Több ember akarok lenni?

Úgy értem, szó szerint. Néha úgy érzem, hogy nem egy ember vagyok, hanem több, egy testben és nagyon nem férünk meg. Néha ilyen akarok lenni, néha olyan. Persze össze lehetne mixelni, de ahhoz túl félénk az alaptermészetem, hogy kifejezzem magam, ezért szeretnék több életet élni, mint különböző személyiségek. Ti éreztetek már így? Vagy nem tudom, mit lehet ezzel csinálni? :/

2

Ha kb. minden szokásomat máshogy csinálom, mint az emberek általában, az nem gond?

Például nem bírok csak fél órával indulás előtt kelni, mert képtelenség, hogy annyi idő alatt összeszedjem magam. Kell egy - egy és negyed óra.
Vagy egyedül futok, mert nem motivál, hanem demotivál, ha valaki gyorsabb nálam és jobban megy neki.
Máshogy osztom be a tanulást: inkább több napon kevesebbet, mint kevesebb napon többet.
Nem abba a kocsiba szállok a BKV-n, ami a legközelebb lesz a lépcsőhöz, hanem ahol legkevesebben vannak.

Úgy állítanak be, és talán csak emiatt úgy érzem magam, mintha egy heppes vénember lennék.
Közben csak máshogy áll kézre, máshogy kényelmes, illetve nem mindig a leghatékonyabb és/vagy leglustább, hanem sokszor a kellemesebb utat választom.

Úgy érzem magam, mint egy heppekkel teli nemnormális, közben az én szemszögemből a többiek is ugyanúgy ragaszkodnak a saját elveikhez, idegesek, ha nem tudják úgy csinálni, ahogy megszokták és nem tűrik, ha megszólják őket. Ebből a szemszögből ők is kényszeresen ragaszkodnak és én is, csak én olyasmihez, amivel egyedül maradok.

Nem tudom, baj-e, bajra utal-e vagy bajt szül-e, hogy én mindig a kellemes utat választom.
Megintcsak: az én szemszögemből ugyanolyan rögeszmés lehet mindig a lustább utat választani, mint mindig a kellemesebbet.

5

Lelkileg annyira gyenge vagyok, hogy már nem tudom meddig bírom összeomlás nélkül. Mit tegyek, hogy jobb legyen az önbecsülésem és az önbizalmam?

Nem akarok siránkozni, de elég szerencsétlennek érzem magam, tudom hogy van rosszabb de én most a saját lehetőségeimre gondolok amik az életben voltak.
Nincs akaraterőm, se önbizalmam, mert semmi se sikerül, amit szeretnék, viszont az elvárások legalább jó nagyok és nem csak az én részemről.
Ez az állandó teher, meg a bizonytalanság és hogy én mindig hibázok, mindig vmi bajt okozok, teljesen tönkretesz.
Beszélni se tudok róla, mert a szüleim nem értik meg, és állandóan mondják, hogy ez nem igaz amit mondok, de persze érvelni nem tudnak mellette és aztán ha kiderül, hogy igazam lenne, akkor abból veszekedés és gyors témaváltás lenne, nekem nem lehet igazam. Ezért inkább nem is mondom, az föltűnt nekik, hogy elég rossz hangulatban vagyok, de túlságosan nem foglalkoznak vele és én sem beszélek már erről, mert úgyis mindig vita a vége, azt meg nem akarom állandóan átélni.
15/F

6

Mittegyek hogy elkezdjek élni? 21F

nagyon semmit sem csinálok csak egyetemre járok és tanulok,habár nagyon megromlottak az eredményeim!!nincs kedvem semmihez,már az élethez sem!!haveri,baráti köröm nincs akivel szórakozni mennék!mitcsinálja??

13

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!