pl én hisztis vagyok mielött megjön, hormonok, alig tudom kontrolálni. mindenen nyafogok semmi nem jó, kiborulok ha valami nem úgy történik ahogy akarom és kiabálok másokkal. de az állandó nyafogás is hiszti. pl barátnömnek volt egy idöszaka amikor semmi nem volt jó neki, az 5 lánybol mindig csak neki nem feleltek meg a programok, ha usziba mentünk túl hideg volt a fürdöbe úl meleg ha salit ettünk túl száraz ha hambit akkor túl zsíros. így mi hisztis picsának hívtuk és le is szokott mert mikor már elegünk lett megmondtuk hogy mindenen nyafog és egy hisztis picsa.
önkontroll!!!pl mikor nem tetszik valami és épp támadnál, számolj el magadban 10-íg.mire eljutsz a 9-hez nem nem is akarsz hisztizni.nálam ez vált be...meg egy bukás mert ez miatt hagyott el a férjem aki életem szerelme volt.
Önismerettel, nem önkontrollal lehet "leszokni" a hisztériáról. Nem megfékezni kell az indulatokat, hanem megérteni miért reagáljuk túl a dolgokat. :) F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam Ajánlom még Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvét amiben remek példák vannak a társkapcsolatok jellemzõ sajátosságaira. Sokat megtudhatsz az ismétlõdõ helyzetekrõl amikben mindig a "hisztisen reagáló" a szereped. Ajánlhatnám még a Hellinger féle családállítást is, de ahhoz már tudnod kéne, hogy mi a valódi probléma. A hiszti csak tünet. Már elindultál az úton és ehhez gratulálok! Sok sikert! :) )
Sajnos én is ilyennel küszködöm, hisztizem és túl forgok mindent a kapcsolatban. Ahogy egyre jobban kombinálok egyre jobban eltávolodik tõlem és elveszíthetem. Vannak olyan idõszakok amikor nyugodt nem hisztizem, de késõbb felrobban bennem egy bomba, és újból ezt csinálom. Tudom mi miatt van, de mondta hogy nincs velem semmi gondja, nem lenne velem ha nem lennék jó neki, csak a hisztik és a forgások az nem hiányzik neki. Tényleg amikor mondom mondom utána rájövök milyen fafejû voltam, és vissza pörgetném az idõt. Az a fura az egészben hogy volt kapcsolatokban persze velem egykorúakkal voltam, soha nem hisztiztem nem forogtam, nyugodt voltam, most akivel vagyok õ jóval idõsebb (27 éves) ami megint más személy, hülyéskedik velem és van hogy máshogy reagálok és így halmozódnak a kételyek. pl:(Lát egy csajt vhol, vagy tv és mondja helloka "milyen jóóóóó csaj" és piszkál, látom rajta tényleg sokkal szebb és vele egykorú lehet, ekkor is mire gondolhatok, megcsalna engem egy olyan szépségekért mert én még egy fiatal (19) hülye vagyok stbstb...Mindig mondja "na ez jó csaj" engem nem fényez hogy milyen szép vagyok. Nem tudom mit gondol, mit érez. Nem lennék olyan érdekes fontos, hogy csak a tenyerén hordoz. Leakarok szokni de nem pár napokra, hanem kitörölni egy életre a hisztis szokásom. Tudom hogy nem tûnik el egy csettintésre, hanem figyelnem kell magamra. Csak van hogy szarul megy a napom és mindent tönkre teszek, és akkor középpontban kívánnám magam a hogy tudjam még velem akar lenni egy kicsit. Nem érzem a ragaszkodást, futna utánam. Meg nem olyan szeretlek téged típus pasi, én meg azt szeretem. Ezekbõl kiindul sok minden .... Vélemény?! :(
Hát gondolkozz el rajta, hogy te kire mondanád, hogy hisztis, namost elgondolkodsz azon is, hogy te hogyan viselkedsz, aztán rájössz magadtól is. Leszokni? Figyeld magad, több önkontroll, tudatosság. Sok sikert.
Hisztis az aki duhrohamot kap akkor ha nem minden ugy tortenik ahogy o elkepzeltee vagy ha nem tudja elviselni hogy masnak is lehet igaza.Egyetertek az elottem szoloval csak onkontrollal es onismerettel es nemi kompromisszumkeszseggel le lehet szokni.De jo erre allitolag a tarkora ontott hideg viz is.(legalabb egy vodornyi)-a baratnomet igy szoktatta le az anyukaja.
Az elsõ lépést már megtetted: felismerted a problémát :) Csak így tovább!
A kérdező hozzászólása: Köszi mindenkinek!:)
| A kérdés szövege | Válaszok száma |
|---|---|
Tapasztaltatok ti már ilyet magatokon, vagy csak én reagálom túl a dolgokat?Szóval, már kis korom óta, úgy van, hogy könnyen megijedek dolgoktól, főleg olyan dolgoktól, amiket nem tudok befolyásolni. Szóval arról van szó, ha látok egy filmet, mondjuk a pánikbetegségről, akkor én is sokszor el kezdek rágódni a dolgon, hogy nem vagyok-e pánikbeteg. Tehát, sokszor olyan dolgokon kezdek el rágódni, idegeskedni, amiket annyira úgy sem tudok befolyásolni, pl a halál, vagy ilyesmi és az a legrosszabb, hogy ilyenkor tudom, hogy csak magamat idegesítem, de nagyon nehéz elvonatkoztatni a dologtól és már sokszor attól félek, hogy beleőrülök. Szóval az lenne a kérdésem, hogy ti is tapasztaltatok-e már ilyet, illetve, hogy mit gondoltok erről, vagy mit javasoltok? | 7 |
Szerintetek ciki, ha még 13 évesen is játszom a haverokkal fegyvereset? | 5 |
Ez valami fóbia? Szüléstől való félelemről már hallottam de erről még nem.Az én problémám az, hogy nagyon félek a szüléstől és a gyerekneveléstől. Vagyis nem is igazán félek a gyerekneveléstől, hanem úgy vagyok vele, hogy aranyosak a babák de csak ennyi...ideges leszek ha meghallok egy babát sírni, rosszul vagyok a pelenkázásnak még a gondolatától is, és bánni se tudok egy gyerekkel, max üvöltöznék vele... | 3 |
Akik folyton sírnak hogy csórók?Azoknak mi a végzttségük?Mennyi megy piára és cigire? | 17 |
Miért nem megy a beszélgetés nekem senkivel? Mit tegyek, hogy az emberek el tudjanak velem beszélgetni?Mindig én beszélek, vagy írok, a másik válaszolgat, általában elég tömören, és ezt már unom. Szinte senki nem hajlandó beszélgetni velem normálisan, ahogy másokkal, bőbeszédűen. Nem dobnak fel semmi témát, mindig én kezdek bele a témába, és egy idő után már nem tudok mit kitalálni, mert mások semmit se mondanak maguktól kb. Ezért egy idő után gyakran kérdezgetek sokat, mert már nem tudok mit csinálni. Miért van ez? Valahol meg lehet tanulni beszélgetni? | 5 |
OCA tesztet lehet online kitölteni valahol?Úgy értem ingyen, és ugy, hogy ne kelljen személyes adatokat megadni. | 2 |
Legszivesebben megolnem magam de a csaladom miatt nem tehetem. Mit tegyek?tenyleg megtenem olyan elegem van mindenbol. De ha megtenem anyam tuti megkattana testvereim is ezert nem tehetem. Viszont meg akarok halni tenyleg nem akarok elni. Mit tegyek? | 9 |
Elég nagy gáz van. Elkéne egy kis segítség. (? )A helyzet az, hogy én egy 15 éves budapesti fiú vagyok. | 14 |
A saját gondolataim kergetnek a halálba?15 éves vagyok de már unom az életemet,nem köt le semmi nem szeretek semmit sem csinálni régen annyi hobbim volt most már amiket régen szerettem sem érdekelnek,nem vesznek fel sehová dolgozni,barátaim nincsennek vagyis van egy de vele nem tudok elmenni sehová ahová szeretnék pedig minden társaságba van legalább 1 ember akivel jól kijövök mégsincsennek barátaim,elegem van abból is hogy egy fiú sem akar tőlem semmit még rám sem néznek olyan csúnya vagyok,amíg másoknál azt látom hogy van pénzük,vannak barátaik,sok fiúnak/lánynak tetszenek míg nekem semmi sem jön össze...máraz öngyilkosságon gondolkodom | 3 |
Változtatni akarok az életemen, csak egyenlőre nem nagyon tudom hogy kezdjek hozzá, volt már valaki hasonló helyzetben?Az a helyzet, hogy nagyon unom már magam, egyszerűen nem nagyon sikerülnek a dolgok, a családommal is nagyon rossz a helyzet, és elszeretnék menni dolgozni jó messzire, külföldre, de még nem tudom, hogyan kezdjek hozzá, esetleg aki már tett meg hasonló lépést, megoszthatná hogy tette, vagy ha valaki tudna segíteni a dolgokban a válaszaival az jó lenne :) | 1 |