Találatok a következő kifejezésre: Soha nem elfelejteni (22 db)

Évek óta nem tudok újra szerelemes lenni. Nagyjából 5 éve ugyanazt a lányt szeretem, nem tudom elfelejteni. Voltak azóta kapcsolataim de egyik lányt se szerettem úgy mint őt. Úgy érzem soha nem fogok hozzá hasonlót találni. Ismerős valakinek az érzé?

Legjobb válasz: ismerõs bár nekem nem tartott ilyen sokáig. nekem úgy sikerült elfelejtenem hogy találtam olyan dolgot vele kapcsolatban amit ki nem állhattam. esetemben tetkót csináltatott a csuklójára. ez pont elég volt ahhoz hogy továbblépjek.

ismerõs bár nekem nem tartott ilyen sokáig. nekem úgy sikerült elfelejtenem hogy találtam olyan dolgot vele kapcsolatban amit ki nem állhattam. esetemben tetkót csináltatott a csuklójára. ez pont elég volt ahhoz hogy továbblépjek.
A kérdező hozzászólása: Én sajnos nem igazán tudok ilyet :(. Már gimnáziumban alakult valami közöttünk, de aztán végül csak évekre rá jöttünk össze. A legnagyobb problémám az, hogy minden lányban õt keresem, és így senki se felel meg igazán. Mostanában egyre jobban zavar ez az érzés, de tényleg nem tudom mit lehetne ezzel kezdeni.
Vannak nagy szerelmek amelyek örök nyomot hagynak. Ezzel nem sokat tudsz tenni. De egy új szerelem mellett ez már csak emlék lesz, és egy idõ után már nem zavar. Nálad úgy tûnik ez nagyon hosszú idõ.
Igen, ismerõs. 13 éves voltam, amikor rájöttem, hogy jobban szeretem, mint egy szimpla barátot. Késõbb összejöttünk. Bõ egy évig tartott a dolog. Lett másik kapcsolatom, egy olyan valakivel, aki külsõre és belsõre is nagyon hasonlított rá. Aztán vele is vége lett... Kezd elegem lenni abból, hogy mindig az ilyen típusú emberekbe szeretek bele, mert tudom, hogy nem lesz belõle semmi tartós, ugyanis egy idõ után jól átvágnak. És mégis õk kellenek nekem. Mások is érdeklõdnek irántam, és tudom, hogy velük is jól kijönnék, de a velük való kapcsolat túl egyszerû, biztos lenne, amit valamilyen okból kifolyólag unalmasnak képzelek. Most próbálkozik nálam valaki, aki nagyon szimpatikus, de megint nem érzem azt a szenvedélyt, azt az izgalmat, ami nekem hiányzik...
Nem tudnád esetleg felkeresni õt? Hátha lehet belõle valami.
A kérdező hozzászólása: Gondolkoztam már rajta hogy megkeresem, és lehet ez lenne a legjobb megoldás :) . Így legalább kiderülne, hogy van-e esély a közös jövõre. Köszi mindenkinek a válaszokat!!!:)

2 es fel eve jartunk, de meg mindig szeretem es hianyzik. Soha nem fogom elfelejteni?

o most masssal van, en massal vagyok(lany)

Legjobb válasz: Elfelejteni sztem nem lehet akit szeret(ett) az ember.De ídõvel találsz magadnak vkit akibe szerelmes leszel megint és akkor ez az érzés elmúlik.

Elfelejteni sztem nem lehet akit szeret(ett) az ember.De ídõvel találsz magadnak vkit akibe szerelmes leszel megint és akkor ez az érzés elmúlik.
nem kell elfelejtened, de ne mássz rá!! mert az csak gyûlöletet uszit! probáljátok meg elfogadni egymás akaratát.. És probálj meg ugy nézni rá mint egy barátra...
Szijja, ha te is mással vagy, meg õ is mással akkro ez most így pont jo. Próbálj meg vlee minnél kevesebbet találkozni.
Szerintem akit egyszer tényleg megszeret az ember, azt soha nem tudja elfelejteni! Lehet hogy egy idõ után javul a helyzet, de akkor is örök emlék marad. Amit magamból kiindulva tudok (fiú), hogy mind a mai napig sokszor álmodom a volt barátnõmmel (jókat és rosszat is), ill. az ismerõseim is megemlítették már, hogy minden lányban õt keresem. Nagyon hiányzik, mind a mai napig vannak eléggé szomorkás idõszakaim miatta, de ezzel együtt kell élni. Ez látod (legalábbis szerintem) az igazi szerelem, nem pedig a mai tinik körében oly népszerû érzelmek nélküli valami. Míg sokan csak dobálóznak a szóval, addig néhány ember megismerkedik a komoly és mély érzelmekkel is. Próbáld szeretni a párod és idõvel könnyebb lesz!
Nagyon igaz az elõttem elhangzó vélemény!! Az Igazit, soha nem tudod elfelejteni teljesen!!A szíved mélyén mindig ott lesz!!:( Kitartást, és sok erõt kívánok neked!!!
A kérdező hozzászólása: KOszonom szepen mindenkinek a valaszokat! :) remelem sikerulni fog
Hány évesek vagytok am?
A kérdező hozzászólása: o 19, en meg 15 :)

HELP! Hogy birom elfelejteni ha van egy csaj akibe iszonyatosan szerelmes voltam de el fog menni es lehet hogy SOHA nem fogok vele talalkozni? Ugy erzem vege az eletemnek, egy szakasz zarult le.

A csaj kulfoldi,LEHET nem fogom soha tobbet hallani a hangjat, az egyeniseget nem tapasztalhatom, a pillanatokat amit egyutt toltottunk. Mind e miatt sirok, annyira szerettem. Es nem birok mit csinalni, tudom vannak uj emberek es uj idok de ez tul sok nekem.

Legjobb válasz: Mindig is szeretni fogod!, csak kb4-5honap mulva mar csillapodsz egy kicsit...nekem is egy az egybe ugyan ez volt a bajom, csak en mentem el acsajtol ( el kellett koltoznunk) es o is sirt 2napig...ne aghodj, en is ezt mondtam hogy nem lesz nala jobb, pedig vannak, csak ismerkedj, sok sikert a jovobe, peace! 13F

Mindig is szeretni fogod!, csak kb4-5honap mulva mar csillapodsz egy kicsit...nekem is egy az egybe ugyan ez volt a bajom, csak en mentem el acsajtol ( el kellett koltoznunk) es o is sirt 2napig...ne aghodj, en is ezt mondtam hogy nem lesz nala jobb, pedig vannak, csak ismerkedj, sok sikert a jovobe, peace! 13F
"Ha szeretsz valakit vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."

Soha nem fogom tudni már elfelejteni? Kezdődik előről minden

3 éve mentünk szét az akkori barátn?mmel,akivel 3 évig együtt voltam .. leírhatatlanul szerettem,de tényleg szavakkal nemtudnám leírni,az életben nem "csicskultam" be egyik barátn?mmel se,de abban a kapcsolatban mondhatjuk,hogy nem én hordtam a nadrágot :D De sajnos úgy alakult,hogy vége lett,utána körülbel?l 1,5 évig olyan voltam mint egy zombi,nemérdekelt más,nem is tudtam más csajra nézni,csak piáltam éjjel nappal aztán vég?l kihevertem,túltettem magam rajta és utóbbi 1 évben kutyaharapást sz?rével szisztémát részesítettem el?nyben,de 2 hónapja megismertem egy lányt,akivel nagyon jól megvagyunk,szeretem is és tudom,hogy vele komolyan m?ködhetnének a dolgok hosszútávon is,viszont ma reggel arra jöttem haza,hogy a 3 évvel ezelötti barátn?m írt az üzen?falamra és akkorát dobbant a szívem,hogy majdnem az asztal alá csúsztam ... gyerekesen hangzik,talán az is,de egyszer?en nem bírom megérteni,hogy ennyi id? után,hogyan válthat ki bel?lem még mindig ilyen érzéseket... Közelebbi barátok,rokonok tudják,hogy min mentem keresztül,miután szakítottunk, azt is tudják , hogy a mai napig szeretem ezt a lányt és attól félek,hogy ez soha nem fog változni és ez nagyon elkeserít? :S Mikor felteszem magamnak a kérdést,hogy vajon szeretem-e még ? azthiszem igen,de hogy újra kezdeném-e vele, kockára téve a mostani kapcsolatomat a jelenlegi barátn?mmel,aki mérföldekkel egyenesebb ember,h?ségesebb(mert a fent említett lány a közelébe nem jár a h?ség fogalmának),megbízhatóbb ... és a válasz valószín?leg nemleges lenne,de akkor is ott van bennem a tüske,hogy ennyi id? után sem bírom elfelejteni és félek,hogy az életben nem lesz normális kapcsolatom :S 23/F

Legjobb válasz: Hú, nehéz ügy, de neked kell dönteni. És jól dönteni. Így kívülállóként nem tudhatom, mi lenne neked a jó. Én biztos a jelenlegi barátnõnél maradnék, fõleg ha a "régi" ilyen kicsapongó. Bár az is lehet, hogy már kiélte magát, és azért keresett meg, mert õ is ugyanúgy érez irántad. De az is lehet, hogy hiánya van, és nem jutott más pasi az eszébe (jó ez durva volt). Szerintem ha a jelenlegi kapcsolatodban jól érzed magad, és nincs hiányérzeted, akkor maradj, és ne kezdj el beszélgetni sem az exeddel.

Hú, nehéz ügy, de neked kell dönteni. És jól dönteni. Így kívülállóként nem tudhatom, mi lenne neked a jó. Én biztos a jelenlegi barátnõnél maradnék, fõleg ha a "régi" ilyen kicsapongó. Bár az is lehet, hogy már kiélte magát, és azért keresett meg, mert õ is ugyanúgy érez irántad. De az is lehet, hogy hiánya van, és nem jutott más pasi az eszébe (jó ez durva volt). Szerintem ha a jelenlegi kapcsolatodban jól érzed magad, és nincs hiányérzeted, akkor maradj, és ne kezdj el beszélgetni sem az exeddel.
Kísértetiesen hasonló cipõben vagyok én is. Két éve szakított velem (elég csúnyán) egy hasonló kaliberû lány ("közelébe nem jár a hûség fogalmának"), akiért rettentõen odavoltam, és én is nagyon ki voltam akadva a szakítás után, habár nem piáltam... Két évig nem is beszéltünk, nem is láttam. Kábé fél évig szenvedtem miatta, de már túl vagyok rajta, és nem érdekel. De ehhez meg kellett keményítsem magam, és tudatosan ki kellett törölnöm a napi gondolataimból. Elhatároztam hogy soha az életben nem fogom keresni, írni neki vagy felhívni stb. Nehéz volt megállni, de megérte. Nos, viszont néhány napja egyszer csak írt nekem, hogy mi van velem, régen látott-hallott rólam stb. Nekem is megdobbant a szívem, habár nem is a vágy miatt, hanem inkább az elégtétel érzése miatt, hogy lám-lám... Ezért megérte tudatosan leépíteni magamban! Váltottunk néhány szót, abszolút közömbösen de udvariasan válaszoltam, és ennyi. Én azt mondom, ne pazarolj rá egyetlen fölösleges percet sem. Ne akarj rosszat magadnak. Irányítsd te magad az életed. Talán az a legjobb ha nem is beszélsz vele, így sokkal könnyebb lesz, és az idõ mindent megold, szép lassan egyre jobban elfelejted. Éreztesd vele, hogy ez a hajó végleg elment, és nem tud játszani veled többet. Hidd el, megéri!
El fogod tudni felejteni, persze megdobban a szíved olyankor mikor látod vagy ír valamit neked te ez természetes. De ha a mostani barátnõdet tényleg szereted akkor egy idõ után már múló érzés lesz a régi barátnõd. Ha érzed azt hogy a mostani lány sokkal jobb veled és szeretitek egymást.
Helló sorstárs. Nyugi, lesz még normális kapcsolatod. Õ volt az elsõ nagy szerelmed, akkor lenne baj ha nem így reagálnál rá. El ugyan nem fogod felejteni de az nem is baj talán. Az idõ és egy megfelelõ partner begyógyítja a sebet. És nehogy, nehyogy, nehogy újrakezd!!! Én megtettem és kb öt évvel az utolsó szakítás után sem vagyok 100%-os. Viszont amióta letiltottam minden elérhetõségét, kivágtam az utolsó kis hozzá köthetõ akármit, határozottan javult a helyzet.

Mit csináljak ha nekem évekig tart elfelejteni valakit vagy talán soha nem megy?

Egyik szerelmemnél 3 évig tartott mire elfelejtettem, szeretettel még mindig szeretem, másiknál 2 év, még mindig örülnék ha meglátnám, harmadiknál meg ki tudja mennyi id?. Nem akarom elpazarolni a fiatalságom az ostoba szerelem miatt. Nem volt még kapcsolatom. Megvárom amíg jön másik azt újabb x év elfelejteni, vagyis egész életemben szerelmi bánatos leszek?

Legjobb válasz: Nálam mindig alapszabály volt, hogy egy lányt - a Te esetedben fiút -, csak egy másik lány tud feledtetni. Nálam is volt, hogy a kettõ között eltelt egy év is. De mikor megismertem az másik lányt, a régi már nem is érdekelt.

Nálam mindig alapszabály volt, hogy egy lányt - a Te esetedben fiút -, csak egy másik lány tud feledtetni. Nálam is volt, hogy a kettõ között eltelt egy év is. De mikor megismertem az másik lányt, a régi már nem is érdekelt.
Elsõ vagyok. Második! Persze, Neked is igazad van. Nem is azt mondom, hogy álljon össze bárkivel, csak járjon nyitott szemmel. Mert lehet, hogy más is meg tudja Neki ugyanazt, sõt lehet még többet is, mint az a bizonyos nagy szerelem. És akkor egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem is gondol rá. Nálam így mûködött a dolog. Jó, nem vagyunk egyformák...tudom én.
Erre szokták mondani, hogy " soha ne mondd, hogy soha" Nem tudhatod, a szerelem olyan váratlanul tud jönni, hogy csak na! :)
Egyet értek veled kérdezõ sajnos.Én se tudok elfelejteni valakit, hiába mondogatom, hogy el kell felejteni, stb.Szeretem, meg utálom is egyben, hogy képes tovább menni.De ha erre képes, akkor neki többet ér a büszkesége, mint ahogy szeretett.
Az, hogy valaki nem viszonozza az érzéseinket, még nem érzéketlenség. Amúgy én nem teljesen értek egyet azzal, amit az elsõ mond, hogy egy másik személy kell, mert az igazságtalan lenne vele szemben. Nem érdemes úgy randizni vagy kapcsolatban lenni valakivel, hogy közben más jár a fejünkben. Én azt javaslom, hogy szedd össze magad, és próbáld elterelni róla a figyelmed. Akár különféle hobbykkal, akár azzal, hogy másokkal ismerkedsz. Itt a nyár, mindenki felszabadultabb, nagyon jó lehetõség az ismerkedésre. Talán most úgyérzed, hogy õ a csúcs, pláne, ha "elérhetetlen", ahogy te fogalmaztál, de ez csak pillanatnyi elmebaj. Majd ha túl leszel rajta megérted.
Miért az jobb lenne ha mindennap beszélnétek, vagy ha látnád, hogy milyen boldog egy másik lánnyal?
A kérdező hozzászólása: Nem tudom hogy lehet ezt érzelmileg feldolgozni, hogy egyáltalán beszélni sem szeretne, meg nem tudhatok róla semmit amikor nekem olyan sokat jelent.
olyan szerencsétlen vagy mint én. nekem is ilyen 2-3 év amire igazán túllépek valakin, de akkor sem 100%-ig. szívás!
A kérdező hozzászólása: Késõbb sem látnám õt máshogy. Minden épeszû valamire való igényes nõnek, õ lenne álmai férfija, erre csak egy van belõle. Nem tudok ezzel mit csinálni, nagyobb nálam ez a dolog. Ha egyszer valamikor találnék màst a kisördög mindig ott lesz már. Nem tudom elképzelni mással az életem úgyhogy tökéletesen elégedett legyek mással. Nem tudnék másba beleszeretni, emberileg is tökéletes volt. Nem találnék még egy ilyet. Amíg nem találok hasonlót, ki tudja meddig addig ez lesz, csak mert egyedül is boldogulok néha még nem változnak az elvárásaim.
De, ezt pontosan a szerelem mondtatja veled, bár nem felszínesség. Mindenki, aki volt már szerelmes, az tudja, hogy x idõ után visszagondolva már teljesen máshogy látja az adott személyt, illetve önmaga érzéseit. Ez nem arról szól, hogy úgy kell tenni, mintha sosem élt volna az illetõ, csak ha nem mûködik a dolog, akkor el kell engedni. Persze, ha szerelmes az ember, akkor ezellen "ösztönbõl" tiltakozik, lehetetlenségnek tartja, úgyhogy igazából hiába mondunk bármit, nem fogod elhinni. Nem tudod, és nem is akarod elképzelni ezt az állapotot, hiszen most õ a minden. Nem akarlak elkeseríteni, de ez a te utad, neked kell végigjárnod. Ha valakit szeretsz, akkor arról normális esetben senki sem tud majd lebeszélni. Saját magaddal kell megbeszélned, illetve megoldanod ezt a helyzetet.
A kérdező hozzászólása: Aki már volt szerelmes az megérthetné, hogy nem pár hónap vagy év tovább lépni. Kevés olyan van, mint õ, ezt nem a szerelem mondatja velem ez így van, bár gondolom ezt sem hiszitek el. Nekem meg az ilyenek az eseteim, nem a bunkó, hangoskodó, kulturálatlan érzéketlen csajozógépek. Nekem ez nem sajnáltatás, nem említettem pl. hogy szeretnék meghalni. Akkor már az lenne.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, örülnék is meg ritka szar is lenne.
Komolyan mondom, én már egész nap Neked írogatok...:) De akkor könnyebb lenne elfogadni a megváltozhatatlant?
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, változnék és reménykednék. Semmit nem tudok a "szerelmi életemmel" kapcsolatban....
[email protected] lehet ilyen szempontból lánynak lenni, nem tudják magukat túltenni semmin... piálj sztem Nekem elég ha pornót nézek oszt egy idõ után vége a bánatnak f18
A kérdező hozzászólása: Nem használ nagyon ha iszom, bár nem szoktam azért. Egy pasi sem ér annyit, hogy tönkre vágjam miatta az élet minden területét, elég ha a szerelem része elromlik. Férfiban is vannak ilyen érzelmesek...
Teljes mértékben ismerem a helyzetedet, ugyan így érzek én is egy fiú iránt és semmi, de semmi nem fogja tudni enyhíteni ezt az érzést jobban, mint az idõ... Ki kell várni...muszáj.
A kérdező hozzászólása: Mással látnám szerintem az ereimet nyiszálnám utána szívem szerint...
Kedves Kérdezõ! Megértelek Téged, hidd el, és tudom, rossz érzés ezt hallani a saját barátaidtól is: , , Ne foglalkozz vele, majd lesz másik..." És én is pont úgy éreztem, hogyha el tudom a nagy Õt felejteni, akkor nem is szerettem igazán, engem senki nem ért meg, nem is tudják, mit érzem; ez nem csak egy fiatalkori fellángolás...Próbálkoztam másokkal elfelejteni, de mindenkiben Õt láttam és Hozzá hasonlítottam...Ráadásul még vigasztalásul is mondták, hogy még szép is vagy. Ez megint elindít egy gondolatmenetet: , , De ha szép vagyok, akkor miért nem szeret? Nem vagyok elég jó neki? Akkor még jobb leszek..." És ez csak önkínzás, önsanyargatás, önbizalomhiány. És tudom, hallottad már párszor, hogy "nekem is volt ilyen, hamar túljutsz rajta", de most én is mondom, hogy éreztem már így, de nem jutsz túl rajta hamar, egyáltalán nem! Nem hamar, de egy idõ után az IDÕ az, ami segít begyógyítani a sebeket. De a sebhely mindig ott fog maradni. Azt már Te döntöd el, mennyire veszel róla tudomást. Hogy nekem mi segített még? Igazából én a fiú elé álltam, és visszautasított, szóval nekem konkrétan meg volt aminek meg kellett történnie; de ez a szeretett nagy Õt egoistává, önzõvé és nagyképûvé tette, amit csak mostanában vettem észre, hiszen a rózsaszín ködtõl anno nem láttam. Nem is olyan, mint amilyennek szerettem volna, hogy legyen, megváltozott. Ja és mindennek lassan egy éve. Amúgy jobban tennéd, ha nem beszélnél róla még a barátaidnak sem, mert 1. nem hallgatnak meg, csak a maguk problémájával törõdnek, meg hogy "nekik úgyis jobban fájt anno, mint most Neked" 2. elpletykálják, már mindenki tudni fogja, és ez szar érzés 3. egy idõ után úgy fognak a folyosón nézni Téged, hogy: , , Nézd csak, milyen szánalmad XD Ott lógatja az orrát a kis szerencsétlen..." Mert az ember ilyen! Mit tehetsz? Vársz, mert az idõ segít, és ne gondolj rá!!! Mert ha állandóan rá gondolsz (még ha csupán a gondolata is jó érzéssel tölt el Téged), akkor is a viszonzatlanság miatt a rögeszméddé fog válni. Ebbe beleõrülhetsz. Nem szabad. Mindenesetre sok sikert! És kitartást ;) 18/L
A szerelem erõs, hülye hormonok, ugye? Amúgy kiváncsi lennék az egész történetre... Mert akkor még se plátói szerelem volt ez a szerelem... Tényleg fiatal vagy szóval ha vele nem megy, szerintem mással kéne megpróbálnod, sok aranyos kedves, helyes srác van, aki szintén vágyik a tökéletes lányra. Lehet, hogy csak esélyt kéne neki(k) adnod és te is kellemesen csalódnál. Tudom, most könnyen beszélek. Én is belepusztulnék ha elveszteném a szerelmemet. Évek óta együtt vagyunk így ismerem már kívülrõl- belülrõl egyaránt, szóval már nem csak a hormonok miatt hanem a lénye miatt is oda vagyok érte. Sok szerencsét a továbbiakban! Ne légy magányos, az senkinek sem jó :( Neked sem és a környezetednek sem. Szóval még egyszer sok sikert a szerelemhez!
Hát most már nagyon megnézném magamnak azt a fickót! :) Kedves Kérdezõ, azt azért ne gondold, hogy itt még senki nem volt reménytelenül szerelmes! Ez nem csak a Te "kiváltságod"! Csak nekünk sikerült valahogy túltennünk magunkat rajta, ezért próbálnánk segíteni, ha már így megkérdeztél minket. De ehhez Te is kellenél!!! Egy kis akaraterõ és nem a mérhetetlen önsajnálat!
A kérdező hozzászólása: Told, lehet akkor még ugyanígy fogom szeretni. Nem azt írtam, hogy engem becsülsz le hanem nem veszed komolyan az érzéseimet. Nem vagyok olyan felszínes, hogy pár hónap alatt kitöröljek valakit a szívembõl. Tudom ezt, te viszont fogalmad sincs mirõl beszélsz, semmit nem tudsz rólam, semmit nem tudsz rólunk, mi hogy volt. Nem szoktam álmodozni! Mit jelent az, hogy fizikailag? Végülis mindegy, mert szex is volt, nem, nem használt ki. Nem vagyok egy kis csitri aki ne tudná ezeket, te nem fogod fel az érzéseimet, de úgy látom hiába beszélek.... Nem fogok senkibõl kiábrándulni mert böfög, ilyen hülyeséget basszus.... Nem csak álmomban csókolt meg képzeld, bár nem volt nagy durranás egyik sem, mert képtelen elengedni magát egy pillanatra is.
Fú, de szívesen az orrod alá tolnám ez a topikot 10 év múlva! :) ) Nem becsüllek le, és nem kell megsértõdni, de egy dolog tény: tapasztalatlan vagy. Ez nem baj egyáltalán, nincs hova sietni, de azért 21 éves korodra tudhatnád, hogy a vágyálmok meg a valóság az két különbözõ dolog. Nekem mindegy, te mirõl hogyan gondolkodsz, de én se a levegõbe beszélek, sokáig én is ilyen voltam ugyanis, mint te. Rendesen pofán is vágott a valóság néhányszor, és az tud ám fájni.:) Éld át az álmodozásokat, az tök jó érzés, csak tudd közben, hogy a realitás az egy másik dolog. Ha nem tudod különválasztani a kettõt, elég sok bajod lesz még. Ha szerelmes vagy, de fizikailag semmi közöd az illetõhöz (tehát plátói az ügy) akkor felépítesz egy szép kis világot magadban a másikról, és elhiszed, hogy az a valóság. Csakhogy ebben a valóságban nincs benne az, hogy az illetõ reggel milyen büdösek kakál, vagy milyen púzik a paplan alatt, böfögve eszi a vacsorát, vagy hogy x idõ után elkopik nála az udvariasság meg a kedvesség, és átvált bunkóba, és még ezermillió _reális_ dolog nincs benne. Pedig ezek a dolgok ugyanúgy a valóság részei, de ezt majd csak akkor tudod meg, ha érzelmileg is felnõsz és lesz alkalmad megtapasztalni, átélni. A plátói szerelemben pont az a jó, hogy nehéz benne csalódni, hiszen aligha találkozol a kiszemelted rosszabbik oldalával. Igaz, a jókkal se. De majd ha egy igazi pasid lesz, aki nem csak álmodban csókol meg, akkor jössz majd rá, hogy rohadtul nagy különbség van az álmok meg a valóság között.
meg tudja Neki adni Bocsi!
A kérdező hozzászólása: Szerintem ha valaki képes túljutni egy másikon akkor az nem is volt igazi szerelem. Minimum szeretet megmarad egy életre. Ez csak figyelem elterelés lenne, ami nem változtatna az érzelmeken, beleszeretni meg nem fogok a következõ években senkibe ahogy ismerem magam. Vagyis elpazarolom a legszebb éveimet. Érdektelenség számomra érzéketlenség. Nem is értem hogyan képesek egyesek pár hónap alatt túltenni magukat valakin.... Csak az érti mirõl beszélek aki úgy érezte megtalálta élete párját...
Azért attól is függ, hogy hogyan váltak el vagy mi volt a szakítás oka. Én középsuliban borzasztóan szerelmes voltam egy lányba és tudtam, hogy én is tetszem neki. De beismerem, hogy én töketlenkedtem el. Persze utána összejött egy sráccal, én meg azt hittem, hogy vége a világnak...Azóta pár év eltelt és hazudnék, ha azt mondanám, hogy sohasem gondolok rá, de nem szerelemmel. Azóta már menyasszonyom van, akit nagyon szeretek.
A kérdező hozzászólása: Nem büszkeségrõl van szó szerintem vagyis nem minden esetben. Inkább csak ennyire nem érek neki semmit, más meg lehet tudna szeretni, de vagyok olyan ostoba, hogy nem tudnám viszonozni. Egyszer elköteleztem magam lélekben, többször nem akarom.
A kérdező hozzászólása: Nem tudnék még egyszer szerelmes lenni. Nem vagyok azzal kisegítve ha valaki szeret én meg csak elvagyok mellette, mintha átverném szegényt kb... Hogy találhatnék olyat akivel kölcsönös a szerelem és nem az árnyékában élne az új...
A kérdező hozzászólása: Fel kell rá készülni lelkileg, hogy ne lökjem el... Nem akarok senkit sem.... Megint beleszeretni valakibe és megint keresztülmenni ezen, ááá.... Az lesz a legjobb ha soha többé nem leszek szerelmes ha vége lehet....
A kérdező hozzászólása: Boldogok a lelkiszegények..., mert nem terhelik le magukat a szerelemmel, csak jól érzik magukat és kefélnek. Sajnos nem vagyok ilyen.
Ezek szerint Te már eldöntötted magadban, hogy hogy lesz. Akkor nem kellünk mi ide...
A kérdező hozzászólása: Nem is értem hogy gondolják egyesek, hogy képes vagyok normálisan ismerkedni bárkivel is fél éven belül vagy késõbb. Hogy lehet ilyen, hogy egyáltalán nem érdeklem.... Bár ne hagyta volna, hogy megszeressem, most egy életen át azon gondolkozhatok, hogy mi lett volna ha megpróbáljuk.
A kérdező hozzászólása: Olyan könnyû a férfiaknak, vége lesz egy kapcsolatuknak aztán bármelyik bokorból elõhúznak annyi nõt amennyit nem szégyellnek...
Ez tévedés! Kettõn áll a vásár. Vagy szerinted minden nõ ku...va? Hm?
A kérdező hozzászólása: Nem, csak amit én látok aszerint így van. Mintha nem is lenne már igazi szeretet, mindenki eldobható/nélkülözhetõ.
A kérdező hozzászólása: Nem értem hogy fogadhatnám ezt el vagy engedhetném el.... Megállt az élet, megállt az idõ, minden....
Amit te érzel, az nem szerelem, hanem annak a hiánya! A szerelem akkor lenne, ha NEM azzal foglalkoznál, hogy mi lett volna, ha..., hanem azzal, hogy milyen jó vele, milyen jó ez meg az meg amaz. Ehelyett csak álmodozol. Ez teljesen normális (én is szoktam álmodozni az utolsó exemrõl, mert perpill szingli vagyok), de te mintha beleburkolóznál ebbe az egészbe. Jó ez neked, szeretsz szenvedni? Erre rávágod, hogy "nem" de azért gondolkodj el egy kicsit ezen. Nagyon-nagyon fiatal vagy, a szerelmi életed akárhová alakulhat, nem csak felesleges most eldönteni, hanem butaság is, egyszerûen nem tudhatod, mit hoz a jövõ. Viszont hogy a felesleges ragaszkodásokat (évekig álmodozni plátói szerelmekrõl) megelõzd, próbáld kicsit kevésbé komolyan venni az ilyen érzelmeket a jövõben. Ezek a "nagy szerelmek" csak azért léteznek mert te táplálod õket magadban. Enélkül semmik, zérók, nincsenek - mint ahogy a valóságban nincsenek is, hiszen írod, nem volt még kapcsolatod. Ha majd kapcsolatod lesz, ott meg fõleg vigyázz, hogy a valóság talaján maradj, és lassan, fokozatosan merülj el érzelmileg benne; így kevesebb sérülés ér.
A kérdező hozzászólása: Akkor tudd jobban mit érzek... Nem tudhatom, de azt tudom, hogy nem szeretném többé elkötelezni magam, nem tudnék még egyszer szerelmes lenni. Nem felesleges, nem tudni mit hoz a jövõ, reménykedem, hogy még alakul valami egyszer, újra találkozunk, újra megismerjük egymást és több is alakul... Alábecsülöd az érzéseimet.... Ennyibõl semmi sincs, a világ sem létezik, minden az emberek gondolatainak a manifesztációja. Semmi különbség nincs aközt amit éreztem és aközt mintha együtt lettünk volna. Lassan, fokozatosan szerettem meg, ahogy megismertem, annál jobban....
A kérdező hozzászólása: Nem tudnék mást így szeretni. Teljesen reálisan látom õt, nehéz lehet elhinni. Nem érzem magam egyáltalán magányosnak.
törj be a házukba és az ágyán várd pucéran, tuti meg lesz a hatása!
Ha még alig beszéltetek, akkor nem igazán várhatod el tõle, hogy leírja 'bocs, de ezt ne erõltessük'. Felejtsd el, fuss egy másik srác után.
Hát szerintem ha letiltott akkor kerüld el jó nagy ívben ez így már elég cinkes..:D
én majdnem 1 évig mentem a volt barátom után.. láss csodát, ismerkedtem más fiúkkal, találtam magamnak egy olyan fiút, aki nem akar megváltoztatni, elfogad így, ahogy vagyok. és hidd el nekem, jobban érzem magam vele, mint a volt barátommal!:)
Ha még soha nem beszéltetek egymással, akkor mibe vagy szerelmes? Amit beleképzeltél? Lehet valakitõl visszahallotta, hogy mit gondolsz róla és jobbnak találta, ha nem reagál a közeledésedre..
1 próbát mindenképpen megér. ;-) Nem látsz a jövõbe hogy mi sül ki a dologból. Próbáld meg. Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: igen tudom hol lakik, de szerintem nem igazán örülne neki ha beállítanék hozzá..:S:(
Tudod hogy hol lakik a fiú? Mert ha tudod akkor menny el hozzájuk és beszéld meg vele a dolgot.
A kérdező hozzászólása: én azt nem értem hogy miért nem tudta leírni h bocs nem vagy az esetem és h miért kellet tiltani mert ez egy gyáva megoldás..:/
Szerintem felejtsd el! Nem is ismered! ugy néz ki nem közeledik, ugyhogy tényleg felejtsd el!

Soha nem voltam még ennyire szerelmes mint most, de ő nem akar. Hogyan tudnám elfelejteni? 25/L

Legjobb válasz: Hát ha nem akar, akkor miért vagy belé szerelmes? Együtt voltatok korábban legalább, mert akkor még érthetõ. Ha együtt sem voltatok, akkor viszont állítsd át az agyadat egy teljesen más üzemmódba. Csak abba kell belezúgni, akivel össze is jössz.

Az én tuti módszerem hasonló helyzetre az, hogy erõsen koncentrálok 1. a hibáira 2. azokra a rossz percekre, amiket okozott nekem azáltal, hogy nem szeret. És azt mondom: Hát kell ez nekem? És megválaszolom: Nem kell! Olyan kell, akinek fontos vagyok!
Hát ha nem akar, akkor miért vagy belé szerelmes? Együtt voltatok korábban legalább, mert akkor még érthetõ. Ha együtt sem voltatok, akkor viszont állítsd át az agyadat egy teljesen más üzemmódba. Csak abba kell belezúgni, akivel össze is jössz.
Ez nem úgy mûködik, hogy csak elfelejted, és kész. Vagy ha mégis, akkor nem is voltál igazán szerelmes. Mikor tényleg belezúgsz valakibe, azt nem tudod elfelejteni. Kívánom, hogy mindenkinek eljöjjön az életében ez a pillanat. Az a baj, hogy sokan nem elég türelmesek, és soha nem tapasztalják meg, milyen is a szerelem valójában...
Az emberek képesek öngyilkosak lenni szerelmi bánatukban, miközben nincs az a szerelmi bánat amit egy kiadós hasmenés nem feledtet el tökéletesen. Vegyél be hashajtót! Amikor elmúlik a hatása egész más színben fogod látni a világot.
De! Ez így mûködik. Ha valakinél többet nincs esélyem azzal nem foglalkozom. Lehet, hogy tetszik nekem, de semmi értelme az egésznek, úgyhogy keresem a következõt. Egyszer volt egy csaj, akiért egy évig odavoltam viszonzatlanul. Voltak hetek, amikor se aludni se enni nem tudtam. Végül elutasított, amikor szerelmet vallottam neki. Utána megfogadtam, hogy soha többet nem szánok olyanra idõt, akivel nem lesz valami. Ki tudja hány ilyentõl mentettem meg magam azóta.
kedves bús szerelmes! Ismerõs a helyzeted. Talán elég az referenciának, hogy 3-szor is voltam már az elmúlt 10 évben 2-3 évig is reménytelenül szerelmes egy-egy nõszemélybe. De már bõ egy éve gyakorlom a szabadságot, uralmat az érzelmeken, és ha túl is szaladok, Isten az, aki bekötöz, ha valóban Õ a fontos nekem, nem pedig az aktuális szeszélyem. Egyikkel jóban is voltam eleinte, de a többiek még az ismerkedés elején lepattintottak, de én nem bírtam továbblépni, csak reménykedtem, és vártam. Bonyolult, és fájdalmas ügyek voltak, nem is mindig csak miattam, de azt már azóta tudom, és gyakorlatban mûködik, hogy az ember tud uralkodni a szívén, ha akar, és ez a saját felelõssége. Van olyan, hogy hamis szerelem. A gyümölcsein simán látszik az ilyen: kétségbeesés, féltékenység, irracionális káros cselekedetek, gondolatok megkötözöttsége, súlyos depresszió, akár öngyilkosság. Szerinted melyik hasznos? Egy szeretõ Isten szerinted teremt valakit azért, hogy huszonévesen öngyilkos legyen egy átmeneti érzelem miatt. Pedig a mûvészetekbõl, irodalomból mind ezek a halálos szerelmek vannak dicsõítve, és ezért is erre vágyik mindenki. Az élet nem csak egy 1-2 éves felbuzdulásokból áll. És te honnan tudod, hogy mit fogsz érezni 3 év múlva? Itt jön a képbe a józanság, és az akarat. Egy igazi áldott szerelemnek vannak például gyermekekben, hûségben, kitartásban mért gyümölcse, ami már nem olyan romantikus, nem illik bele a Rómeó-Júlia sztoriba, mert annyira snassz. Olvasd el mi a véleménye a szeretetrõl Istennek pl. a 1. Korinthusi levél 13. fejezetében. Ha azt elolvasod, lehet, hogy nem fogod azt mondani, hogy szereted az illetõt. És nem mellékesen úri huncutság is az õrült szerelem, ez a gondtalanság luxusa is. Ha csak simán eltereled a figyelmedet akár melóval, akár egy valóban húsba vágó problémád akad, egybõl nem fog érdekelni ez a nyavalya. Vedd rá magad, hogy másokkal építs kapcsolatokat. Fogadni mernék, hogy most is van, aki szívesen barátkozna veled, és lehet, hogy érdemesebb lenne a figyelmedre, mint egy olyan valaki, aki nem jól értékel. Végül még egy kulcs. Az emberek többsége a szerelemben egy olyan ideát, álmot kerget, amit ember nem tud betölteni. Ahogy egyesek mondják: van egy Isten alakú ûr mindenkiben, amibe nem lehet betuszkolni, semmi más alakú tárgyat, se személyt úgy, mint azt, Aki pont oda illik.
A kérdező hozzászólása: Itt nem tetszésrõl van szó. Ha valakit igazán, tényleg szeretsz, akkor azt senki ne mesélje be nekem, hogy egyik napról a másikra nem foglalkozik vele.
A kérdező hozzászólása: Ez nem úgy mûködik hogy na, mostantól csak az tetszik meg aki össze is jönne velem. Nagyon jól tudod te is, hogy ez nem parancsszóra megy!!! Nem, nem jártunk soha, nagyon jó barátok vagyunk. Nem is értem, semmi értelem nincs abban amit írtál.
A kérdező hozzászólása: Nem tudok kapcsolatot kezdeni senkivel...
Legyél szerelmesebb másba.

Mindenkinek van egy olyan szerelmme mindegy h az első-e vagy nem akit soha nem fog elfelejteni? és hogyan gondoltok rá?

szép vagy rossz emlékekkel?

Legjobb válasz: Igen, nekem van ilyen. Csak szép emlékek jutnak eszembe (mondjuk rossz emlékem nincs is vele kapcsolatban)

Igen, nekem van ilyen. Csak szép emlékek jutnak eszembe (mondjuk rossz emlékem nincs is vele kapcsolatban)
Nekem is van ilyen. 5 és fél évvel ezelõtt jártunk pár hónapot, azalatt is szakítottunk négyszer, mégis õ maradt meg bennem leginkább. Mert mikor jó volt, akkor nagyon jó volt és õ volt az elsõ igazi szerelmem, hiába jártam elõtte mással 3 évet. Utána egy másikkal jártam 4 évet, de rá sokkal ritkábban gondolok, nem is nagyon jut eszembe.

Soha nem fogom már elfelejteni?

1 éve megismertem egy fiút, azóta szerelmes vagyok belé. Volt, hogy összejöttünk, aztán gyorsan szétváltunk, mert ? nem igazán kapcsolat-párti és (kis)távolság is van köztünk. Néha felbukkan, akkor beszélgetünk - bár csak neten keresztül -, aztán hónapokig nem is hallok fel?le. Ez így megy 1 éve. Persze, tudtam, hogy ilyen emberrel nem tudok norm. kapcsolatot felépíteni, ezért belevágtam másikba, azóta volt 3, de ezt a fiút egyszer?en képtelen vagyok elfelejteni. Nem megy. Én Õt szeretem, nekem Õ kell!!!

Legjobb válasz: Szerintem próbálj harcolni érte, persze csak akkor ha látod rajta hogy esetleg õ is szeretné és van esély a békülésre. Szóval ne fuss utána, ne égesd le magad. Ha beszélgettek msn-en kérdezd meg hogy áll a csajokkal, szeretne-e kapcsolatot, ha igen a válasza akkor szép finoman közelíts. Én is tudom milyen az amikor valakit nem tudok elfeljteni. Egy próbát megér. Ha nem sikerül, akkor sincs baj, az idõ mindent megold (lehet hogy a te esetedben tovább tart a felejtés). 22/L

Szerintem próbálj harcolni érte, persze csak akkor ha látod rajta hogy esetleg õ is szeretné és van esély a békülésre. Szóval ne fuss utána, ne égesd le magad. Ha beszélgettek msn-en kérdezd meg hogy áll a csajokkal, szeretne-e kapcsolatot, ha igen a válasza akkor szép finoman közelíts. Én is tudom milyen az amikor valakit nem tudok elfeljteni. Egy próbát megér. Ha nem sikerül, akkor sincs baj, az idõ mindent megold (lehet hogy a te esetedben tovább tart a felejtés). 22/L
Ha nem kellesz a fiúnak, akkor nem tudsz, mit csinálni, ha kellenél neki, akkor együtt lennétek. Majd egy másik fiú segíteni fog felejteni a fájdalmat..., ha a szerelmet nem is feltétlenül...

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!