Találatok a következő kifejezésre: Sikerült teherbe ha (60 db)

A párommal szeretkeztünk védekezés nélkül "sikeresen":-). Nos, mennyi valószínűsége van annak hogy terhes leszek, ha a ciklus 8, 11, 13. napján szeretkeztünk? Akkor már lehet hogy sikerült teherbe esnem? :-) Nem birom kivárni a mestri idejét:-)

Legjobb válasz: ha ciklus 17 napján van ovud akkor még nem sikerült teherbe esned. majd hó végén kérdezd ujra addig két naponta szex. igy jó esélyed van. a valószínûség 20%

ha ciklus 17 napján van ovud akkor még nem sikerült teherbe esned. majd hó végén kérdezd ujra addig két naponta szex. igy jó esélyed van. a valószínûség 20%
A kérdező hozzászólása: Hogyha a 12. napon van ovulációm, akkor már lehetséges nem?
Attól függ hány naposak a ciklusaid. Vagy honnan gondolod hogy a 12. napon volt pé? Mert ha akkor volt, sikerülhetett. De 24 naposak a ciklusaid!?
kb. peteérés+14nap a ciklus hossza. Ha 22-27 nap közötti a ciklusaid hossza, akkor esélyes.
Ez az elso honap hogy probalkoztok? Ne nagyon eld bele magad, en is igy jartam. Most volt az elso honap, szeretkeztunk ugy ahogy meg van irva, tutira tudtam mikor volt ovulaciom aztan tegnap megjott.. Pedig annyira biztos voltam benne hogy sikerul, hiszen mi mindent megtettunk. Meg azt is bemagyaraztam hogy hanyingerem van.. De most rajottem hogy turelmesebbnek kell lennem es majd megtortenik egyszer..

Mit gondoltok a cicka fark teáról? Tényleg hatásos ha teherbe szeretnék esni? Eddig nem sikerült teherbe esnem az előző 2 gyerekemmel elsőre össze jött!

Legjobb válasz: Én azt menstruációs görcsökre szoktam inni, arra hatásos. Van akinek használ, van akinek nem, én nem tudom, de egy kicsit azért placebó hatást is sejtek mögötte. Hiszel benne, hogy akkor most ettõl vagy attól teherbe esel, lehet az sima folsav, vagy egyszerû vitamin, gyógytea, akármi, sokaknak csak ennyire van szüksége, hogy tényleg sikerüljön, hogy higgyenek benne...

Én azt menstruációs görcsökre szoktam inni, arra hatásos. Van akinek használ, van akinek nem, én nem tudom, de egy kicsit azért placebó hatást is sejtek mögötte. Hiszel benne, hogy akkor most ettõl vagy attól teherbe esel, lehet az sima folsav, vagy egyszerû vitamin, gyógytea, akármi, sokaknak csak ennyire van szüksége, hogy tényleg sikerüljön, hogy higgyenek benne...
Amennyire én tudom a cickafark+palástfû tea elég hatásos, mondjuk mivel nekem rendszeres 28 napos ciklusom van, így én - most második hónapja - peteérés utáni második naptól ittam a palástfüvet, cickát nem, mert az bezavarhat a rendszeres ciklusba. Nem tudom, hogy ez segített-e, de pont ma reggel teszteltem pozitívat! :-) A tea mellett szedek elevitet és méhpempõvel kombinált ginsenget-bár azt most azt hiszem abbahagyom, az emberemnek c, e vitamint és folsavat adtam, állítólag a férfiaknak is hasznos a folsav.

Ha a menstruáció előtt 3 nappal voltunk együtt, és mondjuk sikerült teherbe esnem, akkor annak a mensesnek még megkell jönnie, vagy már kimarad?

Legjobb válasz: Hát menstruáció elõtt 3 nappal nem jellemzõ a peteérés, rendkívüli esetben elõfordulhat, de nem jellemzõ. A peteérés (amikor teherbe tudsz esni) a menstruáció elõtt kb. 14 nappal van. De ha rendkívüli peteérésed volt akkor én úgy tudom, hogy igen az a menstruációs még rendesen megjön.

Hát menstruáció elõtt 3 nappal nem jellemzõ a peteérés, rendkívüli esetben elõfordulhat, de nem jellemzõ. A peteérés (amikor teherbe tudsz esni) a menstruáció elõtt kb. 14 nappal van. De ha rendkívüli peteérésed volt akkor én úgy tudom, hogy igen az a menstruációs még rendesen megjön.
Nem nem jött meg, teszteltem, és halvány, de látható pozitív lett! Tudom hogy csak akkor voltunk együtt, mert a férjem vidéken dolgozott, és minden ultrahangon 10-11 nappal kisebb a baba mint lennie kellene!

Mikroszkópot és LH tesztet is használok. Ha sikerült teherbe esnem akkor kb. mennyi idő múlva mutatják hogy sikerült? Petérés után 7 napnál járok.

Legjobb válasz: Amikroszkóp és az lh teszt nem mutatja ki a terhességet!!!az a peteérést mutatja ki..Esetenként elõfordulhat, hogy a teherbeesés után pozitívat jelez, de ez egyénileg elterõ. Inkább várd ki a mensi idejét az kb még 1 hét , és tesztelj hcg-vel ha nem jön meg. Mondjuk nekem sokáig pozitív volt a mikroszkóp és az lh is, de van akinél nem.Ráadásul nem garantált, hogy a baba miatt marad tartósan pozitív.

Amikroszkóp és az lh teszt nem mutatja ki a terhességet!!!az a peteérést mutatja ki..Esetenként elõfordulhat, hogy a teherbeesés után pozitívat jelez, de ez egyénileg elterõ. Inkább várd ki a mensi idejét az kb még 1 hét , és tesztelj hcg-vel ha nem jön meg. Mondjuk nekem sokáig pozitív volt a mikroszkóp és az lh is, de van akinél nem.Ráadásul nem garantált, hogy a baba miatt marad tartósan pozitív.
Nekem a mikorszkópom peteérést követõen kb. 3 napra újra páfrányos lett helyenként...

Kinek hogy sikerült teherbe esni egy átjárható petevezetékkel. Ha inszemmel sikerült akkor hanyadikra?

mit jelent: 10dpo-n ?

Legjobb válasz: 1. inszeminációm sikeres volt. 6 hónaposak az ikrek!!!!!!

1. inszeminációm sikeres volt. 6 hónaposak az ikrek!!!!!!
A kérdező hozzászólása: gratulálok!!!!! nekem ugy néz ki hogy nem sikerült, 2 nap mulva kellet volna tesztelnem és tegnap este óta barnázom.:-(
3.inszem sikerült. 1kislány lett. már két és fél éves. na de a második baba spontán jött meglepinek:) ))
A kérdező hozzászólása: nekem is van már egy 3ésfél éves kislányom 4 inszem után sikerült.most szeretnénk második babát de eddig nem sikerült spontán, se inszemmel.teljesen ki vagyok fordulva magambol.nagyon bíztam az inszemben , annyira éreztem hogy sikerül, ugy érzem én vagyok a hibás, nem szedtem végig az utrot, egy hüvelyfertözés miatt szakítottam meg és úgy érzem ezért nem sikerült.a menzim is megjött holnap készülök 3napi vérvételre.egyébként a menzim is más mint máskor nagyon furi folyásom van és nagyon begörcsölök néha.
Hu regen rossz lenne ha a mehedben lenne a keszulek. a huvelyben van.
Hûvely vagy hasi ultrahang van!!Elösször álltalában hûvelyi de pl nekem a második babámnál csak hasi volt.
A hüvelyi UH-nál is csak a hüvelyben van.
ha a méhben lenne, azt hiszem nemsok nõtársunk élné túl, ha azt oda "felerõszakolnák" gondolj bele, hogy pl. egészségügyi vákumnál is tágítanak, (sõt altatnak)hogy a vákumot be tudják vezetni a méhbe.
A kérdező hozzászólása: Oké köszi...csak nagyon nem voltam képben :$

Ha 3 nappal mensi előtt könnyen elérem a méhszájam akkor nem sikerült teherbe esnem?

Legjobb válasz: Ezt még az orvos is alig tudná megállapítani, de három napot talán tudsz már várni..a nyúlkálással ne okozz magadnak felesleges fertõzéseket, egyéb gondokat. Sõt ha terhesgyanus vagy akkor a párodnak is mondd meg, hogy alaposan mossa meg a részeit szex elõtt, mert ha a méhszáj kinyílna, az mindig csak a dokinál derül ki. Ahogy a terhesség is csak orvosilag tapintható, egyébként kissé érdesedik a méh felülete ha terhes vagy,de nem tudnál úgy feküdni,és odanyúlni, hogy azt kitapintsad. Mindenképp arra utal ha a méhszáj közel esik a hüvelybemenethez, hogy a méhben történik valami, de az lehet gyulladás, mensi dolog, terhesség. Vegyél tesztet, és ha nem jön meg nézd meg!

Ezt még az orvos is alig tudná megállapítani, de három napot talán tudsz már várni..a nyúlkálással ne okozz magadnak felesleges fertõzéseket, egyéb gondokat. Sõt ha terhesgyanus vagy akkor a párodnak is mondd meg, hogy alaposan mossa meg a részeit szex elõtt, mert ha a méhszáj kinyílna, az mindig csak a dokinál derül ki. Ahogy a terhesség is csak orvosilag tapintható, egyébként kissé érdesedik a méh felülete ha terhes vagy, de nem tudnál úgy feküdni, és odanyúlni, hogy azt kitapintsad. Mindenképp arra utal ha a méhszáj közel esik a hüvelybemenethez, hogy a méhben történik valami, de az lehet gyulladás, mensi dolog, terhesség. Vegyél tesztet, és ha nem jön meg nézd meg!
Több helyen olvastam, hogy így nagyon nehéz messzemenõ következtetéseket levonni, mert komoly tapasztalat és a saját tested maximális ismerete sem biztos, hogy elég ahhoz, hogy megállapítsd, magasan, avagy nagyon lent van a méhszájad. Teljesen zárt, vagy kicsit nyitott stb. A "mihez képest" általános hiánya miatt ez nem egyszerû.

27 napos ciklusnál ma, a 22. napon van a legnyákosabb napom. Akkor most lehetek még terhes, ha tegnap meg ma is szexelünk? Várhatóan meg fog jönni ha sikerült teherbe esnem, vagy akkor nem lesz mensi már?

CSak mert szerintem elég közel vagyom már a mensihez. Az is lehet, hogy beteg vagyok?a ciklus 9. napjától kezdtem el szedni a méhpempőt. Ilyen "nyúlós" sok nyákom még sosem volt, pedig van már egy kislányom :)

Legjobb válasz: Szerintem nagyon kicsi erre az esély. A peteérés utáni 14.napon jön meg a mensi elvileg, de ha már a 22. napon vagy és 27 napos a ciklusod, akkor ez nem peteérés.

Szerintem nagyon kicsi erre az esély. A peteérés utáni 14.napon jön meg a mensi elvileg, de ha már a 22. napon vagy és 27 napos a ciklusod, akkor ez nem peteérés.
A kérdező hozzászólása: De akkor mitõl van olyan nyúlós nyákom, amit a két ujjam között olyan 10cm-re ki tudok húzni? Bocsi a részletekért :)
A kérdező hozzászólása: Mondjuk érdekes valóban, mert a 14. napon volt erõs görcsöm a bal petefészekben, de akkor nem volt ennyire erõs a nyák, most meg 2 napja igen erõs, de ma a legdurvább.Kissé tanácstalan vagyok....ezért is kérdezek, mert fogalmam sincs mi van. 2 napja mondjuk érzem a mellbimbóm is érzékenyebb és kicsit duzzadtabbnak tûnik a mellem is. Most akkor mikor volt a pé? Vagy 2x volt? Vagy csak most van, és a 14.nap csak próbálkozott, de nem sikerült neki kiszakadnia?....passz
Azon még nem gondolkoztál el, hogy a méhpempõ kitolja a ciklust és most van peteérésed? Nem törvényszerû hogy most is 27 napos lesz, szerintem most van peteérés nekem is ilyen volt ahogy leírtad mind 3 nyákos napon együtt voltunk, most itt ugrál a pocakomba a fiam, nekem a 21. napon volt és 35 napos ciklusom lett:)
A kérdező hozzászólása: Jaaaj, de jó lenne! :) Akkor ma hajrá és aztán meglátjuk mi lesz! Utolsónak: Neked se 35 napos ciklusok szokott lenni egyébként?
A kérdező hozzászólása: Egyébként gratulálok a picihez ;) !
Nekem 21-46-ig minden volt már:)
Kedves kérdezõ! Sikerült a baba? Csak azért kérdezem, mert ebben a hónapban kezdtem el a méhpempõt. A ciklusom 26. napján u.azt tapasztaltam, mint te. A ciklusom 32-35 napos. Köszönöm, ha válaszolsz.

Mit tennétek? 44 évesen, védekezés mellett sikerült teherbe esnem.3 gyerekem van most fél éve dolgozom végre. Én el akarom vetetni. A párom megtartaná. Ha elvetetem megutál, ha megszülöm - az egész életem elrontja, sose lesz munkám az életben.

Semmi porcikám nem kivánja a gyereket se lelkileg se testileg, pláne ebben a korban mikor rengeteg veszéllyel jár. A gyerekeim kicsik még, sokáig mellettük nem tudtam dolgozni. Most végre találtam munkát. Olyan országban élek ahol tilos az abortusz, haza tudok utazni. A párom vallási okokból akarja megtartani.

Legjobb válasz: Megtartanám....

Szia!:) En is csak most talaltam ra a kerdesre! Hogy vagy? Mi van veled? Vegul hogyan dontottel?
Az az elszomorító, hogy a mai világban leszólják azt, aki az élet mellett "agitál". Mintha valami szörnyû tett lenne...
54-esnek a cikkhez: 1.Az élet kockázatosabb mint az abortusz, pl. sokkal többen halnak meg közúti balesetben mint az abortusz okozta komlikációkban. Milyen jó lett volna, ha õket még idõben abortálják, megkímélhették volna õket mondjuk egy elvérzéstõl...:-D 2. Érdekes módon a cikk nem beszél az abortusz utáni lelki traumákról, amik sokkal durvábbak és gyakrabban fordulnak elõ, mint a szülés utáni depresszió 3. nem, el sem hiszem, hogy valaki komolyan gondolja, hogy ezzel a cikkel bármi mellett és ellen lehet érvelni...hihetetlen.
Kedves Kérdezõ!Eldöntötted, de szívbõl kívánom, hogy még ebben a két hétben meg tudd változtatni a döntésed és válaszd az életet. Az ember beszûkül egy probléma esetén, de késõbbrõl visszanézve minden más színt kap. Ne vegyél magadra olyan terhet, amit aztán nagyon nehéz lesz megbocsátani magadnak... Bízz a férjedben, a családodban, a Gondviselésben!sok erõt és hitet!
Azért, mielõtt a következõ 2 hétben a téma átmegy magzatvédõ-agitációba - amire a Kérdezõnek egyébként is ott a férje - érdemes megnézni a dolog másik oldalát is: Kockázatosabb a szülés, mint az abortusz A szülés során bekövetkezõ halál kockázata ugyan elég alacsony, mégis 14-szer nagyobb a kockázat, mint az abortusz esetében, derült ki egy új amerikai tanulmányból. http://www.betegszoba.hu/cikkek/baba_mama/kockazatosabb_a_sz.. Azért 44 évesen, 3 gyerek mellett már ezt is célszerû talán fontolóra venni... én ilyen helyzetben biztos nem beszélném rá (férfiként) a párom a szülésre akarata ellenére.
Elõzõ vagyok. Félek, hogy minden szeretõ anyai szívnek ez feldolgozhatatlan tett. Örökre megnyomorítja a lelket...
Kedves kérdezõ! Én most jártam meg az abortusz poklát (1 hete) és mindennél jobban szeretném visszacsinálni, de nem lehet. Mindent megadnék, hogy ne tettem volna meg ezt a szörnyûséget. Rettenetesen kínoz és fáj, hogy halálra ítéltem a 3. gyermekemet, meglévõ pici gyermekeim édestestvérét. Feldolgozhatatlan számomra. Mivel ennyire gondolkoztál te is, hogy mi legyen, férjed elveibe sem fér bele egy abortusz. Félek, hogy örökre mardosna a csillapíthatatlan lelkiismeretfurdalás a férjed és a gyerekek elõtt is (a férjeddel lehet, örök szakadék maradna emiatt köztetek), örökre benned maradna a az elviselhetetlen fájdalom, a lelked egy része a gyermekeddel halna (nálam ez történt, talán soha nem dolgozom fel, de megbocsátani magamnak semmiképp nem fogom tudni...) talán a legtöbb érzõ nõt egy ilyen döntés sokkal inkább összetör, mint utána egy pillanatnyilag nem kívánt babával a nehézséget felvállalni. Helyrehozhatatlan sérüléseket okoz egy érzõ léleknek... A legtöbb esetben szerintem a döntés után, de legkésõbb a csöppség megszületése után már elképzelhetetlennek fog tûnni, hogy tõle megváltál volna... És a a világ legjobb döntése lesz, hogy nem küldted a halálba õt... (11 hetesen már elég sokkoló dolog, igazi kis baba, szívvel, csontokkal, nekem 7 hetesen volt, de már 1 centinél nagyobbnak mérték a kis életet) Lesznek nehézségek biztos, lehet, lesznek olyan pillanatok amikor azt érzed bárcsak ne vállaltál volna ennyi gyereket, meg ilyen késõn gyereket, de nem hiszem, hogy valaha megbánnád, hogy nem küldted a legkisebbet a halálba... Gondold át jól! Én azt mondom abortuszt megjártan, hogy dönts, minél korábban mellette és készítsd a lelkedet a fogadására. Akkor neked is könnyebb lesz az új helyzettel megbarátkozni, azonosulni, elfogadni, és élvezni is. Titeket választott valamiért ez a kis élet, fogadjátok csodaként, ajándékként, szeretettel... Én utólag ezt tenném és mindennél jobban bánom, hogy nem tehetem... Már-már ott tartok, hogy ugyanolyan vacak körülmények közt azonnal bevállalnám a férjemmel (akivel válófélben, krízisben vagyunk), hogy a következõ hónapban eljöjjön hozzánk az elhajtott lélek egy következõ baba személyében (próbálnék hinni abban, hogy az õ lelke térne vissza hozzánk, de ez már eléggé õrület...). Én is úgy éreztem, hogy nem kívánja se testem, se lelkem a körülmények miatt, de közben majd megszakadta szívem. Most meg már majd megõrülök a történtektõl... Összeroppanok a súlya alatt. Ennél borzalmasabb teher nincs, mint azzal a tudattal együtt élni, hogy a gyermekedet megölted, gyermekeid testvérét a halálba küldted... Bocsánat, ha erõs ez a fogalmazás, de valószínû, te sem tudsz majd másképp gondolni rá utólag... Gondold meg! Ugye nem akarsz ezentúl hasonló érzésekkel kelni, feküdni, nap, mint nap... Szorítok, hoyg olyan döntést hozz, amit nem bánsz meg mélységesen és nem fog egész életedre kínozni, mint engem...
Törölték is a hozzászólásod szerencsére, még mielõtt a kérdezõ elolvasta volna...
Gabka én nagyon tisztellek azok alapján amiket szoktál írni, de most túl lõttél a célon!!!
Igaz, h semmi közöm hozzá, de szívembõl remélem, h a két hét alatt meggondolod magad! Imádkozni fogok értetek!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Igértem megirom mit döntök. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem elvetetem a babát, nem kockáztatok. Végigjártam a hivatalos utat s kaptam idõpontot - 2 hét múlvára, akkor a baba majd 11 hetes lesz. Ugyhogy most visszamegyek, megint 2 x 16 óra zötykölõdés s megint jó pár hét hirigelés, mit tegyek. Üdv mindenkinek
Szia! A háttérinformációkat olvasva - korod, ritka együttlétek, védekezés mellett - nekem az jut eszembe elsõként, hogy maga a csoda, hogy a 4. gyereked megfogant. Õ valahogy nagyon akar jönni, minden akadályt leküzdve. Ez mindenképp elgondolkodtató. Azt írod, vannak nagyobb gyerekeid, õk és természetesen az apa nem tudnak majd besegíteni, hogy mégis folytathasd a munkát? Annyi megoldás létezik már a kizárólag anyatejes, szoptatós tápláláson kívül, az újszülöttnek nincs feltétlenül csak az anyjára szüksége, bár az érzelmi oldala vitathatatlan. Ha nagyon akarod az állásodat, családi összefogással megoldható lenne a munkavállalás? Tapasztalatotok is van bõven, ez már önmagában elõrelépés. Végül azt írod, nem érzel szeretet iránta - mennyien vannak így a már megszületett babáikkal is, hiába tervezték és várták az "eszükkel". Aztán, ahogy egyre jobban megismerik egymást, mégiscsak "egymásba szeretnek". Többgyerekes anyukaként talán Te is átmentél már ezen. Úgyhogy ha pillanatnyilag nem is érzed azt, hogy szereted õt, ez még változhat, ne hagyd, hogy ez befolyásoljon.
Szerintem aszerint dönts, amit a lelkiismereted el tud fogadni. Egyáltalán nem tudok belehelyezkedni az életedbe, annyira távoli nekem. Biztosan lesznek nehézségek, ha megtartod. Ugyanakkor két dolgot én is átéltem. Tettem valamit, amit a lelkiismeretem nem helyeselt, de akkor jónak tûnt. Évekig cipeltem a terhét, nem kívánom senkinek. A másik a pároddal való kapcsolat. Az biztos, hogy ez éket ver közétek. Ha nem mondod el, azért. Ha elmondod, de nem tud megbocsátani, azért.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Ma ertem haza (egesz ejjel vonaton, halokocsi nelkul). Itt kiderult hogy nem 8 hanem csak 6 hetes a terhesseg - a meretekbol itelve. MA van az elso talalkam a csaladvedelmivel. A kov 3 nap alatt akarom veglegesen eldontetni mi legyen. HA arra gondolok hogy 10 ev mulva egy 10 eves lenne mellettem akkor megtartanam. De ha arra hogy 2 ev mulva egy 2 eves - hat - nem . No mindegy, semmikepp nem lesz elhamarkodott dontes. KOszi a segitsegeket.
Szia! Mi újság veletek??
egyetértek az utolsóval.
Kedves 57-es, bizony szõrnyû tett a lelkiismereti terrorizálás, lásd az elõzõ 2. pont... A magzatvédelem persze nem szörnyû tett, az jó dolog, de az nem más lelkiismereti terrorizálásáról szól, hanem felvilágosításról, korszerûbb és biztonságosabb családtervezési eszközök kutatásáról és népszerûsítésérõl, szóval olyasmirõl, amitõl az abortuszok száma kies hazánkban 40 év alatt egy ötödére - 200 ezerrõl 40 ezerre - esett. Ez a magzatvédelem, harc azért, hogy a várt gyerekek megszülethessenek, senki ne kéányszerüljön abortuszra pl. azért, mert anyagilag nem engedheti meg magának a szülést, vagy nem jut hozzá családtervezési eszközökhöz. Ez csodálatos tett. Na, ezzel szemben a nem várt gyermekek életre kényszerítése bizony szörnyû tett.
Elõtted szóló vagyok. Itt egy 3 gyermekes szeretõ családanyáról van szó, ahol elférne a 4. gyerek is, el is tudnák tartani, a férj/apa sem támogatja az abortuszt. Én úgy érzem, ebben az esetben a gyermek nem bevállalása nagyobb lelki megterheléssel járna, mint a megtartása... Nagyon drukkolok, hogy a nekik legjobb, feldolgozhatóbb döntést hozzák!
Add örökbe! :)
na?
Kedves kérdezõ! Én még csak most találtam meg a kérdésedet, de nagyon érdekelne, hogy vagy? Mi történt veletek? Remélem minden a lehetõ legjobban alakult és most boldog vagy bárhogy is döntöttél!:)
Kedves Kérdezõ! Kérlek, ne kockáztasd a családod és a párkapcsolatod épségét, mûködését az abortusszal. Ha mégis ezt a módot választod, akkor pedig ne hazudd azt a férjednek, hogy beteg lenne a baba, mert sajnos minden hazugság kiderül elõbb-utóbb. És ha sokáig nem is, akkor is az, hogy hazudtál még egy plusz teher lesz a számodra az abortusz mint teher után...
az elõzõleg megadott linket belinkelném mégegyszer mert nekem csak így jött be az oldal: http://www.szeressetekegymast.org/nr/abortusz_etc/bernard_na..
Teljesen egyetértek az utolsóval.
Ok! Nekem sajnos még nagyon friss az élmény és a mélységes megbánás, fájdalom... Most úgy érzem (súlyos betegségen kívül) nincs az az indok amiért (újra) megtenném...
6 gyereket egyedül???Azt megnézném...könnyû mondani tudod...
Utólag már minden nehézség, gond, indok, semmi ahhoz képest amit megtettünk. Inkább egyedül bevállalnék már 6 gyereket mint ezt megtenni... Többet nem lehet az az ember aki volt. Nem tudok már a gyerekeimre úgy ránézni, hogy ne sajdulna bele a szívem a 3.-ért. Soha többet nem lesz önfeledt örömöm... Ezentúl milyen hitelességgel mondhatom a gyerekeimnek, hogy ne tapossák el, üssék le a házban a pókot, hogy szent az élet, ha én a saját gyerekemet megöltem??? Engem ez megõrjít... Vajon nem lesz ugyanez ebben az esetben is? Át kell gondolni. Én nem is tudtam elképzelni elõtte, hogy milyen lesz utána... Pedig sokat õrlõdtem.
Sok erõt a döntés feldolgozásához! Hátha az egészségügyi indokok segítenek az abortusz súlyának elviselésében...
Kedves 64-es. Én nem nyomom semerre, csak az én tapasztalataimat írom le ezzel kapcsolatban. Nekem ezzel van tapasztalatom, a másik oldalt annyira nem ismerem. Majd hátha leírja valaki azt is, hogy megtartotta a gyerekét és attól ment tönkre az élete... De nem tolonganak, úgy tûnik, jóval kevesebben vannak, mint akiket egy életre megnyomorított lelkileg egy abortusz. Szerintem egy gyeses depresszió összehasonlíthatatlan az abortusz utáni kínzó depresszióval... De persze elõfordulnak olyan anyák akik egész életükre mártír szerepben érzik magukat, mert a gyermekeikért feláldozták a karrierjüket, jövõs-menõs, nagyvilági életüket. De ez közel sincs ahhoz a tragédiához, mint amikor a gyermeke gyilkosának érzi magát és az kísérti egy életen át... Nekem feldolgozhatatlannak tûnik, hogy az én döntésem miatt soha nem láthatom meg a babámat, nem láthatom felnõni, nem tettem meg érte semmit, hogy boldog ember lehessen...
Kedves elõzõ, nem vonatkoztattam el az esettõl, egy család nem csak a férfi részérõl eshet szét. Egy ilyesféle helyzetbõl, amiben a kérdezõ is van, simán következhet az is, hogy a terhesség marad, és a nõ sokall be végleg néhány éven belül, akár depressziós élesz, és szétesik a család. Ezzel nem azt mondom, hogy most ez fog történni, hanem azt, hogy ilyen - nem túl ritka - lehetõség is van. Spec Magyarországon a "GYES-betegség" - a nõk izolálódása az anyaszerepen felüli nõi szerepektõl - asszem elég élenjáró családgyilkos.
61-es: csak itt pont más helyzet áll fent: jelen esetben attól tart a kérdezõ, hogy akkor megy tönkre a házassága, ha elveteti a gyereket, nem akkor áll fent a veszélye annak, hogy tönkremegy, ha megtartja... Bár gondolom, itt elvonatkoztattál az esettõl, pedig a kérdezõ szerintem nem általános erkölcsi vitát várt pro és kontra, hanem valami, az õ helyzetét figyelembe vevõ, arra reagálni próbáló választ. Nem döntést, félre ne érts, senki sem dönthet (s remélem nem is akar dönteni) helyette.
Kedves elõzõ, pontosan arról van szó, amit leírsz: a kérdezõ nem egy tapasztalatlan bakfis, aki semmit sem tud a "nagybötûsrõl", hanem egy középkorú, többszörös anya, aki pontosan tudja mi a várandósság, szülés, embrió, magzat, újszülött. Az érveit és gondolatait is világosan leírta, ahogy azt is, hogy a férje más véleményen van. Talán pont ezért nem kellene nyomni, hanem hagyni, hogy õk jussanak valamire, és nyilván az lesz a relatív legjobb vagy legkisebb rossz. Ne mi akarjuk már innen eldönteni, hogy inkább a férje alkalmazkodjon most, vagy inkább a kérdezõ. Én egyébként tökéletesen eléfogadhatónak látom, hogy évtizednyi "fõállású anyáskodás" után szeretné végre, ha más életterületei is hangsúlyt kapnának az életében. Ezt tiszteletben kellene tartani szerintem.
Eleve úgy állt hozzá, hogy nem biztos, hogy meg tudja tenni... Így elég valószínû, hogy megbánás lesz a vége... (Nekem van egy unokatestvérem, aki könyörtelenül, gondolkodás nélkül és minden bánkódás nélkül elvetette a 10 hetes gyermekét, õ azért más volt. Meg volt/van róla gyõzõdve hogy soha nem akar gyereket... A lelki ridegségben odáig ment, hogy könnyed, derûs stílusban megjegyezte, amikor 10 hetes, boldog várandós voltam, hogy õ pont ennyi idõsen vetette el. (Nem úgy tûnt, hogy fájdalommal emlékezett volna a dologra...) Hát, ez nem az az eset...)
Sosem fogom megérteni miért tartjátok sokan emberségesebbnek azt, hogy azt az ártatlan életet kioltsa. Ha esélyt kap az életre még minden megváltozhat, nem kell azt gondolni, hogy az anya egész életében majd biztos gyûlölettel fog a gyermekére tekinteni, most érthetõ, hogy aggasztja ez a dolog némileg, de ez változhat. Reméljük, hogy helyesen döntesz, és olyat teszel, amiért aztán nem fogod magad egy életen át vádolni!
A szülés veszélyes még 20-30 évesen is, de 40 év fölött különösen kockázatos. Persze aki akkor szeretne szülni, az teljesen az õ dolga, nem szólhat bele senki. De a kockázat akkor is megvan. Nemcsak az anya számára, de a gyereknek is lehetnek problémái. A kérdezõnek 3 gyereke van már, õket is fel kell nevelnie és el kell tartania. Azt meg különösnek tartom, hogy a kérdezõ párja nem gondol az anyára váró kockázatokra. Vagy ha igen, akkor meg azért fura, hogy nem törõdik vele. Szerintem itt mindenképp az anyának kell eldöntenie, hogy mit határoz, és teljesen érthetõ, hogyha nem akarja megtartani. Abban sincs semmi rossz, hogy a munkáját jobban akarja, mint a mostani terhességét. A magzatnak sem lenne jó, ha olyan környezetben nõne fel, hogy az anyja nem bír rá jó szívvel nézni. Egészen más lenne a helyzet, ha az anya tudatosan tervezte és akarta volna a babát.
A kérdező hozzászólása: JA még a betegséghez - én súlyos értelmi fogyatékos testvér mellett nõttem fel. Se szülõnek se tesónak nem kivánom. Ezért 32 évesen szültem az elsõ gyerekemet, elõbb nem akaram a kockázatok miatt egyáltalán gyereket, akkorra határoztam el hogy kockáztatok. De valami azt súgja hogy jobb a sorsot nem kisérteni... ez egy érzés ami nem hagy nyugodni.
Le lehet pontozni, én elvetetném.44 éve vagy, bárhogy is nézzük, nem fiatal már, ezernyi veszélye lenne már egy terhességnek amit csak fokozna hogy már kihordtál, megszültél 3 gyereket, ez is kockázati tényezõ. Másik a munka.Nem hiszem, hogy a karrierd a fontosabb, mint ahogy meg lettél itt gyanusítva, de azokat a gyerekeket el is kell tartani.A harmadik, hogy nem akarod, minden porcikéd tiltakozik ellene! Egyetlen ami mellette szól az a párod, de egy férfi amúgy is, sokkal "könnyebben " fogja fel az ilyet! Ha félsz hogy meggyûlöl, hazudj, mond hogy beteg a baba. Lehet lepontozni, de azért ne legyünk már elvakultak, a kérdezõ védekezett, és becsúszott, sajnálatos, de ez van...
Atyaég !! Hogy lehet egy benned fejlõdõ kis magzatot "Gyûlõlni" ???!!!! nagy baj van a gondolkodás módoddal..Tudod ezt valahogy így kellene leírni : Nagyon bánt, hogy így történt, és lehet hogy meg is siratom majd, de nem tarthatom meg..Fontosabb a karrier.( nahh ezt már nagyon szégyelném )
Én elvetetném a helyedben, mint ahogy a saját helyemben is. 42 éves vagyok, van 4 gyerekem. Ha becsúszna egy terhesség biztos, hogy nem tartanám meg!!! Senki nem tudna mégegyszer rábeszélni egy terhességre, babázásra. S igen, örülj, hogy van 3 egészséges gyereked! Annyi veszély van már ennyi idõsen, hogy NEM szabad kockáztatni! A napi munkám során (gyógypedagógus), annyi sérült gyereket, tönkretett életet látok, hogy mégha nem lenne gyereked, akkor is azt tanácsolnám gondold meg!
A kérdező hozzászólása: GAbika77- nek. Tévedsz, nekem a gyerekeim életem fontos részei. Ezért van 3 (tervezetten)s ezért ültem otthon velük 7 kemény évet. Aki volt GYESen tudja mit jelent az a pár év. HA valaki utána alig bir visszatérni, akkor méginkább. Nem bánom, jó volt, örülok hogy vannak. Az a bajom hogy legalábbis egyelõre a bennem levõ magzatot - gyûlölöm. Lehet hogy ez más lenne ha kihordom. Most azt érzem, hogy valaki börtönbe akar zárni. Életfogytiglan.Ja és ez nem karrier )azt már rég feladtam a többi 3 miatt)- ez nekem az utolsó esélyem a szakmában maradásra.
Én azt mondom NE szüld meg!Nem vagyok abortusz párti de ilyen hozzáállással ne vállald be.Ha már most úgy beszélsz róla hogy miatta elveszted a karriered akkor mi lesz ha megszületik.Nem is szeretnéd, nem lenne benned anyai szeretet.Mert már most sincs.Ezzel ne büntesd azt az ártatlan gyereket.Inkább vetesd el.A párod meg majd csak belenyugszik.
Számomra elfogadhatatlan, hogy valaki egy élet elé helyezze a karrierjét és a szavaidból az sem tûnik ki, hogy a többi meglévõ gyereked az életed értelme lenne... Sajnálom õket, nagyon önzõ hozzáállásod van. :-( Nem tudom megmondani, mit tegyél, a babát sajnálnám, hogy életesélyt se kap, de azt is sajnálnám, hogy olyan anyja van, aki már most gyûlöli... Azt mondanám, szüld meg és add örökbe, hogy jó élete legyen szegénynek.
A kérdező hozzászólása: No ez aggaszt engem is - tegnap már a vonaton ültem de visszajöttem - ahogy elmentem olyan keserû arckifejezést öltött. MOst borzasztó de abban reménykesem hogy nem marad meg. Futok napi 5 kilométert. Egyábkánt gumival védekezdünk. Elõtte spirálom volt de most le kellett fél évre tenni. Ritkán vagyunk együtt - talán fél évente - így a naponta szedendõ tabletták nem jönnek szóba. Mindenesetre köszi a támogatást mindenkinek. Mége nem dontöttem, jövõ háten hazamegyek vagy vizsgálatra vagy ABre, az a 8. hét lesz. MOst kicsit eltûnök, este leszek ismét.
A kérdező hozzászólása: A párom is a bébiszitterrel jön, de nem vesznek 1 honappal a szülés után, én nem állandó állásban dolgozom hanem projekteken - akkor indul a nagy elfogadott melóm. Ha szülök akkor bukik - megint... utoljára. 4 éve küzködtem hogy visszamehessek a melómhoz : ez az utolsó esélyem.
Hát te ismered a párod, meg saját magad is. Én a te álláspontod is megértem, meg az övét is. Csak mondjuk ha elveteted úgy, hogy õ nem akarja, mi lesz a kapcsolatotokkal? Azt megkérdezhetem, hogy mi mellett sikerült a baba? (Csak kíváncsiságból, hogy mibe ne bízzak:D)
A kérdező hozzászólása: A veszélyeket felvázoltam, azt is hogy mit jelent egy sérült gyerek bevállalása (nem mindent szûrnek ki, a családomban volt genetikai rendellenesség). Elfér, de ki gondozza? Nekem elegem volt 3 alkalommal adtam fel a karrieremet önként s dalolva. SAjnos túl sokat voltam otthon - semmilyen porcikám nem akarja a gyereket. Se a terhességet se az utána jövõ éveket - amik ebben a korban nyugdijig tartanának. Örülök hogy a kicsi is 9 éves, s vége a kisgyerekkorszaknak. Jó volt de elég volt. Ugyanakkor nem tudom hogy képes leszek- e elvetetni.
Menj el amniocentézisre. Az sem biztos, hogy egészséges, így "megoldódna".
az nem lehetne megoldás, hogy megszülöd, de rögtön visszamész dolgozni, és felvesztek egy bébiszittert?
Én 45 vagyok, és alig várom hogy babám legyen...TARTSD MEG!!!
Ez szigorúan csak a saját véleményem, de én is megtartanám, a párodhoz hasonlóan vallási és erkölcsi okokból. De ezzel nem akarom megmondani, hogy mit tegyél, hiszen a te indokaidat is teljesen meg tudom érteni. Azzal sem értek egyet, hogy egy állam elveszi ezt a döntést az érintettektõl. De ettõl függetlenül én mindenképpen megtartanám, mert az én hitem szerint SZÁMOMRA (és eszem ágában nincs ezt másokra is kiterjeszteni) innentõl kezdve már nem választás kérdése.
Ezt nektek kettõtöknek kell megbeszélnie. Én nem tudom mit csinálnék. Esetleg ha semmiképp nem akarod a gyereket, menj el orvoshoz és vidd a párod is, és kérd meg az orvost, hogy mondja el milyen veszélyi lehetnek ilyen korban. Ha még kicsik a gyerekek, egy nem el fér még?:DD
*Épp ovit kezdõ, munkába álló anyák, sry törlõdött és összevonódott
Nem tudom mit tehetnél. Ez a baba jönni akart. Szerintem nem vagy önzõ. De valamit tenni kell. Én ebben az esetben sem vetetném el, képtelen lennék. Fontosabb lenne a családom mindennél. Itt nem kaphatsz jó tanácsot szerintem, mert senki nincs a te helyedben, a te családodban, a te vágyaiddal. Próbálom beleképzelni magam a helyedbe, de nem megy. A férjedébe bele tudom, õ akarja azt az életet, hogy megszülessen és pocsék lehet, hogy esetleg nem az lesz, amit õ szeretne. Kész lennék, és nem tudom meg tudnék-e bocsátani. És ezzel, hidd el, nem akarlak megbántani. Tehát a kérdésedre válaszolva, biztosan megtartanám, nem érdekelne se a korom, se a munka. Pár hónapot "kibírnék" a babával, kiélvezném minden percét és hamarabb vissza mennék dolgozni, egy arany középutat keresnék és mindenekelõtt elfogadnám a saját gyermekemet és nagyon, de nagyon szeretném.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! HAt igen, a felhozott érveitek pro és kontra megállják a helyüket. Féltem a családot s az egészségemet is. A munkám olyan hogy elég nagy erõnlétet igényel, esetenként napi 40 km erõltetett menettel - ez eddig megy, szerintem gyerekágy mellett nem megy. Valaki kérdezte mi e z a munka ü kutató biológus vagyok. Tanár nem lehetek - akcentusom van. Lehetek pld takaritónõ, ha ezt a lehetõséget elpuskázom. Más nem nagyon - 40 en felül akcentussal. Ezt jelenti a "karrier" oldala. Szintén végiggondoltam hogy jó lenne ha otthon maradna pld 10 év múltán is valaki gyerek- de ez önzõ jó érv a gyerek mellett - hogy ne legyünk egyedül idõs koromra. No nem tudom, továbbra is köszi a segitséget. Azt Ötlöttem ki hogy mindenesetre hazamegyek szombaton, vizsgáltra. Lehet h addig valami történik, most 2 napja ráz a hideg, s görcsöl a hasam.
A négygyerekes anyuka vagyok. A 4. gyerekem 36 hetesen halt meg a pocakomban, ha sikerült volna megmenteni, akkor fogyatékos lenne, mert elszorult a köldökzsinórja. Tehát 5 gyerekem lenne. Majdnem ott maradtam a szülésnél. Utána még vállaltam a 4.-et, mivel 4-et szerettem volna. Nagyon megviselte a szervezetemet az utolsó két terhesség. A hormonrendszerem felborult, heti szinten van migrénem (kórházzal). Gyenge vagyok, s 42 évesen elég nehéz ellátni ilyen problémák mellett a 3, 5 éves legkisebbet. Tehát az egészségedet, s a meglévõ 4 gyerekedet nézd elsõsorban!!! Akik 20-30 évesen válaszolnak, el sem tudják képzelni milyen 40 év felett szülni!
A 14:36-os vagyok: az elõttem szólóhoz csatlakoznék annyiban is, hogy valóban nem tudni, hogy valami betegség kit mikor ér utol. Hallottam korábban egy olyan esetrõl, hogy egy rákos anya, akinek már nem sokat jósoltak hátra az orvosok, nem tudom pontosan hány gyermeke volt (3-4 talán) és bevállalta az újabb gyereket, meg is tudta, szülni, igaz, hogy talán 2 év múlva elhunyt sajnos. Sokat vitát hallottam róla, hogy mennyire volt helyes döntés megtartani a gyereket. Én mint keresztény hiszek a csodákban, persze nem vagyok egy mindig csodát váró, de annyi olyan esetet ismerek, hogy betegségeket azért adott a Jó Isten, hogy a sokszor hihetetlen gyógyulásokkal megmutassa, hogy számára semmi sem lehetetlen. A másik pedig az is lehetett volna, hogy elveteti, és ne adj Isten következõ nap elgázolja egy autó. Szóval száz szónak is egy a vége, én megtartanám.
Nézd, szerintem a párod érti a te szempontjaid is, meg van neki a saját vallási szempontja is, úgyhogy érthetõ, ha ez a kettõ most ütközik, konfliktust okoz benne. Hagyni kell neki némi idõt, hogy ezt letisztázza önmagában és önmagával, ennyi. Azt kétlem, hogy azért tényleg megutálna, mert nem vállalsz be valamit, amit nem tudsz jó szívvel bevállalni...
Megpróbáltam én is átérezni a helyzetet és én s úgy gondolom, hogy nagy a veszélye, hogy ha elveteted a családod boldogsága is rámegy, nemcsak a férjeddel romlana meg a kapcsolatod, hanem - bár nem ismerem a gyermekeidet - de az is lehet, hogy a gyermekeiddel való viszonyod is rosszabb lenne. Szerintem azt hazudni, hogy beteg meg, hogy elvetéltél, nem érdemes. Hazug embert hamar utól érni, mint a sánta kutyát. Szerintem a férjnek is joga lenne ebbe beleszólni, persze gondolom nem lehet könnyû, nem akarok okoskodni, csak így is annyi széthullott család van:( Egyébként ha meg szabad kérdeznem ez milyen munka, úgy értem, hogy határozatlan idõre vagy felvéve, csak mert úgy tudom - persze lehet, h tévesen - a törvények szerint - nem küldhetnek el, ha határozatlan idõre lettél alkalmazva. Helyesbítsetek, ha rosszul tudom.
Szia! Mi 5en vagyunk tesók, köztem és a legkisebb között 10 év van. Én voltam a kishúgom pótmamája. És nagyon jó volt. Ne felejtsd tehát el, hogy nem 3 picur mellé vállalsz mégegyet, hanem a nagyon tényleg jól tudnak majd segíteni. Úgy azért minõségi váltás. Szurkolok!
Szia! Egyáltalán nem vagyok a helyzetedben: 27 éves vagyok, van egy 3, 5 évesem és egy egy évesen, immár több mint három éve itthon. Hát néha én is úgy érzem, hogy az agyamra mennek, hogy megõrülök! Nemsokára muszáj lesz dolgoznom, azért várom már. A gondolatától is félek, hogy most besikerülne egy harmadik baba... De ha megfoganna, én megtartanám. Õ is az én gyermekem lenne. Nem tudok különbséget tenni gyermekem és gyermekem között a tekintetben, hogy az egyiknek az életét kívánom, a másikat (még ha korán is, születése elõtt de) a halálba küldöm. Mert mindegyik a gyermekem. A munkával kapcsolatban: nemrég hallottam egy nõt, aki szülés után egy héttel már dolgozott, neki i valami projektszerû munkája volt. Nem mondom, hogy egy leányálom, sõt biztos rohadt nehéz anyának és babának is, de azért ez élet, és a helyzet késõbb javulhat. A harmadik gondolatom: te is filózol, hogy azért megsiratnád, ha elvetetnéd. A párom meg fõleg meg akarja tartani, ergo, ha elvetetnéd, széthullana a családod. Megéri a már meglévõ három gyermek nyugodt életét kockáztatni egy válással meg az elõtte-utáni zûrzavarral?
Sok erõt hozzá, akárhogy is döntesz!Majd írd meg mi lett!
A kérdező hozzászólása: Azt hiszem mindenképp hazamegyek. S ott eldöntöm. Itt nehéz, az egész ország bigott. Itt még a beteg gyereket se egyszerûen vetetik el, az AFP - t egyszer itt csináltattam s a nõgyógyász letolt hogy minek - úgysem lehet elvetetni. Nem is lett jó az itt csinált AFP. Reméltem hogy magamtól elvetélek- elég kemény munkám van, de semmi.. Mindenesetre szombaton hazamegyek, hétfõn a nõgyógyásznál kezdek. a 16 óra vonat alatt lesz idõm bõven gondolkodni. Köszi minden hozzászólást, jelentkezem, ha meglesz a döntés. Sajna ciklikus, este végiggondolom észérvekkel - akkor az elvetetés mellett vagyk, nappal valahogy a megtartás mellett - pont a karrier kontra gyerek kérdés erkölcsi oldala miatt. Nehéz. Pedig mondom - nekem még egyelõre a testem részének számit a magzat, még nem gyerek.
Kedves kérdezõ hogy döntöttél? Az utolsó komment lenne a helyes szerintem. 44 évesen télleg ne vállald a te egészségedet is veszélyezteti ki tudja még hogy mi lenne... Gyere haza aztán mond a párodnak hogy elvetéltél ahogy az utolsó válaszoló is megirta, lehet nem helyes de most az lesz. Fel a fejjel.
A kérdező hozzászólása: Az utolsó komment nekem is megfordult a fejemben. Nem tisztességes. De lehet hogy az lesz.
gyere el vizsgálatra, és vetesd el, mond a párodnak hogy elvetéltél...
vetesd el, mindenképpen!!!
Hmmm, azért az nagyon érdekes, hogy két ember + 3 gyerek, vagyis egy család jövõje kevésbé fontos, mint egy kialakulófélben lévõ életé, amibõl még bármi lehet. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen elvakult, hogy veszélyezteti az élõ, egészséges gyerekeit, csak hogy megtartson egy nem kívánt terhességet, amibõl -ismétlem- bármi lehet még. És nem vagyok elvakult abortuszpárti, mielõtt még valaki ezzel vádolna! Nagyon szerencsétlen és szomorú, hogy ilyenen kell valakinek gondolkoznia, de mivel a kérdezõ elsõsorban ember és 3 gyermek anyja, ezért neki legfõképpen a saját és a 3 gyermeke érdekeit kell szem elõtt tartania. Ami, ha logikusan, ésszerûen végiggondoljátok az, hogy ne tartsa meg a babát. Elsõsorban saját maga és a kora miatt.
Jó hogy azokat akik azt írják ne tartsa meg szépen lepontozzák!Véleményt kért nem???
Megtartanám....

Ha sikerült teherbe esnem muszáj húst is ennem?

Vega vagyok, nem eszek húst. Most mégis er?ltessem meg magam és néha próbáljak meg ilyet is enni?

Legjobb válasz: Szia Én nem vagyok ugyan vega, de nem nagyon rajongok a húsért. A vérvételen majd kiderül, hogy az összfehérje értéked hogyan áll, ha az alacsony akkor biztos javasolni fogja az orvos, hogy egyél húst. Nekem azt mondta, hogy húst hússal kéne ennem, de egyszerûen undorodom tõle:( De most vagyok 37 hetes és minden rendben van a babával. Elvileg nem ártana húst is enni. Minden jót neked!

Szia Én nem vagyok ugyan vega, de nem nagyon rajongok a húsért. A vérvételen majd kiderül, hogy az összfehérje értéked hogyan áll, ha az alacsony akkor biztos javasolni fogja az orvos, hogy egyél húst. Nekem azt mondta, hogy húst hússal kéne ennem, de egyszerûen undorodom tõle:( De most vagyok 37 hetes és minden rendben van a babával. Elvileg nem ártana húst is enni. Minden jót neked!
amikor én teherbe estem alaposan utána néztem a dolgoknak és volt talán a második trimeszterben (amikor a magzatnak az agya fejlõdik), amikor napi szinten elõírás volt x mennyiségû állati eredetû fehérje. Azt mondták minél többet kell enni, mert az agy fejlõdéséhez elengedhetetlen. Úgyhogy én ettem minden nap abban az idõszakban és tényleg okosak a gyerekeim, sokan el sem hiszik, hogy még csak 4 éves és kiscsoportos óvódás, egy-két évvel biztos megelõzi a saját korát és sokan kérdezik, ennyit foglalkozunk e vele, de szerintem semmi különöset nem csináltunk. Úgyhogy én azt mondom vegyél erõt magadon és legalább abban az idõszakban figyelj oda az állati eredetû fehérjére. (és itt a hangsúly nem a fehérjén, hanem az állatin van, úgyhogy egy orvos azt írta annó, hogy sem a hal sem a hüvelyesek nem megfelelõek erre a célra.
Nem muszáj húst enned, ha megfelelõen táplálkozol. De ehhez ki kell kérni egy dietetikus tanácsát, mert magadtól nem biztos, hogy menni fog. Voltam egyszer egy olyan belgyógyász dokinál, aki vega és az egész családja az. A felesége úgy szült három gyereket, hogy nem evett húst, most 3 felnõtt egészséges fia van.
Én egy idõben nem ettem sok húst, kb. hetente egyszer ha valaki elém tette. Mikor terhes lettem - épp ahogy a második válaszoló írta, a második trimeszterben - a munkaidõ végén még annyi erõm volt, hogy hazavánszorogjak, és azonnal megegyek legalább egy szelet húst. Egyszerûen annyira legyengültem, hogy muszáj volt. És semmi mástól nem lettem jobban! A szervezetem kikövetelte magának a húst. Szerintem, megér annyit a fejlõdõ magzat egészsége, hogy az ember elõrébb helyezze önmagánál arra a kilenc hónapra.
Szia!30 hetes vagyok, vega, és tökéletes a vérképem, terhesvitamint se szedek, csak folsavat.Ha gáz van, akkor majd kiderül vérképbõl, de nem lesz nyugi :)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!