Találatok a következő kifejezésre: Sajnos egyedülálló vagyok (2 db)

Sajnos egyedülálló kismama vagyok. Mennyi nehézségre számíthatok így? Az emberek nagyon megvetőek lesznek velem szemben, illetve a babámmal?

Legjobb válasz: Szerintem ma már ez nem annyira egyedi és meglepõ eset. Aki pedig lenéz emiatt, azzal szakítsd meg a kapcsolatot, nem érdemli meg, hogy törõdj vele! Kitartás!

Szerintem ma már ez nem annyira egyedi és meglepõ eset. Aki pedig lenéz emiatt, azzal szakítsd meg a kapcsolatot, nem érdemli meg, hogy törõdj vele! Kitartás!
már régi kérdés. de örülök, hogy összességében jól alakultak a dolgok. a tapintatosság valahol jól esik az embernek, gondolom. De ugyanakkor azt is megértem, hogy jó lenne néha nyíltan beszélni. ezt neked kell kezdeményezned és akkor a többiek is nyitnak.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat! Azt vettem észre, hogy az emberek többsége úgy csinál, mintha nem tudná, hogy egyedül vagyok (pl. babatornán), pedig tudják, és tapintatból inkább sosem beszélnek olyanról, aminek az apukához is köze lehet. Nem tudom, néha szívesen kimondanám, hogy igen, van apja a gyerekemnek, de nem él velünk, és néha még azt is szívesen hozzá tenném, hogy nem kimondottan kedvelem. De azért jó ez így is, mert teljesen úgy kezel a többi kismama, mint mindenki mást. Ha meg idegen helyre megyek a babával, hát nincs rámírva, hogy egyedülálló vagyok, az meg másoknál is elõfordulhat, hogy a férjük nem kísérgeti õket mindenhová, szóval szerencsére teljesen úgy kezelnek mindenhol, mint bárki mást. Bár nem tagadom, hogy mi a helyzet, de örülök, hogy ez nem kerül elõtérbe mindig.
Saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt az, aki ezért megszól téged. Minden élethelyzetet és sorsot az adott emberek életét vizsgálva lehet vélemyényezni, de ezt meg nem ismerheti más, adott esetben csak TE! Úgyhogy csak te tudhatod, miért maradtál egyedül, és ehhez senkinek az ég világon semmi köze sincs! Gondolj arra, hogy aki megszól, csak irígykedik rád: a kitartásod, a babád, az élni akarásod, a munkabírásod stb. miatt. Boldog életet kívánok nektek, kívánom, hogy találd meg azt a társat, aki nemcsak a párod, hanem a gyermeked apukája is lesz egy személyben!
Szia! Én tíz évvel ezelött voltam ugyan ebben a cipõben. El kell mondjam vannak furcsa emberek, de a többség megértõ. Amikor a fiamat, mivel egyedül voltab 1, 5 évesen bölcsödébe kellett adjan, akkor sem "vetett meg" a legtöbb szülõ. Sajnos nem könnyû egyedülállóként terhesnek és kismamának lenni (Remélem van családi segítséged.) Arra figyelj, hogy Te ne okold magad és ne járjon mindig azon az eszed mi lett volna, ha..... Egy csomó problémát okozhatsz magadnak. Én anno az össze létezõ "terhesbetegséget" podukáltam, mert folyton önmagamat okolta azért, mert egydül hagytak. Pedig ma már tudom nem én tehettem róla. A fiamat az igai apja a mai napig nem látta, és nem is pereltem be, nem eröltettem. Szerintem a gyereknek is jobb így. Természetesen a gyámügyesk fognak a legjobban erõsködni, hogy a gyerek jogai meg ilyenek. Elég megalázóak tudnak lenni. Tavaly a jelenlegi párom tett egy apasági nyilatkozatot. Így mostmár Õ a gyerek apja. Most várjuk a közös babánkat. Próbálj meg ne szomorkodni. (Tudom, hogy szoktál.) Nem érdemes!!! Ha meglesz a bábád egy csomó új élménnyel és új életcéllal lesz tele. Az meg, hogy egy-két "baromi tökéletes" ember mit gondol, az meg kit érdekel (nem szabad meghallani).
Szerintem ez csak régen volt. Ma már sajnos elég gyakori az ilyen férfi aki nem tart ki a párja mellett de hát ilyen világot élünk. Szerintem ezzel abszolút ne foglalkozz csak hogy egészséges legyen a pici. Sok szerencsét!
Szia!Szerintem nincs mit szégyelned speciel engem csodálattal tölt el az egyedül álló anyukák bátorsága.Azt senki nem monta hogy könnyû lessz de biztos találsz elöbb utobb egy társat aki mindenben meletted lesz.Nekem van egy barátnõm aki 8 hónapos terhesen találta meg a társát és a nevelõapukával felnevelték a kislányt.Sok erõt és kitartást.
NEM A TE HIBÁD, HOGY EGYEDÜL MARADTÁL EGY CSÖPPSÉGGEL ÉS EZÉRT NEM IS TÉGED FOGNAK LENÉZNI, HANEM AZT AKI ILYEN CSÚNYÁN OTTHAGYOTT ÉS LELÉPETT.KITARTÁS
Szia! Én azt mondom neked, hogy ne érdekeljen, ki hogy néz rád. A fontos az hogy te biztos abban, hogy vállalod a kicsit. Ez nem a te szégyened!! Lehet én is bevállaltam volna a kicsit egyedül, hiszen édesanyámék tudtak volna segíteni minden módon. Nehéz dolgod akkor van, ha senki nincs akire támaszkodhatnál - barátok, család. Az emberek nem fognak megvetni ezért, és a kicsit sem. Senkinek semmi köze a te életedhez. Én budapesten lakom, és jelenleg 39 hetes várandós vagyok. Sok sikert és kitartást. Nem fognak megvetni, ne aggódj.
A kérdező hozzászólása: Utolsó, neked is köszi a választ :) Azóta már még régebbi lett a kérdés, csak ma valahogy kedvem lett visszanézni, miket írtam ki régen. Gondoltam, ha már erre járok, azért ideírom, hogy azóta már nem vagyok egyedül :) Persze lehet, hogy ez az emberek többségének evidens, de nekem egyelõre ez még mindig egy csoda... :)
Túl sok szappanoperát néztél szerintem.
Az. A "piedesta" érvényesül bazzeg.
"az éterbõl" Ez valami rádiós vetélkedõ lenne?
Mivel fõorvosról van szó, az éter itt talán altatót jelent. :p


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!