Találatok a következő kifejezésre: Rossz anya Hogyan (100 db)

Normális, hogy csalódott vagyok és rossz anyának érzem magam amiatt, hogy a kitolásnál sok segítségre volt szükségem?

Szerintem könnyű szülésem volt ennek ellenére a kitolásnál nem tudtam közreműködni. A vajúdás szinte teljes időtartamát talpon töltöttem, minden fájásnál lazítottam, ahogyan azt mondták, 3,5 óra alatt teljesen ki is tágultam, együttműködtem. A kitolásnál viszont totálisan bepánikoltam, mert én hiába nyomtam, nem éreztem, hogy akár csak egy centit is haladt volna a babám, csak hatalmas fájdalmat éreztem, és rettegtem, hogy széjjelrepedek (sajnos egy korábbi sérülés miatt, ennek meg volt a veszélye, de nagyon figyeltek, hogy ne legyen gond). Én nem hallottam azt sem, hogy mondták, hogy hol tart a baba, a férjem pedig állítja, hogy folyamatosan mondták, hogy elindult, kb. hány nyomás még, meg, hogy kint van már a feje. Emellett nem éreztem, hogy jól nyomok-e, az orvosnak kellett segítenie, hogy megtaláljam egyáltalán a helyes technikát és a végén mivel már teljesen dekoncentrált voltam az orvos nyomta ki a babát és a szülésznő húzta ki, mert nem éreztem annyi erőt, hogy akár csak egyet is nyomjak, mert azt hittem, hogy negyed órája küzdök és nem haladtunk semmit, kérni akartam, hogy császározzanak meg, vagy valamit csináljanak, mert egy cm-t sem haladt a babóka lefelé (én legalábbis ezt gondoltam) és féltem, hogy meghal miattam. Először nem is zavartak ezek a dolgok, hálás voltam a segítségéért, meg nekem a "hasba könyöklés", amit nem is könyökkel csináltak nekem, egyáltalán nem fájt. De amikor hallottam más anyukák történeteit, hogy milyen ügyesen megszültek sokkal hosszabb vajúdás, esetleg indított szülést követően, én elszégyelltem magam, hogy én egyedül nem tudtam volna megszülni a kisfiam.

Legjobb válasz: Tudod van anya, aki hang nélkül, szisszenés nélkül, orvosokkal együttmûködve kitolja a babáját, aztán a baba intézetbe, vagy rosszabb esetben egy kukában köt ki. vagy összeverik a pici testét, nem adnak neki enni. Na õ, rossz anya, sõt, nem is anya. TE! Lehet hogy nem tudtak kitolni azt a babát megfelelõen, de mindennap ott leszel neki, véded, õrzöd, táplálod, neveled, és tiszta szívedbõl szereted!! Ott leszel mellette amikor beteg, amikor sír, amikor fontos mérföldkõhöz ér az élete. A jó anya, ezt jelenti! A fájdalomküszöbe, fõként a szülésterén, mindenkinek más, és minden szülés más, nincs miért szégyenkezned.

Tudod van anya, aki hang nélkül, szisszenés nélkül, orvosokkal együttmûködve kitolja a babáját, aztán a baba intézetbe, vagy rosszabb esetben egy kukában köt ki. vagy összeverik a pici testét, nem adnak neki enni. Na õ, rossz anya, sõt, nem is anya. TE! Lehet hogy nem tudtak kitolni azt a babát megfelelõen, de mindennap ott leszel neki, véded, õrzöd, táplálod, neveled, és tiszta szívedbõl szereted!! Ott leszel mellette amikor beteg, amikor sír, amikor fontos mérföldkõhöz ér az élete. A jó anya, ezt jelenti! A fájdalomküszöbe, fõként a szülésterén, mindenkinek más, és minden szülés más, nincs miért szégyenkezned.
Soha nem értettem azokat, akik az alapján gondolják magukat rossz anyának, hogy hogyan szültek(császár, vacuum, hasbakönyöklés...) Ugye azt Te sem gondolod komolyan, hogy az, hogy milyen anya valaki, attól függ hogyan szül. Csak az lehet jó anya, akinek álomszülése volt? 16 órát vajúdtam, közel 2 óra volt a kitolás. Egy doki a lábam közt, egy meg az ágyon térdelt mellettem, és minden egyes tolófájásnál felülrõl nyomta. Eszembe se jutott, hogy emiatt rossz anya vagyok. Szeresd a babádat, gondoskodj róla, és legyetek nagyon boldogok. Ez a legfontosabb. Nem az, hogyan született :)
Nem normális.
Én a 2. gyerekemet most augusztusban másfél óra alatt szültem meg. Semmit nem kaptam a fájdalom ellen, és rohadtul fájt. A kitolásnál azt mondták 2 nyomás és meglesz. Viszont minden tolásomnál azt mondták, hogy erõsebben-erõsebben. Én tényleg mindent beleadtam , de egyszerüen úgy éreztem hogy ennél erõsebben már nem lehet. Aztán jó 10 tolás volt mire meglett a kicsi. Én is bénáztam a kitolásnál, de én nem agyalok ezen. Egyszerüen nem érdekel mit csináltam rosszul, csak örülök hogy már túl vagyok rajta, és kész. Szerintem ne agyalj ezen. Mindegy már mi volt hogy volt, elmúlt. Tekints elõre.
én is örülök, hogy túl vagyok rajta, van elég más agyalnivaló, ezen nem rágom magam feleslegesen
Én vajúdtam 10 órát, mire nagyjából kitágultam, majd következett egy 1, 5 órás kitolási szakasz. És végül megcsászároztak mivel nem bírtam kitolni. Hiába a hasba könyöklés, én csak elájultam tõle kétszer. Nincsenek rossz érzéseim, max annyi, hogy többet, ha lehet nem szeretnék szülni köszi. :) Neked sem kell azt gondolnod, hogy azt jelenti a jó anyaság, hogy gyorsan kitolod a babát. :)
egy jó nagy sirást szerintem egy anyuka sem úszhat meg.ez az állapot pár nap alatt elmúlik-remélhetõleg-és akkor már egy eufórikus állapotban leszel. kitartás
Nyugi ettõl nem leszel rosszabb anya!Bárkivel elõfordulhat hogy bepánikol de az orvos és szülésznõ nagyon jól kezelte.Inkább élvezd az anyaságot és élj meg minden csodát amit csak a picikédtõl kapsz meg! :-)
Nem kell csalódottnak lenned. :) Fel a fejjel. Nem csináltál semmit rosszul. Elsõ baba, ismeretlen volt minden. Én egyébként a varrásnál jobban jajgattam, mint a szülésnél :D Én is eltoltam a kitolást, egyszer nem jól nyomtam, mikor már kb félig kinn volt a baba és annyira rossz helyen állt meg, hogy azt hittem szétfeszít. És csak nagysokára (legalábbis nekem úgy tûnt) jött a köv. fájás, amivel ki tudtam nyomni. Semmi gond nincs veled. Babázz boldogan! :)

Rossz anya vagyok? 7 hónapos kislányom nem igazán igényli, hogy foglalkozzak vele, szinte egész nap el van egyedül.

Kúszik-mászik, beszélget, mindent megnéz. Ha odaülök mellé, hogy játsszunk, rám néz és megy tovább. Ha sír, hintázunk mondókázunk, bohóckodunk, de 5 perc és kéret?zik le a földre. Nagyon szeretem, de rossz anyának érzem magam amiatt, hogy ilyen keveset foglalkozok vele :(

Legjobb válasz: Eddig te voltál a mindene, most fedez fel mindent, nyit a világ felé, és minden érdekli.Ne aggódj, ettõl nem vagy rossz anya.Az én kisfiam 6 hónapos(pont ma), és a párommal azon viccelõdünk, hogy olyan, mint a "duracell nyuszi".Nem marad meg sehol egy helyben, minden felé kúszik, mászik.Ha az ölembe veszem az ágyon, már feszeng, hogy mászni akar.Eljött ez a korszak is.Minden baba ezt csinálja, ez nem attól függ hogy ki a jó anya.Ezt meg kell szokni....Jó anya vagy , ne aggódj.

Eddig te voltál a mindene, most fedez fel mindent, nyit a világ felé, és minden érdekli.Ne aggódj, ettõl nem vagy rossz anya.Az én kisfiam 6 hónapos(pont ma), és a párommal azon viccelõdünk, hogy olyan, mint a "duracell nyuszi".Nem marad meg sehol egy helyben, minden felé kúszik, mászik.Ha az ölembe veszem az ágyon, már feszeng, hogy mászni akar.Eljött ez a korszak is.Minden baba ezt csinálja, ez nem attól függ hogy ki a jó anya.Ezt meg kell szokni....Jó anya vagy , ne aggódj.
Akkor vagy rossz anya, ha nem hagyod a gyerekedet fejlödni - ha egyedül akarja lefoglalni magát, akkor az a legjobb neki. Ha baja van, akkor vigasztald meg (ahogy irtad is), ha van lkedve, akkor csináljatok együtt valamit, de ha nem akarja, akkor NEKI az a legjobb, hogy saját maga is elvan. Ha ezt MOST nem engeded, akkor egyrészt hártáltatod a fejlödését, másrészt nem tanul meg egyedül játszani és késöbb abból sok baja lesz. Eddig mindent jól csináltál, ne legyen rossz érzésed.
Én is pont így vagyok vele, most 6 hónapos. Én is elgondolkoztam ezen, hogy jó-e így... Õ is megy, kukucsol, zörög, kúszik. Ha észrevesz, visszamosolyog, szóval szerintem ez azt jelenti, mint ahogy nálatok is, hogy minden rendben vele. Szerintem beleszoktunk, hogy nekünk kell lekötni, és ezért rémiszt meg minket ez a magatartás. Amúgy jobb mintha egész nap hordozni kéne, sírna egyedül stb. Szóval amíg nem sírós, nem hiszem, h baja lenne.
Az enyém 5 hónapos kora óta van "egyedül". szépen elkúszott a földön, játszott, addig én csináltam a dolgom, rá néztem, láttam elvan, ha sírt, oda mentem. Volt, nem is egyszer, hogy a földön aludt el. Aztán megtanult mászni, felállt, de akkor se igényelte a társaságomat. Soha nem volt ez miatt nekem bûntudatom... miért is kellett volna, hogy legyen? Ha szüksége volt rám, akkor ott voltam/ vagyok! Már 4 éves, és még mindig szeret maga lenni, egyedül játszani. Nagyon kommunikatív személyiség lett belõle, mindig csak beszél, még magában is. 2 évesen tanítottam Neki mondókákat, énekeket, tudta, hol lakik, hogy hívják, és elszámolt 7-ig... Hagyni kell kibontakozni a gyerekeket, a lányod is egy személyiség!! Inkább örülj, hogy nem lóg folyton a nyakadon, tudsz fõzni, mosogatni, takarítani... sokan vannak, akik nem olyan szerencsések, mint mi! Vannak, akik még fõzni se tudnak a gyermeküktõl...
én is így vagyok 9 hós fiammal, bármit csinálhatok mellett, iylenkor este felé lesz nyûgibb, ilyenkor már igényel engem.
Én is így vagyok 10 hósommal!Látom rajta, hogy nagy dolog neki felfedezni a világot, kúszni, mászni a lakásba!Csak sokszor olyan jó volna egymással szemben leülni és mondjuk tanítanám a testrészeit vagy megtanítani tapsolni, vagy keménylaposkönyvekbõl állatokat mutogatni stb, de azért mindíg próbálkozok!
A kérdező hozzászólása: Köszi lányok! Igazából egész pici korától el van egyedül. Már 3-4 hetesen is elnézelõdött nélkülem. Itt sokat olvastam, hogy ennyit, meg annyit foglalkoznak a babával és kezdtem azt érezni, hogy nagyon nem jó, amit én csinálok, többet kéne vele foglalkozni, dehát nem igényli. Picit szeretgetem, aztán már lök is el magától, menne felfedezni :)
Detto ugyanez van, nem akar velem foglalkozni!:) Én is szeretnék neki könyvet lapozgatni, mondókázni, testrészeket tanítgatni, de nincs rá "ideje".Én is szarul érzem magam emiatt, mert attól félek, lemarad a többiektõl, akik integetnek, bedobálják a formákat a formabedobósba, az enyém meg csak sikítozva közlekedik.De ez van, gondolom nem marad így örökre, elõbb utóbb Õ is tudni fogja ezeket.

Baj, ha nem beszélek sokat a babához? 21 hetes vagyok, még nem érzem azt, hogy beszélnem kellene neki. Rossz anya leszek? Első baba.

Legjobb válasz: Én 27 hetedik hétben vagyok. Ugyanígy vagyok, mint te. És nagyon szeretem õt. Nem hiszem, hogy ezen múlna a jó anya-rossz anya dolog. Én is megõrülök, mikor az anyósom kérdezgeti, hogy mit, mennyit és hogyan beszélek hozzá. Mindig mondom, hogy én magamba (magunkba) beszélgetek vele. Biztos jó anya leszel te is, én is. Gondolom, mindig úgy cselekedsz, táplálkozol, ami neki a legjobb.

Én 27 hetedik hétben vagyok. Ugyanígy vagyok, mint te. És nagyon szeretem õt. Nem hiszem, hogy ezen múlna a jó anya-rossz anya dolog. Én is megõrülök, mikor az anyósom kérdezgeti, hogy mit, mennyit és hogyan beszélek hozzá. Mindig mondom, hogy én magamba (magunkba) beszélgetek vele. Biztos jó anya leszel te is, én is. Gondolom, mindig úgy cselekedsz, táplálkozol, ami neki a legjobb.
Szia!Nem leszel rossz anya!Minden kismamának meg kell barátkozni a gondollattal, hogy babát vár híszen nagy változáson megy-mész keresztûl.Majd eljõn ez a pillanat is mikor beszélni fogol vele , gondolkodni fogol a neveken, milyen ruhácskát vegyél neki ez mind-mind jó érzéssel fog eltelni.Sok sikert!
bocs, "már én is rajta"
Szia.Én 20 hetes vagyok, és én sem beszélek hozzá.Egyszerûen nem tudok mit mondani.Többször gondolkodtam már is rajta, hogy ez baj-e, de szerintem nem ezen múlik, hogy vki jó vagy rossz anya lesz.Nálunk is az elsõ baba.
Szia! Attól, hogy nem beszélgetsz még a babával még nem leszel rossz anya!Én most 31 hetes vagyok és csak akkor kezdtem el vele beszélgetni, mikor elkezdett mocorogni! Az kb: a 23 hét körül volt! Nyugi! Ettõl még jó anya leszel! Boldog baba várást!:)
A kérdező hozzászólása: Persze, nagyon vigyázok, imádom, nagyon szeretjük õt, és alig várjuk már, hogy megszülessen!
Ha megszületik a baba akkor majd beszélsz hozzá eleget.3 gyerekem van nem beszéltem egyikhez se (de mégi , a vége felé hogy ne nyomjon annyira mert fáj! :) ) .Énekelgetni szoktam de inkább saját magam miatt.viszont zenét sokat hallgattam , meg sétáltam meg minden. Szép babavárást! Anyósod meg szüljön magának ha akar , aztán ahhoz annyit beszélhet amennyit akar...(nem bírom az okoskodó tanácsokat, mindig szidott anyám , hogy szerinte nem jól csinálom ezt vagy azt, aztán olvasott valami cikket ahol azt írták amit én csináltam addig is , akkor meg jött hogy õ milyen felvilágosult ......)
majd a vége fele, biztos lesz egy-két dolog amit megbeszélsz vele :D én legalábbis így vagyok. én se nagyon beszéltem hozzá, most vagyok 37hetes egyre több mondanivalóm van a számára. boldog babavárást


Nem beszélek a babával. Semmi késztetést nem érzek hogy beszéljek hozzá. Miért? Miért lettem "rossz" anya?

16 éves korom óta meg vagyok zakkanva egy gyerekért. Mindig is vártam, hogy terhes legyek, mert az milyen jó.-) Most 28 éves vagyok, 26 hetes terhes. De pl nem is beszélek a babával. Semmi késztetést nem érzek hogy beszéljek hozzá. Miért? Magamban szoktam nagyon sokat bezsélni hozzá, bár tudom ezt nem hallja, de remélem érzi-) viszont ha pl olvasok történeteket a szülésr?l, vagy bartán?m meséli hogy odaszalad a kisfia, átöleli és azt mondja szeretlek, akkor elsírom magam mindjárt.

Legjobb válasz: :D hormonális változás, a hormonok olyan szinten befolyásolnak hogy huuuuu. az anyai ösztön sok anyukánálá szülés után az elsö 3 hétben jön meg (van akinek soha) ilyenkor azok az anyukák akik nem várt babat szülnek is anyai ösztöneik lesznek, és bele szeretnek a gyerekben és késztetésük lesz a gondozásra. amúgy a természet úgy talált ki minket (állatokat is) hogy a gyerekek iránt anyai ösztöneink legyenek, még ha nem is a sajátunk, ezért látunk minden kis babát szápnek és cukinak, ezért imßadjuk a kis állatokat mert a természet azt akarta ha az anya elpusztul/meghal akkor más egyedek is felneveljék a csöpséget. ha ennyire befolyásolnak érzelmileg a hormonok, vigyázz hogy ne ess nagyon bele a szülés utánni depresszióba, mert szinte ez mindenkinél jelentkezik és ez is a nagy hormon változás okozza.

:D hormonális változás, a hormonok olyan szinten befolyásolnak hogy huuuuu. az anyai ösztön sok anyukánálá szülés után az elsö 3 hétben jön meg (van akinek soha) ilyenkor azok az anyukák akik nem várt babat szülnek is anyai ösztöneik lesznek, és bele szeretnek a gyerekben és késztetésük lesz a gondozásra. amúgy a természet úgy talált ki minket (állatokat is) hogy a gyerekek iránt anyai ösztöneink legyenek, még ha nem is a sajátunk, ezért látunk minden kis babát szápnek és cukinak, ezért imßadjuk a kis állatokat mert a természet azt akarta ha az anya elpusztul/meghal akkor más egyedek is felneveljék a csöpséget. ha ennyire befolyásolnak érzelmileg a hormonok, vigyázz hogy ne ess nagyon bele a szülés utánni depresszióba, mert szinte ez mindenkinél jelentkezik és ez is a nagy hormon változás okozza.
Ettõl biztosan nem leszel rossz anya.Van egy barátnõm, aki el akarta vetetni a babáját.Már az abortusz idõpontja is megvolt, amikor a párja lebeszélte róla.Most másfél éves a kisfiuk és szerintem a barátnõm nagyon is jó anyuka lett.Kivirult és már szeretne kis tesót is.Szóval ha megszületik a babád, majd minden megváltozik. 29 hetes kismama
Szia! Szerintem semmi ok az aggodalomra. Én sem beszélek a babámhoz (másoktól hallom, hogy mesét olvasnak...-én nem), néha énekelni szoktam (mert babazenét hallgatok vele). Én is rosszul éreztem emiatt magam egy ideig, már nem foglalkozok vele-én ilyen vagyok, beszélek majd eleget ha megszületik:) A hangodat megismeri, hiszen minden nap hallja... Még mielõtt megköveznének-a fiamhoz sem beszéltem. Most mégis imádjuk egymást...szerintem semmi összefüggés a kettõ között. De ha ez megnyugtat, sok kismama ismerõsöm is így van-egyszerûen nem tudnak beszélni a babához. Fel a fejjel 31 hetes kismama
Én sem szoktam hozzá beszélni, csak amikor érzem, hogy nyugtalan.Meg amikor nagon nem bír magával és nem tudok mit kezdeni vele.Nem érzem, hogy ettõl rosszabb anya lennék, mint, aki beszélget vele.Más lesz majd ha kint lesz.Most a testem része, vagyis én vagyok õ is, csak õ saját akarattal bír odabent, de azt érzi, amit én.
Szia, A beszéld azért fontos, hogy megismerje a hangodat, de mivel másokkal is beszélsz ezért elegendõ, hogy jó érzés van benned az õ irányában és szeretnéd.Amikor már kézzel fogható lessz a kis jövevény akkor gondolom egész más helyzet fog fennállni.Ne érezd magad rosszul, hisz azt érzi amit te.Ha szeretd akkor tud róla.Tudod néha a kevesebb több.Ha hülyén éreznéd magad attól, hogy beszélsz hozzá akkor ne erõltesd.Üdv
A babákhoz a szeretet a rezgések kommunikációján jut át. Akár hangosan akár magadban beszélsz hozzá, õ azt érzi, mert mindkettõ a szeretet nyelve. Hiszen nem a hangod és a szavaid jelentik számára az üzenet tartalmát, hanem annak jelentése....akár szóban, akár gondolatban üzensz neki azt õ veszi, érzi, tudja. Tudod, szerintem egy pici magzat sokkal bölcsebb, mint egy megszületett emberke..hisz õ tudja még a "titkot", de amikor megszületünk elfelejtjük, hogy az életünk éljük. Na, ez már az én világképem egy része volt, elnézést, ha valakit megsértek vele. De az a véleményem, hogy az érzpéseinkkel kommunikálunk egymás felé és nyugodt lehetsz, nem baj, ha Te valamiért most úgy érzed, hogy nem szeretnél hozzá hanggal beszélni. Egyébként szerintem olyan, hogy rossz anya nincs. Nem tudsz rossz anya lenni, hisz az a picurka a haskódba Téged választott szabad akartából mamájának! És Õ nem tévedhet!
Szia köszönöm neked ezt a kérdést mert már én is fel akartam itt tenni egy párszor igaz én még csak 19 hetes vagyok és csak a héten mozdult meg a picur nagyon szeretem de nem tudom mit modjak neki ezért én sem beszélek hozá nem olvasok neki mesét és nem énekelek a gondolataimban beszélek vele meg ugy elgondodlom hogy majd igy meg ugy lesz ha megszületik de ezen kivül semmi amióta mocorog és érzem akkor szoktam neki köszöni ezen kivül egyenlöre semmi témánk de én attól szeretem és tudom hogy nem haragszik érte majd sokat fogunk beszélgetni értelmes dolgokról ha már itt lesz kin velünk :) )))
Én is csak szeretném megköszönni , hogy feltetted e kérdést , mert pontosan velem is ez a helyzet imádom a kisbabám , de nem tudok mit mondani neki.Minden gondolatom pozitiv felé de a simogatáson és a szia babán kivül mást nem tudok mondani neki.Bizom benne , hogy azert erzi a szeretetem és ha megszületik minden másképp fog lenni. Minden jót kivánok és boldog baba várást.23 hetes kismama

Miért baj az, ha valaki jó anyának meri magát mondani? Itt az a trendi, hogy csak rossz anyák lehetünk?

Egy kérdésre válaszolva le mertem írni, hogy nagyon jó anyának érzem magam. Csak én lettem lepontozva. Vajon miért. Én tényleg úgy érzem, nagyon jó anya vagyok!

Legjobb válasz: Én meg tudom, hogy nem vagyok a legjobb anya, sokat kiabálok, türelmetlen vagyok. Soha nem éreztem azt, hogy az anyaság a minden, imádom a 2 gyerekemet, meghalnék értük, de nem vagyok az az igazi anyatípus, szerintem. Bár nemigen tudom más milyen, mit jelent jó anyának lenni, de én nem tartom annak magam.

Szerintem inkább a szerénytelenséged szúrhatott szemet. Nem feltétlenül kelt szimpátiát az öndicséret, még akkor sem, ha igazad van. Semmi baj nincs azzal, ha valaki elégedett önmagával, sõt, de nem kell ezt boldog-boldogtalan orrára kötni.
Én meg tudom, hogy nem vagyok a legjobb anya, sokat kiabálok, türelmetlen vagyok. Soha nem éreztem azt, hogy az anyaság a minden, imádom a 2 gyerekemet, meghalnék értük, de nem vagyok az az igazi anyatípus, szerintem. Bár nemigen tudom más milyen, mit jelent jó anyának lenni, de én nem tartom annak magam.
elõz 2 gyerekem van, az kimaradt, 11 és 2 évesek
Tudod, szerintem az a jó anya aki elismeri, hogy vannak hibái. Nem tökéletes. Emberek vagyunk van amikor elszakad a cérna, felemelem a hangom, rácsapok a fenekére. Igen vállalom. De ha suliba megy a tanár néni nem fogja putyulgatni, igenis fel fogja emelni vele szemben a hangját. Az életben kap majd olyan pofonokat (bár ne így lenne), amikre így tudom felkészíteni.
utolsónál a pont:-)))))) harmadik-negyedik voltam
A rossz anyság nem azt jelenti, hogy ütöm vágom a gyerekemet, hanem zoktam türelmetlen, feszült lenni és ezt be is vallom. Nem fényezem magam. Egyéébként nem biztos, hogy attól mert valaki jó anyának tartja magát, késõbb a gyereke is azt fogja mondani róla. Sõt. Az én anyukám is volt türelmetlen, kiabált is velünk mégis nagyon jó anyának tartom!! Ez ajó anya-rossz anya teljesen szubjektív, aki itt azt mondja, hogy jó anya, azt ugyanúgy nem tartanám annak. De magáról bárki mondhat bármit.
3 hetes különbséggel születtünk meg anno unokatestvéremmel. Együtt nõttünk fel. Nagynéném is lányaként szeret engem anyu is lányaként szereti az õ lányát. Közös, többgenerációs házban nevelkedtünk. Nálunk is és náluk is totál másak voltak a szabályok. Tehát totál másképp nevelkedtünk. Nyilván a szülõk és a mi természetünkbõl fakadóan. Sokszor gondolkodom rajta (IMÁDOM ANYUT), hogy milyen szuper szülõt lehetne a két anyából gyúrni :) . Bizonyos tulajdonságaikat megfelelõen keverni. Mindketten szuper anyukák, de teljesen másképp. Szóval akinek boldog a gyereke, az nem lehet rossz szülõ.
Én is jó anyának érzem magam. A kisfiam boldog, kiegyensúlyozott, szépen fejlõdõ gyerek. Még nagyon baba, de rengeteget beszélek hozzá, szeretgetem, igyekszem minden testi, lelki szükségletét kielégíteni. Ha nagyobb lesz, igyekszem majd következetesen nevelni, tanítani. A férjemmel még jobb a kapcsolatunk a gyerek után. Biztos, hogy fogok elkövetni hibákat, de egy jó anyuka tanul a hibáiból is.
Tudom, hogy kérdésre nem válaszolunk kérdéssel, de felmerül a dolog. Ha valaki az elsõ gyermek nevelgetése során rájön, hogy õ aztán nem jó anya és ezt valóban így is gondolja az miért szüli meg a másodikat? Tehát valóban mártírság ez a rossz anya dolog.
Ez, hogy jó anya, elég relatív. Mindenkinek más szerintem. Én úgy érzem, nem vagyok rossz anya, anyukám szerint példamutató anya, barátnõim szerint mintaanya, férjem szerint a legjobb anya vagyok... szerintem lehetnék sokkal jobb is!!! 2, 7 és 11 évesek gyerekek anyukája.
Valami olyasmit hallottam a múltkor, hogy aki kételkedik magában, hogy jó anya-e, az már egy jó dolog, mert tudja, hogy nem hibátlan, vagyis képes változtatni, ha kell. Tehát, ezt visszafordítva, ha valaki azt mondja, hogy õ jó anya, az úgy hangzik, mintha hibátlannak tartaná magát, vagyis nem ismeri fel, ha hibázik. Vagy nagyon túlbonyolítottam? :) ))) Persze, egy jó anya is hibázhat, sõt a gyerekek nagyon sokat tanulnak abból, ha azt látják, hogy a szülõ sem tökéletes. Csak fel és el kell ismerni, ha hibáztunk és változtatni kell rajta. Amúgy, ha pl. azt írtad volna, hogy te szép vagy, akkor is lepontoztak volna :) Elég beképzeltül hangzik mindkettõ :)
A kérdésre: Szerintem egyáltalán nem baj. De az sem, ha valaki rossznak érzi magát. Egyik sem trendibb a másiknál, csak mások vagyunk. A szerencsésebbek több önbizalommal, a többiek több önkritikával lettek megáldva.
Hát nekem visszatetszõ dolog a nagyon jó anyának érzem magam. Eleve mi tesz valakit nagyon jó anyává? Ki tudja a kritériumokat? A gyerek számít, ha valakinek rossz a gyereke, akkor õ rossz anya? És ha egyébként felnõve a pokoli rossz gyerekbõl értékes ember lesz, akkor mégis inkább nagyon jó anya, mert kihozta a gyerekbõl, amit lehetett? Szóval magát a fogalom is teljességgel megfoghatatlan, mert ami jó az egyiknek, nem biztos, hogy jó a másiknak. Nyilván határokon belül, saját magadhoz képest, saját elvárásaidhoz képest, kijelentheted én nagyon jó anya vagyok, de úgy általánosságban, biztosan nem.

Szerintetek én most mindent elrontottam rossz anya vagyok? Most jeleznem kellene, hogy minden rendbe jött?

Kislányom hároméves múlt novemberben egy éves kora után kezdtem észrevenni, hogy nem olyan mint a többi gyerek, három éves kora el?tt pedig már mások is mondták, hogy valami baj van, egyáltalán nem beszélt 5-6 autisztikus tünetei voltak, furcsa volt, mindig mondtam gyerekorvosunknak is, hogy valami baj van, de nem igazán foglalkozott vele, eljutottunk a Szakért?i Bizottságig is, mondták, hogy vannak autisztikus tünetei, de nem a markáns ezért ?k nem állítják fel mint diagnózis akkor 6 tünet volt, majd pár hónapra rá eljutottunk egy neurológus f?orvos n?höz ahol már csak két tünet volt, tehát végképp nem adott diagnózist. Kb 2 hónapja kislányom elkezdett énekelni, több dalt amit tanult az óviban szépen tisztán érthet?en, majd napról napra egyre több szót mondott, majd megérkeztek a mondatok is, és most már ragoz is, tegnap este haza jött apukája és megkérdezte a kislányom t?le: Apa miújság? Olyan tündéri volt. Most úgy érzem el lett kapkodva ez az egész, most mindenki azt hiszi, hogy valami gond van pedig már szinte teljesen olyan mint a többi. Az óvodában is speciális fejlesztést kap sajátos nevelés? igény? ez van a papíron!

Legjobb válasz: Szerintem nem vagy rossz anya. Úgy érezted, valami nincs rendben a kislányoddal és utána jártál. Mire adták azt, hogy speciális nevelésû igényû? Nem kell megmagyaráznod. Ha valaki most látja majd a kislányodat, észreveszi, hogy változott.

Szerintem nem vagy rossz anya. Úgy érezted, valami nincs rendben a kislányoddal és utána jártál. Mire adták azt, hogy speciális nevelésû igényû? Nem kell megmagyaráznod. Ha valaki most látja majd a kislányodat, észreveszi, hogy változott.
Ugyan, dehogy vagy rossz anya, sõt! Amikor úgy láttad, hogy probléma van, akkor nem ültél a fenekeden, hanem utána próbáltál járni, hogy mi a gond, hogy lehet kezelni stb. Örülök, hogy alapvetõen minden rendben van a kislányoddal! Nyugodj meg! :)
Nem számít, h mások mit gondolnak, mert amikor majd látják a kislányodat, h mosolygós, eleven, értelmes, egészséges, akkor már úgysem fogják azt gondolni, h valami nem oké vele.
Csodálatos anya vagy, emiatt ne aggódj! A kislányodnak lehet, hogy tényleg szüksége lesz speciális fejlesztésre, legalábbis a beszéd terén. Figyeld õt továbbra is, mert a jó idõben jött segítség rengeteget számít. Segíthet egy jó gyermek-kineziológus is, vagy olvas utána a cranisacralis terápiának. Persze, lehet, hogy kristály gyermekek van, õk késõbb kezdenek beszélni:-)!

Rossz anya vagyok, nem tudom hogy győzzem ezt le?

Már 3 hetes a babám, de nem tudok neki mit mondani, max. annyit, hogy "jajj ne sírj, jó reggelt, egyél még egy picit." Már a férjem és anya is mondják, hogy beszéljek hozzá, mert nem fogja ismerni a hangomat, de egyszer?en nem megy :(( Ha sír akkor se tudok neki mit mondani, olyan szar érzés :( Mit tegyek hogy megváltozzak?

Legjobb válasz: Szerintem ezt meg tudod változtatni, ha erre odafigyelsz. Egyébként még nagyon pici, és még különösebben nem tudsz vele kommunikálni, szerintem ez természetes, hogy így érzed, ettõl nem vagy rossz anya. Mi mást tudnál neki még most mondani? Pl. ha altatod, akkor énekelj neki naponta 1-2 alkalommal, szerintem az beszéd helyett megteszi. Ismerni fogja a hangod, hiszen 9 hónapig hallgatta, meg most is hallja ha mással beszélsz! Pár hét múlva, mikor látod, hogy már sokat nézelõdik, várja hogy szólj hozzá, akkor ez magától kialakul nyugi, magadon fogsz mosolyogni, milyen babanyelven beszélsz. :)

Szerintem ezt meg tudod változtatni, ha erre odafigyelsz. Egyébként még nagyon pici, és még különösebben nem tudsz vele kommunikálni, szerintem ez természetes, hogy így érzed, ettõl nem vagy rossz anya. Mi mást tudnál neki még most mondani? Pl. ha altatod, akkor énekelj neki naponta 1-2 alkalommal, szerintem az beszéd helyett megteszi. Ismerni fogja a hangod, hiszen 9 hónapig hallgatta, meg most is hallja ha mással beszélsz! Pár hét múlva, mikor látod, hogy már sokat nézelõdik, várja hogy szólj hozzá, akkor ez magától kialakul nyugi, magadon fogsz mosolyogni, milyen babanyelven beszélsz. :)
Ettõl még nem vagy rossz anya, ne aggódj! Majd belejössz a "beszélésbe". Elõször persze, hogy furcsa, hogy beszélsz valakihez, aki se nem válaszolni nem tud, se nem "érti", amit mondasz. Kicsit erõltesd a dolgot, aztán természetes lesz. Ha a beszéd nehezen megy, mondj neki mesét, vagy énekelj kezdetben. Miközben körülötte vagy, kommentálgasd azt, hogy mit csinálsz, "anya gyorsan összehajtogatja a ruhákat, stb." Hajrá:)
Tudod, milyen fantasztikus érzés, amikor öledben van a kisbaba és elmondod neki, mennyire szereted, milyen csodálatos kis emberke õ, milyen szép, mennyire örülsz, hogy itt van, õ pedig egyszer csak visszamosolyog, mert bár a szavaidat nem érti, a hanglejtésedet, arckifejezésedet igen? Próbáld ki! :-)
Nem fogja megismerni a hangodat? :-o Ez így elég furán hangzik. Dehogynem, fõleg ha már nagyobb lesz. Szerintem nem vagy ettõl még rossz anya egyáltalán! És a babád még nagyon picike, ha majd nõ egy kicsit és mindenen elneveti magát meg érdeklõdik, akkor rögvest lesz egy csomó mondanivaló. Szerintem ilyen korban még simán elég, amit Te teszel. Csak érezze, hogy vidám vagy és hogy szereted. De ezt meg biztosan érzi. :-)
:) Ne izgulj, majd belejössz! Én mindent mondtam neki, amit csináltam. "Látod, anya levasalja a ruháidat, hogy csini legyél! Nézd, anya hozott neked... (ezt-azt) Gyere, megyünk fürcsizni, stb...stb..." 7 hónapos, és mostanra már mindent együtt csinálunk és mindent kommentálok neki. :D 3 hetes, nem olyan nagy még, össze fogtok rázódni, idõ kérdése. :) Boldog babázást! Kislány? Kisfiú?
Nem hiszem, hogy rossz édesanya lennél. Inkább az lehet, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Akármennyire is tervezett egy terhesség ( fõleg az elsõ babánál ) a születése után szembesülünk azzal, hogy ezért a babáért én vagyok a felelõs. És jönnek a sorozatos kérdések. (annak ellenére, lehet hogy terhesség alatt kiolvasott nem egy szakirodalmat a babavárás illetve gondozással kapcsolatban.) Amit tehetsz: Ha nem találsz megfelelõ szavakat mit mondj a babádnak, akkor olvass fel neki egy mesét, ha felveszed vagy éppen ringatod mondj neki verseket, mondókákat. Énekelj neki. Lehet sok jó könyvet kapni amiben aranyos versek, mondókák, énekek, és mesék vannak. Még nincs elveszve semmi!
Vedd a kezedbe, ölelgesd. Mondj mondókát, verset. Télapó itt van Este jó, este jó...... Egy kis malac röf-röf-röf, trombitája töf-töf-töf Vagy szavald a János vitézt
Én ezt úgy oldottam meg, hogy ami eszembe jutott mondtam neki. Pl: Ha már 4-5éves lesz, akkor megy biciklizni apuval, addig én fõzök nekik valamit... :) meg pl: Mikor majd ovis lesz, naponta befogaz csajozni az oviban, olyan szép baba vagy, majd nem tudod magadról levakarni õket, de mikor karácsonyoztok oviban akkor felcsíp egy lányt és a karácsonyfa mögött papás-mamást játszotok, ahogy én is régen xd. Mindent mondok neki ami eszembe jut.
Velem is ez van, nekem is 3 hetes a babám és egyszerûen néha azon kapom magam, hogy fogom a kezemben és hosszú percek óta csönd van, mert egyszerûen nem tudok neki mit mondani! Ettõl függetlenül nem érzem magam rossz anyának, mert ettõl függetlenül puszilgatom folyamatosan, viszont ha nagy ritkán elkezdek neki énekelni, elkezd sírni! Lehet, hogy nem tetszik neki az énekhangom!:) Azt viszont észrevettem, hogy az apja, vagy anyósom sokat beszél neki, olyan érdeklõdéssel figyeli, nálam picit nyugtalanabb hosszabb távon!...de ez úgyis meg fog változni, nyugi!

Hogy lehet ezt bírni? Vagy alapból rossz anya lennék, azért bírkózom ezzel ilyen nehezen?

1 éves a lányom, párom 2-3 hetente jár haza a munkából pár napra. Még dolgozni van mindennap beszámol mit csinálnak, és hát minden este kocsmában vagy discoban végz?dik a kollegákkal. Õ nem iszik amúgy, mert mindig Õ vezet. Én meg ugye minden este itthon a babával. Engem ez annyira zavar, hogy majdnem minden este b?gök, miután beszélünk.

Legjobb válasz: Az én párom néha megy csak el itthonról, de úgy érzem, mintha állandóan csavarogna. Engem csak azért zavar, mert én nem mehetek. Ettõl függetlenül csesztetem is állandóan, szerintem már kezd elege lenni az egészbõl, pedig hozzátenném, bármit kitalálok, azt elõteremti. A anyaság nincsen összefüggésben ezzekkel az érzésekkel, inkább az ingerszegénység, ami közrejátszik. Sajnos szerintem el kell fogadni, és mással lekötni magad. Ha a babád elaludt, "kapcsolódj ki" te is. Egy jó könyv, egy film, egy jó fürdõ csodákra képes. A lényeg, hogy rossz anya biztos nem vagy!!!!

Az én párom néha megy csak el itthonról, de úgy érzem, mintha állandóan csavarogna. Engem csak azért zavar, mert én nem mehetek. Ettõl függetlenül csesztetem is állandóan, szerintem már kezd elege lenni az egészbõl, pedig hozzátenném, bármit kitalálok, azt elõteremti. A anyaság nincsen összefüggésben ezzekkel az érzésekkel, inkább az ingerszegénység, ami közrejátszik. Sajnos szerintem el kell fogadni, és mással lekötni magad. Ha a babád elaludt, "kapcsolódj ki" te is. Egy jó könyv, egy film, egy jó fürdõ csodákra képes. A lényeg, hogy rossz anya biztos nem vagy!!!!
A kérdező hozzászólása: Beszéltünk róla és én is bõgök nap mint nap. De nem léphet ki, hogy itthon maradjon velünk, akkor hogy élünk meg? Sajnos néha eszembe jut az is, hogy miért is vágyódna haza, ott minden este a szórakozásról szól, itthon meg kakis pelus és egy szomorú, magányos nõ.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. Csak néha úgy érzem, hogy ha Õ is mehet bulizni, akkor nekem is járna, ez meg a baba mellett nem fér bele. Pedig imádom, soha nem fogom megbánni Õt, de ha együtt vállaltuk miért csak az enyém minden teher?
Szia.Hát ha ezt a féle hazajárást kibirja a házasságotok akkor, tényleg minden rendben van köztetek.engem is iritálna ha állandóan csak a párom járna ilyen helyekre, megjegyzem õ nem tõletek megy el, és az más.De csak maga a tény iritálna, mert én nem kívánkozom semilyen bilis helyre.sokszor megyünk ide oda, mert a párom ki akar mozdítani, de nekem ez nem hiányzik.de ha a párom egyedül menne, az nem esne jol.
A kérdező hozzászólása: Igen én is ezzel nyugtatom magam, hogy ha már nincs itthon, akkor végülis minek üljön egyedül a szállón, mikor mindenki megy este szórakozni.
Én biztos nem birnám ki, már azt sem, hogy ilyen ritkán látom, és próbálnék más megoldást találni. De tuti elbõgném egyszer telefonban is magam, meg beszélnék róla neki...
De miért nem fér bele?Nincs nagyi, aki 1-2 órára vigyázna, míg elmész kávézni v. egy moziba a barátnõiddel?Vagy anyagi nincs rá esetleg? Mi a barátainkkal voltunk bowlingozni délután, egy abszolút kultúrált cigimentes helyen 1-2 órácskát a gyerkõccel.Mivel többen mentünk mindig volt ki vigyázzon rá míg gurítottam, így babakocsit sem vittünk.Gondolom már a lányod simán ül, vagy már jár is talán.Strandon(természetes víz) is voltunk már.Azt értem, hogy a párod nincs itthon, de anyuddal, v. a barátnõkkel is lehet menni ilyen helyre gyerkõccel együtt.Ez is kikapcsolódás, a 4 falhoz képest. Elhiszem, hogy rosszul esik, de tényleg nem tõletek megy el.Nekem 9 hónapos a kislányom.
A kérdező hozzászólása: Sajnos anyagilag is rosszul állunk, elég sok pénzt elvisz itthonról, mert még fõzni sincs ott lehetõség, enni meg ugye kell. Elmegyek néha barátnõmhöz babával, de akkor is magányosnak érzem magam a párom nélkül, barátnõk (nincs is olyan sok, meg ugye õk dolgoznak hétköznap, anyu, anyós nem pótolja. Igazából nincs kivel és mit csinálni. Imádom a lányom de jó lenne néha picit lerakni este, elmenni beülni valahova dumcsizni, iszogatni, hogy nem kell figyelni mit csinál hol van a baba. Idáig nem hiányzott, de most hogy párom minden nap ezt éli át nélkülem, ráébredtem hogy igenis jól esne egy kis kikapcsolódás
Nagyon megértelek, hasonló érzésem van sokszor nekem is. A férjem belesodródott egy hobbizenekarba. Egy ideig csak 'örömzenélni' jártak össze, de most már több fellépésrõl is szó van. Meg tudnék õrülni ettõl!!! - mert látom a veszélyeit, nem lesz ennek jó vége :-( Tényleg igazságtalan, hogy nekünk otthon kell ülnünk, az apáknak meg ekkora a szabadsága. Mondjuk ezt valamennyire a természet rendezte így, hogy az anyáé a gyerek... a párod végül is nem tehet róla, hogy otthon te egyedül érzed magad - ezért nem tanácsolnám, hogy rágd a fülét az esti szórakozásai miatt, inkább mindig mondd neki kedvesen, hogy mennyire hiányzik nektek, hogy várjátok már hogy együtt legyetek - így nagyobb kedvvel jön haza. Ha a telefonba sírsz neki, akkor már felhívni sem fog szívesen. Tudom hogy nehéz, de vegyél erõt magadon.

Rossz anya vagyok mert már várom, hogy ne csak szopizzon a babám?

Meg kell küzdenem a tejért, szinte szopitól szopiig élünk. Folyton aggódom, hogy elég lesz e a tejem, pedig mindent megteszek. A babám is olyan kis mohó, hatalmas cirkusszal eszik állandóan. Ezenkívül hiányoznak már a feln?tt dolgok, egy jó pohár bor, egy koktél, egy jó kis buli, na meg, hogy leadjam a felesleget. Ezekt?l az érzésekt?l állandóan lelkiismeret furdalásom van, hiszen örülnöm kellene, hogy csak szopik a babám. Örülök is, de néha besokallok. Másnak is jutnak ilyenek az eszébe, vagy tényleg rossz anyja vagyok a fiamnak?

Legjobb válasz: nem vagy attól rossz anya, én is küzdöttem az elején ilyen érzésekkel.Jóformán az egész napunk szopiból állt, fájt a mellem, nem volt idõm semmire. Én is gondoltam rá, hogy inkább tápszerezni kellene. De az idõ mindent megoldott, még mindig szopizunk, de már csak 4 óránként, az éjszakát végigalussza, a kilók pedig megindultak maguktól lefelé. És imádom ahogy reggel felébred, odaveszem magam mellé a nagyágyba, szopizik félálomban és ahogy elég volt neki, megébred és a szemembe mosolyog. Ez nekem mindent megér. Az elejét megszenvedtük igaz, de most már egy nagyon kiegyensúlyozott és boldog baba lett belõle! Nem írtad mennyi idõsek vagytok?

nem vagy attól rossz anya, én is küzdöttem az elején ilyen érzésekkel.Jóformán az egész napunk szopiból állt, fájt a mellem, nem volt idõm semmire. Én is gondoltam rá, hogy inkább tápszerezni kellene. De az idõ mindent megoldott, még mindig szopizunk, de már csak 4 óránként, az éjszakát végigalussza, a kilók pedig megindultak maguktól lefelé. És imádom ahogy reggel felébred, odaveszem magam mellé a nagyágyba, szopizik félálomban és ahogy elég volt neki, megébred és a szemembe mosolyog. Ez nekem mindent megér. Az elejét megszenvedtük igaz, de most már egy nagyon kiegyensúlyozott és boldog baba lett belõle! Nem írtad mennyi idõsek vagytok?
Én is néha alig várom, hogy már mást is egyen ne csak szopizzon, mert hasfájos és nagyon oda kell figyelnem, hog mit eszek. Igen én is vágyok már egy kis kikapcsolódásra mert sok volt a 9 hónap és persze ez az elsõ félév is nehéz. Szerintem ettõl még nem vagyunk rossz anyák, hogy egy kicsit felszeretnénk lélegezni. Sokszor én is kiborulok!! 7 hetes baba Anyukája
nagyon megértelek. nekem is gyakran vannak hasonló gondolataim. mi 13 hetesek vagyunk, és szintén küzdök a tejért. ha 9 hónapot vártunk rá, h megérkezzen, akkor még kibírjuk ezt a kis idõt. fel a fejjel!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, megnyugtató volt olvasni, pedig már nagyon lelkiismeret furdalásom volt. Azt elfelejtettem írni, hogy 6 hetes a pici.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek, nagyon kedvesek vagytok, jobban érzem magam:)

Miért van mostanában annyi kérdés, hogy "rossz anya vagyok"?

Ha valaki olyat csinál, amiért azt gondolja, hogy rossz anya, akkor minek csinálja? És utána miért vár itt megnyugtatást?

Legjobb válasz: Én csak akkor érzem magam rossz anyának, amikor erre az oldalra látogatok. Ja, és a második válaszolóval teljesen egyet értek.

Én csak akkor érzem magam rossz anyának, amikor erre az oldalra látogatok. Ja, és a második válaszolóval teljesen egyet értek.
Utolsó elõttire reagálva: Én fõztem be szilvalekvárt, meg meggy lekvárt és -szörpöt a 3 és 1, 5 évesemmel. Hozzá tartozik, hogy két hétig a férjem porszívózott és õ gondoskodott a vacsiról (rendelt kaját) :D Ha csak az elsõ mondatot olvasod ("na, megint egy szuperanyuka") teljesen más a kép, mint ha mindkettõt. Sokan szeretik csak a mondat elsõ felét leírni, nem? Lehet, hogy az az anyuka, aki nagysminkben, szexi fehérnemûben várja a férjét, az egész nap ordított a gyerekkel. Vagy aki egész nap a játszótérre viszi a csemetéjét, annak szalad a lakás. Nincs olyan szerintem, hogy mindenben szuperanyuka.
Második vagyok! Valahogy ezek a kommentek életszerûbbre sikeredtek. Talán ha a "rossz anyukák" idetévednek, valósabb képet kapnak az anyaságról.
Mert az a rohadt megfelelési kényszer kínozza õket. Megfelelni a gyereknek, a férjnek, a szomszéd néninek, a többi anyukának a játszótéren, az óvónénik .... Mert a nagy többség nem (biztos), hogy úgy csinálja, ahogyan õ jónak látja és elbizonytalanodik, hogy az, amit õ csinál, az a helyes vagy a helytelen? Ez nem önigazolás vagy megnyugtatás kérdése, hanem egyszerû tapasztalatcsere. Vagy egyszerûen senkitõl nem kap pozitív visszajelzést, hogy jól csinálja...
Én is van hogy hangosabban szólok a gyerkõcre (szégyellem is magam érte), van hogy türelmetlenebb is vagyok.(ezért is), de valahogy próbálok nem tökéletes, de jó anya lenni. Amik beválnak dolgok leírom, de nem "nagyzolok". Megírom õszintén - nem akarok senkit ezzel megbántani- de olvastam én is pár olyan választ, hogy már kezdtem magam lustának, "nem jó anyának" érezni. Pl. Nekem sosincs idõm a gyerekemnek elõre kajcsit készíteni a mélyhûtõbe, a kétévesem mellett nem fõzök szilvalekvárt, örülök ha 3 naponként sikerül felporszívóznom stb. De hát ez a GYK, beláttam, anonim... bárki bármit írhat.
Azért mert baromi nagyok az elvárások MINDENFÉLE értelemben a nõk irányába. Legyél tökéletes türelmes anya (sose emeld fel a hangod mert az nem anya aki ilyet csinál.) sose legyél fáradt és kimerült. Legyél tökéletes terhes mint Rubint Réka hízzál csak 5 kilót vagy legeslegjobb ha fogysz...(ezt most sarkítva írom de a lényeget értitek). Maradj hiperszexi hogy a férjed ne akarjon magának mindig 18-20 éves csajokat (mert az a menõ). Maradj érdekes is, ja és csinálj karriert mert az nem trendi ha a férjed tart el... Persze ezt nem arra értem ha megüti a gyereket és azért vár megnyugatást hogy nem rossz anya ( az ilyen amúgy nem kap megnyugtatást ezen az oldalon soha) de ha leírják mások is hogy IGEN nem szakad össze a világ mert rákiabáltál az egy évesedre az nem feltétlen rossz szerintem.
A kérdező hozzászólása: Értem mire gondolsz, de én itt most arra gondolok, amikor írják, hogy "kiabáltam a gyerekkel, rossz anya vagyok?". Vagy amikor azért kérdezik, mert kezet emeltek rá, türelmetlenek voltak, szóval olyat csináltak, amit nem kellett volna.
húú 9-es ez nagyon jó volt!! ott a pont!!!
Köszönöm szépen. Igazából írtam a témában egy könyvet, ám még kiadót keresek neki. A könyvem pontosan errõl szól, az anyai lélektanról a gyereknevelés eltérõ útjait illetõen. Szerintem hasznos lenne minden kismama és anya számára, remélem, találok neki kiadót.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!