Találatok a következő kifejezésre: Rettegek a Hogyan (172 db)

Én rettegek a szüléstöl! Nem birom a fájdalmat és a tüt sem. Ti hogy birkoztok meg/dolgozzátok fel? Nagyon szeretem a babám és várom nagyon de nagyon félek!

És azt hogy viselitek hogy változik a testetek?Tudom ez egy állapot de ahogy hizok csunyanak érzem magam.A párom azt mondja tetszek neki igy is de mégis mintha másképp nézne rám.Ti hogy vagytok vele?

Legjobb válasz: Az én pocakom még csak most kezdett el növögetni, ruhában még mindig nem látszik, de már rettegek milyen leszek "bálnaként". Sokan szépnek élik meg a terhességet, de nekem idáig több rossz volt benne, mint jó. Na, a szüléstõl rettegek, utálom a kórházat, kórházszagot, rosszul vagyok ha hozzám nyúl egy doki és tudom hogy "bántani" fog, pl. vérvétel, infúzió ill. mûvéna bekötése, meg ha meglátom az orvosi mûszereket, fogókat, szikét, cérnát, tût, jajj...... Nem vagyok ájulós típus, de nagyon rosszul vagyok ilyenkor és az ájulás környékez, a szívem meg majd kiugrik. Tuti bõgni fogok majd mint az állat....

Az én pocakom még csak most kezdett el növögetni, ruhában még mindig nem látszik, de már rettegek milyen leszek "bálnaként". Sokan szépnek élik meg a terhességet, de nekem idáig több rossz volt benne, mint jó. Na, a szüléstõl rettegek, utálom a kórházat, kórházszagot, rosszul vagyok ha hozzám nyúl egy doki és tudom hogy "bántani" fog, pl. vérvétel, infúzió ill. mûvéna bekötése, meg ha meglátom az orvosi mûszereket, fogókat, szikét, cérnát, tût, jajj...... Nem vagyok ájulós típus, de nagyon rosszul vagyok ilyenkor és az ájulás környékez, a szívem meg majd kiugrik. Tuti bõgni fogok majd mint az állat....
Én is nagyon szerettem a pocakomat. Ezért szép nagyra is növesztettem, 30 kg-t híztam. Sokszor még idegenek is megállítottak az utcán, hogy közöljék velem, hogy milyen gyönyörû kismama vagyok. Szerintem a boldogság meglátszik az emberen, és én nagyon boldog voltam. Egyszer paráztam be, amikor felmerült a császár gondolata. Én is félek a tûtõl, hát még a szikétõl. Amikor a szülõszobában mondták, hogy akkor most áttolnak a mûtõbe, akkor már nem érdekelt semmi, csak hogy egészséges legyen a kisbabám. Az lett! Én csak annyit tudok tanácsolni, hogy halgass az orvosra. Nagyon szép szülést kívánok!
sziasztok! engem az anyukám "ijesztgetett" azzal, mennyit fogok hízni, aggódtam is, de a párom közölte a fiunkért mindent, és Õ úgy fog szeretni amilyen vagyok. A terhesség egy csoda, fogd fel úgy, h ennek Te most részese lehetsz, látod vannak olyan nõk akiknek sajnos ez nem -vagy nagyon nehezen- adódik meg. Nekem hál' Istennek csodálatos a babavárásom, nem hánytam nem fáj semmi, nem híztam és nagyon jó baba, bár az oldalamat már kirúgja. :) Én várom a szülést, nem baj ha fáj, de annyira szeretném már a karomban tartani, h emiatt mindent kiállok. Gondolj arra, h fejlett már az orvostudomány, és nem hagyják, h sokat szenvedj, segíteni fognak. És meg lesz a csodás "eredménye" annak a pár órás-perces szenvedésnek. Fel a fejjel. A párod azért néz máshogy Rád, mert másmilyen vagy. Áldott állapotú. Állj a tükör elé és csodáld a pocid, feküdj le és simogasd, beszélgess a bébivel, legyen köztetek kapcsolat, ez ajándék. :) (kicsit hosszú lett, bocsánat) 25 hetes kismama
Az én férjem is másképp néz rám. Borzasztóan boldogan. Megérinti a pocim, megsimizi, puszit ad rá. Nagyon szeret és látom is rajta. Bár az én testem is változik és én is úgy látom, hogy egyre visszataszítóbb (pl a mellem), õ mégsem ezt látja. (egyszer megjegyezte, hogy biztos nem lesz gond a szoptatással, mert õ úgy látja, lesz elég tejem). Ilyenek a férfiak. :) De tudom, hogy így is szeret. Nem számít, mennyi csíkom van és hol. A másik: na azt nem hiszem, hogy a sógornõmnél jobban félnél a szüléstõl. Õ totál beparázott. Nagyon félt a fájdalomtól (bár egész életében). És mégis nagyon könnyû szülése volt, a fájdalomra nem is emlékszik már és kimondhatom, hogy szerintem egyenesen élvezte a szülést. Mármint abból ítélve, ahogy mesél róla! :) 20 hetes kisammi
A második válaszoló vagyok. Az elsõ válasz végett a sajátomat kiegészítendõ: Nekem vénát nem szúrtak/kötöttek. Nem volt egyéb szurkapiszka. A szurinál gátmetszéses szurira gondoltam. Egyéb szurit nem kaptam. Vannak olyan kórházak, ahol vannak 1- és 2 ágyas szobák. Nem vagyunk gazdagok, mielõtt szó érné a ház elejét!!! Alapítványi osztály volt... Rooming-in. Az orvosok ott is orvosok a szó jó és rossz értelmében. Ez Kistarcsán volt. Tehát amikor kórházat választasz, vedd figyelembe a lehetõségeket! Nekem sokat javított a közérzetemen, hogy nem küzd mellettem még 5 nõ mindenféle bajokkal. Akkor elég volt a saját bajom. Ez nem egoizmus! Fáradtság. Te alakítod ki a szülés körülményeit! Emiatt sem kell félned, ha szeretsz tervezni! Érdemes szétnézni! Üdv 5 hós baba anyukája
Igy van, ne add fel, mert én is ismerek olyat akik már lemondtak arról, hogy lehet saját gyerekük, fogadtak is örökbe egy kislányt és ezek után a csoda folytán tavaly született nekik babájuk :) A kérdezõtõl elnézést, de neki is írok :) : Hidd el, hogy most vagy a legszebb így várandósan :) Valamivel próbáld lekötni magad, hogy ne gondolj folyton arra, hogy fájni fog, biztos van olyan dolog amit szeretsz csinálni és nem megerõltetõ számodra és ki tudod vele kapcsolni az agyad. És jó, hogy írtál ide mert látod mennyien bíztatnak és ennyien nem csaphatnak be hogy abban a pillanatban nagyobb lesz az öröm mint a fájdalom :) Sok sikert és boldogságot kívánok minden kismamának, édesanyának és családjuknak!!!
Szia! Én imádtam a várandósságot!!! Szerettem a pocakomat! És a párom is díjazta egy idõ után ( a férfiak nem élik át olyan intenzíven az érzést, nem bennük mocorog). Nem törõdtem a súlyommal, amit kívántam, azt ettem (nem voltam nagyon kívánós). 18 kg-ot híztam és nem bánom. Nem csináltam belõle státusz szimbólumot!!! Le is dobtam az elsõ hónap alatt... A szülést nem terveztem. Nem gondoltam el elõre minden részletet. Az injekciót nem is érzed. Nekem spec. szóltak, hogy kapok. Gyorsan zajlott... (nem szó szerint, mivel 8 és fél óra volt). A fájdalom tûrésem nekem sem a csúcs, de ez édes fájdalom. Egy pillanatig azt hittem, szétszakadok és (elnézést a kifejezésért) úgy gondoltam addig az egy pillanatig, hogy nem a megfelelõ lyukon akar kibújni. Nekem az elsõ volt. De most is vállalnám, ha ebben a percben kellene szülnöm! NE FÉLJ! Éld meg a várandósság minden pillanatát! Gyakran nem lesz benne részed! Persze, hogy a párod másképp néz rád! Hiszen anya vagy/leszel! Õ meg apa!!! Az enyé spec. csak rám nézni tudott... Veszélyeztetett voltam. No sex az elejétõl fogva :(. Ez benne volt. Most minden rendben ezen a téren. De visszasírom azt az idõszakot... Akkor kezdtem élvezni az egész várandósságot igazán, amikor mocorogni kezdett és nõtt a pocim!!! Akkor legszebb egy nõ! Még akkor is, ha magad nem látod annak! Én is a tükörben iszonyat lelakottan láttam magam, mások szerint szuper formában voltam! Másképp látod Te és mások! Bocsi a hosszúságért, de remélem, hogy sikerült egy kicsit lelket önteni beléd! Üdv Már 5 hós baba anyukája
Elõzõ vagyok. A "jaj lányok stb.." a kérdezõnek és az elsõ válaszolónak szólt.
Hát ... erre mondják, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb...:-)) Kicsit "keserûen" olvasom a kérdésed.... Nekem nem lehet babám, és a fél karomat - vagy bármit!! -odaadnék azért a fájdalomért, amitõl te rettegsz. Hidd el, nem vagy csúnya, anyának lenni a legszebb dolog a világon - ez egy igazi csoda, ahogy egy új ÉLET fejlõdik a testedben! Egyszer majd ez lesz a legszebb emléked :-)) Kívánom, hogy rendben menjen minden! Sok boldogságot!
Jaj lányok, ne legyetek ilyenek! Ez nem mûtét lesz vagy betegség vagy valami rossz dolog, hanem a várva várt babucitok megszületésében fognak segíteni. Én is félek de így fogom fel. Komolyan félek a fájdalomtól is meg, h. minden rendben lesz-e. De nem tart tovább fél napnál az egész. Ezt igazán ki lehet bírni. Cserébe megkapjuk életünk legértékesebb és legszebb ajándékát! A hízással kapcsolatban, én borzasztó rosszul érzem magam de tudom én rontottam el az elején (akkor sokat híztam). Most összeér a combom és a karom is hatalmas lett. Nagyon rossz! Nekem is azt mondja a férjem, h. nem zavarja meg majd lefogyok ne aggódjak. De hiába beszél...majd hiszem ha látom. Mindegy, már nincs mit tenni. Üdv 36 hetes kismama
A január 17-i 17:17 hetes 10éve próbálkozó válaszolónak: Amíg egy nõnek méhe van, addig soha nem szabad feladni a reményt! Barátnõmnek 17év után 38évesen lett gyereke, pedig már évek óta meddõnek volt nyilvánítva. Hiába belül ment el minden alkalommal az akkori élettársa, SOHA nem esett teherbe. Aztán alkalmi kapcsolatból azonnal 1hónap szexelés során összejött a baba!! Azóta egy 2éves kisfiú boldog anyukája!!!!! SOHA ne add fel!!
Kedves Kérdezõ! Ha ez megnyugtat, nem vagy egyedül. Én is rettenetesen félek a szüléstõl és rajtunk kívül még iszonyatosan sok kismama van így ezzel. De hát ez van. Most mit csináljunk? Attól, hogy félünk még nem fog kevésbé fájni, sõt... Gondolj bele mennyien kibírták már a szülést. Most pont te (meg én) halnánk bele?? Senkiben nem maradt még benne a babája, majd csak kibújik valahogy. Mi nõk vagyunk, belénk van "programozva" a képesség, hogy új életet hozzunk a világra. Hidd el 1x majd úgy gondolunk vissza a szülésünkre, hogy milyen szép volt és hogy mennyire megérte. 1x mindenképp meg kell élni a szülést, nagyon sajnálom azokat akiknek nem lehet saját babájuk. :(
Szia! Ne érezd magad csúnyának, gyönyörû vagy! ne legyen probléma most az alakod, táplálkozz egészségesen, és szülés után szoptass! én szülés után a 12. napon fel tudtam venni a feszülõs farmeromat, pedig híztam 15kg-t. Egyébként rettegtem a szüléstõl, most sem mondom, hogy pozitív élmény volt, sõt, még jobban rettegek a következõtõl... próbálj meg érzéstelenítõt kérni a gerincedbe, a fájdalom miatt nem fog zavarni sem a kórházszag, sem más, csak ne nézegess sokat:) érzéstelenítõvel nem lesz semmi gond és teljesen pozitívan fogod megélni. sok sikert!!
Én rettegtem nagyon (még csak 21 éves vagyok) és én is irtózatosan undorodom minden véres dologtól és ehhez hasonló rettenettõl...De meglepõdtem magamon nagyon, a 35. héttõl kezdve már annyi nyavalyám olt, hogy el kezdtemm várni nagyon a szülést, már addigra nagyon elég volt a sok problémából(vizes láb, alvási nehézségek, sok pisilés, stb...)aztán mikor elött az idõ meg sem ijedtem, nem kapott el a rosszullét sem a véres dolgoktól és a tûktõl, sõt, megkértem szülés után a dokit, hgy mutassa mega lepényt:) teljesen jól viseltem a változásokat magamon, elõtte voltak önértékelési zavaraim, azóta teljesen kiegyensúlyoztt vagyok.
Kedves 10:20-as válaszoló! Nagyon kedves vagy, köszönöm a biztatást. Sajnos, mi már 10 éve (!!!) próbálkozunk, lombik, hormonkezelés, minden, amit el lehet képzelni - ezek után hihetnék még a csodában?? De minden új életnek tudok örülni, még ha az életet nem én adtam, akkor is. Ezért mindannyiótoknak és (születendõ) babáitoknak nagyon jó egészséget kívánok! És így látatlanban mondom: NAGYON SZÉPEK VAGYTOK :-)))
Én is félek pedig még csak 25 hetes vagyok, de azt mondogatom magamnak hogy majdcsak lesz valahogy és a férjem is ezt mondja.Igen biztosan mindenki más lesz vásandóssága alatt, de nem azért mert csúnya.Én a barátnõmön vettemm észre a változást(aki azóta 7 hetes kislány anyukája)hogy anyukás lett az arca és szépen lett telt.Most meg mint a piszkafa nem lett csúnyán vékony de leszívta már a kislány.A párjaink persze hogy másképp néznek ránk, mert akaratlanul is mások lettünk külsõre arcra formára.De nekik biztosan így is mi vagyunk a legszebbek és a gyerekük anyukája.Mondjuk én eddig a leadott 6 kg-ból 4-et szedtem vissza.(elején sokat hánytam)de ha többet híztam volna az sem lenne baj!Élvezd a pocakosságot és bízzunk benne hogy a szülésed könnyû lesz, aztán már foghatod is a picikédet.Sok boldogságot mindenkinek!
Szia! Nekem 5 és fél hónapja született a kislányom. Imádtam várandósnak lenni, csodálatos érzés volt, ahogy növekedett a pocakomban, ahogy ott benn élte a kis mindennapjait... hogy éreztem minden rezdülését. Soha, senkivel olyan szimbiózisban nem élhet az ember, mint a pocakjában növekvõ kisbabával. A páromnak pedig pocisan is nagyon tetszettem, sõt, szülés után egy párszor mondta is, hogy neki szinte hiányzik a pocakom, olyan aranyos voltam vele... A szülés? Mondhatnám, hogy iszonyú fájdalom, de nem mondhatom ezt mégsem, mert - ahogy elõttem is írta valaki - édes fájdalom. Nekem szép volt a szülés. 14 órát vajúdtam, ha csak azt számolom bele, amikor már valóban nagyon fájt. De akár holnap újra megtenném. Én othon szültem, a legcsodálatosabb, háborítatlan békességben. Amikor bújt kifelé a pici, azt hittem, szétszakadok, én nagyon bírom a fájdalmat, de ekkor nagyon szenvedtem. Mégis csodás és felemelõ vot, hgoy szülhetek! Aztán a karomba adták az én kis csodámat azonnal.... A világon nem volt boldogabb ember, mint én. És mint kiderült, nemhogy nem szakadtam szét, hanem mindenféle gátsérülés nélkül jött világra a kislányom. Kívánom mindenkinek, hogy átélhesse ezt a csodát!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!Sajnos nincs sok önbizalmam és a hangulatom is ingadozik!De probálok pozitivan hozzá allni!Sajnálom hogy nem lehet babád.Sajnos már én is elveszitettem 1 babámat!!!Minden jot nektek!
8 hetes vagyok de nem félek. Az elsõnél se féltem csak ismeretlen volt.
A kérdező hozzászólása: Rendben!Köszönöm nektek a biztatást! jó babavárást!
Szia! Én is a másodikat várom, 14 hetes vagyok. Azt nem mondanám, hogy rettegek, de nagyon sokszor eszembe jut a szülés és bár én gyorsan szültem és komplikációmentesen, nem mondanám, hogy szép élmény maradt. Igaz, hogy én nagyon rosszul tûröm a fájdalmat. Ne aggódj ilyen hülyeségeken, már miért halnál meg? És miért lenne beteg? Olvass inkább pozitív szüléstörténeteket és ne stresszeld magad, állítólag a gondolatnak teremtõ ereje van, úgyhogy csak pozitívan!

Rettegek a hasmenés hányás vírustól. Hogyan gyõzzem le?

3éve h elkaptam és azóta betegesen rettegek, kihat a mindennapi életemre, nem nagyon merek kimozdulni a lakásomból, nehogy beteg legyek.

Legjobb válasz: Üdv a fedélzeten! Én ugyanígy vagyok és én is pár évvel ezelõtt kaptam el, rettegek szintén. Most ráadásul egy iskolában dolgozom, ahol mondhatni hatalmas az esély, hogy elkapjam. Kézmosás mániás lettem és csak akkor eszem, ha már itthon vagyok és elõtte arcot és kezet mostam (3szor)

Üdv a fedélzeten! Én ugyanígy vagyok és én is pár évvel ezelõtt kaptam el, rettegek szintén. Most ráadásul egy iskolában dolgozom, ahol mondhatni hatalmas az esély, hogy elkapjam. Kézmosás mániás lettem és csak akkor eszem, ha már itthon vagyok és elõtte arcot és kezet mostam (3szor)

Mit csináljak, ha rettegek a vérvételtől? Holnap vérvételre kellene mennem, mert valószínűleg valami gondom van, de annyira rettegek tőle, hogy azt elmondani nem tudom.

Tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon ciki, és próbálom már napok óta trenírozni magamat, de ennek csak az az eredménye, hogy folyamatosan rémálmaim vannak, nem alszom semmit, állandóan remegek és sírok, és fáradt vagyok. 28 éves vagyok, sosem vettem tőlem vért, nem tudjuk a vércsoportomat sem. Még egyszer mondom: tudom, hogy ez gáz, de esküszöm, nem hiszti, borzalmasan rettegek!

Legjobb válasz: Az nem segít, hogy ne nézzek oda, mert, ha már ilyesmi történik, nekem azt látnom KELL. Különben "hátba támadnak". A vér látványa amúgy nem zavar, felõlem folyhat, fröcsöghet... Nem is a fájdalomtól félek. A gond az a tû. Nem bírom a tûket, annyira, hogy varrni sem tudok. Nincs a vérvételnek alternatívája, akármi? Felõlem vágják meg a karomat egy szikével, vagy fakasszanak vért, ahogy akarnak, csak ne tûvel! Van más is így? :(

A kérdező hozzászólása: Az nem segít, hogy ne nézzek oda, mert, ha már ilyesmi történik, nekem azt látnom KELL. Különben "hátba támadnak". A vér látványa amúgy nem zavar, felõlem folyhat, fröcsöghet... Nem is a fájdalomtól félek. A gond az a tû. Nem bírom a tûket, annyira, hogy varrni sem tudok. Nincs a vérvételnek alternatívája, akármi? Felõlem vágják meg a karomat egy szikével, vagy fakasszanak vért, ahogy akarnak, csak ne tûvel! Van más is így? :(
Igyál elõtte egy nagy pohár vizet. Ha félsz, akkor azt nyugodtan meg lehet mondani - bár nekem volt olyan asszisztens, aki megmondta, hogy attól csak õ lesz idegesebb. Viszont a többség megértõ és kedves, fel vannak készülve az ilyen helyzetekre. Akár azt is megkérheted, hogy kicsi tûvel csinálják, amivel a gyerekeknek, babáknak (lehet, hogy azt mondják, nem, de egy próbát megér). Ha nagyon ki vagy, akkor sokkal nehezebb lesz, mert nem fogják megtalálni a vénádat! ja, és próbáld meg elterelni a figyelmedet, beszélgess, viccelõdj, ha az segít, kérdezgesd az asszisztenst, mesélj a macskádról. Hasonló gondokkal küzdök, mint te, teljesen kiborulok, ha vérvételre kell mennem, de ezek a trükkök segítenek. általában.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a segítséget, igyekszem összeszedni magam. Egyelõre úgy áll a helyzet, hogy kérdés, el tudok-e holnap menni egyáltalán. :(
Hogy lehet, hogy még nem vettek vért tõled? Én 14/F vagyok, de kb.már 40-szer (2- alkalommal volt olyan, hogy egymás után 11-szer, terheléses vércukorszintmérésnél, ami után még ujjszúrás is van+5-ször mûtöttek) Egyébként ajánlom a fájdalomküszöb-emelési technikát.
A kérdező hozzászólása: Hát úgy, hogy mindig is rettegtem... :s

Rettegek a szüléstõl! Tudom, hogy mindenki kibírja stb, de annyira félek.37 hetes leszek holnap és ketyeg az órám. Minden este úgy fekszem le, hogy mivan ha. és még nem állok rá kész. Más is volt így? Nagyon -nagyon fáj?

Legjobb válasz: Pedig nem marad örökre bent. Igen, nagyon fáj, de az ott és akkor egy másik dimenzió és élesben az összes félelmed elfelejted. Ez most nem nyugtat, pedig jobb lenne :)

Pedig nem marad örökre bent. Igen, nagyon fáj, de az ott és akkor egy másik dimenzió és élesben az összes félelmed elfelejted. Ez most nem nyugtat, pedig jobb lenne :)
Teljesen normálisak az érzéseid! Nincs olyan szülés elõtt álló nõ, akiben ne lennének ilyen-olyan félelmek. A szülés fáj, kõkemény teljesítményt, egész embert kíván. Talán ezekkel a félelmekkel próbálja felkészíteni a lélek a testet, hogy nagy dolog elõtt áll. :) Van egy öt gyermekes ismerõsöm, õ mondta nekem, hogy az ötödiknél is ugyanolyan szar dolog a hányás, ugyanúgy aggódik az ember a komplikációk miatt és a szüléstõl való félelem is ugyanúgy ott van. Én holnap kezdem a 38. hetet és nálam is a napokban kezdõdtek ezek a "félek tõle" gondolatok. Rettenetesen vágyom rá, hogy a karomban tartsam, lássam, tudjam, hogy egészséges a második kisfiam is, közben pedig azt kívánom, maradjon csak ott, ahol van. :) Ráadásul nálam még az is alapozza a félelmem, hogy az elsõ kisfiamnál hiába alakult gyönyörûen a szülés menete, mégis sürgõsségi császár lett a baba miatt. Az van bennem, mi van, ha õ is magára tekerte a köldökzsinórt, mi van, ha nem ér be a dokim, ha rosszul dönt stb. Ennek ellenére reménykedem a legjobbakban! :) Könnyû szülést, sok tejet, és sok-sok boldog órát kívánok neked!
A kérdező hozzászólása: Na pont ugyan ezt érzem én is kedves utolsó !!! Remélem minden rendben lesz és neked is minden jót kívánok . Mindenkinek köszönöm a válaszokat, sokkal jobban érzem magam :-)
Jó volt olvasni a pozitív hozzászólásokat. Amit esetleg még hozzá tudok tenni, hogy élvezd ki amíg benned mocorog. A szülés közben figyelj oda a levegõvételre, nekem a fájások közben nehéz volt. Mindenki a fájásokról beszél de ami jó, hogy vannak szünetek (amit én akkor értékeltem). Hamarosan lesz az elsõ közös munkátok a babával, ezt elsõsorban ketten csináljátok végig. Ha bármi lenne ott van a doki akiben megbízol és minden megtesz értetek. Én is féltem a szüléstõl, de megnyugtatok a gondolat hogy ha bármi közbejön ott van az orvosom és segíteni fog. Végül is könnyû szülésem volt, beértünk a kórházba (akkor még rendszertelen fájásokkal) és rá 2, 5 órára megszületett a babám. Azt én is csináltam amit az egyik hozzászóló javasolt, hogy beszéld meg a babáddal a szülést annak menetét, az õ feladatát és segítesz neki ahogy tudsz.
Szia! Elõször is, ne félj ami bement az ki is jön😊 én piszkos bátor voltam, tudtam hogy fájni fog de nem hittem el. Tudod, mikor odakerülsz, nem fogsz félni, inkább azon keszel, hogy mindjárt kéész!:-) Tudod, igen nagyon fáj! Ilyen fájdalmat sosem éreztem. De, valahogy nem úgy emlékszem vissza, hogy borzalmas volt. Nem a szülés fájdalma az, ami visszatart egy második babától. A menzeszhez semmi köze, attól 1000x jobban fáj. Ez az igazság! De tudod, annyira gyorsan mennek a dolgok, hogymészre sem veszed. A baba mikor kijön....csodálatos!!!!! De tényleg! Annyira szép élmény volt! 3 hónapos kislány anyuja
Utolsó vagyok! Most latom mennyire osszefuggestelent írtam ...bocsi , de a kislányom 11kor aludt el:D ne haragudj!!:-) szóval, ne félj ! Mai napig, ahányszor elmegyek a kórház elott , meghatodok.. Es nem a fajdalom miatt... Erre nem lehet felkészülni! En a kórházat nem szeretem es inkabb az nem tetszett, ezért szinte az utolsó pillanatban értünk be. Gyors nst , es szuloszoba. Se beontes, semmi. Rendszertelen fajasok voltak.. Azt hittem... Anyu szólt , hogy na most mar indulás! 2-3 percesek voltak, de néha 5-6 ! Most hogy így leírtam es visszagondolok, olyan jo volt... Mármint az élmény ... A fájdalmat el is felejtem a sztoribol:-)) élvezd ki, es ha itt az idõ légy boldog... Ez lesz életed legszebb napja!!!
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én úgy voltam vele hogy párszor mondtam a páromnak hogy félek a szüléstõl, azt mondta ne gondoljak rá, majd ha megyünk szülni akkor félhetek, utána úgy telt a terhességem hogy ha eszembe is jutott gyorsan másra gondoltam :) aztán egy nap lefeküdtem aludni egy óra múlva keltem egy fura fájdalomra a derekamban. Nem akart múlni, kádfürdõztem egyet, utàna sem lett jobb és feltûnt hogy fájásaim vannak, 5 percesek, a magzatvizem nem folyt el. Ekkor keltettem a páromat hogy menjünk szülni, azt mondta nyugodjak meg, feküdjek vissza aludni, még van 2 napunk a kiirt idõpontig :D Szerencsére összeszedte magát hamar, és bementünk a kórházba. Ott hosszas, összesen 17 órás szenvedés után született meg a fiam. Azt hittem meghalok, olyan erõtlen voltam, és fáradt, nem is aludtam csak egy órát szóval kivoltam nagyon. Mikor megszületett hatalmas megkönnyebbülést éreztem, és minden fájdalmam, fáradtságom elmúlt hirtelen és nagyon boldog voltam! Én kis naiv úgy örültem hogy 5 perces fájásaim vannak, azt hittem pikk-pakk a kezemben lesz a fiam :) könnyû szülést kivánok és minden jót!
Én is féltem. Minden fejben dõl el. Inkább arra koncentrálj, hogy azért ha beindul a dolog , hogy pár óra és karjaidban tartod a babád. Én olyan boldog voltam mikor szülni mentem, pedig én is féltem nagyon. Mikor ott feküdtem csak az járt a fejemben , hogy rögtön ANYA leszek és ezt nem veheti el tõlem senki. Mikor kibújt sírtam örömömben. Csak az járt a fejemben, hogy többet soha nem szülhetek valószínûleg a PCO miatt. Most várom a 3. babát. :D Hazudnék, hogy nem félek, de a másodiknál is féltem picit. Egyébként az elsõnél EDA segítségével szûltem. A második nál nem kellett semmi. 3500g ès 3850g-osak lettek és 162 cm xsepp vagyok. Most a lányomat kisebbnek mondják. Remélem kicsit
Remélem olyan lesz mint a 2. szülésem. Egy észrevétel. Ha nagyon izgulsz az agyad úgy veszi, hogy nem akarod és blokkolja az izmokat. Próbáld a pozitívumokat keresni. Nehogy császár legyen. Fogorvos elõtt is van egy kis félsz az emberben pedig tudja milyen. Tehát csak pozitívan, nem lesz semmi gond. 30 heteske és két fiú anyuja
volt bennem is félelem, de nem iszonyú nagy. Végül sokat szenvedtem, csak a szülõszobán voltam 15 órát, õszintén szólva baromira fájt. A tanulságok: nem tudtam eléggé figyelni a levegõvételekre, és rágörcsöltem. Szerintem jókat írtak elõttem, próbálj lazítani, beszéld meg a babával, hogy együtt könnyen megcsináljátok, szerintem segít.
A 2. vagyok, és eléggé tévednek, akik kötözködnek velem. Egyrészt 4 gyereket szültem, az elsöt sürgöségi császárral, szóval tudom, milyen a szülés minden féle módon. Persze, hogy valamenynire fáj, de ez a természetes. Másrészt az elsö elött IZGULTAM, de NEM rettegtem, és szerintem EZ AZ, ami a kérdezö esetében nem normális. Harmadszor az IQ-mhoz: mérnöki végzettségem van, szóval túl alacsony nem lehet; (Habár ennek semmi köze sem a kérdéshez, sem a válaszomhoz).
Attol hogy mernok vagy meg lehet az erzrlmi IQ- d a beka segge alatt bar megjegyzem 4 gyerekkel ez eleg siralmas...
A magas intelligencia hányados, nem szt jelenti, mhogy te sz*rtad a spanyol viaszt. Nyugi, attól még sötét vagy. Egy okos ember nem fitogtatja a tudását, bár nem is tetted... De a munkáját sem kapcsolja össze, egy tök más témával. A parlamentben is állítólag okos emberek ülnek... Na mindegy, attól még világraszoló butaságot írtál...
Szia, volt egy idõszak a 36-37. hét körül, amikor én is úgy feküdtem le aludni este, hogy úristen, mi lesz ha beindul, készen állok én erre? Utáltam az estéket, mert mindig ez az érzés várt, a nappalok elteltek ezzel-azzal. Ez az érzés egyik napról a másikra elmúlt. Mára vagyok kiírva, de még jól érzi bent magát a kislegény. Az elmúlt napok, hetek már türelmetlenségben, izgatottságban telnek, folyton azt "lesem", hogy mikor indul be végre. Elsõ baba, így lehet azért, mert nem tudom, hogy mi is vár rám ott a szülõszobán, de már egyáltalán nem félek. Nagyon várom, hogy milyen is lesz a pici, jó lenne már találkozni vele. Lehet a második babánál nem fog elmúlni a félelem, mert tudni fogom milyen fájdalommal jár a szülés. Kitartást Neked, pár nap és a félelem átalakul izgalommá, türelmetlen várakozássá :)
Kedves 2-es, az egy dolog, hogy hány diplomád van.... a válaszod minõsített, tök mindegy, milyen papírod és hány szülésed van/volt.
Ahogy írtam, a diplomát CSAK AZÈRT említettem, mert a kérdezö az IQ-mat vonta kétségbe. Az meg, hogy szerintem beteges dolog a szüléstöl RETTEGNI, igaz. Minden egészséges nö ugyan valamennyire TART a szüléstöl, de ki már elöre pánikba esik, azzal valami nem stimmel. VAGY pánikbeteg, VAGY egyszerüen keres magának valami problémát, ha nincs. Év ezredeken óta szülnek a nök, és minden korban természetesnek tartották, meg azt is, hogy fájdalommal jár, de emiatt pánikba esni nem volt szokás. Pdeig régebben sokkal több oka lett volna erre a nöknek, mint ma, amikor kórházban és megfelelö orvosi ellátás mellett szülhetnek.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); ne félj! :) ha akarod, én mesélek neked, én imádtam szülni, nekem nagyon könnyû volt, és kb. 45 perc volt kemény mûszak, a többit én nevetgélve, trécselve töltöttem el :) (hajnali 4-kor jöttek az elsõ fájások, és fél 12-kor repesztettek burkot a kórházban, erre rá 1 órára, 1-kor kezdõdött az a fájás, ami tényleg fájt, de mivel 1:45-kor már szültem, és ez az idõ elreppent - ráadásul ugye ki is esett, ilyenkor másállapotba kerül az ember lánya - ezért nem mondanám ezt olyan borzalmasnak. mondjuk nekem egy mensim se volt fájdalmas, a havikat is csak úgy éltem meg, hogy "na, tampon, betét..." de semmi más tünet... de én eldöntöttem, könnyen fogok szülni és hittem is benne, na meg úgy voltam, ez a világ legtermészetesebb dolga. és így is volt. NE AGGÓDJ! mert páran, akik megszenvedtek, telekürtölik a fájdalmukkal, a szenvedésükkel a világot, még nem jelenti azt, hogy mindenkinek olyan borzalmas. amúgy ez a szülés para a kismamáknál a 30-32. héten jelentkezik, neked elég késõn érkezett :) :) na, ne aggódj, nem kell, hogy fájjon. nekem pl. nem volt borzalmas, és azért ha én ezzel a történettel próbáltam pár helyen dicsekedni, láss csodát, mások is tudták azt mondani, hogy nekik se volt vészes... nem elõírás, hogy borzalmas legyen. nekem életem legcsodálatosabb élménye, úgy élem át gondolatban sokszor, úgy idézem fel sokszor az egészet, mint amikor az ember megismeri a szerelmét, és fel-fel idézi az elsõ találkozót... :)
Na én is holnap töltöm be a 37-et. #2 ha hallgattál volna bölcs(ebb) maradtál volna. Kérdezõ nem akarlak elszomorítani, én szültem már, de most még jobban félek (sõt rettegek) - hû de jó ezt kimondani (próbálok nem gondolni a fájdalomra). Könnyû, gyors szülést nekünk (is)!!!
Szerintem okosabb lett volna ezt terhesség ELÖTT meggondolni, most már akár tetszik, akár sem, szülnöd KELL. De ha ennyire éretlenül gomndolkozol, akkor hogyan fogsz egy gyereket felelöségteljesen ellátni? Mert a kérdésed alapján nincs meg rá a szellemi érettséged.
Jajj én is pedig csak 14 hetes vagyok én nem is a fájdalomtól félek, mert azt kibírja az ember, hanem inkább az elképzelhetetlen, hogy egy akkora gyerek hogy fér ki a ...-on...nyilván nem marad bent, de az is aggaszt, hogy hogy fogok utána kinézni, mennyire repedek...vágnak...varrnak...na meg a hasam nem akarom, hogy undorító lógós, vagy csíkos legyen, brrrrrr szóval szép szép a terhesség, de ezektõl undorodom, mikor sok kismama leírja, hogy szó szerint összesz...ta magát, folyt minden szanaszét stb...
Én nem tudom, még csak a mai napon teszteltem pozit :3 :) De nekem egy kedves barátnõm, mindig azzal vigasztalt, ha lehet így fogalmazni...ha egyszer babás leszek, ne féljek a szüléstõl, az egy pár órás vagy annyi se fájdalom, akiknek nem sikerül a baba, azoknak ez a kín egy életen át tart :) Ezzel biztos nem segítettem semmit, de annyira de én kimondottan irigyellek :D Én még csak most teszteltem életem elsõ poziját 8 hosszú és szomorú hónap után, Te pedig pár napon vagy hamarabb belül a kezedben tarthatod a kicsi csodát hááát, ez borzasztó jó érzés lehet, vagy is annak kellene lennie :)
2/3 hát te nagyon okos vagy, szerintem még nem szültél hogy ilyeneket írsz, szerintem nincs olyan nõ aki ne félne, ne foglalkoztatná a dolog
Szellemi érettsége nincs mert, fél? o.O Neked meg érzéseid nincsennek szerintem, de baromi okos vagy az tuti.....
Menj el szülésfelkészítõ tanfolyamra, ahol bemutatják a szülõszobát is. Szerintem nagyon hasznos. Szakértõk segítenek felkészülni a szülésre. Amúgy gondolj arra, hogy a babád számára ez legalább olyan félelmetes és nehéz folyamat mint neked. Hidd el, megszületni sem egyszerû, csak nem emlékszünk rá, maximum a tudatalattinkban.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); 2. válaszoló? Te szültél már? Ha igen, te rögtön tudtad az elsõnél hogy mi vár rád? Mert ha szültél volna már biztos nem gondolkodál igy. A félelem teljesen természetes. Én 34. hetes terhes vagyok, elsõ baba. Én is félek már. Szerintem az ember, mindentõl fáj ami ismeretlen. Hisz mennyit tudunk róla? Fáj, nagyon fáj és sokáig fáj. Mivel elképzelni sem tudjuk ezért rémisztõ. Másrészt én pl azért is félek tõle, mert nem tudom befolyásolni. Egyszer csak elkezdõdik és nem tudom kontrollálni. A tegnap estét kórházban töltöttük koraszûlés gyanújával. Szerencsére nem indult be, de eléggé beijedtem. Szerintem próbálj egyrészt arra gondolni, hogy ez tényleg teljesen természetes, akármennyire is hihetetlen. A másik állítólag sokat segít, ha megbeszéled a babával és agyban eldöntöd, hogy márpedig nem fogsz sokáig szenvedni, túl lesztek rajta és kész.... Én még azzal is próbálom gyõzködni magam, hogy a babát segíted a szülésben ha nyugodt maradsz és nem félsz....
Én 39 hetes vagyok, de a fájdalomtól nem félek, én inkább az esetleges komplikációktól, valamint attól hogy egészséges e a baba.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm mindenkinek a gyors válaszokat és segítséget :-) Megnyugtat, hogy más is "fél" az ismeretlentõl. A 2-es hozzászóló sajnos nem rendelkezik magas IQ szinttel , ha egy ilyen ártatlan kérdésbõl Õ ezt szûrte le rólam. Nem vagyok 16 éves felelõtlen ... Terveztük a babát és nem is ment olyan könnyen a teherbeesésem. Nagyon boldogok vagyunk és várjuk. Hónapok óta csinosítjuk a szobáját stb.és körülötte forog a világ. Biztos, hogy egy szeretõ és rendes családba fog születni. De mivel elsõ baba szerintem teljesen normális, hogy félek az ismeretlentõl és persze a legfontosabb, hogy babóval minden rendben legyen , de én azt gondolom, hogy ez teljesen normális. Nyugodj meg kedves 2 es hogy a 2. és 3. szülésemnél valószínû, hogy már nem fogok izgulni, mivel szeretnénk még babát így "szellemileg éretlenül !)
Én 2 napja szültem a harmadik gyermekem. Igen, nagyon-nagyon fáj, bármit megadtam volna érte, ha elmúlik a fájdalom. Könyörögtem, hogy vágjanak fel, de a fájdalom nem ok a császárra . Mikor megszületett és elmúlt minden fájdalom, akkor azt mondtam, hogy nem is volt vészes . Pedig viszonylag hamar szültem 4, 5 óra alatt.
A kérdező hozzászólása: Kedves 4-es minden rendben lesz, nyugi.Gyorsan el fog repülni ez a pár hónap és lesz egy gyönyörû babád :-). Terhesfelkészítõn voltunk a párommal , még szoptató elõadáson is. Akkor még nem izgultam :-)
utolsó vagyok Azt elfelejtettem írni, hogy gátvédelemmel szültem, szülés után 2 órával olyan voltam mint elõtte :-)
Én is féltem de ahogy telt az idõ már nem annyira izgultam.Minden egészséges nõ fél de a tudat hogy gyereked lesz valahogy elfeledteti ezt(velem így volt) aztán csak azt vettem észre meg lett a lányom elsõ volt 20 éve. Lehet hogy nevettek ezen de ha fogorvoshoz megyek annyira félek hogy színte beszélni is alig bírok szapora szív verés stb.Gyereket szülni az egy élmény is hiába hogy fáj , nem pedig a narancs csíkok miatt aggódni.
32+1 vagyok, es en is felek. Szerintem nincs olyan kismama, aki ne felne tole, ces ez nem erettseg kerdese, ahogy kedves 2-es valaszolo irta.... A fajdalom, a kiszolgaltatottsag is ijeszto, de az is, hogy ne legyen semmi komplikacio, oxigenhiany a babanal. En mar lattam a szuloszobat, a szulesznomet ismerem tizeneves korom ota, az orvosomban megbizom, megis, ahogy kozeledik az ido, egyre jobban izgulok, tartok tole. En is abban bizok, hogy megbeszelem a kisfiammal, hogy ugyesen es hamar tul leszunk rajta-nevessetek ki, de szeretnem hinni, hogy igy lesz. Es imadkozom sokat.
A kérdező hozzászólása: Biztos én is így fogom gondolni, ha már a kezemben tartom és a világ legboldogabb embere leszek, csak most még izgulok, hogy mi lesz, hogy lesz. De az a lényeg, hogy legtöbben úgy gondoljátok, hogy ez normális. Köszönöm !!!
Nahát ha mérnöki diplomád van, akkor TANULJ MEG HELYESEN ÍRNI!!!! Talán a diplomával elvárható lenne. És én (két diplomával, a témához semmi köze, úgyhogy nem kérkedek) tudom azt, hogy SAJNOS a végzettséggel nem adnak együtt intelligenciát. Te egy mintapéldája vagy ennek!!!

Bécsben, Ausztirában, Németországban szült már valaki Magyar orvosnál? Tudnátok ajánlani? Minden képpen Magyar orvosnál szeretnék szülni. Ettől rettegek a legjobban hogy nemtalálok.

Legjobb válasz: Én jövõ júliusra vagyok kiírva, Bécsben élek, itt fogok szülni. Nõgyógyászt, háziorvost találtam magyart, meg is vagyok velük elégedve, de biztosan nem magyar orvosnál(?) vagy szülésznõnél fogok szülni. Ne aggódj, nem lesz akkor sem baj, ha nem magyar az orvos/szülésznõ! Azt nem tudom, hogy hol lehet magyar szülész, de szerintem ne ez alapján válassz kórházat.

Én jövõ júliusra vagyok kiírva, Bécsben élek, itt fogok szülni. Nõgyógyászt, háziorvost találtam magyart, meg is vagyok velük elégedve, de biztosan nem magyar orvosnál(?) vagy szülésznõnél fogok szülni. Ne aggódj, nem lesz akkor sem baj, ha nem magyar az orvos/szülésznõ! Azt nem tudom, hogy hol lehet magyar szülész, de szerintem ne ez alapján válassz kórházat.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a választ:) És boldog babavárást:)
http://www.endoscopy-gses.de/2.html Giessen-ben d.Berkes Enikõ. Nagyon rendes orvos, én nála szültem a kislányomat. Fiatal, lelkiismeretes!
A kérdező hozzászólása: huh . :) köszönöm szépen most megmentettél :) Másalaki tud esetleg még?:) köszönöööööm elõre is:)
Igazán nincs mit, más nem ismerek, de szerintem nézz körül a kinti klinikák honlapján, biztos, hogy fogsz magyar névre:) Én is találtam még egyet, dr.Magenheim Rita, Berlin, St.Joseph Krankenhaus. Vele is beszéltem anno telefonon, de nekünk messze lett volna, úgyhogy végül nem hozzá, hanem Berkes Enikõhöz mentem.

18 hós lányom pár 1-2 hete retteg a lefekvéstől. Mi történhetett vele és mit tudnék tenni? Eddig nem volt soha gond az alvással, sőt, ha már nagyon álmos volt ő ment oda az ágyához, hogy tegyük bele.

Most meg pár napja, ha csak szóba kerül a lefekvés, már üvölt, toporzékol, teljesen készen van. Tanácstalan vagyok.

Legjobb válasz: rosszat álmodhatott beszéld meg vee és nyugtasd meg hogy nincs semmi baj ez elõfordul

rosszat álmodhatott beszéld meg vee és nyugtasd meg hogy nincs semmi baj ez elõfordul
Én nem mondtam az enyémnek -még most sem igazság szerint :) Ha meghallja az alvás szót, kiakad. Ezért kerülöm. Csak egyszerûen megyünk fürdeni, de nem mondom, ahogy más dolgokat szoktam , hogy "megyünk fürdeni" "megyünk aludni"" aztán tápszer és lefekvés.
A kérdező hozzászólása: Tényleg lehet benne valami, hogy jobb nem is szólni, hogy alvás lesz, mert most az én lányom is már a szó hallatán kiakad. Megpróbálom én is így, hogy nem mondom neki, hogy mit csinálunk, csak egyszerûen tesszük a dolgunkat. Köszi a válaszokat!
Majd írd meg, hogy megy :)

Történetem hosszú, mozgássérült vagyok, életcélom az emberek segítése, de magányban élek, mert évekkel ezelőtt súlyosat hibáztam. Mit tegyek, hogy helyrehozzam, és hogy megértsenek? Rettegek a magánytól, melyben évek óta élek.

Köszönöm a segítséget!

Legjobb válasz: Nyiss az emberek felé, kulonben gondolati síkon marad meg az egész. próbálj olyan emberekkel ismerkedni, akik segitségedre lehetnek célod elérésében(nem úgy értem,h akit ki lehet használni, hanem aki szintén szivesen tenné amit te) Mi módon szeretnél embereknek segíteni? Îrhatnál ám picit magadról, mert ez így elég karcsú... se kort, se nemet, se történetet nem ismerünk.

Nyiss az emberek felé, kulonben gondolati síkon marad meg az egész. próbálj olyan emberekkel ismerkedni, akik segitségedre lehetnek célod elérésében(nem úgy értem, h akit ki lehet használni, hanem aki szintén szivesen tenné amit te) Mi módon szeretnél embereknek segíteni? Îrhatnál ám picit magadról, mert ez így elég karcsú... se kort, se nemet, se történetet nem ismerünk.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó! Ez nagyon nem játék! A válaszodból látszik hogy te még nem éltél át ilyen. Örülök neki! semmi kedvem vitatkozni!
Utolsó vagyok ismét. Nos, amíg a saját problémáidon nem vagy képes túl lenni, addig hogy akarsz másén segíteni? Vagy ha te nem nyílsz meg mások elõtt, akkor hogy segítenél, kommunikálnál, stb? Bólogató Jánost játszanál? Mondj már egy konkrét helyzetet?
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó! A lelki problémások, általában másokon akarnak segíteni. Én speciell külsõ körülményben szenvedtem, aminek megváltoztatása erõmön felüli lett volna. Nekem eleve életcélom az emberek segítése. De mi tudjuk milyen egyedül lenni a problémánkkal és milyen meg nem értettnek lenni. S sokszor a meghallgatás is sokat jelent. Az, hogy érezzük fontosak vagyunk valakinek, nem vagyunk egyedül és barátokra lelünk. Túl akarunk lépni a saját problémánkon, amelyet nem tudunk megoldani. És kérlek ne ítélj el senkit aki lelki problémákkal küzd és segíteni szeretne társainak
Legelõször a saját dolgaidat kellene rendbe tenned, és igenis nyitnod az emberek felé. Amíg a magad életét nem tudod rendezni, hogy tudnál másnak segíteni? Amíg te nem bízol meg másban, hogy várod el, hogy mások bizalommal fogadják a segítségedet, megbízzanak benned? Amíg be vagy gubózva, magányban, addig nem hinném, hogy tudnál segíteni. Ugyanis senki se fog odamenni a házadhoz, és bekopogni, hogy segíts neki. Miért van az általában, hogy a lelki betegek másokat akarnak "megmenteni" miközben a saját éltük nincs rendben???
Még valamit elfelejtettem: Ezt írod: "Rettegek a magánytól, melyben évek óta élek." Én úgy tudom, hogy egy hívö, SOHA nem lehet magányos! Ugyanis egy hívö egyedül, magában, "nem igazi hívö..." A hitünk minket soha nem hagyhat embertársaink nélkül, azaz hitbeli közösség nélkül!!! Ha ez így van, akkor csak azért, mert nem keressük a "hitbeli testvéreinket". Ez egy nagy hiba, mert "ahol ketten vagy hárman az én nevemben összejönnek, én ott vagyok közöttük és amit kérnek tölem, azt megadom!", mondja Jézus (valahogy így). Tehát keress egy imakört a közeledben és meglátod, hogy már ettöl hogy meg fog változni az életed!! Sok sikert!!!
Ha van kedved, nekem írhatsz privát is. Attól függetlenül ezt írod: "Istenhez pedig értük és az õ boldogságukért imádkozom." Isten/Jézus azt kéri: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" Tehát Magadat is (legalább annyira, mint mást...), nem kevésbé!!! Ezért -úgy gondolom- Magadért is nagyon fontos, hogy imádkozzál, kérd az Urat! "Nyitni azért nem fogok, mert félek, hogy ártok. S a megnemértést nehezen viselem." Ha ezt így érzed, akkor biztos így is van jól. De Istent/Jézust/Szentlelket minden további nélkül kérheted, hogy Ö rendezze le neked ezt a szituációt, adjon lehetöséget az ügy tisztázására!! Nekem az imával kapcsolatban CSAK jó tapasztalataim vannak, legtöbbször nem is érdemes az emberekkel sokat "kínlódni", a leghatásosabb, ha rögtön Jézushoz fordulunk. Nagyon meglepö megoldások születnek így meg, amire néha már semmi reményünk nem volt... "És igenis van mibõl adnom." De talán Isten még akarja, hogy egy kicsit "érj"? Hogy még több legyen, amiböl majd adhatsz? Hogy mikor ad(hat)unk, azt különben nem mi választjuk meg! Majd, ha észreveszed, hogy az emberek MAGUKTÒL jönnek hozzád, anélkül, hogy Te ezért tettél volna akár egy lépést is, akkor eljött az ideje, hogy adj. Ilyenkor Isten Maga küldi Hozzád az embereket, akiken segíthetsz és akiken segítened is KELL... Ö jobban tudja, kinek, mikor, miben van szüksége Rád! "Kérdésem pedig az lett volna, mit tegyek, hogy helyrehozzam a külsõ konfliktusaimat, hogy mit tegyek, hogy megismerjenek és megértsenek?" Ez néha egy "vizsga" is lehet. Kicsiben minden hívönek el kell (élete folyamán) szenvednie, amit Jézus Krisztus is elszenvedett. ("A szolga nem kaphat többet, mint az ura.") Tehát a meg-nem-értést, kirekesztettséget, ártatlanúl történö megvádoltságot, stb. Ez ellen nem tehetünk semmit, türelmesen el kell viselnünk. (Ez a kereszt!)Viszont ez erösíti nagyon a hitünket, hüségünket (Istenhez), karakterünket késöbbre, a feladatra, amit majd utána Isten adni akar nekünk. "S hogy megkapjam erre a lehetõséget, hogy elmagyarázzam a múltbeli hibám okát, és megmutathassam nekik milyen vagyok? A belsõ konfliktusom csak így fog elmúlni." Ezért mind imádkozni kell, akkor minden rendbejön!
?
Nyugi, nem lesz belsõ konfliktusom. Az meg mi, valami betegség? Mi ez a mellébeszélés?
A kérdező hozzászólása: Kedves második válaszoló! Kívánom, hogy ne legyen belsõ konfliktusod soha! A múltat nem lehet megváltoztatni ez így igaz, de a jelenben lehet új esélyt adni és kapni! Idõ kell amíg az ember fel tudja dolgozni azokat a külsõ körülményeket amelyek õt érték. És az ember idõvel változik:) S azt hiszem én mindenképpen megadnám az esélyt, ha én lennék az, akivel szemben hibáztak.
A kérdező hozzászólása: Tudnátok privátot írni? Köszönöm hogy meghallgattok és köszönöm a segítséget.
Lehet én vagyok hülye, de ennek a kérdésnek így nincs sok értelme. Kb. annyi, mint ha kiordítanál egy repülö ablakán hogy "segitség!" Ha a környezeted, akiknek ártottál, ök is ennyit látnak belöled soha nem fogsz tudni tiszta vizet önteni a pohárba. Egyszer nagyon megbántottam valakit.Hiába bántam a dolgot, míg nem álltam elé és mondtam neki kerek-perec, hogy sajnálom amit akkor tettem, de egy önzö élvhajhász pi*sa voltam, addig nem tudta, hogy egyáltalán megbántam, vagy hogy eszembe szokott jutni.
kezdésként légy õszinte, mutatkozz be, mondd el a törétneted... akár itt is. ez egy anonim hely, biztos le tudod úgy írni, hogy ne ismerjenek rád, ha meg mégis - az a valaki aki beazonosít, megtudhat rólad egy fontos infot - hogy eleged van a magányból és szeretnél nyitni az emberek felé. Sajnos valamiféle konkrétabb leírás nélkül nem tudunk segíteni, ennek így se füle, se farka, se értelme, és ezt te is tudod.
A kérdező hozzászólása: Kérdésem pedig az lett volna, mit tegyek, hogy helyrehozzam a külsõ konfliktusaimat, hogy mit tegyek, hogy megismerjenek és megértsenek? S hogy megkapjam erre a lehetõséget, hogy elmagyarázzam a múltbeli hibám okát, és megmutathassam nekik milyen vagyok? A belsõ konfliktusom csak így fog elmúlni.
A kérdező hozzászólása: Köszönök szépen, mindent de nem értetek semmit! A történetet, ami ehhez tartozik nem mondhatom el, mert az illetõ bízott bennem. Hívõ vagyok, és ráadásul konfliktuskerülõ, de belekerültem egy olyan helyzetbe, amit senkinek sem kívánok! Nem akarom sajnáltatni magam és drága idõtöket elvenni. Nem fogok nyitni, mindaddig amíg a külsõ és abból adódó belsõ konfliktusaimat le nem tisztázom.Hiszem, hogy ha nyíltan kommunikálunk, minden kapcsolat és hiba helyrehozható és megváltoztatható. Az emberek értékes, szeretetreméltó lények, akik anélkül szeretetet érdemelnek, hogy bármit is tettek volna. Arról nem is beszélve, hogy akikkel konfliktusba kerültem-akkori élethelyzetembõl adódóan- mind tettek értem.S nem fogok rajtuk keresztüllépni, mert emberek. Istenhez pedig értük és az õ boldogságukért imádkozom. Nyitni azért nem fogok, mert félek, hogy ártok. S a megnemértést nehezen viselem. És igenis van mibõl adnom. Mindenkinek minden jót kívánok!
Nem tudod helyrehozni. Ebbe nyugodj bele, a múltet nem lehet visszahozni. Azonban hasznos lehetsz a társadalom számára pl. ha akiket ugyanez a végzet fenyeget, azok számára megpróbálod felfedni, elmagyarázni, hogyan kerülhetik el, és milyen kockázatok vannak.
Bocs, de csak azért, mert valaki nem nyavalyog az nem azt jelenti hogy neki minden szép és jó. Ha tudni akarod, nekem is volt és van fizikai betegségem... Én is ugyanúgy gondolkoztam évekkel ezelõtt...aztán léptem, és elkezdtem megoldogatni a saját problémáimat mind konfliktusokat és másfajtákat. Tehát tapasztalatból írtam, amit írtam. Hidd el, azóta sokkal könnyebb segíteni is másoknak... Lehet, hogy durván fogalmaztam, de most ha elkezdek udvariaskodni, meg felesleges köröket futni, annak mi értelme? Nos, mondanál egy konkrét helyzetet? Privátban is megírhatod. A stílus miatt bocs, de a tartalmat továbbra is fenntartom. :)
óvszer
Hipohonder vagy. A buszon is elkaphatsz akármit. Vagy bárhol. Ezért nemszabad ettõl félni. Én senkit nem ismerek aki elkapott valamit. Csak a tv nek nincs elég témája és minden hûlyeségen lovagplniuk kell vagy ûres képernyõ lenne.
Második vagyok! Pff..nah látod, itt a baj, természetes dolog persze, vigyázni kell és megfelelõ partnert választani. Csakhogy úgy vettem észre nálad ez a félelem már beteges szinten van, hipohonder vagy. Jó masaztizást 90 éves korodig!
És azon gondolkoztál már, hogyha felszállsz egy buszra/villamosra, akkor ha megfogod a kapaszkodót, azt lehet hogy legutóbb egy üszkös kezû csöves fogta meg, és lehet hogy lerohad a karod? Mi van, ha az elõrecsomagolt húsba véletlenül beletüsszentett a hentes? És ha jön egy õrült, aki mindenkit összeszurkál késsel, és valaki akit elõtted szúrt meg AIDS-es? Mi van, ha fejbe talál egy meteorit, amin eddig ismeretlen földönkívüli szupervírus van, amitõl 24 óra alatt meghalsz? És ha a szél Csenobil felõl fúj?
Akkor maradj szûz, menj apácának és gond egy szál se!
Szia! Elõször is egyetértek az elsõ hozzászólóval, óvszer mindenképpen. Természetes, hogy az ember egy picit ideges és fél. Nem csak a nemi betegségtõl, hanem magától az elsõ együttléttõl is. Szerintem annyi a lényeg, hogy meglegyen a bizalom közted és a barátod között, és akkor eléggé valószínûtlen, hogy baj történne, hiszen, ha szeret, akkor nem akar neked rosszat semmiképpen. Mindenesetre óvszer mindenképpen javalott.
Válassz szûz pasit vagy olyat, akinek kevés szexuális kapcsolata volt. Kérdezd meg, hogy védekeztek-e gumival.
Szerintem neked az egód meg a pinád is viszket.
A sárgarépa saját használatú vibri a tuti hidd el s megspórolod fog.gátlót, pelenkát, stb.viszont nem lesz gyereked, unokád.
A kérdező hozzászólása: Ki menekül? Én csak elküldtelek, mert csak sületlenségeket írkálsz... Hát ma már biztos nem szexelek, sem holnap, szóval nem kapok el semmit.. :p
Szóval menekülsz. Hát akkor jóéjt. És nehogy szexelj mert holnap még nemibetegen üt el az autó.
A kérdező hozzászólása: Szerintem hagyjuk. Meg hagyjuk ezt a "nem vallod be magadnak" szöveget is. Nem tartozik rád, de igenis tisztában vagyok magammal. Nem emlékszem, hogy kértem volna, hogy vedd el a szüzességem, vagy ilyesmi, tehát nem kell bántani. Szerintem aludj.
Azért nem mert te se vallod be magadnak. És nem kell kép. De mekkora egós vagy már. Biztos arra verném mert annyira szép vagy mi. Ez meg már a feminizmus felé hajlik.
A kérdező hozzászólása: Amúgy meg névtelenül miért ne merném akkor azt kiírni? Akkor miért nem olyan kérdést írtam szerinted, hogy "iszonyat ronda vagyok, senki nem akar megdugni, segítség!" Ha nem a kérdéssel kapcsolatban írsz, legalább ne fárassz.
A kérdező hozzászólása: Most ha arra megy ki, hogy rakjak ki képet, biztos nem fogok, hogy pár hülye arra élvezzen. De egyébként meg nem érdekel. Bár lehet, hu, hallod, biztos, tuti, én vagyok a sátán. :)
Elsõre én is arra gondoltam hogy ronda és ebbe a válaszba menekül ha kérdezik hogy miért nincs barátja. Csak aztán valahogy ezt elvetettem. Pedig lehet.
hááát õõõ, ja, vagy szûz pasi vagy pedig küld el vizsgálatra a pasid, vagy akivel leakarsz feküdni a kérdésben említett okot említve...bár lehet kifog akadni :D de én megérteném a dolgot spec. és megcsinálnám neked ha szeretnélek.
Ha ennyire félsz akkor strandra, plaza vécébe vagy más közvécébe se menj mert ott is szépeket lehet ám elkapni, és még pasi se kell hozzá!!!!amúgy meg ha összejössz valamikor is egy sráccal, ismerd meg mielõtt szexelnél vele és húzzatok gumit!!!! és meg van oldva a problémád! de ebben a nem fogod élvezni dologban is van valami mert ha már elõre így rettegsz tõle akkor szex közben szted nem fog eszedbe jutni?? akkor fog a legjobban h jujj most kaptam el valamit és akkor az élvezetet meg se fogod közelíteni!!!!
Mivel én is szûz vagyok, nem igazán kellene rettegned xD. Az más, hogy nem érdekel a szex :F 19/F
Ennyi erõvel az utcára se mennyél ki, mi van ha elüt egy autó?
"Szerinted érdekel?" Ha nem, akkor miért kérdeztél? Amúgy 100%-ig egyetértek az elõzõvel. Talán még egy pszichológus tud segíteni rajtad - ha TE IS AKAROD. Ha még betegségtudatod sincsen, akkor reménytelen.
Te kényszerképzetes vagy. Bemagyaráztad magadnak, hogy a szextõl csak nemi betegségeket lehet kapni és ez egyfajta kóros szorongássá torzult benned. Ezt most nem sértegetés vagy gúnyolódásképpen írom, hanem azért, mert egész egyszerûen ez az igazság. Örökké nem lehet semmitõl rettegni, amert akkor megfosztod magad mindentõl, ami jó és élvezetes és elfelejtesz igazán élni. Ez oylan fóbia nálad, mint pl a koszfóbia. Az ilyen beteg is kényszeresen takarít, holott már olyan olyan steril minden, hogy enni lehetne a padlóról. Pszichológust ajánlok, de komolyan, mert erre az egész majdani szexuális életed rámehet, orgazmuszavaraid lehetnek ne adj Isten frigiddé válhatsz. És tényleg nem bántásból mondom! 23 N
A kérdező hozzászólása: Szerinted érdekel?
Igen, tényleg elég gyerekesnek tûnsz. Aminek megvan az az elõnye, hogy még fejlõdhetsz. Csak egyszer el is kellene kezdeni.
A kérdező hozzászólása: Igen, sõt, két hónap múlva 21, szóval, nem is 20, hanem 21. :p Gyerekes? Biztos.
Te tényleg 20 éves vagy, már ne is haragudj, de nehezen tudom elhinni!? A válaszaid alapján inkább 14-15-nek gondolnálak legfeljebb, elég könnyen félreértesz mindent és nehezen értelmezel, eléggé gyerekesek a válaszaid. 22/F
A kérdező hozzászólása: Ti még mindig itt vagytok. Ma sem ütött el az autó, ezt a napot is túléltem. Amúgy , eg ha nem vettétek volna észre, írtam, hogy járok közösségbe, stb. Na mindegy. Nektek akkor tuti van valamitek, azért írkáltok ilyeneket...
Ez nagyon nem normális dolog. Szexuálpszihológus...
H*lye vagy. Ilyen alapon holnap elütt a busz, aztán pápá......
A kérdező hozzászólása: Már miért fognám erre? Talán láttál valaha? Biztos ismersz, tuti a szomszéd vagy, gyere akkor át... De most komolyan, miért kell mígy kiforgatni? Már a hipohonderségtõl eljutottunk oda, hogy biztos bányarém vagyok.
Szerintem csunya vagy, senki nem akar megkúrni, és erre fogod.
A süket elrettentõ dumákkal csinálják ezt a csatornák azokból az emberekbõl akik hajlamosak a fóbiákra. Ez a lány már tényleg nem fogja élvezni a szexet soha miattuk.
normális emberrel kell összejönni, nem vmi végigdugtam már a fél lakótelepet pasival és akkor nemlesz semmi probléma. amúgy értelmes ember kezelteti magát ha nemi betegsége van, ugyanis senkinek nincsen kedve égni, amikor a párja beszól, hogy bazeg, feri, kankós lettem tõled....
A kérdező hozzászólása: A másik, hogy pont ezért nem tudok senivel errõl beszélni, mert mindenki így reagál, kinevet, hülyének néz. Kösz.
A kérdező hozzászólása: De mibõl tudja meg az ember, hogy nem egy szélhámos, hazudozó az illetõ? Akárki mondhat akármit. Szóval, aki tiszta, az már beteg is, meg aki nem fekszik le mindenkivel. Ja, és csak hogy tudjátok, egy volt iskolatársamról (21 éves fiú), kiderült, hogy az. Róla sem gondolta volna senki. Azóta figyelek én is oda.
KÉrdezõ, ment egy email elvileg! Abban elég szép hosszan kifejtettem a véleményemet, s van benne pár hasznos tipp is, ha nem kaptad volna meg, jelezd, leírom itt is a regényt :) M&M
Elõzõ vagyok, elég baj, hogy 20 éves korodra nem érzed az iróniát a viccesnek tûnõ válaszokban, nagyon is komolyak. Így nem lehet élni, mindig félni valamitõl. Ennyi erõvel az utcára se menj ki, mert elüthet egy autó. A másik, hogy szélsõségekben gondolkozol- Attól, hogy az ember nemi életet él még általában nem fekszik össze mindenkivel, ezért kell egy jó partner, szerelem, kapcsolat, olyan akiben megbízol.
A kérdező hozzászólása: Nem... Meg is kérdezhetsz akárkit, hogy ugyanúgy érintkezek emberekkel, meg minden, járok tömegbe, csak a szextõl félek. Ja és én nem úgy értettem, hogy most is éjt-nappallá téve maszturbálok, ezt csak úgy írtam.
Elõzõnek-Ez nagy volt! Kislány, egy ilyen beteg csaj mint te nem is kellesz majd senkinek ha nem változtatsz a hozzáállásodon, így nem kell majd félned, hogy elkapsz valamit! Jah, de mégis, mivel akár még masztival is juttathatsz be magadba kórokozokat és úgy is lehet nemi betegséged, inkább szokj le arról is! Nemtom, téged valami steril kamrában, karanténban neveltek v. mi? 22/F
A kérdező hozzászólása: Nem értem, miért nem lehet komolyan venni a kérdést. Vagy ti minden jött-menttel összeszûritek a levet?
A kérdező hozzászólása: 5. Ezt tudom, hogy bárhol el lehet kapni bármit, de mások nem félnek ez ilyenektõl? Eszébe sem jut? Szerintem nem vagyok hipohonder, csak félek ezektõl a dolgoktól. Meg amúgy sem volt még olyan fiú, akivel érdemes lett volna, és azért írtam, hogy csak RÉSZBEN emiatt, szóval nem azért vagyok még szûz, mert beképzelek dolgokat.
A kérdező hozzászólása: 3. Szia! Köszi, de én úgy általánosságban félek, mert mi van ha mondjuk a fiú se tud róla, és van "valamilye", vagy szándékosan meg akar fertõzni, (mert ilyenrõl is olvasni), és nem tudo, a gumi az elején még elmegy, de utána már nem.
Szia! Az hogy 20 éves vagy és még szûz, azzal természetesen semmi probléma. Viszont ha tényleg csak azért vagy szûz mert félsz a nemi betegségektõl, akkor most szeretnélek megnyugtatni, h egyátalán nincs mitõl aggódnod! Abban az esetben, h ha a olyan fiúval fekszel le, akiben megbízol, nem tudom h milyen az érzelmi világod, H ha van jó fiú barátod, akihez vonzódsz, akkor akár vele is lefeküdhetsz, róla biztosan tudod h nem beteg. Másrészrõl, találj ( hogy ha nincs) egy olyan fiút, akivel már jársz egy jó ideje, aki szeret s te is õt viszont, tedd próbára, fél évig ne hagyd magad, amelyik fiú tényleg szeret, akkor az kibírja h fél évig nincs sex, persze petting mehet, az biztos h szeret, s nem azért mert jó téged "meghúzni" hanem azért mert az vagy aki. Vele is nyugodtan lefeküdhetsz, fél év után már vagytok olyan viszonyban h kiderüljön a titka egy esetleges nemi betegségrõl. S persze nem utolsó sorban, ott van a Gumióvszer, ha veszel egy jó minõségût, mondjukegy Durexet, s abból lehet kapni a "Safe"-t ami a biztonságon alapszik, ezért jó vastag az anyaga, tuti nem szakad el. Az ilyen óvszer megvéd a nemibetegségektõl! Ezt garantálhatom. Újjabb jó módszer h ha egy hasonlóan szûz fiút keresel, õ tuti hogy nem beteg. Viszont a fiúk pláne a nagyszájuak nem vallják be h szûzek, szóval amelyik bevallja, persze az elött még h te elárulnád neki h csak akkor fekszel le vele h ha szûz, akkor az a fiú valószínüleg egy õszinte és tiszteséges fiú, akiben ismételten megbízhatsz, persze ez nem azt jelenti, h rögtön feküdj le vele, ráér az is jó pár hónap járás után! S minden esetbe, Extra safe óvszer!!!!! M&M
A gondolkodásmódod a beteges, a rettegés ilyen szinten, hogy honnan tudd nem vernek át és hasonlók! Mindegy, nem erõlködök itt tovább, neked úgysem lehet semmit elmagyarázni, sok szerencsét, te, csodálatraméltó tiszta szûz! Lehet te leszel a következõ messiás anyja, gyermeked magától Istentõl fogan majd!
A kérdező hozzászólása: Mondjuk azt tényleg nem gondoltam volna, hogy ez már betegségnek számítana.. Már miért ne élvezném, ha majd találkozok egy olyannal, akkor biztos.
A kérdező hozzászólása: Aki olyan, az rohanjon is elõlem, nem kell attól félnie, hogy megerõszakolom a fiúkat, úgy értem, akinek nem tetszek...
Nem az a baj, hogy fél vagy hogy gondol erre is, mert vigyázni kell, ez természetes, DE csak egy bizonyos határig. Viszont a kedves kérdezõ átesett a ló túloldalára és csak ez köti le a gondolatait, sztem a szexet sem tudná élvezni, mert akkor is ezen járna az esze.
A kérdező hozzászólása: Nem úgy vettem észre, hogy normálisan próbáltad volna elmagyarázni. Én akár most is lefeküdnék valakivel, ebben a pillanatban, ha megértene, meg normálisan felfogná, mit is akarok ezzel, hagyjuk..
Azért hihetetlenek vagytok válaszolók már nem azért, de most miért lenne ostoba vagy makacs a kérdezõ? Feltett egy kérdést, jóhiszemûen, s csak választ szeretett volna, tulajdonképpen ezért van ez az oldal nem? Miért baj az h ha mondjuk fél? A félelmet nem kinevetni kell, hanem segíteni megszüntetni, annyira Bunkók manapság az emberek! Tisztelet a kivételnek persze! M&M
"Nem leszek szûz életem végéig úgyse." Ne vegyél rá mérget, sztem a személyiséged olyan, hogy a fickók sikítva szaladnak majd elõled;)
A kérdező hozzászólása: Ahh, persze, mert mindenki olyan becsületes. Nem leszek szûz életem végéig úgyse.
"A másik, hogy pont ezért nem tudok senivel errõl beszélni, mert mindenki így reagál, kinevet, hülyének néz." Az még nem jutott eszedbe, hogy nem véletlenül és esetleg benned van a hiba!? Mellesleg hiába próbál meg valaki normálisan megmagyarázni valamit, akkor is csak fújod a saját kis hülyeséged, amit bevettél az agyadba.
"inkább meghalok szûzen 90 évesen" Úgy sem jobb. Volt olyan 80 éves nõ, akinek a csõvel kellett elvenni a szüzességét, mikor gyógyszeres beöntést kapott egy nemi betegségére. A nemi betegségeket lazán el lehet kapni nem nemi úton. Másrészt egy fiú, akivel hónapokat együtt voltál, és tényleg közös élményeitek vannak, és beszélgettek is, nem csak csókolóztok - NEM fog eltitkolni elõled ilyet. Ha pedig van neki valami, amirõl õ sem tud, azt el kell menni, és meggyógyítani. Õ sem hal bele, és te sem fogsz. Adasd be magadnak a méhnyakrák elleni oltásokat. Megkérheted arra is, hogy az elsõ akció elõtt menjen el orvoshoz, egy részletes vizsgálatra. Egyszersmind ugye te is elmész majd nõgyógyászhoz? Merthogy lehetsz te is beteg, nem csak õ.
A kérdező hozzászólása: Köszi, nem, most nem vonzódom senkihez, nincs is olyan fiú a környezetemben, akivel le is feküdnék, de én is valami ilyesmire gondoltam. Köszi.
A kérdező hozzászólása: 1.De akkor óvszerrel csináljam a barátommal? Mármint ha van, mondjuk. Azt se lehet örökké, meghát orális úton is terjednek. 2.Miért, az nem természetes, ha valaki fél az ilyesmitõl? Annyi ilyet hallani manapság. Én csak arra voltam kíváncsi, más is van-e így ezzel. Amúgy meg inkább meghalok szûzen 90 évesen, mint Isten tudja miben 2 év múlva. Csak a szex miatt, akkor elõbb maszturbálok életem végéig.

Pettingeltünk a barátommal, és bár nem történt semmi gond, rettegek attól, hogy terhes vagyok. Lehetséges?

Még szűz vagyok,elméletileg nem került sperma a hüvelyembe,de rettegek attól,hogy mi van,ha mégis..Amúgy nagyon szűk vagyok,tehát egy ujját sem tudta teljesen "bedugni".

Legjobb válasz: Szerintem neked nem kéne még ilyen dolgokkal foglalkoznod, ha ennyire rettegsz, és egy ujjat sem lehetett bedugni. Olyan dolgokat csináljatok, amivel kapcsolatban nincsenek fenntartásaid, aztán majd szépen alakulni fog az.

Szerintem neked nem kéne még ilyen dolgokkal foglalkoznod, ha ennyire rettegsz, és egy ujjat sem lehetett bedugni. Olyan dolgokat csináljatok, amivel kapcsolatban nincsenek fenntartásaid, aztán majd szépen alakulni fog az.
ha a farkát nem dugta be, meg spermás kézzel nem nyúltatok oda akkor nem leszel terhes. értem?
már az vagy
Jajj ez olyan édii :)
Ha ennyire félsz tõle, akkor egyelõre ne engedj bedugni semmit. Amúgy meg, ha nem érintette meg elõtte magát, akkor ebbõl nem lesz baba, nem vagy te Mária. Van viszont egy remek módszer ilyen esetre: õrajta maradjon farmernadrág. Minden mást le lehet venni, és szabad a pálya! Aztán, ha váltani akartok, akkor csere: kapjál föl te egy farmert, utána õ leveheti a sajátját.
Terhes vagy

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!