Találatok a következő kifejezésre: Rend- és mániás vagyok. Ez betegség (1 db)

Rend- és tisztaság mániás vagyok. Ez betegség?

Legjobb válasz: Ez egyfajta kényszerbetegség... mánia. Ha nem viszed tulzásba, tehát nem takarítasz annál, aki vendégségbe hívott, akkor nem nagy gond. Így legalább mindig tiszta és rendezett a lakásod :)

Ez egyfajta kényszerbetegség... mánia. Ha nem viszed tulzásba, tehát nem takarítasz annál, aki vendégségbe hívott, akkor nem nagy gond. Így legalább mindig tiszta és rendezett a lakásod :)
igen, de ha van egy kis szabadidõd átugorhatnál hozzám
A mánia meg a kényszerbetegség az két teljesen különbözõ pszichés megbetegedés.
Annyit kérdeznék, betegnek érzed-e magad? Gondolom valami nem stimm, mivel feltetted ide ezt a kérdést. De ha tényleg nem szenvedsz se Te, se a környezeted, akkor nincs gond.
Attól függ. Én ilyen szobatársakra vágyok. Lehet eltûnnének a bogarak a fürdõbõl. xD
Nagyon jo tulajdonsag, hogy szereted a rendet es a tisztasagot, de a kozmondas is azt mondja "a jobol is megart a sok". Addig amig ezzel nem idegesitesz masokat es nem utasitasz minduntalan mindenkit rendre akkor ez elfogadhato, ellenkezo esetben terhes a kornyezetedre. Ha ez nem tunik szamodra betegesnek, akkor probalj engedni ezekbol az elvekbol, mert megkeseried a sajat es a kornyezeted eletet.
Az attól függ, mennyire zavar ha nincs rend. Ha csak egyszerûen szereted a rendet, az nem baj. Ha viszont szorongásos rohamot okoz a rendetlenség, és pl. aludni sem tudsz ha a párna nincs a helyén, na az már beteges kicsit. mehetsz pszichológushoz vele, vagy megtanulhatsz együtt élni ezzel. Ha szerencséd van, olyan társat találsz majd, aki tolerálja ezt.
Kiskoromban mindig azt mondták olyan a szobám mint egy fiúnak. Akkora a ren:D Most így majdnem felnõtten (17) Pedig folyton takarítok:D Meghatott a leszólás:S Persze csak a saját szobámat takarítom (portörlés, szemét kidobás, porszívó) és az egézs házban az én szobám van rendben:) Én nem tartom betegségnek mert unalmamban jó elfoglaltság. Jobb bemenni egy tiszta helyre, mint leülni egy padlás-pince tisztaságú házban.
mit nem adnék hogy a bátyám is ebben a "betegségben" szenvedjen :)
Attól függ mennyire és mióta. ha szereted a rendet vagy szeretsz takarítani az inkább jó mint rossz de ha olyasmi vagy mint a monk (tv-ben van egy ilyen sori) az elég vacak lehet.
Mánia, de szerintem ez 1 nagyon jó tulajdonság!Rossz lehet benne az ha állandó hisztivel idegesítjük a családtagokat...hogy rendetlenség van!Az õrületbe lehet kergetni ezzel egymást!
A barátom is az :) Le lehet am szokni róla...csak nehéz...Gyakorlatilag kényszerbetegség is.Olyan mint a csoki :D, avgya csúnyán beszélés :)
Ha valóban mániáról van szó, akkor nagyon vigyázni kell, mert egyszer csak átcsaphat depresszióba!!! Szóval nem játék!
Ennél nagyobb hibád ne legyen!:)

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szorongással és általam hitt tévképzetekkel hova forduljak?

Budapesten élek és nem tudom hova forduljak, nem magándokihoz szeretnék menni hanem államilag finanszírozott pszichiátriára. De nem akarom hogy bezárjanak.
Mit csináljak? 17 vagyok

4

A stressztől van ez a furcsa érzés a gyomromban?

Kedves fórumtagok, ti tudjátok mitől lehet ez? szinte mindennap vannak olyan perceim hogy egy furcsa érzést érzek a gyomromban, amolyan gyomorideg szerű, de nem jár fájdalommal. inkább egy furcsa érzés.
ez lehet a stressztől is??
a válaszokat előre is köszönöm.

4

Mi bajom lehet?

Már régóta tart ez de 4 éve jött elő leginkább. Sokszor fáj a fejem, álmos vagyok, vagy nem eszem semmit vagy napokig vagy falok. Folyamatosan rossz a kedvem és úgy érzem értelmetlen élnem, máskor ürességet érzek fájdalommal keverve. Van amikor úgy érzem fel vagyok dobva. Sűrűn iszok alkoholt. Reggelente a buszon szorongok. 4 éve vagdosom magam, mert úgy érzem ezzel kivezetem a fájdalmam. 2 naponta sírok. Az érzelmeim úgy változnak mintha egy hullámvasúton ülnék. Félek a magánytól de én lököm el magamtól az embereket. Egyszerre szeretem őket és gyűlölöm. Csúnyának, semmirekellőnek érzem magam. Mostanában 2 naponta megfordul a fejemben az öngyilkosság, lejátszom hogy milyen lenne. A barátaimat gyakran "fenyegetem" azzal, hogy most öngyilkos leszek. Olyan mintha egy érzelmi hullámvasúton lennék és borzasztóan fáj. Fizikai fájdalmaim is vannak. Fáj a nyakam is, a hátam, a csontjaim. Mi lehet ez? Komoly bajom van? :(

3

Húsz éves vagyok és még félek a sötétben, tanácstalan vagyok már, mit tegyek?

Nos majdnem egész életemben féltem a sötétben, és már ez egyre rosszabb. Ha nem vagyok egyedül akkor is , ha egyedül akkor még jobban. Ez nem csak kis félelem hanem elkap a pánik és fizikai tüneteket produkálok. Jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, de tanácstalanok voltak. Húsz éves vagyok és még mindig lámpafénynél tudok csak elaludni. Ja és ráadásul férfi is. Nem vezethető vissza semmi gyerekkori traumára, egyszerűen nincs magyarázat. Nem hallucinálok , egyszerűen magától a sötéttől félek. Mit tehetnék? Vagy bele kell már nyugodnom ,hogy ez így lesz egész életemben?

4

Szorongástól fejfájás, álmosság, enyhe szédülés és hányinger?

Vagy a hidegfront miatt? Esetleg azért, mert menstruáció előtt vagyok?

1

Mostanában nagyon sokat gondolok arra, hogy meghalok, meg arra is, hogy anyukám. Nem tudom, miért. Miért van ez?

2

Hogyan szabaduljak meg az önutálattól?

Leginkább azért nem szeretem magam, mert kövér vagyok. Próbáltam már mindent. Sorra vettem azokat az embereket, akiket szerethetőnek találok és szintén kövérek, de ez sem segített. Hiába mondom magamnak, hogy a környezetemben van nálam külsőleg csúnyább ember, aki boldogságot és teljes elfogadást talált valaki mellett, ez sem segített. Néha már úgy érzem nem is vagyok ember. Irigykedem azokra, akik vidáman végig tudnak menni egy csinos ruhában az utcán és elég egy mosoly, hogy a fiúk felfigyeljenek rájuk. Míg nekem ennél többet kell letegyek az asztalra, ha azt akarom, hogy esélyt adjanak egy ismerkedésre.

Azt ne mondjátok hogy fogyjak le, mert az önmagában még nem old meg mindent. Agyban akkor is ilyen maradok, maximum valami mást találok, amiért utálni fogom magam. (nem tudatosan).

Valaki esetleg tapasztalatot is írhatna, hogy ő hogyan keveredett ki ebből.

5

Régóta van kisebb nagyobb hullámokkal, hogy nincs kedvem semmihez. Úgy kell magamon erőt venni, hogy főzzek, takarítsak, elmenjek itthonról. Ilyen esetben ki mit tanácsol?

Tudom lenne rá válaszom, hogy itt a két gyerek...fél óra mire kijutunk a lakásból ( Ruben egyedül öltözik már) és hiszti is akad...na meg mire bekészítem a ropogtatni valót, innit -nehogy éhes,szomjas legyen vmelyik :)) és plusz pulcsi stb... vaaaa
Nah szóval erre is rá lehet fogni,de tényleg nem stimmel ez. Nem ilyen voltam...sokk biztosan ez az 5év amióta itthon vagyok ( terhesség-szülés-gyes-második baba)
Várom az őszt és remélem, hogy változást hoz a rendszer (Ovi) az életünkben...de most is nagyon erőtlennek érzem magam.
Kicsi gyermekem másfél éves lesz, szóval még egy évet itthon kell lennem vele.

0

Normális hogy 22 évesen sokszor jár a fejemben az öngyilkosság?

2 éve nem tudok szabadulni ettől az érzéstől. Ezen 2 év alatt volt 2 komoly kapcsolataom. Mindkettő lányba nagyon szerelmes voltam (vagyok is még az egyikbe).
A mostani kapcsolatom ténylegesen 1 hete ért véget. De már ezt megelőzően is egy darab sz/r nak éreztem magam. Senkinek. Most meg pláne, hiszen már a szerelmem sincsen mellettem.
Az életkörülményeimet tekintve nem lehet panaszom. Család, anyumék, még ugyahgy barátok is rendben van minden. A lehetőségekhez képest mindig mindent megkaptam.
(most itt nem autóról beszélünk, szegény családból származom)
Munkám nincsen jelenleg, abba nem tudok temetkezni.
22 vagyok, és pánik vna rajtam szinte, hogy milesz ha nemtalálok még egy olyan lányt aki elfogad és szeret. hiszen annyi de annyi oylanról hallani, hogy 18, meg 20 éves koruk óta együtt vannak, és már együttélés, meg gyereket tervezik.

Csak a családom miatt vetem el mindig ezt a lehetőséget. Hiszen tudom, hogy nekik okoznám a legnagyobb fájdalmat ezzel. Õk mit sme tudnak a problémámról, sőt senki sem, és nem is akarom őket beavatni, megvna a saját bajuk.
Csak miattuk látom értelmét az életnek, hiszen nem akarok szomorúságot hagyni magam után...:/
Úgygondolom 22 évesen ez nem az a felfogás amiben élnem kellene. A bulról, barátokról, hülyülésről, munkáról kellene szólnia az életemnek, de nem erről szól..hanem az önmaracangolásról és a kérdésről , hogy: "Minek vagyok én a Földön? Minek élek? és vajon Isten milyen céllal teremtett engem?"

Vallásos vagyok, katolikus, de nem elvetemült mélységekig, és ilyenkor sokszor fordulok Istenhez, akár könnyekkel is az arcomon, hiszen senki másra nem számíthatok.

Segíthet egy orvos ezen? vagy nemistudom kihez kellene forduljak, mert érzem, hogy ez nem jó így ahogy van..:/

12

Nem tudok belekezdeni semmibe, mitől van ez?

Nemértem mért jön rám mindíg valami rossz fájdalmas érzés mikor menni kéne valahova, ahogy elindulok akkor már semmi ilyesmi nincs. De valahogy ezt a hülye érzés nagyon nehéz leküzdeni és igy ezért nemis tudok eljárni semerresem. Ahhoz hogy csak az éjjelnappaliba lemennyek 10 perc mire összeszedem magam és erőt veszek. Nemazért van mert olyan gyengelennék vagy elfáradnék vagy ronda lennék vagy bármi olyan amit szlgyelnem kéne tök átlagos vagyok. CSakhát állandóan előjön ez a fájdalmas gombóc a gyomromba meg a mellkasomnál és már elegem van ebböl. Régebben nagyon sokfelé eljártam ,aztán egyszercsak előjött ez az érzés 2 éve nem szabadulok ettöl. Segítsetek légyszi 19 F

0

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!