Találatok a következő kifejezésre: Rend- és mániás vagyok (1 db)

Rend- és tisztaság mániás vagyok. Ez betegség?

Legjobb válasz: Ez egyfajta kényszerbetegség... mánia. Ha nem viszed tulzásba, tehát nem takarítasz annál, aki vendégségbe hívott, akkor nem nagy gond. Így legalább mindig tiszta és rendezett a lakásod :)

Ez egyfajta kényszerbetegség... mánia. Ha nem viszed tulzásba, tehát nem takarítasz annál, aki vendégségbe hívott, akkor nem nagy gond. Így legalább mindig tiszta és rendezett a lakásod :)
igen, de ha van egy kis szabadidõd átugorhatnál hozzám
A mánia meg a kényszerbetegség az két teljesen különbözõ pszichés megbetegedés.
Annyit kérdeznék, betegnek érzed-e magad? Gondolom valami nem stimm, mivel feltetted ide ezt a kérdést. De ha tényleg nem szenvedsz se Te, se a környezeted, akkor nincs gond.
Attól függ. Én ilyen szobatársakra vágyok. Lehet eltûnnének a bogarak a fürdõbõl. xD
Nagyon jo tulajdonsag, hogy szereted a rendet es a tisztasagot, de a kozmondas is azt mondja "a jobol is megart a sok". Addig amig ezzel nem idegesitesz masokat es nem utasitasz minduntalan mindenkit rendre akkor ez elfogadhato, ellenkezo esetben terhes a kornyezetedre. Ha ez nem tunik szamodra betegesnek, akkor probalj engedni ezekbol az elvekbol, mert megkeseried a sajat es a kornyezeted eletet.
Az attól függ, mennyire zavar ha nincs rend. Ha csak egyszerûen szereted a rendet, az nem baj. Ha viszont szorongásos rohamot okoz a rendetlenség, és pl. aludni sem tudsz ha a párna nincs a helyén, na az már beteges kicsit. mehetsz pszichológushoz vele, vagy megtanulhatsz együtt élni ezzel. Ha szerencséd van, olyan társat találsz majd, aki tolerálja ezt.
Kiskoromban mindig azt mondták olyan a szobám mint egy fiúnak. Akkora a ren:D Most így majdnem felnõtten (17) Pedig folyton takarítok:D Meghatott a leszólás:S Persze csak a saját szobámat takarítom (portörlés, szemét kidobás, porszívó) és az egézs házban az én szobám van rendben:) Én nem tartom betegségnek mert unalmamban jó elfoglaltság. Jobb bemenni egy tiszta helyre, mint leülni egy padlás-pince tisztaságú házban.
mit nem adnék hogy a bátyám is ebben a "betegségben" szenvedjen :)
Attól függ mennyire és mióta. ha szereted a rendet vagy szeretsz takarítani az inkább jó mint rossz de ha olyasmi vagy mint a monk (tv-ben van egy ilyen sori) az elég vacak lehet.
Mánia, de szerintem ez 1 nagyon jó tulajdonság!Rossz lehet benne az ha állandó hisztivel idegesítjük a családtagokat...hogy rendetlenség van!Az õrületbe lehet kergetni ezzel egymást!
A barátom is az :) Le lehet am szokni róla...csak nehéz...Gyakorlatilag kényszerbetegség is.Olyan mint a csoki :D, avgya csúnyán beszélés :)
Ha valóban mániáról van szó, akkor nagyon vigyázni kell, mert egyszer csak átcsaphat depresszióba!!! Szóval nem játék!
Ennél nagyobb hibád ne legyen!:)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Depresszió szerű tünetek-mitől lehet? Részletek lent.

Bő 10 éve, nagyjából 1.5 éven keresztül cuccoztam. Speed vagy ex, csak heti egy alkalom (diszkó, természetesen..).
Ha mégsem dizsi, akkor heti 1-2 alkalommal elszívtunk egy jointot-ez inkább csak eleinte, az első kb. fél évben volt jellemző. E bulis korszak előtt is ismertem a srácokat, néhányan a haverjaim voltak. Kíváncsi voltam a "varázslatos" világukra, de nem több. Egy, sőt, A komoly kapcsolatban éltem, nagyon szerelmes voltam, semmi már nem hiányzott abban a gyönyörű 4 évben. Aztán vége lett és elindult a narkós felejtés..
Nem volt nehéz leállnom, úgy éreztem, hogy ráuntam a dologra, kiégtem talán.
Haverjaim nyomták tovább, többek börtönbe is kerültek a szipkázással együtt járó "laza" életvitel miatt..

Én a leállás után befejeztem a sulit, próbáltam visszatérni a civil életbe. Sajnos nem teljesen sikerült, az elmúlt években azt érzem, hogy folyamatosan szűkül a tudatom, mintha butulnék, egyre türelmetlenebb vagyok, ritkán, de dühkitöréseim is vannak, egyre kevesebb emberrel van jó kapcsolatom, mert úgy érzem, én segítőkész vagyok, ők pedig tesznek rám, sőt, talán madárnak néznek.
Talán túlságosan magamra veszek mindent, talán túl komolyan veszem önmagam, sokat agyalok, nemtom..
Párkapcsolatban élek közel 9 éve, de hiányzik a szerelem, az igazi érzések, az egészet amolyan megszokásként élem meg..lehet, h csak nem tudom értékelni?
Állandó, tartós munkaviszonyom nincsen, bár legál dolgokból így is megélek, de ez, így 32 évesen nem pálya már, úgy érzem.
Változtatni nem vagyok képes, nem vagyok kitartó, mintha minden körbe-körbe járna, igen-nem, igen-nem.. Szóval nem jó így.
A szorongás tüneteit olykor kifejezetten észlelem magamon, máskor elvagyok, a dekoncentráltság gyakran fennáll.

5

Tb-s pszichológushoz milyen gyakran lehet járni?

3

Egy droghasználónál ha már kialakult a pszihotikus zavar (elmezavar), akkor ha leteszi a szert, azaz leszokik, utána megmarad ez az elmezavar?

15

"Szelektív" alvászavar?

Miért van az, hogy iszonyú rosszul alszom egész éjszaka, és csak abban az idősávban alszom (aludnék) jót, amikor fel kell kelnem, ha időre megyek? (Ha nem megyek időre, akkor abban az időtartományban sem alszom jól, tehát nem az van, hogy adott időben alszom jól.)

2

Ez másnál is van így?

A helyzet hogy igencsak már a "felnőttek" életét élem, de még családom nincs. Melo és menni...testvérem nincs, barátaim...hát barátok, azt gondolom ez fiatal korban van inkább (de biztos vannak ellenpéldák és ez jó, nálam nem így van, bár ebben biztos én is szerepet játszok)

Úgy mondanám nincs igazán "bizalmasam". Nincs társasági életem, nem járok el szórakozni másokkal...és tudjátok, az a bizonyos ismerkedés. Régen azért tudtam hatást gyakorolni a lányokra mikor olyan kedvemben kaptam el magam, de ez mondhatom egy szerep volt és bár hatásos volt, de nem tudtam mindíg hozni, és bele is fáradtam. Most meg már eleve kedvem sincs szerepbe bújni.
Nem jó út...olyan jó lenne csak úgy tényleg valakivel igazán kellemesen elbeszélgetni egy ismerkedés keretén belül ahol érzem hogy igen így kellek, és ő is nekem viszont. Nagyon régen volt benne részem...talán emiatt vágyom rá ennyire (de ez sem jó)
Valaki egyszer azt mondta nekem: járj mozdulj kicsit ki, mert később ha az ember megszokja a "magányt" egyedüllétet, még nehezebb lesz. Főleg kapcsolatot kialakítani valakivel, közel engedni magadhoz...stb Én sokszor valahogy ezt érzem. Fura dolgok ezek...más érez így?
Kimondom: nem érzem azt hogy ha tetszik egy lány, akkor azt meg tudom szerezni. Ennyi. Ennek azt gondolom belülről kell fakadnia..nem játszani. És itt a kulcs a sikeres ismerkedéshez...ezt azért jó itt leírni.

(természetesen itt csak a számomra "negatív" dolgokat emeltem ki, vannak szép dolgai az embernek az életében, és erényei) azokra most nem fektettem hangsúlyt.

6

Jó pszihológust Biatorbágy, Törökbálint, esetleg Tatabánya környékén?

Aki valóban odafigyel a páciensre, a mondandójára, a problémáira és nem tömné feleslegesen gyógyszerrel, csak amivel és ameddig szükséges.
Ilyen szakembert keresnék.

4

Nincs kedvem élni. Monjatok dolgokat, amikért érdemes élni! (? )

Mostanában pokolként látom az egész világot. Folyton csak rossz történik velem és a környezetemben lévőkkel. Nem részletezném, többnyire magánügyekről lévén szó. Tudom, sok szép hely van, ahova érdemes eljutni, ezért is megéri élni. De hiába minden, mikor nincs rá pénzem. Hiába a sok jó élmény és cucc ami még rám vár, ha egy vasam sincs, hogy megtapasztaljam vagy megszerezzem. Valami olyan dolog kell nekem, olyan élmény, amihez nem kell pénz, és olyan érzést ad, amiért érdemes élni. Hülyeségektől kíméljetek - nem vagyok vicces kedvemben.

18

Indulatkezelésre megoldás, jó tippek?

1

Ez biztosan pánikbetegség?

Kb. 2 és fél éve vagyok pánikbeteg, ill. mostanra már állandósult a szorongásom.
A kezdetekkor a következő tünetek voltak: ájulás-érzés, belégzés képtelenségének érzése, enyhe hányinger/émelygés.
Azóta már szedtem többféle antidepresszánst(már nem szedek), és nyugtatót is(ezt a mai napig szedem, Frontin), és a 2 és fél év alatt újabb és újabb tünetek jelentek meg.
Mostanára a következőket is érzem a fent felsoroltak mellett:
- szorongás
- szédülés
- egy fura egyensúly-vesztés szerűség, olyan érzés, mintha nem tudnám az egyensúlyomat megtartani, úgy érzem, hogy eldőlök valamilyen irányba; ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor nagyon durván be vagy rúgva, és nem tudsz egyenesen járni/állni
- mellkasi szorítás, néha szúrás
- mintha a gyomrom elzsibbadna, ami néha továbbterjed a mellkasomra
- elesettség, gyengeség érzés
- állandó fáradtság, erőtlenség
- végtagok elzsibbadása

Mivel ez a szívtájéki szúrás, gyengeség-érzés egyszer-kétszer komolyabb fizikai megterhelés után jelentkezett, ezért gyanakodtam valami szívproblémára, de szívultrahang nem mutatott semmit, valamint - gondolom - ha a szívemmel lenne valami para, akkor állandóan jelentkezne nagyobb megterhelés után, pedig járok futni, és nem hiszem, hogy képes lennék lefutni 5-6 km-et fél óra alatt, ha valami szívbajom lenne.

A kérdés: tud-e valaki bármilyen olyan betegségről, ami a pánikbetegséghez hasonló tünetekkel jár? Valami hormonális probléma esetleg?
Illetve a pánikbetegségem előtt pár hónappal egy csuklótörés miatt egy krómacél protézist raktak a csuklómba, és tudni kell, hogy fém-allergiám van egyébként, a bőröm kiütéses lesz a fémtől. A kórházban anno pár napig megfigyelésen voltam, nem volt semmi gyulladás, vagy ilyesmi, de hosszú távon okozhat ez ilyesmit?

Annyit még leírnék, hogy nem azért kérdezem ezt, mert hipohonder vagyok, hanem azért, mert az elmúlt 2 és fél évben - amint írtam - próbáltam már 3 féle antidepresszánst, szedtem nyugtatót, jártam pszichiáterhez, pszichológushoz terápiára, tanultam autogén tréninget, végigbeszéltük az egész életemet az elejétől a végéig, de nem jutottunk semmire vele, azon kívül, hogy a kialakulás oka valszeg az akkoriban ért sok stressz volt(durva szakítás, a csuklótörésem, egy elhúzódó vesekő-betegség, munkahelyi túlterheltség). Végül a terapeuta is azt mondta, hogy lehet, hogy nincs ennek semmi érzelmi zavar a hátterében, csak simán egy ördögi körbe kerültem, miszerint sok stressz -> pánikbetegség tünetei megjelentek -> szorongás a tünetektől, ezért beszűkülés-> pánikbetegség tünetei erősödtek-> még inkább beszűkülés, stbstb. Ezért azt találtuk ki, hogy akkor szarjam le a tüneteket, próbáljak ne félni tőlük, éljem úgy az életem, mintha nem lennének. 1 éve már ezen dolgozok, járok szórakozni, nyaralni, van hobbim, van újra párkapcsolatom, sportolok, stb., és még mindig nem múlik. Szóval minden olyan lehetőséget kimerítettem már, ami a psziché oldaláról közelíti meg ezt a dolgot, de mégsem gyógyulok.

4

Miért mondják mindig ezeket a baromságokat az adrenalinnal kapcsolatban? (pl. azt, hogy erőt ad) Hogy lehet blokkolni az adrenalin termelést?

Mindig olyan baromságokat mondanak az adrenalinnal kapcsolatban, hogy ez jó segítség a harcolj vagy menekülj helyzetekben, felpörget, erőt ad, stb. Valójában ez nem így van.

A valóság az, hogy az adrenalin csak LEBLOKKOLJA az embert (például autó elől nem ugrik félre, nem mer/tud visszaütni ha megtámadják), hasmenést és hányingert okoz, rontja a teljesítményt (például még el sem kezdtem futni, máris alig kapok levegőt az adrenalintól, és fáj a mellkasom).

Szociális fóbiás, anti- és aszociális is vagyok, tehát amióta elkezdődött az iskola, folyamatosan hasmenésem, gyomoridegem és hányingerem van... (Sokéve van így. Lehet, hogy ezért vagyok még mindig 55 kiló a 180 cm mellett 20 éves fiú létemre?)

Hogyan, milyen gyógyszerrel lehet blokkolni az adrenalin termelést? (Ez a lényeges kérdés.)

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!