Találatok a következő kifejezésre: Rend- és mániás (1 db)

Rend- és tisztaság mániás vagyok. Ez betegség?

Legjobb válasz: Ez egyfajta kényszerbetegség... mánia. Ha nem viszed tulzásba, tehát nem takarítasz annál, aki vendégségbe hívott, akkor nem nagy gond. Így legalább mindig tiszta és rendezett a lakásod :)

Ez egyfajta kényszerbetegség... mánia. Ha nem viszed tulzásba, tehát nem takarítasz annál, aki vendégségbe hívott, akkor nem nagy gond. Így legalább mindig tiszta és rendezett a lakásod :)
igen, de ha van egy kis szabadidõd átugorhatnál hozzám
A mánia meg a kényszerbetegség az két teljesen különbözõ pszichés megbetegedés.
Annyit kérdeznék, betegnek érzed-e magad? Gondolom valami nem stimm, mivel feltetted ide ezt a kérdést. De ha tényleg nem szenvedsz se Te, se a környezeted, akkor nincs gond.
Attól függ. Én ilyen szobatársakra vágyok. Lehet eltûnnének a bogarak a fürdõbõl. xD
Nagyon jo tulajdonsag, hogy szereted a rendet es a tisztasagot, de a kozmondas is azt mondja "a jobol is megart a sok". Addig amig ezzel nem idegesitesz masokat es nem utasitasz minduntalan mindenkit rendre akkor ez elfogadhato, ellenkezo esetben terhes a kornyezetedre. Ha ez nem tunik szamodra betegesnek, akkor probalj engedni ezekbol az elvekbol, mert megkeseried a sajat es a kornyezeted eletet.
Az attól függ, mennyire zavar ha nincs rend. Ha csak egyszerûen szereted a rendet, az nem baj. Ha viszont szorongásos rohamot okoz a rendetlenség, és pl. aludni sem tudsz ha a párna nincs a helyén, na az már beteges kicsit. mehetsz pszichológushoz vele, vagy megtanulhatsz együtt élni ezzel. Ha szerencséd van, olyan társat találsz majd, aki tolerálja ezt.
Kiskoromban mindig azt mondták olyan a szobám mint egy fiúnak. Akkora a ren:D Most így majdnem felnõtten (17) Pedig folyton takarítok:D Meghatott a leszólás:S Persze csak a saját szobámat takarítom (portörlés, szemét kidobás, porszívó) és az egézs házban az én szobám van rendben:) Én nem tartom betegségnek mert unalmamban jó elfoglaltság. Jobb bemenni egy tiszta helyre, mint leülni egy padlás-pince tisztaságú házban.
mit nem adnék hogy a bátyám is ebben a "betegségben" szenvedjen :)
Attól függ mennyire és mióta. ha szereted a rendet vagy szeretsz takarítani az inkább jó mint rossz de ha olyasmi vagy mint a monk (tv-ben van egy ilyen sori) az elég vacak lehet.
Mánia, de szerintem ez 1 nagyon jó tulajdonság!Rossz lehet benne az ha állandó hisztivel idegesítjük a családtagokat...hogy rendetlenség van!Az õrületbe lehet kergetni ezzel egymást!
A barátom is az :) Le lehet am szokni róla...csak nehéz...Gyakorlatilag kényszerbetegség is.Olyan mint a csoki :D, avgya csúnyán beszélés :)
Ha valóban mániáról van szó, akkor nagyon vigyázni kell, mert egyszer csak átcsaphat depresszióba!!! Szóval nem játék!
Ennél nagyobb hibád ne legyen!:)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mért vagdossa magát manapság annyi tinilány?

Rengeteg kérdés van a gyakorin, amiben önmagukat vagdosó tinilányokról van szó. Szerintem elég súlyos beteg lehet, aki ilyeneket csinál.

5

Normális, hogy nem tudok sírni?

15 éves vagyok, nem is tudom, mikor sírtam utoljára, nagyon régen lehetett... Nemrég történt velem egy meglehetősen megrázó dolog, ami megviselt, és legszívesebben sírtam volna órákig, de nem ment. Lehet, hogy fizikailag képtelen vagyok rá?

1

Tudnátok ajánlani megfizethető és nagyon jó pszichológust Budapesten?

Fontos, hogy pszichológus legyen, a pszichiáter úgyis egyből bogyókat ír fel. Én beszélgetni akarok a problémáimról és közösen megoldást találni.

3

Vajon mitől lehet, mi a bajom, téveszme, vagy skizofrénia?

Lenne egy problémám, bár kicsit őrültnek hangzik. Nagyon ritkán és csak párszor volt ilyen, nem tudom, hogy írjam le, vagy, hogy magyarázzam el, de olyan érzésem van, pl ma is boltban voltam, olvasgattam az ételen való leírásokat, aztán anyukám hozzám ért mert látta a régi orvosomat, hogy nézzem ott vannak ők is, de úgy megijedtem hirtelen, olyan szörnyű érzésem lett, hirtelen nem tudtam, hogy most tényleg itt vagyok vagy ez csak álmodom és igazából meg sem történik, de nagyon "homályosan" és "torzultan" láttam a valóságot, fogalmam sincs, hogy fogalmazzam meg..skizofrénia lenne vagy paranoia?

Ne haragudjatok, csak feltételezem persze nem tudom milyen lehet valójában a skizofrénia..

5

Van itt olyan aki paranoiás (vagy skizofrén) lett a fűtől?

Lenne szíves nekem leírná történetét, tapasztaltait, ha megkérhetem, köszönöm:) Nagyon érdekelne

10

Szerintetek depressziós vagyok?

Tényleg nem tudtam, hogy ébren vagyok-e vagy álmodom, de annyira szörnyű álmom, vagy vízióm volt, hogy sírva ébredtem és a lepedőt is kirúgtam magam alól. Ez előtt soha nem volt ilyen. A lényeg az, hogy nagyon borzalmas volt. Úgy kezdődött az álmom, hogy egy utcán mentem fényes nappal és éppen egy buszmegálló mellett mentem el, amikor lassan egy férfi elhajtott mellettem egy nyitott tetejű kocsival és egy hang jött felőle, mintha fékezett volna. Nem volt rendszáma, de ahogy elhajtott iszonyatos félelem lett úrrá rajtam és visszakiabált, vagy nem is kiabált, hanem inkább suttogott, de nagyon jól kivettem, amit mondott: nem menekülhetsz, hamarosan érted jövök. Hirtelen máshol lettem. Egy faluban, ami nagyon modern volt mindennel felszerelve (oda gyalogoltam, vagy valahogy oda jutottam) és egy kis kápolna volt a szélén. Az út végén gondoltam megpihenek és mivel nem vagyok nagy vallásos így bementem szétnézni. Egy nagy gyerek csoport volt ott néhány nevelővel, éppen tanultak, valamilyen karácsonyi műsort. A mellkasomig érő gyerekek körbe-körbe járkáltak a próba alatt míg én figyeltem őket az egyik padból. Nagyon ügyeskedtek, hogy minden rendbe legyen. A levegőt finom gyertyaillat töltötte be és én csak figyeltem, ahogy a kis kezek remegve tartják a gyertyákat közben lábujj hegyen pipiskedtek. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de kint már besötétedett. Mikor a bejárathoz mentem (tovább akartam indulni) ismét ugyan azt a suttogást hallottam és a férfit az egyik padnál láttam (fekete hajú, zöld szemű, barna bőrkabátot és farmert viselt a cipőjét nem láttam). Ugyan az volt, aki az autóból is szólt). Ezen kívül még azt is mondta, ha kimegyek akkor vele kell, hogy menjek és akkor nem lesz visszaút. Így bent maradta, de annyira megijedtem, hogy a szívem majd kiesett a helyéről. Felébredtem és minden rendben volt. Lehetséges, hogy láttam a saját halálomat? Inkább ez a depresszió jele lehet, ha már valaki ilyet álmodik, vagy képzel.

3

Mi a véleményetek a velem történtekről (pánik, depresszió)?

Néhány éve elájultam egy nyilvános helyen. Rettentően cikinek éltem meg, ahogy az emberek engem néznek, olyan gyengének éreztem magam és sebezhetőnek. Ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni, kb. 2-3 évig folyamatosan attól rettegtem, hogy megismétlődik valahol, buszon, villamoson, boltban, utcán. Állandóan a menekülési útvonalakat kerestem, hogy ha kezdeném rosszul érezni magam, mielőbb eltűnjek az emberek szeme elől, vagy legalább ne legyek feltűnő helyen, ahol sokan látnak. Két évig egyetemre jártam az egyik legnehezebb szakra, ami létezik. Túlhajtottam magam, volt, hogy éjszaka is tanultam, keveset is aludtam, nem étkeztem rendszeresen. Aztán rájöttem, hogy nekem ez nem megy, és otthagytam az egyetemet. Nem sajnáltam, hogy így történt, mindezek ellenére szerettem oda járni. Ezután volt egy kisebb műtétem, amit helyi érzéstelenítéssel végeztek, végig rettegtem, mert parázok a vértől. Ezután két-három héttel ültem a szobámban, neteztem és hirtelen nagyon rosszul lettem. Pánikrohamom volt, gondolom ettől a hosszú pszihés megterheléstől, amit átéltem, de akkor ezt még nem tudtam. Azt hittem a szívemmel van baj, ezért csináltattunk egy ekg-t, meg vért vettek. Ezután egy-két nappal úgy kezdtem érezni magam, mintha kívülről nézném a világot, és depressziós lettem. Az első hónap maga volt a pokol, de aztán új sulit kezdtem, új közösségbe kerültem, és hétről hétre kezdtem jobban érezni magam. Egy évig sokkal jobban éreztem magam, aztán újra jöttek a problémák, egyedül voltam, magányos és megint lecsúsztam. Ekkor voltam pszichiáternél, aki Frontint meg antidepresszánst írt fel. A Frontint szedtem egy ideig, az antidepresszánst viszont nem. Így megint jobban lettem. A pánik viszont már elmúlt, a rosszulléttől nem félek, a vért is jobban bírom, nincs halálfélelmem se. Viszont ha otthon vagyok egyedül megint depisnek érzem magam, ami elmúlik ha társaságban vagyok. Ezért is gondolom úgy, hogy a magánytól vagyok most már depis, nem a kimerültségtől, mint anno, mert egyáltalán nem úgy élem az életem, ahogy szeretném, és most még változtatni sincs lehetőségem egy darabig. Rettenetes szeretetéhségem van, de ezt most nem kapom meg senkitől. És szorongok attól, hogy soha nem lesz senkim. Azt sem tudom hol ismerkedhetnék, mert a barátaim messze laknak tőlem és egyedül hova mehetnék?
Nem várom gyógyszerektől a javulást, mert az nem oldana meg semmit.
Így külső szemlélőként, hogy látjátok a helyzetem?

4

"Normális" hogy semmit sem tudok napok óta enni az antidepresszánstól?

El fog múlni?

6

A barátnőm pengével vagdossa magát (kezeit, melleit, hasát). Azt mondja, hogy jó érzés amikor megvágja magát, boldog lesz tőle. Mi a véleményetek erről? Ez milyen betegség?

8

Van itt pszichológus, pszichiáter vagy hasonló?

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!