Találatok a következő kifejezésre: Római Katolikus vallás (29 db)

Mi a kulonbség a gorog és romai katolikus vallas kozott?

Legjobb válasz: Ajaj, a második válaszoló ebben téved! Jézus a görög katolikusoknál éppenúgy Isten, mint a római katolikusoknál, valamint az evangélikusoknál, a reformátusoknál, a baptistáknál, anglikánoknál, ortodoxoknál és még sorolhatnám, hány keresztény vallásnál. Nem tartják Jézust Istennek az unitáriusok, és Jehova Tanúi, de a görög katolikusok nagyon is! A római és görög katolikus olyannyira egy hitûek, hogy nyugodtan járhatnak egymás szertartásaira, tökéletesen érvényesnek tekintik mindkettõt. Épp ezért van olyan római katolikus, aki görög katolikus templomba jár, csupán azért, mert jobban tetszik neki a szertartás ott, de ismerek olyan görög katolikust, aki római katolikus templomba jár minden vasárnap, mert az közelebb van. És ezzel mindketten érvényesen eleget tettek vallási kötelezettségüknek.

Ajaj, a második válaszoló ebben téved! Jézus a görög katolikusoknál éppenúgy Isten, mint a római katolikusoknál, valamint az evangélikusoknál, a reformátusoknál, a baptistáknál, anglikánoknál, ortodoxoknál és még sorolhatnám, hány keresztény vallásnál. Nem tartják Jézust Istennek az unitáriusok, és Jehova Tanúi, de a görög katolikusok nagyon is! A római és görög katolikus olyannyira egy hitûek, hogy nyugodtan járhatnak egymás szertartásaira, tökéletesen érvényesnek tekintik mindkettõt. Épp ezért van olyan római katolikus, aki görög katolikus templomba jár, csupán azért, mert jobban tetszik neki a szertartás ott, de ismerek olyan görög katolikust, aki római katolikus templomba jár minden vasárnap, mert az közelebb van. És ezzel mindketten érvényesen eleget tettek vallási kötelezettségüknek.
"Aztán késõbb az elszakadt keleti egyházak közül néhány visszatért a római irányítás alá" Ez katolikus szempontú érvelés. Keleti szempontból pont fordítva van: éppen a pápa szakadt el, ráadásul sosem volt az egyetemes egyház római irányítás alatt,
"kedves" utolsó válaszoló, egyáltalán tudod hogyan él egy pápa?
A Romai katolikusoknal a Papa zsebeli a lovet , es a gorog katolikusoknal ugyancsak onagysaga oszentsege bocsi, csak kell egy elterelo hadmuvelet , hogy ne fizessen adot o sem. Erdekes mi??????
Nem értek egyet az elõttem szólóval ugyanis van hitbeli különbség méghozzá nem is kicsi, egy katolikus szempontjából. Ugyanis a Görög Katolikus vallás nem fogadja el Jézus isteni létét, ami az egyik legfontosabb alapja a Római Katolikus vallásnak.
Én római katolikusnak vagyok megszentelve, de hogy Jézus Isten fia, mint egy másik Isten. Ez megkérdõjelezi magát az EGY Isten hitet. Vagy valaki mondja már el hogy (vagy hogy nem) van ez.
Hát kedves utolso ez eleg szomorúan hangzik. Elnézésedet kerem de eloszor is nem megszentelve hanem megkeresztelve vagy. Másodszorra a keresztszuleid legfobb feladata az hogy téged jo keresztenynek neveljenek vagyis hogy tisztazzák veled pont ezeket a kerdéseket.Esetleg egy pappal is elbeszélgethetnél errol :) Egy Isten van és benne három személlyel. Képzelj el egy tokéletes szerelmet mindket fel jobban szereti a masikat mind onmagat. Az én megszunik es mi lessz helyette a házasagnál a pap kimodja hogy mostantol egy test es egy lélek vagytok. Ketto volt es mégis egy lett, a szeretet osszekoti oket. Ez lehet egy eleg zavaros egyszerusites bocsi jobbat nem tudok, lehet helytelen is kicsit, olyan ez mindha az egesz vilagegyetemrol az egyszerusites kedvéért tomegpontként beszélunk. Legalább is szerintem.

Nem ellentmondásos kissé a a római katolikus vallás?

Elvileg szeretetre,tiszteletre és megbocsájtásra tanít minket a Biblia és a hit. Na de akkor miért voltak üldözések? Miért akarták/akarják az emberekre ráer?szakolni a hitet?! Miért nem veszi figyelembe és nézni semmibe a katolikus hit a többi vallást? Mi a helyzet az álszent papokkal,akik Istent játszanak?

Legjobb válasz: Hát igen. Voltak a keresztes háborúk. Sváb településen lakunk, itt is az járja, hogy csak a katolikus ember hívõ, a többi vallás nincs is. Pedig van református templon is.

Hát igen. Voltak a keresztes háborúk. Sváb településen lakunk, itt is az járja, hogy csak a katolikus ember hívõ, a többi vallás nincs is. Pedig van református templon is.
Nem vagyok katolikus, de azt hiszem, nem a vallást kellene hibáztatnod az emberi gonoszságért. A vallás pontosan az ez ellen való küzdelemrõl szól. Azok, akik Isten nevében ölnek, bûnt követnek el, és nem engedelmeskednek Jézusnak. Az álszent papok rossz emberek, de hidd el, az álszentség nem csak a vallásosok jellemzõje.
De, ellentmondásos.
Azért akarják ráerõszakolni, mert úgy hiszik, õk tudják az igazságot, mindenki más téved. Az igazságot pedig akár erõszakkal is lehet terjeszteni. Üldözések azért is voltak, mert a katolikusok veszélyes felforgatókat láttak például a katharokban. A papok csak annyiban játszanak Istent, mint azok a vezetõk, akik ki vannak vonva az ítélkezés alól. Ehhez képest a papok még visszafogottabbak, mint egyes ítélkezés alól kivont világiak. Egy bigott katolikus.
http://web.t-online.hu/kesz/jel/03_01/mitosz.html http://www.depositum.hu/inkvizicio.html "A katolikus Egyház máglyán égette el a más hiten levõket." Elõször is: nem egyszerûen a "más hiten levõket" égették el, hanem legfeljebb a megátalkodott zendülõket, a tudatos vallási felforgatókat. Másodszor és fõleg: nem az Egyház égette el õket. Az Egyház maga soha senkit sem égettetett el sem máglyán, sem egyébként. A máglyahalál a pogány germán jognak rettenetes maradványa, amelyet sajnos, a középkorban úgyszólván minden állam átvett és fenntartott; s ami fõ: állami büntetés volt, nem pedig egyházi. Csak mert az állam az Egyházzal annakidején annyira egybeforrt s a vallási bûntényeket az állam egyúttal állami bûntényeknek is tekintette: felforgatásnak, zendülésnek minõsítette, azért üldözte néha az államhatalom maga is sokszor brutális eszközeivel, többi közt kínvallatással és máglyahalállal a vallási bûntények elkövetõit is. Magának a vallási bûnténynek megállapítása tekintetében természetesen egyházi tényezõket kérdeztek meg s így létesültek a vegyes törvényszékek, aminõ az inkvizíció volt. Az egyházi tényezõk abban sajnálatosan hibáztak, hogy sokszor túlságosan kiadták magukat az állami túlkapások védelmezõinek s nem helyezkedtek eléggé szembe a kegyetlen és gyakran igazságtalan kínvallató és büntetõ módszerekkel. A legtöbb esetben mégis megtették azt s éppen az Egyház volt az, amely ismételten keményen felszólalt e barbár szokások ellen. A máglyahalál osztogatásában egyébként egyformán volt akkoriban vétkes mindenki: az egyesek, a társadalom, a nép, a városok és államok, nem utolsó helyen maguk az eretnekségek is, amelyek a kínhalált s egyéb kínzatásokat ugyancsak bõven alkalmazták a katolikusokkal szemben. A legcsekélyebb vád e téren éppen az Egyházat terheli s különös, hogy mégis csak egyedül az Egyházat szeretik vádolni azok, akiknek maguknak is de sok vaj van a fején! Vád: "Az inkvizíció száz- meg százezreket vitt borzalmas halálba." A "száz meg százezer" szelíd túlzás, amelyet a spanyol hitehagyott Llorente talált ki és számos fanatikus katolikusellenes regényíró hozott forgalomba. Komoly számítások szerint az inkvizíció áldozatainak száma 700 év alatt jóval elmarad csak az angol katolikusüldözés vértanúinak és megkínzottainak száma alatt is. Akik oly szívesen emlegetik az inkvizíciót, miért hallgatnak a sokkal véresebb katolikus-üldözésekrõl nemkatolikus részen? Egyébként az inkvizíció maga csak részben volt egyházi intézmény. Fentebb kifejtettük már, mennyiben. Hozzá kell tennünk még, hogy a legjobban szereplõ spanyol inkvizíció állami volt, amelyet az hívott életbe, hogy a hosszú mór foglaltság után Spanyolországban maradt s látszólag megkeresztelkedett araboknak, valamint a velük titkon szövetkezõ zsidóknak hazaáruló üzelmeit ellenõrizze s ártalmatlanná tegye. Ennek érdekében mindenekelõtt mindig azt iparkodtak megállapítani a spanyol inkvizíció bírái, vajon a gyanúsított arabok és zsidók jogosan hivatkoznak-e a keresztlevelükre, vagyis csakugyan keresztény életet élnek-e, avagy csak menlevélnek használják a keresztelkedést. Innen a vallási és polgári elemnek sajátos összekeverése a spanyol inkvizícióban. Az Egyházat annyira nem lehet felelõssé tenni a spanyol inkvizícióért, hogy ellenkezõleg: éppen a római Kúria volt az, amely számos esetben tiltakozott a spanyol inkvizíció intézkedései ellen s bennük a spanyol korona illetéktelen beleavatkozását látta az egyházjogi kérdésekbe. Dehát mit tud errõl a világ! A "spanyol inkvizíció" olyan vesszõparipa, amelyen száz év óta boldogan lovagolnak az Egyház ellenségei. A szakemberek százszor megcáfolhatják a róla keringõ rémmeséket, bizonyos embereknek mégsem az a fontos, igaz-e valami, hanem csak: hogy ki lehet-e használni ütõkártyának az Egyház ellen?
Mondják manapság sokan, hogy "a katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak. A legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál." Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebbõl? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebbõl? Hogy most már ne törõdjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel? Mindenki a maga lelkéért felelõs; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az õ nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége. Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyõzõdésbõl hirdetné Krisztus igazságait. Sõt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélõbb emberek mégis csak a katolikus papok körébõl kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nõtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bûnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hõsiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylõ követelményét s élete végéig híven megõrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezõt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelmûen és igaztalanul vádolja.
HOGYAN EGYEZTETHETÕ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL? Válasz: Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bûnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelõ tevékenységének köszönheti szent mivoltát. Magyarázat: Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek õrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bûntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Fõjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bûnösökbõl álló bûntelennek" nevezték, sõt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha). A bûnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja. Vagy azért, mert a bûnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bûnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelõdik. Igazolás: Szt. Pál apostol tanítja, hogy Krisztus szentségessé tette Egyházát: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplõ, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplõtelen" (Ef 5, 27). Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3, 17). Ezért mondjuk: Szent Egyház. Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bûnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszûnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elõ köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét mûvel" (1 Kor 5, 1). Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bûne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei" (ApCsel 1, 17). Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bûnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetõje maradt, bár Jézus megkövetelte tõle a hitvallást: „Majd harmadszor is megkérdezte tõle: »Simon, János fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: »Szeretsz engem?« S így válaszolt: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat!«" (Jn 21, 17). Maga Jézus is megmondta, hogy a bûnök és a botrányok elkerülhetetlenek egy közösségben, ez azonban csak a személyre nézve jár következményekkel: “Lehetetlen, hogy botrányok elõ ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza õket!” (Lk 17, 1). Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idõk kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy õ Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20), s az a másik kijelentése is, hogy amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erõt rajta" (Mt. 16, 18).
Az inkvizíció, a keresztes háborúk és a Galilei-per történelmi tényei nem teszik hiteltelenné az Egyházat, egyrészt mert az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai bûnt követnek el; másrészt mert az egyházellenes történelemszemlélet ezen események jelentõségét messze eltúlozza, ugyanakkor sok szent és igaz mozzanatot hallgat el, melyek erõsen megváltoztatnák a róluk kialakult képet. A tévtanítókkal szembeni hivatalos egyházi eljárásnak valóban voltak túlkapásai, de nem mai szemmel kell mérlegelni több száz évvel ezelõtti eseményeket. Ennek megértéséhez nézzük az inkvizíció kialakulását. A hajdani eretnekek (katharok, waldensek, bogumilok, husziták) korántsem voltak jámbor vallási álmodozók. Templomokat, városokat égettek fel vagy fosztottak ki, embereket öltek, abnormális polgári és szexuális éltet éltek ill. propagáltak. Ezek ellen az államnak fel kellett lépnie. Amikor az állam az eretnekség vádját politikai tisztogatásra kezdte használni, az Egyház közbelépett és nem engedte, hogy az állam önkényesen döntse el, hogy ki eretnek és ki nem. így az inkvizíció nagyon sok ember életét megmentette, de errõl egy szót sem írnak a történelemkönyvek. Az inkvizíció méreteirõl és módszereirõl alkotott kép is igazságtalan. Sokakkal hitették el, hogy az inkvizíció tömegesen és könnyedén égette meg az embereket, s ugyanakkor borzalmas kínvallatásnak vetette õket alá. Igaz ugyan, hogy bizonyos esetben alkalmaztak kínvallatást, de ez a korszellemnek volt köszönhetõ, és az Egyház itt is irgalmat gyakorolt: Az inkvizíciós bíróság egyféle kínvallatást alkalmazott, a világi bíróság kínzó eszközeinek csak a fantázia szabott határt. Nem véleden, hogy nagyon sok rajtakapott bûnözõ a bíróságon kitalált egy vallásos mozzanatot („azt mondták a hangok"; „Isten üzente"), hogy ügye átkerüljön a világi bíróságról az inkvizíciósra, ahol enyhébb büntetésben reménykedhetett. így az inkvizíciós perek túlnyomó részben közönséges bûnvádi eljárások voltak, és korántsem a „lelkiismeret és a hatalom drámai összeütközései." Halálos ítéletek is csak súlyos és köztörvényes ügyekben születtek. Ezek száma nem volt több az évi két - három fõnél. A büntetések súlyossága is relatív. A büntetések olyakor valóban kemények voltak. „De a középkori ember bírta is a õket. Kevésbé elpuhult népeknél ma is húsbavágóbb eszközökkel él az igazságszolgáltatás" (Mehrle Tamás O.P.: Szt. Domonkos életének tanítása). Igazi vallási ítélet ritkán született, és csak nagyon nagy jelentõségû vagy különösen erõszakos eretnekeket végeztek ki (pl. Husz János). Itt azonban két dolog játszik közre. A középkorban Istent tekintették a királyok Királyának. Aki a királyt megsértette, felségsértés bûntettével halálra ítélték. Az eretnek tévedést tanít Istenrõl vagy szavát meghamisítja - gondolták régen. Ezzel a királyok Királyát sérti, tehát az eretneket is halálra szánták. De ne feledjük, a középkorban a kereszténység volt az állami ideológia, a társadalmi kohézió legfõbb ereje volt. Az ellene irányuló támadás össztársadalmi érdekeket sértett. Az állami ideológia nyílt bírálóit mindig büntették. Ma sincs ez másképpen: És nem kell feltétlenül a Nagy Francia Forradalom tömeges kivégzéseire, a náci koncentrációs táborokra vagy a kommunista gulágokra gondolni. Elég csak a nemzetbiztonsági hivatalok tevékenységét figyelemmel kísérni. Sok nyugati országban, ha valaki olyan mozgalom mozgatója, melyet a hivatalos közeg „eretnekségként" kezel (pl. neonáci), akkor az államhatalom figyeli, esetleg le is állítja. Nem ok nélkül. Λ modern szólásszabadság sem olyan egyértelmû, mint sokan hiszik. Sok európai országban bizonyos nemzetiségek vagy devianciák nyílt vagy akár csak burkolt megsértését börtönnel büntetik. A lényeg nem sokban különbözik az eretneküldözéstõl, és a módszerek sem sokban térnek el az inkvizíció módszereitõl. Spanyolország kivételt képez. Nemcsak azért, mert itt mûködött legkeményebben az inkvizíció, hanem, mert itt az inkvizíció nem egyházi, hanem elsõsorban állami kezekben volt. Ez ugyan sok visszaélést és kegyedenkedést eredményezett, de alapjaiban ennek is megvolt az oka. Spanyolország tele volt látszatra megtért mórokkal, akik kereszténynek tettették ugyan magukat, de igazából kémkedtek, és Európát a félhold igájába akarták hajtani. Ezeket az embereket valóban minden eszközzel igyekeztek felkutatni. Azonban látható, hogy az inkvizíció itt is kémelhárítási funkciót töltött be. Neve is ezt tükrözte: Sanctum Offícium Inquisitionis, azaz a Felkutatás Szent Hivatala. Volt tehát sok árnyoldala az inkvizíciónak, de ezek nem magának az intézménynek, hanem az emberi gyarlóságnak voltak a következményei. Erre pedig áll, amit a 81. kérdésre feleltünk és igazoltunk, hogy az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai bûnt követnek el, mert az ilyen botrányok elkerülhetedenek. Ha az inkvizítorok lelkiismeretesen mûködtek, akkor gáncs nem érheti õket, mert szigorukkal az igazságon és kereszténységen túl a közembereket védték a köztörvényes, vallási bûnözõktõl. Szentek is voltak közöttük. Sokan úgy gondolják, hogy a Katolikus Egyház sorra máglyán égette el a más hiten levõket. „Elõször is: nem egyszerûen a „más hiten lévõket" égették el, hanem legfeljebb a megátalkodott zendülõket, a tudatos vallási felforgatókat. Másodszor és fõleg: nem az Egyház égette el õket. Az Egyház maga soha senkit sem égettetett el sem máglyán, sem egyébként. A máglyahalál a pogány germán jognak rettenetes maradványa, amelyet sajnos, a középkorban úgyszólván minden állam átvett és fenntartott; s ami fõ: állami büntetés volt, nem pedig egyházi. (...) Magának a vallási bûnténynek megállapítása tekintetében természetesen egyházi tényezõket kérdeztek meg, s így létesültek a vegyes törvényszékek, aminõ az inkvizíció volt. Az egyházi tényezõk abban sajnálatosan hibáztak, hogy sokszor túlságosan kiadták magukat az állami túlkapások védelmezõinek s nem helyezkedtek eléggé szembe a kegyetlen és gyakran igazságtalan kínvallató és büntetõ módszerekkel. A legtöbb esetben mégis megtették ezt, s éppen az Egyház volt az, amely ismételten keményen felszólalt e barbár szokások ellen" (Bangha: Világnézeti válaszok. VI. fej.). Sokan hiszik azt is, hogy az inkvizíció száz- meg százezreket vitt borzalmas halálba. „A »száz meg szazezer« szelíd túlzás, amelyet a spanyol hitehagyott Llorente talált ki, és számos fanatikus katolikusellenes regényíró hozott forgalomba. Komoly számítások szerint az inkvizíció áldozatainak száma 700 év alatt jóval elmarad csak az angol katolikusüldözés vértanúinak és megkínzottainak száma alatt is. (...) Egyébként az inkvizíció maga csak részben volt egyházi intézmény. Fentebb kifejtettük már, mennyiben. Hozzá kell tennünk még, hogy a legjobban szereplõ spanyol inkvizíció állami volt, amelyet az hívott életbe, hogy a hosszú mór foglaltság után Spanyolországban maradt s látszólag megkeresztelkedett araboknak, valamint a velük titkon szövetkezõ zsidóknak hazaáruló üzelmeit ellenõrizze s ártalmatlanná tegye. Ennek érdekében mindenekelõtt mindig azt iparkodtak megállapítani a spanyol inkvizíció bírái, vajon a gyanúsított arabok és zsidók jogosan hivatkoznak-e a keresztlevelükre, vagyis csakugyan keresztény életet élnek-e, avagy csak menlevélnek használják a keresztelkedést. Innen a vallási és polgári elemnek sajátos összekeverése a spanyol inkvizícióban. Az Egyházat annyira nem lehet felelõssé tenni a spanyol inkvizícióért, hogy ellenkezõleg: éppen a római Kúria volt az, amely számos esetben tiltakozott a spanyol inkvizíció intézkedései ellen s bennük a spanyol korona illetéktelen beleavatkozását látta az egyházjogi kérdésekbe. (...) A »spanyol inkvizicio« olyan vesszõparipa, amelyen száz év óta boldogan lovagolnak az Egyház ellenségei, noha a szakemberek százszor megcáfolhatták a róla keringõ rémmeséket" (Bangha: Világnézeti válaszok. VI. fejezet). A keresztes háborúk mai megítélése sem igazságos. A keresztes hadak keleti hadjáratai a keresztény Európa önvédelmi indíttatású offenzívai voltak (ld. Boldog II. Orbán pápának a Clermonti Zsinaton /1095/ mondott beszédet!) (legalábbis az elsõ kettõ mindenképpen), és meg is védték Európát. Sajnálatos, hogy a késõbbi keresztes háborúkban már nem csak a vallási lelkesedés, hanem a bír- és kalandvágy is szerepet játszott. Olyan szégyenletes események is bekövetkeztek, mint Bizánc elfoglalása (Itt is áll, hogy a keresztes háborúk bûnei az emberi gyarlóság következményei voltak, de ez nem jelenti azt, hogy magára az intézményre ne lett volna nagyon is szükség.). De annak állítása, hogy a szent sír felszabadítása, a keresztény zarándokok védelme, a kereszténység egységesítése és az iszlám terror megelõzése pusztán propagandisztikus célok voltak, melyek hátterében igazából gazdasági érdek (Pl. a lovagok elsõszülöttségi jog okozta elszegényedése, az itáliai városok kereskedelmi monopólium utáni vágya és a jobbágyok feudális kizsákmányolás elõli menekülése.) állt, nem több, mint a járulékos okoknak a „felvilágosodás" célzatos elõítéletétõl vezérelt fõ okká tétele, és mint ilyen közönséges koholmány. Hiszen már a keresztes hadjáratok meghirdetése (1095) elõtt is léteztek „keresztes" hadak. Pl. õk védték meg Spanyolországot a Gibraltár-szorosnál befurakodott móroktól, akiket. Martell Károly és seregei csak a mai Franciaország területérõl tudtak visszaverni (732). Nélkülük ma - valószínûleg - egész Európa a sária uralma alatt élne. De lehet-e önvédelmi indíttatású egy olyan európaiakat védõ háború, amely Európa határain messze túl zajlik? Az igenlõ válasz két részbõl áll: 1. Bármely honvédõ vagy ún. „igazságos" háború járhat határokon túli offenzívakkal (Gondoljunk csak az USA II. világháborúban történt európai [pl. normandiai partraszállás] és ázsiai [pl. Hirosima, Nagaszaki] szerepvállalására, a Szovjetunió európai elõrenyomulására, a koreai és vietnámi háborúkra, az öbölháborúra, az Egyesült Államok iraki terrorellenes hadjáratára, és az újjáalakult Izrael állam fegyveres konfliktusaira a szomszéd államokkal. - a jegyzet e történelmi események egyikét sem akarja szentesíteni vagy elítélni, hiszen a káténak nem célja a legújabb kor történelmi értékelése, pusztán meg akartunk mutatni, hogy a köztudatban bõven összefér egymással a határokon túli katonai akció és önvédelmi harc fogalma.) is (ilyen lehet pl. a megelõzõ csapás [Az a tény, hogy a kereszténység saját területén (Európában) mért négyszer is megsemmisítõ csapást a muzulmán seregekre, éppen elegendõ bizonyíték arra, hogy a muszlim világ Európa bekebelezését tûzte ki céljául, s ez ellen határon túli eszközökkel is fel lehetett és kellett lépni: • 732: Tours és Poitiers - iszlám agresszor: Abderrhaman — gyõztes keresztény vezér: Martell Károly. • 1456: Nándorfehérvár - iszlám agresszor: II. Mohamed - gyõztes keresztény vezér: Hunyadi János. • 1571: Lepanto - iszlám agresszor: Ali Pasa - gyõztes keresztény vezér Don Juan d'Austria. • 1683: Bécs - iszlám agresszor: Kara Mustafa - gyõztes keresztény vezér: Sobieszki János. Az iszlám invázió tehát független volt a keresztesek tevékenységétõl, hiszen a muzulmán agresszió nyugati megmozdulásai már évszázadokkal a hadjáratok elõtt és után is súlyos katonai problémákat okoztak Európa számára.]). 2. Egy ország és egy közösség akkor is köteles megvédeni állampolgárait vagy a közösség tagjait, ha azokat az ország határain vagy a közösség birtokain túl éri támadás (Gondoljuk el, mi történne ma, ha valamely nagyhatalom állampolgárait egy idegen országban államilag támogatott ideológia alapján tömegesen mészárolnák le, csak azért, mert egy adott országhoz tartoznak.). Márpedig a keresztény zarándokokat a muzulmánok századokon át szisztematikusan irtották vagy zaklatták, attól függõen, hogy mi volt az éppen uralkodó érdek. „Mi magától értetõdõnek és jogosnak tartjuk, hogy bármely ország vagy nemzet fegyveres erõvel védje érdekeit. Hisz egy ország vagy nemzet jólétét, fennállását értékelni tudjuk. Ugyanezt azonban megtagadjuk az Egyháztól. (...) Pedig így járva el, vagy következetlenek vagyunk, vagy (...) a lelki értékeket nem becsüljük eléggé" (P. Mehrle Tamás: Szt. Domonkos életének tanítása). Külön kell tárgyalni az ún. gyermekhadjáratot (1212), melynek megítélése szintén kérdéses. Mert igaz, hogy volt ilyen, az is, hogy õrült-ség volt, de azt sem kell feledni, hogy nem az Egyház szervezte, hanem spontán népi kezdeményezés volt. Az Egyház nem is támogatta, sõt több püspöknek is sikerült gyermekek ezreit visszafordítani a biztos halálból.
A boszorkány-ügyek teljesen más kategóriába tartoznak, mint az inkvizíció. A reformáció után az északi protestáns államokban ezerrel folyt a boszorkányüldözés, sokszor jóval nagyobb méretekben és kegyetlenebbül, mint a déli katolikus államokban? Angliában és Írországban a reformátorok belekezdtek saját könyörtelen inkvizícióikba és kivégzéseikbe. Óvatos becslések szerint is angol és ír katolikusok ezreit ítélték halálra – sokakat közülük felakasztottak, felkoncoltak és felnégyeltek -, azért, mert katolikus hitüket gyakorolták, és visszautasították azt, hogy protestánssá legyenek. Ennél nagyobb számban kényszerültek katolikusok a kontinensre menekülni biztonságuk érdekében. Az a tény, hogy a protestáns reformátorok is létrehoztak inkvizíciós intézményeket, hogy kiirtsák a katolikusokat és azokat, akik nem sorakoztak fel a helyi protestáns gyülekezet tanítása mellett, azt mutatja, hogy egy inkvizíció léte nem bizonyítja azt, hogy egy mozgalom nem Istentõl való. A protestánsok nem jöhetnek elõ ezzel az állítással, anélkül, hogy ez ne sülne el visszafelé is, saját magukra. Érdekes módon ezek a vadul egyházbûnöket lobogtatók soha a büdös életben nem foglalkoznak a protestánsok bûneivel. Mit szólnál, ha rajtad kérném számon a protestantizmus minden rémtettét? Szerintem annak helyesebb lenne befognia a pofáját, aki csak az utóbbi 100 évbe bukkant fel a semmibõl. Csinálja szépen jobban a katolikus Egyháznál: futtasson le 2ezer évet visszaélés, és bûn nélkül! Tessék! Az után lehet pofázni! De ha már szóba hoztad a boszorkánypereket is, hadd válaszoljak meg arra is: Fájdalmas tény, hogy voltak boszorkányperek is. Ezek általában ugyan nem mesebeli boszorkányok ellen küzdöttek, hanem félrevezetõ , , varázslással, ráolvasással, elátkozással, spiritiszta praktikákkal'' stb. foglalkozó személyek ellen; de sajnos egy idõszakban megjelent az egyházban is a kor babonás boszorkány-szemlélete, és az ebbõl következõ ítéletek. Viszont a boszorkány-üldözés ellen, a közvéleménnyel szembeszállva elsõsorban a jezsuiták küzdöttek. Egyébként ha kifogásod van a boszorkányok megbüntetése ellen, elõször is Istent pereld, ld. pl. 5Móz 18, 9. Továbbá tudnod kell, hogy míg a római jog súlyosan (pl. máglyahalállal) büntette a boszorkányokat, addig az Egyház kezdetben a boszorkányság lehetetlenségét hirdette. Tanítással és vezekléssel próbált javítani azokon, akik bûbájossággal vagy varázslással foglalkoztak, s ha ez nem használt, kiközösítette õket, hogy így akadályozza meg a boszorkányhit terjedését. A Canon episcopi (9. sz.) felszólítja a püspököket, tanítsák a papoknak és a hívõknek, hogy amiket a boszorkányokról mondanak, azokat legfeljebb csak az ördög láttatja velük álmukban. Amikor Dániában asszonyokat kegyetlen kínzással megöltek azzal a váddal, hogy szélvészt keltenek, ragályt és betegséget terjesztenek, 1080: VII. Gergely pápa levelet intézett Harald királyhoz, s megtiltotta és megbélyegezte a kegyetlenkedést; 1090: amikor Freisingben a nép 3 nõt mint boszorkányt megégetett, egy pap és 2 szerzetes tüntetõleg a templom elõcsarnokában temette el õket ünnepélyesen. Az inkvizíció csak 13. század után kezdett foglalkozni boszorkánypererkkel. IV. Sándor pápa 1260-ban elõírta, hogy inkvizítor csak akkor lépjen fel a varázslat ellen, ha >>egyúttal<< nyilvánvalóan eretnekségrõl is szó van. Mivel a boszorkányperben a vád nemcsak a világi törvénybe is ütközõ bûncselekmény, hanem gyilkosság, fajtalanság is volt, a >>világi bíróság<< többnyire a római jogból átvett máglyahalállal büntette. Itáliában és É-Spanyolországban a boszorkányperek az egyházi bíráskodás jogkörébe tartoztak, ezért szelídebbek voltak. Ezzel szemben a reformáció kiszélesítette a boszorkánypereket. Luther és társai a boszorkányok kiirtására buzdították a fejedelmeket és a városi hatóságokat. A protestáns prédikátorok kedvelt témája volt, hogy a betegségeket és a természeti csapásokat boszorkányok okozzák. Ágost szász választófejed. a boszorkányokat akkor is elégettette, ha semmiféle bajt nem okoztak. Ezzel szemben 1592-ben Kornel Loos katolikus pap emelt szót a boszorkányperek ellen. A leghatásosabb 1631: Friedrich Spee SJ Cautio criminalis c. mûve volt. A pápa 1757 foglalt állást a boszorkányper ellen.
vazz ezt mind te irtad o.O?
"A vallás álszenteket nevel." Ó igen, éppen úgy, mint ahogy a legértékesebb anyaföldbõl is teremhet gaz és bojtorján. Azért mégis esztelenség lenne meg nem becsülni a jó talajt s benne látni a baj okát. A vallásosság talajából is fakadhat torz és elferdült növény, de a dolgok értékét senki okos ember nem ítéli meg az esetleges elferdülésekbõl, hanem sokkal inkább abból, ami azoknak természetes és normális fejlõdménye. Ez pedig nem az álszentség, hanem a tiszta szív, a becsületes jellem és emelkedett lelkület.
minden vallás ellentmondásos, mivel csak kitaláció és nem létezik, hogy ne lehessen belekötni...
Az 1. század után amikor államositották az egyházat és kötelezõ érvényûvé tették a kereszténységet mint vallást, akkor Krisztus eredeti követõit, az újjászületett keresztényeket boszorkánynak, eretneknek bélyegezték meg. Elkezdték üldözni õket, megfosztották õket a jogaiktól, bolondnak, õrültnek bélyegezték õket. Mindezt azért, mert Szent Szellemmel töltekeztek be, nyelveken szóltak, démonokat ûztek. Ma is igy van ez, csak a modern élet lehetõségeit felhasználva. Nem sok egyházról, gyülekezetrõl lehet elmondani, hogy hirdetnék a Szent Szellemmel való betöltekezést. Amelyik mégis ezt teszi, azt azonnal megbélyegzik szektának, sátánistának, stb. No de a kérdésre is válaszolva: mivel a római katolikus egyház - többek között a fent emlitett idõben, módon és formában - eltért az eredeti kereszténységtõl, igy számtalan szempontból ellentmondásos. Lehet irni mindenféle elméleteket, érveket, teológiákat, dogmákat, ez senkit sem tesz kereszténnyé. A kereszténnyé válás 3 legfõbb alaplépése: -Megtérés -Újjászületés viztõl és Szent Szellemtõl (felnõttkeresztség) -Szent Szellemmel való betöltekezés. Meg kell nézni: ezt gyakorolja-e a katolikus egyház, vagy bármelyik más egyház, vagy sem? A választ nem nehéz kitalálni. Kérdezem én: akkor mi köze a kereszténységhez, ha már ezek az alapkövetelmények hiányoznak, felcserélõdtek, elhomályosultak, bagatellizálódtak, nem is beszélve a többi bibliai igazság meg nem létérõl?! God bless! by SeiSMyC
Istent nem csak az emberi jóság képével rendelkezik, hanem keményen büntet amíg megmakacsolod magad, mert az õ útja jó és a többi nem, ha ezt elfogadod igaznak akkor megérted miért "erõszakoskodik" ami végülis helytelen mert meghatyja a szabad választás lehetõségét, annak minden következményével.
de ellentmondásos, mint ahogy az egész keresztény vallás istenképe.én épp ezért nem is hiszek a keresztény istenben.
Más szemmel nézi az ember a vallását, ha gyakorolja, más szemmel minden életkorban. Amikor a fõsulira felvettek, az egyik szakom a hittan-nevelõtanár volt. Az elsõ év után azt mondtam, hogy én otthagyom az egészet, pedig nem vagyok egy gyáva, felelõsségtõl-feladatoktól megijedõ ember, szeretem a kihívásokat, s amit elkezdek, eltervezek, általában véghez is viszem. Viszont voltak olyan tanáraim (papok), akik szinte lelkileg kicsináltak. S az egyik vizsgán azt mondta nekem, hogy azért csinálja ezt, hogy lerombolja a hitemet, hogy újra lehessen építkezni. Mert mindenkiben van valamilyen alap, csak lehet, hogy rosszul kezdett rá építkezni. Voltak ott olyan emberek, akik csak 1-2 éve tértek meg, csatlakoztak Jézushoz, s voltak olyanok is, akik gyermekkoruk óta vallásos nevelésben részesültek. Mégis ott, úgy látta sokszor az ember, hogy mégsincs elõrébb a hitben az, aki "beleszületett". Sok mindent láthatsz a keresztény emberekbõl, de sokszor szemfényvesztés az, amit látsz. A hittan módszertanos tanár mesélte, aki egyébként Katolikus Gimnáziumban tanít, hogy szomorú, de van olyan tanár a gimiben, aki viszi a kis elefántját, az ablak felé fordítja, mert a feng-shui szerint ez szerencsét hoz, vagy azt mondta a diákjainak, hogy iskolában köszönjenek "Dicsértessék a Jézus Krisztus"-sal, de az utcán ne égessék ezzel. Na akkor kik az álszentek? vannak ilyen emberek mindenhol, akik torzítják az egyházról alkotott képet. De akit a saját hite és az örök élete foglalkoztat, annak azzal kell foglalkoznia, hogy õ a jó úton haladjon. Persze, ha van rá lehetõség, akkor igyekezzünk másokat is figyelmeztetni, ha nem jó úton jár, de ha mi jó úton járunk, vagy legalább csak törekszünk rá, akkor pozitív példaként állhatunk az emberek elõtt, s majd elmondhatjuk magunkról, hogy mi mindent megtettünk, ami tõlünk telt.
A kérdező hozzászólása: bõvebben? bigott katolikusok válaszát is várom!
Katolikus vagyok, bár nem bigott! A középkorért nem teheted felelõssé a mai Egyházat!ûElég sok papaot ismerek, de egyik sem játszott és nem is játszik Istent! A többi keresztény egyházat pedig nem názik le. A jelentõsebb ünnepeken együtt tartanak öko, enikus istentiszteleteket. Aug.20.- án együtt áldották meg az új kenyeret a katolikus, református , evangélikus és a babtista egyház papjai. A Jehovákkal és a Hitgyülisekkel természetesen nem, mert azok bigott szekták.
A kérdező hozzászólása: Nem a mai egyházat hibáztatom a középkorért, ezt kissé máshogy sikerült a kérdésben leírnom, mint ahogy a fejemben megszületett. Itt valaki írja, hogy a hitet erõszakkal is lehet terjeszteni. Ehhez mit szól Isten? Szerintem, õ nem akarja ráerõltetni magát egyikõnkre sem...
Jézus maga adta parancsba, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket. Persze, NEM ERÕSZAKKAL! De az eredeti szándék jó lett volna, csak a módszer elrontotta. De nekem vannak indiai barátaim katolikusok és hinduk is, és a katolikusok azt mondják, így utólag hálásak a spanyol hittérítõknek, mert igazán nem lenne jó dolog a hindu kasztrendszer legalján csücsülni...
"A Jehovákkal és a Hitgyülisekkel természetesen nem, mert azok bigott szekták." Neked csak annyit üzenek, hogy lehet hogy éppen valamelyik bigott szektához tartozó ember védelmezi itt a katolikus vallást.
"Micsoda az igazság?" A gonosz mai napig benne él a világban, közöttünk jár. Hittérítések voltak, de hogy a keresztények üldözzenek bárkit is? NEm hinném. Pont fordítva! Neró császár is azért gyújtotta fel Rómát, hogy azt rákenje a keresztényekre, mert úgy gondolták, hogy a keresztények erõsebbek a rómaiaknál. Az akkori császárok féltették hatalmukat, azt a hatalmat, amit az Istentõl kaptak. Én nem szoktam elmondani az embereknek úton-útfélen, hogy milyen vallású vagyok. Nem szégyenlem, de csak akkor beszélek róla, ha kérdeznek, ha szóba kerül a hit, a túlvilági élet stb. Akkor elmondom a véleményemet, a hitemet. Valaki lehet bigott katolikus, keresztény, járhat templomba, ha tetteiben nem nyilvánul meg a szeretet. Igaz, koldusoknak azóta nem adok pénzt, mióta megláttam, hogy piát vett rajta. De adok ételt, amit a legtöbben megköszönnek. (Volt olyan is, aki hozzám vágta a zsömléket és a párizsit. De nem erõszak a disznótor) egy katolikus
A kérdező hozzászólása: "A gonosz mai napig benne él a világban, közöttünk jár. Hittérítések voltak, de hogy a keresztények üldözzenek bárkit is? NEm hinném." Akkor miért volt a rengeteg boszorkány üldözés??? No és a pogányok? Sok katolikus nem tudta, s a mai napig nem tudja mi az a boszorkányság, de rossznak tartja, elítéli, a gonoszt látja benne, ahelyett, hogy tájékozódna fröcsögi az unalomig ismételt "igét". Nem lenne semmi baj ezzel a katolikus vallással, ha nem az "egyetlen igaz útnak" tüntetné fel magát, nem nyomnának el minden más vallásos meggyõzõdést és nem tagadnák meg másoktól a szabad vallás gyakorlást. Nem azt mondom, hogy ne higgyetek Istenben, de higgyetek, szívetek joga. De milyen vallás az, ahol már elve bizonyos státuszokra (keresztelés, elsõ áldozás, bérmálás stb...) van szükség, hogy elismerjenek?!
Mindenki maga tudja, hogy mit hisz, kiben hisz és miért? Minden vallásban vannak "státuszok", de ezek nem rangok és címek. Ismerek olyan embert, aki csak meg van keresztelve, más szentségben nem részesült, s különb keresztény, mint az a néni, aki gyermek korától fogva jár templomba, napi áldozó, rendszeresen szentségekhez járul. A szentségek a hitedet erõsítik és az Istennel való kapcsolatodat. Az ökumenizmus pont arról szól, hogy nézem valamibe a másik keresztény vallást, megpróbálok közösséget kialakítani vele. Egy csomó zsinat tárgyalta a keleti és a nyugati egyház közötti problémákat, próbálta feloldani a feszültséget, a különbözõséget. Minden vallásnak megvan a maga alapja, de egy a hit és egy az Isten. Nevezhetjük õt Istennek, Allah-nak, Jehovának, Jahvénak, Mozdulatlan Mozgatónak, Ugyanarról az 1 Istenrõl beszélünk. Aki nem hisz Istenben, annak nem tudsz hitet adni. Mindent lehet csak egy oldalról nézni, de érdemes az érem másik oldalát is megnézni. Miért gondolod, hogy a papok álszentek? Ismersz ilyet személyesen, vagy csak mások mondták neked? Világi szemmel sok mindent nem lát az ember, amit az egyházon belül jobban láthat, de nem tökéletesen. Attól, mert az almán van egy fekete pont, még lehet belül egészséges.
A kérdező hozzászólása: 20:30 Ismerek álszent papot, s nagyon is jól ismerem a katolikus hitet (tán még jobban, mint a legtöbb katolikus) mivel egyházi iskolába jártam, s szerettem volna megérteni a miérteket, ezért rengeteget tanultam egyház törit, érdeklõdtem a hitoktatóktól, olvastam a Bibliát. sajnos csalódtam benne, mert rengeteg ellentmondásba botlottam, amire sem a Biblia, sem a pap, sem a hitoktató nem tudott választ adni. Nem Istenben nem hiszek-hiszek benne a magam módján-magát a vallást nem értem, néhány tanát pedig irreálisnak tartom.
Minden vallásban találhatsz ellentmondásokat. Nem mintha az ember nem tudna egy ellentmondásmentes rendszert felépíteni, de a hit, a vallás érzelmeken alapul, és ezért is torzulhat el az érzelmesség, érzelmi viharok hatására. Te most általában a vallást, vagy a katolikus egyház létjogosultságát kérdõjelezed meg? Mert az igazság erõszakkal való terjesztését azért érzik jogosnak, mert komolyan veszik, hogy az az igaz, amit az egyház tanít. Elriaszt az erõszak? Valóban, a mai világ borzad az erõszakos hittérítéstõl. Ezért nem jó erõszakot alkalmazni. De, ha nem riasztaná el az embereket, akkor akár alkalmazhatna erõszakot is. Vannak kevésbé letisztult részek az emberek számára. Matematikát hallgattam az egyetemen; van róla egy összképem, ami akár ellentmondásos is lehet. De ez nem változtat azon, hogy a matematikában eddig még nem találtak ellentmondást. Ugyanez lehet a vallással is. A bigott katolikus.
Ha a Bibliát megfelelõen olvasod, a hittételei nem ellentmodnásosak. Ahogy a gyakorlatba átvitték õket? No igen, de a már emberi gyarlóság.
vannak ellentmondások, és sok tanítás nem elsõsorban magának, hanem inkább a Bibliával mond ellent sajnos. csiga ld pl. itt: http://www.evangeliumiprotestans.hu/index.php/romai-katoliku..

Milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki keresztszülő lehessen (római katolikus vallás szerint)? Lehet az, hogy egy gyereknek vagy csak keresztanyja vagy csak keresztapja legyen?

Legjobb válasz: Katolikus legyen, meg legyen keresztelve és nem árt, ha gyakorolja is a vallását (volt elsõáldozó, bérmálkozott), mert a keresztségben megígéri, hogy segít a gyermek vallásos nevelésében. Papja válogatja, de a legtöbb pap ezt fontos szempontnak tartja. A második kérdésre: lehet csak egy keresztszülõ is, nincs elõírva, hogy kettõ legyen, csak szokás. Ha csak egy keresztszülõ van, ebbe nem fognak belekötni.

Katolikus legyen, meg legyen keresztelve és nem árt, ha gyakorolja is a vallását (volt elsõáldozó, bérmálkozott), mert a keresztségben megígéri, hogy segít a gyermek vallásos nevelésében. Papja válogatja, de a legtöbb pap ezt fontos szempontnak tartja. A második kérdésre: lehet csak egy keresztszülõ is, nincs elõírva, hogy kettõ legyen, csak szokás. Ha csak egy keresztszülõ van, ebbe nem fognak belekötni.
Szia. A keresztszülõknek is megkereszteltnek kell lennie, illetve megbérmáltnak. Fontos, hogy vallását gyakorló ember legyen, hiszen így van értelme annak, hogy õ keresztszülõ. Neki ugyanis az a feladata, hogy segítse keresztgyermekét a hitbeli fejlõdés útján. Emellett pedig támogassa a azülõket a megkeresztelt gyermek testi-lelki nevelésében.Persze ezt ma már sokan nem tudják, és az anyagi dolgokra fektetik a hangsúlyt.Fontos, hogy a keresztszülõ szentségekhez járuljon, pl. gyónjon, szentáldozáshoz járuljon. Még egy gyakori példát leírok: ha egyházi házasságkötés után valaki elvált, és azt egyházilag nem érvénytelenítették, nem járulhat szentségekhez, tehát nem lehet keresztszülõ. Bonyolultnak hangzik ez az egész, de így van értelme.
Hát, van olyan pap is, ahol nem kell, hogy a keresztszülõ meg legyen keresztelve...:( Elég visszás dolognak tartom az ilyet. A véleményem az, hogy ha már megkeresztelünk egy gyereket, azt azért tegyük mert vallásos szellemben akarjuk felnevelni. Szerintem nagyon gáz, ha egy gyerek a keresztelõje után legközelebb az esküvõjén lát belülrõl templomot, és azt sem tudja hogy az egyház mi fán terem. Ezért szerintem is legyen megkeresztelve a keresztszülõ, és gyakorolja is a vallását.
Valóban lehet benne valami, hogy papja válogatja. Nálunk a leendõ keresztszülõnek meg kell lennie keresztelve, 16 évesnek kell legalább lennie és egyedül is lehet (akár férfi, akár nõ). Sõt, még a vérszerinti szülõk és a nagyszülõk is lehetnek a saját gyerekük ill. unokájuk kerestszülei! Ellenben templomban csak az házasodhat aki meg van keresztelve, volt elsõáldozó és bérmálkozott is!

Válaszolnátok az alábbi, római katolikus keresztség felvételével kapcsolatos kérdéseimre? Felnõttként akarom felvenni a római katolikus vallást, még nem vagyok megkeresztelve.

Ha valaki felnõttként keresztelkedik meg római katolikusnak, abban az esetben: 1) Egyszerre történik meg a keresztség felvétele és a bérmálkozás? Vagy ekkor is két, egymástól független esemény, mint amikor valakit kisgyerekként keresztelnek, majd idõsebb korában bérmálkozik? 2)Felnõtt keresztség esetén is kell keresztszülõt választani? A keresztszülõ és a bérmaszülõ lehet ugyanaz a személy? 3) Másik keresztnevet mikorra kell megválasztani? Azt én választhatom magamnak? Választhatom azt a keresztszülõm/bérmaszülõm után?

Legjobb válasz: 1, külön 2. mindenképpen kell, 3 3. megválaszthatod, lehet az õ nevük után is, csak egy szent neve legyen, a bérmálkozás napjára kell megválasztani, de elõtte azért meg kell mondani pár nappal az atyának

1, külön 2. mindenképpen kell, 3 3. megválaszthatod, lehet az õ nevük után is, csak egy szent neve legyen, a bérmálkozás napjára kell megválasztani, de elõtte azért meg kell mondani pár nappal az atyának
1. Többnyire úgy intézik, hogy ez egyszerre van. 2. Igen 3. Az a bérmálkozáshoz kell és te választod meg.

A római katolikus vallásban mennyire fontos az Ószövetség? (Kérdésem indoklása a kifejtős részben. )

Most ismerkedem a római katolikus vallással (felnőttként). Egyik ismerősöm a napokban adott nekem egy katolikus Bibliát, de annak csak Újszövetségét. Azt mondta, hogy most az a fontos(abb), mert az alapján kell élni. A pap is ezt mondta (gondolom, a papoktól hallják ezt a hívek), hogy az első az Újszövetség, az az, amit olvasni kell, ami alapján élni kell. Ezek alapján, ha fontossági sorrendet állítanánk fel,akkor: 1. Újszövetség 2. Ószövetség (NEM érdekel azok véleménye, akik a katolicizmust és a katolikus egyházat támadják. Római katolikusok hite alapján vagyok kíváncsi a válaszra.) ?

Legjobb válasz: Az Újszövetséget talán egy picit könnyebb megérteni. Itt egy online Biblia (nem katolikus): http://biblia.hit.hu/ És az is igaz, hogy keresztényként Jézus tanítása az elsõdleges számunkra. De nem igaz, hogy a katolikus egyház nem foglalkozik az Ószövetséggel. Templomban is hallottam már tanítani belõle és hittanon is. Szerintem Biblia órákon is van róla szó. A gond akkor szokott történni, amikor valaki ki akarja olvasni a könyvet és nem igazán hisz Istenben. Akkor már az elsõ oldalon kiakad pl. a teremtés miatt.

Az Újszövetséget talán egy picit könnyebb megérteni. Itt egy online Biblia (nem katolikus): http://biblia.hit.hu/ És az is igaz, hogy keresztényként Jézus tanítása az elsõdleges számunkra. De nem igaz, hogy a katolikus egyház nem foglalkozik az Ószövetséggel. Templomban is hallottam már tanítani belõle és hittanon is. Szerintem Biblia órákon is van róla szó. A gond akkor szokott történni, amikor valaki ki akarja olvasni a könyvet és nem igazán hisz Istenben. Akkor már az elsõ oldalon kiakad pl. a teremtés miatt.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a választ! Akkor, gondolom, azért kaptam csak az Újszövetséget, mert mondtam, hogy szeretnék visszatérni a keresztény valláshoz, egy eltérést követõen. Az üdvtörténet, a Kulcs pedig egyértelmûen az Újszövetségben van benne. Továbbá, az Ószövetségnek tanító, példa jellege van, de azért a sok törvényt felváltotta már Jézusban való hit és az Õ követése. Jól gondolom? (Római katolikus szempontból.)
Mai életünk szempontjából valóban mérvadóbb az Újszövetség. Viszont az Ószövetség nélkül nem érthetõ meg. Ha forgatod a Bibliádat - lábjegyzetekkel együtt, feltûnhet, hogy rengeteg Ószövetségre történõ utalás van az Újszövetségben. A pontosabb megértés érdekében érdemes ezeket kikeresni. De ennél is fontosabb, hogy az Ószövetség szövegei tele vannak Jézusra történõ utalásokkal, várakozásokkal, próféciákkal. Eleve a korleírás mutatja, mennyire szomjazták a Megváltót, hisz a rossz körülmények is erre mutattak (sok szorongatás a környezõ népektõl, belsõ zsidó viszályok stb.). Ha nem látjuk át mindezt, nem értjük meg, hogy miért is a legfontosabb próféciák betöltõje Jézus és miért is Õ az, Akire annyi száz éve vártak már. Kár, hogy sokan nem vették észre, hogy Õ az. Jézus Krisztus a kereszténység lényege, egy személy, nem egy eszme. Fontos minél inkább megismernünk Õt, s ehhez siet segítségünkre a teljes Szentírás.

Milyen buddhista elemeket vett át a római katolikus vallás?

Úgy hallottam egy csomó buddhista elemet átvett, a magát ortodoxnak nevező római katolikus vallás. Pl. a harangozás, vagy a szerzetesség. Milyen elemek vannak még? Mi ezeknek a története, történelmi háttere?

Legjobb válasz: Semmilyent. A katolikus egyház ezeket a buddhizmustól teljesen függetlenül alakította ki. A tisztítótûznek sincs semmilyen köze az önmegváltáshoz. A katolikusok szerint ugyanúgy kizárólag Krisztuson keresztül lehet üdvözülni. Most ne nyissunk vitát a Purgatórium tanáról, de az 100 %, hogy semmi köze a buddhizmushoz.

Semmilyent. A katolikus egyház ezeket a buddhizmustól teljesen függetlenül alakította ki. A tisztítótûznek sincs semmilyen köze az önmegváltáshoz. A katolikusok szerint ugyanúgy kizárólag Krisztuson keresztül lehet üdvözülni. Most ne nyissunk vitát a Purgatórium tanáról, de az 100 %, hogy semmi köze a buddhizmushoz.
Nem egy nagy dolog, de pl. a rózsafûzér hindu eredetû (ott mala). Tudom hogy az nem buddhista de azért megemlítettem.
azt se felejtsd ki, hogy mindkét vallást a homo sapiensek gyakorolják ! úgyhogy cáfolhatatlan, hogy ne függnének össze!!!! :DDDD
Másrészt mind a reinkarnáció, mind a tisztítótûz tana afelé hajtja az embereket, hogy "ráér megtérnünk a bûneinkbõl, hiszen van további esély." Ez nem egészen így van, mivel az újraszületés, majd az élet szenvedéssel teli. Ha valaki ezt komolyan veszi, akkor semmiképpen sem szeretné halogatni a megszabadulását (eltekintve most a bódhiszattváktól).

Mennyiben és miben HASONLÍT a Római katolikus vallás a hinduizmusra?

Legjobb válasz: Karma, reinkarnáció éppen elég ahhoz, hogy távol legyenek. De ettõl még a másikban is van érték. A katolikus teli van olyan rituálékkal és dogmákkal, ami a hinduizmusban nincs. És szerinte vice versa. Ennyi.

Karma, reinkarnáció éppen elég ahhoz, hogy távol legyenek. De ettõl még a másikban is van érték. A katolikus teli van olyan rituálékkal és dogmákkal, ami a hinduizmusban nincs. És szerinte vice versa. Ennyi.
Karma helyett kasztot akartam írni.
Visnu és Brahma = az Atya és a szentlélek, Siva = a Sátán, Dévaki és Vaszudéva = Mária és József, Kansza = Heródes, Krisna = Jézus.
Hasonlít, mint magyar nyelv az angolra. Az apa = father, a mama meg mother.
A kérdező hozzászólása: "Hasonlít, mint magyar nyelv az angolra. Az apa = father, a mama meg mother." Akkor ezek alapján ugyanazok, csak más nyelven/néven/köntösben!!! :)
Ha kiragadsz két részt, akkor igen.:) De ha az egészt nézed, ebben is van plusz, meg amabban is. Ami egyikben van, a másikban nincs. stb..
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat! De valami alapján csak össze lehet hasonlítani, hogy miben HASONLÍTanak és miben különböznek? Engem most a hasonlóságok érdekelnek, a "kapcsolódási pontok". Kedves Lost in the Darkness (R.I.P.)! Megkérdezhetem, hogy te melyik valláshoz/irányzathoz tartozol? Ugyanis még amikor nem is egyezik a véleményünk/meglátásunk, akkor is elgondolkodtató, amit írsz. :)
Mindkettõnek vannak hívei. Mindkettõben imádkoznak. Mindkettõnek vannak papjai.

Ez lenne a római katolikus vallás, keresztényi szeretet, hogy magyarázza ezt a vallás?

Egy nagy múltú vallásos gimnáziumba jártam. (RÓm. Kat).

Legjobb válasz: Nagyon nem jó helyen keresed a szeretetet. Jézus mondta hogy "arról tudják majd hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van közteretek." Ezek szerint máshol keresgélj.

Nagyon nem jó helyen keresed a szeretetet. Jézus mondta hogy "arról tudják majd hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van közteretek." Ezek szerint máshol keresgélj.
ma 14:39 és mit csináljon? Szaladjon végig gépfegyverrel és lõje szét õket? "A takarítónõket, karbantartókat, szakácsnõket a kedves papok alsóbbrendûnek tekintették és obszcén szavakkal illették a gyerekek elõtt." és ez mi?? Ez felb*ssza az agyad biztosan, de amikor azt mondom ne ítélkezz akkor az is. Vagy te akkor helyesled, hogy õk ítélkeztek a takarítónõk, karbantartók, szakácsnõk felett? Bizony ez visszaütött kedves 14:39-es.
21:11 Vagy nincs szövegértõ képességed... A kiközösítés, rasszizmus, fikázó, demagóg viselkedés elítélendõ , nem pedig a takarító, karbantartó és a szakácsnõ!
Kedves kérdezõ! Hadd szögezzem le, hogy elsõsorban emberekrõl beszélsz, és egy hihetetlenül félresikerült intézményrõl. Viszont ezek egyike sem adhat elég okot az eszme elítélésére. Egyszer talán majd megtanulsz különbséget tenni ezek között. Volt az iskolámban annak idején hitoktatás, természetesen az osztály elitebb részének, ezért tudom jól, mirõl beszélsz - talán mondanom sem kell, hogy éppen az oda járó társaság alázott meg a legjobban... -, és, bármennyire is nincs gyomrom ezekhez az álszent, képmutató közösségekhez, bármennyire sok hibám van nekem is, hiszem Jézus szavait.
ma 07:19 vagy neked nincsen értelmezõ képességed! A kiközösítés is egy ítélkezés más felett. Milyen jogon ítéli meg õket, hogy kiközösítette õket? Tudod az is ítélkezés, vágod? Szóval olyan eset vagy aki vizet prédikál és bort iszik vagy mondhatom azt is, hogy bagoly mondja verébnek. Na üdv!:)
Kedves Kérdezõ! Én magam is egyetértek veled azokkal kapcsolatban, amiket az iskoláról írtál. Attól, hogy ráerõltetik a diákokra a templombajárást meg a hittanórákat, az csak olaj a tûzre, hiszen attól nemhogy megszereti, hanem csak mégjobban meggyûlöli a gyerek a vallást, mivel erõltetettnek érzi. Megértem azt a sok visszásságot is amiket leírtál. Viszont! Egy idióta kretén képmutató intézmény miatt nem kellene az egész római katolikus egyházat elítélni. Ez az egyház az egész világon jelen van, több millió fõbõl áll. Nem ítélheted el néhány tucat iskolában dolgozó ember hülyesége ás hanyagsága miatt. Én az általános iskolámat utáltam. Hatalmas volt a kivételezés, számított hogy ki kinek a gyereke (falusi iskola), sok igazságtalanságot elszenvedtem ott stb., de emiatt nem fogom utálni az egész falut, csakmert a falu önkormányzata tartja fenn azt az iskolát, hogy a te sulidat az egyház...
Én csak azt tudom erre mondani, hogy attól, hogy egy felekezettel kapcsolatban ilyen nagyon negatív tapasztalataid vannak, még ne ábrándulj ki az összes vallásból! Attól, hogy életedben egyetlenegy kutyával találkoztál, és az megharapott, még lehet, hogy léteznek a világon nagyon aranyos kutyák is.
Nálunk a szószékrõl mondták meg a híveknek legutóbb, kire kell szavazni a választásokkor. És az ilyen papa oktatná a gyerekeinket.
Szerintem, nyugodtan ábrándulj ki a vallásból! Ugyanígy látom, ahogy Te. Képmutató emberek erõsítik meg egymást a baromságaikban, nagyoknak érzik magukat a közösség miatt.(Persze, ez az adott vallás népességétõl is függ) A vallás, sosem egy a kereszténységgel. Az egyik külsõségeken alapszik, törvénykezik, és útmutatókat állít, esetleg megfélemlít. Ergo félelembõl vallják azt, amit vallanak, hogy ne égjenek máglyán, menjenek a pokolra, stb... Ezzel szemben a keresztények igyekszenek nem megítélni az embertársaikat, mert tudják, mindenkiben van hiba. Nem azért hisznek, mert hinniük kell. Nem neveltetés miatt, sem pedig félelembõl. Hanem hisznek a szeretetben, mert megérintette Õket, ott legbelül és megérezték, hogy Õk e nélkül ezentúl már 'nem tudnak lélegezni'. (Szerintem nem kell haragudnunk és felháborodnunk az egyházak miatt, ...én személy szerint sajnálom Õket. Ugyanúgy emberek, szintén törekednek, csak rossz helyen, rosszul kopogtatnak) 21N
mindenki magáért felel. Persze, a betörõ VISELKEDÉSÉT elítéled, de ez téged nem mentesít az alól, hogy te helyesen cselekedjél.
"Soha annyi kiközösítésrõl, pellengérre állításról, megalázásról nem hallottam, mint onnan." mit állítottak pellengérre? a rossz viselkedést? a kis csúnyák... vagy mást?
Sajnos ilyen az egyház a mai napig ezen nincs mit meglepõdni
Szia! Sajnos ez nem egyedi eset. Nálunk is van egyházi iskola (általános és gimnázium). Soha annyi kiközösítésrõl, pellengérre állításról, megalázásról nem hallottam, mint onnan. Régen jó hírük volt az egyházi iskoláknak, sajnos ma már csak a hír van meg. Manapság a megbecsülést, szeretetet - szerintem - csak egy-egy pedagógustól lehet megkapni, iskola esetében max. a kis falusi közösségekben lévõkben. Ha érdekel, olvasd el a Krisztus helytartói - A pápaság árnyoldala címû könyvet, abból azt láthatod, hogy a képmutatás például mindig is része volt a katolikus egyháznak (most is az, nem is kicsit). A legkomolyabban mondom, hogy tisztelet a kivételnek.
A keresztény egyház soha nem a szeretetrõl szólt, hanem az emberi lelkek fölötti hatalom gyakorlásáról és a pénzrõl szólt(szól).
Ezek a "világi" vallások nem a Bibliát tanítják.Ezért adok én bizonyos dolgokban igazat a Jehovistáknak és még õket tartom talán legnormálisabbaknak, ha már vallásról van szó. Ez nem vallási iskola volt, hanem mocskos rabló banda és olyan tanítványokat kaptak, amilyet érdemeltek. A vallással az a baj, hogy jól félrelehet magyarázni az ostobáknak.És ezzel még jól is keresnek egyesek.De errõl nem Isten és nem is a Biblia tehet.
Kezdjük ott hogy Sátán használja fel a hamis vallást a hatalma gyakorlására. Viszont ha keresel akkor találsz majd egy olyan csoportot vagy vallást ahol a szeretet uralja a légkört. Sok sikert.
Egyébként hozzátenném, lányom is egyházi suliba jár.Elég laza suli, viszont aki akar, az tud jól tanulni és családias a hangulat, még rasszizmus sincs jelen, pedig van pár kisebbségi is köztük.Mondjuk, az igaz, hogy fura mód itt a hittantanár az egyik leg idiótább és vannak politikát érintõ megjegyzései, megalázó megjegyzései bizonyos társadalmi rétegekre, de ezt leszámítva jó iskola.És nem kell fizetni, csupán év elején 4000Ft, de ebben a diákoknak való "cuccok" vannak benne.Pl, diákigazolvány és hasonlók.
Ne a vallást gyülöld meg, mert mások nem úgy cselekednek ahogy te elvárnád. Ha egy pap végig kefélné az összes k*rvát a környéken ahoz neked semmi közöd. Ne ítélkezz ahogy a Biblia is írja. Neked semmi közöd ahoz, hogy ki milyen barom vagy álszent. Te járd a saját utad és kövesd a Biblia szavait, ha hiszel benne. A lényeg ne ítélkezz más felett.
Ez a ne ítélkezz mások fölött kijelentés engem azért mindíg elgondolkoztat.... Akkor inkább dugja az ember a homokba a fejét, míg azok például fertõt csinálnak a suliból?Vagy nyugodtan törjön be a rabló, nem ítélem el, majd Isten megítéli, bûnös-e?
Úgy látszik, ez nem csak az én volt iskolámra jellemzõ. Szinte szóról szóra ezt tapasztaltam, elõször azt hittem, te is oda jártál, ahova én, de pár dolog eltért, pl. nálunk apácák nem voltak. De a rasszizmus, politizálás (természetesen végtelenül egyoldalú módon) ugyanígy megvolt, mint ahogy nálunk is az iskola technikai dolgozóinak a lenézése is. Azt viszont el kell ismernem, hogy nálunk felkészült tanárok voltak, más kérdés, hogy milyen volt a diákokhoz való hozzáállás egynémely tanár részérõl. Sajnálatos, hogy ez az elmúlt tíz évben semmit sem változott.
Nekem már kellett csalódnom igazán jó spanokban, akiket ez a pápista nézett tett önzõvé és rideggé. Borzasztó, milyen önáltató nézeteket tudnak vallani: nekik kb. mindent szabad, mert õk "jók", mert "hiszik" az egész hóbelevancot! De egy olyan pillanatban, amikor empátia kéne...hát nem rájuk kell számítani. Felsõbbrendûségi tudat (bár nincs tapasztalható oka) és lenézés, ami talán mindig is megvolt, csak erõs állapotban nem tudott zavarni. Nekem ez volt a tapasztalatom. Várom hogy tisztelhessem a kivételt! Nagyon szeretném már.

Lehetek 16 éves koromban keresztanya a római katolikus vallás szerint, vagy csak 18 felett lehetséges ez?

Legjobb válasz: van bérmálás a római katolikusoknál is!! egyébként egyik rokonom nem bérmált még de 17 évesen lett keresztanyuka.

Bármikor lehetsz keresztanya, a barátnõm lánya 10 éves volt, amikor keresztszülõ lett ( nem, nem roma ). Bár szerintem a keresztség meg az elsõáldozás alap. Bérmálkozás pedig igenis van a római katolikusoknál.
A keresztszülõségnek csak a megkeresztelkedés a feltétele. Ehhez kérik a keresztlevelet.
Elsõ vagyok! Van bérmálás a katolikusoknál, az a harmadik szentség amit megkap egy ember: keresztség, elsõáldozás és bérmlás. A bérmálás feltétel, de el lehet tekinteni tõle, mint írtam.
14 évesen lettem keresztanya Római Katolikusként. Tudtommal nincs korhoz kötve. Ha ahoz lenne én sem lennék az.
van bérmálás a római katolikusoknál is!! egyébként egyik rokonom nem bérmált még de 17 évesen lett keresztanyuka.
Bérmálás CSAK a római katolikusoknál van, a protestánsoknál konfirmálás van. Ha meg vagy keresztelve, akkor lehetsz keresztanya. A bérmálás nem feltétel.
Az egyház törvényei szerint, akkor lehetsz keresztszülõ, ha meg voltál bérmálva. DE mint mindenhol, vannak kiskapúk. Ha a keresztapa nagykorú és volt bérmálkozó, akkor neked nem kell feltétlenül, a pappal kell egyeztetnetek.
H cigány vagy akkor akár 10 ávessen is..
* évesen
A római katolikusoknál nincs bérmálás...
Keresztanyám 13 éves volt mikor megkereszteltek engem.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat:)

Mi a kulonbseg a baptista es a romai katolikus vallas kozott?

Legjobb válasz: Mint a paradicsom és a paprika. Persze mindkettõ növény.

Mint a paradicsom és a paprika. Persze mindkettõ növény.
A római katolikusoknál nagy szerepet kap a szenthagyomány, ami sok ponton ellentmondásban áll a Bibliával. A baptisták igekeznek mindenben a Bibliát követni, náluk nincs semmi féle szenthagyomány, amit a Biblia fölé emelnének. Mi érdekel pontosan?
A katolicizmus nagyon jó, ha öregasszony vagy. A hagyományokhoz ragaszkodnak. A gyónás náluk nem csak a bûnbocsánat, hanem el kell mondani a miatyánkot 136-szor, ami olyan mintha az apukádtól 136-szor kérdeznéd meg hogy megbocsát-e. Az hogy pap vagy apáca nem házasodhat hülyeség, a protestáns ifivezetõm 20 éves házas, és nagyon jó munkát végzett a fiataloknál, helyre tériti õket, ha Isten ajándéka a házasság és a szex akkor azt ne utasítsuk el! Az zavaró hogy a dicsõítés nem szabad, szinte csak mormolás, a latin mondatokat még a papok is alig értették régen, mindezt egy ijesztõ templomban, ha engem kérdezel én nem hozzájuk járnék.
A kérdező hozzászólása: Mindket vallasban "bunnek" szamit a hazassag elotti nemi elet? Romai katolikus baratnom keresztet hord a nyakaban, vallasosnak tartja magat, de havonta valtogatja partnereit. Mig baptista baratnom nem hord keresztet, nem mutatja az egesz vilagnak, hogy vallasos, de megsem el nemi eletet, es hazassagig nem is tervezi.
Nem egyedi eset.Mindenki hordja a rózsafüzért, de azt se tudják hogy halt meg Jézus. Ezek nem vallások, hanem feletkezetek, a kereszténység szerint bûn. A szex Isten ajándéka, hogy 2 test eggyé legyen, a férfi és nõ akit eggyé rendelt az Úr. Ma rengeteg kapcsolat szinte csak a szexrõl szól.
Kereszténynek csak azt mondhatjuk aki megtartja a parancsolatokat és a legfõbb parancs szerint szeretetét tettekben is kimutatja!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!