Találatok a következő kifejezésre: Pénz miatt mindig, ez tönkre (1 db)

Pénz miatt vitázunk mindig, ez tönkre teheti a házasságunkat?

6 éve vagyunk együtt a férjemmel. A kapcsolat ideáli, minden rendben, kivéve egyet. A pénzt.

Legjobb válasz: Jajj de drága vagy, köszönöm a választ,teljes mértékben igazad van. :))) Igen, örülök hogy Õ van nekem, vagyunk egymásnak, és hálát adok az égnek hogy nem kell a szülõkkel élni, vagy albérletben. Azt szokta a párom mondani, hogy amig van hol lefeküdnünk, és másnak felébrednünk és nem éhezünk, addig nem vagyunk szegények. A baj az, hogy mindig csak hajt, hajt, hajt, álmai és tervei vannak, amit mindig egy elõre nem számított csekk,biztosítás, hirtelen dolgok keresztbehúznak. Rengeteg terve van, álmai (egy motor), és mindig azon agyal hogy hogy lehetne megvalósítani. Ez mind persze pozitív dolog. Sokszor mondom neki, hogy menjen el õ bevásárolni, és nem kérdezi meg többször hova lett a pénz. Nincs nagy igényem, nem vagyok az a tipikus nõcis nõ(mert persze a fodrász,szoli,körmös,csini rucik egy rakák pénzt elvisznek). Kicsit vágyom erre is, de tudom hogy másként nem léphetünk elõre. A baj ott van, hogy sokszor mondja hogy úgy érzi õ már ennél többet nem bír,célozván arra, hogy már megint akarok valamit venni. Én meg úgy érzem mintha csak én lennék kettõnk közül a pénzelnyelõ feneketlen kút, pedig meg sem látszik egy nagyobb bevásárlás után hogy vettem volna valamit.

A kérdező hozzászólása: Jajj de drága vagy, köszönöm a választ, teljes mértékben igazad van. :) )) Igen, örülök hogy Õ van nekem, vagyunk egymásnak, és hálát adok az égnek hogy nem kell a szülõkkel élni, vagy albérletben. Azt szokta a párom mondani, hogy amig van hol lefeküdnünk, és másnak felébrednünk és nem éhezünk, addig nem vagyunk szegények. A baj az, hogy mindig csak hajt, hajt, hajt, álmai és tervei vannak, amit mindig egy elõre nem számított csekk, biztosítás, hirtelen dolgok keresztbehúznak. Rengeteg terve van, álmai (egy motor), és mindig azon agyal hogy hogy lehetne megvalósítani. Ez mind persze pozitív dolog. Sokszor mondom neki, hogy menjen el õ bevásárolni, és nem kérdezi meg többször hova lett a pénz. Nincs nagy igényem, nem vagyok az a tipikus nõcis nõ(mert persze a fodrász, szoli, körmös, csini rucik egy rakák pénzt elvisznek). Kicsit vágyom erre is, de tudom hogy másként nem léphetünk elõre. A baj ott van, hogy sokszor mondja hogy úgy érzi õ már ennél többet nem bír, célozván arra, hogy már megint akarok valamit venni. Én meg úgy érzem mintha csak én lennék kettõnk közül a pénzelnyelõ feneketlen kút, pedig meg sem látszik egy nagyobb bevásárlás után hogy vettem volna valamit.
Nekem úgy telt a gyerekkorom, hogy hallottam anyámék piti dolgokon vitatkoznak! Legtöbbször nálunk is a pénz volt a kiinduló alap, aztán jött minden más is. El is váltak! Közben mindig bizonygatták nektek fiam már sokkal jobb lesz! Aztán felnõttem, lettek gyerekeim, építkeztünk a párommal, és nálunk is minden nap szóba kerül a pénz. Ö mindig mondja mi kellene (gyereknek ruha, cipõ, házon mindenféle javítások, nyaralás, stb...) én meg azt válaszolom, hogy nincs több, ennyi van! Ha néha összekapunk, az se tart sokáig! A mottó: nem szabad úgy lefeküdni este, hogy haragban vagyunk! Elõbb mindent tisztázni kell! Aztán jön néhány munka, és megint tellik erre-arra! Nálunk, mivel a párom GYES-en van nekem havonta 100 000 Ft-ot kell pluszban kitermelnem a fizetésemen felül, hogy ne omoljon össze a családi költségvetés! A nyaralásra már le van foglalva a szálás, és már a szabit is beírtam, de még ne tudom mibõl megyünk el!
Szia! Szerintem az elottem levo hozza szolo nagyon jo latja a dolgokat!! Az en esetemet is felhozta peldanak, hogy az anyosekkal egyutt kell lakni......, de terjunk a te problemadra probaljatok a paroddal ne csak a penzrol es az almaitokrol beszelni mikor hazza ertek, hanem termeszetes dolgokrol, mint peldaul hogy telt a napja stb. Ha megis a penz kerulne szoba akor ne agyalj sokaig rajta, hanem ahogy az elottem szolo tanacsolta oleld at a ferjed es mond hogy majd megoldjatok ahogy sok mindent megoldottatok es majd idovel ezt is megoldjatok!!! Mert az Ido nagy Ur !!
Sajnos az, hogy nem vagyunk soha elegedettek egy nagyon rosz emberi tulajdonsag mindig tobbet, szebbet, jobbat akarunk es nem ertekeljuk azt amink van! De nagyon rosszul esne, ha elvesztenenk. Szerintem a ferjed az aki elegedetlen, persze ahogy olvastam a kommentedet neked is vannak vagyaid de te tudod kordaban tartani oket. En azt tanacsolom neked, ha megint a penz felett veszekedtek vagy meg mielott kitorne a vitta mond meg a ferjednek, hogy a mercet egy kicsit tegye lennebb es amikor azt az alacsonyabb szintett elertetek akkor tuzetek magatok ele megint egy kis celt. Mert egybol nem lehet a csucsra jutni, hanem sok lepcsofokon felkell kapaszkodni amig eleritek es mikor felertetek az egyik fokra akkor tudjatok annak orulni es ne rokton a kovetkezore hajtani, hanem elvezni a sikert. A cel eloszor legyen a nyilaszarao es miutan sikerult kicserelni tudjatok orulni neki es kis ido mulva kezdjetek a furdoszobara koncentralni de csak mertekkel!!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mennyi pénzből tudtok megélni?

Mennyit keresel te, mennyit a párod? Melyik megyében? Mi a munkátok?

10

Hogyan gondolhatta ezt a volt férjem? Tőle kellett volna engedélyt kérnem, hogy újból megházasodhassak és gyereket szülhessek?

4 éve váltuk el, 2 gyermekünk van. Én 2,5 éve megismertem a páromat, akivel 1 hónapja össze is házasodtunk. 18 hetes vagyok a közös babánkkal.
Az apjuk a gyerekekkel havonta egyszer találkozik, de csak így nyaranta viszi el őket 1-2 hétre a szüleihez nyaralni. Most is nála vannak. Tegnap este üvöltve hívott fel, hogy milyen nő és milyen anya vagyok, hogy ilyen könnyen túlléptem az eddigi életemen, nekem nem a gyerekszülés és az enyelgés lenne a feladatom, hanem a már meglévő gyermekeim felnevelése és külön kikérte magának, hogy vele nem beszéltem meg a távlati terveimet.
Nagyon ledöbbentem. Még akkor sem beszélt így velem, mikor a válás miatt amúgy is puskaporos volt közöttünk a hangulat. Mi a fene lelte?

4

Nagyon megbántottam a páromat, hogy tudnám jóvá tenni?

A lényeg annyi, hogy meggyanúsítottam, hogy megcsal, de tényleg minden arra utalt, és miután nagyon elzárkózott, támadós volt és nem volt hajlandó megbeszélni a dolgokat, még inkább azt hittem, hogy megtette és össze-vissza nyomozgattam. Eltelt pár rémes nap és egy összeveszésnél elmondta, hogy végülis mi hogy volt, és így viszont tök hihető a sztori, hogy végre tisztáztuk. Most nagyon meg van bántva, csúnyán viselkedtem vele és csúnyákat mondtam. Pár napja megbeszéltük, hogy szakítunk, mert szerinte ha nem bízom benne, akkor nincs értelme az egésznek. Aztán persze mégis maradtam, megbeszéltük, hogy próbálunk változtatni mindketten a problémáinkon. Azóta egy hangos szó nem volt, most tökjól megvagyunk, és meg is teszi minden nap amire megkértem, de hiába próbálok mindennel a kedvében járni, olyan kis szomorúnak látom, hogy megszakad a szívem. (mondjuk most speciel beteg is) Nagyon szeretjük egymást és nem szeretném elveszíteni! Kérlek segítsetek, hogy mivel tudnám felvidítani és meggyőzni arról, hogy tudok még bízni benne, akármennyire is szerencsétlenül jött ki a dolog!

12

Miért panaszkodnak annyian? Nők és férfiak

Ahogy így olvasgatom a kérdéseket sokszor elhangzik h nincs normális pasi vagy ellenkező esetben nő. Bármennyire is nem akarok általánosítani de van benne vmi. Persze kivételek vannak csak őket nehéz megtalálni. Vmi pedig változott de nagyon és nem jó irányba. sokaktól hallani h h már régóta 1ül vannak több randin is túl vannak de nem sikerül,pedig semmi gond nincs velük. Most tényleg ekkora lenne az elvárás vagy ilyen magyar hozzállás? Én is már egy ideje singli vok pedig nincsenek is túl nagy elvrásaim, a pénz például egyáltalán nem foglalkoztat mégis azt látom h a férfiak nagy része nem veszi ezt komolyan a nőknek kell nagyobbat lépnie és többet kell ezen dolgozni. Sokszór más esélyt sem látok egy komoly kapcsolatra. Pedig tudom ez nem igaz de elszomorító ahelyzet. Gondolom sokan átélik ezt.

7

Miért változott meg ennyire a gyereknevelés?

Manapság azt látom, hogy a gyerekek többsége nincs rendesen megnevelve. Mindent ráhagynak a szülei, elkényeztetik őket, nem foglalkoznak velük eleget.
Az őseim azt mondták, hogy a szocializmus idején jól működött a nevelés. Én is abban az időben születtem, és úgy lettem felnevelve, hogy ismertem az élet szabályait. Az iskolatársaim is ilyen nevelésben részesültek.

Ma már nem így van. Vajon miért változott meg? Mert a rendszerváltás után hirtelen szabadnak kezdték érezni magukat és úgy gondolják, hogy úgy nevelik fel a gyereküket, ahogy ők akarják? Ha sok a munkájuk vagy nincs türelmük hozzá, akkor minek vállaltak gyereket? És egyesek miért hiszik azt, hogy amíg kicsi a gyerek, neki mindent szabad?

Volt iskolatársaim közül 14-nek van már gyereke. Köztük a barátnőmnek is. Ugyanolyan nevelésben részesültek, mint annak idején az ő szülei. Sőt, a volt iskolatársaim az osztálytalálkozón megemlítették, hogy manapság nagyon sok a neveletlen gyerek. Egyikük mesélte, hogy az egyik oviba íratta a lányát, de ott a gyerekek többsége fegyelmezetlen volt, a lánya ezért nem akarta oviba menni. Úgyhogy másik oviba vitte, ahol jól érezte magát, mert rendesen és békében játszhatott a társaival.
A barátnőm mesélte, hogy a férjével a buszmegállóban várakozott, a kisfiuk a babakocsiban üldögélt. A várakozók közül volt egy kisgyerekes anyuka is. A gyerek nagyon unatkozhatott, mert a busz nem jött. Elkezdett futkározni, majd szórakozásból belerúgott az fiú hátitáskájába, aki "Hé!" felkiáltással állt fel és vette fel a táskáját a földről. A gyerek odaszaladt a babakocsihoz és abba is belerúgott (a kerekébe). A barátnőm férje rászólt, hogy ezt nem szabad. A gyerek meg úgy bámult rá, mint aki nem érti, mit mond. A barátnőm elmondta neki, hogy nem szabad rugdosni, mert az nem szép dolog. Kérjen bocsánatot, de a hátitáskás fiútól is. De a gyerek továbbra is úgy bámult rájuk, mintha UFO-k lennének. És megint belerúgott a babakocsi kerekébe, a barátnőm nagyon mérges lett, és rászólt, hogy ezt hagyja abba! A gyerek megijedt és az anyjához rohant; az meg a barátnőmnek esett, hogy mit képzel magáról?! Az ő gyereke és azt csinál, amit akar! Nem korlátozza semmiben, amíg gyerek, mert a gyerekeknek ez a dolguk, és, hogy majd kinövi. Erre a férj megkérdezte a gyereket, hogy szeret rugdosni, igaz? Õ meg bólintott. "Akkor miért nem az anyukád bevásárlószatyrát rugdosod?" :D
A gyerek bele is rúgott abba, az meg pipa lett rá "vigyázz, tojás van benne!"
A férj kérdezte, hogy most miért korlátozza? Nem ezt akarta elérni? :D
Az anyuka meg is sértődött, és végre leállította a gyereket. De előtte a hátitáskás fiú megkérdezte tőle, hogy a kedves nő megengedi, hogy a táskájával fejbe vágja a gyereket, mert őt sem korlátozták?
És pont akkor jött meg a busz, ők meg a busz utolsó ajtajánál szálltak fel. A fiú felajánlotta a barátnőméknek, hogy hálából hadd segítsen a babakocsit a buszra tenni :)

11

Bevállalnátok így egy babát? Hogy döntenétek a helyemben?

Sziasztok!

A párommal 2 éve vagyunk együtt, ebből 1 éve együtt is élünk. Én 23 éves vagyok, ő 30. Nagyon jól megvagyunk, eljegyzést és esküvőt is tervezzük, valamint beszélgettünk már a gyermekvállalásról is. Az eredeti terv az volt, hogy jövőre eljegyzés, rá 1 évre esküvő, rá 1 évre baba, de a baba úgy döntött, előbb jönne. :) Terhes vagyok, bár még a korai szakaszban járok.
Örülünk neki, de nagyon elgondolkodtam, hogy meg tudnánk-e adni neki mindent, ugyanis pár hónapja kezdtem el dolgozni, az egyetemet pedig most fogom befejezni. A munkában töltött évek miatt, ha jól tudom a minimális támogatást kapnám, ugynis nincs meg az átlag 2 évem. A párom viszonylag jól keres (150 000 ft-ot), félretett pénzünk is van, a lakás is a páromé, hitel, minden nélkül, autó is van, így azért mégsem a "semmire" szülnék. De azért mégis aggaszt, hogy így szinte csak a párom fizetése lenne, plusz a tizen-huszon ezer forint amit én kapnék. A félretett pénzünk szerintem elmenne a gyerekszoba berendezésére, babaholmikra. A párom nagyon jó apa lenne, látom ahogyan a terhes ismerőseinktől érdeklődik a várandósságról (mielőtt még terhes lettem volna, előtte is), a babákról, a baba ellátásáról, és a nevelésről is. Õ azt mondta, hogy vállaljuk be, ha kell túlórázik, hogy mindenünk meglegyen.
Engem mégis aggaszt, hogy nem minden támogatást kapnék meg (anyagilag), a munkában eltöltött éveim hiányában.
Ti mit gondoltok? Szerintetek nyugodt szívvel "belevághatunk"? Érdekelne, hogy akiknek van már gyermeke, milyen körülmények között vállaltatok babát, milyen lehetőségeitek voltak?

Köszönöm, hogy végigolvastátok, és leírjátok a véleményeteket!

34

A párom szülei az utcára kerülnek. Mi nem tudjuk őket segíteni és befogadni sem. Milyen lehetőségük maradt?

Egy szociális otthonban éltek az utóbbi 2 évben, de nem megfelő viseledésük miatt kitették őket. Az otthonból küldtek egy értesítést, hogy a hónap végével ki kell költözniük.

13

Feleségek ti hogy próbáltok tevveni a férjeteknek miket tesztek ennek érdekében és értékeli e?

20

Hogyan szerezzük vissza a 3 biciklit?

Szóval 22 éves vagyok és még az anyámnál lakom, 2 hónapra áthoztam ide a barátnőmet, de beleadtunk a rezsibe havi 30 ezret.

Egy hétvégén nem voltunk itthon, anyám pedig 2 sportbiciklit és egy félkész országútit 150 ezer forint értékben eltűntetett. Közölte, hogy fizessünk neki 45 ezer forintot, mert ennyi hátraléka van, különben nem látjuk őket viszont.

Én már sokmindent láttam az anyámtól, de lopni sosem lopott el tőlem semmit, és nem is zsarolt a saját cuccaimmal, annyira kiakadtunk, hogy feljelentést tettünk a rendőrségen, nem anyám ellen, hanem egyszerűen csak köröztetjük a bicikliket hátha eladta őket.

A probléma az, hogy időskori elbutulásban szenved és mostanában sokan próbálnak túljárni az eszén, lehet, hogy valamelyik leleményes ismerőse beszélte a fejébe, hogy ez jó ötlet és ő vitte el a bicikliket. (állítólag valami ismerősénél van)

Kinyomozni nem tudjuk hol vannak, ráadásul ha nagyon erőltetem a témát, még el is lehetetleníti az itthoni életet (pokollá tudja tenni)

Max annyit tudnék, hogy elveszem a laptopját, amíg nem kapjuk vissza a biciklit, de olyan patáliát csapna, hogy nem érné meg az egész, max ha elköltöznék, ami most nem lehetséges egyenlőre. Később igen, de jelenleg még nem működik a dolog....

Mit tegyek? Fizessek neki? A semmiért? Mire föl? Beleadtunk a rezsibe, arról nem tehetek, hogy neki tartozásai vannak mert nem dolgozik és nem tudja miből fenntartani magát...

26

Mi lehet ennek az oka, hogy egyre több a panaszkodó anyuka, aki szabadidőt, szórakozást követel magának?

Mostanában elég sokszor olvasom azt,hogy az anyukák arról panaszkodnak,hogy kevés a szabadidejük a gyerekvállalás miatt,nem jut idő szórakozásra....stb
illetve a párjuk nem gondoskodik a gyerekről,csak az ő vállukat nyomja az egész......

1.Szerintem sokan vannak úgy vele,hogy már-már görcsösen gyereket szeretnének,az lényegtelen,hogy a párjuk nem úgy gondolkodik mint ők,illetve nem annyira akarják,csak rábólintanak (sok ilyen ismerősöm van),most az ilyentől,akin látszik hogy nem az a minta apuka típus,mit várnak?Nekem konkrétan van egy olyan nő ismerősöm,aki egy alkesznak szült gyereket,az el akarta vele vetetni,mégsem ment bele,most meg sír hogy apuci megpattant.....
Ismerek olyan párokat,ahol mindkét fél akarta a gyermekvállalást,érdekes,ott nem tapasztalok ennyi konfliktust......

2. Ki mondta hogy a gyermekvállalás fenékig tejfel?
Ezek a nők mit gondolnak?
Hogy ez az egész,olyan,mint mikor veszek egy aranyhörcsögöt,dobok be neki egy kis kaját,ami napokig elég,én meg elmegyek nyaralni a balcsira.....?
Szerintem (lehet kritizálni,de min tudjuk h van ilyen,nem is kevés))sokszor azzal van a gond sokszor olyan nők döntenek a gyermekvállalás mellett,akik gyakorlatilag szinte alkalmatlanok rá......

26

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!