Találatok a következő kifejezésre: Olyan létezik valaki együtt (4 db)

Olyan létezik hogy valaki együtt él valakivel és nem tudja eldönteni érez-e iránta valamit?

Valamint lehet utána szerlemes beleém?Ha elötte másba volt,amig együtt voltunk.Azelött megint belém.Ezt nem értem?Vagy nemtudja kit szeret?

Legjobb válasz: Ha együtt éltek szerintem beléd fog szeretni mert többet vagy vele és midig ott vagy mellette.Tudsz minden szokásáról minden lépésérõl így könnyen szerelembe eshet

Ha együtt éltek szerintem beléd fog szeretni mert többet vagy vele és midig ott vagy mellette.Tudsz minden szokásáról minden lépésérõl így könnyen szerelembe eshet
Hülyeség sztem! A párom 7 évig élt együtt egy nõvel, akitõl gyereke is született mégse volt belé szerelmes. Nyílván szerette, különben nem lett volna vele, de nem volt szerelmes. Úgyh ez nem attól függ, hogy együtt éltek e.

Szerintetek létezik olyan h valakivel örökre együtt maradunk ha most csak szex kapcsolat van?

lassan 3éve vagyok szimpla szex kapcsolatban egy pasival de kicsivel mégis többet érzünk ennél.. volt egy 2honapos megszakítás de nem bírtuk egymás nélkül.. másokkal nem is kavarunk semmi mondta is h rosszul esne neki.. viszont én sem tudom miért nem alkotunk egy párt:) a kérdés az h létezik h örökre együtt leszünk igy vagy akár pártként szerintetek? mert én el sem tudom képzelni az életet nélküle..

Legjobb válasz: ilyen kapcsolatban mint a tiétek: nem.

ilyen kapcsolatban mint a tiétek: nem.
Legritkább esetben. De miért nem tesztek egy próbát? Nem megbeszélésre gondolok. Hanem egyéb programokra eljárni, koncert, kiállítás, kirándulás, nyaralás stb. Az megmutatná ezt a dolgot. Hogy fogja-e a kezed olyan helyen ahol más is van, akar-e veled lenni nem csak szex miatt.

Létezik olyan, hogy valaki 1 év együtt járás után esik szerelembe a párjába?

Páromról van szó. Amikor találkoztunk részemről szerelem volt első látásra, még soha nem éreztem ilyet. Összejöttünk, nem hitegetett elmondta hogy ő hatalmasat csalódott a szerelembe és soha többet nem akar szerelmet érezni senki iránt, gyakorlatilag csak szexkapcsolat volt köztünk. Nem törődött velem, nem voltam fontos neki. Én eközben folyamatosan kezdem kiábrándulni és feladni a reményt, hogy valaha is úgy fog szeretni, ahogy én őt. Majd fokozatosan rájöttem arra, hogy ami köztünk van az nekem kevés és többre vágyok ennél.Õ eközben pedig egyre jobban kezdett ragaszkodni hozzám, kezdem érezni hogy egyre fontosabb vagyok számára és kezd belém szeretni. De nekem az sem volt elég. Õrült szerelemre vágytam, hogy a páromnak én legyek a legfontosabb, boldog akartam lenni. Elhatároztam hogy szakítok párommal. Õ erre teljesen kikészült, hogy már pont kezdett megnyílni nekem. Már nem tudja elképzelni az életét nélkülem. Nem akarta de teljesen belém szeretett. Kibékültünk azóta olyan a kapcsolatunk mint amilyennek mindig is kellett volna lennie, érzem hogy szeret, boldognak kellene lennem de eközben folyamatosan azon agyalok hogy mi van ha ez csak azért van mert nem akart elveszíteni és mi lesz ha egyszer csak újra kitalálja, hogy ő mégsem akar szerelmet. Nem tudom elfelejteni a sérelmeimet amiket mellette éltem át. (Saját hibámból mert mindig is korrekt volt velem) Szerintetek tényleg szerethet? Vagy csak megijedt, hogy elhagyom?

Legjobb válasz: Minden csoda három napig tart. Úgyhogy ha 1 hónap után is ugyanígy viselkedik veled, akkor tényleg szeret.

Minden csoda három napig tart. Úgyhogy ha 1 hónap után is ugyanígy viselkedik veled, akkor tényleg szeret.
A kérdező hozzászólása: Már eltelt 1 hónap! :)
tényleg szerethet. én már láttam ilyet. egy ismerõsöm 35-36 évesen elvált. messze nem volt még túl a feleségén, amikor "felszedett" egy lányt. tényleg kicsit felszedõs volt, a lánynak nagyon tetszett, buli közben, közös barátokkal sokat ittak és egymás ágyában kötöttek ki. a srác mindig a feleségérõl beszélt, látszott neki, h még szereti, nem tudja lezárni, a lányt nem szidta, tudta, h nem is volna miért, ugyanakkor elmondta h idegesít a ragaszkodása és nem tudja viszonozni, nem szereti, csak búfelejtõnek kell, de néha még annak is terhes. aztán eltelt másfél-két év (nem tudom, a lány hogyan bírta ennyi ideig) és a srác visszapörgette az eseményeket, mint egy mozifilmet. rájött, h ez az a nõ, akire mindig számíthat, aki mindig mellette áll, aki önzetlenül szereti és szép lassan elkezdte értékelni és beleszeretett õ is. ezután már szuperlatívuszokban beszélt róla nekem és soha többé nem hozta fel a feleségét. tényleg, láthatóan beleszeretett a nõbe, akivel már jó ideje együtt élt. nem sokkal ezután össze is házasodtak. szerintem szeret téged, nem csak megijedt. és már nem fog visszatáncolni. a nehéz az ebben, h muszáj valahogy hátrahagynod a sérelmeidet és tiszta lappal belevágni a közös jövõbe
Igen lehet simán!
1 hónap után már bõven hihetsz neki!
Bizony, lehet ilyen, valójában ez a legfontosabb egy kapcsolatban. A hirtelen fellángoló szerelem csak akkor lesz tartós és erõs, ha a heves érzelmek egy idõ múlva képesek átalakulni szeretetté. A szeretet sokkal erõsebb a szerelemnél. Láttál-e már olyan idõs házaspárt, akik kitartanak életük végéig, és képesek még mindig szeretetteljesen törõdni a másikkal? Igaz, sajnos ma már ez egyre ritkább, de még mindig létezik ilyen. A szerelem olyan tulajdonságok összessége, amibõl sok nem is létezik. Javarészt fantázia, nem valódi emberi értékekbõl, hanem a szeretett ember jó tulajdonságainak felnagyításából, vagy hozzáképzelésébõl áll. a szeretet pedig a másik megismerésén, elfogadásán, megértésén áll meg, nem néz a rosszra, megbocsát, megért, türelmes. A szerelem mindig elmúlik, de ami a helyébe jön, az akár sokkal jobb lehet nála. Tartsd meg a srácot, és nézz a jó tulajdonságaira, hogy lassan te is újra bele tudj szeretni szeretettel, de már ne heveskedj.
Én ugyanígy voltam. Nekem az elsõ perctõl egyértelmû volt, hogy hosszú távra tervezek vele. Õ csak egy év múlva mondta azt, hogy kezd szerelmes lenni belém. De mindenben ilyen sokáig gondolkodik. Már kezdem megszokni, így 5 év után. Az az egy vigasztal, hogy ha mindenen ennyit gondolkodik, akkor nem nagyon fog megcsalni, mert mire rászánja magát, a nõ már régen továbbállt. :)
Én is így voltam. 18 éves korom óta 8 és fél éve vagyok együtt a barátnõmmel. Odáig voltam érte, mikor megismertem, de amikor összejöttünk, olyan "jó" volt, semmi több. Aztán ahogy telt az idõ, egyre jobban kezdtem belehabarodni. Jellemzõen a nõk a kapcsolat elején vakon szerelmesek, ami apránként elkopogat az évek során. A férfiaknál az igazán erõs érzelem évek alatt alakul ki (olykor-olykor a nõknél eddigre múlik el :S).
Mintha én írtam volna... A párommal válása után ismerkedtünk meg, 1 év úgy telt el, hogy én nagyon szerettem, õ pedig csak szeretett velem lenni, de az se volt baj, ha nem beszéltünk napokat, nem találkozunk 2 hétig. Az ex feleség utáni nyafogásról már ne is beszéljünk, szóval kész katasztrófa volt! Minden hónapban eljátszottam, hogy nekem ebbõl elegem van, hagyjon békén...de mindig jelentkezett! Aztán így egy idõ után nem mutattam ki neki hogy õ a mindenem, de igazából be is sokalltam, kezdtem kiábrándulni... Szóval eltelt ez az 1 év ilyen lagymatag kapcsolatban, és most karácsony óta mintha kicserélték volna! Mindennap felhív, mindig bújik hozzám, érzem, hogy ragaszkodik, és már a volt feleség se téma. Rákérdeztem, hogy mi ez a nagy fordulat, azt mondta, hogy kezd megszeretni. :) Szóval ezek a férfiak már csak így mûködnek! :) De bevallom engem is nyugtalanít, hogy mi van ha egyszer megint visszadob mellékvágányra, nagyon félek a pofára eséstõl... De bízom benne, hogy tényleg megszeretett...


Hogyan tudnám elérni, hogy az a férfi, akivel együtt élek, kimutassa a szerelmét? Valóban létezik olyan embertípus is, akinek ez nehezére esik, esetleg képtelen rá?

Tudom, hogy szeret, de nem érzem. Nekem lennének túlzott igényeim? Vagy tévedek, és igazából nem is én vagyok a legfontosabb a számára? Vagy hogy van ez?

Legjobb válasz: Mit szeretnél igazából? Te mitõl éreznéd, hogy szeretnek? Nem kötekedésbõl kérdezem, kíváncsiságból.

Mit szeretnél igazából? Te mitõl éreznéd, hogy szeretnek? Nem kötekedésbõl kérdezem, kíváncsiságból.
A kérdező hozzászólása: Dehogyis! Csak annyit kérdeztem, hogy hová tûnt az a férfi, akivel anno megismerkedtem. Persze a válasz az volt, hogy itt van velem, és én omlottam a karjaiba. Aztán mégsem találtam sehol. :(
Ezt így mondtad neki? Hogy figyeljen rád, mondjon megható dolgokat neked, stb...?
Egy egyszerû, és talán nem tökéletes példával élek: az új telefon is csak egy ideig új, elõször óvatosan teszed le mindenhová, késõbb odavágod bárhova. A mai világban pedig sajnos, sokszor tárgyként kezelik a másikat.
A kérdező hozzászólása: Igen, például. Vagy érdekeljék azok a dolgok, amik hozzám kapcsolódnak, beszélgessen velem, ahelyett, hogy megnéz egy filmet vagy a facebookon olvasgat. Vagy dicsérje meg a vacsorát, vagy...mit tudom én. További "érdekesség", hogy pl. imádja a romantikus dalokat, a szerelmes filmeket, és a kapcsolat elején olyanokat tett vagy mondott, hogy a sírást alig bírtam befejezni a meghatottság miatt. Ennek mostanra nyoma veszett. Szerinted miért nem tesz már ilyen gesztusokat?
hát... talán. de ezt az infót eddig ugye nem tudtam. akkor lehet hogy õ ilyen, nem egy érzelgõs típus. figyeld meg jól hogyan viselkedik a családjával, abból sztem kiderül mennyire figyelmes meg érzelmes stb. ( már h nekik hogy mutatja ki azt h szereti õket vagy velük is olyasmi mint veled)
De komolyan, mit szeretnél? Hozzon virágot? Így nehéz eldönteni, hogy nagyok e az elvárásaid.
A kérdező hozzászólása: 23:18 Elképzelhetõnek tartod, hogy ha õ kérte az összeköltözést, családalapításról beszél, akkor nem biztos az érzéseiben? Tényleg érdekelne a véleményed, lehet, hogy én tévedek abban, hogy szeret-e. Az emberek tesznek ilyet szerelem nélkül is?
jól mondod a végén! minden ember más és más... elvárhatsz bizonyos dolgokat de az csak ideig óráig fog mûködni... az ember ösztönösen mutatja ki az érzelmét nem pedig kérésre, valaki így valaki úgy, valaki meg nem igazán tudja, mert nem is kapott régebben (fiatalabb korában) és nem tanulta meg ezeket kimutatni, mint egy másik ember. de az is lehet h õ sem biztos magában h mit is érez... bocs h privát!
A kérdező hozzászólása: Sajnos a dolog még ennél is bonyolultabbnak tûnik a számomra. Tudom, hogy szerethetõ nõ vagyok, sõt azt is gondolom (és bocs, ha önteltnek tûnök, de õszinte is vagyok), hogy szerencsés az a férfi, akit szeretek, mert sokat tudok adni egy kapcsolatban minden tekintetben. Mégis most úgy érzem, hogy szinte esdeklek a figyelméért. Próbáltam beszélni vele errõl, és látom, hogy azóta tesz gesztusokat az irányomba e tekintetben, de vannak olyan dolgok, amik mintha elsiklanának a füle mellett. Pedig számomra fontosak és ezt el is mondtam neki. Vagy azt mondjátok, hogy ez egy lassú folyamat? Vagy, hogy nekem vannak túlzott igényeim? Tudnotok kell, hogy az elõzõ 10 éves kapcsolatomban soha nem éreztem így magamat, sõt! Ennek egy gyakorlati dolog miatt lett vége, és szépen történt az is. Meg kéne értenem, hogy ugyanezt nem szabad normálisnak tekintenem más kapcsolatokban? És fõleg nem elvárnom?
Ha tudod, hogy szeret, ez miért nem elég. De én úgy érzem, bizonytalan vagy benne. Figyelj, legyen önbizalmad, hidd el, hogy szeretni való vagy, és akkor nem kell ötször megkérdezned egy nap, hogy tényleg szeret téged. Ezt nagyon utáljuk mi pasik, hidd el.
igen létezik én is ilyen vagyok igazából nehezen nyílok meg, és nehezen tudom kimutatni a szeretetemet, de nekem volt egy nagyon rossz élményem, amit nem szeretnék részletezni ezért lettem ennyire zárkózott
Igazából szerintem elmondhatnád neki, hogy hiányoznak neked ezek a dolgok. Ha régebben ki tudta mutatni, akkor most is ki tudná szerintem. Ne hagyd, hogy elkényelmesedjen:P


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!