Találatok a következő kifejezésre: Olyan elkeseredett Pánikbeteg vagyok már lassan (1 db)

Olyan elkeseredett vagyok! Pánikbeteg vagyok már lassan 4 éve, és egyszerűen már nem tudom hogyan tudnék kigyógyulni belőle! Mit tegyek?

Legjobb válasz: Én is "voltam" pánikbeteg.. azért tettem idézõjelbe ugyanis még mindig van olyan h néha kijön rajtam.. de volt egy olyan idõszak ami nagyon durva volt (képtelen voltam bárhova is elmenni és csak otthon éreztem "jól" magam, persze ha volt otthon valaki) .. azt hittem hogy .. hát nem is tudom.. :S én voltam pszichiáternél pszichológusnál és szedtem gyógyszert is, hihetetlen rossz volt akkor.. :( aztán sikerült abbahagynom a gyógyszer szedést de sztem ez akaraton is mulik.. hinned kell abban h elmulik és jól leszel bár nagyon nehéz és szinte lehetetlen.. az a helyzet h én átéltem mindezt de tanácsot arra h mit tehetnél egyszerûen nem nagyon tudok adni :( de kívánom neked hogy sikerüljön.. de teljesen kigyógyulni belõle sztem nem lehet, csak enyhiteni rajta.. próbáld magad elfoglalni mindig valamivel ami örömet okoz és higgy abban h meggyógyulsz.. bocsi h nem tudok használható tanácsot adni, de kívánom h gyógyulj meg :)

Én is "voltam" pánikbeteg.. azért tettem idézõjelbe ugyanis még mindig van olyan h néha kijön rajtam.. de volt egy olyan idõszak ami nagyon durva volt (képtelen voltam bárhova is elmenni és csak otthon éreztem "jól" magam, persze ha volt otthon valaki) .. azt hittem hogy .. hát nem is tudom.. :S én voltam pszichiáternél pszichológusnál és szedtem gyógyszert is, hihetetlen rossz volt akkor.. :( aztán sikerült abbahagynom a gyógyszer szedést de sztem ez akaraton is mulik.. hinned kell abban h elmulik és jól leszel bár nagyon nehéz és szinte lehetetlen.. az a helyzet h én átéltem mindezt de tanácsot arra h mit tehetnél egyszerûen nem nagyon tudok adni :( de kívánom neked hogy sikerüljön.. de teljesen kigyógyulni belõle sztem nem lehet, csak enyhiteni rajta.. próbáld magad elfoglalni mindig valamivel ami örömet okoz és higgy abban h meggyógyulsz.. bocsi h nem tudok használható tanácsot adni, de kívánom h gyógyulj meg :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm!
Tudom, h ez kérdés, de azért leírom: mi is az a pánikbetegség??
Én is pánikbeteg vagyok már 3éve.Megéltem már mindent, sokmindent kipróbáltam, sokféle orvosnál jártam de igazából nem tudom mi segíthet.Magadnak kell mondogatnod, hogy van kiut, hiszen már sokan kimásztak belõle.Én már gyogyszert nem szedek, rohamok sincsenek de a szorongás még megvan, pláne ha elkell menni otthonról.Jelenleg is pszihoterápiára járok.Nagyon nehéz, de bízni kell magadban és a gyógyulásban.Sajnos aki nem volt benne értetlenül hallgatja, és nem érti.Ez egy alattomos betegség, de mi legyözzük, és erösek leszünk.Talán segítettem ezzel egy kicsit, hogy ne legyél elkeseredve.Ha gondolod írj privit.
Szia! A pánikbetegségem kb 12 évvel ezelõtt kezdödött /akkor 24 éves voltam/ Pszichiáterhez jártam aki gyógyszert irt fel. A gyógyszer segitett és tudtam közlekedni. 30 évesen férjhez mentem és kisbabát terveztünk. Abba akartam hagyni a gyógyszert de nem sikerült. Kb 2 évvel ezelõtt felkerestem egy kineziologust, 4 kezelés után el tudtam hagyni a gyógyszert. Most azért járok a természetgyógyászhoz mert még nem született gyerekünk. Volt több vetélésem is amitõl visszajönnek a pániktüneteim, de gyógyszert már nem szedek rá. Felkerestem olyan embereket is akik energiával gyógyitanak, de mégis a leghatásosabb számomra a kineziologus volt. Egy probát megér, keress fel Te is egyet. Mielõbbi gyógyulást kivánok!!!!

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Glosszofióbiás vagyok, ezen háziorvos v pszichiáter tud segíteni?

Remélem jól írtam, tehát rettegek attól, hogy néhánynál több ember figyel arra, amit mondok és csak rám, síri csend stb. Már csak simán, amikor megy a bemutatkozás mondjuk év elején a csoporton belül, akkor is rettegek, hogy mikor kerül rám a sor. De szó szerint halál félelmem van, szinte kiugrik a szivem, felszökik a vérnyomásom, elkezdek kissé izzadni, remegek, minden bajom van és olykor még a nyelvem is összeakad. Úgy hallottam, olvastam, hogy ezeket a fóbiákat lehet gyógyítani, stb, azt konkrétan nem h hogy. Sajnos már olyan szakaszában vagyok az életemnek, a pályámnak, hogy ezzel nem tudok együtt élni, ezért kérdezlek titeket.
A "vicces" alakok, akiket taplónak és bunkónak hívunk, ne kommenteljenek. Kösz!

4

Hogy küzdjem le az antiszociális hajlamaimat?

30 éves koromra, teljesen egyedül maradtam, a gyerekkori barátaimmal nem tartom a kapcsolatot, a családom sem igazán foglalkozik velem. Úgy érzem, teljesen megfolyt a magány és az egyedüllét, de ugyanakkor, meg a kapcsolatokat teljesen üresnek érzem. Antiszociális vagyok, ami nálam annyit tesz, hogy nem szeretek emberek közé járni, nem rajongok a nagy társaságért, nem is érzem jól magam. Tudom, hogy depressziós vagyok, szeretnék ismerkedni, barátnőt találni, de egyre rosszabbul érzem magam emiatt.

2

Pszichológushoz kéne mennem, vagy csak túlreagálom?

Számomra ismeretlen társaságban:
-korábban csak akkor volt problémám, ha személyesen beszéltem valakivel, amennyiben közvetett volt a társalgás, nyugodtan voltam képes válaszolni/reagálni, mostanában már attól is ideges leszek, ha interneten keresztül kell levelet írnom valakinek. (Arra is edzettem magam pár hétig, hogy ide írjak.)
-ha valaki hozzámszól, félek attól, hogy tulajdonképp nem is nekem szánta a mondandóját, ezért nem válaszolok hallhatóan, ezt pedig nyilván sokan félreértik
-ha muszáj beszélnem valakivel ideges leszek és görcsölök, de aztán elboldogulok valahogyan és kitalálom, mit szeretne hallani az illető (ilyenkor egy társalgás után végtelenül fáradtnak érzem magamat)
-gyakran olyan érzésem van, mintha ez nem is az én életem lenne, nem ezzel kéne foglalkoznom (arra, hogy mivel kéne, sosem tudok álaszolni)
-az utóbbi időben vettem észre (nem tudom, hogy korábban is csináltam-e), hogy ha nézek valakit, lemásolom az arckifejezését, ha pedig valaki engem néz, automatikusan fintorgok
-ha nevetést hallok, rögtön rosszul érzem magamat és legszívesebben elbújnék, mert biztos vagyok benne, hogy rajtam nevetnek
-Stb.
Számomra ismert társaságban (nem az összes találkozásra vonatkozik, nagyjából 65%-ra):
-olyan, mintha egy álomban lebegnék, amiben mindenkivel szemben ellenségességet érzek, ezt az érzést nem találom a sajátomnak
-általában sikerül normálisan válaszolnom másoknak, máskor viszont egyszerűen olyan szemét módon reagálok a legkedvesebb kérdésekre, hogy még én is meglepődök (ilyenkor is úgy érzem, mintha valaki más beszélne az én számmal és ha megkérdezem magamtól, hogy mi a fenéért reagáltam így, nem tudok válaszolni rá)
-bűntudatom van, de folytatom vele a veszekedést, mivel nyilván az én stílusomra ő is így válaszol
-szokásom nevetni veszekedés közben, pedig nem érzem magam boldognak
-volt már olyan, hogy egy olyan emberrel próbálkoztam, akit látszólag nem lehetett felidegesíteni, ezért megütöttem és még csak nem is éreztem rosszul magam utána, ez pedig megijesztett
-Stb.
(Elnézést, ha hosszú lett!)

3

Miért nem tudom fejleszteni az önbizalmamat? 20/l

Már tettem fel ehhez hasonló kérdést, mert úgy érzem, hogy az önbizalomhiányom a legnagyobb akadálya annak, hogy fejlődjek. De bármi, amit kipróbáltam az nem hozott semmi eredményt: harcművészet, zene, mindenféle könyvek...semmi, sőt egyre rosszabbul érzem magamat. Van, hogy csak fekszem az ágyban és sírok, hogy milyen sz*r, csúnya és szerencsétlen vagyok. A negatív gondolatok csak úgy áramlanak az egyik irányból a másikban a fejemben. Annyira nem szeretem magamat! Pénzem nincs pszichológusra, a tanulmányaim felemésztik, ráadásul olyan a környezetem, hogy az ilyesmit szégyelli és nem akarnák tudomást venni erről a gondomról. Mi tudna végre tényleg segíteni, hogy ne legyek ilyen borús és tudjak lazítani, mert iszonyú feszült vagyok és félek, hogy ez az egész olyan hatást gyakorol az életemre, ami képtelenné teszi a normális életvitelt.

9

Pszichoterápia Skype-on keresztül? Próbálta már valaki?

Suli miatt 200 km-re megyek otthonról, kolis leszek, tavaly október óta járok a pszichológusomhoz, és most felajánlotta, hogy sykpe-on is folytathatjuk. Nem fura ez? Így is mehet szerintetek? (Bár nem tudom hogy oldom meg, hogy külön vonuljak egy órára)

4

Pánikbeteg vagyok és folyamatosan rettegek, hogy megáll a szívem. Mit tegyek?

24 évesen nem állhat meg csak úgy? Egész nap ettől rettegek.:(

Pedig minden szívvizsgálatom jó lett. :( 24/L

8

Mit tegyek, ha az önbizalomhiányom megkeseríti az egész életem?

Az életem minden területére kihat, nem tudok miatta emberi kapcsolatokat kialakítani, szorongok, ha emberekkel kell beszélgetnem, félek, hogy hülyeséget fogok mondani, nem merem felvállalni a véleményem. Mindenkivel szemben alsóbbrendűnek érzem magam, mindig azt hiszem, hogy lenéznek, kibeszélnek. A dolgokhoz mindig úgy állok hozzá, hogy nekem úgysem fog sikerülni, mert béna vagyok. Mit tegyek? Nem bírom tovább.

1

Érdemes lenne hitelt felvenni azért, hogy mentálisan az ember egészséges legyen?

Furcsa kérdés tudom, azonban nincs jobb ötletem. Azt gondolom, hogy a személyiségem már-már annyira rossz helyzetben van, hogy ha nem kérek segítséget, akkor eléggé rosszul végződhet az életem.
Nem új keletű dolog ez az életemben, nagyon fiatalon kialakult már az, hogy kissé labilis, lehangolt vagyok.Szuicid gondolatok is kísértettek, és kísértenek még most is. Egyáltalán nem vagyok pozitív, se vidám. 10 éve sokkal rosszabb volt a helyzet, azonban akkor önerőből sikerült valahogyan, nagyon nehezen leküzdenem ezt a dolgot. Mivel enyhült a lehangoltság, a helyén tudtam kezelni. Kitűztem magam elé több célt, amely sokat segített, ezek közül nagyon sokat sikerült is elérnem. Azonban kb. 4 éve újra elkezdődött, és azt látom, hogy folyamatosan romlik az állapotom, egyre rosszabb. Az egyetemi tanulmányaim nagyon nagy veszélyben vannak emiatt. Nem tudok aludni, érzem, hogy a szellemi teljesítményem is romlik. Az órákon képtelen vagyok figyelni. Eddig is megvolt, azonban kisebb mértékben, és valamelyest tudtam kezelni, azonban nem gondoltam arra, hogy ez súlyosbodhat.
Most egy jobb pillanatomban írok. A hangulatom ingadozik, van hogy hetekig semmi, és utána rám tör egy nagyon durva depresszió, de van, hogy naponta többször is, egyik pillanatról a másikra változik.
Mivel pénzem nincs, ezért talán egy diákhitel lehetne megoldás arra, hogy valami javulást érhessek el. Szüleimtől nem kérhetek segítséget, ők nem is tudnak erről, nem igazán foglalkoztak velem soha, nem is nagyon akarom, hogy erről tudjanak (bár az gondolom sokat elárul, hogy ide írok). Plusz ők finanszírozzák a tanulmányaimat, erre már nem marad pénz.

5

Mi lehet ez? Mit tudnék tenni?

Sose voltak barátaim,mindig egyedül voltam,de új suliba kerültem,van néhány lány a suliban akikkel jól elvagyok(ennek nagyon örülök),ez a két hét tök jó volt,de csak mikor iskolában voltam...Hazafelé jövök,állok a buszmegállóba ott kezdődik el egy ilyen szomorú érzés,és amíg hazaérek már majdnem elsírom magam.Ennyire még akkor se voltam rosszul,mikor nem barátkoztam senkivel se.Mondjuk még most is van,hogy suliban már majdnem sírok,de inkább visszatartom.Elég nyomasztó érzés,mikor itthon vagyok,pedig mindig szerettem itthon lenni.Tanulni nem tudok rendesen emiatt,ez egy és fél hete tart.Mit tudnék tenni?

0

A stresszbe tényleg bele lehet betegedni, vagy "csak" funkcionális zavarokat okozhat?

Egészen konrétan mostanában annyira erős sressz alatt vagyok, mégpedig állandóan, hogy a szívem nyugalmi állapotban is erősen és nagyon fájdalmasan (néha összevissza) dobog, mindenféle előjel nélkül hányok és hasmenésem van, meg gennyes kiütéseim, felborult a menstruációm (ráadásul legutóbb annyira fájdalmas volt, hogy azt hittem, túl se élem), remegek stb... Idáig sportoltam, de most már nem megy, nem csak a szívem miatt, hanem mert a fizikai erőt is teljesen kiszívja belőlem ez az állapot.

És ez mind olyasmi, amit eddigi életem során még SOHA NEM éltem át.

Nem szeretném részletezni, lényeg az, hogy a lakóközösséget, ahol lakom, újabban nagyon súlyos feszültségek terhelik, szinte lehetetlen már itt élni.
Tudom, azt fogjátok mondani, hogy költözzem el, nyilván, dolgozom is rajta, de bármilyen hihetetlenül is hangzik, ez nem csettintésre megy. (Eddig se jókedvemben laktam itt, ahol, hanem mert ezt tudtam megfizetni. Csakhogy most aztán igazán válságosra fordult a helyzet.)

Addig is az érdekelne, hogy valóban belebetegedhetem-e mindebbe. Mert ki tudja, mikorra tudok végre változtatni, ebből kilépni...
A normális válaszokat előre is köszönöm. 27/N

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!