Találatok a következő kifejezésre: Olyan elkeseredett Pánikbeteg vagyok már (1 db)

Olyan elkeseredett vagyok! Pánikbeteg vagyok már lassan 4 éve, és egyszerűen már nem tudom hogyan tudnék kigyógyulni belőle! Mit tegyek?

Legjobb válasz: Én is "voltam" pánikbeteg.. azért tettem idézõjelbe ugyanis még mindig van olyan h néha kijön rajtam.. de volt egy olyan idõszak ami nagyon durva volt (képtelen voltam bárhova is elmenni és csak otthon éreztem "jól" magam, persze ha volt otthon valaki) .. azt hittem hogy .. hát nem is tudom.. :S én voltam pszichiáternél pszichológusnál és szedtem gyógyszert is, hihetetlen rossz volt akkor.. :( aztán sikerült abbahagynom a gyógyszer szedést de sztem ez akaraton is mulik.. hinned kell abban h elmulik és jól leszel bár nagyon nehéz és szinte lehetetlen.. az a helyzet h én átéltem mindezt de tanácsot arra h mit tehetnél egyszerûen nem nagyon tudok adni :( de kívánom neked hogy sikerüljön.. de teljesen kigyógyulni belõle sztem nem lehet, csak enyhiteni rajta.. próbáld magad elfoglalni mindig valamivel ami örömet okoz és higgy abban h meggyógyulsz.. bocsi h nem tudok használható tanácsot adni, de kívánom h gyógyulj meg :)

Én is "voltam" pánikbeteg.. azért tettem idézõjelbe ugyanis még mindig van olyan h néha kijön rajtam.. de volt egy olyan idõszak ami nagyon durva volt (képtelen voltam bárhova is elmenni és csak otthon éreztem "jól" magam, persze ha volt otthon valaki) .. azt hittem hogy .. hát nem is tudom.. :S én voltam pszichiáternél pszichológusnál és szedtem gyógyszert is, hihetetlen rossz volt akkor.. :( aztán sikerült abbahagynom a gyógyszer szedést de sztem ez akaraton is mulik.. hinned kell abban h elmulik és jól leszel bár nagyon nehéz és szinte lehetetlen.. az a helyzet h én átéltem mindezt de tanácsot arra h mit tehetnél egyszerûen nem nagyon tudok adni :( de kívánom neked hogy sikerüljön.. de teljesen kigyógyulni belõle sztem nem lehet, csak enyhiteni rajta.. próbáld magad elfoglalni mindig valamivel ami örömet okoz és higgy abban h meggyógyulsz.. bocsi h nem tudok használható tanácsot adni, de kívánom h gyógyulj meg :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm!
Tudom, h ez kérdés, de azért leírom: mi is az a pánikbetegség??
Én is pánikbeteg vagyok már 3éve.Megéltem már mindent, sokmindent kipróbáltam, sokféle orvosnál jártam de igazából nem tudom mi segíthet.Magadnak kell mondogatnod, hogy van kiut, hiszen már sokan kimásztak belõle.Én már gyogyszert nem szedek, rohamok sincsenek de a szorongás még megvan, pláne ha elkell menni otthonról.Jelenleg is pszihoterápiára járok.Nagyon nehéz, de bízni kell magadban és a gyógyulásban.Sajnos aki nem volt benne értetlenül hallgatja, és nem érti.Ez egy alattomos betegség, de mi legyözzük, és erösek leszünk.Talán segítettem ezzel egy kicsit, hogy ne legyél elkeseredve.Ha gondolod írj privit.
Szia! A pánikbetegségem kb 12 évvel ezelõtt kezdödött /akkor 24 éves voltam/ Pszichiáterhez jártam aki gyógyszert irt fel. A gyógyszer segitett és tudtam közlekedni. 30 évesen férjhez mentem és kisbabát terveztünk. Abba akartam hagyni a gyógyszert de nem sikerült. Kb 2 évvel ezelõtt felkerestem egy kineziologust, 4 kezelés után el tudtam hagyni a gyógyszert. Most azért járok a természetgyógyászhoz mert még nem született gyerekünk. Volt több vetélésem is amitõl visszajönnek a pániktüneteim, de gyógyszert már nem szedek rá. Felkerestem olyan embereket is akik energiával gyógyitanak, de mégis a leghatásosabb számomra a kineziologus volt. Egy probát megér, keress fel Te is egyet. Mielõbbi gyógyulást kivánok!!!!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Nagykállóban nincs szanatórium, csak sima pszichiátria?

Évekik szedtem a bogyókat és már gyógyúlt vagyok, már elmúlott a depresszióm, de azóta gyógyszerfüggőé váltam. Eddig az addiktológiára gondoltam, egy elvonókúrára az viszont nekem nem túl megnyerő ötlet. Azt hallottam hogy erre a célra vannak szanatóriumok és még jó is az ott levés, bár remélem nincsenek őrültek is ott! Hogyan nyerhetnék az ideg szanatóriumba bejutást??

0

Jár-e valamilyen támogatás nekem ha tartós (mentális) betegségem van?

cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állok, és 38 éves vagyok
Rokkantsági nyugdíjam: 24900 Ft
Nem találtam választ rá a neten.

2

Ezek lehetnek Tourette-szindróma jelei?

Elég fura dolgaim vannak. Pl. muszáj ennem, ha nem vagyok éhes, akkor is (ha elöttem van, pláne), kényszeresen vagdosom magam... ilyenek. A legújabb (kb fél éve), hogy mindent, ami körülöttem van, derékszögbe rakok. Ez lehet Tourette?

5

Miért tettem ezt?

2008-ban elég súlyos válságba kerültem idegileg, 15 voltam édesapám meghalt 1 évvel azelőtt...a lényeg hogy házibuliban vágtam 6 csikot az alkaromba, nem volt mély, alig vérzett nagyjából 3-4 cseppecske. Megmaradt a nyoma sajnos. A kérdésem hogy ez most minek tudható be? Teljesen kiesett az az évem, és undor fog el ha a kezemre nézek...:/ persze azóta nem volt hasonló szitu, sikerült talpon maradni. Ötlet?

2

Önbizalom hiányt milyen módon lehetne kezelni? Részben tudom a kiváltó okokat, még sem sikerült kezelnem. De biztos van rá valamiféle módszer.

Durván 16éves koromig csak is olyan férfiaknak ismertem a párkapcsolatát, akik csalták a nőket, és ha a nőnek volt némi súlyfeleslege, vagy szépséghibája (legyen ez akár narancsbőr), akkor hangoztatták, hogy az a nő már nem kell senkinek....

Sosem érzem magam elég csinosnak, esetleg csak akkor látom már egy egy képen, ha több éves képek már. Mindig kevesebb kiló szeretnék lenni.
Nem öltözködök úgy mint sok korombeli. Néha próbálok szépen felöltözni, de például egy szoknyába már feszélyezve érzem magam. Nagyon tetszenek a mini ruhák, de sosem merném felvenni.
Azt is belátom így utólag, hogy 12-15évesen elkezdtem nőiesen öltözni, majd nemi erőszakot követően fiúsan kezdtem, hogy ne kelljek egy érett férfinak se. Ezen már talán túl vagyok, de igazán sose leszek.

A másik ami talán a legkellemetlenebb, hogy soha sem tudtam még elmenni discoba. Hiába elmegyek csak ott állok mint egy rakás szerencsétlenség, és meg sem merek mozdulni. Ha megpróbálom azt hogy iszok és akkor hátha akkor többnyire nem is iszok eleget, mert nem esik jól, ha mégis akkor meg csak sírok, hogy én nem merek elmenni, vagy ha már ott vagyok én nem merek táncolni.
Folyton azt érzem hogy mindenki szebb, csinosabb, divatosabb nálam. Úgy érzem itt elvárják hogy valaki elitebb legyen. Azt gondolom azért félek ennyire a tánctól, mert még általánosba sulidiscon ahogy táncoltam nagyon kiröhögött az a srác aki tetszett nekem.

Előre is köszönöm a segítségeteket. Bármire nyitott vagyok, már a pszichologuson is gondolkozom.

1

Meg akarok halni, mit csináljak?

Már vagy 17 éves korom óta vagyok " depressziós" nincs életkedvem nincs kedvem élni, most 20-21 éves vagyok és már végképp nincs kedvem élni. Olyan vagyok mint egy élő "szobor". Barátaim nincsenek barátnőm sincsen ég ne is volt, nincsenek szeretteim, tehát nincs is miért élnem, Nem érdekel semmi, semmilyen tevékenység meg semmi sem. 21/F

10

Szerintetek ez már depresszió, vagy csak a kamaszkor?

14 évesen mélyre süllyedtem. Vagdostam magam, minden este sírtam, és az öngyilkosság gondolata is nagyon foglalkoztatott. Egész nap ezen agyaltam, de végülis nem szántam rá magam a dologra, féltem. Nem volt sok barátom, az osztályban is elég sokat csúfoltak. Mindegyik barátnőm átvert, akiket eddig ismertem, kivétel nélkül, ezért ma már nem igazán bízom meg az emberekben. 6.-os koromban egy férfi nekem támadt este az utcán, gondolom meg akart erőszakolni. Nem történt semmi, de én nagyon megijedtem, és azóta is van bennem egyfajta félelem. Mikor középsuliba kerültem már jobban éreztem magam, és sikerült valahogy kijönnöm ebből a helyzetből, de nagyon nehezen. Utána évekig mindig nagyon magányosnak és üresnek éreztem magam. Visszagondolva, szerintetek ez már depresszió volt, vagy csak kamasz hiszti? Ti mit gondoltok erről?

4

Dr. Csernus Imréhez van esélye egy "közönséges halandónak" bejutni?

Hol, és mennyiért rendel, ha rendel?

3

Az milyen betegségre utal, hogy nem merek pl. kínaiba menni, mert félek hogy nem tudok rendesen kérni, és beégek. Van hogy boltba is úgy megyek, hogy izgulok. Mi lehet ez?

17/F

3

Valaki szexuálisan bántalmazott volna gyerekkoromban? Ha nem, honnan ered ez a félelem, ami már gyerekként is megvolt bennem?

Sziasztok!
18 éves lány vagyok, és mióta az eszemet tudom, félek, szorongok, hogy az apám meg akar erőszakolni (illetve az ő apjával kapcsolatban is ilyen félelmem volt, most már nem, öreg és beteg). Mindig is nagyon foglalkoztatott ez a téma, évek óta fantáziálok apámról, amit nagyon szégyellek, de néha mégis előjön... :( Azt hiszem, apakomplexusom van. Régebben csak egy idősebb férfi mellett tudtam magam elképzelni, mostanra ez kicsit változott. De még mindig tele vagyok mentális betegségekkel, mondhatni, hogy az élet és a halál között vacillálok minden nap. Talán kitaláltátok, hogy a kapcsolatom mindig rossz volt az apámmal. Ivott, verte anyámat, a testvéreimet, engem is, de nem olyan sokszor. Engem és a tesóimat nem csak részegen, hanem józanul is fegyelmezett egy-két taslival. Még most is rosszul érzem magam, ha a közelében vagyok. Kisebb pánik önt el. Régebben csinálta azt, hogy simogatott, de csak úgy, ami egy JÓ apa-lánya kapcsolatban még elmegy. Egyszer részegen a fenekemre csapott, mert "rosszat tettem"... Csak beképzelem, vagy tényleg történhetett valami?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!