Találatok a következő kifejezésre: Normalis vagy anya (35 db)

Tegnapelőtt vált bizonyossá (UH), hogy terhes vagyok (tervezett baba), és én nem érzek semmit, igazából ijesztően üresnek érzem magam. Valami baj van velem? Milyen anya lesz így belőlem? Normális vagyok?

Legjobb válasz: Persze, hogy normális vagy! Hozzá kell szoknod neked is a gondolathoz, hogy anyuci leszel. Csak ne görcsölj azon, hogy milyen anya leszel. A pici babádnak te leszel a legjobb anyuka! Hamarosan te is örülni fogsz, és boldog leszel a baba miatt. A lényeg, hogy ne aggodalmaskodj és idegeskedj ezen.

Persze, hogy normális vagy! Hozzá kell szoknod neked is a gondolathoz, hogy anyuci leszel. Csak ne görcsölj azon, hogy milyen anya leszel. A pici babádnak te leszel a legjobb anyuka! Hamarosan te is örülni fogsz, és boldog leszel a baba miatt. A lényeg, hogy ne aggodalmaskodj és idegeskedj ezen.
Teljesen normális! Amikor valamit már nagyon vár az ember és az ölébe pottyan, akkor nem tud hirtelen mit kezdeni az érzéssel. Két- három hét és megváltozik ez az üresség. Sok boldogságot!
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen!
Szia! Ne izgulj, én az elsõ kisfiamnál (szintén terveztük) még bõgtem is mikor megtudtam, hirtelen akkora felelõsség szakadt a nyakamba úgy éreztem. Ne izgulj, az idõ múlásával változik minden :)
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat!Kicsit megnyugodtam!
Teljesen normális hogy így érzel, fõleg ha elõször vagy várandós. Ilyenkor nyugodtan olvass el néhány babás könyvet: Szülönek lenni vagy szülövé válni. Nekem nagyon bejött ez a könyv. Gratulálok! :) (és fel a fejjel)
Gondolj arra milyen szerencses vagy hogy neked sikerult azer ha elolvasol par valaszt rajossz hanyan cserelnenek veled inkabb adj halat hogy atelheted az anyasag erzeset.
Szia! Teljesen természetes ez az érzés. Én is az elsõ babámat várom, még van néhány hét... Ahogy nõ a pici, és telik az idõ úgy fogom fel, hogy anya leszek, valaki másért felelõs! Ez egyszerre tesz boldoggá, rémít meg, és bizonytalanít el idõnként! De azért van ez a 9 hónap, hogy hozzászokjunk a gondolathoz, mert én még csak elképzelni sem tudom, merem, hogy milyen lesz hármasban, és ezt a legjobb értelemben mondom!!! Biztos vagyok benne, hogy minden tõled telhetõt megteszel, hogy a babád boldog legyen, és neki tényleg Te leszel a legjobb anya a világon, mégha olykor nem is jön össze minden tökéletesen!!! :-)) Nagyon boldog babavárást! 31 hetes kismama
Teljesen normalis, ne aggodj! Nem veletlenul van 9 honapod arra, hogy felkeszulj az anyasagra. Az, hogy aggodsz, hogy jo anya leszel-e, onmagaban bizonyitja, hogy igen. ha rossz anya lennel, akkor nem aggodnal emiatt. (Nem ugy ertem, hogy aki nem aggodik, az rossz anya, lehet csak tobb az onbizalma :)

Szerintetek normális? Az anyának vagy az apának van igaza?

Elvált harmincas szülők. A nőnél marad a 4 gyerek. Válás után 5 évvel az apának vannak barátnői, mindig egy, van aki pár hétre, van aki pár hóhapra, de az anya nem engedi az apához a gyerekeit, mondván hogy amíg valami komoly barátnője nem lesz addig ne keverje bele a gyerekeit. Apa ezzel egyetért, így is tesz, ő megy a gyerekekhez. Később anya két találkozás után odahívja a barátját egész hétvégére a lakásba, ahol a 4 kiskorú gyerek él (10-16 éves korig), nem foglalkozva azzal, hogy pont ezt tiltotta meg az exének egy éve. A gyerekek közül kettő benne van, kettő nagyon nem akarja, hogy az a pasi oda menjen, mégis rá vannak kényszerítve a találkozásra meg az együtt töltött hétvégére. Anya a harmadik randin, az együtt töltött hétvégén máris el akarja játszani a boldog családot, amitől a gyerekek kivannak. Az apának nagyon nem teszik ez. Kinek van igaza? Szerintetek normális ha egy anya két randi után hazaviszi a gyerekeihez a pasiját?

Legjobb válasz: Igaza van az anyának, hogy az apa ne keverje bele a gyerekek életébe az állandóan változó személyû barátnõit. Igaza van az apának is, hogy nem fair a kettõs mérce. Viszont az anya kapcsolata tartósnak ígérkezik, de ezt még nem tudhatja, õ várhatott volna pár hónapot, akkor teljesen az anyának lenne igaza. Így NEM.

Igaza van az anyának, hogy az apa ne keverje bele a gyerekek életébe az állandóan változó személyû barátnõit. Igaza van az apának is, hogy nem fair a kettõs mérce. Viszont az anya kapcsolata tartósnak ígérkezik, de ezt még nem tudhatja, õ várhatott volna pár hónapot, akkor teljesen az anyának lenne igaza. Így NEM.
Mindkét szülõ részérõl egyetértésben voltak, hogy alig ismert vagy nem komoly kapcsolatot nem mutatnak be a gyerekeknek. Egész addig mûködött amíg csak apukának volt barátnõje és amint anyukának lett barátja ez a szabály érvényét vesztette??? Az apának van igaza, hogy aggódik. Se apa, se anya ne vigye haza a "hirtelen jött" partnerét. Persze, sose lehet tudni, hogy mibõl mi lesz, de addig amíg nem tudni, addig tartsák magukat a megállapodáshoz MINDKETTEN!
Hát, ha nemektõl függetlenül belegondolsz... az a szülõ, akinél a gyerekek vannak, az alapból belekalkulálja a gyerekeket a párválasztásba, hisz ha hazaviszi az új párt, az egyet jelent azzal, hogy a gyerekek is találkoznak vele. Míg a "láthatásos" szülõnek nagyobb a szabadsága, és lehetnek olyan kapcsolatai, akiket a gyerekeknek nem kell bemutatni. Tehát a "gyerekes" szülõ nem hiszem, hogy egy sima kufircot bemutatna a gyerekeinek, így ez komoly kapcsolatnak vehetõ; a "láthatásos" szülõ sem hiszem, hogy bemutatná, hogy ez a Fanni/Feri, ezen a héten õt dugogatom, de semmi komoly.
Nem a randik számától függ a kapcsolat komolysága. Ha már eljutottak az összeköltözésig, akkor vélhetõ, hogy komolyan veszik a kapcsolatot. Ezt nem lehet egy mércével mérni a "van, hogy pár hétre" partnerekkel. Különben meg aki külön él a gyerekeitõl, annak jóval nagyobb a szabadsága ebben, megteheti, hogy alkalmazkodik. Akinél a gyerekek vannak, annak nehezebb.
A leírtak alapján ebben az esetben én is az apának adnék igazat.. Az anya pont azt a szabályt szegi meg, amit õ állított fel annak idején amúgy teljesen jogosan. Beszéljétek meg vele, hogy gondolja már át ezt mégegyszer..
Az anya nem tehette volna meg, hogy nem adja oda az apának a gyereket, hiszen meg van a láthatás. Ez a részérõl csak egy önzõ kifogás volt, némi féltékenységgel és egyebekkel megspékelve. Nem hinném, hogy az apához mindig beköltöztek a barátnõk, pár hétre csak esetleg. Úgy hogy ez csak átlátszó ürügy az anya részérõl. Az anya azt visz haza, akit akar. Ebbe viszont a volt férjnek nincs beleszólása.
Én már azt is feleslegesnek tartom, hogy a gyerekek el lettek tiltva az apuka lakásától, csak mert mindig más nõ van ott. Semmi extrém nincs abban, hogy valaki rövidebb kapcsolatokban próbálkozik, amíg ki nem alakul valami komolyabb. Ezt 4 lényegében tinikorú gyerekkel tökéletesen meg lehet értetni. Ha az aktuális barátnõk nem akarnak mindjárt pótmamaként viselkedni, és magukhoz kötni a gyerekeket, semmi probléma nem származhat belõle. Az anyukától is teljesen természetes, hogy hazaviszi a pasiját. Mégis hová vigye? Neki nincs egy gyerekmentes lakása, mint apukának. Ha állandóan otthon hagyná egyedül a gyerekeket, és randira járna, akkor meg az lenne a baj.
Ezt majd a gyámügy eldönti, de ehhez rajtuk kívül senkinek semmi köze nincs...
Mi vagy te, bíróság? Vagy mi vagyunk mi, bíróság, hogy eldöntsük, kinek van igaza? Valójában minketten hibásak. Ha õk nem tudnak egymással élni, az oké, de hogy a gyerekeket huzigálják egymás között az az önzés és az aljasság netovábbja.
Apuka legközelebbi láthatáson fogja a gyerekeket és elviszi õket a hétvégére, és kész. Ebben az anya nem akadályozhatja meg, ha mégis, akkor menjen a gyámügyre, ahol jól körberöhögik. Szerintem ilyen egyszer a probléma megoldása.
A kérdező hozzászólása: Nem problémát akarok megoldani, csak a véleményetekre voltam kíváncsi, hogy jól gondolom, hogy két randevú alatt nem lehet annyira megismerni egy embert hogy az normális vagy nem, vagy hogy hosszú kapcsolat lesz belõle vagy nem. Ezért korai bevonni ebbe a gyerekeket. Nekem ez a véleményem és arra voltam kíváncsi jól gondolom ezt vagy nem. Amúgy a lány ismerõse vagyok, aki totál ki van bukva hogy az anyja odavitte a pasit két randi után. Köszönöm a válaszokat, látom hogy más szemszögbõl is lehet nézni ezt. Azért akkor is valahogy az ismerõsömnek adok igazat inkább mint az anyjának.
Konkrétan egész életében csak azon a két randin látta a pasit? Nem lehet, hogy már ismerte korábbról, csak addig nem randiszerûen találkoztak?
A kérdező hozzászólása: Nem ismerte. Társkeresõn összejöttek és kétszer randiztak. A harmadik már a szóban forgó hétvége.

35 éves férfi vagyok. Anyám strandra akarna menni velem. Ez normális? Leginkább 13-14 éves koromban voltunk ott együtt.

Legjobb válasz: Mi ezen a nem normális? Strandra úszni, napozni mennek az emberek. Én is sokszor elmegyek anyukámmal úszni. 41/N

Mi ezen a nem normális? Strandra úszni, napozni mennek az emberek. Én is sokszor elmegyek anyukámmal úszni. 41/N
Miért, mi a probléma vele? Túl nagy fiú vagy már ahhoz, hogy anyukával strandolj egyet? A család az család nem egy discoba akar elkísérni. Egy strandolásban nincs semmi teljesen normális a dolog családtagok is szoktak együtt strandolni ettõl nem leszel anyuka kisfia! Anyukád nyilván szeretne egy kis idõt eltölteni veled esetleg nincs társasága...Az nem baj ha jól kijöttök és vannak közös programjaitok. Épp a szomszédomban van egy friss nyugdíjas anyuka, aki a lelkét kitette a kölykeiért és most örül ha egyáltalán rácsörögnek...az ezer éves kollégáival megy uszodába, strandra. Ha jó anya volt ennyit megérdemel talán neked sem árt egy kicsit vele lenni.
En 26 évesen is csinlok vele programot, igaz nõ vagyok. Anyu ha úgy van öcsémmel is megy, õ 23 (strandra nem mert az tesóm azt rühelli) Én apuval szoktam, akárhova is menni, ha úgy van úszni a Dunára is, vagy beülünk egy sörre... Azért menne veled, mert nem szeretne egyedül, veled pedig szívesen van...ennyi
Én 25 éves férfi vagyok, és minden évben anyámmal és a többiekkel végig motorozom fél Európát.. Ha van strand akkor simám elmegyek vele.. Mi ebben a gáz?? Én örülök hogy jó kapcsolatban vagyunk.
Én mindent megadnék ha még egyszer anyukámmal strandolhatnék! Sajnos egy éve nincs velünk, ajánlom használd ki a lehetõséged, lehet ez lesz az utolsó alkalom. 33\F
Légy halas hogy elmehetsz vele !! :) en imádok anyuval lenni !!!
Ha te 35 éves vagy, akkor anyukád legalább 55. Egyedül azért egy 55 éves hölgy nem szívesen megy strandra - ezt te is beláthatod. Bármilyen helyzet van, azért mégiscsak más a felállás, ha van ott vele egy férfi is. Légy megértõbb, nem kell kiakadni, hogy anyádnak ilyen kérése van.
Hát, ez attól függ, hogy amúgy szokás-e nálatok az ilyesmi. Én 28 éves nõ vagyok, de otthon élek, nagyon jó a kapcsolatom a családdal, simán mennék apukámmal is bárhova (sokat megyünk is együtt pl. vásárolni, fagyizni, ide-oda). Viszont, ha már nem is laksz otthon, nem is szoktatok csak úgy mászkálni, akkor kicsit furcsa... Már nem a strand-dolog maga, hanem, hogy miért tõled várja el, hogy kvázi kísérgesd. Szóval erre nem tudunk válaszolni, mert alapvetõen nincs benne semmi rossz, egyébként meg a körülményektõl függ.
Az én fiam is 30 fölötti. Együtt lakunk, jó a kapcsolatunk, de én nem gondolnám, hogy együtt kellene strandra menni. Esetleg akkor, ha jönne a barátnõje, vagy már lenne családja, és együtt. Egyébként elmegyünk közösen boltba stb. Ha én szórakozni akarok, akkor nem a gyerekemnek kell lennie a kísérõmnek. Persze el is mehettek, de én nem tartom ezt annyira természetesnek, csak akkor ha mindkettõtök szeretné.
7-es vagyok. Ha lány lennél az más helyzet.
Nem vagy tiszta! Anyukámat még a holdra is elkísérném!!! 43 vagyok, Õ 64.
"Mit szólnak a férfi barátai ha meglátják õket." Az én barátaim odajönnének, üdvözölnének, beszélgetnénk egy jót. Ezt szólnák hozzá. Akinek a "barátai" másképp reagálnak ilyet, annak talán körül kellene nézni, hogy kivel köt barátságot. :) A másik fele a dolognak pedig az, hogy magamért, nem a szomszédért és a haverokért élek. Leginkább lesz.rom, hogy a másik mit gondol azokról a dolgokról, amelyek nekem örömet okoznak.
Menj el vele. Ha még a jegyet is kifizeti akkor nyert ügyed van
Miért lenne az szégyen ha valaki a szüleivel strandra megy? Húzzatok zacskót a fejére ha ennyire szégyellitek!
Mi az hogy ciki?? Megis mi a ciki ezen????? megha 13-4 ev koruli kis kamaszfiucska lennel, megertenem, mert abban a korban minden ciki. Felnott ferfi vagy, semmi baj azzal, hogy edesanyaddal egyutt mentek el valahova.. Orulj, hogy meg van neked, aztan majd ha nem lesz boghetsz, na az lesz az igazan ciki. En 20 eves vagyok, megis allandoan olelgetem, puszilgatom anyukamat, strandon is, mert szeretem. Ja, akkor most em is ciki vagyok? Hat ez van, vallalom... tul rovid az elet ahoz, hogy mindig azon ragodj masok mit gondolnak...ezt ne felejtsd el!
Ehhez nem kell nagy logika. Meleg van, kánikula lesz. Otthon [email protected], az ember ilyenkor szívesen megy a strandra. Egyedül viszont nem szívesen megy a strandra, így nyilván megkérdi a családtagokat/barátokat/rokonokat nincs-e kedvük menni. lehet anyukád nem kifejezetten Veled akar menni, csak egyszerûen strandra akar menni. Nincs ebben semmi.
Egy 35 éves pasi a barátnõjével, feleségével, családjával kell strandra menjen, nem kettesben az anyukával!
én egy 18 éves fiú vagyok, és én is elszoktam menni egy nyáron legalább egyszer anyával, ez maradt még kiskoromból és hát valóban néha kicsit cikinek érzem a dolgot, de hát most na, nem kell ott lenni vele mindig, ha éppen õ napozik a termálvíz mellett, ahol a nyanyók szoktak, én elmegyek úszni ott találkozok ismerõsökkel, ismerkedem, visszamegyek eszünk egy lángost vagy bármit, õ jól érzi magát, én jól érzem magam + ki lehet bírni, hogy na elmentem édesanyámmal egyszer a strandra, szerintem ennyit megérdemel egy anyuka, persze ez ember függõ, hogy mit "vállal be"! a csajok meg oda vannak, ha megkérdezik, hogy kivel vagyok itt és elmesélem ezt :DD
Szerintem édi anyukád van.
Eljutott odáig a világ, hogy cikinek kell érezni az anyánkat? Megbánjátok ti még ezeket a kijelentéseket amikor már csak a sírjára vihettek virágot!
Szerintem egyaltalan nem ciki.Biztos vagyok benne, hogy a ferjem is nagyon szivesen menne az anyukajaval strandra, ha meg elne(o is 35). Egyebkent en barhova szivesen megyek a szuleimmel ha van ra lehetosegem, sot meg aposommal is megiszok neha egy kavet ha van ra idom es strandra is elvitt sokszor amig meg nem volt masodik autonk.
De a kérdezõ pasi! Tényleg nem érzitek a különbséget? Szerintetek nem ciki 35 éves pasinak az anyjával menni strandra? Egy nõnek más. Én is simán mennék anyummal, de a férjem nem menne csak az anyjával, csak ha én is ott vagyok. Pedig jó a kapcsolat, meg minden, találkozunk is sokat, van, hogy megyünk is együtt strandra, moziba, kávézni, de ha csak vele menne, az nagyon gáz lenne.
Utolsó, ez miért gond, hogy férfi? Én írtam, pont ezért, hogy nõ létemre megyek az apá, mql. De írhatnám, hogy a férjem is megy az anyjával, még vásárolni is, sõt, amíg nem volt barátnõje a bátyjának elment vele strandra is (éppen ide) pedig már õ is 33 éves, most a barátnõ is megy, meg az édesanyja párja is, mert már van.... Én nem értem a problémát....
35 éves férfi vagyok.
Hát ha nem érted, az a te bajod. Igenis ciki, ha egy 35 éves pasi az anyjával jár a strandra. És úgy tûnik a kérdezõ is cikinek érzi. Akkor meg minek?
Szerintem nincs ebben semmi rendkívüli.Õ elüldögél a melegvízben, Te meg közben azt csinálsz, amihez kedved van.Nem ezt kell szégyellni, inkább azt a mentalitást, amivel néhányan hozzáállnak a témához.Sok ember bármit megadna, ha az anyjával strandolhatna, köztük én is, de sajnos már nem lehet.Ki kell használni minden adódó lehetõséget, amikor együtt lehettek így.
Miért lenne ciki. Én is 35 éves férfi vagyok, és járok anyámmal standra. Nem kell kézen fogva kísérnem, még jól is jön hogy ott van õ is, így van aki vigyázz a cuccokra. Õ napozik, elvan, olvasgat, és meg megyek úszni egyet. Miért is lenne szégyen? Van amikor a feleségem is jön, és akkor is elvagyunk..
Ez nagyon ciki. Mit szólnak a férfi barátai ha meglátják õket...
Szégyen, hogy ezt egy internetes fórumon teszed fel kérdésnek. Miért lenne ciki? Örülj neki, hogy még él az anyukád. Önállóan nem tudtad ezt eldönteni (nem érzed), hogy miért ne jöhetne? Te a külsõségekre adsz, azoknak akarsz megfelelni?
Ha 15 lennél, még megérteném ezt a "nem ciki szülõvel mászkálni?" kérdést, de így... Anyád helyében én szégyellnélek téged. Bocs.


13 hetes terhes vagyok, örülnöm kéne, de sokszor annyira rossz a hangulatom, semmi nem tetszik, tiszta depis vagyok. Éveken át vártuk a babát, most meg hogy itt van, tele vagyok félelemmel. Ez normális? Vagy rossz anya leszek?

Sehova nincs kedvem menni, csak itthon ülnék egész nap.

Legjobb válasz: szia!! lehet, hogy csak megilyedtél egy picit, vagy a sok éves próbálkozás kimerített!! attól, hogy babát vársz még nem muszály, hogy minden gondolatod õ kösse le. biztosan fontos nekd, de ne keseredj el!! ne rágódj ezen, majd megváltozik. néha én is megilyedtem a sok változástül, pedig nekünk elsõre összejött. szóval nyugi!! sztem minden rendben lesz!! 26 hetes pocakos

szia!! lehet, hogy csak megilyedtél egy picit, vagy a sok éves próbálkozás kimerített!! attól, hogy babát vársz még nem muszály, hogy minden gondolatod õ kösse le. biztosan fontos nekd, de ne keseredj el!! ne rágódj ezen, majd megváltozik. néha én is megilyedtem a sok változástül, pedig nekünk elsõre összejött. szóval nyugi!! sztem minden rendben lesz!! 26 hetes pocakos
Szia! Erre ne is gondolj, hogy rossz anya leszel!! Ez a hormonváltozás miatt van. Én napokig sírtam mindenért. Egy cukrászdában dolgoztam, mint eladó, és sokszor volt, hogy nem mosolygott rám vissza egy vendég, már azért sírtam. Úgy éreztem, hogy mindenki bánt, pedig egyáltalán nem így volt. Ez majd elmúlik, ne aggódj!
Teljesen normális, nekem is voltak ilyen idõszakaim:-) Majd megváltozik, és jobb lesz:-) De próbálj meg nem depibe esni, igenis ha nincs is kedved mozdulj ki, menj boltba, találkozz barátokkal, keress kismama ismerõsöket. De néha vannak akkor is ilyen napok:-) És nem leszel rossz anya!!
Ne izgulj, ez normális, dolgoznak a hormonok is és amúgy is kell idõ, hogy az ember felfogja, hogy szülõ lesz. Erre találták ki a 9 hónapot, én most vagyok a 31. hétben és még most is sokszor el sem hiszem, hogy lassan anyuka leszek. Nem kell eröltetni a változást, jön magától, nekem is vannak rosszabb napjaim, másnapra pedig mintha elfújták volna a rosszkedvet, kitartást és boldog babavárást!!!

Normalis vagy rossz anya leszek, ha mar most "duzzogok" az itthon ules miatt?

Szombat este van, itthon ulok egyedul. A parom (velem elore megbeszelve, aldasommal:) elment kicsit lazitani a haverokkal, ritkan teszi, nem sajnalom tole. A barataim hivtak egy osszejovetelre, de kozuluk senki sem hazas es foleg nem kismama, ugy erzem, nem lenne korrekt elmenni es fintorogni, h mindenki cigizik, es iszogat, mikor en nemreg szoktam le a cigirol es egy pohar borba sem mernem beledugni a nyelvem. Azaz itthon ulok, es "siratom" magamat ;) , es merhetetlen nosztalgiaval gondolok regi nyarakra es tortenetekre, ami nem jellemzo ram (marmint ez a melabus nosztalgia).

Legjobb válasz: Érthetõ, hogy nehéz feldolgozni bizonyos dolgokat. De talán itt az ideje, hogy új barátokat szerezzetek, közösen a pároddal. Ha megszületik a kisbabád, utána sem fogsz ivós, cigizõs bulikba jári a régi haverokkal. Sokkal jobb lesz, ha hozzátok hasonlóan házas, esetleg babavárós vagy kisgyerekes barátokat kerestek. Így késõbb a gyerekek is játszhatnak együtt, és ti is jól érezhetitek magatokat. Én mondjuk sose voltam túlzottan nagy bulizós, így most se hiányzik, fõleg, hogy egész csomó dolgot meg simán csinálhatok, ami jól is esik. Még mindig jó kézenfogva moziba menni, színházba járni, jó kis beszélgetõs estéket tartani a barátainkkal, nagyokat kirándulni... Keresd az élet ilyen örömeit és légy nagyon boldog kismama - gondolj bele, hány olyan nõ van az országban, aki a fél karját odaadná, hogy gyereke lehessen, és mégsincs. Te szerencsés vagy, neked ott van az a kis élet a pocakodban. Szép várandósságot, könnyû szülést, nagyon boldog édesanyaságot kívánok neked!:-)) 27 hetes kismama

Érthetõ, hogy nehéz feldolgozni bizonyos dolgokat. De talán itt az ideje, hogy új barátokat szerezzetek, közösen a pároddal. Ha megszületik a kisbabád, utána sem fogsz ivós, cigizõs bulikba jári a régi haverokkal. Sokkal jobb lesz, ha hozzátok hasonlóan házas, esetleg babavárós vagy kisgyerekes barátokat kerestek. Így késõbb a gyerekek is játszhatnak együtt, és ti is jól érezhetitek magatokat. Én mondjuk sose voltam túlzottan nagy bulizós, így most se hiányzik, fõleg, hogy egész csomó dolgot meg simán csinálhatok, ami jól is esik. Még mindig jó kézenfogva moziba menni, színházba járni, jó kis beszélgetõs estéket tartani a barátainkkal, nagyokat kirándulni... Keresd az élet ilyen örömeit és légy nagyon boldog kismama - gondolj bele, hány olyan nõ van az országban, aki a fél karját odaadná, hogy gyereke lehessen, és mégsincs. Te szerencsés vagy, neked ott van az a kis élet a pocakodban. Szép várandósságot, könnyû szülést, nagyon boldog édesanyaságot kívánok neked!:-)) 27 hetes kismama
Egyáltalán nem viselkedsz gázul! életed legcsodálatosabb idõszakát éled most át, viszont még nem vagy felkészülve teljesen az elõtted álló eseményekre. Én 13 hetes ikerterhes vagyok, mielõtt tehebe estem nagy bulis csaj voltam, mondhatni többet jártam szórakozni, mint a párom! :) . Mióta babákat várok megválozott a dolog. Ez nem azt jelenti, hogy pl. nem járok el szórakozni, vagy társaságba, mert igenis eljárok, talizok a barátnõimmel, élem az életem. Csak nem úgy, nint régen. nem járok füstös helyre, nem iszom sört :) , csak ásványvizet, viszont az élmény így is megvan, és nem otthon ülök. Javaslom legközelebb tedd te is ezt! jön a nyár, sok kiülõs hely lesz, ha párod elmegy szórakozni te is szervezz magadnak csajos összejövetelt, ne unatkozz otthon! Boldog babavárást!
Szia! Bulizni mi sem járunk azóta, de a barátainkat nem hanyagoljuk el.Persze vannak idõszakok, amikor nincs kedvem menni sehova, olyankor maradunk otthon.Viszont szinte csak annyit beszélek a picirõl nekik, amennyit kérdeznek.Nem szeretnék egyfolytában róla beszélni, hisz elöbb utóbb biztos megunnák.(szintén javarészt gyermektelenek)Napközben is elmegyünk sétálni ha van idejük, nekem meg energiám.Amúgy gyakran jönnek hozzánk is, meg mi is megyünk.Persze én is sokszor éreztem, hogy elvesztettem a régi életem, néha meg is ijjedtem ettõl.Sõt még attól is, hogy ha a párommal valamiért szétmennénk, akkor már nem tudnék úgy élni, mint elötte, hisz lesz egy gyerekem.Érdekes dolgok zajlanak le bennünk ilyenkor, de ezek szerintem természetesek.Ettõl még jó anyák leszünk!:) 28 hetes kismami
A kérdező hozzászólása: Egyebkent 26 eves vagyok, ha vkinek ez az informacio hianyzott volna a teljes kephez :)
A kérdező hozzászólása: Nagyon szepen koszonom a valaszokat, mindegyik nagyon hasznos volt! Tenyleg nem akartam diszkriminativ lenni, hiszen 17 eves korom ota ok a barataim :) A kerthelysegek, kerti sutogetesek kivalo otletek! Erre tegnap valahogy nem is gondoltam :) Ugyhogy jovo hetre csinalok egy jo kis szalonnasutest :) Koszi mindenkinek!!
Velem ugyanez a szitu, sokat jártunk barátokkal ide-oda, bulizni, kirándulni, táncolni, borozni, stb.. s most terhesen alig mehetek valahova. Maradnak az ujjonnan megismert kismamák, akikkel a babán kivül semmirõl nem lehet beszélni..Roppant unalmas, szeretnék néha kiszakadni az egészbõl..s emiatt bûntudatom is van.. de szerintem ez normális. nem gépek vagyunk, akiknek az agyát be lehet programozni, a 9 hónap végére teljesen átfogod értékelni a dolgokat, sokkal több örömet fog okozni a babád amikor rádmosolyog, mint egy átdorbézolt éjszaka. no meg ne felejtsd el, ez nem tart örökké.. pár év múlva ismét utazhatsz, nyaralhatsz csak már boldog kismamaként. a baba nem lesz állandóan odavarrva az oldaladhoz, biztos lesz segitséged. nem beszélve arról, hogy valamelyik barátnõd elõbb-utóbb biztos babát fog várni, s akkor ismét együtt lehettek amennyit csak akartok.. na meg csinálhatsz vacsorát, kártyapartit, grillezést a barátokkal nálatok.. itt a jó idõ, rengeteg lehetõséged lesz még lazitani a barátokkal.. bár én a barátaimmal nem csak bulizni, hanem órákat beszélgetni is szoktam akár egy parkban a padon..
Én szülés után borultam ki kegyetlenül, ugyanúgy el voltam keseedve, mint te. Ennél csak rosszabb lesz, ha ott üvölt a gyerek, és nem tudsz menni sehova...
Szia, szerintem nyugodtan járj el, ha van kedved, amíg még nem vagy bálna. :) És amíg bírod. Én 23 hetes vagyok, már nincs is kedvem sokáig fent lenni, van mikor 9-fél tíz felé lefekszem aludni. De ha elmegyek a párommal, nem fintorgok a cigifüst miatt, a nyitott ablak mellé ülök, és kész. Van, hogy megiszok egy pohár bort, ha kívánom, de nem nagyon hiányzik az alkohol, pedig nagyon bulizós voltam elõtte. Én örülök, ha van kedvem elmenni, mert elég befelé forduló lettem, és néha úgy érzem, csak a babán és a terhességen jár az eszem, néha mindent odaadnék egy kis "régi" dumálásért, amiben nincs szó felszedett kilókról, terhességi kínokról, babakocsikról stb. Csodás dolog, imádom a kis kölköt, aki jön-megy a pocimban (most is), de néha jó kiszakadni, mármint agyilag. Ezért nem is szeretek olyan társaságba járni, ahol csak errõl folyik a szó. Tehát ne legyen lelkiismeret- furdalásod, ha néha visszakívánod a régi nyarakat. A létezõ legcsodálatosabb dolog történik velünk, de attól még nem muszáj a nap minden percében erre gondolnunk. Bocs, ha kicsit zavaros voltam, de így érzem és tudom, nem leszek rossz anya, és Te sem leszel az!! További mozgalmas babavárást.
Szia!!!Én is 18hetes vagyok.Kicsit bele kell törõdni, hogy most fontosabb dolgok vannak.Mi úgy oldottuk meg, hogy mindenkinek jó legyen, hogy elmentünk a haverokkal szalonnát sütni, mozizni.Vagy valakinél ülünk össze filmet nézni.Nem kell elásni magad, mert kismama vagy csak másképp kell csinálni!:)
Másképp hogy írja le, hogy senki nem házas és senki nem kismama? :) Ez nem diszkrimináció, ez tény! Sõt, azt írja, hogy õ nem akar "kellemetlenkedni" azzal, hogy jóval korlátozottabb lazulási lehetõségei vannak! :) Kismamának: Én most lépek a 37. hétbe. Én nem nagyon ittam alkoholt ezelõtt, de persze terhesen szívesen tartottam volna borkóstolókat, néha kifejezetten kívántam!! :) Azért néha 1 kis pohár vörösbor lemehet. Az nem árt ám! Az elõzõ hozzászóló is jó dolgot mondott, hogy nemsokára ki lehet ülni kerthelységekbe ahol a cigifüst sem reked meg! Egyébként ezzel én is szembesültem, amivel te. Ezt se lehet, az meg nem esik jól....stb. De aztán az ember megszokja a végére. Azért annyira nem vagyunk bekorlátozva ne búsulj. A cigifüst, alkohol dolgot mint írtuk meg lehet oldani, így hát a társasági életbõl sem kell kivonni 100%-osan magunkat. Ami viszont kivon minket a forgalomból (fõleg egy idõ után), azok a saját fizikai akadályaink, amire azért figyelni kell. Ilyen a gömbölyödõ has (ami egyszercsak orbitális lesz önmagadhoz képest:) )) ), hogy több pihenésre van szükséged, én pl. hamarabb vagyok álmos már, meg bedagad a lábam estére....stb. Szerintem teljesen normálisak az érzéseid, mert úgy látom, hogy amellett hogy keseregsz, pontosan (be)látod, hogy miért van ez így, és hogy a legcsodálatosabb dolgot kapod az élettõl...stb. Csak az ember kb. ebben az idõszakban figyel fel ezekre a változásokra/lemondásokra....stb., mert ilyenkor már általában nincs hányinger, de még nincs gigapocak sem....stb. Ergo, ereje teljében érzi magát, de ott van valaki a pociban, akire figyelni KELL! :) Túljutsz ezen ne aggódj, utána meg alig várod hogy megszülj! :) Én is alig várom már. :) Ami vígasztal, hogy VÉGRE nagyobbak lesznek a cickóim! :) Boldog babavárást! 37. hétbe lépõ kismami
Szertintem még most menj egy kicsit lazítani, még a hasad nem olyan nagy...szerintem egyáltalán nem jó, ha a barátaidat elhanyagolod ezért....de tényleg nem muszáj a cigifüstben ülnõd...jön a jó idõ..válasszatok olyan helyet, haol van kerthelység..megfogják érteni..a kismamák új baráti köre meg majd kialakul..mert elég sok új helyre fogsz még járni, elengedhetetlen, hogy ott ne ismerkedj, szerezz új barátokat..... És ne bántódj meg, de , hogy a barátaid közül senki nem házas és nem kismama....ez egy kicsit diszkriminatívan hangzott....
Jaj, ez nagyon ismerõs érzés. Én pont így voltam terhesen. Elõtte sokat jártam bulizni, de terhesen nem akartam, mert le kellett szoknom a cigirõl, szóval már csak az említése is idegesített, na meg én nagyon szerettem társaságban sörözni, hát persze azt sem lehetett. Az én társaságomban egyetlen csaj van, akinek gyereke van, mindenki más még egyedülálló, élvezi az önfeledt életet. De ha meglesz a baba, ez elmúlik, ne félj, mert szerintem most neked is az a bajod, hogy unatkozol. Ha már ott a baba, nagyon jól le fog foglalni. Aztán, ha már nem szoptatsz, akkor el is mehetsz néha egy egész estére, a párod, vagy néha a nagyi biztos szívesen vállalja a babát arra az idõre. Nekem hat hónapos a fiam (sajnos már 4 hónapos korában elapadt a tejem), néha én is elmegyek este kikapcsolódni (na nem állandóan), ezt majd te is megteheted.

Anyám normális? Vagy inkább velem van a gond?

Én rosszul érzem magam lelkileg évek óta nehezen illeszkedek be,szorongok stb. Nagyon rossz az életem veszekedés van a családban stb. Mindegy a lényeg,hogy tetsileg/lelkileg nem érzem jól magam és elmentem orvoshoz. Kaptam beutalókat erre anyám lecsesz,hogy milyen hülye vagyok minek akarok pszichiáterhez menni.. Most mi? 18 éves vagyok szeretném az eddig elcseszett életemet rendbe tenni..Minek ugat le? 18/L

Legjobb válasz: Valószínûleg magát hibáztatja, vagy úgy gondolja, hogy te õt hibáztatod. Esetleg fél, hogy "kiteregeted a szennyest" egy idegennek.

Valószínûleg magát hibáztatja, vagy úgy gondolja, hogy te õt hibáztatod. Esetleg fél, hogy "kiteregeted a szennyest" egy idegennek.
hát nem szép anyukádtól hogy nem áll melléd... menj csak el... az ember nem szórakozásból jár el pszichológushoz... jól tetted hogy elmentél orvoshoz...
szerintem okés, hogy segítségért fordultál, de elõször anyukáddal kellett volna beszélned a dolgaidról.
Meg kell szokni, a világ nem fog változni. De ezek az ingyenpszichomókusok csak felírják a Frontint, aztán szépen rászoktatnak.
A kérdező hozzászólása: Na de ha annyira szorongok, hogy nem tudom rendesen végezni a munkát és nem tudok tanulni vagyis hülyeség , mert tudok csak romlik a teljesítmény ha rossz a helyzet. Dolgoztam már én és halálra szekáltak kín szenvedés volt. Persze nem csak engem de ez az odibálás engemés másokat is megviselt.
Nem pszichiáterhez kell menni, hanem dolgozni. Garantáltan nem lesz idõd szorongani, és még el is tudsz költözni. Kicsit gondolkodni kéne.
A kérdező hozzászólása: ne, pszichiáterhez küldtek el nekem volt ismerõsöm semmi durvát nem cisnáltak vele, beszélgettek 1-1, 5 órát és írt neki gyógyszert és nem szeretnék gyógyszert szedni de hátha segít valamit.
Ööö....pszichológust akartál írni, ugye? Remélem... A pszichiáter "kicsit" más, úgy azért durva lenne.
A kérdező hozzászólása: Én próbáltam elõször a szüleimtõl tanácsot kérni, de az évek tapasztalat alapján nem lehet megbízni bennük. Gondoltam teszek egy újabb próbát, de így leteremteni. Annyit mondott, hogy egy hülye vagy minek akarok orvosokhoz járni, hipohonder vagyok és meg fogok hízni a diligyógyszerttõl( amúgyis folyton a súlyommal van elfoglalva)
Velem is ugyanez a helyzet... :c 15/L
Hát akkor járjál titokban. Sajnos sok ember annyira elõítéletes az ilyesmivel szemben, hogy a saját gyerekét se küldi se pszichológushoz, se pszichiáterhez, hiába lenne szükség rá.
ugyanez van velem! annyi kivétellel h én el nem mondtam el neki, h pszichiáterhez megyek, mert tudtam h reagálna rá. én is 18/L
Én is hasonlóan érzem magam. Nekem úgy 3 hónapja ment el minden életkedvem és nagyon ramatyul vagyok. (Apám külföldön dolgozik, keveset van itthon) Anyám észre se veszi, hogy valami bajom van. Nekem is romlik a teljesítményem az iskolába, nincs erõm semmihez. Egész nap csak feküdnék. Mindenen elsírom magam. Jelentéktelennek érezem magam stb. Lelkileg teljesen kikészültem. Egy hete itthon vagyok.(nem vagyok beteg, csak nem mentem suliba bizonyos okok miatt, de ez nem lényeg) Szóval legtöbb idõmet az ágyban töltöttem, fülessel a fülemben, mert úgy nem gondolok a sok szarságra. Anyám csak ordibál velem, hogy egy lusta dög vagyok, nem segítek neki semmit stb... Talán nekem is orvosoz kéne mennem? Bocsi, most itt Te vagy a téma. Szerintem teljesen jól tetted, hogy orvoshoz fordultál. Anyukád valószínûleg csak aggódik, vagy nem tudom. Soha nem értettem a saját anyámat se...

Folyamatosan hüvelyi gombás fertőzésem van mindent gyógyszert kipróbáltam szinte normális család anya vagyok mit kéne tennem?

Legjobb válasz: És a férjed részérõl? A férfiak rengeteg kórokozót bevisznek a nõ szervezetébe. Együttlét elõtt a nõnek és a férfinak is vizelni kell, hogy baci ne terjedjen a vizeletben, alaposan megfürdeni (segíts a férjednek akár úgy, hogy te magad húzod hátra a fitymát, ott a legfontosabb), majd együttlét után megint ugyanez. Használjatok kotont.

És a férjed részérõl? A férfiak rengeteg kórokozót bevisznek a nõ szervezetébe. Együttlét elõtt a nõnek és a férfinak is vizelni kell, hogy baci ne terjedjen a vizeletben, alaposan megfürdeni (segíts a férjednek akár úgy, hogy te magad húzod hátra a fitymát, ott a legfontosabb), majd együttlét után megint ugyanez. Használjatok kotont.
Orvos írta a gyógyszereket, vagy te magad próbálégattad? Megállapította az orvos, hogy pontosan milyen gomba vagy baktérium okozza? És a párodat is kezelték párhuzamosan?
Szerintem csinald meg a candida dietat, attol elszokott mulni!

Normális, hogy csalódott vagyok és rossz anyának érzem magam amiatt, hogy a kitolásnál sok segítségre volt szükségem?

Szerintem könnyű szülésem volt ennek ellenére a kitolásnál nem tudtam közreműködni. A vajúdás szinte teljes időtartamát talpon töltöttem, minden fájásnál lazítottam, ahogyan azt mondták, 3,5 óra alatt teljesen ki is tágultam, együttműködtem. A kitolásnál viszont totálisan bepánikoltam, mert én hiába nyomtam, nem éreztem, hogy akár csak egy centit is haladt volna a babám, csak hatalmas fájdalmat éreztem, és rettegtem, hogy széjjelrepedek (sajnos egy korábbi sérülés miatt, ennek meg volt a veszélye, de nagyon figyeltek, hogy ne legyen gond). Én nem hallottam azt sem, hogy mondták, hogy hol tart a baba, a férjem pedig állítja, hogy folyamatosan mondták, hogy elindult, kb. hány nyomás még, meg, hogy kint van már a feje. Emellett nem éreztem, hogy jól nyomok-e, az orvosnak kellett segítenie, hogy megtaláljam egyáltalán a helyes technikát és a végén mivel már teljesen dekoncentrált voltam az orvos nyomta ki a babát és a szülésznő húzta ki, mert nem éreztem annyi erőt, hogy akár csak egyet is nyomjak, mert azt hittem, hogy negyed órája küzdök és nem haladtunk semmit, kérni akartam, hogy császározzanak meg, vagy valamit csináljanak, mert egy cm-t sem haladt a babóka lefelé (én legalábbis ezt gondoltam) és féltem, hogy meghal miattam. Először nem is zavartak ezek a dolgok, hálás voltam a segítségéért, meg nekem a "hasba könyöklés", amit nem is könyökkel csináltak nekem, egyáltalán nem fájt. De amikor hallottam más anyukák történeteit, hogy milyen ügyesen megszültek sokkal hosszabb vajúdás, esetleg indított szülést követően, én elszégyelltem magam, hogy én egyedül nem tudtam volna megszülni a kisfiam.

Legjobb válasz: Tudod van anya, aki hang nélkül, szisszenés nélkül, orvosokkal együttmûködve kitolja a babáját, aztán a baba intézetbe, vagy rosszabb esetben egy kukában köt ki. vagy összeverik a pici testét, nem adnak neki enni. Na õ, rossz anya, sõt, nem is anya. TE! Lehet hogy nem tudtak kitolni azt a babát megfelelõen, de mindennap ott leszel neki, véded, õrzöd, táplálod, neveled, és tiszta szívedbõl szereted!! Ott leszel mellette amikor beteg, amikor sír, amikor fontos mérföldkõhöz ér az élete. A jó anya, ezt jelenti! A fájdalomküszöbe, fõként a szülésterén, mindenkinek más, és minden szülés más, nincs miért szégyenkezned.

Tudod van anya, aki hang nélkül, szisszenés nélkül, orvosokkal együttmûködve kitolja a babáját, aztán a baba intézetbe, vagy rosszabb esetben egy kukában köt ki. vagy összeverik a pici testét, nem adnak neki enni. Na õ, rossz anya, sõt, nem is anya. TE! Lehet hogy nem tudtak kitolni azt a babát megfelelõen, de mindennap ott leszel neki, véded, õrzöd, táplálod, neveled, és tiszta szívedbõl szereted!! Ott leszel mellette amikor beteg, amikor sír, amikor fontos mérföldkõhöz ér az élete. A jó anya, ezt jelenti! A fájdalomküszöbe, fõként a szülésterén, mindenkinek más, és minden szülés más, nincs miért szégyenkezned.
Soha nem értettem azokat, akik az alapján gondolják magukat rossz anyának, hogy hogyan szültek(császár, vacuum, hasbakönyöklés...) Ugye azt Te sem gondolod komolyan, hogy az, hogy milyen anya valaki, attól függ hogyan szül. Csak az lehet jó anya, akinek álomszülése volt? 16 órát vajúdtam, közel 2 óra volt a kitolás. Egy doki a lábam közt, egy meg az ágyon térdelt mellettem, és minden egyes tolófájásnál felülrõl nyomta. Eszembe se jutott, hogy emiatt rossz anya vagyok. Szeresd a babádat, gondoskodj róla, és legyetek nagyon boldogok. Ez a legfontosabb. Nem az, hogyan született :)
Nem normális.
Én a 2. gyerekemet most augusztusban másfél óra alatt szültem meg. Semmit nem kaptam a fájdalom ellen, és rohadtul fájt. A kitolásnál azt mondták 2 nyomás és meglesz. Viszont minden tolásomnál azt mondták, hogy erõsebben-erõsebben. Én tényleg mindent beleadtam , de egyszerüen úgy éreztem hogy ennél erõsebben már nem lehet. Aztán jó 10 tolás volt mire meglett a kicsi. Én is bénáztam a kitolásnál, de én nem agyalok ezen. Egyszerüen nem érdekel mit csináltam rosszul, csak örülök hogy már túl vagyok rajta, és kész. Szerintem ne agyalj ezen. Mindegy már mi volt hogy volt, elmúlt. Tekints elõre.
én is örülök, hogy túl vagyok rajta, van elég más agyalnivaló, ezen nem rágom magam feleslegesen
Én vajúdtam 10 órát, mire nagyjából kitágultam, majd következett egy 1, 5 órás kitolási szakasz. És végül megcsászároztak mivel nem bírtam kitolni. Hiába a hasba könyöklés, én csak elájultam tõle kétszer. Nincsenek rossz érzéseim, max annyi, hogy többet, ha lehet nem szeretnék szülni köszi. :) Neked sem kell azt gondolnod, hogy azt jelenti a jó anyaság, hogy gyorsan kitolod a babát. :)
egy jó nagy sirást szerintem egy anyuka sem úszhat meg.ez az állapot pár nap alatt elmúlik-remélhetõleg-és akkor már egy eufórikus állapotban leszel. kitartás
Nyugi ettõl nem leszel rosszabb anya!Bárkivel elõfordulhat hogy bepánikol de az orvos és szülésznõ nagyon jól kezelte.Inkább élvezd az anyaságot és élj meg minden csodát amit csak a picikédtõl kapsz meg! :-)
Nem kell csalódottnak lenned. :) Fel a fejjel. Nem csináltál semmit rosszul. Elsõ baba, ismeretlen volt minden. Én egyébként a varrásnál jobban jajgattam, mint a szülésnél :D Én is eltoltam a kitolást, egyszer nem jól nyomtam, mikor már kb félig kinn volt a baba és annyira rossz helyen állt meg, hogy azt hittem szétfeszít. És csak nagysokára (legalábbis nekem úgy tûnt) jött a köv. fájás, amivel ki tudtam nyomni. Semmi gond nincs veled. Babázz boldogan! :)

2 éves gyermekem és most 10 hetes vagyok a kicsivel normális, hogy a nagy nem is érdeklődik? Mondom neki, hogy ott a baba anya hasába de nem nagyon izgatja

Legjobb válasz: 2 évesen még nem kell felfognia azt, ami eleve láthatatlan még egy jó ideig... Ha majd nõ a pocid jobban, akkor talán elkezd érdeklõdni, de szerintem ez neki még nem egy nagyon érdekes téma. Meg eleve elképzelhetetlen számára. Te: Nézd, ott a baba... Õ meg magában: de mégis hol???? Anya, ne hülyíts, nem látom!!! :):):) Nyugi, szerintem normális a viselkedése.

2 évesen még nem kell felfognia azt, ami eleve láthatatlan még egy jó ideig... Ha majd nõ a pocid jobban, akkor talán elkezd érdeklõdni, de szerintem ez neki még nem egy nagyon érdekes téma. Meg eleve elképzelhetetlen számára. Te: Nézd, ott a baba... Õ meg magában: de mégis hol???? Anya, ne hülyíts, nem látom!!! :) :) :) Nyugi, szerintem normális a viselkedése.
persze, hogy normális. nekem 2, 5éves a volt a fiam mikor terhes lettem.akkor kezdett érdeklõdni mikor már nagy volt a hasam, és igazán mikor már érezni lehetett (kívûlrõl is)a mozgást.akkor sokat jött oda magától , puszit adni adni rá.meg mindig mondta hogy vegyük ki. aztán amikor megszületett a pici akkor totál látszott hogy nem érti a dolgot, nézte a babát, de továbbra is a hasmra mutatott hogy kistesó. már 2hónapos a pici, most már talán "elfelejtette" hogy a hasamban volt.idáig sokszor még ott kereste. szóval picik még õk, nem érthetik ezt :) sok boldogságot és ne erõltesd a kistesós témát, megértését.
Szia! Az én kislányom is 2 éves múlt augusztusban, én most 27 hetes pocakos vagyok! Õ is akkor kezdett el érdeklõdni, amikor már látta hogy nõ a hasam! Azóta mindenkinek mondogatja hogy kistesója lesz, és hogy ott van anya pocijában! Naponta többször jön hogy megvizsgálja a hasam (látta már amikor a védõnõ mérte stb...), puszilgatja és beszél hozzá! Nagyon édes! Szóval ne izgulj teljesen normális, majd fog érdeklõdni!
A kérdező hozzászólása: köszönöm:)
Valóban ilyen is van, hogy fel sem fogja még esetleg, bár a kisgyermekek megérzései kitûnõek, afelé hajlok, hogy érzi a magzatot, embriót. Az viszont, hogy testvérféltékenységbõl közönyös iránta, vagy mert még túlságosan messze van a születése, épp csak embrió (nem kizárt, hogy ezt is érzi hatodik érzékével egy kisgyermek a leendõ tesójáról), egyéne válogatja.
az en lanyom 2 eves volt mikor terhes voltam a kisoccsivel de ot se igazan erdekelte mindig mondta baby boy :) ennyi aztan tovabb allt:) most A kicsi fiu 2 eves es terhes vagyok a hugicaval :) ) de o jon racsap(na) aztan simogassa es mondja baby:) imadnivaloak.marmint a hasamra csapna ra ha hagynam
2 évesen ne is várd tõle és nagyon hamar szóltatok.. neki rengeteg hosszú idõ lesz az a 6-7 hónap ne is foglalkozz vele, majd a vége felé térjetek vissza, most legyél csak az övé, kistesózhat még eleget...
A kérdező hozzászólása: köszönöm mindenkinek:)

Az anyám miatt sose lehet normális életem, vagy kapcsolatom?

Az anyám egy idióta, azt hiszem joggal mondhatom rá, hiszen mikor még kicsik is voltunk ? inkább azzal foglalkozott, hogy bulizzon, igyon, pasizzon. Aztán kés?bb el is váltak persze, ? pedig újra megházasodott, egy amúgy is büntetett el?élet? pasihoz ment hozzá... Aztán persze együtt is folytatták a b?nözést (lopást) most meg börtönben vannak mindketten, legalábbis ahogy hallottam, mert én nem tartom vele a kapcsolatot egyáltalán, és soha nem is szeretném. Apa, tesóm és én illetve az egész család soha nem tennénk ilyesmit, de félek, hogy anyám alapján engem is vagy akár tesómat ilyennek ítélnek majd meg... Vagy a munkahelyemen, vagy akárhol az életben... Korábban otthonról is t?nt el mindig pénz, a legvégs? esetben százezrek, amiket mind elivott, elbulizott, és persze mi voltunk a gyanúsítottak, én és tesóm... (Ja a bulikból, és piálásokból eleinte nem vettünk észre semmit, mert állítólag túlórázni volt... )Õ pedig egy szót nem szólt, ? is minket gyanúsított... és nem érdekelte, hogy t?lünk van megvonva minden, zsebpénz, stb... Nem értem, hogy lehet ilyen egy anya?

Legjobb válasz: Nekem az apám ilyen, de kiköpött ugyanilyen! 8 éves voltam(most 18vagyok), mikor szétmentek anyummal, pontosan ezek a dolgok miatt, apám most is börtönben van. Vannak körülöttem emberek, akik tudják, hogy milyen az apám. De azt is tudják, hogy én soha nem leszek ilyen! Tehát szerintem nem fognak téged elítélni anyád miatt, hogyha te nem vagy olyan!

Nekem az apám ilyen, de kiköpött ugyanilyen! 8 éves voltam(most 18vagyok), mikor szétmentek anyummal, pontosan ezek a dolgok miatt, apám most is börtönben van. Vannak körülöttem emberek, akik tudják, hogy milyen az apám. De azt is tudják, hogy én soha nem leszek ilyen! Tehát szerintem nem fognak téged elítélni anyád miatt, hogyha te nem vagy olyan!
Szia! Aki ismer, biztosan tudja, hogy már most KÜLÖNB vagy mint a sittes "anyukád".
Az idegenek, pl munkahelyen, honnan tudnák, hogy mi a helyzet? Nem kell elmondni, és kész. Ezen ne aggódj. És sajnálom, hogy nem volt egy szeretõ anyukád, de remélem, az élet majd kárpótol érte.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!