Találatok a következő kifejezésre: Normalis hogy eretebbnek erzem magam osztalytarsaimnal (1 db)

Normalis hogy sokkal eretebbnek erzem magam osztalytarsaimnal?

Legjobb válasz: Normális. Mindenki érettebbnek érzi magát a többinél.

Normális. Mindenki érettebbnek érzi magát a többinél.
Teljesen normális!!!Nekem már másodikos koromban nõni kezdtek a melleim, míg másoknak a mai napig el sem indult!!!!(általános isiben)Agyilag pedig tényleg mindenki érettebnek érzi magát!!!
Ez így igaz! Mindenki fejlettebbnek érzi magát szellemileg. :) Szerintem az embernek vannak olyan belsõ, rejtett értékei, amit egyes egyedül õ tud, rajta kívül senki más, és lehet, hogy egész életében csakis az õ titka marad. De attól függ milyen értelemben érzed magad érettebbnek...
Én is így vagyok... Szerintem ez normális :D Bár rám azt mondják, hogy tényleg érettebb vagyok, hát nem tudom... 7.-es vagyok, de általában 16-17-nek néznek, és azt mondják, hogy értelmesebb is vagyok. Hát, lehet hogy igazuk van XD Biztos te is így vagy :D De amúgy tényleg mindenki érettebbnek érzmi magát a többi embernél...
en is 7.es vagyok es engem is idosebbnek neztek, egyszer elneztek a battyam baratnojenek :P a battyam 23en meg 14vok :P ez jo dolog...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Túlsúly, szemüveg, rögzített fogszabályzó. Nem gáz ez így?

6 éve túlsúllyal küzdök és 7 éve vagyok szemüveges és most még ennek a nyakára jön a fogszabályzó...lehet hogy inkább elbújok a világ elől.Most mit tegyek???

8

Életfelfogások címmel készítek előadást. Van rá fél évem. Ötleteket szeretnék. Hogyan kezdjek neki? Hogyan építsem fel?

Ha valaki véletlenül szánna erre időt(véletlenek persze nincsenek),nagyon-nagyon hálás lennék :)
Az ezotériát nagyon finoman érinthetem csak.

6

Hogy deríthetném ki, miben vagyok jó?

"Mindenki jó valamiben" - csak én nem. Mindenfélét sportoltam már, mindben béna vagyok. A logikai vagy stratégiai dolgok sem mennek, esetleg az amőba játék, abban mindig győzök :D De egyik tantárgyból sem vagyok jó, esetleg a nyelvek, de az sem az igazi. Mások előtt szerepelni a halálom, mindig elrontom, lámpalázás vagyok, nem bírom. Megszólalni sem tudok/merek közönség előtt. Idegenekkel vagy ismerősökkel csak úgy, ha találkozunk, még köszönni se szeretek, félénk vagyok. Egyik hangszer se megy igazán, max zongorán tudok néhány számot lejátszani, de amint valaki előtt kellene, valaki hallja, elrontom. Állítólag rajzolni, festeni stb.-t jól tudok, de szerintem nem. Oké, nem lesz ronda, amit rajzolok, kicsit jobb talán, mint az átlag, de nem vagyok egy művész. meg nem is szeretek ilyeneket csinálni. Főzni, sütni nem tudok. Igazából semmi sem megy.. Tényleg mindenben béna vagyok? Vagy van valami, amiben jó lennék? Hogy derítsem ki, hogy mi az?
17/L

2

Ha kérnék apámtól egy kocsit, hogy segítsek a fián, az nagyon elkölcstelen lenne?

Õ ugye a féltesvérem, de nekem idegen, mert sohasem találkoztunk, így nekem mindegy, hogy mi van vele. Apámat is csak évente egyszer látom, akkor is csak képmutatásból jön. Most van valami baja a gyereknek és az én csontvelőm kellene neki.
Most nagyon rossz lennék, ha kicsi kártérítést kérnék, amiért nem foglalkozott velem? Egy jó kocsira, vagy egy házra gondoltam.

7

Miért nézik le a 11 éveseket? 11/fiú

40

Mit tegyek, hogy ne legyek ilyen meggondolatlan és kapkodós? (több lennt)

Mindig mindent elkapkodok. Például most is sulikezdés, és nem vártam meg Anyát egy könyv befedésével, befedtem magam, és tök [email protected] lett... Na meg mindig mindent elkapkodok, meggondolatlanul csinálok dolgokat. Múltkor salátát csináltam, hát ne tudjátok meg milyen lett... :D Vagy készítek valami kézműves dolgot, de nem bírom megvárni, hogy megszáradjon a ragasztó, és persze elrontom így az egészet. Van még itt olyan, aki ilyen?
Ha van kérdés írjátok. Köszi a válaszokat előre is! 13/L

5

Mit tegyek, ha nem merek énekelni, de van tehetségem?

Egyszerűen tényleg van tehetségem, és érzékem is az énekhez, de annyira gátlásos vagyok, hogy nem merek hirtelen csak úgy elkezdeni énekelgetni, ha 20 éven át sosem énekeltem mondjuk a házban. Idáig egyedül sem mertem énekelni, annyiban változott a dolog, hogy már merek énekelni ha egyedül vagyok itthon (de ez nagyon ritkán fordul elő) . Ha itthon vannak a szüleim, akkor is csak olyan dolgokból "merek" részleteket énekelni, amik nincsenek túlspilázva, tehát egy egyszerűbb szövegrész, de képes vagyok kiénekelni egy Queen számot is, vagy képes vagyok "játszani" a hangommal. De egyszerűen nem merem elengedni magam,m és nem tudom legyőznia félelmeimet, nem merek énekelni, csak így, nem jön így a hang, félek kiengedni, nem tudom mit tegyek... nagyon zavar, hogy énekelni akarok, de félek...

9

Nem tudom magam túltenni azon, hogy már nem vagyok gyerek?

Jelenlegi életem szörnyűbb nem is lehetne, hadd ne részletezzem, hogy miért, röviden se mentálisan, se fizikailag nem vagyok egészséges. De a gyerekkorom (8-13) csodálatos volt, nem túlzok ha azt mondom, én voltam a legboldogabb gyerek. Voltak barátaim (már nincs egy darab se), a szüleim együtt voltak, anyagi biztonságban voltunk, egészséges voltam... Minden nap játszottunk, mindig volt valami ami boldoggá tett.

Most se vagyok felnőtt, 18 éves, de azok az évek már elmúltak. Nincs semmim, senkim, a családom egyik fele itt, másik ott, a volt barátaimmal már nem is beszélek.. Nem tudom mit csináljak. Folyamatosan csak arról álmodozok, hogy milyen volt akkor, régi zenéket hallgatok hogy felidézzem azokat az időket, néha lekapcsolom a villanyt, befekszek az ágyba és azt képzelem hogy még mindig ott vagyok abban a házban, és minden rendben van... Szánalmas, de ez van..

A jövőmet egyáltalán nem látom, és néha nem is akarom. Néha azt gondolom, hogy ha megölöm magam, hátha átélem újra (tudjátok azt mondják hogy halálod utolsó 7 mp-ében újraéled az életed), és legszívesebben meg is tenném. Máskor meg élni akarok, de ez van kevesebbszer.

Mit tudok tenni? Vagy ti mit tanácsoltok, mit gondoltok? Köszönöm a válaszokat!

2

Hogyan tegyem túl magam azon, hogy nem tekintenek embernek?

Azt tudni kell, hogy volt egyb arátnőm. Legalábbis én azt hittem, az. Aztán bekerült a képbe egy másik lány, és ők annyira jóba lettek, hogy én kivoltam nézve és beszélve. Ma beszéltem vele, és a fejemhez vágta, hogy semmit nem érek. Ez nekem annyira rosszul esett,hogy azóta is ezen agyalok. Párom is próbál vigasztalni, de nem megy. Hogyan tudnám magam ezen túltenni? nem akarok beleőrülni...
21L

3

Erre miféle pszichológiai magyarázat van? Röviden: ha velük vagyok, lájkolnak, ha nem leszarnak?

(idén érettségiztem)

nagy videósnak mondhatom magam, már 5-6 éve foglalkozom ezzel a témával, januárban szalagavatóra mint ahogyan minden osztály, a mi osztályunk is csinált szalagavatóra videót, én képviseltem az egész folyamatot, a végeredményt mikor bemutattam az osztálynak, még meg is tapsoltak, még olyanok is odajöttek hozzám mondani, hogy "ez tényéeg jó lett" akikre nem is számítottam..a szalagavató műsoron is külön elismertek, na mind1 ez csak előzmény

most itt a nyár és mivel én nem vagyok egy nagy bulis fazon, nem szoktam velük menni bulizni, úgy érzem, hogy nem az az én társaságom, ha velük megyek, így már nem beszéltem legtöbbjükkel 2-3 hónapja, és bármit kiteszek pl fészbukra, kb mindenki leszarja, csak tényleg a legközelebbi barátaim, pedig sokan tudják, hogy jókat szoktam csinálni..most semmiféle nagyképűség nem beszél belőlem, csak az, hogy már felfedeztem miben vagyok jó..

most akkor fura ez.. vagy csak számomra?vagy ez valójában teljesen normális dolog?

köszi, hogy végigolvastad

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!