Találatok a következő kifejezésre: Normalis hogy eretebbnek erzem magam osztalytarsaimnal (1 db)

Normalis hogy sokkal eretebbnek erzem magam osztalytarsaimnal?

Legjobb válasz: Normális. Mindenki érettebbnek érzi magát a többinél.

Normális. Mindenki érettebbnek érzi magát a többinél.
Teljesen normális!!!Nekem már másodikos koromban nõni kezdtek a melleim, míg másoknak a mai napig el sem indult!!!!(általános isiben)Agyilag pedig tényleg mindenki érettebnek érzi magát!!!
Ez így igaz! Mindenki fejlettebbnek érzi magát szellemileg. :) Szerintem az embernek vannak olyan belsõ, rejtett értékei, amit egyes egyedül õ tud, rajta kívül senki más, és lehet, hogy egész életében csakis az õ titka marad. De attól függ milyen értelemben érzed magad érettebbnek...
Én is így vagyok... Szerintem ez normális :D Bár rám azt mondják, hogy tényleg érettebb vagyok, hát nem tudom... 7.-es vagyok, de általában 16-17-nek néznek, és azt mondják, hogy értelmesebb is vagyok. Hát, lehet hogy igazuk van XD Biztos te is így vagy :D De amúgy tényleg mindenki érettebbnek érzmi magát a többi embernél...
en is 7.es vagyok es engem is idosebbnek neztek, egyszer elneztek a battyam baratnojenek :P a battyam 23en meg 14vok :P ez jo dolog...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Most lesz a szalagavató, és lesz a műsorban egy idő ahol csak én meg a partnerem táncolunk, NAGYON izgulok és félek, hogy elrontom, mondhatni félek hogy lemerevedek és lámpalázas leszek. Mit tegyek?

Vélemény, tapasztalatok?? Egyébként sokat gyakorlunk eddig 1 hónapja táncolunk, de tanárom szerint eddig kb, 2.5 hónap anyagát tanultuk meg...

3

Hogy tűnjek vidámnak anélkül, hogy vigyorognék, mint a tejbetök?

Nem vagyok egy vidám ember, mert nincs boldog életem, ez tény, de azért nem hinném, hogy annyira látszik rajtam. Nem járok olyan cuccokba, és normálisan beszélgetek a emberekkel. Mégis, egyre többen jegyzik meg, hogy ránézére milyen komor és morci és rosszkedvű vagyok, és miután megismernek, jönnek rá, hogy amúgy nem vagyok olyan, jó társaság vagyok. De mégis mit tegyek, hogy ne iilyesmi látszódjon rajtam??? Mégse mehetek az utcán vigyorogva... Mások akkor hogy csinálják?
15L

7

Tényleg nem létezik lehetetlen?

Minden csak az akaratomon múlik? Akár repülőpilóta is lehetek egyszer?

5

Valamikor én ezt már átéltem egyszer? Nektek mi az álmotok?

Amikor arra gondolok, hogy mi a célom és mi lehet a jövőm, akkor egy ilyen kép ugrik be: Szép családom van, gyerekeim vannak, jómódúak vagyunk, valamelyik csendes budai házikóban lakunk, ősz van, színesek a levelek, olyan egyszínű, igényes ruhát hordok, és meleg teát főz bent az asszony, amíg én kint játszok a gyerekekkel a kertünkben.

Szóval az a kérdésem, hogy ezt magamtól találhattam ki vagy valahol láthattam egy ilyen életeseményt?

Nektek mi az álmotok?

2

Hogy tudom pontosan megmerni, hogy hány cm magas vagyok?

egyszer 164 vagyok,aztan 165,majd vaglahogy 166ot merunk a baratommal. mindig mas jon ki,és kotve hiszem,h hetente 1cm-t nonek :D
van valami praktika h pontosra tudjam?
és még szt szeretném,hogy a sztároknak szerintetek a rendes magassagukat irjak oda,vagy csalnak picit az internetes adatoknal?

1

Ha mezitláb haladok egyenletes tempóban egész nap akkor mennyi idő alatt keményedik meg a talpam?

1

Gyakran hibazol? Pl munkahelyen

3

Eltoltam az életem, hogyan lépjek tovább? 28 / f

Egyetem végeztével...nos bezárkóztam. Otthon ültem több mint egy évig...utána kaptam állást - hamarabb is lehetett volna de nem akartam emberek közé menni - de a munka nem volt szakmai, és nem láttam benne jövőt...eljöttem, majd újabb munkahely...itt 2 hónapig bírtam, majd újabb munkahely - ez nem lett volna rossz, de ez megszűnt...rögtön utána újabb munkahely, ez sem volt szakmai meló...de gondoltam végigcsinálom. Ment is egy darabig, de ekkor kezdődtek a gondok: alvászavaraim lettek a mai napig nem tudom mitől... odáig fajult hogy gyakorlatilag nem tudtam teljesíteni a helyemen - kirúgtak...egy év után. Kerestem újabb állást - nem akartam külföldre menni mert beszari voltam - találtam is - de első nap gyakorlatilag rosszul lettem szó szerint, és felmondtam egy hét után.... végül befeküdtem a pszichiátriára.... bent voltam 1 hónapot, kijöttem, itthon voltam megint egy jó darabig, majd újra találtam melót.... de nagyon idegesített a gyógyszer szedés...így elmentem egy rehabilitációs intézetbe - próbaidő alatt 1,5 hétre - mikor visszajöttem kirúgtak innen is... ezek után még mindig gyógyszert szedve, nyitottam egy irodát egy üzlettárssal - de nem jött össze a dolog - majd találtam megint egy új munkahelyet - itt 1 hónapig húztam - nem bírtam felkelni a gyógyszertől reggel - végül visszamentem a rehabilitációs helyre - itt voltam 5 hónapig... kijöttem innen - kerestem állást de ez úttal angliában - fel is vettek egy nagy multihoz egy kisvárosba - itt voltam 3,5 hónapot - szedtem a gyógyszert, minden jó is volt eleinte, de utána megint nem bírtam felkelni....így eljöttem, a meló amúgy is "temporary position" volt, szóval nem nagy szám...Hazajöttem, most nyáron, a gyógyszerrel leálltam - nem vagyok még olyan jól, de fel tudok kelni reggel simán és energiám is van úgy ahogy nap közben...
Ez idő alatt kb. 5 év telt el, ebből összesen 1,5 évet ha dolgoztam.... nincs komolyabb tapasztalatom, pláne nem szakmai...ez a kisebbik baj...a nagyobbik hogy nem tudom feldolgozni a hatalmas mennyiségű elpocsékolt időt...nagyon bánt...rémálmaim vannak miatta, néha nyugtatót is be kell vennem hogy lehiggadjak. Gyakorlatilag ugyanott vagyok mint 5 éve....anyagilag és szakmailag is. Ráadásul az önéletrajzom ezt nyilván nem mutatja így, ki van kozmetikázva...ez is idegesít hogy hazudnom kell folyamatosan....
Elég idegesítő pályakezdőnek lenni 28 évesen.... és ez is még csak kisebbik gond... amit tanultam szakmát nem is érdekel annyira...totál mást akartam tanulni, de mindegy, azért nem tanultam azt amit szerettem volna mert nem voltam olyan jó matekból...
Ez a sztori egyszerű nyávogásnak tűnhet, "küzdeni nem akarás" -nak....de én már nem tudom mit higgyek, ki vagyok, mi vagyok. Egyetem alatt nagyon jól tanultam, tudtam is sok mindent, dolgoztam is mint egy állat, jártam edzőterembe....ezek közül az edzőterem maradt meg....
A kérdésem végül is, hogyan tegyem magam túl ennyi sikertelenségen, bénázásokon? Meg hogy hazudnom kell az önéletrajzomat illetően? Ráadásul mondanom sem kell hogy párkapcsolatom sem volt még soha... most már persze volna rá igényem, de úgy érzem már elkéstem mindennel.
Nem vagyok már elkeseredve, csak nagyon nem találom a motivációt ezek után ami történt.
Persze lehetne azt mondani hogy: "ha nem lenne mit ennem akkor mennék mint a kisangyal dolgozni" és ez így is van, azzal a kivétellel hogy ha tényleg így volna, már lehet rég halott lennék, mert nem bírnám elviselni a tudatot hogy nem vittem semmire az életben....
Hogyan tovább? Ha valaki tud esetleg pszichológiai megközelítésű könyvet, commentet írni azt megköszönöm!

4

Baj, hogy nem szeretek bulizni és nem megyek sehova?

AZ osztálytársaim minden hétvégén buliznak,én meg még a farsangra sem mentem el.

2

Sűrgös! Biztonságszervező 2 rendelkezik tűzvédelmi szakvizsgával vagy azt külön kell lerakni?

0

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!